Archívum - Arthenior - Arthenior főtere
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Kedves Kalandozó!
Úgy látszik, betévedtél a könyvtár legeldugottabb termébe. Ahhoz képest, milyen apró ajtó vezetett ide, láthatod, hogy a hely hatalmas. Nagyobb, mint bármely másik terem, nagyobb, mint maga a könyvtár, a templom, és talán nagyobb, mint maga Arthenior. Úgy bizony! Amit magad előtt látsz, az nem más, mint évtizedek hamisítatlan történelme. Háborúk, lázadások, isteni csaták, és minden, amiről eddig csak pletykákból hallottál, most kitárul a szemeid előtt. Persze senkinek nem lenne ideje ezt mind elolvasni, ahhoz még az elfek élete is rövid. Viszont ha valami specifikusat keresel, a könyvtárosok segíthetnek megtalálni. Bánj tisztelettel az itt található tekercsekkel! Ezek nélkül az események nélkül te sem állhatnál ma Lanawin földjén. Ne koszold össze, ne hagyj szamárfület a sarkán, és mindig oda tedd vissza, ahonnan levetted! Ne feledd: talán azt hiszed, biztos talajon állsz, de az csak a tegnapi sár, amely szilárdnak tetteti magát!
A nagyterembe!
Valamelyik kisebb terem:
Kedves Kalandozó!
Úgy látszik, betévedtél a könyvtár legeldugottabb termébe. Ahhoz képest, milyen apró ajtó vezetett ide, láthatod, hogy a hely hatalmas. Nagyobb, mint bármely másik terem, nagyobb, mint maga a könyvtár, a templom, és talán nagyobb, mint maga Arthenior. Úgy bizony! Amit magad előtt látsz, az nem más, mint évtizedek hamisítatlan történelme. Háborúk, lázadások, isteni csaták, és minden, amiről eddig csak pletykákból hallottál, most kitárul a szemeid előtt. Persze senkinek nem lenne ideje ezt mind elolvasni, ahhoz még az elfek élete is rövid. Viszont ha valami specifikusat keresel, a könyvtárosok segíthetnek megtalálni. Bánj tisztelettel az itt található tekercsekkel! Ezek nélkül az események nélkül te sem állhatnál ma Lanawin földjén. Ne koszold össze, ne hagyj szamárfület a sarkán, és mindig oda tedd vissza, ahonnan levetted! Ne feledd: talán azt hiszed, biztos talajon állsz, de az csak a tegnapi sár, amely szilárdnak tetteti magát!
A nagyterembe!
Valamelyik kisebb terem:
<< Előző oldal - Mostani oldal: 52 (1021. - 1040. üzenet)Oldal váltása: - Következő oldal >>
1040. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2010-10-19 20:23:19
Üzenet elküldve: 2010-10-19 20:23:19
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 181
OOC üzenetek: 177
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 181
OOC üzenetek: 177
Játékstílus: Szelíd
*Kilépve az ajtón nem bámészkodik, hanem egyenest a kapuk felé veszi az irányt. Egy városőr jól meg is bámulja kifelé menet, mert hát elég hamar jött, és hamar is távozik.
Mikor áthalad a kapukon rögtön elfordul jobbra, és indul is felfelé azon a dombon, amin ideérkezett. Szerencsére a talaj nem nedves, így lábai könnyen megtapadnak a földben.
Egy rövid séta után elérkezik arra a helyre, ahol hagyta a dolgait. Ez a hely egy apróbb barlang-féle, mit nehezen lehet észrevenni, mert több fa tátong előtte, s a bejáratot ellepték a futónövények, bokrok. Dormac átverekedi magát a tüskék közt, mire végre eléri a tárgyakat. Minden pontosan ugyanúgy van, ahogy ő otthagyta.*
- Na, mivel is kezdjük...*Tenyerét összeüti, majd már nyúl is a sajátkészítésű szerkentyűjéért, ami a növényekből présel ki minden levet - egy cseppet sem hagyva. Nem túl nagy gépezet, ezért egyik kezében elbírja. A másik kezével megfogja a több pengéjű szerkentyűt, amiben rengeteg éles penge van, mi a növényeket - és más dolgokat - másodpercek alatt olyan apró darabokra vágja, mint a homok.*
- Ennyi egyszerre elég is lesz. *Jegyzi meg örömteli arccal, majd átverekedi magát a tüskék bokrok közt a szerkentyűkkel. Mikor kiér, nagyon óvatosan leteszi őket a földre, s visszamegy 'betakargatni' a bejáratot. Ezután visszamegy értük, felkapja őket, s már indul is visszafelé. Mikor elérkezik a dombhoz, vesz egy nagy levegőt, majd nagyon lassan elindul lefelé. Ügyel arra, hogy még véletlenül se csússzon meg a lába, mert elesik, s akkor bizony eltörnek a szerkentyűk.
Pár perc erőlködés után sikeresen megérkezik a domb aljára - persze egy nagyobb fa mögé bújik. Körbetekint, feje ide-oda jár.*
- Tiszta a levegő! *Először kidugja fejét a fa mögül, majd egy sunyi mozdulattal kirohan mögüle, s egyenesen a fogadó ajtaja felé dübörög.*
Mikor áthalad a kapukon rögtön elfordul jobbra, és indul is felfelé azon a dombon, amin ideérkezett. Szerencsére a talaj nem nedves, így lábai könnyen megtapadnak a földben.
Egy rövid séta után elérkezik arra a helyre, ahol hagyta a dolgait. Ez a hely egy apróbb barlang-féle, mit nehezen lehet észrevenni, mert több fa tátong előtte, s a bejáratot ellepték a futónövények, bokrok. Dormac átverekedi magát a tüskék közt, mire végre eléri a tárgyakat. Minden pontosan ugyanúgy van, ahogy ő otthagyta.*
- Na, mivel is kezdjük...*Tenyerét összeüti, majd már nyúl is a sajátkészítésű szerkentyűjéért, ami a növényekből présel ki minden levet - egy cseppet sem hagyva. Nem túl nagy gépezet, ezért egyik kezében elbírja. A másik kezével megfogja a több pengéjű szerkentyűt, amiben rengeteg éles penge van, mi a növényeket - és más dolgokat - másodpercek alatt olyan apró darabokra vágja, mint a homok.*
- Ennyi egyszerre elég is lesz. *Jegyzi meg örömteli arccal, majd átverekedi magát a tüskék bokrok közt a szerkentyűkkel. Mikor kiér, nagyon óvatosan leteszi őket a földre, s visszamegy 'betakargatni' a bejáratot. Ezután visszamegy értük, felkapja őket, s már indul is visszafelé. Mikor elérkezik a dombhoz, vesz egy nagy levegőt, majd nagyon lassan elindul lefelé. Ügyel arra, hogy még véletlenül se csússzon meg a lába, mert elesik, s akkor bizony eltörnek a szerkentyűk.
Pár perc erőlködés után sikeresen megérkezik a domb aljára - persze egy nagyobb fa mögé bújik. Körbetekint, feje ide-oda jár.*
- Tiszta a levegő! *Először kidugja fejét a fa mögül, majd egy sunyi mozdulattal kirohan mögüle, s egyenesen a fogadó ajtaja felé dübörög.*
1039. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2010-10-19 16:51:06
Üzenet elküldve: 2010-10-19 16:51:06
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 17
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 17
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Szelíd
*A főtéren kicsit gyorsít a léptein. "Ebben a tömegben normális sétával sosem jutok el a szegénynegyedig." Gondolja. "Most egyáltalán minek is megyek oda? Csak egy megérzés." Töpreng, majd már futni kezd. "Minél gyorsabb annál jobb. Vagy talán mégse kéne mennem? Mindegy akkor is megyek." Gondolkodik tovább, majd átmegy a szegénynegyedbe.*
1038. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2010-10-19 14:55:17
Üzenet elküldve: 2010-10-19 14:55:17
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 553
OOC üzenetek: 266
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 553
OOC üzenetek: 266
Játékstílus: Szelíd
//Az Alrishul Ház Visszatérése//
//A Nagy folyó és az Artheniori út találkozásától nem messze, a folyó kanyarulatán túl//
*A törpe Merlan társaságában a lovakhoz indul. Kiderül, hogy Ardith nincs sehol és az egyik paripa is eltűnt. Kérdően néz Ben Salra. A Róka válasza nem nyugtatja meg túlzottan. Közben a csatatér felőli partról kiáltást hoz feléjük a szél.*
'Kirgush uram, a barbár eltűnt.'
*Elion figyelmeztetésére Kirgush önkéntelenül is odatekint a helyre, ahol a fogoly a föveny homokjában feküdt. Bosszúsan néz fel az égre, mintha a meredek boltozat megmászástól elfáradt, most lefelé kullogó nap tehetne is bármiről. Körülnéz a környéken, nyomok után kutatva, felfedezi a kagylóhéjakat, és az elvágott köteleket, s a homokban jól látható nyomokat és elhelyezkedésüket. "Az anyja!" Lepődik meg a törpe, miközben könnyedén elmorzsolja a gyenge falú kagylóházakat. "Ez nem lenne jó semmire." Majd visszakiált és integet Gyorskéz Elionnak a túlpartra.*
-Átvontatjuk a hajót, Meridien és Aheia maradjanak a kormánynál, ti Daronnal gyertek át a kötél végért! *Majd visszasiet a lovakhoz.*
//Kicsit odébb//
*A hídnál Vadzul némán hallgatja végig a nemes mondanivalóját, és úgy gondolja van némi realitás az idegen szavaiban.*
-Ismerem a néped, elárultatok minket, sok jó Org halt meg azon az éjszakán. A Ferk törzs használja ki azóta ősi földünk javait. Nem vagyok azonban bolond, tudom, hogy te akkor nem voltál ott. Most segítettél rajtam, ezt nem felejtem el. A népem tagjaitól viszont ezért ne várj majd hálát, talán majd idővel.
*A kis fémlapra tekint a kezében, markába szorítja, és a hídra indul. Tesz néhány lépést, majd visszafordul.*
-Még találkozunk, Holströmm. *Ütemes léptekkel futni kezd és alakját elnyeli a növekvő alkonyat.*
A hozzászólást Zión (Moderátor) módosította, ekkor: 2011.10.05 14:38:16, a következő indokkal:
k.a.p.
//A Nagy folyó és az Artheniori út találkozásától nem messze, a folyó kanyarulatán túl//
*A törpe Merlan társaságában a lovakhoz indul. Kiderül, hogy Ardith nincs sehol és az egyik paripa is eltűnt. Kérdően néz Ben Salra. A Róka válasza nem nyugtatja meg túlzottan. Közben a csatatér felőli partról kiáltást hoz feléjük a szél.*
'Kirgush uram, a barbár eltűnt.'
*Elion figyelmeztetésére Kirgush önkéntelenül is odatekint a helyre, ahol a fogoly a föveny homokjában feküdt. Bosszúsan néz fel az égre, mintha a meredek boltozat megmászástól elfáradt, most lefelé kullogó nap tehetne is bármiről. Körülnéz a környéken, nyomok után kutatva, felfedezi a kagylóhéjakat, és az elvágott köteleket, s a homokban jól látható nyomokat és elhelyezkedésüket. "Az anyja!" Lepődik meg a törpe, miközben könnyedén elmorzsolja a gyenge falú kagylóházakat. "Ez nem lenne jó semmire." Majd visszakiált és integet Gyorskéz Elionnak a túlpartra.*
-Átvontatjuk a hajót, Meridien és Aheia maradjanak a kormánynál, ti Daronnal gyertek át a kötél végért! *Majd visszasiet a lovakhoz.*
//Kicsit odébb//
*A hídnál Vadzul némán hallgatja végig a nemes mondanivalóját, és úgy gondolja van némi realitás az idegen szavaiban.*
-Ismerem a néped, elárultatok minket, sok jó Org halt meg azon az éjszakán. A Ferk törzs használja ki azóta ősi földünk javait. Nem vagyok azonban bolond, tudom, hogy te akkor nem voltál ott. Most segítettél rajtam, ezt nem felejtem el. A népem tagjaitól viszont ezért ne várj majd hálát, talán majd idővel.
*A kis fémlapra tekint a kezében, markába szorítja, és a hídra indul. Tesz néhány lépést, majd visszafordul.*
-Még találkozunk, Holströmm. *Ütemes léptekkel futni kezd és alakját elnyeli a növekvő alkonyat.*
A hozzászólást Zión (Moderátor) módosította, ekkor: 2011.10.05 14:38:16, a következő indokkal:
k.a.p.
1037. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2010-10-19 12:53:21
Üzenet elküldve: 2010-10-19 12:53:21
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
*A messzi távolban, az éj leple alatt egy idegen, rejtélyes alak közelít Észak-Nyugat felől Arthenior főteréhez. Ahogy egyre közelebb ér, lassan kezd kirajzolódnia az alakja. Egy közepes termetű, arányos felépítésű, vélhetően fiatal férfi rejtőzik a koszos, megviselt öltözet mögött. A fejére húzott csuklya titokzatosságot kölcsönöz neki. Lassú, fáradt léptekkel közeledik a városhoz. Nem telik el sok idő, s az újonnan érkező már a főtér köveit koptatja a rossz lábbelijével. Látszik rajta, hogy messziről jött, mivel minden jegyét magán hordozza egy hosszú, kétségbeesett utazásnak. Az öltözete, az egész lénye zilált, szinte szomjazza már a nyugalmat, a pihenést, na és persze a friss ivóvizet. Ahogy észre veszi a főtér közepén ékeskedő varázslatos szökőkutat, azonnal arrafelé veszi az irányt. Még így éjszaka is látszik a kút vizének kristálytiszta ragyogása, "végre ihatok, már azt hittem szomjan fogok halni", gondolja magában, s nyomban merít a kútból a tenyerével egy kis éltető nedűt, amit aztán mohón elfogyasztva egy jól felismerhető érzés, a kéj ül ki az arcára. Ezt a műveletet még jó pár alkalommal megismétli, mire végre szomja csillapodni látszik. "Áááhhh, ez de jól esett, most már csak egy pihenésre alkalmas helyet kellene találnom!" Eme gondolat szellemének vezérletével indul meg az egyik közelben várakozó ékesen díszített, faragott kőpad felé. "Na, ez pont jó is lesz!" Jegyezi meg magában, s máris ráheveredik ideiglenes nyughelyére. Örömteli 3 percet tölt el így, amikor is egy városőr lép oda hozzá, s kezdi el bökdösni az oldalát. Az idegen riadtan ugrik fel a kényelmesnek azért nem mondható ideiglenes ágyáról. Egy pillanatra azt sem tudja hol van, kicsit meg van zavarodva a nem várt ébresztő miatt, de aztán gyorsan rájön, hogy mi is a helyzet.*
-Hékás! A padon nem lehet aludni, azonnal takarodj innét! Ha pihenni akarsz menj a fogadóba *s egy pillanatra a mutatóujjával a Pegazus fogadó felé mutat*, vagy bánom is én, hogy hova, de itt nem húzhatod a lóbőrt! Megértetted? *Eképp utasítja rendre a városőr a fáradt utazót.*
*Az ifjú az előtte álló, látszólag dühös férfi szemébe néz, de közben gondolatai máshol járnak. "Jobb lesz, ha nem kekeckedek vele, ideje tovább állni, pedig de jól esett volna egy kis pihenés, hmmm, pihenés!" Miközben így mereng gondosan elkezdi leporolni megviselt öltözékét, hogy rendesebb kinézetet kölcsönözzön magának. Eme kis művelet közepette méltatja válaszra a város rendjéért felelős személyt.*
-Igen, megértettem! *Böki oda.*
*Nem túl bő a válasz, de a célnak megfelel. Ennyivel sikeresen el is rendeződött az incidens. A fáradt fiú az útbaigazításnak megfelelően lassú, cammogó léptekkel a fogadó irányába indul.*
A hozzászólás írója (Kanin Trax) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2010.10.19 13:03:57
A hozzászólást Emphus Engora (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2010.10.19 17:09:24, a következő indokkal:
Múlt helyett jelen idő.
-Hékás! A padon nem lehet aludni, azonnal takarodj innét! Ha pihenni akarsz menj a fogadóba *s egy pillanatra a mutatóujjával a Pegazus fogadó felé mutat*, vagy bánom is én, hogy hova, de itt nem húzhatod a lóbőrt! Megértetted? *Eképp utasítja rendre a városőr a fáradt utazót.*
*Az ifjú az előtte álló, látszólag dühös férfi szemébe néz, de közben gondolatai máshol járnak. "Jobb lesz, ha nem kekeckedek vele, ideje tovább állni, pedig de jól esett volna egy kis pihenés, hmmm, pihenés!" Miközben így mereng gondosan elkezdi leporolni megviselt öltözékét, hogy rendesebb kinézetet kölcsönözzön magának. Eme kis művelet közepette méltatja válaszra a város rendjéért felelős személyt.*
-Igen, megértettem! *Böki oda.*
*Nem túl bő a válasz, de a célnak megfelel. Ennyivel sikeresen el is rendeződött az incidens. A fáradt fiú az útbaigazításnak megfelelően lassú, cammogó léptekkel a fogadó irányába indul.*
A hozzászólás írója (Kanin Trax) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2010.10.19 13:03:57
A hozzászólást Emphus Engora (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2010.10.19 17:09:24, a következő indokkal:
Múlt helyett jelen idő.
1036. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2010-10-18 13:32:35
Üzenet elküldve: 2010-10-18 13:32:35
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 9
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 9
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
*A szegénynegyed felől érkezik. Arcát csuklya takarja, amit csak a szökőkútnál húz le. Szinte kibuggyannak alóla vörös tincsei, ahogy a vállára omlanak. Mielőtt lehajolna a vízhez és tenyerébe merítene belőle, hogy megmossa arcát, még hátrapillant, hogy biztos nem követte-e senki. Tekintete elidőzik a koldusokon, majd még nedves ujjaival a hajába túr és hátrasimítja, amitől valamivel rendezettebbnek tűnik. Miközben szomját oltja, azon gondolkodik, hogy vajon elég lesz-e a ma keresett pénz valami rendes ételre. Igaz, korábban sem lopott össze olyan hatalmas vagyonokat, de még az is több volt a mostani állapotánál. Fáradt sóhajjal huppan le a szökőkút szélére. Kezeivel maga mögött támaszkodik meg. Gyanútlanul néz körbe, végigmérve a járókelőket, ám hamarosan a felhőkön akadnak meg szemei. A legtöbbről szinte azonnal sikerül asszociálnia, ám az egyik már szinte megdöbbenti formátlansága miatt.* "Felháborítóóó.." *Nyújtja el magában, ahogy gondolkozik. Feje oldalra billen, kattognak a kerekek, majd inkább csak vár, hátha kijön belőle valami egy kis idő múlva. Így is lesz, sikerül addig hunyorognia, amíg rájön a dologra. Hirtelen kikerekednek szemei és a felhőre mutat.* -KAKTUSZ! *Kiabálja el magát lelkesedésében, ám ezt hamar megbánja, mert több tekintet is rászegeződik. Tudván, hogy sokan mennyire nem szívlelik a félszerzeteket, úgy határoz, hogy gyorsan felpattan, csuklyáját ismét arcába húzza, majd inkább korgó gyomra, mint szíve szavára a fogadó felé veszi az irányt.*
1035. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2010-10-18 10:58:55
Üzenet elküldve: 2010-10-18 10:58:55
Rang: Játékos
IC üzenetek: 130
OOC üzenetek: 58
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 130
OOC üzenetek: 58
Játékstílus: Szelíd
//Az Alrishul Ház Visszatérése//
//A Nagy folyó és az Artheniori út találkozásától nem messze, a folyó kanyarulatán túl még a csónak rendbetétele előtt.//
*Miután túlestek a bemutatkozáson és Kirgush elkezdte szervezni a teendőket, Ardith ismét saját gondjaival kívánt foglalkozni. Mindenki tüstént munkához látott, így ő Bennel a foglyot ellenőrizték. Ardith értett valamicskét a sebek ellátásához, így bekötözte a barbárt, majd leült mellé és várt.
A lovakat, a szekeret és a vacsora elokészítését Benre bízta, hiszen a fárasztó nap után vélhetoleg mindenkire ráfér egy finom étek. Ben elokészíti a tábortüzet, majd felrakja a kondért foni.
A Lord várakozás közben átgondolta jelenlegi helyzetüket. Valahol a lelke mélyéről elfeledett érzések, eszmék és hitvallások törtek föl, amelyekről ő azt hitte, hogy réges-régen maga mögött tudott már. Nemesi és lovagi becsületkódex, amelyet jóravaló tanítója ültetett belé apród korában, családja iránti érzései, mestere (aki apja volt apja helyett) fájó hiánya, szerető szülei emléke lavinaként tiporta maga alá az elmúlt évek úri ficsúrját. Ardith lelkében zajló eseményekről csak arcán némán pergő könnyek árulkodnak.
Ben megérezhette gazdája hangulatát, mert hirtelen abbahagyta az alapanyagok kondérba dobálást és a nemesre nézett. Tekintete csodálkozó volt, hiszen barátja mellényén elhelyezett régi foltokat kezdte el visszafejteni tőrének segítségével. Ahogy Ben, úgy Ardith sem értette saját ragaszkodását a régi ruhadarabhoz. Ben többször is vett neki újabbat, azonban végül saját maga hordta el azokat. Ardith számára a munka elkezdése előtti érzelmi vihar adott választ ezekre az el nem hangzott kérdésekre.
Bent gondolataiból az üstből hangzó sistergés zökkentette ki, így gyorsan visszatért korábbi munkájához.
Ardith még nem végzett mellényének javításával, mikor a fogoly magához tért. *
- Szép napunk van, nemde? Elláttam a sebeit amennyire tőlem telt. Nem tudom mi késztette a hajó megtámadására ezt a törzset, bár gazdag zsákmánnyal kecsegtetett az biztos. Azonban egy bölcs vezér nem tisztában kellett legyen, hogy a hely alkalmatlan a rajtaütésre. Amott följebb a hídnál sokkal könnyebben elérték volna céljukat. Szerintem valaki rávette a főnököt, hogy halálba küldje az embereit hamis siker reményében.
*Halkan beszél, mintha csak magának mondaná a dolgokat, bár közben lopva lesi 'vendégük reakcióit'. A fickó eleinte nem vesz tudomást Ardithról, azonban az utolsó szavak célt éltek Vadzul Orgnál.*
-A törzs haderejének immár annyi, hamarosan a füsttel együtt tovaszáll. Ha azonban egy túlélő visszatér még megmentheti az otthon maradottakat a rabszolgasorstól. Persze ahhoz el kéne vágnia a köteleit, még szerencse, hogy nincs a közelében kagyló ami elég éles. No meg bele kellene vetnie magát a folyóban és a hullámokra bíznia magát, azonban a csúnya sebbel vélhetőleg hamar a folyó mélyén találná magát, hacsak nem akadna bele egy halászhálóba lentebb a folyón. Még szerencse, hogy erre nincsenek hálók.
*Ardith ekkor letérdel, mellényét maga mellé teszi, majd leveszi pecsétgyűrűjét, tőrével felfeszíti annak sima tetejét, és a barbár egyik kezébe helyezi a lapot. Nagyon halkan mormolja a következő szavakat, úgy, hogy Vadzulnak nagyon kell figyelnie, hogy értse mit mond.*
- Valami rejtélyes okból nekünk találkoznunk kellett. Itt a halál rád vár, azonban válaszokat adhatsz fontos kérdésekre. Íme itt ez a fémlap, szándékom jeléül. Lentebb a folyónál kihúzlak és megbeszéljük a továbbiakat. Segítségemmel életben és jólétben tarthatod a törzsed, illetve bosszút állhatsz azokon akik elárulták törzsedet. Gondolkozz. Hamarosan meggyújtják a tüzet, utána már nem fogsz tudni megszökni.
*Ardith befejezi imáját és egy hangos 'Ámennel' le is zárja azt. Feláll magához veszi a mellényt, majd belerúg a földbe. A mozdulattal Vadzul Org keze ügyébe tol néhány kagylóhéjat. Ardith Benhez lép.*
- Segíts Kirgushnak áthúzni a hajót, nekem el kell hoznom egy régi ládát egy szomszédos tanyáról. Az egyik lovat elviszem, a csörlővel anélkül is boldogulni fogtok.
*Ezzel Ardith megfordul és magára hagyja a meglepett Bent. Amaz csodálkozva és félelemmel teli néz gazdájára. Valami megváltozott. Eltűnt a hangjából az élc és a gúny. Tartása egyenes, tekintete szilárd és kemény. Csak nem vette ennyire szívére az eseményeket? Remélem hamar túlteszi rajta magát. Aggódott Ben, mivel Ardith sosem beszélt neki a megismerkedésük előtti időkről.
Ardith a szekér hátuljáról leveszi az egyik rögzítéshez használt hálót és kötelet, majd lovát fogva eltűnik a táborozók szeme elől. Azoknak fel sem tűnik a hiánya, egészen addig, amíg Kirgush nem szólítja őt és Bent, hogy ideje elkezdeni a hajó vontatását.*
- Igen, a szerszámokat átalakítottam és a csörlőt és rögzítettem. Itt a kötél azon fele, amit át kell vigyenek a túloldalra. - *Tesz rövid jelentést Ben, majd Kirgush felé nyújtja a kötelet.* - A másik felét egyelőre egy vastag fához kötöttem, nehogy elhagyjuk. És most hogyan tovább? - *Megbeszélésüket Elion kiáltása szakítja félbe.*
// A híd magasságában kicsit később//
*Ardith azonnal lóra száll, amint maga mögött hagyta a tábort, majd vágtával a folyó egy keskenyebb szakaszához siet. A hálót összeköti a kötéllel, a kötelet pedig egy vízmenti vastag fához rögzíti. A kettévágott kötél másik felét, magára és szintén a fára rögzíti. A víz fölé nyúló ágon végigegyensúlyozva a folyó folyása fölé mászik, majd vár. A távolban füst száll föl, ez a jel. Erősen kémleli a folyót, majd hamarosan meglátja a vízen bukdácsoló barbárt. Ardith feláll, de szerencsétlenségére (vagyis meggondolatlansága miatt) csizmája megcsúszik a nedves faágon így hátraesik bele a vízbe. A derekára kötött kötél megfeszül, így nem sodorja magával az erős ár. Vadzul látva az események alakulását, erejét összeszedve küzd az árral szemben, majd egyszer csak keze egy vékonyabb kötélbe akad. Ösztönösen megragadja. Ardith gyorsan beletekeri a háló a vergődő sebesültet, majd egyik kezével a felszínen tartva a másikkal kihúzza magát a partra. Ott eloldozza magát, majd a barbárt is kiszabadítja. Biztonság kedvéért hátébb lép.
Vadzul csodálkozó tekintetére értetlen képpel válaszol. A barbár tekintete a lovag mellkasára szegeződik, ahol a természet befejezte Ardith munkáját és immáron nemesi címere pompázik lovagi felöltőjén. Vadzul felismeri a jelet törzsének korábbi szálláshelyéről, amelyet lassan tíz éve hagytak maguk mögött. A szomszédos királyság egyik őrgrófjának családi címere eloszlatja a harcos minden kétségét. Régen a két fél szövetséget kötött és együtt tartották távol a portyázókat. Azonban tíz éve (nemsokkal Ardith távozása után) az új gróf felrúgta elődje egyezményét és elkergette Vadzul törzsét, hogy új gazdag telepeseknek adja át azokat. Az egymással szemben álló két vizes férfi között hamarosan ismét megköttetik a régi szövetség.*
A hozzászólás írója (Lord Ardith LLorvel) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2010.10.18 11:00:30
A hozzászólást Xierrius (Moderátor) módosította, ekkor: 2010.10.18 16:06:28, a következő indokkal:
Hosszú magánhangzók javítása, hiányzó írásjelek pótlása
A hozzászólást Zión (Moderátor) módosította, ekkor: 2011.10.05 14:37:53, a következő indokkal:
k.a.p.
//A Nagy folyó és az Artheniori út találkozásától nem messze, a folyó kanyarulatán túl még a csónak rendbetétele előtt.//
*Miután túlestek a bemutatkozáson és Kirgush elkezdte szervezni a teendőket, Ardith ismét saját gondjaival kívánt foglalkozni. Mindenki tüstént munkához látott, így ő Bennel a foglyot ellenőrizték. Ardith értett valamicskét a sebek ellátásához, így bekötözte a barbárt, majd leült mellé és várt.
A lovakat, a szekeret és a vacsora elokészítését Benre bízta, hiszen a fárasztó nap után vélhetoleg mindenkire ráfér egy finom étek. Ben elokészíti a tábortüzet, majd felrakja a kondért foni.
A Lord várakozás közben átgondolta jelenlegi helyzetüket. Valahol a lelke mélyéről elfeledett érzések, eszmék és hitvallások törtek föl, amelyekről ő azt hitte, hogy réges-régen maga mögött tudott már. Nemesi és lovagi becsületkódex, amelyet jóravaló tanítója ültetett belé apród korában, családja iránti érzései, mestere (aki apja volt apja helyett) fájó hiánya, szerető szülei emléke lavinaként tiporta maga alá az elmúlt évek úri ficsúrját. Ardith lelkében zajló eseményekről csak arcán némán pergő könnyek árulkodnak.
Ben megérezhette gazdája hangulatát, mert hirtelen abbahagyta az alapanyagok kondérba dobálást és a nemesre nézett. Tekintete csodálkozó volt, hiszen barátja mellényén elhelyezett régi foltokat kezdte el visszafejteni tőrének segítségével. Ahogy Ben, úgy Ardith sem értette saját ragaszkodását a régi ruhadarabhoz. Ben többször is vett neki újabbat, azonban végül saját maga hordta el azokat. Ardith számára a munka elkezdése előtti érzelmi vihar adott választ ezekre az el nem hangzott kérdésekre.
Bent gondolataiból az üstből hangzó sistergés zökkentette ki, így gyorsan visszatért korábbi munkájához.
Ardith még nem végzett mellényének javításával, mikor a fogoly magához tért. *
- Szép napunk van, nemde? Elláttam a sebeit amennyire tőlem telt. Nem tudom mi késztette a hajó megtámadására ezt a törzset, bár gazdag zsákmánnyal kecsegtetett az biztos. Azonban egy bölcs vezér nem tisztában kellett legyen, hogy a hely alkalmatlan a rajtaütésre. Amott följebb a hídnál sokkal könnyebben elérték volna céljukat. Szerintem valaki rávette a főnököt, hogy halálba küldje az embereit hamis siker reményében.
*Halkan beszél, mintha csak magának mondaná a dolgokat, bár közben lopva lesi 'vendégük reakcióit'. A fickó eleinte nem vesz tudomást Ardithról, azonban az utolsó szavak célt éltek Vadzul Orgnál.*
-A törzs haderejének immár annyi, hamarosan a füsttel együtt tovaszáll. Ha azonban egy túlélő visszatér még megmentheti az otthon maradottakat a rabszolgasorstól. Persze ahhoz el kéne vágnia a köteleit, még szerencse, hogy nincs a közelében kagyló ami elég éles. No meg bele kellene vetnie magát a folyóban és a hullámokra bíznia magát, azonban a csúnya sebbel vélhetőleg hamar a folyó mélyén találná magát, hacsak nem akadna bele egy halászhálóba lentebb a folyón. Még szerencse, hogy erre nincsenek hálók.
*Ardith ekkor letérdel, mellényét maga mellé teszi, majd leveszi pecsétgyűrűjét, tőrével felfeszíti annak sima tetejét, és a barbár egyik kezébe helyezi a lapot. Nagyon halkan mormolja a következő szavakat, úgy, hogy Vadzulnak nagyon kell figyelnie, hogy értse mit mond.*
- Valami rejtélyes okból nekünk találkoznunk kellett. Itt a halál rád vár, azonban válaszokat adhatsz fontos kérdésekre. Íme itt ez a fémlap, szándékom jeléül. Lentebb a folyónál kihúzlak és megbeszéljük a továbbiakat. Segítségemmel életben és jólétben tarthatod a törzsed, illetve bosszút állhatsz azokon akik elárulták törzsedet. Gondolkozz. Hamarosan meggyújtják a tüzet, utána már nem fogsz tudni megszökni.
*Ardith befejezi imáját és egy hangos 'Ámennel' le is zárja azt. Feláll magához veszi a mellényt, majd belerúg a földbe. A mozdulattal Vadzul Org keze ügyébe tol néhány kagylóhéjat. Ardith Benhez lép.*
- Segíts Kirgushnak áthúzni a hajót, nekem el kell hoznom egy régi ládát egy szomszédos tanyáról. Az egyik lovat elviszem, a csörlővel anélkül is boldogulni fogtok.
*Ezzel Ardith megfordul és magára hagyja a meglepett Bent. Amaz csodálkozva és félelemmel teli néz gazdájára. Valami megváltozott. Eltűnt a hangjából az élc és a gúny. Tartása egyenes, tekintete szilárd és kemény. Csak nem vette ennyire szívére az eseményeket? Remélem hamar túlteszi rajta magát. Aggódott Ben, mivel Ardith sosem beszélt neki a megismerkedésük előtti időkről.
Ardith a szekér hátuljáról leveszi az egyik rögzítéshez használt hálót és kötelet, majd lovát fogva eltűnik a táborozók szeme elől. Azoknak fel sem tűnik a hiánya, egészen addig, amíg Kirgush nem szólítja őt és Bent, hogy ideje elkezdeni a hajó vontatását.*
- Igen, a szerszámokat átalakítottam és a csörlőt és rögzítettem. Itt a kötél azon fele, amit át kell vigyenek a túloldalra. - *Tesz rövid jelentést Ben, majd Kirgush felé nyújtja a kötelet.* - A másik felét egyelőre egy vastag fához kötöttem, nehogy elhagyjuk. És most hogyan tovább? - *Megbeszélésüket Elion kiáltása szakítja félbe.*
// A híd magasságában kicsit később//
*Ardith azonnal lóra száll, amint maga mögött hagyta a tábort, majd vágtával a folyó egy keskenyebb szakaszához siet. A hálót összeköti a kötéllel, a kötelet pedig egy vízmenti vastag fához rögzíti. A kettévágott kötél másik felét, magára és szintén a fára rögzíti. A víz fölé nyúló ágon végigegyensúlyozva a folyó folyása fölé mászik, majd vár. A távolban füst száll föl, ez a jel. Erősen kémleli a folyót, majd hamarosan meglátja a vízen bukdácsoló barbárt. Ardith feláll, de szerencsétlenségére (vagyis meggondolatlansága miatt) csizmája megcsúszik a nedves faágon így hátraesik bele a vízbe. A derekára kötött kötél megfeszül, így nem sodorja magával az erős ár. Vadzul látva az események alakulását, erejét összeszedve küzd az árral szemben, majd egyszer csak keze egy vékonyabb kötélbe akad. Ösztönösen megragadja. Ardith gyorsan beletekeri a háló a vergődő sebesültet, majd egyik kezével a felszínen tartva a másikkal kihúzza magát a partra. Ott eloldozza magát, majd a barbárt is kiszabadítja. Biztonság kedvéért hátébb lép.
Vadzul csodálkozó tekintetére értetlen képpel válaszol. A barbár tekintete a lovag mellkasára szegeződik, ahol a természet befejezte Ardith munkáját és immáron nemesi címere pompázik lovagi felöltőjén. Vadzul felismeri a jelet törzsének korábbi szálláshelyéről, amelyet lassan tíz éve hagytak maguk mögött. A szomszédos királyság egyik őrgrófjának családi címere eloszlatja a harcos minden kétségét. Régen a két fél szövetséget kötött és együtt tartották távol a portyázókat. Azonban tíz éve (nemsokkal Ardith távozása után) az új gróf felrúgta elődje egyezményét és elkergette Vadzul törzsét, hogy új gazdag telepeseknek adja át azokat. Az egymással szemben álló két vizes férfi között hamarosan ismét megköttetik a régi szövetség.*
A hozzászólás írója (Lord Ardith LLorvel) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2010.10.18 11:00:30
A hozzászólást Xierrius (Moderátor) módosította, ekkor: 2010.10.18 16:06:28, a következő indokkal:
Hosszú magánhangzók javítása, hiányzó írásjelek pótlása
A hozzászólást Zión (Moderátor) módosította, ekkor: 2011.10.05 14:37:53, a következő indokkal:
k.a.p.
1034. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2010-10-17 09:54:13
Üzenet elküldve: 2010-10-17 09:54:13
Rang: Játékos
IC üzenetek: 34
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 34
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Szelíd
//Az Alrishul Ház Visszatérése//
//A Nagy folyó és az Artheniori út találkozásától nem messze, a folyó kanyarulatán túl//
*Elion némán, s minden ellenérzés nélkül teljesíti kötelességét, s a barbárokat ugyanúgy tisztelettel mozdítja, mint a hős katonákat. 'Halott ember többé bajt nem okoz.' Szokta mondogatni. 'Akkor minek hát azon kitölteni a bosszút? Az csak anyag, s nincs már benne a legfontosabb: a lélek.' Munka közben Elion egyszer csak megtorpan. Mintha Even feküdne ott a porban, halott sápadtan, de szinte bomlástól érintetlenül. Időközben a dalnok, majd Even is felfigyel a testre, amit néz.*
'Ő Distan Alrishul, az apám.'*Mondja a fiú, s hangja nem árulja el a fájdalmat, a keserűséget. Fáradt, de érzelemmentes. Megpróbálja a vállára venni a testet, Elion már nyúl hogy segítsen, de amaz egyetlen pillantással közli, hogy egyedül szeretné csinálni. A tolvaj keze visszahanyatlik, tiszteletben tartva a kérést. Hosszú munka után úgy tűnik, a holtak nincsenek többen. Even fáklyákat kér a bárkából. Amint elindul értük, látja Aheiát és Meridient, a hajó farán. A sötételf nem hagy alább az óvatossággal, a vérében van, csak úgy mint a tolvajnak. Elion szíve kissé összeszorul, amint látja, hogy milyen féltő gonddal tisztogatja az Alrishul lány halott szülei arcát. A raktérbe lejutni nem volt nehéz, eltekintve attól, hogy az ajtókat fel kellett feszíteni, mert megvetemedtek, s beragadtak. Odalent sötét volt, de néhány perc múlva az emberszem képes volt tájékozódni, s kis motozás után meg is találta a fáklyákat egy láda belsejében. Hamarosan mindenki kap a ezébe egy lángoló fadarabot, s elkezdik a végső tisztesség pogány rituáléját. A lángok magasba csapnak, s Elion látni véli a megkönnyebbülést bennük, ahogy a lelkek a köztes világból eltávoznak az égi birodalomba.
Ebbe a nem mindennapi örömbe, miszerint megadták a kellő tiszteletet, kis üröm is vegyül, amikor Elion felfedezi, hogy a támadója megszökött.*
-Kirgush uram, a barbár eltűnt. Elvágta a köteleket.*Kiáltja oda a törpnek.*
A hozzászólást Xierrius (Moderátor) módosította, ekkor: 2010.10.17 10:42:34, a következő indokkal:
Jelek pótlása
A hozzászólást Zión (Moderátor) módosította, ekkor: 2011.10.05 14:37:27, a következő indokkal:
k.a.p.
//A Nagy folyó és az Artheniori út találkozásától nem messze, a folyó kanyarulatán túl//
*Elion némán, s minden ellenérzés nélkül teljesíti kötelességét, s a barbárokat ugyanúgy tisztelettel mozdítja, mint a hős katonákat. 'Halott ember többé bajt nem okoz.' Szokta mondogatni. 'Akkor minek hát azon kitölteni a bosszút? Az csak anyag, s nincs már benne a legfontosabb: a lélek.' Munka közben Elion egyszer csak megtorpan. Mintha Even feküdne ott a porban, halott sápadtan, de szinte bomlástól érintetlenül. Időközben a dalnok, majd Even is felfigyel a testre, amit néz.*
'Ő Distan Alrishul, az apám.'*Mondja a fiú, s hangja nem árulja el a fájdalmat, a keserűséget. Fáradt, de érzelemmentes. Megpróbálja a vállára venni a testet, Elion már nyúl hogy segítsen, de amaz egyetlen pillantással közli, hogy egyedül szeretné csinálni. A tolvaj keze visszahanyatlik, tiszteletben tartva a kérést. Hosszú munka után úgy tűnik, a holtak nincsenek többen. Even fáklyákat kér a bárkából. Amint elindul értük, látja Aheiát és Meridient, a hajó farán. A sötételf nem hagy alább az óvatossággal, a vérében van, csak úgy mint a tolvajnak. Elion szíve kissé összeszorul, amint látja, hogy milyen féltő gonddal tisztogatja az Alrishul lány halott szülei arcát. A raktérbe lejutni nem volt nehéz, eltekintve attól, hogy az ajtókat fel kellett feszíteni, mert megvetemedtek, s beragadtak. Odalent sötét volt, de néhány perc múlva az emberszem képes volt tájékozódni, s kis motozás után meg is találta a fáklyákat egy láda belsejében. Hamarosan mindenki kap a ezébe egy lángoló fadarabot, s elkezdik a végső tisztesség pogány rituáléját. A lángok magasba csapnak, s Elion látni véli a megkönnyebbülést bennük, ahogy a lelkek a köztes világból eltávoznak az égi birodalomba.
Ebbe a nem mindennapi örömbe, miszerint megadták a kellő tiszteletet, kis üröm is vegyül, amikor Elion felfedezi, hogy a támadója megszökött.*
-Kirgush uram, a barbár eltűnt. Elvágta a köteleket.*Kiáltja oda a törpnek.*
A hozzászólást Xierrius (Moderátor) módosította, ekkor: 2010.10.17 10:42:34, a következő indokkal:
Jelek pótlása
A hozzászólást Zión (Moderátor) módosította, ekkor: 2011.10.05 14:37:27, a következő indokkal:
k.a.p.
1033. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2010-10-16 23:24:54
Üzenet elküldve: 2010-10-16 23:24:54
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 553
OOC üzenetek: 266
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 553
OOC üzenetek: 266
Játékstílus: Szelíd
//Az Alrishul Ház Visszatérése//
//A Nagy folyó és az Artheniori út találkozásától nem messze, a folyó kanyarulatán túl//
*Gyorskéz Elion és Daron Siseve lassan végeznek az elesett alrishul katonák és a kihunyt tüzű barbárok halotti máglyájával. Distan Alrishul és asszonya testét a part mellett veszteglő hajón helyezték el. Even megkéri Eliont, hogy hozzon fáklyákat a bárka belsejéből. A leányka és Meridien Istra a taton várakozik, Aheia egy a folyó vizébe mártott kendővel megtisztogatja elhunyt szülei arcát, és kezeit. A vitorlás belsejébe levezető nyílás sötéten tátong, miután sikerül a tolvajnak az ajtószárnyakat kihajtania. A rakodótérben aztán hozzá lehet szokni a félhomályhoz, jó néhány láda, bála, és hordó tömörül alant. A fáklyákat is megtalálja. Az előkészített helyen aztán meggyújtják az erős olajos szagot árasztó fa rudak gyolcsba tekert végeit.*
*A nap késő délutánba tart a horizonton. "Ideje lenne a hajó vontatását is elvégezni, ha nem akarjuk az éjszakát a biztonságot inkább nyújtó szekértábor felőli oldalon, a fontos rakomány nélkül tölteni." Gondolja Kirgush Hul. Látja, hogy Daronék közösen körbegyújtogatják a máglyákat és a végleges távozás füstje magasra szál a levegőben.*
-Ardith uram, készen állunk a vontatásra? *Kérdezi, a nemestől aki inasával együtt eddig a lószerszámok átalakításával foglalatoskodott.*
*A föveny homokjában fekvő férfi már egy ideje ébren van, és a munkába merült idegeneket figyeli. A part laza talajában kagylódarabokat tapogat ki a keze alatt, fertály óra elteltével sikerül szerencséjéből előnyt kovácsolni. Mikor épp senki sem figyeli belehemperedik a folyóba és hagyja, hogy a sodrás magával ragadja. Nyomai jól látszanak a homokban, a kagylóhéj és a kötelékdarabok mementóul fekszenek még ott egy darabig.*
A hozzászólást Xierrius (Moderátor) módosította, ekkor: 2010.10.17 10:40:53, a következő indokkal:
Jelek pótlása
A hozzászólást Zión (Moderátor) módosította, ekkor: 2011.10.05 14:37:02, a következő indokkal:
k.a.p.
//A Nagy folyó és az Artheniori út találkozásától nem messze, a folyó kanyarulatán túl//
*Gyorskéz Elion és Daron Siseve lassan végeznek az elesett alrishul katonák és a kihunyt tüzű barbárok halotti máglyájával. Distan Alrishul és asszonya testét a part mellett veszteglő hajón helyezték el. Even megkéri Eliont, hogy hozzon fáklyákat a bárka belsejéből. A leányka és Meridien Istra a taton várakozik, Aheia egy a folyó vizébe mártott kendővel megtisztogatja elhunyt szülei arcát, és kezeit. A vitorlás belsejébe levezető nyílás sötéten tátong, miután sikerül a tolvajnak az ajtószárnyakat kihajtania. A rakodótérben aztán hozzá lehet szokni a félhomályhoz, jó néhány láda, bála, és hordó tömörül alant. A fáklyákat is megtalálja. Az előkészített helyen aztán meggyújtják az erős olajos szagot árasztó fa rudak gyolcsba tekert végeit.*
*A nap késő délutánba tart a horizonton. "Ideje lenne a hajó vontatását is elvégezni, ha nem akarjuk az éjszakát a biztonságot inkább nyújtó szekértábor felőli oldalon, a fontos rakomány nélkül tölteni." Gondolja Kirgush Hul. Látja, hogy Daronék közösen körbegyújtogatják a máglyákat és a végleges távozás füstje magasra szál a levegőben.*
-Ardith uram, készen állunk a vontatásra? *Kérdezi, a nemestől aki inasával együtt eddig a lószerszámok átalakításával foglalatoskodott.*
*A föveny homokjában fekvő férfi már egy ideje ébren van, és a munkába merült idegeneket figyeli. A part laza talajában kagylódarabokat tapogat ki a keze alatt, fertály óra elteltével sikerül szerencséjéből előnyt kovácsolni. Mikor épp senki sem figyeli belehemperedik a folyóba és hagyja, hogy a sodrás magával ragadja. Nyomai jól látszanak a homokban, a kagylóhéj és a kötelékdarabok mementóul fekszenek még ott egy darabig.*
A hozzászólást Xierrius (Moderátor) módosította, ekkor: 2010.10.17 10:40:53, a következő indokkal:
Jelek pótlása
A hozzászólást Zión (Moderátor) módosította, ekkor: 2011.10.05 14:37:02, a következő indokkal:
k.a.p.
1032. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2010-10-16 20:44:56
Üzenet elküldve: 2010-10-16 20:44:56
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 181
OOC üzenetek: 177
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 181
OOC üzenetek: 177
Játékstílus: Szelíd
*Kis gondolkozás, és az érvek megfelelő helyretétele után úgy dönt, hogy feltölti tartalékait. Jobb teli hassal, és egy rendes alvás után kelni útra. Az eddig összeszedett növényeket is le kell raknia valahova, és egy kis 'műhelyt' is ki kell alakítani magának, ahol kedvére kotyvaszthat.
Így hát táskáját jól megszorítja, feláll a padról, és a fogadó ajtajai felé lépkednek lábai. Odaérve óvatosan ráhelyezi hófehér kezét a kilincsre, és benyit rajta.*
Így hát táskáját jól megszorítja, feláll a padról, és a fogadó ajtajai felé lépkednek lábai. Odaérve óvatosan ráhelyezi hófehér kezét a kilincsre, és benyit rajta.*
1031. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2010-10-16 20:34:13
Üzenet elküldve: 2010-10-16 20:34:13
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 218
OOC üzenetek: 76
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 218
OOC üzenetek: 76
Játékstílus: Megfontolt
*Etriceiát keresi tekintetével a főtéren, aztán az a gondolat jut hirtelen az eszébe, hogy talán nem eléggé ápolt a kinézete, ezért nem tűnik fel a lány. Gyorsan dönt, és odalépdel a kúthoz. Belenéz, hogy kissé rendbe szedje magát. Belenyomja fejét a kútba, és hajmosás néven beletúr nedves hajába néhányszor. Megmossa az arcát, majd kiegyenesedik, hogy megnézze a kútban a végeredményt, de a kútból nem csak egy, hanem további öt szempár néz vissza rá. Egy pillanatig semmi nem történik, majd összehúzza a szemöldökét, mikor megcsapja az a bizonyos furcsa érzés. Ezt megerősítendő, Radak rá is kérdez, hogy ismerik e egymást.*
-Boszorkányság! *Szisszen fel, és hátrál néhány lépést, miközben idegesen tekint hol az egyik, hol a másik alakra. Mégis, az a megmagyarázhatatlan érzése van, hogy nem kell tőlük félni. Krákog egyet, megszívja az orrát, krákog még egy kicsit, majd egy nagy, sárga gombóccal megcélozza a legközelebbi bokrot, ami a szájából tör elő. Megtörölgeti a száját. Az érzés egyenlőre túl bizarr számára ahhoz, hogy válaszoljon Radaknak. Végül, ha már az öreg bemutatkozik, ő sem akar udvariatlannak mutatkozni, így elmormolja a nevét.*
-Sir Alinoshai. *Így még sosem mutatkozott be, de tetszik neki a dolog, tehát kidülleszti a mellkasát. A mellvértjén, ami kissé horpadt, de makulátlanul tiszta, megcsillan a napsütés. A látványt mindössze a víztől csöpögő haja rontja el egy kissé.*
A hozzászólás írója (Hirelian Alinoshai) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2010.10.16 20:37:19
-Boszorkányság! *Szisszen fel, és hátrál néhány lépést, miközben idegesen tekint hol az egyik, hol a másik alakra. Mégis, az a megmagyarázhatatlan érzése van, hogy nem kell tőlük félni. Krákog egyet, megszívja az orrát, krákog még egy kicsit, majd egy nagy, sárga gombóccal megcélozza a legközelebbi bokrot, ami a szájából tör elő. Megtörölgeti a száját. Az érzés egyenlőre túl bizarr számára ahhoz, hogy válaszoljon Radaknak. Végül, ha már az öreg bemutatkozik, ő sem akar udvariatlannak mutatkozni, így elmormolja a nevét.*
-Sir Alinoshai. *Így még sosem mutatkozott be, de tetszik neki a dolog, tehát kidülleszti a mellkasát. A mellvértjén, ami kissé horpadt, de makulátlanul tiszta, megcsillan a napsütés. A látványt mindössze a víztől csöpögő haja rontja el egy kissé.*
A hozzászólás írója (Hirelian Alinoshai) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2010.10.16 20:37:19
1030. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2010-10-16 19:56:52
Üzenet elküldve: 2010-10-16 19:56:52
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
*Mathias nyugodtan játszik lantján. A pénzérmék gyűlnek, ahogy az emberek is. Néhány ember szól is valamit, valaki csak egyszerűen pénzt tesz a fejfedőbe. Néhányan állnak egy-egy dal erejéig, majd továbbállnak, vannak, akik huzamosabb ideig maradnak. Egy nő, aki már másodszor halad el előtte, egy perec maradékát nyújtja felé. A fiú nem válaszol szavaira. A nő leteszi a perecet, majd tovább áll. "Vannak kedves emberek is a világon..." Gondolja savanyúan. A hideg szellő felborzolja haját. Mikor a dal végére ér, hátára veszi lantját, csatabárdja fölé, felveszi a perecet, és azt majszolgatva elindul a fogadó felé.*
1029. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2010-10-16 14:41:44
Üzenet elküldve: 2010-10-16 14:41:44
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
*Mikor odaérnek az árushoz, túl sok minden érdekeset nem találnak maguknak. Ahogy így sétálgatnak, Saeda egy morgásfélére figyel fel, aztán rájön, hogy ez bizony csak a gyomra mely az éhségtől eléggé türelmetlen. Főleg emiatt a sok sült gesztenye, kalács, perec miatt, melyek aljas módon, az illatukkal csábítják az éhező népet. Ránéz a cicára és látja, hogy ő is nyalogatja a száját. "Nyilván éhes, akárcsak én." A következő árusnál épp akkor készült el a friss, ropogós perec. A lány odalép és kér kettőt belőle, majd oda adja az érte járó aranypénzt. Az árus széles mosollyal megköszöni, és már adja is a kezébe a még kissé meleg pereceket. Az egyik egyből a cica szájába landol, a másikat pedig szépen elkezdi eszegetni ő maga. Megállnak egy pillanatra, amíg megeszik a perecük javát. A kis kedvenc egy pillanat alatt befalta a sajátját és látszik rajta, hogy elégedett. Saeda viszont elteszi későbbre a maradékot, aztán már mennek is tovább. "Most jól esne egy pohár tea. A fogadóban mintha láttam volna." Gondolkodik el majd el is indul abba az irányba. Félúton ismét meglátja a lantművészt. Ránéz a fiúra, aztán felé nyújtja a perecet melyet meghagyott.*
-Ha nem veszed sértésnek, ezt neked adom jó szívvel.
*A fiú nem válaszol csak zenél tovább így a lány odateszi mellé a padra és tovább sétál a fogadóba.*
A hozzászólást Xierrius (Moderátor) módosította, ekkor: 2010.10.16 20:26:17, a következő indokkal:
Írásjelek javítása, pótlása
-Ha nem veszed sértésnek, ezt neked adom jó szívvel.
*A fiú nem válaszol csak zenél tovább így a lány odateszi mellé a padra és tovább sétál a fogadóba.*
A hozzászólást Xierrius (Moderátor) módosította, ekkor: 2010.10.16 20:26:17, a következő indokkal:
Írásjelek javítása, pótlása
1028. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2010-10-16 14:36:25
Üzenet elküldve: 2010-10-16 14:36:25
Rang: Játékos
IC üzenetek: 106
OOC üzenetek: 22
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 106
OOC üzenetek: 22
Játékstílus: Szelíd
*Radak mélázva érkezik a kúthoz.*
- Miért is vagyok itt?*Kérdezi halkan, majd felemeli fejét. "Én már láttam őket valahol... De hol?... Nem látszanak tudósoknak..." Gondolkozik magában, majd megszólítja őket.* Elnézést, lehet hogy furán fog hangzani, de nem találkoztunk már?*Kérdezi, tekintetét a jelenlévőkön váltogatva.* A nevem Radak Albram.*Mutatkozik be késve. "Talán egy könyvem vásárlói voltak?... Nem hiszem... Talán, talán..." Keze az övcsatjára vándorol. "Érdekes, nem emlékszek erre a csatra. Mikor szereztem?" Kérdezi magában. "Valami... Valami a könyvtárban." Fut át erőltettet agyán a gondolat.*
- Miért is vagyok itt?*Kérdezi halkan, majd felemeli fejét. "Én már láttam őket valahol... De hol?... Nem látszanak tudósoknak..." Gondolkozik magában, majd megszólítja őket.* Elnézést, lehet hogy furán fog hangzani, de nem találkoztunk már?*Kérdezi, tekintetét a jelenlévőkön váltogatva.* A nevem Radak Albram.*Mutatkozik be késve. "Talán egy könyvem vásárlói voltak?... Nem hiszem... Talán, talán..." Keze az övcsatjára vándorol. "Érdekes, nem emlékszek erre a csatra. Mikor szereztem?" Kérdezi magában. "Valami... Valami a könyvtárban." Fut át erőltettet agyán a gondolat.*
1027. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2010-10-16 13:49:55
Üzenet elküldve: 2010-10-16 13:49:55
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 197
OOC üzenetek: 185
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 197
OOC üzenetek: 185
Játékstílus: Szelíd
//A Levegő Mágia Tekercse c. kaland résztvevőinek//
*A főtéren nagy a nyüzsgés, mint mindig, de most hat alak is lófrál, úgy néz ki cél nélkül, a sok elfoglalt ember között. Azt se mondhatnánk, hogy nézelődnek, nemigen emelik fel fejüket, hogy körbetekintsenek, inkább a lábuk előtt a földet nézik. Valami számukra ismeretlen okból, teljesen egyszerre odalépnek a kúthoz, s meglátják egymást. Mindannyiukban felmerül ugyanaz a gondolat.
"Én már láttam őket valahol. "
Egyikük sem tudja, hogy miért ismerős számára a többi, de kíváncsiságuk által vezérelve beszélgetni kezdenek egymással.*
*A főtéren nagy a nyüzsgés, mint mindig, de most hat alak is lófrál, úgy néz ki cél nélkül, a sok elfoglalt ember között. Azt se mondhatnánk, hogy nézelődnek, nemigen emelik fel fejüket, hogy körbetekintsenek, inkább a lábuk előtt a földet nézik. Valami számukra ismeretlen okból, teljesen egyszerre odalépnek a kúthoz, s meglátják egymást. Mindannyiukban felmerül ugyanaz a gondolat.
"Én már láttam őket valahol. "
Egyikük sem tudja, hogy miért ismerős számára a többi, de kíváncsiságuk által vezérelve beszélgetni kezdenek egymással.*
1026. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2010-10-16 07:53:48
Üzenet elküldve: 2010-10-16 07:53:48
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
*Saeda miközben halkan követi a csuklyás alakot, cica a lába mellett sétál. De a következő pillanatban a kis kedvenc megáll és egy halk nyávogást halat gazdája felé. A lány reagálva cicára hátranéz és abban a másodpercben meg is látja a homályba vessző város fényeit. Hallja az ott lévők halk moraját, és fura érzése támad."Minek mennék a csuklyás után? Azt sem tudom tényleg Marcus volt-e? Feladjam a biztos békét egy vad ismeretlenségért? Még barátokat is szerezhetek."
Miközben így vívódik saját magával, a követett személy el is tűnik a sötét idegenbe. A lány számára eldőlt a kérdés. Megfordul cicáját karjába veszi és elindul a városkapui felé. Nem sok idő múlva oda is érnek a két kapuőr még mindig ott áll. Mikor meglátják a lányt karján a cicával készségesen nyitják a kaput, miközben elmosolyodnak. De az egyikük nem bírja megállni szó nélkül.*
-Csak nem valami bűnős dolgot csinált odakinn, vagy csak friss levegőre vágyott kisasszony?
*A lány csak röviden ennyit válaszol.*
-Az utóbbit kedves uram.
*Azzal be is lép a városba, egyenesen a tér közepén álló kúthoz siet, kerülgetve az embereket akik most jöttek ki a cirkuszi sátorból, az egyik padon egy dalnok félét pillant meg aki egy lanttal a kezében csörgőaranyakat gyűjtögeti egy kalap féleségbe. Barna haját kissé felborzolja a szél. Megsajnálva odalép hozzá és egy mosoly kíséretében pár aranyat dob neki. Majd ennyit mond csilingelő hangján.*
-Tessék neked is biztos megvan a magad élete, akárcsak nekem!
*Majd megsimogatja a cicát és elindul a pár lépésre lévő kúthoz, a nagy izgalomra iszik belőle pár kortyot, cicája is követve gazdája példáját enyhíti szomját, a kút hűvös vízéből. Még egyszer visszapillant a lantosra aki valami miatt elég bús számot játszik. Saedának belefacsarodik a szíve, "Remélem megtalálod a magad helyes útját." Nézi elgondolkodva a fiut. Aztán így szól a cicához.*
-Gyere menjünk nézzünk körbe itt a téren, van sok érdekes dolog biztosan. S kitudja lehet hogy valamit hoz számunkra sorsunk.
*A cica egy nyávogással és egy arcon nyalással biztosítja a lány számára, hogy ő bizony vele marad. Aztán elindulnak egy kisebb bódé felé, valami árusféléhez.*
A hozzászólást Emphus Engora (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2010.10.16 08:31:20, a következő indokkal:
Jelek javítása.
Miközben így vívódik saját magával, a követett személy el is tűnik a sötét idegenbe. A lány számára eldőlt a kérdés. Megfordul cicáját karjába veszi és elindul a városkapui felé. Nem sok idő múlva oda is érnek a két kapuőr még mindig ott áll. Mikor meglátják a lányt karján a cicával készségesen nyitják a kaput, miközben elmosolyodnak. De az egyikük nem bírja megállni szó nélkül.*
-Csak nem valami bűnős dolgot csinált odakinn, vagy csak friss levegőre vágyott kisasszony?
*A lány csak röviden ennyit válaszol.*
-Az utóbbit kedves uram.
*Azzal be is lép a városba, egyenesen a tér közepén álló kúthoz siet, kerülgetve az embereket akik most jöttek ki a cirkuszi sátorból, az egyik padon egy dalnok félét pillant meg aki egy lanttal a kezében csörgőaranyakat gyűjtögeti egy kalap féleségbe. Barna haját kissé felborzolja a szél. Megsajnálva odalép hozzá és egy mosoly kíséretében pár aranyat dob neki. Majd ennyit mond csilingelő hangján.*
-Tessék neked is biztos megvan a magad élete, akárcsak nekem!
*Majd megsimogatja a cicát és elindul a pár lépésre lévő kúthoz, a nagy izgalomra iszik belőle pár kortyot, cicája is követve gazdája példáját enyhíti szomját, a kút hűvös vízéből. Még egyszer visszapillant a lantosra aki valami miatt elég bús számot játszik. Saedának belefacsarodik a szíve, "Remélem megtalálod a magad helyes útját." Nézi elgondolkodva a fiut. Aztán így szól a cicához.*
-Gyere menjünk nézzünk körbe itt a téren, van sok érdekes dolog biztosan. S kitudja lehet hogy valamit hoz számunkra sorsunk.
*A cica egy nyávogással és egy arcon nyalással biztosítja a lány számára, hogy ő bizony vele marad. Aztán elindulnak egy kisebb bódé felé, valami árusféléhez.*
A hozzászólást Emphus Engora (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2010.10.16 08:31:20, a következő indokkal:
Jelek javítása.
1025. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2010-10-15 18:06:38
Üzenet elküldve: 2010-10-15 18:06:38
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 88
OOC üzenetek: 72
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 88
OOC üzenetek: 72
Játékstílus: Szelíd
*Lathspell kitűnően élvezi az előadást, és anyja unalmának látványa sem szegi kedvét. Mikor egy fura alak ül le a székre, a kisfiú fejében furcsa vetítés fut le. Eltakart szemekkel, könnyáztatta arccal tér magához. Lehunyt szemeivel még mindig látja a sok vért... Hát igen, ebből tanult. Kiles anyja felé, akit nem talál helyén. Felpattan helyéről, és forgolódva keresi anyját. Miután nem találta, kétségbeesetten kezd el kimászni az álló tömegen keresztül. A nézőtérről az ájult fickót már elviszik, és egy határozott női hang csendül fel.. Lathspell ezzel mit sem törődve próbál minél hamarabb kikerülni a tömegből. Körülbelül akkor ér ki, amikor az elfes csapat is. Szeméből nagyjából kitörölte már a könnyeket. Észreveszi, hogy a lány, akit a fogadóban látott, az ájultat kísérő 'csapat' tagja. Lathspell addig nézi a menetet, amíg az el nem tűnik a sátorban. Már nem akar semmit, csak elfelejteni a korábban látott képeket. Odafut hát a sátorhoz (csak hogy valamivel lekösse a figyelmét), keres rajta valami rést, ahol belát, de őt nem nagyon láthatják. Mire talál egy erre alkalmas rést, már csak annyit lát, hogy az felnőtt nő lefekszik aludni. A lány, (akit a fogadóban is látott) ott áll a fekvő elf mellett. Hirtelen kapkodni kezdi a levegőt, arca falfehér lesz.*
1024. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2010-10-15 16:22:07
Üzenet elküldve: 2010-10-15 16:22:07
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
*Mathias nyugodtan játssza egyik lassúbb számát, amikor megdobják hangszerét. A gyümölcs szép foltot ejt a lakkozáson. A dalnok megtalálja a kis 'támadóját', aki ellen egy marék kővel intéz támadást. Miután a szárnyas kis bestia felrepült egy fára, Mathias elkezd szitkozódni. Egy fején koppanó makk 'jó útra téríti', rájön, hogy fölösleges ez a csetepaté. Zsebéből kivesz egy fehér rongyot, visszaül a padra, és törölgetni kezdi hangszerét. Hosszas idő után sikerül megszabadulni a folttól, de a lant már nem olyan fényes, mint volt. Ezzel mit sem törődve újra elkezd játszani. Mikor elkezdenek kifelé özönleni az emberek a cirkuszból, egy kicsivel gyarapodik a földre letett kalapjában lévő pénzérmék száma.*
1023. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2010-10-15 15:25:16
Üzenet elküldve: 2010-10-15 15:25:16
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 2
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 2
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
*Lirtia eleget pihent már a kőpadon, így hát feláll és átcsusszan a tömegen, hogy a piacféle vegye az útját. De, ahogy mesélték neki az úton idefele, át kell mennie a szegénynegyeden. Egy későn érkező, almával teli szekeret követ.* "Talán a piacra megy árulni. Sebaj, követem egy darabon." *Egy fogadó mellett is elhalad, ahol szinte be sem tudják csukni az ajtót, annyi a jövés-menés. Tiszta és gondozott vörös haja sokak figyelmét elvonja egy pillanatra.*
A hozzászólást Xierrius (Moderátor) módosította, ekkor: 2010.10.15 17:45:43, a következő indokkal:
Tagolás javítása, értelmetlen mondat javítása
A hozzászólást Xierrius (Moderátor) módosította, ekkor: 2010.10.15 17:45:43, a következő indokkal:
Tagolás javítása, értelmetlen mondat javítása
1022. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2010-10-15 15:03:30
Üzenet elküldve: 2010-10-15 15:03:30
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Az Alrishul Ház Visszatérése//
//A Nagy folyó és az Artheniori út találkozásától nem messze, a folyó kanyarulatán túl//
*Mikor Aheiaval kell át a folyó túloldalára gondolataiba merül persze figyel is minden mozzanatra a kettő nem zárhatja ki egymást nála.* "Ilyenkor mit is mondanak egymásnak az emberek? Jobb ha meg sem szólalok, nem zavarom meg gyászát." *A parthoz át érve kiugrik a sekély vízbe amibe középlábszárig gázol és segít kitolni a csónakot, hogy a lány kényelmesen ki tudjon szállni. Aheia elindult a testek között, Meridien hagyta, hogy magában legyen egy kicsit míg egy pillanatra a távolodó csónak felé nézett a lány már el is tűnt, a bárkára kapaszkodott fel épp mikor nagy nehezen utol érte.* "Ha ezt így folytatod nem garantálhatom épséged." *Mire mondta volna ki gondolatait már egy asszony felett sírdogált. Se távol se közel áll meg, nem akarja zavarni a gyászt és inkább, figyel egy esetleges támadásra hisz így csak ketten, védtelenek ha páran elbújtak még itt a támadás után.*
A hozzászólást Zión (Moderátor) módosította, ekkor: 2011.10.05 14:36:26, a következő indokkal:
k.a.p.
//A Nagy folyó és az Artheniori út találkozásától nem messze, a folyó kanyarulatán túl//
*Mikor Aheiaval kell át a folyó túloldalára gondolataiba merül persze figyel is minden mozzanatra a kettő nem zárhatja ki egymást nála.* "Ilyenkor mit is mondanak egymásnak az emberek? Jobb ha meg sem szólalok, nem zavarom meg gyászát." *A parthoz át érve kiugrik a sekély vízbe amibe középlábszárig gázol és segít kitolni a csónakot, hogy a lány kényelmesen ki tudjon szállni. Aheia elindult a testek között, Meridien hagyta, hogy magában legyen egy kicsit míg egy pillanatra a távolodó csónak felé nézett a lány már el is tűnt, a bárkára kapaszkodott fel épp mikor nagy nehezen utol érte.* "Ha ezt így folytatod nem garantálhatom épséged." *Mire mondta volna ki gondolatait már egy asszony felett sírdogált. Se távol se közel áll meg, nem akarja zavarni a gyászt és inkább, figyel egy esetleges támadásra hisz így csak ketten, védtelenek ha páran elbújtak még itt a támadás után.*
A hozzászólást Zión (Moderátor) módosította, ekkor: 2011.10.05 14:36:26, a következő indokkal:
k.a.p.
1021. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2010-10-15 12:49:02
Üzenet elküldve: 2010-10-15 12:49:02
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 181
OOC üzenetek: 177
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 181
OOC üzenetek: 177
Játékstílus: Szelíd
*Nagy szemekkel mered a kapukra, mik előtte magaslanak. Nem tűnik neki olyan városnak, ahol ne tudna boldogulni. Elvégre, akinek pár növényből készített főzete akár egy perc alatt életmentő, és halálos is lehet egyben, annak szinte nincs kihívás. Cipőjének hegyével kicsit túrja a földet, tétovázik, hogy is kezdje az első lépéseket. Bőrtáskáját jól magához szorítja, majd a kapu felé indul. Beérve a főtérre felméri a terepet, az ott levőket, majd elindul arra, amerre az érzékei viszik.
Rögtön belebotlik egy érdekes vizű kútba. Föléhajol - fekete tincsei a víz felszínét csapdossák -, szippant egyet, majd gondolkodás nélkül előkap egy kis fiolát. Letekeri róla tetejét, majd óvatosan belemártja a vízbe. Mikor az majdnem ellepi az egészet, kiemeli, visszacsavarja tetejét, majd becsúsztatja táskájába. "Ez még hasznos lehet!"
Hajának elsöprése közben megpillant egy 'Pegazus fogadó' nevezetű feliratot, s egy utat, ami romos házak közé vezet. Nem tudja eldönteni, hogy először körbejárja-e a vidéket, vagy pedig feltölste tartalékait.
Míg eldönti, addig odasétál egy fa alatti kőpadhoz. Ott leül, ám táskáját nem rakja maga mellé, inkább ölében szorongatja. Mivel nem egyedül van itt, és még nem ismeri az ittenieket, ezért nem bízza a véletlenre a dolgokat...Igen értékes tárgyak csúszhatnak ki a kezei közül nagyon könnyedén.
Két könyökét kitámasztja térdjein, arcát pedig föld felé fordítja. Kezeivel homlokát támasztja, miközben a táska biztos ponton van ölében.*
Rögtön belebotlik egy érdekes vizű kútba. Föléhajol - fekete tincsei a víz felszínét csapdossák -, szippant egyet, majd gondolkodás nélkül előkap egy kis fiolát. Letekeri róla tetejét, majd óvatosan belemártja a vízbe. Mikor az majdnem ellepi az egészet, kiemeli, visszacsavarja tetejét, majd becsúsztatja táskájába. "Ez még hasznos lehet!"
Hajának elsöprése közben megpillant egy 'Pegazus fogadó' nevezetű feliratot, s egy utat, ami romos házak közé vezet. Nem tudja eldönteni, hogy először körbejárja-e a vidéket, vagy pedig feltölste tartalékait.
Míg eldönti, addig odasétál egy fa alatti kőpadhoz. Ott leül, ám táskáját nem rakja maga mellé, inkább ölében szorongatja. Mivel nem egyedül van itt, és még nem ismeri az ittenieket, ezért nem bízza a véletlenre a dolgokat...Igen értékes tárgyak csúszhatnak ki a kezei közül nagyon könnyedén.
Két könyökét kitámasztja térdjein, arcát pedig föld felé fordítja. Kezeivel homlokát támasztja, miközben a táska biztos ponton van ölében.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7361-7380 , 7381-7400 , 7401-7420 , 7421-7440 , 7441-7460 , 7461-7480 , 7481-7500 , 7501-7520 , 7521-7540 , 7541-7560 , 7561-7580 , 7581-7600 , 7601-7620 , 7621-7640 , 7641-7660 , 7661-7680 , 7681-7700 , 7701-7720 , 7721-7740 , 7741-7760 , 7761-7780 , 7781-7800 , 7801-7820 , 7821-7840 , 7841-7860 , 7861-7880 , 7881-7900 , 7901-7920 , 7921-7940 , 7941-7960 , 7961-7980 , 7981-8000 , 8001-8020 , 8021-8040 , 8041-8060 , 8061-8080 , 8081-8100 , 8101-8120 , 8121-8140 , 8141-8160 , 8161-8180 , 8181-8200 , 8201-8220 , 8221-8240 , 8241-8260 , 8261-8280 , 8281-8300 , 8301-8320 , 8321-8340 , 8341-8360 , 8361-8380 , 8381-8400 , 8401-8420 , 8421-8440 , 8441-8460 , 8461-8480 , 8481-8500 , 8501-8520 , 8521-8540 , 8541-8560 , 8561-8580 , 8581-8600 , 8601-8620 , 8621-8640 , 8641-8660 , 8661-8680 , 8681-8700 , 8701-8720 , 8721-8740 , 8741-8760 , 8761-8780 , 8781-8800 , 8801-8820 , 8821-8840 , 8841-8860 , 8861-8880 , 8881-8900 , 8901-8920 , 8921-8940 , 8941-8960 , 8961-8980 , 8981-9000 , 9001-9020 , 9021-9040 , 9041-9060 , 9061-9080 , 9081-9100 , 9101-9120 , 9121-9140 , 9141-9160 , 9161-9180 , 9181-9200 , 9201-9220 , 9221-9240 , 9241-9260 , 9261-9280 , 9281-9300 , 9301-9320 , 9321-9340 , 9341-9360 , 9361-9380 , 9381-9400 , 9401-9420 , 9421-9440 , 9441-9460 , 9461-9480 , 9481-9500 , 9501-9520 , 9521-9540 , 9541-9560 , 9561-9580 , 9581-9600 , 9601-9620 , 9602-9621