Archívum - Arthenior - Arthenior főtere
Karaktered neve: ---       Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó       Pénzed: --- arany     

Kedves Kalandozó!

Úgy látszik, betévedtél a könyvtár legeldugottabb termébe. Ahhoz képest, milyen apró ajtó vezetett ide, láthatod, hogy a hely hatalmas. Nagyobb, mint bármely másik terem, nagyobb, mint maga a könyvtár, a templom, és talán nagyobb, mint maga Arthenior. Úgy bizony! Amit magad előtt látsz, az nem más, mint évtizedek hamisítatlan történelme. Háborúk, lázadások, isteni csaták, és minden, amiről eddig csak pletykákból hallottál, most kitárul a szemeid előtt. Persze senkinek nem lenne ideje ezt mind elolvasni, ahhoz még az elfek élete is rövid. Viszont ha valami specifikusat keresel, a könyvtárosok segíthetnek megtalálni. Bánj tisztelettel az itt található tekercsekkel! Ezek nélkül az események nélkül te sem állhatnál ma Lanawin földjén. Ne koszold össze, ne hagyj szamárfület a sarkán, és mindig oda tedd vissza, ahonnan levetted! Ne feledd: talán azt hiszed, biztos talajon állsz, de az csak a tegnapi sár, amely szilárdnak tetteti magát!

A nagyterembe!
Valamelyik kisebb terem:
Ezen a helyszínen lehetőséged van zenét hallgatni. (3.79 MB)

<< Előző oldal - Mostani oldal: 147 (2921. - 2940. üzenet)Oldal váltása: - Következő oldal >>

2940. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2012-09-06 21:52:37
 
>Geradras Darandel [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 65
OOC üzenetek: 31

Játékstílus: Szelíd

//Eleonor, Zetriat//

*A hosszú útnak eljött a vége. Ugyan is Eleonorral nagyon nehezen végigkellet járniuk a fél várost. Az üldözőik bizonyára még csak most kezdenek rájönni, hogy nem az erdőben rejtőznek.*
"A terv kockázatos volt, de jól sikerült, átvertük a várost."
*Játszogat vígan a gondolattal az ifjú elf. Aztán a lányra mosolyog, mélyen a szemébe néz.*
-Hát nemtudom, ha bízhatunk is benne, elég kiszámíthatatlan, hosszasan biztos nem vihetjük. Még az ölés gondolatától is rosszul van. Márpedig a kalandozásoknak a lényege, hogy megölünk embereket.
*Mondja átfontoltan. Majd mikor elérnek a kis rejtett utcákon, amit Eleonor vezetésével mentek. Ugyan is a lány annyira ismeri a város ezen részét mint a tenyerét. Tudja hol lehet rejtve az ember. A találkozó pontjához sietve érkeznek, már este van. A lányon is és a Geradrason is csuklya lengedez. A szökőkútnál volt megbeszélve a találkozás. Mikor oda öltek le, lányra nézett mosolyogva.*
-Hehe, valahogy mindig visszatérünk ide.


2939. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2012-09-06 21:25:27
 
>Dakhnator Makrocciel avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 110
OOC üzenetek: 8

Játékstílus: Szelíd

*Pedig a világ sokkal szebb, ha megéli az ember fia-borja. Élvezni kell, míg csak tudja a létforma. Hiszen, hiába akasztották fel és hasították arcát, keserű lett lelke, mégsem akarja, hogy miatta szomorú legyen egyetlen legény, vagy leány is. Mind boldogságot érdemel, mit jogtalanság volna elvenni. Talán épp ezért szeretné kibékíteni a másikat külsejével. S való igaz, a könyvek jók és szépek, aki tudja az olvasás művészetét, annak különösen. Regények, tudományos iratok, bestáriumok, szerzetesi regulák Mind papírra vetett tinta, mégsem lehet csupán ennyi a világa bárkinek is. Kell az élet, különben szürke lesz a nap és a hold, minden mi fényt hozna a létbe, elhalványul, mígnem egyetlen sötét odúvá szűkül a világ, hol könyvei erődjében kuksol Tima. Egyetlen fekete folt lesz a világ, minek közepén apró gyertya lángja ropja csak táncát, mi alatt a papíron a vetett betűk sora, ahogy szavakká, majd mondatokká, végül a könyvben foglalt szöveggé áll össze.
Gyönyörű a sebhelyecske. Az övéhez képest csakis kicsinyítő képzővel említhető. De a kissé cakkos szélű, hosszúra nyúló nyomvonal aranyosan mélyed szeme alá. Alig egy pillanat, mégis igazán szépséges csodát láthat a férfi. S ha szemének világát veszti? Hát nem azért van kettő, ha egyiket elvesztené, a másik ott van, hogy lásson a másik helyett is? Persze, térlátásról nem is beszélhetünk, de járulékos veszteség. Ám egy seb, ami a szemen keresztül húzódik, mint nála, az valami frenetikusan tud kinézni. Igaz, neki szerencséhez közel sem volt köze, úgy úszta meg. Egyszerűen csak felsértette ott a bőr, s mivel a szem mélyebben ül az arc többi részénél, így húzódhat a szemkörnyéknél kisebbre a vágás vonala, míg az orránál például igencsak jó, erős lett a vágás valója. S egy ekkorka seb miatt depresszióba esni? Hiszen szépséges egy heg, mi ott rejtőzik a mézszín tincsek alatt, kár is így rejteni. S miféle tudóskör tagja lehet, ahol a professzor is egyből a lelkét, a szomját, tudás iránti vágyát lesi, csak aztán az arcát? Furcsák ezek a népek, még egy valódi csoda-sebet sem tudnak értékelni. Pedig földelt már el olyan gyönyörűséges testeket a szerzetes, hogy csak na! Volt, mikor a sebek szinte az egész testet vörösre színezték, kiemelve a belső értékeket... Hihihi.*
- Kérem, kisasszony! Ritkán látok ilyen szépséget, hadd lássam újra!
Kedvesen csengő hanggal kérleli, látni vágyja újra a nyomot. Persze, mellékes ok, de valóban kíváncsi, ám elsősorban a szemeket akarja fürkészni. Meglátni, mit érez, mit gondol a másik. Még ha ez nem is tűnik túl valószínűnek, de attól még egy próbálkozást megérhet.*
- Én se tettem, mégis felakasztottak.
*Ezt gyakran megemlíti, ha már egy kis ideje beszélget valakivel. Mókás történet, miként lökdösték megkötözve a fához, amire a kötelet feldobták és megfeszítették, hogy órát töltsön fent lógva, rögtön kettőt. Aztán sikerült kiszakadni, s életre megjegyezte, hogy ilyen szórakozást többet nem szeretne.
Újra lágyan simít végig a kis kezeken, akárhol is legyenek. Hosszú, fekete körmei elég feltűnőek most is, ahogy hátracsúsztatja a ruhájának ujjait, szeretné, ha bőre érne a lány bőréhez. Érezze csak, hogy ő ott van, nem fog eltűnni és mosolyába is próbál együttérzést csempészni. Tudatni akarja, tudja milyen, ha fél mutatkozni mások előtt. Régen ő is arca elé lógatta ezüstszín haját, ám mára már rájött, ha elrejti, csak inkább akarják látni. Jobb felfedni, borzadjanak, rettegjenek, érezzenek együtt vele, ahogy csak tudnak. Nem fogja magát örökre kis lukba zárni, hogy lengedező gyertyák fénykörében maradjon, míg üt az utolsó óra, s a végítélet szoros és gyilkos marka kioltsa életének utolsó szikráját is.*

2938. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2012-09-06 20:33:36
 
>Timandra Reiman avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 54
OOC üzenetek: 1

Játékstílus: Szelíd

*Csak akkor lehet, ha valaki fel is ismeri a humort ezekben, meglátja, hogy miképp lehet szórakoztató minden. Ő nem látja, a világ számára megmaradt a könyvek szintjén. Az a valóság, ami meg van írva, ebben a különös világban él, mint valami elvarázsolt hercegkisasszony, tulajdon rémületének börtönébe zárva. Fél és irtózik a világtól, mióta a sebhelyét megszerezte, sötétedés közeledtével már nem is hajlandó elhagyni lakhelyét, legalább három retesszel zárja az ajtaját és egy tőrrel a párnája alatt alszik, hogy teljesen biztosra menjen. Napjait is vagy a szobája félhomályában megbújva tölti, vagy pedig egy könyvtár mélyén, áporodott levegőben, rég múlt idők krónikáit tanulmányozva, ezekből teremtve magának újfajta valóságot. Egy új valóságot, ahol ő nem ronda, ahol nem torzították el, ahol nyugodtan lehet olyan, mint bárki más. az a valóság biztonságos, ott nem történhetnek olyan szörnyű dolgok, mint ami vele megesett.
A férfi szemfülesen kihasználja, hogy nem figyel rá és felfedi a titkát, a jobb arcféltekén meghúzódó, mély vágásnyomot. Egyenetlen szélű, hosszú nyom, egy éles üveggel ejtették. Emlékszik, olyan közel járt a szeméhez, hogy a felcser azt mondta, kész csoda az is, hogy nem veszítette el jobb szemének a világát. Az első egy évben szüntelen depresszió gyötörte, naphosszat csak ült és meredt maga elé. Régen büszke volt a külsejére, talán pont ez lett a veszte. Ilyen sebhellyel élni sem akart, képtelen volt naponta megbirkózni a tükörképével. Szép lassan sorvadásnak indult, hagyta, hogy a letargia teljesen átvegye az irányítást élete fölött. Szinte természetfeletti csodának tűnt, amikor ellátogatott egy idős professzor előadására, ekkor kezdte el érdekelni, hogy a tudománynak szentelje magát. Ott nem ijednek meg tőle, mert nem a lényével foglalkoznak, hanem a tudásával, illetve tudásszomjával.
Megtörten hanyatlik a kút tövébe, bánja már az utazást, a beszélgetést, mindent. otthon kellett volna maradnia, nem lett volna szabad soha kimozdulnia. Az olyanok, mint ő, nem érdemelnek teljes és normális életet. Aki ennyire külön, az még csak a látszatát sem képes annak fenntartani, hogy hétköznapi. Akkor kellett volna elmenekülnie, amikor lett volna rá lehetősége, nem kellett volna hagynia, hogy a férfi sebhelyei rokonszenvet élesszenek a lelkében.*
-Tudom, hogy borzalmas és elviselhetetlen. Az anyák úgy vonszolták tovább a gyerekeket, mintha egy szörny elől menekítenék őket.
*Nem mer felpillantani, képtelen lenne most. Olyan védtelennek és sebezhetőnek érzi magát, ennél talán az sem lehetne rosszabb, ha az idegen pőrén látná, egyetlen ruha nélkül. Azt is könnyebben elviselné, mint ezt a mostani helyzetet. Olyan jogtalannak érzi, hogy így leleplezték... Persze, mégis mi igazságos vele, amióta ezt a nyomot kapta? Az fel sem merül benne, hogy azok az anyák azért cibálták tovább kölykeiket, hogy azok ne bámulják olyan feltűnően, kellemetlen pillanatokat akartak csak megtakarítani a lánynak. Az a néma részvét, amivel minden lépését kísérték... Az a csönd és mozdulatlanság, ami ritka útjait kísérte... Hiába akartak csak együtt érzőek lenni, a lány ebből azt szűrte le, hogy jelenléte nem kívánatos. Odahaza kilökték maguk közül és úgy tűnik, ez itt is elkerülhetetlen lesz. De hiszen még csak most érkezett és máris leleplezték.*
-Ez így igazságtalan, én nem csináltam semmi rosszat.
*Súgja halkan, talán még halkabban, mint ahogy eddig beszélt. Kezei maradnak az arca előtt, nincs annyi bátorsága, hogy újra felfedje arcát.*

2937. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2012-09-06 19:15:04
 
>Dakhnator Makrocciel avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 110
OOC üzenetek: 8

Játékstílus: Szelíd

*Pedig a világ minden apró porcikájában lehet a humor forrása. Épp úgy egy zsémbes emberfajzat baklövése, ahogy egy elf, ki fenn hordja orrát, s mégis arra esik, hogy rút képe legyen tőle. Mókás lehet egy mesemondó szövege, miben hősről és lovagról, vagy éppen gonoszról regél. Akármi lehet vicces. Ám az biztos, hogy a férfi meglepődne, s örömteli vigyorra húzná ajkait, ha a régi Tima lenne ott, hol most az új van, ki könyvek közé menekült. Sápatag bőr, ebben egyeznek, bár az ő arcát elég látványosan tarkítja a sebhelye, mi körívet vonalaz rá, s nyakán is mássá teszi a bőrszínét, ahogy a vadhús a kötél által kivájt helyébe lépett. Furcsa, hogy hiába nevet, vagy vigyorog olyan sokat, nem lesz tőle piros az arca. Talán az a gond, hogy csak palástolja a valódi undorát a szürke világ sokféleségétől és csak azt akarja maga mellé engedni, aki valóban illik is mellé. A lányban látott már eleinte valamit, ahogy magányosan, a paddal szemben guggolt. Valami ismerős érzés... De talán csak kósza gondolat, ám látja, hogy a rettegés ott van benne, mit nem fed el úgy, mint a férfi. Ő is fél, de sajátját kacagás és mosolygás mögé rejti. Nem akarja, hogy lássák, miként lett a szerzetes szomorúbb a fűznél.
S mi értelme lenne olyannak lenni, mint bárki más? Miért legyél az, mint a többi, mikor lehetsz más, különleges? Mi értelme elrejteni tehetséget, a kiemelkedő dolgokat, a különlegességeket? Ostobaság! Sokkal fontosabb, hogy kitűnő legyen valamiből a lány. Ám amíg ezen gondolkozik, vagy csupán gondolkozna, addig sem rest odanyúlni arcához, hogy megtekintse a fedett arcot, megpillantva a sebhelyet. Mosolyogva ejti hát a szavakat és megértés is bujkál benne. Nem érdekli, hogy miféle érzelmet sikerült kiváltani, hiszen a zöldellő szempár mögött értelem szikrája lobban. Hát ezért nem menekült, mint azt reszkető lelke sugallta! Biztos messze járna már, minél távolabb tőle, ha nem lobbant volna benne együttérzés lángja. De valami furcsa... Ahogy a nő odalép a kúthoz, majd végül lerogy annak tövébe. Hát ki érti ezt. Pedig olyan szépséges a sebhely. Értetlen, majd vidám kifejezés kerül Dakhnator arcára. Úgy lép a másik mellé, oda a kúthoz. Leguggol mellé és lágyan megérinti markával az egyik kezet, mibe arcát temette a lány. Hangja lágyan duruzsol, ahogy szinte csak odasúgja neki, mit akar.*
- Szerintem gyönyörű az arcod. Az a kis sebhely csak tovább szépíti.
*Mosolyog, átható zöld szemeivel kutatja a pillantását, míg kezével igyekszik nem útban lenni, ha talán vágyna kikukkantani a két tenyere közül. A mosolya őrülten szélesből visszafinomodik enyhe mosollyá, ahogy igyekszik minél megértőbb arcot vágni a dologhoz. Nem nehéz, ilyen ocsmány pofával, mint az övé. Vannak, akik elviselik, de egy olyan kis seb, mit így elfed... Szégyen, hiszen szépséges sebnyomocska. Inkább jobban ki kéne emelni, hogy minél feltűnőbbé tegye ez is. Persze, azért ezen gondolat az is marad, nem válik szóvá ajkairól.*

2936. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2012-09-05 22:08:07
 
>Timandra Reiman avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 54
OOC üzenetek: 1

Játékstílus: Szelíd

*A humor? Az ő fejében a humor is csak olyan formában létezik, már ha létezik egyáltalán, mint minden más: a tudományokkal karöltve. Ha az egyik tudós elvétett egy kísérletet, az lehet vicces, ha valamelyik filozófus rosszul válogatta meg a szavait, az szintén. Sokat elárul a szőkeség jelleméről már az is, hogy miben látja a vidámság okát. Pedig egykor... Egykor nagyon vidám és élettel teli lányka volt, talán a férfi meg sem ismerné, ha Tima korábbi valójával találkozna. Élénk, közvetlen, csicsergős... Most sápadt arca akkoriban örökké pirospozsgás volt a nevetéstől, ajkain szebb mosoly termett, mint amilyet a nap produkálni képes, szemei pedig fényesebbek voltak, mint a telihold a sötétlő éjszakában. Régen volt, tán igaz sem volt, hogy ez a szorongó árny valaha élő ember volt. Most is él, de csak a könyveknek és a tudásnak, ami arra vár, hogy meghódítsa és magáénak tudhassa.
Esetleg próbálkozását csúfos kudarc koronázza, pedig a istenekre, ő tényleg szeretett volna... Szeretett volna egy kicsit úgy viselkedni, mint bárki más, mint a normális emberek. Botor gondolat volt, hogy utánozhatja őket, hiszen tudja magáról, hogy nem olyan, mint az a sok szürke egyén, aki körülöttük mászkál. Pedig bár olyan lehetne! De ahelyett, hogy biztató, megértő szavakat mondana és biztosítaná a másikat arról, hogy őt nem zavarja, újra megfutamodik. Nem zavarja a látvány? Dehogynem, saját nyomorát idézi fel újra és újra, hiába akar szabadulni a gondolattól, így, hogy vigyorog vele szemben, nem megy. Képtelenség.
Olyannyira elmerül a gondolataiban és az önmarcangolásban, hogy nem veszi észre a férfi közeledését, csak akkor, amikor már túl késő. Mindkét szeme hatalmasra nyílik, ahogy a zöld íriszekbe pillant, arcára a rémület legtisztább formája ül ki.
Amint szűnik az ijedt zsibbadtság, elkapja a fejét és arcát a kezeibe temetve hátrál el. Nem! Nem láthatja! Senki nem láthatja, hogy milyen ocsmány, senkinek nem lett volna szabad látnia, hogy mit műveltek vele. A kúthoz tántorog, annak a szélére támaszkodik, de mintha minden ellene lenne, a vízből is tulajdon, eltorzított arca néz rá vissza.*
-Elég...
*A kút tövébe kuporodik, kezeivel tovább rejti arcát mindenki elől, ha tehetné, még tulajdon elméje elől is menekülne. Tudja, hogy hiábavaló, de képtelen elviselni a gondolatot, hogy valaki látta, hogy milyen is valójában. Igaz, nem volt elég elővigyázatos, de mégis mit tehetne, hogy elrejtse? Öltsön maszkot, hordjon álarcot? Azzal megint csak a kíváncsiságot szítaná fel, ami valakit garantáltan arra sarkallna, hogy letépje és meglesse, mit rejt. Biztonságosabb lett volna a könyvtárban maradni, meghúzódni a poros kötetek között, ahol csak a légy döngicsélhet gúnyolódva.*

2935. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2012-09-05 21:50:15
 
>Dakhnator Makrocciel avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 110
OOC üzenetek: 8

Játékstílus: Szelíd

*Pedig igen praktikus is tud lenni egy ilyen köröm, azon túl, hogy milyen mókásan fest így keze. Persze, kinek mi a humor. Van, aki egy banánhéjon elcsúszásban látja a maga nevetésének forrását, mások pedig az olyan őrült dolgokban, amikben Dakhnator Makrocciel is. Gyűrűje pedig nem is a szépség egy jegye, s talán viccesnek sem mondható, még a férfi szerint sem.
Egyetértően bólint a vigyorgó fej, ahogy hallja a kiselőadás egymondatos valóját. Milyen kis okos... Talán nem kéne hagyni, hogy elvesszen a város mocskos és nevetséges tömegében. Férgek és fényt félők, vagy sötéttől rettegők. Mintha nem tudnák, hogy a lét olyan mint az érme. Két oldala van, fej és írás, fény és árny. Fontos, hogy tisztában legyünk a bennünk búvó részekkel, mind a kettővel.
A halk hang nem zavarja, a forgatag nem igazán beszélget, szürke tömeg, kik csak természetes zajaikkal zavarják a csendes valóságot. Ám a kissé hegyes fülek, mik feje két oldalából merednek ki, jól fogják be a fiatal hölgy hangját, hogy értse, amit mond.
Sajnálatos volna, ha tudná, miket gondol róla a másik. Még hogy ő riasztó, vagy félelmet keltő? KI hallott még ilyet? Hiszen mindig mosolyog, és kedves is. Furcsa egy hölgyemény.
Bizony, nem sokan viselik és még annyian sem szeretik az arcát. Személyisége talán megfogó lehetne, ám a külsőségek okán nem tud senki előtt rendesen kibontakozni. Ám a félelemmel telt kék szemekből kiolvasható, hogy az együttérzés, vagy talán valami nagyon hasonló ahhoz, mi felé táplálódik. Meglepő és mosolyra ösztökélő, már a puszta gondolat is, hát még a látvány.
Az viszont meglepi és kissé visszazökkenti mosolyba a vigyorát, amikor a vállára teszi a szőkeség a kezét. Hát, mégis leküzdte riadalmát? Nem, újra csak eltekint és hátrál. De most Dakhnator köre következik, így egy lépéssel közelebb kerül, bakancsa halkan koppan, elnyomja a távoli és közeli tömeg zaja. Kezét újfent emeli, ám most a lány arcához, hogy körmével megpróbálja ne érinteni arcát mégis elhúzhassa az aranyló tincsek tengerét, ahogy fedik arcának egyik felét. Persze, van ideje bőven rettenten elhátrálni a másiknak, hogy aztán a férfi kissé elszontyolodjon és mosolya teljesen elvesszen a homályba. Vagy talán sikerül a művelet, hogy megpillanthassa a sebhelyet a nőnemű arcán. Mindkét esetben ugyanazok a szavak hagyják el ajkait, csak más hangnemben.*
- Már értem...
*Ha engedte, akkor mosollyal és kissé őrült vidámsággal, ha nem, akkor szomorkássá váló hanghordozással. *

2934. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2012-09-05 21:33:45
 
>Timandra Reiman avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 54
OOC üzenetek: 1

Játékstílus: Szelíd

*Elborzadva nézi a valóságos karmot, ami feketén meredezik az ujj végén. A pecsétgyűrű sem javít túl sokat az összképen, érzi, amint kellemetlen bizsergés fut végig a gerince mentén.
A nyilvánvaló közlésre csak egy aprót bólint.*
-Legalább száz évesnek mondanám a vésési technika alapján, de talán még ennél is öregebb.
*Mintha egy kicsit erőteljesebben csengne a hangja, de még így sem valami hangos, igencsak füleli kell, ha minden szavát pontosan érteni akarja valaki. Jó lenne, ha találna valakit, egy nagy tudósmestert, aki beavatja a város egész történelmébe és tovább oktatja, esetleg még mágiára is.
Feláll, hogy mielőbb menekülőre foghassa, hisz amúgy sem érzi jól magát férfiak társaságában, ez az idegen pedig kifejezetten riasztó látványt nyújt. A körmei, a sebhelyei, a gyűrűje, a mosolya... Mind olyan apró részlet, amitől Timandra félelme csak növekszik.*
-Már nagyjából befejeztem, köszönöm.
*Csak azt nem írta le, hogy a minta melyik részén milyen kő található, pedig lehet, hogy a színeknek is van valami jelentésük. Nem baj, majd visszajön később, vagy holnap, amikor nem kell ettől a férfitól tartania.
Győzködi magát, hogy nem a sebhelyek viszolygásának legfőbb oka, pedig valahol egészen mélyen, a lelkében tudja, hogy ez az igazság. Az elcsúfított arc... Senki nem láthatja szépnek, egyszerűen képtelenség, hogy bárki is pár percnél tovább képes legyen elviselni a látványt. A sebek csúnyává tesznek, elborzasztják az embereket és örök magányra ítélnek. Szinte már szimpátiát érez a férfi iránt, úgy hiszi, tudja, hogy amaz miket élhet át arca okán.
Hirtelen elhatározással lép mellé és egyik kezét a vállára teszi.*
-Én...
*És itt megáll a tudománya. Hiába a sok éves tanulás, azt sosem tanították neki, hogy miként viselkedjen másokkal szemben, a sok könyv között el is felejtette már, hogyan kell normálisan kommunikálni.*
-Remélem, jól fogja magát érezni itt.
*Megint lesüti a tekintetét és elhátrál. Nem így akarta, nem ezt akarta, de így alakult.*

2933. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2012-09-05 21:10:50
 
>Dakhnator Makrocciel avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 110
OOC üzenetek: 8

Játékstílus: Szelíd

*A bájos teremtés lágy hangjára a pad felé tekint zölden izzó szemeivel, jobbját emeli, hogy egyik ujját a formákon futtassa végig. Látszik így a hosszú, feketére festett körme, ahogy a gyűrű is, min a koponya díszeleg, lévén a mutató ujjával simítja a követ.*
- Óh, régi korok műve... Talán még az én apám se élt, mikor ezt vésték.
*Közlékeny, mint mindig. Igaz, többet így sem tudhat meg a lány, se róla, se másról, hacsak nem azt, hogy nem mai darab a pad, minek motívumát papírra vitte. Viszont amint elkapja róla a tekintetét, kissé halk, reszelős nevetéssel egyenesedik ki ő is. Kezeit felemeli, hogy a ruhaujjak, mik eddig fedték, most felfedjék kézfejeit. Minden ujján fekete körmök vannak, amiket most összefűz arca előtt, fejétől kissé lejjebb. No, nem a körmeit, csupán ujjait, mint azt sokaknak szokása, ha kissé elgondolkoznak.*
- Ugyan, kérem, kisasszonyka. Dehogy zavart. Csak érdekelt, hogy egy ilyen ifjú teremtés mit csinálhat, egy ilyen idős pad társaságában.
*Tekintete egybefonódik a másikéval, ahogy egymás szemébe néznek. Látja, hogy fél, riadt, de nem tőle. Vagy ha mégis, akkor előtte már más is a sokkos állapot közelébe taszította a félénk teremtést.
Egyik ujját, min a gyűrűje is van, közelebb emeli, míg másik keze ernyedni kezd, mígnem mellé hull, hogy a ruházatának ujja ismét rejtse a csuklóját. Az emelkedő ujj körme ajkához ér, s fölötte vigyor ül. Nem rémisztőnek szánja, barátságos kifejezés nyoma lappang a halálos vigyor mögött.*
- Inkább én kérhetnék elnézést, amiért faragatlanul megzavartam. Nyugodtan folytassa csak a rajzot, ha nem végzett tessék, csak tessék.
*Int is kezével, min a fekete anyag van most, hogy leengedte, s ismét emeli kissé. Még hogy miatta maradjon félbe a félig művészi, félig tudományos munka?*

2932. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2012-09-05 20:53:48
 
>Timandra Reiman avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 54
OOC üzenetek: 1

Játékstílus: Szelíd

*Annyira el van merülve a munkájában, hogy szinte fel sem tűnik a nagy forgatag, ami körülveszi. Bal oldalt még a haját is eltűri helyes, gömbölyű fülecskéje mögé, hogy ennyivel is kevesebb akadályozó tényező legyen. A szén könnyen siklik a pergamenen, igaz, hogy nem épp művészi munka, de a körvonalak is elegek ahhoz, hogy később alaposabban, egy kényelmes helyzetben is tudja elemezni a mintát.
Összerezzen a váratlan hangra, automatikusan kapná is fel a fejét, de mivel az illető pont a jobb oldalán van, így kénytelen előbb megfordulni, hogy láthassa, kivel is guggol szemben. Jobb arcfelét szinte teljesen eltakarja mézszőke haja, ezért olyan fontos, hogy bal oldalát mutassa az ismeretlen felé, a kék szemek így mérik fel a sebhelyes alakot.*
-Én csak... Csak a díszeket néztem. Nem tudom, mit ábrázolnak, ezért akartam jobban megnézni, hátha rájövök.
*Motyogja zavartan elkapva a tekintetét, hogy ne bámulja olyan feltűnően a hegeket. Most veszi csak észre, hogy a guggoló testhelyzetben mennyire elfáradtak a lábai. Pár lépést hátrébb döcög és feláll, kinyújtóztatva elgémberedett tagjait. Nagyjából végzett is, ennyi elég lesz a későbbi, alapos vizsgálatokhoz.*
-Elnézést, hogy zavartam, máskor igyekszem óvatosabb lenni.
*Pillant az átható, zöld szemekbe, majd egy kisebb meghajlást követően, a könyvet magához szorítva indulna is tovább, ha csak nem tartóztatják. Elég csak az idegen mosolyát látnia, hogy tudja, nagyon máshol kellene lennie.*

2931. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2012-09-05 20:33:24
 
>Dakhnator Makrocciel avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 110
OOC üzenetek: 8

Játékstílus: Szelíd

*Sötét alak, ki akár ki is magasodhatna a tömegből, ha magasabb volna az átlagnál. De nem az, s ez mosolyt csal arcára. Sőt, erre a puszta levegővétel mókás cselekedete is elég. Bár, a gyalogtúra, minek végére sikerült elérnie a várost, az már kevésbé olyan megmosolyogtató. Inkább röhejes. Nevetési inger, mit okoz a tény, hogy ennyit kellett haladni, hogy régi élete után, itt próbálhassa meg, hátha nem egy újabb heg, vagy másféle sebhely lesz jussa.
A látványosságok nem igazán érdeklik, pedig mind milyen mókás. Bár, elszomorító is, hogy a víz fájdalmasan esik le a kút alsó felébe, ám hamar újra repülhet a mágikus hatástól. Szépséges körforgás.
Ám a pad is szemébe kerül, illetve, annak látóterébe, ami előtt mintha lenne valami. Vagy inkább valaki? Egy lányka, de a ruhái alapján fiú is lehetne. Ejnye, hát nincsenek szülei, hogy jól megruházzák? Hihihi.
A maga sötétlő valójával és hosszú, ezüstszín hajával a közelébe sétálgat és mellé hajol.*
- Hát, te mit csinálsz?
*Ajkain széles mosoly, s mikor beszél, már-már vigyorrá fajul. Kérdése komolytalanságtól bűzlik, s az arcán húzódó seb körül a bőr egy halvány ráncot képez orrára, mi szintúgy mókás. Sajnálhatja is magát, hogy nem láthatja a kis, furcsa bőrredőt. Még szerencse, hogy a nyaka nem ilyen, ott ugyanis nem nézne ki annyira viccesen a ráncvonalazás, elég a nyom, mit a kötél feszített évekkel korábban.*

2930. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2012-09-05 20:04:46
 
>Ahlena Nii avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 1
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Szelíd

*Egy kamasz fél-elf közeledik az úton. Gyalogos, mezítelen lábfeje enyhén sebes, vélhetőleg hosszú utat tett meg vele. Ruhája furcsamód tiszta, fehér. Hosszú hófehér haja kissé csapzott, jéghideg szürke szemeit el-elkapja az idegenekről. Sosem találkozott a családján kívül más lényekkel, és ide sem barátkozni jött. Nagyot sóhajt, majd a kút felé veszi az irányt. Haját hegyes fülei mögé tűri, száját a vízhez érinti, nagyokat kortyolva a hűs folyadékból. Mikor végez tanácstalanaul néz körbe, nem tudja merre induljon, mit is tegyen de nem akar elveszettnek vagy sebezhetőnek tűnni, hiszen nem az. Végül a nyomor-negyed felé veszi az irányt.

2929. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2012-09-05 19:58:33
 
>Timandra Reiman avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 54
OOC üzenetek: 1

Játékstílus: Szelíd

*Hosszas vándorút ér a mai nappal véget. A főtéren, a szökőkút mellett, alacsony, szőke emberlány állapodik meg, tágra nyílt szemekkel nézve körbe. Hát itt van, végre megérkezett Arthneior városába. Olyan sokat olvasott már erről a helyről, és most végre személyesen is felfedezheti, hogy miféle titkokat, csodákat rejt magában. Az első, ami szemébe ötlik máris, az maga a szökőkút, ami mellett áll. Bár még nem volt szerencséje, hogy tanuljon is mágiát, látni már látta, mi mindenre képes, így hát hamar rájön, hogy ezt a kutat is ez működteti. De vajon milyen igével? Rendszeresen meg kell újítani vagy egyszer elég volt ráolvasni és onnantól magától megy? És ott vannak a padok is !
Még be sem telt a kút nyújtotta látvánnyal és érdekességekkel, máris átpenderül, hogy a padok díszítését vegye alaposabban szemügyre. Milyen régiek lehetnek? Mit jelképeznek? Ki készítette őket? Milyen eljárással? Vajon itt is mágiát kell gyanítania? És még addig el sem jutott, hogy az emlékművet is megszemlélje.
Oldalán függő tarisznyájából pergamenekből összevarrt kis könyvecskét vesz elő, valamint puha bőrbe bugyolált, vékony szénrudat, a könyvecskét egy üres oldalon felütve nekiáll, hogy a díszítés mintázatát papírra vesse. Érdekes látványt nyújthat, ahogy az ücsörgésre tervezett pad előtt gubbaszt és rendületlen lelkesedéssel rajzol.*

A hozzászólás írója (Timandra Reiman) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2012.09.05 20:00:38

2928. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2012-09-04 20:09:16
 
>Tgnip Ublikvu avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 17
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Szelíd

*Az éhség hajtja, vagy talán egy sárkánnyal készül megverekedni? A hatalmas alak keresztül nyomul a főtéren bámészkodó tömegen. Majd felborítva egy kisebb szekeret. A Pegazus fogadó irányába tart. Hirtelen megáll azonban a nagy hős emlékére emelt oszlop mellett. Érdeklődve vizsgálja az orkokkal vívott harc emlékeit őrző faragványokat.*
"Orkok...tyúktolvaj banda."
*Kisvártatva tovább indul a fogadó irányába. Több a közelben álló őr megnyugvására nagyokat szimatol a levegőbe, és megdörzsöli korgó gyomrát. Ezúttal csak a fogadó éléskamrájának van félnivalója.*

2927. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2012-09-03 21:44:24
 
>Sistyra Eori avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 29
OOC üzenetek: 7

Játékstílus: Szelíd

*Leugrik a szekérről, mely idáig hozta. Lelkesen hálálkodik a kereskedőnek, aki csak lustán legyint rá, szóra sem méltatja, aztán már hajtja is tovább lovát. Sistyra egyedül marad a zsúfolt főtéren, hirtelen azt sem tudja, hova menjen, merre forduljon. Arcán kétségbeesés tükröződik, szárnya a magasba emelkedik, ahogy kíváncsisága egyre fokozódik az új város iránt.*
"Hát ezek lennének az emberek?" *Kérdezi magától csodálkozva, még sosem látott más lényeket a tündéreken és az állatokon kívül.*
"Most hová menjek? Mit csináljak?" *Valami zöld területre gondol magában, olyanra kéne jutnia, de honnan fogja megtudni, hogy hol van ilyesmi?Egy görnyedt hátú férfihoz lép oda.*
- Bocsánat, esetleg...
- Hordd el magad, nem érek rá! *Küldi el durván, kiabálva az, a lány pedig hátrahőköl. Újra próbálkozik, egy nőhöz lép, de mielőtt megszólalhatna, az már elküldi.*
- Nincs pénzem, nincs kenyerem, nem tudok segíteni. Menj innen! *Sistyra kétségbeesetten verdes egyetlen átlátszó, eres szárnyával. Harmadik próbálkozására is hasonló választ kap. A sírás határán megelégeli, és megindul egy poros út felé, mely alacsony házak közé, árnyékba vezet.*

2926. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2012-09-03 20:51:40
 
>Tgnip Ublikvu avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 17
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Szelíd

*Tgnip jóllakottan és tettre készen hagyja el a fogadót. A főtéren zajongó tömeg semmivel sem kisebb, mint nemrég mikor a városba érkezett. Óvatosan kerülgetve az apró termetű bámészkodókat, egy közelben őrködő katonához csattog rozsdás páncéljában. A már korábban tapasztalt ijedséggel néz fel rá a marcona.*
-Mit akarsz te óriás? Ha a bajt keresed, akkor rossz kapun zörgetsz!
-Drága nekem ez a fogadó, merre laknak az egyszerű népek? Olcsó pihenő helyet keresek.
-Menj a szegény negyed felé, az a neked való hely. Ilyen böhöm jószágokat, rozsdás páncélban, elhasznált ruhákban, ott minden sarkon látni.
*Egy pillanatig megfeszül Tgnip hatalmas teste, de képes uralkodni haragján. Tekintetében lángoló haraggal méregeti pár pillanatig a katonát, majd a tömegen keresztül csörtetve a szegény negyed felé veszi útját.*

2925. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2012-09-03 19:29:48
 
>Deacon Nobily avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 9
OOC üzenetek: 2

Játékstílus: Szelíd

* Deacon az elmúlt napokban megpihent az egyik padon, nem szokott hozzá a szálláson töltött éjszakákhoz, jobban szereti a szabadban töltött időt, amikor láthatja a holdat, hallhatja a madarakat, magába szívhatja a finom erdő illatát. Odamegy az egyik őrhöz, miután megmosdott a szökőkútban, természetesen csak az arcát mosta meg, furán venné ki magát, ha nekiállna valaki anyaszült meztelenül fürdeni a főtér közepén. Megkérdezi az őrtől: *
- Elnézést jóuram! Merre fele találom az Artheniori erdőt?
- Menjen át a fogadón keresztül, a holdudvaron át, és megtalálja.
* Mondja kicsit mogorván és álmosan, valószínűleg most ébreszthette fel, de a sisak alatt nem igen látni semmit. *
- Köszönöm szépen, további ööö jó munkát kívánok!
* Ezzel a lendülettel Deacon el is indul a fogadó fele. *

2924. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2012-09-03 15:37:19
 
>Tgnip Ublikvu avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 17
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Szelíd

*Néhány szempár elidőzik a hatalmas termetű alakon, mikor az öreg kecskepásztor mögött lépkedve beér a piactérre. Tgnip hóna alatt egy sötét szőrű kecskebakot tartva csendesen követi nevelőapját. Sok év eltelt azóta a viharos éjszaka óta, mikor az elárvult óriás és a bölcs kecskepásztor egymásra találtak. Fiaként nevelte a bivaly erejű, és durva modorú fiút. Ma eljött a búcsú ideje. Tgnip kényelmetlenül viseli halott apja rozsdás páncélját. A szabadban töltött éjszakák, és a kemény férfias munka mellett néha farkasokkal, vagy más fenevadakkal kellett szembe szállnia, hogy megvédje a kecskéket, de a háborúskodásról semmit sem tud. Szigorú tekintettel néz körbe a téren. Szemeibe csak akkor költözik meglepődöttség, mikor a kútra tévednek.*
"Mi ez a boszorkányság? Honnan e sok víz?"
*Az öreg pásztor magasra emeli jobb kezét, és megveregeti fogadott fia alkarját. A búcsú rövid, egyik szemben sem látszik könnycsepp. Tgnip csak pár szóval búcsúzik.*
-Azt az életet fogom élni, amire őseim dicsősége rendelt, és amiket tanítottál segít majd eldöntenem mi a helyes.
*Az öreg pásztor továbbhajtja kecskéit, a hatalmas termetű Tgnip hosszasan bámul az öreg után, majd döngő léptekkel a főtéren álló kúthoz megy. Bemeríti hatalmas tenyerét a friss hideg vízbe, majd először nyelvével megízlelve azt, hosszasan iszik a kútból. Tekintetét körbe hordozza a téren nyüzsgő tömegen, és a tér körül álló épületeken.*
"Mennyi látnivaló, egy élet is kevés lenne, hogy megismerjem ezt a várost."
*Határozott mozdulatokkal odalépked a téren álló egyik állig felfegyverzett őrhöz. A katona keze a kardja markolatára kulcsolódik. Tekintetébe félelem költözik. Nagy kő esik le a szívéről, mikor az óriás nyers szavakkal ugyan, de csak segítséget és útmutatást keresve szól hozzá.*
-Hol találok olcsó szállást éjszakára?
*Az őr lassan végigméri Tgnip-et, majd a téren álló fogadó felé mutat.*

2923. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2012-09-02 13:24:42
 
>Vun Vulta avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 47
OOC üzenetek: 4

Játékstílus: Szelíd

*Vulta megkeresi a helyőrség kapitányát, hátha kap valami jobban fizető munkát. A kapitán hatalmas termetű, első ránézésre igen mogorvának tűnő ember. Őszülő szakálla alól több mély heg is kivehető. Ezüstösen csillogó mellvértje, mintha természetellenesen törné meg az ablakon beáramló nap szikrázó fényét. Vultának az a megmagyarázhatatlan érzése támad, hogy a vért valami módon él. Mintha lélegezne és közben csendesen figyelne, keresve a veszélyforrásokat. A kapitány egy ijesztően nagy pallost hord a hátán, oldalán egy díszes markolatú tőrt visel. Mély, morgó hangon szólal meg:
-Mijáratban erre paraszt?*
-Én csak munkát keresek. Vun Vulta a nevem. Ha miden igaz egy közös ismerősünk említette, hogy fel foglak keresni.*
-Igen rémlik valami. Mintha valaki tényleg említette volna a neved. Na lássuk mit tudsz? -Majd várakozva néz a bátor jelentkezőre.
Vulta forgatni kezdi botját, időnkén feugrik és suhint.A mozdulatok jól sikerülnek, elégedett teljesítményével. A kapitány keze hirtelen megmozdul és a következő pillanatban a bot már az ő kezében van. Vulta pislogni sem tud. A kapitány egy pillanat alatt megmarkolta a gyorsan forgó botot és kitépte kezéből.
-Na, a harcot még nem ártana gyakorolni, a nagyanyám is gyorsabban forgatná ezt a botot. Viszont addig is azért tudok adni néhány egyszerűbb munkát. Takarítás, őrködés és hasonlók. Aztán majd ha kicsit gyakoroltál meglátjuk. Vulta bólit, már kicsit elege van. Sem a varázsláshoz, sem a harchoz nem elég jó. Pedig a trollok ellen azért helyt állt egy darabig. Végül is elfogadja a helyzetet. A kapitány a laktanya gondnokához küldi. Ő fogja kiosztani a feladatait.*

2922. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2012-09-01 19:38:22
 
>Phesia Dennirwen avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 2
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Szelíd

*A meleg és az út pora már jócskán kiszárította a torkát. A lábai szinte égnek a fájdalomtól, ereje fogytán, mégis kitartón és elégedetten mosolyog a haját és arcát takaró kendő alatt. A fehér anyag mögül csupán csak mélybarna szemei villannak ki, ahogy kíváncsian tekint körbe a főtéren.
Végre az első célállomásra meg is érkezett, és ha az öreg férfi, aki idefelé jövet kisegítette, igazat mondott, akkor hamarost végre szomját is enyhítheti.
Egy kis ideig megbújik a kegyes árnyékban, míg az emlegetett fogadó után kutakodik, majd mikor megpillantja azt, sietős,ám kissé bicegő léptekkel indul is meg felé. Ráfér a pihenés. Szinte minden erejét felélte már..*

2921. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2012-09-01 17:14:28
 
>Rowon Holdigen avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 89
OOC üzenetek: 16

Játékstílus: Vakmerő

* Erdei köpönyege csendesen lengedezik a szélben, miközben Rowon egy épület árnyékában állva szemléli a főtéren sétáló, vagy éppen megpihenő városlakókat, utazókat. Elszokott már kissé a városi nyüzsgéstől, hiszen az utóbbi időben, a vadont járta. Tekintete meg megpihen valakin, majd tovább vándorol másvalaki felé. Végül aztán megigazítja az oldalán viselt kardját, és elindul a közeli fogadó épülete felé. Kell egy kis pihenés, mielőtt nekiindul hogy felderítse a várost.*

1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7361-7380 , 7381-7400 , 7401-7420 , 7421-7440 , 7441-7460 , 7461-7480 , 7481-7500 , 7501-7520 , 7521-7540 , 7541-7560 , 7561-7580 , 7581-7600 , 7601-7620 , 7621-7640 , 7641-7660 , 7661-7680 , 7681-7700 , 7701-7720 , 7721-7740 , 7741-7760 , 7761-7780 , 7781-7800 , 7801-7820 , 7821-7840 , 7841-7860 , 7861-7880 , 7881-7900 , 7901-7920 , 7921-7940 , 7941-7960 , 7961-7980 , 7981-8000 , 8001-8020 , 8021-8040 , 8041-8060 , 8061-8080 , 8081-8100 , 8101-8120 , 8121-8140 , 8141-8160 , 8161-8180 , 8181-8200 , 8201-8220 , 8221-8240 , 8241-8260 , 8261-8280 , 8281-8300 , 8301-8320 , 8321-8340 , 8341-8360 , 8361-8380 , 8381-8400 , 8401-8420 , 8421-8440 , 8441-8460 , 8461-8480 , 8481-8500 , 8501-8520 , 8521-8540 , 8541-8560 , 8561-8580 , 8581-8600 , 8601-8620 , 8621-8640 , 8641-8660 , 8661-8680 , 8681-8700 , 8701-8720 , 8721-8740 , 8741-8760 , 8761-8780 , 8781-8800 , 8801-8820 , 8821-8840 , 8841-8860 , 8861-8880 , 8881-8900 , 8901-8920 , 8921-8940 , 8941-8960 , 8961-8980 , 8981-9000 , 9001-9020 , 9021-9040 , 9041-9060 , 9061-9080 , 9081-9100 , 9101-9120 , 9121-9140 , 9141-9160 , 9161-9180 , 9181-9200 , 9201-9220 , 9221-9240 , 9241-9260 , 9261-9280 , 9281-9300 , 9301-9320 , 9321-9340 , 9341-9360 , 9361-9380 , 9381-9400 , 9401-9420 , 9421-9440 , 9441-9460 , 9461-9480 , 9481-9500 , 9501-9520 , 9521-9540 , 9541-9560 , 9561-9580 , 9581-9600 , 9601-9620 , 9602-9621