//Hytia Nazdyr//
*Hytia undorodó arckifejezésére a gnóm elszontyolodik, kár volt pont akkor lopni egy pillantást az érdekes bőrre. Nem is nagyon tudja, hogy mit csináljon, szemei össze-vissza cikáznak a ruhája és a kezei között.
~ Megmoshatnám a kútban. De az feltűnő. A ruhám meg szintén nem makulátlan. ~ Pörögnek agyában a lehetőségek, de végül kezeit a köpenye aljában törölgeti meg egy kicsit. Az eredmény nem tökéletes, lévén a ruha rajta volt a városon kívül, amíg úton volt, tisztítására aligha volt lehetősége, de a kiinduláshoz képest javult egy kicsit.
Ahogy Hytia ízlelgeti a ‘szép' szavacskát, Ard egy újabb pillantást vet, talán a reakció követése, talán a bőr nézegetése okán, de a halvány mosoly őt is boldogsággal tölti el. Örül, hogy nem bántotta meg a sötételfet, és úgy érzi, talán ő tényleg érti a gnóm különlegességek iránt érzett izgalmát.*
- Apám foglalkozott gyógyítással, ő azt mondta, hogy sok állapot addig nem okoz gondot, amíg valami idióta nem találja meg és nem akarja kezelni. *Gondol vissza mosolyogva apja nyers stílusára, aki sosem volt híve az olyan durva beavatkozásoknak, mint az érvágás, amit néhány gyógyító gyakorlatilag októl, kórságtól függetlenül végez.*
- Az jó, ha nem betegségből származik ez. A különlegesség csak a bigott szerzetek szemében baj, akik félnek minden apró változástól. *Osztja meg, Hytia arrogáns hangnemén felbuzdulva. Ő maga is hordoz büszkeséget, így valamennyi lenézést is, a buta, a tudományt, főleg a gnómok tudományát nem értékelő tömegek felé.*
- Veszélyesen kíváncsi. *Kacag fel ismételve a szavakat. Talán ennél tökéletesebb leírást még nem is hallott magáról, így ez nagyon szórakoztatja.* Igen, kevert már bajba a kíváncsiságom. *Gondol vissza arra, amikor szárnyakat épített kisebb korában, és majdnem leugrott egy háztetőről, vagy a szegénynegyedi verésekre a lábatlankodása miatt. *Édesanyám szerint ez lesz a vesztem is, de apám büszke volt rám mindig. *Osztja meg, de rájön, hogy megeredt a nyelve, és a sötételfet ezek a családi viszonyok jó eséllyel kicsit sem érdeklik.*
- Hytia... *Ízlelgeti a nevet, melyet igazán szépnek ítél. A mélységiek kreativitását a névadásokban mindig szerette.* Örvendek. *Fárasztja magát udvariaskodással, főleg a neveltetés miatt, ami a színtelen hangnemből ki is található.*
- És a lovad? *Néz a jószág felé kíváncsian, hátha őt is bemutatják neki. A ló nagy termete kicsit meg is ijeszti Ardot, ő maga nem sok eséllyel tudná meglovagolni, viszont egy pónira már régen gyűjtögeti a pénzét.* Csak nem most indultok messzi kalandra? *Kérdezi kedvesen, csillogó szemmel, mint aki maga is kapna minden lehetőségen, minden fáradtsága ellenére. Hytia pedig csak tart valahova, hiszen városon belül nem szokás lóháton közlekedni.*