*Miközben az apró állatot simogatja, valaki hirtelen belekapaszkodik ruhájába. Elsőre megijed, épp úgy, mint az ölében fekvő kiskutya, hiszen az is elsőre ugat egy keveset az idegenre. Ám, miután a - vélhetően - férfi elmondja, hogy mit szeretne, a lány egyből megenyhül.*
- Értem jóember, ha Önnek ez örömet okoz, természetesen teljesítem a kérését. *mondja mosolyogva, miután Horlas a vállára akasztja a táskát. Assiria érzi a tekercsből áradó erőt, és érzi, hogy épp úgy, mint a mágus ereje, az övé is lassan apadni kezd, ezért tudja, hogy sietnie kell. Így kiveszi öléből kis barátját, föláll, kezébe veszi a botját, szól pár szól társnőjéhez, amiben elmagyarázza, hogy jobb, ha ezt egyedül intézi, elvégre a másik nő nem biztos, hogy bírná a tekercs közelségét, és már menne is, mikor rádöbben, hogy nem tudja, merre is kéne elindulnia.*
- Horalas úr, megtenné kérem, hogy elindítana a megfelelő úton, és elmondaná, hogy merre felé kell mennem? *kérdi kedvesen, mosolyogva, mire a férfi útbaigazítja, és pontosan elmond neki mindent. Ezután a lány megköszöni, és elindul a mágus által mondott irányba, jobban mondva csak elindulna, ha valami nem fogná szoknyáját.*
- Mi az, te kis rossz csont, szeretnél velem jönni? *hajol le a kölyök kutyához.* "Ha jobban belegondolok, szükségem is lenne egy vakvezető kutyára..." *Így hát mégsem egyedül vágni neki a leány, hogy teljesítse Horlas kérését.*