Archívum - Arthenior - Arthenior főtere
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Kedves Kalandozó!
Úgy látszik, betévedtél a könyvtár legeldugottabb termébe. Ahhoz képest, milyen apró ajtó vezetett ide, láthatod, hogy a hely hatalmas. Nagyobb, mint bármely másik terem, nagyobb, mint maga a könyvtár, a templom, és talán nagyobb, mint maga Arthenior. Úgy bizony! Amit magad előtt látsz, az nem más, mint évtizedek hamisítatlan történelme. Háborúk, lázadások, isteni csaták, és minden, amiről eddig csak pletykákból hallottál, most kitárul a szemeid előtt. Persze senkinek nem lenne ideje ezt mind elolvasni, ahhoz még az elfek élete is rövid. Viszont ha valami specifikusat keresel, a könyvtárosok segíthetnek megtalálni. Bánj tisztelettel az itt található tekercsekkel! Ezek nélkül az események nélkül te sem állhatnál ma Lanawin földjén. Ne koszold össze, ne hagyj szamárfület a sarkán, és mindig oda tedd vissza, ahonnan levetted! Ne feledd: talán azt hiszed, biztos talajon állsz, de az csak a tegnapi sár, amely szilárdnak tetteti magát!
A nagyterembe!
Valamelyik kisebb terem:
Kedves Kalandozó!
Úgy látszik, betévedtél a könyvtár legeldugottabb termébe. Ahhoz képest, milyen apró ajtó vezetett ide, láthatod, hogy a hely hatalmas. Nagyobb, mint bármely másik terem, nagyobb, mint maga a könyvtár, a templom, és talán nagyobb, mint maga Arthenior. Úgy bizony! Amit magad előtt látsz, az nem más, mint évtizedek hamisítatlan történelme. Háborúk, lázadások, isteni csaták, és minden, amiről eddig csak pletykákból hallottál, most kitárul a szemeid előtt. Persze senkinek nem lenne ideje ezt mind elolvasni, ahhoz még az elfek élete is rövid. Viszont ha valami specifikusat keresel, a könyvtárosok segíthetnek megtalálni. Bánj tisztelettel az itt található tekercsekkel! Ezek nélkül az események nélkül te sem állhatnál ma Lanawin földjén. Ne koszold össze, ne hagyj szamárfület a sarkán, és mindig oda tedd vissza, ahonnan levetted! Ne feledd: talán azt hiszed, biztos talajon állsz, de az csak a tegnapi sár, amely szilárdnak tetteti magát!
A nagyterembe!
Valamelyik kisebb terem:
<< Előző oldal - Mostani oldal: 386 (7701. - 7720. üzenet)Oldal váltása: - Következő oldal >>
7720. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2016-08-20 13:07:27
Üzenet elküldve: 2016-08-20 13:07:27
Rang: Játékos
IC üzenetek: 37
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 37
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
//Feltárás a kazamatában//
*A főteret megtalálni sem túl nagy mutatvány, s ha elakadna, mindig akad egy-egy segítőkész városlakó, aki útbaigazítja. Sietősre veszi a dolgot, és reménykedik benne, hogy időben odaér. Azt még nem tudja, miről fogja felismerni a társaságot, de bízik benne, hogy nem tucatjával indulnak a kalandozók egyazon időpontban talányokat megfejteni, vagy szörnyhátsókat széjjelrúgni. A térre érve gyorsan körbepislant. Talán is néhány figurát, akik megfelelnek a kritériumoknak, nem sokkal a szökőkút mellett. Sir Reustot talán még bemutatkozás nélkül is felismerné. Az ember férfi nem mutatkozik be, az elf viszont igen. Gyorsan meg is jegyzi a nevét: Omon.*
- Bildinsnek hívnak. *Nem szeret névtelenségbe burkolózni, meg ha baj van, mégsem hívhatják egymást izének. Kék-arany ruhája alapján persze ő könnyen felismerhető, no meg persze abból, hogy nő. Egyszerű bőrvértet visel, alkarvédővel. A tegez és az íj sejteti, hogy jó viszonyban lehet a célzás művészetével. Oldalán pedig ott fityeg a kard. Holmijában étel, ital, és néhány kisebb, személyes vagy épp praktikus tárgy kap helyet. Egyelőre várakozik, részletek híján nem tudja, mit kérdezzen, ebben Sir Reustot tartja illetékesnek.*
*A főteret megtalálni sem túl nagy mutatvány, s ha elakadna, mindig akad egy-egy segítőkész városlakó, aki útbaigazítja. Sietősre veszi a dolgot, és reménykedik benne, hogy időben odaér. Azt még nem tudja, miről fogja felismerni a társaságot, de bízik benne, hogy nem tucatjával indulnak a kalandozók egyazon időpontban talányokat megfejteni, vagy szörnyhátsókat széjjelrúgni. A térre érve gyorsan körbepislant. Talán is néhány figurát, akik megfelelnek a kritériumoknak, nem sokkal a szökőkút mellett. Sir Reustot talán még bemutatkozás nélkül is felismerné. Az ember férfi nem mutatkozik be, az elf viszont igen. Gyorsan meg is jegyzi a nevét: Omon.*
- Bildinsnek hívnak. *Nem szeret névtelenségbe burkolózni, meg ha baj van, mégsem hívhatják egymást izének. Kék-arany ruhája alapján persze ő könnyen felismerhető, no meg persze abból, hogy nő. Egyszerű bőrvértet visel, alkarvédővel. A tegez és az íj sejteti, hogy jó viszonyban lehet a célzás művészetével. Oldalán pedig ott fityeg a kard. Holmijában étel, ital, és néhány kisebb, személyes vagy épp praktikus tárgy kap helyet. Egyelőre várakozik, részletek híján nem tudja, mit kérdezzen, ebben Sir Reustot tartja illetékesnek.*
7719. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2016-08-20 11:17:10
Üzenet elküldve: 2016-08-20 11:17:10
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 708
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 708
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
// Vörös és Fekete //
*Egy öblös böffenés érkezik a férfi irányából, a két lány szerencséje, hogy a fickó vélhetőleg kettejükből is legalább négyet lát, ami pedig a kilengését illeti, egész hamar megtalálja a sikátor jobb és bal oldalát is, ahogy haladni kíván.
Dynti nem foglalkozik olyan dolgokkal, mint, hogy felálljon oda menjen és olyan testrészén találja meg a térdével, ami igen kellemetlenül érintené a fickót. Nem, őt most inkább az foglalkoztatja, hogy minden csont visszakerüljön a helyére. Nem fordul meg a fejében a gondolat, hogy ezzel esetleg beleavatkozik valami olyan dologba, ami kihatással lehet Sejura. Sőt, hirtelen kapkodásában még a lányon végbemenő változást sem érzékeli túlságosan.*
- Höhöhöhö. *A fickó vidám kacagással indul kiszemelt zsákmányai felé, bár egészen biztos, hogy ha egyszer megáll, összeesik, így nem is túl veszélyes rájuk nézve. A kalózt inkább zavarja a tudat, hogy ide bárki csak úgy rájuk ronthat és nincs más kiút Ezért is döntött a távozás mellett, hogy olyan helyet találjanak maguknak, ahol zavartalanabbul tudnak beszélgetni. Inkább az az első, ami a tudatát megzavarja, hogy hiába kap a lány karjába, az mintha nehezebben, vagy kevésbé akarna elindulni. Meg is ráncolja a szemöldökét, de fogja a csuklóját és húzza maga előtt. A részeg fickónak éppen csak enyhén meglendíti az ujjával a vállát, hogy azt ettől elérje a teljes összeomlás és zsákként hulljon össze a fal mentén.
Minden jól alakulna, ha Seju nem kezdene el beszélni. Vagy legalábbis valami olyasmit.*
- He?! *Értetlenkedő fintorba rendeződik az ábrázata és kénytelen a lány karját a saját vállán átvetni, hogy haladjanak is.*
- Kinek a vére? Ez még a jóslat? *Ő nem ért az ilyen rébuszokból, talán nem ártana ezt tisztáznia. A Seju általi mozgáskultúra, az ajkait elhagyó látszólag értelmetlen szópárosok és az egész jelenségét körbevevő megváltozott aura valami rossz előérzetet idéz elő benne.*
- Tudod… *Áll meg egy pillanatra, amint kijutottak a sikátorból a főtérre és a lányra néz lihegve.* Ez most kicsit ijesztő. A fekete eső, meg vérző szél. Áh nyugalom, nincs baja csak nem bírja a bort. *Ez utóbbit már inkább az őket leső járókelők felé közli.*
- Nem bánnám, ha integetnél, vagy valami, mert még azt hiszik meg akarlak erőszakolni. *Próbálja odasúgni a lánynak, anélkül, hogy száját mozgatná.*
// Vörös és Fekete //
*Egy öblös böffenés érkezik a férfi irányából, a két lány szerencséje, hogy a fickó vélhetőleg kettejükből is legalább négyet lát, ami pedig a kilengését illeti, egész hamar megtalálja a sikátor jobb és bal oldalát is, ahogy haladni kíván.
Dynti nem foglalkozik olyan dolgokkal, mint, hogy felálljon oda menjen és olyan testrészén találja meg a térdével, ami igen kellemetlenül érintené a fickót. Nem, őt most inkább az foglalkoztatja, hogy minden csont visszakerüljön a helyére. Nem fordul meg a fejében a gondolat, hogy ezzel esetleg beleavatkozik valami olyan dologba, ami kihatással lehet Sejura. Sőt, hirtelen kapkodásában még a lányon végbemenő változást sem érzékeli túlságosan.*
- Höhöhöhö. *A fickó vidám kacagással indul kiszemelt zsákmányai felé, bár egészen biztos, hogy ha egyszer megáll, összeesik, így nem is túl veszélyes rájuk nézve. A kalózt inkább zavarja a tudat, hogy ide bárki csak úgy rájuk ronthat és nincs más kiút Ezért is döntött a távozás mellett, hogy olyan helyet találjanak maguknak, ahol zavartalanabbul tudnak beszélgetni. Inkább az az első, ami a tudatát megzavarja, hogy hiába kap a lány karjába, az mintha nehezebben, vagy kevésbé akarna elindulni. Meg is ráncolja a szemöldökét, de fogja a csuklóját és húzza maga előtt. A részeg fickónak éppen csak enyhén meglendíti az ujjával a vállát, hogy azt ettől elérje a teljes összeomlás és zsákként hulljon össze a fal mentén.
Minden jól alakulna, ha Seju nem kezdene el beszélni. Vagy legalábbis valami olyasmit.*
- He?! *Értetlenkedő fintorba rendeződik az ábrázata és kénytelen a lány karját a saját vállán átvetni, hogy haladjanak is.*
- Kinek a vére? Ez még a jóslat? *Ő nem ért az ilyen rébuszokból, talán nem ártana ezt tisztáznia. A Seju általi mozgáskultúra, az ajkait elhagyó látszólag értelmetlen szópárosok és az egész jelenségét körbevevő megváltozott aura valami rossz előérzetet idéz elő benne.*
- Tudod… *Áll meg egy pillanatra, amint kijutottak a sikátorból a főtérre és a lányra néz lihegve.* Ez most kicsit ijesztő. A fekete eső, meg vérző szél. Áh nyugalom, nincs baja csak nem bírja a bort. *Ez utóbbit már inkább az őket leső járókelők felé közli.*
- Nem bánnám, ha integetnél, vagy valami, mert még azt hiszik meg akarlak erőszakolni. *Próbálja odasúgni a lánynak, anélkül, hogy száját mozgatná.*
7718. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2016-08-20 09:34:58
Üzenet elküldve: 2016-08-20 09:34:58
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 201
OOC üzenetek: 30
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 201
OOC üzenetek: 30
Játékstílus: Megfontolt
//Sa’argathot ébredése//
//A levél//
Bár már rég túlnőtte azt az életkort, ahol ez még elfogadhatónak számított volna, Sunuko mégis nyugtalanul kezdi forgatni fejét a sötétben. Nem mintha lesből rajtaütésre számítana az ellenség részéről, (Hiszen még a város biztonságosabb részén vannak, nem igaz?) de az őrök ily kevés feltűnése, és a biztonságot adó fény hiánya eléggé paranoiássá tudják tenni az embert. És ezen még sajnos Raeyan viccei sem segítenek.*
- Jegyezd meg: elnevezésekben vagy bármely agyi funkciókat követő feladatokban kérdéses vagyok ebben a helyzetben. Még most is az alakváltókon jár az eszem. - *morog keserűen. Most, hogy már több-kevesebb ideje kint vannak, szimplán leírható a kilétük mindenki számára, aki nem vak és süket: Egy talpig páncélban csattogó lovagszerűség követi a talpig páncélban csattogó társait, akik, már a háttérbe beleolvadó, sötét színű paripát követnek egy titkos üzenet (Netán találkozó?) átvételének érdekében. Ő bízik Ryrinben, de ha még ő sem biztos a dolgában, akkor senki sem mondhatja, hogy ok nélkül aggódik ezen.
- Értem. Visszajövünk amint megvannak. - *Bólint határozottabban, mint ahogy belül érez. Ugyan ki fog ebben az éjsötét időben világosságot ajándékozni (vagy eladni), amikor nekik is éppen szükségük lehet rá. Sunuko sejti, hogy nemcsak a főtér borulhatott ilyen sötétségbe a fáklyák hiánya miatt. De mielőtt egy lépést is tenne a fogadó felé...*
~... Azt az átkozott gebét meg az istállóban hagytam! ~ *Cifrákat káromkodna, ha a társaiknak a hallásuk ment volna kárba a szemük helyett a sötétség miatt. Ehelyett inkább visszafordul.*
- Ami azt illeti, vissza kell jönnöm érte. Az istállóban hagytam. - *Meg se várja társai válaszát, hanem egy gyors sprintel elindul. Igaz, láncingben, sisakban és egy valamirevaló karddal nem olyan kényelmes az ő fizikumának, de nem kényeskedik.*
//A levél//
Bár már rég túlnőtte azt az életkort, ahol ez még elfogadhatónak számított volna, Sunuko mégis nyugtalanul kezdi forgatni fejét a sötétben. Nem mintha lesből rajtaütésre számítana az ellenség részéről, (Hiszen még a város biztonságosabb részén vannak, nem igaz?) de az őrök ily kevés feltűnése, és a biztonságot adó fény hiánya eléggé paranoiássá tudják tenni az embert. És ezen még sajnos Raeyan viccei sem segítenek.*
- Jegyezd meg: elnevezésekben vagy bármely agyi funkciókat követő feladatokban kérdéses vagyok ebben a helyzetben. Még most is az alakváltókon jár az eszem. - *morog keserűen. Most, hogy már több-kevesebb ideje kint vannak, szimplán leírható a kilétük mindenki számára, aki nem vak és süket: Egy talpig páncélban csattogó lovagszerűség követi a talpig páncélban csattogó társait, akik, már a háttérbe beleolvadó, sötét színű paripát követnek egy titkos üzenet (Netán találkozó?) átvételének érdekében. Ő bízik Ryrinben, de ha még ő sem biztos a dolgában, akkor senki sem mondhatja, hogy ok nélkül aggódik ezen.
- Értem. Visszajövünk amint megvannak. - *Bólint határozottabban, mint ahogy belül érez. Ugyan ki fog ebben az éjsötét időben világosságot ajándékozni (vagy eladni), amikor nekik is éppen szükségük lehet rá. Sunuko sejti, hogy nemcsak a főtér borulhatott ilyen sötétségbe a fáklyák hiánya miatt. De mielőtt egy lépést is tenne a fogadó felé...*
~... Azt az átkozott gebét meg az istállóban hagytam! ~ *Cifrákat káromkodna, ha a társaiknak a hallásuk ment volna kárba a szemük helyett a sötétség miatt. Ehelyett inkább visszafordul.*
- Ami azt illeti, vissza kell jönnöm érte. Az istállóban hagytam. - *Meg se várja társai válaszát, hanem egy gyors sprintel elindul. Igaz, láncingben, sisakban és egy valamirevaló karddal nem olyan kényelmes az ő fizikumának, de nem kényeskedik.*
7717. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2016-08-19 23:22:54
Üzenet elküldve: 2016-08-19 23:22:54
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 370
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 370
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
// Vörös és Fekete //
*Ami a rőt fruska képére kiül, az nagyon is beszédes. Ezek szerint a csontok most sem hagyták cserben Kaiykót. Még mindig csak botladozik a jóslás tudományában, de egyre inkább ráérez a csontok sugallataira. Egyszerre kell olvasnia a kivetett ábrát és a kérdezőt, különben könnyen félrevezeti magát.
Halovány mosolygása nem is annyira elégedettséget tükröz, inkább valamiféle megnyugvást. Bár a lány nem tűnik túlságosan veszélyesnek, és fegyvert sem lát nála, de sosem lehet tudni. Az ő hivatása sokakban ellenérzéseket ébreszt. Az igazság néha túl kényes ahhoz, hogy egy idegen csak úgy kimondja. A vöröst is zavarba ejti, ezt nem nehéz megállapítani abból a kacskán művi nevetésből, de Kaiyko nem fogja feszegetni.
~KÍSÉRTET... ies...~
A szinte csak suttogott szó mintha át akarná szakítani a tudatát. Eltorzulva, önálló életre kelve szólal, ezúttal a Csontvető érzékeny pontjára találva. Egy pillanatra most ő dermed meg, aztán, mintha csak valami egyedi, butácska színdarab főszerepén osztoznának, maga is mosolyfélét kényszerít az arcára.
A kéretlen társaság érkeztére mindjárt kitámaszt. Ösztönös mozdulat, mint az őzsuta rezdülése a zajra. A vörös szenvtelen figyelmével ellentétben ő azonnal félrekapja a tekintetét, amikor a szakállas fickó a gatyapőcével kezd babrálni. A füle hegyéig futja a pír és úgy fest, mint aki a pillantását a legszívesebben zsebre dugná zavarában. Valószínűleg csak ez lehet az oka annak, hogy nem hőköl hátra Dyntina érintése elől. Kaiyko már elkezdte összekapkodni a jóscsontokat, amibe újdonsült ismerőse is becsatlakozik. Így viszont... azzal az érintéssel... A kör bezárul. Valamiféle, még nem tapasztalt dolog cseng össze köztük és a csontok között, és mindez egyszeriben átcikázik Kaiykón. Megszédül. A valóság homályos képekké, elmosódott hangokká hígul. Megtartja a lába, de épp csak. Ha Dyntinának van gyakorlata a részegek hazatámogatásában, akkor a Csontvetővel is boldogul, akin egyszeriben úrrá lett ez a kába bódultság. Megy amerre húzzák, csak a jóscsontok szütyőjét markolja olyan erővel, hogy ha levagdosnák az ujjait, azok még akkor is szorítanák.
Először csak kivehetetlen motyogás pereg az ajkáról, aztán suttogássá, majd halk kántálássá tisztul.*
- Nap arany, ég kék, volt-lesz ikercsillagai. Toll-fekete-eső, vérzik tőle a szél. Görbül a vére. Messze visz és közel. Keresztutat ás a tajték.
// Vörös és Fekete //
*Ami a rőt fruska képére kiül, az nagyon is beszédes. Ezek szerint a csontok most sem hagyták cserben Kaiykót. Még mindig csak botladozik a jóslás tudományában, de egyre inkább ráérez a csontok sugallataira. Egyszerre kell olvasnia a kivetett ábrát és a kérdezőt, különben könnyen félrevezeti magát.
Halovány mosolygása nem is annyira elégedettséget tükröz, inkább valamiféle megnyugvást. Bár a lány nem tűnik túlságosan veszélyesnek, és fegyvert sem lát nála, de sosem lehet tudni. Az ő hivatása sokakban ellenérzéseket ébreszt. Az igazság néha túl kényes ahhoz, hogy egy idegen csak úgy kimondja. A vöröst is zavarba ejti, ezt nem nehéz megállapítani abból a kacskán művi nevetésből, de Kaiyko nem fogja feszegetni.
~KÍSÉRTET... ies...~
A szinte csak suttogott szó mintha át akarná szakítani a tudatát. Eltorzulva, önálló életre kelve szólal, ezúttal a Csontvető érzékeny pontjára találva. Egy pillanatra most ő dermed meg, aztán, mintha csak valami egyedi, butácska színdarab főszerepén osztoznának, maga is mosolyfélét kényszerít az arcára.
A kéretlen társaság érkeztére mindjárt kitámaszt. Ösztönös mozdulat, mint az őzsuta rezdülése a zajra. A vörös szenvtelen figyelmével ellentétben ő azonnal félrekapja a tekintetét, amikor a szakállas fickó a gatyapőcével kezd babrálni. A füle hegyéig futja a pír és úgy fest, mint aki a pillantását a legszívesebben zsebre dugná zavarában. Valószínűleg csak ez lehet az oka annak, hogy nem hőköl hátra Dyntina érintése elől. Kaiyko már elkezdte összekapkodni a jóscsontokat, amibe újdonsült ismerőse is becsatlakozik. Így viszont... azzal az érintéssel... A kör bezárul. Valamiféle, még nem tapasztalt dolog cseng össze köztük és a csontok között, és mindez egyszeriben átcikázik Kaiykón. Megszédül. A valóság homályos képekké, elmosódott hangokká hígul. Megtartja a lába, de épp csak. Ha Dyntinának van gyakorlata a részegek hazatámogatásában, akkor a Csontvetővel is boldogul, akin egyszeriben úrrá lett ez a kába bódultság. Megy amerre húzzák, csak a jóscsontok szütyőjét markolja olyan erővel, hogy ha levagdosnák az ujjait, azok még akkor is szorítanák.
Először csak kivehetetlen motyogás pereg az ajkáról, aztán suttogássá, majd halk kántálássá tisztul.*
- Nap arany, ég kék, volt-lesz ikercsillagai. Toll-fekete-eső, vérzik tőle a szél. Görbül a vére. Messze visz és közel. Keresztutat ás a tajték.
7716. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2016-08-19 21:53:11
Üzenet elküldve: 2016-08-19 21:53:11
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 193
OOC üzenetek: 75
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 193
OOC üzenetek: 75
Játékstílus: Megfontolt
//Sa’argathot ébredése//
//A levél//
- Gesztenyén lovagolni? Ez valami új hobbi, vagy... Ja hogy úgy. *Jut eszébe, hogy Aviolan a lovát hívja így. De jó, mindenki tud egy szép nevet adni a lovának, ő meg itt áll egy... Szöszi mellett. Miért? Mert szőke a ló. Majdnem. Igen, a pacit hozta magával. És el nem engedi.*
- Lehet az azért is, mert eddig túl tudtak járni az eszünkön. *Ryrin válaszán pedig csak felnevet, hosszú idő óta először nem a saját viccein teszi ezt. Lehet az állat alakváltó, bár valahol azzal nyugtatja magát, hogy az ellenség csak nem olyan agyafúrt, vagy csak nem számítana arra, hogy egy szimpla csikó álcával is képes kicsalni öt idióta élőt a veszélyes sötétbe. Ám amiatt sem kell aggódni, hogy ez a kitartó jókedv esetleg állandósul, bár tényleg úgy tervezte, hogy minél tovább kitart. Ehelyett, viszont, mintha kézzelfogható akadályként emelkedne most előttük. A sötétség. Biztonságos helyen, vagy társaságban eddig nem zavarta. Most viszont, miután már annyiféleképpen elképzelte a kinti világot, Ryrin jelzése sem kell neki, hogy megálljon.*
- Milyen élő szervezkedik az éj leple alatt? Nem a napvilág a mi nagy előnyünk velük szemben??
*Vetül fel a kérdés, ami másokban valószínű már sokkal hamarabb megtörtént. Persze enyhe pánik kerül hirtelen a hangjába, kicsit másabb, mint az iménti enyelgés a csapattal. ~Persze. Fáklyák. Már megint ezt felejtettem el. Már megint!~ Most tényleg lefagyna, ha Ryrin nem kezelné az egészet olyan határozottan. De hát, ezért is ő a vezér. Ha esetleg nem lett volna egyértelmű.*
- Úgy lesz...
*És tényleg, úgy is lesz. Kivár, miután a lovag előre nyomult. Majd egy nagy levegővel, mintha csak alámerülne, beleveti magát a sötétségbe. Reméli, hogy ennél közelebb nem fog kerülni az egyedülléthez a sötétben. Kivéve persze, ha a fekete csikó bevárja a csapat leszakadó részét – elvégre olykor-olykor hátrapillant, az sem kizárt, hogy őket lesi, és hogy hajlamos várni, amíg a csapat összeszedi magát, és akkor nem lesz szükség a szétválásra sem.*
//A levél//
- Gesztenyén lovagolni? Ez valami új hobbi, vagy... Ja hogy úgy. *Jut eszébe, hogy Aviolan a lovát hívja így. De jó, mindenki tud egy szép nevet adni a lovának, ő meg itt áll egy... Szöszi mellett. Miért? Mert szőke a ló. Majdnem. Igen, a pacit hozta magával. És el nem engedi.*
- Lehet az azért is, mert eddig túl tudtak járni az eszünkön. *Ryrin válaszán pedig csak felnevet, hosszú idő óta először nem a saját viccein teszi ezt. Lehet az állat alakváltó, bár valahol azzal nyugtatja magát, hogy az ellenség csak nem olyan agyafúrt, vagy csak nem számítana arra, hogy egy szimpla csikó álcával is képes kicsalni öt idióta élőt a veszélyes sötétbe. Ám amiatt sem kell aggódni, hogy ez a kitartó jókedv esetleg állandósul, bár tényleg úgy tervezte, hogy minél tovább kitart. Ehelyett, viszont, mintha kézzelfogható akadályként emelkedne most előttük. A sötétség. Biztonságos helyen, vagy társaságban eddig nem zavarta. Most viszont, miután már annyiféleképpen elképzelte a kinti világot, Ryrin jelzése sem kell neki, hogy megálljon.*
- Milyen élő szervezkedik az éj leple alatt? Nem a napvilág a mi nagy előnyünk velük szemben??
*Vetül fel a kérdés, ami másokban valószínű már sokkal hamarabb megtörtént. Persze enyhe pánik kerül hirtelen a hangjába, kicsit másabb, mint az iménti enyelgés a csapattal. ~Persze. Fáklyák. Már megint ezt felejtettem el. Már megint!~ Most tényleg lefagyna, ha Ryrin nem kezelné az egészet olyan határozottan. De hát, ezért is ő a vezér. Ha esetleg nem lett volna egyértelmű.*
- Úgy lesz...
*És tényleg, úgy is lesz. Kivár, miután a lovag előre nyomult. Majd egy nagy levegővel, mintha csak alámerülne, beleveti magát a sötétségbe. Reméli, hogy ennél közelebb nem fog kerülni az egyedülléthez a sötétben. Kivéve persze, ha a fekete csikó bevárja a csapat leszakadó részét – elvégre olykor-olykor hátrapillant, az sem kizárt, hogy őket lesi, és hogy hajlamos várni, amíg a csapat összeszedi magát, és akkor nem lesz szükség a szétválásra sem.*
7715. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2016-08-18 21:35:38
Üzenet elküldve: 2016-08-18 21:35:38
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 416
OOC üzenetek: 270
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 416
OOC üzenetek: 270
Játékstílus: Vakmerő
//Sa'argathot ébredése//
//A levél//
*A nő egyébként igen jó fejnek bizonyul, és még a legfeszültebb helyzetet is fel tudja oldani egy-egy humoros megjegyzéssel. Most például egy igazán nőies megjegyzést tett a lóra, amitől a lovagnak egy félmosoly jelenik meg az ajkán.*
-Akkor Drága, legelünk vele, mint címzetes marhák, akik képesek voltak követni egy lovat a küldetés reményében!
*A fekete csikó a főtér felől a sötétlő éjszakába sétál, ami azért kellemetlen, mert a szövetség ügyeinek az intézése közben nem nagyon tudott felkészülni a társaság arra, hogy minden eszközzel fel legyenek szerelve.
Ha ez a Naruhil tőrbecsalja őket, akkor arra ideális helyszín lesz a sötétlő vadon. Nincs köztük Ingwe, aki ebben az esetben a szemük lehetne, így, amikor az állat kilép a kapun, Ryrin egy kicsit megtorpan, és balját megemelve megállásra készteti a társaságot.*
-Aviolan, Bentrass! Vágtázzatok vissza a Pegazushoz fáklyákért, és hozzátok utánunk! Ha elégedetlenkedik valaki, adjatok cserébe húsz aranyat!
*Egyszerűen csak nekik van lovuk, a főtérről így hamar megjárhatják visszafelé az utat.*
-Raeyan, én elindulok a ló után, kérlek, hogy várd meg, míg néhány métert előrébb haladok, és indulj utánam. Rowon, te pedig Raeyan után ugyanilyen távolságban. Fel csak akkor zárkózzatok, mikor a fiúk visszaérnek a fáklyákkal!
*A kardját egyelőre nem akasztja le a hátáról, de aggódva a sötét felé pillant, majd sóhajt egyet, és eltűnik a hátrahagyottak szeme elől.*
//A levél//
*A nő egyébként igen jó fejnek bizonyul, és még a legfeszültebb helyzetet is fel tudja oldani egy-egy humoros megjegyzéssel. Most például egy igazán nőies megjegyzést tett a lóra, amitől a lovagnak egy félmosoly jelenik meg az ajkán.*
-Akkor Drága, legelünk vele, mint címzetes marhák, akik képesek voltak követni egy lovat a küldetés reményében!
*A fekete csikó a főtér felől a sötétlő éjszakába sétál, ami azért kellemetlen, mert a szövetség ügyeinek az intézése közben nem nagyon tudott felkészülni a társaság arra, hogy minden eszközzel fel legyenek szerelve.
Ha ez a Naruhil tőrbecsalja őket, akkor arra ideális helyszín lesz a sötétlő vadon. Nincs köztük Ingwe, aki ebben az esetben a szemük lehetne, így, amikor az állat kilép a kapun, Ryrin egy kicsit megtorpan, és balját megemelve megállásra készteti a társaságot.*
-Aviolan, Bentrass! Vágtázzatok vissza a Pegazushoz fáklyákért, és hozzátok utánunk! Ha elégedetlenkedik valaki, adjatok cserébe húsz aranyat!
*Egyszerűen csak nekik van lovuk, a főtérről így hamar megjárhatják visszafelé az utat.*
-Raeyan, én elindulok a ló után, kérlek, hogy várd meg, míg néhány métert előrébb haladok, és indulj utánam. Rowon, te pedig Raeyan után ugyanilyen távolságban. Fel csak akkor zárkózzatok, mikor a fiúk visszaérnek a fáklyákkal!
*A kardját egyelőre nem akasztja le a hátáról, de aggódva a sötét felé pillant, majd sóhajt egyet, és eltűnik a hátrahagyottak szeme elől.*
7714. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2016-08-18 13:05:46
Üzenet elküldve: 2016-08-18 13:05:46
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 2
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 2
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
*Kirkia könnyű léptekkel halad végig Arthenior főterén, napokig úton volt hogy elérjen a levegő híres városába.*
~Csak hogy megérkeztem ide! Azt hittem hogy sohasem lesz vége az útnak.~
*Ő most egy fáradt és elgyötört utazó, de ahogy körülnéz, visszatér belé a jókedv.*
~Most pedig lássuk a tennivalókat. Azért jöttem ide hogy mágiát tanuljak, de a barakkot is meglátogatnám és a piacra is el kéne nézni, a tisztásról nem is beszélve.~
*Sorolja magának a lehetőségeit. Végül úgy dönt hogy az első útja a barakkba fog vezetni.*
~Egy kicsit nem ártana mozognom, az edzés biztos jót tenne nekem.~
*Ezzel elindul az úti célja felé.*
A hozzászólás írója (Kirkia Farlane) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.08.18 14:03:11
~Csak hogy megérkeztem ide! Azt hittem hogy sohasem lesz vége az útnak.~
*Ő most egy fáradt és elgyötört utazó, de ahogy körülnéz, visszatér belé a jókedv.*
~Most pedig lássuk a tennivalókat. Azért jöttem ide hogy mágiát tanuljak, de a barakkot is meglátogatnám és a piacra is el kéne nézni, a tisztásról nem is beszélve.~
*Sorolja magának a lehetőségeit. Végül úgy dönt hogy az első útja a barakkba fog vezetni.*
~Egy kicsit nem ártana mozognom, az edzés biztos jót tenne nekem.~
*Ezzel elindul az úti célja felé.*
A hozzászólás írója (Kirkia Farlane) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.08.18 14:03:11
7713. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2016-08-17 16:40:28
Üzenet elküldve: 2016-08-17 16:40:28
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 267
OOC üzenetek: 42
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 267
OOC üzenetek: 42
Játékstílus: Vakmerő
//Feltárás a kazamatában//
* Régóta nem volt semmiféle kalandra hivatalos. Sőt, ami azt illeti, igazából még örült is ennek egy ideig, hiszen nem szívesen került volna megint egy olyan helyzetbe, mint a legutóbbi Kalapos-ügy. Mostanra azonban hiába minden életösztön, szánt szándékkal sétál bele a csapdába. Akárhogy is, jól hangzik az a családi vagyon, meg az az osztoszkodás. Sőt, az is, hogy nem egy csapatnyi orkkal, vagy ízig-vérig zsoldossal kell lemennie oda, ahova le kell majd mennie, hanem olyan hétköznapi egyénekkel, mint ő. Persze attól még lehetnek orkok is és ízig-vérig zsoldosok is - azzal nincs is baja; csupán azt nem szeretné, hogy az osztoszkodós résznél kiderüljön, hogy nem mindenki olyan csapatjátékos, mint amilyennek tűnt. Persze ez még most is benne van a pakliban. Ha a legbékésebb tündérek kíséretében kell lemenniük a kazamatákba, még akkor is megtörténhet, hogy a zárt helyen, mélyen a földalatt kinek megy el az ép esze és melyik barátból válik majd ellenség. Ezen töpreng Omon akkor, mikor a piacon némi élelmet és italt vásárol magának és akkor is, mikor a főtérre sétál. Ezúttal azonban érdekes módon egy ember sem botlik meg benne, se ő bennük. Ez a kivétel biztosan hosszú időre az emlékezetébe fog vésődni, hiszen igen ritka az ilyen. Mikor a főtérre ér még mindig nem tér át a dolgok egyértelműbb részére - mégpedig, hogy valószínűleg nem (csak) a mentális csapdák börtönéből kell majd kijutniuk, hanem fizikai csapdákra is számítani lehet. Elvégre miért rakná valaki a kincsét a föld alá, ha azt akarja, hogy az első arratévedő elvigye? Ha nem akarta ezt - és valószínűleg nem akarta -, akkor bizonyára más módszerekkel is próbálta megvédeni a kincset. Lássuk hát, mit tartogat az odaút. Omonnak nincs se kérdése, se mondandója egyelőre. A cél elég egyértelmű - követni kell Reust és... És a többi majd kiderül később. Azért a többi társa kap annyi figyelmet, hogy meghallják az elf nevét. *
- Az én nevem Omon. Üdv mindenkinek. * Ha valaki igényt tart a kézfogásra, vagy hasonló emberi szokásokra, akkor az elf sem ellenkezik, ám ő nem kezdeményez ilyeneket.
Arra, hogy mágus(nak készül), és nem kardforgató, vagy íjász, inkább nem hívja fel egyelőre a figyelmet. Csak várakozik, hogy mások is megérkezzenek idővel. *
* Régóta nem volt semmiféle kalandra hivatalos. Sőt, ami azt illeti, igazából még örült is ennek egy ideig, hiszen nem szívesen került volna megint egy olyan helyzetbe, mint a legutóbbi Kalapos-ügy. Mostanra azonban hiába minden életösztön, szánt szándékkal sétál bele a csapdába. Akárhogy is, jól hangzik az a családi vagyon, meg az az osztoszkodás. Sőt, az is, hogy nem egy csapatnyi orkkal, vagy ízig-vérig zsoldossal kell lemennie oda, ahova le kell majd mennie, hanem olyan hétköznapi egyénekkel, mint ő. Persze attól még lehetnek orkok is és ízig-vérig zsoldosok is - azzal nincs is baja; csupán azt nem szeretné, hogy az osztoszkodós résznél kiderüljön, hogy nem mindenki olyan csapatjátékos, mint amilyennek tűnt. Persze ez még most is benne van a pakliban. Ha a legbékésebb tündérek kíséretében kell lemenniük a kazamatákba, még akkor is megtörténhet, hogy a zárt helyen, mélyen a földalatt kinek megy el az ép esze és melyik barátból válik majd ellenség. Ezen töpreng Omon akkor, mikor a piacon némi élelmet és italt vásárol magának és akkor is, mikor a főtérre sétál. Ezúttal azonban érdekes módon egy ember sem botlik meg benne, se ő bennük. Ez a kivétel biztosan hosszú időre az emlékezetébe fog vésődni, hiszen igen ritka az ilyen. Mikor a főtérre ér még mindig nem tér át a dolgok egyértelműbb részére - mégpedig, hogy valószínűleg nem (csak) a mentális csapdák börtönéből kell majd kijutniuk, hanem fizikai csapdákra is számítani lehet. Elvégre miért rakná valaki a kincsét a föld alá, ha azt akarja, hogy az első arratévedő elvigye? Ha nem akarta ezt - és valószínűleg nem akarta -, akkor bizonyára más módszerekkel is próbálta megvédeni a kincset. Lássuk hát, mit tartogat az odaút. Omonnak nincs se kérdése, se mondandója egyelőre. A cél elég egyértelmű - követni kell Reust és... És a többi majd kiderül később. Azért a többi társa kap annyi figyelmet, hogy meghallják az elf nevét. *
- Az én nevem Omon. Üdv mindenkinek. * Ha valaki igényt tart a kézfogásra, vagy hasonló emberi szokásokra, akkor az elf sem ellenkezik, ám ő nem kezdeményez ilyeneket.
Arra, hogy mágus(nak készül), és nem kardforgató, vagy íjász, inkább nem hívja fel egyelőre a figyelmet. Csak várakozik, hogy mások is megérkezzenek idővel. *
7712. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2016-08-16 21:13:33
Üzenet elküldve: 2016-08-16 21:13:33
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 217
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 217
Játékstílus: Szelíd
//Sa'argathot ébredése//
//A levél//
*Nos legyen ez bármi is, a rejtélyes fekete teremtmény áthalad a főtéren, kényelmes sétában, és egyenesen az úton indul ki a sötét "vadonba". Amivel egy gond van. A főtér épületein még néhol egy-egy lámpás, az emberek kezében egy fáklya volt, az istállóban szintúgy volt némi fény, de idekint. Nos itt már sötét van, a lovat is csak a hangja alapján tudják követni, ha nem gyújtanak rá. Már fáklyára.
Természetét azonban itt még nem fedi fel a teremtmény, és azt sem nyihogja el, hogy mi az oka az egész sétának, azonban ha bárki megtorpanna bevárja, és pár lépésenként hátra is pillant, hogy megvannak-e még a csapat tagjai. Vagy jól betanított állat, vagy valami elképesztően furcsa lény csalja őket csapdába dupla, vagy semmi, de vélhetően bármi is történik majd Arthenior környékén, mindenképpen megéri kimenniük, hisz vagy szövetségest, vagy legyőzhető ellenséget találnak odakint.*
//A levél//
*Nos legyen ez bármi is, a rejtélyes fekete teremtmény áthalad a főtéren, kényelmes sétában, és egyenesen az úton indul ki a sötét "vadonba". Amivel egy gond van. A főtér épületein még néhol egy-egy lámpás, az emberek kezében egy fáklya volt, az istállóban szintúgy volt némi fény, de idekint. Nos itt már sötét van, a lovat is csak a hangja alapján tudják követni, ha nem gyújtanak rá. Már fáklyára.
Természetét azonban itt még nem fedi fel a teremtmény, és azt sem nyihogja el, hogy mi az oka az egész sétának, azonban ha bárki megtorpanna bevárja, és pár lépésenként hátra is pillant, hogy megvannak-e még a csapat tagjai. Vagy jól betanított állat, vagy valami elképesztően furcsa lény csalja őket csapdába dupla, vagy semmi, de vélhetően bármi is történik majd Arthenior környékén, mindenképpen megéri kimenniük, hisz vagy szövetségest, vagy legyőzhető ellenséget találnak odakint.*
7711. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2016-08-16 15:21:39
Üzenet elküldve: 2016-08-16 15:21:39
Rang: Játékos
IC üzenetek: 89
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 89
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
//Sa'argathot ébredése//
//A levél//
*Követi tehát a társait, akik a titokzatos csikót követik. No persze Rowon is a hátast követi, de most amolyan hátvéd szerepét tölti be a csapatban ahogy leghátul bandukol. Nem is a fekete lovacskára koncentrál leginkább, hanem a környező házakat, utcákat, és a közelben lebzselő polgárokat figyeli, hátha kiszúr valami gyanúsat. Még a háztetők irányába is sandít néha, nem e suhan el odafönt valami kósza árnyék. Nevezheti ezt bárki más paranoiának, de Rowon taktikai óvatosságként gondol erre inkább. A társai beszédéből azért elkap egy két szót. Valami cukisságról, és este nem étkező lovakról van szó.*
-Amennyire tudjuk, akár egy alakváltó is lehet.
*Jegyzi meg félhangosan, legfőképpen azért, hogy társai gondolatait visszaterelje a tréfa irányából, a valóságba, ahol élőholtak szorongatják a várost, és ők épp veszélyes küldetést keresnek hogy ez ellen tegyenek valamit.*
A hozzászólás írója (Rowon Holdigen) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.08.16 15:22:18
//A levél//
*Követi tehát a társait, akik a titokzatos csikót követik. No persze Rowon is a hátast követi, de most amolyan hátvéd szerepét tölti be a csapatban ahogy leghátul bandukol. Nem is a fekete lovacskára koncentrál leginkább, hanem a környező házakat, utcákat, és a közelben lebzselő polgárokat figyeli, hátha kiszúr valami gyanúsat. Még a háztetők irányába is sandít néha, nem e suhan el odafönt valami kósza árnyék. Nevezheti ezt bárki más paranoiának, de Rowon taktikai óvatosságként gondol erre inkább. A társai beszédéből azért elkap egy két szót. Valami cukisságról, és este nem étkező lovakról van szó.*
-Amennyire tudjuk, akár egy alakváltó is lehet.
*Jegyzi meg félhangosan, legfőképpen azért, hogy társai gondolatait visszaterelje a tréfa irányából, a valóságba, ahol élőholtak szorongatják a várost, és ők épp veszélyes küldetést keresnek hogy ez ellen tegyenek valamit.*
A hozzászólás írója (Rowon Holdigen) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.08.16 15:22:18
7710. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2016-08-16 11:12:02
Üzenet elküldve: 2016-08-16 11:12:02
Rang: Játékos
IC üzenetek: 240
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 240
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
//Feltárás a kazamatában//
*Vlendor ahogy megígérte meg is érkezett. Jobb vállán alaposan megpakolt bőrtarisznyájával amiben élelem és meleg takaró található. Másik vállán pedig egy bőrtömlővel amiben pedig víz van az útra. Egyébként is hasznos eszköz ez ami nélkül egy ilyen útra nem szívesen indulna. Törzsének hagyományos vértjében, csatabárddal az egyik kezében, parittyával az oldalán egyébként nem különbözik attól ahogy egyébként ki szokott nézni. Minden érkező egy biccentést kap tőle és némán hallgatja végig a vezetőjük mondatait is. Ő egyelőre hallgat. Kíváncsi a többiekre.*
*Vlendor ahogy megígérte meg is érkezett. Jobb vállán alaposan megpakolt bőrtarisznyájával amiben élelem és meleg takaró található. Másik vállán pedig egy bőrtömlővel amiben pedig víz van az útra. Egyébként is hasznos eszköz ez ami nélkül egy ilyen útra nem szívesen indulna. Törzsének hagyományos vértjében, csatabárddal az egyik kezében, parittyával az oldalán egyébként nem különbözik attól ahogy egyébként ki szokott nézni. Minden érkező egy biccentést kap tőle és némán hallgatja végig a vezetőjük mondatait is. Ő egyelőre hallgat. Kíváncsi a többiekre.*
7709. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2016-08-16 11:10:32
Üzenet elküldve: 2016-08-16 11:10:32
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 201
OOC üzenetek: 30
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 201
OOC üzenetek: 30
Játékstílus: Megfontolt
//Sa'argathot ébredése//
//A levél//
~ Hét ezek meg miért nem reagálnak semmit a mondandómra? ~ *fogan meg agyában a sértődött kérdés mikor nulla reakció nélkül vezérüket követve mennek már ki az istállóból. Aki a fekete csikót követi. Hanem valami dolog miatt ő megy ki utolsónak: Hosszabb időre itt hagyja Gesztenyét az istállóban. Csak plusz munka lenne őt mindenhova vinni-hozni, és gazdája félti is az épségét az elkövetkezendő kalandok miatt.Úgyhogy hozott neki hosszú távra elegendő szénát, újratölti az itatót, megkapja a napi szeretetadagjának a háromszorosát, és már sebes léptekkel követi a többieket kifelé a főtérre.
Megérkezve látja (és hallja) Ryrint. Bár ő sem tud megbízható választ adni inkább, csendben marad. Hanem Raeyan mondandójára már nem marad csendes.*
- Cuki? - *Ismétli meg a szót, finoman ízlelgetve a jelentését és próbálja összehasonlítani az éjfekete pacihoz.* - Ne sértődj meg, de én inkább Gesztenyén lovagolnék Bár meg kell mondani, a többi jószághoz képest ez a fekete ló rendkívül szelídebb. Talán pont ezért követjük őt, ha egyáltalán elvezet minket valahová. És nem oda, ahol "nassolni" szokott. - *Kezd megint felfelé görbülni a szája széle.*
~ Te átkozott nő, hát minden feszült pillanatban szóviccel kell felvidítanod ezt a borús hármast? ~
//A levél//
~ Hét ezek meg miért nem reagálnak semmit a mondandómra? ~ *fogan meg agyában a sértődött kérdés mikor nulla reakció nélkül vezérüket követve mennek már ki az istállóból. Aki a fekete csikót követi. Hanem valami dolog miatt ő megy ki utolsónak: Hosszabb időre itt hagyja Gesztenyét az istállóban. Csak plusz munka lenne őt mindenhova vinni-hozni, és gazdája félti is az épségét az elkövetkezendő kalandok miatt.Úgyhogy hozott neki hosszú távra elegendő szénát, újratölti az itatót, megkapja a napi szeretetadagjának a háromszorosát, és már sebes léptekkel követi a többieket kifelé a főtérre.
Megérkezve látja (és hallja) Ryrint. Bár ő sem tud megbízható választ adni inkább, csendben marad. Hanem Raeyan mondandójára már nem marad csendes.*
- Cuki? - *Ismétli meg a szót, finoman ízlelgetve a jelentését és próbálja összehasonlítani az éjfekete pacihoz.* - Ne sértődj meg, de én inkább Gesztenyén lovagolnék Bár meg kell mondani, a többi jószághoz képest ez a fekete ló rendkívül szelídebb. Talán pont ezért követjük őt, ha egyáltalán elvezet minket valahová. És nem oda, ahol "nassolni" szokott. - *Kezd megint felfelé görbülni a szája széle.*
~ Te átkozott nő, hát minden feszült pillanatban szóviccel kell felvidítanod ezt a borús hármast? ~
7708. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2016-08-16 09:30:27
Üzenet elküldve: 2016-08-16 09:30:27
Rang: Játékos
IC üzenetek: 67
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 67
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Sa'argathot ébredése//
//A levél//
*Nem tartja okos ötletnek fogdosni ezt a fekete... nevezzük lovat, bár remélhetőleg egyetlen árva tapintással még nem kap be Ryrin valami gyógyíthatatlan átkot.
Semmi érdekes nem történik, a ló a főtér felé megy, úgy ahogy bizonyára mindenki más is. Ha valami elterelés akkor gyönyörűen sétálnak majd bele mind a csapdába, aztán majd jót nevetnek rajtuk adott esetben.
Raeyan szavai hallatán halványan elmosolyodik... igen éppen ezen agyal ő is.*
-Én még nem láttam lovat éjjel nassolni.
*Az biztos, hogy valami azért nem stimmel, mert noha látott már bizonyára mindenki fekete lovat, de ez valamiért másabb mint a többi.
A nemes hercegfiú csendesen követi a többieket, viszont serényen forgatja is a fejét, és az istálló felé is gyakran néz vissza, hátha felbukkan Naruhil vagy valamelyik dísztök.*
//A levél//
*Nem tartja okos ötletnek fogdosni ezt a fekete... nevezzük lovat, bár remélhetőleg egyetlen árva tapintással még nem kap be Ryrin valami gyógyíthatatlan átkot.
Semmi érdekes nem történik, a ló a főtér felé megy, úgy ahogy bizonyára mindenki más is. Ha valami elterelés akkor gyönyörűen sétálnak majd bele mind a csapdába, aztán majd jót nevetnek rajtuk adott esetben.
Raeyan szavai hallatán halványan elmosolyodik... igen éppen ezen agyal ő is.*
-Én még nem láttam lovat éjjel nassolni.
*Az biztos, hogy valami azért nem stimmel, mert noha látott már bizonyára mindenki fekete lovat, de ez valamiért másabb mint a többi.
A nemes hercegfiú csendesen követi a többieket, viszont serényen forgatja is a fejét, és az istálló felé is gyakran néz vissza, hátha felbukkan Naruhil vagy valamelyik dísztök.*
7707. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2016-08-16 09:00:35
Üzenet elküldve: 2016-08-16 09:00:35
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 318
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 318
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Sa’argathot Ébredése//
//Szellemirtók//
//Kezdetek//
*A kopasz férfi válaszolna, minden bizonnyal valami olyasmit, hogy nem ő volt, mikor hirtelen megakad és a háta mögé kezd figyelni. Soynara önkéntelenül követi a tekintetét, így újra leesett állal nézhet, hiszen azt látja, amit egy perce a vízben. A sárga ruhás férfire pillant, de ő is ugyanolyan meglepettnek tűnik, így valószínűleg nem képzelődik. Vagy mindketten képzelődnek. A férfi még rá is kérdez, amire a tündér a helyzet hatása alatt csak lassan bólint. ~Mi ez? Mi történik? Mi van a kúttal?~ Gondolatai úgy kavarognak, mint a megkotort tűz hamuja, de most nem érez félelmet. Kíváncsi. Tudni szeretné, hogy mi történt és miért. ~Hogy lehetne utána járni?~ A férfinek erre is van javaslata. Ismét önkéntelenül bólint, csak egy szívdobbanással később döbben rá, mit tett. Éppen egy vadidegennel készül neki vágni ki tudja, milyen nyomozásnak!*
-É-én igazából... *A férfi nyugodtan tűnik, mint aki sejti, hogy álljon neki a feladatnak. Győzködi magát, hogy menjen, hiszen egyedül sosem tudná meg, mi történt a kúttal és honnan tudta a nevét. De a férfi érvei elsőre nem hangzanak túl meggyőzően. ~Ha az a két ember bajban van, mekkora bajba kerülhet egy ekkora tündér? Nem lesz így jó, nem!~
De a férfi már indulna is és a kezét nyújtja neki. Tudja, hogy most van itt a döntés pillanata. Kinyúl a nagy kéz felé és saját kezét nagyon óvatosan közelítve megérinti. Csak egy picike érintés, de Soynara érzi, nem kér belőle többet. Pirulva kapja el a kezét, egy pillanatra minden izma megfeszül, hogy fusson, hagyja az egész csodát a patkányoknak, ő nem megy mindenféle jött-ment emberekkel ki tudja, merre!*
-Jó, menjünk. *Hangja reszketeg, kezét melle előtt tördelve halad a kopasz mellett és azon gondolkozik, hogy most lesz vége, elcsalják valami sötét helyre és ki tudja, talán majd vele is az történik, mint azzal a szegény lánnyal... De csak lépked a férfi mellett, akinek már a nevét is tudja.*
-Soynara, ez a nevem. Bizony!
//Szellemirtók//
//Kezdetek//
*A kopasz férfi válaszolna, minden bizonnyal valami olyasmit, hogy nem ő volt, mikor hirtelen megakad és a háta mögé kezd figyelni. Soynara önkéntelenül követi a tekintetét, így újra leesett állal nézhet, hiszen azt látja, amit egy perce a vízben. A sárga ruhás férfire pillant, de ő is ugyanolyan meglepettnek tűnik, így valószínűleg nem képzelődik. Vagy mindketten képzelődnek. A férfi még rá is kérdez, amire a tündér a helyzet hatása alatt csak lassan bólint. ~Mi ez? Mi történik? Mi van a kúttal?~ Gondolatai úgy kavarognak, mint a megkotort tűz hamuja, de most nem érez félelmet. Kíváncsi. Tudni szeretné, hogy mi történt és miért. ~Hogy lehetne utána járni?~ A férfinek erre is van javaslata. Ismét önkéntelenül bólint, csak egy szívdobbanással később döbben rá, mit tett. Éppen egy vadidegennel készül neki vágni ki tudja, milyen nyomozásnak!*
-É-én igazából... *A férfi nyugodtan tűnik, mint aki sejti, hogy álljon neki a feladatnak. Győzködi magát, hogy menjen, hiszen egyedül sosem tudná meg, mi történt a kúttal és honnan tudta a nevét. De a férfi érvei elsőre nem hangzanak túl meggyőzően. ~Ha az a két ember bajban van, mekkora bajba kerülhet egy ekkora tündér? Nem lesz így jó, nem!~
De a férfi már indulna is és a kezét nyújtja neki. Tudja, hogy most van itt a döntés pillanata. Kinyúl a nagy kéz felé és saját kezét nagyon óvatosan közelítve megérinti. Csak egy picike érintés, de Soynara érzi, nem kér belőle többet. Pirulva kapja el a kezét, egy pillanatra minden izma megfeszül, hogy fusson, hagyja az egész csodát a patkányoknak, ő nem megy mindenféle jött-ment emberekkel ki tudja, merre!*
-Jó, menjünk. *Hangja reszketeg, kezét melle előtt tördelve halad a kopasz mellett és azon gondolkozik, hogy most lesz vége, elcsalják valami sötét helyre és ki tudja, talán majd vele is az történik, mint azzal a szegény lánnyal... De csak lépked a férfi mellett, akinek már a nevét is tudja.*
-Soynara, ez a nevem. Bizony!
7706. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2016-08-16 08:58:33
Üzenet elküldve: 2016-08-16 08:58:33
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 319
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 319
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Szelíd
//Feltárás a kazamatában//
*Sir Reust sokan felkeresték és akadtak szép számmal akik elkísérnék kalandos útjára, de csak az első hat rátermett jelentkezőt fogadta el és hívta el a mai napsütésen napon a főtérre.
Jó maga gyalog érkezik egy nagyobb hátizsákkal a hátán, ami oldalán egy kötél lóg. Elsőnek érkezik és a szökőkút mellett nem messze tanyázik le megvárni a többieket.
Fejében közben már a kis családi kazamata megközelítése jár és az első kis akadállyal, aminek a megoldását a csapattól várja majd. Reméli mindenki eljön, de ha még sem, akkor kénytelen lesz elindulni azokkal, akik megjelennek remélhetőleg hamarosan.*
-Üdvözlök mindenkit, aki eljött és segít nekem megtalálni a családi pecsétgyűrűt, ami fontos számomra. Ha valakinek kérdése van még, az most tegye fel, nem szeretnék útközben lemorzsolódni. *Tart kis nyitóbeszédet Reust, majd várja az esetleges kérdéseket, ha vannak. Ha végeztek, akkor felegyenesedik a szökőkút mellett és összecsapva a tenyerét szól.*
-Akkor vágjunk is bele!
*Sir Reust sokan felkeresték és akadtak szép számmal akik elkísérnék kalandos útjára, de csak az első hat rátermett jelentkezőt fogadta el és hívta el a mai napsütésen napon a főtérre.
Jó maga gyalog érkezik egy nagyobb hátizsákkal a hátán, ami oldalán egy kötél lóg. Elsőnek érkezik és a szökőkút mellett nem messze tanyázik le megvárni a többieket.
Fejében közben már a kis családi kazamata megközelítése jár és az első kis akadállyal, aminek a megoldását a csapattól várja majd. Reméli mindenki eljön, de ha még sem, akkor kénytelen lesz elindulni azokkal, akik megjelennek remélhetőleg hamarosan.*
-Üdvözlök mindenkit, aki eljött és segít nekem megtalálni a családi pecsétgyűrűt, ami fontos számomra. Ha valakinek kérdése van még, az most tegye fel, nem szeretnék útközben lemorzsolódni. *Tart kis nyitóbeszédet Reust, majd várja az esetleges kérdéseket, ha vannak. Ha végeztek, akkor felegyenesedik a szökőkút mellett és összecsapva a tenyerét szól.*
-Akkor vágjunk is bele!
7705. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2016-08-15 22:37:33
Üzenet elküldve: 2016-08-15 22:37:33
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 608
OOC üzenetek: 70
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 608
OOC üzenetek: 70
Játékstílus: Vakmerő
//Sa’argathot Ébredése//
//Szellemirtók//
//Kezdetek//
*Nagyon félénk a nagyon apró lány, teljesen Syssre emlékezteti a kopaszt, aki a dadogásra akaratlanul is mosolyra húzza a száját.*
-Nem én voltam, de talán sem-
* - mi jelentősége - fejezné be a mondatát, de mikor meghallja az ismerősen csengő szavakat a háta mögött, ledermed. Lassan megfordul, már tudja mit fog látni, mégis elkerekednek a szemei, mikor az imént még a vízben látott történés elevenedik meg előtte. Más számára szinte tökéletesen hallhatatlanul motyogja az orra alatt, amit a vörös köpenyes mond, vele tökéletes összhangban.*
-... kisebb fajta pánik tört ki, gondoltam, jelentem az eseményt a városőrségnek.
*Visszafordul a lány felé, még mindig döbbent tekintettel, majd néhány pillanat múlva átbattyog a kút túloldalára. Rutinszerűen belenéz a vízbe, hogy a lány oldalán lát-e valamit, annak ellenére, hogy biztos abban, hogy valami varázslat volt, nem csak érzékek csalódása vagy olcsó trükk - akár igaza van, akár nem.*
-Ha te az erdőt és a fura gömböt láttad, meg ezt a jelenetet itt -
*Mutat hüvelyujjával maga mögé, amerre az imént sétált el a két fickó.*
- akkor szerintem járjunk utána. Nem véletlen, hogy csak ketten láttuk.
*Egyáltalán nem tűnik kislánynak a tündér, faját is csak abból következteti ki az ember, hogy termetéhez felnőtt alak párosul. Leguggol vele szembe a férfi, így fél fejjel alacsonyabbról tekint fel a félszeg, remegő pillák felé.*
-Gyere nézzük meg, talán bajban van az a két ember.
*Ezzel felkel és kezét nyújtja a bátortalan lánykának, amit ha a tündér megragad, már el is indul a látomás útján a holdudvar felé, azon kilépve pedig az erdő mélyébe.*
-Amúgy Bato vagyok. És mi a te neved?
*Teszi fel a kérdést a kopasz, ha vele tart a lány, hogy oszlassa a kínos csendet, mikor már a város nyüzsgő zaja halkul a hátuk mögött.*
*Ha esetleg nem tartana vele a lány, kényelmes, lassú, követkető tempóban indul meg a célja felé és ismerős tájékozodási pontokat keres, amiket a vízben látott percekkel ezelőtt.*
//Szellemirtók//
//Kezdetek//
*Nagyon félénk a nagyon apró lány, teljesen Syssre emlékezteti a kopaszt, aki a dadogásra akaratlanul is mosolyra húzza a száját.*
-Nem én voltam, de talán sem-
* - mi jelentősége - fejezné be a mondatát, de mikor meghallja az ismerősen csengő szavakat a háta mögött, ledermed. Lassan megfordul, már tudja mit fog látni, mégis elkerekednek a szemei, mikor az imént még a vízben látott történés elevenedik meg előtte. Más számára szinte tökéletesen hallhatatlanul motyogja az orra alatt, amit a vörös köpenyes mond, vele tökéletes összhangban.*
-... kisebb fajta pánik tört ki, gondoltam, jelentem az eseményt a városőrségnek.
*Visszafordul a lány felé, még mindig döbbent tekintettel, majd néhány pillanat múlva átbattyog a kút túloldalára. Rutinszerűen belenéz a vízbe, hogy a lány oldalán lát-e valamit, annak ellenére, hogy biztos abban, hogy valami varázslat volt, nem csak érzékek csalódása vagy olcsó trükk - akár igaza van, akár nem.*
-Ha te az erdőt és a fura gömböt láttad, meg ezt a jelenetet itt -
*Mutat hüvelyujjával maga mögé, amerre az imént sétált el a két fickó.*
- akkor szerintem járjunk utána. Nem véletlen, hogy csak ketten láttuk.
*Egyáltalán nem tűnik kislánynak a tündér, faját is csak abból következteti ki az ember, hogy termetéhez felnőtt alak párosul. Leguggol vele szembe a férfi, így fél fejjel alacsonyabbról tekint fel a félszeg, remegő pillák felé.*
-Gyere nézzük meg, talán bajban van az a két ember.
*Ezzel felkel és kezét nyújtja a bátortalan lánykának, amit ha a tündér megragad, már el is indul a látomás útján a holdudvar felé, azon kilépve pedig az erdő mélyébe.*
-Amúgy Bato vagyok. És mi a te neved?
*Teszi fel a kérdést a kopasz, ha vele tart a lány, hogy oszlassa a kínos csendet, mikor már a város nyüzsgő zaja halkul a hátuk mögött.*
*Ha esetleg nem tartana vele a lány, kényelmes, lassú, követkető tempóban indul meg a célja felé és ismerős tájékozodási pontokat keres, amiket a vízben látott percekkel ezelőtt.*
7704. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2016-08-15 22:01:37
Üzenet elküldve: 2016-08-15 22:01:37
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 318
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 318
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Sa’argathot Ébredése//
//Szellemirtók//
//Kezdetek//
*Megszólította! Egyenesen rá néz! Most mit mondjon? Letagadja? De mi történt egyáltalán? Nem tudja, de itt ez a sárga ruhás, kopasz idegen és kérdőre vonja. Mit tehetne?*
-I-igen... *Bizonytalanul és reszketegen dadogja a választ, miközben a férfire mered tág szemekkel. Mit akar ez tőle? Ő varázsolta el a kutat, ő hívta ide? Vagy ő is csak azért jött ide, mert a nevét hallotta? De miért ők ketten? Mi van, ha ez valami rafinált csapda és ez a nála sokkal magasabb és erősebb férfi bántani akarja? De a félelem és menekülési vágy között egy kis kíváncsiság is utat talál magának.*
-Ezt te csináltad?
*Kicsit félrebillentett fejjel pislog, mint egy érdeklődő kis állat. Közben azért próbál nagyon figyelni az idegen mozdulataira. Kis kezeit maga előtt tördeli és csak egy hajszál választja el attól, hogy lélekszakadva elrohanjon.*
//Szellemirtók//
//Kezdetek//
*Megszólította! Egyenesen rá néz! Most mit mondjon? Letagadja? De mi történt egyáltalán? Nem tudja, de itt ez a sárga ruhás, kopasz idegen és kérdőre vonja. Mit tehetne?*
-I-igen... *Bizonytalanul és reszketegen dadogja a választ, miközben a férfire mered tág szemekkel. Mit akar ez tőle? Ő varázsolta el a kutat, ő hívta ide? Vagy ő is csak azért jött ide, mert a nevét hallotta? De miért ők ketten? Mi van, ha ez valami rafinált csapda és ez a nála sokkal magasabb és erősebb férfi bántani akarja? De a félelem és menekülési vágy között egy kis kíváncsiság is utat talál magának.*
-Ezt te csináltad?
*Kicsit félrebillentett fejjel pislog, mint egy érdeklődő kis állat. Közben azért próbál nagyon figyelni az idegen mozdulataira. Kis kezeit maga előtt tördeli és csak egy hajszál választja el attól, hogy lélekszakadva elrohanjon.*
7703. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2016-08-15 21:12:27
Üzenet elküldve: 2016-08-15 21:12:27
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 193
OOC üzenetek: 75
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 193
OOC üzenetek: 75
Játékstílus: Megfontolt
//Sa'argathot ébredése//
//A levél//
*Műsorát nem osztatlan, de siker övezi. Követik az állatot. Persze ha valaki feltenné a kérdést, hogy miért, nem tudnák a választ. Miért követnek egyesek fekete csuhás alakokat elhagyatott helyeken, csak mert az intett nekik, vagy furcsán viselkedő fekete csikókat, esetleg odamennek megsimogatni egy egyszarvút, amiről mindenki azt mondta, hogy veszélyes? Mert... Azt úgy kell. Mert ők kalandorok, és a kalandorok ezt szokták csinálni. Netán találnak egy egyértelműen veszélyes, elhagyatott, vagy elátkozott helyet? Nézzük meg közelebbről! Például Raeyan, fel nem tudná fogni, hogy valaki miért is ne mászna meg egy mindenki által elkerült, elátkozottnak mondott barlangot. De hiszen... Kaland! Felfedezés! Veszélyek, kincsek, és ősi csodák!
Tehát követik a kiscsikót, amennyiben az engedve van. Közben megpróbálják megülni, megállni, míg az állat az akadályokat nem tudja leküzdeni, egyértelműen nem szereti a kötöttségeket. Ryrint nem tépte szét, vagyis még szelíd üzemmódban van, vagy valaki abban tartja. ~Buta liba, ne hasonlíts már mindent az unikornishoz! Azt hiszed azt megélted és most mindent tudsz!~ Tehát hősnőnk csak követi, és lesi a jószágot.*
- Szerintem cuki. *Jön ki belőle saját maga számára is váratlanul.* És mi van, ha csak a kedvenc legelőjére vezet minket? És éjszakai nassolás közben lessük meg szegényt. Hehe, közben pedig Naruhil úr megérkezik az istállóba, hogy na, ezek se jöttek el.
*Mondja félhalkan, bár nem gondolja komolyan. Ő teljességgel elhiszi, hogy ezt a csikót azért kell követni, mert küldetést ad. Vagy mert elvezet valakihez, aki megteszi ezt. Egyszer egy sárga macskát egész Arthenioron át követett, mert a borús égen áttörő egyetlen napsugár pont rá világított egy pillanatra. Most pedig a főtéri őrök páncélos lovagokat, és felszerelt harcosokat láthatnak, amint azok egy pacit követnek az éjszakában. Talán némi reményt kelthetnek bennük: mégsem csappant meg annyira a mulatozók száma?*
//A levél//
*Műsorát nem osztatlan, de siker övezi. Követik az állatot. Persze ha valaki feltenné a kérdést, hogy miért, nem tudnák a választ. Miért követnek egyesek fekete csuhás alakokat elhagyatott helyeken, csak mert az intett nekik, vagy furcsán viselkedő fekete csikókat, esetleg odamennek megsimogatni egy egyszarvút, amiről mindenki azt mondta, hogy veszélyes? Mert... Azt úgy kell. Mert ők kalandorok, és a kalandorok ezt szokták csinálni. Netán találnak egy egyértelműen veszélyes, elhagyatott, vagy elátkozott helyet? Nézzük meg közelebbről! Például Raeyan, fel nem tudná fogni, hogy valaki miért is ne mászna meg egy mindenki által elkerült, elátkozottnak mondott barlangot. De hiszen... Kaland! Felfedezés! Veszélyek, kincsek, és ősi csodák!
Tehát követik a kiscsikót, amennyiben az engedve van. Közben megpróbálják megülni, megállni, míg az állat az akadályokat nem tudja leküzdeni, egyértelműen nem szereti a kötöttségeket. Ryrint nem tépte szét, vagyis még szelíd üzemmódban van, vagy valaki abban tartja. ~Buta liba, ne hasonlíts már mindent az unikornishoz! Azt hiszed azt megélted és most mindent tudsz!~ Tehát hősnőnk csak követi, és lesi a jószágot.*
- Szerintem cuki. *Jön ki belőle saját maga számára is váratlanul.* És mi van, ha csak a kedvenc legelőjére vezet minket? És éjszakai nassolás közben lessük meg szegényt. Hehe, közben pedig Naruhil úr megérkezik az istállóba, hogy na, ezek se jöttek el.
*Mondja félhalkan, bár nem gondolja komolyan. Ő teljességgel elhiszi, hogy ezt a csikót azért kell követni, mert küldetést ad. Vagy mert elvezet valakihez, aki megteszi ezt. Egyszer egy sárga macskát egész Arthenioron át követett, mert a borús égen áttörő egyetlen napsugár pont rá világított egy pillanatra. Most pedig a főtéri őrök páncélos lovagokat, és felszerelt harcosokat láthatnak, amint azok egy pacit követnek az éjszakában. Talán némi reményt kelthetnek bennük: mégsem csappant meg annyira a mulatozók száma?*
7702. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2016-08-15 21:03:52
Üzenet elküldve: 2016-08-15 21:03:52
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 608
OOC üzenetek: 70
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 608
OOC üzenetek: 70
Játékstílus: Vakmerő
//Sa’argathot Ébredése//
//Szellemirtók//
//Kezdetek//
*Forgalmas a tér, bár nem olyan borzasztó mint délidőben, mintha tisztán látni vélte volna barátját, de ahogy közelebb oldalog, a tér közepe felé már nyoma veszik az ismerősnek. Akár ott volt, akár nem, most a nyüzsgő téren meglepően tisztán hallja a nevét. Körbefordul, ugyan nem a látni vélt barátját hallotta őt szólítani, még csak nem is ismerős az orgánum, mégis valaki egyértelműen hozzá szól. Egy felé szegeződő tekintetet sem fedez fel, illetve azokat, akikét mégis, el is kapják gyorsan a szemüket.*
~Sehol senki.~
*A hang egyébként meglepően tisztán, beazonosítható irányból, egész pontosan a szökőkút felől jött, így hát arra veszi az irányt. Megáll a kő párkány mellett, ismét körbejáratja a tekintetét a forgatagon, de még mindig nincs jelentkező, aki magára vállalná a tettet. Akár tréfa, akár csak a zajok furcsa összecsengése, elkönyveli magában a kopasz, hogy jelentéktelen jelenség. Pillanatokkal később viszont, mikor a kútba hajolna, hogy szomját oltsa - ha már itt vagyok alapon -, a maga tükörképe helyett két fickó élesen kirajzolódott kontúrja köszön vissza. Hátrahőköl, s figyeli az előtte kibontakozó jelenetet. Egy ponton hátra is pillant, hisz olyan tisztán lát és hall mindent, hogy nem hiszi el, hogy nem csak valami fura tükörképe az a mögötte zajló eseményeknek, pedig tisztában van azzal, hogy az égből nem vezet kövezett út Artheniorba, és pláne nem sétálnak rajta ketten ilyen gondtalanul. A folytatást szemlélve megbizonyosodik affelől, hogy nem ember műve, vagy legalábbis egy varázslóé az, amit lát. Ebben a világban nem olyan rettentő hihetetlen ez, hisz elsőkézből tapasztalhatott már csodát, de hogy valaki miért pont az ő nevét suttogta volna a szélbe, az kérdéses. A víz lassan újra visszanyeri eredeti formáját, Bato pedig elemeli tekintetét annak rendezetlen tükréről, hogy megnézze hányan figyeltek még fel a rendkívüli eseményre. Szemben áll vele egy alacsony lányka, mód felett riadt tekintettel vértezve kémleli a narancs ruhás szerzetes reakcióját. A kérdés szinte felesleges, ha csak nem szellemet lát épp Bato mögött, jó esély van arra, hogy - úgy tűnik - a főtér népétől eltérően ő is szemtanúja lehetett a látomásnak.*
-Te is láttad?
A hozzászólás írója (Bato Luo'Su) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.08.15 21:12:55
//Szellemirtók//
//Kezdetek//
*Forgalmas a tér, bár nem olyan borzasztó mint délidőben, mintha tisztán látni vélte volna barátját, de ahogy közelebb oldalog, a tér közepe felé már nyoma veszik az ismerősnek. Akár ott volt, akár nem, most a nyüzsgő téren meglepően tisztán hallja a nevét. Körbefordul, ugyan nem a látni vélt barátját hallotta őt szólítani, még csak nem is ismerős az orgánum, mégis valaki egyértelműen hozzá szól. Egy felé szegeződő tekintetet sem fedez fel, illetve azokat, akikét mégis, el is kapják gyorsan a szemüket.*
~Sehol senki.~
*A hang egyébként meglepően tisztán, beazonosítható irányból, egész pontosan a szökőkút felől jött, így hát arra veszi az irányt. Megáll a kő párkány mellett, ismét körbejáratja a tekintetét a forgatagon, de még mindig nincs jelentkező, aki magára vállalná a tettet. Akár tréfa, akár csak a zajok furcsa összecsengése, elkönyveli magában a kopasz, hogy jelentéktelen jelenség. Pillanatokkal később viszont, mikor a kútba hajolna, hogy szomját oltsa - ha már itt vagyok alapon -, a maga tükörképe helyett két fickó élesen kirajzolódott kontúrja köszön vissza. Hátrahőköl, s figyeli az előtte kibontakozó jelenetet. Egy ponton hátra is pillant, hisz olyan tisztán lát és hall mindent, hogy nem hiszi el, hogy nem csak valami fura tükörképe az a mögötte zajló eseményeknek, pedig tisztában van azzal, hogy az égből nem vezet kövezett út Artheniorba, és pláne nem sétálnak rajta ketten ilyen gondtalanul. A folytatást szemlélve megbizonyosodik affelől, hogy nem ember műve, vagy legalábbis egy varázslóé az, amit lát. Ebben a világban nem olyan rettentő hihetetlen ez, hisz elsőkézből tapasztalhatott már csodát, de hogy valaki miért pont az ő nevét suttogta volna a szélbe, az kérdéses. A víz lassan újra visszanyeri eredeti formáját, Bato pedig elemeli tekintetét annak rendezetlen tükréről, hogy megnézze hányan figyeltek még fel a rendkívüli eseményre. Szemben áll vele egy alacsony lányka, mód felett riadt tekintettel vértezve kémleli a narancs ruhás szerzetes reakcióját. A kérdés szinte felesleges, ha csak nem szellemet lát épp Bato mögött, jó esély van arra, hogy - úgy tűnik - a főtér népétől eltérően ő is szemtanúja lehetett a látomásnak.*
-Te is láttad?
A hozzászólás írója (Bato Luo'Su) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.08.15 21:12:55
7701. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2016-08-15 19:52:27
Üzenet elküldve: 2016-08-15 19:52:27
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 318
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 318
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Sa’argathot Ébredése//
//Szellemirtók//
//Kezdetek//
-Soynara!
*Összerezzen, ki lehet az? Körülpillant, hátha lát ismerőst, dehát kit ismer ő? Senkit. Egyébként is biztosan csak képzelődött.* ~Mert még nem ettem. Enni kell, enni, különben mindenfélét...~
-Soynara!
*Tisztán hallotta! Onnan jött, arról, a tér közepe felől! Élesen, mintha valaki egyenesen neki kiáltott volna, de ahogy arrafelé meregeti a szemét, senkit nem lát, aki felé fordulna. Csak áll egy helyben és kicsit reszketni kezd. ~Mi történik?~ Idegesen tördeli a kezét. Most jó lenne elszaladni, de nagyon gyorsan...*
-Soynara!
*Igen, onnan jött, most már biztos. Minden ízében reszket, de mégis, szinte önkéntelenül lép egyet előre. Aztán még egyet. ~Hív, igen, a hang hív, odahív...~ Nyárfalevél módjára remeg, ujjaival idegesen babrál, maga sem tudja, mit tesz, de csak lépeget előre, míg oda nem ér a tér ékességének számító szökőkúthoz. Körülnéz, de senki nem mered rá. Gyökeret ver benne a bizonyosság, hogy a hang a kútból jött. A víz fölé hajol és óvatosan, szinte eltakarva a szemét, belenéz a vízbe. Amit ott lát, attól úgy érzi, megtébolyodik. A víz életre kel és mintha valahova máshova nyíló ablak lenne, alakok jelennek meg benne, akik élnek, mozdulnak, beszélnek. Soynara leesett állal figyel, minden mást kizár most, képtelen lenne elszakítani a tekintetét a vízről és a benne látható dolgokról. A jelenet végén még egy pillanatig csak áll tátott szájjal és elkerekedett szemekkel és nézi, ahogy a víz kitisztul.*
*Ha Bato is ott és akkor nézte végig a jelenetet, Soynarában hirtelen tudatosul, hogy nincs egyedül. Ijedten szökken hátra és most Batora mered kerek szemekkel.*
A hozzászólás írója (Soynara Ceryllas) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.08.15 19:52:54
//Szellemirtók//
//Kezdetek//
-Soynara!
*Összerezzen, ki lehet az? Körülpillant, hátha lát ismerőst, dehát kit ismer ő? Senkit. Egyébként is biztosan csak képzelődött.* ~Mert még nem ettem. Enni kell, enni, különben mindenfélét...~
-Soynara!
*Tisztán hallotta! Onnan jött, arról, a tér közepe felől! Élesen, mintha valaki egyenesen neki kiáltott volna, de ahogy arrafelé meregeti a szemét, senkit nem lát, aki felé fordulna. Csak áll egy helyben és kicsit reszketni kezd. ~Mi történik?~ Idegesen tördeli a kezét. Most jó lenne elszaladni, de nagyon gyorsan...*
-Soynara!
*Igen, onnan jött, most már biztos. Minden ízében reszket, de mégis, szinte önkéntelenül lép egyet előre. Aztán még egyet. ~Hív, igen, a hang hív, odahív...~ Nyárfalevél módjára remeg, ujjaival idegesen babrál, maga sem tudja, mit tesz, de csak lépeget előre, míg oda nem ér a tér ékességének számító szökőkúthoz. Körülnéz, de senki nem mered rá. Gyökeret ver benne a bizonyosság, hogy a hang a kútból jött. A víz fölé hajol és óvatosan, szinte eltakarva a szemét, belenéz a vízbe. Amit ott lát, attól úgy érzi, megtébolyodik. A víz életre kel és mintha valahova máshova nyíló ablak lenne, alakok jelennek meg benne, akik élnek, mozdulnak, beszélnek. Soynara leesett állal figyel, minden mást kizár most, képtelen lenne elszakítani a tekintetét a vízről és a benne látható dolgokról. A jelenet végén még egy pillanatig csak áll tátott szájjal és elkerekedett szemekkel és nézi, ahogy a víz kitisztul.*
*Ha Bato is ott és akkor nézte végig a jelenetet, Soynarában hirtelen tudatosul, hogy nincs egyedül. Ijedten szökken hátra és most Batora mered kerek szemekkel.*
A hozzászólás írója (Soynara Ceryllas) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.08.15 19:52:54
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7361-7380 , 7381-7400 , 7401-7420 , 7421-7440 , 7441-7460 , 7461-7480 , 7481-7500 , 7501-7520 , 7521-7540 , 7541-7560 , 7561-7580 , 7581-7600 , 7601-7620 , 7621-7640 , 7641-7660 , 7661-7680 , 7681-7700 , 7701-7720 , 7721-7740 , 7741-7760 , 7761-7780 , 7781-7800 , 7801-7820 , 7821-7840 , 7841-7860 , 7861-7880 , 7881-7900 , 7901-7920 , 7921-7940 , 7941-7960 , 7961-7980 , 7981-8000 , 8001-8020 , 8021-8040 , 8041-8060 , 8061-8080 , 8081-8100 , 8101-8120 , 8121-8140 , 8141-8160 , 8161-8180 , 8181-8200 , 8201-8220 , 8221-8240 , 8241-8260 , 8261-8280 , 8281-8300 , 8301-8320 , 8321-8340 , 8341-8360 , 8361-8380 , 8381-8400 , 8401-8420 , 8421-8440 , 8441-8460 , 8461-8480 , 8481-8500 , 8501-8520 , 8521-8540 , 8541-8560 , 8561-8580 , 8581-8600 , 8601-8620 , 8621-8640 , 8641-8660 , 8661-8680 , 8681-8700 , 8701-8720 , 8721-8740 , 8741-8760 , 8761-8780 , 8781-8800 , 8801-8820 , 8821-8840 , 8841-8860 , 8861-8880 , 8881-8900 , 8901-8920 , 8921-8940 , 8941-8960 , 8961-8980 , 8981-9000 , 9001-9020 , 9021-9040 , 9041-9060 , 9061-9080 , 9081-9100 , 9101-9120 , 9121-9140 , 9141-9160 , 9161-9180 , 9181-9200 , 9201-9220 , 9221-9240 , 9241-9260 , 9261-9280 , 9281-9300 , 9301-9320 , 9321-9340 , 9341-9360 , 9361-9380 , 9381-9400 , 9401-9420 , 9421-9440 , 9441-9460 , 9461-9480 , 9481-9500 , 9501-9520 , 9521-9540 , 9541-9560 , 9561-9580 , 9581-9600 , 9601-9620 , 9602-9621