- Hagyják itt nyugodtan. *bólint Eton felé, majd fejéhez kap* Most, hogy így mondja... Valóban, emlékszek már. *mielőtt még Eris eltűnne az istállóban, Mordach még utána szól, mert ha jól emlékszik, nem válaszolt még Loya kérdésére, s a könnyebb kommunikáció miatt valóban jobb lenne tudni* A hölgy még a nevét elejthetné nekünk...
*Szól utána, majd lepakolja az utolsó zsákot is a fogadó előtti kőre, a hátán levő jól megtömött bőrből készült hátizsákot pedig ráerősíti a lovára. Mielőtt még mindenki elillanna dolgára, a vörös felemeli hangját, hogy lehetőleg a szétszéledők is még hallják.*
- Annyit még hozzátennék, hogy ebben a táskában többek közt sátor is található, mert a pusztát nem fogjuk elérni sötétedésig, így ha valaki le akar majd pihenni, akkor lesz rá lehetőség. Elég fárasztó egész nap csak úton lenni... A fagyról ne is beszéljünk. Pár pokróc még bent van a fogadóban, indulás előtt majd kihozom.
*Ha mindenki reagált rá, akkor feltárja a táskát, s előhúz belőle egy melegebb fekete köpenyt, melyet magára ölt, s teljesen eltűnteti a külvilág elől vörös tincseit. Csuklyát az arcába húzza, majd tekintete először Etonon akad meg, aki Mordach számára egy nem is idegen hölgyeménnyel társalog. Hyalorához már volt szerencséje a vörösnek, egy kellemeset reggeliztek még a régi időkben - talán még a hölgy emlékszik rá, bár a férfi arra már nem igazán, hogy útjaik hogy váltak el. Tekintete ezután Loya felé vándorol, aki első pillantásra mintha kissé magányos lenne - bár ez lehet, hogy nem így van -, s mivel Mordachkal megosztotta legnagyobb titkát, ezért a férfi felelősséget érez iránta, ezért felkapja az egyik zsákot, s odasétál a tündér hercegnőhöz.*
- Parancsolj, remélem mindent megtalálsz benne, amire szükséged lehet.
*Megereszt felé egy kedves és gondoskodó mosolyt, majd megsimogatja vállát, s mivel nem akar tolakodó lenni, ezért visszasétál saját patásához, aki nagyon akar 'kommunikálni' a hátára erősített zsákkal, amiben pár olyan étel is van, ami a számára lett hozva. Mordach egy tréfás mozdulattal előre fordítja az állat fejét, aki azután a férfit meg is löki egy kicsit.
Ekkor veszi észre, hogy a fogadóbeli hölgyemény immáron a főtéren tündököl magányosan, s a vörös gyakori fellángolásainak köszönhetően egy 'remek' ötlet jut eszébe. Elkezd kotorászni táskájában, aminek elejéből előhúz egy apró papírt, melyre rávés pár szót, persze úgy, hogy az ne tűnjön fel senkinek. Közben olykor megereszt egy pillantást a feketeségre, aki mintha keresne valakit, úgy fürkészi a népet. Mikor befejezi az írást, a fecnit köpenyébe rejti, majd lovával együtt megindul a szökőkút felé. Megáll közvetlenül az ébenhajú nőszemély mellett, egy sokat sejtető mosolyt ereszt meg felé, majd egy gyors mozdulattal 'véletlenül' kiejti köpenye alól a papírt, mely a szökőkút szélén landol. Ezután ürügyként megmossa kezeit, majd mintha mi sem történt volna, megindul vissza az istálló mellé, miközben vállával megérinti a hölgyemény. A fecnin pedig csak pár szó éktelenkedik: 'Füves puszta, sátor...' Reméli Mordach, hogy a feketeség értette az üzenetet... Mikor odaér az istállóhoz, beszól Eris után, mert ha a törpe nem érkezett meg, akkor akár nélküle is elindulhatnának.*
- Nos, bent van?