Archívum - Arthenior - Arthenior főtere
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Kedves Kalandozó!
Úgy látszik, betévedtél a könyvtár legeldugottabb termébe. Ahhoz képest, milyen apró ajtó vezetett ide, láthatod, hogy a hely hatalmas. Nagyobb, mint bármely másik terem, nagyobb, mint maga a könyvtár, a templom, és talán nagyobb, mint maga Arthenior. Úgy bizony! Amit magad előtt látsz, az nem más, mint évtizedek hamisítatlan történelme. Háborúk, lázadások, isteni csaták, és minden, amiről eddig csak pletykákból hallottál, most kitárul a szemeid előtt. Persze senkinek nem lenne ideje ezt mind elolvasni, ahhoz még az elfek élete is rövid. Viszont ha valami specifikusat keresel, a könyvtárosok segíthetnek megtalálni. Bánj tisztelettel az itt található tekercsekkel! Ezek nélkül az események nélkül te sem állhatnál ma Lanawin földjén. Ne koszold össze, ne hagyj szamárfület a sarkán, és mindig oda tedd vissza, ahonnan levetted! Ne feledd: talán azt hiszed, biztos talajon állsz, de az csak a tegnapi sár, amely szilárdnak tetteti magát!
A nagyterembe!
Valamelyik kisebb terem:
Kedves Kalandozó!
Úgy látszik, betévedtél a könyvtár legeldugottabb termébe. Ahhoz képest, milyen apró ajtó vezetett ide, láthatod, hogy a hely hatalmas. Nagyobb, mint bármely másik terem, nagyobb, mint maga a könyvtár, a templom, és talán nagyobb, mint maga Arthenior. Úgy bizony! Amit magad előtt látsz, az nem más, mint évtizedek hamisítatlan történelme. Háborúk, lázadások, isteni csaták, és minden, amiről eddig csak pletykákból hallottál, most kitárul a szemeid előtt. Persze senkinek nem lenne ideje ezt mind elolvasni, ahhoz még az elfek élete is rövid. Viszont ha valami specifikusat keresel, a könyvtárosok segíthetnek megtalálni. Bánj tisztelettel az itt található tekercsekkel! Ezek nélkül az események nélkül te sem állhatnál ma Lanawin földjén. Ne koszold össze, ne hagyj szamárfület a sarkán, és mindig oda tedd vissza, ahonnan levetted! Ne feledd: talán azt hiszed, biztos talajon állsz, de az csak a tegnapi sár, amely szilárdnak tetteti magát!
A nagyterembe!
Valamelyik kisebb terem:
<< Előző oldal - Mostani oldal: 245 (4881. - 4900. üzenet)Oldal váltása: - Következő oldal >>
4900. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2014-01-17 21:06:20
Üzenet elküldve: 2014-01-17 21:06:20
Rang: Játékos
IC üzenetek: 36
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 36
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Szelíd
//Velenria Destley//
*Sem, arcát az égnek emelve terül el, szokott helyén, a főtér padjai közül. Karjait, kétoldalt a pad támlájára támasztva, lassan, hunyorogva -Hogy a fény ne bántsa- nyitja fel szemeit, hamarosan egész pontosan kitudja venni a kéken úszó felhők körvonalát. Nem kellett volna így felzaklatnia magát a szegénynegyedben. Az a tündérlány... tényleg ilyen nyitott könyv volna számára? Amiket ott mondott Semnek, nem voltak igazak, bár ezt ő sem tudhatta. A férfihez hasonló alakok nem olyan könnyen kiismerhetők bárki számára, mit ahogy ő azt hiszi és beszámolt róla. Még ő maga sem érti miért olyan szókimondó a tündérek társaságában, de zavarja. Ő nem ilyen. Higgadt, és türelmes, megfontoltan cselekszik. De ha ehhez hasonló helyzetben találja magát, elveszti a józanságát, és az előbbihez hasonló viselkedés uralkodik el rajta. Zavaró, nagyon zavaró...De mindegy, ismét kezd megnyugodni, ahogyan az eget bámulva, rubintvörös szemeivel elveszik a felhők vonulásában. Akár egy díszmenet, komótosan vánszorognak, a nap, mint ezernyi aranypénzt ontja rájuk fényes sugarait, amik megtörve a vonulók fehér leplein, tündöklően tükröződik a férfi tiszta tekintetében.
Ismerős hang üti meg a férfi füleit, megtört nyugalmát búcsúztatva hunyja le szemeit, ahogy felemeli fejét a pad háttámlájától, és a szemben lévő szökőkútra tekint. Arcát kicsit a lány felé fordítva, a tündérhez közelebb eső kezének mutatóujjával dobbantva egyet a kőpadon, arcán megjátszott, beletörődő kínnal szólal Velenriához.*
-És mégis hogyan akarsz segíteni? Halálra nyaggatsz?
*Kérdi nyugodt hangon, miközben unottan felfújja orra elől, egyik arcába hullott, fekete tincsét. Halványan elmosolyodik, majd azzal a kézfejével, amivel az imént dobolt, körözve int a lánynak, hogy üljön le mellé, ha akar. Persze továbbra is ott pihenteti karját a kövön, végignyúlva két kezével, a kis pad teljes hosszán.*
-Nem bántottál meg semmivel, ne aggódj. Egyszerűen saját magamon lepődtem meg, mennyire nem tudok parancsolni magamnak. Az indulatok. De amint látod, most már jól vagyok, lenyugodtam, és addig biztosan így is marad, amíg nem nézek újra a szemeidbe. He-he. Lehet, átok ül rajtam, és bohócot csinálnak belőlem a tündérek, mit gondolsz? Lehet, ha még egyszer meglátom azt a naiv, elszánt képed, vaddisznóvá változom, és az erdőbe szaladok.
*Ízetlen tréfáin csak elmosolyodik, nem lepné meg, ha a lány nem reagálna rájuk. Igazából, nem nagyon szokták értékelni az ilyen heccelődéseit, bár ez még nem volt az igazi, viszont többnyire ő is csak unalomból beszél ilyen zöldségeket. Valamivel el kell szórakoznia a hosszú magányos évek alatt az erdőben.
Hirtelen szembefordítja a lánykával fejét, és összeszorított szemekkel, vicsorogva rákiált a tündérre.*
-Szerinted, merjek kockáztatni?!
*Egy percig még így grimaszol, majd lassan, széles mosolyra húzva száját, kinyitja szemeit, és Velenriára néz. Barátságos arcán szikrázva csillan meg tekintete, ahogy az arcába visszahulló haját, most már kezével fésüli vissza egy mozdulattal, és újra a szökőkút felé bámul. Egy ideig nem szól semmit. Arca visszaáll természetes helyzetébe, ám szokatlan, derűs sugárzásából nem veszít. még egyszer beletúr hollószín hajába, majd nyugalommal teljes, tiszta hangján szólítja meg a tündért.*
-Bocs. Nem szoktam ám, ilyet csinálni. Nem tudom mi ütött ma belém, mi van velem.
*Sóhajt egyet, és visszatér a felhők nézéséhez.*
-Min szeretnél "segíteni" pontosan?
*Sem, arcát az égnek emelve terül el, szokott helyén, a főtér padjai közül. Karjait, kétoldalt a pad támlájára támasztva, lassan, hunyorogva -Hogy a fény ne bántsa- nyitja fel szemeit, hamarosan egész pontosan kitudja venni a kéken úszó felhők körvonalát. Nem kellett volna így felzaklatnia magát a szegénynegyedben. Az a tündérlány... tényleg ilyen nyitott könyv volna számára? Amiket ott mondott Semnek, nem voltak igazak, bár ezt ő sem tudhatta. A férfihez hasonló alakok nem olyan könnyen kiismerhetők bárki számára, mit ahogy ő azt hiszi és beszámolt róla. Még ő maga sem érti miért olyan szókimondó a tündérek társaságában, de zavarja. Ő nem ilyen. Higgadt, és türelmes, megfontoltan cselekszik. De ha ehhez hasonló helyzetben találja magát, elveszti a józanságát, és az előbbihez hasonló viselkedés uralkodik el rajta. Zavaró, nagyon zavaró...De mindegy, ismét kezd megnyugodni, ahogyan az eget bámulva, rubintvörös szemeivel elveszik a felhők vonulásában. Akár egy díszmenet, komótosan vánszorognak, a nap, mint ezernyi aranypénzt ontja rájuk fényes sugarait, amik megtörve a vonulók fehér leplein, tündöklően tükröződik a férfi tiszta tekintetében.
Ismerős hang üti meg a férfi füleit, megtört nyugalmát búcsúztatva hunyja le szemeit, ahogy felemeli fejét a pad háttámlájától, és a szemben lévő szökőkútra tekint. Arcát kicsit a lány felé fordítva, a tündérhez közelebb eső kezének mutatóujjával dobbantva egyet a kőpadon, arcán megjátszott, beletörődő kínnal szólal Velenriához.*
-És mégis hogyan akarsz segíteni? Halálra nyaggatsz?
*Kérdi nyugodt hangon, miközben unottan felfújja orra elől, egyik arcába hullott, fekete tincsét. Halványan elmosolyodik, majd azzal a kézfejével, amivel az imént dobolt, körözve int a lánynak, hogy üljön le mellé, ha akar. Persze továbbra is ott pihenteti karját a kövön, végignyúlva két kezével, a kis pad teljes hosszán.*
-Nem bántottál meg semmivel, ne aggódj. Egyszerűen saját magamon lepődtem meg, mennyire nem tudok parancsolni magamnak. Az indulatok. De amint látod, most már jól vagyok, lenyugodtam, és addig biztosan így is marad, amíg nem nézek újra a szemeidbe. He-he. Lehet, átok ül rajtam, és bohócot csinálnak belőlem a tündérek, mit gondolsz? Lehet, ha még egyszer meglátom azt a naiv, elszánt képed, vaddisznóvá változom, és az erdőbe szaladok.
*Ízetlen tréfáin csak elmosolyodik, nem lepné meg, ha a lány nem reagálna rájuk. Igazából, nem nagyon szokták értékelni az ilyen heccelődéseit, bár ez még nem volt az igazi, viszont többnyire ő is csak unalomból beszél ilyen zöldségeket. Valamivel el kell szórakoznia a hosszú magányos évek alatt az erdőben.
Hirtelen szembefordítja a lánykával fejét, és összeszorított szemekkel, vicsorogva rákiált a tündérre.*
-Szerinted, merjek kockáztatni?!
*Egy percig még így grimaszol, majd lassan, széles mosolyra húzva száját, kinyitja szemeit, és Velenriára néz. Barátságos arcán szikrázva csillan meg tekintete, ahogy az arcába visszahulló haját, most már kezével fésüli vissza egy mozdulattal, és újra a szökőkút felé bámul. Egy ideig nem szól semmit. Arca visszaáll természetes helyzetébe, ám szokatlan, derűs sugárzásából nem veszít. még egyszer beletúr hollószín hajába, majd nyugalommal teljes, tiszta hangján szólítja meg a tündért.*
-Bocs. Nem szoktam ám, ilyet csinálni. Nem tudom mi ütött ma belém, mi van velem.
*Sóhajt egyet, és visszatér a felhők nézéséhez.*
-Min szeretnél "segíteni" pontosan?
4899. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2014-01-16 20:54:11
Üzenet elküldve: 2014-01-16 20:54:11
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 468
OOC üzenetek: 100
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 468
OOC üzenetek: 100
Játékstílus: Vakmerő
*A hatalmas fa lombjain kedvesen táncolnak a déli nap sugarai. Alatta néhányan élvezik a kedvező dél környéki időt. A díszes szökőkút körül megannyi idegen nézelődik, felfedezve a város ezen részét, melyben hirtelen a főút felől belecsöppentek. Innen próbálják kitalálni merre is vezessen tovább az út. Az ifjú harcos a szegény negyed irányából érkezik, vértjének egyik magányos csatján pillanatra megcsillan a nap egy kósza sugara, mintha jelezné, hogy kilépett a sötétebb, árnyakkal szőtt városrészből.
Nem bámészkodik, nem csodálkozva tekint körbe, megfigyelve s gondolkodva merre is induljon. Léptei nagyon is céltudatosak és egyenest a Pegazus Fogadó felé vezetik. Amint odaér ujjai ráfonódnak a kilincsre majd egy határozott mozdulattal benyit a tavernába. *
Nem bámészkodik, nem csodálkozva tekint körbe, megfigyelve s gondolkodva merre is induljon. Léptei nagyon is céltudatosak és egyenest a Pegazus Fogadó felé vezetik. Amint odaér ujjai ráfonódnak a kilincsre majd egy határozott mozdulattal benyit a tavernába. *
4898. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2014-01-16 13:23:37
Üzenet elküldve: 2014-01-16 13:23:37
Rang: Játékos
IC üzenetek: 7
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 7
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
* Sosem járt még a városban, csupán az erdő sűrűjéből szemlélte a kőből, fából épült házak rideg falát, meg a tüsténkedő népeket. Mindig is utálattal viseltetett irántuk; kőrengetegbe zárják magukat, mégis a vadonba járnak, hogy időről időre megtizedeljék annak állatait, növényeit, irdatlan pusztítást hagyva maguk után. Felelőtlen, barbár népség.*
Ám a kíváncsiság nagy úr, s ha több mint 100 esztendőnek kellett is eltelnie, de mégis eljött a nap, hogy a vadelf betette lábát a házak közt kanyargó macskaköves kit utcákra.
Az éj leple alatt suhan némán, sarokról-sarokra, olykor az árnyakba simulva, ha járókelőket lát. Sötétzöld csuklyája rejti krémszín arcának undorát, ahányszor szitkozódó, köpdöső őrökbe, vagy faragatlan harcos népekbe botlik, de csak szemlesütve halad tovább, kanyarogva a sikátorok útvesztőjében. Sehol egy talpalatnyi föld, vagy zöld, csak a nyirkos, koszos kövek...
A főtéren serényen vág át, alig áll csak meg, hogy szemügyre vegye annak szökőkútját: csúfnak találja ezt is, inkább halad tovább az erdő irányába. Kíváncsisága alábbhagyott végre, bár alaptalannak bizonyult; semmi vonzót, csalogatót nem lelt a városban. Egy ideje már tépelődött magányában, nem-e lenne jobb itt benn, a városi népek közt, ám a kétely végre elillant. A természet tárt karokkal várja vissza.*
Ám a kíváncsiság nagy úr, s ha több mint 100 esztendőnek kellett is eltelnie, de mégis eljött a nap, hogy a vadelf betette lábát a házak közt kanyargó macskaköves kit utcákra.
Az éj leple alatt suhan némán, sarokról-sarokra, olykor az árnyakba simulva, ha járókelőket lát. Sötétzöld csuklyája rejti krémszín arcának undorát, ahányszor szitkozódó, köpdöső őrökbe, vagy faragatlan harcos népekbe botlik, de csak szemlesütve halad tovább, kanyarogva a sikátorok útvesztőjében. Sehol egy talpalatnyi föld, vagy zöld, csak a nyirkos, koszos kövek...
A főtéren serényen vág át, alig áll csak meg, hogy szemügyre vegye annak szökőkútját: csúfnak találja ezt is, inkább halad tovább az erdő irányába. Kíváncsisága alábbhagyott végre, bár alaptalannak bizonyult; semmi vonzót, csalogatót nem lelt a városban. Egy ideje már tépelődött magányában, nem-e lenne jobb itt benn, a városi népek közt, ám a kétely végre elillant. A természet tárt karokkal várja vissza.*
4897. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2014-01-16 12:24:59
Üzenet elküldve: 2014-01-16 12:24:59
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 110
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 110
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Szelíd
// Krekantaur kincsvadászat //
*Senkinek nem kötelező elviselni a stílusát, azt a mérhetetlen lenézést, amivel a felszíni fajok iránt viseltetik, változni pedig senki kedvéért nem fog. Aki nem bírja gyomorral a társaságát, hát menjen Éjanya hírével, amerre csak szeretne, de őt hagyják békén az afféle maszlagokkal, hogy ha kedvesebb lenne, jobban célt érne. Egy célja van, minél jobb harcossá válni idefent is, ezt pedig nem mézzel átitatott, cukormázas szavakkal fogja elérni.
Mivel a törpe elsőre nem győzte meg arról, hogy érdemes lenne rá időt fecsérelni, így nem is érdekli, hogy amaz esetleg megpukkan mérgében, be akarja végre adni a lovát az istállóba, hogy utána ő is menekülhessen a napról. Szép tervek, de az Éj nem hagyja, hogy ennyire könnyű dolga legyen, az aprólék ugyanis nem ért a szép szóból, egyből utána rohan és tovább fecseg mindenféléket. Mérsékelt érdeklődéssel hallgatja, azt már sikerült belátnia, hogy ha hagyja, hogy a törpe végigmondja, amit akar, akkor előbb és könnyebben szabadulhat. Unaloműzőként már azon kezdene gondolkodni, hogy milyen módszerekkel lehet megölni egy alkalmatlankodót, szigorúan csakis elvi szinten, hiszen egy ilyennel garantáltan saját nyakára hozná az őrséget. A törpe szavai mégis átszivárognak valahogy az undor ködén, így amikor az kezdi részletezni, mi is volt a papíron, a hím féloldalasan rápillant.*
-Ezeket bárki vissza tudja mondani, ha egyszer is látta a hirdetést.
*Ha kell, félbe is szakítja a törpét, hogy saját meglátását közbeszúrhassa. Ennyitől még nem fog hanyatt esni és elnézésért esedezni, bizonyítékra van szüksége, hogy a másik nem csak a száját jártatja, ahogy az fajtájára nagyon is jellemző lenne.*
-Honnan tudjam, hogy tényleg te vagy az, aki a kalandorokat keresi, nem pedig egy szegényes utánzat, aki csak el akarja bitorolni a hirdető identitását?
*Megáll, hogy szembe fordulhasson a Durwdalnak nevezett törpével, alaposan végigmérve többször is. Azt tudja, hogy az apró népség erejéről híres, de mégis... Komikus megjelenésük miatt sosem volt képes őket igazán félni vagy tisztelni. Még a nádszál elfekből is többet néz ki, mint a pici, zömök lényekből.*
-Tegyük fel, hogy elhiszem, hogy te keresel társakat magad mellé és tegyük fel, hogy én volnék a könnyűléptű, csapdákhoz értő kalandor. Miért lenne jó nekem, hogy csatlakozzak?
*Kezeit összefonja a mellkasa előtt, szinte már kihívó testtartással várja a választ.*
*Senkinek nem kötelező elviselni a stílusát, azt a mérhetetlen lenézést, amivel a felszíni fajok iránt viseltetik, változni pedig senki kedvéért nem fog. Aki nem bírja gyomorral a társaságát, hát menjen Éjanya hírével, amerre csak szeretne, de őt hagyják békén az afféle maszlagokkal, hogy ha kedvesebb lenne, jobban célt érne. Egy célja van, minél jobb harcossá válni idefent is, ezt pedig nem mézzel átitatott, cukormázas szavakkal fogja elérni.
Mivel a törpe elsőre nem győzte meg arról, hogy érdemes lenne rá időt fecsérelni, így nem is érdekli, hogy amaz esetleg megpukkan mérgében, be akarja végre adni a lovát az istállóba, hogy utána ő is menekülhessen a napról. Szép tervek, de az Éj nem hagyja, hogy ennyire könnyű dolga legyen, az aprólék ugyanis nem ért a szép szóból, egyből utána rohan és tovább fecseg mindenféléket. Mérsékelt érdeklődéssel hallgatja, azt már sikerült belátnia, hogy ha hagyja, hogy a törpe végigmondja, amit akar, akkor előbb és könnyebben szabadulhat. Unaloműzőként már azon kezdene gondolkodni, hogy milyen módszerekkel lehet megölni egy alkalmatlankodót, szigorúan csakis elvi szinten, hiszen egy ilyennel garantáltan saját nyakára hozná az őrséget. A törpe szavai mégis átszivárognak valahogy az undor ködén, így amikor az kezdi részletezni, mi is volt a papíron, a hím féloldalasan rápillant.*
-Ezeket bárki vissza tudja mondani, ha egyszer is látta a hirdetést.
*Ha kell, félbe is szakítja a törpét, hogy saját meglátását közbeszúrhassa. Ennyitől még nem fog hanyatt esni és elnézésért esedezni, bizonyítékra van szüksége, hogy a másik nem csak a száját jártatja, ahogy az fajtájára nagyon is jellemző lenne.*
-Honnan tudjam, hogy tényleg te vagy az, aki a kalandorokat keresi, nem pedig egy szegényes utánzat, aki csak el akarja bitorolni a hirdető identitását?
*Megáll, hogy szembe fordulhasson a Durwdalnak nevezett törpével, alaposan végigmérve többször is. Azt tudja, hogy az apró népség erejéről híres, de mégis... Komikus megjelenésük miatt sosem volt képes őket igazán félni vagy tisztelni. Még a nádszál elfekből is többet néz ki, mint a pici, zömök lényekből.*
-Tegyük fel, hogy elhiszem, hogy te keresel társakat magad mellé és tegyük fel, hogy én volnék a könnyűléptű, csapdákhoz értő kalandor. Miért lenne jó nekem, hogy csatlakozzak?
*Kezeit összefonja a mellkasa előtt, szinte már kihívó testtartással várja a választ.*
4896. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2014-01-15 20:31:11
Üzenet elküldve: 2014-01-15 20:31:11
Rang: Játékos
IC üzenetek: 12
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 12
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
//Issonar Padar//
*Edyn könnyedén fölemeli a medált és gazdája markába pottyantja.*
- Hát ez meg micsoda? - *dörmögi a lány halkan, és aprólékosan végigtapogatja a medált, hogy "lássa" a mintázatát. Valamilyen nagytestű állatot tapint ki, talán medve, vagy oroszlán; sörényes, szóval inkább oroszlán. Egyik mancsában kardot tart, a másikban valami botszerűséget. A lány annak is örülhet, hogy ennyit kitapintott az ütött-kopott, karcolásokkal teli medálon, így a másik tárgy mibenlétét már nem igazán tudja megállapítania. Egyik kezében a medált tartja, és még végigsimít rajta párszor hüvelykujjával, másik kezével megcirógatja a madarat, aki időközben újra elfoglalta helyét gazdája vállán.
A főtér zajaiból közeledő léptek válnak ki, és az idegen hamarosan el is éri a lány padját.*
- De igen, ami azt illeti, találtam. - *mondja mosolyogva. Ez az ember nem akar tőle semmit, csak a medált akarja visszakapni, amit valószínűleg elejtett. A lány feláll, és igyekszik nagyjából abba az irányba fordítani a fejét, ahol az idegent sejti. Tapasztalatból tudja, hogy hiába vannak az emberek tisztában vele, hogy vak, mégis nagyon zavarja őket, ha egyenesen elbámul mellettük. A szemét inkább nem nyitja ki, mert nem akarja elijeszteni az ismeretlent.
Kicsit előrenyújtja tenyerét, benne a medállal; a madár megnyugtatóan csippant egyet a vállán. Edyn nem tart ettől az embertől, így valószínű, hogy neki sem kell. A madár néha többet érzékelt a világból, mint egy ember, így Dall mindig megbízott a véleményében.*
- Talán ezt keresi az úr?
*Edyn könnyedén fölemeli a medált és gazdája markába pottyantja.*
- Hát ez meg micsoda? - *dörmögi a lány halkan, és aprólékosan végigtapogatja a medált, hogy "lássa" a mintázatát. Valamilyen nagytestű állatot tapint ki, talán medve, vagy oroszlán; sörényes, szóval inkább oroszlán. Egyik mancsában kardot tart, a másikban valami botszerűséget. A lány annak is örülhet, hogy ennyit kitapintott az ütött-kopott, karcolásokkal teli medálon, így a másik tárgy mibenlétét már nem igazán tudja megállapítania. Egyik kezében a medált tartja, és még végigsimít rajta párszor hüvelykujjával, másik kezével megcirógatja a madarat, aki időközben újra elfoglalta helyét gazdája vállán.
A főtér zajaiból közeledő léptek válnak ki, és az idegen hamarosan el is éri a lány padját.*
- De igen, ami azt illeti, találtam. - *mondja mosolyogva. Ez az ember nem akar tőle semmit, csak a medált akarja visszakapni, amit valószínűleg elejtett. A lány feláll, és igyekszik nagyjából abba az irányba fordítani a fejét, ahol az idegent sejti. Tapasztalatból tudja, hogy hiába vannak az emberek tisztában vele, hogy vak, mégis nagyon zavarja őket, ha egyenesen elbámul mellettük. A szemét inkább nem nyitja ki, mert nem akarja elijeszteni az ismeretlent.
Kicsit előrenyújtja tenyerét, benne a medállal; a madár megnyugtatóan csippant egyet a vállán. Edyn nem tart ettől az embertől, így valószínű, hogy neki sem kell. A madár néha többet érzékelt a világból, mint egy ember, így Dall mindig megbízott a véleményében.*
- Talán ezt keresi az úr?
4895. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2014-01-15 18:30:05
Üzenet elküldve: 2014-01-15 18:30:05
Rang: Játékos
IC üzenetek: 16
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 16
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Szelíd
*Múlt éjjel álmot látott. A tegnapi napot, akárhogy is mentegetőzne, céltalan kóborlásra fecsérelte el. Nem is csoda hogy utána a templomkertben tért nyugovóra. A fű és avar ölelésében egy bokor alatt. Ha hinni lehet a költőknek, ez kifejezetten ihletett hely az álomlátáshoz. Már ha eltekintünk attól hogy Thrull, és hite szerint népének minden igaz tagja, legjobb esetben is romantikus képzelgésnek tartja az ilyesmit. Rosszabb esetben természetellenes, a természet lágy öle mint természetellenes hely, Trikorlath örökség, megbízhatatlan és kínos eseménynek. Ha nem lenne olyan bizarr mód egybe eső a szíve mélyén leledző gondolatokkal, hagyná is a fenébe. Így viszont most a főtér egyik padján gubbasztva töpreng rajta. A legrosszabb pedig hogy mindezt fényes délben.*
~Emlékszem hogy a tágas pusztán sétálok. Mögöttem tucatnyian, bár lehet hogy ezrek vagy épp senki sem. Tartunk valahová, és én vezetem őket. Egy cél hajt lebeg a szemem előtt, az hajt előre, annak az ütemére dobog a szívem. Nem tudom hogy mi, de jó érzés. Rég nem volt már célom.
Az azonban amibe beleborzong a szívem még csak nem is ez. Nem emlékszem a puszta látványára. Nem emlékszem hogy láttam volna bármit is álmomban. Éreztem, szagoltam, hallottam a világot, de nem láttam. A Sötétség ölelt körbe. Csak a Sötétség. Mese szép volt.
Kár hogy nincs semmi értelme. Ostoba képzelgés. Kezdem talán elveszteni józan eszemet a Fényben?~
*Mielőtt végképp elmerülne az értelmetlen gondolatok tengerében feláll és elindul a város széle felé. Az egyetlen, általa sokra tartott gyógyszerhez fordul, a mélységes magányhoz.*
~Emlékszem hogy a tágas pusztán sétálok. Mögöttem tucatnyian, bár lehet hogy ezrek vagy épp senki sem. Tartunk valahová, és én vezetem őket. Egy cél hajt lebeg a szemem előtt, az hajt előre, annak az ütemére dobog a szívem. Nem tudom hogy mi, de jó érzés. Rég nem volt már célom.
Az azonban amibe beleborzong a szívem még csak nem is ez. Nem emlékszem a puszta látványára. Nem emlékszem hogy láttam volna bármit is álmomban. Éreztem, szagoltam, hallottam a világot, de nem láttam. A Sötétség ölelt körbe. Csak a Sötétség. Mese szép volt.
Kár hogy nincs semmi értelme. Ostoba képzelgés. Kezdem talán elveszteni józan eszemet a Fényben?~
*Mielőtt végképp elmerülne az értelmetlen gondolatok tengerében feláll és elindul a város széle felé. Az egyetlen, általa sokra tartott gyógyszerhez fordul, a mélységes magányhoz.*
4894. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2014-01-15 15:25:45
Üzenet elküldve: 2014-01-15 15:25:45
Rang: Játékos
IC üzenetek: 25
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 25
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Szelíd
//Dall Men'Nyu//
*A medál, amit Edyn fölkap nem nehéz. Egyszerű anyagból készült, már igencsak ütött kopott darab. Mintája is karcos, durva, az évek nem kegyelmeztek a dombornyomásnak, mely egy két lábon álló oroszlánt ábrázol, egyik kezében karddal, a másikban kötelet tart, melyen középen csomó van.
A csuklyás határozottan halad a tömeg közepe felé. Egyszer lopva hátranéz. Semmi. Csalódottan veszi tudomásul. Úgy tűnik a hétköznapok szürkeséségéből nem ez a lány fogja elszórakoztatni. Csak nem hagyja annyiban azért ezt a medál dolgot. Ezúttal hosszas sétába kezd, de nem tudja elfeledni a történteket, így ismét oda merészkedik - ám ezúttal egyenesen a lányhoz lép.*
- Pardon.
*Na igen, most derül ki, hogy a férfi nem az a szószátyár típus. Komor, sokat látott tekintete csak az elfre figyel.*
- Valamit elhagytam...
*Folytatja és ha a lány figyel rá, mostanra feltűnhetett a csuklyásnak, hogy valójában mi célt is szolgál az a madár a hölgy oldalán.*
- Nem talált esetleg egy medaliont?
*A medál, amit Edyn fölkap nem nehéz. Egyszerű anyagból készült, már igencsak ütött kopott darab. Mintája is karcos, durva, az évek nem kegyelmeztek a dombornyomásnak, mely egy két lábon álló oroszlánt ábrázol, egyik kezében karddal, a másikban kötelet tart, melyen középen csomó van.
A csuklyás határozottan halad a tömeg közepe felé. Egyszer lopva hátranéz. Semmi. Csalódottan veszi tudomásul. Úgy tűnik a hétköznapok szürkeséségéből nem ez a lány fogja elszórakoztatni. Csak nem hagyja annyiban azért ezt a medál dolgot. Ezúttal hosszas sétába kezd, de nem tudja elfeledni a történteket, így ismét oda merészkedik - ám ezúttal egyenesen a lányhoz lép.*
- Pardon.
*Na igen, most derül ki, hogy a férfi nem az a szószátyár típus. Komor, sokat látott tekintete csak az elfre figyel.*
- Valamit elhagytam...
*Folytatja és ha a lány figyel rá, mostanra feltűnhetett a csuklyásnak, hogy valójában mi célt is szolgál az a madár a hölgy oldalán.*
- Nem talált esetleg egy medaliont?
4893. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2014-01-15 00:23:08
Üzenet elküldve: 2014-01-15 00:23:08
Rang: Játékos
IC üzenetek: 4
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 4
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
// Krekantaur kincsvadászat //
* Kíváncsian figyeli a felé forduló alakot, s a csuklya sötétjéből kivillanó sárga ragadozószemekre csak egykedvűen felvonja sűrű, borzas szemöldökét, száját meg bambán lebiggyeszti. Ismeri ő az ilyet, ezeket a szemvillantgatós, ijesztegetős, mesterkélt nézéseket, de hát látott ő már sokkal rosszabbat ennél: például tomboló, félrészeg törp asszonyokat üres korsóval hadonászni... na azoknak olyan a tekintete, hogy az ember egyből meggondolja milyen hangon szól hozzájuk. Leginkább sehogy.
Hangjából ítélve gőgös is ez a csirkefogó, igencsak felvágták a nyelvét, igazából ráférne egy kiadós paskolás a csatabárd nyelével minimum. De mindegy, hisz honnan is tudhatná, hogy ő Durwdal, az a Durwdal, ki a fecnire a szignóját felrótta, a szöveg mellé nem volt portré mellékelve- konstatálja magában a törpe feje búbját vakarászva, megvárva, hogy az idegen befejezze mondókáját. Már épp szólna, de az meg hirtelen sarkon fordul, azt megindul valamerre a lovat maga után cibálva...*
- Há' várjá' má', te kurafi! Ne olyan sietősen!
* Kapja össze magát a zömök kis férfi, s lohol sietve, fújtatva a másik után, közvetlen mellé érve torkát köszörülve felvéve tempóját.*
- Épp azt teszem, mármint magamat hasznossá, de te a saját dógodat is elbaltázod! Mit gondolsz, ki biggyesztette oda a falra azt a papirost? Valami krekantaurról, ereklyékről, meg aranyról írnak benne. Meg hogy kéne egy könnyű léptű mamlasz, vagy egy varázsosféle. Jól mondom-e, hogy ez állt a fecnin?
* Pillanatnyi hatásszünet, de nem hagyja még a másikat szóhoz jutni, ez csak amolyan költői kérdések sora volt az elébb. Nagyot bólint szőrös fejével, s elégedetten folytatja.*
- Nnnnaugye. Durwdal vagyok, aki a hirdetést feladta, veterán, kincsvadász és hivatásos szeszkazán. No de te melyik vagy, a csendes léptű, vagy a mágus, elmondod-é most már? Ne kekeckedj velem tovább, mer már az előbbi is majdhogynem sok volt!
* Mérgesen ráncolja homlokát, a másikra meredve- mármint a csuklyásra, nem a lóra- de ábrázata inkább vicces és derűs, mintsem fenyegető. Egyedül hangja mély és borús, de csak mert a kor azt már jócskán kikezdte, meg hülyén is venné ki magát, ha a méretes csatabárddal hátán, torzonborz szakállával kényes tündérhangon csiripelne.*
* Kíváncsian figyeli a felé forduló alakot, s a csuklya sötétjéből kivillanó sárga ragadozószemekre csak egykedvűen felvonja sűrű, borzas szemöldökét, száját meg bambán lebiggyeszti. Ismeri ő az ilyet, ezeket a szemvillantgatós, ijesztegetős, mesterkélt nézéseket, de hát látott ő már sokkal rosszabbat ennél: például tomboló, félrészeg törp asszonyokat üres korsóval hadonászni... na azoknak olyan a tekintete, hogy az ember egyből meggondolja milyen hangon szól hozzájuk. Leginkább sehogy.
Hangjából ítélve gőgös is ez a csirkefogó, igencsak felvágták a nyelvét, igazából ráférne egy kiadós paskolás a csatabárd nyelével minimum. De mindegy, hisz honnan is tudhatná, hogy ő Durwdal, az a Durwdal, ki a fecnire a szignóját felrótta, a szöveg mellé nem volt portré mellékelve- konstatálja magában a törpe feje búbját vakarászva, megvárva, hogy az idegen befejezze mondókáját. Már épp szólna, de az meg hirtelen sarkon fordul, azt megindul valamerre a lovat maga után cibálva...*
- Há' várjá' má', te kurafi! Ne olyan sietősen!
* Kapja össze magát a zömök kis férfi, s lohol sietve, fújtatva a másik után, közvetlen mellé érve torkát köszörülve felvéve tempóját.*
- Épp azt teszem, mármint magamat hasznossá, de te a saját dógodat is elbaltázod! Mit gondolsz, ki biggyesztette oda a falra azt a papirost? Valami krekantaurról, ereklyékről, meg aranyról írnak benne. Meg hogy kéne egy könnyű léptű mamlasz, vagy egy varázsosféle. Jól mondom-e, hogy ez állt a fecnin?
* Pillanatnyi hatásszünet, de nem hagyja még a másikat szóhoz jutni, ez csak amolyan költői kérdések sora volt az elébb. Nagyot bólint szőrös fejével, s elégedetten folytatja.*
- Nnnnaugye. Durwdal vagyok, aki a hirdetést feladta, veterán, kincsvadász és hivatásos szeszkazán. No de te melyik vagy, a csendes léptű, vagy a mágus, elmondod-é most már? Ne kekeckedj velem tovább, mer már az előbbi is majdhogynem sok volt!
* Mérgesen ráncolja homlokát, a másikra meredve- mármint a csuklyásra, nem a lóra- de ábrázata inkább vicces és derűs, mintsem fenyegető. Egyedül hangja mély és borús, de csak mert a kor azt már jócskán kikezdte, meg hülyén is venné ki magát, ha a méretes csatabárddal hátán, torzonborz szakállával kényes tündérhangon csiripelne.*
4892. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2014-01-14 23:49:29
Üzenet elküldve: 2014-01-14 23:49:29
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 110
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 110
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Szelíd
// Krekantaur kincsvadászat //
*A papír kezei között sínylődve gyűrődik össze, az aljas terv részeként tűnve el a világ szeme elől, hogy véletlenül se maradjon bizonyíték, hogy ilyen felfedezőút indult a városból. Nem volt ilyen hirdetés és már nem is lesz, mivel a fekete köpeny zsebébe süllyed az írás. Pontosabban csak süllyedne, de valaki megzavarja kellemes magányát. Sárga szemei az alkalmatlankodóra villannak, gyávább alakok futamodtak már meg ettől a pillantástól, amit mások felé lövellni képes, különösen napközben, ami amúgy sem kedvez a fajtájának. Az már csak a kellemetlen helyzet ráadása, hogy pont egy törpe beszél hozzá.*
-Igen, érdekel az arany, ahogy mindenkit. A kaland már kevésbé, de ha csak ilyen úton lehet megszerezni, hát nem fogok megfutamodni.
*Válaszolja gőgösen. Úgy tűnik, mégsem marad egészen titokban a kis kaland, amit szabotálni tervezett, valaki máris lecsap rá, arról persze fogalma sincs, hogy pont ez az apró teremtmény az ötlet gazdája, a hirdetés kifüggesztője.*
-Nagyon jól értek ahhoz, hogy aki túl sokat és feleslegesen kérdez, azt más vidékre küldjem. Most pedig dolgom van, keress magadnak valami bányászni valót és tedd magad hasznossá.
*Pillantásánál csak hangja hűvösebb, nem is tervez több percet pocsékolni a nagyszájú törpére, mivel lassanként fogynak az istálló környékéről, így újfent megindul annak irányába, hogy lovát jó kezekbe adja, mielőtt ő maga a fogadóba térne pihenni. Este majd megkeresi, aki a hirdetést kiakasztotta, de előtte ki kell pihennie az út fáradalmait, szemének is jót fog tenni egy elfüggönyözött szoba félhomálya.*
*A papír kezei között sínylődve gyűrődik össze, az aljas terv részeként tűnve el a világ szeme elől, hogy véletlenül se maradjon bizonyíték, hogy ilyen felfedezőút indult a városból. Nem volt ilyen hirdetés és már nem is lesz, mivel a fekete köpeny zsebébe süllyed az írás. Pontosabban csak süllyedne, de valaki megzavarja kellemes magányát. Sárga szemei az alkalmatlankodóra villannak, gyávább alakok futamodtak már meg ettől a pillantástól, amit mások felé lövellni képes, különösen napközben, ami amúgy sem kedvez a fajtájának. Az már csak a kellemetlen helyzet ráadása, hogy pont egy törpe beszél hozzá.*
-Igen, érdekel az arany, ahogy mindenkit. A kaland már kevésbé, de ha csak ilyen úton lehet megszerezni, hát nem fogok megfutamodni.
*Válaszolja gőgösen. Úgy tűnik, mégsem marad egészen titokban a kis kaland, amit szabotálni tervezett, valaki máris lecsap rá, arról persze fogalma sincs, hogy pont ez az apró teremtmény az ötlet gazdája, a hirdetés kifüggesztője.*
-Nagyon jól értek ahhoz, hogy aki túl sokat és feleslegesen kérdez, azt más vidékre küldjem. Most pedig dolgom van, keress magadnak valami bányászni valót és tedd magad hasznossá.
*Pillantásánál csak hangja hűvösebb, nem is tervez több percet pocsékolni a nagyszájú törpére, mivel lassanként fogynak az istálló környékéről, így újfent megindul annak irányába, hogy lovát jó kezekbe adja, mielőtt ő maga a fogadóba térne pihenni. Este majd megkeresi, aki a hirdetést kiakasztotta, de előtte ki kell pihennie az út fáradalmait, szemének is jót fog tenni egy elfüggönyözött szoba félhomálya.*
4891. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2014-01-14 19:52:20
Üzenet elküldve: 2014-01-14 19:52:20
Rang: Játékos
IC üzenetek: 12
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 12
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
//Issonar Padar//
*Már épp úgy gondolná, csak valami hétköznapi zaj volt, amikor újra hallja a fémes pendülést. Ezzel egy időben a madárka újra jelez; tehát feltételezheti, hogy a madár által kiszúrt valaki és a hang között van valami kapcsolat. Kezdi kissé kényelmetlenül érezni magát, és jobban örülne neki, ha visszatérne már a szolga, bármennyire idegesítő is a stílusa. Az idegen körsétájáról nem értesül, mert Edyn, a madárkája ilyen bonyolult dolgokat nem tud megosztani vele, de az előtte földre hulló medál hangját tisztán kihallja az általános zsongásból. Felmerül benne, hogy ez a hang ugyanaz, mint amit az előbb hallott, de sajnos az túl halk volt ahhoz, hogy ezt pontosan megállapíthassa, így el is veti az ötletet. Odatartja Edynnek a tenyerét, a madár átszökdécsel a válláról, és a lány hagyja, hadd repüljön oda a medálért; kezét azonban a köpenye alatt lógó sarló nyelén tartja. Bár nem igazán magabiztos ezen a terepen, hiszen fogalma sincs, mi van körülötte, de ha kell, meg tudja védeni magát.*
*Már épp úgy gondolná, csak valami hétköznapi zaj volt, amikor újra hallja a fémes pendülést. Ezzel egy időben a madárka újra jelez; tehát feltételezheti, hogy a madár által kiszúrt valaki és a hang között van valami kapcsolat. Kezdi kissé kényelmetlenül érezni magát, és jobban örülne neki, ha visszatérne már a szolga, bármennyire idegesítő is a stílusa. Az idegen körsétájáról nem értesül, mert Edyn, a madárkája ilyen bonyolult dolgokat nem tud megosztani vele, de az előtte földre hulló medál hangját tisztán kihallja az általános zsongásból. Felmerül benne, hogy ez a hang ugyanaz, mint amit az előbb hallott, de sajnos az túl halk volt ahhoz, hogy ezt pontosan megállapíthassa, így el is veti az ötletet. Odatartja Edynnek a tenyerét, a madár átszökdécsel a válláról, és a lány hagyja, hadd repüljön oda a medálért; kezét azonban a köpenye alatt lógó sarló nyelén tartja. Bár nem igazán magabiztos ezen a terepen, hiszen fogalma sincs, mi van körülötte, de ha kell, meg tudja védeni magát.*
4890. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2014-01-14 19:30:10
Üzenet elküldve: 2014-01-14 19:30:10
Rang: Játékos
IC üzenetek: 4
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 4
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
// Krekantaur kincsvadászat //
* Cseppet arrébb lép a bejárattól, mégse állja el zömök kis testével az utat, majd kezdi összeütögetni a markában tartott két kopottas kovakövet. Hányni hányják a szikrát, de a szipkát hiába szívja, a pipába tömködött zöldes szín dohány csak nem kap tőlük lángra. Egyre erősebben üti össze őket, közben meg összeszorított ajkakkal szűri a szebbnél-szebb csattanókat.*
- Hogy az anyád mindenségit, há' ménem működsz, te mihaszna kavics?! Térden állva könyörögjek tán?!
* Na még egy csapás, aztán még egy, s végre füstölve izzani kezd a dohány, illatos füstfelhőt eregetve. Zsebre csusszannak azok az átkozott kövek, a törpe meg hosszút, mélyet szív a pipából, hogy aztán jókora füstkarikákat eregessen bajsza alól. A fehér pamacsok egyre csak tágulnak, majd elragadja őket egy hajnali fuvallat, s tehetetlenül szertefoszlanak, hátrahagyva kellemes aromájukat.
Így pöfékel a falnak dőlve Durwdal, szemléli a még csendes, kihalt teret, aztán egyszer csak sercegő hangot hall baljáról; mintha valaki papírt tépne. Odakapja fejét, s látja, ahogy egy csuklyás alak, meg kantárnál vezetett lova állnak a fogadó falánál. Úgy tűnik tényleg lekötötte az a fránya pipa, meg sem hallotta, ahogy egy böhöm nagy hátas patái kopogtak a nyirkos köveken. Rühelli a lovakat, túl nagyok azok hozzá, csizmája alig éri el a kengyelt. Egy warg lenne neki való, no azt szívesen megülné, baltáját lóbálva vágtázna be vele akár ezernyi ork közé!
Megnézi magának az idegent, bár úgy sem lát belőle semmit, az úgy bebugyolálta magát, akár egy napfényre érzékeny zombi. Először le sem esik neki, hogy a csuklyás az imént tépte le a pár napja kiaggatott hirdetést, majd lassan, csikorogva forogni kezdenek azok a bizonyos kerekek a fejben, s szakállát vakarászva közelebb lép cseppet.*
- Há' te meg mivel zsinatoltál az elé...
* Szemei tágra nyílnak örömében, mikor meglátja saját papirosát összegyűrődni az idegen kezeiben, egyből felderül pirospozsgás arca, s vidám fennhangon folytatja.*
- ... ejj, tudtam én! Érdekel a kaland, meg az arany, jól mondom, ugye? Aztán mondjad csak, kiféle, miféle vagy te, meg mihez értesz?
* Odaslattyog az alakhoz, közben néha rosszallóan rásandít a lóra, meg próbálja kivenni a ruha takarásából az idegen arcát, fegyverét, vagy bármi ismertető jegyét- vajon egy ilyen árnyakkal hentergő kalandorral van dolga, vagy talán egy fázós, öreg mágussal?*
* Cseppet arrébb lép a bejárattól, mégse állja el zömök kis testével az utat, majd kezdi összeütögetni a markában tartott két kopottas kovakövet. Hányni hányják a szikrát, de a szipkát hiába szívja, a pipába tömködött zöldes szín dohány csak nem kap tőlük lángra. Egyre erősebben üti össze őket, közben meg összeszorított ajkakkal szűri a szebbnél-szebb csattanókat.*
- Hogy az anyád mindenségit, há' ménem működsz, te mihaszna kavics?! Térden állva könyörögjek tán?!
* Na még egy csapás, aztán még egy, s végre füstölve izzani kezd a dohány, illatos füstfelhőt eregetve. Zsebre csusszannak azok az átkozott kövek, a törpe meg hosszút, mélyet szív a pipából, hogy aztán jókora füstkarikákat eregessen bajsza alól. A fehér pamacsok egyre csak tágulnak, majd elragadja őket egy hajnali fuvallat, s tehetetlenül szertefoszlanak, hátrahagyva kellemes aromájukat.
Így pöfékel a falnak dőlve Durwdal, szemléli a még csendes, kihalt teret, aztán egyszer csak sercegő hangot hall baljáról; mintha valaki papírt tépne. Odakapja fejét, s látja, ahogy egy csuklyás alak, meg kantárnál vezetett lova állnak a fogadó falánál. Úgy tűnik tényleg lekötötte az a fránya pipa, meg sem hallotta, ahogy egy böhöm nagy hátas patái kopogtak a nyirkos köveken. Rühelli a lovakat, túl nagyok azok hozzá, csizmája alig éri el a kengyelt. Egy warg lenne neki való, no azt szívesen megülné, baltáját lóbálva vágtázna be vele akár ezernyi ork közé!
Megnézi magának az idegent, bár úgy sem lát belőle semmit, az úgy bebugyolálta magát, akár egy napfényre érzékeny zombi. Először le sem esik neki, hogy a csuklyás az imént tépte le a pár napja kiaggatott hirdetést, majd lassan, csikorogva forogni kezdenek azok a bizonyos kerekek a fejben, s szakállát vakarászva közelebb lép cseppet.*
- Há' te meg mivel zsinatoltál az elé...
* Szemei tágra nyílnak örömében, mikor meglátja saját papirosát összegyűrődni az idegen kezeiben, egyből felderül pirospozsgás arca, s vidám fennhangon folytatja.*
- ... ejj, tudtam én! Érdekel a kaland, meg az arany, jól mondom, ugye? Aztán mondjad csak, kiféle, miféle vagy te, meg mihez értesz?
* Odaslattyog az alakhoz, közben néha rosszallóan rásandít a lóra, meg próbálja kivenni a ruha takarásából az idegen arcát, fegyverét, vagy bármi ismertető jegyét- vajon egy ilyen árnyakkal hentergő kalandorral van dolga, vagy talán egy fázós, öreg mágussal?*
4889. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2014-01-14 14:55:45
Üzenet elküldve: 2014-01-14 14:55:45
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 110
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 110
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Szelíd
*A Nap jelenléte egyre zavaróbb. Miért nem tudta volna úgy időzíteni a városba való visszatérést, hogy az éjszaka kellős közepe legyen? Egy ideig tépelődött, hogy inkább meghúzza magát a fák között és kivárja, amíg besötétedik, de annyira közel a cél, hogy felesleges lett volna újabb órákat elfecsérelni. Csuklyáját, amennyire csak lehet, a szemébe húzza, köpenyének gallérját felhajtja, hogy ezzel is védje magát, kezeire bőrből készült kesztyűt húz, és hála az óvintézkedéseknek, máris nincs olyan bőrfelület, amit a számára káros fény közvetlenül érne. nem, mintha ettől szikrányival is jobb kedve lenne, de már csak azt kell elviselnie, hogy szemét bántja a nappali világosság. Ez már tűrhető, még ha nem is kellemes, csak addig kell kibírnia, amíg eléri a fogadót, ahol nyugodtan meghúzhatja magát a nap hátralevő részében.
Ahogy feltűnnek a város jellegzetes, jól ismert körvonalai, gyorsabb iramra ösztökéli hátasát, szeretne már mielőbb zárt térben tartózkodni, ahova nem ér el a napfény. Vágtázva érik el a főteret, ahol már visszafogja lovát, nem szeretne eltaposni senkit, csúnya lenne ilyen ostoba hibán elcsúszni, mikor egészen eddig képes volt tisztán tartani a kezeit. Egyszerűbb, ha leszáll a nyeregből és saját lábán haladva vezeti előre az állatot, egyenesen az istálló felé. Nem is gondolná a mélység fia, hogy ott ácsoroghat akkor tömeg, hogy a fogadónál már meg kell torpannia és várni, hogy rá is sor kerüljön. Amíg látszólag türelmesen ácsorog, lesve, hogy mikor akad egy akkora hely, ahova bevághat lovával együtt, egy lengedező papírra lesz figyelmes. Vajon miféle szemetet raknak ki egy kocsma falára? Először épp csak érdektelenül átfutja, de az aranyak említése felkelti a kíváncsiságát. Halk léptű kalandor, a lopakodás mestere? Mintha csak róla regélne a lap. Nem kell ide mágus, se senki más, határozott mozdulattal tépi le a lapot és süllyeszti a zsebébe. Minél kevesebben mennek, annál nagyobb az egy főnek jutó jutalom és annál nagyobb a lehetőség, hogy társa valami "véletlen" folyamán elhalálozzon út közben, rá hagyva a talált kincs egészét. Nem is rossz terv, a köpeny gallérjának takarásában ajkai sötét vigyorra húzódnak. Úgy tűnik, mégsem fogja a lábát lógatni, ideje, hogy egy kis kincsvadászatra menjen és gazdagon térjen haza.*
Ahogy feltűnnek a város jellegzetes, jól ismert körvonalai, gyorsabb iramra ösztökéli hátasát, szeretne már mielőbb zárt térben tartózkodni, ahova nem ér el a napfény. Vágtázva érik el a főteret, ahol már visszafogja lovát, nem szeretne eltaposni senkit, csúnya lenne ilyen ostoba hibán elcsúszni, mikor egészen eddig képes volt tisztán tartani a kezeit. Egyszerűbb, ha leszáll a nyeregből és saját lábán haladva vezeti előre az állatot, egyenesen az istálló felé. Nem is gondolná a mélység fia, hogy ott ácsoroghat akkor tömeg, hogy a fogadónál már meg kell torpannia és várni, hogy rá is sor kerüljön. Amíg látszólag türelmesen ácsorog, lesve, hogy mikor akad egy akkora hely, ahova bevághat lovával együtt, egy lengedező papírra lesz figyelmes. Vajon miféle szemetet raknak ki egy kocsma falára? Először épp csak érdektelenül átfutja, de az aranyak említése felkelti a kíváncsiságát. Halk léptű kalandor, a lopakodás mestere? Mintha csak róla regélne a lap. Nem kell ide mágus, se senki más, határozott mozdulattal tépi le a lapot és süllyeszti a zsebébe. Minél kevesebben mennek, annál nagyobb az egy főnek jutó jutalom és annál nagyobb a lehetőség, hogy társa valami "véletlen" folyamán elhalálozzon út közben, rá hagyva a talált kincs egészét. Nem is rossz terv, a köpeny gallérjának takarásában ajkai sötét vigyorra húzódnak. Úgy tűnik, mégsem fogja a lábát lógatni, ideje, hogy egy kis kincsvadászatra menjen és gazdagon térjen haza.*
4888. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2014-01-13 23:00:27
Üzenet elküldve: 2014-01-13 23:00:27
Rang: Játékos
IC üzenetek: 25
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 25
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Szelíd
//Dall Men'Nyu//
*A lány nem mozdul. Ellenben a madár olybá' tűnik farkasszemet néz vele. Sokan bukták már el ezt az összecsapást, ám a tollas jószág úgy fest állja a sarat. Az állat lenyűgözi a csuklyást. Noha nem kedvelője a hivalkodó, figyelemfelkeltő dolgoknak, a színes madár eleganciája és hűsége képes volt percekre elvarázsolni. Gazdája azonban csak ücsörög, így a férfi csalódottan löki el magát a faltól. A kard halkan csendül, miközben tulajdonosa ismét sétálni kezd. Mivel régóta bolyong már és a madár érdekli, csak egy apró kört tesz a téren. Végül kitalálja, hogyan szórakoztassa el magát. Útja során kezébe veszi régi, romos medálját. Szándékosan úgy alakítja útvonalát, hogy a célszemély előtt haladjon el, s amikor ez megtörténik, észrevétlenül ejti le a medálját, amely halkan csörömpölve érkezik a földre. Nem szívesen válna meg tőle, de ennyi kockázatot érdemes vállalni. A kérdés csak az, hogy a hölgy ráharap-e a csalira...*
*A lány nem mozdul. Ellenben a madár olybá' tűnik farkasszemet néz vele. Sokan bukták már el ezt az összecsapást, ám a tollas jószág úgy fest állja a sarat. Az állat lenyűgözi a csuklyást. Noha nem kedvelője a hivalkodó, figyelemfelkeltő dolgoknak, a színes madár eleganciája és hűsége képes volt percekre elvarázsolni. Gazdája azonban csak ücsörög, így a férfi csalódottan löki el magát a faltól. A kard halkan csendül, miközben tulajdonosa ismét sétálni kezd. Mivel régóta bolyong már és a madár érdekli, csak egy apró kört tesz a téren. Végül kitalálja, hogyan szórakoztassa el magát. Útja során kezébe veszi régi, romos medálját. Szándékosan úgy alakítja útvonalát, hogy a célszemély előtt haladjon el, s amikor ez megtörténik, észrevétlenül ejti le a medálját, amely halkan csörömpölve érkezik a földre. Nem szívesen válna meg tőle, de ennyi kockázatot érdemes vállalni. A kérdés csak az, hogy a hölgy ráharap-e a csalira...*
4887. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2014-01-13 20:01:50
Üzenet elküldve: 2014-01-13 20:01:50
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 22
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 22
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Szelíd
//Thargodar honfoglalás - indulóban//
* Nem indult azonnal vissza a városon kívülre. Reggel bepakolt nyeregtáskájába néhány holmit, aminek hasznát vehetné majd közvetve. Fekete csizmát, bőrnadrágot, sötétkék inget öltött magára. Erre vette fel sodronyingét, amit még egy sötétkék mellény takar. Efelett a kékes fényű, fekete farkasbundáját viseli. Jó meleg és eléggé takarja is azt, amit kell. Fekete haját lazán összefogta, hogy ma ne zavarja. Komor megjelenésűnek hathat fekete csődörén ülve, de ez érdekli most a legkevésbé. Gondolatai egy hóhajú lány körül járnak és egy sérült ork körül, aki gondot okozhat. Több eshetőségre készült fel, fegyverövén díszen hüvelyében tőre, nyergére erősítve kardja pihen. Kifelé tart a városból lóháton, mikor ismerős embereket lát fordulni a Barakk felé. Nem tagadja, a hóhaj az vonzza, de előttük azért majd leplezi, ideig-óráig. A vezér mellé léptet lovával, de út közben vet egy barátságos mosolyt a hóhajúra, akinek még igazán a nevét sem tudja. *
- Kagan vezér, örülök hogy látlak a városban. Nézelődni jöttetek?
* Ha igen, akkor akár maradhat is a csapat mellett, legalább megmutat nekik ezt-azt, ha úgy akarják. Úgyis hozzájuk indult. *
- Látom a sérült ork nem okozott eddig gondot.
* Nem indult azonnal vissza a városon kívülre. Reggel bepakolt nyeregtáskájába néhány holmit, aminek hasznát vehetné majd közvetve. Fekete csizmát, bőrnadrágot, sötétkék inget öltött magára. Erre vette fel sodronyingét, amit még egy sötétkék mellény takar. Efelett a kékes fényű, fekete farkasbundáját viseli. Jó meleg és eléggé takarja is azt, amit kell. Fekete haját lazán összefogta, hogy ma ne zavarja. Komor megjelenésűnek hathat fekete csődörén ülve, de ez érdekli most a legkevésbé. Gondolatai egy hóhajú lány körül járnak és egy sérült ork körül, aki gondot okozhat. Több eshetőségre készült fel, fegyverövén díszen hüvelyében tőre, nyergére erősítve kardja pihen. Kifelé tart a városból lóháton, mikor ismerős embereket lát fordulni a Barakk felé. Nem tagadja, a hóhaj az vonzza, de előttük azért majd leplezi, ideig-óráig. A vezér mellé léptet lovával, de út közben vet egy barátságos mosolyt a hóhajúra, akinek még igazán a nevét sem tudja. *
- Kagan vezér, örülök hogy látlak a városban. Nézelődni jöttetek?
* Ha igen, akkor akár maradhat is a csapat mellett, legalább megmutat nekik ezt-azt, ha úgy akarják. Úgyis hozzájuk indult. *
- Látom a sérült ork nem okozott eddig gondot.
4886. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2014-01-13 19:36:35
Üzenet elküldve: 2014-01-13 19:36:35
Rang: Játékos
IC üzenetek: 91
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 91
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Loq Cordulk//
- Nos, a víz is jól tud jönni a sivatagos területeken, de azért a pia sohasem árt.
*Még pár nyugtalan pillantást vet a háta mögé, aztán rábólint az ork kijelentésére és feláll a pult előtt elhelyezkedő székéről.*
- Felőlem mehetünk.
*Szív egyet a pipáján és a levegőbe fújja a füstöt. Biccent egyet a fogadós felé, majd nyugodt léptekkel megindul a kijárat irányába.*
~Még a végén törzsvendég leszek. Az pedig egy fogadóban sosem hátrány.~
*Bár Yaral jobban kedveli a lepukkant kocsmákat, de a meleg szobát eddig még sohasem utasította vissza. Feltételezi, hogy a fentebb említett helyek nem hemzsegnek Artheniorban, de ha legközelebb itt jár, akkor majd utánakérdez. De nem a fogadósnál, mert az nagy tapintatlanság lenne. Eléri az ajtót, és kilép a főtérre. Meglehetősen világos van, ami a kölyköt idegesíti. Ő jobb szereti az éjszakákat.*
- Nos, a víz is jól tud jönni a sivatagos területeken, de azért a pia sohasem árt.
*Még pár nyugtalan pillantást vet a háta mögé, aztán rábólint az ork kijelentésére és feláll a pult előtt elhelyezkedő székéről.*
- Felőlem mehetünk.
*Szív egyet a pipáján és a levegőbe fújja a füstöt. Biccent egyet a fogadós felé, majd nyugodt léptekkel megindul a kijárat irányába.*
~Még a végén törzsvendég leszek. Az pedig egy fogadóban sosem hátrány.~
*Bár Yaral jobban kedveli a lepukkant kocsmákat, de a meleg szobát eddig még sohasem utasította vissza. Feltételezi, hogy a fentebb említett helyek nem hemzsegnek Artheniorban, de ha legközelebb itt jár, akkor majd utánakérdez. De nem a fogadósnál, mert az nagy tapintatlanság lenne. Eléri az ajtót, és kilép a főtérre. Meglehetősen világos van, ami a kölyköt idegesíti. Ő jobb szereti az éjszakákat.*
4885. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2014-01-13 18:23:20
Üzenet elküldve: 2014-01-13 18:23:20
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1295
OOC üzenetek: 139
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1295
OOC üzenetek: 139
Játékstílus: Vakmerő
//Thargodar honfoglalás - indulóban//
*Isurii is némán hallgatja bátyja okítását. Maga is furcsának találta húga ruházatát, de akad benne annyi együttérzés, hogy ezt ne tegye szóvá férfitársaságban. Másfelől ő csak támogatja Cessa "elnőiesedő" hajlamait, lévén egy nőneműről van szó, nem valami nyeszlett ficsúrról.
A törpének sem szól, bár megjegyzése elosztlatja a kellemes rózsaszín ködöt, mely tegnap óta ott kavarog a fejében.
Csak lopva pillant az eszelős tündérük felé, aki feltűnően szótlan, holott előző nap feladata volt felderíteni. Társait elhagyva, pezsegve vetette bele magát az új életbe, nem törődve semmivel. Úgy sejtették sok hasznos dolgot megtudott, de ennek most nem mutatja jelét.
CSendben lapítva hallgatja Kagant, jobban teszi ha nem szól még mindig. Rendezzék le a férfiak a dolgaikat.*
*Isurii is némán hallgatja bátyja okítását. Maga is furcsának találta húga ruházatát, de akad benne annyi együttérzés, hogy ezt ne tegye szóvá férfitársaságban. Másfelől ő csak támogatja Cessa "elnőiesedő" hajlamait, lévén egy nőneműről van szó, nem valami nyeszlett ficsúrról.
A törpének sem szól, bár megjegyzése elosztlatja a kellemes rózsaszín ködöt, mely tegnap óta ott kavarog a fejében.
Csak lopva pillant az eszelős tündérük felé, aki feltűnően szótlan, holott előző nap feladata volt felderíteni. Társait elhagyva, pezsegve vetette bele magát az új életbe, nem törődve semmivel. Úgy sejtették sok hasznos dolgot megtudott, de ennek most nem mutatja jelét.
CSendben lapítva hallgatja Kagant, jobban teszi ha nem szól még mindig. Rendezzék le a férfiak a dolgaikat.*
4884. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2014-01-13 17:15:20
Üzenet elküldve: 2014-01-13 17:15:20
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 201
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 201
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Szelíd
//Thargodar honfoglalás - indulóban//
*A füves pusztán való áthaladásuk valóban igen csendes, már ami őt illeti. Elmélyed magában és a gondolataiban. Nem nagyon van sem igénye, sem kedve a többiekkel bájcsevegni az időjárásról. Hrothgar irány mutatása helyes. A törpe látta a várost, és nem egy tökkel ütött fajta. Nem tartja valószínűnek hogy amíg a kovács beszél, addig az őrséggel gond lehet. Az elkapott beszéd foszlányokból úgy veszi ki, hogy Kagannak nem tetszik túlságosan a fegyver leadási szabály. Már pedig nem csak a barakkban lesznek ilyen előírások.*
~Új szabályok öreg fiú, szokni kell~
*Hideg mosoly kúszik arcára. Hisz tudja, lesznek itt még meglepetések kis törzse számára.
A város kapun való átkelés probléma mentes, bár a tömeg hatalmas. Nem minden szándék nélkül, hagyja hogy egy nagyobb kereskedő szekér közé és a csapat többi része közé kerüljön. Lassan poroszkál a lóval, s a gyalog haladók is elé keverednek. Hagyja nőni a távot 10 méter, 20 méter, aztán 30 méter. Mígnem a többiek már alig látszanak.
Könnyed, finom mozdulattal csusszan le ló oldalán, s ezzel el is tűnik a tömegben. Az ő 140 cm-vel ez nem nehéz, hisz még egy 12 éves fiú is magasabb nála. Hát még az emberek. Kantárszáron vezeti a lovát, s határozottan indul meg oldal irányban, a fent említett Pegazus felé. Itt hagyott valamit a legutóbbi alkalommal. Valamit amire szüksége lesz.
-Nyugalom, te.*Paskolja meg a hátas oldalát, miközben kiköti a kocsma elé.
Kezei gyorsan végig futnak a farkas szőr alatt a dobó tőr hevedereken, mert ugye biztos ami biztos. De ezt leszámítva fegyvertelennek látszik, mint mindig. Az íjat a lovon hagyja, mint általában. Az ajtón való belépés előtt még pont elcsípi a távolodók alakját. Tudja merre mennek. És azt is hol rövidíthet majd egy keveset a távon, hogy beérje őket. Nem mintha komoly lemaradással kéne számolnia. 5 perc, talán 10 és újra a nyomukban lesz. Végül is történhetett volna véletlenül is hogy elé vágott egy szekér, amit mondjuk megállított az őrség. Ő meg pont bent ragadt a forgalmi dugó közepén. Gyakran megesik az ilyesmi. Főleg egy városkapuban. A belépő gyanús arcokat mégis csak ellenőrizni kell. Mert ugye városfal az nincsen. Persze így értelmét veszti az egész ellenőrzés. De minek fusson ő bele egy ilyen logikai rémálomba? Ugye? Felesleges. Belöki maga előtt az ajtót és már a Pegazusban is van.*
*A füves pusztán való áthaladásuk valóban igen csendes, már ami őt illeti. Elmélyed magában és a gondolataiban. Nem nagyon van sem igénye, sem kedve a többiekkel bájcsevegni az időjárásról. Hrothgar irány mutatása helyes. A törpe látta a várost, és nem egy tökkel ütött fajta. Nem tartja valószínűnek hogy amíg a kovács beszél, addig az őrséggel gond lehet. Az elkapott beszéd foszlányokból úgy veszi ki, hogy Kagannak nem tetszik túlságosan a fegyver leadási szabály. Már pedig nem csak a barakkban lesznek ilyen előírások.*
~Új szabályok öreg fiú, szokni kell~
*Hideg mosoly kúszik arcára. Hisz tudja, lesznek itt még meglepetések kis törzse számára.
A város kapun való átkelés probléma mentes, bár a tömeg hatalmas. Nem minden szándék nélkül, hagyja hogy egy nagyobb kereskedő szekér közé és a csapat többi része közé kerüljön. Lassan poroszkál a lóval, s a gyalog haladók is elé keverednek. Hagyja nőni a távot 10 méter, 20 méter, aztán 30 méter. Mígnem a többiek már alig látszanak.
Könnyed, finom mozdulattal csusszan le ló oldalán, s ezzel el is tűnik a tömegben. Az ő 140 cm-vel ez nem nehéz, hisz még egy 12 éves fiú is magasabb nála. Hát még az emberek. Kantárszáron vezeti a lovát, s határozottan indul meg oldal irányban, a fent említett Pegazus felé. Itt hagyott valamit a legutóbbi alkalommal. Valamit amire szüksége lesz.
-Nyugalom, te.*Paskolja meg a hátas oldalát, miközben kiköti a kocsma elé.
Kezei gyorsan végig futnak a farkas szőr alatt a dobó tőr hevedereken, mert ugye biztos ami biztos. De ezt leszámítva fegyvertelennek látszik, mint mindig. Az íjat a lovon hagyja, mint általában. Az ajtón való belépés előtt még pont elcsípi a távolodók alakját. Tudja merre mennek. És azt is hol rövidíthet majd egy keveset a távon, hogy beérje őket. Nem mintha komoly lemaradással kéne számolnia. 5 perc, talán 10 és újra a nyomukban lesz. Végül is történhetett volna véletlenül is hogy elé vágott egy szekér, amit mondjuk megállított az őrség. Ő meg pont bent ragadt a forgalmi dugó közepén. Gyakran megesik az ilyesmi. Főleg egy városkapuban. A belépő gyanús arcokat mégis csak ellenőrizni kell. Mert ugye városfal az nincsen. Persze így értelmét veszti az egész ellenőrzés. De minek fusson ő bele egy ilyen logikai rémálomba? Ugye? Felesleges. Belöki maga előtt az ajtót és már a Pegazusban is van.*
4883. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2014-01-13 16:06:21
Üzenet elküldve: 2014-01-13 16:06:21
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 2255
OOC üzenetek: 782
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 2255
OOC üzenetek: 782
Játékstílus: Vakmerő
//Thargodar honfoglalás - indulóban//
*Cessa kérdésre bizonytalanul megvonja a vállát, hiszen nem tudja, honnan is tudhatná. Már az sem rossz, hogy ide csak úgy be lehetett jönni.*
~ A tömeg teszi. Tehát mégsem olyan, mint egy nagy törzsi tábor... inkább mint a szövetségi találkozók. Nem ismer mindenki mindenkit, de azért tudják, hol a helyük és merre vannak a sátraik. *lassan helyükre kerülnek a dolgok, de a látvány hatása még mindig elnyom minden mást.*
*Bár a tündér egyelőre kellően hallgatag és feltűnésmentes, Hrothgaar beszél helyette is. A kis kurta lábú most igazán elemében van.*
- Pegazus. Értem...és az jelent is valamit? *nem látott még szárnyas lovat, sőt, egyszarvú lovat sem, és az idevágó meséket sem ismeri. Az ő törzsében nővé változó sárkányokról, orkokról, sivatagi elfekről és hasonló lényekről szóltak a mesék.*
- Meglátjuk. *reagál a fegyverek kérdésére, mert ez nem nyerte el a tetszését. Lehetséges, hogy csak a gyakorlóknak kell leadni, de az is lehet, hogy ez a belépés feltétele.*
- A fakard gyerekeknek való. Nem erősíti a kart és rossz beidegződéseket okoz. Ostobaság. Meg kell tanulni ésszel vívni. Hacsak nincs olyan igazi, nehéz fakardjuk, de honnan lenne itt vasfa? *méltatlankodik már előre, bár próbálja nem belelovalni magát a dologba. Csak szép nyugodtan, nem kiborulni, ez a lényeg.*
- És a többi merre van? Az a Templom, meg a törzsfők, vagy mik, tanácstagok háza? Hol gyűlnek össze?! Nem fogok végigkalapozni 12 városi puhányt, mint valami sebes valagú koldus, aki ételért zavarog. Ezt megtudtátok?
*Cessa kérdésre bizonytalanul megvonja a vállát, hiszen nem tudja, honnan is tudhatná. Már az sem rossz, hogy ide csak úgy be lehetett jönni.*
~ A tömeg teszi. Tehát mégsem olyan, mint egy nagy törzsi tábor... inkább mint a szövetségi találkozók. Nem ismer mindenki mindenkit, de azért tudják, hol a helyük és merre vannak a sátraik. *lassan helyükre kerülnek a dolgok, de a látvány hatása még mindig elnyom minden mást.*
*Bár a tündér egyelőre kellően hallgatag és feltűnésmentes, Hrothgaar beszél helyette is. A kis kurta lábú most igazán elemében van.*
- Pegazus. Értem...és az jelent is valamit? *nem látott még szárnyas lovat, sőt, egyszarvú lovat sem, és az idevágó meséket sem ismeri. Az ő törzsében nővé változó sárkányokról, orkokról, sivatagi elfekről és hasonló lényekről szóltak a mesék.*
- Meglátjuk. *reagál a fegyverek kérdésére, mert ez nem nyerte el a tetszését. Lehetséges, hogy csak a gyakorlóknak kell leadni, de az is lehet, hogy ez a belépés feltétele.*
- A fakard gyerekeknek való. Nem erősíti a kart és rossz beidegződéseket okoz. Ostobaság. Meg kell tanulni ésszel vívni. Hacsak nincs olyan igazi, nehéz fakardjuk, de honnan lenne itt vasfa? *méltatlankodik már előre, bár próbálja nem belelovalni magát a dologba. Csak szép nyugodtan, nem kiborulni, ez a lényeg.*
- És a többi merre van? Az a Templom, meg a törzsfők, vagy mik, tanácstagok háza? Hol gyűlnek össze?! Nem fogok végigkalapozni 12 városi puhányt, mint valami sebes valagú koldus, aki ételért zavarog. Ezt megtudtátok?
4882. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2014-01-13 11:54:49
Üzenet elküldve: 2014-01-13 11:54:49
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 856
OOC üzenetek: 175
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 856
OOC üzenetek: 175
Játékstílus: Vakmerő
//Thargodar Honfoglalás – indulóban//
*Útjuk a Thargodar táborból Arthenior városába jobbára csendesen és eseménytelenül ment. Hrothgaar ezúttal kissé jobban megfigyelte magának a tájat, bár az erős túlzás lenne, hogy gyönyörködött benne. Lapos somolygással hallgatja végig Kagan lányoknak szánt fejtágító beszédét, Cessa és Isurii öltözéke ezek szerint (pontosabban Kagan szerint) nem épp a legmegfelelőbb egy városi látogatásra...*
- Ne korhold őket nagyon. Lehet megakad rajtuk valami jómódú kereskedő szeme, akkor pedig nagyot szakíthatunk! Vehehe!
*Horkan fel a törpe és Cessa tekintetét fürkészi bármiféle reakció után kutatva.*
~jól megnőtt a kis csipisz, lassan keríteni kellene magának valami férfit~
*Időnként hátra- hátratekint és Valiant fürkészi, aki feltűnően hallgatag a mai napon. Hrothgaarnak van éppen sejtése, hogy mi is lehet az oka ennek, de megtanulta az évek alatt, hogy az ilyen napokon jobb nem „piszkálni a parazsat”. Inkább előrefordul és a tájat vizslatja tovább...*
- Hát... ez lenne az, Kagan.
*Bök fejével a város irányába Hrothgaar és mélyet szippant a levegőből. Lovát megugratja és előrenyargal. Nem túl messzire, csak éppen annyira, hogy társai még jól láthatóak maradjanak. Bevárja övéit, és együtt lovagolnak be Arthenior városába. Kagan mellett léptetve egészen biztosan nem kelt olyan felséges látványt, mint a vezérük, de Hrothgaar sem panaszkodhat. Fajtársainál valamivel magasabbra nőtt eddigi évei alatt, vörös üstöke és szakálla gondosan ápolt, és szépen fonott. Tartása egyenes, széles mellkasa, rusztikus testalkata pedig erejéről és szívósságáról árulkodik. Felsőtestén szép acél láncing feszül. Díszes vállvasai és alkarvédői pedig szakértő kezek munkái, kiállták az idő és a számtalan kisebb-nagyobb csetepaté próbáit. Övére akasztva orrvédős sisakja himbálódzik, továbbá a nyeregre akasztva ott pihen harci kalapácsa és bárdja is. A főtéren körülnézve ugyanaz a forgatag fogadja, mint előző alkalommal. Hrothgaar egy nagy épület felé mutat, mely tőlük jobbra helyezkedik el.*
- Az ott a fogadó, amiről beszéltem. A Pegazus. Arra pedig a Kovácsműhely van, igaz át kell haladnunk a szegénynegyeden is, a bárd útmutatása alapján.
*Lendíti karját a főtér másik pontja fel. Kagan először a Barakkot akarja megnézni, úgyhogy Hrothgaar megvárja, míg Valian mellé léptet hátasával és úgy indulnak meg a cél felé.*
- Tán le kell adnunk minden fegyverünket... Nem látok benne sok értelmet, mit ne mondjak, de ha ez a szabály, akkor nincs mit tenni.
*Jegyzi meg kissé lefitymáló hangon Hrothgaar és köp egy laposat a város utcájára.*
A hozzászólás írója (Hrothgaar Skyllagrimmson) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.01.13 11:57:44
*Útjuk a Thargodar táborból Arthenior városába jobbára csendesen és eseménytelenül ment. Hrothgaar ezúttal kissé jobban megfigyelte magának a tájat, bár az erős túlzás lenne, hogy gyönyörködött benne. Lapos somolygással hallgatja végig Kagan lányoknak szánt fejtágító beszédét, Cessa és Isurii öltözéke ezek szerint (pontosabban Kagan szerint) nem épp a legmegfelelőbb egy városi látogatásra...*
- Ne korhold őket nagyon. Lehet megakad rajtuk valami jómódú kereskedő szeme, akkor pedig nagyot szakíthatunk! Vehehe!
*Horkan fel a törpe és Cessa tekintetét fürkészi bármiféle reakció után kutatva.*
~jól megnőtt a kis csipisz, lassan keríteni kellene magának valami férfit~
*Időnként hátra- hátratekint és Valiant fürkészi, aki feltűnően hallgatag a mai napon. Hrothgaarnak van éppen sejtése, hogy mi is lehet az oka ennek, de megtanulta az évek alatt, hogy az ilyen napokon jobb nem „piszkálni a parazsat”. Inkább előrefordul és a tájat vizslatja tovább...*
- Hát... ez lenne az, Kagan.
*Bök fejével a város irányába Hrothgaar és mélyet szippant a levegőből. Lovát megugratja és előrenyargal. Nem túl messzire, csak éppen annyira, hogy társai még jól láthatóak maradjanak. Bevárja övéit, és együtt lovagolnak be Arthenior városába. Kagan mellett léptetve egészen biztosan nem kelt olyan felséges látványt, mint a vezérük, de Hrothgaar sem panaszkodhat. Fajtársainál valamivel magasabbra nőtt eddigi évei alatt, vörös üstöke és szakálla gondosan ápolt, és szépen fonott. Tartása egyenes, széles mellkasa, rusztikus testalkata pedig erejéről és szívósságáról árulkodik. Felsőtestén szép acél láncing feszül. Díszes vállvasai és alkarvédői pedig szakértő kezek munkái, kiállták az idő és a számtalan kisebb-nagyobb csetepaté próbáit. Övére akasztva orrvédős sisakja himbálódzik, továbbá a nyeregre akasztva ott pihen harci kalapácsa és bárdja is. A főtéren körülnézve ugyanaz a forgatag fogadja, mint előző alkalommal. Hrothgaar egy nagy épület felé mutat, mely tőlük jobbra helyezkedik el.*
- Az ott a fogadó, amiről beszéltem. A Pegazus. Arra pedig a Kovácsműhely van, igaz át kell haladnunk a szegénynegyeden is, a bárd útmutatása alapján.
*Lendíti karját a főtér másik pontja fel. Kagan először a Barakkot akarja megnézni, úgyhogy Hrothgaar megvárja, míg Valian mellé léptet hátasával és úgy indulnak meg a cél felé.*
- Tán le kell adnunk minden fegyverünket... Nem látok benne sok értelmet, mit ne mondjak, de ha ez a szabály, akkor nincs mit tenni.
*Jegyzi meg kissé lefitymáló hangon Hrothgaar és köp egy laposat a város utcájára.*
A hozzászólás írója (Hrothgaar Skyllagrimmson) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.01.13 11:57:44
4881. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2014-01-12 23:17:33
Üzenet elküldve: 2014-01-12 23:17:33
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 90
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 90
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Szelíd
//Thargodar honfoglalás - indulóban//
*Szokásához híven, nem beszél túl sokat. Sem mondanivalója, sem kedve nincs hozzá, főleg, miután öltözékét illetően megkapja drága bátyjától a hidegzuhanyt. Saját gondolatmenete szerint, ahogy az sem mindegy, hogy fegyveresek tucatjaival, avagy békés küldöttségként vonulnak a város határaihoz, úgy az sem, hogy csapzott, elcsigázott éhező bandának vagy jómódban tengődő, magabiztos és erős népnek mutatják magukat. Rögtönzött kinézete pedig nem lép át egy bizonyos határon- önmagához képest látványos a változás, de egy idegennek semmit sem mutat ez. Csenevész alakján aligha időzik el pillantás, ellentétben nővére termékenységet sugalló idomaival. Az erről szövögetett eszmefuttatását mégsem osztja meg a többiekkel. Fiatal még, viszont jó korán megtanulta, melyek azok a pillanatok, amikor jobb hallgatni. Az idegen terepre lépés előtti izgatott várakozás pedig éppen ilyen.
Ha nagyon erősködnek testvérei, a hajából kiveszi a fémdíszeket, sőt, ha úgy alakul, a bundát is szorosan maga köré csavarja- rajta ne múljon a családi béke. Mégis, a nyeregben kópésan vigyorogva ücsörög, magabiztosságát úgy tűnik, nem töri meg a morgolódás.
A főtérre érve így, második pillantásra is lenyűgözi a látvány. Rövidke életének nagy részét a pusztán töltötte, így a többieknél jóval kevesebb alkalma volt ilyen népes és szép helyen lenni. Ha először lenne itt, talán el is veszne kicsit a nyüzsgő város látványában. *
- És oda, a .. barakkba be fognak engedni?
* Fogalma sincs, hogy mennek itt a dolgok.*
*Szokásához híven, nem beszél túl sokat. Sem mondanivalója, sem kedve nincs hozzá, főleg, miután öltözékét illetően megkapja drága bátyjától a hidegzuhanyt. Saját gondolatmenete szerint, ahogy az sem mindegy, hogy fegyveresek tucatjaival, avagy békés küldöttségként vonulnak a város határaihoz, úgy az sem, hogy csapzott, elcsigázott éhező bandának vagy jómódban tengődő, magabiztos és erős népnek mutatják magukat. Rögtönzött kinézete pedig nem lép át egy bizonyos határon- önmagához képest látványos a változás, de egy idegennek semmit sem mutat ez. Csenevész alakján aligha időzik el pillantás, ellentétben nővére termékenységet sugalló idomaival. Az erről szövögetett eszmefuttatását mégsem osztja meg a többiekkel. Fiatal még, viszont jó korán megtanulta, melyek azok a pillanatok, amikor jobb hallgatni. Az idegen terepre lépés előtti izgatott várakozás pedig éppen ilyen.
Ha nagyon erősködnek testvérei, a hajából kiveszi a fémdíszeket, sőt, ha úgy alakul, a bundát is szorosan maga köré csavarja- rajta ne múljon a családi béke. Mégis, a nyeregben kópésan vigyorogva ücsörög, magabiztosságát úgy tűnik, nem töri meg a morgolódás.
A főtérre érve így, második pillantásra is lenyűgözi a látvány. Rövidke életének nagy részét a pusztán töltötte, így a többieknél jóval kevesebb alkalma volt ilyen népes és szép helyen lenni. Ha először lenne itt, talán el is veszne kicsit a nyüzsgő város látványában. *
- És oda, a .. barakkba be fognak engedni?
* Fogalma sincs, hogy mennek itt a dolgok.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7361-7380 , 7381-7400 , 7401-7420 , 7421-7440 , 7441-7460 , 7461-7480 , 7481-7500 , 7501-7520 , 7521-7540 , 7541-7560 , 7561-7580 , 7581-7600 , 7601-7620 , 7621-7640 , 7641-7660 , 7661-7680 , 7681-7700 , 7701-7720 , 7721-7740 , 7741-7760 , 7761-7780 , 7781-7800 , 7801-7820 , 7821-7840 , 7841-7860 , 7861-7880 , 7881-7900 , 7901-7920 , 7921-7940 , 7941-7960 , 7961-7980 , 7981-8000 , 8001-8020 , 8021-8040 , 8041-8060 , 8061-8080 , 8081-8100 , 8101-8120 , 8121-8140 , 8141-8160 , 8161-8180 , 8181-8200 , 8201-8220 , 8221-8240 , 8241-8260 , 8261-8280 , 8281-8300 , 8301-8320 , 8321-8340 , 8341-8360 , 8361-8380 , 8381-8400 , 8401-8420 , 8421-8440 , 8441-8460 , 8461-8480 , 8481-8500 , 8501-8520 , 8521-8540 , 8541-8560 , 8561-8580 , 8581-8600 , 8601-8620 , 8621-8640 , 8641-8660 , 8661-8680 , 8681-8700 , 8701-8720 , 8721-8740 , 8741-8760 , 8761-8780 , 8781-8800 , 8801-8820 , 8821-8840 , 8841-8860 , 8861-8880 , 8881-8900 , 8901-8920 , 8921-8940 , 8941-8960 , 8961-8980 , 8981-9000 , 9001-9020 , 9021-9040 , 9041-9060 , 9061-9080 , 9081-9100 , 9101-9120 , 9121-9140 , 9141-9160 , 9161-9180 , 9181-9200 , 9201-9220 , 9221-9240 , 9241-9260 , 9261-9280 , 9281-9300 , 9301-9320 , 9321-9340 , 9341-9360 , 9361-9380 , 9381-9400 , 9401-9420 , 9421-9440 , 9441-9460 , 9461-9480 , 9481-9500 , 9501-9520 , 9521-9540 , 9541-9560 , 9561-9580 , 9581-9600 , 9601-9620 , 9602-9621