//Erton//
*Nem is várja el, hogy a sötételf elkezdje sorolni a családi konfliktusokat, elvégre nem igazán ismerik egymást. És, a nap korábbi alakulását tekintve, valószínűleg ez nem is olyan téma, amibe komolyan belemennének.
Bólint a megjegyzésre, ahogy kilépnek a főtérre, ahol már messziről látható a Pegazus fogadó cégére.*
-Á, a szerelem csodás dolog. *A hangja monoton, az arcán egy féloldalas, gunyoros mosoly jelenik meg, kifejezve a véleményét, hogy a helyzetről, vagy az érzésről, azt Erton megpróbálhatja kitalálni. Igazából kissé mindkettőnek szól, de mivel a férfi nem ismeri, nem lehet biztos a pontos jelentésben.
Csak mikor a társa válaszol neki, eszmél rá arra, hogy igenis hangosan is kimondta a gondolatát. És, ami azt illeti, értékeli a humort, még egy kis nevetés is kicsúszik az ajkai közt.
Lehet, hogy jóképűnek találja a sötételfet, az is igaz, hogy szimpatikus számára, és jó lenne valakinek egyszer elmesélni a történetét, ez pedig egy igen csábító alkalom, de sajnos nála a bizalom idővel jön. Nem is kevéssel.*
-Röviden, mint mondtam innen származom, ismerem annyira a várost, hogy ne kedveljem. A nemesek és gazdagok arroganciáját, tisztelet a kivételnek. Azt, hogy nem mindig lehet a törvényes úton járni, és a törvénytelen sokszor elvágják. Itt élnek a rokonaim, ha még élnek, és nem akarok senkibe belefutni. Ráadásul ez a mai nap sem volt a legegyszerűbb. *Félinformációk, vázlatai egy hosszabb történetnek, amit kevesen ismernek, és azok is általában kiszínezve, meseként.*
-Beszéljünk valami másról! *A szavakból hiányzik a kérés, de a hangsúlyból kiolvasható.*