Archívum - Arthenior - Arthenior főtere
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Kedves Kalandozó!
Úgy látszik, betévedtél a könyvtár legeldugottabb termébe. Ahhoz képest, milyen apró ajtó vezetett ide, láthatod, hogy a hely hatalmas. Nagyobb, mint bármely másik terem, nagyobb, mint maga a könyvtár, a templom, és talán nagyobb, mint maga Arthenior. Úgy bizony! Amit magad előtt látsz, az nem más, mint évtizedek hamisítatlan történelme. Háborúk, lázadások, isteni csaták, és minden, amiről eddig csak pletykákból hallottál, most kitárul a szemeid előtt. Persze senkinek nem lenne ideje ezt mind elolvasni, ahhoz még az elfek élete is rövid. Viszont ha valami specifikusat keresel, a könyvtárosok segíthetnek megtalálni. Bánj tisztelettel az itt található tekercsekkel! Ezek nélkül az események nélkül te sem állhatnál ma Lanawin földjén. Ne koszold össze, ne hagyj szamárfület a sarkán, és mindig oda tedd vissza, ahonnan levetted! Ne feledd: talán azt hiszed, biztos talajon állsz, de az csak a tegnapi sár, amely szilárdnak tetteti magát!
A nagyterembe!
Valamelyik kisebb terem:
Kedves Kalandozó!
Úgy látszik, betévedtél a könyvtár legeldugottabb termébe. Ahhoz képest, milyen apró ajtó vezetett ide, láthatod, hogy a hely hatalmas. Nagyobb, mint bármely másik terem, nagyobb, mint maga a könyvtár, a templom, és talán nagyobb, mint maga Arthenior. Úgy bizony! Amit magad előtt látsz, az nem más, mint évtizedek hamisítatlan történelme. Háborúk, lázadások, isteni csaták, és minden, amiről eddig csak pletykákból hallottál, most kitárul a szemeid előtt. Persze senkinek nem lenne ideje ezt mind elolvasni, ahhoz még az elfek élete is rövid. Viszont ha valami specifikusat keresel, a könyvtárosok segíthetnek megtalálni. Bánj tisztelettel az itt található tekercsekkel! Ezek nélkül az események nélkül te sem állhatnál ma Lanawin földjén. Ne koszold össze, ne hagyj szamárfület a sarkán, és mindig oda tedd vissza, ahonnan levetted! Ne feledd: talán azt hiszed, biztos talajon állsz, de az csak a tegnapi sár, amely szilárdnak tetteti magát!
A nagyterembe!
Valamelyik kisebb terem:
<< Előző oldal - Mostani oldal: 367 (7321. - 7340. üzenet)Oldal váltása: - Következő oldal >>
7340. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2016-05-28 08:31:17
Üzenet elküldve: 2016-05-28 08:31:17
Rang: Játékos
IC üzenetek: 27
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 27
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//Vadvért Hazatérés//
*Viszonylag sok holmit hoz magával, odafigyel rá hogy ne terhelje túl lovát, bár szellő jóerőben lévő, fiatal csatamén hírében áll. A faragáshoz és favágáshoz, az íjkészítéshez szükséges szerszámait, kellékeit, gyógyfüveket, sebkötözéshez és bájitalok keveréséhez szükséges adalékokat, eszközöket és ezekkel a dolgokkal szorosan összefüggő, könyveket és nagyapja naplóit, feljegyzéseit. Az utazónyerget teszi fel lovára, mely egy törp mesterember keze munkáját dicséri. Érdekessége, hogy egy keretet lehet ráerősíteni, megkönnyítendő az állatnak terhei cipelését. A vastag bőr tartószíjak ki vannak párnázva, elkerülendő, hogy hűséges hátasa bőrébe vágjanak, miközben stabilan tartanak, nem befolyásolva a ló tartását, ezért könnyű vágtába is foghat, ha úgy hozza a szükség. A főtéren a szökőkút felé igyekszik, fürge szemeivel pásztázza annak környékét, de nem látja a díszes társaságot. Megszaporázza lépteit és elindul az erdő felé. Ekkor észreveszi a termetes menyecske alakját a távolban, egy nagy ugrással felszökell Szellő hátára és ügetésre sarkallja paripáját. Beéri Shiriqát, rávillantja vakítóan fehér, pajkos mosolyát és ekképpen szól maroknyi csapatukhoz:*
-Ígéretem megtartottam, ha nem bánjátok veletek tartok?
*Mellkasát kidülleszti, állát felszegi, kihúzza magát, boldog reménnyel teli szívvel lovagol tovább az ismeretlenbe.*
A hozzászólást Emphus (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2016.05.29 16:45:05, a következő indokkal:
Múlt helyett jelen idő; a helyszínnek és világnak ellentmondó részek törlése; helyesírás.
*Viszonylag sok holmit hoz magával, odafigyel rá hogy ne terhelje túl lovát, bár szellő jóerőben lévő, fiatal csatamén hírében áll. A faragáshoz és favágáshoz, az íjkészítéshez szükséges szerszámait, kellékeit, gyógyfüveket, sebkötözéshez és bájitalok keveréséhez szükséges adalékokat, eszközöket és ezekkel a dolgokkal szorosan összefüggő, könyveket és nagyapja naplóit, feljegyzéseit. Az utazónyerget teszi fel lovára, mely egy törp mesterember keze munkáját dicséri. Érdekessége, hogy egy keretet lehet ráerősíteni, megkönnyítendő az állatnak terhei cipelését. A vastag bőr tartószíjak ki vannak párnázva, elkerülendő, hogy hűséges hátasa bőrébe vágjanak, miközben stabilan tartanak, nem befolyásolva a ló tartását, ezért könnyű vágtába is foghat, ha úgy hozza a szükség. A főtéren a szökőkút felé igyekszik, fürge szemeivel pásztázza annak környékét, de nem látja a díszes társaságot. Megszaporázza lépteit és elindul az erdő felé. Ekkor észreveszi a termetes menyecske alakját a távolban, egy nagy ugrással felszökell Szellő hátára és ügetésre sarkallja paripáját. Beéri Shiriqát, rávillantja vakítóan fehér, pajkos mosolyát és ekképpen szól maroknyi csapatukhoz:*
-Ígéretem megtartottam, ha nem bánjátok veletek tartok?
*Mellkasát kidülleszti, állát felszegi, kihúzza magát, boldog reménnyel teli szívvel lovagol tovább az ismeretlenbe.*
A hozzászólást Emphus (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2016.05.29 16:45:05, a következő indokkal:
Múlt helyett jelen idő; a helyszínnek és világnak ellentmondó részek törlése; helyesírás.
7339. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2016-05-28 08:22:30
Üzenet elküldve: 2016-05-28 08:22:30
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 217
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 217
Játékstílus: Szelíd
//Második szál//
//Tavaszünnep//
//Vásár-Kék sátor//
*Tündérünk igen bomlott egy teremtés. Ez onnan is látszik, hogy nem igazán bír megmaradni helyben sokáig. Kissé mászkálni, lépegetni kezd, míg Quantallal beszélget.*
-150 aranyért szoktam adni.
*Ad meg egy árat, ami tényleg a drága bundából adódóan magas. Na meg Quantall nem tudhatja, de még ez az áru is csapta már kis híján agyon az eladót, így egyfajta veszélyességi pótléknak is fel lehet fogni a magas árat.*
-Gondolkodtam azon, hogy légmágiával lehetne sima bőrt preparálni esetleg, de minden próbám kudarcba fulladt... Ráadásul a szomszédok rosszul lennének, ha nem viharban is próbálkoznék.
*Magyarázza a vadászat helyettesítésére ötletét, habár nem kérdezték róla.*
//Tavaszünnep//
//Vásár-Kék sátor//
*Tündérünk igen bomlott egy teremtés. Ez onnan is látszik, hogy nem igazán bír megmaradni helyben sokáig. Kissé mászkálni, lépegetni kezd, míg Quantallal beszélget.*
-150 aranyért szoktam adni.
*Ad meg egy árat, ami tényleg a drága bundából adódóan magas. Na meg Quantall nem tudhatja, de még ez az áru is csapta már kis híján agyon az eladót, így egyfajta veszélyességi pótléknak is fel lehet fogni a magas árat.*
-Gondolkodtam azon, hogy légmágiával lehetne sima bőrt preparálni esetleg, de minden próbám kudarcba fulladt... Ráadásul a szomszédok rosszul lennének, ha nem viharban is próbálkoznék.
*Magyarázza a vadászat helyettesítésére ötletét, habár nem kérdezték róla.*
7338. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2016-05-28 07:38:23
Üzenet elküldve: 2016-05-28 07:38:23
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1853
OOC üzenetek: 355
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1853
OOC üzenetek: 355
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Jelmezverseny//
//Mindenkinek//
*Taitos most, hogy remélhetőleg hűbéresévé tette az imposztort (aki az igazi király), és amennyiben még mindig nem dobják ki a színpadról üldögél egy picit a "trónuson". Végignézi az összes versenyzőt, akiken derül néha a közönség, vagy csak elámul a nem mindennapi látványtól. Maga is elcsodálkozik sokszor. Yero szellemességét ugyan nem láthatja, de a többiek jelmezei legalább annyira ötletesek, mint sajátja. Végül lemennek a versenyzők, és ő csak várja, hogy jöjjenek a többiek. A néző sereg zsibongása rázza fel kissé ittas bambulásából.*
~Ohh, hogy most én jönnék.~
*Feláll a székből, és csörgős botjával kopogtat.*
-Hölgyek, Urak, s minden egyéb szerzetek!
*Kezdi, csuklik egyet, amin mindenki derülhet egy jót.*
-Most, hogy minden versenyzőt láthattunk, és mindenki végzett a bemutatóval, megkérném zsűrinket, hogy vonuljanak vissza ítéletet hozni.
*Biccent tisztelettel a színpad többi tagja felé.*
-A versenyzők pedig! Kérem fáradjanak vissza, és alkossanak párokat! Lehetőleg egy férfi, egy nő, de az sem baj, ha nem így alakul.
*Kicsit vár, hogy mindenki felfoghassa a kérést.*
-Mivel ez egy boldog ünnepség. Azt hiszem elengedhetetlen, hogy ne igyunk egy jót a versenyzőkre, de nekik is kell inniuk!
*A részegek "igyunk még egy keveset!" hozzáállásával int oldalra az italosztók felé, hogy hozzanak egy jó tálcával, aztán megvárja, hogy befusson az ital, meg a maradék versenyzők.*
-Nos, a feladat egyszerű. Inni kell. A kivitelezés nehéz.
*Mondja, amint fejenként egy szalagot letép ruhájából.*
-Szemesnek áll a világ... most nem lesznek szemesek.
*Átadja a szembekötőket, ha egyáltalán valaki jön a hívására, bár itt most ő a király egyelőre.*
-Tessék biztatni őket, oda-vissza menetek lesznek, aki a leggyorsabb valamelyik menetben megkapja a Király Csengőjét.
*Emeli fel az ereklyének titulált csengős botot *
-No, kezdhetünk?
//Jelmezverseny//
//Mindenkinek//
*Taitos most, hogy remélhetőleg hűbéresévé tette az imposztort (aki az igazi király), és amennyiben még mindig nem dobják ki a színpadról üldögél egy picit a "trónuson". Végignézi az összes versenyzőt, akiken derül néha a közönség, vagy csak elámul a nem mindennapi látványtól. Maga is elcsodálkozik sokszor. Yero szellemességét ugyan nem láthatja, de a többiek jelmezei legalább annyira ötletesek, mint sajátja. Végül lemennek a versenyzők, és ő csak várja, hogy jöjjenek a többiek. A néző sereg zsibongása rázza fel kissé ittas bambulásából.*
~Ohh, hogy most én jönnék.~
*Feláll a székből, és csörgős botjával kopogtat.*
-Hölgyek, Urak, s minden egyéb szerzetek!
*Kezdi, csuklik egyet, amin mindenki derülhet egy jót.*
-Most, hogy minden versenyzőt láthattunk, és mindenki végzett a bemutatóval, megkérném zsűrinket, hogy vonuljanak vissza ítéletet hozni.
*Biccent tisztelettel a színpad többi tagja felé.*
-A versenyzők pedig! Kérem fáradjanak vissza, és alkossanak párokat! Lehetőleg egy férfi, egy nő, de az sem baj, ha nem így alakul.
*Kicsit vár, hogy mindenki felfoghassa a kérést.*
-Mivel ez egy boldog ünnepség. Azt hiszem elengedhetetlen, hogy ne igyunk egy jót a versenyzőkre, de nekik is kell inniuk!
*A részegek "igyunk még egy keveset!" hozzáállásával int oldalra az italosztók felé, hogy hozzanak egy jó tálcával, aztán megvárja, hogy befusson az ital, meg a maradék versenyzők.*
-Nos, a feladat egyszerű. Inni kell. A kivitelezés nehéz.
*Mondja, amint fejenként egy szalagot letép ruhájából.*
-Szemesnek áll a világ... most nem lesznek szemesek.
*Átadja a szembekötőket, ha egyáltalán valaki jön a hívására, bár itt most ő a király egyelőre.*
-Tessék biztatni őket, oda-vissza menetek lesznek, aki a leggyorsabb valamelyik menetben megkapja a Király Csengőjét.
*Emeli fel az ereklyének titulált csengős botot *
-No, kezdhetünk?
7337. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2016-05-28 01:43:51
Üzenet elküldve: 2016-05-28 01:43:51
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 179
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 179
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Vadvért-Hazatérés//
*Az óriás lány elindul, Őt pedig sorban követi az egész kompánia. A vörös hajú gnóm lány barátnője is megérkezik az utolsó pillanatban és úgy tűnik, ezzel már teljes a csapat, másra nem várnak. Úgy tűnik, a menetet nem szervezi senki, követik az óriást, aki hamar letér az útról és céltudatosan megindul a várostól nem messze kezdődő erdő felé. Ahogy sorban kisorolnak a kapun, Gius félreáll, úgy tesz, mint aki a szíjait igazgatja. Mikor mindenki elhaladt mellette, megfordul és a boltív alatt visszanéz a városra. Néhány napja úgy érkezett ide, hogy új életet kezd. Most ugyanezért távozna. Csakhogy ezúttal egyedül.*
~Nem is vagyok egyedül.~ *Gúnyosan elmosolyodik a gondolatra, ahogy a többiek után néz. Rengeteg ember között is lehet teljesen egyedül lenni. Miért is akarná most összekényszeríteni magát egy rakás vadidegennel? Egyet sem ismer közülük, azt sem tudja, mifélék. Ráadásul egyik-másik kifejezetten gyanakodva pillantott rá. Most meg az erdőbe mennek szellemeket keresni. Köszöni szépen, az neki már épp elég van. Tesz egy lépést a város felé. Ezt már legalább ismeri. Bűnözőkre mindig szüksége van valakinek.*
*„Megvédjük egymást, és összetartunk. Vigyázunk a másikra.” Az elf szavai, aki most elöl baktat. ~Na persze, az első zacskó aranyig vagy az első nőig, akit ketten szeretnek. Csak ahogy az lenni szokott.~ Mintha álmában nézné magát, ahogy tényleg sorra meghúzza a szíjakat, előbb a fegyvereknél, az övén, majd a hátizsákján. ~Tiszta, makulátlan lények. Meg a fénylő bogarak. És mi ez a marhaság a hydrával?!~ Utoljára a csizmája marad, körültekintően állítja szorosra, de kényelmesre. ~Ha maradt még annyi ész a fejemben, hogy ne essenek le a füleim, most szépen visszamegyek a városba és fölcsapok városőrnek. Vagy bérgyilkosnak. Esetleg mindkettőnek. Még, hogy erdőszellemek! Persze, hogyne, meg még mit nem?!~*
*Kissé lihegve éri utol a csapatot, de az esetleg beszélgetni akarók ellen fejébe húzza a csuklyát és megmarad sereghajtónak, amíg beérnek az erdőbe. Aki nagyon közel megy hozzá, esetleg elcsípheti, ahogy azt mormolja:*
-Most már teljesen biztos, hogy megőrültem.-
*Az óriás lány elindul, Őt pedig sorban követi az egész kompánia. A vörös hajú gnóm lány barátnője is megérkezik az utolsó pillanatban és úgy tűnik, ezzel már teljes a csapat, másra nem várnak. Úgy tűnik, a menetet nem szervezi senki, követik az óriást, aki hamar letér az útról és céltudatosan megindul a várostól nem messze kezdődő erdő felé. Ahogy sorban kisorolnak a kapun, Gius félreáll, úgy tesz, mint aki a szíjait igazgatja. Mikor mindenki elhaladt mellette, megfordul és a boltív alatt visszanéz a városra. Néhány napja úgy érkezett ide, hogy új életet kezd. Most ugyanezért távozna. Csakhogy ezúttal egyedül.*
~Nem is vagyok egyedül.~ *Gúnyosan elmosolyodik a gondolatra, ahogy a többiek után néz. Rengeteg ember között is lehet teljesen egyedül lenni. Miért is akarná most összekényszeríteni magát egy rakás vadidegennel? Egyet sem ismer közülük, azt sem tudja, mifélék. Ráadásul egyik-másik kifejezetten gyanakodva pillantott rá. Most meg az erdőbe mennek szellemeket keresni. Köszöni szépen, az neki már épp elég van. Tesz egy lépést a város felé. Ezt már legalább ismeri. Bűnözőkre mindig szüksége van valakinek.*
*„Megvédjük egymást, és összetartunk. Vigyázunk a másikra.” Az elf szavai, aki most elöl baktat. ~Na persze, az első zacskó aranyig vagy az első nőig, akit ketten szeretnek. Csak ahogy az lenni szokott.~ Mintha álmában nézné magát, ahogy tényleg sorra meghúzza a szíjakat, előbb a fegyvereknél, az övén, majd a hátizsákján. ~Tiszta, makulátlan lények. Meg a fénylő bogarak. És mi ez a marhaság a hydrával?!~ Utoljára a csizmája marad, körültekintően állítja szorosra, de kényelmesre. ~Ha maradt még annyi ész a fejemben, hogy ne essenek le a füleim, most szépen visszamegyek a városba és fölcsapok városőrnek. Vagy bérgyilkosnak. Esetleg mindkettőnek. Még, hogy erdőszellemek! Persze, hogyne, meg még mit nem?!~*
*Kissé lihegve éri utol a csapatot, de az esetleg beszélgetni akarók ellen fejébe húzza a csuklyát és megmarad sereghajtónak, amíg beérnek az erdőbe. Aki nagyon közel megy hozzá, esetleg elcsípheti, ahogy azt mormolja:*
-Most már teljesen biztos, hogy megőrültem.-
7336. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2016-05-27 20:57:29
Üzenet elküldve: 2016-05-27 20:57:29
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 77
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 77
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
*A barakknál Jezabiel elmondta, hogy fognak kinézni a többiek, így másnap nem lesz nehéz megtalálnia őket. Vissza is igyekszik a szállóra, hogy összekészítse a csomagját, kikészíti mit fog felvenni majd reggel, hogy azzal se menjen majd el az ideje. Mivel a rémes kalandja után még nem pihent le ágyba és kényelembe, ezért sikerül jól bealudnia. Arra ébred, hogy valami nedves az arcán, megtörli és ráeszmél, hogy a saját nyála lehet. Szemeivel az ablak felé hunyorog, majd gyorsan kapcsol, hogy már rég a főtéren kellene lennie. Ki is pattan a szeme és jó maga is az ágyból, hogy hideg vízzel felfrissítse magát, majd felöltözzön és futva elinduljon a Vadvértes találkozóra. Csak reméli, hogy nem hagyták itt és még ott találja őket.*
//Vadvért-Hazatérés//
*Szerencsére hamar kiszúrja barátnőjét és kicsit szuszogva áll meg mellette, olyan gyorsan futott ezen a rövid távon.*
-Bocsi a késésért, de a kis rémes kalandom után még csak most tudtam rendesen aludni és kicsit elhúzódott. *Miközben beszél a haját kezdi el csavargatni az ujjai között. Aki felé néz integet nekik és ha bemutatkoznak, akkor ő is viszonozza, de megpróbál inkább kimaradni még a beszélgetésből és tanulmányozza inkább a többieket. Csak fajtársával áll le csevegni, ha ő igényli a társaságát, Jezabielt szívesen fogadja.*
//Vadvért-Hazatérés//
*Szerencsére hamar kiszúrja barátnőjét és kicsit szuszogva áll meg mellette, olyan gyorsan futott ezen a rövid távon.*
-Bocsi a késésért, de a kis rémes kalandom után még csak most tudtam rendesen aludni és kicsit elhúzódott. *Miközben beszél a haját kezdi el csavargatni az ujjai között. Aki felé néz integet nekik és ha bemutatkoznak, akkor ő is viszonozza, de megpróbál inkább kimaradni még a beszélgetésből és tanulmányozza inkább a többieket. Csak fajtársával áll le csevegni, ha ő igényli a társaságát, Jezabielt szívesen fogadja.*
7335. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2016-05-27 20:10:28
Üzenet elküldve: 2016-05-27 20:10:28
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 708
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 708
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Tavaszünnep//
//Vörös és Fekete//
*Cinkos mosollyal figyeli, ahogy a lány csak bátortalanul és csak bizonyos idő után foglal helyet. Feleslegesen próbálná szavakkal bizonyítani, hogy nincsenek jelenleg ártó szándékai, bár tény, hogy egy sikátorban elkövetett bűntett nem állna tőle messze, de nincs oka rá Kaiykoval szemben, és egyébként is… Van egy fesztivál tőle méterekkel arrébb, amely tömve van őrökkel, akiket egyébként is szívesebben kerül el.*
- Az is lehet, hogy csak simán gyáva volt. *Mondja félvállról, bár ezt rögtön vissza is szívná, a zsoldosokat éppen nem úgy nevelik, hogy meggondolják magukat félelemből, ha ölésre szólítják fel őket. Éppen ezért is fúrja annyira az oldalát a kíváncsiság, miért hagyták a sötét hajút életben. De meghagyja a kérdéseit magának, érezhetően úgysem fejtenék meg.
Enyhén, talán némileg még rosszallóan is hunyorít. Olyat hall, ami kissé összezavarja.*
- Vitatkoznék. Mindig lehetsz az, ami akarsz. *Ő legalábbis pontosan ezt bizonyítja a saját életével. Lehetett volna gazdag nemesi asszony, de ő kalózlétet választott. Mindez viszont most cseppet sem számít. Izgatottan kezd ficeregni a helyén.*
- Beszélnek? Csontok? *Némi hitetlenkedés szűrődik ki a hangjából. Ez biztos valami olyan megbízhatatlan dolog, mint az a mágiának nevezett hókuszpókusz lehet, az ő szemében legalább.* Mégis hogyan? Most is?
*Az ital kérdésére meglepő mód kulacsot nyújtanak felé. Ő maga nem olyan óvatos, mint a vele szemben ülő, talán túlzottan hirtelen mozdul ki helyéről, hogy az ital felé nyúljon. Alkohol iránt érzett vágya túlzottan erős ahhoz, hogy finomkodjon, és él benne a remény, hogy talán… talán rum van benne. Ajkához emeli hát, hogy nagyot kortyoljon belőle, majd hirtelen ki is köpi, olyan arccal, mintha az évezred legerősebb pálinkáját döntötte volna le.*
- Ez víz! *Döbbenet. Megtörli a száját kissé csalódottan, majd kénytelen nem felnevetni.* Ne haragudj. *Nyújtja vissza a tömlőt.* Az én közegemben ritka, hogy valaki tiszta vízzel kínáljon, s ne olyannal, amitől fejre állsz. *Azért benyalja a folyadékot a szájáról, tény, hogy a szomjat azt oltja.*
- Ühm… Dynti vagyok. *Nyújtja felé a kezét.* Csak így simán.
//Tavaszünnep//
//Vörös és Fekete//
*Cinkos mosollyal figyeli, ahogy a lány csak bátortalanul és csak bizonyos idő után foglal helyet. Feleslegesen próbálná szavakkal bizonyítani, hogy nincsenek jelenleg ártó szándékai, bár tény, hogy egy sikátorban elkövetett bűntett nem állna tőle messze, de nincs oka rá Kaiykoval szemben, és egyébként is… Van egy fesztivál tőle méterekkel arrébb, amely tömve van őrökkel, akiket egyébként is szívesebben kerül el.*
- Az is lehet, hogy csak simán gyáva volt. *Mondja félvállról, bár ezt rögtön vissza is szívná, a zsoldosokat éppen nem úgy nevelik, hogy meggondolják magukat félelemből, ha ölésre szólítják fel őket. Éppen ezért is fúrja annyira az oldalát a kíváncsiság, miért hagyták a sötét hajút életben. De meghagyja a kérdéseit magának, érezhetően úgysem fejtenék meg.
Enyhén, talán némileg még rosszallóan is hunyorít. Olyat hall, ami kissé összezavarja.*
- Vitatkoznék. Mindig lehetsz az, ami akarsz. *Ő legalábbis pontosan ezt bizonyítja a saját életével. Lehetett volna gazdag nemesi asszony, de ő kalózlétet választott. Mindez viszont most cseppet sem számít. Izgatottan kezd ficeregni a helyén.*
- Beszélnek? Csontok? *Némi hitetlenkedés szűrődik ki a hangjából. Ez biztos valami olyan megbízhatatlan dolog, mint az a mágiának nevezett hókuszpókusz lehet, az ő szemében legalább.* Mégis hogyan? Most is?
*Az ital kérdésére meglepő mód kulacsot nyújtanak felé. Ő maga nem olyan óvatos, mint a vele szemben ülő, talán túlzottan hirtelen mozdul ki helyéről, hogy az ital felé nyúljon. Alkohol iránt érzett vágya túlzottan erős ahhoz, hogy finomkodjon, és él benne a remény, hogy talán… talán rum van benne. Ajkához emeli hát, hogy nagyot kortyoljon belőle, majd hirtelen ki is köpi, olyan arccal, mintha az évezred legerősebb pálinkáját döntötte volna le.*
- Ez víz! *Döbbenet. Megtörli a száját kissé csalódottan, majd kénytelen nem felnevetni.* Ne haragudj. *Nyújtja vissza a tömlőt.* Az én közegemben ritka, hogy valaki tiszta vízzel kínáljon, s ne olyannal, amitől fejre állsz. *Azért benyalja a folyadékot a szájáról, tény, hogy a szomjat azt oltja.*
- Ühm… Dynti vagyok. *Nyújtja felé a kezét.* Csak így simán.
7334. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2016-05-27 19:13:39
Üzenet elküldve: 2016-05-27 19:13:39
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 755
OOC üzenetek: 45
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 755
OOC üzenetek: 45
Játékstílus: Vakmerő
// Második szál //
// Tavaszünnep //
// Bato //
*Ahogy a mondás tartja jobb félni, mint megijedni, ennek ellenére Rhebosse sem riad fel hajnalok hajnalán (vagyis nem attól riad fel), hogy gyilkos birkákon és kegyetlen szamarakon rágódjon. Van elég veszélyes dolog a világban amitől komolyabban is megéri tartani.
A cseléd valóban nem szívbajos, ám ha Bato kevésli amit neki hagyott, a rikkancsot bármikor megtalálhatja egy újabb zacskó reményében. A lány elgondolkodik vajon mennyit illendő összeharácsolni, jó volna későbbre is eltenni belőle, hisz egyébként igen drágán mérik a piacon az ilyen édességeket. Esetleg ők maguk is csinálhatnának. Csupán cukrot kell venni meg gyümölcsöt, és ha a szerzetes nem eszi meg őket idő előtt, saját maguk ellátásáról is gondoskodhatnának. A fáradságos munka gyümölcse (szó szerint) még jobban is ízlik. Kivéve annak, aki megcsömörlik a procedúra közben.
A kopasszal együtt nevet. Az álcája még hagyján, a szaga viszont könnyen átverne még egy igazi zöldbőrűt is.*
- Pedig olyan meggyőzően adja. De tényleg. *vigyorog cinkosan.*
- Hát azt ajánlom is, ennyi olvasás után!
*Aztán megfogja az orkutánzat karját és húzni kezdi magával a pódium előtt kialakult tömegből kifelé.*
- Jöjjön, sétáljunk, ettől az egy helyben ácsorgástól egészen elgémberedem. Közben meséljen a trükkökről!
*Ahhoz képest hogy egy mágusrendnél szolgál igen keveset tud a varázslásról. Úgy igazándiból jobban szeretné magát távol tartani a dologtól, de talán nem árthat alaposabban megismerni az „ellenséget”, hogy tudjuk mivel állunk szemben.*
// Tavaszünnep //
// Bato //
*Ahogy a mondás tartja jobb félni, mint megijedni, ennek ellenére Rhebosse sem riad fel hajnalok hajnalán (vagyis nem attól riad fel), hogy gyilkos birkákon és kegyetlen szamarakon rágódjon. Van elég veszélyes dolog a világban amitől komolyabban is megéri tartani.
A cseléd valóban nem szívbajos, ám ha Bato kevésli amit neki hagyott, a rikkancsot bármikor megtalálhatja egy újabb zacskó reményében. A lány elgondolkodik vajon mennyit illendő összeharácsolni, jó volna későbbre is eltenni belőle, hisz egyébként igen drágán mérik a piacon az ilyen édességeket. Esetleg ők maguk is csinálhatnának. Csupán cukrot kell venni meg gyümölcsöt, és ha a szerzetes nem eszi meg őket idő előtt, saját maguk ellátásáról is gondoskodhatnának. A fáradságos munka gyümölcse (szó szerint) még jobban is ízlik. Kivéve annak, aki megcsömörlik a procedúra közben.
A kopasszal együtt nevet. Az álcája még hagyján, a szaga viszont könnyen átverne még egy igazi zöldbőrűt is.*
- Pedig olyan meggyőzően adja. De tényleg. *vigyorog cinkosan.*
- Hát azt ajánlom is, ennyi olvasás után!
*Aztán megfogja az orkutánzat karját és húzni kezdi magával a pódium előtt kialakult tömegből kifelé.*
- Jöjjön, sétáljunk, ettől az egy helyben ácsorgástól egészen elgémberedem. Közben meséljen a trükkökről!
*Ahhoz képest hogy egy mágusrendnél szolgál igen keveset tud a varázslásról. Úgy igazándiból jobban szeretné magát távol tartani a dologtól, de talán nem árthat alaposabban megismerni az „ellenséget”, hogy tudjuk mivel állunk szemben.*
7333. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2016-05-27 14:01:16
Üzenet elküldve: 2016-05-27 14:01:16
Rang: Játékos
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Tavaszünnep//
//Vásár-Kék sátor//
*Quantall nagyon kezdi érezni, hogy ő nem ide való. A tündér mágiálni kifejezésétől konkrétan libabőrös lett a háta. És úgy látszik, hogy a kesztyű sem több mint egyszerű tréfa kellék aminek egyedül az alapanyaga értékes Quantall-nak. A kérdésre hogy tetszik-e nem ad teljesen korrekt választ.*
-Mondjuk. Mennyi volna az ára?
*Valószínűleg a veszélyes beszerzést meg kell fizetni, de ha nem túl sok akkor akár még későbbi vizsgálódás szempontjából Quantall vehet is belőle. A kérdésére természetesen nem kapott pontos választ, de az sejthető volt. Quantall mosolyog.*
-Értem.
//Tavaszünnep//
//Vásár-Kék sátor//
*Quantall nagyon kezdi érezni, hogy ő nem ide való. A tündér mágiálni kifejezésétől konkrétan libabőrös lett a háta. És úgy látszik, hogy a kesztyű sem több mint egyszerű tréfa kellék aminek egyedül az alapanyaga értékes Quantall-nak. A kérdésre hogy tetszik-e nem ad teljesen korrekt választ.*
-Mondjuk. Mennyi volna az ára?
*Valószínűleg a veszélyes beszerzést meg kell fizetni, de ha nem túl sok akkor akár még későbbi vizsgálódás szempontjából Quantall vehet is belőle. A kérdésére természetesen nem kapott pontos választ, de az sejthető volt. Quantall mosolyog.*
-Értem.
7332. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2016-05-27 14:01:03
Üzenet elküldve: 2016-05-27 14:01:03
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 897
OOC üzenetek: 163
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 897
OOC üzenetek: 163
Játékstílus: Vakmerő
//Vadvért-Hazatérés//
*Sok újdonságot a gnóm sem hall, már az idegenek neveit leszámítva. Shiriqán kívül valószínűleg ő kapta a legrészletesebb leírást erről az egészről, hiszen elzarándokoltak az elffel a szóban forgó helyszínre, meg persze vissza. Inkább ő is csak hallgatózik, mosolyogva bólogat amikor Gius utal rá, de amúgy nem szól bele semmibe. Próbál inkább mindenkit felmérni, kinek milyen feladat lenne majd a legtesthezállóbb... Bármennyire hihetetlen is, ő lesz a hajcsár aki ostort fog csattogtatni mindenki háta felett. Ásni kell fát vágni kell, a kivágott fákat megmunkálni, a lomokat egy helyre gyűjteni, és ezek csak a legegyszerűbbek mind közül. Nem lesz egyszerű ez az egész, talán tovább is tart majd mint tervezte, de hát jó munkához idő kell. Ő mindig úgy volt vele hogy tart ameddig tart, a végeredmény tökéletes legyen. Hogy a többiek talán nem így vélekednek, az meg nem nagyon érdekli. A munka oroszlánrészét úgyis ő fogja magára vállalni. A szamarat viszont inkább rábízná valaki másra. Akárkire. Mindegy kire, de ha ő rángatja annak jó vége nem lesz. Vajon a gondolatátvitel egy állattal is működne? Meg merjen próbálni ilyesmit? Az még egy dolog, hogy szegény állat mit kezdene az ő gondolataival, de talán beleőrülne ha belelátna egy szamár fejébe. Nem, ennek a kísérletnek nem most jött el az ideje. Megkeresi a legszimpatikusabb arcot a tömegben, és mivel Syma még nincs itt, a nyertes Meruwiel. Őt kéri meg hogy legyen szíves az állatról gondoskodni, cserébe felpakolhatja rá a holmiját. Hogy ő is tovább lőcsöli-e vagy sem az már nem rá tartozik, de remélhetőleg sikerrel nyélbe üti az üzletet. Akár így, akár úgy, az óriás után ő maga is megindul, éles kontrasztot rajzolva a többiek előtt. Különös lesz ennyi időt az erdőben tölteni... Persze szereti a természetet, szinte minden nap eljár futni is ha jó idő van, de hogy ott éljen... Érdekes tapasztalat lesz.*
A hozzászólás írója (Jezabiel Tinkerin) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.05.27 15:50:38
*Sok újdonságot a gnóm sem hall, már az idegenek neveit leszámítva. Shiriqán kívül valószínűleg ő kapta a legrészletesebb leírást erről az egészről, hiszen elzarándokoltak az elffel a szóban forgó helyszínre, meg persze vissza. Inkább ő is csak hallgatózik, mosolyogva bólogat amikor Gius utal rá, de amúgy nem szól bele semmibe. Próbál inkább mindenkit felmérni, kinek milyen feladat lenne majd a legtesthezállóbb... Bármennyire hihetetlen is, ő lesz a hajcsár aki ostort fog csattogtatni mindenki háta felett. Ásni kell fát vágni kell, a kivágott fákat megmunkálni, a lomokat egy helyre gyűjteni, és ezek csak a legegyszerűbbek mind közül. Nem lesz egyszerű ez az egész, talán tovább is tart majd mint tervezte, de hát jó munkához idő kell. Ő mindig úgy volt vele hogy tart ameddig tart, a végeredmény tökéletes legyen. Hogy a többiek talán nem így vélekednek, az meg nem nagyon érdekli. A munka oroszlánrészét úgyis ő fogja magára vállalni. A szamarat viszont inkább rábízná valaki másra. Akárkire. Mindegy kire, de ha ő rángatja annak jó vége nem lesz. Vajon a gondolatátvitel egy állattal is működne? Meg merjen próbálni ilyesmit? Az még egy dolog, hogy szegény állat mit kezdene az ő gondolataival, de talán beleőrülne ha belelátna egy szamár fejébe. Nem, ennek a kísérletnek nem most jött el az ideje. Megkeresi a legszimpatikusabb arcot a tömegben, és mivel Syma még nincs itt, a nyertes Meruwiel. Őt kéri meg hogy legyen szíves az állatról gondoskodni, cserébe felpakolhatja rá a holmiját. Hogy ő is tovább lőcsöli-e vagy sem az már nem rá tartozik, de remélhetőleg sikerrel nyélbe üti az üzletet. Akár így, akár úgy, az óriás után ő maga is megindul, éles kontrasztot rajzolva a többiek előtt. Különös lesz ennyi időt az erdőben tölteni... Persze szereti a természetet, szinte minden nap eljár futni is ha jó idő van, de hogy ott éljen... Érdekes tapasztalat lesz.*
A hozzászólás írója (Jezabiel Tinkerin) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.05.27 15:50:38
7331. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2016-05-27 12:55:34
Üzenet elküldve: 2016-05-27 12:55:34
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 286
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 286
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Vakmerő
//Vadvért-Hazatérés//
*Nem hagyták hidegen a Holdjáró szavai, ez kétségkívül tény és való, de az érzelem amit kiváltottak leginkább az értetlenség. Biga, Shiriqa lova a tőle megszokott bamba bámulással fogadja az elf hátasának közeledését. Aki kicsit is ért az állatokhoz, pláne a lovakhoz, az láthatja hogy Biga fejében valami nincs teljesen rendben. Legalább is nem kifejezetten úgy viselkedik ahogyan egy lótól elvárnák, tulajdonképpen nem nagyon foglalkozik semmivel, csak az evéssel, ha épp nem hajtják valamerre. Bámul meredten mintha itt se lenne, fel se fogná hogy körülötte mi történik. Kicsit aggasztó Shiriqának a férfi viselkedése. Számára lehetetlen, hogy a jelenlévők közül bárki is romantikus érzelmeket táplálhatna iránta, így a bámulást sokkal inkább negatívan értelmezi. Vagyis, normális esetben annak venné, de ennek a fickónak az ábrázata teljesen más mint azoké akik régen mindenhonnét kiutálták a méretei miatt. Ezt egyszerűen nem tudja hova tenni. Szerencsére nem faggatják tovább és nem hangzik el olyasmi amire válaszolnia kellene, így inkább el is fordul Hanareltől, közben egy újabb értetlen pillantást intézve Meruwiel felé. Egy harmadik ismeretlen férfi érkezik, felé fordul hogy köszönjön neki is, de Sylweran is éppen ebben a pillanatban érkezik. Így már sokkal kényelmesebb... A jelenlévők közül csak őt ismeri igazán, kicsit magáénak érezte a feladatot hogy mindenkit fogadjon itt a főtéren, de most hogy Sylweran is itt van, az elf átveheti az irányítást. Meg is teszi, hál istennek, szép monológot darál le, az is kiderül hogy Giust már legalább hallomásból ismeri, meg ezt a Baldrol fickót is valahonnan. Kissé mondjuk gyanús ahogyan arra a bizonyos éjszakára utalnak. Hallott ugyan Sylwerantól már a múltjában lévő ilyen-olyan nőkről, de persze az nem feltétlenül jelenti azt hogy csak a gyengébbik nem iránt érdeklődik. No nem mintha Shiriqának bármi problémája lenne az ilyesmivel, mindenkinek szíve joga eldönteni hogy mikor kivel milyen éjszakákat múlat át és hogyan, csak meglepődik, nem gondolta volna az elfről. A hallottak alapján is csak egy halvány gyanú merül fel benne, de elhessegeti, biztosan csak ittak és beszélgettek... Giussal sem kell már foglalkoznia, megteszi helyette Trayak és Sylweran, így végre lekerül az óriás nő válláról minden teher. Szeret a háttérben maradni nagyobb tömegekben, csak nem megy túl jól neki, elég nehéz ekkora termettel észrevétlenül elvegyülni. Hanarel is bemutatkozik Sylwerannak, örül hogy végre nem hozzá beszél, pedig nem ellenszenves neki a fickó, csak furcsa. De hát minél többen vannak, annál jobb. Majdcsak megszokja, összerázódnak majd idővel mindenkivel. Az induláshoz való készülődést egy újabb ismeretlen óbégatása töri meg, de hamar kiderül hogy Hanarelhez jött. Aggodalommal fogadja a híreket, de túl sok köze nincs ehhez az egészhez, a fickó érthető okokból sietve távozik is. Sajnálja szegényt, de az élet már csak ilyen. Önkéntelenül is eszébe jut, hogy vajon mennyire lehet öreg egy elf nagyapja? Persze sokat nem morfondírozik a kérdésen, int a távozónak, megfogja Biga kötőfékét és indul is. Meglehet hogy ő lesz legelöl, neki úgysem tud újat mondani Sylweran, őt úgyis kiszúrják messziről ha valaki lemaradna, és ő úgyis tudja hogy pontosan merre tartanak. Csak azon gondolkozik, Hanarel hogyan fog a nyomukra bukkanni, de ezt a problémát majd Jezabiel valahogy áthidalja.*
A hozzászólás írója (Fényvér Shiriqa) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.05.27 13:05:49
*Nem hagyták hidegen a Holdjáró szavai, ez kétségkívül tény és való, de az érzelem amit kiváltottak leginkább az értetlenség. Biga, Shiriqa lova a tőle megszokott bamba bámulással fogadja az elf hátasának közeledését. Aki kicsit is ért az állatokhoz, pláne a lovakhoz, az láthatja hogy Biga fejében valami nincs teljesen rendben. Legalább is nem kifejezetten úgy viselkedik ahogyan egy lótól elvárnák, tulajdonképpen nem nagyon foglalkozik semmivel, csak az evéssel, ha épp nem hajtják valamerre. Bámul meredten mintha itt se lenne, fel se fogná hogy körülötte mi történik. Kicsit aggasztó Shiriqának a férfi viselkedése. Számára lehetetlen, hogy a jelenlévők közül bárki is romantikus érzelmeket táplálhatna iránta, így a bámulást sokkal inkább negatívan értelmezi. Vagyis, normális esetben annak venné, de ennek a fickónak az ábrázata teljesen más mint azoké akik régen mindenhonnét kiutálták a méretei miatt. Ezt egyszerűen nem tudja hova tenni. Szerencsére nem faggatják tovább és nem hangzik el olyasmi amire válaszolnia kellene, így inkább el is fordul Hanareltől, közben egy újabb értetlen pillantást intézve Meruwiel felé. Egy harmadik ismeretlen férfi érkezik, felé fordul hogy köszönjön neki is, de Sylweran is éppen ebben a pillanatban érkezik. Így már sokkal kényelmesebb... A jelenlévők közül csak őt ismeri igazán, kicsit magáénak érezte a feladatot hogy mindenkit fogadjon itt a főtéren, de most hogy Sylweran is itt van, az elf átveheti az irányítást. Meg is teszi, hál istennek, szép monológot darál le, az is kiderül hogy Giust már legalább hallomásból ismeri, meg ezt a Baldrol fickót is valahonnan. Kissé mondjuk gyanús ahogyan arra a bizonyos éjszakára utalnak. Hallott ugyan Sylwerantól már a múltjában lévő ilyen-olyan nőkről, de persze az nem feltétlenül jelenti azt hogy csak a gyengébbik nem iránt érdeklődik. No nem mintha Shiriqának bármi problémája lenne az ilyesmivel, mindenkinek szíve joga eldönteni hogy mikor kivel milyen éjszakákat múlat át és hogyan, csak meglepődik, nem gondolta volna az elfről. A hallottak alapján is csak egy halvány gyanú merül fel benne, de elhessegeti, biztosan csak ittak és beszélgettek... Giussal sem kell már foglalkoznia, megteszi helyette Trayak és Sylweran, így végre lekerül az óriás nő válláról minden teher. Szeret a háttérben maradni nagyobb tömegekben, csak nem megy túl jól neki, elég nehéz ekkora termettel észrevétlenül elvegyülni. Hanarel is bemutatkozik Sylwerannak, örül hogy végre nem hozzá beszél, pedig nem ellenszenves neki a fickó, csak furcsa. De hát minél többen vannak, annál jobb. Majdcsak megszokja, összerázódnak majd idővel mindenkivel. Az induláshoz való készülődést egy újabb ismeretlen óbégatása töri meg, de hamar kiderül hogy Hanarelhez jött. Aggodalommal fogadja a híreket, de túl sok köze nincs ehhez az egészhez, a fickó érthető okokból sietve távozik is. Sajnálja szegényt, de az élet már csak ilyen. Önkéntelenül is eszébe jut, hogy vajon mennyire lehet öreg egy elf nagyapja? Persze sokat nem morfondírozik a kérdésen, int a távozónak, megfogja Biga kötőfékét és indul is. Meglehet hogy ő lesz legelöl, neki úgysem tud újat mondani Sylweran, őt úgyis kiszúrják messziről ha valaki lemaradna, és ő úgyis tudja hogy pontosan merre tartanak. Csak azon gondolkozik, Hanarel hogyan fog a nyomukra bukkanni, de ezt a problémát majd Jezabiel valahogy áthidalja.*
A hozzászólás írója (Fényvér Shiriqa) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.05.27 13:05:49
7330. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2016-05-27 11:46:12
Üzenet elküldve: 2016-05-27 11:46:12
Rang: Játékos
IC üzenetek: 27
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 27
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//Vadvért Hazatérés//
*Végre megérkezik vezérük, akire idáig vártak, s magával hozza az indulás reményének szelét is, ami finoman megcsiklandozza kíváncsiságát. Látszik, hogy felkészülten érkezett az indulásra, melynek megpakolt lova is ékes bizonyítéka. Mikor kezet ráznak, illendően bemutatkozik*
- Hanarel vagyok, apám fia. *Teszi hozzá viccesen, miközben kaján vigyorra húzódik a szája*
- Viccet félretéve, kardomat, íjam, hűségem, éltem-halálom neked ajánlom, amennyiben méltónak találsz rá.
*Elmondta amit mondani akart, hátralép, utat engedve vezetőjüknek, aki hamarosan belekezd beszédébe. Forróság önti el lelkét miközben hallgatja őt, szívéből szól Sylweran lelkesítő beszéde. Végre úgy érzi nem csak tengődik a nagyvilágban, hanem tartozik valahova és minden vágya teljesülhet ezzel a csapattal. Mikor véget ér a lelkesítő szónoklat, hangos szitkozódásra lesz figyelmes. Észreveszi nagyapja szolgáját, aki épp utat tör magának a tömegben feléje és kétségbeesett hangon, nagyokat lihegve megszólal*
-Jöjjön gyorsan fiatalúr, a nagyapja nagyon rosszul van
*Hanarel sietve búcsút int a társaságnak és még odakiabálja nekik*
-Az úr áldása kísérjen utatokon, később csatlakozom hozzátok
A hozzászólás írója (Holdjáró Hanarel) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.05.27 11:48:37
*Végre megérkezik vezérük, akire idáig vártak, s magával hozza az indulás reményének szelét is, ami finoman megcsiklandozza kíváncsiságát. Látszik, hogy felkészülten érkezett az indulásra, melynek megpakolt lova is ékes bizonyítéka. Mikor kezet ráznak, illendően bemutatkozik*
- Hanarel vagyok, apám fia. *Teszi hozzá viccesen, miközben kaján vigyorra húzódik a szája*
- Viccet félretéve, kardomat, íjam, hűségem, éltem-halálom neked ajánlom, amennyiben méltónak találsz rá.
*Elmondta amit mondani akart, hátralép, utat engedve vezetőjüknek, aki hamarosan belekezd beszédébe. Forróság önti el lelkét miközben hallgatja őt, szívéből szól Sylweran lelkesítő beszéde. Végre úgy érzi nem csak tengődik a nagyvilágban, hanem tartozik valahova és minden vágya teljesülhet ezzel a csapattal. Mikor véget ér a lelkesítő szónoklat, hangos szitkozódásra lesz figyelmes. Észreveszi nagyapja szolgáját, aki épp utat tör magának a tömegben feléje és kétségbeesett hangon, nagyokat lihegve megszólal*
-Jöjjön gyorsan fiatalúr, a nagyapja nagyon rosszul van
*Hanarel sietve búcsút int a társaságnak és még odakiabálja nekik*
-Az úr áldása kísérjen utatokon, később csatlakozom hozzátok
A hozzászólás írója (Holdjáró Hanarel) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.05.27 11:48:37
7329. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2016-05-27 07:59:58
Üzenet elküldve: 2016-05-27 07:59:58
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 608
OOC üzenetek: 70
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 608
OOC üzenetek: 70
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Tavaszünnep//
//Rhebosse//
*Bato is számba veszi a veszélyesnek tekinthető állatokat, de ő maga azon az állásponton van, hogy ezeknek a legjava nem jelent tényleges fenyegetést és feleslegesen elpazarolt érzelem félni tőlük. A fején keményre száradt zöld trutyi mostanra a homlokráncolásoktól kezd repedezni és lepattogni, alatta pedig csak a bőrbe beszívódott színanyag adja az árnyalatot.*
-Hát szerintem nem kell félni ezektől a jószágoktól.
*Böki végül ki az elgondolását, majd a kis szünetben végre ő is belenyúl a gyümölcsös zacskóba, immáron másodjára. Arra lesz figyelmes, hogy, ha bár látta, a lány nem szégyenlős, meglepően kevés édesség maradt a zacskóban. Elmosolyodva néz Elire a kopasz ahogy a szájához emel egy szilvát. A felkiáltására viszont hangosan nevet, nem számított arra, hogy ilyen megtévesztő lesz az álcája. Közelebb hajol a lányhoz - aki ha már megszokta a szagot, fel sem tűnik neki, hogy nagyobb dózisban kapja - és vigyorogva odasúgja neki.*
-Egyébként nem vagyok ám ork.
*Jelenti ki tréfásan az egyértelműt. Fejszéjét megigazítja a lábai között, mert borulásnak indult.*
-Hát nem nagy, de még mágus is alig.
*Mosolyog most már komolyabban a lány felé, mielőtt megtoldja még a mondandóját.*
-De néhány trükköt már tudok.
//Tavaszünnep//
//Rhebosse//
*Bato is számba veszi a veszélyesnek tekinthető állatokat, de ő maga azon az állásponton van, hogy ezeknek a legjava nem jelent tényleges fenyegetést és feleslegesen elpazarolt érzelem félni tőlük. A fején keményre száradt zöld trutyi mostanra a homlokráncolásoktól kezd repedezni és lepattogni, alatta pedig csak a bőrbe beszívódott színanyag adja az árnyalatot.*
-Hát szerintem nem kell félni ezektől a jószágoktól.
*Böki végül ki az elgondolását, majd a kis szünetben végre ő is belenyúl a gyümölcsös zacskóba, immáron másodjára. Arra lesz figyelmes, hogy, ha bár látta, a lány nem szégyenlős, meglepően kevés édesség maradt a zacskóban. Elmosolyodva néz Elire a kopasz ahogy a szájához emel egy szilvát. A felkiáltására viszont hangosan nevet, nem számított arra, hogy ilyen megtévesztő lesz az álcája. Közelebb hajol a lányhoz - aki ha már megszokta a szagot, fel sem tűnik neki, hogy nagyobb dózisban kapja - és vigyorogva odasúgja neki.*
-Egyébként nem vagyok ám ork.
*Jelenti ki tréfásan az egyértelműt. Fejszéjét megigazítja a lábai között, mert borulásnak indult.*
-Hát nem nagy, de még mágus is alig.
*Mosolyog most már komolyabban a lány felé, mielőtt megtoldja még a mondandóját.*
-De néhány trükköt már tudok.
7328. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2016-05-27 02:12:55
Üzenet elküldve: 2016-05-27 02:12:55
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 179
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 179
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Vadvért-Hazatérés//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
-Szép napot, hölgyem! *Az óriás nőt külön is üdvözli, mert a nála sokkal erősebbekkel mindig igyekezett jó viszonyt ápolni és meg is van illetődve kissé. Nehezen tud mit kezdeni az arányaiban nőies, méreteiben viszont kolosszális lánnyal.*
-Sylwerant arcról ismerem *Hosszú és felesleges lenne elmagyarázni, hogy tulajdonképpen még sosem látta a férfit, mégis pontosan tudja, hogy néz ki. Miközben válaszol, végig méri a mellé lépő sötételfet, akitől nem várt ilyen egyenességet. Gyanakodva pillant a felé nyújtott kéz mellett a másikra, de persze abban sincsen fegyver, miért lenne. Nem hiszi, hogy aljasságban különbözne az eddig látott fajtársaitól, de a főtér közepén, fényes reggel, a tömegben ilyesmit feltételezni paranoia.* ~Pihennem kellene, összeszednem magam, különben megőrülök~ *Egy pillanatra lehunyja szemét, de közben már húzza le a kesztyűjét, majd fedetlen jobbjával keményen megrázza a felé nyújtott kezet.*
-Gius. Örülök, hogy találkoztunk! ~Így szemtől szemben, fényes nappal.~
*Majd visszafordul az óriás felé.*
-A híreteket hallottam egy jól értesült polgártól *Közben egy pimasz koldusra gondol, némi hálával.*
-Később vele hozott össze a jószerencse, tőle kaptam pontos útbaigazítást *bök fejével a vörös hajú gnóm lány felé, aki ha éppen arra nézett, Gius kevés őszinte mosolyának egyikét láthatja a férfi szája szegletében.
-Remélem, hasznos társatok tudok lenni az utatok és további kalandjaitok során.
*Igyekszik kedélyesnek tűnni, inkább kevesebb, mint több sikerrel. Szerencsére egyelőre nem sok figyelmet kap és Őt magát is inkább a többiek kötik le. Sorban érkeznek a további útitársak, köztük egy sudár elf férfi, aki kissé pátoszosan üdvözöl mindenkit, majd istennőnek nevezi az óriás lányt. ~Valahol megértem a lelkesedését…~ *A véleményét megtartja magának, kicsit hátra lépve figyeli a beszélgetést. Ahogy az elf tátott szájára és sóvárgó szemeire tekint, számára is érthetetlen haragot érez iránta. Talán a saját vesztesége miatt irigy most a férfi érzelmeire? Talán a naivitása bosszantja? Talán egyszerűen csak ingerlékeny és csak az okot keresi, hogy haragudhasson valakire? Ő maga sem tudja. Mielőtt elmerülhetne a töprengésben, egy másik férfi érkezik, akiben megkönnyebbüléssel ismeri fel az embert. Kissé megnyugtatja, hogy lesz valaki a társaságban, aki biztosan nem táplál majd irányában faji előítéleteket. Megismerni azonban már nincs ideje, mert barna lovát vezetve még egy elf érkezik, akiben azonnal felismeri Sehonnai Sylwerant. Megjött leendő vezérük.*
-Igen, a nevem Gius. *Ha az elf fogadja az üdvözlését, kezet ráz vele* -Azért jöttem, hogy csatlakozzam az ügyetekhez. Veletek tartok. *Fele olyan komolyan sem gondolja, mint ahogy hangzik és ezt csak megerősíti az elf beszéde, amit a csapathoz intéz. Rezzenéstelen arccal, karba font kézzel hallgatja végig.*
~Remek beszéd, nagy szavak. Hogy a jóért küzdünk és óvjuk a természet csodás harmóniáját? Mi ez, a Faölelők Lovagrendje?! És Te, elf, aki vezetni akarsz minket, ősi meséktől ijedsz meg és hatalmas fákat tisztelsz? Füstből és árnyból született lényeket emlegetsz, misztikus erdőszellemekkel társalognál? Vajon futottál már az életedért mocskos sikátorokban, társaid kiontott belein megcsúszva, a nyomodban teljesen hétköznapi gyilkosokkal? Küzdöttél már foggal-körömmel a szabadulásért lángok között, ahol minden levegővétel végigperzseli a torkod és ha sikerül is felülkerekedned a támadón, még mindig a leégő otthonod lehet a halotti máglyád? Mit láttál Te eddig a világból? Meddig tudsz ilyen tréfásan beszélni, ha a levegőt a most mosolygó barátaid jajveszékelése tölti meg és a rettegő testek kipárolgásai között megérzed a halál szagát?~
*De legalább aranyat emlegetett. Gius még egyszer végig gondolja a lehetőségeit, de semmi jobb nem jut eszébe. Most elsősorban el kell tűnnie innen és felejtenie kell. Megbocsátania magának. Mintha hallotta volna, hogy ilyenkor békés helyeken kell sétálni. Sóhajt és úgy dönt, egyelőre velük tart.*
A hozzászólás írója (Ranae Gius) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.05.27 02:20:48
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
-Szép napot, hölgyem! *Az óriás nőt külön is üdvözli, mert a nála sokkal erősebbekkel mindig igyekezett jó viszonyt ápolni és meg is van illetődve kissé. Nehezen tud mit kezdeni az arányaiban nőies, méreteiben viszont kolosszális lánnyal.*
-Sylwerant arcról ismerem *Hosszú és felesleges lenne elmagyarázni, hogy tulajdonképpen még sosem látta a férfit, mégis pontosan tudja, hogy néz ki. Miközben válaszol, végig méri a mellé lépő sötételfet, akitől nem várt ilyen egyenességet. Gyanakodva pillant a felé nyújtott kéz mellett a másikra, de persze abban sincsen fegyver, miért lenne. Nem hiszi, hogy aljasságban különbözne az eddig látott fajtársaitól, de a főtér közepén, fényes reggel, a tömegben ilyesmit feltételezni paranoia.* ~Pihennem kellene, összeszednem magam, különben megőrülök~ *Egy pillanatra lehunyja szemét, de közben már húzza le a kesztyűjét, majd fedetlen jobbjával keményen megrázza a felé nyújtott kezet.*
-Gius. Örülök, hogy találkoztunk! ~Így szemtől szemben, fényes nappal.~
*Majd visszafordul az óriás felé.*
-A híreteket hallottam egy jól értesült polgártól *Közben egy pimasz koldusra gondol, némi hálával.*
-Később vele hozott össze a jószerencse, tőle kaptam pontos útbaigazítást *bök fejével a vörös hajú gnóm lány felé, aki ha éppen arra nézett, Gius kevés őszinte mosolyának egyikét láthatja a férfi szája szegletében.
-Remélem, hasznos társatok tudok lenni az utatok és további kalandjaitok során.
*Igyekszik kedélyesnek tűnni, inkább kevesebb, mint több sikerrel. Szerencsére egyelőre nem sok figyelmet kap és Őt magát is inkább a többiek kötik le. Sorban érkeznek a további útitársak, köztük egy sudár elf férfi, aki kissé pátoszosan üdvözöl mindenkit, majd istennőnek nevezi az óriás lányt. ~Valahol megértem a lelkesedését…~ *A véleményét megtartja magának, kicsit hátra lépve figyeli a beszélgetést. Ahogy az elf tátott szájára és sóvárgó szemeire tekint, számára is érthetetlen haragot érez iránta. Talán a saját vesztesége miatt irigy most a férfi érzelmeire? Talán a naivitása bosszantja? Talán egyszerűen csak ingerlékeny és csak az okot keresi, hogy haragudhasson valakire? Ő maga sem tudja. Mielőtt elmerülhetne a töprengésben, egy másik férfi érkezik, akiben megkönnyebbüléssel ismeri fel az embert. Kissé megnyugtatja, hogy lesz valaki a társaságban, aki biztosan nem táplál majd irányában faji előítéleteket. Megismerni azonban már nincs ideje, mert barna lovát vezetve még egy elf érkezik, akiben azonnal felismeri Sehonnai Sylwerant. Megjött leendő vezérük.*
-Igen, a nevem Gius. *Ha az elf fogadja az üdvözlését, kezet ráz vele* -Azért jöttem, hogy csatlakozzam az ügyetekhez. Veletek tartok. *Fele olyan komolyan sem gondolja, mint ahogy hangzik és ezt csak megerősíti az elf beszéde, amit a csapathoz intéz. Rezzenéstelen arccal, karba font kézzel hallgatja végig.*
~Remek beszéd, nagy szavak. Hogy a jóért küzdünk és óvjuk a természet csodás harmóniáját? Mi ez, a Faölelők Lovagrendje?! És Te, elf, aki vezetni akarsz minket, ősi meséktől ijedsz meg és hatalmas fákat tisztelsz? Füstből és árnyból született lényeket emlegetsz, misztikus erdőszellemekkel társalognál? Vajon futottál már az életedért mocskos sikátorokban, társaid kiontott belein megcsúszva, a nyomodban teljesen hétköznapi gyilkosokkal? Küzdöttél már foggal-körömmel a szabadulásért lángok között, ahol minden levegővétel végigperzseli a torkod és ha sikerül is felülkerekedned a támadón, még mindig a leégő otthonod lehet a halotti máglyád? Mit láttál Te eddig a világból? Meddig tudsz ilyen tréfásan beszélni, ha a levegőt a most mosolygó barátaid jajveszékelése tölti meg és a rettegő testek kipárolgásai között megérzed a halál szagát?~
*De legalább aranyat emlegetett. Gius még egyszer végig gondolja a lehetőségeit, de semmi jobb nem jut eszébe. Most elsősorban el kell tűnnie innen és felejtenie kell. Megbocsátania magának. Mintha hallotta volna, hogy ilyenkor békés helyeken kell sétálni. Sóhajt és úgy dönt, egyelőre velük tart.*
A hozzászólás írója (Ranae Gius) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.05.27 02:20:48
7327. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2016-05-27 00:36:19
Üzenet elküldve: 2016-05-27 00:36:19
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 49
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 49
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Vadvért-Hazatérés//
*Érkezése után nem igen kerülhet sor a nagy bemutatkozásokra, hiszen megjelenik A Nyurga, aki hamarosan magáénak tudhat gyanítása szerint minden figyelmet. Ahogy először megpillantja, akarva-akaratlanul is elvigyorodik a bajsza alatt, esetében szó szerint, hiszen bevillannak egyes érdekes képek arról a bizonyos beszélgetésről a fogadóban. Érdekes egy fickó annyi szent. Az életről alkotott gondolataival, meg hogy család, szeret, béke. Szép elmélet.
Ahogy Sylweran betoppan, szórakozott határozottsággal veszi át azonnal a vezető szerepét. Ez igen. Látszik, hogy komolyan gondolt akkor mindent és nem a semmibe beszélt. Szimpatikus neki ez a hozzáállás. Becsüli az ilyeneket.
Amikor az elf odalép hozzá, viszonozza a vigyort szolid szerénységgel, majd biccent egyet a többiek felé.*
- Igaz, valóban rendkívüli éjszaka volt!
*Támasztja alá nagy bölcsen az állítást, hogy aztán érdeklődve hallgassa végig a további mondandókat.
Ezek után egy szép, tartalmas, lelkes és valahogyan annyira elfes szavallatnak lehet fül és szem tanúja, amilyet még nem hallott. Főleg az erdős részeknél. Fák, meg fa szellemek. Nem hisz bennük túlságosan, de senki hitét nem akarja megsérteni és jobb nem újat húzni azokkal a valamikkel, ha mégis vannak. Előbb utóbb úgy is kiderül. Főleg ha ilyen helyre mennek.
A beszéd közben még egyszer végig fut tekintete a társaságon. Egyelőre nem tudja mit gondol róluk, s mivel jó maga nem az az előítéletes típus, így ezt is betudja a jövő zenéjének.
Most annyival is bőven megelégszik, hogy Sylweran kimondta: Indulás.*
*Érkezése után nem igen kerülhet sor a nagy bemutatkozásokra, hiszen megjelenik A Nyurga, aki hamarosan magáénak tudhat gyanítása szerint minden figyelmet. Ahogy először megpillantja, akarva-akaratlanul is elvigyorodik a bajsza alatt, esetében szó szerint, hiszen bevillannak egyes érdekes képek arról a bizonyos beszélgetésről a fogadóban. Érdekes egy fickó annyi szent. Az életről alkotott gondolataival, meg hogy család, szeret, béke. Szép elmélet.
Ahogy Sylweran betoppan, szórakozott határozottsággal veszi át azonnal a vezető szerepét. Ez igen. Látszik, hogy komolyan gondolt akkor mindent és nem a semmibe beszélt. Szimpatikus neki ez a hozzáállás. Becsüli az ilyeneket.
Amikor az elf odalép hozzá, viszonozza a vigyort szolid szerénységgel, majd biccent egyet a többiek felé.*
- Igaz, valóban rendkívüli éjszaka volt!
*Támasztja alá nagy bölcsen az állítást, hogy aztán érdeklődve hallgassa végig a további mondandókat.
Ezek után egy szép, tartalmas, lelkes és valahogyan annyira elfes szavallatnak lehet fül és szem tanúja, amilyet még nem hallott. Főleg az erdős részeknél. Fák, meg fa szellemek. Nem hisz bennük túlságosan, de senki hitét nem akarja megsérteni és jobb nem újat húzni azokkal a valamikkel, ha mégis vannak. Előbb utóbb úgy is kiderül. Főleg ha ilyen helyre mennek.
A beszéd közben még egyszer végig fut tekintete a társaságon. Egyelőre nem tudja mit gondol róluk, s mivel jó maga nem az az előítéletes típus, így ezt is betudja a jövő zenéjének.
Most annyival is bőven megelégszik, hogy Sylweran kimondta: Indulás.*
7326. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2016-05-26 23:26:33
Üzenet elküldve: 2016-05-26 23:26:33
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 277
OOC üzenetek: 38
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 277
OOC üzenetek: 38
Játékstílus: Megfontolt
//Vadvért-Hazatérés//
*Egy jól megpakolt barna kanca, és egy különösen magas férfi jelenik meg ekkor a főtéren a hajnal hasadtával.
Kantárszáron vezeti a felnyergelt lovat, melynek nyeregtáskái pattanásig feszülnek. Ám ezeken kívül most fonott kosarak, bőrtáskák és szőttes szütyők is lógnak az állatról, mintha csak egy karaván egyik hátasa volna. Pont úgy van még megpakolva, hogy ne legyen túlterhelve, de elegendő terhet cipelhessen. Nem mintha a gazdáján sokkal kevesebb holmi lenne. Két oldalán nagy táska lóg, de szerencsére hatalmas, a ki-ki kukucskáló napfénytől vörösen izzó szablyái a hátán pihennek, mint ahogyan mindig. Ezüst haját furcsa, kellemes csillogásba vonja a hajnal, s néhol kissé arany tincsekben felszikrázik, ahogyan különösen parázsló azúr íriszei is.
Kombinált vértje van rajta, melyet jó időbe telt helyrehozni a legutóbbi kis kaland után. De szerencsére sikerült, aminek nagyon örült, hiszen már annyira hozzánőtt. Sőt... még egy kis hydra is felkerült az elejére. Nem túl nagy, de pont látható, bőrbe égetett, kilenc fejű bestia. Úgy gondolta, igencsak találó lesz ez a jövőre nézve.
Ahogy a csapat felé közeledve végig tekint a népes társaságon, mélyről fakadó büszkeség lesz úrrá rajta. Itt van mindenki... és nem csak, hogy itt vannak, de útra készen, ahogyan azt megígérték. Sylweran egy kissé meghatódik, de ezt a világért se mutatná ki. Főképp, mivel barátai nyomban hangos nevetés közepette érzelgősnek titulálnák, az eddig ismeretlenek pedig ki tudja mit gondolnának róla. Talán, hogy miféle gyenge vezér ő, és, hogyan akarna így bárkiket is irányítani? Hamarosan meglátják majd. Sylweran ugyanis éppen annyira szigorú és határozott tud lenni, mint amennyire könyörületes és melegszívű. Talán a régi mesék királyait mondhatnák ilyennek... de ő nem király és nem is nemes úr. Ő csak egy férfi. Egy elf. Egy venár. És talán az, akit majd tényleg követni fognak.
Megáll a csoport előtt, és széles mosollyal néz végig mindenkin.*
- Szép hajnalt! *villannak ki fehér fogai, ahogyan egyre szélesebb lesz vigyora a többieket látva. Na de mégis csak ő a vezér, nem ártana összeszednie magát, és hozzáfognia a dolgokhoz.*
- Úgy látom mindenki megérkezett, és még újak is vannak! *mondja, majd oda is lép egyből, legelőször az ember férfihoz. Nyomban beugrik neki amit a kis zseni gnóm lány mondott.*
- Gius, igaz? Jezabiel mesélt rólad. *nyújtja a férfinak a kezét.*
- Sylweran vagyok. *mutatkozik be.*- Örülök, hogy ide találtál. Velünk tartasz? *érdeklődik, majd, hogy a többiek se maradjanak ki, szép sorjában odaköszön mindenkinek, s közben az északi férfihoz lép.*
- Ő itt Baldrol. *mutatja be őt a többieknek, kicsit hátba veregetve a férfit, hiszen ő a saját új hozománya.*- Volt egy remek éjszakánk a fogadóban pár kupával egyetemben. *vigyorog.*- Ő is velünk jön, hogy felépítsük az otthonunkat.
*Majd ahhoz a férfihez fordul akiről még se nem hallott, se nem látta. Egy elég magas elf ő is, majdnem akkora mint jó maga, pedig sokszor nevezték már őt termetes legénynek. Odalép hozzá is, és a kezét nyújtja.*
- Téged még nem ismerlek barátom. Mi szél hozott? *kérdezi kedvesen.*- Sylweran vagyok, a csapat vezetője. Vagy valami olyasmi. *vigyorog kissé tréfálkozva. Hiszen ezt a tényt senki sem mondta ki, mégis mintha némán egyöntetűen megszavazták volna.*
- Ha kalandért jöttél, jó helyen jársz. Ha otthont keresel, még jobb helyen. *teszi még hozzá, ezzel máris úgy fordul, hogy lehetőleg mindenki láthassa és mindenkihez intézhesse szavait.*
- Az újak kedvéért elmondom gyorsan miről van szó. Akik már hallották, engedélyt kapnak az unott ásítozásra és a sürgető pillantásokra. *mond még egy kis tréfát. Ki tudja honnan jönnek ezek belőle így kora reggel.*
- Nos, mi a Vadvértek vagyunk. Egy klán, ha úgy tetszik, egy család, egy összetartó csapat. Hozzánk jöhet mind, ki elárvult, vagy nem tudja, merre tovább az életében. Vagy csak aki szeretne valami igazán maradandót alkotni. Nálunk ezt majd megteheti. Mert mi nem egyszerű harcosok vagyunk. Talán úgy is mondhatnák, szörnyvadászok. De ez ennél sokkal több. Venár - mondja az ősi szó. Harcost, vadászt jelent. Mi a jóért küzdünk, és csak azt a vadat űzzük, amely valóban rászolgált, vagy nem ártunk vele a természet csodás harmóniájának. Nem ingyen tesszük, aranyért. Aranyért, melyből együtt felépíthetünk egy új otthont... de persze mindenki egyénenként egy saját életet. Egy csapat, amely olyan, akár a hydra. Sok a feje, de egy a lelke. Harcias, vad, még ha nyugvó is óva int, s habár mindegyik fej önálló és más, mégis ugyanoda tartoznak. Megvédjük egymást, és összetartunk. Vigyázunk a másikra. És szükség is lesz rá.
*Tart egy kis szünetet. Most ennyire fogta a fellengzős beszédet, bár Estrea talán megajándékozza majd egy kis mosolygós szemforgatással.*
- Nem mondom, hogy veszélytelen a hely, ahová most elindulunk. Az erdő sűrűjébe megyünk... és még annál is beljebb. Arra a helyre, ahol olyan lények lakoznak, amelyek talán még a könyvekben sem lelhetőek fel. A régi mesék, történetek, melyekkel a dajkátok ijesztgetett, vagy az utcagyerekek suttogták a poros sikátorban... mind valóra válnak. Fénylő bogarak, és óriási, sosem látott, ősi fák. Lények, melyek füstből és árnyból születtek.
*Erre a mondatra vet egy pillantást Shiriqára, miközben arrébb húzza egy kissé a nyakán a vértet, ahol még mindig jól láthatóan kirajzolódik a fehér heg és a vörös csík benne, amelyet azok a bizonyos árnyak okoztak. A varratot már kivehette belőle, és szépen gyógyul... de azért belesajdul néha. Ahogy a csuklójába is.*
- És még ki tudja mik. Ám a fáradozásunknak csodálatos gyümölcse lesz. Nem csak borzalom, de csoda is lakozik ott a fák között. Erdőszellemek, és tiszta, makulátlan lények... akik védelemre szorulnak, vagy a csodálatunkat nyerik majd el... ezért arra kérlek titeket, ne szakadjatok el a csapattól. Maradjunk mind együtt útközben, és ha megérkezünk - nagyjából két nap múlva - tisztelettel legyetek az erdővel szemben. Először csak azt a fát gyűjtsük majd be, amelyik letört vagy lehullott... akkor fogunk majd bele a favágásba, ha már szükséges, és csak annyit, amennyi kell. Ugyanakkor ültetni is fogunk, és megpróbálunk majd egyezséget kötni minden ott lakó szellemmel. Nem lesz könnyű dolgunk... de ha sikerrel járunk... olyan védelmünk lesz, ahol életetek végéig biztonságban élhettek, ezt mindannyiótoknak garantálom.
*Vesz egy mély levegőt miközben végig néz a többieken.*
- Nos... én úgy gondolom, ideje indulni. A kérdéseket útközben is feltehetitek, de ha holnap délutánra szeretnénk odaérni, és mihamarabb biztonságos tábort építeni, akkor nem árt, ha a hajnal első sugaraival mi is útra kelünk. Így is hosszúra sikeredett a monológom. *vigyorog, de hát ilyen ő... ha fontos az információ, akkor fontos. Még ha olykor elég nagy monológokat is tud alkotni együltő - vagy jelenleg álló - helyében.
Várja a többiek beleegyezését. És ha végül minden úgy gondolja... akkor bizony valóban elérkezett az idő... és a Vadvértek hazatérhetnek.*
*Egy jól megpakolt barna kanca, és egy különösen magas férfi jelenik meg ekkor a főtéren a hajnal hasadtával.
Kantárszáron vezeti a felnyergelt lovat, melynek nyeregtáskái pattanásig feszülnek. Ám ezeken kívül most fonott kosarak, bőrtáskák és szőttes szütyők is lógnak az állatról, mintha csak egy karaván egyik hátasa volna. Pont úgy van még megpakolva, hogy ne legyen túlterhelve, de elegendő terhet cipelhessen. Nem mintha a gazdáján sokkal kevesebb holmi lenne. Két oldalán nagy táska lóg, de szerencsére hatalmas, a ki-ki kukucskáló napfénytől vörösen izzó szablyái a hátán pihennek, mint ahogyan mindig. Ezüst haját furcsa, kellemes csillogásba vonja a hajnal, s néhol kissé arany tincsekben felszikrázik, ahogyan különösen parázsló azúr íriszei is.
Kombinált vértje van rajta, melyet jó időbe telt helyrehozni a legutóbbi kis kaland után. De szerencsére sikerült, aminek nagyon örült, hiszen már annyira hozzánőtt. Sőt... még egy kis hydra is felkerült az elejére. Nem túl nagy, de pont látható, bőrbe égetett, kilenc fejű bestia. Úgy gondolta, igencsak találó lesz ez a jövőre nézve.
Ahogy a csapat felé közeledve végig tekint a népes társaságon, mélyről fakadó büszkeség lesz úrrá rajta. Itt van mindenki... és nem csak, hogy itt vannak, de útra készen, ahogyan azt megígérték. Sylweran egy kissé meghatódik, de ezt a világért se mutatná ki. Főképp, mivel barátai nyomban hangos nevetés közepette érzelgősnek titulálnák, az eddig ismeretlenek pedig ki tudja mit gondolnának róla. Talán, hogy miféle gyenge vezér ő, és, hogyan akarna így bárkiket is irányítani? Hamarosan meglátják majd. Sylweran ugyanis éppen annyira szigorú és határozott tud lenni, mint amennyire könyörületes és melegszívű. Talán a régi mesék királyait mondhatnák ilyennek... de ő nem király és nem is nemes úr. Ő csak egy férfi. Egy elf. Egy venár. És talán az, akit majd tényleg követni fognak.
Megáll a csoport előtt, és széles mosollyal néz végig mindenkin.*
- Szép hajnalt! *villannak ki fehér fogai, ahogyan egyre szélesebb lesz vigyora a többieket látva. Na de mégis csak ő a vezér, nem ártana összeszednie magát, és hozzáfognia a dolgokhoz.*
- Úgy látom mindenki megérkezett, és még újak is vannak! *mondja, majd oda is lép egyből, legelőször az ember férfihoz. Nyomban beugrik neki amit a kis zseni gnóm lány mondott.*
- Gius, igaz? Jezabiel mesélt rólad. *nyújtja a férfinak a kezét.*
- Sylweran vagyok. *mutatkozik be.*- Örülök, hogy ide találtál. Velünk tartasz? *érdeklődik, majd, hogy a többiek se maradjanak ki, szép sorjában odaköszön mindenkinek, s közben az északi férfihoz lép.*
- Ő itt Baldrol. *mutatja be őt a többieknek, kicsit hátba veregetve a férfit, hiszen ő a saját új hozománya.*- Volt egy remek éjszakánk a fogadóban pár kupával egyetemben. *vigyorog.*- Ő is velünk jön, hogy felépítsük az otthonunkat.
*Majd ahhoz a férfihez fordul akiről még se nem hallott, se nem látta. Egy elég magas elf ő is, majdnem akkora mint jó maga, pedig sokszor nevezték már őt termetes legénynek. Odalép hozzá is, és a kezét nyújtja.*
- Téged még nem ismerlek barátom. Mi szél hozott? *kérdezi kedvesen.*- Sylweran vagyok, a csapat vezetője. Vagy valami olyasmi. *vigyorog kissé tréfálkozva. Hiszen ezt a tényt senki sem mondta ki, mégis mintha némán egyöntetűen megszavazták volna.*
- Ha kalandért jöttél, jó helyen jársz. Ha otthont keresel, még jobb helyen. *teszi még hozzá, ezzel máris úgy fordul, hogy lehetőleg mindenki láthassa és mindenkihez intézhesse szavait.*
- Az újak kedvéért elmondom gyorsan miről van szó. Akik már hallották, engedélyt kapnak az unott ásítozásra és a sürgető pillantásokra. *mond még egy kis tréfát. Ki tudja honnan jönnek ezek belőle így kora reggel.*
- Nos, mi a Vadvértek vagyunk. Egy klán, ha úgy tetszik, egy család, egy összetartó csapat. Hozzánk jöhet mind, ki elárvult, vagy nem tudja, merre tovább az életében. Vagy csak aki szeretne valami igazán maradandót alkotni. Nálunk ezt majd megteheti. Mert mi nem egyszerű harcosok vagyunk. Talán úgy is mondhatnák, szörnyvadászok. De ez ennél sokkal több. Venár - mondja az ősi szó. Harcost, vadászt jelent. Mi a jóért küzdünk, és csak azt a vadat űzzük, amely valóban rászolgált, vagy nem ártunk vele a természet csodás harmóniájának. Nem ingyen tesszük, aranyért. Aranyért, melyből együtt felépíthetünk egy új otthont... de persze mindenki egyénenként egy saját életet. Egy csapat, amely olyan, akár a hydra. Sok a feje, de egy a lelke. Harcias, vad, még ha nyugvó is óva int, s habár mindegyik fej önálló és más, mégis ugyanoda tartoznak. Megvédjük egymást, és összetartunk. Vigyázunk a másikra. És szükség is lesz rá.
*Tart egy kis szünetet. Most ennyire fogta a fellengzős beszédet, bár Estrea talán megajándékozza majd egy kis mosolygós szemforgatással.*
- Nem mondom, hogy veszélytelen a hely, ahová most elindulunk. Az erdő sűrűjébe megyünk... és még annál is beljebb. Arra a helyre, ahol olyan lények lakoznak, amelyek talán még a könyvekben sem lelhetőek fel. A régi mesék, történetek, melyekkel a dajkátok ijesztgetett, vagy az utcagyerekek suttogták a poros sikátorban... mind valóra válnak. Fénylő bogarak, és óriási, sosem látott, ősi fák. Lények, melyek füstből és árnyból születtek.
*Erre a mondatra vet egy pillantást Shiriqára, miközben arrébb húzza egy kissé a nyakán a vértet, ahol még mindig jól láthatóan kirajzolódik a fehér heg és a vörös csík benne, amelyet azok a bizonyos árnyak okoztak. A varratot már kivehette belőle, és szépen gyógyul... de azért belesajdul néha. Ahogy a csuklójába is.*
- És még ki tudja mik. Ám a fáradozásunknak csodálatos gyümölcse lesz. Nem csak borzalom, de csoda is lakozik ott a fák között. Erdőszellemek, és tiszta, makulátlan lények... akik védelemre szorulnak, vagy a csodálatunkat nyerik majd el... ezért arra kérlek titeket, ne szakadjatok el a csapattól. Maradjunk mind együtt útközben, és ha megérkezünk - nagyjából két nap múlva - tisztelettel legyetek az erdővel szemben. Először csak azt a fát gyűjtsük majd be, amelyik letört vagy lehullott... akkor fogunk majd bele a favágásba, ha már szükséges, és csak annyit, amennyi kell. Ugyanakkor ültetni is fogunk, és megpróbálunk majd egyezséget kötni minden ott lakó szellemmel. Nem lesz könnyű dolgunk... de ha sikerrel járunk... olyan védelmünk lesz, ahol életetek végéig biztonságban élhettek, ezt mindannyiótoknak garantálom.
*Vesz egy mély levegőt miközben végig néz a többieken.*
- Nos... én úgy gondolom, ideje indulni. A kérdéseket útközben is feltehetitek, de ha holnap délutánra szeretnénk odaérni, és mihamarabb biztonságos tábort építeni, akkor nem árt, ha a hajnal első sugaraival mi is útra kelünk. Így is hosszúra sikeredett a monológom. *vigyorog, de hát ilyen ő... ha fontos az információ, akkor fontos. Még ha olykor elég nagy monológokat is tud alkotni együltő - vagy jelenleg álló - helyében.
Várja a többiek beleegyezését. És ha végül minden úgy gondolja... akkor bizony valóban elérkezett az idő... és a Vadvértek hazatérhetnek.*
7325. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2016-05-26 22:40:28
Üzenet elküldve: 2016-05-26 22:40:28
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 217
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 217
Játékstílus: Szelíd
//Második szál//
//Tavaszünnep//
//Vásár-Kék sátor//
*A nőstény szavaira csak bólint a tündér, figyelme immár Quantallé, és a delejes kesztyűk mágikus világába vezeti be a jövevényt.*
-Még mennyire az. És nagyon meg se kellett mágiálni, meg ilyenek.
*Mondja szinte eunuchokat megszégyenítő, ám itt a kis torokból adódó, vékony hangon.*
-Tetszik?
*Néz rá, mikor felpróbálja az emberi méretűt.*
-Nos, a beszerzés... mindenkinek vannak beszállítói, és mindannyian ismerünk vadászokat.
*Kacsint a szürkére, nem árulva el részleteket. Úgy látszik, ezt magának tartogatja.*
//Vásár-Fekete sátor//
*Csaposunk most már igen komoly bajban van.*
-Akkor adom azt a szép színes piros Aggbort. Megisszák az összeset?
*Kérdezi a borhoz hasonlatosan veres fejjel.*
-Mint mondottam, amennyiben lehet, csak üvegszámra adunk el.
*Hebegi kötve az ebet a karóhoz, mert hát ugye ezért nincsenek székek, meg asztalok itt bent.*
-Eeez?! Ez nem pisa kislányom, ez folyékony arany!
*Vigyorodik el kajánul a kövérkés csapos egyik segédje, ki szintén mélységi, és fajának ősi nyelvét próbálja kommunikációra használni, mintha túl alantas lenne neki a közös. A pultos azért csak előszed egy üveget, díszes, aranyozott betűkkel áll rajta a kora, az üveg kesze-kusza szőlő domborművekkel van tele, és benne az ötven éves nedű.*
-Édes, vörös, a legjobb a Harsogóból, ez jó lesz?
*Kérdezi, és ha bólogatnak rá, akkor árat is mond.*
-120 arany az egész.
//Tavaszünnep//
//Vásár-Kék sátor//
*A nőstény szavaira csak bólint a tündér, figyelme immár Quantallé, és a delejes kesztyűk mágikus világába vezeti be a jövevényt.*
-Még mennyire az. És nagyon meg se kellett mágiálni, meg ilyenek.
*Mondja szinte eunuchokat megszégyenítő, ám itt a kis torokból adódó, vékony hangon.*
-Tetszik?
*Néz rá, mikor felpróbálja az emberi méretűt.*
-Nos, a beszerzés... mindenkinek vannak beszállítói, és mindannyian ismerünk vadászokat.
*Kacsint a szürkére, nem árulva el részleteket. Úgy látszik, ezt magának tartogatja.*
//Vásár-Fekete sátor//
*Csaposunk most már igen komoly bajban van.*
-Akkor adom azt a szép színes piros Aggbort. Megisszák az összeset?
*Kérdezi a borhoz hasonlatosan veres fejjel.*
-Mint mondottam, amennyiben lehet, csak üvegszámra adunk el.
*Hebegi kötve az ebet a karóhoz, mert hát ugye ezért nincsenek székek, meg asztalok itt bent.*
-Eeez?! Ez nem pisa kislányom, ez folyékony arany!
*Vigyorodik el kajánul a kövérkés csapos egyik segédje, ki szintén mélységi, és fajának ősi nyelvét próbálja kommunikációra használni, mintha túl alantas lenne neki a közös. A pultos azért csak előszed egy üveget, díszes, aranyozott betűkkel áll rajta a kora, az üveg kesze-kusza szőlő domborművekkel van tele, és benne az ötven éves nedű.*
-Édes, vörös, a legjobb a Harsogóból, ez jó lesz?
*Kérdezi, és ha bólogatnak rá, akkor árat is mond.*
-120 arany az egész.
7324. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2016-05-26 22:17:22
Üzenet elküldve: 2016-05-26 22:17:22
Rang: Játékos
IC üzenetek: 224
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 224
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Tavaszünnep//
//Vásár-Fekete sátor//
- Höhöhö. Az vicces lönne. Lehet lesz lovagó'ni a puccos desznyún?
*Boldogan fogadja az ötletet, hatalmas szórakozásnak hangzik még ha egy ilyen drága és szép ruha is bánja a mulatságot.*
- Ín csiná'ttam.
*Ez mondjuk nem teljesen igaz, de jól hangzik. Botjo rámered az árusra, és kicsi száját a csőr alatt csücsörítve fürkészi a pasast. Aztán meg a kínálatot, mert ennyi toll alatt megszomjazott megint.*
- Aztat ottan.
*Kicsit erőszakosabban mutogat felfelé. Előkerül több árus, akik hoznak, nem azt amit ő akart, de pirosat, ami szintén jól néz ki. De Ryz más felé tereli a sátras ember figyelmét.*
- Nöm! Rumot! A bor büdös vó't es pisaizü.
*Arra az ingyen löttyre is azt mondták, hogy bor és nagyon rossz volt, Botjo meg nem tudja, hogy ez másmilyen így fennhangon hirdeti a fekete sátorban kapható italok silány minőségét. Valószínűleg páran felfigyelnek rá ahogy pocskondiázza a fickó italát és úgy döntenek inkább nem adnak pénzt ilyenért, ha ingyen is kapnak kicsivel arrébb.*
//Tavaszünnep//
//Vásár-Fekete sátor//
- Höhöhö. Az vicces lönne. Lehet lesz lovagó'ni a puccos desznyún?
*Boldogan fogadja az ötletet, hatalmas szórakozásnak hangzik még ha egy ilyen drága és szép ruha is bánja a mulatságot.*
- Ín csiná'ttam.
*Ez mondjuk nem teljesen igaz, de jól hangzik. Botjo rámered az árusra, és kicsi száját a csőr alatt csücsörítve fürkészi a pasast. Aztán meg a kínálatot, mert ennyi toll alatt megszomjazott megint.*
- Aztat ottan.
*Kicsit erőszakosabban mutogat felfelé. Előkerül több árus, akik hoznak, nem azt amit ő akart, de pirosat, ami szintén jól néz ki. De Ryz más felé tereli a sátras ember figyelmét.*
- Nöm! Rumot! A bor büdös vó't es pisaizü.
*Arra az ingyen löttyre is azt mondták, hogy bor és nagyon rossz volt, Botjo meg nem tudja, hogy ez másmilyen így fennhangon hirdeti a fekete sátorban kapható italok silány minőségét. Valószínűleg páran felfigyelnek rá ahogy pocskondiázza a fickó italát és úgy döntenek inkább nem adnak pénzt ilyenért, ha ingyen is kapnak kicsivel arrébb.*
7323. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2016-05-26 21:56:34
Üzenet elküldve: 2016-05-26 21:56:34
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 49
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 49
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Vadvért-Hazatérés//
*Igazából várta már ezt a napot. Nem is tudja miért. Talán csak a lehetőség imponált neki, amivel megint tovább állhat, de valahogy az is, hogy találhat végre valami olyasmit, amiben megállapodhat. Ami nem készteti újra és újra arra, hogy még messzebb menjen mint eddig.
Azért persze ezzel a csoportosulással kapcsolatosan is vannak benne kételyek, mint minden hasonlóval, de egyértelműen van valami pozitív előérzete. Nem vesz magához sok dolgot, a megrakott háztartást már jó régen maga mögött hagyta, csupán a szálláshelyen lerakott fegyvereit és a hozzá tartozó motyóját nyalábolja fel. A főtérre pedig már Kópé, csökönyös, de hűséges derese társaságában érkezik. Nem kell sokat nézelődnie, hogy megtalálja a többieket. Színes társaság, az már egyszer biztos! Főleg az óriáson lepődik meg erre fele, de az apró népség után egy kis szürkeség is keveredik a többi... ember, elf? Ki tudja társaságban. Jó maga nem igazán ismer közülük senkit, így Kópé kicsivel arrébb kiköti, majd illedelmesen, nyílt, barátságos tekintettel hozzájuk lép.*
- Üdvözletem.
*Nem tudja hogy kinek illene előbb bemutatkoznia, így inkább köszöntése mindenkinek szól.*
- Ti vagytok a Vadvért? Remélem jó helyen járok.
*Fürge tekintete mindenkit végig szalad, hátha megtalálja valamelyik illetékest, ha még a nyurga elf nincsen itt.
Ha valaki bemutatkozna neki, kezet ráz vele és bemutatkozik. Ha nem, akkor egyelőre várja a reakciókat.*
*Igazából várta már ezt a napot. Nem is tudja miért. Talán csak a lehetőség imponált neki, amivel megint tovább állhat, de valahogy az is, hogy találhat végre valami olyasmit, amiben megállapodhat. Ami nem készteti újra és újra arra, hogy még messzebb menjen mint eddig.
Azért persze ezzel a csoportosulással kapcsolatosan is vannak benne kételyek, mint minden hasonlóval, de egyértelműen van valami pozitív előérzete. Nem vesz magához sok dolgot, a megrakott háztartást már jó régen maga mögött hagyta, csupán a szálláshelyen lerakott fegyvereit és a hozzá tartozó motyóját nyalábolja fel. A főtérre pedig már Kópé, csökönyös, de hűséges derese társaságában érkezik. Nem kell sokat nézelődnie, hogy megtalálja a többieket. Színes társaság, az már egyszer biztos! Főleg az óriáson lepődik meg erre fele, de az apró népség után egy kis szürkeség is keveredik a többi... ember, elf? Ki tudja társaságban. Jó maga nem igazán ismer közülük senkit, így Kópé kicsivel arrébb kiköti, majd illedelmesen, nyílt, barátságos tekintettel hozzájuk lép.*
- Üdvözletem.
*Nem tudja hogy kinek illene előbb bemutatkoznia, így inkább köszöntése mindenkinek szól.*
- Ti vagytok a Vadvért? Remélem jó helyen járok.
*Fürge tekintete mindenkit végig szalad, hátha megtalálja valamelyik illetékest, ha még a nyurga elf nincsen itt.
Ha valaki bemutatkozna neki, kezet ráz vele és bemutatkozik. Ha nem, akkor egyelőre várja a reakciókat.*
7322. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2016-05-26 21:36:58
Üzenet elküldve: 2016-05-26 21:36:58
Rang: Játékos
IC üzenetek: 77
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 77
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Visszatérés Artheniorba//
* Értetlenül pislog Sylweranra, valamiért elég nehéz elképzelnie, hogy valaki ne tudja, honnan származik. Persze, biztosan sokan vannak hasonlóak, de ha az ember (vagy elf) nem abban a helyzetben van, akkor nem tudja elképzelni, milyen érzés lehet. Valójában bármit, ami nem az adott személlyel történik, nem lehet átérezni. Ezért nincs is értelme a „tudom, hogy mit érzel” szavaknak. Nem jelentenek semmit, csupán azoknak jók, akik nem tudják, mit feleljenek egy rossz történetre. *
- De szerencsére van időnk.
* Zárja a témát, célozva rá, hogy hallani akarja Syl történetét, ha már megbízott benne annyira, hogy elmesélje a sajátját. Utólag belegondolva talán jobb lett volna, ha inkább ennél a témánál maradnak, ugyanis a legkevésbé sem akar egy hisztis öregasszonynak látszani. Na, jó, az öregasszony azért kicsit túlzás, főleg, hogy egy tízest is le tudna tagadni… néhány ital után biztosan. Akármilyen jól beválik az ölelős-vigasztalás stratégia, jó, hogy az elf nem teszi. Úgy nem tűnne olyan erősnek, mint amilyennek magát képzelni akarja, abból az érzésből pedig ki tudja, hogyan tudna tovább lépni. Akárhogy is, gyorsan összeszedi magát és elindul a fogadó, illetve az istállók felé. Út közben nem erőlteti a beszélgetést, s ha a szőke is hasonlóképp tesz, akkor némaságba burkolózva, sietősen érik el először az istállókat, aztán a fogadót is. Odabent étel, ital mellett persze más a helyzet, feltesz néhány kérdést a másik elképzeléseiről, illetve egy olyan kérdésről, ami régóta, vagyis hát mióta útra keltek az erdőből, foglalkoztatja. Méghozzá, hogy mennyi idős is a vele asztalt megosztó „ifjú”. *
* Értetlenül pislog Sylweranra, valamiért elég nehéz elképzelnie, hogy valaki ne tudja, honnan származik. Persze, biztosan sokan vannak hasonlóak, de ha az ember (vagy elf) nem abban a helyzetben van, akkor nem tudja elképzelni, milyen érzés lehet. Valójában bármit, ami nem az adott személlyel történik, nem lehet átérezni. Ezért nincs is értelme a „tudom, hogy mit érzel” szavaknak. Nem jelentenek semmit, csupán azoknak jók, akik nem tudják, mit feleljenek egy rossz történetre. *
- De szerencsére van időnk.
* Zárja a témát, célozva rá, hogy hallani akarja Syl történetét, ha már megbízott benne annyira, hogy elmesélje a sajátját. Utólag belegondolva talán jobb lett volna, ha inkább ennél a témánál maradnak, ugyanis a legkevésbé sem akar egy hisztis öregasszonynak látszani. Na, jó, az öregasszony azért kicsit túlzás, főleg, hogy egy tízest is le tudna tagadni… néhány ital után biztosan. Akármilyen jól beválik az ölelős-vigasztalás stratégia, jó, hogy az elf nem teszi. Úgy nem tűnne olyan erősnek, mint amilyennek magát képzelni akarja, abból az érzésből pedig ki tudja, hogyan tudna tovább lépni. Akárhogy is, gyorsan összeszedi magát és elindul a fogadó, illetve az istállók felé. Út közben nem erőlteti a beszélgetést, s ha a szőke is hasonlóképp tesz, akkor némaságba burkolózva, sietősen érik el először az istállókat, aztán a fogadót is. Odabent étel, ital mellett persze más a helyzet, feltesz néhány kérdést a másik elképzeléseiről, illetve egy olyan kérdésről, ami régóta, vagyis hát mióta útra keltek az erdőből, foglalkoztatja. Méghozzá, hogy mennyi idős is a vele asztalt megosztó „ifjú”. *
7321. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2016-05-26 21:12:42
Üzenet elküldve: 2016-05-26 21:12:42
Rang: Játékos
IC üzenetek: 27
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 27
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//Vadvért Hazatérés//
*Látja, hogy a szépséges teremtményt szavai nem hagyták hidegen, eme tény boldogsággal tölti el vadul kalapáló szívét.
Megfogadja magában, bármi történjék is az élete árán is megvédelmezi szíve választottját.
Lovaik is hosszas méregetést követően egyre közelebb merészkednek egymáshoz és kis idő múltán már szinte összetér a testük. Méretbeli adottságaik megmosolyogtatják az arra járókat, de hiába a szárnyaló szív szertelen száguldásának megálljt parancsolni nem lehet. Hosszú ideig le sem tudja venni Shiriqáról szemét. Az elf elszégyelli magát, mert miközben beszélnek hozzá, megszűnik számára minden, tátott szájjal nézi a másikat. Még a legmogorvább ember sem tudna haragudni rá, mikor tátott szájára és sóvárgó szemeire tekint. Menthetetlen elkapja a kórságot, amit ez idáig nem ismert, aminek neve végzetes szerelem. Úrrá kell azonban lennie magán, helyet foglal a többiek mellett, megköszönve Shiriqának kedvességét, leül melléje, behajlítja és egymásra rakja lábait, majd mormolni kezdi magában őseinek szépen csengő szavait. Kis idő múlva kinyitja szemét. Érdekes módon már nem vad vágy hajtja, sikerül lecsillapítania magát, de megállapítja, hogy jó hatással van rá Shiriqa közelsége.*
A hozzászólást Emphus (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2016.05.26 22:36:49, a következő indokkal:
Múlt helyett jelen idő; alapvető helyesírási hibák; jelek javítása és pótlása; ne irányítsd más karakterét.
*Látja, hogy a szépséges teremtményt szavai nem hagyták hidegen, eme tény boldogsággal tölti el vadul kalapáló szívét.
Megfogadja magában, bármi történjék is az élete árán is megvédelmezi szíve választottját.
Lovaik is hosszas méregetést követően egyre közelebb merészkednek egymáshoz és kis idő múltán már szinte összetér a testük. Méretbeli adottságaik megmosolyogtatják az arra járókat, de hiába a szárnyaló szív szertelen száguldásának megálljt parancsolni nem lehet. Hosszú ideig le sem tudja venni Shiriqáról szemét. Az elf elszégyelli magát, mert miközben beszélnek hozzá, megszűnik számára minden, tátott szájjal nézi a másikat. Még a legmogorvább ember sem tudna haragudni rá, mikor tátott szájára és sóvárgó szemeire tekint. Menthetetlen elkapja a kórságot, amit ez idáig nem ismert, aminek neve végzetes szerelem. Úrrá kell azonban lennie magán, helyet foglal a többiek mellett, megköszönve Shiriqának kedvességét, leül melléje, behajlítja és egymásra rakja lábait, majd mormolni kezdi magában őseinek szépen csengő szavait. Kis idő múlva kinyitja szemét. Érdekes módon már nem vad vágy hajtja, sikerül lecsillapítania magát, de megállapítja, hogy jó hatással van rá Shiriqa közelsége.*
A hozzászólást Emphus (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2016.05.26 22:36:49, a következő indokkal:
Múlt helyett jelen idő; alapvető helyesírási hibák; jelek javítása és pótlása; ne irányítsd más karakterét.
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7361-7380 , 7381-7400 , 7401-7420 , 7421-7440 , 7441-7460 , 7461-7480 , 7481-7500 , 7501-7520 , 7521-7540 , 7541-7560 , 7561-7580 , 7581-7600 , 7601-7620 , 7621-7640 , 7641-7660 , 7661-7680 , 7681-7700 , 7701-7720 , 7721-7740 , 7741-7760 , 7761-7780 , 7781-7800 , 7801-7820 , 7821-7840 , 7841-7860 , 7861-7880 , 7881-7900 , 7901-7920 , 7921-7940 , 7941-7960 , 7961-7980 , 7981-8000 , 8001-8020 , 8021-8040 , 8041-8060 , 8061-8080 , 8081-8100 , 8101-8120 , 8121-8140 , 8141-8160 , 8161-8180 , 8181-8200 , 8201-8220 , 8221-8240 , 8241-8260 , 8261-8280 , 8281-8300 , 8301-8320 , 8321-8340 , 8341-8360 , 8361-8380 , 8381-8400 , 8401-8420 , 8421-8440 , 8441-8460 , 8461-8480 , 8481-8500 , 8501-8520 , 8521-8540 , 8541-8560 , 8561-8580 , 8581-8600 , 8601-8620 , 8621-8640 , 8641-8660 , 8661-8680 , 8681-8700 , 8701-8720 , 8721-8740 , 8741-8760 , 8761-8780 , 8781-8800 , 8801-8820 , 8821-8840 , 8841-8860 , 8861-8880 , 8881-8900 , 8901-8920 , 8921-8940 , 8941-8960 , 8961-8980 , 8981-9000 , 9001-9020 , 9021-9040 , 9041-9060 , 9061-9080 , 9081-9100 , 9101-9120 , 9121-9140 , 9141-9160 , 9161-9180 , 9181-9200 , 9201-9220 , 9221-9240 , 9241-9260 , 9261-9280 , 9281-9300 , 9301-9320 , 9321-9340 , 9341-9360 , 9361-9380 , 9381-9400 , 9401-9420 , 9421-9440 , 9441-9460 , 9461-9480 , 9481-9500 , 9501-9520 , 9521-9540 , 9541-9560 , 9561-9580 , 9581-9600 , 9601-9620 , 9602-9621