//Lyessal//
- Igen, azt hiszem szép tényleg. *Bár nem érti, hogy mi szép van ebben az időben, nincs az a kellemes meleg és valahogy nem látja olyan szépnek a várost sem, mint az erdőt, főleg mert olyan sokan fordulnak meg itt körülötte.*
- Mirazsik, úgy hívnak. *Szól közbe a hölgyem megnevezés után, nem érzi magát annak, hogy úgy hívják, a könyvekben voltak amúgy is csak hölgyek, de azok is a tehetősebb félék voltak.*
- Látom, de nem tudok olvasni, a tanítóm elment és abbamaradt a dolog. *Számára a feliratok így nem mondanak sokat, de most már látja, hogy ilyen táblákat kell keresnie.*
- Miért nincs jó emléked róla? Nincs másik fogadó? *Nem biztos, hogy ott akar megaludni, amivel más már elégedetlen volt, még is csak marad az istálló, hátha ott olcsóbban megússza a dolgot, eddig is a földön aludt többnyire.*
- Ahonnét én jöttem nem létezett a pénz, mindent elcseréltünk, csak hát történt egy baleset és utána meg az erdő mélyén éltem egy erődítményben, ahonnan elindultunk ide a városba, de csak én értem ide, valahogy elkeveredtem a többiektől és egyszer talán a nevelőim is megérkeznek és akkor újra együtt leszek velük. *Persze ezt még ő sem hiszi el, hogy ideérnek és újra egyesülnek, elvégre van komolyabb gondjuk is, mint a csecsemőjük, a saját gyermekük, minek is nevelne két ember egy elfet.*
- Addig is magam kell boldogulni, van ez így, talán ha kimegyek lőni pár mókust vagy nyulat, azt el tudom majd adni valahol. *Meg kéne tudni, hol van a piac és ott is még mire valakit megveszi a kis vadásztól a szerzeményeit, az sem lesz egy könnyű menet.*
- De te is egyedül vagy, a lovat nem számolva. *Világít rá egy tényre, amivel sokra nem megy, csak hogy terelje magáról a figyelmet, szürke szemeit is a lóra emeli inkább most már a férfi zöldjeiből.*
A hozzászólás írója (Mirazsik a Zsenge) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.02.10 14:44:50