Archívum - Arthenior - Arthenior főtere
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Kedves Kalandozó!
Úgy látszik, betévedtél a könyvtár legeldugottabb termébe. Ahhoz képest, milyen apró ajtó vezetett ide, láthatod, hogy a hely hatalmas. Nagyobb, mint bármely másik terem, nagyobb, mint maga a könyvtár, a templom, és talán nagyobb, mint maga Arthenior. Úgy bizony! Amit magad előtt látsz, az nem más, mint évtizedek hamisítatlan történelme. Háborúk, lázadások, isteni csaták, és minden, amiről eddig csak pletykákból hallottál, most kitárul a szemeid előtt. Persze senkinek nem lenne ideje ezt mind elolvasni, ahhoz még az elfek élete is rövid. Viszont ha valami specifikusat keresel, a könyvtárosok segíthetnek megtalálni. Bánj tisztelettel az itt található tekercsekkel! Ezek nélkül az események nélkül te sem állhatnál ma Lanawin földjén. Ne koszold össze, ne hagyj szamárfület a sarkán, és mindig oda tedd vissza, ahonnan levetted! Ne feledd: talán azt hiszed, biztos talajon állsz, de az csak a tegnapi sár, amely szilárdnak tetteti magát!
A nagyterembe!
Valamelyik kisebb terem:
Kedves Kalandozó!
Úgy látszik, betévedtél a könyvtár legeldugottabb termébe. Ahhoz képest, milyen apró ajtó vezetett ide, láthatod, hogy a hely hatalmas. Nagyobb, mint bármely másik terem, nagyobb, mint maga a könyvtár, a templom, és talán nagyobb, mint maga Arthenior. Úgy bizony! Amit magad előtt látsz, az nem más, mint évtizedek hamisítatlan történelme. Háborúk, lázadások, isteni csaták, és minden, amiről eddig csak pletykákból hallottál, most kitárul a szemeid előtt. Persze senkinek nem lenne ideje ezt mind elolvasni, ahhoz még az elfek élete is rövid. Viszont ha valami specifikusat keresel, a könyvtárosok segíthetnek megtalálni. Bánj tisztelettel az itt található tekercsekkel! Ezek nélkül az események nélkül te sem állhatnál ma Lanawin földjén. Ne koszold össze, ne hagyj szamárfület a sarkán, és mindig oda tedd vissza, ahonnan levetted! Ne feledd: talán azt hiszed, biztos talajon állsz, de az csak a tegnapi sár, amely szilárdnak tetteti magát!
A nagyterembe!
Valamelyik kisebb terem:
<< Előző oldal - Mostani oldal: 414 (8261. - 8280. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
8280. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2017-04-08 18:43:02
Üzenet elküldve: 2017-04-08 18:43:02
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 12
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 12
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Megérkezés//
*Malon máig nem tudja miért gondolja napról napra azt Nareről, hogy megváltozik és közlékenyebb lesz. Hogy őszinte legyen a kettejük közötti vérkötelék sem tiszta neki teljesen, mivel hogy a külsejükön kívül nem hasonlítanak egymásban szinte semmire, az is biztos. Persze mélyen talán mindkettejükben ott lapul a kapzsi elszántság, hogy majd tánccal és zsebmetszéssel gazdagodnak meg, de ezen túl Naregale még mindig nem tudja kezelni Malon aktivitását. Míg a báty úgy néz ki, mint akiből a nap kiszívta az életkedvet is, addig a húg a napból szívja ki az erőt.
A változatosság kedvéért Naregale úgy viselkedik - legalábbis Malon szerint - mintha nem egy új és ismeretlen, tündöklő városba érkeztek volna meg. Ugyanolyan kedve hagyott, mint amilyen pár nappal ezelőtt Wegtorenben is volt.
Kíváncsi szemeit tányérnyira nyitja, ujjat összefonja a háta mögött és ruganyos léptekkel követi bátyát a szökőkútig. Ott leül maga is a kávára és addig bámulja Naret, amíg amaz meg nem szólal.*
- Itt vagyunk Artheniorban, te pedig továbbra is kedvetlen vagy! Nem azért jöttünk ide, hogy új életet kezdjünk és megszedjük magunkat az idióták pénzéből?
*Kérdezi már-már meghatottan, miközben próbálja a férfira erőltetni a szemkontaktust.*
A hozzászólás írója (Malon Rii Serkigl) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2017.04.08 18:48:10
*Malon máig nem tudja miért gondolja napról napra azt Nareről, hogy megváltozik és közlékenyebb lesz. Hogy őszinte legyen a kettejük közötti vérkötelék sem tiszta neki teljesen, mivel hogy a külsejükön kívül nem hasonlítanak egymásban szinte semmire, az is biztos. Persze mélyen talán mindkettejükben ott lapul a kapzsi elszántság, hogy majd tánccal és zsebmetszéssel gazdagodnak meg, de ezen túl Naregale még mindig nem tudja kezelni Malon aktivitását. Míg a báty úgy néz ki, mint akiből a nap kiszívta az életkedvet is, addig a húg a napból szívja ki az erőt.
A változatosság kedvéért Naregale úgy viselkedik - legalábbis Malon szerint - mintha nem egy új és ismeretlen, tündöklő városba érkeztek volna meg. Ugyanolyan kedve hagyott, mint amilyen pár nappal ezelőtt Wegtorenben is volt.
Kíváncsi szemeit tányérnyira nyitja, ujjat összefonja a háta mögött és ruganyos léptekkel követi bátyát a szökőkútig. Ott leül maga is a kávára és addig bámulja Naret, amíg amaz meg nem szólal.*
- Itt vagyunk Artheniorban, te pedig továbbra is kedvetlen vagy! Nem azért jöttünk ide, hogy új életet kezdjünk és megszedjük magunkat az idióták pénzéből?
*Kérdezi már-már meghatottan, miközben próbálja a férfira erőltetni a szemkontaktust.*
A hozzászólás írója (Malon Rii Serkigl) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2017.04.08 18:48:10
8279. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2017-04-08 18:28:21
Üzenet elküldve: 2017-04-08 18:28:21
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 11
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 11
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
//Megérkezés//
*Kelletlen arckifejezéssel leszáll huga után a karavánról. ~Még meg se érkeztünk, de már nem bír nyugton maradni. El sem hiszem, hogy ugyan az a vér folyik az ereinkben.~ Párszor megforgatja fejét, hogy kilazítsa a nyakát, amely beállt a hosszú és kényelmetlen út során. Oda sétál testvéréhez és nézi ahogy számolgatja pénzét. Arcát díszítő sebhelye miatt pár járókelő szinte bámulja. Megvető tekintetükre fintorra húzta orrát. ~Ti se néztek ki ám szebben.~ Mint aki nem is hallja huga szavait odasétál a téren lévő szökőkúthoz, iszik belőle, megmossa arcát és gondterhesen leül a szélére.*
A hozzászólás írója (Naregale Serkigl) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2017.04.08 18:30:37
*Kelletlen arckifejezéssel leszáll huga után a karavánról. ~Még meg se érkeztünk, de már nem bír nyugton maradni. El sem hiszem, hogy ugyan az a vér folyik az ereinkben.~ Párszor megforgatja fejét, hogy kilazítsa a nyakát, amely beállt a hosszú és kényelmetlen út során. Oda sétál testvéréhez és nézi ahogy számolgatja pénzét. Arcát díszítő sebhelye miatt pár járókelő szinte bámulja. Megvető tekintetükre fintorra húzta orrát. ~Ti se néztek ki ám szebben.~ Mint aki nem is hallja huga szavait odasétál a téren lévő szökőkúthoz, iszik belőle, megmossa arcát és gondterhesen leül a szélére.*
A hozzászólás írója (Naregale Serkigl) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2017.04.08 18:30:37
8278. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2017-04-08 18:08:28
Üzenet elküldve: 2017-04-08 18:08:28
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 14
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 14
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Eori//
- Ön?
*Érdeklődve dönti oldalra a fejét. Tényleg furcsa beszéd ez a lánytól. Talán csak ott beszélnek így, ahonnan ő jött? Vagy az egész világon ilyen különös lesz majd? Akikkel eddig összefutott útja során nem foglalkoztak ilyen dolgokkal, mégsem volt nézeteltérése velük. Na jó, egy-két útonállót kivéve, de ők megtanulták a leckét, hogy ne packázzanak egy éhes törpével, ha az egyedül is utazik.*
- Hogy hogy nem vagyok törpe? *vonja fel eztán a szemöldökét.*- Már hogyne volnék törpe! *tárja szét a karjait elvigyorodva. Vaskos ujjain és karjain azért ő mindig is úgy vélte, hogy látszik származása. Ám elgondolkodva simít végig állán jobb kezének mutató és hüvelykujjával.*
- A szakáll. Biztosan a szakáll miatt. *dörmögi elgondolkodva.*- Nos, hát én csak a hajamat fonom be. Ráérek még olyan szép nagy éket növeszteni az arcomra. De nézd csak! *jut eszébe, és vigyorogva a fülére mutat ujjatlan bőrkesztyűs kezével.*- Nézd! Ennél törpésebb fület aligha láthatsz! *tréfálkozik kissé. S habár tényleg nagyobb és kerekebb a füle az átlag emberénél, valószínűleg inkább gondolja humorosnak ezt a megjegyzést, mint véresen komolynak.
Közben a leány tenyerére terelődik a szó. Nengrath pedig nagy komolyan, mosolygó szemekkel bólogat neki.*
- Ó, igen az nagyon fontos. Hogy tisztán tartsd. De ha gyakorta futsz bele így idegenekbe, és horzsolod le magad itt ott, nem árt, ha tudod, milyen növényt tegyél rá, hogy kevésbé csípjen és hamarabb gyógyuljon. Ezt is tudod? Egy jó vándor mindig tisztában van a növényekkel! *bölcselkedik kissé. Még talán egészen atyaian is. A "tegezés" szót hallva ismét csak oldalra billenti a fejét egy kicsit, és látszik rajta, hogy elgondolkodik néhány pillanatra.*
- Elég csak... ha rendesen beszélsz. *mondja végül ezt. Nem akar ostobának tűnni, de kicsit annak érzi magát, hogy nem érti a szava járást. Reméli, hogy ennyi elég a leánynak. Végül muszáj ismét csak vigyorognia. Hiszen a kíváncsiságért sosem kell bocsánatot kérni, de az óvatosság azért nem árt vele.*
- Nem is volt túl kedves. Csúfolásnak szánták. *von vállat derűsen.*- De ha elkeseredsz a csúfolásoktól, mire mész vele? Ott fognak bántani, ahol gyengének hisznek, nem de bár? Hát tedd magadévá a nevet, bármi legyen is az, és többé nem árthatnak vele.
*Hunyorog egy kicsit a lányra pár pillanatnyi csönddel.*
- Nagyon kedves, hogy különlegesnek gondolod. A Te hajad is igazán az. A lombkorona pedig szerintem még találó is. Mondhatod azoknak akik bántanak vele, hogy szerinted is olyan, és majd úgy feléjük is nősz, akár a fák magas koronái.
*Karba fonja ismét kezeit mellkasa előtt, és sóhajtva pillant le a lányra. Egy ideig nem szól, aztán csak megcsóválja a fejét.*
- Vannak a közelben testvéreid? Szüleid? Barátaid?
*Tudja, hogy talán nem a legtapintatosabb, de ha nem kérdez rá kerek perec, azzal csak az időt húznák.*
- Ön?
*Érdeklődve dönti oldalra a fejét. Tényleg furcsa beszéd ez a lánytól. Talán csak ott beszélnek így, ahonnan ő jött? Vagy az egész világon ilyen különös lesz majd? Akikkel eddig összefutott útja során nem foglalkoztak ilyen dolgokkal, mégsem volt nézeteltérése velük. Na jó, egy-két útonállót kivéve, de ők megtanulták a leckét, hogy ne packázzanak egy éhes törpével, ha az egyedül is utazik.*
- Hogy hogy nem vagyok törpe? *vonja fel eztán a szemöldökét.*- Már hogyne volnék törpe! *tárja szét a karjait elvigyorodva. Vaskos ujjain és karjain azért ő mindig is úgy vélte, hogy látszik származása. Ám elgondolkodva simít végig állán jobb kezének mutató és hüvelykujjával.*
- A szakáll. Biztosan a szakáll miatt. *dörmögi elgondolkodva.*- Nos, hát én csak a hajamat fonom be. Ráérek még olyan szép nagy éket növeszteni az arcomra. De nézd csak! *jut eszébe, és vigyorogva a fülére mutat ujjatlan bőrkesztyűs kezével.*- Nézd! Ennél törpésebb fület aligha láthatsz! *tréfálkozik kissé. S habár tényleg nagyobb és kerekebb a füle az átlag emberénél, valószínűleg inkább gondolja humorosnak ezt a megjegyzést, mint véresen komolynak.
Közben a leány tenyerére terelődik a szó. Nengrath pedig nagy komolyan, mosolygó szemekkel bólogat neki.*
- Ó, igen az nagyon fontos. Hogy tisztán tartsd. De ha gyakorta futsz bele így idegenekbe, és horzsolod le magad itt ott, nem árt, ha tudod, milyen növényt tegyél rá, hogy kevésbé csípjen és hamarabb gyógyuljon. Ezt is tudod? Egy jó vándor mindig tisztában van a növényekkel! *bölcselkedik kissé. Még talán egészen atyaian is. A "tegezés" szót hallva ismét csak oldalra billenti a fejét egy kicsit, és látszik rajta, hogy elgondolkodik néhány pillanatra.*
- Elég csak... ha rendesen beszélsz. *mondja végül ezt. Nem akar ostobának tűnni, de kicsit annak érzi magát, hogy nem érti a szava járást. Reméli, hogy ennyi elég a leánynak. Végül muszáj ismét csak vigyorognia. Hiszen a kíváncsiságért sosem kell bocsánatot kérni, de az óvatosság azért nem árt vele.*
- Nem is volt túl kedves. Csúfolásnak szánták. *von vállat derűsen.*- De ha elkeseredsz a csúfolásoktól, mire mész vele? Ott fognak bántani, ahol gyengének hisznek, nem de bár? Hát tedd magadévá a nevet, bármi legyen is az, és többé nem árthatnak vele.
*Hunyorog egy kicsit a lányra pár pillanatnyi csönddel.*
- Nagyon kedves, hogy különlegesnek gondolod. A Te hajad is igazán az. A lombkorona pedig szerintem még találó is. Mondhatod azoknak akik bántanak vele, hogy szerinted is olyan, és majd úgy feléjük is nősz, akár a fák magas koronái.
*Karba fonja ismét kezeit mellkasa előtt, és sóhajtva pillant le a lányra. Egy ideig nem szól, aztán csak megcsóválja a fejét.*
- Vannak a közelben testvéreid? Szüleid? Barátaid?
*Tudja, hogy talán nem a legtapintatosabb, de ha nem kérdez rá kerek perec, azzal csak az időt húznák.*
8277. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2017-04-08 17:27:56
Üzenet elküldve: 2017-04-08 17:27:56
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 12
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 12
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Megérkezés//
*Sok napos karavánút után végre lehuppanhatott a szekér hátuljáról, mielőtt az még megállt volna. Hagyta továbbgurulni a kocsit terhével és kocsisával együtt, akinek kénytelen kelletlen fizetett pár érmével, hogy elhozza őket ideáig.
A lány tett néhány lépést előre, teljesen belefeledkezve a város forgatagába, mire megfordult, hogy testvére követi e. Ha bátyja is leszállt a szekérről, akkor megvárja, míg a férfi beéri. Addig is egy helyben ácsorog, hol az épületeket, hol az embereket bámulva. Végül letekeri fejéről a vörös posztót és hosszan nyújtózkodik egyet.*
- Teljesen elgémberedtek a lábaim!
*Jelenti be, mint létfontosságú közölni valót, várva a döntésre, hogy most merre tovább. Eddigi úti céljuk egyértelműen Arthenior volt, de hogy azon belül merre menjenek már kevésbé tiszta.*
- Szívem szerint innék valamit!
*Motyogja maga elé, majd buggyos nadrágja végtelen zsebébe nyúlva előhalássza azt a pár érmét, ami nem díszítő szerepet tölt be a kollekciójában. Tenyerén számolgatja őket, végül barna, kérlelő szemeit testvérére veti.*
*Sok napos karavánút után végre lehuppanhatott a szekér hátuljáról, mielőtt az még megállt volna. Hagyta továbbgurulni a kocsit terhével és kocsisával együtt, akinek kénytelen kelletlen fizetett pár érmével, hogy elhozza őket ideáig.
A lány tett néhány lépést előre, teljesen belefeledkezve a város forgatagába, mire megfordult, hogy testvére követi e. Ha bátyja is leszállt a szekérről, akkor megvárja, míg a férfi beéri. Addig is egy helyben ácsorog, hol az épületeket, hol az embereket bámulva. Végül letekeri fejéről a vörös posztót és hosszan nyújtózkodik egyet.*
- Teljesen elgémberedtek a lábaim!
*Jelenti be, mint létfontosságú közölni valót, várva a döntésre, hogy most merre tovább. Eddigi úti céljuk egyértelműen Arthenior volt, de hogy azon belül merre menjenek már kevésbé tiszta.*
- Szívem szerint innék valamit!
*Motyogja maga elé, majd buggyos nadrágja végtelen zsebébe nyúlva előhalássza azt a pár érmét, ami nem díszítő szerepet tölt be a kollekciójában. Tenyerén számolgatja őket, végül barna, kérlelő szemeit testvérére veti.*
8276. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2017-04-08 17:11:48
Üzenet elküldve: 2017-04-08 17:11:48
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 27
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 27
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Nengrath//
*Csak bocsánatkérően mosolyog. El tudja képzelni, hogy valóban milyen morcos lehet valaki, ha hirtelen egy hideg fürdőt kell vennie. Az utolsó mondatra viszont csak meglepett nagy szemekkel pislog. Nem igazán érti. Újra végignéz az előtte álló férfin.*
- Nem is igaz, Ön nem is törpe! Ennyire azért nem vagyok hiszékeny. *Nagyon sok mindent elhisz másoknak, ha azt úgy mondják neki, és főleg ha azt se tudja miről van szó, mi oka lenne nem hinni? De most nehéz elfogadnia a hallottakat. Igaz, alacsonyabb az átlagnál, de nem olyan vészesen, akárhogy is nézi, embernek tűnik a szemében. Sosem látott még törpét, de a kép, ami él róluk a fejében, az nem ilyen. Zömök vaskos, vagy kövér pocakos test, hosszú szakáll, hatalmas orr. De ő nem olyan.
Csak kipirosodás, pici horzsolás, el fog múlni, ezért is nem érti hirtelen miért ilyen komoly arccal beszél róla.*
- Hogy lemosom? *Összezavarodva ráncolja a homlokát. Ezt kell csinálni a sebekkel nem? Már ha lenne seb, hogy mindig tisztán kell tartani őket. Lehet, hogy csak viccelődik vele a férfi, és nem kellene komolyan vennie a szavait.*
- Csak illemtudó szerettem volna lenni. Inkább tegezzelek? *Úgy következtet, hogy ezt szeretné a másik, legalábbis reméli, mert már a kérdésében is már tegezi most.*
- Bocsánat, én csak… kíváncsi lettem! *Érezte, hogy túl kíváncsi, és nem kellene, de azt nem gondolta volna, hogy ennyire illetlen dolgot kérdez. Talán nagyon rossz emléke fűződik hozzá, és nem örül neki, hogy emlékezteti. De részben válaszol, talán mégsem talált meg valami tabut.*
- Ez nem hangzik túl kedvesen. Pedig szerintem különleges. *Ha neki mondanák, biztos gúnynak érezné, de lehet csak neki érződik így.* Nem tudom. Kit tartasz rá érdemesnek? *Jogosnak érzi a kérdését, bár valószínűleg ő nem lehet még érdemes rá, ha nem akarja neki elmondani, de nem is akarja erőltetni. Inkább a ráirányuló kérdésre koncentrál.*
- Így születtem. *Hozzá van szokva ehhez a kérdéshez, bár van egy olyan gyanúja, hogy haláláig nem fog tudni részletes, egyértelmű magyarázatot adni rá. Nem mintha érdekelné ennyire, de talán az évek múltával ez változni fog. Csak reméli, hogy nem.* Volt olyan, aki lombkoronának nevezte. *Az nagyon nem esett neki jól, de ez a hasonlat, amit a férfi mond, sokkal kedvesebben hangzik.
Tudja, hogy nem volt valami meggyőző, napközben könnyen tudja hárítani az ilyen kérdéseket, de sötétedés után nagyon nehéz jó indokot találni, hogy miért nem haza megy. Talán ha azt mondja, hogy az apja a fogadóban van, de akkor is átlátszó, hogy ő vesz ki szobát. Utálja, mikor mindenki a szüleit keresik rajta. Olyan ritka jelenség ebben a városban, ha egy kislány egyedül mászkál?
A nevetést csak duzzogva figyeli.*
- Nem! Este nem. *Észre sem veszi a kérdésből, hogy ezzel most talán még valamit ezzel megválaszol a másiknak, de a sötétedés szót érzi inkább a legfontosabbnak a mondatban. Pont erről volt most szó, megtanulta a leckét, nem fog éjszaka mászkálni, csak ha feltétlenül muszáj. Nála sose lehet tudni.*
*Csak bocsánatkérően mosolyog. El tudja képzelni, hogy valóban milyen morcos lehet valaki, ha hirtelen egy hideg fürdőt kell vennie. Az utolsó mondatra viszont csak meglepett nagy szemekkel pislog. Nem igazán érti. Újra végignéz az előtte álló férfin.*
- Nem is igaz, Ön nem is törpe! Ennyire azért nem vagyok hiszékeny. *Nagyon sok mindent elhisz másoknak, ha azt úgy mondják neki, és főleg ha azt se tudja miről van szó, mi oka lenne nem hinni? De most nehéz elfogadnia a hallottakat. Igaz, alacsonyabb az átlagnál, de nem olyan vészesen, akárhogy is nézi, embernek tűnik a szemében. Sosem látott még törpét, de a kép, ami él róluk a fejében, az nem ilyen. Zömök vaskos, vagy kövér pocakos test, hosszú szakáll, hatalmas orr. De ő nem olyan.
Csak kipirosodás, pici horzsolás, el fog múlni, ezért is nem érti hirtelen miért ilyen komoly arccal beszél róla.*
- Hogy lemosom? *Összezavarodva ráncolja a homlokát. Ezt kell csinálni a sebekkel nem? Már ha lenne seb, hogy mindig tisztán kell tartani őket. Lehet, hogy csak viccelődik vele a férfi, és nem kellene komolyan vennie a szavait.*
- Csak illemtudó szerettem volna lenni. Inkább tegezzelek? *Úgy következtet, hogy ezt szeretné a másik, legalábbis reméli, mert már a kérdésében is már tegezi most.*
- Bocsánat, én csak… kíváncsi lettem! *Érezte, hogy túl kíváncsi, és nem kellene, de azt nem gondolta volna, hogy ennyire illetlen dolgot kérdez. Talán nagyon rossz emléke fűződik hozzá, és nem örül neki, hogy emlékezteti. De részben válaszol, talán mégsem talált meg valami tabut.*
- Ez nem hangzik túl kedvesen. Pedig szerintem különleges. *Ha neki mondanák, biztos gúnynak érezné, de lehet csak neki érződik így.* Nem tudom. Kit tartasz rá érdemesnek? *Jogosnak érzi a kérdését, bár valószínűleg ő nem lehet még érdemes rá, ha nem akarja neki elmondani, de nem is akarja erőltetni. Inkább a ráirányuló kérdésre koncentrál.*
- Így születtem. *Hozzá van szokva ehhez a kérdéshez, bár van egy olyan gyanúja, hogy haláláig nem fog tudni részletes, egyértelmű magyarázatot adni rá. Nem mintha érdekelné ennyire, de talán az évek múltával ez változni fog. Csak reméli, hogy nem.* Volt olyan, aki lombkoronának nevezte. *Az nagyon nem esett neki jól, de ez a hasonlat, amit a férfi mond, sokkal kedvesebben hangzik.
Tudja, hogy nem volt valami meggyőző, napközben könnyen tudja hárítani az ilyen kérdéseket, de sötétedés után nagyon nehéz jó indokot találni, hogy miért nem haza megy. Talán ha azt mondja, hogy az apja a fogadóban van, de akkor is átlátszó, hogy ő vesz ki szobát. Utálja, mikor mindenki a szüleit keresik rajta. Olyan ritka jelenség ebben a városban, ha egy kislány egyedül mászkál?
A nevetést csak duzzogva figyeli.*
- Nem! Este nem. *Észre sem veszi a kérdésből, hogy ezzel most talán még valamit ezzel megválaszol a másiknak, de a sötétedés szót érzi inkább a legfontosabbnak a mondatban. Pont erről volt most szó, megtanulta a leckét, nem fog éjszaka mászkálni, csak ha feltétlenül muszáj. Nála sose lehet tudni.*
8275. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2017-04-08 15:10:48
Üzenet elküldve: 2017-04-08 15:10:48
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 14
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 14
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Eori//
- Rosszabbul? Hát bizonyára. *vigyorodik el most már a férfi.*- Nagyon morcos tudok ám lenni, ha akaratomon kívül leszek vizes. És mindenki tudja, hogy a törpék nem a legbarátságosabbak morcosan.
*Úgy tűnik okos kis elf leánnyal hozta össze a sors. És a szókincse is jóval furmányosabb egy egyszerű gyerekénél. Habár ha jobban elgondolkodik, valami olyasmi kezd felrémleni benne, hogy az elfeknél másképpen telik az idő. Talán idősebb lehet ez a gyermek is, mint amilyennek tűnik? És ha valóban így lenne, és érettebb, mint amilyennek látszik, az nem szörnyű érzés a számára vajon? Nem szeretne felnőtt dolgokat tenni, amiket gyerekként nem tehet meg? Vagy náluk minden sokkal de sokkal másképp működik?
Megszemléli a felé mutatott kis tenyereket, egy egészen kicsit közelebb hajolva, majd vissza is egyenesedik.*
- Na igen, ez azért komoly sérülés. Viszket meg csíp, mint a fene, ha nem kezeled le elég jól. Tudod e, hogyan kéne? *kérdezi nagy komolyan, de persze azért úgy beszélve, mint egy mókás kis gyermekkel.*- A sérülés az meg csak sérülés, ha magunk miatt történik, ha nem. *mondja nagy bölcsen. Ám egy kérdést szegez neki máris a lányka, mire muszáj felvonnia a szemöldökét. Már csak több okból kifolyólag is.*
- "Szerezte"? Úgy érted, hogy "szerezted", nem? *kérdez vissza kíváncsian. A magázás az ő szófordulatában nem létezik. Soha nem használták Mélykőben, és furcsa neki ez a nyelvezet, amit a lány használ. Nem is sejti, hogy bizonyára a tiszteletadás egy formája lehet ez, hiszen ő megtanulta, hogyan adja meg a kellő tiszteletet másoknak úgy, hogy úgy beszél vele, mint mindenki mással. De ezután csak szusszan egyet.*
- Igazán illetlen ilyet kérdezni, és ajtóstul rontani a házba, tudod e? *kérdezi aztán kissé dorgálva ezzel a lányt, de csak mosolyog közben. Megcsóválja a fejét.*
- Látok. *válaszol végül.*- Nem azért más színű. Így születtem. Van, aki Felemásnak hív emiatt. *mondja, továbbra is karba font kezekkel.*- A heg pedig maradjon az én titkom. Csak az arra érdemesek hallhatják a nagy történetet. *kacsint egyet a lányra.*- Te úgy érzed, érdemes volnál rá? *kérdezi sejtelmesen.*
- Na és a Te hajad? Olyan zöld, mint a friss tavaszi fű a réteken. *kérdez is vissza, ha már a lány így, hát ő is úgy. Közben pedig a biztonságra terelődik a szó. Ám a lány utolsó mondatait hallva gyanakodva méregetni kezdi annak arcát.*
- Ez nem hangzott valami meggyőzően.
*Ám arra, hogy tud vigyázni magára a kis elf, hangosan, és jókedvűen felnevet.*
- Meghiszem azt! Látom rajtad, hogy tűzről pattant leány vagy! De azért remélem, hogy nem indulsz útnak éjnek évadján a határba. *teszi még hozzá sokat sejtetően, arra célozgatva, hogy lehet, hogy megneszelte, nem is lakik olyan közel a kicsike, mint azt szeretné elhitetni vele. De nem az ő dolga, hogy bármit is ráerőltessen a gyerekre. Viszont nem vinné rá a lélek, hogy csak úgy, szó nélkül útjára engedje ezek után. Legalább megpróbál érdeklődni.*
- Rosszabbul? Hát bizonyára. *vigyorodik el most már a férfi.*- Nagyon morcos tudok ám lenni, ha akaratomon kívül leszek vizes. És mindenki tudja, hogy a törpék nem a legbarátságosabbak morcosan.
*Úgy tűnik okos kis elf leánnyal hozta össze a sors. És a szókincse is jóval furmányosabb egy egyszerű gyerekénél. Habár ha jobban elgondolkodik, valami olyasmi kezd felrémleni benne, hogy az elfeknél másképpen telik az idő. Talán idősebb lehet ez a gyermek is, mint amilyennek tűnik? És ha valóban így lenne, és érettebb, mint amilyennek látszik, az nem szörnyű érzés a számára vajon? Nem szeretne felnőtt dolgokat tenni, amiket gyerekként nem tehet meg? Vagy náluk minden sokkal de sokkal másképp működik?
Megszemléli a felé mutatott kis tenyereket, egy egészen kicsit közelebb hajolva, majd vissza is egyenesedik.*
- Na igen, ez azért komoly sérülés. Viszket meg csíp, mint a fene, ha nem kezeled le elég jól. Tudod e, hogyan kéne? *kérdezi nagy komolyan, de persze azért úgy beszélve, mint egy mókás kis gyermekkel.*- A sérülés az meg csak sérülés, ha magunk miatt történik, ha nem. *mondja nagy bölcsen. Ám egy kérdést szegez neki máris a lányka, mire muszáj felvonnia a szemöldökét. Már csak több okból kifolyólag is.*
- "Szerezte"? Úgy érted, hogy "szerezted", nem? *kérdez vissza kíváncsian. A magázás az ő szófordulatában nem létezik. Soha nem használták Mélykőben, és furcsa neki ez a nyelvezet, amit a lány használ. Nem is sejti, hogy bizonyára a tiszteletadás egy formája lehet ez, hiszen ő megtanulta, hogyan adja meg a kellő tiszteletet másoknak úgy, hogy úgy beszél vele, mint mindenki mással. De ezután csak szusszan egyet.*
- Igazán illetlen ilyet kérdezni, és ajtóstul rontani a házba, tudod e? *kérdezi aztán kissé dorgálva ezzel a lányt, de csak mosolyog közben. Megcsóválja a fejét.*
- Látok. *válaszol végül.*- Nem azért más színű. Így születtem. Van, aki Felemásnak hív emiatt. *mondja, továbbra is karba font kezekkel.*- A heg pedig maradjon az én titkom. Csak az arra érdemesek hallhatják a nagy történetet. *kacsint egyet a lányra.*- Te úgy érzed, érdemes volnál rá? *kérdezi sejtelmesen.*
- Na és a Te hajad? Olyan zöld, mint a friss tavaszi fű a réteken. *kérdez is vissza, ha már a lány így, hát ő is úgy. Közben pedig a biztonságra terelődik a szó. Ám a lány utolsó mondatait hallva gyanakodva méregetni kezdi annak arcát.*
- Ez nem hangzott valami meggyőzően.
*Ám arra, hogy tud vigyázni magára a kis elf, hangosan, és jókedvűen felnevet.*
- Meghiszem azt! Látom rajtad, hogy tűzről pattant leány vagy! De azért remélem, hogy nem indulsz útnak éjnek évadján a határba. *teszi még hozzá sokat sejtetően, arra célozgatva, hogy lehet, hogy megneszelte, nem is lakik olyan közel a kicsike, mint azt szeretné elhitetni vele. De nem az ő dolga, hogy bármit is ráerőltessen a gyerekre. Viszont nem vinné rá a lélek, hogy csak úgy, szó nélkül útjára engedje ezek után. Legalább megpróbál érdeklődni.*
8274. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2017-04-08 00:34:01
Üzenet elküldve: 2017-04-08 00:34:01
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 27
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 27
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Nengrath//
- Azért rosszabbul is végződhetett volna. *Nem bír elnyomni egy feltörekvő grimaszt. Tudja, hogy nem kellene tovább feszegetnie. Rátehette volna a koronát a mai nap végére azzal, hogy a lendülettől talán mindketten vesznek egy jó hideg nyilvános fürdőt. Nem kellene rávilágítania, hogy nagyon is kellemetlenebb helyzetbe sodorhatta volna a figyelmetlen akciója miatt, mert még a végén a másik visszaszívja az előbbieket és nem lesz ilyen elnéző. Vagy ő reagálja túl, de látott már ennél sokkal kevesebbért is kivetkőzniük magukból férfiakat. Igaz azok már valamennyire részegek lehettek, és más férfiakba kötöttek bele, na de akkor is. Ő kicsi és könnyű célpont.*
- Csak pirosak lettek. *Mutatja felé a tenyereit, miután lemosta őket. Eddig észre sem vette, az előbbit inkább az elesésre értette, nem látható sérülésre, de a kettő most összefüggésben van.* De miattam ne aggódj, még ha meg is sérültem volna, teljesen az én hibámból történt az egész. *Magának okozta a bajt, talán naiv, de mintha hirtelen aggodalmat látna a másik arcán, azért is kezd rögtön szabadkozni.
Ő már nem ennyire diszkrét, mint a férfi. Most, hogy végre nem teljes egészében a kis összeütközés miatt aggodalmaskodik, lehetősége van jobban szemügyre venni a másik arcát. A homlokát ráncolva picit oldalra billenti a fejét.*
- Hogyan… szerezte azt a sebet? Azért még lát arra a szemére? *Kicsit nehézkesen jönnek a szavak, ahogy aggodalmas homlokráncolással tanulmányozza. Jól tudja, hogy nem kellene kíváncsiskodnia, de nem bír ellenállni a kísértésnek, hogy ne kérdezze meg. Talán csak az egyre erősödő félhomály teszi, de mintha annak a szemének más is lenne az árnyalata. Érdekes.
Picit grimaszolva követi a másik pillantását el a távolba. A visszakozást hallva csak a fejét rázza.*
- Még mindig jobb, mintha senki sem mondana semmit, amíg bajba nem kerülök. *Hiába próbál mosolyogni, nem tudja letörölni az aggodalmat az arcáról, legalábbis addig, amíg a következő mondatot meg nem hallja.*
- De… dehogy, nem jöttem messziről. *Motyog az orra alatt, lesütve a tekintetét. Sose volt valami jó hazudozó, de az utóbbi időben többször is alulmúlta önmagát.* Tudok vigyázni magamra! *Csak ennyi jut még eszébe gyorsan rávágva az előbbiekre. Kár, hogy még ő sem érzi meggyőzőnek a szavait, de ha elég hiteles volt és a másik elhiszi, akkor neki ennyi is elég.*
- Azért rosszabbul is végződhetett volna. *Nem bír elnyomni egy feltörekvő grimaszt. Tudja, hogy nem kellene tovább feszegetnie. Rátehette volna a koronát a mai nap végére azzal, hogy a lendülettől talán mindketten vesznek egy jó hideg nyilvános fürdőt. Nem kellene rávilágítania, hogy nagyon is kellemetlenebb helyzetbe sodorhatta volna a figyelmetlen akciója miatt, mert még a végén a másik visszaszívja az előbbieket és nem lesz ilyen elnéző. Vagy ő reagálja túl, de látott már ennél sokkal kevesebbért is kivetkőzniük magukból férfiakat. Igaz azok már valamennyire részegek lehettek, és más férfiakba kötöttek bele, na de akkor is. Ő kicsi és könnyű célpont.*
- Csak pirosak lettek. *Mutatja felé a tenyereit, miután lemosta őket. Eddig észre sem vette, az előbbit inkább az elesésre értette, nem látható sérülésre, de a kettő most összefüggésben van.* De miattam ne aggódj, még ha meg is sérültem volna, teljesen az én hibámból történt az egész. *Magának okozta a bajt, talán naiv, de mintha hirtelen aggodalmat látna a másik arcán, azért is kezd rögtön szabadkozni.
Ő már nem ennyire diszkrét, mint a férfi. Most, hogy végre nem teljes egészében a kis összeütközés miatt aggodalmaskodik, lehetősége van jobban szemügyre venni a másik arcát. A homlokát ráncolva picit oldalra billenti a fejét.*
- Hogyan… szerezte azt a sebet? Azért még lát arra a szemére? *Kicsit nehézkesen jönnek a szavak, ahogy aggodalmas homlokráncolással tanulmányozza. Jól tudja, hogy nem kellene kíváncsiskodnia, de nem bír ellenállni a kísértésnek, hogy ne kérdezze meg. Talán csak az egyre erősödő félhomály teszi, de mintha annak a szemének más is lenne az árnyalata. Érdekes.
Picit grimaszolva követi a másik pillantását el a távolba. A visszakozást hallva csak a fejét rázza.*
- Még mindig jobb, mintha senki sem mondana semmit, amíg bajba nem kerülök. *Hiába próbál mosolyogni, nem tudja letörölni az aggodalmat az arcáról, legalábbis addig, amíg a következő mondatot meg nem hallja.*
- De… dehogy, nem jöttem messziről. *Motyog az orra alatt, lesütve a tekintetét. Sose volt valami jó hazudozó, de az utóbbi időben többször is alulmúlta önmagát.* Tudok vigyázni magamra! *Csak ennyi jut még eszébe gyorsan rávágva az előbbiekre. Kár, hogy még ő sem érzi meggyőzőnek a szavait, de ha elég hiteles volt és a másik elhiszi, akkor neki ennyi is elég.*
8273. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2017-04-07 23:29:02
Üzenet elküldve: 2017-04-07 23:29:02
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 14
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 14
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Eori//
- Ugyan, nincs mit sajnálnod. Megesik az ilyesmi. *dörmögi az orra alatt, ahogy látja a lányon, hogy tényleg nagyon röstelli a dolgot. Még figyelmesen le is porolja a kezeit, mielőtt megfogja az övét némi látszólagos habozás után. Felsegíti a lányt, majd el is engedi maga is a kezét, nehogy valami rosszat gondoljanak róla, hogy az este derekán kislányokkal játszik itt kézfogót. És ha már kislány... nem igazán tud hirtelen mit kezdeni a helyzettel. Sosem volt valami nagy gyerekbarát, habár őt valamiért mindig is kedvelték a törpe suhancok is. Állandóan a nyakán lógtak odahaza, ő pedig birka türelemmel tűrte a nyúzásukat. De igazán atyai megnyilvánulásai sosem voltak még. Nem mintha nem kedvelné a gyerekeket. Csak... nem igazán tud mihez kezdeni velük.*
- Ezek szerint mégsem lehetsz teljesen jól, ha magadban kárt okoztál. *próbál azért valamiféle beszélgetést kicsikarni magából. És aggódónak is tűnhet felemás tekintete. Közben meglátja a derengő félhomályban a lány hajának különös színét. Na, ilyennel még soha nem találkozott, az biztos. Rá is réved néhány pillanatra a lány tincseire. Vajon ez az eredeti színe? És ha igen, akkor hogyan? Vagy ha nem, akkor pedig... miért lett ilyen? De nem kérdez rá, és a lány közben a kezét megmosva és kulacsot megmerítve folytatja a beszédet.*
- A nem túl kedves hölgyeknek alighanem igazuk lehetett. *pillant is el a város felé, miközben elteszi az iszákot, és összefonja mellkasa előtt karjait.*- Nagy a város, és sokan vannak itt. Éjjel pedig... ki tudja kik bújnak meg a sikátorokban. *visszanéz a kislányra, és rájön, hogy talán túl felnőttesen közelítette meg a dolgot.*
- De a világért sem akarlak megijeszteni! *visszakozik is nyomban.*- De remélem nem messziről jöttél így egyedül. *teszi még hozzá. Valahol kérdés is lehetne, hogy egyedül van e a lány, de hát senki felnőttet nem lát a környéken, aki látszólag hozzá tartozna. Így tényleg nem lehet veszélytelen a lófrálás.*
- Ugyan, nincs mit sajnálnod. Megesik az ilyesmi. *dörmögi az orra alatt, ahogy látja a lányon, hogy tényleg nagyon röstelli a dolgot. Még figyelmesen le is porolja a kezeit, mielőtt megfogja az övét némi látszólagos habozás után. Felsegíti a lányt, majd el is engedi maga is a kezét, nehogy valami rosszat gondoljanak róla, hogy az este derekán kislányokkal játszik itt kézfogót. És ha már kislány... nem igazán tud hirtelen mit kezdeni a helyzettel. Sosem volt valami nagy gyerekbarát, habár őt valamiért mindig is kedvelték a törpe suhancok is. Állandóan a nyakán lógtak odahaza, ő pedig birka türelemmel tűrte a nyúzásukat. De igazán atyai megnyilvánulásai sosem voltak még. Nem mintha nem kedvelné a gyerekeket. Csak... nem igazán tud mihez kezdeni velük.*
- Ezek szerint mégsem lehetsz teljesen jól, ha magadban kárt okoztál. *próbál azért valamiféle beszélgetést kicsikarni magából. És aggódónak is tűnhet felemás tekintete. Közben meglátja a derengő félhomályban a lány hajának különös színét. Na, ilyennel még soha nem találkozott, az biztos. Rá is réved néhány pillanatra a lány tincseire. Vajon ez az eredeti színe? És ha igen, akkor hogyan? Vagy ha nem, akkor pedig... miért lett ilyen? De nem kérdez rá, és a lány közben a kezét megmosva és kulacsot megmerítve folytatja a beszédet.*
- A nem túl kedves hölgyeknek alighanem igazuk lehetett. *pillant is el a város felé, miközben elteszi az iszákot, és összefonja mellkasa előtt karjait.*- Nagy a város, és sokan vannak itt. Éjjel pedig... ki tudja kik bújnak meg a sikátorokban. *visszanéz a kislányra, és rájön, hogy talán túl felnőttesen közelítette meg a dolgot.*
- De a világért sem akarlak megijeszteni! *visszakozik is nyomban.*- De remélem nem messziről jöttél így egyedül. *teszi még hozzá. Valahol kérdés is lehetne, hogy egyedül van e a lány, de hát senki felnőttet nem lát a környéken, aki látszólag hozzá tartozna. Így tényleg nem lehet veszélytelen a lófrálás.*
8272. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2017-04-07 23:04:03
Üzenet elküldve: 2017-04-07 23:04:03
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 27
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 27
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Nengrath//
*Még csak rá sem kell néznie, hogy el tudja képzelni milyen fejet vághat a férfi. Jogos a felháborodás, tényleg figyelhetett volna jobban, de már nem tudja visszacsinálni. Enyhítő körülménynek legyen mondva, arcán nagyon is őszinte a megbánás, ahogy nagy szemekkel pislog fel a férfira.*
- Igen, még egyszer sajnálom. Nem az orrom elé néztem. *Tehetetlenül elmosolyodik ő is, a tarkójára téve a kezét. Picit meglepődik a felé nyújtott kézen, és bár picit bizonytalanul, de örömmel fogadja el a segítséget, hogy végre talpra kecmeregjen, persze előtte gondosan leporolja tenyerei. Valamivel hárítania kellett az esést. Legalább a másik nem bukott orra csak ő. Bár ahogy elnézi, ha sprintelve, teljes erejéből rohanna neki, és másik számítana rá és megvetné a lábát, még talán úgy se tudná ledönteni a lábáról.
Nem próbál meg lopni vagy ilyenek, valóban balesetről volt szó, ahogy talpon van, már készséggel húzza is vissza a kezét. A válaszra elmosolyodik. Bár inkább félt attól, hogy esélyes lett volna, hogy ő szánkázik bele a vízbe, így elnézve az ütközés irányát, a férfi sem állhatott távol ettől a lehetőségtől. Akkor tényleg nem tudja mit tett volna, valószínűleg egy gyors bocsánatkérés sorozat közepette meg sem várta volna a választ, inkább elszaladt volna a várható dühkitörés elől.*
- Én is jól vagyok, köszönöm! Örülök, hogy csak magamban okoztam kárt. *Valóban örül neki, a fenekét meg majd csendes magányában fogja fájlalni. Közben nekiáll picit leporolni magát. Nem tesz jót a ruhának, ha az elf lánya a porban hempereg meg.*
- Nem akartam ennyire rohanni, de már kezd sötétedni, és a múltkor két nem éppen kedves nő ijesztgetett, hogy errefelé veszélyes egyedül kint mászkálni a sötétben. *Odalép ő is a kúthoz lemosni a kezeit, és ahogy eddig tervezte, megtölteni a kulacsát, amit a vállán hordott batyujából halász elő.* Nem igazán szerettem volna kideríteni, hogy igazat mondtak-e. *Egy bocsánatkérő mosollyal pislog fel a férfira. Valamennyire sikerült megnyugodnia, hogy nem követett el égbekiáltóan nagy bűnt, de azért még mindig úgy érzi, hogy folyton bocsánatot akar kérni.*
*Még csak rá sem kell néznie, hogy el tudja képzelni milyen fejet vághat a férfi. Jogos a felháborodás, tényleg figyelhetett volna jobban, de már nem tudja visszacsinálni. Enyhítő körülménynek legyen mondva, arcán nagyon is őszinte a megbánás, ahogy nagy szemekkel pislog fel a férfira.*
- Igen, még egyszer sajnálom. Nem az orrom elé néztem. *Tehetetlenül elmosolyodik ő is, a tarkójára téve a kezét. Picit meglepődik a felé nyújtott kézen, és bár picit bizonytalanul, de örömmel fogadja el a segítséget, hogy végre talpra kecmeregjen, persze előtte gondosan leporolja tenyerei. Valamivel hárítania kellett az esést. Legalább a másik nem bukott orra csak ő. Bár ahogy elnézi, ha sprintelve, teljes erejéből rohanna neki, és másik számítana rá és megvetné a lábát, még talán úgy se tudná ledönteni a lábáról.
Nem próbál meg lopni vagy ilyenek, valóban balesetről volt szó, ahogy talpon van, már készséggel húzza is vissza a kezét. A válaszra elmosolyodik. Bár inkább félt attól, hogy esélyes lett volna, hogy ő szánkázik bele a vízbe, így elnézve az ütközés irányát, a férfi sem állhatott távol ettől a lehetőségtől. Akkor tényleg nem tudja mit tett volna, valószínűleg egy gyors bocsánatkérés sorozat közepette meg sem várta volna a választ, inkább elszaladt volna a várható dühkitörés elől.*
- Én is jól vagyok, köszönöm! Örülök, hogy csak magamban okoztam kárt. *Valóban örül neki, a fenekét meg majd csendes magányában fogja fájlalni. Közben nekiáll picit leporolni magát. Nem tesz jót a ruhának, ha az elf lánya a porban hempereg meg.*
- Nem akartam ennyire rohanni, de már kezd sötétedni, és a múltkor két nem éppen kedves nő ijesztgetett, hogy errefelé veszélyes egyedül kint mászkálni a sötétben. *Odalép ő is a kúthoz lemosni a kezeit, és ahogy eddig tervezte, megtölteni a kulacsát, amit a vállán hordott batyujából halász elő.* Nem igazán szerettem volna kideríteni, hogy igazat mondtak-e. *Egy bocsánatkérő mosollyal pislog fel a férfira. Valamennyire sikerült megnyugodnia, hogy nem követett el égbekiáltóan nagy bűnt, de azért még mindig úgy érzi, hogy folyton bocsánatot akar kérni.*
8271. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2017-04-07 21:58:52
Üzenet elküldve: 2017-04-07 21:58:52
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 14
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 14
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Eori//
*Elszakad végre a férfi Ábrándtól, s magára hagyja a pónit az istállóban. Pontosabban magára... meg a lovászfiúra, a gwuffokra és lovakra, meg még ki tudja milyen furcsa és istentelen állatokra. Ő maga nem sok hátassal találkozott a hegyek mélyén, a lovakra is rácsodálkozott némileg, amikor egy évvel ezelőtt elhagyta Mélykőt, és egy idegen vándorba futott északon. De ezek az állatok... fene tudja mire kellenek. Szántásra vetésre ott az ökrök, hátasnak meg a pónik, esetleg a lovak, de a többi...?
Elgondolkodva sétál lassan a tér közepén álló szökőkúthoz, majd felsóhajt és beledugja kezét a vízbe. Alaposan megmossa azt, majd az arca következik, hogy legalább azon ne legyen annyira látványos, hogy hosszú utazásról érkezett, végül pedig előveszi iszákját és megtölti azt. Jó alaposan meg is húzza utána. Kiissza az összes vizet, majd ismét elmeríti, biztos ami biztos alapon. Az sem baj, ha a törpénél mindig akad némi folyadék, ami kivételesen nem sör.
Éppen kiegyenesedik és ráteszi a tömlőre a tetejét, amikor nem várt dolog történik vele. Valaki neki ütközik. Erre igazán nem számított.*
- Hé, hó! Nézz az orrod elé! *mordul fel mély, öblös hangon, és közben megfordul, hogy megszemlélje, mi okozta a kis balesetet. Szerencsére nem volt olyan nagy ütközés, hogy fejjel előre beessen a szökőkútba, de azért hirtelenjében neki is megingott a lába egy pillanatra. Talán még le is teremtené továbbra is a dolog okozóját, ha nem látna meg egy helyes kis elf kislányt a földön csücsülve. Ekkor vonja fel a szemöldökét. Enyhülnek a vonásai, de látszik rajta, hogy gondban van. Ő maga ugyan nem igazán találkozott eddig még elfekkel, de hallomásból úgy tudja, nem épp a népe barátai. Ám neki még sosem volt velük gondja.*
~Ez csak egy gyermek.~
*No igen, ez is sokat nyom a latban. Lejjebb kúszik a szemöldöke, és torkát is megköszörüli.*
- Szép ütközés volt. *mosolyodik el végre, és lehajol, hogy kezét nyújtsa a kislánynak és felsegítse. Persze ügyelve arra, hogy minél messzebb legyenek a kis kezecskék a táskájától. Sosem lehet tudni. A városokról is hallott már egy s mást.*
- Én rendben vagyok. *válaszol azután.*- És Te jól vagy, kicsi leány?
A hozzászólás írója (Nengrath Aralgir Dorarduil) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2017.04.07 21:59:53
*Elszakad végre a férfi Ábrándtól, s magára hagyja a pónit az istállóban. Pontosabban magára... meg a lovászfiúra, a gwuffokra és lovakra, meg még ki tudja milyen furcsa és istentelen állatokra. Ő maga nem sok hátassal találkozott a hegyek mélyén, a lovakra is rácsodálkozott némileg, amikor egy évvel ezelőtt elhagyta Mélykőt, és egy idegen vándorba futott északon. De ezek az állatok... fene tudja mire kellenek. Szántásra vetésre ott az ökrök, hátasnak meg a pónik, esetleg a lovak, de a többi...?
Elgondolkodva sétál lassan a tér közepén álló szökőkúthoz, majd felsóhajt és beledugja kezét a vízbe. Alaposan megmossa azt, majd az arca következik, hogy legalább azon ne legyen annyira látványos, hogy hosszú utazásról érkezett, végül pedig előveszi iszákját és megtölti azt. Jó alaposan meg is húzza utána. Kiissza az összes vizet, majd ismét elmeríti, biztos ami biztos alapon. Az sem baj, ha a törpénél mindig akad némi folyadék, ami kivételesen nem sör.
Éppen kiegyenesedik és ráteszi a tömlőre a tetejét, amikor nem várt dolog történik vele. Valaki neki ütközik. Erre igazán nem számított.*
- Hé, hó! Nézz az orrod elé! *mordul fel mély, öblös hangon, és közben megfordul, hogy megszemlélje, mi okozta a kis balesetet. Szerencsére nem volt olyan nagy ütközés, hogy fejjel előre beessen a szökőkútba, de azért hirtelenjében neki is megingott a lába egy pillanatra. Talán még le is teremtené továbbra is a dolog okozóját, ha nem látna meg egy helyes kis elf kislányt a földön csücsülve. Ekkor vonja fel a szemöldökét. Enyhülnek a vonásai, de látszik rajta, hogy gondban van. Ő maga ugyan nem igazán találkozott eddig még elfekkel, de hallomásból úgy tudja, nem épp a népe barátai. Ám neki még sosem volt velük gondja.*
~Ez csak egy gyermek.~
*No igen, ez is sokat nyom a latban. Lejjebb kúszik a szemöldöke, és torkát is megköszörüli.*
- Szép ütközés volt. *mosolyodik el végre, és lehajol, hogy kezét nyújtsa a kislánynak és felsegítse. Persze ügyelve arra, hogy minél messzebb legyenek a kis kezecskék a táskájától. Sosem lehet tudni. A városokról is hallott már egy s mást.*
- Én rendben vagyok. *válaszol azután.*- És Te jól vagy, kicsi leány?
A hozzászólás írója (Nengrath Aralgir Dorarduil) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2017.04.07 21:59:53
8270. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2017-04-07 21:30:31
Üzenet elküldve: 2017-04-07 21:30:31
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 27
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 27
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Nengrath//
*Picit gyorsít a léptein, lassan már majdnem fut. Mindig el tud keveredni, de már lassan sötétedik, és napnyugta után nem gyakran szeret egyedül mászkálni. A falujában, illetve akörül igen, mert nagyjából ismer mindenkit, de bizalmatlanabb ezekkel a városokkal szemben. Ijesztgették már őt, hogy sötétedés után milyen veszélyes lehet a város egyes részein, így aztán úgy látja, hogy inkább jobb a biztonság.
A főtér ismerős szökőkútját meglátva nagy mosollyal gyorsít. Már nagyon ráférne pár korty, néha megfeledkezik róla, hogy ellenőrizze a dolgait, és sajnos már későn vette észre, hogy alig van víz a kulacsában. Rendesen megszomjazott azóta. Most nem fogja elköveti ugyanezt a hibát, bár esedékes, hogy holnap ki lesz öntve és új, frissebb, hidegebbel pótolja, a biztonság kedvéért azért jobb ha már most újratölti a kulacsot. Futás közben elgondolkodva néz vissza arról amerről jött. Talán még bőven időben van, lehet hogy egy gyors piac vagy a könyvtár meglátogatása is belefért volna még az idejébe, mielőtt rásötétedett volna. Lehet, hogy nem kellene ennyire idegeskednie miatta, hiszen nem azért vannak itt a városőrök, hogy figyeljenek a biztonságra, vagy rosszul tudja?
Észre se veszi merre bambul, ameddig valaminek neki nem ütközik, és a földre nem huppan. Pár pillanatig csak pislog az ütődéstől, hogy felfogja legalább, hogy mi is történt. Csak azután pillant fel, hogy minek, vagy kinek is kocogott éppen neki.*
- Bocsánat! Elnézést kérek, nem figyeltem! Nem ütötte meg magát? *Nem tudja, hogy örüljön-e neki, hogy az előtte álló férfinak ment neki és nem a falnak, vagy bukfencezett bele a szökőkútba, mindenesetre nem győz elégszer bocsánatot kérni a figyelmetlenségéért, miközben próbál talpra kecmeregni. Aggódva figyeli, reméli nem haragította magára az idegent, valahogy nem vágyik egy jó alapos és hangos kioktatásra. Észre se vette, mikor kanyarodott el ennyire, de talán tényleg jobb így, mintha egyenesen beleszáguldott volna a vízbe.*
*Picit gyorsít a léptein, lassan már majdnem fut. Mindig el tud keveredni, de már lassan sötétedik, és napnyugta után nem gyakran szeret egyedül mászkálni. A falujában, illetve akörül igen, mert nagyjából ismer mindenkit, de bizalmatlanabb ezekkel a városokkal szemben. Ijesztgették már őt, hogy sötétedés után milyen veszélyes lehet a város egyes részein, így aztán úgy látja, hogy inkább jobb a biztonság.
A főtér ismerős szökőkútját meglátva nagy mosollyal gyorsít. Már nagyon ráférne pár korty, néha megfeledkezik róla, hogy ellenőrizze a dolgait, és sajnos már későn vette észre, hogy alig van víz a kulacsában. Rendesen megszomjazott azóta. Most nem fogja elköveti ugyanezt a hibát, bár esedékes, hogy holnap ki lesz öntve és új, frissebb, hidegebbel pótolja, a biztonság kedvéért azért jobb ha már most újratölti a kulacsot. Futás közben elgondolkodva néz vissza arról amerről jött. Talán még bőven időben van, lehet hogy egy gyors piac vagy a könyvtár meglátogatása is belefért volna még az idejébe, mielőtt rásötétedett volna. Lehet, hogy nem kellene ennyire idegeskednie miatta, hiszen nem azért vannak itt a városőrök, hogy figyeljenek a biztonságra, vagy rosszul tudja?
Észre se veszi merre bambul, ameddig valaminek neki nem ütközik, és a földre nem huppan. Pár pillanatig csak pislog az ütődéstől, hogy felfogja legalább, hogy mi is történt. Csak azután pillant fel, hogy minek, vagy kinek is kocogott éppen neki.*
- Bocsánat! Elnézést kérek, nem figyeltem! Nem ütötte meg magát? *Nem tudja, hogy örüljön-e neki, hogy az előtte álló férfinak ment neki és nem a falnak, vagy bukfencezett bele a szökőkútba, mindenesetre nem győz elégszer bocsánatot kérni a figyelmetlenségéért, miközben próbál talpra kecmeregni. Aggódva figyeli, reméli nem haragította magára az idegent, valahogy nem vágyik egy jó alapos és hangos kioktatásra. Észre se vette, mikor kanyarodott el ennyire, de talán tényleg jobb így, mintha egyenesen beleszáguldott volna a vízbe.*
8269. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2017-04-06 20:51:25
Üzenet elküldve: 2017-04-06 20:51:25
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 14
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 14
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
*Már kezd esteledni, mire megpillantja Arthenior házainak tetejét. Legalább is úgy véli, ez már Arthenior lehet. Még soha nem járt itt azelőtt. Ábránd egykedvűen caplat alatta. Úgy tűnik a csődör hamarabb megunta az utazást, mint ő maga. Habár azt se mondhatni, hogy neki sok kedve volna még a hosszas baktatáshoz. Sör kellene ide, meg valami puha derékalj, és valami jó adag, zsíros, tápláló étel. De szerencsére az ilyen városokban mindig akad egy fogadó a közelben.
Ámulva nézi a csodás és tágas főteret, amikor a pónija patái már a város földjét tapodják. Nem száll le azonnal az állatról, csak megtorpan vele egy időre, s miközben megigazítja mellkasán tegeze bőrszíját, körbenéz egy kissé. Nem kell sok idő, hogy megpillantsa a fogadót. Hálát rebeg magában Wylnuranának. Hát ideért, és minden rendben történt.
Lassan leszáll a póniról, és megpaskolja a kissé megrázkódó állat nyakát.*
- Jól van, no, mindjárt találunk neked valami jó helyet. *néz körül, és meg is pillantja az istállót.*- Azt ott jó is lesz, ha minden igaz. Ha jól mennek a dolgaink, ma este mindketten jól belakhatunk és nyugodtan alhatunk. *mosolyog Ábrándra. A póni egyetértően prüszköl egyet, mintha csak értené a férfi szavait. Nengrath pedig kedvesen megpaskolgatja újra az állatot. Aztán megfogja annak kantárját, s elindul vele az istálló felé.*
Ámulva nézi a csodás és tágas főteret, amikor a pónija patái már a város földjét tapodják. Nem száll le azonnal az állatról, csak megtorpan vele egy időre, s miközben megigazítja mellkasán tegeze bőrszíját, körbenéz egy kissé. Nem kell sok idő, hogy megpillantsa a fogadót. Hálát rebeg magában Wylnuranának. Hát ideért, és minden rendben történt.
Lassan leszáll a póniról, és megpaskolja a kissé megrázkódó állat nyakát.*
- Jól van, no, mindjárt találunk neked valami jó helyet. *néz körül, és meg is pillantja az istállót.*- Azt ott jó is lesz, ha minden igaz. Ha jól mennek a dolgaink, ma este mindketten jól belakhatunk és nyugodtan alhatunk. *mosolyog Ábrándra. A póni egyetértően prüszköl egyet, mintha csak értené a férfi szavait. Nengrath pedig kedvesen megpaskolgatja újra az állatot. Aztán megfogja annak kantárját, s elindul vele az istálló felé.*
8268. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2017-04-06 12:03:05
Üzenet elküldve: 2017-04-06 12:03:05
ÚJ
![>Bölény Grindwullf [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/2638_orias_ferfi.jpg)
Rang: Játékos
IC üzenetek: 246
OOC üzenetek: 19
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 246
OOC üzenetek: 19
Játékstílus: Vakmerő
*Újra kifelé trappol a városból, ezúttal azonban meglehetősen jobban felfegyverzett állapotban teszi ezt mint az ezt megelőző alkalmak bármelyikén. Ez tulajdonképpen jó hír. Bár az is tény, hogy nem kevés aranya elment a mókára. Ezt pedig pótolnia kell valahogy. Erre viszont csak egyetlen megbízható módszert ismer. Az pedig kétség kívül, hogy is mondják? Viselkedés szociológiai szempontból komoly kérdéseket vethet fel.*
~ Lecsapo' valami tökfejet a zsetoné' höh ~
*Vállán a husáng, jobb oldalon, övében a rozsdás hosszú kard, balján a csont tőr. Menet kész. Még a kulacsa is tele van. Igazán itt az ideje hogy szerezzen végre egy rohadt lovat. De addig is, jó lesz gyalog is.*
~ Lecsapo' valami tökfejet a zsetoné' höh ~
*Vállán a husáng, jobb oldalon, övében a rozsdás hosszú kard, balján a csont tőr. Menet kész. Még a kulacsa is tele van. Igazán itt az ideje hogy szerezzen végre egy rohadt lovat. De addig is, jó lesz gyalog is.*
8267. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2017-04-06 00:27:55
Üzenet elküldve: 2017-04-06 00:27:55
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 8
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 8
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Kessadel//
*Igazán sugárzó a lány mosolya. Igazából gyerekként, amikor meglátta régen, Lynnar nyomban beleszeretett. A kislány semmilyen volt, és mégis... volt benne valami. Talán a fiúcska is azt látta, amit Szürkevér. Vagy Vándor. Vagy a Soknevű, ahogyan olykor magában nevezte.
De visszatérve Kessadelre, mert, hogy valóban ő az, előnyére vált az idő. De hát a gyerek szerelmek jönnek és mennek. Ahogyan a lány sugárzó mosolya is.*
- No, nem kell ennyire örülni nekem. *érti is félre a dolgot, de csak megrántja a vállát. A tengerész múltat hamar lezárják. A lány legalább kapott lehetőségeket. Ő maga inkább feladatokat. Habár volt egy teljes év majdnem, amikor a férfi mellett maradt maga is. Kessadel akkor épp máshol volt, és egyetlen szót sem ejtettek róla. Lynar kérdezte egyszer... de kitérő választ kapott.*
- Tehát már itt van. Mi járhat abban a csavaros fejében? *kérdezi, kissé furcsán fogalmazva. Olykor érdekesen jönnek nyelvére a szavak. Szerencsére a betanult daloknál ez sosem fordult még elő.
Végül a lány valami szálláshelyet említ. Erre csak felvonja a szemöldökét.*
- Nocsak. Hát van az is? *kérdez vissza. Fájlalná költeni a pénzét, ha anélkül is ehet, aludhat és fürödhet, hogy ezt kellene tennie. A kis szemtelenek mindig olyan nehezen gördülnek ki a zsebéből.*
- Nem kell nekem a királyi kényelem, az utcán szoktam hálni, jó lesz az. *bólint aztán.*
- Csak mi ketten leszünk? *kérdezi. Sosem lehet tudni. Látszólag elkészül közben az indulásra, így csak a lányra vár.*
*Igazán sugárzó a lány mosolya. Igazából gyerekként, amikor meglátta régen, Lynnar nyomban beleszeretett. A kislány semmilyen volt, és mégis... volt benne valami. Talán a fiúcska is azt látta, amit Szürkevér. Vagy Vándor. Vagy a Soknevű, ahogyan olykor magában nevezte.
De visszatérve Kessadelre, mert, hogy valóban ő az, előnyére vált az idő. De hát a gyerek szerelmek jönnek és mennek. Ahogyan a lány sugárzó mosolya is.*
- No, nem kell ennyire örülni nekem. *érti is félre a dolgot, de csak megrántja a vállát. A tengerész múltat hamar lezárják. A lány legalább kapott lehetőségeket. Ő maga inkább feladatokat. Habár volt egy teljes év majdnem, amikor a férfi mellett maradt maga is. Kessadel akkor épp máshol volt, és egyetlen szót sem ejtettek róla. Lynar kérdezte egyszer... de kitérő választ kapott.*
- Tehát már itt van. Mi járhat abban a csavaros fejében? *kérdezi, kissé furcsán fogalmazva. Olykor érdekesen jönnek nyelvére a szavak. Szerencsére a betanult daloknál ez sosem fordult még elő.
Végül a lány valami szálláshelyet említ. Erre csak felvonja a szemöldökét.*
- Nocsak. Hát van az is? *kérdez vissza. Fájlalná költeni a pénzét, ha anélkül is ehet, aludhat és fürödhet, hogy ezt kellene tennie. A kis szemtelenek mindig olyan nehezen gördülnek ki a zsebéből.*
- Nem kell nekem a királyi kényelem, az utcán szoktam hálni, jó lesz az. *bólint aztán.*
- Csak mi ketten leszünk? *kérdezi. Sosem lehet tudni. Látszólag elkészül közben az indulásra, így csak a lányra vár.*
8266. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2017-04-06 00:16:45
Üzenet elküldve: 2017-04-06 00:16:45
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 7
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 7
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Lynnar//
*Tudta hogy kit keres és neki meg volt az az előnye is, hogy az illetőt vörös hajáról könnyű felismerni. Ráadásul dalnok, tehát kifejezetten nehéz lett volna összekevernie bárkivel. Az eszébe sem jut, hogy ő viszont sokkal többet változhatott és sokkal átlagosabb annál, minthogy csak úgy egyértelműen beazonosítsák. Lynnarnak viszont sikerül, ezzel máris eredményesen vette az első próbáját, Kessa arcán pedig meg is jelenik valami halvány mosolyféleség. Nem szokása nagyon mosolyogni, de kétségkívül jól esik neki hogy a másik így emlékszik rá. Ez a mosoly egészen a "vén róka" megnevezésig tart, méghozzá meglehetősen látványosan és hirtelen tűnik el.*
- Mm.
*Egyértelmű hogy a felemlegetett emlék nem tartozik neki a legkellemesebbek közé.*
- Hasznos volt.
*Elintézi inkább ennyivel, hiszen tényleg sokat tanult, de hogy összességében jót tett neki? Hát... Jobban is el tudta volna tölteni az idejét. Lihanech említésére csak megrántja a vállát, járt ott is valamikor, de az is csak egy hely volt a sok közül.*
- Amúgy is-is. Hozzá érkeztem, néhány nappal ezelőtt, és ő küldött.
*Nem kerüli el figyelmét hogy pakolászik a férfi.*
- Mehetünk rögtön a szállásra is ha gondolod, bár ott nem olyan finom a vacsora és nem olyan puha az ágy mint a Pegazusban, de ingyen van. Nem sok alkalmam volt még beszélni vele, nagyon elfoglalt és a szokottnál is titokzatosabb, csak érted küldött, meg hogy ismerjem meg a várost.
*Tudta hogy kit keres és neki meg volt az az előnye is, hogy az illetőt vörös hajáról könnyű felismerni. Ráadásul dalnok, tehát kifejezetten nehéz lett volna összekevernie bárkivel. Az eszébe sem jut, hogy ő viszont sokkal többet változhatott és sokkal átlagosabb annál, minthogy csak úgy egyértelműen beazonosítsák. Lynnarnak viszont sikerül, ezzel máris eredményesen vette az első próbáját, Kessa arcán pedig meg is jelenik valami halvány mosolyféleség. Nem szokása nagyon mosolyogni, de kétségkívül jól esik neki hogy a másik így emlékszik rá. Ez a mosoly egészen a "vén róka" megnevezésig tart, méghozzá meglehetősen látványosan és hirtelen tűnik el.*
- Mm.
*Egyértelmű hogy a felemlegetett emlék nem tartozik neki a legkellemesebbek közé.*
- Hasznos volt.
*Elintézi inkább ennyivel, hiszen tényleg sokat tanult, de hogy összességében jót tett neki? Hát... Jobban is el tudta volna tölteni az idejét. Lihanech említésére csak megrántja a vállát, járt ott is valamikor, de az is csak egy hely volt a sok közül.*
- Amúgy is-is. Hozzá érkeztem, néhány nappal ezelőtt, és ő küldött.
*Nem kerüli el figyelmét hogy pakolászik a férfi.*
- Mehetünk rögtön a szállásra is ha gondolod, bár ott nem olyan finom a vacsora és nem olyan puha az ágy mint a Pegazusban, de ingyen van. Nem sok alkalmam volt még beszélni vele, nagyon elfoglalt és a szokottnál is titokzatosabb, csak érted küldött, meg hogy ismerjem meg a várost.
8265. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2017-04-05 23:04:32
Üzenet elküldve: 2017-04-05 23:04:32
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 8
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 8
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Kessadel//
*Végül csak sikerül belelendülnie a dolgokba. Egészen jól megy. Néhányan még megtisztelik pár arannyal, és ez neki elég is mára. Sokkal jobban érzi magát tőle. Lesz mit ennie és innia ma este, és még meleg ágyban is aludhat. Nem beszélve az összetapadt, gubancos vörös hajtincseiről, melyeken nem ártana már kimosni és alaposan kifésülni. Egy bárd legyen mindig ápolt és igényes. Bármilyen hosszú út is áll mögötte.
Mikor a lány már közeledik hozzá, akkor hagyja abba az énekét és ereszti le a lantját. Nem látja a rájuk telepedő, éjszakát előrejelző félhomályban egyelőre, csak elkezd nekilátni a pakolásnak, hogy a fogadó felé vehesse az irányt. Ám ekkor ér oda hozzá a másik. Olyan egyszerűen áll oda mellé, mintha nap mint nap találkoznának, és nem teltek volna már el hosszú évek azóta a nap óta a Kikötőben. Akkor még mindketten suhancok voltak, ócska kis sihederek. Nem is ismeri fel a lányt azonnal. Az ő lángvörös haja sokkal hamarabb kitűnik a tömegből, és felismerhetővé teszi. Egyik kezében felemelve táskáját néz az érkezőre homlok ráncolva. Méregeti néhány pillanatig, de okos fiú révén nem kell sokáig gondolkodnia.*
- Kessadel?
*Igen, minden bizonnyal ő az. Magasabb lett, habár nem sokkal, de a szemei elárulják. Habár felnőtt nő már a lány, a domborulatai nem mutatják meg ezt különösebben.*
- Nahát, tényleg Te vagy az? *jelenik meg széles, cinkos vigyor a fiú arcán.*- Szóval Te is itt vagy. Tervezhet valamit a vén róka. *vigyorog továbbra is, aztán pedig megrázza a fejét.*
- Most érkeztem. Csak a vacsorára valót kerestem meg. *válaszol.*- Na és Te? Amikor találkoztunk, épp matróznak készültél állni nem? Mintha azt mondta volna *céloz csak ily mód arra, akiről beszélnek*- hogy egy év tengeri élet jót fog tenni neked. Vagy tán' rosszul emlékszem? *szereli fel magára holmijait közben. Úgy tűnik a szavai ennyi év után sem fogytak el. De a cserfes kisfiúból időközben nagyszájú és jóképű ifjú lett.*
- Na és jó tett? *kérdezi kajánul.*- Nem lepte be teljesen a só a hajad, azt látom. *céloz rá, hogyha valóban így történt, nem lehetett ott sokáig a lány.*- Lihanech pedig változatlanul unalmas, mint az állóvíz. *fűz hozzá a maga múltjából egy keveset.*
- Te is hozzá érkeztél? Vagy ő küldött?
*Alaposan odafigyel, hogy ne ejtse ki a nevét.*
*Végül csak sikerül belelendülnie a dolgokba. Egészen jól megy. Néhányan még megtisztelik pár arannyal, és ez neki elég is mára. Sokkal jobban érzi magát tőle. Lesz mit ennie és innia ma este, és még meleg ágyban is aludhat. Nem beszélve az összetapadt, gubancos vörös hajtincseiről, melyeken nem ártana már kimosni és alaposan kifésülni. Egy bárd legyen mindig ápolt és igényes. Bármilyen hosszú út is áll mögötte.
Mikor a lány már közeledik hozzá, akkor hagyja abba az énekét és ereszti le a lantját. Nem látja a rájuk telepedő, éjszakát előrejelző félhomályban egyelőre, csak elkezd nekilátni a pakolásnak, hogy a fogadó felé vehesse az irányt. Ám ekkor ér oda hozzá a másik. Olyan egyszerűen áll oda mellé, mintha nap mint nap találkoznának, és nem teltek volna már el hosszú évek azóta a nap óta a Kikötőben. Akkor még mindketten suhancok voltak, ócska kis sihederek. Nem is ismeri fel a lányt azonnal. Az ő lángvörös haja sokkal hamarabb kitűnik a tömegből, és felismerhetővé teszi. Egyik kezében felemelve táskáját néz az érkezőre homlok ráncolva. Méregeti néhány pillanatig, de okos fiú révén nem kell sokáig gondolkodnia.*
- Kessadel?
*Igen, minden bizonnyal ő az. Magasabb lett, habár nem sokkal, de a szemei elárulják. Habár felnőtt nő már a lány, a domborulatai nem mutatják meg ezt különösebben.*
- Nahát, tényleg Te vagy az? *jelenik meg széles, cinkos vigyor a fiú arcán.*- Szóval Te is itt vagy. Tervezhet valamit a vén róka. *vigyorog továbbra is, aztán pedig megrázza a fejét.*
- Most érkeztem. Csak a vacsorára valót kerestem meg. *válaszol.*- Na és Te? Amikor találkoztunk, épp matróznak készültél állni nem? Mintha azt mondta volna *céloz csak ily mód arra, akiről beszélnek*- hogy egy év tengeri élet jót fog tenni neked. Vagy tán' rosszul emlékszem? *szereli fel magára holmijait közben. Úgy tűnik a szavai ennyi év után sem fogytak el. De a cserfes kisfiúból időközben nagyszájú és jóképű ifjú lett.*
- Na és jó tett? *kérdezi kajánul.*- Nem lepte be teljesen a só a hajad, azt látom. *céloz rá, hogyha valóban így történt, nem lehetett ott sokáig a lány.*- Lihanech pedig változatlanul unalmas, mint az állóvíz. *fűz hozzá a maga múltjából egy keveset.*
- Te is hozzá érkeztél? Vagy ő küldött?
*Alaposan odafigyel, hogy ne ejtse ki a nevét.*
8264. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2017-04-05 22:39:09
Üzenet elküldve: 2017-04-05 22:39:09
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 7
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 7
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
// Lynnar //
*A szegénynegyed felől érkezik a főtérre, néhány napja megérkezett már, azóta jár-kel a városban hogy megismerkedjen mindennel amivel érdemes. Ha minden igaz most meg is fogja találni itt akit kellene, és lássanak csodát, még csak nehéz dolga sincs, hiszen énekszóval hívja fel magára a figyelmet. Kessától távol áll minden hasonló magamutogatás, de hát pont ezért van szükség mindkettejükre. A szöget sem próbáljuk borral beverni, ahogy a pohárba sem kalapácsot öntünk.*
- Váratlanul pontos vagy.
*Különösebb üdvözlés nélkül szólítja meg ismerősét, valahogy sosem volt az a kedves fajta.*
- Megtaláltad már, vagy még nem is kerested?
*Közben persze mellé lép, kicsit még talán mögé is, a saját "mintha itt sem lennék" stílusával. Meg sem várja hogy a dalt befejezze úgy szúrja közbe a szavait, de nem sürgős neki a válasz, türelmes lány ő. Az a lehetőség meg sem fordul a fejében, hogy "már kereste de nem találta", ennél többet feltételez mindenkiről akivel az ura szorosabb kapcsolatban áll.*
*A szegénynegyed felől érkezik a főtérre, néhány napja megérkezett már, azóta jár-kel a városban hogy megismerkedjen mindennel amivel érdemes. Ha minden igaz most meg is fogja találni itt akit kellene, és lássanak csodát, még csak nehéz dolga sincs, hiszen énekszóval hívja fel magára a figyelmet. Kessától távol áll minden hasonló magamutogatás, de hát pont ezért van szükség mindkettejükre. A szöget sem próbáljuk borral beverni, ahogy a pohárba sem kalapácsot öntünk.*
- Váratlanul pontos vagy.
*Különösebb üdvözlés nélkül szólítja meg ismerősét, valahogy sosem volt az a kedves fajta.*
- Megtaláltad már, vagy még nem is kerested?
*Közben persze mellé lép, kicsit még talán mögé is, a saját "mintha itt sem lennék" stílusával. Meg sem várja hogy a dalt befejezze úgy szúrja közbe a szavait, de nem sürgős neki a válasz, türelmes lány ő. Az a lehetőség meg sem fordul a fejében, hogy "már kereste de nem találta", ennél többet feltételez mindenkiről akivel az ura szorosabb kapcsolatban áll.*
8263. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2017-04-05 15:19:31
Üzenet elküldve: 2017-04-05 15:19:31
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 80
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 80
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Vándorút a Mágustoronyba//
//Meira//
*A Gazdagnegyed igazán különleges. Belnis tátott szájjal sétált végig a széles utcákon Meira mellett. A fényűzés és a pompa teljesen levette a lábáról. Most van először lehetősége ilyen helyet megcsodálni. Teljesen magával ragadó. Ebbe az egészben az a legfurább, hogy valakinek az a természetes, hogy ide jön haza. Belnisnek ez szinte elképzelhetetlen. A nagyvárosi élet és egy falusi tanyasi élet teljesen más.*
-Rendben, mehetünk. Azokon a külső területeken még nem jártam.
*Belnis szívesen hallgatja Meira emlékeit. Érdekes történetek. Örül neki, hogy a lány bízik benne, és mesél neki picit az életéről. Az utóbbi előbbi kijelentésén kicsit meglepődik.*
-Követted? Ezt hogy érted?
//Meira//
*A Gazdagnegyed igazán különleges. Belnis tátott szájjal sétált végig a széles utcákon Meira mellett. A fényűzés és a pompa teljesen levette a lábáról. Most van először lehetősége ilyen helyet megcsodálni. Teljesen magával ragadó. Ebbe az egészben az a legfurább, hogy valakinek az a természetes, hogy ide jön haza. Belnisnek ez szinte elképzelhetetlen. A nagyvárosi élet és egy falusi tanyasi élet teljesen más.*
-Rendben, mehetünk. Azokon a külső területeken még nem jártam.
*Belnis szívesen hallgatja Meira emlékeit. Érdekes történetek. Örül neki, hogy a lány bízik benne, és mesél neki picit az életéről. Az utóbbi előbbi kijelentésén kicsit meglepődik.*
-Követted? Ezt hogy érted?
8262. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2017-04-05 15:10:16
Üzenet elküldve: 2017-04-05 15:10:16
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 8
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 8
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Nyílt//
- Lynne, Lynne, szép leány, tavasz zöldes derekán...
Lynne, Lynne, elillant, nyomában sereg ifjú villant.
Lynne, Lynne, te ledér, szép reményű víg kedély.
Lynne, Lynne, ostoba, hideg föld az otthona.
*Nem adja fel, tovább énekel, habár úgy tűnik nem nagyon foglalkozik vele senki. Az este már a nyakán van, ezért ha tehetné, rákapcsolna, de hát ez nem egy olyan szakma, amiben ha gyorsít egy alapjáraton lassabb hangvételű éneken, akkor hamarabb keres pénzt. Habár az lehet, hogy gyorsabban felfigyelnének rá, csak nem jutalmaznák a szépen zengő hangját és a lanton való pengetését. Neki pedig nem csak a figyelemre van szüksége, de aranyra is. S ekkor megtörténik a csoda... ami nem nagy csoda, de kezdetnek azért nem rossz. Tíz arany landol a lábai elé letett, felfordított kalapjában egy nemesnek tűnő sötételf férfitól.*
- Hálásan köszönöm, nagyuram! *hajol is meg kissé, azzal nem is vesztegeti tovább az idejét, máris folytatja a dalt.*
- Lynne, Lynne, szép leány, tavasz zöldes derekán...
*Hátha hoz még neki egy kis aranyat. Ha pedig nem, akkor vált valami vidámabbra. Ha kevésbé is ismert dal, még akkor is lehet, hogy jobban szeretik az itt élők. Nem emlékszik már a város lakóinak daligényeire.*
- Lynne, Lynne, szép leány, tavasz zöldes derekán...
Lynne, Lynne, elillant, nyomában sereg ifjú villant.
Lynne, Lynne, te ledér, szép reményű víg kedély.
Lynne, Lynne, ostoba, hideg föld az otthona.
*Nem adja fel, tovább énekel, habár úgy tűnik nem nagyon foglalkozik vele senki. Az este már a nyakán van, ezért ha tehetné, rákapcsolna, de hát ez nem egy olyan szakma, amiben ha gyorsít egy alapjáraton lassabb hangvételű éneken, akkor hamarabb keres pénzt. Habár az lehet, hogy gyorsabban felfigyelnének rá, csak nem jutalmaznák a szépen zengő hangját és a lanton való pengetését. Neki pedig nem csak a figyelemre van szüksége, de aranyra is. S ekkor megtörténik a csoda... ami nem nagy csoda, de kezdetnek azért nem rossz. Tíz arany landol a lábai elé letett, felfordított kalapjában egy nemesnek tűnő sötételf férfitól.*
- Hálásan köszönöm, nagyuram! *hajol is meg kissé, azzal nem is vesztegeti tovább az idejét, máris folytatja a dalt.*
- Lynne, Lynne, szép leány, tavasz zöldes derekán...
*Hátha hoz még neki egy kis aranyat. Ha pedig nem, akkor vált valami vidámabbra. Ha kevésbé is ismert dal, még akkor is lehet, hogy jobban szeretik az itt élők. Nem emlékszik már a város lakóinak daligényeire.*
8261. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2017-04-04 21:45:10
Üzenet elküldve: 2017-04-04 21:45:10
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 51
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 51
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
//Érkezés//
*Hajnali órákban érkezett meg a városba. Már ilyenkor ébredezőben volt a város. Megtorpan az út végénél, a Főtér szélén.*
- Hát végül csak eljutottunk valahova! - *sandított le a jobb vállán ülő szarkára.
Amaz mintha értette volna hogy utazásuk legalábbis egy időre végetért most széttárja szárnyait és egy cserregés kíséretében felreppen pihenőhelyéről és a tér közepén tündöklő szökőkút szélére száll le, hogy belekortyolhasson a frissítő hűs vizébe.
Fyolana némi habozás után követi a madarat, és ő maga is belenyúl a vízbe, hogy megmossa kezét és arcát, majd felemeli a fejét, és megtámaszkodik a kezeivel a perembe. A víz tükrében szinte elmerül a tekintete, elveszik a gondolataiban. Új neki ez az egész. Kicsit tartott a várostól és az idegenektől, de hát pont ezért hozta magával Bynne-t hogy ne legyen egyedül. Kíváncsisága erősebbnek bizonyult félelménél, hiszen már itt van. Pár percig így maradhatott, ő maga nem érzékelte az idő múlását. Apró társának mosakodása által a vízen keletkezett fodrok zökkentették vissza a valós világba.
Felegyenesedik, és egy ásítással együtt nyújtózkodik, vékonyka szárnyai belerezegnek. Karjait leejti, és hátat fordítva a kútnak lassan szemügyre veszi a helyszínt. Szemben az út felől most is egy kereskedő érkezett meg az áruival, valószínűleg a piactér felé igyekezve halad át a téren. Egy őr masírozik épp el a most bal oldalt elhelyezkedő fogadó előtt.
Ahogy tekintete halad körbe a téren egy kis időre megállapodik egy kőpadon alvó részeg férfin akit bár nem hall, de szájának mozgásából biztosra veszi hogy épp motyog valamit álmában.
Tőle nem messze egy fa alatt is állt egy pad, így azt most megcélozta. Bár nem volt fáradt, de szívesebben nézelődik inkább onnan mint a középen álló szökőkút mellől, ahonnan mindenki azonnal észreveszi. Nem kedveli ha a figyelem középpontja, zavarba hozza.
Odasétál, majd picit felröppenve helyezkedik el a faragott kövön, és bambul tovább ahogyan a helyi emberek teszik a dolgukat. Mindeközben kis barátja a felette telepedett le az egyik fa ágon.
Frissensült kenyér illata csapta meg Fyolana orrát, és csak most vette észre hogy valójában milyen éhes is. Városnézést tervezett, de az most várhat, inkább a Fogadó felé veti tekintetét.*
~Végül is ideje egy reggelinek~ *felnéz a szarkára* - Megvársz ugye? - *választ nem várva tündérünk feláll és lassan megindul a Fogadó ajtaja felé, remélve hogy kap valami reggelinek valót.*
*Hajnali órákban érkezett meg a városba. Már ilyenkor ébredezőben volt a város. Megtorpan az út végénél, a Főtér szélén.*
- Hát végül csak eljutottunk valahova! - *sandított le a jobb vállán ülő szarkára.
Amaz mintha értette volna hogy utazásuk legalábbis egy időre végetért most széttárja szárnyait és egy cserregés kíséretében felreppen pihenőhelyéről és a tér közepén tündöklő szökőkút szélére száll le, hogy belekortyolhasson a frissítő hűs vizébe.
Fyolana némi habozás után követi a madarat, és ő maga is belenyúl a vízbe, hogy megmossa kezét és arcát, majd felemeli a fejét, és megtámaszkodik a kezeivel a perembe. A víz tükrében szinte elmerül a tekintete, elveszik a gondolataiban. Új neki ez az egész. Kicsit tartott a várostól és az idegenektől, de hát pont ezért hozta magával Bynne-t hogy ne legyen egyedül. Kíváncsisága erősebbnek bizonyult félelménél, hiszen már itt van. Pár percig így maradhatott, ő maga nem érzékelte az idő múlását. Apró társának mosakodása által a vízen keletkezett fodrok zökkentették vissza a valós világba.
Felegyenesedik, és egy ásítással együtt nyújtózkodik, vékonyka szárnyai belerezegnek. Karjait leejti, és hátat fordítva a kútnak lassan szemügyre veszi a helyszínt. Szemben az út felől most is egy kereskedő érkezett meg az áruival, valószínűleg a piactér felé igyekezve halad át a téren. Egy őr masírozik épp el a most bal oldalt elhelyezkedő fogadó előtt.
Ahogy tekintete halad körbe a téren egy kis időre megállapodik egy kőpadon alvó részeg férfin akit bár nem hall, de szájának mozgásából biztosra veszi hogy épp motyog valamit álmában.
Tőle nem messze egy fa alatt is állt egy pad, így azt most megcélozta. Bár nem volt fáradt, de szívesebben nézelődik inkább onnan mint a középen álló szökőkút mellől, ahonnan mindenki azonnal észreveszi. Nem kedveli ha a figyelem középpontja, zavarba hozza.
Odasétál, majd picit felröppenve helyezkedik el a faragott kövön, és bambul tovább ahogyan a helyi emberek teszik a dolgukat. Mindeközben kis barátja a felette telepedett le az egyik fa ágon.
Frissensült kenyér illata csapta meg Fyolana orrát, és csak most vette észre hogy valójában milyen éhes is. Városnézést tervezett, de az most várhat, inkább a Fogadó felé veti tekintetét.*
~Végül is ideje egy reggelinek~ *felnéz a szarkára* - Megvársz ugye? - *választ nem várva tündérünk feláll és lassan megindul a Fogadó ajtaja felé, remélve hogy kap valami reggelinek valót.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7361-7380 , 7381-7400 , 7401-7420 , 7421-7440 , 7441-7460 , 7461-7480 , 7481-7500 , 7501-7520 , 7521-7540 , 7541-7560 , 7561-7580 , 7581-7600 , 7601-7620 , 7621-7640 , 7641-7660 , 7661-7680 , 7681-7700 , 7701-7720 , 7721-7740 , 7741-7760 , 7761-7780 , 7781-7800 , 7801-7820 , 7821-7840 , 7841-7860 , 7861-7880 , 7881-7900 , 7901-7920 , 7921-7940 , 7941-7960 , 7961-7980 , 7981-8000 , 8001-8020 , 8021-8040 , 8041-8060 , 8061-8080 , 8081-8100 , 8101-8120 , 8121-8140 , 8141-8160 , 8161-8180 , 8181-8200 , 8201-8220 , 8221-8240 , 8241-8260 , 8261-8280 , 8281-8300 , 8301-8320 , 8321-8340 , 8341-8360 , 8361-8380 , 8381-8400 , 8401-8420 , 8421-8440 , 8441-8460 , 8461-8480 , 8481-8500 , 8501-8520 , 8521-8540 , 8541-8560 , 8561-8580 , 8581-8600 , 8601-8620 , 8621-8640 , 8641-8660 , 8661-8680 , 8681-8700 , 8701-8720 , 8721-8740 , 8741-8760 , 8761-8780 , 8781-8800 , 8801-8820 , 8821-8840 , 8841-8860 , 8861-8880 , 8881-8900 , 8901-8920 , 8921-8940 , 8941-8960 , 8961-8980 , 8981-9000 , 9001-9020 , 9021-9040 , 9041-9060 , 9061-9080 , 9081-9100 , 9101-9120 , 9121-9140 , 9141-9160 , 9161-9180 , 9181-9200 , 9201-9220 , 9221-9240 , 9241-9260 , 9261-9280 , 9281-9300 , 9301-9320 , 9321-9340 , 9341-9360 , 9361-9380 , 9381-9400 , 9401-9420 , 9421-9440 , 9441-9460 , 9461-9480 , 9481-9500 , 9501-9520 , 9521-9540 , 9541-9560 , 9561-9580 , 9581-9600 , 9601-9620 , 9602-9621