Archívum - Arthenior - Arthenior főtere
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Kedves Kalandozó!
Úgy látszik, betévedtél a könyvtár legeldugottabb termébe. Ahhoz képest, milyen apró ajtó vezetett ide, láthatod, hogy a hely hatalmas. Nagyobb, mint bármely másik terem, nagyobb, mint maga a könyvtár, a templom, és talán nagyobb, mint maga Arthenior. Úgy bizony! Amit magad előtt látsz, az nem más, mint évtizedek hamisítatlan történelme. Háborúk, lázadások, isteni csaták, és minden, amiről eddig csak pletykákból hallottál, most kitárul a szemeid előtt. Persze senkinek nem lenne ideje ezt mind elolvasni, ahhoz még az elfek élete is rövid. Viszont ha valami specifikusat keresel, a könyvtárosok segíthetnek megtalálni. Bánj tisztelettel az itt található tekercsekkel! Ezek nélkül az események nélkül te sem állhatnál ma Lanawin földjén. Ne koszold össze, ne hagyj szamárfület a sarkán, és mindig oda tedd vissza, ahonnan levetted! Ne feledd: talán azt hiszed, biztos talajon állsz, de az csak a tegnapi sár, amely szilárdnak tetteti magát!
A nagyterembe!
Valamelyik kisebb terem:
Kedves Kalandozó!
Úgy látszik, betévedtél a könyvtár legeldugottabb termébe. Ahhoz képest, milyen apró ajtó vezetett ide, láthatod, hogy a hely hatalmas. Nagyobb, mint bármely másik terem, nagyobb, mint maga a könyvtár, a templom, és talán nagyobb, mint maga Arthenior. Úgy bizony! Amit magad előtt látsz, az nem más, mint évtizedek hamisítatlan történelme. Háborúk, lázadások, isteni csaták, és minden, amiről eddig csak pletykákból hallottál, most kitárul a szemeid előtt. Persze senkinek nem lenne ideje ezt mind elolvasni, ahhoz még az elfek élete is rövid. Viszont ha valami specifikusat keresel, a könyvtárosok segíthetnek megtalálni. Bánj tisztelettel az itt található tekercsekkel! Ezek nélkül az események nélkül te sem állhatnál ma Lanawin földjén. Ne koszold össze, ne hagyj szamárfület a sarkán, és mindig oda tedd vissza, ahonnan levetted! Ne feledd: talán azt hiszed, biztos talajon állsz, de az csak a tegnapi sár, amely szilárdnak tetteti magát!
A nagyterembe!
Valamelyik kisebb terem:
<< Előző oldal - Mostani oldal: 229 (4561. - 4580. üzenet)Oldal váltása: - Következő oldal >>
4580. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2013-10-28 12:48:08
Üzenet elküldve: 2013-10-28 12:48:08
Rang: Játékos
IC üzenetek: 30
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 30
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
// Alma, messze a fától – Huron Uilosson //
*Harcosok beszéde ez, és harcosok tartása. Hogy miért nem néznek egymásra? Ade azért nem, mert számára a fegyelem fontos erény, bár ezt anyja orrára nem kötötte. Jelenleg kíváncsiságát fegyelmezi, talán azért, hogy komolyan vegyék végre, egyszer az életben, talán saját önbecsülése nem enged most kitekintést számára.
Nem is lényeges.
Nem tekint a férfi felé, ahogy a történetet hallgatja, csupán egy féloldalas mosoly húzódik arcára. Kemény, katonás, határozott ez is.
A férfi szavai azonban kissé elkalandoznak, látszik, hogy nem szokott történetmeséléshez. Vajon a magány jellemző rá inkább, a csendes lét? Nagyon úgy tűnik a nő számára, bár meglepőnek tartja, hogy ez esetben ilyen szószátyár. Persze, néha a leginkább magányos egyén vágyja legjobban a társaságot.*
- Mely rosszakaró küldene egy csacska mágust, ha valóban ártani akar? - *érdeklődik.* - Vagy ő maga lett volna az egyik gát?
*Igazán kíváncsi a férfi ötletére ezzel kapcsolatban, bár neki az elmondás alapján csupán egy egyszerű rablási kísérletnek tűnik a mágustanonc esete az íjásszal, és az összefüggés igencsak megkérdőjelezhető a rosszakarók, és egy zöldfülű puffogtató között.
Bár, ha a férfi ismerte, vagy csupán kimaradt egy elem a történetből, mely fontos lehet, akkor mindenképpen egy fanyar humorú kis történet kerekedett belőle.
Mikor a férfi rákérdez, hogy ő honnan jött, fojtott, hűs kuncogást hallat, szemét egy pillanatra lehunyja. Nem kíván az otthonról beszélni, hisz nem is szerette, egy idegent meg főleg nem fog beavatni az anyja és közte feszülő bonyolult vitahálóba, mely minden bajának forrása volt, így egyszerű, kitérő választ ad.*
- Egy görbe este, egy összetört szív, egy felszerszámozott ló és egy felejthetetlen vágta.
*Játszik a szavakkal. Görbe esték mindig voltak egy nemesi udvartartásban, ez nem csoda. A szíve törött, az anyja próbálta megtörni, ám a ló és a vágta úgy igaz, ahogy mondja.
Bár hangsúlya kemény, és lényegre törő, az utolsó szóval le is zárja a témát, amibe a férfi belehúzta. Inkább visszatér a mágustanonc tanulságos históriájához.*
- Gondolom, azóta sikerült elszámolni a rosszakarókkal. Hazatért, hogy elrendezze az ügyeit?
*Érdeklődik, csupán egy röpke pillantást vetve a férfi felé, majd ismét átadva arcát a fényes napkorong szemének.*
*Harcosok beszéde ez, és harcosok tartása. Hogy miért nem néznek egymásra? Ade azért nem, mert számára a fegyelem fontos erény, bár ezt anyja orrára nem kötötte. Jelenleg kíváncsiságát fegyelmezi, talán azért, hogy komolyan vegyék végre, egyszer az életben, talán saját önbecsülése nem enged most kitekintést számára.
Nem is lényeges.
Nem tekint a férfi felé, ahogy a történetet hallgatja, csupán egy féloldalas mosoly húzódik arcára. Kemény, katonás, határozott ez is.
A férfi szavai azonban kissé elkalandoznak, látszik, hogy nem szokott történetmeséléshez. Vajon a magány jellemző rá inkább, a csendes lét? Nagyon úgy tűnik a nő számára, bár meglepőnek tartja, hogy ez esetben ilyen szószátyár. Persze, néha a leginkább magányos egyén vágyja legjobban a társaságot.*
- Mely rosszakaró küldene egy csacska mágust, ha valóban ártani akar? - *érdeklődik.* - Vagy ő maga lett volna az egyik gát?
*Igazán kíváncsi a férfi ötletére ezzel kapcsolatban, bár neki az elmondás alapján csupán egy egyszerű rablási kísérletnek tűnik a mágustanonc esete az íjásszal, és az összefüggés igencsak megkérdőjelezhető a rosszakarók, és egy zöldfülű puffogtató között.
Bár, ha a férfi ismerte, vagy csupán kimaradt egy elem a történetből, mely fontos lehet, akkor mindenképpen egy fanyar humorú kis történet kerekedett belőle.
Mikor a férfi rákérdez, hogy ő honnan jött, fojtott, hűs kuncogást hallat, szemét egy pillanatra lehunyja. Nem kíván az otthonról beszélni, hisz nem is szerette, egy idegent meg főleg nem fog beavatni az anyja és közte feszülő bonyolult vitahálóba, mely minden bajának forrása volt, így egyszerű, kitérő választ ad.*
- Egy görbe este, egy összetört szív, egy felszerszámozott ló és egy felejthetetlen vágta.
*Játszik a szavakkal. Görbe esték mindig voltak egy nemesi udvartartásban, ez nem csoda. A szíve törött, az anyja próbálta megtörni, ám a ló és a vágta úgy igaz, ahogy mondja.
Bár hangsúlya kemény, és lényegre törő, az utolsó szóval le is zárja a témát, amibe a férfi belehúzta. Inkább visszatér a mágustanonc tanulságos históriájához.*
- Gondolom, azóta sikerült elszámolni a rosszakarókkal. Hazatért, hogy elrendezze az ügyeit?
*Érdeklődik, csupán egy röpke pillantást vetve a férfi felé, majd ismét átadva arcát a fényes napkorong szemének.*
4579. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2013-10-28 12:19:51
Üzenet elküldve: 2013-10-28 12:19:51
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 4
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 4
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
//Adela lOmenotte//
*Mikor a nő az arcán lévő jelekről kérdezi Huron kissé elmosolyodik. A nő felé pillant, kissé talán a fejét is odafordítja.*
-Mutatósnak nem mondanám a történetet de annál érdekesebb. Mikor elindultam otthonról nem gondoltam volna, hogy kapok egy ilyen pecsétet a szemem alá. Tudja, elég sok rosszakaróm volt és van is, nem tettem semmi rosszat, csak ugye kissé irigyek voltak és az haragot szül. Tehát mikor elindultam otthonról, hogy úgymond kalandot keressek, ezt persze, hogy meghallották azok akik nem szeretnék és pont egy olyan szerencsétlen mágus tanonccal kellett összefutnom aki még csak a könyveket lapozgatta és semmilyen varázslatot nem tudott. Vagyis tudott Ő csak gyengét és nem halálosat. Az erdőben sétáltam mikor kiugrott elém egy fa mögül. Én csak mondtam neki, hogy lépjen félre hagy haladjak tovább, de Ő a pénzemet akarta. Azt viszont nem tudta, hogy nálam pénz nem volt, és mikor mondtam neki nem is akarta elhinni, ezért úgy döntött a kis buta, hogy most engem meg fog ölni és majd úgy veszi el. Na erre én elkezdtem nevetni és ettől még idegesebb lett. El is kezdett mormolni valami varázsigét és egy kis fénylő akármit küldött felém ami pont arcon talált. Az egészből annyit éreztem, mintha megcsípett volna egy hangya, kissé viszketett. De nem törődtem vele rögtön kihúztam egy nyílvesszőt és átlőttem a szívét szerencsétlennek és otthagytam. Másnap vettem csak észre egy tónál mikor belenéztem a víz tükrébe, hogy az a senkiházi mégis hagyott maga mögött egy kis emléket. Az az egy vigasztal, hogy már nem él.
*Története után ránéz a nőre és most Ő kérdez.*
-És maga? Hogy került ebbe a városba? Magának mi a története? Hisz mindenkinek van.
*Mikor a nő az arcán lévő jelekről kérdezi Huron kissé elmosolyodik. A nő felé pillant, kissé talán a fejét is odafordítja.*
-Mutatósnak nem mondanám a történetet de annál érdekesebb. Mikor elindultam otthonról nem gondoltam volna, hogy kapok egy ilyen pecsétet a szemem alá. Tudja, elég sok rosszakaróm volt és van is, nem tettem semmi rosszat, csak ugye kissé irigyek voltak és az haragot szül. Tehát mikor elindultam otthonról, hogy úgymond kalandot keressek, ezt persze, hogy meghallották azok akik nem szeretnék és pont egy olyan szerencsétlen mágus tanonccal kellett összefutnom aki még csak a könyveket lapozgatta és semmilyen varázslatot nem tudott. Vagyis tudott Ő csak gyengét és nem halálosat. Az erdőben sétáltam mikor kiugrott elém egy fa mögül. Én csak mondtam neki, hogy lépjen félre hagy haladjak tovább, de Ő a pénzemet akarta. Azt viszont nem tudta, hogy nálam pénz nem volt, és mikor mondtam neki nem is akarta elhinni, ezért úgy döntött a kis buta, hogy most engem meg fog ölni és majd úgy veszi el. Na erre én elkezdtem nevetni és ettől még idegesebb lett. El is kezdett mormolni valami varázsigét és egy kis fénylő akármit küldött felém ami pont arcon talált. Az egészből annyit éreztem, mintha megcsípett volna egy hangya, kissé viszketett. De nem törődtem vele rögtön kihúztam egy nyílvesszőt és átlőttem a szívét szerencsétlennek és otthagytam. Másnap vettem csak észre egy tónál mikor belenéztem a víz tükrébe, hogy az a senkiházi mégis hagyott maga mögött egy kis emléket. Az az egy vigasztal, hogy már nem él.
*Története után ránéz a nőre és most Ő kérdez.*
-És maga? Hogy került ebbe a városba? Magának mi a története? Hisz mindenkinek van.
4578. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2013-10-27 15:33:31
Üzenet elküldve: 2013-10-27 15:33:31
Rang: Játékos
IC üzenetek: 31
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 31
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Szelíd
*A padon üldögél, és gyakorlatilag már olyannyira unatkozik, hogy Nap járását kénytelen figyelni, hogy vajon mikor lesz már este. Persze ez mind megelőzhető lett volna, ha korábban is odafigyelt volna a készlet feltöltésére, viszont ez nem szegi kedvét, helyette igyekszik azon gondolkodni, hogy am maradék bájitalt hogy tudná eladni, hogy abból aztán alapanyagokat szerezhessen. Nos igen, ebből a szempontból jobb lett volna inkább a piacon maradni, akkor lehet, már el is kelt volna mind. Azt a pénzt pedig egyszerűen visszaforgathatná bájitalba, aztán kezdhetné elölről... de az ördögbe is, így hetekbe fog telni, hogy megint ott legyen az üzlet szempontjából, ahol normális esetben lennie kéne! Mégis hogy a fenébe tudta így elfelejteni a bájitalok pótlását? Gyakorlatilag kiürült a készlet, és ő maga észre sem vette. Ennek nem szabadott volna megtörténnie. Viszont a szerencse hirtelenjében rámosolyog, hiszen leül melléje valaki. Ránézésre nem tűnik túl eszesnek, és ha valami, hát ez kapóra jöhet. A gnóm rögvest a fekete köpenyes alak felé fordul, méghozzá barátságos mosolyával, és megkérdezi:*
- Üdvözlöm uram! Mondja csak, nincs kedve egy bájitalt vásárolni? Bár a készletem kicsit hiányos, de könnyedén tudok biztosítani igencsak érdekes italokat *jegyzi meg, miközben tekintetét végighordozza a férfin. Érdekes a megjelenése, az már ránézésre látszik, hogy nem egy egyszerű utcai árusról, vagy vándorról van szó. Ez a férfi bizony minden szempontból harcosnak tűnik, és mindenki tudja, hogy mit szeretnének a harcosok... Grendin könnyedén igyekszik is kihasználni az eddigi tapasztalatait, és megszólítja újból a férfit:*
- Látom én, hogy egy harcost tisztelhetek önben, és véletlenül akad nálam pár dolog, ami jól jöhet egy harcosnak. Mire vágyik inkább? Erőre, gyorsaságra? Szeretne inkább ügyesebben mozogni, vagy szívósabbnak lenni, mint mások? Esetleg szeretné bírni a gyűrődést? Elvégre egy harcos sokszor kerül veszélybe, és ilyenkor jó, ha nem mutatja ki a fájdalmat, amit érez, nem igaz? Van erre is italom, de még mennyire, hogy van! Sőt, az az ital még be is gyógyítja az apróbb sebeit. Nos, mit szól? Ez egy visszautasíthatatlan ajánlat *újból elmosolyodik, mikor mondandója végére ér. Hát melyik harcos utasítana vissza egy olyan bájitalt, mely nem csak a kisebb sebeket gyógyítja be, de még a fájdalmat is jobban bírja tőle?*
- Üdvözlöm uram! Mondja csak, nincs kedve egy bájitalt vásárolni? Bár a készletem kicsit hiányos, de könnyedén tudok biztosítani igencsak érdekes italokat *jegyzi meg, miközben tekintetét végighordozza a férfin. Érdekes a megjelenése, az már ránézésre látszik, hogy nem egy egyszerű utcai árusról, vagy vándorról van szó. Ez a férfi bizony minden szempontból harcosnak tűnik, és mindenki tudja, hogy mit szeretnének a harcosok... Grendin könnyedén igyekszik is kihasználni az eddigi tapasztalatait, és megszólítja újból a férfit:*
- Látom én, hogy egy harcost tisztelhetek önben, és véletlenül akad nálam pár dolog, ami jól jöhet egy harcosnak. Mire vágyik inkább? Erőre, gyorsaságra? Szeretne inkább ügyesebben mozogni, vagy szívósabbnak lenni, mint mások? Esetleg szeretné bírni a gyűrődést? Elvégre egy harcos sokszor kerül veszélybe, és ilyenkor jó, ha nem mutatja ki a fájdalmat, amit érez, nem igaz? Van erre is italom, de még mennyire, hogy van! Sőt, az az ital még be is gyógyítja az apróbb sebeit. Nos, mit szól? Ez egy visszautasíthatatlan ajánlat *újból elmosolyodik, mikor mondandója végére ér. Hát melyik harcos utasítana vissza egy olyan bájitalt, mely nem csak a kisebb sebeket gyógyítja be, de még a fájdalmat is jobban bírja tőle?*
4577. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2013-10-27 15:18:11
Üzenet elküldve: 2013-10-27 15:18:11
Rang: Játékos
IC üzenetek: 12
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 12
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Szelíd
//Grendin Isayar//
*Miután Nera csak úgy otthagyta, Nayuznak semmi kedve nincs a fogadóban maradáshoz. A reggelijét elfogyasztotta, így hát inkább a főtér friss levegőjét választja. Kisétál hát a fogadóból és lassú léptekkel halad az utcaköveken.*
~ Haza kéne mennem, és fölkészülni egy újabb kuncsaftra. Jól jönne még egy kis pénz. ~
*Nyugodt léptekkel halad, hisz nincs sietnivalója. Megakad a szeme valami olyasmin, amint nem lát mindennap az ember.*
~ Ki lehet ez a különös ember? ~
*Igencsak kíváncsi típus, és ilyesmit se lát mindennap az ember. Oda is lép fura ruhás alakhoz, aki igencsak öregnek tűnik. Kapzsisága és orvgyilkos énje fölülkerekdik kíváncsiságán, így rögtön azon kezd el agyalni, hogy mennyi pénz lehet a kopasz vénembernél.
De rögtön elhessegeti ezeket a gondolatokat, így inkább csak egyszerű beszélgetést kezdeményez. Az öreg úgy néz ki, mint aki a Piactéren árusít valamit, csak már elege van a tömegből, és leült a főtérre levegőzni a munka után. Ekkor viszotn észreveszi az öreg ruháján lévő különös jeleket és a botját.*
~ Talán mágus? Vagy alkimista? ~
*Nem kérdezi meg, csak szó nélkül leül mellé a padra, mintha észre se venné.*
A hozzászólás írója (Nayuz Shaliel) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2013.10.27 15:18:23
*Miután Nera csak úgy otthagyta, Nayuznak semmi kedve nincs a fogadóban maradáshoz. A reggelijét elfogyasztotta, így hát inkább a főtér friss levegőjét választja. Kisétál hát a fogadóból és lassú léptekkel halad az utcaköveken.*
~ Haza kéne mennem, és fölkészülni egy újabb kuncsaftra. Jól jönne még egy kis pénz. ~
*Nyugodt léptekkel halad, hisz nincs sietnivalója. Megakad a szeme valami olyasmin, amint nem lát mindennap az ember.*
~ Ki lehet ez a különös ember? ~
*Igencsak kíváncsi típus, és ilyesmit se lát mindennap az ember. Oda is lép fura ruhás alakhoz, aki igencsak öregnek tűnik. Kapzsisága és orvgyilkos énje fölülkerekdik kíváncsiságán, így rögtön azon kezd el agyalni, hogy mennyi pénz lehet a kopasz vénembernél.
De rögtön elhessegeti ezeket a gondolatokat, így inkább csak egyszerű beszélgetést kezdeményez. Az öreg úgy néz ki, mint aki a Piactéren árusít valamit, csak már elege van a tömegből, és leült a főtérre levegőzni a munka után. Ekkor viszotn észreveszi az öreg ruháján lévő különös jeleket és a botját.*
~ Talán mágus? Vagy alkimista? ~
*Nem kérdezi meg, csak szó nélkül leül mellé a padra, mintha észre se venné.*
A hozzászólás írója (Nayuz Shaliel) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2013.10.27 15:18:23
4576. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2013-10-27 10:56:14
Üzenet elküldve: 2013-10-27 10:56:14
Rang: Játékos
IC üzenetek: 31
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 31
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Szelíd
*Úgy néz ki, rámosolygott a szerencse, és így viszonylag jutányos 'áron' sikerült hozzájusson egy-két jobb varázsitalhoz. Azonban ennél többet már valóban igazán remélhet, a többit már a piacon kell megvegye a meg nem nevezett forrásaitól. Elvégre a piacon az árusok mindenféle kapcsolatban állhatnak egymással, Grendin igyekszik mindenkivel jó viszonyt ápolni, azonban mindig akadnak rivális alkimisták. Viszont legnagyobb örömére az ilyeneket mindig hamar sikerült kiszorítania, legyőznie, megfutamodásra kényszerítenie. És persze vannak olyanok is, akik alkudnak egymással. Ő például ismer valakit, aki ha a nap végéig nem tudja eladni a bájitalait, az jutányos áron felkínálja neki. Persze az a férfi nem alkimista, csak egy egyszerű kofa, aki valahogyan nagyon sok bájitalra tesz szert mindig, ezeket pedig ugyanazon állapotukban továbbadja. Bezzeg ha egyszer Grendil rájönne a titkára... Az biztos, hogy többet nem lenne gondja semmire. Viszont így marad az alku, miszerint olcsóbban megveheti ezeket a varázsitalokat. Közben már egy ideje a főtéren sétálgat, már csak azért is, hogy eltöltse valamivel az időt estig, mivel nem jut semmi az eszébe. Hát így van ez, ha egy gnómot kiszakítanak a megszokott környezetéből... Fogalma sincs, hogy mit tudna csinálni, ha nem ülhet a bódéjában, és keverheti a bájitalokat. Végül is leül az egyik padra, és úgy várja, hogy végre eljöjjön az este, ő pedig hozzájuthasson az 'alapanyaghoz'.*
4575. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2013-10-26 20:35:29
Üzenet elküldve: 2013-10-26 20:35:29
Rang: Játékos
IC üzenetek: 30
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 30
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
*Biccentéssel nyugtázza a visszaköszönést, de a férfi innentől kezdve másra nem számíthat tőle, hisz nem ismerkedni jött, csupán sütkérezni.
Kellemes bizsergés járja át arcbőrét, és vállát. A napfény lassan a cirádás bőrvért alá kúszik, és melengetni kezdi az utazástól elgémberedett tagjait. Bár izomláza már szerencsére nincsen, azt sikerült kialudnia az éjjel.
Eltűnődik, hogy merre tovább? Haladjon esetleg a Karavánpihenő felé? Vagy érdemesebb lenne maradni még, pár napig erre? Elégre nem mehet örökké, nagyon jó lenne, hogyha találna egy helyet, ahol megmaradhat.
Sokat töprengett, hogy mit akar kezdeni az életével, most, hogy megszabadult az otthoniaktól. Gondolatai a hátán pihenő íjhoz szöknek. Ó, igen. A harc. A vadászat. Az izzadság.
Haragoszöld szeme felnyílik, arcán enyhe feszültség suhan át. Szép lenne. Túl szép élet. Tábor a szabad ég alatt, az erdőben, távol a nemesség minden zajától. Pillái ismét íriszére ereszkednek, és egy halk, hosszú sóhajt enged ki tüdejéből. Az Élet lenne.
Hallja a háta mögé érkező lépteit, de nem vesz róla tudomást, amíg meg nem szólítják. Csupán mikor elhangzik az első mondat, akkor fordul feje a férfi felé, bal válla felett elnézve. Egy röpke pillantás csupán, majd ismét elfordul, és az égre tekint. Csevegés. Most talán amire a legkevésbé vágyik, az a társaság, ám mégsem lehet modortalan, hamár valamilyen szinten ő volt az, aki kezdeményezett.*
- Valóban - *hangja hidegen nyugtázza a férfi megjegyzését az időjárásra.
Ám a feltevésre, hogy már találkoztak ismét a másik felé fordítja fejét, és végig méri, tetőtől talpig. Igényes ruházat, igényes fegyverzet, pecsétgyűrű az ujjon. Valószínűleg hasonló társadalmi rétegből érkeztek, bár ez nem teszi szimpatikusabbá számára a másik elfet.*
- Nem hinném - *szögezi le tárgyilagosan.
Ohh, persze, nagyon is lehet, hogy a férfi látta már őt valamelyik bálon, melyre anyja elvitte, de akkor is próbált észrevétlen maradni. Egy darabig még egészen jól ment neki, hisz serdülő korában fiúgyermekként tudott tetszelegni, ám egy idő után anyja megtudta, hogy fejlődő kebleit gyolccsal fogatja mellkasához, és irtózatos botrány kerekedett belőle. Onnantól kezdve elbúcsúzhatott a lovaglónadrágtól, és a fiús tunikáktól.
Szeme egy pillanatra megakad az arcbőrre helyezett mintán, majd ismét elfordul a férfitől, vissza a szökőkút felé.*
- Igazán mutatós jegy. Gondolom a története hasonlóan mutatós.
Kellemes bizsergés járja át arcbőrét, és vállát. A napfény lassan a cirádás bőrvért alá kúszik, és melengetni kezdi az utazástól elgémberedett tagjait. Bár izomláza már szerencsére nincsen, azt sikerült kialudnia az éjjel.
Eltűnődik, hogy merre tovább? Haladjon esetleg a Karavánpihenő felé? Vagy érdemesebb lenne maradni még, pár napig erre? Elégre nem mehet örökké, nagyon jó lenne, hogyha találna egy helyet, ahol megmaradhat.
Sokat töprengett, hogy mit akar kezdeni az életével, most, hogy megszabadult az otthoniaktól. Gondolatai a hátán pihenő íjhoz szöknek. Ó, igen. A harc. A vadászat. Az izzadság.
Haragoszöld szeme felnyílik, arcán enyhe feszültség suhan át. Szép lenne. Túl szép élet. Tábor a szabad ég alatt, az erdőben, távol a nemesség minden zajától. Pillái ismét íriszére ereszkednek, és egy halk, hosszú sóhajt enged ki tüdejéből. Az Élet lenne.
Hallja a háta mögé érkező lépteit, de nem vesz róla tudomást, amíg meg nem szólítják. Csupán mikor elhangzik az első mondat, akkor fordul feje a férfi felé, bal válla felett elnézve. Egy röpke pillantás csupán, majd ismét elfordul, és az égre tekint. Csevegés. Most talán amire a legkevésbé vágyik, az a társaság, ám mégsem lehet modortalan, hamár valamilyen szinten ő volt az, aki kezdeményezett.*
- Valóban - *hangja hidegen nyugtázza a férfi megjegyzését az időjárásra.
Ám a feltevésre, hogy már találkoztak ismét a másik felé fordítja fejét, és végig méri, tetőtől talpig. Igényes ruházat, igényes fegyverzet, pecsétgyűrű az ujjon. Valószínűleg hasonló társadalmi rétegből érkeztek, bár ez nem teszi szimpatikusabbá számára a másik elfet.*
- Nem hinném - *szögezi le tárgyilagosan.
Ohh, persze, nagyon is lehet, hogy a férfi látta már őt valamelyik bálon, melyre anyja elvitte, de akkor is próbált észrevétlen maradni. Egy darabig még egészen jól ment neki, hisz serdülő korában fiúgyermekként tudott tetszelegni, ám egy idő után anyja megtudta, hogy fejlődő kebleit gyolccsal fogatja mellkasához, és irtózatos botrány kerekedett belőle. Onnantól kezdve elbúcsúzhatott a lovaglónadrágtól, és a fiús tunikáktól.
Szeme egy pillanatra megakad az arcbőrre helyezett mintán, majd ismét elfordul a férfitől, vissza a szökőkút felé.*
- Igazán mutatós jegy. Gondolom a története hasonlóan mutatós.
4574. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2013-10-26 11:43:59
Üzenet elküldve: 2013-10-26 11:43:59
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 4
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 4
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
*Mikor feláll a kúttól jön felé az üdvözlés. Hirtelen nem is tudja, hogy felé célozták. Lép még kettőt és csak ekkor tudatosul benne, hogy ez a köszönést bizony neki szánták. Épp időben válaszol,nem telt el olyan sok idő, hogy modortalannak nézzék. Hátrafordul és a napsugárban sütkérező Adelára nézve visszaköszön.*
-Jó napot a hölgynek.
*Csak ennyi futotta most belőle, kissé megfáradt és furcsállja, hogy csak úgy ráköszöntek. Ahonnan jött a falusiak inkább elkerülték vagy inkább ügyet se vetettek róla. De ez egy új város, új hely, új alakok. Huron az egyik padra le is ül ami elég közel van a szökőkúthoz. Próbál pihenni egy kicsit, de nem tudja levenni a szemét a nőről.*
"Mintha valahol már láttam volna."
*Tűnődik magában, miközben egyik kezével a másikon lévő pecsétgyűrűt próbálja megigazítani. Gondolkodik, kattog az agya, hogy hol is találkozhatott ezzel a nővel, de sehogy se sikerül neki rájönnie. Az Ő fajtájából származik, de mégse láthatta, hisz odahaza csak a családja volt elf, mindenki más ember volt. Ott biztosra nem találkozott vele, de akkor hol?
Kis idő után megelégeli a gondolkodást, és inkább cselekszik. Feltápászkodik a padról, és határozott de mégis könnyed, alig hallható léptekkel a nő mellé áll. Szeme sarkából egy kis pillantást vet rá, de rögtön előre tereli a tekintetét és úgy szólítja meg, hogy nem néz rá.*
-Szép napunk van, szinte túl szép. Tudja azon tűnődtem, hogy ismerem-e magát valahonnan, mert tudom, hogy láttam már de valahogy nem ugrik be hol.
*A választ várva Huron végignéz a mellette állón, megvizsgálja a felszerelését. Mosoly ül ki az arcára mikor látja, hogy egy hasonló harcmodorral bír mint Ő, végül is ez egy elf tradíció mondhatjuk, mindig is jól bántak az íjakkal.*
-Jó napot a hölgynek.
*Csak ennyi futotta most belőle, kissé megfáradt és furcsállja, hogy csak úgy ráköszöntek. Ahonnan jött a falusiak inkább elkerülték vagy inkább ügyet se vetettek róla. De ez egy új város, új hely, új alakok. Huron az egyik padra le is ül ami elég közel van a szökőkúthoz. Próbál pihenni egy kicsit, de nem tudja levenni a szemét a nőről.*
"Mintha valahol már láttam volna."
*Tűnődik magában, miközben egyik kezével a másikon lévő pecsétgyűrűt próbálja megigazítani. Gondolkodik, kattog az agya, hogy hol is találkozhatott ezzel a nővel, de sehogy se sikerül neki rájönnie. Az Ő fajtájából származik, de mégse láthatta, hisz odahaza csak a családja volt elf, mindenki más ember volt. Ott biztosra nem találkozott vele, de akkor hol?
Kis idő után megelégeli a gondolkodást, és inkább cselekszik. Feltápászkodik a padról, és határozott de mégis könnyed, alig hallható léptekkel a nő mellé áll. Szeme sarkából egy kis pillantást vet rá, de rögtön előre tereli a tekintetét és úgy szólítja meg, hogy nem néz rá.*
-Szép napunk van, szinte túl szép. Tudja azon tűnődtem, hogy ismerem-e magát valahonnan, mert tudom, hogy láttam már de valahogy nem ugrik be hol.
*A választ várva Huron végignéz a mellette állón, megvizsgálja a felszerelését. Mosoly ül ki az arcára mikor látja, hogy egy hasonló harcmodorral bír mint Ő, végül is ez egy elf tradíció mondhatjuk, mindig is jól bántak az íjakkal.*
4573. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2013-10-25 18:40:43
Üzenet elküldve: 2013-10-25 18:40:43
Rang: Játékos
IC üzenetek: 30
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 30
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
*A reggeli nap meleg sugarai ébresztik. Kissé bágyadtan néz az istállóba beszüremlő fényre, és mosolyogva konstatálja, hogy kellemes illat, és a csődöre lelkes ropogtatása fogadja. Ezek szerint az istállófiú megdolgozott a pénzéért.
Ugyanez a látvány fogadja, amikor Gebe boxába néz. Az ostoba ember. Milyen ajándékot hagyott itt neki!
Kedve lenne felkacagni, de inkább nem teszi. Két lóval kell ma törődnie, és ez a tény felvidítja. Tesztelni kívánja Gebe ügyességét, és le kell lovagolnia a csődört. Annak sem árt egy edzés. De előbb önmagát látja el, hisz szüksége lenne némi táplálékra, bár azért ma is ellop egy almát az elkényeztetett csődörszajha adagjából.
Almával a szájában kezd el felöltözködni, magára vonja a bőrvértet, mely szerencsére már megszáradt a tegnapi vihar után, csípőjére kerül öve a tegezével, hátára pedig az íjtartó, melybe ezúttal felajzva kerül a hatvan fontos vadászíj. Egy pillanatra sincs kedve megválni tőle.
Hosszú, szőke hajából kibontja a szalagot, és szétteríti az összetapadt szálakat. Egy marék szalmával fésüli szét a csomókat, és a víz által összenemezelt tincseket, majd ismét szép, rendezett varkocsba fonja a fakó, szinte tejfelszőke, ám igen erősszálú haját. Köpenye még mindig vizes, így azt hagyja az istállóban száradni, különben is, jó illata lesz. A széna, és a lovak közelsége biztos átitatja majd, és a vadállatok kevésbé fogják érezni rajta azokat a lemoshatatlan parfümaromákat, melyekkel nap, mint nap fújnia kellett magát, anyja kérésére. Gyűlölte. Szívből.
Megelégedéssel indul meg a fogadóba, és ott reggelizik is, végül úgy határoz, hogy a kellemes napsütésben kissé átmelengeti tagjait a Főtéren. Határozott, egyenes tartással lép ki a vaskos ajtón, és a fényes tűzkorong felé fordítja arcát. Haragoszöld szemét lehunyja, és élvezi a melengető napsugarakat, melyek lassan előcsalják az apró szeplőket makulátlan bőre alól, bájosan pöttyözve vonásait.*
~Csinálj velük valamit!~*csattant anyja hangja.*~Úri nő nem jár napra, és nincsenek ilyen otromba kelések az arcán. Mit csináltál a karoddal megint? Szégyen. Hogy fogsz így férjhez menni?~
~Ezekhez sehogy!~*közölte határozottan, mire csak egy lemondó sóhaj volt a válasz anyja részéről.*
~Ade, tudom, hogy nehéz, de nekünk ez jutott. Azon vagyok, hogy megtanítsam neked, hogy érheted el, hogy jobb legyen az életed, mint nekem, de én nem tudok helyetted győzedelmeskedni. Nem megy.~
~Nem érdekel az általad kínált élet.~*közölte határozottan, és sarkon fordult.*
~Azonnal gyere vissza!~*hallotta anyja üvöltését, ahogy felmászott a kihalt, poros nemesi villa első emeletére, és magára zárta a szobája ajtaját.
Az éjszakát a rengetegben töltötte, mert tudta, hogy az ismét kámforrá vált szolgálók rendelkeztek kulccsal minden szobához, és ezek most anyjához kerültek.
Természetesen még több szeplővel tért vissza, és még hosszabb cirkusz várta. De legalább azon az éjszakán boldog volt.
Hasonló reggel volt az is. Hasonló napsütéssel. Szórakozottan mosolyogva lép el a fogadó ajtaja elől, és indul a szökőkút mellé.
Lépte nyomán minden alkalommal megzörrennek a rőttollú vesszők tegezében. Éppen akkor ér a kúthoz, mikor a másik elf felnéz, tekintetük egy pillanatra találkozik.
Ade arcán egy hűs, féloldalas mosoly jelenik meg. Biccent a másik felé, ajkáról határozott üdvözlés szól népe nyelvén, mérsékelt hangerővel. Kissé talán katonás. Kissé talán kemény.*
- Üdv az utazónak!
*Ezzel nem is méltatja többre a férfit. Látja, hogy népéből való, harcosféle. Kissé talán ironikus, hogy mennyire hasonlóan fest két messziről jött elf. Ugyanúgy tegez lóg övükről, íj van náluk, és Ade hátában is övén ott lóg egy egyszerű nyúzókés, melyet előszeretettel használ, ha úgy hozza a sors.
Megszemléli magát a víz tükrében, egy kósza tincset füle mögé igazít, majd megáll, szemét ismét lehunyja, két kezét háta mögött összefonja, fejét kissé felemeli, és hagyja, hogy a nap ismét átjárja minden tagját.
Kényelmes terpeszállásban teszi mindezt, tartása egyenes, és határozott. Hagy merészkedjenek elő a szeplők. Már nem kell őket véka alá rejteni.*
Ugyanez a látvány fogadja, amikor Gebe boxába néz. Az ostoba ember. Milyen ajándékot hagyott itt neki!
Kedve lenne felkacagni, de inkább nem teszi. Két lóval kell ma törődnie, és ez a tény felvidítja. Tesztelni kívánja Gebe ügyességét, és le kell lovagolnia a csődört. Annak sem árt egy edzés. De előbb önmagát látja el, hisz szüksége lenne némi táplálékra, bár azért ma is ellop egy almát az elkényeztetett csődörszajha adagjából.
Almával a szájában kezd el felöltözködni, magára vonja a bőrvértet, mely szerencsére már megszáradt a tegnapi vihar után, csípőjére kerül öve a tegezével, hátára pedig az íjtartó, melybe ezúttal felajzva kerül a hatvan fontos vadászíj. Egy pillanatra sincs kedve megválni tőle.
Hosszú, szőke hajából kibontja a szalagot, és szétteríti az összetapadt szálakat. Egy marék szalmával fésüli szét a csomókat, és a víz által összenemezelt tincseket, majd ismét szép, rendezett varkocsba fonja a fakó, szinte tejfelszőke, ám igen erősszálú haját. Köpenye még mindig vizes, így azt hagyja az istállóban száradni, különben is, jó illata lesz. A széna, és a lovak közelsége biztos átitatja majd, és a vadállatok kevésbé fogják érezni rajta azokat a lemoshatatlan parfümaromákat, melyekkel nap, mint nap fújnia kellett magát, anyja kérésére. Gyűlölte. Szívből.
Megelégedéssel indul meg a fogadóba, és ott reggelizik is, végül úgy határoz, hogy a kellemes napsütésben kissé átmelengeti tagjait a Főtéren. Határozott, egyenes tartással lép ki a vaskos ajtón, és a fényes tűzkorong felé fordítja arcát. Haragoszöld szemét lehunyja, és élvezi a melengető napsugarakat, melyek lassan előcsalják az apró szeplőket makulátlan bőre alól, bájosan pöttyözve vonásait.*
~Csinálj velük valamit!~*csattant anyja hangja.*~Úri nő nem jár napra, és nincsenek ilyen otromba kelések az arcán. Mit csináltál a karoddal megint? Szégyen. Hogy fogsz így férjhez menni?~
~Ezekhez sehogy!~*közölte határozottan, mire csak egy lemondó sóhaj volt a válasz anyja részéről.*
~Ade, tudom, hogy nehéz, de nekünk ez jutott. Azon vagyok, hogy megtanítsam neked, hogy érheted el, hogy jobb legyen az életed, mint nekem, de én nem tudok helyetted győzedelmeskedni. Nem megy.~
~Nem érdekel az általad kínált élet.~*közölte határozottan, és sarkon fordult.*
~Azonnal gyere vissza!~*hallotta anyja üvöltését, ahogy felmászott a kihalt, poros nemesi villa első emeletére, és magára zárta a szobája ajtaját.
Az éjszakát a rengetegben töltötte, mert tudta, hogy az ismét kámforrá vált szolgálók rendelkeztek kulccsal minden szobához, és ezek most anyjához kerültek.
Természetesen még több szeplővel tért vissza, és még hosszabb cirkusz várta. De legalább azon az éjszakán boldog volt.
Hasonló reggel volt az is. Hasonló napsütéssel. Szórakozottan mosolyogva lép el a fogadó ajtaja elől, és indul a szökőkút mellé.
Lépte nyomán minden alkalommal megzörrennek a rőttollú vesszők tegezében. Éppen akkor ér a kúthoz, mikor a másik elf felnéz, tekintetük egy pillanatra találkozik.
Ade arcán egy hűs, féloldalas mosoly jelenik meg. Biccent a másik felé, ajkáról határozott üdvözlés szól népe nyelvén, mérsékelt hangerővel. Kissé talán katonás. Kissé talán kemény.*
- Üdv az utazónak!
*Ezzel nem is méltatja többre a férfit. Látja, hogy népéből való, harcosféle. Kissé talán ironikus, hogy mennyire hasonlóan fest két messziről jött elf. Ugyanúgy tegez lóg övükről, íj van náluk, és Ade hátában is övén ott lóg egy egyszerű nyúzókés, melyet előszeretettel használ, ha úgy hozza a sors.
Megszemléli magát a víz tükrében, egy kósza tincset füle mögé igazít, majd megáll, szemét ismét lehunyja, két kezét háta mögött összefonja, fejét kissé felemeli, és hagyja, hogy a nap ismét átjárja minden tagját.
Kényelmes terpeszállásban teszi mindezt, tartása egyenes, és határozott. Hagy merészkedjenek elő a szeplők. Már nem kell őket véka alá rejteni.*
4572. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2013-10-25 14:43:28
Üzenet elküldve: 2013-10-25 14:43:28
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 4
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 4
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
*Kellemes nap a mai, egy felhő sincs az égen, süt a nap, egy kis szellő is fújdogál. Ezen a napon érkezik a város kapujához Huron Uilosson, egy nemes elf, aki a nemesek között is kitűnik a fajtájából. Az elfek az erdő szülöttei és annak tisztelői, de Ő nem ilyen családban nevelkedett, az Ő családja akár az emberi felső réteg úgy élt és él most is a megmaradt pár tagja. Fényűzés, pompa, szép ruhák, drága dolgok. Ezek meg is határozták Huron viselkedését, néha ugyanis túlságosan is fent tudja hordani az orrát. Határozott léptekkel halad a városkapu felé közben fel-feltekint a város házaira és falára. A házak tetői között átfénylő nap sugarai pedig kissé meg is vakítják ezért inkább újra leviszi tekintetét maga elé miközben szemeit dörzsöli.
A kapuban álló őrökről tudomást sem vetve lépi át a város határát. Immáron bent van. A főtér látványa nem nyűgözi le, hisz eddig is fényűzésben élt, miért épp most érdekelné a szépen megmunkált dolgok egy városban.
Körbetekint a főtéren, a tömeg kicsit nyomasztó számára, nem szokott hozzá ennyi emberhez, de hamar túlteszi magát ezen, csak első ránézésre olyan rossz ez a sok, nyüzsgő alak.
Kezében egy papírt szorongat, kissé gyűrötten. Még egyszer rátekint majd begyűri, a szépen megmunkált bőrvértje, alatta lévő drága szövetből készült inge közé. Onnan nem esik ki, elég szorosan fogatta magára a páncélzatot.
Újra körbenéz és most szeme megakad a szökőkúton, nem mintha nem látott volna szökőkutat, de most valami késztetést érez arra, hogy oda menjen. Így is tesz, szépen odasétál a kúthoz majd a szélére támaszkodva tekint bele a víztükörbe. Olyan látvány fogadja aminek nem örül de együtt tud élni vele. Az arca az, vagyis ami rajta van. Egy hosszabb rúnajel díszíti az arcát. Ezt akkor kapta mikor egy mágusfélével került összetűzésbe, szerencsére a varázslat nem volt effektív, de nyomot hagyott. A mágus viszont már nem él.
Nézi magát a vízben egy darabig, a jelhez nyúl, kicsit forgatja a fejét, és úgy is szemügyre veszi. Már megszokta, hogy ott van, csak mégis kicsit fura amikor tükörbe néz, hogy ott éktelenkedik, lehet másoknak alig észrevehető, hisz nem sokkal sötétebb mint bőre színe, de neki mégis feltűnő, nem ez az az arc ami régen az övé volt.
Abba is hagyja az arca nézegetését és bele is mártja a kezét a szökőkút hűs vizébe. Kicsit megmossa, hogy lejöjjön a kosz ami az út közben tapadt tenyerére, majd feláll és egy közeli padra leül, hogy kicsit pihenjen és élvezze a napsütést.*
A kapuban álló őrökről tudomást sem vetve lépi át a város határát. Immáron bent van. A főtér látványa nem nyűgözi le, hisz eddig is fényűzésben élt, miért épp most érdekelné a szépen megmunkált dolgok egy városban.
Körbetekint a főtéren, a tömeg kicsit nyomasztó számára, nem szokott hozzá ennyi emberhez, de hamar túlteszi magát ezen, csak első ránézésre olyan rossz ez a sok, nyüzsgő alak.
Kezében egy papírt szorongat, kissé gyűrötten. Még egyszer rátekint majd begyűri, a szépen megmunkált bőrvértje, alatta lévő drága szövetből készült inge közé. Onnan nem esik ki, elég szorosan fogatta magára a páncélzatot.
Újra körbenéz és most szeme megakad a szökőkúton, nem mintha nem látott volna szökőkutat, de most valami késztetést érez arra, hogy oda menjen. Így is tesz, szépen odasétál a kúthoz majd a szélére támaszkodva tekint bele a víztükörbe. Olyan látvány fogadja aminek nem örül de együtt tud élni vele. Az arca az, vagyis ami rajta van. Egy hosszabb rúnajel díszíti az arcát. Ezt akkor kapta mikor egy mágusfélével került összetűzésbe, szerencsére a varázslat nem volt effektív, de nyomot hagyott. A mágus viszont már nem él.
Nézi magát a vízben egy darabig, a jelhez nyúl, kicsit forgatja a fejét, és úgy is szemügyre veszi. Már megszokta, hogy ott van, csak mégis kicsit fura amikor tükörbe néz, hogy ott éktelenkedik, lehet másoknak alig észrevehető, hisz nem sokkal sötétebb mint bőre színe, de neki mégis feltűnő, nem ez az az arc ami régen az övé volt.
Abba is hagyja az arca nézegetését és bele is mártja a kezét a szökőkút hűs vizébe. Kicsit megmossa, hogy lejöjjön a kosz ami az út közben tapadt tenyerére, majd feláll és egy közeli padra leül, hogy kicsit pihenjen és élvezze a napsütést.*
4571. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2013-10-20 14:15:43
Üzenet elküldve: 2013-10-20 14:15:43
Rang: Játékos
IC üzenetek: 12
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 12
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Szelíd
*Nayuz a szegénynegyedből lassan a főtérre ér. A mocskos, szürke házakat és embereket felváltják a szép, sőt néhol díszes házak és a mosolygó, színes ruhás emberek. Mintha még a nap is jobban sütne. A főtér látványosságai, mint a márványszobor, vagy a szökőkút nem nagyon izgatják a fiatal sötételfet, legalább úgy ismeri őket mint a tenyerét, vagy a kikötőbeli szajhákat.
Nyugodt, sőt lassú léptekkel a Pegazus fogadó felé halad, közben az egyik kedvenc versét dúdolgatja, ami egy medve, egy királylány és egy részeg ork közötti kártyapartiról szól. És arról ami utána következett. Lassan odaér a Pegazus fogadóhoz. Megáll a kőből épült, hatalmas épület előtt, melynek vastag faajtaja fölött vékony fenyőfa tábla lóg, rajta a fogadó nevével. Nayuz némi tétovázás után lenyomja a napon felmelegedett jókora fémkilincset és némi meleg étel, no meg esetleg valami jó kis itóka reményében belép a fogadóba, amelyben már jó párszor megfordult különböző tisztességes, vagy nem épp tisztességes okokból.*
A hozzászólás írója (Nayuz Shaliel) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2013.10.20 14:16:30
Nyugodt, sőt lassú léptekkel a Pegazus fogadó felé halad, közben az egyik kedvenc versét dúdolgatja, ami egy medve, egy királylány és egy részeg ork közötti kártyapartiról szól. És arról ami utána következett. Lassan odaér a Pegazus fogadóhoz. Megáll a kőből épült, hatalmas épület előtt, melynek vastag faajtaja fölött vékony fenyőfa tábla lóg, rajta a fogadó nevével. Nayuz némi tétovázás után lenyomja a napon felmelegedett jókora fémkilincset és némi meleg étel, no meg esetleg valami jó kis itóka reményében belép a fogadóba, amelyben már jó párszor megfordult különböző tisztességes, vagy nem épp tisztességes okokból.*
A hozzászólás írója (Nayuz Shaliel) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2013.10.20 14:16:30
4570. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2013-10-19 19:06:33
Üzenet elküldve: 2013-10-19 19:06:33
Rang: Játékos
IC üzenetek: 5
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 5
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
*Kellemes az idő, süt a nap de még sincs túl meleg. Valahogy délután lehet a főtér úgy nyüzsög ahogy szokott egy ilyen szép napon. Ezen a napon érkezik vissza a városba Latharus a kisebb utazásából. A nemesi család halála után, ahol szolgált, egy kicsit el kellett hagynia a várost. Nem érezte magát valami jól itt, de most már kitisztult a feje. Pár nap az erdőben mindig jót tesz.
Lassan sétál a főtér kapuja felé, az őrök már távolról kiszúrhatják, igaz nem kelt nagy feltűnést de egy majdnem hogy talpig páncélos és felfegyverzett alak közelít az őrök általában jobban odafigyelnek. Latharus egyik lépte követi a másikat, határozottan a városba tart, egyik kezét kardja gombján pihenteti a másik mellette lóg. Ahogy az őrök mellé ér, rájuk biccent köszönés gyanánt. Az őrök talán ismerhetik, hisz egy darabig képzett ki embereket a városban. Lehet, hogy az egyiket épp Ő képezte, de ez nem biztos.
Kisebb kihagyás után újra a városban van. Már majdnem hiányzott neki, de Ő nem az a fajta aki egy egész életet le tudna élni az erdőben. Egy vörös palástot tart a kezében ami egy páncélon lehetett. A palást közepén annak a családnak a címere van akit szolgált Latharus a tragédia előtt. Most a ruhaanyagot tartva áll a főtéren. Nem veszi már hasznát, hordani már nem fogja, hisz ez azt jelezte, hogy azt a nemesi családot szolgálja, de ez nem így van.
Kis gondolkodási idő után előhúzza a kardját és belevág a palástba, oda ahol a címer van. Pár mozdulattal a jelkép kihullik a ruhából a földre.*
"Ezt a szegénynegyedben majd odaadom valakinek, több hasznát fogja venni mint én."
*Még mielőtt a szegénynegyedbe indulna gondol egyet, a lyukas palástot övébe gyűri, hogy ne kelljen fognia majd megindul egy épülethez ami kedves számára. Ez az épület a Pegazus nevet viseli. Régen sokszor megfordult itt, és most úgy érzi újra be kellene mennie és meginnia egy kupa bort. Kissé megszomjazott az út után.
Még egy pillantást vet a főtéren lévő tömegre és az ott lévő nevezetességekre, majd megindul célirányosan a fogadó felé.*
Lassan sétál a főtér kapuja felé, az őrök már távolról kiszúrhatják, igaz nem kelt nagy feltűnést de egy majdnem hogy talpig páncélos és felfegyverzett alak közelít az őrök általában jobban odafigyelnek. Latharus egyik lépte követi a másikat, határozottan a városba tart, egyik kezét kardja gombján pihenteti a másik mellette lóg. Ahogy az őrök mellé ér, rájuk biccent köszönés gyanánt. Az őrök talán ismerhetik, hisz egy darabig képzett ki embereket a városban. Lehet, hogy az egyiket épp Ő képezte, de ez nem biztos.
Kisebb kihagyás után újra a városban van. Már majdnem hiányzott neki, de Ő nem az a fajta aki egy egész életet le tudna élni az erdőben. Egy vörös palástot tart a kezében ami egy páncélon lehetett. A palást közepén annak a családnak a címere van akit szolgált Latharus a tragédia előtt. Most a ruhaanyagot tartva áll a főtéren. Nem veszi már hasznát, hordani már nem fogja, hisz ez azt jelezte, hogy azt a nemesi családot szolgálja, de ez nem így van.
Kis gondolkodási idő után előhúzza a kardját és belevág a palástba, oda ahol a címer van. Pár mozdulattal a jelkép kihullik a ruhából a földre.*
"Ezt a szegénynegyedben majd odaadom valakinek, több hasznát fogja venni mint én."
*Még mielőtt a szegénynegyedbe indulna gondol egyet, a lyukas palástot övébe gyűri, hogy ne kelljen fognia majd megindul egy épülethez ami kedves számára. Ez az épület a Pegazus nevet viseli. Régen sokszor megfordult itt, és most úgy érzi újra be kellene mennie és meginnia egy kupa bort. Kissé megszomjazott az út után.
Még egy pillantást vet a főtéren lévő tömegre és az ott lévő nevezetességekre, majd megindul célirányosan a fogadó felé.*
4569. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2013-10-19 18:59:48
Üzenet elküldve: 2013-10-19 18:59:48
Rang: Játékos
IC üzenetek: 84
OOC üzenetek: 484
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 84
OOC üzenetek: 484
Játékstílus: Vakmerő
* Egy sötét köpenybe burkolózó alak lép ki a szegénynegyed házai közül. A csukja eltakarja az arcát, ám aki odafigyel ki tudja találni milyen érzelem ül rajta. Tartása merev és határozott, mivel egész testét a düh uralja. Igazából nem is tudja kire dühös. Mindenkire. Az elfekre, Ferdnicharra, de főleg magára.*
~ Hogy lehettem ilyen bolond. Megadtam magamnak az esélyt, pedig tudhattam volna, hogy felesleges. Gyilkos vagyok, nem szabad ellágyulnom egy szép szempár és egy kedves mosoly láttán..~
* Miközben magát szidja lábai a szökőkút felé viszik. Mikor odaér leül a szélére, kezét a vízbe mártja és megtörli vele az arcát.*
~ El kell felejtenem ezt a hülyeséget, csak egy apró bukkanó volt.~
* Miután megnyugszik gondolatai is kitisztulnak. Jobb dolga nem lévén szemét a főtéren tolongó tömegre emeli, hátha megpillant valami ígéreteset.*
A hozzászólás írója (Weera Yorgit) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2013.10.19 19:14:51
~ Hogy lehettem ilyen bolond. Megadtam magamnak az esélyt, pedig tudhattam volna, hogy felesleges. Gyilkos vagyok, nem szabad ellágyulnom egy szép szempár és egy kedves mosoly láttán..~
* Miközben magát szidja lábai a szökőkút felé viszik. Mikor odaér leül a szélére, kezét a vízbe mártja és megtörli vele az arcát.*
~ El kell felejtenem ezt a hülyeséget, csak egy apró bukkanó volt.~
* Miután megnyugszik gondolatai is kitisztulnak. Jobb dolga nem lévén szemét a főtéren tolongó tömegre emeli, hátha megpillant valami ígéreteset.*
A hozzászólás írója (Weera Yorgit) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2013.10.19 19:14:51
4568. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2013-10-19 17:43:20
Üzenet elküldve: 2013-10-19 17:43:20
Rang: Játékos
IC üzenetek: 24
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 24
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Szelíd
*Lirtil egyszer csak azon kapja magát, hogy a kellemes félhomály helyett egy nagy kövezett téren találja magát. A főtér.* ~Már megint hogy lyukadtam ki ide?~ *Megcsóválja a fejét. Kusza gondolatai már megint máshol jártak. De ha már itt van, akkor letelepszik a szökőkúthoz és iszik egy keveset vizéből, miközben sütteti magát a napfényben. Lassan odalépdel a szökőkúthoz és leül annak hideg kőperemére. Körbenéz.* ~Rengeteg itt az ember.~ *Sóhajt egyet. Nem szereti a nagy forgatagokat. Inkább amikor egyedül bandukol egy kihalt helyen. Arcát a Nap felé fordítja és élvezi annak melegét. Megfordul és kezét belemeríti a kristálytiszta vízbe. Iszik egy kortyot. Fölnéz, és újra megcsodálja a szobrot, melyet annyiszor nézegetett már. Feláll és nyújtózkodik. Ideje vissza indulni a szegénynegyedbe. Vagy lehet, hogy elsétálhatna akár a templomig is. Szereti azt a helyet. Ott nyugalom van.* ~Majd útközben eldöntöm. De most már tényleg indulok.~ *Feláll, és átevickéli magát az emberek közt, hogy aztán útját otthona felé vegye.*
A hozzászólás írója (Lirtilsasda Sliedima) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2013.10.19 17:44:48
A hozzászólás írója (Lirtilsasda Sliedima) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2013.10.19 17:44:48
4567. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2013-10-19 11:23:10
Üzenet elküldve: 2013-10-19 11:23:10
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 2
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 2
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
*Namal a tér szélén áll, és merengve nézi a tömeget. Nemrég kapott eligazítást egy helyi lakostól, aki azt mondta, hogy a legközelebbi fogadó itt van a közelben. Namal a nyakát nyújtogatva próbál átnézni a tömeg fölött. Lám, lám milyen hasznos, ha valaki ilyen magasra nőtt! Kiszúrja a fogadót a tér túloldalán, majd beletörődve sóhajt egyet. Sosem szerette a tömeget, Márpedig valahogy kénytelen lesz eljutni a fogadóba, ha csillapítani akarja mardosó éhségét. Mások talán hosszabban bírják étel nélkül, de ő nem nélkülözött sokat életében. Őszintén szólva szinte semmit. Így aztán sűrű bocsánatkérések közepette megindul a tömegen át. Botját maga előtt tartva sikeresen utat tör magának a tér közepéig, ahol engedélyez magának egy kis pihenőt.* ~Idáig megvolnánk.~ *gondolja elégedetten. Még pár percig merengve áll, és a fogadót nézi, aztán ismét megindul. Sikerül úgy átverekednie magát a tömegen, hogy mindössze tízen káromkodták el magukat, amiért rálépett a lábukra, vagy kis híján fellökte őket. Megáll a fogadó előtt, majd nagyot sóhajtva kinyitja az ajtót és belép.*
4566. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2013-10-19 10:37:52
Üzenet elküldve: 2013-10-19 10:37:52
Rang: Játékos
IC üzenetek: 90
OOC üzenetek: 33
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 90
OOC üzenetek: 33
Játékstílus: Megfontolt
- Végre. *Szökik ki az ajkain a megváltó mondat, ahogy az utolsó bűzfuvallatot is kisöpri mellőle a főtérről jövő fuvallat. Elhagyta a szegénynegyedet és megérkezett oda, ahová mindig is szeretett volna. Gyorsan elsiet a szökőkúthoz és belekortyol a vizébe. A kristálytiszta víz, megváltó, éltető erőként zúdul le a torkán, megtisztítva azt a belélegzett mocsoktól. Az arcát is megmossa, és nagyon jót tesz neki a hideg vízpára, felfrissül egy kissé. Ma nem hiszi, hogy megvizsgálja a teret, nagyon későre jár már, így muszáj elindulnia a Pegazus felé. Az impozáns épület a tér egy részét elfoglalja, szinte hívogatóan int Neara felé, a varázslónőnek olyan érzése van, mintha már résnyire ki is tárult volna a fogadó ajtaja. Út közben végigsimít a faragott pad háttámláján, furcsa érzés keríti hatalmába. Elhalad a monolit előtt, emlékszik a mesére, amikor idefelé jöttek Alior mondta el neki, hogy az emlékmű annak a harcosnak állít emléket, aki megvédte Artheniort az ork hordáktól. Illetve az egyetlen túlélőről. Neara úgy véli, valmi varázsló lehetett, hiszen a vad népeket leginkább látványos demonstrációval lehet elkergetni. Végül elhalad amellett is, és már be is nyit a fogadóba.*
4565. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2013-10-18 22:43:06
Üzenet elküldve: 2013-10-18 22:43:06
Rang: Játékos
IC üzenetek: 58
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 58
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
//Zaraun Aleandar//
~Jó ég, mit ordít ez a féleszű!? Én itt leveszem a cipőm, hogy ne zavarjak senkit, erre ő képes átordítani, a fél világot. Szép.~
*Gondolatai ellenére, nagyon is örül a férfi szavainak. A továbbiakat pedig elnyúlt arccal hallgatja végig. Nem tudja, nevessen-e a sötételf szavain, vagy csodálkozzon. Nem enyhén félreérthető mondatai csak fokozzák zavarát. Lehet, nem is akarja, hogy félreérthető legyen, egyszerűen csak disznó? Nem igazán tudja eldönteni, de tetszik neki a férfi modora, az pedig, hogy nem hagyta hazamenni, csak még jobban felizgatta a fantáziáját. Vajon, mi történik még az éjjel? Tétován csúztatja, hideg kezeit a férfiéba. Bár puhaságukból nem vesztettek, mégis hűvös az érintése mint a márvány, teljesen átfagytak kezei. Bár ez megszokott a számára.
A "Nem harapok. Kivéve, ha akarod." kijelentéstől, szinte kedve támad egy hatalmas sóhajtás kíséretében elájulni, ám nem lenne kellemes a hideg estét csurom vizesen tölteni, és nem is lenne túl imponáló, ha Zaraun-nak kéne őt kihalásznia a szökőkútból. Minden esetre újra végigfut rajta a forróság, és nyakszirtjén apró veríték cseppek keletkeznek.*
-Jól van, mehetünk, de ne törd a fejed semmi malacságon. És tégy le arról, hogy lerészegítesz.
*Mondandóját, egy félmosollyal kíséri, és cipőit kezébe véve, lelép a kövezett talajra. Félig csupasz talpai, hangtalanul érkeznek a földre. Az izgalom melegségétől, meg sem érzi a földből sugárzó hideget. Csakis arra vár, hogy végre elinduljanak, és belekezdjenek, az izgalmasnak ígérkező estébe.*
~Jó ég, mit ordít ez a féleszű!? Én itt leveszem a cipőm, hogy ne zavarjak senkit, erre ő képes átordítani, a fél világot. Szép.~
*Gondolatai ellenére, nagyon is örül a férfi szavainak. A továbbiakat pedig elnyúlt arccal hallgatja végig. Nem tudja, nevessen-e a sötételf szavain, vagy csodálkozzon. Nem enyhén félreérthető mondatai csak fokozzák zavarát. Lehet, nem is akarja, hogy félreérthető legyen, egyszerűen csak disznó? Nem igazán tudja eldönteni, de tetszik neki a férfi modora, az pedig, hogy nem hagyta hazamenni, csak még jobban felizgatta a fantáziáját. Vajon, mi történik még az éjjel? Tétován csúztatja, hideg kezeit a férfiéba. Bár puhaságukból nem vesztettek, mégis hűvös az érintése mint a márvány, teljesen átfagytak kezei. Bár ez megszokott a számára.
A "Nem harapok. Kivéve, ha akarod." kijelentéstől, szinte kedve támad egy hatalmas sóhajtás kíséretében elájulni, ám nem lenne kellemes a hideg estét csurom vizesen tölteni, és nem is lenne túl imponáló, ha Zaraun-nak kéne őt kihalásznia a szökőkútból. Minden esetre újra végigfut rajta a forróság, és nyakszirtjén apró veríték cseppek keletkeznek.*
-Jól van, mehetünk, de ne törd a fejed semmi malacságon. És tégy le arról, hogy lerészegítesz.
*Mondandóját, egy félmosollyal kíséri, és cipőit kezébe véve, lelép a kövezett talajra. Félig csupasz talpai, hangtalanul érkeznek a földre. Az izgalom melegségétől, meg sem érzi a földből sugárzó hideget. Csakis arra vár, hogy végre elinduljanak, és belekezdjenek, az izgalmasnak ígérkező estébe.*
4564. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2013-10-18 22:15:16
Üzenet elküldve: 2013-10-18 22:15:16
Rang: Játékos
IC üzenetek: 30
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 30
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Szelíd
//Serray Nordik Wargar//
*hirtelen köpni-nyelni sem tud. Teljesen ledöbbent, hogy a férfi miatta fordult így ki magából. A sutyorgást persze, ő is tisztán hallotta, de nem igazán érdekelte a dolog.*
-Jó, menjünk.
*Hebegi végül, és belekarol a férfi jobbjába. Lassan kisétálnak az ajtón. A főtér most is épp oly barátságos, mint ahogy előző napról megmaradt Skila emlékeiben. Talán még szebben is süt a nap, mint akkor. Gyorsan a szökőkúthoz siet, maga után húzva a férfit, és lehuppan a hideg kőperemre. Pont ez kell most neki. A tiszta, frissítő víz remekül helyettesíti a szálláson kiöntöttet. Gyorsan megdörzsöli vele arcát, és leöblíti mellkasát.*
-Ah. Ez hiányzott nekem, sokkal jobban vagyok így. De, ugye te nem maradtál éhes? A reggelid egy része kárba ment.
*Kotorászni kezd táskájában, ám hamar rá kell jönnie, teljesen üres, már ami a táplálékot illeti. Együtt érzően végigsimítja a férfi arcát, majd megpaskolja a vállát.*
-Nem indul túl jól a reggeled. Amúgy...
*Földnek szegezi tekintetét, kicsit zavartabban kezd beszélni.*
-Nem kellett volna miattam úgy lehordani azokat a vendégeket. Tény, hogy nem voltak túl kedvesek, de ez semmiség, nem érdekes.
*Újra felnéz a sötételfre. Kedvesen rámosolyog, és hozzá teszi.*
-De azért nagyon szépen köszönöm. Kedves volt. Na, akarod te kezdeni a beszélgetést? Vagy mi legyen?
*Arcára újra kiül, a szokásos lelkes vigyor. Izgatottan várja a továbbiakat.*
*hirtelen köpni-nyelni sem tud. Teljesen ledöbbent, hogy a férfi miatta fordult így ki magából. A sutyorgást persze, ő is tisztán hallotta, de nem igazán érdekelte a dolog.*
-Jó, menjünk.
*Hebegi végül, és belekarol a férfi jobbjába. Lassan kisétálnak az ajtón. A főtér most is épp oly barátságos, mint ahogy előző napról megmaradt Skila emlékeiben. Talán még szebben is süt a nap, mint akkor. Gyorsan a szökőkúthoz siet, maga után húzva a férfit, és lehuppan a hideg kőperemre. Pont ez kell most neki. A tiszta, frissítő víz remekül helyettesíti a szálláson kiöntöttet. Gyorsan megdörzsöli vele arcát, és leöblíti mellkasát.*
-Ah. Ez hiányzott nekem, sokkal jobban vagyok így. De, ugye te nem maradtál éhes? A reggelid egy része kárba ment.
*Kotorászni kezd táskájában, ám hamar rá kell jönnie, teljesen üres, már ami a táplálékot illeti. Együtt érzően végigsimítja a férfi arcát, majd megpaskolja a vállát.*
-Nem indul túl jól a reggeled. Amúgy...
*Földnek szegezi tekintetét, kicsit zavartabban kezd beszélni.*
-Nem kellett volna miattam úgy lehordani azokat a vendégeket. Tény, hogy nem voltak túl kedvesek, de ez semmiség, nem érdekes.
*Újra felnéz a sötételfre. Kedvesen rámosolyog, és hozzá teszi.*
-De azért nagyon szépen köszönöm. Kedves volt. Na, akarod te kezdeni a beszélgetést? Vagy mi legyen?
*Arcára újra kiül, a szokásos lelkes vigyor. Izgatottan várja a továbbiakat.*
4563. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2013-10-18 22:03:48
Üzenet elküldve: 2013-10-18 22:03:48
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 128
OOC üzenetek: 397
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 128
OOC üzenetek: 397
Játékstílus: Szelíd
//Ayrisz Emeraad//
* A lány közel jár a találgatásban, de egyel csak elvéti a mélységi életkorát. Nem mintha számítana, hisz ő nagyjából épp annyinak néz ki, amennyi. Szürke, kissé ovális arcát nem csúfítják még ráncok, vagy hegek, vonásai egyértelműen fiatalosak, melyeket még inkább kiemelnek hószín, kócos, vállát verdeső hajtincsei. Lerí róla tehát, hogy nem lehet több 25-nél, harsány viselkedése viszont inkább egy lázadó kamaszhoz teszi hasonlatossá. De az életkori maradjon csak rejtve a lány előtt.
Ayrisz hangjában némi keserűséget vél felfedezni, ahogyan unalmas, magányos estéiről beszél, ezért Zaraun inkább hanyagolja a megszokott hamiskás vigyorát, inkább érdeklődő arckifejezéssel követi a lány tekintetét a tér közepén magasodó szökőkút irányába. Ő is látja, ahogyan a lenyugvó nap utolsó sugarai szikrát vetnek a kút tükörsima vizén, sejti, hogy a kisasszonyt magával ragadta a látvány, ám őt személy szerint a látottak nem tudják megérinteni. Azt nem lehet állítani, hogy a mélységi ne lenne az a romantikus alkat, hisz ha kell bármikor le tudja venni lábukról az effajta érzelgősségre vágyó nőstényeket, ám ő inkább a szenvedélyek embere.
Most látszólag egykedvűen fogadja beszélgetőpartnere távozását, némán figyeli távolodó lépteit, ám ennek oka csupán a kíváncsiság. Azt várja, hogy a nő mikor fordul vissza, vagy int neki, hogy együtt távozzanak. Nem lehet, hogy egy fiatal lány a magányos éjszakát válassza az ő társasága helyett!*
- KORÁN VAN MÉG AHHOZ, KIRÁLYLÁNY!ELŐTTÜNK AZ EGÉSZ ÉJSZAKA!
* Kiált Ayrisz után ültő helyéből, megtörve az eddigi békés csendet, s hangja még párszor visszhangot ver a környező házacskák falán. A mélységi feláll, s kényelmes léptekkel elindul a hölgy után, ám ahelyett, hogy megállna szemben vele, rámosolyog, elhalad mellette, s előrehajol, hogy tenyerével vizet gyűjtve felfrissítse arcát a kútból. Nedves tenyerével beletúr hajába, s csak ezt követően folytatja mondókáját.*
- Kár lenne alvásra pazarolni egy ilyen szép estét, pláne egyedül! Egyikünket sem várja haza senki, azt mondom szórakoztassuk egymást!
* Kacsint a lányra mellkasa előtt összefont karokkal, ám így ajánlatának többféleképp értelmezhető második része még arcátlanabbul- esetleg idiótábban- hangozhat.*
- Ismerek egy helyet a Szegénynegyedben, ahonnan csodás a kilátás a városra. Szerencsére nincs messze a fogadómtól, ami habár nem üzemel, de mindig van raktáron pár üveg kitűnő bor, ha megszomjaznál.
* Apró hatásszünet, majd röviden lezárja mondókáját.*
-Nem kell félni, nem harapok. Kivéve, ha akarod!
* Ereszt meg egy harsány nevetést, ám hirtelen úriember módjára karját nyújtja a lány felé, döntés elé állítva őt.*
* A lány közel jár a találgatásban, de egyel csak elvéti a mélységi életkorát. Nem mintha számítana, hisz ő nagyjából épp annyinak néz ki, amennyi. Szürke, kissé ovális arcát nem csúfítják még ráncok, vagy hegek, vonásai egyértelműen fiatalosak, melyeket még inkább kiemelnek hószín, kócos, vállát verdeső hajtincsei. Lerí róla tehát, hogy nem lehet több 25-nél, harsány viselkedése viszont inkább egy lázadó kamaszhoz teszi hasonlatossá. De az életkori maradjon csak rejtve a lány előtt.
Ayrisz hangjában némi keserűséget vél felfedezni, ahogyan unalmas, magányos estéiről beszél, ezért Zaraun inkább hanyagolja a megszokott hamiskás vigyorát, inkább érdeklődő arckifejezéssel követi a lány tekintetét a tér közepén magasodó szökőkút irányába. Ő is látja, ahogyan a lenyugvó nap utolsó sugarai szikrát vetnek a kút tükörsima vizén, sejti, hogy a kisasszonyt magával ragadta a látvány, ám őt személy szerint a látottak nem tudják megérinteni. Azt nem lehet állítani, hogy a mélységi ne lenne az a romantikus alkat, hisz ha kell bármikor le tudja venni lábukról az effajta érzelgősségre vágyó nőstényeket, ám ő inkább a szenvedélyek embere.
Most látszólag egykedvűen fogadja beszélgetőpartnere távozását, némán figyeli távolodó lépteit, ám ennek oka csupán a kíváncsiság. Azt várja, hogy a nő mikor fordul vissza, vagy int neki, hogy együtt távozzanak. Nem lehet, hogy egy fiatal lány a magányos éjszakát válassza az ő társasága helyett!*
- KORÁN VAN MÉG AHHOZ, KIRÁLYLÁNY!ELŐTTÜNK AZ EGÉSZ ÉJSZAKA!
* Kiált Ayrisz után ültő helyéből, megtörve az eddigi békés csendet, s hangja még párszor visszhangot ver a környező házacskák falán. A mélységi feláll, s kényelmes léptekkel elindul a hölgy után, ám ahelyett, hogy megállna szemben vele, rámosolyog, elhalad mellette, s előrehajol, hogy tenyerével vizet gyűjtve felfrissítse arcát a kútból. Nedves tenyerével beletúr hajába, s csak ezt követően folytatja mondókáját.*
- Kár lenne alvásra pazarolni egy ilyen szép estét, pláne egyedül! Egyikünket sem várja haza senki, azt mondom szórakoztassuk egymást!
* Kacsint a lányra mellkasa előtt összefont karokkal, ám így ajánlatának többféleképp értelmezhető második része még arcátlanabbul- esetleg idiótábban- hangozhat.*
- Ismerek egy helyet a Szegénynegyedben, ahonnan csodás a kilátás a városra. Szerencsére nincs messze a fogadómtól, ami habár nem üzemel, de mindig van raktáron pár üveg kitűnő bor, ha megszomjaznál.
* Apró hatásszünet, majd röviden lezárja mondókáját.*
-Nem kell félni, nem harapok. Kivéve, ha akarod!
* Ereszt meg egy harsány nevetést, ám hirtelen úriember módjára karját nyújtja a lány felé, döntés elé állítva őt.*
4562. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2013-10-18 21:21:13
Üzenet elküldve: 2013-10-18 21:21:13
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 1
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 1
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Maron Hatir//
*Három napi gyaloglás után eléri Artheniort. Korán van még. A levegő dermesztően hűvös, lehelete hófehér felhőként úszik el mellette. Még szorosabbra húzva magán köpenyét, gyorsít léptein, mert szinte végigront testén az izgalom. Már talán nem is fázik, ahogy fűti a kíváncsiság, vajon mi várja majd ezen a helyen. Mit adhat neki. Talán védelmet, biztonságot? Vagy innen is boszorkányként üldözi ki őt a csőcselék. Elhessegetve a gondolatokat, lassan beér a főtérre. nem sokan járkálnak a kopott köveken. Szinte kihaltnak is mondható. Néhány városőr álmatagon baktat körbe, néha ráemelik tekintetüket egy egy arra lézengőre, de különösebb érdeklődést nem mutatnak a téren zajló események felé. Jó munkát végeznek. Csak bele ne szakadjanak. Körbeordozza tekintetét a helyen. Szép, és ósdi. Egy átlagos városi főtér. Egy hatalmas szökőkút köpködi kristálytiszta vizét az ég felé, mely igen tiszta, egyetlen felhő sem fátyolozza el. tekintetét újra a földnek veti, mikor túl ismerős nyomokat vél felfedezni. Aprók, mégis elég szembe tűnők, ha az illetékes személy találkozott már velük. Vércseppek. Inkább cseppecskék. De aztán azok nőni kezdenek. Mintha a gazdájuk egyre lassabban haladt volna. Majd megtorpan egy ijesztően nagy vérfolt előtt ami szinte festőien kenődött el az öreg, megkopott köveken, furcsa mintát rajzolva oda.*
~Remélem nem valami gyilkolás helyszínére érkeztem. De hol van a sebesült? Nem látok senkiit, aki nagyon el lenne anyátlanodva.~
*Kikerüli a helyszínt, és tovább siet a szökőkút felé, nehogy a városőrök felfigyeljenek rá. Ahogy megy, hirtelen szemébe ötlik valami. Egy furcsa alak vonszolja magát az egyik padtól, ismeretlen irányba. Karja, és ruhái véresek. Nyilván ő terülhetett el a köveken. De mi az ördög történt vele. Egy pár pillanatig csak figyeli, hogy egy városőr már a rejtélyes alakot ott hagyva visszatér monoton poroszkálásához. Majd újra a szerencsétlenül botladozó idegen felé figyel. Na jó. Nem állhat itt mint egy szobor. Nézze végig ahogy itt meghal ez az alak? Nem azt már nem. Nem tanult sosem elsősegélynyújtást, még csak sámán sem volt. Inkább az elemek irányításával, és birtoklásával foglalkozott. Viszont ott, a remete házában megtanult néhány alapvető receptet. Olyan gyógynövényekből, amelyek elősegítik a vér alvadását. Fertőtlenítenek, és felgyorsítják a sebek gyógyulását. És talán ért egy kicsit a sebvarráshoz. De közel sem olyan profi, mint azok, kik a gyógyítás mesterségével foglalkoznak. Hát rászánja magát, és hirtelen irányt változtatva egyre gyorsabban szinte már szaladva tart a férfi felé. Azon gondolkozik közben, hogy vajon mit fog mondani neki. talán azt, hogy "Úristen, te hogy nézel ki?" vagy esetleg, "Gyere majd én összeraklak." Elég bénák. De majd kinyög valamit. Amint odaér, elébe ront, és kicsit bizonytalanul megérinti az ép vállát, hogy felfigyeljen rá a sérült. Hirtelen elbizonytalanodik a dolgában. Vajon helyes amit csinál? Mi van ha elküldi őt egy melegebb éghajlatra és nem kér a segítségéből. Végül erőt vesz magán, és az előbbiekhez hasonló szintű beszédbe kezd.*
-Ember! Állj meg, így nem mehetsz tovább. Hadd segítsek rajtad. nem vagyok egy nagy gyógyító, de talán tudok tenni érted valamit, mielőtt feldobod itt nekem a bakancsodat.
*Kicsit feszengve várja a már alig álló fél válaszát.*
*Három napi gyaloglás után eléri Artheniort. Korán van még. A levegő dermesztően hűvös, lehelete hófehér felhőként úszik el mellette. Még szorosabbra húzva magán köpenyét, gyorsít léptein, mert szinte végigront testén az izgalom. Már talán nem is fázik, ahogy fűti a kíváncsiság, vajon mi várja majd ezen a helyen. Mit adhat neki. Talán védelmet, biztonságot? Vagy innen is boszorkányként üldözi ki őt a csőcselék. Elhessegetve a gondolatokat, lassan beér a főtérre. nem sokan járkálnak a kopott köveken. Szinte kihaltnak is mondható. Néhány városőr álmatagon baktat körbe, néha ráemelik tekintetüket egy egy arra lézengőre, de különösebb érdeklődést nem mutatnak a téren zajló események felé. Jó munkát végeznek. Csak bele ne szakadjanak. Körbeordozza tekintetét a helyen. Szép, és ósdi. Egy átlagos városi főtér. Egy hatalmas szökőkút köpködi kristálytiszta vizét az ég felé, mely igen tiszta, egyetlen felhő sem fátyolozza el. tekintetét újra a földnek veti, mikor túl ismerős nyomokat vél felfedezni. Aprók, mégis elég szembe tűnők, ha az illetékes személy találkozott már velük. Vércseppek. Inkább cseppecskék. De aztán azok nőni kezdenek. Mintha a gazdájuk egyre lassabban haladt volna. Majd megtorpan egy ijesztően nagy vérfolt előtt ami szinte festőien kenődött el az öreg, megkopott köveken, furcsa mintát rajzolva oda.*
~Remélem nem valami gyilkolás helyszínére érkeztem. De hol van a sebesült? Nem látok senkiit, aki nagyon el lenne anyátlanodva.~
*Kikerüli a helyszínt, és tovább siet a szökőkút felé, nehogy a városőrök felfigyeljenek rá. Ahogy megy, hirtelen szemébe ötlik valami. Egy furcsa alak vonszolja magát az egyik padtól, ismeretlen irányba. Karja, és ruhái véresek. Nyilván ő terülhetett el a köveken. De mi az ördög történt vele. Egy pár pillanatig csak figyeli, hogy egy városőr már a rejtélyes alakot ott hagyva visszatér monoton poroszkálásához. Majd újra a szerencsétlenül botladozó idegen felé figyel. Na jó. Nem állhat itt mint egy szobor. Nézze végig ahogy itt meghal ez az alak? Nem azt már nem. Nem tanult sosem elsősegélynyújtást, még csak sámán sem volt. Inkább az elemek irányításával, és birtoklásával foglalkozott. Viszont ott, a remete házában megtanult néhány alapvető receptet. Olyan gyógynövényekből, amelyek elősegítik a vér alvadását. Fertőtlenítenek, és felgyorsítják a sebek gyógyulását. És talán ért egy kicsit a sebvarráshoz. De közel sem olyan profi, mint azok, kik a gyógyítás mesterségével foglalkoznak. Hát rászánja magát, és hirtelen irányt változtatva egyre gyorsabban szinte már szaladva tart a férfi felé. Azon gondolkozik közben, hogy vajon mit fog mondani neki. talán azt, hogy "Úristen, te hogy nézel ki?" vagy esetleg, "Gyere majd én összeraklak." Elég bénák. De majd kinyög valamit. Amint odaér, elébe ront, és kicsit bizonytalanul megérinti az ép vállát, hogy felfigyeljen rá a sérült. Hirtelen elbizonytalanodik a dolgában. Vajon helyes amit csinál? Mi van ha elküldi őt egy melegebb éghajlatra és nem kér a segítségéből. Végül erőt vesz magán, és az előbbiekhez hasonló szintű beszédbe kezd.*
-Ember! Állj meg, így nem mehetsz tovább. Hadd segítsek rajtad. nem vagyok egy nagy gyógyító, de talán tudok tenni érted valamit, mielőtt feldobod itt nekem a bakancsodat.
*Kicsit feszengve várja a már alig álló fél válaszát.*
4561. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2013-10-18 20:42:33
Üzenet elküldve: 2013-10-18 20:42:33
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 4
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 4
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
*Maron gyengén, esetlenül lépked be Arthenior főterére. Bal karja ernyedten lóg az oldalán, felkarját egy vértől átázott kendő fogja körbe. Jobb kezével egy másik véres ruhadarabot szorít a melléhez, így próbálja a vérzést elállítani. " Átkozott banditák! " villan át az agyán, amikor kissé megbotlik és egy fájdalomhullám rohan végig a testén. A korai órákban kevesen járnak a téren, de akik észreveszik, ahogy a téren botladozik, azok sem sietnek a segítségére. Kiköpi a felrepedt szájából szivárgó vér egy részét a kövekre miközben a következőt gondolja. "Ne féljetek, én se törődök majd veletek jobban, ha segítségre lesz szükségetek." Látása elhomályosul egy percre és ismét megbotlik, most jobban mint először. Az agya úgy gondolja, a bal kezével meg tudja állítani az esést, de mivel azt a banditák támadása óta nem tudja rendesen mozgatni, a végtag csak megrándul, de az esést nem fogja fel, így a férfi elterül a reggeli órákban még hideg és harmatos köveken. " Na remek! Erre még pont szükségem volt." Gondolja, majd feltápászkodik a földről és egyre fogyatkozó erejével a főtéren álló kúthoz botorkál. Amennyire csak tudja, lemossa a sebeit és iszik pár kortyot a vízből, amitől kissé erősebbnek kezdi érezni magát. Ahogy körülnéz, hogy kitalálja mit tegyen ezek után, egy kissé álomittas városőr lép hozzá.*
- Hé jóember!* kezdi, majd elfolyt egy ásítást. * - Magával meg mi történt?
* Maron ráemeli a tekintetét és fogait összeszorítva felel neki.*
- Egy kis reggeli testmozgás, semmi több.* rápillant a sebeire és még hozzáfűzi.* - Talán egy kicsit keményebbre sikerült, mint kellett volna.
- Nos, jóember. Ha esetleg szüksége lenne egy kis foltozgatásra itt-ott, menjen a papokhoz. * mutat egy toronyra a város belsejében, majd biccent egyet és folytatja a reggeli járőrözést.
* Maron mereven bámulja az épületet, majd kortyol egy utolsót a kútból, a melléhez szorítja a kötését, és lassan de biztosan elindul, hogy segítséget keressen magának.*
- Hé jóember!* kezdi, majd elfolyt egy ásítást. * - Magával meg mi történt?
* Maron ráemeli a tekintetét és fogait összeszorítva felel neki.*
- Egy kis reggeli testmozgás, semmi több.* rápillant a sebeire és még hozzáfűzi.* - Talán egy kicsit keményebbre sikerült, mint kellett volna.
- Nos, jóember. Ha esetleg szüksége lenne egy kis foltozgatásra itt-ott, menjen a papokhoz. * mutat egy toronyra a város belsejében, majd biccent egyet és folytatja a reggeli járőrözést.
* Maron mereven bámulja az épületet, majd kortyol egy utolsót a kútból, a melléhez szorítja a kötését, és lassan de biztosan elindul, hogy segítséget keressen magának.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7361-7380 , 7381-7400 , 7401-7420 , 7421-7440 , 7441-7460 , 7461-7480 , 7481-7500 , 7501-7520 , 7521-7540 , 7541-7560 , 7561-7580 , 7581-7600 , 7601-7620 , 7621-7640 , 7641-7660 , 7661-7680 , 7681-7700 , 7701-7720 , 7721-7740 , 7741-7760 , 7761-7780 , 7781-7800 , 7801-7820 , 7821-7840 , 7841-7860 , 7861-7880 , 7881-7900 , 7901-7920 , 7921-7940 , 7941-7960 , 7961-7980 , 7981-8000 , 8001-8020 , 8021-8040 , 8041-8060 , 8061-8080 , 8081-8100 , 8101-8120 , 8121-8140 , 8141-8160 , 8161-8180 , 8181-8200 , 8201-8220 , 8221-8240 , 8241-8260 , 8261-8280 , 8281-8300 , 8301-8320 , 8321-8340 , 8341-8360 , 8361-8380 , 8381-8400 , 8401-8420 , 8421-8440 , 8441-8460 , 8461-8480 , 8481-8500 , 8501-8520 , 8521-8540 , 8541-8560 , 8561-8580 , 8581-8600 , 8601-8620 , 8621-8640 , 8641-8660 , 8661-8680 , 8681-8700 , 8701-8720 , 8721-8740 , 8741-8760 , 8761-8780 , 8781-8800 , 8801-8820 , 8821-8840 , 8841-8860 , 8861-8880 , 8881-8900 , 8901-8920 , 8921-8940 , 8941-8960 , 8961-8980 , 8981-9000 , 9001-9020 , 9021-9040 , 9041-9060 , 9061-9080 , 9081-9100 , 9101-9120 , 9121-9140 , 9141-9160 , 9161-9180 , 9181-9200 , 9201-9220 , 9221-9240 , 9241-9260 , 9261-9280 , 9281-9300 , 9301-9320 , 9321-9340 , 9341-9360 , 9361-9380 , 9381-9400 , 9401-9420 , 9421-9440 , 9441-9460 , 9461-9480 , 9481-9500 , 9501-9520 , 9521-9540 , 9541-9560 , 9561-9580 , 9581-9600 , 9601-9620 , 9602-9621