// Visszatérés //
*Le sem tagadhatná, hogy megkönnyebbül, amikor a bólogatást látja, arca is némileg felenged, már nem a hűvös nyugalom fedezhető csak fel, amint álcaként húzott, hanem a feszültség utóráncai, amik csak nehezen simulnak ki újra, hiszen csak ígéretet kapott, pontos magyarázatot nem. Reméli, hogy a nő nem most próbál időt nyerni arra, hogy valami hazug koholmányt kieszeljen... Bár elég nehezen tudná róla elképzelni még ezek után is, hogy a szemébe hazudjon.
Szótlanul követi Ellirát a padhoz, megvárja, amíg a nő helyet foglal, utána ereszkedik le ő is a hűvös kőre, ujjai még mindig a sápadt kezet tartva gyengéd fogságban. Vajon mit fog mondani? Azért hagyta el, mert sosem jelentett semmit az együtt töltött idő? mert sokkal jobb élet vár rá máshol, mondjuk vőlegénye karjaiban? De valamiért mégis visszatért hozzá, még kereste is. Hozzá? Ezt nem tudhatja, lehet, hogy csak Nia miatt jött. Lehet, hogy vőlegényével úgy döntöttek, megvásárolják tőle az elf kislányt, hogy ők neveljék úgy, ahogy egy kisgyerek megérdemelné és szüksége lenne rá? A féltékenység egy pillanat alatt csap fel, már annak a határán áll, hogy kezét elrántva feláll és faképnél hagyja a nőt, de szerencsére józan esze megálljt int. Ez nem több, mint puszta képzelgés, amíg nem tudja, mi áll a dolgok hátterében, nem szabad ítélnie és cselekednie. Megadta a lehetőséget a magyarázatra, ezek után az a legkevesebb, hogy félreteszi minden előítéletét és balsejtelmét, hogy a nő szavait józanul tudja megítélni.*
-Igen, a terveimnek megfelelően átköltöztünk a gazdagnegyedbe. Nagyobb és szebb a ház, Nia is kapott saját tanulószobát. Én külön hálószobát akartam neki, de nem hajlandó egyedül aludni, mióta elmentél, fél, hogy én is magára hagyom.
*Nem akar bűntudatot kelteni, de Ellirának tudnia kell, távozása mit okozott, mekkora törést szenvedett el tőle különösen a kislány. Egy ilyen kérges és sokat élt szív, mint az övé, kibír bármit, de egy zsenge, gyermeki lélek, aki az árulás fogalmát sosem ismerte... Ha igaz lehet az a reszketeg és halovány remény, ami lelkében éledt, hogy talán a nő azért jött, hogy vele maradjon, akkor jobb lesz előre tudnia, hogy odahaza a kislánytól milyen fogadtatást várjon.*
-Mélységi munka, lentről hoztam magammal ezeket is.
*A kendőért nyúl, amit Ellira felé tart, ujjai finoman simítják végig a nő kézfejét, miközben átveszi és kabátja zsebébe süllyeszti. Agya felbőszülve üvölt, hogy miért kell most mindenféle apróságokkal vacakolni, amikor majd eleped a magyarázatért, de ajkai zárva maradnak. Nem fogja sürgetni, nem fogja számon kérni, mert semmi joga hozzá. Meg fogja várni, ameddig Ellira magától is készen áll rá, hogy elmondjon mindent, megválaszolva a fel nem tett kérdéseket.*