*A kapu nyílik, és nagyjából húsz lovas vágtat be a kapun. Amint beérnek, megállítják lovaikat, és sorban kiugranak a nyeregből. Mindegyik lovas úgy fújtat és zihál, mintha ők futottak volna kilométereket, nem pedig lovaik. Az állatok meglehetősen megviseltnek tűnnek. Ugyan még nincs kifejezetten meleg, mindről szakad a víz, néhányuk szája habos a nyáltól. A lovasok a középen álló, öreg alakra néznek, várva a következő utasításra. A népek, akik a közelükben állnak, odagyűlnek bámészkodni, hogy vajon miért ilyen lóhalálában vágtattak be a lovasok, így Tentar Úr úgy dönt, hogy a pánikkeltés elkerülése végett inkább csak az illetékeseknek beszél arról, amit láttak. A csapat tagjait hazaküldi, ő pedig egyenesen az őrházba megy beszélni a parancsnokkal. 'Kop! Kop! Kop!' Hallatszik a bot hangja a köveken. Az öregember léptei nem sietősek, megfontoltak, mint mindig.*
-Zavarhatok uraim? *Kopog be az ajtón.* -Mint tudjátok... *Fog bele, amint hellyel kínálják odabent.* -.. Kimentünk, hogy kardélre hányjunk egy rakás banditát, és visszaszerezzük az áruinkat. Nos, attól tartok megelőztek minket. Méghozzá meglehetősen sokan. A banditák, akiknél az árunk volt, mind egy szálig kivégeztettek, méghozzá rút körülmények között. Az árukat nem vitték el, így jó eséllyel csupán a vérengzés öröme hajtotta a támadókat. Sajnálatos módon a saját halottaik közül- már ha voltak saját halottaik- egyet sem találtunk meg, így nem tudjuk pontosan kikkel is állunk szemben. Uraim! Kérem a továbbiakban fokozottan ellenőrizzék, hogy ki jön be, vagy megy ki a városkapun, mert félő, hogy a baj, nem áll meg a küszöbünkön, hogy kellemes jó éjszakát kívánva tovább menjen.
*Az őrök némán hallgatják Tentar Úr minden szavát. Hiszik is, meg nem is, amit mondd, de a sápadtan bevágtató lovasok képe még mindegyikük lelki szeme előtt ott lebeg. Végül a hosszas csendet a parancsnok töri meg.*
-Minden tőlünk telhetőt megteszünk Uram, de lássuk be, kevesen vagyunk ahhoz, hogy egy nagyobb csapatot megállítsunk. Mit javasol?
*A vak férfi egy ideig némán mereng, majd elmondja véleményét.*
-Most, hogy a tanács egy tagja meghalt utód nélkül, a háztartása felügyelet nélkül maradt. A cselédeket én befogadtam, de a katonákkal nem sokat tudok kezdeni. Talán csatlakoznak önökhöz, tudván, hogy milyen veszély fenyeget bennünket. *A parancsnok bólint egyet. Elővesz egy üveg friss párlatot, és szétosztja a jelenlevők között.*
-Uraim! Nehéz idők várnak ránk. A legjobbakat! *Emeli meg a poharát és egy hajtásra lehúzza a nedűt.*
*Kop! Kop! Kop! Tenatar úr, visszautasítva az italt, egyedül, szó nélkül távozik az őrházból, csak egy intésre futja neki. Hiába, öreg már. Semmi másra nem vágyik, csak egy kis nyugalomra, amit saját házában remél megtalálni. Természetesen ő sem maradhat tétlen, ha jő a baj, de úgy véli, a tanácskozás még várhat holnap reggelig.*