Archívum - Arthenior - Arthenior főtere
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Kedves Kalandozó!
Úgy látszik, betévedtél a könyvtár legeldugottabb termébe. Ahhoz képest, milyen apró ajtó vezetett ide, láthatod, hogy a hely hatalmas. Nagyobb, mint bármely másik terem, nagyobb, mint maga a könyvtár, a templom, és talán nagyobb, mint maga Arthenior. Úgy bizony! Amit magad előtt látsz, az nem más, mint évtizedek hamisítatlan történelme. Háborúk, lázadások, isteni csaták, és minden, amiről eddig csak pletykákból hallottál, most kitárul a szemeid előtt. Persze senkinek nem lenne ideje ezt mind elolvasni, ahhoz még az elfek élete is rövid. Viszont ha valami specifikusat keresel, a könyvtárosok segíthetnek megtalálni. Bánj tisztelettel az itt található tekercsekkel! Ezek nélkül az események nélkül te sem állhatnál ma Lanawin földjén. Ne koszold össze, ne hagyj szamárfület a sarkán, és mindig oda tedd vissza, ahonnan levetted! Ne feledd: talán azt hiszed, biztos talajon állsz, de az csak a tegnapi sár, amely szilárdnak tetteti magát!
A nagyterembe!
Valamelyik kisebb terem:
Kedves Kalandozó!
Úgy látszik, betévedtél a könyvtár legeldugottabb termébe. Ahhoz képest, milyen apró ajtó vezetett ide, láthatod, hogy a hely hatalmas. Nagyobb, mint bármely másik terem, nagyobb, mint maga a könyvtár, a templom, és talán nagyobb, mint maga Arthenior. Úgy bizony! Amit magad előtt látsz, az nem más, mint évtizedek hamisítatlan történelme. Háborúk, lázadások, isteni csaták, és minden, amiről eddig csak pletykákból hallottál, most kitárul a szemeid előtt. Persze senkinek nem lenne ideje ezt mind elolvasni, ahhoz még az elfek élete is rövid. Viszont ha valami specifikusat keresel, a könyvtárosok segíthetnek megtalálni. Bánj tisztelettel az itt található tekercsekkel! Ezek nélkül az események nélkül te sem állhatnál ma Lanawin földjén. Ne koszold össze, ne hagyj szamárfület a sarkán, és mindig oda tedd vissza, ahonnan levetted! Ne feledd: talán azt hiszed, biztos talajon állsz, de az csak a tegnapi sár, amely szilárdnak tetteti magát!
A nagyterembe!
Valamelyik kisebb terem:
<< Előző oldal - Mostani oldal: 231 (4601. - 4620. üzenet)Oldal váltása: - Következő oldal >>
4620. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2013-11-15 23:54:12
Üzenet elküldve: 2013-11-15 23:54:12
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 50
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 50
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Aokin Uehoshi//
*Abban biztos, hogy a szerzetes szerű személy egy igazán kedves ember lehet, hiszen mosolyogva és barátságosan fordul hozzá, ami jelen helyzetben nagyon is jól eski Malissta- nak. Hiányzott neki a társalgás, bár nehezen nyílik meg mások előtt, de egy kis beszélgetés sosem árt. Mikor elmondja milyen helyezet szeret látja, hogy a barakkal meglepi a férfit.*
~Nem nézted volna ki belőlem, hogy a barakkba járok. Mondjuk mindenkinek az az első, hogy hogyan lehetek kardforgató, ha egyszer ilyen vékonyka és alacsony vagyok? Hát ügyesen, nagyon ügyesen, kérem. Van gyakorlatom, a családom mindig is kicsit volt és ott még nagynak is számítok.~
*Végül persze mosolyogva válaszol a kérdésre, szokás szerint nem úgy, ahogy akarja.*
- Igen eléggé gyakran! Kell a test edzés és természetesen forgatok fegyvert! Csatabárdot és kalapácsot! Meg persze a tőrrel is tudok bánni! A puszta kezes harcot nem szeretem annyira! Akkor inkább a fegyver, de persze, ha nincs más megoldás marad az ököl, meg az acél betétes csizma!
*S ekkor kuncog egy kicsit. Hát igen, ha valakinek egy acél betétes csizmával lépnek a lábára az igazán kellemetlen lehet. A másik felhasználási módszert nem is említve.*
*Abban biztos, hogy a szerzetes szerű személy egy igazán kedves ember lehet, hiszen mosolyogva és barátságosan fordul hozzá, ami jelen helyzetben nagyon is jól eski Malissta- nak. Hiányzott neki a társalgás, bár nehezen nyílik meg mások előtt, de egy kis beszélgetés sosem árt. Mikor elmondja milyen helyezet szeret látja, hogy a barakkal meglepi a férfit.*
~Nem nézted volna ki belőlem, hogy a barakkba járok. Mondjuk mindenkinek az az első, hogy hogyan lehetek kardforgató, ha egyszer ilyen vékonyka és alacsony vagyok? Hát ügyesen, nagyon ügyesen, kérem. Van gyakorlatom, a családom mindig is kicsit volt és ott még nagynak is számítok.~
*Végül persze mosolyogva válaszol a kérdésre, szokás szerint nem úgy, ahogy akarja.*
- Igen eléggé gyakran! Kell a test edzés és természetesen forgatok fegyvert! Csatabárdot és kalapácsot! Meg persze a tőrrel is tudok bánni! A puszta kezes harcot nem szeretem annyira! Akkor inkább a fegyver, de persze, ha nincs más megoldás marad az ököl, meg az acél betétes csizma!
*S ekkor kuncog egy kicsit. Hát igen, ha valakinek egy acél betétes csizmával lépnek a lábára az igazán kellemetlen lehet. A másik felhasználási módszert nem is említve.*
4619. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2013-11-15 22:26:30
Üzenet elküldve: 2013-11-15 22:26:30
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 160
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 160
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
//Malissta Pallasies//
*A törp lány egy kedves személynek néz ki ez után a kis beszélgetés után. Aokin mosolyogva hallgatja de, az utolsó szónál meglepődik. Végignéz a másik karcsú alakján és őszinte meglepettséggel kérdezi.*
-Valóban gyakran jársz a barakkba? Talán valamilyen fegyvert is forgatsz vagy csak puszta kézzel.
~Egy alacsony és karcsó alaknak én a tör használatát tanítanám. Nehéz megvágni ezáltal könnyen az ellenfél közelébe kerül és súlyos sebeket tud okozni. A súlyos fegyverek csak akadályoznák a mozgásban és le is lassítaná őt a mozgásban. A puszta kezes harc pedig a gyenge testalkat miatt csak edzés lehet. De persze nem is muszáj harcolnia annak aki tanul.~
*A törp lány egy kedves személynek néz ki ez után a kis beszélgetés után. Aokin mosolyogva hallgatja de, az utolsó szónál meglepődik. Végignéz a másik karcsú alakján és őszinte meglepettséggel kérdezi.*
-Valóban gyakran jársz a barakkba? Talán valamilyen fegyvert is forgatsz vagy csak puszta kézzel.
~Egy alacsony és karcsó alaknak én a tör használatát tanítanám. Nehéz megvágni ezáltal könnyen az ellenfél közelébe kerül és súlyos sebeket tud okozni. A súlyos fegyverek csak akadályoznák a mozgásban és le is lassítaná őt a mozgásban. A puszta kezes harc pedig a gyenge testalkat miatt csak edzés lehet. De persze nem is muszáj harcolnia annak aki tanul.~
4618. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2013-11-15 22:07:01
Üzenet elküldve: 2013-11-15 22:07:01
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 50
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 50
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Aokin Uehoshi//
*Egy ideig némán ül és nem akar foglalkozni a mellette ülő férfival, de nem megy neki. S hosszas megfontolás és eltervezett beszéd után meg is szólítja. S természetesen megint nem azt mondja, amit akart.*
~Tipikus! Megint máshogy jött ki a szó a számon, mint ahogy kellett volna! Jobb lett volna meg se szólalni! Most csak rosszabb lesz minden!~
*Szerencsére ezeknek borulátó gondolatoknak semmi alapjuk sincs. A férfi kedvesen mosolyog Malissta- ra, aki az első pillanatban idegesebb lett, mint eddig volt, viszont mire a férfi befejezi a mondandóját a lány meg is nyugszik. A kérdésre pedig mosolyogva válaszol.*
- Eredetileg nem! De már jó ideje itt élek! Tudom mi merre van! Én legjobban a tisztást szeretem, meg a folyópartot, bár gyakran megyek a barakkba is!
A hozzászólás írója (Malissta Pallasies) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2013.11.15 22:07:31
*Egy ideig némán ül és nem akar foglalkozni a mellette ülő férfival, de nem megy neki. S hosszas megfontolás és eltervezett beszéd után meg is szólítja. S természetesen megint nem azt mondja, amit akart.*
~Tipikus! Megint máshogy jött ki a szó a számon, mint ahogy kellett volna! Jobb lett volna meg se szólalni! Most csak rosszabb lesz minden!~
*Szerencsére ezeknek borulátó gondolatoknak semmi alapjuk sincs. A férfi kedvesen mosolyog Malissta- ra, aki az első pillanatban idegesebb lett, mint eddig volt, viszont mire a férfi befejezi a mondandóját a lány meg is nyugszik. A kérdésre pedig mosolyogva válaszol.*
- Eredetileg nem! De már jó ideje itt élek! Tudom mi merre van! Én legjobban a tisztást szeretem, meg a folyópartot, bár gyakran megyek a barakkba is!
A hozzászólás írója (Malissta Pallasies) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2013.11.15 22:07:31
4617. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2013-11-15 17:05:59
Üzenet elküldve: 2013-11-15 17:05:59
![>Yani Oldl [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/2539_ember-orias_ferfi.jpg)
Rang: Játékos
IC üzenetek: 20
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 20
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
*Yani a fogadó faajtaján lép ki a szabad ég alá. Pár lépést tesz, majd körülnéz a téren. A szökőkút és a fa, ennyi az amire emlékszik a város főteréből. A padok teljesen el lettek felejtve, a tömeg se maradt meg, csak ez a két jellegzetesség. Lassan odaslattyog a szökőkúthoz, de nem a vize miatt, vagy a szépsége miatt. A tömeg ami körbeveszi az ami vonzza őt. Élvezi, hogy beszédet hall, és elönti a boldogság attól, hogy emberek veszik körül.~Csak az tudja becsülni a mindennapos dolgokat, akinek nélkülöznie kell azokat. Vagy mi. Nem emlékszem, valamelyik pap mondta talán ezt. Vagy valami szerzetes? Nem, szerintem a Nagykönyvben van leírva. Igen a Nagykönyvben lehet. Talán a próféta mondta, vagy az első lehetett? Nem emlékszem, felejtek. Rég nem olvastam semmit. Ez bűn. Újra kell olvasnom. Remélem a templomban megvan. Talán már olvasni se tudok. Ismétlés a tudás atyja, vagy anyja? Nem emlékszem. Rég volt. Minden régen volt. Vissza kell szoknom a városhoz. Itt minden olyan gyors. Elszoktam a rohanástól.~Gondolatai mint a cseppek egy lyukas hordóból, úgy jelennek meg az elméjében. Nem siet el semmit, aki ránéz az nem tarthatja normálisnak, hisz réveteg arccal élvezi, hogy nincs egyedül. Ezután lassan baktatva megindul a szegénynegyed felé. Nincs semmilyen célja, csak megy, ahova a lábai viszik. Nem tudja mihez kezdjen. Eddig az volt a célja, hogy ide jöjjön. Most, hogy itt van nem tudja miért jött.*
4616. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2013-11-15 17:04:59
Üzenet elküldve: 2013-11-15 17:04:59
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 160
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 160
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
//Malissta Pallasies//
*Ahogy ott üldögél a szökőkútnál és nézi a főtéren lebzselő tömeget egy kis törp lány ül le mellé. Mivel a másik úgy tesz mintha Aokin ott se lenne ezért a szerzetes is úgy tesz.*
~Ez a városi szokás nem tetszik nekem. A kolostorban el sem tudtuk volna képzelni hogy, egymással így viselkedjünk.~
*Végül a törp lány megszólal. A beszéde közvetlen és kedves. Aokin teljes bizalommal rámosolyog a lányra és úgy válaszol.*
-Csak kijöttem ide kicsit egy kicsit sétálni. Még új vagyok a városban de, ezt a helyet a szegénynegyedet, a gazdagnegyedet, a templomot, a temetőt, és a folyót már megismertem. Te idevalósi vagy?
*Ahogy ott üldögél a szökőkútnál és nézi a főtéren lebzselő tömeget egy kis törp lány ül le mellé. Mivel a másik úgy tesz mintha Aokin ott se lenne ezért a szerzetes is úgy tesz.*
~Ez a városi szokás nem tetszik nekem. A kolostorban el sem tudtuk volna képzelni hogy, egymással így viselkedjünk.~
*Végül a törp lány megszólal. A beszéde közvetlen és kedves. Aokin teljes bizalommal rámosolyog a lányra és úgy válaszol.*
-Csak kijöttem ide kicsit egy kicsit sétálni. Még új vagyok a városban de, ezt a helyet a szegénynegyedet, a gazdagnegyedet, a templomot, a temetőt, és a folyót már megismertem. Te idevalósi vagy?
4615. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2013-11-14 19:59:07
Üzenet elküldve: 2013-11-14 19:59:07
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 50
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 50
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Aokin Uehoshi//
*Korán reggel kelt fel, kicsit bosszúsan ébredt. Megfájdult a nyaka, úgy tűnik rossz pózban aludt el. Amint felöltözött és kicsit rendbe rakott mindent magában. Nekivág a városnak, újra. Lassan lépked az utcákon, majd eljut a főtérre. Megcsillan a szeme, itt mindig lehet valami érdekeset találni. Sok ember, elf, gnóm, törp is megfordul erre. S legbelül reméli, hogy a mai nap nem lesz olyan, mint a többi, hogy semmi sem fog történni, ha már ilyen morcosan kelt, ami még mindig benne van kicsit, örülne neki, ha valami jó is történne vele. Egy kis beszélgetés nem ártana neki, mostanában nem nagyon beszélt senkivel, kellene a változatosság. Lassan odalépked a szökőkúthoz, megmossa az arcát, ettől kicsit felfrissül.*
~Meg volt! Ez is kellett! Most megint minden rendben! Malissta visszatért! Már kezdtem félni, hogy morgós maradok! Eh, az nem én lennék! Persze én meg a folyotnos morgás? Nem, nem ez nem valószínű!~
*Nevet magában Malissta, s közben leül a szökőkút szélére egy különös szerzetes forma férfi mellé. Egy ideig csendben van, de aztán csak erőt vesz magán, s miután már négyszer elmondta fejében mit fog mondani megszólal.*
- Jó reggelt uram! Mi járatban itt a főtéren? Ide valósi az úr?
*Természetes megint nem azt mondta ki, amit akart, de a sok év alatt megtanulta azt is magabiztosan kimondani, amit nem úgy képzel el.*
*Korán reggel kelt fel, kicsit bosszúsan ébredt. Megfájdult a nyaka, úgy tűnik rossz pózban aludt el. Amint felöltözött és kicsit rendbe rakott mindent magában. Nekivág a városnak, újra. Lassan lépked az utcákon, majd eljut a főtérre. Megcsillan a szeme, itt mindig lehet valami érdekeset találni. Sok ember, elf, gnóm, törp is megfordul erre. S legbelül reméli, hogy a mai nap nem lesz olyan, mint a többi, hogy semmi sem fog történni, ha már ilyen morcosan kelt, ami még mindig benne van kicsit, örülne neki, ha valami jó is történne vele. Egy kis beszélgetés nem ártana neki, mostanában nem nagyon beszélt senkivel, kellene a változatosság. Lassan odalépked a szökőkúthoz, megmossa az arcát, ettől kicsit felfrissül.*
~Meg volt! Ez is kellett! Most megint minden rendben! Malissta visszatért! Már kezdtem félni, hogy morgós maradok! Eh, az nem én lennék! Persze én meg a folyotnos morgás? Nem, nem ez nem valószínű!~
*Nevet magában Malissta, s közben leül a szökőkút szélére egy különös szerzetes forma férfi mellé. Egy ideig csendben van, de aztán csak erőt vesz magán, s miután már négyszer elmondta fejében mit fog mondani megszólal.*
- Jó reggelt uram! Mi járatban itt a főtéren? Ide valósi az úr?
*Természetes megint nem azt mondta ki, amit akart, de a sok év alatt megtanulta azt is magabiztosan kimondani, amit nem úgy képzel el.*
4614. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2013-11-14 18:59:03
Üzenet elküldve: 2013-11-14 18:59:03
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 160
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 160
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
*A szokásos reggeli edzés és reggeli után. Aokin felöltözik és elindul sétálni. Az ilyen sétákat szereti. Ezektől közelebb érzi magát az emberekhez. Az átlag emberek általában nem szoktak a barakkba elmenni. Ezért van az hogy, az ilyen sétáin szokott sok közemberrel találkozni. Miután felöltözött magához veszi egyetlen fegyverét a botját majd elindul a lépcsőn le. Elköszön a fogadóstól és kilép a főtérre. Szereti ezt a helyet. Sok az idegen és nagy a nyüzsgés. A hely méretei miatt mégis mindenki el tud veszni itt. Aokin úgy dönt nem is megy most sehova még inkább itt leül. Meg is teszi ezt a szökőkút szélén.*
4613. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2013-11-11 21:51:34
Üzenet elküldve: 2013-11-11 21:51:34
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
* Szép, derűs idő van. A főtéren már megint nagy a sürgés-forgás. Rengeteg ember, elf, törp, gnóm és még rengeteg lény megy itt át. A kapuőrök teljesen nyugodtan, sőt már unottan állnak. De, egyszer csak... egy fekete ruhás lány jelenik meg. Nem látszik ártalmasnak, ezért átengedik. Ő szépen lassan el is megy köztük, de mielőtt elhagyná őket, az egyiknek jól beleordít a fülébe: *
- Szép jó reggelt urak!
* Mikor látja, hogy az meglepődött, és kicsit megijedt, nevető arccal kicsit belehúz a tempóba, nehogy baja legyen. Nem követik őt, ezért megáll. Szétnéz. Lát ott pár kőpadot, odamegy és az egyikre leül. *
~ Szóval ez lenne Arthenior. Nem tűnik rossznak, remélem munka is lesz. ~
* Pár perc ücsörgés után feláll, és odamegy egy kúthoz, amit észrevett. Megmossa arcát, majd iszik a vízből. Miután végzett a mosdással, visszaül a padra. *
~ Milyen szép kis kút. Lehet, hogy kicsit elidőzök majd a városban. De munkát is szerezni kéne. ~
* Ekkor megint szét néz az embereket, majd az épületeket figyelve. Nem lát egyetlen megfelelő embert sem, de lát egy épületet, melynek cégérére ez van írva: Pegazus fogadó . *
~ Na, ott már biztos találok valakit. ~
* Feláll és elindul a fogadó bejárata felé. *
- Szép jó reggelt urak!
* Mikor látja, hogy az meglepődött, és kicsit megijedt, nevető arccal kicsit belehúz a tempóba, nehogy baja legyen. Nem követik őt, ezért megáll. Szétnéz. Lát ott pár kőpadot, odamegy és az egyikre leül. *
~ Szóval ez lenne Arthenior. Nem tűnik rossznak, remélem munka is lesz. ~
* Pár perc ücsörgés után feláll, és odamegy egy kúthoz, amit észrevett. Megmossa arcát, majd iszik a vízből. Miután végzett a mosdással, visszaül a padra. *
~ Milyen szép kis kút. Lehet, hogy kicsit elidőzök majd a városban. De munkát is szerezni kéne. ~
* Ekkor megint szét néz az embereket, majd az épületeket figyelve. Nem lát egyetlen megfelelő embert sem, de lát egy épületet, melynek cégérére ez van írva: Pegazus fogadó . *
~ Na, ott már biztos találok valakit. ~
* Feláll és elindul a fogadó bejárata felé. *
4612. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2013-11-11 21:09:50
Üzenet elküldve: 2013-11-11 21:09:50
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 725
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 725
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Vakmerő
//Nymbeth és Karanda//
~Na lássuk csak, milyen a mai felhozatal; paraszt, bugris, kékharisnya, csillámvértű, hájpacni, olcsó, rusnya, pfff.... izzzom, az...~
*Kamasz kölyök támasztja a falat a főtér szélén, cikázó pillantásokkal mérve fel az elhaladók, lebzselők népes seregét. Magában - mert korának sajátossága ez - keser-gúnyos jelzőt aggat szinte mindenkire.
Öltözéke alapján nem is lenne feltűnő jelenség, csak egy fiú, az ezerből, ami mégis szembetűnővé teszi azok az angyali vonásai, zöld szemei... illetve szeme. Mert jelenleg csak egy van belőle. A bal. A másik helyén valami lilás dudor éktelenkedik, erősen bontva, és bántva Jaz csáberejét.*
~Óóó... nocsak-nocsak. Ez igazán ígéretes.~
*Állapodik meg pillantása a szökőkútnál, na nem azért, mert oly mértékben lelkesedne a közterület szépítésért, avagy az újdonság erejével hatna rá a vízköpők eme változata. Sokkal inkább a két fiatal leány látványa billentette ki cinikus monotóniájából.
Határozott mozdulattal löki el magát a faltól, és sétál kiszemeltjeihez, épp úgy, mintha deli férfi lenne, nem csak egy nyúlánk kamasz, mint egy gróf, mint kinek nem csúfítják testét a tegnap esti verekedés nyomai.*
-Üdv hölgyeim.
*Biccent, köszön, vigyorog szélesen, és meghajol.*
-Engedelmükkel Arthenior Főtanácsának köz- és bevándorlási, vendégeskedési, látogatási ügyekkel megbízott; kihelyezett, címzetes emellett okleveles és oklevelesen elismert képviselője vagyok. Szólítsanak csak egyszerűen Jaznak.
*Röpke hatásszünet.*
-Az én feladatom, hogy városunkba érkező vendégeket körbevezessen, megismertessem a helyi szokásokkal, nevezetességgel, körbe kísérjem, miközben érdekes, izgalmas és helyi érdekeltségű történetekkel szórakoztatom.
*Épp egy pillanatra szakítja meg a hazug szóáradatot, és amennyiben senki nem vág közbe már hadarja is tovább.*
-Ez a szökőkút itt például, melyet megtiszteltek formás kis hátsójukkal Bandulir emlékére lett emelve, Ő Arthenior nemzeti hőse - poszthumusz - ki az ádáz lángdémon szörnyűséges fogságából szabadított ki egy nemes kisasszonyt, - még mielőtt az pirítóssá vált volna - szinte természetfeletti képességével, és méretű húgyhólyagjával. Látni is azt a gyönyörű ívet, és terjedelmes mennyiségű folyadékot, mellyel győzedelmeskedett.
*Itt kissé jobbra dönti fejét, úgy vizsgálja a szökőkút felspriccelő vizét. Nem, nem röhög. Kibírja.*
-Mehetünk tovább?
A hozzászólást Emphus Engora (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2013.11.11 22:57:07, a következő indokkal:
Jelpótlás.
~Na lássuk csak, milyen a mai felhozatal; paraszt, bugris, kékharisnya, csillámvértű, hájpacni, olcsó, rusnya, pfff.... izzzom, az...~
*Kamasz kölyök támasztja a falat a főtér szélén, cikázó pillantásokkal mérve fel az elhaladók, lebzselők népes seregét. Magában - mert korának sajátossága ez - keser-gúnyos jelzőt aggat szinte mindenkire.
Öltözéke alapján nem is lenne feltűnő jelenség, csak egy fiú, az ezerből, ami mégis szembetűnővé teszi azok az angyali vonásai, zöld szemei... illetve szeme. Mert jelenleg csak egy van belőle. A bal. A másik helyén valami lilás dudor éktelenkedik, erősen bontva, és bántva Jaz csáberejét.*
~Óóó... nocsak-nocsak. Ez igazán ígéretes.~
*Állapodik meg pillantása a szökőkútnál, na nem azért, mert oly mértékben lelkesedne a közterület szépítésért, avagy az újdonság erejével hatna rá a vízköpők eme változata. Sokkal inkább a két fiatal leány látványa billentette ki cinikus monotóniájából.
Határozott mozdulattal löki el magát a faltól, és sétál kiszemeltjeihez, épp úgy, mintha deli férfi lenne, nem csak egy nyúlánk kamasz, mint egy gróf, mint kinek nem csúfítják testét a tegnap esti verekedés nyomai.*
-Üdv hölgyeim.
*Biccent, köszön, vigyorog szélesen, és meghajol.*
-Engedelmükkel Arthenior Főtanácsának köz- és bevándorlási, vendégeskedési, látogatási ügyekkel megbízott; kihelyezett, címzetes emellett okleveles és oklevelesen elismert képviselője vagyok. Szólítsanak csak egyszerűen Jaznak.
*Röpke hatásszünet.*
-Az én feladatom, hogy városunkba érkező vendégeket körbevezessen, megismertessem a helyi szokásokkal, nevezetességgel, körbe kísérjem, miközben érdekes, izgalmas és helyi érdekeltségű történetekkel szórakoztatom.
*Épp egy pillanatra szakítja meg a hazug szóáradatot, és amennyiben senki nem vág közbe már hadarja is tovább.*
-Ez a szökőkút itt például, melyet megtiszteltek formás kis hátsójukkal Bandulir emlékére lett emelve, Ő Arthenior nemzeti hőse - poszthumusz - ki az ádáz lángdémon szörnyűséges fogságából szabadított ki egy nemes kisasszonyt, - még mielőtt az pirítóssá vált volna - szinte természetfeletti képességével, és méretű húgyhólyagjával. Látni is azt a gyönyörű ívet, és terjedelmes mennyiségű folyadékot, mellyel győzedelmeskedett.
*Itt kissé jobbra dönti fejét, úgy vizsgálja a szökőkút felspriccelő vizét. Nem, nem röhög. Kibírja.*
-Mehetünk tovább?
A hozzászólást Emphus Engora (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2013.11.11 22:57:07, a következő indokkal:
Jelpótlás.
4611. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2013-11-11 19:33:03
Üzenet elküldve: 2013-11-11 19:33:03
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 167
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 167
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
//A Hallgatagok//
*Elhatároták magukat, s kiléptek a templomból innen már nincs visszaút, minden el van döntve, meg kell tenniük azt, amit a főpap mondott nekik. Hihetetlenül jól esik neki a friss levegő, a tér, hogy nincsen bezárva a templomba. Sokkal könnyebben tud megnyugodni, de persze még mindig nem sikerül neki teljesen.*
~De most tényleg mi bajod van ezzel a feladattal? Pedig milyen jó lesz már a gondolattól is repesek!~
~Mi bajom, hogy mi bajom van vele?! Semmi, csak az, hogy ölnünk kell! Muszáj lesz! De én nem, nem akarom!~
~De muszáj, ha nagyon nem bírod majd megteszem én!~
*Ahogy ezen vitatkoznak, s végig hallgatja Thaira elképzeléseit arról, hogyan kellene elvégezni a munkát, amit kaptak. Viszont Allyn ezt nem nagyon bírja elviselni, így mikor már a szegénynegyedben vannak muszáj megszólalnia mégha halkan is. Majd meghallgatja amit a férfi mond neki.*
- Akkor beszélhetünk! Ez megnyugtató, már nem nagyon bírtam szó nélkül! Valamit kell mondanom, különben Thaira az idegbajba kergetne. Sajnálom, hogy ilyenekkel terhellek, de szörnye idegesítő azt hallgatni, hogyan akarja a tőrt forgatni valakiben! *kirázza a hideg* Tényleg sajnálom, de muszáj volt kimondanom! És te vagy az egyetlen aki meg is értheti!
*Ezek után végig mondja a maga kis mondókáját, sőt még kérdez is Zrekil- től. Viszont a választ nem várja meg, hanem gyorsan a kúthoz szalad, hiszen kiértek a főtérre, s azt érzi, hogy meg kell mosakodnia. Majd pedig visszaindul a férfihez Xini kimászik a táskából, először még csak Allyn vállára mászik s onnan figyel. Meghallgatja Zrekil válaszát és mosolyog egyet.*
- Szóval nem lesz több bajuk a városiaknak legalább ez megnyugtat! Viszont remélem a Hallgatag nem ered a nyomunkba, mégha le is hagyjuk, akkor is gyorsan útol fog érni főleg, hogy ha varázsol valamit.
*Majd elnéz abba az irányba amelyikbe Zrekil mutatott, s Xini fejét megsimogatva a városkapuban állva még visszanéz a városra, innen lehet látni a templom tornyot, s hirtelen elgondolkodik azon, hogy mi van, ha a Hallgatag most is ott van fenn. De gyorsan eltereli a figyelmét biccet a kapuban strázsáló őröknek, majd Zrekil- re néz és bólint egyet, jelezve, hogy készen áll és elindulhatnak. Az újabb mondatokon kicsit elgondolkodik, amiben a nyaka körül futkosó gyík igen csak gátolja, így megfogja a fejét és megállítja, majd megszólal.*
- Szerintem is hamar rá fog jönni és nem valószínű, hogy bárhol is biztonságban lennénk. Ez a feladat kicsit sem biztonságos. Főleg azzal a tudattal, hogy fogalmunk sincs arról mire is képes a Hallgatag. Azt meg nem tudom, hol keresne mind a két helyre ugyanolyan eséllyel mehetnénk, neki is el kell döntenie, hogy merre megy előbb, s mi csak remélhetjük, hogy nem a mocsár felé. Akkor idő előnyben lennénk, de ki tudja nem merek semmit se biztosra mondani. Bát Thaira nagyon erősködik, hogy nem lesz egy csepp gond sem, de ezt kétlem.
~Mondom, hogy nem lesz baj! Biztosan kedves az a Hallgatag!~
~Igen körülbelül, mint a nagybácsi házörzője, ugye?~
~Az más volt nem tehettem róla, hogy olyan aggresszív lett!~
~Persze!~
*S ezzel újabb kis vitát kezdenek meg, s közben Allyn azért igyekszik Zrekil-re is figyelni.*
*Elhatároták magukat, s kiléptek a templomból innen már nincs visszaút, minden el van döntve, meg kell tenniük azt, amit a főpap mondott nekik. Hihetetlenül jól esik neki a friss levegő, a tér, hogy nincsen bezárva a templomba. Sokkal könnyebben tud megnyugodni, de persze még mindig nem sikerül neki teljesen.*
~De most tényleg mi bajod van ezzel a feladattal? Pedig milyen jó lesz már a gondolattól is repesek!~
~Mi bajom, hogy mi bajom van vele?! Semmi, csak az, hogy ölnünk kell! Muszáj lesz! De én nem, nem akarom!~
~De muszáj, ha nagyon nem bírod majd megteszem én!~
*Ahogy ezen vitatkoznak, s végig hallgatja Thaira elképzeléseit arról, hogyan kellene elvégezni a munkát, amit kaptak. Viszont Allyn ezt nem nagyon bírja elviselni, így mikor már a szegénynegyedben vannak muszáj megszólalnia mégha halkan is. Majd meghallgatja amit a férfi mond neki.*
- Akkor beszélhetünk! Ez megnyugtató, már nem nagyon bírtam szó nélkül! Valamit kell mondanom, különben Thaira az idegbajba kergetne. Sajnálom, hogy ilyenekkel terhellek, de szörnye idegesítő azt hallgatni, hogyan akarja a tőrt forgatni valakiben! *kirázza a hideg* Tényleg sajnálom, de muszáj volt kimondanom! És te vagy az egyetlen aki meg is értheti!
*Ezek után végig mondja a maga kis mondókáját, sőt még kérdez is Zrekil- től. Viszont a választ nem várja meg, hanem gyorsan a kúthoz szalad, hiszen kiértek a főtérre, s azt érzi, hogy meg kell mosakodnia. Majd pedig visszaindul a férfihez Xini kimászik a táskából, először még csak Allyn vállára mászik s onnan figyel. Meghallgatja Zrekil válaszát és mosolyog egyet.*
- Szóval nem lesz több bajuk a városiaknak legalább ez megnyugtat! Viszont remélem a Hallgatag nem ered a nyomunkba, mégha le is hagyjuk, akkor is gyorsan útol fog érni főleg, hogy ha varázsol valamit.
*Majd elnéz abba az irányba amelyikbe Zrekil mutatott, s Xini fejét megsimogatva a városkapuban állva még visszanéz a városra, innen lehet látni a templom tornyot, s hirtelen elgondolkodik azon, hogy mi van, ha a Hallgatag most is ott van fenn. De gyorsan eltereli a figyelmét biccet a kapuban strázsáló őröknek, majd Zrekil- re néz és bólint egyet, jelezve, hogy készen áll és elindulhatnak. Az újabb mondatokon kicsit elgondolkodik, amiben a nyaka körül futkosó gyík igen csak gátolja, így megfogja a fejét és megállítja, majd megszólal.*
- Szerintem is hamar rá fog jönni és nem valószínű, hogy bárhol is biztonságban lennénk. Ez a feladat kicsit sem biztonságos. Főleg azzal a tudattal, hogy fogalmunk sincs arról mire is képes a Hallgatag. Azt meg nem tudom, hol keresne mind a két helyre ugyanolyan eséllyel mehetnénk, neki is el kell döntenie, hogy merre megy előbb, s mi csak remélhetjük, hogy nem a mocsár felé. Akkor idő előnyben lennénk, de ki tudja nem merek semmit se biztosra mondani. Bát Thaira nagyon erősködik, hogy nem lesz egy csepp gond sem, de ezt kétlem.
~Mondom, hogy nem lesz baj! Biztosan kedves az a Hallgatag!~
~Igen körülbelül, mint a nagybácsi házörzője, ugye?~
~Az más volt nem tehettem róla, hogy olyan aggresszív lett!~
~Persze!~
*S ezzel újabb kis vitát kezdenek meg, s közben Allyn azért igyekszik Zrekil-re is figyelni.*
4610. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2013-11-11 17:44:09
Üzenet elküldve: 2013-11-11 17:44:09
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 333
OOC üzenetek: 22
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 333
OOC üzenetek: 22
Játékstílus: Szelíd
// A Hallgatagok //
*Végre elhatározzák magukat, és kilépnek a templomból. Zrekil megtartotta az összes tekercset, amit a harangtoronyból gyűjtött, leginkább azért, hogy tanulhasson belőlük, másodsorban pedig azért, hogy a hallgatag még véletlenül se találja meg őket a templomban, mert akkor jó eséllyel rájönne, hogy odafent jártak. Ellenkező esetben talán napokba is telhet ezeknek az őrülteknek, mire rájönnek, hogy a tervüket valaki készül tönkretenni, addigra pedig már régen el fogják hagyni a várost. Ami azt illeti, Zrekil úgy képzeli, hogy most azonnal indulnak, és úgy estére a karavánpihenőbe érhetnek. Persze Allyn majd szól, ha nem akar rögtön indulni, addig pedig a templomkerten való áthaladás közben a gnóm elővesz egy gyűrött térképet a batyujából. Még jó is, hogy az ügyetlen istenség nem a batyuval együtt dobta a vízpartra, mert még elázott volna a térkép. Ezt bogarászva úgy dönt, hogy a mocsár, amiről a főpap beszélt, valóban a karavánpihenő közelében van, így indokolt lenne az éjszakát ott töltsék. Nem a mocsárban, a karavánpihenőben. Persze elég elnagyolt térkép, és mindössze csak arra van kiélezve, hogy hol milyen mágiatanulási lehetőségek vannak, de ez elég. Eszerint a karavánpihenőben van egy szentély, majd ott meghúzzák magukat éjszakára.*
- Nem, a főpap azt mondta, hogy a templomon kívül már nem hall minket *feleli a gnóm, mikor a szegénynegyeden haladnak át a főtér felé. A következő kérdésre eleinte nem tud válaszolni, mert Allyn megmártózik a kút vizében, majd mikor visszatér, Zrekil csak mosolyogva bólint.*
- Semmi gond... Szóval a főpap szerint ebben a lélekkőben van az entitás, tehát nyilván most már nem fogja tudni az ittenieket rémisztgetni. Erre a Hallgatag is biztosan gyorsan rá fog jönni, viszont addigra mi már biztonságban leszünk a karavánpihenőben. Ami egész pontosan arra van *bök el egy irányba, miután a város kapujában eleget tanulmányozta a térképet. Az ott strázsáló őröknek csak biccent, majd ha Allyn is készen áll a város elhagyására, akkor elindul.*
- Persze nem tudom, mennyire leszünk biztonságban, mivel a Hallgatag nyilván rá fog jönni, hogy el akarjuk pusztítani a kövét, szóval két felé mehettünk, az egyik pedig a mocsár. A másik a kastély, hát ki tudja, merre keresnek minket előbb.
*Végre elhatározzák magukat, és kilépnek a templomból. Zrekil megtartotta az összes tekercset, amit a harangtoronyból gyűjtött, leginkább azért, hogy tanulhasson belőlük, másodsorban pedig azért, hogy a hallgatag még véletlenül se találja meg őket a templomban, mert akkor jó eséllyel rájönne, hogy odafent jártak. Ellenkező esetben talán napokba is telhet ezeknek az őrülteknek, mire rájönnek, hogy a tervüket valaki készül tönkretenni, addigra pedig már régen el fogják hagyni a várost. Ami azt illeti, Zrekil úgy képzeli, hogy most azonnal indulnak, és úgy estére a karavánpihenőbe érhetnek. Persze Allyn majd szól, ha nem akar rögtön indulni, addig pedig a templomkerten való áthaladás közben a gnóm elővesz egy gyűrött térképet a batyujából. Még jó is, hogy az ügyetlen istenség nem a batyuval együtt dobta a vízpartra, mert még elázott volna a térkép. Ezt bogarászva úgy dönt, hogy a mocsár, amiről a főpap beszélt, valóban a karavánpihenő közelében van, így indokolt lenne az éjszakát ott töltsék. Nem a mocsárban, a karavánpihenőben. Persze elég elnagyolt térkép, és mindössze csak arra van kiélezve, hogy hol milyen mágiatanulási lehetőségek vannak, de ez elég. Eszerint a karavánpihenőben van egy szentély, majd ott meghúzzák magukat éjszakára.*
- Nem, a főpap azt mondta, hogy a templomon kívül már nem hall minket *feleli a gnóm, mikor a szegénynegyeden haladnak át a főtér felé. A következő kérdésre eleinte nem tud válaszolni, mert Allyn megmártózik a kút vizében, majd mikor visszatér, Zrekil csak mosolyogva bólint.*
- Semmi gond... Szóval a főpap szerint ebben a lélekkőben van az entitás, tehát nyilván most már nem fogja tudni az ittenieket rémisztgetni. Erre a Hallgatag is biztosan gyorsan rá fog jönni, viszont addigra mi már biztonságban leszünk a karavánpihenőben. Ami egész pontosan arra van *bök el egy irányba, miután a város kapujában eleget tanulmányozta a térképet. Az ott strázsáló őröknek csak biccent, majd ha Allyn is készen áll a város elhagyására, akkor elindul.*
- Persze nem tudom, mennyire leszünk biztonságban, mivel a Hallgatag nyilván rá fog jönni, hogy el akarjuk pusztítani a kövét, szóval két felé mehettünk, az egyik pedig a mocsár. A másik a kastély, hát ki tudja, merre keresnek minket előbb.
4609. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2013-11-11 17:17:25
Üzenet elküldve: 2013-11-11 17:17:25
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 167
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 167
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
//A Hallgatagok//
*Veszekedés egyre hevesebb veszekedés, Allyn sehogy sem tudja lenyugtatni belső hangját, hogy ne gondoljon olyan kifejezetten ijesztő és undorító dolgokra. Mert még, ha nem látná amit a másik gonodol, de tudja mire gondol Thaira, ez pedig nagyon idegesíti. S ennek a veszekedésnek a közepén még Zrekil-el is beszélget. S fény derül egy kicsit sem kellemes tényre, hogy azok a hárpiák igen is többen lesznek, mint egy. Ez viszont jóval megnehezeti a dolgokat főleg, hogy nem hinné, hogy azok a lények dalolva osztogatnák a szemüket az arra járóknak, sőt az, amit Thaira gondol az valószínűbb megoldása lesz a dolgoknak. Ha ez nem lett volna neki elég belső hangja még tesz rá egy lapáttal, mikor megkérdezi Allyn- tól, hogy szerinte, hogyan lenne okosabb végezni a gazdatestel. Ekkor kezd el a lány vészes iramban remegni, s ezután ragadja meg a gnóm a kezét. Ennek hatására, valamint a férfi által papírra írt mondatnak köszönhetően kicsit sikerül megnyugodnia. Pillanatokon belül lassul a remegése, s hiába Thaira minden próbálkozása, hogy véget vessen ennek a helyzetnek, hiszen Allyn már megnyugodott annyira, hogy visszatudjon neki vágni ész érvekkel. Majd pedig felírja a lapra azt a kérdést, amivel minden komolyabb veszélyhez egyre közelebb kerülnek. A gnóm elmosolyodik, s bólint, majd pedig feláll. A lány pedig követi példáját. Látja, hogy a férfi összegyűri a papírt és elteszi a táskájába.*
~Minek rakja el? Nem kell az már neki, különben is összegyűrte!~
~Azért, hogy a Hallgatag ne találja meg! Különben is szerintem amint lehetősége lesz rá megszabadul tőle.~
*Ahogy ezt letisztázták, Allyn ténylegesen megszólal, mire a gnóm újra elmosolyodik, ekkor pedig a lány is elmosolyodik. Most már tényleg sikerült megnyugodnia. Követi a férfit a kapu felé, amin egy- egy mély levegővétel után ki is lépnek. Allyn nagyot fúj, jobb érzés kint lenni, mint egy épületben a Hallgataggal. Ennek ellenére amíg jó távol nem érnek a templomtól meg se szólal. Valahol a szegénynegyedben járnak mikor, halkan megszólal.*
- Akkor most már elviekben nem hall minket, igaz? Legalábbis valami olyat mondott a főpap, hogy akkor nem fog hallani minket, ha kiléptünk a templomból... *ekkor eszébe jut egy igen érdekes kérdés, amit gyorsan fel is tesz* Tényleg, ha már nálunk van az ami, attól még mindig tudja az entitás rémisztgetni az embereket? Mert ugye ezzel kapcsolatban semmit sem mondott a főpap.
*Amikor ezt befejezte már a főtéren vannak. Allyn megpillantja a kutat, s se szó, se beszéd odasiet. Megmossa az arcát és mély levegőket vesz.*
~Fujj! Br... Ez hideg, Allyn mondtam már nem egyszer, hogy utálom a hideg vizet! Ezt nem lehet felfogni?!~
- Bocsánat, de ez most nagyon jól esett!
~Reméltem is, hogy bocsánatot kérsz!~
- Még akkor is, jól esett, ha nem szereted a hideg vizet Thaira, ha nem vetted volna észre nem tőled kértem bocsánatot!
*Majd a gnómra mosolyog, utána pedig megtörli a vizes arcát.*
*Veszekedés egyre hevesebb veszekedés, Allyn sehogy sem tudja lenyugtatni belső hangját, hogy ne gondoljon olyan kifejezetten ijesztő és undorító dolgokra. Mert még, ha nem látná amit a másik gonodol, de tudja mire gondol Thaira, ez pedig nagyon idegesíti. S ennek a veszekedésnek a közepén még Zrekil-el is beszélget. S fény derül egy kicsit sem kellemes tényre, hogy azok a hárpiák igen is többen lesznek, mint egy. Ez viszont jóval megnehezeti a dolgokat főleg, hogy nem hinné, hogy azok a lények dalolva osztogatnák a szemüket az arra járóknak, sőt az, amit Thaira gondol az valószínűbb megoldása lesz a dolgoknak. Ha ez nem lett volna neki elég belső hangja még tesz rá egy lapáttal, mikor megkérdezi Allyn- tól, hogy szerinte, hogyan lenne okosabb végezni a gazdatestel. Ekkor kezd el a lány vészes iramban remegni, s ezután ragadja meg a gnóm a kezét. Ennek hatására, valamint a férfi által papírra írt mondatnak köszönhetően kicsit sikerül megnyugodnia. Pillanatokon belül lassul a remegése, s hiába Thaira minden próbálkozása, hogy véget vessen ennek a helyzetnek, hiszen Allyn már megnyugodott annyira, hogy visszatudjon neki vágni ész érvekkel. Majd pedig felírja a lapra azt a kérdést, amivel minden komolyabb veszélyhez egyre közelebb kerülnek. A gnóm elmosolyodik, s bólint, majd pedig feláll. A lány pedig követi példáját. Látja, hogy a férfi összegyűri a papírt és elteszi a táskájába.*
~Minek rakja el? Nem kell az már neki, különben is összegyűrte!~
~Azért, hogy a Hallgatag ne találja meg! Különben is szerintem amint lehetősége lesz rá megszabadul tőle.~
*Ahogy ezt letisztázták, Allyn ténylegesen megszólal, mire a gnóm újra elmosolyodik, ekkor pedig a lány is elmosolyodik. Most már tényleg sikerült megnyugodnia. Követi a férfit a kapu felé, amin egy- egy mély levegővétel után ki is lépnek. Allyn nagyot fúj, jobb érzés kint lenni, mint egy épületben a Hallgataggal. Ennek ellenére amíg jó távol nem érnek a templomtól meg se szólal. Valahol a szegénynegyedben járnak mikor, halkan megszólal.*
- Akkor most már elviekben nem hall minket, igaz? Legalábbis valami olyat mondott a főpap, hogy akkor nem fog hallani minket, ha kiléptünk a templomból... *ekkor eszébe jut egy igen érdekes kérdés, amit gyorsan fel is tesz* Tényleg, ha már nálunk van az ami, attól még mindig tudja az entitás rémisztgetni az embereket? Mert ugye ezzel kapcsolatban semmit sem mondott a főpap.
*Amikor ezt befejezte már a főtéren vannak. Allyn megpillantja a kutat, s se szó, se beszéd odasiet. Megmossa az arcát és mély levegőket vesz.*
~Fujj! Br... Ez hideg, Allyn mondtam már nem egyszer, hogy utálom a hideg vizet! Ezt nem lehet felfogni?!~
- Bocsánat, de ez most nagyon jól esett!
~Reméltem is, hogy bocsánatot kérsz!~
- Még akkor is, jól esett, ha nem szereted a hideg vizet Thaira, ha nem vetted volna észre nem tőled kértem bocsánatot!
*Majd a gnómra mosolyog, utána pedig megtörli a vizes arcát.*
4608. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2013-11-10 12:25:00
Üzenet elküldve: 2013-11-10 12:25:00
Rang: Játékos
IC üzenetek: 12
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 12
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
*Végre megérkezik Artheniorba. Már az idejét sem tudja, mióta kóborol, mióta próbál apja nyomára bukkanni. Csak azt tudja, hogy mégsem volt jó ötlet a vasorrú bakancs, mert már alaposan kikezdte a lábát mostanra.*
~Az a baj, hogy pont jó nagyot lehet benne rúgni. Ezt bizonyíthatná az a szerencsétlen a karavánpihenőben, aki azt hitte, majd legombol rólam pár aranyat. Csak tudnám, miért zavartak el onnét olyan csúnyán. Nem is csináltam semmi rosszat, csak megmutattam a lókupecnak, hogy az én pénzemből biza nem eszik! Bár... lehet, hogy már másból sem nagyon. Azért kár a fogaiért. De milyen viccesen sírt! Csoda, hogy a könnyeitől látta a markába csipegetni a földre hullott fogait!~
*Magában felkuncog, de egy feszes torokköszörülés megzavarja mulatságát. Oldalra pillant a mellette álló őrre, s egyből lobban is benne a sértettség tüze.*
- Na mi az? Neked is túl sok fogad van?!
*Rivall rá az őrre, mire az csak beljebb inti. Bett ekkor veszi észre, hogy tulajdonképpen egy közelítő szekérnek áll az útjában, így vág egy grimaszt még az őr felé, majd ránt egyet a vállán cipelt batyun és beljebb lépdel.
Egész a szökőkútig meg sem áll, ott viszont annak kávájára teszi csomagját, méghozzá a lehető legnagyobb óvatossággal, majd megmeríti vaskos kezét a kút vizében, hogy igyon és meg is mossa arcát kicsit.
Ez után áll még egy darabig a kútnál, s felváltva pislog az abból kitörő hűs, tiszta vízre és sajgó lábára. Erősen gondolkodik azon, hogy levesse-e lábbelijét, hogy a fájdalom enyhítésére megmártsa lábát a csalogató vízben.*
A hozzászólás írója (Nymbeth Grathae) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2013.11.10 12:31:36
~Az a baj, hogy pont jó nagyot lehet benne rúgni. Ezt bizonyíthatná az a szerencsétlen a karavánpihenőben, aki azt hitte, majd legombol rólam pár aranyat. Csak tudnám, miért zavartak el onnét olyan csúnyán. Nem is csináltam semmi rosszat, csak megmutattam a lókupecnak, hogy az én pénzemből biza nem eszik! Bár... lehet, hogy már másból sem nagyon. Azért kár a fogaiért. De milyen viccesen sírt! Csoda, hogy a könnyeitől látta a markába csipegetni a földre hullott fogait!~
*Magában felkuncog, de egy feszes torokköszörülés megzavarja mulatságát. Oldalra pillant a mellette álló őrre, s egyből lobban is benne a sértettség tüze.*
- Na mi az? Neked is túl sok fogad van?!
*Rivall rá az őrre, mire az csak beljebb inti. Bett ekkor veszi észre, hogy tulajdonképpen egy közelítő szekérnek áll az útjában, így vág egy grimaszt még az őr felé, majd ránt egyet a vállán cipelt batyun és beljebb lépdel.
Egész a szökőkútig meg sem áll, ott viszont annak kávájára teszi csomagját, méghozzá a lehető legnagyobb óvatossággal, majd megmeríti vaskos kezét a kút vizében, hogy igyon és meg is mossa arcát kicsit.
Ez után áll még egy darabig a kútnál, s felváltva pislog az abból kitörő hűs, tiszta vízre és sajgó lábára. Erősen gondolkodik azon, hogy levesse-e lábbelijét, hogy a fájdalom enyhítésére megmártsa lábát a csalogató vízben.*
A hozzászólás írója (Nymbeth Grathae) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2013.11.10 12:31:36
4607. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2013-11-10 11:26:25
Üzenet elküldve: 2013-11-10 11:26:25
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 4
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 4
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
*Már nem is tudja hány napja lehet úton, mióta elhagyta az utolsó,rendes fogadót. Már fáradt és éhes, s legszívesebben itt helyben, az út közepén összeesne, de mégsem teszi. Hajtja őt a tudásvágy, és hogy új helyeket ismerjen meg, így hát egy mély levegőt vesz, s tovább megy. Már azt hiszi, soha nem lát lakott területet, mikor egyszercsak a távolból egy város falait látja. Karanda arcára hatalmas mosoly ül ki, s mintha vissza nyerte volna minden erejét, megszaporázza lépteit, hogy hamarabb odaérjen a város kapujához. Ott aztán megtorpan, s mélyeket lélegzik, mert eléggé elfáradt, kifulladt a hosszú út során, de öröme talán nagyobb mint fáradtsága, így még mielőtt beljebb merészkedne, 1-1 puszit nyom a városőrök arcára, kik láthatóan nagyon meglepődtek eme megnyilvánulásán a leányzónak, szóhoz sem tudnak jutni. Nem sokáig időz a városkapuban, hamar odamegy a kúthoz, minek szélére leül, s onnan veszi jobban szemügyre a főteret.*
~Na lássuk csak, mennyi pénzem van. *Gondolja magában, majd előveszi kis erszényét, s számolgatni kezdi az aranyat.*
~Na lássuk csak, mennyi pénzem van. *Gondolja magában, majd előveszi kis erszényét, s számolgatni kezdi az aranyat.*
4606. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2013-11-10 01:09:06
Üzenet elküldve: 2013-11-10 01:09:06
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1658
OOC üzenetek: 264
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1658
OOC üzenetek: 264
Játékstílus: Megfontolt
*A városőrök nem kérdeznek sokat. Könnyedén átengedik a két fáradt idegent. Szerencsére egyik sem volt ismerős egyiküknek sem úgyhogy feltűnés nélkül bejutottak. A főtérre érve Intiath közelebb hajol Bűvészhez.*
-Te menj a Rumosba én a Szegénynegyedben néhány ismerősömmel intésem a szállást. Ezeknek az első dolga az lesz hogy, a kikötőbe szétnézzenek. Vagy a szegénynegyedben vagy a városon kívül sátraknál találkozunk.
*A bűvész bólint és sok szerencsét kíván. Együtt indulnak el a szegénynegyed felé.*
-Te menj a Rumosba én a Szegénynegyedben néhány ismerősömmel intésem a szállást. Ezeknek az első dolga az lesz hogy, a kikötőbe szétnézzenek. Vagy a szegénynegyedben vagy a városon kívül sátraknál találkozunk.
*A bűvész bólint és sok szerencsét kíván. Együtt indulnak el a szegénynegyed felé.*
4605. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2013-11-09 22:48:53
Üzenet elküldve: 2013-11-09 22:48:53
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 10
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 10
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
*Nymbar köpenyét összehúzva magán, hosszú léptekkel halad a Pegazus fogadó felé. Így estefelé már igencsak cudar idők járnak. "Közeleg a tél." gondolja magában az égre nézve, mintha ugyan onnan leolvashatná a közelgő időjárást. Hátán a hatalmas pörölye fityeg, oldalán az övébe dugva a bárd, ami emberi szemmel inkább tűnne baltának, mintsem harci eszköznek, de Nymbar remekül bánik mindenféle törő-zúzó-hasító eszközzel, ilyenformán az ökleivel vagy akár a fogaival is. Ezutóbbiakból azért hiányzik már egy-kettő, hála a kocsmai perpatvaroknak, melyekből biz' jócskán kijutott neki. Annak idején meg is kapta társaitól az 'Őrjöngő' nevet, mert ha arról van szó, nem másról, akár egy termetes orknak is nekimegy puszta kézzel, csak hogy saját igazát bizonyítsa. Bár igaz ami igaz, sok ferdére püfölt orr tanúsítja világszerte, hogy Nymbar bizony igencsak nagyot tud ütni.
Körbekémlel a főtéren, hátha meglátja valamelyik ivócimboráját, hogy meginvitálja egy kis esti iszogatásra a fogadóban, de ezek a semmirekellő pernahajderek ilyenkor már rég szuszognak valamelyik örömlány ágyában, vagy a lovaknak szánt szalma közt.*
-A rosseb vigye mindet a hét pokolba oda...*dobbant nagyot a lábával, mire egyesek igencsak furán néznek rá, de őt ez legkevésbé sem érdekli. Nagyot rúg a fogadó ajtajába, mire az kinyílik ő maga pedig nem rest, mert jól tudja, a rest kétszer fárad, inkább bevonul a Sör és Hagyma birodalmába, ahol megmelengetheti kissé elgémberedett lábait és leguríthat egy jó korsó malátanedűt is. Ki tudja, talán még egy kellemes verekedés is kinéz ma estére...*
Körbekémlel a főtéren, hátha meglátja valamelyik ivócimboráját, hogy meginvitálja egy kis esti iszogatásra a fogadóban, de ezek a semmirekellő pernahajderek ilyenkor már rég szuszognak valamelyik örömlány ágyában, vagy a lovaknak szánt szalma közt.*
-A rosseb vigye mindet a hét pokolba oda...*dobbant nagyot a lábával, mire egyesek igencsak furán néznek rá, de őt ez legkevésbé sem érdekli. Nagyot rúg a fogadó ajtajába, mire az kinyílik ő maga pedig nem rest, mert jól tudja, a rest kétszer fárad, inkább bevonul a Sör és Hagyma birodalmába, ahol megmelengetheti kissé elgémberedett lábait és leguríthat egy jó korsó malátanedűt is. Ki tudja, talán még egy kellemes verekedés is kinéz ma estére...*
4604. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2013-11-09 17:05:53
Üzenet elküldve: 2013-11-09 17:05:53
Rang: Játékos
IC üzenetek: 103
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 103
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
// Megszólít az Éjszaka - második felvonás //
*Mindketten másképp ejtőznek. A Varjúvadász az eget nézi és behunyja a szemeit. Ahogy a lábával kalimpál, Moy nagyon aranyosnak találja. Most végre már nem csak erőt mutat, hanem tesz valami olyat, ami talán öntudatlan. Ha észrevenné magát, lehet, hogy gyengeségnek, időpocsékolásnak mondaná. A lány most elárulja magát, hogy ez az egész csak álca, gondolja magában Moy. Talán pont azt akarja elkerülni, hogy valaki nagyon közel kerülhessen hozzá és valaki mástól függjön. Ő maga az élete ura és nem hagyja, hogy ebbe beleszóljanak. Azt pedig nem tudja elképzelni, hogy jó is lehet, ha valakit közel enged magához. Nem is érti, hogy vele miért ilyen barátságos, hiszen ő sem egy egyszerű eset. Rákiabál, mikor békésen üldögél a tetőn, győzködi a szerelemről, feltűnést kelt. Talán azért kedvelte meg, mert Moy mindig képes volt valami újdonsággal előállni. Ez egy közös vonásuk, hogy keresik az újat és megunják a megszokott dolgokat.
A lazítás közben nézi, ahogy a hját babrálja a lány. Szétzilálódott, hiszen nincs az a frizura, amit ilyen gyakorlatok utána ne kéne rendbe szedni. Moynak nincs ilyen gondja, alig van már haja. Amikor a Varjúvadász kiengedi a haját, a férfi egy pillanatra megint végignézi. Így még nem látta. Jobban áll neki a hosszú haj, de érti, hogy miért fogja össze. Praktikusabb, nem akad be, nem lóg a szemébe. Mikor újra összefogja és hátrahajtja a fejét, Moy nagyon csinosnak találja. Tetszik neki a nyaka, az a kis izmos összekötő az okos fej és az erős, hajlékony törzs között. A jelenetre az teszi fel a pontot, mikor elszabadul egy tincs és a Varjúvadász szemei elé ugrik. A Medve erre elneveti magát. Nagyon aranyosnak találja ezt a lányt, ahogy itt ül. Talán a fáradtság teszi, hogy most nem csak a szavait, hanem az egész testét egy kicsit nyíltabban mozgatja, sok mindent elárulva magáról.
Felöltözködik és utána ő kezdi el bámulni Moyt. A férfit ez nem zavarja. Meg akarja csinálni a gyakorlatokat, hogy ne merevedjenek be az izmai és hogy ne húzza meg őket. Amikor a Medve odamegy hozzá, furcsán néz. Moy direkt nem mondja meg, mit akar, különben a lány le akarná beszélni róla vagy arrébb ugrana. Menekül a veszélytől. Az érintés neki veszélyes, mert nem ismeri és talán attól is tart, hogy jó lesz és rá akar szokni. Nem feltétlenül a Medve érintésére, csak arra, hogy keresi annak az érintését, akit valamilyen oknál fogva megkedvel.
Amikor Moy megöleli, a lány kifejezetten meglepődik és fel is nyög, pedig a Medve nem szorítja meg annyira, hogy fájjon. Nem ellenkezik. Nem ölel vissza, de hagyja magát ölelni. Rájöhetett, hogy itt nem egy veszedelmes vadállat közelségéről van szó, hanem a férfi csak elégedett és így mond neki köszönetet.*
"Szegény olyan feszes, mint egy íj húrja. Pedig ő is megérdemli az ilyesmit."
*Ahogy a fogásban lévő karjaival sután megveregeti Moy oldalát és mondja, hogy "Jól van, jól", az arra emlékezteti a Medvét, mint amikor valaki egy ismeretlen, nagyon ugató kutyát próbál csitítani olyanokkal, hogy "Okos kutya". Elneveti magát a reakción, de nem gúnyos kacajjal. Most már nem csak kedveli, szereti is a Varjúvadászt, úgy érzi. Nem szerelemmel, csak úgy, mint egy számára nagyon kedves embert. A lány száját még egy dícséret hagyja el, amire Moy rákontráz.*
- Szép volt, így van!
*Mindketten jól teljesítettek. Mikor ficánkol a lábaival és nyújtogatja azokat, Moy visszateszi őt a padra. A lány még mindig zavart mosollyal néz rá, de nem kéri ki magának az ölelést. A férfi reméli, hogy elindított benne valamit, amitől a szúrós természete néha fel tud oldódni és megnyílik majd olyan dolgok előtt, amikben nem keresett és nem talált örömet eddig.
A Varjúvadász nagyon örül a kávé hallatán és emlékezteti a Medvét a jutalomra. Ő sem felejtette el, de most tornászni akart és nem azt nézni, hogy rajzol a lányka. Annak is eljön majd az ideje.
Mikor Moy ledől a padra, lassan azt veszi észre, hogy egy láb lendül át a támlán. Felnéz és már a fegyvere után kap, de meglátja a Varjúvadász arcát. Ekkor újra nyugalmi helyzetbe teszi a karjait is és egy mosollyal nyugtázza a lány közelségét. Olyan pózt vesz fel a Varjúvadász, amihez tényleg tornászi hajlékonyság kell. Moy szerint ez nem túl pihentető testhelyzet, de a lány biztos tudja, mi jó neki és mi nem. Így ejtőznek egymástól nem messze, Moy fekve, a Varjúvadász kinyújtózva. Néhány perc eltelik, majd Moy egy hirtelen mozdulattal gördül le a padról és talpra ugrik. Lehajol a holmikért. Felcsatolja az alkarvédőit és a pántra felteszi a fegyvereket. Utána egy kis helybenfutással pezsdíti fel a vérét és a Varjúvadászhoz szól:*
- Nálad vannak most a rajzeszközök? Mire papírra vetsz, pirkadni fog és megnézhetjük Trimurt a piacon.
*Az is érdekes mulatásg lesz, mikor a Varjúvadász először próbál lóval barátkozni. Medvével már sikerült, talán ez is menni fog, gondolja magában Moy, széles mosollyal az arcán. Annyi nevetést és örömteli pillanatot okozott neki ezen az éjszakán a lány, amennyit nem is remélt volna. Rendkívüli találkozás ez a mai és ki tudja, mit tartogat még?*
*Mindketten másképp ejtőznek. A Varjúvadász az eget nézi és behunyja a szemeit. Ahogy a lábával kalimpál, Moy nagyon aranyosnak találja. Most végre már nem csak erőt mutat, hanem tesz valami olyat, ami talán öntudatlan. Ha észrevenné magát, lehet, hogy gyengeségnek, időpocsékolásnak mondaná. A lány most elárulja magát, hogy ez az egész csak álca, gondolja magában Moy. Talán pont azt akarja elkerülni, hogy valaki nagyon közel kerülhessen hozzá és valaki mástól függjön. Ő maga az élete ura és nem hagyja, hogy ebbe beleszóljanak. Azt pedig nem tudja elképzelni, hogy jó is lehet, ha valakit közel enged magához. Nem is érti, hogy vele miért ilyen barátságos, hiszen ő sem egy egyszerű eset. Rákiabál, mikor békésen üldögél a tetőn, győzködi a szerelemről, feltűnést kelt. Talán azért kedvelte meg, mert Moy mindig képes volt valami újdonsággal előállni. Ez egy közös vonásuk, hogy keresik az újat és megunják a megszokott dolgokat.
A lazítás közben nézi, ahogy a hját babrálja a lány. Szétzilálódott, hiszen nincs az a frizura, amit ilyen gyakorlatok utána ne kéne rendbe szedni. Moynak nincs ilyen gondja, alig van már haja. Amikor a Varjúvadász kiengedi a haját, a férfi egy pillanatra megint végignézi. Így még nem látta. Jobban áll neki a hosszú haj, de érti, hogy miért fogja össze. Praktikusabb, nem akad be, nem lóg a szemébe. Mikor újra összefogja és hátrahajtja a fejét, Moy nagyon csinosnak találja. Tetszik neki a nyaka, az a kis izmos összekötő az okos fej és az erős, hajlékony törzs között. A jelenetre az teszi fel a pontot, mikor elszabadul egy tincs és a Varjúvadász szemei elé ugrik. A Medve erre elneveti magát. Nagyon aranyosnak találja ezt a lányt, ahogy itt ül. Talán a fáradtság teszi, hogy most nem csak a szavait, hanem az egész testét egy kicsit nyíltabban mozgatja, sok mindent elárulva magáról.
Felöltözködik és utána ő kezdi el bámulni Moyt. A férfit ez nem zavarja. Meg akarja csinálni a gyakorlatokat, hogy ne merevedjenek be az izmai és hogy ne húzza meg őket. Amikor a Medve odamegy hozzá, furcsán néz. Moy direkt nem mondja meg, mit akar, különben a lány le akarná beszélni róla vagy arrébb ugrana. Menekül a veszélytől. Az érintés neki veszélyes, mert nem ismeri és talán attól is tart, hogy jó lesz és rá akar szokni. Nem feltétlenül a Medve érintésére, csak arra, hogy keresi annak az érintését, akit valamilyen oknál fogva megkedvel.
Amikor Moy megöleli, a lány kifejezetten meglepődik és fel is nyög, pedig a Medve nem szorítja meg annyira, hogy fájjon. Nem ellenkezik. Nem ölel vissza, de hagyja magát ölelni. Rájöhetett, hogy itt nem egy veszedelmes vadállat közelségéről van szó, hanem a férfi csak elégedett és így mond neki köszönetet.*
"Szegény olyan feszes, mint egy íj húrja. Pedig ő is megérdemli az ilyesmit."
*Ahogy a fogásban lévő karjaival sután megveregeti Moy oldalát és mondja, hogy "Jól van, jól", az arra emlékezteti a Medvét, mint amikor valaki egy ismeretlen, nagyon ugató kutyát próbál csitítani olyanokkal, hogy "Okos kutya". Elneveti magát a reakción, de nem gúnyos kacajjal. Most már nem csak kedveli, szereti is a Varjúvadászt, úgy érzi. Nem szerelemmel, csak úgy, mint egy számára nagyon kedves embert. A lány száját még egy dícséret hagyja el, amire Moy rákontráz.*
- Szép volt, így van!
*Mindketten jól teljesítettek. Mikor ficánkol a lábaival és nyújtogatja azokat, Moy visszateszi őt a padra. A lány még mindig zavart mosollyal néz rá, de nem kéri ki magának az ölelést. A férfi reméli, hogy elindított benne valamit, amitől a szúrós természete néha fel tud oldódni és megnyílik majd olyan dolgok előtt, amikben nem keresett és nem talált örömet eddig.
A Varjúvadász nagyon örül a kávé hallatán és emlékezteti a Medvét a jutalomra. Ő sem felejtette el, de most tornászni akart és nem azt nézni, hogy rajzol a lányka. Annak is eljön majd az ideje.
Mikor Moy ledől a padra, lassan azt veszi észre, hogy egy láb lendül át a támlán. Felnéz és már a fegyvere után kap, de meglátja a Varjúvadász arcát. Ekkor újra nyugalmi helyzetbe teszi a karjait is és egy mosollyal nyugtázza a lány közelségét. Olyan pózt vesz fel a Varjúvadász, amihez tényleg tornászi hajlékonyság kell. Moy szerint ez nem túl pihentető testhelyzet, de a lány biztos tudja, mi jó neki és mi nem. Így ejtőznek egymástól nem messze, Moy fekve, a Varjúvadász kinyújtózva. Néhány perc eltelik, majd Moy egy hirtelen mozdulattal gördül le a padról és talpra ugrik. Lehajol a holmikért. Felcsatolja az alkarvédőit és a pántra felteszi a fegyvereket. Utána egy kis helybenfutással pezsdíti fel a vérét és a Varjúvadászhoz szól:*
- Nálad vannak most a rajzeszközök? Mire papírra vetsz, pirkadni fog és megnézhetjük Trimurt a piacon.
*Az is érdekes mulatásg lesz, mikor a Varjúvadász először próbál lóval barátkozni. Medvével már sikerült, talán ez is menni fog, gondolja magában Moy, széles mosollyal az arcán. Annyi nevetést és örömteli pillanatot okozott neki ezen az éjszakán a lány, amennyit nem is remélt volna. Rendkívüli találkozás ez a mai és ki tudja, mit tartogat még?*
4603. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2013-11-09 16:04:52
Üzenet elküldve: 2013-11-09 16:04:52
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 64
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 64
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
// Megszólít az Éjszaka - második felvonás //
*Könyökeit megtámasztja a pad háttámláján, fejét hátra veti, és nézi a sötét eget a feje felett. Hosszú, tincsei kiszöktek laza kontyából a gyakorlatozás alatt, de most nem zavarják a kósza frufru hullámok a szemében. Hosszú belégzés után hosszú kilégzés, egy halk sóhajtás keretében.
Lehunyja a szemét. Most jó hallani a szökőkút csobogását, látvány nélkül kellemes, és megnyugtató. Meztelen talpa a hideg kövön játszik, lábfeje spiccben, ahogy nyugodt mozdulatokkal követi a bazaltkockák illesztésének vonalát. Nem tud róla, de ebben a mozdulatsorban van valami furcsa – talán éppen a személye miatt megfoghatatlan – nőiesség.
Végül úgy határoz, hogy elege van már a hajából, szemét kinyitja, és lehúzza kesztyűit a kezéről. Nem szereti, hogyha a haja koszos lesz, bármitől.
Kihúzza az egyszerű pamutszalagot, mely tartja a kontyot. Lapockái aljáig lágy hullámokat vetve omlik le sötétbarna haja. Fejét kissé hátraveti, ahogy összefésüli a tincseket, majd újonnan a Medve által már jól ismert, laza kontyba köti vissza tarkójára.
Frufrujának rakoncátlan tincse szinte azon nyomban ki is szabadul, és szeme elé rugózik. Kivételesen nem lesz tőle ideges, csak a füle mögé tűri.
Öltözködni kezd, visszaveszi a kesztyűit, a csizmáit, és a kardokat is a hátára szíjazza. Közben figyeli a Medvét, ahogy lenyújtja megfáradt izmait. Sosem hitte volna, hogy egy artista ilyen szórakoztató lehet, a Medve viszont kétségkívül az egyik legszórakoztatóbb ember, akivel valaha találkozott.
Könyökeit két térdén megtámasztva, arcát tenyereibe fektetve figyeli a másik mozgását, ahogy feláll, és közelebb lép hozzá. Kérdő tekintettel néz fel a Medve arcára, majd arckifejezése átlép meglepettbe, ahogy az felemeli, és magához szorítja.
Mellkasából egy meglepett, kissé torz nyögés szakad fel, de összességében nem tiltakozik látványosan. Hogy a meglepetéstől, vagy azért, mert nem is akar, azt nem lehet eldönteni, ám izmai feszesek, és csupán egy pár pillanat múltán, mikor felméri, hogy a férfi csupán a lelkesedését akarja kifejezni közös teljesítményük iránt, akkor lazulnak le.
Zavart féloldalas mosoly költözik ismét arcára, majd meglapogatja a férfi oldalát, már amennyire a másik lehetővé teszi. Ám szabadulni óhajt, és ezt térdének lassú, ám ütemes nyújtásával, hajlításával jelzi is, hisz jelenleg ez az egyetlen mozgásforma, amit végezni tud a frusztráció levezetése végett.
Végül visszaérkezik a padra, ajkán még mindig azzal a zavaros mosolyféleséggel.*
- Jól van, jól - *motyogja, és érződik rajta, hogy most már elég volt ebből az ölelkezősdiből.* - Szép volt - *biccent azonban elismerően.
Aztán eszébe ötlik, hogy kobustát is emlegetett valaki az imént, szeme felcsillan, ahogy hátra dől a padon.*
- Én meg tartozom egy rajzzal. Nem felejtettem el - *mosolyodik el.
Szeme sarkából követi tekintetével a Medvét, ahogy lefekszik a másik padra. Egy darabig így pihennek ketten a főtéren, majd gondol egyet, feláll, és a férfi padjának támlájához lépdel. Talán a másik nem is hallja meg, hogy közeledik, csak akkor, mikor más lábai átlendülnek a támlán, lábfejét beakasztja az ülőfelület alá, és gerincét ívbe hajlítva, hátra dől. Feje így alig arasznyira van a kövezettől, ám gerince kellemesen nyúlik. El tudna aludni így, néha volt is rá példa, hogy ilyen pózban töltötte az éjszakát.
Szemét lehunyja egy percre.
Furcsa este. Furcsa Medve. De legalább a hangulat kiváló.*
*Könyökeit megtámasztja a pad háttámláján, fejét hátra veti, és nézi a sötét eget a feje felett. Hosszú, tincsei kiszöktek laza kontyából a gyakorlatozás alatt, de most nem zavarják a kósza frufru hullámok a szemében. Hosszú belégzés után hosszú kilégzés, egy halk sóhajtás keretében.
Lehunyja a szemét. Most jó hallani a szökőkút csobogását, látvány nélkül kellemes, és megnyugtató. Meztelen talpa a hideg kövön játszik, lábfeje spiccben, ahogy nyugodt mozdulatokkal követi a bazaltkockák illesztésének vonalát. Nem tud róla, de ebben a mozdulatsorban van valami furcsa – talán éppen a személye miatt megfoghatatlan – nőiesség.
Végül úgy határoz, hogy elege van már a hajából, szemét kinyitja, és lehúzza kesztyűit a kezéről. Nem szereti, hogyha a haja koszos lesz, bármitől.
Kihúzza az egyszerű pamutszalagot, mely tartja a kontyot. Lapockái aljáig lágy hullámokat vetve omlik le sötétbarna haja. Fejét kissé hátraveti, ahogy összefésüli a tincseket, majd újonnan a Medve által már jól ismert, laza kontyba köti vissza tarkójára.
Frufrujának rakoncátlan tincse szinte azon nyomban ki is szabadul, és szeme elé rugózik. Kivételesen nem lesz tőle ideges, csak a füle mögé tűri.
Öltözködni kezd, visszaveszi a kesztyűit, a csizmáit, és a kardokat is a hátára szíjazza. Közben figyeli a Medvét, ahogy lenyújtja megfáradt izmait. Sosem hitte volna, hogy egy artista ilyen szórakoztató lehet, a Medve viszont kétségkívül az egyik legszórakoztatóbb ember, akivel valaha találkozott.
Könyökeit két térdén megtámasztva, arcát tenyereibe fektetve figyeli a másik mozgását, ahogy feláll, és közelebb lép hozzá. Kérdő tekintettel néz fel a Medve arcára, majd arckifejezése átlép meglepettbe, ahogy az felemeli, és magához szorítja.
Mellkasából egy meglepett, kissé torz nyögés szakad fel, de összességében nem tiltakozik látványosan. Hogy a meglepetéstől, vagy azért, mert nem is akar, azt nem lehet eldönteni, ám izmai feszesek, és csupán egy pár pillanat múltán, mikor felméri, hogy a férfi csupán a lelkesedését akarja kifejezni közös teljesítményük iránt, akkor lazulnak le.
Zavart féloldalas mosoly költözik ismét arcára, majd meglapogatja a férfi oldalát, már amennyire a másik lehetővé teszi. Ám szabadulni óhajt, és ezt térdének lassú, ám ütemes nyújtásával, hajlításával jelzi is, hisz jelenleg ez az egyetlen mozgásforma, amit végezni tud a frusztráció levezetése végett.
Végül visszaérkezik a padra, ajkán még mindig azzal a zavaros mosolyféleséggel.*
- Jól van, jól - *motyogja, és érződik rajta, hogy most már elég volt ebből az ölelkezősdiből.* - Szép volt - *biccent azonban elismerően.
Aztán eszébe ötlik, hogy kobustát is emlegetett valaki az imént, szeme felcsillan, ahogy hátra dől a padon.*
- Én meg tartozom egy rajzzal. Nem felejtettem el - *mosolyodik el.
Szeme sarkából követi tekintetével a Medvét, ahogy lefekszik a másik padra. Egy darabig így pihennek ketten a főtéren, majd gondol egyet, feláll, és a férfi padjának támlájához lépdel. Talán a másik nem is hallja meg, hogy közeledik, csak akkor, mikor más lábai átlendülnek a támlán, lábfejét beakasztja az ülőfelület alá, és gerincét ívbe hajlítva, hátra dől. Feje így alig arasznyira van a kövezettől, ám gerince kellemesen nyúlik. El tudna aludni így, néha volt is rá példa, hogy ilyen pózban töltötte az éjszakát.
Szemét lehunyja egy percre.
Furcsa este. Furcsa Medve. De legalább a hangulat kiváló.*
4602. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2013-11-09 15:37:40
Üzenet elküldve: 2013-11-09 15:37:40
Rang: Játékos
IC üzenetek: 103
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 103
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
// Megszólít az Éjszaka - második felvonás //
*Moy látja, hogy a lány szinte magán kívül van. Az arcáról is ez rí le, utána viszont úgy csinál, mint aki nem tud megállni. Egymás után jönnek a különböző ugrások. Úgy tűnik, most kiadja magából az energiát, ami majd szétvetette eddig. Kissé zavarban is van, mikor észbekap. Moy a nevetését viszonozza, hiszen ő is nagyon jól szórakozik. Már rég volt ilyen ügyes partnere. A mutatványosok után is akadtak olyanok, akikkel egy-két gyakorlatot meg tudott csinálni, de a Varjúvadász hozzá hasonlóan képzett és ilyenbe a társulat óta nem botlott bele. Az viszont érdekes, hogy a lány fiatal kora ellenére úgy ropogtatja a csontjait, ahogy Moy is tudja ötven évesen. Az ő nagy csontjai persze nagyobbakat roppannak.
A dupla olló nem mond neki sokat, de ahogy a férfi elmagyarázza, már érti, miről van szó. Egy kicsit gondolkodik, ami érthető is, hiszen nehéz gyakorlat és nagyon könnyű megsérülni benne. Nincs ellenvetése, érti, hogy itt miért találkoznak a testek. A lány tisztában van ezzel. Nekivetkőzik, mezítláb és hátra erősített pengék nélkül készül fel. Amikor Moy felveszi a fordított guggoló pózt, a lány ráugrik páros lábbal. A férfi egy pillanatra meginog, de minden erejét összeszedi és leteszi mindkét kezét. Így van esély arra, hogy sikerül, nem kell villogni, hogy neki egy kézzel is megy. Érzi a kis súlyt a talpain és az az érzés fogja el, hogy ez nagyon kellemes. A Varjúvadász társasága eddig is jó volt, de most itt áll rajta. Nem nehéz, de kell erő, hogy ebben a pózban megtartsa, mégis szívesen csinálja. Érzi a fészkelődést, ahogy a lány keresi a legstabilabb helyzetet. Sikerül a kinyomás és amikor ez megvan, következik a spárga. Moy sem akarja túlzásba vinni. Tudja, hogy kettejük lábhosszában elég nagy a különbség és csak annyira csinálja, hogy a Varjúvadász ne csússzon le. Valószínűleg máskor azt is megoldaná egy szép ugrással, de egy ilyen fárasztó gyakorlat közepén inkább nem kockáztat. A fejét előrehajtja, hogy lássa, hol tart a lány. Ez már a nyakát is nagyon megterheli és vörösödik a feje, gúvadnak a szemei. Mikor úgy látja, hogy megvan a maximum, amit a Varjúvadász tud teljesíteni, akkor teszi csak egyenesebe újra a fejét. Elkezdi visszazárni a lábait, megint csak óvatosan, kis léptékekkel haladva. Hibátlanul sikerül és egy ideig még tartja a Varjúvadászt. A lány most nem ugrik le. Moy sejti, hogy ez mit jelent és úgy fejezi be a gyakorlatot, ahogy elkezdte: visszaereszti a lábait a fejjel lefelé kivitelezett guggolásba, hogy onnan a lánynak már csak le kelljen lépnie vagy egy kis szökelléssel ugrania. Amikor ez megvan és a lány súlyától megszabadul, ő maga előrehengeredik és elterül a kövön. Próbálhatta volna bukfencben, de a lábainak egyelőre bőven elég volt ez a gyakorlat. Egy kicsit piheg a földön fekve, majd oldalra fordulva feltámaszkodik. Látja, hogy a lány kuncogva ül a padon. Őt is megviselte a gyakorlat, de fel van dobva. Moynak erről eszébe jut, hogy most úgy felkapná és feldoná, hogy a levegőben is szaltózzon, de nem kell túlzásokba esni. Kell a pihenés.
Megáll és terpeszben kezd hajolgatni a lábfejei felé egyenes lábakkal. Mgecsinál még egy pár ilyen gyakorlatot, amivel nyújt és utána odamegy a padhoz. Lehajol és megint elkapja a lány vállait, de most már erősen fogja és ha a Varjúvadász nnem tiltakozik hangosan vagy nem kezdi rugdosni, akkor felemeli a padról és megöleli. Egyszerűen boldog attól, hogy sikerült egy méltó partnert találni, akivel tornászhat. A reakciót pedig kíváncsian várja. Nem tudja, hogy egyáltalán ölelte-e meg valaki ezt a lányt életében. Még nem engedi el, a levegőben tartja és úgy mondja neki:*
- Varjúvadász, megkapod azt a kobustát! Mutatványos korom óta nem találtam olyat, akivel ezeket meg lehetett csinálni.
*Ezután pedig visszateszi a lányt a padra, ő pedig hanyatt dobja magát a másikon, ami alá a holmijait tette. Így, háton fekve kezd fütyülni egy nagyon vidám dallamú nótát.*
*Moy látja, hogy a lány szinte magán kívül van. Az arcáról is ez rí le, utána viszont úgy csinál, mint aki nem tud megállni. Egymás után jönnek a különböző ugrások. Úgy tűnik, most kiadja magából az energiát, ami majd szétvetette eddig. Kissé zavarban is van, mikor észbekap. Moy a nevetését viszonozza, hiszen ő is nagyon jól szórakozik. Már rég volt ilyen ügyes partnere. A mutatványosok után is akadtak olyanok, akikkel egy-két gyakorlatot meg tudott csinálni, de a Varjúvadász hozzá hasonlóan képzett és ilyenbe a társulat óta nem botlott bele. Az viszont érdekes, hogy a lány fiatal kora ellenére úgy ropogtatja a csontjait, ahogy Moy is tudja ötven évesen. Az ő nagy csontjai persze nagyobbakat roppannak.
A dupla olló nem mond neki sokat, de ahogy a férfi elmagyarázza, már érti, miről van szó. Egy kicsit gondolkodik, ami érthető is, hiszen nehéz gyakorlat és nagyon könnyű megsérülni benne. Nincs ellenvetése, érti, hogy itt miért találkoznak a testek. A lány tisztában van ezzel. Nekivetkőzik, mezítláb és hátra erősített pengék nélkül készül fel. Amikor Moy felveszi a fordított guggoló pózt, a lány ráugrik páros lábbal. A férfi egy pillanatra meginog, de minden erejét összeszedi és leteszi mindkét kezét. Így van esély arra, hogy sikerül, nem kell villogni, hogy neki egy kézzel is megy. Érzi a kis súlyt a talpain és az az érzés fogja el, hogy ez nagyon kellemes. A Varjúvadász társasága eddig is jó volt, de most itt áll rajta. Nem nehéz, de kell erő, hogy ebben a pózban megtartsa, mégis szívesen csinálja. Érzi a fészkelődést, ahogy a lány keresi a legstabilabb helyzetet. Sikerül a kinyomás és amikor ez megvan, következik a spárga. Moy sem akarja túlzásba vinni. Tudja, hogy kettejük lábhosszában elég nagy a különbség és csak annyira csinálja, hogy a Varjúvadász ne csússzon le. Valószínűleg máskor azt is megoldaná egy szép ugrással, de egy ilyen fárasztó gyakorlat közepén inkább nem kockáztat. A fejét előrehajtja, hogy lássa, hol tart a lány. Ez már a nyakát is nagyon megterheli és vörösödik a feje, gúvadnak a szemei. Mikor úgy látja, hogy megvan a maximum, amit a Varjúvadász tud teljesíteni, akkor teszi csak egyenesebe újra a fejét. Elkezdi visszazárni a lábait, megint csak óvatosan, kis léptékekkel haladva. Hibátlanul sikerül és egy ideig még tartja a Varjúvadászt. A lány most nem ugrik le. Moy sejti, hogy ez mit jelent és úgy fejezi be a gyakorlatot, ahogy elkezdte: visszaereszti a lábait a fejjel lefelé kivitelezett guggolásba, hogy onnan a lánynak már csak le kelljen lépnie vagy egy kis szökelléssel ugrania. Amikor ez megvan és a lány súlyától megszabadul, ő maga előrehengeredik és elterül a kövön. Próbálhatta volna bukfencben, de a lábainak egyelőre bőven elég volt ez a gyakorlat. Egy kicsit piheg a földön fekve, majd oldalra fordulva feltámaszkodik. Látja, hogy a lány kuncogva ül a padon. Őt is megviselte a gyakorlat, de fel van dobva. Moynak erről eszébe jut, hogy most úgy felkapná és feldoná, hogy a levegőben is szaltózzon, de nem kell túlzásokba esni. Kell a pihenés.
Megáll és terpeszben kezd hajolgatni a lábfejei felé egyenes lábakkal. Mgecsinál még egy pár ilyen gyakorlatot, amivel nyújt és utána odamegy a padhoz. Lehajol és megint elkapja a lány vállait, de most már erősen fogja és ha a Varjúvadász nnem tiltakozik hangosan vagy nem kezdi rugdosni, akkor felemeli a padról és megöleli. Egyszerűen boldog attól, hogy sikerült egy méltó partnert találni, akivel tornászhat. A reakciót pedig kíváncsian várja. Nem tudja, hogy egyáltalán ölelte-e meg valaki ezt a lányt életében. Még nem engedi el, a levegőben tartja és úgy mondja neki:*
- Varjúvadász, megkapod azt a kobustát! Mutatványos korom óta nem találtam olyat, akivel ezeket meg lehetett csinálni.
*Ezután pedig visszateszi a lányt a padra, ő pedig hanyatt dobja magát a másikon, ami alá a holmijait tette. Így, háton fekve kezd fütyülni egy nagyon vidám dallamú nótát.*
4601. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2013-11-09 15:08:26
Üzenet elküldve: 2013-11-09 15:08:26
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 64
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 64
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
// Megszólít az Éjszaka - második felvonás //
*Elégedetten roppantja meg vállát a kis produkció után, majd következik a nyaka. Érzi, hogy teste felpezsdült, ám ez most nem a vadászatok előtti, feszültség, melyet le kell vezetni, sokkal inkább valami olyan energia, amit kellemes birtokolni. Újdonság számára, felüdülés. Ajkán állandósult a széles mosoly, szemei szikráznak a lelkesedéstől, és a testmozgás örömétől.
Vidáman fütyörészni kezd, cigánykereket vet, tigrisbukfencet csinál, kirúgja magát belőle. Majd tekintete a Medvére vándorol, megtorpan, és zavarodottan elneveti magát.
Egy krákogással fejezi be az idiótaságot, vállát a helyére igazítva, és nyakát utoljára megroppantva, de még így is sem tudja teljesen fegyelmezni magát, arcán még maradt a széles, zavar mosolyból, tekintete továbbra is ég valami olyan tűzzel, amit kevesen láthattak az évek során.
Érdeklődve vonja fel a szemöldökét, mikor a Medve új kihívást emleget. Először nem tudja elképzelni, miről is beszél, aztán ahogy leírja, szépen kirajzolódik előtte.
Egy pillanatra elgondolkodik. Nem azért, mert zavarná az esetleges érintkezés, szó sincs róla. Inkább a kivitelezés izgatja, hisz jóval alacsonyabb, mint a Medve, így nem lesz a dolog tökéletes. Ettől függetlenül megpróbálni meg lehet.
Leül a padra, és csizmáját lehúzza lábáról, és az ikerpengéket is lecsatolja a hátáról. Még sosem csinált ilyet, szeretné érezni a „talajt” a lába alatt. Majd szemben megáll a férfival, szemében a kihívás izgalma ég, ám arcán látszik, hogy nem kívánja elhamarkodni a történetet.*
- Hajrá!
*A türelem nem erénye, most még is nyugodtan figyeli, ahogy a Medve összekészül a kis játékhoz. Mikor felkínálta számára az állófelületet, szökken egyet, és páros lábbal, szintén guggolásban megérkezik a Medve talpaira. Ezt még bírni fogja. Elhelyezkedik, lábait pontosan igazítva a férfiéhez, majd felegyenesedik.
Eddig könnyű volt. Ahogy emelkedni kezd, karjait még maga mellett tartja, így is elég biztosan áll, ám mikor a Medve már kinyújtózott, és lassan elkezdi széthúzni a lábait, már ő is kitartja két oldalra karját. Érzi combjaiban és bokájában a feszülést, de tudja tartani a lépést, nem siet, és nem is rest követni a másik mozdulatait.
Szemét lehunyja, ahogy egyre fokozódik a testmozgás fájdalma végtagjaiban, halk fújtatás hagyja el tüdejét, ám mégis elérkezik az a pont, ahonnan nincs tovább lefelé. Elégedett félmosolyba rándul arca, bár még tudja, hogy ez elég gyér, még fel is kell innen állni majd.
Ez esetben is hagyja, hogy a Medve vezesse a mozgást, hisz ő itt csak passzívan tudja követni két, hatalmas talpat, mely mellett az övéi eltörpülnek.
Lassan záródik össze a két pár láb, és állnak oszlopként ismét a főtéren. Lassan enged fel a feszítés is combjaiban.
Nem mozdul azonban. Tudja, hogy hátraszaltózhatna, de nem akarja a Medvét kibillenteni egyensúlyából, nyilván neki is fájnak a lábai ez után a gyakorlat után, nem biztos, hogy meg tudná magát tartani, így inkább vár, amíg a férfi leereszti, és csak akkor ugrik le.
Kissé talán viháncolós, önfeledt, zavart kuncogással rogy le a padra kardjai mellé.*
- Ilyet sem csinál az ember minden nap - *állapítja meg, még mindig az izgatottság felhőjében ülve.*
*Elégedetten roppantja meg vállát a kis produkció után, majd következik a nyaka. Érzi, hogy teste felpezsdült, ám ez most nem a vadászatok előtti, feszültség, melyet le kell vezetni, sokkal inkább valami olyan energia, amit kellemes birtokolni. Újdonság számára, felüdülés. Ajkán állandósult a széles mosoly, szemei szikráznak a lelkesedéstől, és a testmozgás örömétől.
Vidáman fütyörészni kezd, cigánykereket vet, tigrisbukfencet csinál, kirúgja magát belőle. Majd tekintete a Medvére vándorol, megtorpan, és zavarodottan elneveti magát.
Egy krákogással fejezi be az idiótaságot, vállát a helyére igazítva, és nyakát utoljára megroppantva, de még így is sem tudja teljesen fegyelmezni magát, arcán még maradt a széles, zavar mosolyból, tekintete továbbra is ég valami olyan tűzzel, amit kevesen láthattak az évek során.
Érdeklődve vonja fel a szemöldökét, mikor a Medve új kihívást emleget. Először nem tudja elképzelni, miről is beszél, aztán ahogy leírja, szépen kirajzolódik előtte.
Egy pillanatra elgondolkodik. Nem azért, mert zavarná az esetleges érintkezés, szó sincs róla. Inkább a kivitelezés izgatja, hisz jóval alacsonyabb, mint a Medve, így nem lesz a dolog tökéletes. Ettől függetlenül megpróbálni meg lehet.
Leül a padra, és csizmáját lehúzza lábáról, és az ikerpengéket is lecsatolja a hátáról. Még sosem csinált ilyet, szeretné érezni a „talajt” a lába alatt. Majd szemben megáll a férfival, szemében a kihívás izgalma ég, ám arcán látszik, hogy nem kívánja elhamarkodni a történetet.*
- Hajrá!
*A türelem nem erénye, most még is nyugodtan figyeli, ahogy a Medve összekészül a kis játékhoz. Mikor felkínálta számára az állófelületet, szökken egyet, és páros lábbal, szintén guggolásban megérkezik a Medve talpaira. Ezt még bírni fogja. Elhelyezkedik, lábait pontosan igazítva a férfiéhez, majd felegyenesedik.
Eddig könnyű volt. Ahogy emelkedni kezd, karjait még maga mellett tartja, így is elég biztosan áll, ám mikor a Medve már kinyújtózott, és lassan elkezdi széthúzni a lábait, már ő is kitartja két oldalra karját. Érzi combjaiban és bokájában a feszülést, de tudja tartani a lépést, nem siet, és nem is rest követni a másik mozdulatait.
Szemét lehunyja, ahogy egyre fokozódik a testmozgás fájdalma végtagjaiban, halk fújtatás hagyja el tüdejét, ám mégis elérkezik az a pont, ahonnan nincs tovább lefelé. Elégedett félmosolyba rándul arca, bár még tudja, hogy ez elég gyér, még fel is kell innen állni majd.
Ez esetben is hagyja, hogy a Medve vezesse a mozgást, hisz ő itt csak passzívan tudja követni két, hatalmas talpat, mely mellett az övéi eltörpülnek.
Lassan záródik össze a két pár láb, és állnak oszlopként ismét a főtéren. Lassan enged fel a feszítés is combjaiban.
Nem mozdul azonban. Tudja, hogy hátraszaltózhatna, de nem akarja a Medvét kibillenteni egyensúlyából, nyilván neki is fájnak a lábai ez után a gyakorlat után, nem biztos, hogy meg tudná magát tartani, így inkább vár, amíg a férfi leereszti, és csak akkor ugrik le.
Kissé talán viháncolós, önfeledt, zavart kuncogással rogy le a padra kardjai mellé.*
- Ilyet sem csinál az ember minden nap - *állapítja meg, még mindig az izgatottság felhőjében ülve.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7361-7380 , 7381-7400 , 7401-7420 , 7421-7440 , 7441-7460 , 7461-7480 , 7481-7500 , 7501-7520 , 7521-7540 , 7541-7560 , 7561-7580 , 7581-7600 , 7601-7620 , 7621-7640 , 7641-7660 , 7661-7680 , 7681-7700 , 7701-7720 , 7721-7740 , 7741-7760 , 7761-7780 , 7781-7800 , 7801-7820 , 7821-7840 , 7841-7860 , 7861-7880 , 7881-7900 , 7901-7920 , 7921-7940 , 7941-7960 , 7961-7980 , 7981-8000 , 8001-8020 , 8021-8040 , 8041-8060 , 8061-8080 , 8081-8100 , 8101-8120 , 8121-8140 , 8141-8160 , 8161-8180 , 8181-8200 , 8201-8220 , 8221-8240 , 8241-8260 , 8261-8280 , 8281-8300 , 8301-8320 , 8321-8340 , 8341-8360 , 8361-8380 , 8381-8400 , 8401-8420 , 8421-8440 , 8441-8460 , 8461-8480 , 8481-8500 , 8501-8520 , 8521-8540 , 8541-8560 , 8561-8580 , 8581-8600 , 8601-8620 , 8621-8640 , 8641-8660 , 8661-8680 , 8681-8700 , 8701-8720 , 8721-8740 , 8741-8760 , 8761-8780 , 8781-8800 , 8801-8820 , 8821-8840 , 8841-8860 , 8861-8880 , 8881-8900 , 8901-8920 , 8921-8940 , 8941-8960 , 8961-8980 , 8981-9000 , 9001-9020 , 9021-9040 , 9041-9060 , 9061-9080 , 9081-9100 , 9101-9120 , 9121-9140 , 9141-9160 , 9161-9180 , 9181-9200 , 9201-9220 , 9221-9240 , 9241-9260 , 9261-9280 , 9281-9300 , 9301-9320 , 9321-9340 , 9341-9360 , 9361-9380 , 9381-9400 , 9401-9420 , 9421-9440 , 9441-9460 , 9461-9480 , 9481-9500 , 9501-9520 , 9521-9540 , 9541-9560 , 9561-9580 , 9581-9600 , 9601-9620 , 9602-9621