//Lyll & Weng//
*Fuvolájának hangja halkan és lágyan teríti be a főteret, s eljut azokhoz, akik egy percre megállnak a vidám dallamot meghallgatni. Nem muzsikus vagy bárd, aki született vagy sokat tanult tehetség lenne a zene világában. Egyszerű erdei vándor, aki ha kedve tartja, akkor énekkel vagy fuvolával üti el az időt. Páran megállnak és felfigyelnek rá, nekik egy kedves mosoly és biccentés jár. A járókelők közül, egy vékonyka, vöröses szökés hajú, halványkék szemű lányka áll meg egy pillanatra a muzsikára. Went feltekint és rápillant az apró, de bájos tekintetű gnóm lányra. Fiatalnak és lelkesnek tűnik, amint rácsodálkozik az elfre és a zenéjére. Félénk természetű lehet a másik, mert eleinte tétovázik, hogy a férfi közelébe menjen. A dallam végére viszont már egészen közel áll meg Weng-hez. Egyáltalán nem avarja a közönség, sőt, örömét leli benne, hogy valakinek kedves az az elf dallam, amit az imént játszott. Végére érve a zenének elveszi ajkaitól a fuvolát, majd a gnóm leányzóra pillant.*
- Úgy látom a kisasszonynak tetszett a muzsika. *Mosolyogva mondja a másiknak, s egyelőre nem is áll fel, nehogy megijessze a nála jóval alacsonyabb gnóm leányzót.*
- Wengetta vagyok, de röviden csak Weng. Hogyan szólíthatlak? *Ha már így nagyjából pár méterre kerültek egymástól, akkor nem szalasztja el a lehetőséget egy beszélgetésre. A kedélyeket oldva pár személyes dolgot is megemlít magáról.*
- Erdőjáró vándor vagyok, a természet barátja. Megpihentem itt a szökőkútnál, és amíg játszottam, azon gondolkoztam, hogy merre tovább. Te itt laksz a városban? *Talán a leányzó tud némi támpontot adni neki, hogy merre tarthatna tovább a városból. A gnómok igazán a kedvére való teremtések, akárcsak a tündérek. Olyan nemesek, tiszták és törékenyek. Legtöbbjük csodálni való személyiség. Hosszú élete alatt sok tündér és gnóm barátságát elnyerte, még törpékét is pedig múltjuk bizonyos nézeteltérései miatt általánosságban nem kedveli egymást a két faj. Ez persze Weng-et sosem érdekelte, mindig a személy a fontos számára és nem az, hogy milyen fajhoz tartozik vagy éppen milyen kultúrájú. Továbbra sem szeretné megriasztani a gnóm leányzót ezért marad ülve a szökőkút szélén, csupán a fuvoláját csúsztatja vissza a kabátja belső zsebébe. Modora, beszéde és a kisugárzása nyugodt és békés, mint egy hűs erdei patak. Az arcára kiülő mosoly még barátságosabbá teszi a tekintetét.*