Archívum - Arthenior - Arthenior főtere
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Kedves Kalandozó!
Úgy látszik, betévedtél a könyvtár legeldugottabb termébe. Ahhoz képest, milyen apró ajtó vezetett ide, láthatod, hogy a hely hatalmas. Nagyobb, mint bármely másik terem, nagyobb, mint maga a könyvtár, a templom, és talán nagyobb, mint maga Arthenior. Úgy bizony! Amit magad előtt látsz, az nem más, mint évtizedek hamisítatlan történelme. Háborúk, lázadások, isteni csaták, és minden, amiről eddig csak pletykákból hallottál, most kitárul a szemeid előtt. Persze senkinek nem lenne ideje ezt mind elolvasni, ahhoz még az elfek élete is rövid. Viszont ha valami specifikusat keresel, a könyvtárosok segíthetnek megtalálni. Bánj tisztelettel az itt található tekercsekkel! Ezek nélkül az események nélkül te sem állhatnál ma Lanawin földjén. Ne koszold össze, ne hagyj szamárfület a sarkán, és mindig oda tedd vissza, ahonnan levetted! Ne feledd: talán azt hiszed, biztos talajon állsz, de az csak a tegnapi sár, amely szilárdnak tetteti magát!
A nagyterembe!
Valamelyik kisebb terem:
Kedves Kalandozó!
Úgy látszik, betévedtél a könyvtár legeldugottabb termébe. Ahhoz képest, milyen apró ajtó vezetett ide, láthatod, hogy a hely hatalmas. Nagyobb, mint bármely másik terem, nagyobb, mint maga a könyvtár, a templom, és talán nagyobb, mint maga Arthenior. Úgy bizony! Amit magad előtt látsz, az nem más, mint évtizedek hamisítatlan történelme. Háborúk, lázadások, isteni csaták, és minden, amiről eddig csak pletykákból hallottál, most kitárul a szemeid előtt. Persze senkinek nem lenne ideje ezt mind elolvasni, ahhoz még az elfek élete is rövid. Viszont ha valami specifikusat keresel, a könyvtárosok segíthetnek megtalálni. Bánj tisztelettel az itt található tekercsekkel! Ezek nélkül az események nélkül te sem állhatnál ma Lanawin földjén. Ne koszold össze, ne hagyj szamárfület a sarkán, és mindig oda tedd vissza, ahonnan levetted! Ne feledd: talán azt hiszed, biztos talajon állsz, de az csak a tegnapi sár, amely szilárdnak tetteti magát!
A nagyterembe!
Valamelyik kisebb terem:
<< Előző oldal - Mostani oldal: 456 (9101. - 9120. üzenet)Oldal váltása: - Következő oldal >>
9120. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2018-12-18 12:18:23
Üzenet elküldve: 2018-12-18 12:18:23
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 6
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 6
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
* Darek nem érti a csuklyás bizalmatlanságát, minek után ő ment oda hozzá és kérte szolgálatát. Vészjósló volt a csuklyás tekintete, ezért Dareknek megfeszülnek az izmai, felkészülve bármilyen támadásra.* ~ Gyanítom, sokan fenik rá a kardjukat. Mindegy, legalább nem fogok unatkozni az úton.~
* A bizalmatlanság bizalmatlanságot szül...*
-A 20 aranyat előre kérem, különben nem tudunk megegyezni! Darek Laster a nevem! Mi az úti cél?
A hozzászólás írója (Darek Laster) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.12.18 12:38:01
* A bizalmatlanság bizalmatlanságot szül...*
-A 20 aranyat előre kérem, különben nem tudunk megegyezni! Darek Laster a nevem! Mi az úti cél?
A hozzászólás írója (Darek Laster) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.12.18 12:38:01
9119. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2018-12-18 11:03:47
Üzenet elküldve: 2018-12-18 11:03:47
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 8
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 8
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
//hófedte kínok//
*A kérdésre a válasz csupán egy bólintás*
~ Nahát talán túl szép lenne hogy egy bólintással, ingyen védelmébe keljen egy idegennek.
Máris gyanús nekem ez a szűk szavúság.
vagy nem méltat hozzám szólni vagy kivágták tán a nyelvét?
Badarság akkor nem bólintott volna.
Akárhogy is ha kellemetlenséget okoz majd megpirítom vacsorára. ~
*Áll némán meglepetten majd egy apró mozdulattal zsebében lévő kezével rá markol a zseb és a ruhája mögött rejtőző díszes tőrére.
Alatta kis köröcskében hirtelen eltűnik a hó.*
- Adok szolgálatodért 10 aranyat ha nyugodt utunk lesz, 20 aranyat ha sikeresen védelmemre kelsz.
* Mondta ezt jól érthető tiszta hangon. miközben a szél picit süvített szálló hópihékkel. *
- És mondd titkolod tán neved, ember ?
A hozzászólást Thanos (Moderátor) módosította, ekkor: 2018.12.18 11:17:04, a következő indokkal:
Mondateleji nagybetűk. Mondd - felszólító mód, két d.
*A kérdésre a válasz csupán egy bólintás*
~ Nahát talán túl szép lenne hogy egy bólintással, ingyen védelmébe keljen egy idegennek.
Máris gyanús nekem ez a szűk szavúság.
vagy nem méltat hozzám szólni vagy kivágták tán a nyelvét?
Badarság akkor nem bólintott volna.
Akárhogy is ha kellemetlenséget okoz majd megpirítom vacsorára. ~
*Áll némán meglepetten majd egy apró mozdulattal zsebében lévő kezével rá markol a zseb és a ruhája mögött rejtőző díszes tőrére.
Alatta kis köröcskében hirtelen eltűnik a hó.*
- Adok szolgálatodért 10 aranyat ha nyugodt utunk lesz, 20 aranyat ha sikeresen védelmemre kelsz.
* Mondta ezt jól érthető tiszta hangon. miközben a szél picit süvített szálló hópihékkel. *
- És mondd titkolod tán neved, ember ?
A hozzászólást Thanos (Moderátor) módosította, ekkor: 2018.12.18 11:17:04, a következő indokkal:
Mondateleji nagybetűk. Mondd - felszólító mód, két d.
9118. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2018-12-18 10:24:34
Üzenet elküldve: 2018-12-18 10:24:34
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 6
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 6
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
* Sikerül lenyugodnia és az eddigi dühöt, higgadt nyugalom követi... Az évek alatt megtanulta kezelni érzéseit és dühét a céljai elérésere fordítani. Körbenéz... hó fedte a tájat... Józanító látvány, ez nem a megfelelő hely és idő, hogy célját bevégezze. Most még várnia kell, felkészülni. Hátrányba is került, ismeretlen terep ez számára.
Azon tűnődik, hogy ki kell tisztítania a fejét.
Ekkor egy csuklyás ember lép oda mellé. Ránéz és halkan kérdez valamit...
A csuklyás furcsán mozog, mintha nem is a lábán járna, szinte lebeg... Darek valami emberfeletti erőt érez a csuklyásban. A kérdés jobbkor nem is jöhetett volna. Darek belenéz a csuklyás szürke szemeibe és csak bólint...
A hó, mintha most szemből esne, a szél is feltámadt... Mintha a természet is érzékelte volna, itt valami készül...*
A hozzászólást Thanos (Moderátor) módosította, ekkor: 2018.12.18 11:15:03, a következő indokkal:
Jelenidő.
Azon tűnődik, hogy ki kell tisztítania a fejét.
Ekkor egy csuklyás ember lép oda mellé. Ránéz és halkan kérdez valamit...
A csuklyás furcsán mozog, mintha nem is a lábán járna, szinte lebeg... Darek valami emberfeletti erőt érez a csuklyásban. A kérdés jobbkor nem is jöhetett volna. Darek belenéz a csuklyás szürke szemeibe és csak bólint...
A hó, mintha most szemből esne, a szél is feltámadt... Mintha a természet is érzékelte volna, itt valami készül...*
A hozzászólást Thanos (Moderátor) módosította, ekkor: 2018.12.18 11:15:03, a következő indokkal:
Jelenidő.
9117. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2018-12-18 05:53:59
Üzenet elküldve: 2018-12-18 05:53:59
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 8
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 8
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
//hófedte kínok//
*Dolgával végezvén felvette fizetését a birkák őrzéséért. Miután az ajtót becsukta maga mögött, megállt egy percre. *
~ Micsoda gyáva jószágok voltak ezek a birkák.
Hogyha nem lett volna az a hűséges juhász kutya segítségemül, akár a tekintetemmel is terelgethettem volna a bamba állatokat. ~
*Jobb kezét kihúzza zsebéből és miután összedörzsöli mellkasa előtt , Jól látszó leheletét markaiba ereszti.*
~Hamar a mágustorony felé kéne venni az irányt.
De még mielőtt betakarna fehér dunyhája a havazásnak. ~
*Megpillant egy bő fekete ruhás férfit amint a táskája szárát szorongatja feszült tekintettel. *
~ Úgy látom nehéz út áll mögötte.
De már vagy egy ujjnyi hó is leesett de csak nem moccan.
Harcra termett embernek látszik.
Ha nem vár éppen valakire, talán még hasznomra is lehet. ~
*Egyik kezét a zsebébe helyezi másikkal botját markolva elindul az ember felé. A hóban halkan ropogó léptekkel megérkezik a személy mellé jobb kéz felől. Csuklyájától csak szeme szürkés fehér izzása látszik az odaérkezőnek. Majd megszólítja hirtelen. *
- Üdvözöllek ember. Utána bemutatkozik neki.
- Mondd ember. Vállalnál-e zsoldosságot?
A hozzászólást Thanos (Moderátor) módosította, ekkor: 2018.12.18 11:12:57, a következő indokkal:
Mondd - felszólító mód, két d.
*Dolgával végezvén felvette fizetését a birkák őrzéséért. Miután az ajtót becsukta maga mögött, megállt egy percre. *
~ Micsoda gyáva jószágok voltak ezek a birkák.
Hogyha nem lett volna az a hűséges juhász kutya segítségemül, akár a tekintetemmel is terelgethettem volna a bamba állatokat. ~
*Jobb kezét kihúzza zsebéből és miután összedörzsöli mellkasa előtt , Jól látszó leheletét markaiba ereszti.*
~Hamar a mágustorony felé kéne venni az irányt.
De még mielőtt betakarna fehér dunyhája a havazásnak. ~
*Megpillant egy bő fekete ruhás férfit amint a táskája szárát szorongatja feszült tekintettel. *
~ Úgy látom nehéz út áll mögötte.
De már vagy egy ujjnyi hó is leesett de csak nem moccan.
Harcra termett embernek látszik.
Ha nem vár éppen valakire, talán még hasznomra is lehet. ~
*Egyik kezét a zsebébe helyezi másikkal botját markolva elindul az ember felé. A hóban halkan ropogó léptekkel megérkezik a személy mellé jobb kéz felől. Csuklyájától csak szeme szürkés fehér izzása látszik az odaérkezőnek. Majd megszólítja hirtelen. *
- Üdvözöllek ember. Utána bemutatkozik neki.
- Mondd ember. Vállalnál-e zsoldosságot?
A hozzászólást Thanos (Moderátor) módosította, ekkor: 2018.12.18 11:12:57, a következő indokkal:
Mondd - felszólító mód, két d.
9116. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2018-12-17 16:41:27
Üzenet elküldve: 2018-12-17 16:41:27
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 6
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 6
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
*És megérkezvén Arthenior főterére, csak a pusztulás képei fogadják... A főtér látványa cseppet sem olyan impozáns, mint azt a régi könyvek és krónikák leírták. Nyoma sem volt békének és a fajok közti civilizált megférésnek. A régi világ eltűnt, amiről még az öregek beszéltek. Darek Laster értetlenül áll a főtér közepén. Szíve tele volt dühvel és bosszúszomjjal... Olyan erősen szorította a tőrt a palástja alatt hogy szinte szétrobban az öklében. Pár perc kell mire megnyugszik... Ekkor feltesz magának egy kérdést*
~Hogyan tovább???
<font size='-2'><b>A hozzászólás írója (Darek Laster) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.12.17 17:07:09</b></font>
A hozzászólást Thanos (Moderátor) módosította, ekkor: 2018.12.18 11:09:31, a következő indokkal:
Jelen idő. Helyesírási hibák (impozáns rövid o). Mondateleji nagybetűk.
~Hogyan tovább???
<font size='-2'><b>A hozzászólás írója (Darek Laster) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.12.17 17:07:09</b></font>
A hozzászólást Thanos (Moderátor) módosította, ekkor: 2018.12.18 11:09:31, a következő indokkal:
Jelen idő. Helyesírási hibák (impozáns rövid o). Mondateleji nagybetűk.
9115. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2018-12-15 16:18:46
Üzenet elküldve: 2018-12-15 16:18:46
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 273
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 273
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Megfontolt
//Úton//
* Ahogy elhagyta a szegények negyedét, az utolsó helyen a városban még megállítja a paripáját. Visszahőköl akaratlanul is, ahogy végig fut a fejében, milyen vidéken is akar átkelni.*
~ Megőrültem én, hogy a lápvidék felé megyek? Erről támadtak az istenek eljövetele előtt a zombik. És azóta is az egyik legzűrösebb környék.
Hogy lehettem én olyan botor, hogy ilyen megfordult a fejemben?~
* Megfordítja a fekete csatamént és egy percig elmélázik tényleg azon, hogy a másik irányba veszi a sátorfáját és visszamegy Amon Ruadhba, ahol a Thargok vérszövetsége még mindig fenntartja a rendet. Ahol a befektetései vannak. És ahol...*
~ A fenébe is! Mióta gyulladtál be így egy kis kalandtól, te lány? Sokkal rosszabbat is túléltél, nem egy vidéki lovaglás lesz az, ami téged elveszejt.~
* Lehet igaza van, mármint az első megérzésének. És jobban járna, ha a biztosabb ösvényeket követné. De az életben még mindig kísértette a szerencséjét. Ezúttal sem lesz kivétel. Már csak azért is, hogy megmutassa magának, hogy nem ijedt meg igazán, csak egy kósza gondolat volt, amivel szimplán számba vette az elkövetkezendő idő veszélyforrásait, bátran megindul az úton.
Oldalra pillantva a Pegazusra pillant.*
~ Vajon lesz még valaha vendég, aki egy finom falatot vagy egy pohár bort kér majd itt? Nem csodálkoznék azon, ha hamarosan a válság elsodorná magával és bezárná a boltot.~
* A hatalmas istállón is egy kis ideig megpihen a tekintete, már szinte búcsúzva tőle. Ha meg történik az, amire számít, akkor szegényebb lesz ez a település nélkülük.
De ideje útra kelni.*
9114. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2018-12-14 20:51:03
Üzenet elküldve: 2018-12-14 20:51:03
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 932
OOC üzenetek: 97
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 932
OOC üzenetek: 97
Játékstílus: Szelíd
//Elég egy csoda//
*Előbb csak néhány kósza csillag pottyan le az égről, mintha a felhők rázták volna meg magukat, hogy a rájuk ragadt portól megszabaduljanak. Persze az apró kis, szemmel nem látható kristályos testeken megcsillanó fény visszatükröződhet, így egyes éles szemű vándorok már azelőtt észrevehetik, hogy egyszerű halandók is megcsodálhatnák. Egyre sűrűbben hullik, olybá tűnik kedvet kapott hozzá, hogy essen, s a hófehér, ritkán látott csoda most mégis szaporodik, s megmutatja magát.*
- Anya! Nézd! *Kiált fel egy apró csemete a város főterén, ki eddig a szökőkút peremén lógázta lábát unalmában, míg édesanyja a hirdetéseket böngészte.*
- Mi esik az égből? *Fiatal még, tán beszélni is nemrég tanult meg. Egy pelyhecske az orrára esik, s felvisít az örömtől.*
- Hideeeg! *Kiált fel nevetve, majd ugrálva kezd tapsolni, s minél többet elkapni az apró csodából, mely egyre intenzívebb, s sűrűbb. Van, mi már megmarad a földön is, azokat madarak kapirgálják, még nekik is furcsának tűnik a látvány. Csak egyetlen pillanat. Egyetlen pillanat elég ahhoz, hogy mindenki elfelejtse a rájuk nehezedő terhek súlyát, s egy kicsit csak kinézzenek az ablakon. Még az öregek is.*
- Mama nézd... *Sóhajt fel egy bácsika megfogva vénséges vén felesége kezét.* Esik a hó. *Nem tudja elszakítani tekintetét az ablaktól, a néne is szorosan mellé csoszog, aztán együtt nézik, ahogyan a táj hamarosan fehérré válik, s puha dunyha takarja le a város tetejét, a szökőkutat, az utakat.*
*Előbb csak néhány kósza csillag pottyan le az égről, mintha a felhők rázták volna meg magukat, hogy a rájuk ragadt portól megszabaduljanak. Persze az apró kis, szemmel nem látható kristályos testeken megcsillanó fény visszatükröződhet, így egyes éles szemű vándorok már azelőtt észrevehetik, hogy egyszerű halandók is megcsodálhatnák. Egyre sűrűbben hullik, olybá tűnik kedvet kapott hozzá, hogy essen, s a hófehér, ritkán látott csoda most mégis szaporodik, s megmutatja magát.*
- Anya! Nézd! *Kiált fel egy apró csemete a város főterén, ki eddig a szökőkút peremén lógázta lábát unalmában, míg édesanyja a hirdetéseket böngészte.*
- Mi esik az égből? *Fiatal még, tán beszélni is nemrég tanult meg. Egy pelyhecske az orrára esik, s felvisít az örömtől.*
- Hideeeg! *Kiált fel nevetve, majd ugrálva kezd tapsolni, s minél többet elkapni az apró csodából, mely egyre intenzívebb, s sűrűbb. Van, mi már megmarad a földön is, azokat madarak kapirgálják, még nekik is furcsának tűnik a látvány. Csak egyetlen pillanat. Egyetlen pillanat elég ahhoz, hogy mindenki elfelejtse a rájuk nehezedő terhek súlyát, s egy kicsit csak kinézzenek az ablakon. Még az öregek is.*
- Mama nézd... *Sóhajt fel egy bácsika megfogva vénséges vén felesége kezét.* Esik a hó. *Nem tudja elszakítani tekintetét az ablaktól, a néne is szorosan mellé csoszog, aztán együtt nézik, ahogyan a táj hamarosan fehérré válik, s puha dunyha takarja le a város tetejét, a szökőkutat, az utakat.*
9113. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2018-12-12 21:29:33
Üzenet elküldve: 2018-12-12 21:29:33
Rang: Játékos
IC üzenetek: 147
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 147
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Indulós//
* Meglepődik a fuváron de megállítja a lovát és figyeli Dram arcát, hátha az elárul valamit a levélből, ám mohó kíváncsiságát a férfi hamar kielégíti. *
- Tehát hivalatosan is zöld az út előttünk - * kicsit elhúzza a száját, mert így már olyan, mintha az öreg küldte volna őket oda, nem önszántukból választották volna ezt az ösvényt, ám még így is szívesebben megy, mint marad, mert legalább a mintentlátó szem lekerül róluk. *
- Menjünk, ahol te vagy, ott vagyok én is, hogy hol tanulok mágiát az nem érdekes - * mosolyodik rá kicsit el is vörösödve, hogy érzelmei ennyire nyíltan teret engedtek maguknak, ám úgy véli ez még elmegy testvéri szeretetnek, tehát a nem kívánt fülek is nyugodotan hallhatják. *
- A tisztáson mondjuk kicsit megállhatnánk - * súgja hallkabbra véve a szót, aztán kacsint egyet * persze csak ha van kedved hozzá, picit kettesben a nagy kaland előtt - * vigyorodik el, de hangja még mindig halk, hogy csak a férfi hallhassa. *
* Meglepődik a fuváron de megállítja a lovát és figyeli Dram arcát, hátha az elárul valamit a levélből, ám mohó kíváncsiságát a férfi hamar kielégíti. *
- Tehát hivalatosan is zöld az út előttünk - * kicsit elhúzza a száját, mert így már olyan, mintha az öreg küldte volna őket oda, nem önszántukból választották volna ezt az ösvényt, ám még így is szívesebben megy, mint marad, mert legalább a mintentlátó szem lekerül róluk. *
- Menjünk, ahol te vagy, ott vagyok én is, hogy hol tanulok mágiát az nem érdekes - * mosolyodik rá kicsit el is vörösödve, hogy érzelmei ennyire nyíltan teret engedtek maguknak, ám úgy véli ez még elmegy testvéri szeretetnek, tehát a nem kívánt fülek is nyugodotan hallhatják. *
- A tisztáson mondjuk kicsit megállhatnánk - * súgja hallkabbra véve a szót, aztán kacsint egyet * persze csak ha van kedved hozzá, picit kettesben a nagy kaland előtt - * vigyorodik el, de hangja még mindig halk, hogy csak a férfi hallhassa. *
9112. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2018-12-12 20:32:16
Üzenet elküldve: 2018-12-12 20:32:16
Rang: Játékos
IC üzenetek: 380
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 380
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
//Indulós//
* Dram nem foglalkozik húgának a kekeckedésével, inkább megindul előre. Nem haladnak sokáig azonban, amikor egy szolgáló jelenik meg mögöttük. Kiabál, hogy várják meg, és az idősebb elf így is tesz, Wimnynek is jelezve, hogy cselekedjen hasonlóan. A futár egy levelet nyom a kezébe, elnézést kér, hogy így feltartotta őket, és hasonlók, ahogy az illem diktálja. A levél természetesen bontatlan, és a férfi kérdő tekintettel nézi a borítékot, és testvérét is. Azonban miután elolvasta, már eltűnik a kifejezés az arcáról, és kissé bosszús váltja fel. *
- Úgy tűnik, apánk hallott a terveimről. Azt javasolja, hogy menjünk Synmirára, és csatlakozzunk a mágusokhoz. Öregbítsük a család hírnevét, szerezzünk ott is befolyást és szövetségeseket... * körbenéz, és amikor látja, hogy tényleg csak ketten vannak folytatja * és a szokásos halandzsa. De amúgy van valami abban amit mond, és én is gondolkodtam rajta. A vezérük is normálisnak tűnt, és azt hallottam, hogy nagyon nagy mágus...
* Elgondolkodva indul tovább a lovával, olyan tempót erőltetve az állatra, hogy testvére könnyedén léptethessen mellette, és beszélhessenek tovább.*
- Igen, jó ötletnek tűnik felkeresni. Nem lesz könnyű dolgunk a tanulással, és elkél minden segítség, tanács, vagy jószándék. * Gondolkodik hangosan, ahogy a város főterén sétálnak át. Káosz, rendezetlenség, és romok... szörnyű az egész. *
* Dram nem foglalkozik húgának a kekeckedésével, inkább megindul előre. Nem haladnak sokáig azonban, amikor egy szolgáló jelenik meg mögöttük. Kiabál, hogy várják meg, és az idősebb elf így is tesz, Wimnynek is jelezve, hogy cselekedjen hasonlóan. A futár egy levelet nyom a kezébe, elnézést kér, hogy így feltartotta őket, és hasonlók, ahogy az illem diktálja. A levél természetesen bontatlan, és a férfi kérdő tekintettel nézi a borítékot, és testvérét is. Azonban miután elolvasta, már eltűnik a kifejezés az arcáról, és kissé bosszús váltja fel. *
- Úgy tűnik, apánk hallott a terveimről. Azt javasolja, hogy menjünk Synmirára, és csatlakozzunk a mágusokhoz. Öregbítsük a család hírnevét, szerezzünk ott is befolyást és szövetségeseket... * körbenéz, és amikor látja, hogy tényleg csak ketten vannak folytatja * és a szokásos halandzsa. De amúgy van valami abban amit mond, és én is gondolkodtam rajta. A vezérük is normálisnak tűnt, és azt hallottam, hogy nagyon nagy mágus...
* Elgondolkodva indul tovább a lovával, olyan tempót erőltetve az állatra, hogy testvére könnyedén léptethessen mellette, és beszélhessenek tovább.*
- Igen, jó ötletnek tűnik felkeresni. Nem lesz könnyű dolgunk a tanulással, és elkél minden segítség, tanács, vagy jószándék. * Gondolkodik hangosan, ahogy a város főterén sétálnak át. Káosz, rendezetlenség, és romok... szörnyű az egész. *
9111. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2018-12-11 19:03:56
Üzenet elküldve: 2018-12-11 19:03:56
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 932
OOC üzenetek: 97
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 932
OOC üzenetek: 97
Játékstílus: Szelíd
//Pestis//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz//
*A temetőbe nem sokan merészkednek. Senki sem bírja az égő hullák szagát.*
- Hát még a látványát! *Kontráz rá egy polgár szakadt ruhájában a szökőkút káváján üldögélve.*
- Nem beszélve a kurva patkányokról, mintha elárasztották volna a vidéket. *Köp ki oldalra egy jóval vagányabb és rátartibb fickó. Szó, mi szó, valóban egy kicsit több a patkány. Talán ez az utcát elárasztó szemétnek is köszönhető, Artheniornak még nem volt ideje a felkelésből fellélegezni.*
- Te! Hallottad Amonon mi van? Háh! A hadúrt büntetik az istenek, azt mondják! *A harmadik nagyot kortyol borosüvegéből, közben a többiekre néz tudálékos szemekkel. Persze mindenki bólogat, ebben nagy az egyetértés.*
- Azért sajnálom az ottaniakat, nekünk is kijutott a jóból, de azért rájuk is rájár a rúd. *Bólogat a negyedik, mielőtt heveny köhögés tör rá.*
- Bassza meg! Félre nyeltem! *Vihog fel, aztán megint köhög. De azt már nem bírja abbahagyni. Társai támogatásával jut el a közeli gyógyítóhoz, kinek háza nem messze van a főtértől. A vizsgálatot követően az orvosnak láthatóan nem fűlik a foga semmilyen gyógyításhoz, persze valójában nem is ért hozzá, hisz a korábban műveltebb nemes orvosok, egyszerűen eltűntek a városból.*
- Mit ijedezel?! Csak adj neki valamit! *Rivallnak rá a kezét feltartó és hátráló sarlatánra.*
- Neki már mindegy... neki már késő! Imádkozzatok! *Teszi fel a kezét, majd a férfi nyakán terjengő dudorokra mutat.*
- Mind meghalunk! Mind meghalunk! Ez a büntetésünk! Takarodjatok innen!!! *Az ajtó nagyot csattan a társaság orra előtt. Hogy a Vashegyen történtek miatt, vagy egyéb okból átoknak tekintve a fekete foltokat ijedt meg a gyógyító, nem lehet tudni. Az azonban biztos, hogy a férfi a másnapot már nem érte meg. Holttestét kint hagyták az utcán, mert senki nem mert hozzányúlni, még a csőrös álarcba bújtatott hamis papok sem.*
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz//
*A temetőbe nem sokan merészkednek. Senki sem bírja az égő hullák szagát.*
- Hát még a látványát! *Kontráz rá egy polgár szakadt ruhájában a szökőkút káváján üldögélve.*
- Nem beszélve a kurva patkányokról, mintha elárasztották volna a vidéket. *Köp ki oldalra egy jóval vagányabb és rátartibb fickó. Szó, mi szó, valóban egy kicsit több a patkány. Talán ez az utcát elárasztó szemétnek is köszönhető, Artheniornak még nem volt ideje a felkelésből fellélegezni.*
- Te! Hallottad Amonon mi van? Háh! A hadúrt büntetik az istenek, azt mondják! *A harmadik nagyot kortyol borosüvegéből, közben a többiekre néz tudálékos szemekkel. Persze mindenki bólogat, ebben nagy az egyetértés.*
- Azért sajnálom az ottaniakat, nekünk is kijutott a jóból, de azért rájuk is rájár a rúd. *Bólogat a negyedik, mielőtt heveny köhögés tör rá.*
- Bassza meg! Félre nyeltem! *Vihog fel, aztán megint köhög. De azt már nem bírja abbahagyni. Társai támogatásával jut el a közeli gyógyítóhoz, kinek háza nem messze van a főtértől. A vizsgálatot követően az orvosnak láthatóan nem fűlik a foga semmilyen gyógyításhoz, persze valójában nem is ért hozzá, hisz a korábban műveltebb nemes orvosok, egyszerűen eltűntek a városból.*
- Mit ijedezel?! Csak adj neki valamit! *Rivallnak rá a kezét feltartó és hátráló sarlatánra.*
- Neki már mindegy... neki már késő! Imádkozzatok! *Teszi fel a kezét, majd a férfi nyakán terjengő dudorokra mutat.*
- Mind meghalunk! Mind meghalunk! Ez a büntetésünk! Takarodjatok innen!!! *Az ajtó nagyot csattan a társaság orra előtt. Hogy a Vashegyen történtek miatt, vagy egyéb okból átoknak tekintve a fekete foltokat ijedt meg a gyógyító, nem lehet tudni. Az azonban biztos, hogy a férfi a másnapot már nem érte meg. Holttestét kint hagyták az utcán, mert senki nem mert hozzányúlni, még a csőrös álarcba bújtatott hamis papok sem.*
9110. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2018-12-08 11:06:11
Üzenet elküldve: 2018-12-08 11:06:11
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 370
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 370
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Megfontolt
//Álomképek//
*Van, hogy szinte meg is feledkezik Ortas természetéről. Eleinte még tartott tőle, de mostanra ez egészen megváltozott. Mintha a része lenne. Különös, új része, amit épp csak elkezdett felfedezni. Az a béke, amit Ortas adott neki... Ezt nem lehet szavakban kifejezni. A jóscsontok mintha elszunnyadtak volna. Érthető. A sokk, a fejfájásba, őrületbe rángató zokogás az embert is kimerült álomba löki végül, főleg, ha megnyugvással szenderülhet el. Nem háborgatja őket. Eljön majd az ideje, amikor újra kibontja őket. De még nem most.*
- Tudom, ki vagy, Ortas *mondja.* - Mindig is tudtam. Nem tudom, miért, de úgy érzem, tetszeni fog neked ott *mosolyog vissza a férfira.
Talán azért kapaszkodik meg benne ez a jó előérzet, mert az a ház jól ismeri már az ilyesmit. A két veterán sok mindent vitt magával oda. Olyan dolgokat, amikről sosem beszéltek. Se neki se egymás között. De a csendekben mindig ott volt. A házikó magába itta. Kaiyko ebben nőtt fel. Meglehet, emiatt érzi magát olyan otthonosan Ortas társaságában.*
- Sudár *mondja.* - Így hívják a patakot, ami a tavat táplálja a völgyben. *Eddig sosem tűnt fel neki, hogy a patakkal ellentétben a tónak sosem volt neve.
~Hajóval...~ dereng fel valami.*
- Igaz *merengő, kissé azért bizonytalan tekintetét szűkítve. Ködösek az emlékei a puszta előttről. Most, hogy megpróbálja felidézni, egyre kevésbé látja a határokat álom és valóság között. Emlékszik az öbölre. A sötétre. A tenger illatára. Az ajkára kiülő só ízére. A távolban imbolygó lámpás különös színére. És a Dalra. Egy pillanat még az emlékek között és, tudja meghallotta volna újra. Megriad tőle. Attól, hogy elveszi tőle ezt a csendet. Hogy elveszi tőlük.
Ortas keze ekkor csúszik a tenyerébe. Ő pedig a múltban hagyja azokat az emlékeket. Elmosolyodik. Megszaporázza a lépteit, hogy felzárkózzon a férfihoz. Minden lépéssel, minden arasznyi távolsággal mely közé és a város közé kerül, egyre szabadabban és szabadabban lélegzik. Lemorzsolódik róla a viszontagságok fekete varrja és sima, fehér heg marad csak.*
- Ortas... *szólal meg, mikor már épp elég távol érnek. Feltűri a ruhaujját, de ujjai továbbra is a másikéra kulcsolódnak. Az alkarján két kis tetoválás feketéllik.* - Mit gondolsz, tudnál nekem egy ilyenben segíteni, ha odaértünk? Ezek a yadanok krónikásjelei. Most már *mosolyodik el hálásan* - ideje, hogy felkerüljön: csontvető.
*Van, hogy szinte meg is feledkezik Ortas természetéről. Eleinte még tartott tőle, de mostanra ez egészen megváltozott. Mintha a része lenne. Különös, új része, amit épp csak elkezdett felfedezni. Az a béke, amit Ortas adott neki... Ezt nem lehet szavakban kifejezni. A jóscsontok mintha elszunnyadtak volna. Érthető. A sokk, a fejfájásba, őrületbe rángató zokogás az embert is kimerült álomba löki végül, főleg, ha megnyugvással szenderülhet el. Nem háborgatja őket. Eljön majd az ideje, amikor újra kibontja őket. De még nem most.*
- Tudom, ki vagy, Ortas *mondja.* - Mindig is tudtam. Nem tudom, miért, de úgy érzem, tetszeni fog neked ott *mosolyog vissza a férfira.
Talán azért kapaszkodik meg benne ez a jó előérzet, mert az a ház jól ismeri már az ilyesmit. A két veterán sok mindent vitt magával oda. Olyan dolgokat, amikről sosem beszéltek. Se neki se egymás között. De a csendekben mindig ott volt. A házikó magába itta. Kaiyko ebben nőtt fel. Meglehet, emiatt érzi magát olyan otthonosan Ortas társaságában.*
- Sudár *mondja.* - Így hívják a patakot, ami a tavat táplálja a völgyben. *Eddig sosem tűnt fel neki, hogy a patakkal ellentétben a tónak sosem volt neve.
~Hajóval...~ dereng fel valami.*
- Igaz *merengő, kissé azért bizonytalan tekintetét szűkítve. Ködösek az emlékei a puszta előttről. Most, hogy megpróbálja felidézni, egyre kevésbé látja a határokat álom és valóság között. Emlékszik az öbölre. A sötétre. A tenger illatára. Az ajkára kiülő só ízére. A távolban imbolygó lámpás különös színére. És a Dalra. Egy pillanat még az emlékek között és, tudja meghallotta volna újra. Megriad tőle. Attól, hogy elveszi tőle ezt a csendet. Hogy elveszi tőlük.
Ortas keze ekkor csúszik a tenyerébe. Ő pedig a múltban hagyja azokat az emlékeket. Elmosolyodik. Megszaporázza a lépteit, hogy felzárkózzon a férfihoz. Minden lépéssel, minden arasznyi távolsággal mely közé és a város közé kerül, egyre szabadabban és szabadabban lélegzik. Lemorzsolódik róla a viszontagságok fekete varrja és sima, fehér heg marad csak.*
- Ortas... *szólal meg, mikor már épp elég távol érnek. Feltűri a ruhaujját, de ujjai továbbra is a másikéra kulcsolódnak. Az alkarján két kis tetoválás feketéllik.* - Mit gondolsz, tudnál nekem egy ilyenben segíteni, ha odaértünk? Ezek a yadanok krónikásjelei. Most már *mosolyodik el hálásan* - ideje, hogy felkerüljön: csontvető.
9109. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2018-12-04 19:32:13
Üzenet elküldve: 2018-12-04 19:32:13
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 932
OOC üzenetek: 97
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 932
OOC üzenetek: 97
Játékstílus: Szelíd
//Kikiáltó//
*Érdekes és harsány ruhába öltözött ember vonul fel a város jelenleg talán kissé kihalt főterére. Persze, amikor a nyakába akasztott, oldalára félrecsapott dobot üti meg ritmikusan és hangosan. Néhány köhintés és a dobszó után lassan maga mellé engedi kezeit, de csak azért, hogy nagy levegőt gyűjtsön, majd velős és rikácsoló hangján énekelve hirdetni kezdjen:*
- Mindenki figyeljen! Közhírré tétetik!
A polgárokra nagy veszély leselkedik!
A fekete halál tette lábát Amonra,
métely és ármány, mi lelkeket tapossa!
Kinek kedves az élete, messzire kerüli,
míg a betegséget a tharg birodalom kezeli!
Amon kapuja máris zárva vagyon,
az uralkodó bölcs döntése, nem tagadom.
Arthenior polgára, figyelj oda magadra,
a népek tanácsa a híreket majd mondja.
Hamarost vége lesz, addig is tarts ki,
Fontos vagy nekünk, fontos itt mindenki!
*Ezt követően, rövid köhécselés után hatalmas pergament kezd el kiszögelni a fogadó előtti hirdetőtáblára, melyen a betegségről ad tájékoztatást, majd, mint aki jól végezte dolgát, távozik. Az esetleges kérdésekre válaszol, majd továbbsiet dolgára, hogy a város különböző pontjain, a szántóföldeken és a kikötőben is hírt adjon a történtekről.*
*Érdekes és harsány ruhába öltözött ember vonul fel a város jelenleg talán kissé kihalt főterére. Persze, amikor a nyakába akasztott, oldalára félrecsapott dobot üti meg ritmikusan és hangosan. Néhány köhintés és a dobszó után lassan maga mellé engedi kezeit, de csak azért, hogy nagy levegőt gyűjtsön, majd velős és rikácsoló hangján énekelve hirdetni kezdjen:*
- Mindenki figyeljen! Közhírré tétetik!
A polgárokra nagy veszély leselkedik!
A fekete halál tette lábát Amonra,
métely és ármány, mi lelkeket tapossa!
Kinek kedves az élete, messzire kerüli,
míg a betegséget a tharg birodalom kezeli!
Amon kapuja máris zárva vagyon,
az uralkodó bölcs döntése, nem tagadom.
Arthenior polgára, figyelj oda magadra,
a népek tanácsa a híreket majd mondja.
Hamarost vége lesz, addig is tarts ki,
Fontos vagy nekünk, fontos itt mindenki!
*Ezt követően, rövid köhécselés után hatalmas pergament kezd el kiszögelni a fogadó előtti hirdetőtáblára, melyen a betegségről ad tájékoztatást, majd, mint aki jól végezte dolgát, távozik. Az esetleges kérdésekre válaszol, majd továbbsiet dolgára, hogy a város különböző pontjain, a szántóföldeken és a kikötőben is hírt adjon a történtekről.*
9108. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2018-11-26 16:13:41
Üzenet elküldve: 2018-11-26 16:13:41
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 2
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 2
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
*Óvatosan, felszegve fejét, büszkén, alig susogva érkezik, úgy szállva át Arthenior főkapuin át, mint a Füves Pusztákon átzúduló vihar, őszi szellő - az egyetlen hangot, ami mozgását kíséri, a tisztátlan, orkok vérével beborított páncélzatához dörgölőző szent, lovagi kard adja. Gyalogol, egy éjfél fekete szőrzetű, felpáncélozott ló kíséretében. Akik látták őt, később azt beszélték, hogy Erdőmélyről érkezett, a harcok által vérbe fagyott, Arthenior rengetegén keresztül. Késő éjszaka van, a kovácsműhely és a templom már bezárta kapuit, a szegénynegyed üresen áll, szállást már nem lehetett kapni aznap. Hideg van, sötét felhők gyülekeznek Arthenior magaslatában. A főtér, mint ilyentájt mindig, tele volt népekkel, mostanra jó, ha van egy pár részeges törp, kik egymást próbálják átverni kitalált hőstetteikről szóló történeteikkel. A kabócák elsírják dalaikat, mindegyikük egy történetet mesél el, egy szomorú történetet. Az ismeretlen férfi megáll, vár egy percig, hallgatja az éneket.*
- Eeyr és Erdőmély missziójának legszentebb akarata értelmében küldtek engem ide, melyet nekem, mint Erdőmély Védelmezője és Lanawin szent lovagjaként kötelességem tiszteletben tartani és legjobb tudásom szerint végrehajtani. *Szól ahhoz a néhány földön fekvő, piától bűzlő törphöz, mint ismeretlen személy. Mélyreható hangjával sokakban biztonsági érzetet kelthet.*
- Ho...Hogy...MI?! *Mondja az egyik piától hányni készülő törp.*
*Tovább gyalogol az utca végének irányába, de most már lova kantárjának kezében arra, amerre egy nagyobb fogadó is áll, ha információkat akar megtudni az ember, akkor a legbiztosabb helynek is mondják Artheniorban; a Pegazus. Az ismeretlen férfi, éjfél fekete szőrzetű, felpáncélozott lovát kint hagyván, betér a fogadóba.*
- Eeyr és Erdőmély missziójának legszentebb akarata értelmében küldtek engem ide, melyet nekem, mint Erdőmély Védelmezője és Lanawin szent lovagjaként kötelességem tiszteletben tartani és legjobb tudásom szerint végrehajtani. *Szól ahhoz a néhány földön fekvő, piától bűzlő törphöz, mint ismeretlen személy. Mélyreható hangjával sokakban biztonsági érzetet kelthet.*
- Ho...Hogy...MI?! *Mondja az egyik piától hányni készülő törp.*
*Tovább gyalogol az utca végének irányába, de most már lova kantárjának kezében arra, amerre egy nagyobb fogadó is áll, ha információkat akar megtudni az ember, akkor a legbiztosabb helynek is mondják Artheniorban; a Pegazus. Az ismeretlen férfi, éjfél fekete szőrzetű, felpáncélozott lovát kint hagyván, betér a fogadóba.*
9107. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2018-11-24 00:09:10
Üzenet elküldve: 2018-11-24 00:09:10
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 119
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 119
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Álomképek//
*A kitérő hasznos volt, bár legszívesebben kitépte volna a szívét annak az átkozott kuruzslónak. Kaiyko nem áll messze a valóságtól, nehéz beteg, talán a legnehezebb. Makacs, önfejű és a düh hajtja, bár ezúttal, elsősorban a lány miatt türtőztette magát. Ugyan a szigorú arcél nem változott, ahogyan a hideg tekintet sem, amely valahogyan a lányra nézve mindig egy leheletnyit enyhül. Kaiyko mesélt, sokat mesélt, s Ortas, miközben kezét látták el, csak hallgatott. Házról, tűzről, meleg téli estékről és beszélgetésekről. Nem emlékszik arra, mikor volt része hasonlóban. Nincsenek már emlékei, csak a Düh. Egy kicsit fél is attól mi lesz, ha nem lesz kin kitöltenie. Mi lesz, ha egy tábortüzes estén ragadja magával. Mi lesz... *
- Gondolod, hogy... *Kószán legyint, miközben lassan sétálnak.* Én alkalmas vagyok ilyen életre? Alkalmas vagyok? *Kérdezi kurtán, s egyben jelezvén a választ.* Megpróbálhatjuk, de tudod ki vagyok. Tudod _milyen_ vagyok. *Húzódik apró mosolyra szája sarka, majd merengőn néz a távolba.*
- Erdei ház. Tűz. Csend, csak te. Mondd csak, patak van, ugye? Ugye van ott patak? *Kérdezi enyhén félrefordított arccal, már-már kíváncsian és vágyakozva Kaiykora tekintve. Mintha egy régi szelíd arc figyelne rá, mely hamar eltűnik ugyan, de még észrevehető.* Szeretem a patakot. *Megvonja vállát menet közben, s mélán nézve meg sérült kezét.* Csak hajt töretlen, csendesen csobogva. Megnyugtat. *Mondja. Elképzeli maga előtt, bár szégyelli bevallani, de tetszik neki a látvány és a helyzet. Hangosan nem mondja ki, de a lány már ismeri őt, túlságosan is. Olvasni tud az arcáról. Érdekes egy kapcsolat az övék. Talán a legkülönlegesebb a világon.*
- Hajóval érkeztem. A Hely. A sziget. *Tekintete egy pillanatra megvillan, a fájó emlék lelket egy pillanatra megsérti. Bár az lehet, hogy jobbam, hogy a lány nem emlékszik már, ugyan nem biztos, hogy ezt közölte vele korábban, ezért nem teszi szóvá.*
- Azt hiszem... *De nem fejezi be a mondatot.* Megbeszéljük, csak induljunk. *Komoran bólint, s nem tekint hátra, persze Kaiykot megvárja, szereti maga mellett tudni. Már a puszta óta szereti. Ha a lány engedi, előre tekintve, de óvatosan megfogja a kezét. Valahogyan így képzeli. Maguk mögött hagyni ezt a posványt. A Düh most nem él, csak a távozás élményei és még néha fájdalom van benne. Meg Kaiyko illata. Ez elég.*
*A kitérő hasznos volt, bár legszívesebben kitépte volna a szívét annak az átkozott kuruzslónak. Kaiyko nem áll messze a valóságtól, nehéz beteg, talán a legnehezebb. Makacs, önfejű és a düh hajtja, bár ezúttal, elsősorban a lány miatt türtőztette magát. Ugyan a szigorú arcél nem változott, ahogyan a hideg tekintet sem, amely valahogyan a lányra nézve mindig egy leheletnyit enyhül. Kaiyko mesélt, sokat mesélt, s Ortas, miközben kezét látták el, csak hallgatott. Házról, tűzről, meleg téli estékről és beszélgetésekről. Nem emlékszik arra, mikor volt része hasonlóban. Nincsenek már emlékei, csak a Düh. Egy kicsit fél is attól mi lesz, ha nem lesz kin kitöltenie. Mi lesz, ha egy tábortüzes estén ragadja magával. Mi lesz... *
- Gondolod, hogy... *Kószán legyint, miközben lassan sétálnak.* Én alkalmas vagyok ilyen életre? Alkalmas vagyok? *Kérdezi kurtán, s egyben jelezvén a választ.* Megpróbálhatjuk, de tudod ki vagyok. Tudod _milyen_ vagyok. *Húzódik apró mosolyra szája sarka, majd merengőn néz a távolba.*
- Erdei ház. Tűz. Csend, csak te. Mondd csak, patak van, ugye? Ugye van ott patak? *Kérdezi enyhén félrefordított arccal, már-már kíváncsian és vágyakozva Kaiykora tekintve. Mintha egy régi szelíd arc figyelne rá, mely hamar eltűnik ugyan, de még észrevehető.* Szeretem a patakot. *Megvonja vállát menet közben, s mélán nézve meg sérült kezét.* Csak hajt töretlen, csendesen csobogva. Megnyugtat. *Mondja. Elképzeli maga előtt, bár szégyelli bevallani, de tetszik neki a látvány és a helyzet. Hangosan nem mondja ki, de a lány már ismeri őt, túlságosan is. Olvasni tud az arcáról. Érdekes egy kapcsolat az övék. Talán a legkülönlegesebb a világon.*
- Hajóval érkeztem. A Hely. A sziget. *Tekintete egy pillanatra megvillan, a fájó emlék lelket egy pillanatra megsérti. Bár az lehet, hogy jobbam, hogy a lány nem emlékszik már, ugyan nem biztos, hogy ezt közölte vele korábban, ezért nem teszi szóvá.*
- Azt hiszem... *De nem fejezi be a mondatot.* Megbeszéljük, csak induljunk. *Komoran bólint, s nem tekint hátra, persze Kaiykot megvárja, szereti maga mellett tudni. Már a puszta óta szereti. Ha a lány engedi, előre tekintve, de óvatosan megfogja a kezét. Valahogyan így képzeli. Maguk mögött hagyni ezt a posványt. A Düh most nem él, csak a távozás élményei és még néha fájdalom van benne. Meg Kaiyko illata. Ez elég.*
9106. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2018-11-21 01:10:36
Üzenet elküldve: 2018-11-21 01:10:36
Rang: Játékos
IC üzenetek: 166
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 166
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
*Faerum a szökőkút szélén üldögélt és irkált a füzetébe. Íja és felszerelései mellette pihentek. A város komoly dolgokon van túl. Sokan meghaltak és kemény munkák állnak még előttük. Vannak akik összetörtek, vannak akik már dolgoznak az újjáépítéseken és a jövőre gondolnak, de azok is felbukkantak már akik ebből a helyzetből is csak ki akarják venni a saját hasznukat. Ez a hangulat pedig az öreget is megérintette. Lázasan irkál hát a füzetébe. Amit mikor befejez egy párszor ráfúj a papírra, hogy megszáradjon a tinta majd elteszi.*
9105. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2018-11-20 19:33:14
Üzenet elküldve: 2018-11-20 19:33:14
Rang: Játékos
IC üzenetek: 30
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 30
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Megfontolt
*A nap süti szemét és a kemény faajtó becsapódik mögötte. Mélyet szippant a levegőbe. Meglepő de most nincs a téren azaz ácsorogó, pihenő tömeg.*
~Óhh valószínűleg mindenki azt teszi amit nekem is kéne. Dolgozni és kalandozni. A ma megkeresem a legjobban fizető munkát és dolgozok amíg bírok.~
*Sétálni kezd és közben egy régi dalt dúdol, mely most jutott az eszébe.*
A hozzászólást Anomália (Moderátor) módosította, ekkor: 2018.11.22 12:20:34, a következő indokkal:
Helyesírási hibák javítva.
~Óhh valószínűleg mindenki azt teszi amit nekem is kéne. Dolgozni és kalandozni. A ma megkeresem a legjobban fizető munkát és dolgozok amíg bírok.~
*Sétálni kezd és közben egy régi dalt dúdol, mely most jutott az eszébe.*
A hozzászólást Anomália (Moderátor) módosította, ekkor: 2018.11.22 12:20:34, a következő indokkal:
Helyesírási hibák javítva.
9104. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2018-11-19 00:19:14
Üzenet elküldve: 2018-11-19 00:19:14
Rang: Játékos
IC üzenetek: 30
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 30
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Megfontolt
*Besétál a főtérre. Már tudja, hogy jó helyen jár mivel csak erről a városról hallotta azt a hírt, hogy nem zárják körbe falak. Elkápráztatja a szökőkút mely vize csillogóan vonzza és oda vonzzák cserepes ajkai melyek szomjoltó folyadékok követelnek, meg is kapják. Markába zár némi vizet szájához emeli és megissza.*
~Erre most szükségem volt. Viszont a hasam sincs túlságosan tele és már szeretnék vetett ágyban álomra szenderülni nem félve a vadaktól akik éjszaka rám ronthattak volna keresni kellene egy fogadót.~
*Ezzel a lendülettel megindul és korgó gyomra vezeti körbe. Viszi míg oda nem ér egy faajtós épülethez, mely cégérén a "Pegazus fogadó" feliratot olvassa. Belép az ellátás és a puha ágy reményében.*
A hozzászólást Anomália (Moderátor) módosította, ekkor: 2018.11.22 13:09:19, a következő indokkal:
Helyesírási hibák javítva.
~Erre most szükségem volt. Viszont a hasam sincs túlságosan tele és már szeretnék vetett ágyban álomra szenderülni nem félve a vadaktól akik éjszaka rám ronthattak volna keresni kellene egy fogadót.~
*Ezzel a lendülettel megindul és korgó gyomra vezeti körbe. Viszi míg oda nem ér egy faajtós épülethez, mely cégérén a "Pegazus fogadó" feliratot olvassa. Belép az ellátás és a puha ágy reményében.*
A hozzászólást Anomália (Moderátor) módosította, ekkor: 2018.11.22 13:09:19, a következő indokkal:
Helyesírási hibák javítva.
9103. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2018-11-18 20:44:47
Üzenet elküldve: 2018-11-18 20:44:47
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 370
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 370
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Megfontolt
//Álomképek//
*Végre előttük nyújtózik a városból kivezető út.
Nem tervezett eddig itt maradni, mégis ő volt, aki ragaszkodott hozzá, míg Ortas sebe valóban rendesen gyógyulásnak indul. Hozzá kell tenni, hogy nem sok nála nehezebb természetű beteggel volt dolga, de ahogy észrevette, talán még a gyógyítónak se. Márpedig a rendszeres kötéscseréből és a gyógykenőcsből Kaiyko nem enged. Ha Ortas a fogát csattogtatná felé, hogy a saját ujjai miatt kéne aggódnia, akkor se engedne. Kaiyko szigora türelemmel ostoroz engedelmességre, vagy inkább belátásra. Abból pedig, úgy tűnik, kifogyhatatlan.
Bárhogy is, azért várta már az indulást. Azt, hogy maguk mögött hagyhassák a Artheniort, és azt, hogy újra lássa a kis erdei házikót, ahol felnőtt. Sose gondolta volna, hogy vissza tudna térni oda. Oda, ahol minden arra emlékezteti, amije már nincsen. De így egészen más.
A gyógyító főzeteinek hála Ortas egészen visszanyerte az erejét. Sokat, rengeteget aludt, míg a láz egészen elmúlt. Az étvágya, a színe is hamar visszatért, így Kaiyko végül előállt a kérésével, ami kilopja őt a városból.*
- Talán még a tél előtt odaérünk *mondja. Tudja, milyen kemény foga van ennek az évszaknak az erdő mélyén, de így is tele van várakozással. Alig várja a téli estéket, amikor csak ülnek ketten a tűzhely táncoló lángjaiba bámulva.*
- A tél után meg... *megvonja a vállát.* - Nem is tudom. Még sosem hajóztam *mondja elgondolkodva.* - Hát te?
*Végre előttük nyújtózik a városból kivezető út.
Nem tervezett eddig itt maradni, mégis ő volt, aki ragaszkodott hozzá, míg Ortas sebe valóban rendesen gyógyulásnak indul. Hozzá kell tenni, hogy nem sok nála nehezebb természetű beteggel volt dolga, de ahogy észrevette, talán még a gyógyítónak se. Márpedig a rendszeres kötéscseréből és a gyógykenőcsből Kaiyko nem enged. Ha Ortas a fogát csattogtatná felé, hogy a saját ujjai miatt kéne aggódnia, akkor se engedne. Kaiyko szigora türelemmel ostoroz engedelmességre, vagy inkább belátásra. Abból pedig, úgy tűnik, kifogyhatatlan.
Bárhogy is, azért várta már az indulást. Azt, hogy maguk mögött hagyhassák a Artheniort, és azt, hogy újra lássa a kis erdei házikót, ahol felnőtt. Sose gondolta volna, hogy vissza tudna térni oda. Oda, ahol minden arra emlékezteti, amije már nincsen. De így egészen más.
A gyógyító főzeteinek hála Ortas egészen visszanyerte az erejét. Sokat, rengeteget aludt, míg a láz egészen elmúlt. Az étvágya, a színe is hamar visszatért, így Kaiyko végül előállt a kérésével, ami kilopja őt a városból.*
- Talán még a tél előtt odaérünk *mondja. Tudja, milyen kemény foga van ennek az évszaknak az erdő mélyén, de így is tele van várakozással. Alig várja a téli estéket, amikor csak ülnek ketten a tűzhely táncoló lángjaiba bámulva.*
- A tél után meg... *megvonja a vállát.* - Nem is tudom. Még sosem hajóztam *mondja elgondolkodva.* - Hát te?
9102. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2018-11-17 22:04:39
Üzenet elküldve: 2018-11-17 22:04:39
Rang: Játékos
IC üzenetek: 219
OOC üzenetek: 30
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 219
OOC üzenetek: 30
Játékstílus: Megfontolt
//Úton-útfélen//
//Marella Cycon//
*Az emberlány nem bizonyul valami beszédes típusnak, és a tündér szentimentális gondolataival is láthatóan zavarba hozta szegényt, de Vielnek már az is sokat jelent, hogy önként vállalta furcsa társaságát. Kevesen szokták ugyanis idejüket, energiájukat arra szánni, hogy megvigasztaljanak egy olyan csöpp szerzetet, mint ő.
Vielnek sem szokása firtatni, ki kicsoda, honnét jött, ezért részéről semmi akadálya a néma csöndnek. Ez alatt az idő alatt eltöprengve nézi az előttük sétáló tömeg lábait, és a földet, amelyen ők, földi lények mind taposnak. Érzi a fényt, Eeyr áldását, mely simogatja arcát, felitatja szomorú könnyeit. Már nem sír, élvezi a pillanatot, és reménykedik abban, hogy kettejük csöndjében társa is felfigyel az őket körülvevő világdarab elevenségére. Tulajdonképpen az emberlány, ez a kis szikra a világ sötétjében tényleg megvigasztalta figyelmességével.*
~ Tartozom neki. ~ *Gondolja, és adódik is egy kiváló lehetőség. A lány láthatóan fázik. Viel nem tudja megállni, hogy elmosolyodjon: népe arra tanította, hogyha valaki a holdak gyermeke, ő maga is fény. Bár Viel is ugyanúgy érzi, hogy hideg van, nem hajlandó róla tudomást venni, vastag ruhája és a hit melegen tartja. Meg persze az áldásos napfény is hozzájárul a dologhoz.*
- Semmi akadálya. *Mondja, és feláll, majd leporolja fehér szoknyáját, ami beporosodott a káván ücsörgéstől.* Szívesen meghívnálak egy italra! Felmelegítetted a napomat, szeretném viszonozni. *Mosolyodik el.* Viszont arra kérnélek, hogy mutasd az utat, nem vagyok errefelé ismerős. *Teszi hozzá, és addig nem is indul, amíg a magas emberlány nem kezdi előtte törni az utat. *
~A járókelők különösen óriásiak ma.~
A hozzászólás írója (Holdezüst Vieljana) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.11.17 22:09:26
//Marella Cycon//
*Az emberlány nem bizonyul valami beszédes típusnak, és a tündér szentimentális gondolataival is láthatóan zavarba hozta szegényt, de Vielnek már az is sokat jelent, hogy önként vállalta furcsa társaságát. Kevesen szokták ugyanis idejüket, energiájukat arra szánni, hogy megvigasztaljanak egy olyan csöpp szerzetet, mint ő.
Vielnek sem szokása firtatni, ki kicsoda, honnét jött, ezért részéről semmi akadálya a néma csöndnek. Ez alatt az idő alatt eltöprengve nézi az előttük sétáló tömeg lábait, és a földet, amelyen ők, földi lények mind taposnak. Érzi a fényt, Eeyr áldását, mely simogatja arcát, felitatja szomorú könnyeit. Már nem sír, élvezi a pillanatot, és reménykedik abban, hogy kettejük csöndjében társa is felfigyel az őket körülvevő világdarab elevenségére. Tulajdonképpen az emberlány, ez a kis szikra a világ sötétjében tényleg megvigasztalta figyelmességével.*
~ Tartozom neki. ~ *Gondolja, és adódik is egy kiváló lehetőség. A lány láthatóan fázik. Viel nem tudja megállni, hogy elmosolyodjon: népe arra tanította, hogyha valaki a holdak gyermeke, ő maga is fény. Bár Viel is ugyanúgy érzi, hogy hideg van, nem hajlandó róla tudomást venni, vastag ruhája és a hit melegen tartja. Meg persze az áldásos napfény is hozzájárul a dologhoz.*
- Semmi akadálya. *Mondja, és feláll, majd leporolja fehér szoknyáját, ami beporosodott a káván ücsörgéstől.* Szívesen meghívnálak egy italra! Felmelegítetted a napomat, szeretném viszonozni. *Mosolyodik el.* Viszont arra kérnélek, hogy mutasd az utat, nem vagyok errefelé ismerős. *Teszi hozzá, és addig nem is indul, amíg a magas emberlány nem kezdi előtte törni az utat. *
~A járókelők különösen óriásiak ma.~
A hozzászólás írója (Holdezüst Vieljana) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.11.17 22:09:26
9101. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2018-11-16 22:51:15
Üzenet elküldve: 2018-11-16 22:51:15
Rang: Játékos
IC üzenetek: 695
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 695
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Szelíd
//Úton-útfélen//
*Természetesen nem tiltakozik az indulás ellen, hiszen ezerszer át és átforgatta már magában a gondolatokat, és a vége mindig az lett, hogy annak van a legtöbb értelme, ha Lauval marad, illetve most már Lauval, Lyllel, Marellával és Chellel.
Igazából nem csak az esze, hanem a szíve is így dönt, így tulajdonképpen tehetetlen.
Édesanyja jó papnőként arra tanította, hogy mindig bízzon saját megérzéseiben, hiszen azokon keresztül súgnak az istenek és a szellemek. Csakhogy a szimpátia és a szeretet, amit Lau iránt érez nem megérzés kérdése. Hosszú beszélgetések és együtt, vagy egymás mellett átélt nagy tragédiák szerettették meg mindkettőjükkel a másikat. Ami őt illeti legalábbis, szereti Laut, mint egy a sorstól soha meg nem kapott nővért, vagy legjobb barátnőt, aki otthonát elhagyva egyszer csak valóság lett, és ugyan nem tartja magát önteltnek, mégis úgy érzi, hogy ez a szeretet kölcsönös.
Ami pedig a gnóm lányt és Marellát illeti, őket alig ismeri, így velük kapcsolatban csak megérzéseire hallgathat, és hallgat is.
Teljesen biztos nem csak abban, hogy mindketten olyasvalakik, akiktől nem kell féltenie sem önmagát, sem a táskájában szorongó nyulakat, sem pedig Laut, hanem abban is, hogyha eltöltenek egymással kis időt, biztosan jól ki fognak jönni egymással.
Ha őket nem számítja akkor Alenia, Wilhorp, Nairada és Aleimord voltak azok a létezők eddig, akikhez a legközelebb került azóta, hogy száműzték szülőfalujából, méghozzá pontosan ebben a sorrendben. Nia, Nai és Ale ellenben túlságosan nemesek voltak ahhoz, hogy ne érezze magát mindig kissé feszélyezve a jelenlétükben, Wilhorp pedig talán túlontúl tapasztaltnak és az élet sötét oldalát is ismerőnek tűnt, hogy ne érezzen hasonló félszegséget a jelenlétében.
Intath is nagyon szimpatikus volt neki, csakhogy mielőtt jobban megismerhette volna őt, el is váltak egymástól, így pont a vonzó elfet képtelen beilleszteni ebbe a képzeletben felállított listába.
Őt leszámítva, a többiekkel ellentétben mégis úgy érzi, hogy a három másik lány, akivel most van pontosan az ő társasága.
Lauval hasonló helyről indultak útra, nagyjából hasonló okokból, Lyllinor és Marella pedig ugyanolyan idegen lesz Artneiorban, mint ő volt akkor, amikor megérkezett. Mindennek tetejében pedig a fenekestül felfordult világvárosban minden bizonnyal ő is olyan idegen lesz majd, mintha soha még a környéken sem járt volna.
Ha nem is félelem nélkül, valahogy mégis nyugodtan lépked hát Arthenior felé ebben a társaságban, és a félelem is csak akkor tör rá, amikor ráeszmél arra, hogy már majdnem a Főtéren vannak.
Annak persze örül, hogy Lyll legalább eddig tudott kényelmesen utazni, és Chelnek is találtak vizet, az érzés mégis rátör, hogy innentől kezdve megint csak nehezebb lesz minden.
Lau szavai is mintha csak ezt a gondolatát akarnák alátámasztani.*
- Igazad van. *ért egyet vele, ösztönösen is lehalkítva a hangját, mint aki attól tart, hogy a közelükben máris olyanok ólálkodnak, akik szívesen kihallgatnák, hogy mit beszélnek egymás között, és utána ki is rabolnák őket, pedig az óvatosság egyelőre teljesen feleslegesnek tűnik.
Most körülbelül pont ugyanúgy nem figyel rájuk senki, ahogyan rá sem figyeltek fel, amikor először járt ezen a téren, rácsodálkozva arra, hogy végre a városban van.*
- Nagyon nem kéne idekint mászkálni sötétedés után, legalábbis addig nem, ameddig nem tudjuk, hogy pontosan hogyan állnak a dolgok a városban. Egy fogadó pedig tényleg van itt, éppen a tér túloldalán. Ott szálltam meg, amikor először Artheniorba érkeztem. *mondja, ezúttal sikerrel nyelve vissza a rátörő könnyeket, amelyeket az emlékek keltenek benne, amelyek minden bizonnyal akkor is feltörnének belőle, ha fele annyira sem érdekelné mások és saját maga sorsa, mint amennyire eddig.
Alenia vitte el innen, akkor pedig azt hitte, hogy a lehetőségekhez képest boldog és fényes jövő vár rá ebben a városban. Most pedig Nia többszörsen csonkolt, és lehet, hogy halott is, ő pedig immár nem csak száműzött, hanem menekült is, ha pedig valami, éppen ez arra inti, hogy legyen óvatos innentől kezdve bármerre is mennek, vagy bármit is tesznek.
Miközben elnézi Marellát, ahogyan elvezeti az istállóba Chelt, nem tud mást tenni, mint követni Laut és Lyllt.
Furcsa és nyugtalanító érzés másodszor is megérkezni pont ide, ugyanakkor mégis reménnyel tölti el. Végül is, attól még, hogy elsőre nem sikerült, második próbálkozásra miért ne találhatna itt otthont?
Mikor Lau és Lyll nyomán belép a Pegazusba hiába van olyan érzése, hogy mindezt amit most tesz már átélte egyszer, pontosan tudja, hogy a látszat ellenére egy teljesen más városba érkezett most vissza.
Ahhoz képest is teljesen más, ahová annak idején megérkezett, de nagy valószínűséggel még ahhoz képest is, ahonnan nem olyan régen társainak és neki el kellett menekülnie.*
*Természetesen nem tiltakozik az indulás ellen, hiszen ezerszer át és átforgatta már magában a gondolatokat, és a vége mindig az lett, hogy annak van a legtöbb értelme, ha Lauval marad, illetve most már Lauval, Lyllel, Marellával és Chellel.
Igazából nem csak az esze, hanem a szíve is így dönt, így tulajdonképpen tehetetlen.
Édesanyja jó papnőként arra tanította, hogy mindig bízzon saját megérzéseiben, hiszen azokon keresztül súgnak az istenek és a szellemek. Csakhogy a szimpátia és a szeretet, amit Lau iránt érez nem megérzés kérdése. Hosszú beszélgetések és együtt, vagy egymás mellett átélt nagy tragédiák szerettették meg mindkettőjükkel a másikat. Ami őt illeti legalábbis, szereti Laut, mint egy a sorstól soha meg nem kapott nővért, vagy legjobb barátnőt, aki otthonát elhagyva egyszer csak valóság lett, és ugyan nem tartja magát önteltnek, mégis úgy érzi, hogy ez a szeretet kölcsönös.
Ami pedig a gnóm lányt és Marellát illeti, őket alig ismeri, így velük kapcsolatban csak megérzéseire hallgathat, és hallgat is.
Teljesen biztos nem csak abban, hogy mindketten olyasvalakik, akiktől nem kell féltenie sem önmagát, sem a táskájában szorongó nyulakat, sem pedig Laut, hanem abban is, hogyha eltöltenek egymással kis időt, biztosan jól ki fognak jönni egymással.
Ha őket nem számítja akkor Alenia, Wilhorp, Nairada és Aleimord voltak azok a létezők eddig, akikhez a legközelebb került azóta, hogy száműzték szülőfalujából, méghozzá pontosan ebben a sorrendben. Nia, Nai és Ale ellenben túlságosan nemesek voltak ahhoz, hogy ne érezze magát mindig kissé feszélyezve a jelenlétükben, Wilhorp pedig talán túlontúl tapasztaltnak és az élet sötét oldalát is ismerőnek tűnt, hogy ne érezzen hasonló félszegséget a jelenlétében.
Intath is nagyon szimpatikus volt neki, csakhogy mielőtt jobban megismerhette volna őt, el is váltak egymástól, így pont a vonzó elfet képtelen beilleszteni ebbe a képzeletben felállított listába.
Őt leszámítva, a többiekkel ellentétben mégis úgy érzi, hogy a három másik lány, akivel most van pontosan az ő társasága.
Lauval hasonló helyről indultak útra, nagyjából hasonló okokból, Lyllinor és Marella pedig ugyanolyan idegen lesz Artneiorban, mint ő volt akkor, amikor megérkezett. Mindennek tetejében pedig a fenekestül felfordult világvárosban minden bizonnyal ő is olyan idegen lesz majd, mintha soha még a környéken sem járt volna.
Ha nem is félelem nélkül, valahogy mégis nyugodtan lépked hát Arthenior felé ebben a társaságban, és a félelem is csak akkor tör rá, amikor ráeszmél arra, hogy már majdnem a Főtéren vannak.
Annak persze örül, hogy Lyll legalább eddig tudott kényelmesen utazni, és Chelnek is találtak vizet, az érzés mégis rátör, hogy innentől kezdve megint csak nehezebb lesz minden.
Lau szavai is mintha csak ezt a gondolatát akarnák alátámasztani.*
- Igazad van. *ért egyet vele, ösztönösen is lehalkítva a hangját, mint aki attól tart, hogy a közelükben máris olyanok ólálkodnak, akik szívesen kihallgatnák, hogy mit beszélnek egymás között, és utána ki is rabolnák őket, pedig az óvatosság egyelőre teljesen feleslegesnek tűnik.
Most körülbelül pont ugyanúgy nem figyel rájuk senki, ahogyan rá sem figyeltek fel, amikor először járt ezen a téren, rácsodálkozva arra, hogy végre a városban van.*
- Nagyon nem kéne idekint mászkálni sötétedés után, legalábbis addig nem, ameddig nem tudjuk, hogy pontosan hogyan állnak a dolgok a városban. Egy fogadó pedig tényleg van itt, éppen a tér túloldalán. Ott szálltam meg, amikor először Artheniorba érkeztem. *mondja, ezúttal sikerrel nyelve vissza a rátörő könnyeket, amelyeket az emlékek keltenek benne, amelyek minden bizonnyal akkor is feltörnének belőle, ha fele annyira sem érdekelné mások és saját maga sorsa, mint amennyire eddig.
Alenia vitte el innen, akkor pedig azt hitte, hogy a lehetőségekhez képest boldog és fényes jövő vár rá ebben a városban. Most pedig Nia többszörsen csonkolt, és lehet, hogy halott is, ő pedig immár nem csak száműzött, hanem menekült is, ha pedig valami, éppen ez arra inti, hogy legyen óvatos innentől kezdve bármerre is mennek, vagy bármit is tesznek.
Miközben elnézi Marellát, ahogyan elvezeti az istállóba Chelt, nem tud mást tenni, mint követni Laut és Lyllt.
Furcsa és nyugtalanító érzés másodszor is megérkezni pont ide, ugyanakkor mégis reménnyel tölti el. Végül is, attól még, hogy elsőre nem sikerült, második próbálkozásra miért ne találhatna itt otthont?
Mikor Lau és Lyll nyomán belép a Pegazusba hiába van olyan érzése, hogy mindezt amit most tesz már átélte egyszer, pontosan tudja, hogy a látszat ellenére egy teljesen más városba érkezett most vissza.
Ahhoz képest is teljesen más, ahová annak idején megérkezett, de nagy valószínűséggel még ahhoz képest is, ahonnan nem olyan régen társainak és neki el kellett menekülnie.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7361-7380 , 7381-7400 , 7401-7420 , 7421-7440 , 7441-7460 , 7461-7480 , 7481-7500 , 7501-7520 , 7521-7540 , 7541-7560 , 7561-7580 , 7581-7600 , 7601-7620 , 7621-7640 , 7641-7660 , 7661-7680 , 7681-7700 , 7701-7720 , 7721-7740 , 7741-7760 , 7761-7780 , 7781-7800 , 7801-7820 , 7821-7840 , 7841-7860 , 7861-7880 , 7881-7900 , 7901-7920 , 7921-7940 , 7941-7960 , 7961-7980 , 7981-8000 , 8001-8020 , 8021-8040 , 8041-8060 , 8061-8080 , 8081-8100 , 8101-8120 , 8121-8140 , 8141-8160 , 8161-8180 , 8181-8200 , 8201-8220 , 8221-8240 , 8241-8260 , 8261-8280 , 8281-8300 , 8301-8320 , 8321-8340 , 8341-8360 , 8361-8380 , 8381-8400 , 8401-8420 , 8421-8440 , 8441-8460 , 8461-8480 , 8481-8500 , 8501-8520 , 8521-8540 , 8541-8560 , 8561-8580 , 8581-8600 , 8601-8620 , 8621-8640 , 8641-8660 , 8661-8680 , 8681-8700 , 8701-8720 , 8721-8740 , 8741-8760 , 8761-8780 , 8781-8800 , 8801-8820 , 8821-8840 , 8841-8860 , 8861-8880 , 8881-8900 , 8901-8920 , 8921-8940 , 8941-8960 , 8961-8980 , 8981-9000 , 9001-9020 , 9021-9040 , 9041-9060 , 9061-9080 , 9081-9100 , 9101-9120 , 9121-9140 , 9141-9160 , 9161-9180 , 9181-9200 , 9201-9220 , 9221-9240 , 9241-9260 , 9261-9280 , 9281-9300 , 9301-9320 , 9321-9340 , 9341-9360 , 9361-9380 , 9381-9400 , 9401-9420 , 9421-9440 , 9441-9460 , 9461-9480 , 9481-9500 , 9501-9520 , 9521-9540 , 9541-9560 , 9561-9580 , 9581-9600 , 9601-9620 , 9602-9621