//A főtéren tartózkodó összes embernek. Mindenki megtalálja a sajátját.//
*A szegénynegyed felől ritmikus kántálás halk hangját hozza a szél. Az élesebb fülűek meglepett arccal tekintenek a koszos házak borította városrész felé, a kevésbé figyelmesebbek, pedig már csak a következő pillanatban térnek magukhoz, amikor a tér kövén apró repedések jelennek meg, és azokon sárgás fekete hüllők kezdenek el kimászni.*
//Mardo//
*Az öreg katona elgondolkozva áll fel a székből, és sétál az ablakhoz. Ám, amint kinéz a vastag üvegen elkerekedett szemekkel fordul vissza az asztalhoz.*
-Mi a retkes sárkány rajzás!!! *Azzal kikap az asztal alól egy szépen megmunkált láncos buzogányt.* Fegyverbe! *Hallatszik a kiáltása, és egy szempillantás múlva már az asztal túloldalán áll Mardo mellett, és szabad kezével hatalmasat csapva az elf vállára, így szól:*
-Na fiam, most használd azokat a kardokat! Szükség lesz rá. *Mire befejezi a mondatot, az ablak hatalmas robajjal robban be, és egy hatalmas kígyó tekereg be rajta. A teste vastagabb, mint Mardo dereka, a szemei pedig gonoszul fürkészik a két férfit. Villás nyelvét kidugva a szájából megrebbenti a hátán lévő szárnyakat, majd felemelkedik a földről és az elf felé csap méregtől csöpögő fogaival.*
//Liante//
-Sajnálom. *Feleli halkan a hadnagy, amikor a drow a családjáról mesél.* Az emberek néha még az orkokon is túltesznek ostobaságban, és gonoszságban. Ezért vagyunk mi a városban, hogy az ilyen embereknek gátat szabjunk. Tudod, amikor még.... *Folytatná, ám valahonnan a földszintről öblös kiáltás hallatszik: 'Fegyverbe!' A hadnagy egyetlen ugrással az udvarra nyíló ablaknál terem, és elszörnyedt arccal szemléli az ottani eseményeket. A sötételf mellé lépve látja, hogy a kertet elárasztották a sárgás fekete kisebb-nagyobb repülő kígyók. A szörnyek rajokban repkednek körbe-körbe, néhol pedig katonák próbálnak ellenük védekezni hátukat egymásénak vetve.*
-Induljunk, segítsünk nekik! *Kiáltja a hadnagy, majd az egyik fegyverállványról leakasztva pajzsát és csatabárdját megindul lefelé a lépcsőn, az udvarra.*
//Darnol//
*A szerzetest meditációjából egy apró harapás zökkenti ki. Szemhéja felpattan, és egyetlen gyors mozdulattal ragadja meg a kicsiny kígyót ami megmarta. A kígyó fejét fogva mered rá, és érzi ahogy annak mérge kezd szétáradni a testében. Az apró szárnyas kígyó kivillantja szemfogait, és erőteljesen vergődik a férfi kezében. Közben a tér minden pontján hasonló kígyók bújnak elő a földből... És az őrség épületének udvaráról is kiáltások hallatszanak.*
-Fegyverbe!
//Ayen//
*A bérgyilkos utálkozó fintorral indul a kopasz őr után, az udvarra. Kilép a virágok közti ösvényre, és elindul az egyik pad felé. Éppen a három túlságosan is ismerős őr mellett sétál el, amikor valami puhára lép. Lábát visszarántva elkerekedett szemekkel nézi a földből kiemelkedő szárnyas kígyót. Meglepett kiáltására a városőrök hatalmas mosollyal fordulnak oda, ám arcukról rögtön lefagy a mosoly, amikor meglátják a kígyót, és az összes többit az udvaron. Rengeteg apró, és néhány nagyobb szörny feje töri át a gyakorlótér porát, és a virágok közt is apró kígyók szárnyai vegyülnek el. A katonák egymásnak háttal fordulva állnak alakzatba, az íjász és a kardforgató közt üresen hagyva egy helyet az orvgyilkosnak. A kopasz férfi fattyúkardjának suhogását máris kígyók puffanása követi a porban, és az íj húr pengése is hamarosan felhangzik. Majd mindent elnyomó robajjal kerekedik a társaság körül forgószél, szanaszét szórva a kígyókat.*
//Knox, Eqm//
*Knox éppen azt fejtegeti, hogy nem bírná ki, hogy most elszakadjon Eqmtől, amikor váratlanul valami nekicsapódik a hátának, és ő arccal apad elé esik. A lány ijedten sikít fel, és egyetlen gyors mozdulattal nekicsapja a mögöttük lebegő kígyót a szökőkút szélének. Az apró lény eszméletlenül esik a tér kövére. Ám a két szerelmes ijedten látja, hogy egyre több és több szárnyas kígyó tör elő a tér kövei alól, mindenütt szétrepesztve azt.*