*Sikeresen megérkezik a város főterére. Ámulattal pislog az épületekre, hisz saját fajtájának 2 városán kívül eddig csak egy törpkirályságban volt szerencséje körülnézni. A bal kezével jobban a fejére húzza köpenye csuklyáját, aztán kicsit eltakarja a szemét, hogy tompítsa a fényt, amíg teljesen hozzá nem szokik. Jobb kezét viszont elővigyázatosan a kardjain pihenteti. Fogalma sincs milyen alakokkal fog itt találkozni, nem árt az óvatosság. Tétlenül áll meg az úton, fogalma sincs itt mit kellene csinálnia.* ~Mennyi idő lehet? Csak néhány órája sötétedett be, és ennyire kihalt ez a hely?~ *Csodálkozik el. Nem tudja, hogy minden felszíni város ilyen e, de mélyen legbelül hálát ad ennek a szerencsének. Néhány alak bóklászik csak az utcákon. Néhány lopva rápillant Amine-ra, amit a lány azonnal észrevesz.* ~Milyen hangosan járkálnak...!~ *Morfondírozik tovább oldalra döntve a fejét, elnézve a cipőjük kopogását. Érdeklődve figyeli az emberek minden mozdulatát. Sokkal másabb mint amit megszokott. Azt mesélték neki, hogy az emberek kissé ostobák és kiszámíthatatlanok, ráadásul a kelleténél nagyobb egójuk van.* ~Ezt majd még meglátom!~ *Hessegeti el még ezt a kérdést, mert eszébe jut még mit tanítottak neki, és ahogy néhány polgár ferde szemmel méregeti, csalódottan igazat kell adnia rá. A felszínlakók tényleg nem igazán kedvelik a sötételfek jelenlétét. Azonban az érzés kölcsönös. Amine hirtelen szúrós szemmel, mérgesen az egyik, őt nyíltan, ellenségesen méregető emberférfira kapja a fejét, aki a meglepettségtől kissé megugrik, aztán valamit halkan, magában motyogva továbbsiet. Mérgesen fújtatva Amine tovább szemléli az előtte elterülő halvány fényekben játszó várost. A szemei mostanra már kellően hozzászoktak az emberi fényekhez, a lámpások fényére ismét tiszta türkizkék színt öltöttek, amik a köpenye alól szinte már fel-felvillannak. Tudja, hogy nem álldogálhat tovább, úgy dönt megszólít valaki. Előre sétálva figyeli kik vannak a főtéren, majd egy közelebbi férfihoz megy, aki kicsit ápoltabbnak, és veszélytelennek tűnik.*
-E...Elnézést! *Habog mikor odaér. Hirtelen meginog a nyelvtudásába vetett bizalma, és nem biztos, hogy jó nyelven szólította e meg az idegent. A férfi felé kapja a fejét, felméri ki áll vele szemben. Mikor Amine látja a kérdő pillantást, folytatja.*
- Merre találok...szállást? *Próbája összerakni a mondatot. Tökéletesen emlékszik a tanultakra, de amíg nem hall egy teljes, és ha lehet viszonylag hosszabb mondatot valakitől, semmiben se biztos.*
- A Pegazus fogadóban. *Mutat a férfi egy, a főtér túloldalán lévő épületre, ahol világítanak a lámpák, majd barátságosan a lányra mosolyog. Amine meghökken a hirtelen kedves gesztustól. Meglepetten pislog néhányat a férfire, majd mosolyogva meghajol.*
- Köszönöm! *Válaszolja. Most a férfi lepődik meg a nemvárt illedelmességtől. Csak bólint, és indul tovább az útjára, magára hagyva a lányt. Ez Amine-t kicsit sem zavarja, érdeklődve bámulja a fényeket, amik a fogadó ablakain szűrődnek ki.*
~Szállás.~ *Mosolyodik el, bal kezét a csípőjére téve.