//Érkezés//
*A ló fáradhatatlanul húzza a szekeret, aminek négy kereke kis nyomot mélyeszt a földben, és kicsit fel is veri a port. A bakon ülő Rolf ide-oda billegve tartja a gyeplőt, és egy hosszú fűszálat rágcsál fogai között. Néha hátrapillant a félig nyitott szekér rakodóterére, hogy a ponyva alatt minden megvan e, mivel semmit sem szeretne elszórni. Igen békés az útja, és az idő is kiváló, majd hamarosan meg is pillantja a távolban lévő várost. Homlokához emeli bal kezét, hogy még jobban kémlelhesse a terepet, és meg is pillantja a teret.*
-Megjöttünk pajtás ! *mondja lovának mosolyogva, majd megrántja a gyeplőt.* -Gyiáá ! *kurjant egyet, és a ló máris vágtázni kezd, és a szekérben lévő szerszámok és egyéb holmik is rázkódni kezdenek. Mikor már elég közel érkezik, és tisztán látja a főteret, és az ott sürgölődő népet, meghúzza a gyeplőt.* -Hóó pajtás hóó ! *mondja, és a csődör már le is lassítja lépteit, és csak szépen lassan lépeget előre az ismeretlen felé. Mielőtt azonban messzire jutna, két városőr lép a szekér útjába, így Rolf megálljt parancsol.*
-Szép jó reggelt az uraknak. *köszönti őket barátságosan Rolf.*
-Önnek is ? Mi járatban errefelé így ? *mutat a szekérre az egyik őr.*
-Biz én szerencsét próbálni jöttem e földre. *mosolyodik el Rolf.*
-Értem. És megkérdezhetném, hogy mit szállít ?
-Hogyne. *mondja, közben leugrik a bakról, megpaskolgatja a lova oldalát, és a rakodótér felé mutat.*
-Csak a saját felszereléseimet urak.
-Megnézhetnénk esetleg ? *szűkíti össze szemeit az őr, majd int a társának, aki már körbe is járja a kocsit.*
-Persze csak tessék. *mondja, és felemeli a ponyvát, ami alatt látható ásó, kapa, kasza, vasvilla, cirokseprű, gereblye, lapát és egyéb szerszámok.* -Abban a zsákban krumpli van, abban a kettőben búza, a kis kosarakban pedig friss zöldségek, és egy kis gyümölcs. *mutogatja Rolf, mire a városőrök összenéznek, és kisvártatva intenek, hogy minden rendben van.*
-Rendben vagyunk mehet. Csak arra voltunk kíváncsiak, nem e rejteget esetleg egy keresett szökevényt. *mondja, mire Rolf elmosolyodik, és visszamászik a bakra. Még mielőtt elköszönne, hátranyúl, és két körtét vesz kezébe, és lenyújtja az őröknek.*
-Kóstolják meg, saját termés. Na minden jót ! *int búcsút, az őrök pedig gyorsan be is puszilják a mézédes gyümölcsöt. A bakon jobbra-balra forgatja fejét, figyelgetve a jelenlévő népeket, mire a lova egyszer csak elhúzza jobbra.* -Héj mi bajod pajtás ? *kérdezi, majd mikor meglátja mi a helyzet hangosan felnevet.* -Áh értem már. Megszomjaztál a nagy úton. *szál le a bakról, egy kis edényt vesz le, majd megfogja a kantárt, és úgy sétál a lova mellett egyenesen a szökőkútig. Ott aztán megmeríti az edényt, és leteszi a földre, majd megsimogatja a lova fejét. Biztos nem örülnének neki, hogyha belemászna a lova ebbe a szép szökőkútba, ha már eddig minden rendben, nem kell magára haragítani a jó népet. Rolf álldogál, és figyelgeti az embereket, közben két tenyerével poharat formál, és ő is kortyol a szökőkút friss és üdítő vizéből.*