*Mordachnak már a hűvös reggel beköszöntével volt egy enyhe rossz érzése az úttal kapcsolatban, ami úgy látszik, hogy be is igazolódik hamarosan, hiszen alig lépkednek a lóval vagy tíz másodpercet, Samira már nyugtalanul kezd mozgolódni előtte. Sejtette, hogy nem fog olyan könnyedén menni az út, hiszen a kísérteties, mindent magába szippantó köd vészjóslóan emelkedik a tájra, viszont azt nem gondolta volna, hogy ilyen hamar áll be a baj. Ám a Vörös teljes mértékben megérti a hölgyeményt, s azt is, hogy Arthenior városában érzi magát egyelőre biztonságban. Talán csak feljöttek neki régi emlékek, melyek fájó volta tántorította vissza.. Erre viszont már nem akar rákérdezni, jobbnak látja nem firtatni az esetet, ezért is engedi el csendben az éjbőrűt. Tudja jól, hogy itt fogja még találni majd, mikor visszatér a városba, de most nem maradhat itt vele, muszáj odébb állnia, hiszen a csillagok nem fogják őt megvárni..
Egy kis ideig még nézi a távolodó alakot, majd egy nagy sóhaj kíséretében - mely ködös alakot ölt - megfordul a patással, ám mikor indulnának, egy férfi hangra lesz figyelmes valahonnan maga mellől. Rögtön arra kapja a fejét, hiszen úgy látszik, hogy annyira belemerült gondolataiba, hogy észre sem vette a közeledő férfit, ki a segítségét kéri.*
- Üdvözletem! *biccent a hóhajú felé* Szívesen állok a segítségére, már csak az a kérdés, hogy merre szeretne menni? Sajnos a városban én már nem maradhatok, épp a karaván felé igyekszek, így azt csak elmutogatni tudom, mi merre van itt, Artheniorban. *ekkor kicsit halkabbra veszi beszédét, mély hangja szinte egybeolvad a homállyal* Bár ha a helyében lennék, elkerülném a szűkebb utcákat, s leginkább a főúton haladnék. *kicsit lejjebb hajol, vörös hajzuhatagja előre is zuhan* Tudja, ez a hatalmas köd, mely a városra s környékére telepedett, nekem valamiért igen szokatlan. Bár e hűvös időben természetesen nem ritka, ám mégis.. *ekkor felemeli ujját* Csukja csak be egy pillanatra szemét, s vegyen egy nagy levegőt! Olyan, mintha belülről össze akarna roppantani, mintha valami rejtőzne a homályban.. Borús fellegek járnak kis városunk felett..
*Könnyen hihetné azt az idegen, hogy Mordachnak valami baj van az elméjével, ám ez esetben rosszul gondolná. A Vörösre olykor rátörnek furcsa érzések, melyek mögött biztosan lapul mindig valami, ám sokszor csak a felszín alatt! Persze, mielőtt még az alak teljesen bolondnak nézné, inkább legyint egyet.*
- Á, ne is figyeljen rám, biztos csak keveset aludtam! *elvégre ha érzi a másik is a szokatlan érzést, akkor minden bizonnyal ennek hangot is ad majd* Tehát, mire is kíváncsi? Sajnos ebben az időben nehezebb belőni, mi hol található a városban, de talán a fogadóban nagyobb segítségre lelhet. Ám ha Ön is a karaván felé igyekszik, akkor bátran béreljen egy lovat az istállóból, s tartson velem! Nem lesz éppen egyszerű utunk, remek alkalom ez az idő a banditáknak, bár ettől én nem félek, kérdés, hogy Ön mennyire hajlandó ilyen körülmények között útra kelni?
*Kérdi kíváncsian, ekkor viszont visszapillant egy percre, ám Samira már eltűnt, talán a fogadóban, vagy esetleg a templom felé vette az irányt. Itt még mindig biztonságosabb, mint odakint..*