//Raken Doral//
*Bár lenne alkalma, hogy bizonygassa, hogy egyáltalán nincs rossz véleménnyel a férfiról, sőt! Megkapónak tartja, az pedig, hogy nem valami fényesre suvickolt nemes, talán csak még többet ad hozzá az értékéhez, de semmiképp sem vesz el belőle. Mivel egyszerű erdőjáró gyermeke ő maga is, így sokkal többre tartja az egyszerű embereket a csillogó arisztokratáknál.
A nőkkel való miben? Felkapja a fejét az elharapott mondatrészre, és miután sikerrel kipislogott a szeméből egy vízcseppet, ami oda talált tévedni, meglepve néz a férfira. Neki örökösen az a baja, hogy nem tud mit kezdeni a férfiakkal, mert csak összekutyul mindent, egyetlen értelmes gondolatot sem képes szavakba önteni. Lehet, hogy Raken is hasonló cipőben jár? Annyira valószínűtlennek tűnik, hiszen eddig is tökéletesen kezelte Dawn zavaros viselkedését.*
-Én is szívesen töltenék időt veled.
*A tegeződés neki is könnyebben szájra áll, de mégis kicsit belepirul, ahogy kiejti. Hiába, elég gyerek még, akit könnyű elvarázsolni, így neki minden figyelmes kis apróság sokkal nagyobbnak és értékelendőbbnek tűnik, mint egy tapasztaltabb nőnek. Raken talán még nem is tudja igazán, mibe keveri magát, hogy nem hajtja el máris a bolondos szöszkét, hanem tovább kedveskedik.*
-Az biztos, hogy nem kóborolna el, ellopni pedig nem tudják, mert csakis nekem engedelmeskedik. Csak nem tudom, nem szólnának-e meg érte.
*El tudja képzelni, hogy ha őrizetlenül, csak így itt hagynák Lupot, akkor hamarosan a városőrség fogná be a kancát, akkor pedig nem győzne magyarázkodni, hogy mit is keres a főtéren mindenféle szerszám és felügyelet nélkül. Jobb lesz tényleg, ha legalább a fogadó elé viszik, ott legalább még mentegetőzhet azzal, hogy hiszen ő csak egy teára ment be.*
-Nem hiszem, hogy erre szükség lesz, de azért megnyugtat a tudat, hogy a védelmed alatt állunk. A meghívást pedig elfogadom, tényleg jólesne most egy forró tea.
*Egy félénk mosoly jelenik meg az arcán, keze önkéntelen mozdulattal indul meg a kanca nyaka felé, hogy végigsimítsa. Talán mégsem lesz ez olyan rossz nap, mint sejtette.
Ellöki magát a kúttól, miután meggyőződött róla, hogy minden nyílvesszőjét összeszedte, íja is megvan, elf nyelven rövid utasítást intéz a lóhoz, aki otthagyja a megdézsmált gazt, és engedelmes kiskutyaként követi gazdáját és annak partnerét a fogadó felé.*