//Tűz és Víz//
//Morfiusz//
*Shyahar érzi, hogy az arca egyre melegebbé válik, ami egyértelmű jele annak, hogy kezd elpirulni, és lévén fényes nappal van, ez bizonnyal nem marad rejtve Morfiusz elől sem.*
– Biztos! *morranja.* Már úgyis a kezedben van. Azért értékelném, ha nem forgatnád és lengetnéd, mint valami zászlót.
*A férfi vigyorára egy dacos pillantás a válasz.
Hiszen mit van mit tenni, az ominózus textil már a kezében van, nem mintha nem látta volna korábban, és egyébként pedig tökéletesen alkalmas a célra, azaz bevizezve remek borogatásként szolgálhat.
Végül ezt a férfi is megérti, sőt, valószínűbb, hogy már az első pillanattól egyetértett, csak könnyebb volt a lelkének, ha picit húzhatta a lányt. De aztán igencsak hamar visszatér a hideg vízzel jól átitatott ruhával, és Shya mellé térdelve figyeli, ahogy az nekikezd a rögzítőkötés feltekerésének.
A simogatások valahogy olyan megnyugtatóak, még most, így is, hogy valójában még messze nem felszabadult, és a bokája is sajog.
Aprót biccent, mikor Morf átveszi tőle a pólyázás feladatát.*
~Mennyire óvatosan vigyázva csinálja, és… és egészen jól. Komolyan jól. Nahát!~
– Köszönöm *mondja halkan, amint kész a kötés. Aztán komolyan néz a barna szempárba.* Elhiheted, hogy nem szándékos volt.
~Nem okoznék magamnak így fájdalmat. Meg a sérült bokámmal nem is tudnék veled tartani, vagy utánad osonni, ha azt az átok gombát akarnád.~
*Shya megremeg, ujjai a szoknyájába markolnak és keservesen nyel egyet.*
~De hátha nem hagysz magamra. Ha már így alakult, hátha nem.~
– Milyen másik út? *kérdez rá, a hangjában reménykedés és bizonytalanság keveredik.
De Morf már guggol is elé, és egyértelmű, hogy a hátára akarja venni.
Shya a saját zsákját a vállára akasztja, a botját az egyik kezébe veszi, miközben kissé esetlenül, de a férfi hátára mászik. Szabad kezével a vállába kapaszkodik, mellkasát fogja ár, amennyire tudja, nem, nem a nyakát, kapjon azért az ő alkalmi lovacskája levegőt. Combjaival rászorít kissé a derekára, hogy ő maga is tartsa a saját súlyát, ne csak holt teher legyen úgymond.*
– Igenis! Kapaszkodom *feleli.
Azért elámul, mikor Morf könnyedén egyenesedik fel vele együtt.*
~Nem semmi!~
*Morf a térdei alá nyúl, majd visszafelé veszi az irányt.
Ha játékból lovacskáznának csak Shya biztos kacagna, énekelne, vagy tréfákkal ugratná, kiabálna, hogy gyíí paci. Most ezek helyett csak a hátéhoz simul, arcát a férfi nyakához, hajához simítja, úgy kérdez halkan:*
– Hova viszel?