//Harcra fel! - Bárkinek//
*A lelkesítő beszédbe mindent, de szó szerint mindent bevetett! Bájitalt ivott, a Bíborlovag képpel ikont állított a nép elé, betartotta a sikeres beszéd szabályait, és a hatást erősítvén még a nap is megcsillant a páncéljáról. Mégis csak három kalandozót tudott maga mellé állítani! Az első egy lovagtársa, aki nem is kertel a viszontelvárásokkal kapcsolatban.*
-Hű szíved idevonzott, bátor lovag, ám kétkedéssel nem lehet csatát nyerni! Attól tartok, hogy meg kell előlegezned nekem a bizalmadat, és én igyekszem nem csalódást okozni. Ha mégis, itt, és most felhatalmazlak, hogy légy igaz bírám, és vádlóm az ügyben!
*Bólint beleegyezően, majd befejezi a lovagi alapelveket, hiszen egy, ám annál lényegesebb pontot kihagyott a férfi.*
-S szolgáld hűbéruradat, aki ezúttal nem más, mint a nép!
*Kicsit furcsa ez így, de lényegében a férfi nem a lovagnak és nem is a városi piperkőcöknek tartozik szolgálattal, hanem Arthenior népének. Ryrin csak egy fogaskerék lesz a gépezetben, aki megpróbálja összetartani, és olajozni azt.*
-De nemesi trónörökösként ezzel nagyon is tisztában lehetsz.
*A kardjára tesz egy megjegyzést Bentrass, mire Ryrin lelép a hordóról, és közelebb sétál hozzá. Értelemszerűen a kardot elteszi, nehogy fenyegetve érezze magát újdonsült csapattársa.*
-Jelenleg a nevemnél is káprázatosabb. Remélem, hogy egyszer méltó leszek a viselésére.
*Az orra alatt mormogott, így az utolsó mondatot csak a páncélostársa hallhatta. Ekkor érkezik meg mellé Rowon, akinek látványára mosoly telepszik az orcájára.*
-Rowon! Örül a szívem, hogy velem tartasz!
*Megveregeti a férfi vállát, amikor is egy buzgó félvér hangjára lesz figyelmes. Ő a második, akit a szónoklata a befolyása alá kerített, és Ryrin azon dolgozik, hogy ez a lelkesedés soha ne hagyjon alább a lányban.*
-Hölgyem, megtisztelsz a jelenléteddel! Ryll vagyok! Benned kit tisztelhetek?
*Üdvözlésképpen fejet hajt a jövevény előtt, majd meghallgatja a bemutatkozását. Ha végzett, akkor néhány másodpercig a lovag csendben marad. Tekintetét végigvezeti a tömegen, hátha valaki még szeretne jönni, és megvédeni a hazáját.*
~Reménytelenül kevesen vagyunk még, de hátha változik.~
*Sóhajt egy lemondót, majd a páncél alá vezeti a kezét, és előszed egy kulcsot. Rowonra pillant, majd odadobja neki.*
-A Pegazusban szálltam meg a száztizenhármas szobában. Kezdetben az lesz a főhadiszállásunk. Elég tágas, rendezkedjetek be nyugodtan, hamarosan megyek én is.
*Bólint a társaságnak, majd felemeli a hordót, amin állt és elindul vele a fogadó irányába. Tőlük kérte kölcsön, nem lenne szép a tér közepén hagynia!*