//Városhatár//
*Arian Tharamant álmában az esőtől friss tisztáson térdel, kezét földbe szúrt kardján nyugtatja. A hűsítő eső cseppjei végigfolynak csupasz vállain, le a karjain, s míves kardja vércsatornája gyűjti össze őket. A lenvászonból készül ruha most nincs rajta, mégsem érzi csupasznak magát, a vadon szabadságának érzése járja át, ismét érzi a fák folytonos növekedését, az erdőben megbúvó állatok szívdobbanásait, ahogy az erdő felett átrohan a szél, kellemesen borzolva a rengeteg lombkoronáit, s a vizükkel tápláló folyók selymes simogatását a partokon. A simogatásba azonban egy keserű érzés vegyül, s a vadon jajkiáltásait hozza magával az eleddig boldogan szárnyaló fuvallat. A folyó vize méreg sötétbe borul, s a belőle táplálkozó élet sorvadozik a teher alatt. Szomorúság önti el az eddig boldogan békés tájat, s Arian szívét. Egy pillanatra feltűnik előtte a ködös, mindig formálódó, számára kedves arc, melyben az ellentétek tökéletes harmóniája tükröződik, majd szertefoszlik s apró pamacsok futnak szét a madártávlatból megjelenő táj minden irányába. Az ifjú megérti, az erdő és szellemének elválaszthatatlan összetartozását. Rohanva indul a folyók felé, meztelen talpai hangtalanul süppednek a puha avarba, felszabadultan, de céltudatosan, kicsit már magát is ide tartozónak érezve.
Lassan kezd magához térni, sérüléseit érzi, de nincsenek fájdalmai. Talán lenből szőtt ruhája hűsíti jótékonyan a férfit. Olyan érzése támad, mintha bölcsőben ringatnák, az ütemes mozgástól nyugalom szállja meg, biztonságban érzi magát. Kezd a feje kitisztulni, lehullott falevelek, ágak, bokrok sorjáznak a szeme előtt, enyhe fémes csörgéssel kísérve. Felismeri, hogy valaki bizony itt cipeli őt, mikor is egy fülig száj kutya képe kerül a látóterébe, és az eb gyorsan arcon is nyalja gazdáját, kissé nedves üdvözlési kötelezettségének eleget téve.
Az ifjú nemes megütögeti az őt hordozó bajtársa mellvértjének hátlapját, jelezve, hogy magához tért.*
A hozzászólás írója (Arian Tharamant) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2010.08.13 12:45:36