Archívum - Arthenior - Arthenior főtere
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Kedves Kalandozó!
Úgy látszik, betévedtél a könyvtár legeldugottabb termébe. Ahhoz képest, milyen apró ajtó vezetett ide, láthatod, hogy a hely hatalmas. Nagyobb, mint bármely másik terem, nagyobb, mint maga a könyvtár, a templom, és talán nagyobb, mint maga Arthenior. Úgy bizony! Amit magad előtt látsz, az nem más, mint évtizedek hamisítatlan történelme. Háborúk, lázadások, isteni csaták, és minden, amiről eddig csak pletykákból hallottál, most kitárul a szemeid előtt. Persze senkinek nem lenne ideje ezt mind elolvasni, ahhoz még az elfek élete is rövid. Viszont ha valami specifikusat keresel, a könyvtárosok segíthetnek megtalálni. Bánj tisztelettel az itt található tekercsekkel! Ezek nélkül az események nélkül te sem állhatnál ma Lanawin földjén. Ne koszold össze, ne hagyj szamárfület a sarkán, és mindig oda tedd vissza, ahonnan levetted! Ne feledd: talán azt hiszed, biztos talajon állsz, de az csak a tegnapi sár, amely szilárdnak tetteti magát!
A nagyterembe!
Valamelyik kisebb terem:
Kedves Kalandozó!
Úgy látszik, betévedtél a könyvtár legeldugottabb termébe. Ahhoz képest, milyen apró ajtó vezetett ide, láthatod, hogy a hely hatalmas. Nagyobb, mint bármely másik terem, nagyobb, mint maga a könyvtár, a templom, és talán nagyobb, mint maga Arthenior. Úgy bizony! Amit magad előtt látsz, az nem más, mint évtizedek hamisítatlan történelme. Háborúk, lázadások, isteni csaták, és minden, amiről eddig csak pletykákból hallottál, most kitárul a szemeid előtt. Persze senkinek nem lenne ideje ezt mind elolvasni, ahhoz még az elfek élete is rövid. Viszont ha valami specifikusat keresel, a könyvtárosok segíthetnek megtalálni. Bánj tisztelettel az itt található tekercsekkel! Ezek nélkül az események nélkül te sem állhatnál ma Lanawin földjén. Ne koszold össze, ne hagyj szamárfület a sarkán, és mindig oda tedd vissza, ahonnan levetted! Ne feledd: talán azt hiszed, biztos talajon állsz, de az csak a tegnapi sár, amely szilárdnak tetteti magát!
A nagyterembe!
Valamelyik kisebb terem:
<< Előző oldal - Mostani oldal: 304 (6061. - 6080. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
6080. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2015-07-03 22:47:39
Üzenet elküldve: 2015-07-03 22:47:39
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 104
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 104
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
*Yinash sokáig ül a parton, gondolataiba merülve. Alig érzékeli az időközben érkező, távolodó embereket és más lényeket. Ami elég felelőtlen tőle, mivel nem rég még menekülnie kellett. Ennek ellenére most egy tisztáson csücsül egymagában, teljes nyugalomban. Amikor erre ráeszmél, körülnéz. Nem lát egy gyanús, barátságtalan, veszélyes lelket sem a közelben. Ettől függetlenül nyugtalanság fogja el, így úgy dönt, ideje tovább indulnia.
Most már elég éhesnek érzi magát ahhoz, hogy felkeresse a már rég látott fogadót. Feltápászkodik, majd a temető felé veszi az irányt, amin pedig sietve átvágja magát. Nem szereti azt a helyet, olyan nyomasztó. Közben félre pillant, leselkedik e rá valami veszély a bokrok közül. ~Kezdesz paranoiás lenni, fejezd be!~
Kiérve a temetőből fellélegzik, hiszen a szép és gondozott templomkertben találja magát. Itt lassabbra veszi a lépteit, és kicsit meg is nyugszik, majd a szegénynegyedhez érve ismét az az érzés fogja el, amit a temetőben is.
Szerencsére gond nélkül elér a már jól ismert főtérre. Jó érzés ismerős helyet látni. Ismerős arcot azonban nem lát. Na, nem mintha sok ismerőse lenne. Ismét csak Deron jut eszébe. Elhessegeti a negatív gondolatait, majd a kúthoz sétál, leül a szélére és egy ideig csak nézi a kocsma ajtaját, eljátszva a gondolattal, hogy Deron ott bent ül, és vidáman iszogat, beszélget. Mosolyogva megcsóválja a fejét. ~Amilyen figura, simán kinézem belőle.~ Azzal megindul a bejárat felé.*
Most már elég éhesnek érzi magát ahhoz, hogy felkeresse a már rég látott fogadót. Feltápászkodik, majd a temető felé veszi az irányt, amin pedig sietve átvágja magát. Nem szereti azt a helyet, olyan nyomasztó. Közben félre pillant, leselkedik e rá valami veszély a bokrok közül. ~Kezdesz paranoiás lenni, fejezd be!~
Kiérve a temetőből fellélegzik, hiszen a szép és gondozott templomkertben találja magát. Itt lassabbra veszi a lépteit, és kicsit meg is nyugszik, majd a szegénynegyedhez érve ismét az az érzés fogja el, amit a temetőben is.
Szerencsére gond nélkül elér a már jól ismert főtérre. Jó érzés ismerős helyet látni. Ismerős arcot azonban nem lát. Na, nem mintha sok ismerőse lenne. Ismét csak Deron jut eszébe. Elhessegeti a negatív gondolatait, majd a kúthoz sétál, leül a szélére és egy ideig csak nézi a kocsma ajtaját, eljátszva a gondolattal, hogy Deron ott bent ül, és vidáman iszogat, beszélget. Mosolyogva megcsóválja a fejét. ~Amilyen figura, simán kinézem belőle.~ Azzal megindul a bejárat felé.*
6079. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2015-07-03 15:14:28
Üzenet elküldve: 2015-07-03 15:14:28
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 910
OOC üzenetek: 1509
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 910
OOC üzenetek: 1509
Játékstílus: Vakmerő
* A szegénynegyed szörnyűséges utcáit - sőt, inkább csak utcáját - elhagyja, s lassan egy oly' ismerős hely bontakozik ki előtte. A folyton vizet spriccelő szökőkút, a nagy-magas embert ábrázoló szobor és a piactérhez hasonlítható már-már Arthenior jelképévé vált tömeg, mely mindig csak nő és nő, mindenféle fajú és nemű lényekkel. Kezdve az emberekkel, az óriásokon át a törpékig minden faj képviselőiből akad jó pár, sőt: még a fél-fajok is majdnem egytől egyig legalább egy képviselővel uralják a város ezen részét. Morwon nem foglalkozik túlzottan ezzel az idegenekkel teli hellyel, egyből a Pegazus irányába fordul és egy-két pillantást vetve csak a tőle nem messzire eső istállóra be is lép. Az pedig, hogy ott mit csinál már csak a bent lévőkre vonatkozik... *
6078. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2015-07-03 13:06:13
Üzenet elküldve: 2015-07-03 13:06:13
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 19
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 19
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Ymra//
*Az egyetértő válaszon kicsit jobban felenged, ahogy megkönnyebbülten elmosolyodik. Vannak olyan ostoba tudatlanok, akik nem tudják megérteni, hogy néhány alkalommal a tudás nem kifejezetten áldás, hanem inkább átok, és mindenáron tudni szeretnék, hogy mit tartogat számukra a jövő. Mert a jövő az, ami mindig bizonytalan és az emberek a biztosságra törekednek. Ott nincs kétség, és az ismeretlentől való félelem. Viszont a saját haláluk időpontjának, és okának az ismerete a legrosszabb lehetőség, ami mindent eredményez, csak épp nyugodtságot nem. És őneki nem lett volna kedve belemennie Ymrával egy ilyen irányú eszmecserébe, ha a lány mégis azt válaszolta volna, hogy ő azért szeretné tudni. De így csak megkönnyebbülten felsóhajt.*
- Nem olyan hosszú az, hidd el ez is gyorsan elszáll. *Talán még gyorsabban is, mint ahogy kellene. De nincs mit tenni, ilyen az élet. Habár 200 év azért lényegesen több mint úgy nagyjából 70, mégis az idő az könyörtelenül pereg felettük is.
Figyelmesen hallgatja végig a lányt, de egyértelműen nem tetszik neki, amit hall. Ugyan nem sok új információt kapott, figyelmezették őt már, hogy az ilyen városokban fokozottan kell vigyázni és figyelni, mégis, ahogy így elképzeli az esetleges lehetőségeket, akaratlanul is kicsit ráncba szalad a homloka.*
- Igen, ebben biztos vagyok. De a városőrök nem szoktak itt járőrözni? Ha tudják, hogy ez a hely milyen, főleg éjszaka, akkor nem szoktak kiküldeni embereket, hogy próbáljanak ügyelni a biztonságra? *Talán egy kicsit meredek gondolat a részéről, de nem alaptalan. Vannak őrök a városban, miért ne lennének, de akkor miért nem a legveszélyesebb helyeket tartják szemmel? Ha már azok, akiknek ez lenne a feladata, jobban féltik a saját kis életüket, és annyira képzetlenek, hogy nem mernek még ők sem az este idejönni, akkor Lia szemében hatalmasat zuhant a katonák tekintélye.
A főtérnél, ahogy a szökőkútnál kicsit megállnak, ő csak kíváncsian pillant körbe, megszemlélve a járókelőket. Az ő vízkészlete majdnem teljesen teli van, meg ő jobban is szereti egy természetes pataknál, forrásnál, vagy egyéb víznél feltölteni a kulacsát. A szegénynegyed látványa után nem biztos benne, hogy nem-e koszos az a víz.
Csak most tudatosult benne teljesen, és már alig várja, hogy végre ismét elhagyhassák a várost.*
*Az egyetértő válaszon kicsit jobban felenged, ahogy megkönnyebbülten elmosolyodik. Vannak olyan ostoba tudatlanok, akik nem tudják megérteni, hogy néhány alkalommal a tudás nem kifejezetten áldás, hanem inkább átok, és mindenáron tudni szeretnék, hogy mit tartogat számukra a jövő. Mert a jövő az, ami mindig bizonytalan és az emberek a biztosságra törekednek. Ott nincs kétség, és az ismeretlentől való félelem. Viszont a saját haláluk időpontjának, és okának az ismerete a legrosszabb lehetőség, ami mindent eredményez, csak épp nyugodtságot nem. És őneki nem lett volna kedve belemennie Ymrával egy ilyen irányú eszmecserébe, ha a lány mégis azt válaszolta volna, hogy ő azért szeretné tudni. De így csak megkönnyebbülten felsóhajt.*
- Nem olyan hosszú az, hidd el ez is gyorsan elszáll. *Talán még gyorsabban is, mint ahogy kellene. De nincs mit tenni, ilyen az élet. Habár 200 év azért lényegesen több mint úgy nagyjából 70, mégis az idő az könyörtelenül pereg felettük is.
Figyelmesen hallgatja végig a lányt, de egyértelműen nem tetszik neki, amit hall. Ugyan nem sok új információt kapott, figyelmezették őt már, hogy az ilyen városokban fokozottan kell vigyázni és figyelni, mégis, ahogy így elképzeli az esetleges lehetőségeket, akaratlanul is kicsit ráncba szalad a homloka.*
- Igen, ebben biztos vagyok. De a városőrök nem szoktak itt járőrözni? Ha tudják, hogy ez a hely milyen, főleg éjszaka, akkor nem szoktak kiküldeni embereket, hogy próbáljanak ügyelni a biztonságra? *Talán egy kicsit meredek gondolat a részéről, de nem alaptalan. Vannak őrök a városban, miért ne lennének, de akkor miért nem a legveszélyesebb helyeket tartják szemmel? Ha már azok, akiknek ez lenne a feladata, jobban féltik a saját kis életüket, és annyira képzetlenek, hogy nem mernek még ők sem az este idejönni, akkor Lia szemében hatalmasat zuhant a katonák tekintélye.
A főtérnél, ahogy a szökőkútnál kicsit megállnak, ő csak kíváncsian pillant körbe, megszemlélve a járókelőket. Az ő vízkészlete majdnem teljesen teli van, meg ő jobban is szereti egy természetes pataknál, forrásnál, vagy egyéb víznél feltölteni a kulacsát. A szegénynegyed látványa után nem biztos benne, hogy nem-e koszos az a víz.
Csak most tudatosult benne teljesen, és már alig várja, hogy végre ismét elhagyhassák a várost.*
6077. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2015-07-02 12:14:56
Üzenet elküldve: 2015-07-02 12:14:56
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 1
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 1
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
*Sayessa dél környékén ér a város határára. ~Gyönyörű! Hát tényleg igazak voltak a történetek!~ A lánynak rengetegen meséltek már Arthenior főteréről, az utazása során. A városfal hiánya már meg sem lepte, hiszen minden elmesélés ezzel az érdekességgel kezdődött. Viszont arra nem számított, hogy ennyire varázslatos lesz minden. A szökőkút magával ragadja, de legszívesebben azonnal a padhoz rohanna, hogy alaposan szemügyre vegye a mintákat, amikről oly sokat hallott. Napok óta sokkal gyorsabb tempóban haladt, mint általában szokott. A gyermeki izgalom legyőzte a fáradságát és a kimerültségét is. ~El sem hiszem, hogy tényleg itt vagyok!~ Újra végig pillant minden egyes dolgon a téren. Mintha csak az emlékezetébe akarná vésni, hogy sose feledje. Nem tud betelni a látványossággal. Mintha azok a történetek amiket megtanult, a hónapok során, most valóssággá válna. Látja maga előtt a fiatal házaspárt, akikkel az első hetekben találkozott. Ahogy a két tündér, a nagy rohanásban egymásnak szalad, s míg az egyikük könyvei, úgy a másikuk vásárolt holmija szóródik szét. Majdnem felnevet, de akkor eszébe jut, hogy most nem az erdőben van, egyedül, hanem többen veszik körül. Mégsem tudja abbahagyni az ábrándozást és a mesék újraélését. Megkeresi a Pegazus fogadót a tekintetével, amiről úgy érzi mindent tud.
Awabor, az idős elf, sokat mesélt neki a napok alatt, amit nála töltött. Olyankor úgy érezte mintha ő is ott lenne mellette. Érezte a sültcsirke illatát, a mézsör ízét. Elképzelte, ahogy a különböző fajú személyek, együtt vagy külön, más-más témáról beszélnek. Ahhoz sosem volt elég nagy fantáziája, hogy rájöjjön, hogy miről, de a játék így is érdekes volt. ~Talán be kéne néznem.~
Ahogy elindul a fogadó felé, megáll a szökőkútnál. A víz ragyogóan tiszta, megcsillan rajta a nap sugara. A hideg vízsugár felé tartja a kezét, de amikor az eléri az ujjait, megborzong. Mégis tele tölti a tenyerét, és megmossa vele a poros arcát. Sokkal frissebbnek érzi magát tőle. Mosolyogva lép az ajtóhoz, majd megy be a fogadóba.
Legszívesebben nevetne, ahogy belép és szemügyre veszi a helyiséget. ~Pontosan olyan. Pedig Awabor azt mondta, hogy lehet, hogy már megváltozott.~ Tudja, hogy az ajtóban áll, de nem igazán akar mozdulni a helyéről. Innen olyan minta az egyik álmában lenne és nem pedig a valóságban. Most nem gondol a gondjaira, amik elől menekül, sem a családjára, akik minden nap hiányoznak neki. Mégis úgy dönt, hogyha már itt van, akkor kiélvezi ezt a délutánt. *
Awabor, az idős elf, sokat mesélt neki a napok alatt, amit nála töltött. Olyankor úgy érezte mintha ő is ott lenne mellette. Érezte a sültcsirke illatát, a mézsör ízét. Elképzelte, ahogy a különböző fajú személyek, együtt vagy külön, más-más témáról beszélnek. Ahhoz sosem volt elég nagy fantáziája, hogy rájöjjön, hogy miről, de a játék így is érdekes volt. ~Talán be kéne néznem.~
Ahogy elindul a fogadó felé, megáll a szökőkútnál. A víz ragyogóan tiszta, megcsillan rajta a nap sugara. A hideg vízsugár felé tartja a kezét, de amikor az eléri az ujjait, megborzong. Mégis tele tölti a tenyerét, és megmossa vele a poros arcát. Sokkal frissebbnek érzi magát tőle. Mosolyogva lép az ajtóhoz, majd megy be a fogadóba.
Legszívesebben nevetne, ahogy belép és szemügyre veszi a helyiséget. ~Pontosan olyan. Pedig Awabor azt mondta, hogy lehet, hogy már megváltozott.~ Tudja, hogy az ajtóban áll, de nem igazán akar mozdulni a helyéről. Innen olyan minta az egyik álmában lenne és nem pedig a valóságban. Most nem gondol a gondjaira, amik elől menekül, sem a családjára, akik minden nap hiányoznak neki. Mégis úgy dönt, hogyha már itt van, akkor kiélvezi ezt a délutánt. *
6076. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2015-07-02 11:58:01
Üzenet elküldve: 2015-07-02 11:58:01
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 643
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 643
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Ydriss, Kharasshi//
*A gúnyos megjegyzésre nem reagál semmit. Nem ő idomította úgy a lovát, hogy rajta kívül ne engedj mást a hátára, ilyen a jószág természete. Sem tárgyat, sem kátlábút nem szeret a hátán hordani, és csak keveseknek enged ezen elvéből.
A mélységi azonban nem adja fel. Csak azért is fellendül a nyeregbe, mikor a kanca épp a vízért nyújtózna. Vad ágaskodás és ugrándozás újra kezdődik. Sem a ló nem kíméli az illetéktelen lovast, sem pedig a sötételf nem kíméli az állatot. A lány már indulna, hogy elkapja a kantárt és megpróbáljon véget vetni ennek az egész cirkusznak, de már rég elkésett. amint az alkalmi vessző is használatba kerül, az elfnek se lenne esélye lenyugtatni a hátast. Ám csodával határos módon a mélységi fent marad a nyeregben, pedig néha úgy tűnik, csak valami megmagyarázhatatlan erő tartja csak a jószág hátán. Ez megint vegyes érzelmeket vált ki a vörösben, hiszen bár mindvégig Mogyinak szurkolt, hogy vesse le a nyeregből a pökhendi alakot, de annak a kitartása és lovagló tudása elismerésre méltó.
Az viszont már nem, hogy kivágtat a lovával a főtérről. Ingerülten mered utánuk, fel s alá járkálva a szökőkút mellett a visszatértük várva. Mert abban biztos, hogy a mélységi még nem szórakozott eleget ahhoz, hogy otthagyja. Amiatt viszont már aggódik, hogy drága lovával mi történik ezen kis kiruccanás alatt. A jószág fáradtan zihálva, viharvert állapotban érkezik meg a sötételffel, a lányt pedig cseppet sem vigasztalja, hogy a hím sincs sokkal jobb állapotban, sőt, még valami meg is csaphatta, hiszen a vér ott vöröslik a homlokán.
Nem kell elvenni tőle a mellényt, jóformán a mélységi arcába tolja, ahogy nyúlna a kanca kantárjáért - amit végül mégsem kap meg.*
- Minek az istálló? *Háborodik fel azonnal, de ellenkezése mit sem ér, a hím már indul is az említett épület felé.*
*A gúnyos megjegyzésre nem reagál semmit. Nem ő idomította úgy a lovát, hogy rajta kívül ne engedj mást a hátára, ilyen a jószág természete. Sem tárgyat, sem kátlábút nem szeret a hátán hordani, és csak keveseknek enged ezen elvéből.
A mélységi azonban nem adja fel. Csak azért is fellendül a nyeregbe, mikor a kanca épp a vízért nyújtózna. Vad ágaskodás és ugrándozás újra kezdődik. Sem a ló nem kíméli az illetéktelen lovast, sem pedig a sötételf nem kíméli az állatot. A lány már indulna, hogy elkapja a kantárt és megpróbáljon véget vetni ennek az egész cirkusznak, de már rég elkésett. amint az alkalmi vessző is használatba kerül, az elfnek se lenne esélye lenyugtatni a hátast. Ám csodával határos módon a mélységi fent marad a nyeregben, pedig néha úgy tűnik, csak valami megmagyarázhatatlan erő tartja csak a jószág hátán. Ez megint vegyes érzelmeket vált ki a vörösben, hiszen bár mindvégig Mogyinak szurkolt, hogy vesse le a nyeregből a pökhendi alakot, de annak a kitartása és lovagló tudása elismerésre méltó.
Az viszont már nem, hogy kivágtat a lovával a főtérről. Ingerülten mered utánuk, fel s alá járkálva a szökőkút mellett a visszatértük várva. Mert abban biztos, hogy a mélységi még nem szórakozott eleget ahhoz, hogy otthagyja. Amiatt viszont már aggódik, hogy drága lovával mi történik ezen kis kiruccanás alatt. A jószág fáradtan zihálva, viharvert állapotban érkezik meg a sötételffel, a lányt pedig cseppet sem vigasztalja, hogy a hím sincs sokkal jobb állapotban, sőt, még valami meg is csaphatta, hiszen a vér ott vöröslik a homlokán.
Nem kell elvenni tőle a mellényt, jóformán a mélységi arcába tolja, ahogy nyúlna a kanca kantárjáért - amit végül mégsem kap meg.*
- Minek az istálló? *Háborodik fel azonnal, de ellenkezése mit sem ér, a hím már indul is az említett épület felé.*
6075. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2015-07-02 09:06:12
Üzenet elküldve: 2015-07-02 09:06:12
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 856
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 856
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Ydriss, Kharasshi//
*Csaknem elrántja az a sunyi dög, mikor a kengyelre nehezedik. Épp csak meg tudja őrizni az egyensúlyát. Keményen bele is tép a szárba, hogy nemtetszését kifejezze.*
- Vagy úgy *morogja. Korábbi feltételezése tehát nem egészen állta meg a helyét. Inkább attól tartott, hogy a nőstény jelére vagy szavára tesz valami galádságot a hátas, de már látja, hogy ez teljesen önállóan is megy neki.*
- Ha nem tudnám, el se hinném, hogy a te nevelésed *jegyzi meg gúnytól csöpögő fejcsóválással a lány pökhendi monológja után arról, hogy mit lehet és mit nem az ő drágalátos kis kedvencével.*
- Ó, többet fog ez a ló tenni, mint megtűrni magán *mondja mord indulattal. Szavaiból kihallható, hogy a dac rőt hercegnőjére is épp úgy vonatkoztatja, amit mond. Az "Ahogy Te is!" kimondatlanul is hozzáfűződik a mondathoz.*
- Simogatja a büszkeséged ez a kizárólagosság, igaz? *rántja meg újfent a kantárt és tekintetét Ydrissébe fúrja egy hosszú, baljós pillanatra.* - De a ló arra van, hogy dolgozzon! Az akarata nem lehet az enyém fölött. Soha!
*A hátas figyelmét egyre jobban magához vonzza a hívogatón csillámló víztükör. Kharasshi ezt használja ki, mikor egy hirtelen mozdulattal nyeregbe lendül. Keményen fogja a kancát, az hiába próbálja vadul levetni magáról. A hím sem rest használni a rögtönzött pálcát. Meg kell hagyni, ördögi egy bestia ez a sárga. Kevésen múlik, hogy a hím rajta bírjon maradni. Egyszer-egyszer a lába is kicsúszik a kengyelből, de úgy szorítja combbal, hogy sikerül megőriznie az egyensúlyát. Az viszont kétséges, hogy így meddig bírja rajta, ezért aztán a ló véknyába vágja a sarkát és ad neki a pálca ösztökélő erejéből is bőven, hogy vágtába ugrassza a bősz fúriát. Meghajtja, de kegyetlenül. Csak a vaskos porfelhő látszik a nyomukban, amint eltűnnek az Artheniorba vezető út egy lankája mögött.
Jó sok idő eltelik, mire ló és lovasa újfent feltűnik. Kharasshi cseppet sem finomkodva állítja meg a kifulladt, csatakos-habosra izzadt állatot. Remegnek a kanca lábai az idegesség és a fáradtság együttes terhétől. No meg a hím azért jóval nehezebb is, mint az eddig megszokott gazdája. Viszont, bár Kharasshi a nyeregben maradt, az igazat megvallva ő is bitangul fest. Még nem fejezte be maradéktalanul, amit elkezdett, s bár a ló az irányítása alá kényszerült, a dac szikrái fel-felhorgadnak benne. Bár a hím büszke, de nem ostoba. Ha ezt a dolgot most tovább erőlteti, lefordul a nyeregből. Azért tesz néhány kört még a főtéren a hátassal, felváltva fogva lépésre vagy ügetésre, irányt váltva vele. Hanyagul fél kézre fogva tartja a szárat, azonban nem nyújtja túl soká ezt a megaláztatást.
Mikor leszáll a nyeregből, kissé megrogy az ő lába is, bár igyekszik titkolni, mennyire kivette belőle az erőt ez a mutatvány. Kirántja Ydriss kezéből a mellényét és mindjárt vissza is veszi, mintha méltóságán aluli lenne ingujjra vetkezve mutatkozni. Megizzasztotta ez a dög és ziháló mellkasa ütemét se igazán tudja kordában tartani, bármennyire szeretné. A homlokán apró sebből szivárog a vér. Talán egy visszacsapódó ág műve, de a hím még nem is igazán vette észre.*
- Még ne engedd inni *parancsolja, de nem várja meg, hogy a lány engedelmeskedik-e vagy nem. Megrántja a kötőféket és az istálló felé vezeti a teljes lényével a víz felé kéretőző kancát.*
- Majd az istállófiú ad neki, ha kiszuszogta magát.
A hozzászólás írója (Kharasshi D'Rake) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.07.02 11:23:01
*Csaknem elrántja az a sunyi dög, mikor a kengyelre nehezedik. Épp csak meg tudja őrizni az egyensúlyát. Keményen bele is tép a szárba, hogy nemtetszését kifejezze.*
- Vagy úgy *morogja. Korábbi feltételezése tehát nem egészen állta meg a helyét. Inkább attól tartott, hogy a nőstény jelére vagy szavára tesz valami galádságot a hátas, de már látja, hogy ez teljesen önállóan is megy neki.*
- Ha nem tudnám, el se hinném, hogy a te nevelésed *jegyzi meg gúnytól csöpögő fejcsóválással a lány pökhendi monológja után arról, hogy mit lehet és mit nem az ő drágalátos kis kedvencével.*
- Ó, többet fog ez a ló tenni, mint megtűrni magán *mondja mord indulattal. Szavaiból kihallható, hogy a dac rőt hercegnőjére is épp úgy vonatkoztatja, amit mond. Az "Ahogy Te is!" kimondatlanul is hozzáfűződik a mondathoz.*
- Simogatja a büszkeséged ez a kizárólagosság, igaz? *rántja meg újfent a kantárt és tekintetét Ydrissébe fúrja egy hosszú, baljós pillanatra.* - De a ló arra van, hogy dolgozzon! Az akarata nem lehet az enyém fölött. Soha!
*A hátas figyelmét egyre jobban magához vonzza a hívogatón csillámló víztükör. Kharasshi ezt használja ki, mikor egy hirtelen mozdulattal nyeregbe lendül. Keményen fogja a kancát, az hiába próbálja vadul levetni magáról. A hím sem rest használni a rögtönzött pálcát. Meg kell hagyni, ördögi egy bestia ez a sárga. Kevésen múlik, hogy a hím rajta bírjon maradni. Egyszer-egyszer a lába is kicsúszik a kengyelből, de úgy szorítja combbal, hogy sikerül megőriznie az egyensúlyát. Az viszont kétséges, hogy így meddig bírja rajta, ezért aztán a ló véknyába vágja a sarkát és ad neki a pálca ösztökélő erejéből is bőven, hogy vágtába ugrassza a bősz fúriát. Meghajtja, de kegyetlenül. Csak a vaskos porfelhő látszik a nyomukban, amint eltűnnek az Artheniorba vezető út egy lankája mögött.
Jó sok idő eltelik, mire ló és lovasa újfent feltűnik. Kharasshi cseppet sem finomkodva állítja meg a kifulladt, csatakos-habosra izzadt állatot. Remegnek a kanca lábai az idegesség és a fáradtság együttes terhétől. No meg a hím azért jóval nehezebb is, mint az eddig megszokott gazdája. Viszont, bár Kharasshi a nyeregben maradt, az igazat megvallva ő is bitangul fest. Még nem fejezte be maradéktalanul, amit elkezdett, s bár a ló az irányítása alá kényszerült, a dac szikrái fel-felhorgadnak benne. Bár a hím büszke, de nem ostoba. Ha ezt a dolgot most tovább erőlteti, lefordul a nyeregből. Azért tesz néhány kört még a főtéren a hátassal, felváltva fogva lépésre vagy ügetésre, irányt váltva vele. Hanyagul fél kézre fogva tartja a szárat, azonban nem nyújtja túl soká ezt a megaláztatást.
Mikor leszáll a nyeregből, kissé megrogy az ő lába is, bár igyekszik titkolni, mennyire kivette belőle az erőt ez a mutatvány. Kirántja Ydriss kezéből a mellényét és mindjárt vissza is veszi, mintha méltóságán aluli lenne ingujjra vetkezve mutatkozni. Megizzasztotta ez a dög és ziháló mellkasa ütemét se igazán tudja kordában tartani, bármennyire szeretné. A homlokán apró sebből szivárog a vér. Talán egy visszacsapódó ág műve, de a hím még nem is igazán vette észre.*
- Még ne engedd inni *parancsolja, de nem várja meg, hogy a lány engedelmeskedik-e vagy nem. Megrántja a kötőféket és az istálló felé vezeti a teljes lényével a víz felé kéretőző kancát.*
- Majd az istállófiú ad neki, ha kiszuszogta magát.
A hozzászólás írója (Kharasshi D'Rake) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.07.02 11:23:01
6074. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2015-07-01 20:34:30
Üzenet elküldve: 2015-07-01 20:34:30
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 643
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 643
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Ydriss, Kharasshi//
*Látja jól, hogy a bemutató nem nyűgözi le a mélységit, no de nem is azért áll elő a produkciókkal, mert tetszést akar aratni, hanem mert muszáj. Nem mellesleg a hím kért trükköket, ő pedig azokat mutatja be. Sajnos Mogyi nem kerül teljesen testközelbe a hímmel, így a színjáték nem fejti ki teljes hatását, sokkal mélyebb benyomást tesz, ha közvetlenül az ember, vagy jelen esetben sötételf feje fölött kapálódznak azok a paták.
A lány már akkor rosszat sejt, amikor a mellény felé repül. A ruhadarabot gyors, reflexszerű mozdulattal kapja el, mielőtt az a földre eshetne. Nem mintha annyira féltené a másik holmiját a koszolódástól, de ez azért mégis annyira kicsinyes bosszantás lenne, hogy meg sem fordul a fejében eme gaztett lehetősége. A kantárt könnyedén elkaphatja a hím, de a kanca máris nemtetszően horkant erre. Ám mivel eddig mindig rendre lett utasítva, nem ágál túlságosan az idegennel szemben.
Az elf gondosan ügyel rá, hogy meg se moccanjon, arca is teljesen kifejezéstelenné válik, nehogy bármi módon is összeesküvést sejtsen a hím abban, ami következni fog. Merthogy a lány tudja, mi jön ezután. A kanca fejét nem fordítja el, de tekintete a gyanús kétlábún marad. De amint a sötételf a lábát a kengyelbe csúsztatja, és a ló megérzi ezt, azonnal felágaskodik és vadul felnyerít. Ha a hím mégis megpróbálna nyeregbe szállni a figyelmeztető jel ellenére, a ló tovább ágaskodik és rúgkapál dühödt nyerítések közepette, ha pedig esetleg a nyeregbe ülésig is eljutna a kéretlen lovas, úgy megkezdődik az igazi tombolás. Ágaskodik, kirúg hátra, ugrál, mindent megtesz, hogy az illetéktelen kétlábút levesse magáról. Ydriss mindenesetre csak akkor lép közelebb, ha valamilyen módon Kharasshi már lekerült, ellépett a hátastól, és az egy picit megnyugszik.*
- Ó, jut eszembe, rajtam kívül nem nagyon enged mást a hátára. Még a törzsemből sem, azt pedig végképp nem fogja megtűrni magán, aki nem is olyan régen még a torkomat szorongatta. *Jelenti ki nyugodtan, minden gúny és kárörvendés nélkül, és mégis, valahogy csak belekerül egy pimasz zönge.*
- Ha ilyesmikre vagy kíváncsi, akkor elárulhatom, hogy gyors jószág, jó állóképességgel. Emellett agilis, egy jó lovassal bárkit leráz a fák között is, anélkül, hogy elhagyná a hátán ülőt. Teher hordásra viszont nem alkalmas, nem tűr meg túl sok plusz súlyt a hátán, szekér vagy kocsi elé pedig lehetetlen befogni. Amúgy viszont roppant szófogadó és kedves jószág - amíg mellette vagyok. *Sorolja fel a tudnivalókat, mielőtt esetleg újabb mutasd meg produkcióval kellene előállniuk. A forró nap alatt ennyi is bőven elég volt, hiszen a kanca máris megint a szökőkút vizével szemez.*
A hozzászólást Emphus (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2015.07.01 20:58:18, a következő indokkal:
A rendszer által is kijelzett helyesírási hibák javítása (minden esetre vs. mindenesetre).
*Látja jól, hogy a bemutató nem nyűgözi le a mélységit, no de nem is azért áll elő a produkciókkal, mert tetszést akar aratni, hanem mert muszáj. Nem mellesleg a hím kért trükköket, ő pedig azokat mutatja be. Sajnos Mogyi nem kerül teljesen testközelbe a hímmel, így a színjáték nem fejti ki teljes hatását, sokkal mélyebb benyomást tesz, ha közvetlenül az ember, vagy jelen esetben sötételf feje fölött kapálódznak azok a paták.
A lány már akkor rosszat sejt, amikor a mellény felé repül. A ruhadarabot gyors, reflexszerű mozdulattal kapja el, mielőtt az a földre eshetne. Nem mintha annyira féltené a másik holmiját a koszolódástól, de ez azért mégis annyira kicsinyes bosszantás lenne, hogy meg sem fordul a fejében eme gaztett lehetősége. A kantárt könnyedén elkaphatja a hím, de a kanca máris nemtetszően horkant erre. Ám mivel eddig mindig rendre lett utasítva, nem ágál túlságosan az idegennel szemben.
Az elf gondosan ügyel rá, hogy meg se moccanjon, arca is teljesen kifejezéstelenné válik, nehogy bármi módon is összeesküvést sejtsen a hím abban, ami következni fog. Merthogy a lány tudja, mi jön ezután. A kanca fejét nem fordítja el, de tekintete a gyanús kétlábún marad. De amint a sötételf a lábát a kengyelbe csúsztatja, és a ló megérzi ezt, azonnal felágaskodik és vadul felnyerít. Ha a hím mégis megpróbálna nyeregbe szállni a figyelmeztető jel ellenére, a ló tovább ágaskodik és rúgkapál dühödt nyerítések közepette, ha pedig esetleg a nyeregbe ülésig is eljutna a kéretlen lovas, úgy megkezdődik az igazi tombolás. Ágaskodik, kirúg hátra, ugrál, mindent megtesz, hogy az illetéktelen kétlábút levesse magáról. Ydriss mindenesetre csak akkor lép közelebb, ha valamilyen módon Kharasshi már lekerült, ellépett a hátastól, és az egy picit megnyugszik.*
- Ó, jut eszembe, rajtam kívül nem nagyon enged mást a hátára. Még a törzsemből sem, azt pedig végképp nem fogja megtűrni magán, aki nem is olyan régen még a torkomat szorongatta. *Jelenti ki nyugodtan, minden gúny és kárörvendés nélkül, és mégis, valahogy csak belekerül egy pimasz zönge.*
- Ha ilyesmikre vagy kíváncsi, akkor elárulhatom, hogy gyors jószág, jó állóképességgel. Emellett agilis, egy jó lovassal bárkit leráz a fák között is, anélkül, hogy elhagyná a hátán ülőt. Teher hordásra viszont nem alkalmas, nem tűr meg túl sok plusz súlyt a hátán, szekér vagy kocsi elé pedig lehetetlen befogni. Amúgy viszont roppant szófogadó és kedves jószág - amíg mellette vagyok. *Sorolja fel a tudnivalókat, mielőtt esetleg újabb mutasd meg produkcióval kellene előállniuk. A forró nap alatt ennyi is bőven elég volt, hiszen a kanca máris megint a szökőkút vizével szemez.*
A hozzászólást Emphus (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2015.07.01 20:58:18, a következő indokkal:
A rendszer által is kijelzett helyesírási hibák javítása (minden esetre vs. mindenesetre).
6073. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2015-07-01 19:00:37
Üzenet elküldve: 2015-07-01 19:00:37
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 856
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 856
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Ydriss, Kharasshi//
*Az epés megjegyzésre csak egy megfejthetetlen félmosoly és egy talán-jellegű vállvonás a válasz.
A bemutató máris kezdetét veszi. Kharasshi vélhetőleg nem a leghálásabb közönség az ilyesmire. Talán a piaccal mégis jobban járt volna a lány.
A hím nem fintorog és nem szól egy szót sem, de meglehet, pont emiatt olvasható le az arcáról, hogy nincs elragadtatva. Amit a kis vörös előad a lovával, azt tényleg nem értékeli többre, mint akármelyik csepűrágó mutatványát. Amikor viszont a hátas felé közeledik, bő négy láb távolságban megálljt int felemelt ujjával. Valahogy azt súgta már az elején egy sejtés, hogy ha a nőstény felé irányítja az állatot, az aligha lesz bájos vagy baráti.
Mikor a hátas mellső lábai ismét a macskakövön csattannak, Kharasshi, megelégelve a dolgot, felkel ültéből és elindul a kettős felé.*
- Ebből elég *mondja, s míg odaér, kivetkőzik mellényéből és a lánynak dobja. Aztán pillantása körbepásztáz, s egy kis kitérőt tesz, míg feltűri az ingujjait. Tenyerébe pördíti a kését és lemetsz egy sudárt az egyik zöldellő bokorról. A kés visszakerül a tokjába, Kharasshi pedig a kancához lépve elkapja a kötőfékét.*
- Lássam, hogy dolgozik nyereg alatt!
*Már majdnem azon van, hogy a kengyelbe lépve fellendül rá, de mivel az előjátékra már épp elég idejét elfecsérelte a mutatványos előadás keretében, előtte a lányhoz fordul.*
- Csak addig várj, míg átlendítem a lábam *jegyzi meg mindentudó félmosollyal és hasonlóan epés hangnemben, mint amivel a nőstény pöppentgeti felé a megjegyzéseit.*
*Az epés megjegyzésre csak egy megfejthetetlen félmosoly és egy talán-jellegű vállvonás a válasz.
A bemutató máris kezdetét veszi. Kharasshi vélhetőleg nem a leghálásabb közönség az ilyesmire. Talán a piaccal mégis jobban járt volna a lány.
A hím nem fintorog és nem szól egy szót sem, de meglehet, pont emiatt olvasható le az arcáról, hogy nincs elragadtatva. Amit a kis vörös előad a lovával, azt tényleg nem értékeli többre, mint akármelyik csepűrágó mutatványát. Amikor viszont a hátas felé közeledik, bő négy láb távolságban megálljt int felemelt ujjával. Valahogy azt súgta már az elején egy sejtés, hogy ha a nőstény felé irányítja az állatot, az aligha lesz bájos vagy baráti.
Mikor a hátas mellső lábai ismét a macskakövön csattannak, Kharasshi, megelégelve a dolgot, felkel ültéből és elindul a kettős felé.*
- Ebből elég *mondja, s míg odaér, kivetkőzik mellényéből és a lánynak dobja. Aztán pillantása körbepásztáz, s egy kis kitérőt tesz, míg feltűri az ingujjait. Tenyerébe pördíti a kését és lemetsz egy sudárt az egyik zöldellő bokorról. A kés visszakerül a tokjába, Kharasshi pedig a kancához lépve elkapja a kötőfékét.*
- Lássam, hogy dolgozik nyereg alatt!
*Már majdnem azon van, hogy a kengyelbe lépve fellendül rá, de mivel az előjátékra már épp elég idejét elfecsérelte a mutatványos előadás keretében, előtte a lányhoz fordul.*
- Csak addig várj, míg átlendítem a lábam *jegyzi meg mindentudó félmosollyal és hasonlóan epés hangnemben, mint amivel a nőstény pöppentgeti felé a megjegyzéseit.*
6072. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2015-06-30 16:02:24
Üzenet elküldve: 2015-06-30 16:02:24
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 643
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 643
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Ydriss, Kharasshi//
*Valóban, a természetét nem tudja megtagadni, az pedig minduntalan küzdelemre sarkallja, hogy vágjon vissza, ne könnyítse meg a hím dolgát, még ha ezzel semmit nem ér el. Vagy még rosszabb, egyenes a mélységi kedvére tesz vele. Nem fogja egyszerűen megadni magát.
A mélységi végül befejezi az incselkedést, és csak megejt egy apró harapást a lány bőrén. Szíve egyre hevesebben ver, de nem azért, mert olyan kellemes hatást gyakorolt volna rá a kis merénylet, sokkal inkább mert érzi, ahogy lassan egyre szorosabb a nyaka körül az a bizonyos hurok.
Ugyan a módszer cseppet sem nevezhető finomnak, de valósággal hálás, amiért elkerül a hím közeléből. A lökés váratlanul érte, de hamar visszanyeri egyensúlyát, így igazán még bukdácsolni sem bukdácsol.*
- Tehát azért csaltál kelepcébe, hogy végül spórolj néhány aranyat esténként. *Jegyzi meg epésen, mielőtt a lova felé fordulna. Egy éles füttyszó, és a kanca máris mellé lépdel, türelmesen várva, mi lesz az ő feladata. A lány előbb még megpaskolja az állat nyakát, majd három kis erszényt tesz le a szökőkút peremére. Az első láthatóan üres, vagy valami nagyon könnyű holminak kell benne lennie. A másodikon már látszik, hogy harmadrészt meg van rakva, de szintén valami könnyebb dolog van benne, a harmadiknak is csak az alján van valami, de ahogy a fémes csörrenés is jelzi, abban minden bizonnyal pénz van. Mielőtt még bármit is tenne velük, odébb vezeti a lovat, hogy legyen egy kis sétányi távolság köztük és a szökőkút között.*
- Jól van Mogyi, először is köszönj szépen. *A lány mélyen meghajol a kanca felé, aki pedig mintha gazdáját utánozná. Egyik mellső lábát kicsit behajlítja, a másikat előre felé kinyújtja, és a nyakát is lefelé görbíti. Mintha viszonozná a meghajlást a maga módján néhány pillanat erejére, de kettejük közül a hátas egyenesedik fel érte.* - Köszönöm Mogyi. Most hozd ide kérlek a pénzt.
*A ló halk, belegyező nyerítést hallatva fordul meg, és indul vissza a szökőkúthoz. A peremre helyezett zsákokat kezdi szimatolni, óvatosan megböködik őket az orrával, majd a fogai közé véve felemeli azt, amelyiket a lány utoljára rakta le, azt viszi el gazdájához.*
- Ügyes lány! *Vakargatja meg egy kicsit a ló homlokát. Egy pillanatig eltöpreng, hogy a nagy mutatványt megismételje-e, de feleslegesnek tartja.* - Várj itt. *Ezúttal az elf megy vissza a két erszényért, és csak miután mindegyik a helyére került, int a kancának, hogy jöjjön oda.*
- Rendben, akkor most mutasd a szarkát. *Mogyi erre hízelegni kezd, fejét a lányhoz dörgöli, majd egy óvatlan pillanatban elcseni az egyik erszényét, és már galoppozik is el vele a szökőkút túlsó végére. Csak akkor indul meg vissza gazdájához, mikor az ismét füttyent neki. Odaérve a lopott szerzeményt az elf várakozón kitartott tenyerébe pottyantja.*
- Jól van, látom, ez még mindig megy. *Paskolja meg az állatot, majd a füléhez hajolva súgja neki a következő instrukciókat. A kanca lassú, nyugodt ügetésben indul meg az árnyékban hűsölő mélységi felé, szemében a tipikus, finomságért kunyeráló tekintettel. Ám amint csak néhány (ló)lépésnyi távolságba ért, vagy ha addig nem, ott ahol megállították, azon két lábra ágaskodik, és mély hangon felnyerít. Nem egy páncélozott csatamén a látvány, de a villogó tekintetű, a célpont felé magasodó állat kép, az erős a lábak és a kemény paták, amik az elfénél vagy a sötételfénél keményebb koponyát is könnyedén betörnek, már könnyen elbátortalaníthatnak másokat az agresszív lépésektől. Mindezt pedig parancsszóra teszi a ló, hiszen amint mellső lábai ismét a tér kövén dobbannak, jámbor tekintettel nézelődik az állat, majd visszaindul az elfhez, aki ezzel lezártnak tekinti a műsort.*
*Valóban, a természetét nem tudja megtagadni, az pedig minduntalan küzdelemre sarkallja, hogy vágjon vissza, ne könnyítse meg a hím dolgát, még ha ezzel semmit nem ér el. Vagy még rosszabb, egyenes a mélységi kedvére tesz vele. Nem fogja egyszerűen megadni magát.
A mélységi végül befejezi az incselkedést, és csak megejt egy apró harapást a lány bőrén. Szíve egyre hevesebben ver, de nem azért, mert olyan kellemes hatást gyakorolt volna rá a kis merénylet, sokkal inkább mert érzi, ahogy lassan egyre szorosabb a nyaka körül az a bizonyos hurok.
Ugyan a módszer cseppet sem nevezhető finomnak, de valósággal hálás, amiért elkerül a hím közeléből. A lökés váratlanul érte, de hamar visszanyeri egyensúlyát, így igazán még bukdácsolni sem bukdácsol.*
- Tehát azért csaltál kelepcébe, hogy végül spórolj néhány aranyat esténként. *Jegyzi meg epésen, mielőtt a lova felé fordulna. Egy éles füttyszó, és a kanca máris mellé lépdel, türelmesen várva, mi lesz az ő feladata. A lány előbb még megpaskolja az állat nyakát, majd három kis erszényt tesz le a szökőkút peremére. Az első láthatóan üres, vagy valami nagyon könnyű holminak kell benne lennie. A másodikon már látszik, hogy harmadrészt meg van rakva, de szintén valami könnyebb dolog van benne, a harmadiknak is csak az alján van valami, de ahogy a fémes csörrenés is jelzi, abban minden bizonnyal pénz van. Mielőtt még bármit is tenne velük, odébb vezeti a lovat, hogy legyen egy kis sétányi távolság köztük és a szökőkút között.*
- Jól van Mogyi, először is köszönj szépen. *A lány mélyen meghajol a kanca felé, aki pedig mintha gazdáját utánozná. Egyik mellső lábát kicsit behajlítja, a másikat előre felé kinyújtja, és a nyakát is lefelé görbíti. Mintha viszonozná a meghajlást a maga módján néhány pillanat erejére, de kettejük közül a hátas egyenesedik fel érte.* - Köszönöm Mogyi. Most hozd ide kérlek a pénzt.
*A ló halk, belegyező nyerítést hallatva fordul meg, és indul vissza a szökőkúthoz. A peremre helyezett zsákokat kezdi szimatolni, óvatosan megböködik őket az orrával, majd a fogai közé véve felemeli azt, amelyiket a lány utoljára rakta le, azt viszi el gazdájához.*
- Ügyes lány! *Vakargatja meg egy kicsit a ló homlokát. Egy pillanatig eltöpreng, hogy a nagy mutatványt megismételje-e, de feleslegesnek tartja.* - Várj itt. *Ezúttal az elf megy vissza a két erszényért, és csak miután mindegyik a helyére került, int a kancának, hogy jöjjön oda.*
- Rendben, akkor most mutasd a szarkát. *Mogyi erre hízelegni kezd, fejét a lányhoz dörgöli, majd egy óvatlan pillanatban elcseni az egyik erszényét, és már galoppozik is el vele a szökőkút túlsó végére. Csak akkor indul meg vissza gazdájához, mikor az ismét füttyent neki. Odaérve a lopott szerzeményt az elf várakozón kitartott tenyerébe pottyantja.*
- Jól van, látom, ez még mindig megy. *Paskolja meg az állatot, majd a füléhez hajolva súgja neki a következő instrukciókat. A kanca lassú, nyugodt ügetésben indul meg az árnyékban hűsölő mélységi felé, szemében a tipikus, finomságért kunyeráló tekintettel. Ám amint csak néhány (ló)lépésnyi távolságba ért, vagy ha addig nem, ott ahol megállították, azon két lábra ágaskodik, és mély hangon felnyerít. Nem egy páncélozott csatamén a látvány, de a villogó tekintetű, a célpont felé magasodó állat kép, az erős a lábak és a kemény paták, amik az elfénél vagy a sötételfénél keményebb koponyát is könnyedén betörnek, már könnyen elbátortalaníthatnak másokat az agresszív lépésektől. Mindezt pedig parancsszóra teszi a ló, hiszen amint mellső lábai ismét a tér kövén dobbannak, jámbor tekintettel nézelődik az állat, majd visszaindul az elfhez, aki ezzel lezártnak tekinti a műsort.*
6071. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2015-06-30 13:33:07
Üzenet elküldve: 2015-06-30 13:33:07
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 856
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 856
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Ydriss, Kharasshi//
*Igazán csalódott volna, ha a lányban a megadás vagy a feladás ily hamar eluralkodna. Ez a fel-felhorgadó dac adja az egész fűszerét. Külön szépség benne, hogy valószínűleg ha a nőstényke rá is jön, hogy a behódolással megfosztaná őt élvezete egy részétől, akkor is képtelen lenne rá. Ismeri a fajtáját. A vére természetének nem mehet ellene.
Mégis csak ejt egy finom kis harapást az állacska éléhez érvén, mikor a dac kárörvendő hangján újból felemelkedik az a makacs önérzet. A lány most ugyan nem láthatja Kharasshi arcát, de a bőrén érezheti az álnok mosoly térnyerését a hím ábrázatán.*
- Helyes *súgja, már-már egy nagymacska mély, elnyújtott dorombolásával.* - A tapasztalatlanságnak némi hamar elillanó bájon kívül semmi haszna.
- Így, ha ezzel végeztünk *mondja* -, te is megtarthatod majd a magad bemutatóját nekem.
*Kivár néhány szívdobbanásnyit, aztán ujjai rászorítanak a vörös tincsekre és kipördítve maga elől a nőstényt, arrébb lódítja.*
- Haladjuk *morrantja. Hangja, vonásai visszatérnek hűvös zordságukhoz.* - Remélem, nem csak az időmet vesztegeted.
*Kharasshi az egyik árnyékos padhoz sétál és kényelmesen elhelyezkedik. Egy széles mozdulattal jelzi, hogy kezdhetik. Mély sóhaja azonban már most unalomról árulkodik a meg sem kezdett előadás kapcsán.*
A hozzászólás írója (Kharasshi D'Rake) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.06.30 14:02:32
*Igazán csalódott volna, ha a lányban a megadás vagy a feladás ily hamar eluralkodna. Ez a fel-felhorgadó dac adja az egész fűszerét. Külön szépség benne, hogy valószínűleg ha a nőstényke rá is jön, hogy a behódolással megfosztaná őt élvezete egy részétől, akkor is képtelen lenne rá. Ismeri a fajtáját. A vére természetének nem mehet ellene.
Mégis csak ejt egy finom kis harapást az állacska éléhez érvén, mikor a dac kárörvendő hangján újból felemelkedik az a makacs önérzet. A lány most ugyan nem láthatja Kharasshi arcát, de a bőrén érezheti az álnok mosoly térnyerését a hím ábrázatán.*
- Helyes *súgja, már-már egy nagymacska mély, elnyújtott dorombolásával.* - A tapasztalatlanságnak némi hamar elillanó bájon kívül semmi haszna.
- Így, ha ezzel végeztünk *mondja* -, te is megtarthatod majd a magad bemutatóját nekem.
*Kivár néhány szívdobbanásnyit, aztán ujjai rászorítanak a vörös tincsekre és kipördítve maga elől a nőstényt, arrébb lódítja.*
- Haladjuk *morrantja. Hangja, vonásai visszatérnek hűvös zordságukhoz.* - Remélem, nem csak az időmet vesztegeted.
*Kharasshi az egyik árnyékos padhoz sétál és kényelmesen elhelyezkedik. Egy széles mozdulattal jelzi, hogy kezdhetik. Mély sóhaja azonban már most unalomról árulkodik a meg sem kezdett előadás kapcsán.*
A hozzászólás írója (Kharasshi D'Rake) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.06.30 14:02:32
6070. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2015-06-30 12:36:10
Üzenet elküldve: 2015-06-30 12:36:10
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 643
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 643
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Ydriss, Kharasshi//
*Más esetben milyen egyszerű lenne a felállás. A torkát szorongató alak valószínűleg túlságosan el lenne foglalva a helyzet élvezetével, hogy felfigyeljen a közeledő patásra, aki vagy bebizonyítja, hogy nem csak a ragadozók harapnak nagyot, hanem bizony a jámbor legelésző jószág is, vagy pedig két lábra ágaskodva, rúgkapálva kólintja fejbe patájával az óvatlan támadót. De ez a jelenet nem vesz ilyen fordulatot, hiszen pont a kanca érdekében kénytelen visszafogni a segítő szándékú hátast, és kénytelen elviselni, bármit is akar tenni a mélységi.
Habár a hím keze elvándorol a torkáról, hamar azt kívánja, bár inkább ott maradt volna. Vékony nyakán hamarosan az ujjak szorítása helyett a hím ajkának incselkedő érintését érzi. Megint csak más esetben még élvezné is az efféle játszadozást, ám ott lebeg felette a kegyetlen tény, hogy teljesen kiszolgáltatott helyzetben van. Elismerő az erőt, még vonzónak is tartja, hisz mégis csak olyan környezetben nőtt fel, ahol az erős, a ravasz, a túlélő az, aki a legtiszteltebbek között van, de teljesen más, ha másik fél, aki megtehet bármit, képes is megtenni bármit. Azonban hiába ez a nyomasztó érzés, mintha csak azért akarna küzdelem nélkül behódolni, a dac utolsó szikrái újból életre lobbannak.*
- Erről már lekéstél mélységi. *Közli némi kárörvendéssel a hangjában, még ha ez hangnem újabb retorziókhoz is vezet.*
*Más esetben milyen egyszerű lenne a felállás. A torkát szorongató alak valószínűleg túlságosan el lenne foglalva a helyzet élvezetével, hogy felfigyeljen a közeledő patásra, aki vagy bebizonyítja, hogy nem csak a ragadozók harapnak nagyot, hanem bizony a jámbor legelésző jószág is, vagy pedig két lábra ágaskodva, rúgkapálva kólintja fejbe patájával az óvatlan támadót. De ez a jelenet nem vesz ilyen fordulatot, hiszen pont a kanca érdekében kénytelen visszafogni a segítő szándékú hátast, és kénytelen elviselni, bármit is akar tenni a mélységi.
Habár a hím keze elvándorol a torkáról, hamar azt kívánja, bár inkább ott maradt volna. Vékony nyakán hamarosan az ujjak szorítása helyett a hím ajkának incselkedő érintését érzi. Megint csak más esetben még élvezné is az efféle játszadozást, ám ott lebeg felette a kegyetlen tény, hogy teljesen kiszolgáltatott helyzetben van. Elismerő az erőt, még vonzónak is tartja, hisz mégis csak olyan környezetben nőtt fel, ahol az erős, a ravasz, a túlélő az, aki a legtiszteltebbek között van, de teljesen más, ha másik fél, aki megtehet bármit, képes is megtenni bármit. Azonban hiába ez a nyomasztó érzés, mintha csak azért akarna küzdelem nélkül behódolni, a dac utolsó szikrái újból életre lobbannak.*
- Erről már lekéstél mélységi. *Közli némi kárörvendéssel a hangjában, még ha ez hangnem újabb retorziókhoz is vezet.*
6069. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2015-06-30 11:06:31
Üzenet elküldve: 2015-06-30 11:06:31
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 856
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 856
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Ydriss, Kharasshi//
*Aljas mosolyt szül a válasz. A hátas miatt nem aggódik, s megelégedésére be is igazolódik, hogy nem kell csalatkoznia. Egy intés megálljt parancsol a gazdája védelmére mozduló jószágnak. Nem kell érte külön szólnia vagy figyelmeztetnie az elfet, hogy fogja vissza az oktalan állatot. Itt áll, a torkát szorongatja, s arról faggatja, vajon érintetlen réten tapos-e, mikor erényeit pellengérre állítja, s a kis nőstény kénytelen Őt védeni mindeközben. Gyalázatosan mámoros érzés.
Nem pillant a kanca felé, habár annak idején fájdalmas leckéből tanulta meg, egy ilyen bestia milyen kellemetlenségekre tud vetemedni. Télvíz idején történt és épp csak odacsípett neki a méltatlankodó hátas, de még a vastag irhakabát alatt is hetekig viselte a sajgó kék-zöld-lila foltokat.
Kharasshi felkacag. A lány torkáról hátrébb indul az érdes tenyér és egészen a tarkójáig vonul. Ujjai beletúrnak a vörös loboncba, fürtjeire markolnak és kissé hátrébb kényszerítik a rőt üstököt.
A hím ajka kéjes lassúsággal indul el a nyakacskán. Felsőbb régióinak egy különösen érzéki részén a harapás ígéretével incselkedik, de ez csak játék, csupán árnya valaminek, amit egy túl kíváncsi szempár, egy pajzán vállacska oktalanul felpiszkált.*
- A tolvajok hát nem *duruzsolja.* - De más igen?
*Aljas mosolyt szül a válasz. A hátas miatt nem aggódik, s megelégedésére be is igazolódik, hogy nem kell csalatkoznia. Egy intés megálljt parancsol a gazdája védelmére mozduló jószágnak. Nem kell érte külön szólnia vagy figyelmeztetnie az elfet, hogy fogja vissza az oktalan állatot. Itt áll, a torkát szorongatja, s arról faggatja, vajon érintetlen réten tapos-e, mikor erényeit pellengérre állítja, s a kis nőstény kénytelen Őt védeni mindeközben. Gyalázatosan mámoros érzés.
Nem pillant a kanca felé, habár annak idején fájdalmas leckéből tanulta meg, egy ilyen bestia milyen kellemetlenségekre tud vetemedni. Télvíz idején történt és épp csak odacsípett neki a méltatlankodó hátas, de még a vastag irhakabát alatt is hetekig viselte a sajgó kék-zöld-lila foltokat.
Kharasshi felkacag. A lány torkáról hátrébb indul az érdes tenyér és egészen a tarkójáig vonul. Ujjai beletúrnak a vörös loboncba, fürtjeire markolnak és kissé hátrébb kényszerítik a rőt üstököt.
A hím ajka kéjes lassúsággal indul el a nyakacskán. Felsőbb régióinak egy különösen érzéki részén a harapás ígéretével incselkedik, de ez csak játék, csupán árnya valaminek, amit egy túl kíváncsi szempár, egy pajzán vállacska oktalanul felpiszkált.*
- A tolvajok hát nem *duruzsolja.* - De más igen?
6068. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2015-06-29 15:03:37
Üzenet elküldve: 2015-06-29 15:03:37
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 643
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 643
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Ydriss, Kharasshi//
*Némán figyeli a mélységi ténykedését. Bár vonásai kifejezéstelenek, tartásából feszültség árad, ami sejti, érzi, hogy itt bizony egy pillanat alatt komolyra fordulhatnak a dolgok. Mi tagadás, a tőr már-már rituális megtisztítása közben azt számolja, mikor fogja megmártani benne a pengét. Persze ha ez megtörténne, megpróbálhatna fürgén elugrani, de valószínűleg annak megint megmérgezett hátasa inná meg a levét. Teljesen biztos benne, hogy ostobának nézné bárki külhoni, hogy inkább bevállal egy komoly sérülést, semmint az ostoba állat igya meg a levét, de mivel ő maga kereste meg a bajt, ő maga is fogja megfizetni az árát. Még ha a másik delikvens csak egy ostoba jószág mások szemében.
Ahogy arra számított, iménti szavait megtorolja a hím. Ruhájánál fogva közelebb rántja a lányt magához, és bár rezzenéstelen arccal tűri, szíve egyből a torkában kezd dobogni.
Barna szemeivel állja a másik savószín tekintetét, majd pillantása lentebb vándorol, előbb a jelekre (amiket igyekszik jól az emlékezetébe vésni, ha netalántán máson is látná egyszer, valahol), majd látható hegekre. Jól tudja, milyen nyomot hagy egy vessző, hiszen főleg azokkal vadásznak, és azt is tudja, milyen az, amikor csak egy leheletnyivel kellett volna arrébb eltalálni, hogy a célpont többé már ne keljen fel.
Igaz, hogy a csatározó és elesett elfeket nem ismerte, és hogy néha városiasabb rokonait sem érti, vagy épp nem ért egyet a nézeteikkel, a harag azonban kezd fellángolni benne a kiontott életek miatt.
Ám ez csak egy pillanat, hisz a savószín szemekben meglát valamit, ami csitítja a lányban fellángoló haragot. Nevezzék bárminek is, ami a két nép között van, gyűlölet szülte harc, vadászat a másikra, vagy akár háború, halottak mindig lesznek, mindkét oldalon, és ez fáj, néha már-már elviselhetetlenül. A vöröst is meglegyintette ez az érzés, de szerencséje volt. Köszönje akár a Sorsnak, a szellemeknek, égieknek vagy isteneknek, nővére végül mégis életben maradt, annak ellenére, hogy már szinte mindenki temette. Ő is. De a halál közelsége is elegendő ahhoz, hogy valakit kizökkentsen a normális kerékvágásból, és vérszemet kapott vadként űzze a bosszú alanyát.
Ám a hímmel ellentétben nemhogy nagy, de kisebb mészárlásokhoz se legyen semmi köze. Elég mélyen élnek az erdőben ahhoz, hogy jószerivel csak rokonaikkal találkozzanak, a kereskedést is a területükön kívül folytatják, nem hegyesfülű vendégük pedig alig akad. Kisebb összetűzések időről időre akadnak a fák között menedéket kereső törvényen kívüliekkel, de őket lerendezni a harcosok dolga, az ő családjában pedig senki sem kapta, vagy választotta azt az utat. Ő is csak vadászni járt el olykor olykor, egy-egy harapást vagy karmolást néha begyűjtött, de egyik sem volt olyan, amivel a halált kísértette.
Egy kérdés már megfogalmazódott benne, ami minél több időt tölt a mélységi mellett, annál jobban furdalja az oldalát, a felvetésével azonban ismét várnia kell. Ha az elf torkát szorongatják, nem az olyasféle talányok foglalkoztatják. Ösztönösen kap a mélységi keze után, de csak addig jut, hogy ujjait rákulcsolja, aztán persze rögtön eszébe jut, miért is vannak megkötve a kezei, és nem próbálja meg lefeszegetni magáról. A neki szegezett kérdést követően gondolatai lázasan pörögnek, vajon melyik válasszal járna jobban. Nem szokása hazudni, de ha tudná, mivel járna jobban, szemrebbenés nélkül másítaná meg a tényeket. Csakhogy ahhoz tudnia kellene, melyik most a helyes válasz. Maradnak hát a féligazságot tartalmazó válaszok.*
- Nem előztek meg a tolvajok. *Veti oda száraz hangos, dacos, hideg pillantással. Figyelme azonban éppen időben terelődik még lovára, aki észlelvén az újabb feszült hangulatot, ami most már számára inkább nyílt fenyegetésbe csapott át, és már készülne valami merényletre, hogy segítsen a bajba jutott elfen. Egy intés azonban elég, hogy leállítsa a kancát, már csak az hiányozna, hogy itt essenek hárman egymás torkának, szép kis ramazúri lenne, amiből az elf és lova páros aligha kerülhetne ki győztesen, még akkor sem, ha hirtelen az egész városőrség megjelenne itt.*
*Némán figyeli a mélységi ténykedését. Bár vonásai kifejezéstelenek, tartásából feszültség árad, ami sejti, érzi, hogy itt bizony egy pillanat alatt komolyra fordulhatnak a dolgok. Mi tagadás, a tőr már-már rituális megtisztítása közben azt számolja, mikor fogja megmártani benne a pengét. Persze ha ez megtörténne, megpróbálhatna fürgén elugrani, de valószínűleg annak megint megmérgezett hátasa inná meg a levét. Teljesen biztos benne, hogy ostobának nézné bárki külhoni, hogy inkább bevállal egy komoly sérülést, semmint az ostoba állat igya meg a levét, de mivel ő maga kereste meg a bajt, ő maga is fogja megfizetni az árát. Még ha a másik delikvens csak egy ostoba jószág mások szemében.
Ahogy arra számított, iménti szavait megtorolja a hím. Ruhájánál fogva közelebb rántja a lányt magához, és bár rezzenéstelen arccal tűri, szíve egyből a torkában kezd dobogni.
Barna szemeivel állja a másik savószín tekintetét, majd pillantása lentebb vándorol, előbb a jelekre (amiket igyekszik jól az emlékezetébe vésni, ha netalántán máson is látná egyszer, valahol), majd látható hegekre. Jól tudja, milyen nyomot hagy egy vessző, hiszen főleg azokkal vadásznak, és azt is tudja, milyen az, amikor csak egy leheletnyivel kellett volna arrébb eltalálni, hogy a célpont többé már ne keljen fel.
Igaz, hogy a csatározó és elesett elfeket nem ismerte, és hogy néha városiasabb rokonait sem érti, vagy épp nem ért egyet a nézeteikkel, a harag azonban kezd fellángolni benne a kiontott életek miatt.
Ám ez csak egy pillanat, hisz a savószín szemekben meglát valamit, ami csitítja a lányban fellángoló haragot. Nevezzék bárminek is, ami a két nép között van, gyűlölet szülte harc, vadászat a másikra, vagy akár háború, halottak mindig lesznek, mindkét oldalon, és ez fáj, néha már-már elviselhetetlenül. A vöröst is meglegyintette ez az érzés, de szerencséje volt. Köszönje akár a Sorsnak, a szellemeknek, égieknek vagy isteneknek, nővére végül mégis életben maradt, annak ellenére, hogy már szinte mindenki temette. Ő is. De a halál közelsége is elegendő ahhoz, hogy valakit kizökkentsen a normális kerékvágásból, és vérszemet kapott vadként űzze a bosszú alanyát.
Ám a hímmel ellentétben nemhogy nagy, de kisebb mészárlásokhoz se legyen semmi köze. Elég mélyen élnek az erdőben ahhoz, hogy jószerivel csak rokonaikkal találkozzanak, a kereskedést is a területükön kívül folytatják, nem hegyesfülű vendégük pedig alig akad. Kisebb összetűzések időről időre akadnak a fák között menedéket kereső törvényen kívüliekkel, de őket lerendezni a harcosok dolga, az ő családjában pedig senki sem kapta, vagy választotta azt az utat. Ő is csak vadászni járt el olykor olykor, egy-egy harapást vagy karmolást néha begyűjtött, de egyik sem volt olyan, amivel a halált kísértette.
Egy kérdés már megfogalmazódott benne, ami minél több időt tölt a mélységi mellett, annál jobban furdalja az oldalát, a felvetésével azonban ismét várnia kell. Ha az elf torkát szorongatják, nem az olyasféle talányok foglalkoztatják. Ösztönösen kap a mélységi keze után, de csak addig jut, hogy ujjait rákulcsolja, aztán persze rögtön eszébe jut, miért is vannak megkötve a kezei, és nem próbálja meg lefeszegetni magáról. A neki szegezett kérdést követően gondolatai lázasan pörögnek, vajon melyik válasszal járna jobban. Nem szokása hazudni, de ha tudná, mivel járna jobban, szemrebbenés nélkül másítaná meg a tényeket. Csakhogy ahhoz tudnia kellene, melyik most a helyes válasz. Maradnak hát a féligazságot tartalmazó válaszok.*
- Nem előztek meg a tolvajok. *Veti oda száraz hangos, dacos, hideg pillantással. Figyelme azonban éppen időben terelődik még lovára, aki észlelvén az újabb feszült hangulatot, ami most már számára inkább nyílt fenyegetésbe csapott át, és már készülne valami merényletre, hogy segítsen a bajba jutott elfen. Egy intés azonban elég, hogy leállítsa a kancát, már csak az hiányozna, hogy itt essenek hárman egymás torkának, szép kis ramazúri lenne, amiből az elf és lova páros aligha kerülhetne ki győztesen, még akkor sem, ha hirtelen az egész városőrség megjelenne itt.*
6067. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2015-06-29 10:12:44
Üzenet elküldve: 2015-06-29 10:12:44
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 856
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 856
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Ydriss, Kharasshi//
*Tűr. Aki valamennyire ismeri, az már sejtené, hogy ez a fajta hallgatás nem sejtet jót. Halk reccsenéssel nyög a kelme, ahogy kicsavarja kendőjéből a vizet. Komótos, precíz mozdulatokkal hajtja nyolcrét, s tűri széles öve alá. Most már semmiféle mosoly nem látszik az ábrázatán. Karakteres vonásainak árkaiban mintha egy árnyalattal mélyebbé fordulnának az árnyékok.
Eligazgatja a ruháit, kicsit lekocogtatja a csizmáján megült port a szökőkút kövén. Mintha a lányról és a beszélgetésről egészen meg is feledkezett volna. A tőrét is letisztítja a vízben, lerázza róla a cseppeket, majd a maradék nedvességet combnál a nadrágja szárában le is törli. Csak eztán teszi vissza tokjába a pengét. Hátrasimítja fehér fonatait, aztán egy határozott mozdulattal megragadja a nőstény ruháját és magához rántja.*
- A fajtád nyilai születésem óta próbálják megállítani a szívem. Hiába. *sziszegi a lány arcába.* - Ezek a fakóvérű szívek viszont az én pengémtől hallgatnak. *Baljával félrehúzza mellkasán a tunikát. Vízszintesen fekvő, nagyjából hüvelyknyi hosszú tetovált jelek sorakoznak rajta egymás alá róva. Összesen tizenkettő. Valamivel a kulcscsontja alatt vessző ütötte régi sebhely fehérlik. Kevésen múlt, hogy a tüdejébe kapja. Őriz még jó néhány heget a "rokonoktól". Az övéi közül csak kevesen nem. Az ifjak már tizennegyedik tavaszukat betöltvén csatlakoznak a portyákhoz. Az ellentétek pedig újra és újra a húsukba tépnek. Hol az ő oldalukról jobban, hol a fakóvérűekéről.
A savószín íriszekben hidegen metsző láng lobog. Van egy pillanat, amit le kell gyűrnie, mert oly erővel követeli a felvágott nyelvű nőstény vérét. A kérészéletű béke utáni nagy mészárlás. A halotti máglyák fénye, rokoni arcok, midőn szemfödél kerül rájuk, a túlélők vérében elkevert hamvaik szaga, mellyel a bosszúra indulók megfestették arcukat. A gyász és a gyűlölet keserű íze a szájban...
Kharasshi arca megfeszül. Lassan lélegzi ki az indulatot.*
- Amit meg akarok tudni, megtudom *mondja még mindig baljós tónusokba merülő hangján, de ezúttal már visszatér szavaiba az az aljas kis zönge, ami bár nem sejtet semmi jót, de inkább szenvedést ígér, mint elmúlást.* - De tudod mit? *Balja ráfog a nőstény torkára.* - Mondd! Mondd el, megelőztek engem, fakóvérű Ydriss?
*Az engem szó olyan sötét és mély tónust kap a kérdésben, akár egy ítélet, mely még azzal a pikírt lehetőséggel is játszik, miszerint a lány igazából saját kérdésével hozta magára a bajt.*
*Tűr. Aki valamennyire ismeri, az már sejtené, hogy ez a fajta hallgatás nem sejtet jót. Halk reccsenéssel nyög a kelme, ahogy kicsavarja kendőjéből a vizet. Komótos, precíz mozdulatokkal hajtja nyolcrét, s tűri széles öve alá. Most már semmiféle mosoly nem látszik az ábrázatán. Karakteres vonásainak árkaiban mintha egy árnyalattal mélyebbé fordulnának az árnyékok.
Eligazgatja a ruháit, kicsit lekocogtatja a csizmáján megült port a szökőkút kövén. Mintha a lányról és a beszélgetésről egészen meg is feledkezett volna. A tőrét is letisztítja a vízben, lerázza róla a cseppeket, majd a maradék nedvességet combnál a nadrágja szárában le is törli. Csak eztán teszi vissza tokjába a pengét. Hátrasimítja fehér fonatait, aztán egy határozott mozdulattal megragadja a nőstény ruháját és magához rántja.*
- A fajtád nyilai születésem óta próbálják megállítani a szívem. Hiába. *sziszegi a lány arcába.* - Ezek a fakóvérű szívek viszont az én pengémtől hallgatnak. *Baljával félrehúzza mellkasán a tunikát. Vízszintesen fekvő, nagyjából hüvelyknyi hosszú tetovált jelek sorakoznak rajta egymás alá róva. Összesen tizenkettő. Valamivel a kulcscsontja alatt vessző ütötte régi sebhely fehérlik. Kevésen múlt, hogy a tüdejébe kapja. Őriz még jó néhány heget a "rokonoktól". Az övéi közül csak kevesen nem. Az ifjak már tizennegyedik tavaszukat betöltvén csatlakoznak a portyákhoz. Az ellentétek pedig újra és újra a húsukba tépnek. Hol az ő oldalukról jobban, hol a fakóvérűekéről.
A savószín íriszekben hidegen metsző láng lobog. Van egy pillanat, amit le kell gyűrnie, mert oly erővel követeli a felvágott nyelvű nőstény vérét. A kérészéletű béke utáni nagy mészárlás. A halotti máglyák fénye, rokoni arcok, midőn szemfödél kerül rájuk, a túlélők vérében elkevert hamvaik szaga, mellyel a bosszúra indulók megfestették arcukat. A gyász és a gyűlölet keserű íze a szájban...
Kharasshi arca megfeszül. Lassan lélegzi ki az indulatot.*
- Amit meg akarok tudni, megtudom *mondja még mindig baljós tónusokba merülő hangján, de ezúttal már visszatér szavaiba az az aljas kis zönge, ami bár nem sejtet semmi jót, de inkább szenvedést ígér, mint elmúlást.* - De tudod mit? *Balja ráfog a nőstény torkára.* - Mondd! Mondd el, megelőztek engem, fakóvérű Ydriss?
*Az engem szó olyan sötét és mély tónust kap a kérdésben, akár egy ítélet, mely még azzal a pikírt lehetőséggel is játszik, miszerint a lány igazából saját kérdésével hozta magára a bajt.*
6066. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2015-06-28 23:19:37
Üzenet elküldve: 2015-06-28 23:19:37
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 608
OOC üzenetek: 70
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 608
OOC üzenetek: 70
Játékstílus: Vakmerő
//Az elf törzse//
//Indulás//
*Továbbra is szótlanul halad a társai mellett, viszonylag hosszas városba vezető útjuk alatt inkább csak a többiek párbeszédét hallgatja. Csodálkozik, hogy a hevesnek tűnő nézeteltérés ilyen gyorsan rendeződni tűnik, vagy talán csak elkendőzik az egészet. Bato még mindig kicsit feszélyezett, de ezt igyekszik nem kimutatni. Az is lehet, hogy csak ő dramatizálja túl a helyzetet. Ezen kattog az agya, amíg be nem lépnek a fogadó ajtaján, ahol az alkohol gőze és a zsibaj elterelik a figyelmét, és gyanakodva vizslatja a környezetét. Szerencsére vagy senki nincs jelen azok közül, akik látták a szegénynegyedben történteket, vagy már tök részeg, és probléma nélkül átjutnak a fogadón, ki a főtérre.*
~Alig értem a városba, és máris elhagyom. Úgy fest tanulmányaim is váratnak magukra. Nem tudom, hogy Coinleach ezek után mennyire lesz hajlandó tanítani, de semmi baj. Megértem, ha nem tart jó tanítványának, de nem fogom 20 év tanítását és számtalan mester szavát eldobni azért, hogy mágiát tanuljak.~
*Így folytatja a rágódását a korábbi téma kapcsán. Egész életét olyan emberek között töltötte, akiknek a kis közösség volt mindenük, és bármilyen probléma merült fel, a legjelentéktelenebbektől kezdve a legsúlyosabbakig, azonnal segítő kezet nyújtanak.*
~Nagyvárosban biztos máshogy működik. Az erdő mélyén meg- hát fogalmam sincs. De biztos jó oka van az óvatosságra.~
*Lassan megbeszéli saját magával, és érezhetően megnyugszik. Társai mondandójából csak ennyit szűr ki a belső vitája közepette: "induljunk". Feléjük néz, bólint, és elindul utánuk.*
//Indulás//
*Továbbra is szótlanul halad a társai mellett, viszonylag hosszas városba vezető útjuk alatt inkább csak a többiek párbeszédét hallgatja. Csodálkozik, hogy a hevesnek tűnő nézeteltérés ilyen gyorsan rendeződni tűnik, vagy talán csak elkendőzik az egészet. Bato még mindig kicsit feszélyezett, de ezt igyekszik nem kimutatni. Az is lehet, hogy csak ő dramatizálja túl a helyzetet. Ezen kattog az agya, amíg be nem lépnek a fogadó ajtaján, ahol az alkohol gőze és a zsibaj elterelik a figyelmét, és gyanakodva vizslatja a környezetét. Szerencsére vagy senki nincs jelen azok közül, akik látták a szegénynegyedben történteket, vagy már tök részeg, és probléma nélkül átjutnak a fogadón, ki a főtérre.*
~Alig értem a városba, és máris elhagyom. Úgy fest tanulmányaim is váratnak magukra. Nem tudom, hogy Coinleach ezek után mennyire lesz hajlandó tanítani, de semmi baj. Megértem, ha nem tart jó tanítványának, de nem fogom 20 év tanítását és számtalan mester szavát eldobni azért, hogy mágiát tanuljak.~
*Így folytatja a rágódását a korábbi téma kapcsán. Egész életét olyan emberek között töltötte, akiknek a kis közösség volt mindenük, és bármilyen probléma merült fel, a legjelentéktelenebbektől kezdve a legsúlyosabbakig, azonnal segítő kezet nyújtanak.*
~Nagyvárosban biztos máshogy működik. Az erdő mélyén meg- hát fogalmam sincs. De biztos jó oka van az óvatosságra.~
*Lassan megbeszéli saját magával, és érezhetően megnyugszik. Társai mondandójából csak ennyit szűr ki a belső vitája közepette: "induljunk". Feléjük néz, bólint, és elindul utánuk.*
6065. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2015-06-28 21:43:14
Üzenet elküldve: 2015-06-28 21:43:14
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 310
OOC üzenetek: 31
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 310
OOC üzenetek: 31
Játékstílus: Vakmerő
//Az elf törzse//
//Indulás//
* Valamelyest megkönnyebbül, habár szégyenlősen karjait teste köré fonva halad a férfiakkal alkotott kompániájukban. ~ Tehát végre elindulunk. ~ Izgalmas, hogy átélhet egy kalandot, de az ár, amiért át kell élnie elszomorítja. Izgatottsága ideiglenesen legyőzi bűntudatát és testében, mint villám cikázik keresztül-kasul az adrenalin. Nem tud mihez kezdeni, le kell foglalnia elméjét, ezért inkább kérdez. *
- Coinleach, mesélnél nekem valamit?
* Közben a férfi felőli kezével elengedi magát, és ha az elf hagyja, belekapaszkodik a ruhája szegélyébe.
Ha nem hagyja, akkor csalódottan baktat tovább a főtérre vezető úton.
Szerencsére elkerülik a feltűnést, vagy a feltűnés kerüli el őket és senki sem tartja fel a kis csoportot, hogy meglincseljék az apró tündérleányt sötét tettéért.
Már csak pár tucat méter választja el őt az ismeretlen világtól. Ha a férfi megengedte, akkor most mégerősebben markolja a ruha szegélyét, hogy ujjai belefehérednek. ~ Viszlát város, üdv kaland. ~ Gondolatban mégegyszer átrepül a városon és annak utcáin kanyarogva felkeresi a fontosabb csomópontokat és emlékeket köt hozzájuk. A főtér, ahol az érkezőket vizslatta, a Pegazus, ahol a a mesés történeteket hallgatta, a piactér, ahol annyiszor megfordult az alapvető élelem beszerzése miatt, a barakk, ahol a csattogó kardokat és az izzadt testek csatáját figyelte távolról, a templom, ahol gyakran megfordult a könyvtár miatt, a könyvtár, a negyedek, amelyek annyira különböznek, a kovácsműhely, ahol a csúf inast kikosarazta, az erdő, a rét, a folyópart, ahová szívesen járt és szabadidejét leginkább töltötte, figyelve az ott megforduló népeket, vagy meditált éppen, esetleg a természettel beszélgetett.
És ez a pillanat is eljött. Most száll ki a fészekből, ahová be volt zárva és elindul egy kalandos, nem veszélytelen utazásra. Nem veszélytelen, de érzi, hogy a két férfi mellett semmi baja sem eshet. Nagyot sóhajt, majd tesz egy apró, de látványos lépést előre, majd szinte suttogja: *
- Induljunk.
//Indulás//
* Valamelyest megkönnyebbül, habár szégyenlősen karjait teste köré fonva halad a férfiakkal alkotott kompániájukban. ~ Tehát végre elindulunk. ~ Izgalmas, hogy átélhet egy kalandot, de az ár, amiért át kell élnie elszomorítja. Izgatottsága ideiglenesen legyőzi bűntudatát és testében, mint villám cikázik keresztül-kasul az adrenalin. Nem tud mihez kezdeni, le kell foglalnia elméjét, ezért inkább kérdez. *
- Coinleach, mesélnél nekem valamit?
* Közben a férfi felőli kezével elengedi magát, és ha az elf hagyja, belekapaszkodik a ruhája szegélyébe.
Ha nem hagyja, akkor csalódottan baktat tovább a főtérre vezető úton.
Szerencsére elkerülik a feltűnést, vagy a feltűnés kerüli el őket és senki sem tartja fel a kis csoportot, hogy meglincseljék az apró tündérleányt sötét tettéért.
Már csak pár tucat méter választja el őt az ismeretlen világtól. Ha a férfi megengedte, akkor most mégerősebben markolja a ruha szegélyét, hogy ujjai belefehérednek. ~ Viszlát város, üdv kaland. ~ Gondolatban mégegyszer átrepül a városon és annak utcáin kanyarogva felkeresi a fontosabb csomópontokat és emlékeket köt hozzájuk. A főtér, ahol az érkezőket vizslatta, a Pegazus, ahol a a mesés történeteket hallgatta, a piactér, ahol annyiszor megfordult az alapvető élelem beszerzése miatt, a barakk, ahol a csattogó kardokat és az izzadt testek csatáját figyelte távolról, a templom, ahol gyakran megfordult a könyvtár miatt, a könyvtár, a negyedek, amelyek annyira különböznek, a kovácsműhely, ahol a csúf inast kikosarazta, az erdő, a rét, a folyópart, ahová szívesen járt és szabadidejét leginkább töltötte, figyelve az ott megforduló népeket, vagy meditált éppen, esetleg a természettel beszélgetett.
És ez a pillanat is eljött. Most száll ki a fészekből, ahová be volt zárva és elindul egy kalandos, nem veszélytelen utazásra. Nem veszélytelen, de érzi, hogy a két férfi mellett semmi baja sem eshet. Nagyot sóhajt, majd tesz egy apró, de látványos lépést előre, majd szinte suttogja: *
- Induljunk.
6064. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2015-06-28 20:33:27
Üzenet elküldve: 2015-06-28 20:33:27
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 203
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 203
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Megfontolt
//Bato, Siss//
//Indulás//
*Az elf furcsállja, hogy miért kérdezi ezt a lány, hiszen biztos nem érzi a ruha súlyát, de rajta van, ezt hamar észre is veheti. Természetesen még a szegénynegyedben visszaterítették rá és azóta a templomban megcsomózták a szakadásnál, miközben mosdatták.*
- Nyugodj meg! a ruhád rajtad van. *mosolyodik el az elf a lány esetlenségén, de mindezt betudja a fáradtságának.
A három útitárs átvág az erdőn és a holdudvaron, a fogadóban szorosan közrefogják a lányt, nehogy valaki felismerje, így érnek ki a főtérre.*
- Hosszú út áll előttünk. Jó lenne előtte pihenni, de sokáig nem maradhatunk a városban. Estig eljuthatunk egy darabig, csak legyünk egyelőre minél távolabb a szegénynegyedtől.
*A mágus irányítása alatt pedig egyből útnak is indulnak hogy egy hét alatt megtegyék a szükséges távot.*
~Hosszú útnak nézünk elébe.~
//Indulás//
*Az elf furcsállja, hogy miért kérdezi ezt a lány, hiszen biztos nem érzi a ruha súlyát, de rajta van, ezt hamar észre is veheti. Természetesen még a szegénynegyedben visszaterítették rá és azóta a templomban megcsomózták a szakadásnál, miközben mosdatták.*
- Nyugodj meg! a ruhád rajtad van. *mosolyodik el az elf a lány esetlenségén, de mindezt betudja a fáradtságának.
A három útitárs átvág az erdőn és a holdudvaron, a fogadóban szorosan közrefogják a lányt, nehogy valaki felismerje, így érnek ki a főtérre.*
- Hosszú út áll előttünk. Jó lenne előtte pihenni, de sokáig nem maradhatunk a városban. Estig eljuthatunk egy darabig, csak legyünk egyelőre minél távolabb a szegénynegyedtől.
*A mágus irányítása alatt pedig egyből útnak is indulnak hogy egy hét alatt megtegyék a szükséges távot.*
~Hosszú útnak nézünk elébe.~
6063. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2015-06-28 19:06:05
Üzenet elküldve: 2015-06-28 19:06:05
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 276
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 276
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Megfontolt
– Értem *feleli Mae, és kissé bizonytalanná válik a hangja.*
~De hát a fegyvereikből élnek a testőrök, a lovagok és a karavánkísérők is. Biztos valami efféle ő is. Máshogy nem lehet! Ugye nem?~
*Rááll az ötletre, és lábait fürgén szedve megy Murgrind mellett, vár míg egyik boltba bemegy a törpe, a másikból kijön, csodálja a tömeget, már amennyit aprócska termetével lát belőlük.
Álldigál az egyik bolt előtt, vár, és vár, és vár.
Nézi az embereket, az elhaladó kordékat, a két óriást, ahogy megindulna egy számára ismeretlen cél felé, a felbukkanó városőröket…
És csak vár, és vár, míg már úgy érzi, túl sok idő telt el.
Akkor bekukkant a boltba, de Murgrind nincs sehol.
Körbenéz, még egy sarokkőre is felhág, de Murgrind nincs sehol!*
~Talán csak elkeveredett. Talán valahol vár. Ételt is emlegetett. Talán a fogadóban.~
*Maereh tehát elindul a Pegazus fogadó felé.*
~De hát a fegyvereikből élnek a testőrök, a lovagok és a karavánkísérők is. Biztos valami efféle ő is. Máshogy nem lehet! Ugye nem?~
*Rááll az ötletre, és lábait fürgén szedve megy Murgrind mellett, vár míg egyik boltba bemegy a törpe, a másikból kijön, csodálja a tömeget, már amennyit aprócska termetével lát belőlük.
Álldigál az egyik bolt előtt, vár, és vár, és vár.
Nézi az embereket, az elhaladó kordékat, a két óriást, ahogy megindulna egy számára ismeretlen cél felé, a felbukkanó városőröket…
És csak vár, és vár, míg már úgy érzi, túl sok idő telt el.
Akkor bekukkant a boltba, de Murgrind nincs sehol.
Körbenéz, még egy sarokkőre is felhág, de Murgrind nincs sehol!*
~Talán csak elkeveredett. Talán valahol vár. Ételt is emlegetett. Talán a fogadóban.~
*Maereh tehát elindul a Pegazus fogadó felé.*
6062. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2015-06-28 17:43:13
Üzenet elküldve: 2015-06-28 17:43:13
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 36
OOC üzenetek: 74
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 36
OOC üzenetek: 74
Játékstílus: Vakmerő
*Nem kell túl sok idő, és megérkeznek. Még mindig bambul maga elé, és gondolkodik az álmán. ~A nő... Ismerős... Nem, ő nem lehet...~ Eszébe jut hogy nevelője is ilyesmi vonásokkal hunyt el. De pontosan nem emlékszik rá. És miért álmodott volna róla? Lehet hogy volt valami belső üzenet az álomban? De ha a nő a régi nevelője, akkor a nevetgélő kislány a képeken ő lett volna? Nem is gondolt bele soha hogy ilyen boldog gyerekkora lett volna.
De a képeken kívülről látta magát. Mintha egy másik szemmel nézte volna saját magát. Lehet hogy a nevelője valahogyan közölni akart vele valamit, és megmutatta neki milyen lánynak látta őt? És mit jelent hogy büszke rá? Azt hogy egyedül is boldogul az életben? Vagy azt hogy megfogadta a "tanításokat"? Mindenesetre boldog érzéssel veszi tudtára hogy nevelője a halál után is nézi őt, és boldog ahogy alakult a sorsa.
Ahogy beérnek a főtérre, lekászálódik a fűszerekről a vele utazók sajnálatára. Még "búcsúajándékként" erősen kidomborítva hátát nyújtózkodik egyet, hadd gyönyörködjenek benne a végén.
Miután megköszönte a kedvességet elindul a fogadó irányába. Már igencsak megéhezett, és szeretne valamit enni. Valami jó laktatót. És ki tudja? Talán talál magának társaságot itt a fogadóban is.*
De a képeken kívülről látta magát. Mintha egy másik szemmel nézte volna saját magát. Lehet hogy a nevelője valahogyan közölni akart vele valamit, és megmutatta neki milyen lánynak látta őt? És mit jelent hogy büszke rá? Azt hogy egyedül is boldogul az életben? Vagy azt hogy megfogadta a "tanításokat"? Mindenesetre boldog érzéssel veszi tudtára hogy nevelője a halál után is nézi őt, és boldog ahogy alakult a sorsa.
Ahogy beérnek a főtérre, lekászálódik a fűszerekről a vele utazók sajnálatára. Még "búcsúajándékként" erősen kidomborítva hátát nyújtózkodik egyet, hadd gyönyörködjenek benne a végén.
Miután megköszönte a kedvességet elindul a fogadó irányába. Már igencsak megéhezett, és szeretne valamit enni. Valami jó laktatót. És ki tudja? Talán talál magának társaságot itt a fogadóban is.*
6061. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2015-06-28 07:59:07
Üzenet elküldve: 2015-06-28 07:59:07
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 643
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 643
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Ydriss, Kharasshi, a Szegénynegyed felől//
- Csak vigyázz, nehogy azért álljon meg dobogni a szíved, mert a fajtám egy nyilat eresztett belé. *Közli szárazon, azért csak maradt benne az elfek büszkeségéből. Vagy ha nem is úgy az egész közösség, Lanawin összes hegyesfülűje miatt feleselt, hát törzse miatt. Egy pillanatig nem kételkedik abban, hogy akit harcosnak, vagy akár vadásznak neveltek elbánna a mélységivel.
Csakhogy ő pont nem az, és ez egy kicsit elgondolkoztatja. Az mind szép és jó, hogy a tolvajok nyomába ered, de ha megtalálja őket, akkor hogyan tovább? Mert legalább hárman vannak, és összeszokott csapatnak tűntek, ami jócskán növeli az esélyüket a lány ellen. Persze ha az időigényes módszert választja, megvárja, míg valamelyik egyedül marad, vagy valahogy elválasztja őket egymástól, és akkor csap le, de egyelőre a nyomaikat kellett volna megtalálni. Ez pedig egyre nehezebb feladatnak tűnik. Egy hónap. Ki fogja bírni, akármivel is próbálkozik majd a mélységi, de hogy utána hogyan fogja teljesíteni a feladatát, egyre erősebb kételyeket ébreszt benne.
A gyors lerázást ezen gondolat menet miatt ereszti el a füle mellett, ám csak pillanatnyilag, ennyire egyszerűen nem fogja megúszni a hím. Valamit ki fog találni, hogy szóra bírja, de gondolatai most a nagyobb probléma körül forognak lázasan.
A mélységi azonban még nem hagyja abba a faggatózást. Már épp nyitná a száját, hogy feleljen, miszerint a személyes ok, az marad személyes, és nem csinál belőle köztudott tényt, amikor is jön a folytatás. A szóra nyílt száj hamar be is csukódik, de nem azért, mert zavarba jött volna, vagy megint átbillentették lelkecskéjét a harag irányába. Két kezét csípőre teszi, miközben egyik szemöldökét kérdőn felvonva kérdezi némán: ennél jobb nem jutott eszedbe?*
- De kíváncsi valaki. Csak nem meg akartál győződni róla, hogy megelőztek-e?
- Csak vigyázz, nehogy azért álljon meg dobogni a szíved, mert a fajtám egy nyilat eresztett belé. *Közli szárazon, azért csak maradt benne az elfek büszkeségéből. Vagy ha nem is úgy az egész közösség, Lanawin összes hegyesfülűje miatt feleselt, hát törzse miatt. Egy pillanatig nem kételkedik abban, hogy akit harcosnak, vagy akár vadásznak neveltek elbánna a mélységivel.
Csakhogy ő pont nem az, és ez egy kicsit elgondolkoztatja. Az mind szép és jó, hogy a tolvajok nyomába ered, de ha megtalálja őket, akkor hogyan tovább? Mert legalább hárman vannak, és összeszokott csapatnak tűntek, ami jócskán növeli az esélyüket a lány ellen. Persze ha az időigényes módszert választja, megvárja, míg valamelyik egyedül marad, vagy valahogy elválasztja őket egymástól, és akkor csap le, de egyelőre a nyomaikat kellett volna megtalálni. Ez pedig egyre nehezebb feladatnak tűnik. Egy hónap. Ki fogja bírni, akármivel is próbálkozik majd a mélységi, de hogy utána hogyan fogja teljesíteni a feladatát, egyre erősebb kételyeket ébreszt benne.
A gyors lerázást ezen gondolat menet miatt ereszti el a füle mellett, ám csak pillanatnyilag, ennyire egyszerűen nem fogja megúszni a hím. Valamit ki fog találni, hogy szóra bírja, de gondolatai most a nagyobb probléma körül forognak lázasan.
A mélységi azonban még nem hagyja abba a faggatózást. Már épp nyitná a száját, hogy feleljen, miszerint a személyes ok, az marad személyes, és nem csinál belőle köztudott tényt, amikor is jön a folytatás. A szóra nyílt száj hamar be is csukódik, de nem azért, mert zavarba jött volna, vagy megint átbillentették lelkecskéjét a harag irányába. Két kezét csípőre teszi, miközben egyik szemöldökét kérdőn felvonva kérdezi némán: ennél jobb nem jutott eszedbe?*
- De kíváncsi valaki. Csak nem meg akartál győződni róla, hogy megelőztek-e?
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7361-7380 , 7381-7400 , 7401-7420 , 7421-7440 , 7441-7460 , 7461-7480 , 7481-7500 , 7501-7520 , 7521-7540 , 7541-7560 , 7561-7580 , 7581-7600 , 7601-7620 , 7621-7640 , 7641-7660 , 7661-7680 , 7681-7700 , 7701-7720 , 7721-7740 , 7741-7760 , 7761-7780 , 7781-7800 , 7801-7820 , 7821-7840 , 7841-7860 , 7861-7880 , 7881-7900 , 7901-7920 , 7921-7940 , 7941-7960 , 7961-7980 , 7981-8000 , 8001-8020 , 8021-8040 , 8041-8060 , 8061-8080 , 8081-8100 , 8101-8120 , 8121-8140 , 8141-8160 , 8161-8180 , 8181-8200 , 8201-8220 , 8221-8240 , 8241-8260 , 8261-8280 , 8281-8300 , 8301-8320 , 8321-8340 , 8341-8360 , 8361-8380 , 8381-8400 , 8401-8420 , 8421-8440 , 8441-8460 , 8461-8480 , 8481-8500 , 8501-8520 , 8521-8540 , 8541-8560 , 8561-8580 , 8581-8600 , 8601-8620 , 8621-8640 , 8641-8660 , 8661-8680 , 8681-8700 , 8701-8720 , 8721-8740 , 8741-8760 , 8761-8780 , 8781-8800 , 8801-8820 , 8821-8840 , 8841-8860 , 8861-8880 , 8881-8900 , 8901-8920 , 8921-8940 , 8941-8960 , 8961-8980 , 8981-9000 , 9001-9020 , 9021-9040 , 9041-9060 , 9061-9080 , 9081-9100 , 9101-9120 , 9121-9140 , 9141-9160 , 9161-9180 , 9181-9200 , 9201-9220 , 9221-9240 , 9241-9260 , 9261-9280 , 9281-9300 , 9301-9320 , 9321-9340 , 9341-9360 , 9361-9380 , 9381-9400 , 9401-9420 , 9421-9440 , 9441-9460 , 9461-9480 , 9481-9500 , 9501-9520 , 9521-9540 , 9541-9560 , 9561-9580 , 9581-9600 , 9601-9620 , 9602-9621