Archívum - Arthenior - Arthenior főtere
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Kedves Kalandozó!
Úgy látszik, betévedtél a könyvtár legeldugottabb termébe. Ahhoz képest, milyen apró ajtó vezetett ide, láthatod, hogy a hely hatalmas. Nagyobb, mint bármely másik terem, nagyobb, mint maga a könyvtár, a templom, és talán nagyobb, mint maga Arthenior. Úgy bizony! Amit magad előtt látsz, az nem más, mint évtizedek hamisítatlan történelme. Háborúk, lázadások, isteni csaták, és minden, amiről eddig csak pletykákból hallottál, most kitárul a szemeid előtt. Persze senkinek nem lenne ideje ezt mind elolvasni, ahhoz még az elfek élete is rövid. Viszont ha valami specifikusat keresel, a könyvtárosok segíthetnek megtalálni. Bánj tisztelettel az itt található tekercsekkel! Ezek nélkül az események nélkül te sem állhatnál ma Lanawin földjén. Ne koszold össze, ne hagyj szamárfület a sarkán, és mindig oda tedd vissza, ahonnan levetted! Ne feledd: talán azt hiszed, biztos talajon állsz, de az csak a tegnapi sár, amely szilárdnak tetteti magát!
A nagyterembe!
Valamelyik kisebb terem:
Kedves Kalandozó!
Úgy látszik, betévedtél a könyvtár legeldugottabb termébe. Ahhoz képest, milyen apró ajtó vezetett ide, láthatod, hogy a hely hatalmas. Nagyobb, mint bármely másik terem, nagyobb, mint maga a könyvtár, a templom, és talán nagyobb, mint maga Arthenior. Úgy bizony! Amit magad előtt látsz, az nem más, mint évtizedek hamisítatlan történelme. Háborúk, lázadások, isteni csaták, és minden, amiről eddig csak pletykákból hallottál, most kitárul a szemeid előtt. Persze senkinek nem lenne ideje ezt mind elolvasni, ahhoz még az elfek élete is rövid. Viszont ha valami specifikusat keresel, a könyvtárosok segíthetnek megtalálni. Bánj tisztelettel az itt található tekercsekkel! Ezek nélkül az események nélkül te sem állhatnál ma Lanawin földjén. Ne koszold össze, ne hagyj szamárfület a sarkán, és mindig oda tedd vissza, ahonnan levetted! Ne feledd: talán azt hiszed, biztos talajon állsz, de az csak a tegnapi sár, amely szilárdnak tetteti magát!
A nagyterembe!
Valamelyik kisebb terem:
<< Előző oldal - Mostani oldal: 151 (3001. - 3020. üzenet)Oldal váltása: - Következő oldal >>
3020. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2012-10-01 01:42:57
Üzenet elküldve: 2012-10-01 01:42:57
Rang: Játékos
IC üzenetek: 49
OOC üzenetek: 19
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 49
OOC üzenetek: 19
Játékstílus: Szelíd
*A szerzetes tekintete egy mély tóhoz hasonlatos. Nyugodtnak és békésnek tűnik, ám a mélyén megcsillan valami... valami furcsa. Valami vad. Persze, lehet, csak az éhség és a fáradság teszi. De tény és való, hogy a sötét szemek mélyén van valami vadság.
Aztán hogy ebből a zöldszemű elf mit olvas ki, az már az ő dolga. Skryllae marad az udvarias és figyelmes megfigyelésnél és a tartózkodó végigmérésnél. Ennél többre egyelőre nincs szüksége.*
- Szép estét!
*Felel mély hangján, majd a kérdés hallatán a homlokát ráncolja. Nem igazán érti, mi baj lehet a ruhájával. A saru és a bőgatya, valamint a mellény... illetve hűvösebb napokon a köpönyeg a vándorló szerzetesek általános felszerelése. Persze vannak csuhás rendek is, de az övé pont nem az.*
- Ezt nem értem. Skryllae vagyok, a Hallgatag szerzetese. És... mi baj a ruhámmal?
*Kérdi érdeklődve. Akikkel eddig az úton találkozott, mind tisztelettel fogadták és udvariasak voltak vele. Akik meg véletlenül nem, azok hamar jobb belátásra tértek. Nagyon hamar.*
Aztán hogy ebből a zöldszemű elf mit olvas ki, az már az ő dolga. Skryllae marad az udvarias és figyelmes megfigyelésnél és a tartózkodó végigmérésnél. Ennél többre egyelőre nincs szüksége.*
- Szép estét!
*Felel mély hangján, majd a kérdés hallatán a homlokát ráncolja. Nem igazán érti, mi baj lehet a ruhájával. A saru és a bőgatya, valamint a mellény... illetve hűvösebb napokon a köpönyeg a vándorló szerzetesek általános felszerelése. Persze vannak csuhás rendek is, de az övé pont nem az.*
- Ezt nem értem. Skryllae vagyok, a Hallgatag szerzetese. És... mi baj a ruhámmal?
*Kérdi érdeklődve. Akikkel eddig az úton találkozott, mind tisztelettel fogadták és udvariasak voltak vele. Akik meg véletlenül nem, azok hamar jobb belátásra tértek. Nagyon hamar.*
3019. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2012-10-01 01:29:11
Üzenet elküldve: 2012-10-01 01:29:11
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 21
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 21
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
*Pillantása viszonzásra talál, zöld szemei tehát hamarosan a szerzetes tekintetét kutathatják, hogy vajon mi olvasható ki belőle. Vajon helybéli lehet vagy ő is frissen érkezett vándor csak? Az ilyen városokban, ahol minden faj gyermeke ömlesztve megtalálható, sosem lehet biztosra tudni, hogy ki az, aki idegen és azért rí ki a tömegből, nem pedig azért, mert ki akar.*
-Csillagok adjanak békés estét.
*Viszonozza a bólintást immár szavakba foglalt köszöntéssel, pár lépéssel közelebb is óvakodik a különös szerzethez. Az emberek mindig lenyűgözték, igaz, nem annyira, mint ében bőrű fajtársai, de ettől még van bennük valami különleges, amitől szinte gyökeresen eltérnek az elfektől. Igaz, hogy a leányzó eddig sem egy elszigetelt közösségben élt, volt alkalma megfigyelni más fajok képviselőit, érintkezni velük, de ettől még nem tudnak olyan megszokottá válni számára. Különösen az a szakáll... mennyire mulatságos, hogy az emberek még az állukon is a hajukat hordják.
Visszafogott mosollyal ül le nagyjából egy méter távolságban a férfitól, mintha nem igazán lenne mersze közelebb menni, rövid haját szinte már szégyellős mozdulattal tűri hegyes füle mögé. Nem hiába mondta annyit a mamának, hogy színésznő lesz belőle... Csak a szemeiben ragyogó huncut fényt nem tudja elrejteni, de ez még nem lehet akkora árulója.*
-Elnézést, ha tolakodó vagyok, de mi vagy te? Úgy értem, hogy ez a ruha...
*Beharapja alsó ajkát, nem mer nyíltan rákérdezni, hogy valami vándorcirkusz elkóborolt bohócához van-e szerencséje, az olyan modortalan lenne, márpedig első az illem. Magában felkacag erre. Méghogy illem! Első az élvezet, utána pedig ahogy jön.
Nem hazudtolja meg önmagát, jószerével még meg sem érkezett a városba, de máris az egyik hímegyeddel próbál szóba elegyedni... Ejnye, ha ikernővére most látná, bizonyára elnéző mosollyal csóválná a fejét, hogy a kis démonka már megint mibe próbálja éppen keverni magát. Lovára is mintha kevesebb figyelmet fordítana, de hát Silib okos állat, nem fog elkóborolni, ha pedig lopni akarják, az úgyis feltűnő lenne, nem aggódik hát. Tekintete újra és újra végigszalad az idegenen, mintha maga sem hinné el, hogy mit lát. Olyanról, hogy szerzetes, még csak nem is hallott, ezért hát a nagy érdeklődés.*
-Csillagok adjanak békés estét.
*Viszonozza a bólintást immár szavakba foglalt köszöntéssel, pár lépéssel közelebb is óvakodik a különös szerzethez. Az emberek mindig lenyűgözték, igaz, nem annyira, mint ében bőrű fajtársai, de ettől még van bennük valami különleges, amitől szinte gyökeresen eltérnek az elfektől. Igaz, hogy a leányzó eddig sem egy elszigetelt közösségben élt, volt alkalma megfigyelni más fajok képviselőit, érintkezni velük, de ettől még nem tudnak olyan megszokottá válni számára. Különösen az a szakáll... mennyire mulatságos, hogy az emberek még az állukon is a hajukat hordják.
Visszafogott mosollyal ül le nagyjából egy méter távolságban a férfitól, mintha nem igazán lenne mersze közelebb menni, rövid haját szinte már szégyellős mozdulattal tűri hegyes füle mögé. Nem hiába mondta annyit a mamának, hogy színésznő lesz belőle... Csak a szemeiben ragyogó huncut fényt nem tudja elrejteni, de ez még nem lehet akkora árulója.*
-Elnézést, ha tolakodó vagyok, de mi vagy te? Úgy értem, hogy ez a ruha...
*Beharapja alsó ajkát, nem mer nyíltan rákérdezni, hogy valami vándorcirkusz elkóborolt bohócához van-e szerencséje, az olyan modortalan lenne, márpedig első az illem. Magában felkacag erre. Méghogy illem! Első az élvezet, utána pedig ahogy jön.
Nem hazudtolja meg önmagát, jószerével még meg sem érkezett a városba, de máris az egyik hímegyeddel próbál szóba elegyedni... Ejnye, ha ikernővére most látná, bizonyára elnéző mosollyal csóválná a fejét, hogy a kis démonka már megint mibe próbálja éppen keverni magát. Lovára is mintha kevesebb figyelmet fordítana, de hát Silib okos állat, nem fog elkóborolni, ha pedig lopni akarják, az úgyis feltűnő lenne, nem aggódik hát. Tekintete újra és újra végigszalad az idegenen, mintha maga sem hinné el, hogy mit lát. Olyanról, hogy szerzetes, még csak nem is hallott, ezért hát a nagy érdeklődés.*
3018. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2012-10-01 01:15:35
Üzenet elküldve: 2012-10-01 01:15:35
Rang: Játékos
IC üzenetek: 49
OOC üzenetek: 19
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 49
OOC üzenetek: 19
Játékstílus: Szelíd
*Kifejezetten tanulságos itt elüldögélni. Egyrészt igen hamar rá lehet jönni, ki helyi és ki érkezett valamikor a közelmúltban. A helyiek gyakran nagyobb csoportokban mozognak és beszélgetnek. Az újonnan érkezők pedig többnyire egyedül vannak, és meglehetősen kirínak az összképből. ~ Mint én. ~ Gondolja mindenféle álszerénység nélkül.
A helyiek felmérése után inkább megnézi, milyen utazókat vetett ide a szél. Elsőnek ott a megtermett ork, aki a bámész pillantásokkal mit sem törődve szaglászik és nézelődik mindenfelé, miközben valami nyers húst eszik. Legalábbis az állán csorgó vér alapján Skryllae erre tippelne. Állig fel van fegyverkezve, de nem úgy tűnik, mint aki valami csúnyaságon törné a fejét. Nem is lenne bölcs dolog. A téren mindig van legalább egy őrjárat...
Másodjára ott a vak kislány, aki a csilingelő botjával érkezik, majd a szökőkút felé menet egyenesen nekigyalogol.*
- Hmm... Nocsak...
*Dörmögi, miközben a leányzó egy félfordulattal máris elindul az ork felé. A szerzetes megcsóválja a fejét, de félszemmel azért figyelemmel követi a vak leányzó ténykedését. Ki tudja, talán rá várt? Talán őt kellett megtalálnia? Fogalma sincs, de lehet. ~ Persze, tévedhetek is. ~ Feddi meg magát azonnal. Nem ez lenne az első eset.
De mielőtt feltápászkodhatna és a lányka után sétálhatna, egy ló áll be a szökőkút mellé, lovasa pedig a nyeregből a szökőkút kávájára ugrik. Ami a lovast illeti, valami vadóc leánynak tűnik... és nagyon megnézi magának a szerzetest. Ő pedig udvariasan, de határozottan visszanéz. Aztán lassan elmosolyodik, és bólint. Tudja magáról, hogy elég fura alaknak szokták látni... és tökéletesen ki van békülve ezzel.
Nem mozdul ültéből, de figyelmét megosztja a vak leányka és a vöröske között.*
A helyiek felmérése után inkább megnézi, milyen utazókat vetett ide a szél. Elsőnek ott a megtermett ork, aki a bámész pillantásokkal mit sem törődve szaglászik és nézelődik mindenfelé, miközben valami nyers húst eszik. Legalábbis az állán csorgó vér alapján Skryllae erre tippelne. Állig fel van fegyverkezve, de nem úgy tűnik, mint aki valami csúnyaságon törné a fejét. Nem is lenne bölcs dolog. A téren mindig van legalább egy őrjárat...
Másodjára ott a vak kislány, aki a csilingelő botjával érkezik, majd a szökőkút felé menet egyenesen nekigyalogol.*
- Hmm... Nocsak...
*Dörmögi, miközben a leányzó egy félfordulattal máris elindul az ork felé. A szerzetes megcsóválja a fejét, de félszemmel azért figyelemmel követi a vak leányzó ténykedését. Ki tudja, talán rá várt? Talán őt kellett megtalálnia? Fogalma sincs, de lehet. ~ Persze, tévedhetek is. ~ Feddi meg magát azonnal. Nem ez lenne az első eset.
De mielőtt feltápászkodhatna és a lányka után sétálhatna, egy ló áll be a szökőkút mellé, lovasa pedig a nyeregből a szökőkút kávájára ugrik. Ami a lovast illeti, valami vadóc leánynak tűnik... és nagyon megnézi magának a szerzetest. Ő pedig udvariasan, de határozottan visszanéz. Aztán lassan elmosolyodik, és bólint. Tudja magáról, hogy elég fura alaknak szokták látni... és tökéletesen ki van békülve ezzel.
Nem mozdul ültéből, de figyelmét megosztja a vak leányka és a vöröske között.*
3017. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2012-10-01 00:52:15
Üzenet elküldve: 2012-10-01 00:52:15
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 21
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 21
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
*Vajon zárják errefelé a kapukat? Ha igen, akkor gyorsítania kell a tempón, nehogy kívül rekedjen éjszakára, mert akkor aztán megnézhetné magát. Halkan pár biztató szót suttog lova fülébe, aki erre a kényelmes galoppból vágtára kapcsol, nyilván kiváltva pár szitokszót a környezetéből ezzel a sebességgel. De hát kit zavar ez? Ameddig a vadóc démonka jól érzi magát, addig mindenki másodlagos lehet csak. Világának egyetlen középpontja van, az pedig saját maga.
Sikerrel beér a kapun, ezt egy hangos, vidám kurjantással veszi tudomásul, vissza is fogja a lovát, hiszen a főtér felé közeledve egyre többen vannak, nem lenne jó, ha eltaposna valakit, még a végén számonkérnék rajta a sérüléseket, az pedig nem tenne jót senkinek sem. Talán ha leszállna a nyeregből, könnyebben vezethetné kedvencét a járkálók között, de eszében sincs ilyet tenni, élvezi, hogy kimagasodhat a tömegből, vörös buksija büszkén magasodik a köznép fölé. Mennyire vicces így menni, látni azokat a mérges pillantásokat, amiket így kiválthat! kerek arcán széles mosoly ragyog, nem is kétséges, mennyire élvezi a helyzetet.
Célja a szökőkút, már távolabbra kifigyelne, hogy többen is merítenek belőle, így hát úgy gondolja, nem árthat, ha hátasa, Silib iszik pár kortyot, megérdemli a mai teljesítménye után. Egészen közel irányítja, majd egy könnyed mozdulattal leszáll a nyeregből, lába puhán landol a kút káváján, megingás nélkül áll meg rajta, miközben végignézi, hogy lova előre hajol, hogy nagy kortyokban nyelje a vizet.*
-Ügyes kislány vagy, édesem.
*Könnyedén ugrik le a földre és veregeti megkedveskedve hátasa nyakát, miközben nem mulasztja el szeme sarkából felmérni azt az embert, aki tőle nem messze ücsörög a kúton //Skryllae//. Milyen érdekes ruházata van, talán valami udvari bolond? Megmosolyogja tulajdon gondolatát és immár fejét is a férfi irányába fordítja, hogy alaposabban is megnézhesse magának. nem mindennapi jelenség, ezt meg kell hagyni.*
Sikerrel beér a kapun, ezt egy hangos, vidám kurjantással veszi tudomásul, vissza is fogja a lovát, hiszen a főtér felé közeledve egyre többen vannak, nem lenne jó, ha eltaposna valakit, még a végén számonkérnék rajta a sérüléseket, az pedig nem tenne jót senkinek sem. Talán ha leszállna a nyeregből, könnyebben vezethetné kedvencét a járkálók között, de eszében sincs ilyet tenni, élvezi, hogy kimagasodhat a tömegből, vörös buksija büszkén magasodik a köznép fölé. Mennyire vicces így menni, látni azokat a mérges pillantásokat, amiket így kiválthat! kerek arcán széles mosoly ragyog, nem is kétséges, mennyire élvezi a helyzetet.
Célja a szökőkút, már távolabbra kifigyelne, hogy többen is merítenek belőle, így hát úgy gondolja, nem árthat, ha hátasa, Silib iszik pár kortyot, megérdemli a mai teljesítménye után. Egészen közel irányítja, majd egy könnyed mozdulattal leszáll a nyeregből, lába puhán landol a kút káváján, megingás nélkül áll meg rajta, miközben végignézi, hogy lova előre hajol, hogy nagy kortyokban nyelje a vizet.*
-Ügyes kislány vagy, édesem.
*Könnyedén ugrik le a földre és veregeti megkedveskedve hátasa nyakát, miközben nem mulasztja el szeme sarkából felmérni azt az embert, aki tőle nem messze ücsörög a kúton //Skryllae//. Milyen érdekes ruházata van, talán valami udvari bolond? Megmosolyogja tulajdon gondolatát és immár fejét is a férfi irányába fordítja, hogy alaposabban is megnézhesse magának. nem mindennapi jelenség, ezt meg kell hagyni.*
3016. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2012-10-01 00:30:02
Üzenet elküldve: 2012-10-01 00:30:02
Rang: Játékos
IC üzenetek: 62
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 62
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Szelíd
*Egyik lépés a másik után. Csak úgy érkezik ide is, mint eddig bárhová. Nincs ebben semmi nehéz, különösen, ha az ember az úton marad, hiszen mint a mondás is tartja, minden út visz valahova. Előbb vagy utóbb. S bár az ő esetében inkább ez az utóbb szokott jellemző lenni, csak sikerült célba érnie, még ha a nap már lemenőben is van. Ez pedig vitatatlan, hiszen a napsugarak visszavonulásával, a levegő is hűlni kezd. Mindez azonban nem olyan érdekes, mint a várost megtöltő hangok illatok.
A bejutással nincs gondja, hiszen ki nem gyámolítana egy vak lánykát? Mármint, akibe fikarcnyi jóérzés is szorult. Ám addig is, míg megismerkedik újabb jótevőjével, elkezdi megismeri, felmérni új környezetét, hiszen nem alapozhat az esetleges szeresére. Az Istenek, Jó szellemek vagy a Sors eddig is kísérték lépteit, hiszen gond nélkül megérkezett, s túl sokat követelni bárkitől vagy bármitől sosem szerencsés
Léptek nesze előtte, mögötte. Némelyik lágy, akár egy macskáé, mások hangosabbak s ütemük is változó Halk vagy éppen hangos beszéld foszlányok szöknek fülébe, míg orrát füst, por, munkában megfáradt testek szaga töltik be. Másfelől erős parfüm tompítja szaglását, sőt még egy közeli házból kiszökő vacsora illatát is felfedezni véli.
Érdeklődését végül víz, pontosabban annak csobogása kelti fel. Hát arra fordítja lépteit, remélve, az jó kiindulási pont lehet, a továbbiakhoz, hiszen így látatlanban elég nehéz megmondani, mekkora is lehet ez a tér? Ám a vízpárától kellemes levegőbe a friss vér semmivel össze nem téveszthető illata keveredik. Szíve néhány taktus elejéig gyorsabban ver, éppen csak, míg el nem mormol magában egy nyugtató mantrát. Ekkor koppan botja a szökőkút kávájának, vagy valami puhábbnak? Érdekes. Ez megérdemelne némi további vizsgálódást, ám a vér szaga jelenleg jobban aggasztja, hiszen nem tudja, hogy annak forrása egy döglött nyúl. Honnan is tudhatná, így újabb fordulat következik, a jónak vélt irányba, s már ballag is a csengettyűs bot után, egészen addig, míg néhány szó nem jelzi, célba ért, s azoknak hála legalább már azt is sejti, egy úrral van dolga és már azt is tudja, merre van épp hozzá képest a kapu, meg egy szökőkút. Idővel talán azt is kideríti mekkora, ám addig is: *
- Jó estét. *Köszönti az előtte állót.*Vér szagát, érzem jól van Uram? * Érdeklődik, bár az, hogy tekintetével nem keresi a másikét, már önmagában sokat elárul, ráadásul nem sokan állnának le így csevegni egy orkkal. Ám amit nem látunk *
- Esetleg megsérült:* Érdeklődik tovább, hiszen világéletben azt tanulta, hogy ha tud, módjában áll, akkor segítsen annak, aki erre rászorul. Különben hogyan is várhatná el bárkitől, hogy neki is segítsen?*
A bejutással nincs gondja, hiszen ki nem gyámolítana egy vak lánykát? Mármint, akibe fikarcnyi jóérzés is szorult. Ám addig is, míg megismerkedik újabb jótevőjével, elkezdi megismeri, felmérni új környezetét, hiszen nem alapozhat az esetleges szeresére. Az Istenek, Jó szellemek vagy a Sors eddig is kísérték lépteit, hiszen gond nélkül megérkezett, s túl sokat követelni bárkitől vagy bármitől sosem szerencsés
Léptek nesze előtte, mögötte. Némelyik lágy, akár egy macskáé, mások hangosabbak s ütemük is változó Halk vagy éppen hangos beszéld foszlányok szöknek fülébe, míg orrát füst, por, munkában megfáradt testek szaga töltik be. Másfelől erős parfüm tompítja szaglását, sőt még egy közeli házból kiszökő vacsora illatát is felfedezni véli.
Érdeklődését végül víz, pontosabban annak csobogása kelti fel. Hát arra fordítja lépteit, remélve, az jó kiindulási pont lehet, a továbbiakhoz, hiszen így látatlanban elég nehéz megmondani, mekkora is lehet ez a tér? Ám a vízpárától kellemes levegőbe a friss vér semmivel össze nem téveszthető illata keveredik. Szíve néhány taktus elejéig gyorsabban ver, éppen csak, míg el nem mormol magában egy nyugtató mantrát. Ekkor koppan botja a szökőkút kávájának, vagy valami puhábbnak? Érdekes. Ez megérdemelne némi további vizsgálódást, ám a vér szaga jelenleg jobban aggasztja, hiszen nem tudja, hogy annak forrása egy döglött nyúl. Honnan is tudhatná, így újabb fordulat következik, a jónak vélt irányba, s már ballag is a csengettyűs bot után, egészen addig, míg néhány szó nem jelzi, célba ért, s azoknak hála legalább már azt is sejti, egy úrral van dolga és már azt is tudja, merre van épp hozzá képest a kapu, meg egy szökőkút. Idővel talán azt is kideríti mekkora, ám addig is: *
- Jó estét. *Köszönti az előtte állót.*Vér szagát, érzem jól van Uram? * Érdeklődik, bár az, hogy tekintetével nem keresi a másikét, már önmagában sokat elárul, ráadásul nem sokan állnának le így csevegni egy orkkal. Ám amit nem látunk *
- Esetleg megsérült:* Érdeklődik tovább, hiszen világéletben azt tanulta, hogy ha tud, módjában áll, akkor segítsen annak, aki erre rászorul. Különben hogyan is várhatná el bárkitől, hogy neki is segítsen?*
3015. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2012-09-30 23:46:50
Üzenet elküldve: 2012-09-30 23:46:50
Rang: Játékos
IC üzenetek: 41
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 41
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Szelíd
* Hát azért nem volt egyszerű bejutni. A katonák elsőre el akarták kergetni. Ez van ha valaki egy ork. De sztoikus nyugalommal fogadta a dolgot és egy kis beszélgetés meg rábeszélés után végre sikeresen túljutott az első akadályon. Régen járt bármilyen városban is. Nagy ívben szokta kerülni őket... érthető, hiszen ork. De mivel csekélyke vagyona fogyóban volt így úgy tervezte, hogy keres magának valamit amivel pénzt lehet szerezni. Ezért vette a fáradtságot, hogy idejöjjön. Minden új volt neki ezért mindent megpróbált a legjobban felmérni. És ezek a szagok! Megannyi ismeretlen szag és illat lengte körbe az egész környéket. Tobzódott bennük és kissé merengő kifejezés ült ki agyaras pofájára. Méretei miatt óvatosan járt de még így is elég hangos lett. Hiába no, aki ekkorára megnőtt nem tud csendben járni... főleg ha ennyi fém volt rajta. Lépései ütemére táncot jártak a trófeái. Motyója a zsákjában, fegyverei a helyükön. Még véletlenül sem akarta, hogy egy kivont fegyver miatt félreértések legyenek. Kezében egy kint elkapott nyúl maradványai volt, természetesen nyersen. Ezt néha a szájéhoz emelte és harapott belőle. Nem számított, hogy húst vagy csontot ér... egy erőteljes harapás és már a szájban is volt. Estéhez képest sokan voltak kint. Megannyi ismeretlen alak. Odamegy a főtér közepére majd fejét erősen vakargatva nézelődni kezd.*
- És akkor most merre tovább...
- És akkor most merre tovább...
3014. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2012-09-30 22:45:02
Üzenet elküldve: 2012-09-30 22:45:02
Rang: Játékos
IC üzenetek: 49
OOC üzenetek: 19
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 49
OOC üzenetek: 19
Játékstílus: Szelíd
*Erősen esteledik, amikor megérkezik a főtérre. Az éjszakai élet felpezsdülni látszik, mindenfelé kisebb-nagyobb társaságok beszélgetnek, kései utazók érkeznek, valamint időről időre felbukkan egy-egy őrjárat. És persze itt van Skryll is, aki kevéske motyójával épp csak az imént lépett át a városkapun.
Nem ártana valami szállásfélét keresnie. Esetleg vacsoráznia. No, nem mintha ezek az apróságok túlzottan zavarnák. Ha a katonákat nem érdekli a dolog, ő képes elaludni az egyik padon is akár. Ami pedig az étkezést illeti... nos, egy-két nap böjt meg se kottyan a szerzetesnek.
Mosolyogva biccent egy-két járókelőnek, akik megnézik maguknak. Hogy esetleg ezek a jó népek meglepődnek-e ezen, nem nagyon érdekli. Először is körbejárja a teret, és mindent megnéz magának. Aztán fejben végiggondolja, mennyi is a vagyona, és hogy ebből hogyan tudna a legtovább a legegyszerűbb körülmények között kijönni. Amikor végzett a számításokkal, lassan bólint, és leül a szökőkút kávájára. Mielőtt bármihez is kezdene, meg szeretné ismerni ezt a helyet... és természetesen az ittenieket is.*
Nem ártana valami szállásfélét keresnie. Esetleg vacsoráznia. No, nem mintha ezek az apróságok túlzottan zavarnák. Ha a katonákat nem érdekli a dolog, ő képes elaludni az egyik padon is akár. Ami pedig az étkezést illeti... nos, egy-két nap böjt meg se kottyan a szerzetesnek.
Mosolyogva biccent egy-két járókelőnek, akik megnézik maguknak. Hogy esetleg ezek a jó népek meglepődnek-e ezen, nem nagyon érdekli. Először is körbejárja a teret, és mindent megnéz magának. Aztán fejben végiggondolja, mennyi is a vagyona, és hogy ebből hogyan tudna a legtovább a legegyszerűbb körülmények között kijönni. Amikor végzett a számításokkal, lassan bólint, és leül a szökőkút kávájára. Mielőtt bármihez is kezdene, meg szeretné ismerni ezt a helyet... és természetesen az ittenieket is.*
3013. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2012-09-30 22:13:05
Üzenet elküldve: 2012-09-30 22:13:05
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 719
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 719
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Megfontolt
* Jól esik a hűs vízből inni. Csak most érzi mennyire is fáradt. Az első tenyérnyi vizet úgy issza mint aki a sivatagból hirtelen egy oázisban találta magát. Aki látja azt hiheti napok óta szomjazik vagy legalábbis nem tanult önuralmat pedig egyik sem igaz. Nem is szomjazik na meg tanulni is tanult mindent amit csak megengedhettek maguknak szülei.*
* A következő egy-két merítés már békés ajkakat érinthet majd az utolsó már csak átsiklik az ujjai között csodálattal adózva a cseppeken megtörő nap fényeinek.*
* Az álmodozás nemsokára abbamard. Körbenéz és ha lát egy játszadozó nagyobbacska gyermeket neki intézi szavait.*
- Mond csak fiú, merre lehet itt szállást találni?
* A gyermek nem beszél de szükség sincs rá. Megemeli karját és egyenesen a fogadó cégére felé mutat.*
- Köszönöm... *mondja mosolyogva és egy szál kék mezei virágot ad a gyermeknek majd felül Hóka hátára és egyenesen a fogadóhoz siet.*
* A következő egy-két merítés már békés ajkakat érinthet majd az utolsó már csak átsiklik az ujjai között csodálattal adózva a cseppeken megtörő nap fényeinek.*
* Az álmodozás nemsokára abbamard. Körbenéz és ha lát egy játszadozó nagyobbacska gyermeket neki intézi szavait.*
- Mond csak fiú, merre lehet itt szállást találni?
* A gyermek nem beszél de szükség sincs rá. Megemeli karját és egyenesen a fogadó cégére felé mutat.*
- Köszönöm... *mondja mosolyogva és egy szál kék mezei virágot ad a gyermeknek majd felül Hóka hátára és egyenesen a fogadóhoz siet.*
3012. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2012-09-30 01:16:18
Üzenet elküldve: 2012-09-30 01:16:18
Rang: Játékos
IC üzenetek: 54
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 54
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
*A kérdés, bár költői, mégis elgondolkoztatja. Vajon jogunkban áll-e más emberek kutatásait, feljegyzéseit, eredményeit vagy azoknak hitelességét megkérdőjeleznünk csak azért, mert hihetetlennek hangzik? Hisz bizonyára az ősi ember sem hitte volna, hogy képes lesz uralma alá hajtani a tüzet és saját javára felhasználni, és lássunk csodát, manapság már olyan természetes dologként tekintünk rá, miképp a levegőre, mely körbevesz minket és beszívjuk, hogy éltessen bennünket.*
-Olyan ember, illetve... bocsánat... félelf, aki nem hisz felsőbb hatalomban, nem hisz egy vagy több istenség létében.
*Vallás és tudomány megférhet egyáltalán egymás mellett? A tudomány tényeken alapszik, bizonyításokon és kézzel fogható bizonyítékokon, a hit pedig épp ennek az ellenkezője. Nincs szükség bizonyítékokra, hogy képesek legyünk hinni, elég a meggyőződés, elég, hogy önmagunkat meggyőzzük, ehhez pedig nincs szükség racionális érvekre vagy bizonyítékokra. És mégis, a tudomány ha megválaszol egy kérdést, máris kettő merül fel a helyébe, soha véget nem érő kutatás ez, amihez valóban egy teljes élet szükségeltetik, de még az is kevés. A hit pedig válasz minden kérdésre anélkül, hogy újabbakat vetne fel. Lehet, hogy csak az ostobák hisznek, hogy a vallás csak a buta köznépnek lett kitalálva, hogy ha nem is érthetik a világot, ne féljenek tőle, hanem legyen mibe kapaszkodni?*
-Pedig azt hittem, hogy szerzetes vagy, legalábbis a ruhád alapján... Így utólagosan is, ne haragudj a feltételezésért, sokat kell még tanulnom.
*Hajtja meg kicsit a fejét, hogy ezzel a gesztussal tegye még hivatalosabbá bocsánatkérését. Eddig az volt a benyomása, hogy egy szerzetessel vagy valami különös pappal társalog. Vagy esetleg már Dakhnator említette a munkáját? Egek, mennyire kellemetlen ez így... De nem lehet egyházi személy, hiszen a szavaiból kicseng, hogy nem igen hiszi a felsőbb hatalmat, anélkül pedig nehéz a vallás berkeiben megmaradni.*
~Valamit nagyon összekutyultál te lány, már megint... Szállj le a földre végre és figyelj oda arra, akivel társalogsz, ha örökké csak az elméleteiddel foglalkozok, akkor úgy fogsz járni, mint most is tetted. Hát szükséged van neked erre?~
*Korholja önmagát némán, amiért érzése szerint most ügyesen megkevert mindent. Íme, világosan látszik a másik hatalmas ok, amiért kerüli az emberek társaságát, feje túlzottan tömve van gondolatoktól, elméletektől és az újabb kérdésektől és ilyenkor könnyen előfordul, hogy még rövid távon is elfelejti az információkat. A többség érthető módon ilyenkor megsértődik, megbántódik, hogy nem is figyel rájuk igazán, ezt a képzetet pedig nem tudja eloszlatni olyan könnyen, hiszen tényleg úgy tűnhet, mintha nem figyelne oda arra, amit mondanak neki.*
-De biztos van valami nagyobb hatalom, egy király vagy herceg, aki alá a falutok több faluval, várossal együtt tartozik. Oda el kellett volna menned panaszt tenni, hiszen ilyet nem csinálhatnak. Ez nemcsak ellenkezik a józan ésszel, hanem még igazságtalan is.
*Lelkében nagyon erős igazságérzet van, ezért nem tud olyan könnyedén átlépni a témán és elkönyvelni mint egy érdekes beszélgetésszálat, ami alatt többet sikerült megtudnia beszélgetőpartneréről. Talán nem kéne tovább feszegetnie a kérdést, így is nem győz röstelkedni, amiért akaratlanul is a férfi eszébe idézte keserű múltját. Vajon hogy képes még ilyenkor is mosolyogni? Timandra mostmár egészen biztos benne, hogy ez nem természetes mosoly, ez annál több vagy pont, hogy kevesebb? Egy maszk, gondosan megtervezett álca, amivel a belső valóságot takargatja. De vajon mit rejthet? Az örökös kutató kíváncsisága lángol szakadatlanul, ettől hajtva fogalmazódik meg benne az ötlet, hogy mi lenne, ha sikerülne valahogy ezen álarc mögé látni? Mit találna ott? Ilyen múlt után lehet ott bármi más, mint nyirkos sötétség és szorító fájdalom? Fellelhetne többet a csupasz undornál önmaga, az élet és a többi lény felé? Ki kell derítenie, addig nem nyugodhat, ameddig ezt a rejtélyt meg nem oldja.
Állja a zöld szemek pillantását, még mindig úgy érzi, hogy ez a tekintet akár legmélyebb valójába is képes lenne lelátni, ha Dakhnator úgy akarná. Átláthatna ruháin, bőrén és húsán, egész a csontjaiig, a lelke legmélyebb zugába, hogy minden titkát kiforgassa és alaposan megszemlélje. Botor, gyermeki gondolat, tudja ő is, hiszen az elme titkai rejtve maradnak mindenki előtt, amíg egy meggondolatlanabb száj el nem szólja őket, de mégsem tud szabadulni ezen furcsa gondolatától. És ami még különösebb, hogy már nem próbál elmenekülni előle. Eleinte próbált, el akart szaladni messzire, hogy ne kelljen ezekbe a magukkal ragadó szemekbe néznie, ne kelljen látnia a sebhelyeket és azt az őrületbe hajló mosolyt. Félt, de ez elmúlt, tekintetét nem zavarják a hegek és szinte már kedvét lelki a zöld pillantásban is. A tavaszi gyepre emlékezteti, a bársonyos fűre, amiben olyan élvezettel szokott mindig elterülni, hogy néma mozdulatlanságba merevedve nézze az elsuhanó felhőket, hallgassa a madarakat és érezze arcán a nap simogató melegét. Igen, ezeket az emlékeket csalja ki belőle, régi, kellemes érzések, amik segítenek, hogy a halovány mosoly megszülethessen.*
-Hát tényleg igaz, hogy minden elf szőke és kék szemű? Vagy miért mondták, hogy az emberekre hasonlítasz? Én úgy tudtam, nincs túlzottan nagy különbség ember és elf között.
*Egyik kezét tétován emeli fel, látszik rajta, hogy nem igazán tudja, merje-e megtenni, amit szeretne, tekintete zavartan rebben Dakhnator arcára, majd mintha elszánná magát, egy ezüstös tincset óvatosan ujjai közé vesz. Mennyire furcsa, hogy olyan a haja, mint egy aggastyánnak, pedig biztosan nem lehet még olyan öreg. Ez is kevert vére miatt lenne? Most eszmél csak rá, hogy mennyire keveset olvasott a félvérekről, érdeklődését a tiszta fajok jobban lekötötték.
Kiskorában szerette azt gondolni, hogy ő valami elf hercegnő, pont szőkesége okán, de mivel a kerek fülecskék csak nem akartak hegyesedni, be kellett látnia, hogy ő tényleg embernek született. Igaz, kicsit csalódott volt, hiszen ki ne szeretne a fákkal és az állatokkal társalogni, de meg tudta találni az emberlétben is a szépséget. Sőt, arra is rájött, hogy nem kell másik fajba születnie ahhoz, hogy életmódjukat magévá tehesse. Régen mennyi időt töltött a természetben... Fára mászott, folyókban úszkált, barlangokat fedezett fel... Aztán megkapta a sebhelyet és fokozatosan nem csak az emberektől, de az erdőktől és mezőktől is elfordult, hogy a könyvtárak menedékét válassza.*
-Azért bizonyára nagyon hálásak lennének, ritka alkalom, hogy olyan holttest akad nálunk, aki nem hiányzik senkinek. Elég kicsit közösség vagyunk, ahol mindenki ismer mindenkit, és a vének úgy vannak vele, hogy nem lenne szívük abban az emberben vájkálni, akit talán születésétől fogva ismertek. Időnként, ha egy kósza vagy vadász téved el hozzánk, akinek a sérülésén nem lehet segíteni, utána szoktak nyilvános boncolást rendezni, de ez olyan ritka, hogy magam is csak kettőnek voltam tanúja.
*Pedig érdekes és felettébb tanulságos lenne, sajnálja, hogy nincs lehetőség többre, de megérti az elhunytak családtagjait, ő sem engedné soha, hogy édesanyja vagy édesapja tetemét mindenki előtt vágják darabokra, profánná téve az amúgy érinthetetlennek hitt halált.
A könyv visszakerül jogos tulajdonosához, nem is tétovázik, azonnal elcsomagolja, hogy biztos helyen tudhassa, majd zsákját is hátára veszi. Ideje lesz, hogy lepihenjenek, bizonyára a férfi is van olyan fáradt, mint ő. Lehet, hogy éhes is...*
-Igen, én is úgy hallottam, hogy a főtér közelében van egy hely, ahol szívesen látják a fáradt vándorokat. Remélem, szobát is lehet ott bérelni.
*Meg kell ismerkednie a helyi árakkal is, hogy megteheti-e, hogy lakást béreljen valamelyik bérházban, netán egy idősebb embernél, akinek nehezére esik önmagát és házát ellátnia, így némi arany és segítség fejében maga mellé venne egy ifjú tudóst. Biztos, hogy olcsóbb lenne, mintha a fogadóban lakna, de ezzel most ráér, ma már nem tudna ilyen ügyekben intézkedni, marad a fogadó kényelme, amit kiélvezhet.*
-Nem haragszom, nincs hát szükség ilyen áldozatokra, a meghívást viszont annyiban elfogadom, hogy a vacsorámat szívesen elköltöm a társaságodban.
*Kicsit kényszerítenie kell magát erre a lépésre, mert hiába kedveltette meg magát Dakhnator a lánnyal, Timandra mégiscsak magának való, aki többre értékeli a magányt. De most nem, igenis megpróbál normális emberként viselni, ha már ennyire nyilvánvalóan adja magát a lehetőség. Megérdemel egy esélyt az életre, nem igaz? Ráadásul így a férfi sem marad annyira magára, nem kell úgy elfogyasztania az ételt, hogy közben hegyesebb fülébe akaratlanul bekúsznak a mondatfoszlányok, amik akár róla, külsejéről is szólhatnak. Még ha nem is érdeklik annyira, a lány ettől is szeretné megóvni. Tudja, milyen az, amikor minden neszről azt hiszi, a háta mögött épp róla súgnak gonoszan.*
-Ott, az nem lehet a fogadó cégére?
*Mutat a sötétben egy lengedező tárgyra, ami egy kőépület oldalából áll ki. Nem olyan jó a szeme, hogy innen elolvashassa, de talán Dakhnator több szerencsével fog járni, mint ő, élesebb érzékeivel előnyben van az ifjú emberlányhoz képest.*
-Olyan ember, illetve... bocsánat... félelf, aki nem hisz felsőbb hatalomban, nem hisz egy vagy több istenség létében.
*Vallás és tudomány megférhet egyáltalán egymás mellett? A tudomány tényeken alapszik, bizonyításokon és kézzel fogható bizonyítékokon, a hit pedig épp ennek az ellenkezője. Nincs szükség bizonyítékokra, hogy képesek legyünk hinni, elég a meggyőződés, elég, hogy önmagunkat meggyőzzük, ehhez pedig nincs szükség racionális érvekre vagy bizonyítékokra. És mégis, a tudomány ha megválaszol egy kérdést, máris kettő merül fel a helyébe, soha véget nem érő kutatás ez, amihez valóban egy teljes élet szükségeltetik, de még az is kevés. A hit pedig válasz minden kérdésre anélkül, hogy újabbakat vetne fel. Lehet, hogy csak az ostobák hisznek, hogy a vallás csak a buta köznépnek lett kitalálva, hogy ha nem is érthetik a világot, ne féljenek tőle, hanem legyen mibe kapaszkodni?*
-Pedig azt hittem, hogy szerzetes vagy, legalábbis a ruhád alapján... Így utólagosan is, ne haragudj a feltételezésért, sokat kell még tanulnom.
*Hajtja meg kicsit a fejét, hogy ezzel a gesztussal tegye még hivatalosabbá bocsánatkérését. Eddig az volt a benyomása, hogy egy szerzetessel vagy valami különös pappal társalog. Vagy esetleg már Dakhnator említette a munkáját? Egek, mennyire kellemetlen ez így... De nem lehet egyházi személy, hiszen a szavaiból kicseng, hogy nem igen hiszi a felsőbb hatalmat, anélkül pedig nehéz a vallás berkeiben megmaradni.*
~Valamit nagyon összekutyultál te lány, már megint... Szállj le a földre végre és figyelj oda arra, akivel társalogsz, ha örökké csak az elméleteiddel foglalkozok, akkor úgy fogsz járni, mint most is tetted. Hát szükséged van neked erre?~
*Korholja önmagát némán, amiért érzése szerint most ügyesen megkevert mindent. Íme, világosan látszik a másik hatalmas ok, amiért kerüli az emberek társaságát, feje túlzottan tömve van gondolatoktól, elméletektől és az újabb kérdésektől és ilyenkor könnyen előfordul, hogy még rövid távon is elfelejti az információkat. A többség érthető módon ilyenkor megsértődik, megbántódik, hogy nem is figyel rájuk igazán, ezt a képzetet pedig nem tudja eloszlatni olyan könnyen, hiszen tényleg úgy tűnhet, mintha nem figyelne oda arra, amit mondanak neki.*
-De biztos van valami nagyobb hatalom, egy király vagy herceg, aki alá a falutok több faluval, várossal együtt tartozik. Oda el kellett volna menned panaszt tenni, hiszen ilyet nem csinálhatnak. Ez nemcsak ellenkezik a józan ésszel, hanem még igazságtalan is.
*Lelkében nagyon erős igazságérzet van, ezért nem tud olyan könnyedén átlépni a témán és elkönyvelni mint egy érdekes beszélgetésszálat, ami alatt többet sikerült megtudnia beszélgetőpartneréről. Talán nem kéne tovább feszegetnie a kérdést, így is nem győz röstelkedni, amiért akaratlanul is a férfi eszébe idézte keserű múltját. Vajon hogy képes még ilyenkor is mosolyogni? Timandra mostmár egészen biztos benne, hogy ez nem természetes mosoly, ez annál több vagy pont, hogy kevesebb? Egy maszk, gondosan megtervezett álca, amivel a belső valóságot takargatja. De vajon mit rejthet? Az örökös kutató kíváncsisága lángol szakadatlanul, ettől hajtva fogalmazódik meg benne az ötlet, hogy mi lenne, ha sikerülne valahogy ezen álarc mögé látni? Mit találna ott? Ilyen múlt után lehet ott bármi más, mint nyirkos sötétség és szorító fájdalom? Fellelhetne többet a csupasz undornál önmaga, az élet és a többi lény felé? Ki kell derítenie, addig nem nyugodhat, ameddig ezt a rejtélyt meg nem oldja.
Állja a zöld szemek pillantását, még mindig úgy érzi, hogy ez a tekintet akár legmélyebb valójába is képes lenne lelátni, ha Dakhnator úgy akarná. Átláthatna ruháin, bőrén és húsán, egész a csontjaiig, a lelke legmélyebb zugába, hogy minden titkát kiforgassa és alaposan megszemlélje. Botor, gyermeki gondolat, tudja ő is, hiszen az elme titkai rejtve maradnak mindenki előtt, amíg egy meggondolatlanabb száj el nem szólja őket, de mégsem tud szabadulni ezen furcsa gondolatától. És ami még különösebb, hogy már nem próbál elmenekülni előle. Eleinte próbált, el akart szaladni messzire, hogy ne kelljen ezekbe a magukkal ragadó szemekbe néznie, ne kelljen látnia a sebhelyeket és azt az őrületbe hajló mosolyt. Félt, de ez elmúlt, tekintetét nem zavarják a hegek és szinte már kedvét lelki a zöld pillantásban is. A tavaszi gyepre emlékezteti, a bársonyos fűre, amiben olyan élvezettel szokott mindig elterülni, hogy néma mozdulatlanságba merevedve nézze az elsuhanó felhőket, hallgassa a madarakat és érezze arcán a nap simogató melegét. Igen, ezeket az emlékeket csalja ki belőle, régi, kellemes érzések, amik segítenek, hogy a halovány mosoly megszülethessen.*
-Hát tényleg igaz, hogy minden elf szőke és kék szemű? Vagy miért mondták, hogy az emberekre hasonlítasz? Én úgy tudtam, nincs túlzottan nagy különbség ember és elf között.
*Egyik kezét tétován emeli fel, látszik rajta, hogy nem igazán tudja, merje-e megtenni, amit szeretne, tekintete zavartan rebben Dakhnator arcára, majd mintha elszánná magát, egy ezüstös tincset óvatosan ujjai közé vesz. Mennyire furcsa, hogy olyan a haja, mint egy aggastyánnak, pedig biztosan nem lehet még olyan öreg. Ez is kevert vére miatt lenne? Most eszmél csak rá, hogy mennyire keveset olvasott a félvérekről, érdeklődését a tiszta fajok jobban lekötötték.
Kiskorában szerette azt gondolni, hogy ő valami elf hercegnő, pont szőkesége okán, de mivel a kerek fülecskék csak nem akartak hegyesedni, be kellett látnia, hogy ő tényleg embernek született. Igaz, kicsit csalódott volt, hiszen ki ne szeretne a fákkal és az állatokkal társalogni, de meg tudta találni az emberlétben is a szépséget. Sőt, arra is rájött, hogy nem kell másik fajba születnie ahhoz, hogy életmódjukat magévá tehesse. Régen mennyi időt töltött a természetben... Fára mászott, folyókban úszkált, barlangokat fedezett fel... Aztán megkapta a sebhelyet és fokozatosan nem csak az emberektől, de az erdőktől és mezőktől is elfordult, hogy a könyvtárak menedékét válassza.*
-Azért bizonyára nagyon hálásak lennének, ritka alkalom, hogy olyan holttest akad nálunk, aki nem hiányzik senkinek. Elég kicsit közösség vagyunk, ahol mindenki ismer mindenkit, és a vének úgy vannak vele, hogy nem lenne szívük abban az emberben vájkálni, akit talán születésétől fogva ismertek. Időnként, ha egy kósza vagy vadász téved el hozzánk, akinek a sérülésén nem lehet segíteni, utána szoktak nyilvános boncolást rendezni, de ez olyan ritka, hogy magam is csak kettőnek voltam tanúja.
*Pedig érdekes és felettébb tanulságos lenne, sajnálja, hogy nincs lehetőség többre, de megérti az elhunytak családtagjait, ő sem engedné soha, hogy édesanyja vagy édesapja tetemét mindenki előtt vágják darabokra, profánná téve az amúgy érinthetetlennek hitt halált.
A könyv visszakerül jogos tulajdonosához, nem is tétovázik, azonnal elcsomagolja, hogy biztos helyen tudhassa, majd zsákját is hátára veszi. Ideje lesz, hogy lepihenjenek, bizonyára a férfi is van olyan fáradt, mint ő. Lehet, hogy éhes is...*
-Igen, én is úgy hallottam, hogy a főtér közelében van egy hely, ahol szívesen látják a fáradt vándorokat. Remélem, szobát is lehet ott bérelni.
*Meg kell ismerkednie a helyi árakkal is, hogy megteheti-e, hogy lakást béreljen valamelyik bérházban, netán egy idősebb embernél, akinek nehezére esik önmagát és házát ellátnia, így némi arany és segítség fejében maga mellé venne egy ifjú tudóst. Biztos, hogy olcsóbb lenne, mintha a fogadóban lakna, de ezzel most ráér, ma már nem tudna ilyen ügyekben intézkedni, marad a fogadó kényelme, amit kiélvezhet.*
-Nem haragszom, nincs hát szükség ilyen áldozatokra, a meghívást viszont annyiban elfogadom, hogy a vacsorámat szívesen elköltöm a társaságodban.
*Kicsit kényszerítenie kell magát erre a lépésre, mert hiába kedveltette meg magát Dakhnator a lánnyal, Timandra mégiscsak magának való, aki többre értékeli a magányt. De most nem, igenis megpróbál normális emberként viselni, ha már ennyire nyilvánvalóan adja magát a lehetőség. Megérdemel egy esélyt az életre, nem igaz? Ráadásul így a férfi sem marad annyira magára, nem kell úgy elfogyasztania az ételt, hogy közben hegyesebb fülébe akaratlanul bekúsznak a mondatfoszlányok, amik akár róla, külsejéről is szólhatnak. Még ha nem is érdeklik annyira, a lány ettől is szeretné megóvni. Tudja, milyen az, amikor minden neszről azt hiszi, a háta mögött épp róla súgnak gonoszan.*
-Ott, az nem lehet a fogadó cégére?
*Mutat a sötétben egy lengedező tárgyra, ami egy kőépület oldalából áll ki. Nem olyan jó a szeme, hogy innen elolvashassa, de talán Dakhnator több szerencsével fog járni, mint ő, élesebb érzékeivel előnyben van az ifjú emberlányhoz képest.*
3011. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2012-09-29 22:06:03
Üzenet elküldve: 2012-09-29 22:06:03
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 719
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 719
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Megfontolt
* Tervei nem váltak be, hiába figyelte a külső területeken a végtelennek tűnő mező földjét, nem talált semmit. Egyetlen lény aki nyert azzal, hogy megálltak az Hóka volt. A ló elégedetten legelt a mező selymes füvéből majd pedig mint aki jól végezte dolgát napfürdőzve heverészett amíg Ewa nézelődött végül pedig feladta.
Nem voltak már túl messze. Talán ha fertály óra és már a kapu előtt álltak. Az őrök végigmérték az elf lányt de mivel nem találtak sem rajta sem nála semmi kivetni valót ezért végül beléphettek.
Lassan léptet végig a Főtéren. A ló patkója ütemesen koppan a kövezeten majd egyszer csak elnémul.
Megállnak a szökőkút mellett. Ewa érdeklődve járja körbe, csodálja meg végül merít is belőle a kulacsával.*
Nem voltak már túl messze. Talán ha fertály óra és már a kapu előtt álltak. Az őrök végigmérték az elf lányt de mivel nem találtak sem rajta sem nála semmi kivetni valót ezért végül beléphettek.
Lassan léptet végig a Főtéren. A ló patkója ütemesen koppan a kövezeten majd egyszer csak elnémul.
Megállnak a szökőkút mellett. Ewa érdeklődve járja körbe, csodálja meg végül merít is belőle a kulacsával.*
3010. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2012-09-29 20:34:59
Üzenet elküldve: 2012-09-29 20:34:59
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 15
OOC üzenetek: 49
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 15
OOC üzenetek: 49
Játékstílus: Szelíd
*Jahosz sietve megy a kapu felé. A kapuőrök komolytalanul néznek a felfegyverkezett elfre. Hagyják had menjen be.* "Utálom hogy lenéznek!" *Bosszankodik miközben bámulja a szép tájat.* "Igaz itt már jártam de iszonyú sokat változott. Minden szebb és több lett: épületek, emberek." *Körbenéz és eldönti mit csinál: betér egy kocsmába és lepihen egy kicsit. Elindul a Pegazus fogadó felé. Útközben majdnem nekimegy egy járókelőnek sétálás közben.* "Mily csodás a látkép." * Gondolja és benyitott az ajtón.*
A hozzászólást Emphus Engora (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2012.09.29 20:36:34, a következő indokkal:
Múlt helyett jelenidő.
A hozzászólást Emphus Engora (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2012.09.29 20:36:34, a következő indokkal:
Múlt helyett jelenidő.
3009. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2012-09-29 16:42:43
Üzenet elküldve: 2012-09-29 16:42:43
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 9
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 9
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
*Kilépve a fogadóból, lesüti borostyánszín szemét, hiszen elég gonosz volt azzal a szerencsétlen fogadóssal, aki csak kiszolgálta. Elhatározza, hogy majd holnap kedvesebb lesz vele, egy kicsit. Most is elcsen néhány kis aranyat, és a saját erszényébe süllyeszti őket. Két ujját telt ajkai közé dugja, majd egy éleset füttyent. Most sokan felfigyelnek rá, a hang forrására, s megpillantják a sárga szemű sólymot, aki úgy süvít a szélben, mint egy meteor, majd gyöngéden érkezik a lány vállára. Zendyna elmosolyodik, majd megcirógatja Vöröskarom fejét. Az állat örül a dicséretnek, hát még a kicsi jutalom-húsnak! A lány végül kicsit vidámabban választ egy utat, nem is tudva, hogy a Szegénynegyed felé tart, amihez hasonlót csak gyerekkorában látott, mikor ott élt.*
A hozzászólás írója (Zendyna Seretana) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2012.09.29 16:43:34
A hozzászólás írója (Zendyna Seretana) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2012.09.29 16:43:34
3008. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2012-09-29 16:19:45
Üzenet elküldve: 2012-09-29 16:19:45
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 9
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 9
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
*Vállán egy sólyommal, borostyánszín szemeivel nézelődve közeledik a főtérhez. Eléggé szédül, sokat gyalogolt, ami meg is látszik csizmáján és barna nadrágja alján. Kicsit lehajtja fejét, és egy kisebb tömeghez csapódva próbál eljutni észrevétlenül az őrök között, de nem jár sikerrel. Az egyik őr gyanakodva szól a szép elf-nőnek.*
-Álljon csak meg hölgyem! *Szólítja fel félhangosan, mire a lány előveszi a legártatlanabb arcát, és használja színészi tehetségét.*
-Talán valami gond van? *Kérdezi kislányos hangon, ami megteszi a hatását, mert az őr elfelejti, mit akart mondani, a másik pedig csak megrázza a fejét, és int, hogy Zendyna mehet. A lány nyújtott léptekkel halad a szökőkút felé, de az utolsó lépésnél már megroggyan térde, és fáradtan rogy le a kút szélére. Erősen zihál, és homlokára teszi a kezét. Mikor már viszonylag normálisan veszi a levegőt, elkezd gondolkodni, hogy mit csináljon. "Pegazus..öö fogadó?" Fókuszál a távoli feliratra, majd int a sólyomnak, hogy maradjon. A madár elkezd a magasban körbe-körbe repkedni, Zendyna pedig el-elcsenve néhány aranyat, a fogadóhoz biceg.*
-Álljon csak meg hölgyem! *Szólítja fel félhangosan, mire a lány előveszi a legártatlanabb arcát, és használja színészi tehetségét.*
-Talán valami gond van? *Kérdezi kislányos hangon, ami megteszi a hatását, mert az őr elfelejti, mit akart mondani, a másik pedig csak megrázza a fejét, és int, hogy Zendyna mehet. A lány nyújtott léptekkel halad a szökőkút felé, de az utolsó lépésnél már megroggyan térde, és fáradtan rogy le a kút szélére. Erősen zihál, és homlokára teszi a kezét. Mikor már viszonylag normálisan veszi a levegőt, elkezd gondolkodni, hogy mit csináljon. "Pegazus..öö fogadó?" Fókuszál a távoli feliratra, majd int a sólyomnak, hogy maradjon. A madár elkezd a magasban körbe-körbe repkedni, Zendyna pedig el-elcsenve néhány aranyat, a fogadóhoz biceg.*
3007. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2012-09-28 20:35:22
Üzenet elküldve: 2012-09-28 20:35:22
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 2
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 2
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
*Shaomi nagy lendülettel indul a kapu felé amikor megállítja az egyik őr. "Már megint" gondolja magában.
- Állj! *Mondja a magasabbik őr.* Nem engedhetjük be magát az előírások tiltják
-Mért mi a baj *Kérdi Shaomi unalmasan* Tán nem az a baj hogy ork vagyok ?
- Nem de azt még sem tehetem meg hogy egy állig
felfegyverkezett harcost beengedjek?
"Persze majd bemegyek és mindenkit megtámadok mi?"
- Nem lesz semmi baj higgye el.
*Az őrök elkezdenek beszélgetni.*
- Na jó, bemehetsz de semmi bajt mert megbánod.
*Shaomi óvatosan indul csak el de amikor észre veszi, hogy az örök nem viccelnek bele húz és már benn is van.*
A hozzászólást Odin (Moderátor) módosította, ekkor: 2012.09.28 21:51:20, a következő indokkal:
Jelek helyes használata, múlt helyett jelen idő, vessző és mondatvégi írásjelek javítása
- Állj! *Mondja a magasabbik őr.* Nem engedhetjük be magát az előírások tiltják
-Mért mi a baj *Kérdi Shaomi unalmasan* Tán nem az a baj hogy ork vagyok ?
- Nem de azt még sem tehetem meg hogy egy állig
felfegyverkezett harcost beengedjek?
"Persze majd bemegyek és mindenkit megtámadok mi?"
- Nem lesz semmi baj higgye el.
*Az őrök elkezdenek beszélgetni.*
- Na jó, bemehetsz de semmi bajt mert megbánod.
*Shaomi óvatosan indul csak el de amikor észre veszi, hogy az örök nem viccelnek bele húz és már benn is van.*
A hozzászólást Odin (Moderátor) módosította, ekkor: 2012.09.28 21:51:20, a következő indokkal:
Jelek helyes használata, múlt helyett jelen idő, vessző és mondatvégi írásjelek javítása
3006. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2012-09-27 22:15:44
Üzenet elküldve: 2012-09-27 22:15:44
Rang: Játékos
IC üzenetek: 68
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 68
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Szelíd
*Kraggar kilépve a fogadóból most kis híján a küszöböt szakítja fel súlyos vascsizmájával. Körbenéz. Az orkoknak mindig is jó volt a szaglásuk. Az egyik irányból erősen lószag érződött. "Nyilván istálló" Kraggar mindig szeretett volna lovas katona lenni, sajnos hatalmas termete, és súlyos páncélzata miatt nem akadt ló, amellyel gyorsabban haladt volna, mint gyalog. Ahogy sétál a főtéren véletlenül a szökőkútba is belerúg. Hangosan felszisszen. Nem azért, mert fájt neki, hiszen a vascsizma megvédte a lábát, pusztán azért mert végigfutott az agyán, hogy aki végignézte szerencsétlenkedését már kezdheti azt hinni, szándékosan akar mindent összezúzni. "Emiatt az átkozott páncél miatt. Nem férek át egy ajtón vele, nem tudok úgy lépni, hogy valaminek neki ne ütközzek. Lassanként komolyan fontolóra veszem, hogy lecserélem valami könnyű bőrfelszerelésre." Azzal morogva megy tovább az istálló felé.*
3005. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2012-09-27 18:48:06
Üzenet elküldve: 2012-09-27 18:48:06
Rang: Játékos
IC üzenetek: 62
OOC üzenetek: 26
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 62
OOC üzenetek: 26
Játékstílus: Szelíd
*Egy hatalma ork lép be Arthenior kapuján. Hatalmas testével nehezen lép be a kapun. A legtöbb tekintet rászegetődik. Hatalmas páncéljában kitűnik a tömegből. A hatalmas ork a főtér felé indul hogy körbenézzen a városban és találjon valami kalandot. A hatalmas ork a Pegazus fogadóba indul hátha talál valami kalandot. A fogadó kapuja kicsi de nagy nehézségek után bepréseli magát az ajtón. Bent körbenéz.*
A hozzászólást Emphus Engora (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2012.09.27 19:03:51, a következő indokkal:
Hiányzó jel pótlása.
A hozzászólást Emphus Engora (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2012.09.27 19:03:51, a következő indokkal:
Hiányzó jel pótlása.
3004. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2012-09-26 20:01:41
Üzenet elküldve: 2012-09-26 20:01:41
Rang: Játékos
IC üzenetek: 16
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 16
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
*Kilép a fogadó ajtaján, mosolyogva, még mindig eper ízzel a szájában. Puha ujjaival végigszánt sötétbarna fürtjein, és tanácstalanul néz körbe. A mosolygása már szélesedik, saját magán kuncog, ahogy felidézi azt a jelenetet, mikor nézte nézte a térképet, és morgott, amiért olyan gyűrött volt. Addig simítgatta, húzogatta, míg kettészakadt. Már akkor is nevetett saját magán, de most csak megmosolyogja a dolgot, hiszen azt sem tudja, merre kell mennie, ahhoz, hogy eljusson a... Nos, azt se tudja hova, ezért minden mindegy alapon elindul egy irányba, és csak halvány sejtelme van róla, hogy az Istálló felé tart. Talán.*
3003. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2012-09-26 19:26:34
Üzenet elküldve: 2012-09-26 19:26:34
Rang: Játékos
IC üzenetek: 16
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 16
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
*Estefelé járt, mikor felkapaszkodott egy viszonylag alacsony fa vastag ágára, hogy alhasson a sok kutyagolás után. Már majdnem dél van, mikor felébred arra, hogy a nap lágyan cirógatja szépséges arcát. Tágra nyitja kék szemeit, mikor meglátja nem messze Arthenior-t, és persze az arra felé futó, repülő, vagy lovagló lényeket. Hirtelen lepattan a fáról, és fájdalmasan felszisszen a lábában szúró fájdalomra. "Milyen tündér születik szárny nélkül?" Kérdezi magától sokadszorra, de elhessegeti a morgolódós gondolatokat, és elindul Arthenior felé. Mindkét őr megnézi magának a szépséges lányt, egyikük csak elvörösödik, és dadogva köszön, a másik pedig kacsint egyet. Dzsesszelyn még rövid élete során nem szokta meg, hogy így hat néhány férfira, ezért kicsit szégyenlős lesz, és már bánja, hogy nem varrt csuklyát saját készítésű, mégis szép ruhájára. Az előbb is látott elmenni egy fekete ruhás, csuklyás nőt. "Neki könnyű 'elbújni'" Gondolja, majd köszönés után elindul a főtérre. A sok lény tengere között átvágva végre elérkezik a szökőkúthoz. Leül a kút szélére, majd egy pár kortyolás után elkezd játszani a vízzel, és minden erejével arra összpontosít, hogy ujjait egy kis ideig kövesse egy víz kígyó. Mindenféle spirált formál, majd inkább elindul... Igen, így hívják, a Pegazus fogadó felé.*
3002. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2012-09-26 18:30:42
Üzenet elküldve: 2012-09-26 18:30:42
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 3
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 3
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
"Te jóságos ég, mekkora!" *gondolkozik el Cataline, amikor meglátja Arthenior kapuját. Egy tömeghez csapódva sebesen illan be, majd bent is szétnéz.* "Jó. Ez is hatalmas." *tűnődik mosolyogva, és körülnéz a főtéren.* "Színes lények kavalkádja." *könyveli el, majd a szökőkúthoz lép, és megmossa arcát. Felegyenesedve ismét körültekint.* "Merre is tovább...?" *meglát egy szélben lengedező táblát.* "Pegazus... mi? Pegazus fogadó. Óó, ott a helyem!" *arra veszi az irányt.*
3001. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2012-09-26 17:24:14
Üzenet elküldve: 2012-09-26 17:24:14
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 130
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 130
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
*A szegénynegyed felől egy furcsa, köpcös kis alak tűnik elő hirtelen, aki odasétál a főtér közepén lévő szökőkúthoz. Majd felpillant rá, s megfigyeli a vízsugár körmenetét...*
"Hmm... Nem tudom, hogy milyen mágiával tudják ezt csinálni ezzel a szökőkúttal, de gyönyörű." *Morfondírozik magában Lagnar, majd egy hirtelen mozdulattal benyúl a szökőkúthoz a jobb tenyerével, s kimer egy kis vizet belőle, amit lassan elkortyolgat.*
"Mmmm... Ez frissebb víz, mint amit a folyótól hoztam." *Ezzel belenyúl a táskájába, s előhúzza a kulacsát, kiborította annak tartalmát, s teli merte a szökőkút vízével azt. Miután teli lett a kulacsa, újra lezárta, s visszatette a táskájába, majd megindult a fogadó felé vezető úton.*
A hozzászólás írója (Lagnar Phanvil) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2012.09.26 17:25:03
"Hmm... Nem tudom, hogy milyen mágiával tudják ezt csinálni ezzel a szökőkúttal, de gyönyörű." *Morfondírozik magában Lagnar, majd egy hirtelen mozdulattal benyúl a szökőkúthoz a jobb tenyerével, s kimer egy kis vizet belőle, amit lassan elkortyolgat.*
"Mmmm... Ez frissebb víz, mint amit a folyótól hoztam." *Ezzel belenyúl a táskájába, s előhúzza a kulacsát, kiborította annak tartalmát, s teli merte a szökőkút vízével azt. Miután teli lett a kulacsa, újra lezárta, s visszatette a táskájába, majd megindult a fogadó felé vezető úton.*
A hozzászólás írója (Lagnar Phanvil) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2012.09.26 17:25:03
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7361-7380 , 7381-7400 , 7401-7420 , 7421-7440 , 7441-7460 , 7461-7480 , 7481-7500 , 7501-7520 , 7521-7540 , 7541-7560 , 7561-7580 , 7581-7600 , 7601-7620 , 7621-7640 , 7641-7660 , 7661-7680 , 7681-7700 , 7701-7720 , 7721-7740 , 7741-7760 , 7761-7780 , 7781-7800 , 7801-7820 , 7821-7840 , 7841-7860 , 7861-7880 , 7881-7900 , 7901-7920 , 7921-7940 , 7941-7960 , 7961-7980 , 7981-8000 , 8001-8020 , 8021-8040 , 8041-8060 , 8061-8080 , 8081-8100 , 8101-8120 , 8121-8140 , 8141-8160 , 8161-8180 , 8181-8200 , 8201-8220 , 8221-8240 , 8241-8260 , 8261-8280 , 8281-8300 , 8301-8320 , 8321-8340 , 8341-8360 , 8361-8380 , 8381-8400 , 8401-8420 , 8421-8440 , 8441-8460 , 8461-8480 , 8481-8500 , 8501-8520 , 8521-8540 , 8541-8560 , 8561-8580 , 8581-8600 , 8601-8620 , 8621-8640 , 8641-8660 , 8661-8680 , 8681-8700 , 8701-8720 , 8721-8740 , 8741-8760 , 8761-8780 , 8781-8800 , 8801-8820 , 8821-8840 , 8841-8860 , 8861-8880 , 8881-8900 , 8901-8920 , 8921-8940 , 8941-8960 , 8961-8980 , 8981-9000 , 9001-9020 , 9021-9040 , 9041-9060 , 9061-9080 , 9081-9100 , 9101-9120 , 9121-9140 , 9141-9160 , 9161-9180 , 9181-9200 , 9201-9220 , 9221-9240 , 9241-9260 , 9261-9280 , 9281-9300 , 9301-9320 , 9321-9340 , 9341-9360 , 9361-9380 , 9381-9400 , 9401-9420 , 9421-9440 , 9441-9460 , 9461-9480 , 9481-9500 , 9501-9520 , 9521-9540 , 9541-9560 , 9561-9580 , 9581-9600 , 9601-9620 , 9602-9621