// Beszerző körút – édes kettesben //
*A ló végül egész higgadtan fogadja, legalábbis a lányhoz mérten. Na persze ehhez a tanoncka is hozzájárul, amikor némi jó tanáccsal látja el a lányt, aki erre rögtön visszafogja magát. Biztosan van benne valami, hogy az állatok megérzik, ha valaki nem túl kedvesen viszonyul hozzájuk, de mégis vannak ellentmondások. Például az összes kutya megszokta ugatni, ha elmegy mellettük, pedig azokkal aztán semmi baja.*
- Kimértebb… *Ismétli Taran szavait.* Kimértebben dühöngjek. *Duzzog, mint egy kiskölyök. Kezét is keresztbe fonná a mellkasán, ha nem kapaszkodna mindkettővel a férfibe. Mellesleg a mágusnak is van félnivalója, hiszen ha a ló megbokrosodik, s leakarja dobni Dyntit a hátáról, hát ő biztos leszakítja a férfi köpenyét, s úgy puffan majd a földre.
Próbálja magát azzal nyugtatni, hogy a főteret pásztázza tekintetével. Igen régen járt már erre, ki tudja hány éve lehetett, s ha már a várostól is ideges lesz, Karavánpihenő gondolata még inkább megrémíti, s újabb emlékeket elevenít fel benne.*
- Megy vissza a krákenköpet! Ha ilyen hülye magára vessen. *Vonja meg a vállát és a férfi hátának támasztja homlokát beszéd közben. Na persze meglehet, hogy emiatt a mágus egy szavát sem fogja érteni, de ez most meg sem fordul vörös kis fejében.*
- Különben is, elég ha egyikünk hal meg, nem kell mindkettőnknek, így ha visszamegyünk, még mindig lesz aki gondját viselje kárhozott barátainknak. *Kacag fel a gondolaton. Még, hogy ő, mint valamiféle vezető? Még ez a ló alattuk is megtudná mondani, hogy Dynti mennyire képtelen egy ilyen feladatra, nem is érti, hogy jöhetett a kalózkának ilyen képtelen gondolat a fejébe.*
- Mi megyünk tovább, elvégre is dolgunk van. *Adja ki a feladatot. Talán megköszönhetné a férfinek, hogy ilyen kegyesen felajánlotta a lehetőséget, de jelenleg bosszúsabb ennél, így inkább próbálja elterelni a figyelmet és arra koncentrálni, ami előttük van.*
- Mondtam már, hogy a pihenőben lett vörös a hajam? *Kezd el cseverészni. Ez persze nem lehet újdonság a másik számára. Amilyen gyorsan dühbe tud gurulni, legalább olyan hamar le is higgad. Olykor… Olykor meg napokig tör-zúz.* Hátha megtalálnánk azt a szélhámost és eltávolíthatnánk a fejét a testéről. Hátha akkor megszűnne a varázslat. De mi van, ha megint szőke lennék? Akar a fene szöszi lenni megint. Az annyira dögunalmas szín. Szerinted mennyi idő lesz odáig az út? Kibírja ez a gebe? Alszik egy ló? *Jönnek a kérdések, hogy terelje a gondolatait.*