Archívum - Arthenior - Arthenior főtere
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Kedves Kalandozó!
Úgy látszik, betévedtél a könyvtár legeldugottabb termébe. Ahhoz képest, milyen apró ajtó vezetett ide, láthatod, hogy a hely hatalmas. Nagyobb, mint bármely másik terem, nagyobb, mint maga a könyvtár, a templom, és talán nagyobb, mint maga Arthenior. Úgy bizony! Amit magad előtt látsz, az nem más, mint évtizedek hamisítatlan történelme. Háborúk, lázadások, isteni csaták, és minden, amiről eddig csak pletykákból hallottál, most kitárul a szemeid előtt. Persze senkinek nem lenne ideje ezt mind elolvasni, ahhoz még az elfek élete is rövid. Viszont ha valami specifikusat keresel, a könyvtárosok segíthetnek megtalálni. Bánj tisztelettel az itt található tekercsekkel! Ezek nélkül az események nélkül te sem állhatnál ma Lanawin földjén. Ne koszold össze, ne hagyj szamárfület a sarkán, és mindig oda tedd vissza, ahonnan levetted! Ne feledd: talán azt hiszed, biztos talajon állsz, de az csak a tegnapi sár, amely szilárdnak tetteti magát!
A nagyterembe!
Valamelyik kisebb terem:
Kedves Kalandozó!
Úgy látszik, betévedtél a könyvtár legeldugottabb termébe. Ahhoz képest, milyen apró ajtó vezetett ide, láthatod, hogy a hely hatalmas. Nagyobb, mint bármely másik terem, nagyobb, mint maga a könyvtár, a templom, és talán nagyobb, mint maga Arthenior. Úgy bizony! Amit magad előtt látsz, az nem más, mint évtizedek hamisítatlan történelme. Háborúk, lázadások, isteni csaták, és minden, amiről eddig csak pletykákból hallottál, most kitárul a szemeid előtt. Persze senkinek nem lenne ideje ezt mind elolvasni, ahhoz még az elfek élete is rövid. Viszont ha valami specifikusat keresel, a könyvtárosok segíthetnek megtalálni. Bánj tisztelettel az itt található tekercsekkel! Ezek nélkül az események nélkül te sem állhatnál ma Lanawin földjén. Ne koszold össze, ne hagyj szamárfület a sarkán, és mindig oda tedd vissza, ahonnan levetted! Ne feledd: talán azt hiszed, biztos talajon állsz, de az csak a tegnapi sár, amely szilárdnak tetteti magát!
A nagyterembe!
Valamelyik kisebb terem:
<< Előző oldal - Mostani oldal: 180 (3581. - 3600. üzenet)Oldal váltása: - Következő oldal >>
3600. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2013-04-28 08:06:11
Üzenet elküldve: 2013-04-28 08:06:11
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 81
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 81
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
*Jól gondolta, itt tényleg több az ember. A kavargó eleven forgószél úgy süvít körülötte, hogy öröm nézni. Lába lecövekel, szemei kitágulnak, légzése felgyorsul. Ha valaki is törődne most vele, biztosan azt hinné, hogy súlyos roham jött rá valamiféle betegség miatt, pedig épp ellenkezőleg. Nagyon is jól van. Túl jól. Úgy nézi az embereket, mintha egy darab hús lennének. Minden egyes személyen észrevesz valami csecsebecsét. Úgy figyel, mint egy szarka, aki csak a jó pillanatra vár, hogy lecsaphasson. Úgy is hívják a többek, hogy szarka, akik sosem lettek a barátai, hiába űzik ugyanazt a foglalkozást. Tudja, hogy csak féltékenyek, és minden kedves szó, barátságos mosoly, amit felé irányítanak hamis. Amint tudják úgy is hátba támadják majd. Első szabály: Sose bízz egy tolvajban!
Egy köpcös, jól öltözött, vastag derekú, alacsony férfi jön vele szemben és a lány egyből kiszúrja azt a drágának tűnő csillogó tárgyat a zsebében. Hirtelen izgalomba jön, és vágyat érez, hogy ellopja. Véletlennek álcázza az akciót. Ez a kedvenc stratégiája. Elindul, és nekiütközik az igen nagyra dagadt hasnak. Kis híján lepattan róla, de szerencsére sikerül megtartania az egyensúlyát. Zavartan bocsánatot kér, miközben két ujjával, finoman kihúzza a tárgyat az úr zsebéből, aki most rendkívül mogorván néz Bacarara és harsányan rákiált.*
-Hát nem tudsz vigyázni, te ficsúr?! Még összegyűröd a ruhámat!
* Azzal tovább ment, de Bacara még hallja, hogy magában zsörtölődik az öreg. Ezt roppant viccesnek találja és kifakad belőle a nevetés. Mély hangzású, kellemes, nőies kacagása van, ami meghazudtolja férfias viselkedését és öltözködését. Ha lehet még őrültebbnek gondolják most a városiak, amivel ő nem igazán törődik. Az emberek nagy ívben kerülgetik. Egy anyuka még el is takarja a kicsi lánya szemét, akit kézen fogva hurcolgat egyik üzletről a másikra. Nem törődik az ostoba emberek viselkedésével, inkább továbbsétál és közben szemügyre veszi szerzeményét.*
~ Egy kisebb méretű, csillogó arany óra. A havi titkos tolvajpiacon el is adhatnám. Jó pénzt kapnék érte.~
* Futott át agyán a gondolat, de ezt még kétszer is átgondolja majd, mert nagyon megtetszett neki ez a mütyür. Hosszú évek óra az első zsákmánya a városban. Emlék. Zsebre vágja, a tárgyat még mielőtt valaki kiszúrja, majd nagyot szippant a poros, száraz és kellemetlen illatú levegőből.*
~Túl sok időt töltöttem az erdőben. Már el is felejtettem a város ismerős, hangjait, illatát, és zavarosságát. Akár a tenger, amelyben annyi hal van, hogy nem férnek meg egymás mellett, ezért mindegyik igyekszik minél tágasabb helyre kerülni a zsúfoltságból. Hát persze, a városi élet sosem áll meg! ~
*Gondolja, és továbbsétál.*
~ Itt aztán tényleg sok munka vár majd rám. Nem úgy, mint az erdőben. Pár éve mentem el, hogy meneküljek a város zajos és mocskos világa elöl, és mert ki akartam próbálni a bujkálást az erdőben. Eltévedt urakat kirabolni, otthagyott síró gyerekeket meggyilkolni. Milyen jó érzés volt, de az utóbbi időben unalmasnak találtam azt az életet. Soha nem történt semmi, így visszatértem.~
* Úgy dönt, elmegy a régi házukhoz, ami még a rút nevelőasszonyáé volt. Reméli, hogy nem bontották még le, vagy nem költöztek bele a hajléktalanok. Nincs messze, pár hosszú utcán kell végigmennie. Mikor odaér nagy örömmel veszi tudomásul, hogy a háznak semmi baja. Csak az időjárás viselte meg egy kissé, de melyik házat nem? Bemegy, és mindent úgy talál, ahogy volt. A kicsi ágyacska még mindig az ablak alatt álldogál, és mint mindig, nincs megágyazva. Bacara nem igazán szereti a rendet. Úgy érzi magát jól, ha minden szanaszét van a földön körülötte, így legalább minden kéznél van. Odamegy az ágy melletti kis komódhoz és óvatosan berakja az órát a fiókba. Végi nézi a kosztól szürkés falon, a képeket és arra gondol, jó lenne már felújítani.
Most, hogy megbizonyosodott róla, hogy minden a legnagyobb rendben, van hol laknia, el is mehet valami ennivaló után nézni. Hátha valaki épp most vásárolt friss cipókat a péktől, azzal határozottan kilép az ajtón és becsapja maga mögött az ajtót.*
Egy köpcös, jól öltözött, vastag derekú, alacsony férfi jön vele szemben és a lány egyből kiszúrja azt a drágának tűnő csillogó tárgyat a zsebében. Hirtelen izgalomba jön, és vágyat érez, hogy ellopja. Véletlennek álcázza az akciót. Ez a kedvenc stratégiája. Elindul, és nekiütközik az igen nagyra dagadt hasnak. Kis híján lepattan róla, de szerencsére sikerül megtartania az egyensúlyát. Zavartan bocsánatot kér, miközben két ujjával, finoman kihúzza a tárgyat az úr zsebéből, aki most rendkívül mogorván néz Bacarara és harsányan rákiált.*
-Hát nem tudsz vigyázni, te ficsúr?! Még összegyűröd a ruhámat!
* Azzal tovább ment, de Bacara még hallja, hogy magában zsörtölődik az öreg. Ezt roppant viccesnek találja és kifakad belőle a nevetés. Mély hangzású, kellemes, nőies kacagása van, ami meghazudtolja férfias viselkedését és öltözködését. Ha lehet még őrültebbnek gondolják most a városiak, amivel ő nem igazán törődik. Az emberek nagy ívben kerülgetik. Egy anyuka még el is takarja a kicsi lánya szemét, akit kézen fogva hurcolgat egyik üzletről a másikra. Nem törődik az ostoba emberek viselkedésével, inkább továbbsétál és közben szemügyre veszi szerzeményét.*
~ Egy kisebb méretű, csillogó arany óra. A havi titkos tolvajpiacon el is adhatnám. Jó pénzt kapnék érte.~
* Futott át agyán a gondolat, de ezt még kétszer is átgondolja majd, mert nagyon megtetszett neki ez a mütyür. Hosszú évek óra az első zsákmánya a városban. Emlék. Zsebre vágja, a tárgyat még mielőtt valaki kiszúrja, majd nagyot szippant a poros, száraz és kellemetlen illatú levegőből.*
~Túl sok időt töltöttem az erdőben. Már el is felejtettem a város ismerős, hangjait, illatát, és zavarosságát. Akár a tenger, amelyben annyi hal van, hogy nem férnek meg egymás mellett, ezért mindegyik igyekszik minél tágasabb helyre kerülni a zsúfoltságból. Hát persze, a városi élet sosem áll meg! ~
*Gondolja, és továbbsétál.*
~ Itt aztán tényleg sok munka vár majd rám. Nem úgy, mint az erdőben. Pár éve mentem el, hogy meneküljek a város zajos és mocskos világa elöl, és mert ki akartam próbálni a bujkálást az erdőben. Eltévedt urakat kirabolni, otthagyott síró gyerekeket meggyilkolni. Milyen jó érzés volt, de az utóbbi időben unalmasnak találtam azt az életet. Soha nem történt semmi, így visszatértem.~
* Úgy dönt, elmegy a régi házukhoz, ami még a rút nevelőasszonyáé volt. Reméli, hogy nem bontották még le, vagy nem költöztek bele a hajléktalanok. Nincs messze, pár hosszú utcán kell végigmennie. Mikor odaér nagy örömmel veszi tudomásul, hogy a háznak semmi baja. Csak az időjárás viselte meg egy kissé, de melyik házat nem? Bemegy, és mindent úgy talál, ahogy volt. A kicsi ágyacska még mindig az ablak alatt álldogál, és mint mindig, nincs megágyazva. Bacara nem igazán szereti a rendet. Úgy érzi magát jól, ha minden szanaszét van a földön körülötte, így legalább minden kéznél van. Odamegy az ágy melletti kis komódhoz és óvatosan berakja az órát a fiókba. Végi nézi a kosztól szürkés falon, a képeket és arra gondol, jó lenne már felújítani.
Most, hogy megbizonyosodott róla, hogy minden a legnagyobb rendben, van hol laknia, el is mehet valami ennivaló után nézni. Hátha valaki épp most vásárolt friss cipókat a péktől, azzal határozottan kilép az ajtón és becsapja maga mögött az ajtót.*
3599. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2013-04-27 17:11:00
Üzenet elküldve: 2013-04-27 17:11:00
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 1
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 1
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
*A szökőkút körüli padok egyikén karcsú alak terpeszkedik. Lábait kinyújtva, terpeszben, hanyagul tartja, törzsével hátradőlve, karjait a pad támlájára két oldalt fektetve, fejét pedig hátra döntve kémleli a felhős eget. Akárcsak egy odavetett rongy. Egy ideje saját orrát is facsarja saját ruháinak bűze, volt talán egy vagy két hete is, hogy nem mosta ki a viseletes holmikat. A matt fekete pacából csak a rövidkard pengéjén megcsillanó fény szórhatja mások szemét, illetve a higiéniára igényesek húzhatják fel az orrukat, és kerülik el Őt széles ívben.*
~És most merre?~
*Gondolja magában. Úgy hallotta, valahol itt a városban meg lehet tanulni a varázslás némi alap fortélyait, de nagyon új erre felé. Halványlila gőze sincs arról, hogy mégis kit, vagy éppen kiket, és hol keressen. Jobbját maga elé emelve kémlelte tenyerét, közben eltakarva vele, a felhőkkel tarkított kék eget. Az alapokkal már tisztában van. De a finom dolgok… Amitől értelme is lesz annak a rengeteg időnek, amit tanulással töltött… Ezek hiányoznak még az életéből.*
- A kocsma!
* Kiáltott félhangosan maga elé. Mindenütt a legjobb információforrások a kocsmák. Ez közismert tény. Vagy a kocsmáros, vagy a tisztelt úri közönség. Mit bánja Ő, ha vannak bent mágiaellenesek, csak mondják meg neki, merre kell mennie, vagy mely környéken keresse, és mehet mindenki a maga dolgára. Visszatette mancsát a padra, és egyenesbe állította magát, karjaival megadva a kezdő lendületet, s lendületesen lépkedve elindult egy irányba, majd pár méter után ismét megtoppant.*
~De merre is van egy kocsma?~
*Gond gondok hátán, de hamar feltalálja magát. Elindul felfedezőútra, céltalan bolyongásba kezd. Az az épület lesz a célállomása, ahonnét a leghangosabb zajok szűrődnek ki. Sötétszürke nadrágjával, s felsőjével nem valószínű, hogy nagy feltűnést kelt. Fekete bőre annál inkább. A kardot az oldalán nem rejtegeti különösebben, a mai világban mindenkinél van. Hiába is rejtegetik sokan, manapság senki sem olyan botor, hogy azt merje feltételezni, fegyvertelen az illető. Sok a paranoiás. Köztük Enir is. Persze biztos ami biztos csizmaszárában is van egy tőr, rejtve a kutató pillantások elől. Nem kell mindenkinek mindenről tudnia. Egyenes járásával, testbeszédével próbálja sugallni: „ne állj az utamba!” Ezzel a magatartással sok bajtól kímélte már meg magát. Ha pedig valaki mégis bele akart kötni, hát megmutatta, hogy futni is tud olyan jól, mint amennyire egyenesen tartani a hátát.*
~És most merre?~
*Gondolja magában. Úgy hallotta, valahol itt a városban meg lehet tanulni a varázslás némi alap fortélyait, de nagyon új erre felé. Halványlila gőze sincs arról, hogy mégis kit, vagy éppen kiket, és hol keressen. Jobbját maga elé emelve kémlelte tenyerét, közben eltakarva vele, a felhőkkel tarkított kék eget. Az alapokkal már tisztában van. De a finom dolgok… Amitől értelme is lesz annak a rengeteg időnek, amit tanulással töltött… Ezek hiányoznak még az életéből.*
- A kocsma!
* Kiáltott félhangosan maga elé. Mindenütt a legjobb információforrások a kocsmák. Ez közismert tény. Vagy a kocsmáros, vagy a tisztelt úri közönség. Mit bánja Ő, ha vannak bent mágiaellenesek, csak mondják meg neki, merre kell mennie, vagy mely környéken keresse, és mehet mindenki a maga dolgára. Visszatette mancsát a padra, és egyenesbe állította magát, karjaival megadva a kezdő lendületet, s lendületesen lépkedve elindult egy irányba, majd pár méter után ismét megtoppant.*
~De merre is van egy kocsma?~
*Gond gondok hátán, de hamar feltalálja magát. Elindul felfedezőútra, céltalan bolyongásba kezd. Az az épület lesz a célállomása, ahonnét a leghangosabb zajok szűrődnek ki. Sötétszürke nadrágjával, s felsőjével nem valószínű, hogy nagy feltűnést kelt. Fekete bőre annál inkább. A kardot az oldalán nem rejtegeti különösebben, a mai világban mindenkinél van. Hiába is rejtegetik sokan, manapság senki sem olyan botor, hogy azt merje feltételezni, fegyvertelen az illető. Sok a paranoiás. Köztük Enir is. Persze biztos ami biztos csizmaszárában is van egy tőr, rejtve a kutató pillantások elől. Nem kell mindenkinek mindenről tudnia. Egyenes járásával, testbeszédével próbálja sugallni: „ne állj az utamba!” Ezzel a magatartással sok bajtól kímélte már meg magát. Ha pedig valaki mégis bele akart kötni, hát megmutatta, hogy futni is tud olyan jól, mint amennyire egyenesen tartani a hátát.*
3598. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2013-04-27 15:54:13
Üzenet elküldve: 2013-04-27 15:54:13
Rang: Játékos
IC üzenetek: 31
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 31
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
*Aeris nagyot nyújtózkodva ropogtatja ki elgémberedett tagjait és kioldva a dereka köré kötött kötél csomóját átlendül az ágyául szolgált faágon és puhán megérkezik a nedves, erdei talajra. Miután lerázza magáról a rajta maradt harmatcseppeket, visszalép a fa törzséhez, amiről az imént ugrott le, és a rajta lévő vékony, de mély hasadékon benyúlva kiveszi az íját és a tegezét. A kötelet a tegez köré csavarja és erősen megcsomózza, majd felszíjazva magára a fegyvereit elindul a fák között. Mikor eléri az erdő szélét, óvatosan leereszkedik egy sáros domboldalon és folytatja útját a főúton Arthenior, a levegő városa felé. Egy lelket sem lát még az úton így, kora reggel, de ez persze egyáltalán nem zavarja. Kiélvezve a csendet és a békét mélyen beszívja az enyhén ködös, de friss levegőt a tüdejébe és lassan fújja ki. Benyúlva a táskájába elővesz egy darabka szárított húst, amit még otthon, a hegyekben az anyja készített neki és hosszas rágódás után sikerül lenyelnie. Nem ez az étel a kedvence, de ha az ember megeszik belőle párat, a sok rágás miatt hamar elillan az éhsége, így kevesebbet kell ételre vadásznia az erdőben. A nem túl kellemes, fémes ízre meghúzza a tegnap feltöltött bőrkulacsát és miután elrakja, futva indul tovább.
Gyorsan halad. Léptei könnyedek és fürgék, hála elf rokonainak. Csak rövidebb időkre áll meg, de ezt leszámítva szinte folyamatosan fut. Elég edzett ahhoz, hogy ne fáradjon ki túl hamar. Az út lassan teljesen sík tereppé válik, és messziről már látja a város falait.
Mire eléri a kaput, már késő délutánra jár, az égbolt lassan narancssárga színbe öltözik. Sétára fogva a lépteit, a kapuőröknek intve belép a főtérre és gyorsan szuszogva néz körbe. Zöld szemei rögtön megakadnak a középen álló szökőkúton és odasietve mellé letérdel a szélére. Habozás nélkül beledugja az egész fejét a hűs, tiszta vízbe. Egy darabig élvezi a hideget, ami a kimelegedett bőrét éri, majd kiegyenesedve kicsavarja hajfonataiból a vizet és megkönnyebbülten sóhajtva leül a kikövezett földre. Felnézve találkozik a tekintete a főtéren sétálók kikerekedett és rosszalló pillantásával és miután vidáman integet nekik, gyorsan tovább állnak. Aeris vállvonogatva tápászkodik fel és a fogadó épületét kezdi el vizsgálni.
Gyomra panaszosan korogni kezd és hirtelen nagyon kimerültnek érzi magát az egész napos loholástól. Vágyik már valami friss, ízletes ételre és egy rendes, puha ágyra a több napja tartó szárított húsevés és fán alvás után. Így hát elindul a kőépület felé, amit a bejárat fölé akasztott táblából kiolvasva Pegazus fogadónak kereszteltek el. Bentről hangos nevetések és beszélgetések összefolyt moraja szűrődik ki. Lenyomja a kilincset és belép az épületbe.*
A hozzászólás írója (Aeris Mentha) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2013.04.27 15:57:06
Gyorsan halad. Léptei könnyedek és fürgék, hála elf rokonainak. Csak rövidebb időkre áll meg, de ezt leszámítva szinte folyamatosan fut. Elég edzett ahhoz, hogy ne fáradjon ki túl hamar. Az út lassan teljesen sík tereppé válik, és messziről már látja a város falait.
Mire eléri a kaput, már késő délutánra jár, az égbolt lassan narancssárga színbe öltözik. Sétára fogva a lépteit, a kapuőröknek intve belép a főtérre és gyorsan szuszogva néz körbe. Zöld szemei rögtön megakadnak a középen álló szökőkúton és odasietve mellé letérdel a szélére. Habozás nélkül beledugja az egész fejét a hűs, tiszta vízbe. Egy darabig élvezi a hideget, ami a kimelegedett bőrét éri, majd kiegyenesedve kicsavarja hajfonataiból a vizet és megkönnyebbülten sóhajtva leül a kikövezett földre. Felnézve találkozik a tekintete a főtéren sétálók kikerekedett és rosszalló pillantásával és miután vidáman integet nekik, gyorsan tovább állnak. Aeris vállvonogatva tápászkodik fel és a fogadó épületét kezdi el vizsgálni.
Gyomra panaszosan korogni kezd és hirtelen nagyon kimerültnek érzi magát az egész napos loholástól. Vágyik már valami friss, ízletes ételre és egy rendes, puha ágyra a több napja tartó szárított húsevés és fán alvás után. Így hát elindul a kőépület felé, amit a bejárat fölé akasztott táblából kiolvasva Pegazus fogadónak kereszteltek el. Bentről hangos nevetések és beszélgetések összefolyt moraja szűrődik ki. Lenyomja a kilincset és belép az épületbe.*
A hozzászólás írója (Aeris Mentha) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2013.04.27 15:57:06
3597. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2013-04-22 09:14:14
Üzenet elküldve: 2013-04-22 09:14:14
Rang: Játékos
IC üzenetek: 288
OOC üzenetek: 57
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 288
OOC üzenetek: 57
Játékstílus: Szelíd
*Kilépve a fogadó ajtaján látja, hogy a főtéren már oszlik a tömeg. Ahogy közeledik az este, ki-ki hazafelé igyekszik. Vannak azért kitartó árusok, akik korán érkeznek és hosszú ideig itt vannak. Ezt nem árt tudni.
Néhány ember ejtőzik a díszes padokon, a városőrök a városkapunál álldogálnak.
A gnóm úgy dönt, a gazdagnegyedben keresi meg a felszerelésre valót. A gazdagok bizonyára jó bért tudnak adni. A kérdés már csak az, hogy nem fogják e-tőle sajnálni? Talán épp azért olyan gazdagok, mert kétszer is meggondolják, hogy adjanak-e több pénzt annak, aki kevesebbel is beéri.
Elhatározza, hogy nem hagyja magát. Amennyit ér a munkája, annál egy kicsit többet fog kérni.*
Néhány ember ejtőzik a díszes padokon, a városőrök a városkapunál álldogálnak.
A gnóm úgy dönt, a gazdagnegyedben keresi meg a felszerelésre valót. A gazdagok bizonyára jó bért tudnak adni. A kérdés már csak az, hogy nem fogják e-tőle sajnálni? Talán épp azért olyan gazdagok, mert kétszer is meggondolják, hogy adjanak-e több pénzt annak, aki kevesebbel is beéri.
Elhatározza, hogy nem hagyja magát. Amennyit ér a munkája, annál egy kicsit többet fog kérni.*
3596. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2013-04-17 13:32:44
Üzenet elküldve: 2013-04-17 13:32:44
Rang: Játékos
IC üzenetek: 288
OOC üzenetek: 57
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 288
OOC üzenetek: 57
Játékstílus: Szelíd
*A gnóm kissé eltévedt az előbb... Ebben a tűző tavaszi napsütésben vannak olyan részei a nyomorkerületnek, amikben inkább lovakat lehetne tartani, minthogy emberek lakhelyéül szolgáljanak, de azért azzal nem fog dicsekedni, hogy az istálló helyett a szegénynegyedbe ment be. Persze a város minden része informatív, egy kíváncsi elme ott talál érdekességeket. A főtérre visszatérve úgy dönt, egyelőre nem foglalkozik az istállóval, az Elna-hívővel való találkozás után inkább valami nyugodt, csendesebb helyet keresne.*
Nem szeretne újra eltévedni, ezért egy városőrtől megtudakolja, merre induljon.*
A hozzászólást Shiro (Moderátor) módosította, ekkor: 2013.04.17 17:38:21, a következő indokkal:
Jeljavítás
Nem szeretne újra eltévedni, ezért egy városőrtől megtudakolja, merre induljon.*
A hozzászólást Shiro (Moderátor) módosította, ekkor: 2013.04.17 17:38:21, a következő indokkal:
Jeljavítás
3595. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2013-04-17 10:51:36
Üzenet elküldve: 2013-04-17 10:51:36
Rang: Játékos
IC üzenetek: 288
OOC üzenetek: 57
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 288
OOC üzenetek: 57
Játékstílus: Szelíd
*A gnóm megérkezik Arthenior főterére.*
"Bámulatos ez a szökőkút! Mily kitűnő elme volt képes a mágiára, amivel ezt a soha ki nem fogyó forrást megalkotta!"
*Megnézi a tavasz ünnepére kivonult virágárusok kínálatát. Gyönyörű hóvirágok, ibolyák, tulipánok sorakoznak pompás színekben összeállított csokrokban. Egy fogatlan öregasszony meglóbál egy Henua Tikron aznapi öltözetének színeivel harmonizáló, kék-sárga virágokból összerakott csokrot és megszólítja a gnómot:*
- Tessék, ez pont Önnek való! Bizonyára örülne neki a kedvese! Hehehe...
- Hát egy ilyen ajánlatnak nem tudnék ellenállni. Ha a kedvesem nem lenne olyan messzire, hogy a virágai háromszor elszáradnának útközben!
- Na, nézzenek oda! Egy újabb tuskót köszönthetünk a városban! *mérgelődik az öregasszony.*
*Miután Tikron lelohasztotta az árus kedvét, teendők után néz.*
"Nagyon szép ez az ünnep, de én tanulni jöttem ebbe a városba. Munkát kell vállalnom, hogy valahogy fenntartsam magam."
*Az istálló felé indul, hátha keresnek takarítót, kengyelpucolót vagy akár zabszemválogatót. Igazából mindegy neki, de foglalkozást kell találnia.
Elhaladva a Pegazus Fogadó előtt, megpróbálja elképzelni, milyen élet zajlik benn. 2 fiatal elf tántorog ki, egyikük harsány nevetésben tör ki a saját történetén:*
- És komolyan megkérdezte, hogy az erdőben lakom-e? Haláli, nem?
"Vagy egy igen bonyolult anekdota végét hallottam vagy már annyit ittak, hogy egy szög és egy kalapács is elég ok lenne a hahotázásra."
*A vihogókat elkerülve már oda is ért az istállóhoz.*
A hozzászólást Emphus Engora (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2013.04.17 12:56:02, a következő indokkal:
Jelpótlás.
"Bámulatos ez a szökőkút! Mily kitűnő elme volt képes a mágiára, amivel ezt a soha ki nem fogyó forrást megalkotta!"
*Megnézi a tavasz ünnepére kivonult virágárusok kínálatát. Gyönyörű hóvirágok, ibolyák, tulipánok sorakoznak pompás színekben összeállított csokrokban. Egy fogatlan öregasszony meglóbál egy Henua Tikron aznapi öltözetének színeivel harmonizáló, kék-sárga virágokból összerakott csokrot és megszólítja a gnómot:*
- Tessék, ez pont Önnek való! Bizonyára örülne neki a kedvese! Hehehe...
- Hát egy ilyen ajánlatnak nem tudnék ellenállni. Ha a kedvesem nem lenne olyan messzire, hogy a virágai háromszor elszáradnának útközben!
- Na, nézzenek oda! Egy újabb tuskót köszönthetünk a városban! *mérgelődik az öregasszony.*
*Miután Tikron lelohasztotta az árus kedvét, teendők után néz.*
"Nagyon szép ez az ünnep, de én tanulni jöttem ebbe a városba. Munkát kell vállalnom, hogy valahogy fenntartsam magam."
*Az istálló felé indul, hátha keresnek takarítót, kengyelpucolót vagy akár zabszemválogatót. Igazából mindegy neki, de foglalkozást kell találnia.
Elhaladva a Pegazus Fogadó előtt, megpróbálja elképzelni, milyen élet zajlik benn. 2 fiatal elf tántorog ki, egyikük harsány nevetésben tör ki a saját történetén:*
- És komolyan megkérdezte, hogy az erdőben lakom-e? Haláli, nem?
"Vagy egy igen bonyolult anekdota végét hallottam vagy már annyit ittak, hogy egy szög és egy kalapács is elég ok lenne a hahotázásra."
*A vihogókat elkerülve már oda is ért az istállóhoz.*
A hozzászólást Emphus Engora (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2013.04.17 12:56:02, a következő indokkal:
Jelpótlás.
3594. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2013-04-15 20:42:47
Üzenet elküldve: 2013-04-15 20:42:47
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 2
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 2
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Szelíd
*Unalmas a világ. Unalmas utcák, unalmas terek, unalmas emberek, unalmas munkák. Bezzeg a régi szépidők! Csak egy gazdag embert kellett eltenni láb alól, és már egy hónapra gazdagként lehetett élni! Most pedig! A legalantasabb munkát elvállalni az egyszerű túlélésért. Cipőket pucolni azért, hogy a betevő falat meglegyen. Hát, ki mivel keresi kenyerét. Van aki semmivel, mégis van neki. Hányszor gondolt már rá, hogy be kéne törni egy nemesember házába, és kirabolni! Az lenne a szép élet! Ha valaki észreveszi, előkapja a tőrét, és... Ölni. Ölni, mert a vérében van. Ölni, mert a halál munka. Ölni, mert az ölés művészet, a halál pedig fizet. Egy szúrás... és a vagyon az ölébe hull. A nemesek bolondok. Egy uradalmat adnak mindössze egy életért. De ez már múltidő. Vége a szép életnek, kénytelen lesz becsületes módon pénzt szerezni. Ez szomorú. Legjobb lesz, ha megy, és alkohollal mossa le a bánatot.*
3593. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2013-04-14 19:17:39
Üzenet elküldve: 2013-04-14 19:17:39
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 92
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 92
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
*Unottan nézi a körülötte lévő világot, kihúzza magát, a cipője kopog minden egyes lépés után. Nem érdekli a csodálkozó tekintetek, már hozzászokott, hogy mindenki megnézi, egyébként is, szereti, ha a középpontban lehet. Mióta elhagyta a testőre veszélyes neki az utcára tennie lábát, főleg ilyenkor, hiszen ebben az időben tele van a város mindenféle lénnyel, így nagyobb az esélye, hogy kirabolják. Nem fél tőle, ha valaki csak egy ujjal is hozzáér engedély nélkül előveszi a tőrét és egy kicsit megleckézteti az illetőt. Ha már testőre nincs neki kell elvégeznie a piszkos, de ugyanakkor hasznos munkát. Lassan befejezi a sétáját és visszatér a gazdag negyedben található lakásába. Már több napja a lakásban ült egyedül, vágyódott a társaságra és a sétára, még ha ezt fényes nappal kell is megtennie. Szerencsére vannak olyan ruhadarabjai, amik segítik ezt az egy kellemetlenséget semlegessé tenni.*
3592. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2013-04-12 01:39:03
Üzenet elküldve: 2013-04-12 01:39:03
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 5
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 5
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
*A város a tavaszi ünnep lázában ég. Már napkelte előtt nyüzsögnek az emberek az utcákon. A kereskedők és a legjobb helyekre pályázó árusok között szinte feltűnés nélkül érkezik meg. Szinte! Bizonyos szakmák művelői persze nyomon követik lassú bicegését.Felmérik öltözetét és a friss vágásokat, sérüléseket a ruháján és a vértjén. Az árulkodó foltokat és a kötést a bal combján. Az értő szemnek egyértelmű, hogy nemrég harcolhatott. Sérülése ellenére magabiztosan halad a célja felé, nem is halad, inkább siklik. Mint aki gyakran kényszerül arra, hogy feltűnésmentesen járjon. Kikerülve az embereket a tér közepén lévő szökőkúthoz megy, és tájékozódási pontokat keresve körbefordul, és már indulna tovább, mikor kiáltás harsan a kút túloldaláról.*
-Ezt nem hiszem el! Balszerencsés Lamar az én városomban? *A hang forrása egy alacsony köpcös kis ember, alig magasabb egy törpénél. Lamar a hang hallatán belenyugvó sóhajjal fordul oda a hang gazdájához.*
-Csalogány! Te mit keresel itt? Úgy hallottam a múltkori munkád után a megbízó kicsit nehezményezte a titoktartáshoz való hozzáállásodat.
-Nos igen. Nem volt egyszerű meggyőzni, hogy jobb ha nem feszegeti a témát. *Mosolyog kajánul a Csalogánynak nevezett fickó.*
-Részben ezért is vagyok itt. Te mi járatban vagy? Csak nem munka? *Néz kérdőn Lamarra.*
-Nem, legalábbis egyelőre nem. Tudod, folyton mozgásban kell lenni. Ki tudja mikor és hol pottyan az ölébe ez embernek egy jól fizető meló.
-Te mióta vagy ebben a városban? *Érdeklődik Lamar?*
-Három-négy hónapja? Ki számolja? *Vigyorog bőszen.*
-Akkor már jól ismered a helyet. Hol találom a Szárnyas Gebe fogadót?
*Csalogány hökkenten nézett Lamarra.*
-Milyen Szárnyas gebéről beszélsz? Itt nincs ilyen. Honnan vetted ezt?
-Kavics mondta, hogy ha itt járok keressem ezt a fogadót. *Válaszol meglepetten.*
-Az a csökött agyú ork, annyi esze sincs mint egy...
-Kavicsnak?
*Mindketten jóízűen felnevetnek.*
-Tudom miről beszélt. Látod a tér túloldalán azt a csicsás, több szintes fogadód? Az a Pegazus, azt keresed. *Mondja könnyeit törölgetve.*
-Te, egyébként mi történt veled? Elég viharvertnek látszol.
-Csak a szokásos. Kinéztem egy pofás kis kereskedő karavánt. Direkt olyat kerestem, ami nem szállít semmilyen értékes árut. Akartam egy nyugodt kis utazást. Gondoltam ezt biztos nem fogják megtámadni, hisz nincs semmi értékes náluk.
-Már sejtem mi történt! *Kuncog csendesen*
-Jól sejted. Az út nagy része eseménytelenül telt. Pont ahogy akartam. Viszont két nappal ezelőtt valamilyen szedett-vedett rablóbanda tört ránk. Párat levágtam belőlük, de a többség meglógott és magukkal vitték a szekereket is. Az én holmimmal együtt.
-És mit vittek a szekereken? Mi volt a nagy zsákmány? *Röhög Csalogány.*
-Három árus állt össze, a saját portékájukat hozták volna a vásárra.
-Nyögd már ki, ne köntörfalazz.
-Csizma, kesztyű és kalap. *Motyogja Lamar.*
-Hahahaha. *Visong a hallottaktól és a térdét csapkodja.*
-Balszerencsés Lamar! Te aztán rászolgálsz a nevedre. Na gyere, meghívlak egy jó kiadós reggeli, és közben elmesélheted a részleteket.
*A két férfi együtt elindul a fogadó felé. Az egyik harsányan beszélve, a másik csendesen, kicsit sántikálva.
~Talán nem is olyan rossz, hogy összefutottam Csalogánnyal. Miután elválunk majd, rá egy félórára már minden érintett tudni fogja hogy itt vagyok. Ki tudja, lehet hogy estére már lesz is egy új munkám?~ fut át Lamar agyán.*
A hozzászólást Emphus Engora (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2013.04.12 13:56:13, a következő indokkal:
Múlt helyett jelenidő; hiányzó jel pótlása; helyesírási hibák javítása.
-Ezt nem hiszem el! Balszerencsés Lamar az én városomban? *A hang forrása egy alacsony köpcös kis ember, alig magasabb egy törpénél. Lamar a hang hallatán belenyugvó sóhajjal fordul oda a hang gazdájához.*
-Csalogány! Te mit keresel itt? Úgy hallottam a múltkori munkád után a megbízó kicsit nehezményezte a titoktartáshoz való hozzáállásodat.
-Nos igen. Nem volt egyszerű meggyőzni, hogy jobb ha nem feszegeti a témát. *Mosolyog kajánul a Csalogánynak nevezett fickó.*
-Részben ezért is vagyok itt. Te mi járatban vagy? Csak nem munka? *Néz kérdőn Lamarra.*
-Nem, legalábbis egyelőre nem. Tudod, folyton mozgásban kell lenni. Ki tudja mikor és hol pottyan az ölébe ez embernek egy jól fizető meló.
-Te mióta vagy ebben a városban? *Érdeklődik Lamar?*
-Három-négy hónapja? Ki számolja? *Vigyorog bőszen.*
-Akkor már jól ismered a helyet. Hol találom a Szárnyas Gebe fogadót?
*Csalogány hökkenten nézett Lamarra.*
-Milyen Szárnyas gebéről beszélsz? Itt nincs ilyen. Honnan vetted ezt?
-Kavics mondta, hogy ha itt járok keressem ezt a fogadót. *Válaszol meglepetten.*
-Az a csökött agyú ork, annyi esze sincs mint egy...
-Kavicsnak?
*Mindketten jóízűen felnevetnek.*
-Tudom miről beszélt. Látod a tér túloldalán azt a csicsás, több szintes fogadód? Az a Pegazus, azt keresed. *Mondja könnyeit törölgetve.*
-Te, egyébként mi történt veled? Elég viharvertnek látszol.
-Csak a szokásos. Kinéztem egy pofás kis kereskedő karavánt. Direkt olyat kerestem, ami nem szállít semmilyen értékes árut. Akartam egy nyugodt kis utazást. Gondoltam ezt biztos nem fogják megtámadni, hisz nincs semmi értékes náluk.
-Már sejtem mi történt! *Kuncog csendesen*
-Jól sejted. Az út nagy része eseménytelenül telt. Pont ahogy akartam. Viszont két nappal ezelőtt valamilyen szedett-vedett rablóbanda tört ránk. Párat levágtam belőlük, de a többség meglógott és magukkal vitték a szekereket is. Az én holmimmal együtt.
-És mit vittek a szekereken? Mi volt a nagy zsákmány? *Röhög Csalogány.*
-Három árus állt össze, a saját portékájukat hozták volna a vásárra.
-Nyögd már ki, ne köntörfalazz.
-Csizma, kesztyű és kalap. *Motyogja Lamar.*
-Hahahaha. *Visong a hallottaktól és a térdét csapkodja.*
-Balszerencsés Lamar! Te aztán rászolgálsz a nevedre. Na gyere, meghívlak egy jó kiadós reggeli, és közben elmesélheted a részleteket.
*A két férfi együtt elindul a fogadó felé. Az egyik harsányan beszélve, a másik csendesen, kicsit sántikálva.
~Talán nem is olyan rossz, hogy összefutottam Csalogánnyal. Miután elválunk majd, rá egy félórára már minden érintett tudni fogja hogy itt vagyok. Ki tudja, lehet hogy estére már lesz is egy új munkám?~ fut át Lamar agyán.*
A hozzászólást Emphus Engora (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2013.04.12 13:56:13, a következő indokkal:
Múlt helyett jelenidő; hiányzó jel pótlása; helyesírási hibák javítása.
3591. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2013-04-11 15:53:10
Üzenet elküldve: 2013-04-11 15:53:10
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 1
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 1
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
* Szemei felpattannak, majd ezt követi a tudatába hasító felismerés: ébren van.
Feje tompán lüktetni kezd. Gyomra is nyugtalankodik.
" Valószínűleg másnapos vagyok " - gondolja. Ezt támasztotta alá az enyhe rosszullét, illetve az, hogy a város főterén tért magához.
Összekászálódik, majd megnézi, hogy nem-e loptak el tőle valamit. Szerencséjére szablyája még mindig övén lóg, a tőr a helyén, és jó öreg pipája sem hagyta el őt eddig.
Elégedetten néz körbe. Nincs ötlete igazán, hogy hova mehetne, ez a város soha sem volt az otthona, bár már járt itt...
Végül a legkézenfekvőbb megoldást választja, a fogadó felé kezd el lépdelni. *
Feje tompán lüktetni kezd. Gyomra is nyugtalankodik.
" Valószínűleg másnapos vagyok " - gondolja. Ezt támasztotta alá az enyhe rosszullét, illetve az, hogy a város főterén tért magához.
Összekászálódik, majd megnézi, hogy nem-e loptak el tőle valamit. Szerencséjére szablyája még mindig övén lóg, a tőr a helyén, és jó öreg pipája sem hagyta el őt eddig.
Elégedetten néz körbe. Nincs ötlete igazán, hogy hova mehetne, ez a város soha sem volt az otthona, bár már járt itt...
Végül a legkézenfekvőbb megoldást választja, a fogadó felé kezd el lépdelni. *
3590. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2013-04-06 15:38:03
Üzenet elküldve: 2013-04-06 15:38:03
Rang: Játékos
IC üzenetek: 6
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 6
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
* Xobyy hatalmasat csodálkozik. Koccantó játékos? Nagyon ügyes ez a Jaz gyerek. Kicsit megsajnálta a szülei miatt, talán a gondozásába vehetné...Á, hiszen ő egy tolvaj, és orvgyilkos. Ennél még a magába fordult anyja is többet tud adni. Akkor most hagyja itt? Ez lenne a megoldás?
Csendben sétáljon el? Hm, ki tudja. Akkor az őr felé fordul, annak válaszát várva. De az őr csak morcosan ránéz a gyerekre, majd elfordul, és áll tovább, mint egy cölöp. Most akkor mi legyen? Rengeteg kérdés. És nem képes dönteni. Majd a sors dönt, de ehhez itt kell hogy hagyja a szegény árvát. Ha az Isten is úgy akarja, egyszer talán összefutnak. Feláll, leporolja a nadrágját, és elindul a fogadó felé, bármiféle köszönés nélkül. A fogadó előtt megáll, és a cégérre néz. "Pegazus fogadó". Na ez aztán a csodás név. Odabent biztosan ugyanilyen szélhámosok, mint ő, meg részegek, akik másképp nem tudják feledni mindennapi gondjaikat, egyéb zseniális elmék, akik belefáradtak, a vergődésbe, és most megisznak néhány pohár bort, hogy aztán néhány aranyért egy szobában éljék túl azt éjszakát valami olcsó utcalánnyal. Pegazus...Nem éppen passzoló név. Jobban illene egy ilyen helyre a Disznótanya, vagy az Számkivetettek otthona név. Na, de mindegy is, ez úgy sem az ő döntése. Keze lassan a kilincsre nehezedik, hozzáérve a hideg vashoz, amelyet biztosan egy olcsó kovács készített valahol. És akkor, benyitott. A kiáradó alkohol szag megcsapta az orrát, lemászott a légcsövén, befészkelte magát a tüdejébe, és ott is maradt.*
Csendben sétáljon el? Hm, ki tudja. Akkor az őr felé fordul, annak válaszát várva. De az őr csak morcosan ránéz a gyerekre, majd elfordul, és áll tovább, mint egy cölöp. Most akkor mi legyen? Rengeteg kérdés. És nem képes dönteni. Majd a sors dönt, de ehhez itt kell hogy hagyja a szegény árvát. Ha az Isten is úgy akarja, egyszer talán összefutnak. Feláll, leporolja a nadrágját, és elindul a fogadó felé, bármiféle köszönés nélkül. A fogadó előtt megáll, és a cégérre néz. "Pegazus fogadó". Na ez aztán a csodás név. Odabent biztosan ugyanilyen szélhámosok, mint ő, meg részegek, akik másképp nem tudják feledni mindennapi gondjaikat, egyéb zseniális elmék, akik belefáradtak, a vergődésbe, és most megisznak néhány pohár bort, hogy aztán néhány aranyért egy szobában éljék túl azt éjszakát valami olcsó utcalánnyal. Pegazus...Nem éppen passzoló név. Jobban illene egy ilyen helyre a Disznótanya, vagy az Számkivetettek otthona név. Na, de mindegy is, ez úgy sem az ő döntése. Keze lassan a kilincsre nehezedik, hozzáérve a hideg vashoz, amelyet biztosan egy olcsó kovács készített valahol. És akkor, benyitott. A kiáradó alkohol szag megcsapta az orrát, lemászott a légcsövén, befészkelte magát a tüdejébe, és ott is maradt.*
3589. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2013-04-06 15:16:55
Üzenet elküldve: 2013-04-06 15:16:55
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 725
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 725
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Vakmerő
*Mert mégis miként lehet úgy elkerülni a "Ki vagy?" kérdést, hogy az ne kerüljön elő újból? Pont így! Korát meghazudtoló bölcs mosollyal szemléli a nevetgélő férfit, lesajnálná? Lehet, ennek jelét mindenesetre nem adja.
A sértést, hogy rosszul hazudna, inkább fel sem veszi. Idővel úgyis minden kiderül, ha meg nem, hát az pláne őt igazolja.
Vajon az erős kéz szorítása alatt biztos az őszinteség?*
-Édesapám meghalt szegény a múlt hónapban, anyám ki rajongva szerette azóta csak árnyéka önmagának. Félek őt a gyász viszi el hamarosan. Én munkát keresni jöttem a városba, hogy kicsiny húgaim ne szenvedjenek szükséget.
*Hadarja el ezt mind egy szuszra, hatalmas, fátyolos szemekkel tekintve fel a férfira. Arcáról úgy fest hamarosan sírva is fakad. Viszont a következő kérdése már az iménti nem törődöm hanyagsággal ad választ.*
-Utálok futni. Olyan szagom lesz tőle a hajlatokban, mint a szádnak. Különösen ott lent. Az meg nem épp kellemes.
*Azt inkább nem hozza szóba, hogy véleménye szerint, aki hangosan kijelenti magáról, hogy gyilkos, csak annyira tekinthető veszélyesnek, mint egy futóbolond. Nem ártalmatlan épp, de túlzottan komolyan sem vehető. Ha meg bevadulna, majd szép halkan, és megnyugtatóan duruzsol neki, pont ahogy a lovakkal szokták.
Akarata ellenére rángatják tovább, és mivel nem akar egy földön vonszolt zsákra hajazni, hát engedelmesen halad Xobby nyomában. Értetlenül szemléli a dolgokat, majd miután a gyilkosok gyöngye lelépett egy teátrális pillantást enged az ég felé, csak hogy megbizonyosodjon róla, a magasságbéliek, más sorscsapással akarják-e még sújtani a következő percekben, és halkan elmormol egy különös fohász is felfelé.*
-Ez aztán igen. De mennyire érett, öldöklésben megfáradt férfiakhoz való viselkedés, így bánni egy szegény kis árvával... Most kellene összecsinálnom a bokámat?
*Az inzultált őr felé viszont már legbájosabb mosolyát küldi.*
-Körön kívül, a vonalon meg innen... eej...
*Bosszankodó, lemondó arcot ölt.*
-Én mondom, nincs nálam pocsékabb koccantó játékos. Beszáll egyre? Alacsony tétekkel? Vagy szolgálatban ilyesmit tilos?
*Mindehhez a legártatlanabb, könyörgő gyermeki pillantásait szedi elő. És türelmesen áll az őr válaszára várva.*
A sértést, hogy rosszul hazudna, inkább fel sem veszi. Idővel úgyis minden kiderül, ha meg nem, hát az pláne őt igazolja.
Vajon az erős kéz szorítása alatt biztos az őszinteség?*
-Édesapám meghalt szegény a múlt hónapban, anyám ki rajongva szerette azóta csak árnyéka önmagának. Félek őt a gyász viszi el hamarosan. Én munkát keresni jöttem a városba, hogy kicsiny húgaim ne szenvedjenek szükséget.
*Hadarja el ezt mind egy szuszra, hatalmas, fátyolos szemekkel tekintve fel a férfira. Arcáról úgy fest hamarosan sírva is fakad. Viszont a következő kérdése már az iménti nem törődöm hanyagsággal ad választ.*
-Utálok futni. Olyan szagom lesz tőle a hajlatokban, mint a szádnak. Különösen ott lent. Az meg nem épp kellemes.
*Azt inkább nem hozza szóba, hogy véleménye szerint, aki hangosan kijelenti magáról, hogy gyilkos, csak annyira tekinthető veszélyesnek, mint egy futóbolond. Nem ártalmatlan épp, de túlzottan komolyan sem vehető. Ha meg bevadulna, majd szép halkan, és megnyugtatóan duruzsol neki, pont ahogy a lovakkal szokták.
Akarata ellenére rángatják tovább, és mivel nem akar egy földön vonszolt zsákra hajazni, hát engedelmesen halad Xobby nyomában. Értetlenül szemléli a dolgokat, majd miután a gyilkosok gyöngye lelépett egy teátrális pillantást enged az ég felé, csak hogy megbizonyosodjon róla, a magasságbéliek, más sorscsapással akarják-e még sújtani a következő percekben, és halkan elmormol egy különös fohász is felfelé.*
-Ez aztán igen. De mennyire érett, öldöklésben megfáradt férfiakhoz való viselkedés, így bánni egy szegény kis árvával... Most kellene összecsinálnom a bokámat?
*Az inzultált őr felé viszont már legbájosabb mosolyát küldi.*
-Körön kívül, a vonalon meg innen... eej...
*Bosszankodó, lemondó arcot ölt.*
-Én mondom, nincs nálam pocsékabb koccantó játékos. Beszáll egyre? Alacsony tétekkel? Vagy szolgálatban ilyesmit tilos?
*Mindehhez a legártatlanabb, könyörgő gyermeki pillantásait szedi elő. És türelmesen áll az őr válaszára várva.*
3588. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2013-04-06 14:40:56
Üzenet elküldve: 2013-04-06 14:40:56
Rang: Játékos
IC üzenetek: 6
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 6
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
* Egy ideig titokzatosan fürkészi az ifjú vigyorát, majd kinyitja a száját, és hatalmasat nevet. Fél kezével rácsap a fiú jobb vállára, az megroskad annak súlya alatt és Xobyy, még mindig nevetve azt kérdezi:*
-Még...ha-ha, még hogy te...Te lennél a városőrség vezetője? Uram?! Ha-ha! Ha kedvem van, egy pillanat alatt végzek veled és észre sem veszed.
*Azzal elkomolyodik majd megszorítja a fiú vállát.*
-És hidd el, senkinek az engedélyére nem lesz szükségem. Rosszul hazudsz. Na, és a szüleid hol vannak? És, egyébként miért nem futsz el, egy magamfajta gyilkos elől? Ja...és ha ezt bárkinek elmondod, nem éled meg a másnapot.
* Gúnyosan rámosolyog a fiúra, és egyre jobban tetszik neki. Nem ijed meg, és van képe, ilyen böszmeségeket mondani. Nahát, terem még ízes gyümölcs, ezen az öreg fán, melyet az emberek csak "Világ"-nak szólítanak. Keze még mindig a fiú vállán pihen, és így odavezeti a város falához. Elengedi a fiú vállát, felvesz egy követ, és egy őr felé hajítja. Szándékosan mellé dobja, és gyorsan elbújik egy fa mögé, otthagyva az ifjút. Akkor az őr megfordul, és nem lát mást, csak egy vöröses hajú fiúcskát. Aki elméletileg a főnöke. "Hoppá, hoppá, Xobyy ez ügyes volt." Majd nyújtózkodni kezd, kisétál a fa megül és vissza sertepertél a padhoz. Az őr most úgyis a fiúval van elfoglalva. Ő meg majd onnan nézi...*
-Még...ha-ha, még hogy te...Te lennél a városőrség vezetője? Uram?! Ha-ha! Ha kedvem van, egy pillanat alatt végzek veled és észre sem veszed.
*Azzal elkomolyodik majd megszorítja a fiú vállát.*
-És hidd el, senkinek az engedélyére nem lesz szükségem. Rosszul hazudsz. Na, és a szüleid hol vannak? És, egyébként miért nem futsz el, egy magamfajta gyilkos elől? Ja...és ha ezt bárkinek elmondod, nem éled meg a másnapot.
* Gúnyosan rámosolyog a fiúra, és egyre jobban tetszik neki. Nem ijed meg, és van képe, ilyen böszmeségeket mondani. Nahát, terem még ízes gyümölcs, ezen az öreg fán, melyet az emberek csak "Világ"-nak szólítanak. Keze még mindig a fiú vállán pihen, és így odavezeti a város falához. Elengedi a fiú vállát, felvesz egy követ, és egy őr felé hajítja. Szándékosan mellé dobja, és gyorsan elbújik egy fa mögé, otthagyva az ifjút. Akkor az őr megfordul, és nem lát mást, csak egy vöröses hajú fiúcskát. Aki elméletileg a főnöke. "Hoppá, hoppá, Xobyy ez ügyes volt." Majd nyújtózkodni kezd, kisétál a fa megül és vissza sertepertél a padhoz. Az őr most úgyis a fiúval van elfoglalva. Ő meg majd onnan nézi...*
3587. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2013-04-06 14:23:14
Üzenet elküldve: 2013-04-06 14:23:14
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 725
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 725
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Vakmerő
*Kész szerencse, hogy nem bukik az igénytelen külsejű, idősödő férfiakra, így nem igazán kell törődnie a másik róla alkotott véleményével.
Már-már megválaszolná a visszadobott kérdést, de mivel erre lehetőséget nem kap, elkönyveli azt költői formaságnak, egy hatalmas, pofátlan vigyor kíséretében, mert aztán Xobyy mindennek tűnik, csak finom művész léleknek nem.
Szemöldökét érdeklődve kissé felvonja az elhangzott bemutatkozásra, válasza gyors, előadása természetes, pont mintha igazat szólna.*
-A városőrség vezetője vagyok. Jaz kapitány. De te szólíts csak nyugodtan "Uram"-nak. Ami a torok átvágást illeti, ez az Én város, itt senki sem vagdalkozik az én engedélyem nélkül.
*Mosolyog rá bátorítón a másikra, ennyi erővel mondjuk azt is közölhette volna, hogy ő maga a szépséges tündérkirálynő, aki elvarázsolt hercegét véli felismerni Xobyyban. A két információ közel egyformán hangzik tőle hitelesnek.
Kissé meglepődik a szájból arcba leheléstől, de mint minden kis szélhámos, ő is remek színészi adottságokkal rendelkezik, így próbál fapofát erőltetni,és inkább bele sem gondol, hogy az előzőleg felröppent szárnyas vajon nem a férfi szájában fészkelt-e ezidáig.*
-Nagyon derék legény vagy, azt már látom. Mindig örülünk egy ilyen páratlan adottságokkal rendelkező egyénnek az Őrségben. Nagy hasznodat tudnám venni például tömegoszlatásnál. Na? Csatlakozol?
*Még választ vár elgondolkodva szemléli a kövezetet Xobby körül, latolgatva, hogy vajon mennyi ideig kell pimaszkodni ahhoz, hogy a másik testnedvének jelentős része a lábai előtt hullámozzon, és a férfi teljesen kiszáradjon.*
Már-már megválaszolná a visszadobott kérdést, de mivel erre lehetőséget nem kap, elkönyveli azt költői formaságnak, egy hatalmas, pofátlan vigyor kíséretében, mert aztán Xobyy mindennek tűnik, csak finom művész léleknek nem.
Szemöldökét érdeklődve kissé felvonja az elhangzott bemutatkozásra, válasza gyors, előadása természetes, pont mintha igazat szólna.*
-A városőrség vezetője vagyok. Jaz kapitány. De te szólíts csak nyugodtan "Uram"-nak. Ami a torok átvágást illeti, ez az Én város, itt senki sem vagdalkozik az én engedélyem nélkül.
*Mosolyog rá bátorítón a másikra, ennyi erővel mondjuk azt is közölhette volna, hogy ő maga a szépséges tündérkirálynő, aki elvarázsolt hercegét véli felismerni Xobyyban. A két információ közel egyformán hangzik tőle hitelesnek.
Kissé meglepődik a szájból arcba leheléstől, de mint minden kis szélhámos, ő is remek színészi adottságokkal rendelkezik, így próbál fapofát erőltetni,és inkább bele sem gondol, hogy az előzőleg felröppent szárnyas vajon nem a férfi szájában fészkelt-e ezidáig.*
-Nagyon derék legény vagy, azt már látom. Mindig örülünk egy ilyen páratlan adottságokkal rendelkező egyénnek az Őrségben. Nagy hasznodat tudnám venni például tömegoszlatásnál. Na? Csatlakozol?
*Még választ vár elgondolkodva szemléli a kövezetet Xobby körül, latolgatva, hogy vajon mennyi ideig kell pimaszkodni ahhoz, hogy a másik testnedvének jelentős része a lábai előtt hullámozzon, és a férfi teljesen kiszáradjon.*
3586. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2013-04-06 14:01:44
Üzenet elküldve: 2013-04-06 14:01:44
Rang: Játékos
IC üzenetek: 6
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 6
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
*Nem tetszik neki az idegen külseje. De legalább nem egy akárhányadik személy, a nép tagjai közül.*
-Á, üdv. Mi lenne? Nem történik semmi sem. Egyébként most érkeztem, pihentem itt egy kicsit. Na, és te ki vagy? Remélem nem valami puhány kereskedő vagy egyéb. Mert akkor távozhatsz is. Vagy ha kedved lenne hozzá, átvághatom a torkodat.
* Azzal közelebb hajol a férfi arcához, kinyitja a száját, és bunkó módon belelehel a másik képébe. Régen ez mindig bejött a népek megijesztésénél, de már talán kiöregedett. Majd meglátjuk. De ha valóban egy kis puhánnyal van torka, akkor nyilvánosan kivégzi, és akkor felkötik. Nem kell tovább vergődnie ebben az Életnek nevezett vad folyóban, melynek alja tűhegyes kövekkel van kirakva. De abban az esetben, hogyha ez az ifjú, maga is egy éles kő, akkor azt hiszi, engedi hogy kicsit megvágja, és vére továbbfolyjon a folyó vizével. Talán kezdhetnének együtt valamit, ezzel az éles kővel...Vidám bemutatkozása végén, felhorkant, és köpött egyet.*
-Egyébként, a nevem Xobyy.
-Á, üdv. Mi lenne? Nem történik semmi sem. Egyébként most érkeztem, pihentem itt egy kicsit. Na, és te ki vagy? Remélem nem valami puhány kereskedő vagy egyéb. Mert akkor távozhatsz is. Vagy ha kedved lenne hozzá, átvághatom a torkodat.
* Azzal közelebb hajol a férfi arcához, kinyitja a száját, és bunkó módon belelehel a másik képébe. Régen ez mindig bejött a népek megijesztésénél, de már talán kiöregedett. Majd meglátjuk. De ha valóban egy kis puhánnyal van torka, akkor nyilvánosan kivégzi, és akkor felkötik. Nem kell tovább vergődnie ebben az Életnek nevezett vad folyóban, melynek alja tűhegyes kövekkel van kirakva. De abban az esetben, hogyha ez az ifjú, maga is egy éles kő, akkor azt hiszi, engedi hogy kicsit megvágja, és vére továbbfolyjon a folyó vizével. Talán kezdhetnének együtt valamit, ezzel az éles kővel...Vidám bemutatkozása végén, felhorkant, és köpött egyet.*
-Egyébként, a nevem Xobyy.
3585. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2013-04-06 13:48:56
Üzenet elküldve: 2013-04-06 13:48:56
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 725
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 725
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Vakmerő
*És itt! Hosszú, ám nem hiába való kutyagolás után érkezik a siheder a városba. Ahogy jó turistához illik egyből elkezd bámészkodni, és mindenképp, de tényleg mindenképp láb alatt lenni, hogy az igyekvők, célirányosan valamerre haladók feltétlen belé ütközzenek. Ilyenkor elmormol egy halk bocsánatkérést, zöld szemeit kivert kiskutya módjára emeli áldoza... vagyis a helybélire, és máris tovább lép utat engedve a sok-sok fontoskodva rohanónak.
Tetszetős játék, de ezúttal hamar megunja, ismeretlen helyen jobb az óvatosság. Újabb kör bámészkodás; épületek, tornyok, falak, utca, népség... vagyis csak a szokásos. Egy idő után tekintete megakad a láblógató filozófuson, aki ősöreg nénikéket megszégyenítő módon padon ül, és térfigyel. Él Jazban a gyanú, hogy a férfi régi bútordarab lehet itt a téren. Mondjuk szegélyléc, vagy virágosláda, esetleg más köztéri díszítő elem, avagy egyik sem. Igazából lényegtelen. Csak tud már bármiféle felvilágosítást adni arról miként mennek itt a dolgok.
Zsebre tett kézzel lépked a padhoz, némiképp szerepet cserél a háztetőről röppenő madárral, és tesz rá magasról. Xobby köpködése viszont nem kerüli el a figyelmét, és fel is jegyzi a dolgot elméjének nagykönyvébe, mint rejtélyes helyi szokást.*
-Üdv.
*Köszön rá a másikra nyegle félmosollyal, és invitálás nélkül foglal helyet.*
-Mi hír ma a téren?
*Teszi fel a kérdését, változatlanul abban bízva, hogy a férfi itt a helyi információs pont.*
Tetszetős játék, de ezúttal hamar megunja, ismeretlen helyen jobb az óvatosság. Újabb kör bámészkodás; épületek, tornyok, falak, utca, népség... vagyis csak a szokásos. Egy idő után tekintete megakad a láblógató filozófuson, aki ősöreg nénikéket megszégyenítő módon padon ül, és térfigyel. Él Jazban a gyanú, hogy a férfi régi bútordarab lehet itt a téren. Mondjuk szegélyléc, vagy virágosláda, esetleg más köztéri díszítő elem, avagy egyik sem. Igazából lényegtelen. Csak tud már bármiféle felvilágosítást adni arról miként mennek itt a dolgok.
Zsebre tett kézzel lépked a padhoz, némiképp szerepet cserél a háztetőről röppenő madárral, és tesz rá magasról. Xobby köpködése viszont nem kerüli el a figyelmét, és fel is jegyzi a dolgot elméjének nagykönyvébe, mint rejtélyes helyi szokást.*
-Üdv.
*Köszön rá a másikra nyegle félmosollyal, és invitálás nélkül foglal helyet.*
-Mi hír ma a téren?
*Teszi fel a kérdését, változatlanul abban bízva, hogy a férfi itt a helyi információs pont.*
3584. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2013-04-06 13:19:11
Üzenet elküldve: 2013-04-06 13:19:11
Rang: Játékos
IC üzenetek: 6
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 6
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
*Már megint egy koszos kis város. Fáradtan lépked végig a főtéren, hogy aztán hátát egy rozoga kőfalnak vethesse. Becsukja a szemét, fejét felemeli, és hosszan beszívja a friss levegőt, amely bár mindenféle népek bűzét magába fogadta, még így is jólesően csiklandozza tüdejét. Halkan felköhint, majd lehajtja fejét, és köp egyet a cipője mellé. Felsóhajt, és körülnéz, mit tegyen most... Nem túl érdekfeszítő a belépője, valószínűleg egyetlen árva léleknek sem tűnt fel. Ezek szerint senki nem jön ide hozzá, nem szól hozzá, nem segít neki, és nem veszi szárnyai alá. Megint csak köp egyet, majd lassan egy padhoz bandukol, és lazán lehuppan rá. Most először nézi meg az erre járók arcát úgy igazán. Érdekes...Nem a szokásosat látja. Nem ostoba birkák sodródnak az árral, bamba tekintettel, a saját világukba veszve. Itt mindenki tart valahova, mindenkinek célja van. Minden ember, ork, tündér, elf, vagy bármiféle idegen, elveszik a sokaságban, és mégis önálló lényt alkot. Ezek itt nem özönlenek, sétálgatnak, hanem valóban, céltudatosan tartanak valahova. Nahát, elment mellette a rohanó világ, már nem csak az idő, hanem az emberek is igyekeznek valahova... De miért? És hova? Egyedül ő az aki csak sütkérezni próbál, itt egy padon ülve, hát tényleg nincs még egy lélek, aki csak úgy éli az életét? Nos, ő talán azt teszi? Éli az életét? Egy padon ülve?...Ha ez az élet, akkor ő is inkább a rohanó személyek közé tartozna. De nekik céljuk van. Ő meg még mindig itt ül a padon, és nem történik semmi. És akkor egy holló felreppent az egyik piros háztetőről, és az emberek, (talán mégis birkák) mind oda néztek. Ő meg köpött egyet, és lehajtott fejjel, ült tovább a padon.*
3583. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2013-04-01 16:49:52
Üzenet elküldve: 2013-04-01 16:49:52
Rang: Játékos
IC üzenetek: 24
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 24
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Szelíd
*Amiliának igen nehezére esik csendben maradnia, hisz annyi minden van amit meg akar osztani a világgal, most épp ezzel a sötételfel, aki jócskán téved, ha azt hiszi hogy Amilia ezzel naivan kiszolgáltatja magát. Amiket elmond,azok egytől egyig érdekesek, és valós emlékeke, de egyik sem olyan amivel zsarolni lehetne a fél-elfet, vagy esetleg visszaélni vele. Soha nem érette meg az alapvetően óvatoskodóak, aki elzárják magukat embertársaiktól, pedig nagyon jó élmény társaságban lenni.*
- Tudod ez egy olyan igazság, amit minden szoldos tud: A csatában nincsenek hősök, csak szerencsések. Eddig csak a szerencse, aki nem ítélt el amiatt, hogy zsoldos vagyok, és nem kivételezett soha velem, mert nő vagyok. A szerencse a barátom, és én bízok benne. Az életem meg nem sokat ér, egyik zsoldosé sem.
*Mosolyog Zyrre. Bizony, ez is neveltetésének része. Amíg volt valaki akinek sokat ért, addig sokat ért az élete, de most már nincs senki akinek számítana, hogy Amilia maghal, tehát az élete nem sokat ér. Talán a bátyja meggyászolná, de ő is zsoldos, így hamar elfogadná azt, hogy a halál egy lépéssel közelebb került hozzá. A becsületről és a harcról pedig annyit, hogy Amilia gyakran érzi úgy mintha prostituált lenne, csak épp más szolgáltatásokat nyújt. Zrnek meg kell értenie, hogy semmi sem köti azokhoz az emberekhez, akik felfogadják, ahogy azokhoz sem akik felfogadják azok ellen akik régen felfogadták. Ez neki munka amit meg kell csinálni, és mindegy, hogy kinek dolgozik, vagy, hogy ki ellen harcol, csak a harc rész tartozik a lányra, a szerepek kiosztása nem. A fogadóra irányuló kérdésre, fellelkesül, hogy újra beszélhet egy kicsit.*
- Arra van a fogadó itt balra egyenesen. nagyon rendes a kiszolgálás, és engem már ismernek, szóval gyanakodni is nem fognak. Hacsak nem előítéletesek a bőröd színe miatt, de akkor majd legfeljebb nem szívesen a szolgálnak ki, az eredmény ugyanaz.
*Mondja vidáman, és meg is indul a fogadó irányába. Mivel már nem az erdőbe vannak, úgy gondolja, hogy már véget ért a csörtetés elleni tilalom, és újra hangosan odacsapja csizmáját az utcakövekhez. Mintha díszlépésbe menne, igaz, kicsit kevésbé feltűnően.*
- Egyszer amikor a déli tartományokba szolgáltam, meg kelet tanulnom díszlépésbe lépkedni. Annál fölöslegesebb, de nehezebb dolgot ki se lehetne találni. Ha nem úgy csaptad oda a lábadat a kőhöz, hogy az lejjebb süllyedt lépéseidtől, akkor már rosszul csináltad, és jött a büntetés. Ráadásul ott olyan volt a szolgálat, hogy ha egyszer beálltál, akkor öt évet ott kellett töltened. Néhányan meghaltak a gyakorlat közben. Úgy mutogatták a katonákat, mint más a díszes kardját szokta. Ez az egyenruha speciel, pont onnan van. Nagyon praktikus, ez a zseb például kifejezetten a pénznek van ott, ez a két kis felvarrás, pedig a kard rögzítését, teszi könnyebbé. Ezért szeretem nagyon az egyenruhákat, mert nem szépek, de nagyon kényelmesek, és praktikusak.
*Közli, bár erre senki sem volt kíváncsi. Ahogy beérnek a fogadóba egy határozott pultra csapással ébreszti fel a fogadóst aki álmosan jön elő a pult mögé, de elmosolyodik, ahogy meglátja a "bolond-lányt", ahogy Amiliát a háta mögött hívják a fogadóban.*
- Tudod ez egy olyan igazság, amit minden szoldos tud: A csatában nincsenek hősök, csak szerencsések. Eddig csak a szerencse, aki nem ítélt el amiatt, hogy zsoldos vagyok, és nem kivételezett soha velem, mert nő vagyok. A szerencse a barátom, és én bízok benne. Az életem meg nem sokat ér, egyik zsoldosé sem.
*Mosolyog Zyrre. Bizony, ez is neveltetésének része. Amíg volt valaki akinek sokat ért, addig sokat ért az élete, de most már nincs senki akinek számítana, hogy Amilia maghal, tehát az élete nem sokat ér. Talán a bátyja meggyászolná, de ő is zsoldos, így hamar elfogadná azt, hogy a halál egy lépéssel közelebb került hozzá. A becsületről és a harcról pedig annyit, hogy Amilia gyakran érzi úgy mintha prostituált lenne, csak épp más szolgáltatásokat nyújt. Zrnek meg kell értenie, hogy semmi sem köti azokhoz az emberekhez, akik felfogadják, ahogy azokhoz sem akik felfogadják azok ellen akik régen felfogadták. Ez neki munka amit meg kell csinálni, és mindegy, hogy kinek dolgozik, vagy, hogy ki ellen harcol, csak a harc rész tartozik a lányra, a szerepek kiosztása nem. A fogadóra irányuló kérdésre, fellelkesül, hogy újra beszélhet egy kicsit.*
- Arra van a fogadó itt balra egyenesen. nagyon rendes a kiszolgálás, és engem már ismernek, szóval gyanakodni is nem fognak. Hacsak nem előítéletesek a bőröd színe miatt, de akkor majd legfeljebb nem szívesen a szolgálnak ki, az eredmény ugyanaz.
*Mondja vidáman, és meg is indul a fogadó irányába. Mivel már nem az erdőbe vannak, úgy gondolja, hogy már véget ért a csörtetés elleni tilalom, és újra hangosan odacsapja csizmáját az utcakövekhez. Mintha díszlépésbe menne, igaz, kicsit kevésbé feltűnően.*
- Egyszer amikor a déli tartományokba szolgáltam, meg kelet tanulnom díszlépésbe lépkedni. Annál fölöslegesebb, de nehezebb dolgot ki se lehetne találni. Ha nem úgy csaptad oda a lábadat a kőhöz, hogy az lejjebb süllyedt lépéseidtől, akkor már rosszul csináltad, és jött a büntetés. Ráadásul ott olyan volt a szolgálat, hogy ha egyszer beálltál, akkor öt évet ott kellett töltened. Néhányan meghaltak a gyakorlat közben. Úgy mutogatták a katonákat, mint más a díszes kardját szokta. Ez az egyenruha speciel, pont onnan van. Nagyon praktikus, ez a zseb például kifejezetten a pénznek van ott, ez a két kis felvarrás, pedig a kard rögzítését, teszi könnyebbé. Ezért szeretem nagyon az egyenruhákat, mert nem szépek, de nagyon kényelmesek, és praktikusak.
*Közli, bár erre senki sem volt kíváncsi. Ahogy beérnek a fogadóba egy határozott pultra csapással ébreszti fel a fogadóst aki álmosan jön elő a pult mögé, de elmosolyodik, ahogy meglátja a "bolond-lányt", ahogy Amiliát a háta mögött hívják a fogadóban.*
3582. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2013-04-01 16:12:40
Üzenet elküldve: 2013-04-01 16:12:40
Rang: Játékos
IC üzenetek: 29
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 29
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Szelíd
*A fél-elf megjegyzését, miszerint fogja be, szívesen helyeselné, noha ennyire nem akar udvariatlan lenni, ezért picit összeszedettebben fogalmaz.*
- Jobb, ha kevesebbet beszélsz, főleg, hogy akkor külön-külön tudom lereagálni, amit mondasz... Nem is tudom, én inkább nem bíznék semmit a szerencsére. Túl értékes az élet ahhoz, hogy egyetlen, véletlen feléd tévedt kihegyezett vessző miatt megszűnj létezni.
*Ez persze csak az ő véleménye, nem kell osztani. Mint látszik, csöppet sincs zavarban akkor sem, ha egymagának kell megküzdenie vagy húsz másodosztályú banditával. Ezek között is csak vagy kettő-három volt igazi, már majdnem mezei harcosnak mondható, a sötételf, a fél-ork - már csak eredendő testi ereje miatt is -, és talán az egyik vívó. Nagyon szerencsétlennek kellett lenniük, hogy egy ilyen bandához csatlakozzanak. Különben mégis mit vártak? A nősténynél nem sok dolog akad, ami pénzzé tehető, és hacsak nem akarták elrabolni, hogy váltságdíjat kérjenek tőle, elég értelmetlennek tűnt a vállalkozásuk. Mellesleg; egy sötételf nőstény, meg egy férfi zsoldosruhába öltözött félelf nő? Nem túl érdekes kombináció ez ahhoz, hogy simán végezni akarjanak mindkettejükkel? A helyükben meggondolta volna. De most már mindegy, többé nem gondolnak meg azok semmit...
Aztán a fél-elf újra beszélni kezd, és Zyr, saját maga meglepetésére is, most érdeklődve hallgatja a beszámolót a rablóbandáról, akik, mint kiderült, régebben az épp mellette gyaloglót is fölfogadták a "seregükbe". Ez lepi meg legjobban, s elgondolkozik, miféle atrocitások kellett érjék a nőt, hogy ilyen könnyedén csatlakozzon csapatokhoz, majd otthagyja őket, hogy később szabadon mészárolja le őket saját védelmére. Persze a banditák se épp becsületesek, hogy régebbi csapattagjukra rátámadnak - nem érdemelnek sokkal több tiszteletet az állatoknál -, de mégis. Amilia nő, és bár ez néha vajmi keveset számít ilyen ügyekben, a nőstény úgy vélte, a felszíni különbözik tőlük. Persze különbözik is. Van benne valami furcsa életvidámság, holott szinte egész életében halál közelében van. Feltéve, hogy igaz, amit mond. S miért hazudna?... Furcsa, gyermekkorában elveszítette az anyját, s ez lett belőle. Végül is, minden sors kifürkészhetetlen. Zyrniss anyja se gondolta volna, hogy a saját gyermeke, aki ráadásul nem is érdekelte, idáig fog jutni. Amilia viszont más, ő emberek közt él, viszont mindig más emberek közt.
Elégedett mosollyal nyugtázza, hogy a fél-elf csendben marad, bár a stílusa megint megmosolyogtatja. Ez az, amit élvez. Neki egy szót sem kell szólnia, s mások mégis néha képesek elregélni egész életük történetét. Persze ez kevesekkel van így, sokakat riaszt a sötét bőr, s sötételf léte, de Amilia kellően naiv és merész ahhoz, hogy megtegye. Jóformán szöges ellentéte a nősténynek, nem hiába vonzzák egymást az ellentétek. Talán ő Amiliát vonzotta. Mindenesetre egy kis csönd nem árt, miközben begyalogolnak a városba. Zyrniss nem tudja leplezni csodálatát, mindig alaposan megvizsgálja a helyeket, ahova bemegy, most se tesz másként. Minden utcánál vigyáz, nem lát-e egy gyanús alakot, persze nem feltűnően, talán senki más nem veszi észre.*
- Tudod, merre van a fogadó? Hálás lennék, ha megmutatnád...
*Dorombolja hízelgően, most megengedi magának ezt a luxust, más esetbe természetesen önmaga keresné meg, de ha van lehetőség rá, hogy ne caplasson fölöslegesen órákig, miért ne? A fogadóban biztos van kiszolgálás ilyenkor is, noha mindjárt fölkel a nap.
Az utcákon sétálva megvilágítja útjukat a Hold sarló alakú, fehér pereme, amelyből világosan látszik, hogy a telihold úgy húsz napnyira van. Akkor igazán világos van, az égi lámpa fényénél borzasztó könnyű tájékozódni még felszínieknek is, a mélységieket pedig egyenesen zavarni tudja már. De ez így... tökéletes.*
- Jobb, ha kevesebbet beszélsz, főleg, hogy akkor külön-külön tudom lereagálni, amit mondasz... Nem is tudom, én inkább nem bíznék semmit a szerencsére. Túl értékes az élet ahhoz, hogy egyetlen, véletlen feléd tévedt kihegyezett vessző miatt megszűnj létezni.
*Ez persze csak az ő véleménye, nem kell osztani. Mint látszik, csöppet sincs zavarban akkor sem, ha egymagának kell megküzdenie vagy húsz másodosztályú banditával. Ezek között is csak vagy kettő-három volt igazi, már majdnem mezei harcosnak mondható, a sötételf, a fél-ork - már csak eredendő testi ereje miatt is -, és talán az egyik vívó. Nagyon szerencsétlennek kellett lenniük, hogy egy ilyen bandához csatlakozzanak. Különben mégis mit vártak? A nősténynél nem sok dolog akad, ami pénzzé tehető, és hacsak nem akarták elrabolni, hogy váltságdíjat kérjenek tőle, elég értelmetlennek tűnt a vállalkozásuk. Mellesleg; egy sötételf nőstény, meg egy férfi zsoldosruhába öltözött félelf nő? Nem túl érdekes kombináció ez ahhoz, hogy simán végezni akarjanak mindkettejükkel? A helyükben meggondolta volna. De most már mindegy, többé nem gondolnak meg azok semmit...
Aztán a fél-elf újra beszélni kezd, és Zyr, saját maga meglepetésére is, most érdeklődve hallgatja a beszámolót a rablóbandáról, akik, mint kiderült, régebben az épp mellette gyaloglót is fölfogadták a "seregükbe". Ez lepi meg legjobban, s elgondolkozik, miféle atrocitások kellett érjék a nőt, hogy ilyen könnyedén csatlakozzon csapatokhoz, majd otthagyja őket, hogy később szabadon mészárolja le őket saját védelmére. Persze a banditák se épp becsületesek, hogy régebbi csapattagjukra rátámadnak - nem érdemelnek sokkal több tiszteletet az állatoknál -, de mégis. Amilia nő, és bár ez néha vajmi keveset számít ilyen ügyekben, a nőstény úgy vélte, a felszíni különbözik tőlük. Persze különbözik is. Van benne valami furcsa életvidámság, holott szinte egész életében halál közelében van. Feltéve, hogy igaz, amit mond. S miért hazudna?... Furcsa, gyermekkorában elveszítette az anyját, s ez lett belőle. Végül is, minden sors kifürkészhetetlen. Zyrniss anyja se gondolta volna, hogy a saját gyermeke, aki ráadásul nem is érdekelte, idáig fog jutni. Amilia viszont más, ő emberek közt él, viszont mindig más emberek közt.
Elégedett mosollyal nyugtázza, hogy a fél-elf csendben marad, bár a stílusa megint megmosolyogtatja. Ez az, amit élvez. Neki egy szót sem kell szólnia, s mások mégis néha képesek elregélni egész életük történetét. Persze ez kevesekkel van így, sokakat riaszt a sötét bőr, s sötételf léte, de Amilia kellően naiv és merész ahhoz, hogy megtegye. Jóformán szöges ellentéte a nősténynek, nem hiába vonzzák egymást az ellentétek. Talán ő Amiliát vonzotta. Mindenesetre egy kis csönd nem árt, miközben begyalogolnak a városba. Zyrniss nem tudja leplezni csodálatát, mindig alaposan megvizsgálja a helyeket, ahova bemegy, most se tesz másként. Minden utcánál vigyáz, nem lát-e egy gyanús alakot, persze nem feltűnően, talán senki más nem veszi észre.*
- Tudod, merre van a fogadó? Hálás lennék, ha megmutatnád...
*Dorombolja hízelgően, most megengedi magának ezt a luxust, más esetbe természetesen önmaga keresné meg, de ha van lehetőség rá, hogy ne caplasson fölöslegesen órákig, miért ne? A fogadóban biztos van kiszolgálás ilyenkor is, noha mindjárt fölkel a nap.
Az utcákon sétálva megvilágítja útjukat a Hold sarló alakú, fehér pereme, amelyből világosan látszik, hogy a telihold úgy húsz napnyira van. Akkor igazán világos van, az égi lámpa fényénél borzasztó könnyű tájékozódni még felszínieknek is, a mélységieket pedig egyenesen zavarni tudja már. De ez így... tökéletes.*
3581. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2013-03-30 11:25:53
Üzenet elküldve: 2013-03-30 11:25:53
Rang: Játékos
IC üzenetek: 15
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 15
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
* Lépteit rövidre fogva sétál az főtéren az emberek között. Elgondolkozik merre is menjen tovább, mire megpillant egy cégért. " Pegazus fogadó." Olvassa fel magában. " Később talán benézek ez italra. Nem tűnik olyan leélt helynek, mint a többi városi fogadó. " Úgy gondolja, itt az ideje egy kis városnézésnek, hátha megakad szeme egy házon, amit érdemes lehet kifosztani. A szegénynegyed felé vezető úton a körülötte sétálókat figyeli és megint elgondolkozik azon, milyen egyszerű lenne pár érmét elcsenni tőlük. Hogy magát szórakoztassa, egy mellette haladó férfi mellé lép, mintha csak ki szeretné kerülni őt, de mielőtt elhaladna mellette, keze rázárul annak erszényére. Mosolyogva engedi végül el az érmékkel teli erszényt, úgy, hogy a másik mit sem vett ebből észre. " Egy vagyont fogok itt keresni, ha nem csinálok semmi őrültséget. " Gondolja magában, majd belép a szegénynegyed területére.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7361-7380 , 7381-7400 , 7401-7420 , 7421-7440 , 7441-7460 , 7461-7480 , 7481-7500 , 7501-7520 , 7521-7540 , 7541-7560 , 7561-7580 , 7581-7600 , 7601-7620 , 7621-7640 , 7641-7660 , 7661-7680 , 7681-7700 , 7701-7720 , 7721-7740 , 7741-7760 , 7761-7780 , 7781-7800 , 7801-7820 , 7821-7840 , 7841-7860 , 7861-7880 , 7881-7900 , 7901-7920 , 7921-7940 , 7941-7960 , 7961-7980 , 7981-8000 , 8001-8020 , 8021-8040 , 8041-8060 , 8061-8080 , 8081-8100 , 8101-8120 , 8121-8140 , 8141-8160 , 8161-8180 , 8181-8200 , 8201-8220 , 8221-8240 , 8241-8260 , 8261-8280 , 8281-8300 , 8301-8320 , 8321-8340 , 8341-8360 , 8361-8380 , 8381-8400 , 8401-8420 , 8421-8440 , 8441-8460 , 8461-8480 , 8481-8500 , 8501-8520 , 8521-8540 , 8541-8560 , 8561-8580 , 8581-8600 , 8601-8620 , 8621-8640 , 8641-8660 , 8661-8680 , 8681-8700 , 8701-8720 , 8721-8740 , 8741-8760 , 8761-8780 , 8781-8800 , 8801-8820 , 8821-8840 , 8841-8860 , 8861-8880 , 8881-8900 , 8901-8920 , 8921-8940 , 8941-8960 , 8961-8980 , 8981-9000 , 9001-9020 , 9021-9040 , 9041-9060 , 9061-9080 , 9081-9100 , 9101-9120 , 9121-9140 , 9141-9160 , 9161-9180 , 9181-9200 , 9201-9220 , 9221-9240 , 9241-9260 , 9261-9280 , 9281-9300 , 9301-9320 , 9321-9340 , 9341-9360 , 9361-9380 , 9381-9400 , 9401-9420 , 9421-9440 , 9441-9460 , 9461-9480 , 9481-9500 , 9501-9520 , 9521-9540 , 9541-9560 , 9561-9580 , 9581-9600 , 9601-9620 , 9602-9621