Archívum - Arthenior - Arthenior főtere
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Kedves Kalandozó!
Úgy látszik, betévedtél a könyvtár legeldugottabb termébe. Ahhoz képest, milyen apró ajtó vezetett ide, láthatod, hogy a hely hatalmas. Nagyobb, mint bármely másik terem, nagyobb, mint maga a könyvtár, a templom, és talán nagyobb, mint maga Arthenior. Úgy bizony! Amit magad előtt látsz, az nem más, mint évtizedek hamisítatlan történelme. Háborúk, lázadások, isteni csaták, és minden, amiről eddig csak pletykákból hallottál, most kitárul a szemeid előtt. Persze senkinek nem lenne ideje ezt mind elolvasni, ahhoz még az elfek élete is rövid. Viszont ha valami specifikusat keresel, a könyvtárosok segíthetnek megtalálni. Bánj tisztelettel az itt található tekercsekkel! Ezek nélkül az események nélkül te sem állhatnál ma Lanawin földjén. Ne koszold össze, ne hagyj szamárfület a sarkán, és mindig oda tedd vissza, ahonnan levetted! Ne feledd: talán azt hiszed, biztos talajon állsz, de az csak a tegnapi sár, amely szilárdnak tetteti magát!
A nagyterembe!
Valamelyik kisebb terem:
Kedves Kalandozó!
Úgy látszik, betévedtél a könyvtár legeldugottabb termébe. Ahhoz képest, milyen apró ajtó vezetett ide, láthatod, hogy a hely hatalmas. Nagyobb, mint bármely másik terem, nagyobb, mint maga a könyvtár, a templom, és talán nagyobb, mint maga Arthenior. Úgy bizony! Amit magad előtt látsz, az nem más, mint évtizedek hamisítatlan történelme. Háborúk, lázadások, isteni csaták, és minden, amiről eddig csak pletykákból hallottál, most kitárul a szemeid előtt. Persze senkinek nem lenne ideje ezt mind elolvasni, ahhoz még az elfek élete is rövid. Viszont ha valami specifikusat keresel, a könyvtárosok segíthetnek megtalálni. Bánj tisztelettel az itt található tekercsekkel! Ezek nélkül az események nélkül te sem állhatnál ma Lanawin földjén. Ne koszold össze, ne hagyj szamárfület a sarkán, és mindig oda tedd vissza, ahonnan levetted! Ne feledd: talán azt hiszed, biztos talajon állsz, de az csak a tegnapi sár, amely szilárdnak tetteti magát!
A nagyterembe!
Valamelyik kisebb terem:
<< Előző oldal - Mostani oldal: 230 (4581. - 4600. üzenet)Oldal váltása: - Következő oldal >>
4600. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2013-11-09 13:04:52
Üzenet elküldve: 2013-11-09 13:04:52
Rang: Játékos
IC üzenetek: 103
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 103
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
// Megszólít az Éjszaka - második felvonás //
*Az újabb érvekre már nem érkezik a válasz. A lány lezárta témát és már nem akar ezzel foglalkozni. Moy ért ebből. Tudja, hogy a fiatal leányka nincs tisztában vele, mit veszít, de talán majd benő a feje lágya. Meglepődik, mikor Moy elmondja róla, amit gondol. Bűnözőkkel még tényleg nem sokat társalgott. A hajón matrózként volt egy pár rosszéletű alak, akik meséltek ilyeneket, de azok teljesen mások voltak. Egyik sem volt ilyen pallérozott elme, mint a Varjúvadász, aki sokoldalú, ért a szavakból és nagyon jól tud azokkal játszani.
A lánynak tetszik, hogy bizonyíthat. Moy szerint most nem kell feltétlenül nyertest keresni, a versenyzés a lényeg. Mindketten elemükben vannak és azt csinálják, amit szeretnek. A tudásuk pedig nagyjából egyenlő lehet, bár a lány egy kicsit előnyben van.
A Varjúvadász megnehezíti a feladatot. Csak egy kézen hajlandó állni. Ezzel Moynak is jobban kell koncentrálnia, hiszen egy karral máshogy kell egyensúlyozni és az a kevés súly is csak a bal karját terheli, nem mindkettőt. A Varjúvadász profi módra csinálja a gyakorlatot. Lassan, figyelmesen egyenesedik ki. Fújja a levegőt, mert ez bizony egy komoly megpróbáltatás. Moy ezért is élvezi és biztos benne, hogy a lánynak is nagyon tetszik a móka. Ha ilyen magányos, mondhatni magának való, akkor páros tornában nem igazán lehetett része a kiképzés óta. Egy másik emberrel tornászni pedig nem ugyanaz, mint szerekkel, legyen az korlát, ami tornászoknak való, vagy egy kőpad itt a főtéren. A kő nem mozdul, nem inog, de ha a partner bizonytalan vagy hibázik, azzal ő is veszélybe kerülhet. A mutatványosoknál is volt néhány helyzet, amikor hajszál híján kitörte a nyakát.
Egy kicsit megijed, mikor a lány nevetni kezd. Az ő kemény személyiségéről nem gondolta volna, hogy pont ebben a helyzetben sikerül egy ilyen egyszerű mondattal megnevettetni. Ez is egy jelzés, hogy élvezi a helyzetet és nagy baj nincs belőle. Amikor Moy egy karral, nagy erőt bevetve feldobja, a lány még röpte kezdetén egy nagy vigyorral fogadja ezt. Utána pedig olyat mutat, amit csak a legjobbak tudnak. A dobás után ő is ellöki magát, ahogy kell és a két lendületet kihasználva szaltózik. Még ez is kevés neki, megtoldja egy híddal, majd azzal a szép tornász mozdulattal, amit a hölgyek tudnak legjobban végrehajtani.
Kifújja magát, Moy pedig közben lazít és nyújt. Tudja, hogy erre mekkora szükség van és emiatt is maradt olyan rugalmas és hajlékony a termete növekedése ellenére. A lánytól most még egy dícséretre is telik. Először persze saját magát dícséri meg, de a Medve is kap. Nem meglepő, hogy nem látott még ekkora embert így mozogni. Biztosan vannak, akik képesek az ilyesmire, de ez a szegény lány nem tud ám akárkit rávenni hasonlókra. Vagy arra, hogy egyáltalán szóba álljanak vele. Sőt nem is akarja, ez a mai is egy véletlen, váratlan, de örömteli találkozás lehet neki.
Moy csak füttyent egyet és vigyorogva bólint a lány ügyességét látva. A következő versenyszám jut eszébe. Ez nagyon nehéz és nagyon veszélyes is, de úgy véli, hogy két ilyen tudású ember meg tudja csinálni. Az is eszébe jut, hogy ha az érintéstől megrezzent, lehet, hogy ehhez még kevésbé lesz kedve, hiszen itt a lábak és ami köztük van, nagyon közel kerülnek egymáshoz. A tornászok értik, hogy ennek semmi köze a nemiséghez és abban reménykedik, hogy a Varjúvadász is felfogja ezt. Talán pont az volt a baj a vállak megszorításával is, hogy nem tudta, mi következik. Mikor kiderült, hogy torna és verseny jön, utána már vidáman ugrott Moy vállára és a tenyerét is beletette az övébe. Kutató szemekkel néz hát a lányra és a megszokott hangerőn, egy kíváncsi mosollyal kérdezi:*
- Jöhet egy dupla olló? Tudod, az, amikor én kézen állok, te a talpaimon és együtt megyünk le spárgába.
*Ha a lány készen áll, akkor Moy először lemegy spárgába a kövezett téren. Majd két tenyerét jobb oldalt letámasztva elkezdi összezárni a lábait és elemelni a felső testét a talajtól. Egy óvatos fordulással végül fordítottan guggoló pózban van, ahogy a két karján támaszkodik. Várja, hogy a Varjúvadász ráhelyezkedjen a talpaira. Ha ez megtörténik, akkor még tovább nehezíti a feladatot. Most a jobb karját használja a tartásra és a másikat elemeli a földtől, csak egyensúlyoz vele. Ha a lány már rajta van, akkor páros lábbal kinyomja és mikor érzi, hogy mindketten felvették az egyenes pózt, akkor következik a mutatvány legnehezebb része. Apró mozdulatokkal, nagyon lassan kezdi szétnyitni a lábait. Annyira lassan csinálja, hogy a lány észrevegye, mivel ilyen testtartásban a szemkontaktust már bonyolult lenne kivitelezni és így izgalmasabb is. Ahogy nyitja a lábait, a lánynak követnie kell és ahogy fokozatosan figyelve összenyitják a lábaikat, végül egy spárgában lesznek egymáson. A gyakorlatot befejezni pedig úgy a legszebb, hogy visszazárják a lábaikat és Moy megint kézenállásban lesz, rajta pedig a Varjúvadász állhat, mint szobor a talapzaton. Ha ez sikerül, akkor a férfivel madarat lehet fogatni.*
A hozzászólás írója (Moy Befe) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2013.11.09 13:48:32
*Az újabb érvekre már nem érkezik a válasz. A lány lezárta témát és már nem akar ezzel foglalkozni. Moy ért ebből. Tudja, hogy a fiatal leányka nincs tisztában vele, mit veszít, de talán majd benő a feje lágya. Meglepődik, mikor Moy elmondja róla, amit gondol. Bűnözőkkel még tényleg nem sokat társalgott. A hajón matrózként volt egy pár rosszéletű alak, akik meséltek ilyeneket, de azok teljesen mások voltak. Egyik sem volt ilyen pallérozott elme, mint a Varjúvadász, aki sokoldalú, ért a szavakból és nagyon jól tud azokkal játszani.
A lánynak tetszik, hogy bizonyíthat. Moy szerint most nem kell feltétlenül nyertest keresni, a versenyzés a lényeg. Mindketten elemükben vannak és azt csinálják, amit szeretnek. A tudásuk pedig nagyjából egyenlő lehet, bár a lány egy kicsit előnyben van.
A Varjúvadász megnehezíti a feladatot. Csak egy kézen hajlandó állni. Ezzel Moynak is jobban kell koncentrálnia, hiszen egy karral máshogy kell egyensúlyozni és az a kevés súly is csak a bal karját terheli, nem mindkettőt. A Varjúvadász profi módra csinálja a gyakorlatot. Lassan, figyelmesen egyenesedik ki. Fújja a levegőt, mert ez bizony egy komoly megpróbáltatás. Moy ezért is élvezi és biztos benne, hogy a lánynak is nagyon tetszik a móka. Ha ilyen magányos, mondhatni magának való, akkor páros tornában nem igazán lehetett része a kiképzés óta. Egy másik emberrel tornászni pedig nem ugyanaz, mint szerekkel, legyen az korlát, ami tornászoknak való, vagy egy kőpad itt a főtéren. A kő nem mozdul, nem inog, de ha a partner bizonytalan vagy hibázik, azzal ő is veszélybe kerülhet. A mutatványosoknál is volt néhány helyzet, amikor hajszál híján kitörte a nyakát.
Egy kicsit megijed, mikor a lány nevetni kezd. Az ő kemény személyiségéről nem gondolta volna, hogy pont ebben a helyzetben sikerül egy ilyen egyszerű mondattal megnevettetni. Ez is egy jelzés, hogy élvezi a helyzetet és nagy baj nincs belőle. Amikor Moy egy karral, nagy erőt bevetve feldobja, a lány még röpte kezdetén egy nagy vigyorral fogadja ezt. Utána pedig olyat mutat, amit csak a legjobbak tudnak. A dobás után ő is ellöki magát, ahogy kell és a két lendületet kihasználva szaltózik. Még ez is kevés neki, megtoldja egy híddal, majd azzal a szép tornász mozdulattal, amit a hölgyek tudnak legjobban végrehajtani.
Kifújja magát, Moy pedig közben lazít és nyújt. Tudja, hogy erre mekkora szükség van és emiatt is maradt olyan rugalmas és hajlékony a termete növekedése ellenére. A lánytól most még egy dícséretre is telik. Először persze saját magát dícséri meg, de a Medve is kap. Nem meglepő, hogy nem látott még ekkora embert így mozogni. Biztosan vannak, akik képesek az ilyesmire, de ez a szegény lány nem tud ám akárkit rávenni hasonlókra. Vagy arra, hogy egyáltalán szóba álljanak vele. Sőt nem is akarja, ez a mai is egy véletlen, váratlan, de örömteli találkozás lehet neki.
Moy csak füttyent egyet és vigyorogva bólint a lány ügyességét látva. A következő versenyszám jut eszébe. Ez nagyon nehéz és nagyon veszélyes is, de úgy véli, hogy két ilyen tudású ember meg tudja csinálni. Az is eszébe jut, hogy ha az érintéstől megrezzent, lehet, hogy ehhez még kevésbé lesz kedve, hiszen itt a lábak és ami köztük van, nagyon közel kerülnek egymáshoz. A tornászok értik, hogy ennek semmi köze a nemiséghez és abban reménykedik, hogy a Varjúvadász is felfogja ezt. Talán pont az volt a baj a vállak megszorításával is, hogy nem tudta, mi következik. Mikor kiderült, hogy torna és verseny jön, utána már vidáman ugrott Moy vállára és a tenyerét is beletette az övébe. Kutató szemekkel néz hát a lányra és a megszokott hangerőn, egy kíváncsi mosollyal kérdezi:*
- Jöhet egy dupla olló? Tudod, az, amikor én kézen állok, te a talpaimon és együtt megyünk le spárgába.
*Ha a lány készen áll, akkor Moy először lemegy spárgába a kövezett téren. Majd két tenyerét jobb oldalt letámasztva elkezdi összezárni a lábait és elemelni a felső testét a talajtól. Egy óvatos fordulással végül fordítottan guggoló pózban van, ahogy a két karján támaszkodik. Várja, hogy a Varjúvadász ráhelyezkedjen a talpaira. Ha ez megtörténik, akkor még tovább nehezíti a feladatot. Most a jobb karját használja a tartásra és a másikat elemeli a földtől, csak egyensúlyoz vele. Ha a lány már rajta van, akkor páros lábbal kinyomja és mikor érzi, hogy mindketten felvették az egyenes pózt, akkor következik a mutatvány legnehezebb része. Apró mozdulatokkal, nagyon lassan kezdi szétnyitni a lábait. Annyira lassan csinálja, hogy a lány észrevegye, mivel ilyen testtartásban a szemkontaktust már bonyolult lenne kivitelezni és így izgalmasabb is. Ahogy nyitja a lábait, a lánynak követnie kell és ahogy fokozatosan figyelve összenyitják a lábaikat, végül egy spárgában lesznek egymáson. A gyakorlatot befejezni pedig úgy a legszebb, hogy visszazárják a lábaikat és Moy megint kézenállásban lesz, rajta pedig a Varjúvadász állhat, mint szobor a talapzaton. Ha ez sikerül, akkor a férfivel madarat lehet fogatni.*
A hozzászólás írója (Moy Befe) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2013.11.09 13:48:32
4599. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2013-11-09 12:23:59
Üzenet elküldve: 2013-11-09 12:23:59
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 64
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 64
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
// Megszólít az Éjszaka - második felvonás //
*A Medve monológját szótlanul hallgatja. Sosem élt másként. Oda ment, ahová kedve szottyant, azt evett, amit akart, akkor pihent, amikor akart, és akkor vadászott, amikor akart. Nem volt semmi kényszer, nem volt benne erőlködés. A férfiakat meg kerüli, mert ösztöne ezt súgja neki, és mert elfogja az undor, hogyha az olyan gyenge hímekre gondol, akik férfinak merik nevezni magukat. Igazából, valóban vonzó, érdekes férfit nem látott még élete során, csupán halovány árnyakat. Hízelegni tudnak, kéjre éhesek, de nem állják meg a helyüket a ranglétrán felette, mert hiába próbálkoznak túljutni rajta, elég egy laza rúgás, és máris sírva mennek anyucihoz. Mint a Piperkőc. Az ilyeneknek meg csak gúny és megvetés jut osztályrészül a szemében.
A férfi dicsérő szavaira csupán szkeptikusan felhúzza a szemöldökét, majd elmosolyodik. Ilyet is kevesen mondanak róla, de nem firtatja.
Elégedett mosollyal nyugtázza, hogy a Medve nem ijedt meg a kihívástól. Szemében lelkesedés csillan, mert még ilyenre sem volt partnere soha. Sőt, néző közönsége sem nagyon. Akik látják az ilyen trükkjeit, ők általában másnapra halottak. Ez viszont így izgalmasnak ígérkezik, és még ha a Medve érintéssel is kezdte, akkor sem lehet rossz móka.
Meglepődik, hogy a férfi utána kap. Izmai megfeszülnek, hisz így mindkettőjük egyensúlya veszélybe kerülhet, és lehet, hogy tovább kell majd ugrania, hogy ne zúgjon nagyot, de szerencsére a férfi érzi, hogy nincsen itt probléma egy szál se, így már csinálhat mindent a maga útján.
Csak egyet fogad el a felé nyújtott kezekből, stabilan megtartja karját, és először csak óvatosan ráhelyezi testsúlyát, majd fejét leengedi, és bal karját egyensúlyozásra használva egykezes kézenállásba igazítja magát. Halkan fújtat, ahogy a Medve elkezdi megemelni, hisz azért némi izommunkát megkövetel tőle ez a testtartás. Szívverése igen felgyorsult. Nem szokott a csapatmunkához, bár a Medvében teljes mértékben megbízik, hogy nem fogja leejteni. A spárga, ilyesmi innen már gyerekjáték, így azzal nem is vacakol.
A férfi mégis kicsikar belőle egy rövid nevetést a megjegyzésével, bár tudja, hogy ez elvileg nem tesz jót a hangjának. Annak idején Tommal órákon át beszélt, fejjel lefelé lógva egy gerendáról, miközben az öreg szitkozódott alatta, így nem aggódik.
Aztán a Medve úgy dönt, hogy megdobja. Ezt az ötletet csupán egy széles, fogvillantó mosollyal díjazza, mielőtt elrugaszkodna a férfi karjáról. A hátra szaltó sem maradhat ki a gyakorlatból, így a Medvével szemben érkezik le, ám testében még sok a lendület, így nem is áll meg itt, hanem ismét egy híd következik, és egy gyors flickkel zárja a mozdulatsort.
Elégedetten áll meg egy pillanatra, a felegyenesedés után, fúj egyet, de nem szuszog, nincs még kimerülve. Szórakozottan vigyorog, mint a vad alma a férfire.*
- Ilyen varjúvadászt sem láttál még, lefogadom! Ahogy nekem sem volt még dolgom ilyen Medvével - *teszi hozzá, bár szájából kissé talán furcsán hathatnak az elismeréssel csendülő szavak.*
*A Medve monológját szótlanul hallgatja. Sosem élt másként. Oda ment, ahová kedve szottyant, azt evett, amit akart, akkor pihent, amikor akart, és akkor vadászott, amikor akart. Nem volt semmi kényszer, nem volt benne erőlködés. A férfiakat meg kerüli, mert ösztöne ezt súgja neki, és mert elfogja az undor, hogyha az olyan gyenge hímekre gondol, akik férfinak merik nevezni magukat. Igazából, valóban vonzó, érdekes férfit nem látott még élete során, csupán halovány árnyakat. Hízelegni tudnak, kéjre éhesek, de nem állják meg a helyüket a ranglétrán felette, mert hiába próbálkoznak túljutni rajta, elég egy laza rúgás, és máris sírva mennek anyucihoz. Mint a Piperkőc. Az ilyeneknek meg csak gúny és megvetés jut osztályrészül a szemében.
A férfi dicsérő szavaira csupán szkeptikusan felhúzza a szemöldökét, majd elmosolyodik. Ilyet is kevesen mondanak róla, de nem firtatja.
Elégedett mosollyal nyugtázza, hogy a Medve nem ijedt meg a kihívástól. Szemében lelkesedés csillan, mert még ilyenre sem volt partnere soha. Sőt, néző közönsége sem nagyon. Akik látják az ilyen trükkjeit, ők általában másnapra halottak. Ez viszont így izgalmasnak ígérkezik, és még ha a Medve érintéssel is kezdte, akkor sem lehet rossz móka.
Meglepődik, hogy a férfi utána kap. Izmai megfeszülnek, hisz így mindkettőjük egyensúlya veszélybe kerülhet, és lehet, hogy tovább kell majd ugrania, hogy ne zúgjon nagyot, de szerencsére a férfi érzi, hogy nincsen itt probléma egy szál se, így már csinálhat mindent a maga útján.
Csak egyet fogad el a felé nyújtott kezekből, stabilan megtartja karját, és először csak óvatosan ráhelyezi testsúlyát, majd fejét leengedi, és bal karját egyensúlyozásra használva egykezes kézenállásba igazítja magát. Halkan fújtat, ahogy a Medve elkezdi megemelni, hisz azért némi izommunkát megkövetel tőle ez a testtartás. Szívverése igen felgyorsult. Nem szokott a csapatmunkához, bár a Medvében teljes mértékben megbízik, hogy nem fogja leejteni. A spárga, ilyesmi innen már gyerekjáték, így azzal nem is vacakol.
A férfi mégis kicsikar belőle egy rövid nevetést a megjegyzésével, bár tudja, hogy ez elvileg nem tesz jót a hangjának. Annak idején Tommal órákon át beszélt, fejjel lefelé lógva egy gerendáról, miközben az öreg szitkozódott alatta, így nem aggódik.
Aztán a Medve úgy dönt, hogy megdobja. Ezt az ötletet csupán egy széles, fogvillantó mosollyal díjazza, mielőtt elrugaszkodna a férfi karjáról. A hátra szaltó sem maradhat ki a gyakorlatból, így a Medvével szemben érkezik le, ám testében még sok a lendület, így nem is áll meg itt, hanem ismét egy híd következik, és egy gyors flickkel zárja a mozdulatsort.
Elégedetten áll meg egy pillanatra, a felegyenesedés után, fúj egyet, de nem szuszog, nincs még kimerülve. Szórakozottan vigyorog, mint a vad alma a férfire.*
- Ilyen varjúvadászt sem láttál még, lefogadom! Ahogy nekem sem volt még dolgom ilyen Medvével - *teszi hozzá, bár szájából kissé talán furcsán hathatnak az elismeréssel csendülő szavak.*
4598. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2013-11-09 11:58:29
Üzenet elküldve: 2013-11-09 11:58:29
Rang: Játékos
IC üzenetek: 103
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 103
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
// Megszólít az Éjszaka - második felvonás //
*A lány jót nevet Moy viccén, ami pont egy olyan embert ír le, aki spórol a szavakkal és a dícséretekkel. A vicc apropója valószínűleg nem esett le neki, de nem is baj. Moy azért mondta ezt el így, mert így akarta. Ha a Varjúvadász értette volna, akkor talán nem nevetett volna, most viszont jól szórakozik és ez is megteszi. Moynak az számít, hogy hasson az emberekre.
A fiatal leányzó nagyon határozottan ellenkezik. Egyszerűen nem tudja elképzelni, hogy máshogy is lehet. Rossz példákat látott és azokból indul ki.*
- Persze, hogy egyedül nem lehet! Épp ez a lényeg. Nem is arról beszélek, amikor úgy telnek el évtizedek, hogy csak a kényszer tartja egymás mellett a férfit és a nőt. Ha így gondolnám, akkor nem itt lennék, hanem az első szerelmem oldalán, ki tudja, merre a világban. Én csak azt mondom, hogy adj egy lehetőséget a szívednek. Ha két nap lesz, akkor annyi, de az csodás két nap. Nem minden történik ugyanúgy. Én se hittem volna soha, hogy egy éjszakán keresztül kártyázni és beszélgetni fogok egy varjúvadásszal, akinek vannak értelmes gondolatai és szót lehet érteni vele.
*Moy tudja, hogy a lány nagyon határozott jellem, de ahogy a lónál is megingott egy kissé, talán ebben a témában is sikerül benne elültetni a kételyt. A csírát, ami ha kinő, akkor a Varjúvadásznak lehetnek igazán boldog napjai. Moynak ez nem kötelesség, de még csak nem is érdek. Egyszerűen csak megsajnálta ezt a lányt, akit a hányatott sors olyanná tett, mint a sivatag kaktuszai.
Amíg Moy tornászik, a Varjúvadász is bedobja magát. Tökéletes hidat csinál a padon és karcsú testét kiegyenesítve kézenállást produkál. A férfi elégedetten nézi, majd a pörgést és a padra visszaérkezést szintén. A lány még a nyelvét is kinyújtja. Ő itt most versenyezni akar és nem szeretne alulmaradni. Nem is fog, nagyjából egyenrangú partnernek látja a férfi, ha nem jobbnak, mint ő maga.*
- Azt látom. Hát akkor kard ki kard!*szól, hogy benne van a versenyben.
Az érintéstől mintha egy kicsit megijedne a lány. Moy fején megint az fut végig, hogy nincs ehhez hozzászokva. Nincs hozzászokva ahhoz, hogy aki hozzáér, az nem ellene harcol és nem a ruhája alatt rejlő kincseket akarná önkényesen megkaparintani, hanem örömet akar neki szerezni. Ugyanis ez a célja azzal, hogy bevonja a tornába. A lány kibújik a fogásból. Könnyen megteheti, mivel Moy nem szorítja nagyon. Kényszeríteni nem akarja.
A verseny egy meglepő fordulattal folytatódik. A Varjúvadász felugrik Moy bal vállára. A férfi önkéntelenül is odakap, de hamar meglátja, hogy erre semmi szükség. A lány kitűnően egyensúlyoz és fél lábról feláll. Nem nehéz, légies, könnyű lányka. Moy nevetve tartja oda a tenyereit, hogy a lány rájuk támaszkodjon és csináljon egy kézenállást. Ha ez megvan, akkor lassan és óvatosan feltolja a karjait. Így egy emberi oszlopot alkothatnak itt a főtér közepén a pad előtt, ahogy Moy feltartott kezén a lány egyenes tartásban tornászik.*
- Ez az, Varjúvadász! Mutasd a talpadat az égnek!
*Moy teljesen beindul ettől. Már a következő gyakorlaton gondolkozik, amit a lánnyal együtt csinálhat. Meglepődne, ha a lány elfogadná a segítséget a lejutásban. Azt is csak gyengeségnek találná, úgyhogy biztos benne, hogy innen is le akar ugrani. Jöhet a következő próba. Lejjebb ereszti a karjait és egy gyors, de pontos mozdulattal feldobja a levegőbe a lányt, figyelve arra, hogy az egyensúlyából ne ejtse ki. Onnan akár szaltóval is leérkezhet, ha elég ügyes. Moy szerint pedig elég ügyes.*
*A lány jót nevet Moy viccén, ami pont egy olyan embert ír le, aki spórol a szavakkal és a dícséretekkel. A vicc apropója valószínűleg nem esett le neki, de nem is baj. Moy azért mondta ezt el így, mert így akarta. Ha a Varjúvadász értette volna, akkor talán nem nevetett volna, most viszont jól szórakozik és ez is megteszi. Moynak az számít, hogy hasson az emberekre.
A fiatal leányzó nagyon határozottan ellenkezik. Egyszerűen nem tudja elképzelni, hogy máshogy is lehet. Rossz példákat látott és azokból indul ki.*
- Persze, hogy egyedül nem lehet! Épp ez a lényeg. Nem is arról beszélek, amikor úgy telnek el évtizedek, hogy csak a kényszer tartja egymás mellett a férfit és a nőt. Ha így gondolnám, akkor nem itt lennék, hanem az első szerelmem oldalán, ki tudja, merre a világban. Én csak azt mondom, hogy adj egy lehetőséget a szívednek. Ha két nap lesz, akkor annyi, de az csodás két nap. Nem minden történik ugyanúgy. Én se hittem volna soha, hogy egy éjszakán keresztül kártyázni és beszélgetni fogok egy varjúvadásszal, akinek vannak értelmes gondolatai és szót lehet érteni vele.
*Moy tudja, hogy a lány nagyon határozott jellem, de ahogy a lónál is megingott egy kissé, talán ebben a témában is sikerül benne elültetni a kételyt. A csírát, ami ha kinő, akkor a Varjúvadásznak lehetnek igazán boldog napjai. Moynak ez nem kötelesség, de még csak nem is érdek. Egyszerűen csak megsajnálta ezt a lányt, akit a hányatott sors olyanná tett, mint a sivatag kaktuszai.
Amíg Moy tornászik, a Varjúvadász is bedobja magát. Tökéletes hidat csinál a padon és karcsú testét kiegyenesítve kézenállást produkál. A férfi elégedetten nézi, majd a pörgést és a padra visszaérkezést szintén. A lány még a nyelvét is kinyújtja. Ő itt most versenyezni akar és nem szeretne alulmaradni. Nem is fog, nagyjából egyenrangú partnernek látja a férfi, ha nem jobbnak, mint ő maga.*
- Azt látom. Hát akkor kard ki kard!*szól, hogy benne van a versenyben.
Az érintéstől mintha egy kicsit megijedne a lány. Moy fején megint az fut végig, hogy nincs ehhez hozzászokva. Nincs hozzászokva ahhoz, hogy aki hozzáér, az nem ellene harcol és nem a ruhája alatt rejlő kincseket akarná önkényesen megkaparintani, hanem örömet akar neki szerezni. Ugyanis ez a célja azzal, hogy bevonja a tornába. A lány kibújik a fogásból. Könnyen megteheti, mivel Moy nem szorítja nagyon. Kényszeríteni nem akarja.
A verseny egy meglepő fordulattal folytatódik. A Varjúvadász felugrik Moy bal vállára. A férfi önkéntelenül is odakap, de hamar meglátja, hogy erre semmi szükség. A lány kitűnően egyensúlyoz és fél lábról feláll. Nem nehéz, légies, könnyű lányka. Moy nevetve tartja oda a tenyereit, hogy a lány rájuk támaszkodjon és csináljon egy kézenállást. Ha ez megvan, akkor lassan és óvatosan feltolja a karjait. Így egy emberi oszlopot alkothatnak itt a főtér közepén a pad előtt, ahogy Moy feltartott kezén a lány egyenes tartásban tornászik.*
- Ez az, Varjúvadász! Mutasd a talpadat az égnek!
*Moy teljesen beindul ettől. Már a következő gyakorlaton gondolkozik, amit a lánnyal együtt csinálhat. Meglepődne, ha a lány elfogadná a segítséget a lejutásban. Azt is csak gyengeségnek találná, úgyhogy biztos benne, hogy innen is le akar ugrani. Jöhet a következő próba. Lejjebb ereszti a karjait és egy gyors, de pontos mozdulattal feldobja a levegőbe a lányt, figyelve arra, hogy az egyensúlyából ne ejtse ki. Onnan akár szaltóval is leérkezhet, ha elég ügyes. Moy szerint pedig elég ügyes.*
4597. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2013-11-09 10:18:17
Üzenet elküldve: 2013-11-09 10:18:17
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 64
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 64
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
// Megszólít az Éjszaka - második felvonás //
*Szélesen elvigyorodik a Medve által elcitált viccen. El tudja képzelni a jelenetet, és a mogorva törp arcát is. Rövid kacagást vált ki belőle a jól megszerkesztett, néhány mondat, ám hamar elhal a Szegénynegyed sikátorai között.
Egy idő után ismét felülkerekednek rajta régi, jó megszokásai. Az árnyak közé siklik, mindig a lehető legkevesebb fényen áthaladva. A koszlott falak közé olvad, talpa alatt nem csikorognak a vakolatdarabok, és a kavicsok. Tudja, hogy a Medve itt van, tudja, hogy a Medve tudja, hogy ő is itt van, mégis a megszokás nagyúr. Élvezettel hódol neki.
Gúnyosan mosolyodik el a Medve szavaira, ahogy próbálja meggyőzni arról, hogy még lehet szerelmes. Megcsóválja a fejét, és a férfira emeli tekintetét. Arcán kissé talán elnéző már a cinizmus.*
- Kopogtasson. Nem fogok időt és energiát fecsérelni valamire, amit nem lehet egyedül véghezvinni. Különben is. Aki azt állítja, hogy évtizedek óta szerelmes, az hazudik. Minden éjjel tele van a város kurvát hajtó férjekkel, és nem kétlem, hogy az asszony otthon ugyan ezt csinálja - *megrántja a vállát.* - Értelmetlen. Időigényes. Gyengeség.
*Szögezi le a három alappillért, ami miatt eszébe nem jutna férfire nézni. Arról nem is beszélve, ahhoz, hogy valaki szerelmes legyen, meg kell hogy mozgassák. Legalább is, így hallotta. Mélységeiben még senkinek nem sikerült átmozgatni az ő kis lelki világát, és nem is nagyon hisz benne, hogy bárki képes ilyesmire.
Őrjáratozása közben érdeklődve figyeli a Medvét, ahogy megindul egy pad felé, ezúttal megválva a fegyvereitől is. Egy pillanatra megáll, figyeli a férfit, aztán mikor rájön, hogy mire is készül, feléled benne is a versenyszellem. Ezt azért már csak mégsem hagyja! A tigris bukfencet még elnézte, de most már megelégelte ezt a történetet. Persze, ennek is csak akkor van értelme, hogyha a Medve látja.
Úgy időzíti mozgását, hogy a pad széléhez éren, mikor a férfi felállt. Hátat fordít a karfának, majd egy lendületes mozdulattal elkezdi gerincét görbíteni, tenyerei a karfán landolnak, biztos fogást találva a dekoráció réseiben, hídban. Lábait lassan, fokozatosan emeli fel az ülőfelületről, és csigolyáról csigolyára egyenesíti ki testét, kézenállásig.
Egy pillanatig itt megáll, majd tovább engedi legelé a lábát, hasizomból, mintha innen akarna földet érni, majd hirtelen ellöki magát a karáról, lábát kinyújtja, és lendületét kihasználva, saját tengelye körül pördül a levegőben. A pad ülőfelületére érkezik, páros lábbal, a Medvének háttal.
Fél mosollyal fordul a férfi felé, két kezét leporolva, majd összefonva mellkasa előtt.*
- Nem csak neked megy ám! - *cukkolja a férfit, nyelvét kinyújtva.
Mikor a Medve odalép mellé, és tenyereit a vállára rakja, megdermed, és kissé meglepetten pillant a mancsok irányába. Erre nem volt felkészülve, nem szokott ő az érintéshez. Ám az ötlet tetszik neki, bár őt aztán csak úgy nem fogják emelgetni.
Könnyed mozdulattal siklik ki a tenyerek alól, és ugrik fel a férfi bal vállára. Nem fél attól, hogy a férfi megrogyik a súlya alatt, alig lehet fél mázsa, ennél a fegyverei minden bizonnyal súlyosabbak. Jobb lábát terheli, a ballal csak egyensúlyoz, ahogy guggolásból felegyenesedik, és a Medve keze felé nyúl.*
- Adod, vagy én másszak el odáig? - *cukkolja tovább a férfit.
Csak, hogy érezze a másik, hogy emberére akadt.*
*Szélesen elvigyorodik a Medve által elcitált viccen. El tudja képzelni a jelenetet, és a mogorva törp arcát is. Rövid kacagást vált ki belőle a jól megszerkesztett, néhány mondat, ám hamar elhal a Szegénynegyed sikátorai között.
Egy idő után ismét felülkerekednek rajta régi, jó megszokásai. Az árnyak közé siklik, mindig a lehető legkevesebb fényen áthaladva. A koszlott falak közé olvad, talpa alatt nem csikorognak a vakolatdarabok, és a kavicsok. Tudja, hogy a Medve itt van, tudja, hogy a Medve tudja, hogy ő is itt van, mégis a megszokás nagyúr. Élvezettel hódol neki.
Gúnyosan mosolyodik el a Medve szavaira, ahogy próbálja meggyőzni arról, hogy még lehet szerelmes. Megcsóválja a fejét, és a férfira emeli tekintetét. Arcán kissé talán elnéző már a cinizmus.*
- Kopogtasson. Nem fogok időt és energiát fecsérelni valamire, amit nem lehet egyedül véghezvinni. Különben is. Aki azt állítja, hogy évtizedek óta szerelmes, az hazudik. Minden éjjel tele van a város kurvát hajtó férjekkel, és nem kétlem, hogy az asszony otthon ugyan ezt csinálja - *megrántja a vállát.* - Értelmetlen. Időigényes. Gyengeség.
*Szögezi le a három alappillért, ami miatt eszébe nem jutna férfire nézni. Arról nem is beszélve, ahhoz, hogy valaki szerelmes legyen, meg kell hogy mozgassák. Legalább is, így hallotta. Mélységeiben még senkinek nem sikerült átmozgatni az ő kis lelki világát, és nem is nagyon hisz benne, hogy bárki képes ilyesmire.
Őrjáratozása közben érdeklődve figyeli a Medvét, ahogy megindul egy pad felé, ezúttal megválva a fegyvereitől is. Egy pillanatra megáll, figyeli a férfit, aztán mikor rájön, hogy mire is készül, feléled benne is a versenyszellem. Ezt azért már csak mégsem hagyja! A tigris bukfencet még elnézte, de most már megelégelte ezt a történetet. Persze, ennek is csak akkor van értelme, hogyha a Medve látja.
Úgy időzíti mozgását, hogy a pad széléhez éren, mikor a férfi felállt. Hátat fordít a karfának, majd egy lendületes mozdulattal elkezdi gerincét görbíteni, tenyerei a karfán landolnak, biztos fogást találva a dekoráció réseiben, hídban. Lábait lassan, fokozatosan emeli fel az ülőfelületről, és csigolyáról csigolyára egyenesíti ki testét, kézenállásig.
Egy pillanatig itt megáll, majd tovább engedi legelé a lábát, hasizomból, mintha innen akarna földet érni, majd hirtelen ellöki magát a karáról, lábát kinyújtja, és lendületét kihasználva, saját tengelye körül pördül a levegőben. A pad ülőfelületére érkezik, páros lábbal, a Medvének háttal.
Fél mosollyal fordul a férfi felé, két kezét leporolva, majd összefonva mellkasa előtt.*
- Nem csak neked megy ám! - *cukkolja a férfit, nyelvét kinyújtva.
Mikor a Medve odalép mellé, és tenyereit a vállára rakja, megdermed, és kissé meglepetten pillant a mancsok irányába. Erre nem volt felkészülve, nem szokott ő az érintéshez. Ám az ötlet tetszik neki, bár őt aztán csak úgy nem fogják emelgetni.
Könnyed mozdulattal siklik ki a tenyerek alól, és ugrik fel a férfi bal vállára. Nem fél attól, hogy a férfi megrogyik a súlya alatt, alig lehet fél mázsa, ennél a fegyverei minden bizonnyal súlyosabbak. Jobb lábát terheli, a ballal csak egyensúlyoz, ahogy guggolásból felegyenesedik, és a Medve keze felé nyúl.*
- Adod, vagy én másszak el odáig? - *cukkolja tovább a férfit.
Csak, hogy érezze a másik, hogy emberére akadt.*
4596. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2013-11-08 21:17:11
Üzenet elküldve: 2013-11-08 21:17:11
Rang: Játékos
IC üzenetek: 103
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 103
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
// Megszólít az Éjszaka - második felvonás //
*Ez az ellentétek pillanata. Moy számára egyértelmű, hogy a közönség valamilyen egyértelmű jelét mutatja a tetszésnek, a Varjúvadász tekintetéből pedig az látszik, hogy neki az egyértelmű, hogy erre semmi szükség. Meglepődik, hogy a Medve tetszésnyilvánítást vár. Mégis megesik rajta a szíve és egy kedves mosollyal mondja, hogy "Persze!". Moynak ennyi elég is. Ezt elvárta és be is éri vele. Cserébe elmond még egy viccet.*
- A mogorva veterán törpöt megkérdezi a felesége hatvan évnyi együtt élés után, mikor már gyerekeik vannak, házuk és nyugodt életük: "Szeretsz még?" A törp így felel: "Asszony! Már az első találkozáskor megmondtam. Ha változik, szólok."
*Moy is ismeri az utat, bár már régen látta. Ha át lenne építve, akkor egy kicsit elveszhetne a házsorok között, de nincs ilyen gond. A lány még mindig úgy megy, szinte lopakodik, mint az elfek vagy a macskák. Halálos veszély lehet, ha valakit kiszemel magának. A kérdéssel a Medve megint belenyúlt valamibe, amibe nem kellett volna. A lány nem mond semmi csúnyát, nem küldi el őt az anyjába, de talán csak azért, mert megkedvelte. Az arcán látszik, hogy ezt a témát nem szereti. Pont olyan, mint amikor a macska területére egy másik érkezik és a régi "tulaj" vicsorít rá. Hihetetlen, hogy mennyire macskaszerű ez a lány, gondolja magában Moy. A válasz rövid és egyértelmű. Nem ismeri a szerelmet és nem is tudja elképzelni, hogy ő is átélhet olyan csodákat, mint mások.*
- Ó, nem kell ám azt gondolni, hogy örökké tart. Az tényleg tündérmese. Lehet, hogy évtizedek vagy csak hónapok, de hidd el nekem, létezik. És amíg nem élted meg, addig persze hogy nem hiszel benne. Akármilyen tüskés is vagy, hozzád is bekopoghat egyszer.
*Moy látja, hogy a lány mennyit megtesz azért, hogy őt ne szeressék. Mintha tényleg nem érdekelné, nem lenne rá szüksége. Ez persze nem igaz, mindenkinek szüksége van rá, akárhogy tagadja is és akármit mesél is be magának helyette. Nem két perc ezen változtatni, de ha van rá esély, hogy felnyitja a szemeit és megismer valami csodálatosat a lány, akkor Moy szívesen segít neki ebben.
Amíg nézi a szökőkutat, a Varjúvadász eltűnik. A férfi elmerül az építmény bámulásában.*
"Csodálatos! Alul-fölö víz és milyen gyönyörű! Mint egy gyémánt, amit állandóan mosnak!"
*Oda is megy, lehajol és a káván megtámaszkodva belemártja az ujját a kristálytiszta vízbe, ami elkezd fodrozódni. Leül a kút szélére. Nem tart attól, hogy a nadrágja átázik. Egy medveszőr ruha strapabíróbb ennél. Nézi az embereket, aki már csak kis számban, de még jönnek-mennek. A város bejáratánál őrök állnak, ahogy régen is. Az egyik bátyja is városőr lett, mint megtudta. Holnap meg kell keresni, ahogy az apját is a templomban. Vádnorok is érkeznek a késői órán, de indulnak is. Az istállóból egy elf nő vezet ki egy szép pej lovat. Megpaskolja, felugrik rá olyan könnyedén, ahogy csak az elfek tudnak és kilovagol a városból. Moynak eszébe jut, hogy a Varjúvadász is lovagolni akart. Lassan felocsúdik és a szemeivel keresni kezdi a lányt. Nagyon vicces, ahogy őrjáratozást játszik a padon lépkedve. Moy fantáziáját is megmozgatják ezek az ülőalkalmatosságok. Kőből vannak kifaragva és a díszekkel sem spóroltak az elkészítőik, de a férfit most nem ez érdekli. Feléled benne az artista, aki légtornászni akar. Odamegy egy másik padhoz. Most megválik a fegyvereitől, leteszi őket a pad alá. Az alkarvédőket is leveszi. Már a tigrisbukfencnél is megnyomta egy kicsit a karját velük, úgyhogy most megválik tőlük, ezek is a fegyverek mellé kerülnek. A lapocskákból álló vért elég rugalmas, az nem fogja zavarni.
Egy ilyen pad még az súlyát is elbírja, úgyhogy most beveti magát. Körülnéz, hogy senki nem áll-e itt, aki útban lenne. Nagy hely kell, de most az éjszaka közepén szerencsére van is. Odaáll a pad elé, két kézzel rátámaszkodik széles tartásban és előredől. A testsúlyát egyre előrébb helyezi és a lábait lassan felemeli. Mikor már kézenállásban magasodik a padon, akkor változtat a testtartásán. A bal karjáról leveszi a terhelést és ki is emeli azt oldalra. Már csak a jobbján támaszkodik. A lábaival terpeszt csinál, majd spárgát, egymás mellett rakosgatva a lábait. A végén egy nagy felfelé rúgást kivitelez páros lábbal és a törzsét megemelve guggoló pózt vesz fel már a levegőben, a kövezett térre pedig már páros lábbal érkezik meg. Kifújja magát. Nagyon élvezi ezt. Ha van szabad tér, mindig szokott valami ilyesmit csinálni. A támla miatt ezen a padon nem lehet olyanokat, mint a korláton vagy egy paripa hátán, de ez is rettenetesen jól esett neki.
Odamegy a Varjúvadászhoz és megfogja őt a két vállánál fogva, hogy a nyakába rakja.*
- Csinálunk egy olyat, hogy kitartalak a tenyereimen?
*Ez az ellentétek pillanata. Moy számára egyértelmű, hogy a közönség valamilyen egyértelmű jelét mutatja a tetszésnek, a Varjúvadász tekintetéből pedig az látszik, hogy neki az egyértelmű, hogy erre semmi szükség. Meglepődik, hogy a Medve tetszésnyilvánítást vár. Mégis megesik rajta a szíve és egy kedves mosollyal mondja, hogy "Persze!". Moynak ennyi elég is. Ezt elvárta és be is éri vele. Cserébe elmond még egy viccet.*
- A mogorva veterán törpöt megkérdezi a felesége hatvan évnyi együtt élés után, mikor már gyerekeik vannak, házuk és nyugodt életük: "Szeretsz még?" A törp így felel: "Asszony! Már az első találkozáskor megmondtam. Ha változik, szólok."
*Moy is ismeri az utat, bár már régen látta. Ha át lenne építve, akkor egy kicsit elveszhetne a házsorok között, de nincs ilyen gond. A lány még mindig úgy megy, szinte lopakodik, mint az elfek vagy a macskák. Halálos veszély lehet, ha valakit kiszemel magának. A kérdéssel a Medve megint belenyúlt valamibe, amibe nem kellett volna. A lány nem mond semmi csúnyát, nem küldi el őt az anyjába, de talán csak azért, mert megkedvelte. Az arcán látszik, hogy ezt a témát nem szereti. Pont olyan, mint amikor a macska területére egy másik érkezik és a régi "tulaj" vicsorít rá. Hihetetlen, hogy mennyire macskaszerű ez a lány, gondolja magában Moy. A válasz rövid és egyértelmű. Nem ismeri a szerelmet és nem is tudja elképzelni, hogy ő is átélhet olyan csodákat, mint mások.*
- Ó, nem kell ám azt gondolni, hogy örökké tart. Az tényleg tündérmese. Lehet, hogy évtizedek vagy csak hónapok, de hidd el nekem, létezik. És amíg nem élted meg, addig persze hogy nem hiszel benne. Akármilyen tüskés is vagy, hozzád is bekopoghat egyszer.
*Moy látja, hogy a lány mennyit megtesz azért, hogy őt ne szeressék. Mintha tényleg nem érdekelné, nem lenne rá szüksége. Ez persze nem igaz, mindenkinek szüksége van rá, akárhogy tagadja is és akármit mesél is be magának helyette. Nem két perc ezen változtatni, de ha van rá esély, hogy felnyitja a szemeit és megismer valami csodálatosat a lány, akkor Moy szívesen segít neki ebben.
Amíg nézi a szökőkutat, a Varjúvadász eltűnik. A férfi elmerül az építmény bámulásában.*
"Csodálatos! Alul-fölö víz és milyen gyönyörű! Mint egy gyémánt, amit állandóan mosnak!"
*Oda is megy, lehajol és a káván megtámaszkodva belemártja az ujját a kristálytiszta vízbe, ami elkezd fodrozódni. Leül a kút szélére. Nem tart attól, hogy a nadrágja átázik. Egy medveszőr ruha strapabíróbb ennél. Nézi az embereket, aki már csak kis számban, de még jönnek-mennek. A város bejáratánál őrök állnak, ahogy régen is. Az egyik bátyja is városőr lett, mint megtudta. Holnap meg kell keresni, ahogy az apját is a templomban. Vádnorok is érkeznek a késői órán, de indulnak is. Az istállóból egy elf nő vezet ki egy szép pej lovat. Megpaskolja, felugrik rá olyan könnyedén, ahogy csak az elfek tudnak és kilovagol a városból. Moynak eszébe jut, hogy a Varjúvadász is lovagolni akart. Lassan felocsúdik és a szemeivel keresni kezdi a lányt. Nagyon vicces, ahogy őrjáratozást játszik a padon lépkedve. Moy fantáziáját is megmozgatják ezek az ülőalkalmatosságok. Kőből vannak kifaragva és a díszekkel sem spóroltak az elkészítőik, de a férfit most nem ez érdekli. Feléled benne az artista, aki légtornászni akar. Odamegy egy másik padhoz. Most megválik a fegyvereitől, leteszi őket a pad alá. Az alkarvédőket is leveszi. Már a tigrisbukfencnél is megnyomta egy kicsit a karját velük, úgyhogy most megválik tőlük, ezek is a fegyverek mellé kerülnek. A lapocskákból álló vért elég rugalmas, az nem fogja zavarni.
Egy ilyen pad még az súlyát is elbírja, úgyhogy most beveti magát. Körülnéz, hogy senki nem áll-e itt, aki útban lenne. Nagy hely kell, de most az éjszaka közepén szerencsére van is. Odaáll a pad elé, két kézzel rátámaszkodik széles tartásban és előredől. A testsúlyát egyre előrébb helyezi és a lábait lassan felemeli. Mikor már kézenállásban magasodik a padon, akkor változtat a testtartásán. A bal karjáról leveszi a terhelést és ki is emeli azt oldalra. Már csak a jobbján támaszkodik. A lábaival terpeszt csinál, majd spárgát, egymás mellett rakosgatva a lábait. A végén egy nagy felfelé rúgást kivitelez páros lábbal és a törzsét megemelve guggoló pózt vesz fel már a levegőben, a kövezett térre pedig már páros lábbal érkezik meg. Kifújja magát. Nagyon élvezi ezt. Ha van szabad tér, mindig szokott valami ilyesmit csinálni. A támla miatt ezen a padon nem lehet olyanokat, mint a korláton vagy egy paripa hátán, de ez is rettenetesen jól esett neki.
Odamegy a Varjúvadászhoz és megfogja őt a két vállánál fogva, hogy a nyakába rakja.*
- Csinálunk egy olyat, hogy kitartalak a tenyereimen?
4595. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2013-11-08 20:33:19
Üzenet elküldve: 2013-11-08 20:33:19
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 64
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 64
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
// Megszólít az Éjszaka - második felvonás //
*Megrántja a vállát, a férfi megállapítására, ám ezúttal egy kellemes mosoly is vegyül hozzá. Sosem értett jól ahhoz, hogyan kell kizökkenteni másokat. Inkább reagálni tud a váratlan helyzetekre. Bár most ez így adódott.*
- Nem hiszem - *jegyzi meg, bár őszintén nem érdekli a kérdés. A trükk annál inkább.
Szó nélkül állna fel a trükk mellől, bár élvezte, tetszett, jó volt. A lapokat gyakorlott mozdulattal csúsztatja egymás mellé, gondosan elrendezve. Szereti őket, ez látszik a mozdulatain, bár nem bábáskodik túlzott mértékben felettük. A férfi kérdésére, hogy tetszett-e, feltekint.
Kissé meglepetten pislog a szinte könyörgő arckifejezésre. Nem tudja hova tenni egy ideig. Ilyet még csak rémült emberek arcán látott, bár a Medve egyértelműen nem rémült.
Dicséretet akar.
Beletelik egy fél percbe mire felszínre fúrja magát ez a gondolat. Könnyed mosoly siklik arcára, ezúttal ki is villannak szép, fehér fogai.*
- Persze! - *hangsúlyában némi „de hiszen ez egyértelmű!” él vegyül. Nem is érti, hogy a Medve miért nem értette, hogy neki nagyon is tetszett a kis játék.
Ha nem tetszik neki, megmondja. Ő már csak ilyen.
Elégedett mosollyal, fejét kissé felvetve nyugtázza, hogy a férfi utána indul, így felveszi szokásos, dinamikus tempóját. A Medve ismét szembesülhet a ténnyel, hogy mennyire nesztelenül tud közlekedni ma esti partnere.
Magabiztosan vezeti át a másikat a Szegénynegyed sikátorlabirintusában. Pontosan tudja, hogy merre vezet a legrövidebb t a szökőkúthoz, és most, hogy céljuk van, nem teketóriázik. Persze, van, amikor megbízás közben kerülőutat kell tenni, de alapvetően nem szokott csellengeni. Csak ha unatkozik. Gyűlöl cél nélkül tengeni-lengeni.
Érdeklődve emeli tekintetét a Medvére, mikor az megszólítja, ám a kérdésre kissé összeráncolja a szemöldökét. Ajkára cinikus félmosoly költözik, orrháta ráncolt a nemtetszéstől, majd nem kevéssé gúnyos hangon megjegyzi.*
- Sosem hittem a tündérmesékben - *ennyivel zárja is a témát.
Ezen nagyon nincs mit beszélni. Ostobaság. El tudja képzelni, hogy a szerelem létezik, persze. De hogy nem az ő életében, abban teljes mértékben biztos. Nem is tudja, miként kellene megközelíteni ezt a kérdést. A vágyat érzi, ismeri, nem kedveli. Frusztráló, feszélyező. Bár az is tény, ritkán kell vele megbirkóznia. Kevés férfi van rá hatással. Ez így jó. Világ életében magányos jellem volt. Nincs szüksége másokra sem éjjel, sem nappal, főleg nem a vadászatok alkalmával.
A Medve. Ő remek társaság, bár az idő el fogja mosni őt is, mint megannyi lényt az életéből, aki remek társaság volt. Norahna, az Úrhölgy, a kóbor eb… Nyomot hagynak, mely az idő múlásával megszépül, és megmarad egy kártyalap formájában, melyet az erszényében hord. Férfi még ilyen nem volt, bár azt felismeri, hogy a Medve lesz az első, akire évek múltán is mosollyal fog visszagondolni.
A többi ostoba pedig. Vállrándításra sem érdemesek, nem hogy szóra!
Kiérnek a főtérre. Őt sosem tudta lenyűgözni a látvány, ám ötven esztendő távlatából valószínűleg kissé máshogy hat, mint a rendszeres szemlélőnek. Csicsás, egyszerűen.
De nem rondít bele a Medve élményébe. Hagyja, hogy elmerüljön az emlékek tengerében. Eltávolodik az oldaláról, hangtalan. Tudja, hogy az ilyen pillanatokat hagyni kell, hagyni kell, hogy megéljék. Gyűlöli, mikor nosztalgiázás közben zavarják meg.
Egy padhoz tér, könnyed ugrással terem rajta. Unott monotóniába süppedve kezd lépdelni rajta fel s alá, akár az óramű, pontosan hármat lépve, majd lendületből, lábujjhegyen fordulva, és ismét három lépés.
Mozgása magabiztos. Hisz a gerendák között is mozog valahogy. Azaz igazi tánc!*
*Megrántja a vállát, a férfi megállapítására, ám ezúttal egy kellemes mosoly is vegyül hozzá. Sosem értett jól ahhoz, hogyan kell kizökkenteni másokat. Inkább reagálni tud a váratlan helyzetekre. Bár most ez így adódott.*
- Nem hiszem - *jegyzi meg, bár őszintén nem érdekli a kérdés. A trükk annál inkább.
Szó nélkül állna fel a trükk mellől, bár élvezte, tetszett, jó volt. A lapokat gyakorlott mozdulattal csúsztatja egymás mellé, gondosan elrendezve. Szereti őket, ez látszik a mozdulatain, bár nem bábáskodik túlzott mértékben felettük. A férfi kérdésére, hogy tetszett-e, feltekint.
Kissé meglepetten pislog a szinte könyörgő arckifejezésre. Nem tudja hova tenni egy ideig. Ilyet még csak rémült emberek arcán látott, bár a Medve egyértelműen nem rémült.
Dicséretet akar.
Beletelik egy fél percbe mire felszínre fúrja magát ez a gondolat. Könnyed mosoly siklik arcára, ezúttal ki is villannak szép, fehér fogai.*
- Persze! - *hangsúlyában némi „de hiszen ez egyértelmű!” él vegyül. Nem is érti, hogy a Medve miért nem értette, hogy neki nagyon is tetszett a kis játék.
Ha nem tetszik neki, megmondja. Ő már csak ilyen.
Elégedett mosollyal, fejét kissé felvetve nyugtázza, hogy a férfi utána indul, így felveszi szokásos, dinamikus tempóját. A Medve ismét szembesülhet a ténnyel, hogy mennyire nesztelenül tud közlekedni ma esti partnere.
Magabiztosan vezeti át a másikat a Szegénynegyed sikátorlabirintusában. Pontosan tudja, hogy merre vezet a legrövidebb t a szökőkúthoz, és most, hogy céljuk van, nem teketóriázik. Persze, van, amikor megbízás közben kerülőutat kell tenni, de alapvetően nem szokott csellengeni. Csak ha unatkozik. Gyűlöl cél nélkül tengeni-lengeni.
Érdeklődve emeli tekintetét a Medvére, mikor az megszólítja, ám a kérdésre kissé összeráncolja a szemöldökét. Ajkára cinikus félmosoly költözik, orrháta ráncolt a nemtetszéstől, majd nem kevéssé gúnyos hangon megjegyzi.*
- Sosem hittem a tündérmesékben - *ennyivel zárja is a témát.
Ezen nagyon nincs mit beszélni. Ostobaság. El tudja képzelni, hogy a szerelem létezik, persze. De hogy nem az ő életében, abban teljes mértékben biztos. Nem is tudja, miként kellene megközelíteni ezt a kérdést. A vágyat érzi, ismeri, nem kedveli. Frusztráló, feszélyező. Bár az is tény, ritkán kell vele megbirkóznia. Kevés férfi van rá hatással. Ez így jó. Világ életében magányos jellem volt. Nincs szüksége másokra sem éjjel, sem nappal, főleg nem a vadászatok alkalmával.
A Medve. Ő remek társaság, bár az idő el fogja mosni őt is, mint megannyi lényt az életéből, aki remek társaság volt. Norahna, az Úrhölgy, a kóbor eb… Nyomot hagynak, mely az idő múlásával megszépül, és megmarad egy kártyalap formájában, melyet az erszényében hord. Férfi még ilyen nem volt, bár azt felismeri, hogy a Medve lesz az első, akire évek múltán is mosollyal fog visszagondolni.
A többi ostoba pedig. Vállrándításra sem érdemesek, nem hogy szóra!
Kiérnek a főtérre. Őt sosem tudta lenyűgözni a látvány, ám ötven esztendő távlatából valószínűleg kissé máshogy hat, mint a rendszeres szemlélőnek. Csicsás, egyszerűen.
De nem rondít bele a Medve élményébe. Hagyja, hogy elmerüljön az emlékek tengerében. Eltávolodik az oldaláról, hangtalan. Tudja, hogy az ilyen pillanatokat hagyni kell, hagyni kell, hogy megéljék. Gyűlöli, mikor nosztalgiázás közben zavarják meg.
Egy padhoz tér, könnyed ugrással terem rajta. Unott monotóniába süppedve kezd lépdelni rajta fel s alá, akár az óramű, pontosan hármat lépve, majd lendületből, lábujjhegyen fordulva, és ismét három lépés.
Mozgása magabiztos. Hisz a gerendák között is mozog valahogy. Azaz igazi tánc!*
4594. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2013-11-07 17:39:39
Üzenet elküldve: 2013-11-07 17:39:39
Rang: Játékos
IC üzenetek: 103
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 103
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
// Megszólít az Éjszaka - második felvonás //
- Ahogy mondod, Varjúvadász! Lehet bármilyen fürgeujjú az ember, ha nem figyel. A figyelem elterelése pedig egy másik tudomány, de látom, abban is gyakorlott vagy.*feleli a Medve egy sokat sejtető mosollyal.
Amikor az életéről mesél és arról, hogy gondolkodik a vele történtekről, a helyzetekről, amiket megélt, amiket látott, a lány is komolyabbá válik. Moyt nem lepné meg, ha a kis ajkakon kicsusszanna valami cinikus vélemény. A hölgyemény eddig nem spórolt az ilyesmivel. Most viszont hallgat. Ha őt nem dícsérték nagyon, valószínűleg ő sem szokott másokat. Szavakkal legalábbis nem. Tettek és mozdulatok mögé rejtve viszont meg lehet találni ennek a nyomait, mint például a mosolyában. Az elmesélteket érdeklődéssel hallgatja, de valami nem tetszik neki. A könyökét vakarja. Azon támaszkodott eddig, úgyhogy rá is férhet a mozgás. Krákog egyet a lány és Moy arra gondol, hogy valami felkavaró juthatott az eszébe. Nem hinné, hogy ő maga bosszantotta fel az élettörténetével, inkább csak felidézett valamit, amit a lány elnyom magában. Talán már nagyon régóta elnyomja és most jött a felszínre. Lehet ez például az is, hogy ő nem ismerte a szüleit, ahogy Moy gyerekei közül sem fogja sok. Furcsa gondolat jut az eszébe. Vicces, de szomorú is lehet.*
"Mi van, ha ő itt az én lányom? Ha a kikötőben az egyik élvezetes éjszakám nem maradt nyomtalan, de az anyja sem akarta és valahogy végül idekeveredett."
*Nem osztja meg a lánnyal, mire gondol. Lehet, hogy később sor kerül rá, de most talán még ő sem kész szembenézni ezzel a lehetőséggel. Sejti, hogy vannak ilyen gyerekei elszórtan a világban, akik ha nem is szülők nélkül, de vér szerinti apa nélkül, jó esetben legalább egy nevelőapa kezei alatt nőttek fel, eddig viszont eggyel sem találkozott. A kikötői szeretői közül is csak egy mondta eddig, hogy gyereke született tőle, azt a nőt viszont ismerték a városban. Nem volt neki gyereke, csak egy kis aranyat akart így kicsalni Moytól, ahogy már sok hasonló férfivel megtette.
Tágra nyílnak a szemei, majd összeszűkülnek, ahogy a majomról beszél a lány. A hajón látott majmok egész máshogy viselkedtek, de ők nem is cirkusziak voltak. A vadonban fogta be őket egy csapat zsoldos, hogy egy nemes udvarában legyenek kirakva vasrácsok között, mint az udvar díszei. Ha valakit mégis el tudtak kapni a rácsokon kersztül, az nem úszta meg olyasmivel, amit a lány mesél. Csontok törtek és folyt a vér. Hamar megtanulta az illető, hogy többet ne menjen a majomketrec közelébe.
A lány már azt is érdeklődve nézi, mikor a négy másik kártyát fordítja fel a férfi. Ez még nem olyan nagy trükk. Nem is lényeges, hogy ezek legyenek, de szerencséje volt, hogy csupa olyan jött ki, aminek már tudja a nevét. Ezzel színesíteni tudta az előadást. A végén, mikor Moy kitalálja, melyik lapot húzta a lány, a Varjúvadász egy elégedettséget mutató mosollyal nyugtázza, hogy tetszett neki a mutatvány. Nem mond semmit, nem kenyere a dícséret, már kinyilvánította. Moy szereti, ha tapsolnak, ámuldoznak vagy legalább néhány szóval méltatják. Egy kicsit csalódott most, hogy a lánytól ennyire telik. Felfogja, hogy ő máshogy gondolkodik, de örült volna legalább egy szónak. Meg is kérdezi, nem bírja ki szó nélkül. Ez a nagydarab, kissé tényleg medveszerű férfi most ártatlan, kérdő szemekkel néz az apró lányra:*
- Tetszett a mutatvány?
*A lány már pakolja is el a kártyákat és indulni készül. Figyelmes és feldobja, hogy menjenek a kúthoz. Az arcán örömmel vegyes kutakodás jelenik meg. Valamire kíváncsi, de még nem böki ki. Úgyis kijön belőle. Ha rejt is nagy titkokat, már egészen nyíltan viselkedett eddig és kérdezni sem rest.*
- Meg hát! Nagyon rég láttam, de emlékszem, milyen csodaszép. Azt mondtam, hogy mindig az újat keresem, most mégis itt vagyok a szülővárosomban. Azt hiszem, negyven év után el lehet mondani, hogy újdonság.
*Moy is feláll a ládáról. Ott hagyja, ahova húzta. Nem foglalkozik azzal, hogy minden a helyén legyen, sosem volt szokása az ilyesmi. Elindulnak és megint a szegénynegyed utcáin kell keresztülmenni. A főtérig egészen hosszú sétát tesznek meg. A férfi nem siet. Ráér és jó társaságban ráadásul az idő is gyorsan telik. Látszólag gyorsan. Az utcákat járva eszébe jut, hogy sokat játszott az itteni koldusgyerekekkel. Nem érdekelte, hogy ők nem kaptak normális nevelést, sőt néha ételt-italt sem és ezért máshogy gondolkodtak. Játszani velük is lehetet, sőt néha megosztotta velük az elemózsiáját is.
Megkérdez valamit a lánytól, amire kíváncsi és a lapok alapján van sejtése a válaszról:*
- Varjúvadász, te voltál már szerelmes? Azt láttam, hogy tudod, mi rejtőzik a férfinadrágok alatt. A Szerető képén elég jól érzékeltetted. De azt ismered-e, amikor kötődsz valakihez és várod, hogy újra lásd, aztán majd kiugrasz a bőrödből, mikor ismét találkoztok?
*Ha belegondol, ő maga még nem volt sokszor szerelmes. Ötven év alatt mások sokkal több kapcsolatot tudhatnak maguk mögött, de ezt nem darabszámra mérik. Kis fellángolások persze voltak, de olyan igazi nagy szerelem csak kettő. Azok is elmúltak. Miközben kíváncsian várja a lány válaszát, kiérnek a főtérre. Itt Moy megáll és meredten, tátott szájjal nézi a szökőkutat. Ha a lány most beszél hozzá, akkor meg sem fogja hallani. Gyerekkorában is imádta ezt a helyet és most, az esti fények között, negyven év elteltével még gyönyörűbb.*
- Ahogy mondod, Varjúvadász! Lehet bármilyen fürgeujjú az ember, ha nem figyel. A figyelem elterelése pedig egy másik tudomány, de látom, abban is gyakorlott vagy.*feleli a Medve egy sokat sejtető mosollyal.
Amikor az életéről mesél és arról, hogy gondolkodik a vele történtekről, a helyzetekről, amiket megélt, amiket látott, a lány is komolyabbá válik. Moyt nem lepné meg, ha a kis ajkakon kicsusszanna valami cinikus vélemény. A hölgyemény eddig nem spórolt az ilyesmivel. Most viszont hallgat. Ha őt nem dícsérték nagyon, valószínűleg ő sem szokott másokat. Szavakkal legalábbis nem. Tettek és mozdulatok mögé rejtve viszont meg lehet találni ennek a nyomait, mint például a mosolyában. Az elmesélteket érdeklődéssel hallgatja, de valami nem tetszik neki. A könyökét vakarja. Azon támaszkodott eddig, úgyhogy rá is férhet a mozgás. Krákog egyet a lány és Moy arra gondol, hogy valami felkavaró juthatott az eszébe. Nem hinné, hogy ő maga bosszantotta fel az élettörténetével, inkább csak felidézett valamit, amit a lány elnyom magában. Talán már nagyon régóta elnyomja és most jött a felszínre. Lehet ez például az is, hogy ő nem ismerte a szüleit, ahogy Moy gyerekei közül sem fogja sok. Furcsa gondolat jut az eszébe. Vicces, de szomorú is lehet.*
"Mi van, ha ő itt az én lányom? Ha a kikötőben az egyik élvezetes éjszakám nem maradt nyomtalan, de az anyja sem akarta és valahogy végül idekeveredett."
*Nem osztja meg a lánnyal, mire gondol. Lehet, hogy később sor kerül rá, de most talán még ő sem kész szembenézni ezzel a lehetőséggel. Sejti, hogy vannak ilyen gyerekei elszórtan a világban, akik ha nem is szülők nélkül, de vér szerinti apa nélkül, jó esetben legalább egy nevelőapa kezei alatt nőttek fel, eddig viszont eggyel sem találkozott. A kikötői szeretői közül is csak egy mondta eddig, hogy gyereke született tőle, azt a nőt viszont ismerték a városban. Nem volt neki gyereke, csak egy kis aranyat akart így kicsalni Moytól, ahogy már sok hasonló férfivel megtette.
Tágra nyílnak a szemei, majd összeszűkülnek, ahogy a majomról beszél a lány. A hajón látott majmok egész máshogy viselkedtek, de ők nem is cirkusziak voltak. A vadonban fogta be őket egy csapat zsoldos, hogy egy nemes udvarában legyenek kirakva vasrácsok között, mint az udvar díszei. Ha valakit mégis el tudtak kapni a rácsokon kersztül, az nem úszta meg olyasmivel, amit a lány mesél. Csontok törtek és folyt a vér. Hamar megtanulta az illető, hogy többet ne menjen a majomketrec közelébe.
A lány már azt is érdeklődve nézi, mikor a négy másik kártyát fordítja fel a férfi. Ez még nem olyan nagy trükk. Nem is lényeges, hogy ezek legyenek, de szerencséje volt, hogy csupa olyan jött ki, aminek már tudja a nevét. Ezzel színesíteni tudta az előadást. A végén, mikor Moy kitalálja, melyik lapot húzta a lány, a Varjúvadász egy elégedettséget mutató mosollyal nyugtázza, hogy tetszett neki a mutatvány. Nem mond semmit, nem kenyere a dícséret, már kinyilvánította. Moy szereti, ha tapsolnak, ámuldoznak vagy legalább néhány szóval méltatják. Egy kicsit csalódott most, hogy a lánytól ennyire telik. Felfogja, hogy ő máshogy gondolkodik, de örült volna legalább egy szónak. Meg is kérdezi, nem bírja ki szó nélkül. Ez a nagydarab, kissé tényleg medveszerű férfi most ártatlan, kérdő szemekkel néz az apró lányra:*
- Tetszett a mutatvány?
*A lány már pakolja is el a kártyákat és indulni készül. Figyelmes és feldobja, hogy menjenek a kúthoz. Az arcán örömmel vegyes kutakodás jelenik meg. Valamire kíváncsi, de még nem böki ki. Úgyis kijön belőle. Ha rejt is nagy titkokat, már egészen nyíltan viselkedett eddig és kérdezni sem rest.*
- Meg hát! Nagyon rég láttam, de emlékszem, milyen csodaszép. Azt mondtam, hogy mindig az újat keresem, most mégis itt vagyok a szülővárosomban. Azt hiszem, negyven év után el lehet mondani, hogy újdonság.
*Moy is feláll a ládáról. Ott hagyja, ahova húzta. Nem foglalkozik azzal, hogy minden a helyén legyen, sosem volt szokása az ilyesmi. Elindulnak és megint a szegénynegyed utcáin kell keresztülmenni. A főtérig egészen hosszú sétát tesznek meg. A férfi nem siet. Ráér és jó társaságban ráadásul az idő is gyorsan telik. Látszólag gyorsan. Az utcákat járva eszébe jut, hogy sokat játszott az itteni koldusgyerekekkel. Nem érdekelte, hogy ők nem kaptak normális nevelést, sőt néha ételt-italt sem és ezért máshogy gondolkodtak. Játszani velük is lehetet, sőt néha megosztotta velük az elemózsiáját is.
Megkérdez valamit a lánytól, amire kíváncsi és a lapok alapján van sejtése a válaszról:*
- Varjúvadász, te voltál már szerelmes? Azt láttam, hogy tudod, mi rejtőzik a férfinadrágok alatt. A Szerető képén elég jól érzékeltetted. De azt ismered-e, amikor kötődsz valakihez és várod, hogy újra lásd, aztán majd kiugrasz a bőrödből, mikor ismét találkoztok?
*Ha belegondol, ő maga még nem volt sokszor szerelmes. Ötven év alatt mások sokkal több kapcsolatot tudhatnak maguk mögött, de ezt nem darabszámra mérik. Kis fellángolások persze voltak, de olyan igazi nagy szerelem csak kettő. Azok is elmúltak. Miközben kíváncsian várja a lány válaszát, kiérnek a főtérre. Itt Moy megáll és meredten, tátott szájjal nézi a szökőkutat. Ha a lány most beszél hozzá, akkor meg sem fogja hallani. Gyerekkorában is imádta ezt a helyet és most, az esti fények között, negyven év elteltével még gyönyörűbb.*
4593. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2013-11-05 21:15:33
Üzenet elküldve: 2013-11-05 21:15:33
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 43
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 43
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Erton Itra//
*Magában boldogan könyveli el, hogy sikerrel járt az átverése és hogy a sötételf teljesen elhiszi, az amit mond neki, biztos benne, hogy meg sem fordul a férfi fejében, hogy hazudna. Hát igen Qua ért hozzá hogyan kell azt elhitetni az emberekkel, hogy az van amit ők szeretnének. Végig hallgatja a férfi hosszas beszámolóját terveiről, s mikor a hölgy megint megszólalhat már a szegénynegyedben gyalogolnak. Legkedvesebb hangján kezd beszélni, minél több ál együttérzést mutatva.*
- Elhiszem, hogy szeretné visszavenni, azt ami önnek jár. S ezt pontosan megértem és azt hiszem jogos az, amit tenni akar. Tudom, hogy ez önnek nem jelent semmit, de én hiszek benne, hogy egyszer visszatudja majd állítani a családja régi hírnevét. Ebben biztos vagyok, s remélem, hogy megélhetem azt a napot. Mekkora megtiszteltetés lenne, látni egy nemesi házat felemelkedni.
*Minden szót szépen lassan mond ki és ügyel rá, hogy egy pillanara se látszon rajta, az az öröm, amit az okoz, hogy így átveri a férfit, nem hiszi, hogy valaha is meg nyílna neki, lehetetlen egy bábnak soha. Mire végez már a főtéren vannak, s itt egy kicsit megáll mert nem nagyon tudja merre kell menni.*
- Azt hiszem itt van valahol, de nem vagyok benne biztos, hogy merre. Talán arra, igen arra kell menni.
*Mutat az egyik irányba és lassan meg is indul.*
*Magában boldogan könyveli el, hogy sikerrel járt az átverése és hogy a sötételf teljesen elhiszi, az amit mond neki, biztos benne, hogy meg sem fordul a férfi fejében, hogy hazudna. Hát igen Qua ért hozzá hogyan kell azt elhitetni az emberekkel, hogy az van amit ők szeretnének. Végig hallgatja a férfi hosszas beszámolóját terveiről, s mikor a hölgy megint megszólalhat már a szegénynegyedben gyalogolnak. Legkedvesebb hangján kezd beszélni, minél több ál együttérzést mutatva.*
- Elhiszem, hogy szeretné visszavenni, azt ami önnek jár. S ezt pontosan megértem és azt hiszem jogos az, amit tenni akar. Tudom, hogy ez önnek nem jelent semmit, de én hiszek benne, hogy egyszer visszatudja majd állítani a családja régi hírnevét. Ebben biztos vagyok, s remélem, hogy megélhetem azt a napot. Mekkora megtiszteltetés lenne, látni egy nemesi házat felemelkedni.
*Minden szót szépen lassan mond ki és ügyel rá, hogy egy pillanara se látszon rajta, az az öröm, amit az okoz, hogy így átveri a férfit, nem hiszi, hogy valaha is meg nyílna neki, lehetetlen egy bábnak soha. Mire végez már a főtéren vannak, s itt egy kicsit megáll mert nem nagyon tudja merre kell menni.*
- Azt hiszem itt van valahol, de nem vagyok benne biztos, hogy merre. Talán arra, igen arra kell menni.
*Mutat az egyik irányba és lassan meg is indul.*
4592. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2013-11-05 13:13:22
Üzenet elküldve: 2013-11-05 13:13:22
Rang: Játékos
IC üzenetek: 30
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 30
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Szelíd
//Esemény - Szemtől szemben//
*Nem sikerült ma sem időben haza érnie. Fáradtan baktat a főtéren, hogy minél hamarabb haza juthasson a szegénynegyedbe. De mivel mostanában nem igen sikerült megbizatást találnia, megáll a hirdetőfal előtt és megnézi azt.*
-Azta... hát ez pont nekem való! Ki tudja mi lesz ott belőlem!
*Nincs sok holmija, rövidkardját és tőrét most is magánál hordja, egy váltás ruha van batyujában, hiszen egész éjszaka kinn volt a szabadban és jól fel kellett öltöznie hogy ne fázzon. Már nem nem megy haza. Indul Karaváénpihenőbe.*
*Nem sikerült ma sem időben haza érnie. Fáradtan baktat a főtéren, hogy minél hamarabb haza juthasson a szegénynegyedbe. De mivel mostanában nem igen sikerült megbizatást találnia, megáll a hirdetőfal előtt és megnézi azt.*
-Azta... hát ez pont nekem való! Ki tudja mi lesz ott belőlem!
*Nincs sok holmija, rövidkardját és tőrét most is magánál hordja, egy váltás ruha van batyujában, hiszen egész éjszaka kinn volt a szabadban és jól fel kellett öltöznie hogy ne fázzon. Már nem nem megy haza. Indul Karaváénpihenőbe.*
4591. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2013-11-05 12:18:42
Üzenet elküldve: 2013-11-05 12:18:42
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 338
OOC üzenetek: 542
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 338
OOC üzenetek: 542
Játékstílus: Szelíd
//Esemény - Szemtől szemben//
*A hirdetőfalra egy méretes papiros kerül, mely magán viseli a városi őrség méltán hírhedt jelét. A pergamenen ez áll:
Harcosok, hozzátok szólunk! Nyilván hallottatok már a karavánpihenőben történt börtönlázadásról, mely jelentős veszteségeket okozott az állományban. Ha merszetek sok, de pénzetek kevés van, úgy jelentkezzetek a barakkban, vagy vegyétek utatokat rögvest a karavánpihenőbe, ahol az ellencsapásért felelős hadtest állomásozik. Bízunk benne, hogy a város védelme is elég indok, hogy kardot ránts, de mivel a feladat nem veszélytelen, 500 aranyat is felajánlunk a jelentkezőknek.*
*A hirdetőfalra egy méretes papiros kerül, mely magán viseli a városi őrség méltán hírhedt jelét. A pergamenen ez áll:
Harcosok, hozzátok szólunk! Nyilván hallottatok már a karavánpihenőben történt börtönlázadásról, mely jelentős veszteségeket okozott az állományban. Ha merszetek sok, de pénzetek kevés van, úgy jelentkezzetek a barakkban, vagy vegyétek utatokat rögvest a karavánpihenőbe, ahol az ellencsapásért felelős hadtest állomásozik. Bízunk benne, hogy a város védelme is elég indok, hogy kardot ránts, de mivel a feladat nem veszélytelen, 500 aranyat is felajánlunk a jelentkezőknek.*
4590. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2013-11-04 17:43:02
Üzenet elküldve: 2013-11-04 17:43:02
Rang: Játékos
IC üzenetek: 20
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 20
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
*Ahogy eléri a város főterét, már érti, mire gondolt a férfi. Egy nyüzsgő város a legjobb hely a magafajta vándor zenésznek és mesemondónak. Talán még egy-két arany is csurran-cseppen. Ritkán kapott fizetséget a meséiért. Egy mesemondó a legtermészetesebb dolog a falvakban. Ő a mesét adja, a hallgatóság pedig a figyelmet. De persze a figyelmet nem lehet megenni.
Látja, hogy sokan isznak a kútból vagy töltik meg ott a kulacsukat, így ő is odalép és így tesz. Közben nézelődik mindenfelé, főként valami barátságos házikót keresve, ahol egy-két meséért vagy dalért kaphat szállást és ennivalót. A nagy nézelődés közepette észrevesz egy fogadót. Mélyen a zsebébe nyúl, és talál ott pár érmét, így miután kulacsát eltette és jót kortyolt a friss vízből, a fogadó felé veszi útját.*
Látja, hogy sokan isznak a kútból vagy töltik meg ott a kulacsukat, így ő is odalép és így tesz. Közben nézelődik mindenfelé, főként valami barátságos házikót keresve, ahol egy-két meséért vagy dalért kaphat szállást és ennivalót. A nagy nézelődés közepette észrevesz egy fogadót. Mélyen a zsebébe nyúl, és talál ott pár érmét, így miután kulacsát eltette és jót kortyolt a friss vízből, a fogadó felé veszi útját.*
4589. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2013-11-01 10:45:31
Üzenet elküldve: 2013-11-01 10:45:31
Rang: Játékos
IC üzenetek: 30
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 30
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
// Alma, messze a fájától - Huron Uilosson, Isrin Aral //
*Az elf bizonyára valamivel rászolgálhatott arra, hogy ennyi rosszakarója van, mert az irigység, önmagában ugyan igen erős méreg, még nem ok arra, hogy valaki nyomába szegődjenek a vadászok. Kivéve, persze, ha otthon az asszonyka másik szerelmesre lelt, és szüksége lenne a vagyonra. Akkor nem is csoda, hogy ennyi rosszakarója van valakinek, látott ő már karón varjút, nem is egyszer.
A másik „Furcsa” megjegyzésére csak fél szemével a férfi irányába tekint, de mivel nem követi magyarázat a figyelemfelkeltő megjegyzést, így nem kérdez rá. A hím majd megosztja vele, ha akarja.
Ám a következő kérdést nem hagyhatja figyelmen kívül, hisz neki címezték egyenesen. Méghozzá az összetört szívére.*
- Arra jöttem, merre a lovam lába hozott. Én úgy fogalmaznék, lehetőségeket keresek. Lehetőségét a változásnak.
*A hím igencsak szószátyár. Látszik, hogy nem elfek között nevelkedett, vagy csak részben. Az ember asszonyok tudnak ennyit kárálni magukról, míg otthon inkább fél szavakból, vagy gesztusokból kellett megérteniük egymást. Nem is baj ez, amíg nem untatja, hogy a férfi magáról beszél.*
- A kaland szépen csengő szó, csak mindenki elfelejti a következményeit - *persze, lehet fegyelmezetlenül csapongani a világban, zsoldosnak állni, vagy éppen léhűtőnek, mint az emberhím, kivel volt szerencsétlensége múlt éjszaka találkozni. A kaland szóhoz valahogy az emberek tudatában sosem kapcsolódott a vér, sosem kapcsolódott a döntéshelyzet, és a felelősség. Talán pont ezért van az, hogy ő nem is kalandokat keres.
A hím látványosan feszélyezi magát, hogy a háta mögé tekintget, és így ő is, egyfajta szolidaritásként, végigtekint a téren, hátha lát valami nem odaillőt. Ám nincs ideje rákérdezni, ugyanis egy magas alak lép be látóterébe. Nyugodt arccal tekint végig a termetes orkon, aki mellé lépett, ám szemében némi meglepetés csillan a láttán.*
- Mit óhajt? - *teszi fel a kérdést, teljes testtel az ork felé fordulva. Eszébe nincsen közelebb lépni, de a zöld vasmarok a karjára kulcsolódik, és egy pár lépéssel arrébb vonszolja eddigi beszélgető partnerétől.
Szemében villámok gyűlnek, ám mielőtt tettlegességhez, név szerint az övébe tűzött nyúzókéshez folyamodna, az ork elengedi, és egy olyan történettel áll elő, ami mélységesen meglepi Adelát.
Megilletődve húzza ki magát, és nézi a másik arcát, majd tekintete az orra alá dugott papirosra siklik, ahogy kezébe veszi azt, és elolvassa.
Érzi, hogy a düh forrongani kezd benne. Bár nem tudja, hogy megbízhat-e az orkban, hisz ki tudja, lehet, hogy egy okosabb példánnyal van dolga, és csupán tőrbe akarja csalni.
Tekintete visszarepül az iménti beszélgetőpartnere felé, de csak egy pillanat erejéig. Döntött. Egy elf mégis közelebb áll egy nemesi udvarhoz, mint egy ork. Nehezen tudná elképzelni, ahogy egy ork vele együtt belép a főváros kapuján, és onnan élve távozik.
Így végül Huron felé fordul, jobbjában a papírral egy hanyag tisztelgéssel búcsúzik, majd az orkra néz, és tesz egy lépést, jelezve, hogy vele tart.*
*Az elf bizonyára valamivel rászolgálhatott arra, hogy ennyi rosszakarója van, mert az irigység, önmagában ugyan igen erős méreg, még nem ok arra, hogy valaki nyomába szegődjenek a vadászok. Kivéve, persze, ha otthon az asszonyka másik szerelmesre lelt, és szüksége lenne a vagyonra. Akkor nem is csoda, hogy ennyi rosszakarója van valakinek, látott ő már karón varjút, nem is egyszer.
A másik „Furcsa” megjegyzésére csak fél szemével a férfi irányába tekint, de mivel nem követi magyarázat a figyelemfelkeltő megjegyzést, így nem kérdez rá. A hím majd megosztja vele, ha akarja.
Ám a következő kérdést nem hagyhatja figyelmen kívül, hisz neki címezték egyenesen. Méghozzá az összetört szívére.*
- Arra jöttem, merre a lovam lába hozott. Én úgy fogalmaznék, lehetőségeket keresek. Lehetőségét a változásnak.
*A hím igencsak szószátyár. Látszik, hogy nem elfek között nevelkedett, vagy csak részben. Az ember asszonyok tudnak ennyit kárálni magukról, míg otthon inkább fél szavakból, vagy gesztusokból kellett megérteniük egymást. Nem is baj ez, amíg nem untatja, hogy a férfi magáról beszél.*
- A kaland szépen csengő szó, csak mindenki elfelejti a következményeit - *persze, lehet fegyelmezetlenül csapongani a világban, zsoldosnak állni, vagy éppen léhűtőnek, mint az emberhím, kivel volt szerencsétlensége múlt éjszaka találkozni. A kaland szóhoz valahogy az emberek tudatában sosem kapcsolódott a vér, sosem kapcsolódott a döntéshelyzet, és a felelősség. Talán pont ezért van az, hogy ő nem is kalandokat keres.
A hím látványosan feszélyezi magát, hogy a háta mögé tekintget, és így ő is, egyfajta szolidaritásként, végigtekint a téren, hátha lát valami nem odaillőt. Ám nincs ideje rákérdezni, ugyanis egy magas alak lép be látóterébe. Nyugodt arccal tekint végig a termetes orkon, aki mellé lépett, ám szemében némi meglepetés csillan a láttán.*
- Mit óhajt? - *teszi fel a kérdést, teljes testtel az ork felé fordulva. Eszébe nincsen közelebb lépni, de a zöld vasmarok a karjára kulcsolódik, és egy pár lépéssel arrébb vonszolja eddigi beszélgető partnerétől.
Szemében villámok gyűlnek, ám mielőtt tettlegességhez, név szerint az övébe tűzött nyúzókéshez folyamodna, az ork elengedi, és egy olyan történettel áll elő, ami mélységesen meglepi Adelát.
Megilletődve húzza ki magát, és nézi a másik arcát, majd tekintete az orra alá dugott papirosra siklik, ahogy kezébe veszi azt, és elolvassa.
Érzi, hogy a düh forrongani kezd benne. Bár nem tudja, hogy megbízhat-e az orkban, hisz ki tudja, lehet, hogy egy okosabb példánnyal van dolga, és csupán tőrbe akarja csalni.
Tekintete visszarepül az iménti beszélgetőpartnere felé, de csak egy pillanat erejéig. Döntött. Egy elf mégis közelebb áll egy nemesi udvarhoz, mint egy ork. Nehezen tudná elképzelni, ahogy egy ork vele együtt belép a főváros kapuján, és onnan élve távozik.
Így végül Huron felé fordul, jobbjában a papírral egy hanyag tisztelgéssel búcsúzik, majd az orkra néz, és tesz egy lépést, jelezve, hogy vele tart.*
4588. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2013-11-01 08:56:26
Üzenet elküldve: 2013-11-01 08:56:26
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 9
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 9
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
//Alma messze a fájától//
*Norderon a padon ülve látja ahogy egy ork odamegy az elfekhez. Veszélyes alaknak tűnik, de ahogy elnézi nem azért ment oda, hogy megölje őket inkább segítségükre állt elő. Ez jó hír ugyanis sosem árt a segítség. Ráadásul azt sem tudja mégis hány emberrel állhatnak szemben. Erről jutott eszébe a gyanús törp. Hirtelen azt veszi észre, hogy a mellette lévő padon ül.
~A pokolba lehet, hogy kiszúrt és óvatosan akar elintézni. Vagy csak azért ült ide mert közelebb lehet a lányhoz. Nem tudhatom biztosra.~
Most már jobban oda fog figyelni a törpre nehogy a végén a hátába egy kés kerüljön. Talán jobb lenne ha itt helyben megölné, de akkor felhívná magára a városi őrség figyelmét. Aminek nagyom nem örült volna mert ki nem állhatja a cellákat. Bár nem került még a hűvösre attól még nem túl kellemes pletykák keringenek róla.
~ A fenébe megint elkalandoztam jobb lesz ha már tényleg nem lankad a figyelmem a szinte mellettem ülő törp miatt. És az se hiányozna nekem, hogy a lány elkóboroljon, vagy az, hogy megöljék.~
Norderon kezd azon gondolkodni, hogy nem e lenne már illendő bemutatkozni. Mondjuk inkább még nem teszi meg mivel innen a padról könnyebben kiszúrhatja a gyanús alakokat. Főleg ezt a ravasz kis törpöt.*
A hozzászólást Emphus Engora (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2013.11.01 12:58:50, a következő indokkal:
Jeljavítás.
*Norderon a padon ülve látja ahogy egy ork odamegy az elfekhez. Veszélyes alaknak tűnik, de ahogy elnézi nem azért ment oda, hogy megölje őket inkább segítségükre állt elő. Ez jó hír ugyanis sosem árt a segítség. Ráadásul azt sem tudja mégis hány emberrel állhatnak szemben. Erről jutott eszébe a gyanús törp. Hirtelen azt veszi észre, hogy a mellette lévő padon ül.
~A pokolba lehet, hogy kiszúrt és óvatosan akar elintézni. Vagy csak azért ült ide mert közelebb lehet a lányhoz. Nem tudhatom biztosra.~
Most már jobban oda fog figyelni a törpre nehogy a végén a hátába egy kés kerüljön. Talán jobb lenne ha itt helyben megölné, de akkor felhívná magára a városi őrség figyelmét. Aminek nagyom nem örült volna mert ki nem állhatja a cellákat. Bár nem került még a hűvösre attól még nem túl kellemes pletykák keringenek róla.
~ A fenébe megint elkalandoztam jobb lesz ha már tényleg nem lankad a figyelmem a szinte mellettem ülő törp miatt. És az se hiányozna nekem, hogy a lány elkóboroljon, vagy az, hogy megöljék.~
Norderon kezd azon gondolkodni, hogy nem e lenne már illendő bemutatkozni. Mondjuk inkább még nem teszi meg mivel innen a padról könnyebben kiszúrhatja a gyanús alakokat. Főleg ezt a ravasz kis törpöt.*
A hozzászólást Emphus Engora (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2013.11.01 12:58:50, a következő indokkal:
Jeljavítás.
4587. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2013-10-31 22:57:23
Üzenet elküldve: 2013-10-31 22:57:23
Rang: Játékos
IC üzenetek: 18
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 18
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Alma messze a fájától//
*Dynvorinagari egy ideig még a főtér széléről tanulmányozza a célszemélyt. Ezután tesz egy lépést felé, amikor is eszébe jut, hogy esetleg mások is lehetnek a téren akik foglalkoznak a hölgyikével. Ezért megáll és tüzetesen végigméri az itt tartózkodókat. Senki olyat nem vél felfedezni aki veszélyesnek tűnik, de azért visszafogja magát.~Nem kell elsietni, de jó lenne tudni ki az akivel társalog. Testőr, vagy csak valaki aki segít neki, esetleg egy másik célpont?*Ekkor jelenik meg az ork, aki a nőnek átnyújt egy papírt ami igencsak úgy tűnik, hogy egy kiáltvány. Egy olyan kiáltvány amilyennel ő is rendelkezik az erszényébe.~Ez baj, ez nagyon nagy baj. Lehet, hogy az ork egy vetélytárs? Esetleg segíteni akar a lánynak? Mindenképp ki kell iktatni. Viszont most jobb ha egy kicsit felszívódok, vagy mégsem? Talán azt kéne figyelnem, merre mennek, és ki követi őket. Igen, az lesz a legjobb, ha most leülök egy padra, és figyelem a fejleményeket.~Gyorsan végig néz a téren, és ki is szúr egy padot, melyen senki se ül. Meg is indul arra, hogy közben mindenfelé nézelődik, de alaposan megvizsgál egy köpenyes alakot is, aki pont azon a padon ül, mely az általa kiszemelt mellett helyezkedik el. Amikor leül úgy helyezkedik, hogy szeme sarkából lássa a csuklyást aki számára valahogy nem tűnik kellemes padszomszédnak, de inkább a varázskút felé pislog, amelyik irányba a célpontja is tartózkodik.*
*Dynvorinagari egy ideig még a főtér széléről tanulmányozza a célszemélyt. Ezután tesz egy lépést felé, amikor is eszébe jut, hogy esetleg mások is lehetnek a téren akik foglalkoznak a hölgyikével. Ezért megáll és tüzetesen végigméri az itt tartózkodókat. Senki olyat nem vél felfedezni aki veszélyesnek tűnik, de azért visszafogja magát.~Nem kell elsietni, de jó lenne tudni ki az akivel társalog. Testőr, vagy csak valaki aki segít neki, esetleg egy másik célpont?*Ekkor jelenik meg az ork, aki a nőnek átnyújt egy papírt ami igencsak úgy tűnik, hogy egy kiáltvány. Egy olyan kiáltvány amilyennel ő is rendelkezik az erszényébe.~Ez baj, ez nagyon nagy baj. Lehet, hogy az ork egy vetélytárs? Esetleg segíteni akar a lánynak? Mindenképp ki kell iktatni. Viszont most jobb ha egy kicsit felszívódok, vagy mégsem? Talán azt kéne figyelnem, merre mennek, és ki követi őket. Igen, az lesz a legjobb, ha most leülök egy padra, és figyelem a fejleményeket.~Gyorsan végig néz a téren, és ki is szúr egy padot, melyen senki se ül. Meg is indul arra, hogy közben mindenfelé nézelődik, de alaposan megvizsgál egy köpenyes alakot is, aki pont azon a padon ül, mely az általa kiszemelt mellett helyezkedik el. Amikor leül úgy helyezkedik, hogy szeme sarkából lássa a csuklyást aki számára valahogy nem tűnik kellemes padszomszédnak, de inkább a varázskút felé pislog, amelyik irányba a célpontja is tartózkodik.*
4586. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2013-10-31 21:14:02
Üzenet elküldve: 2013-10-31 21:14:02
Rang: Játékos
IC üzenetek: 30
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 30
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
//Alma messze a fájától - Adela lOmenotte//
*Isrin szépen lassan kiballal a fogadóból. Az ital jót tett neki és most tiszta feje. Már amennyire lehet. Körülnéz egy kissé a főtéren. A szeme megakad egy törpön. A törp pedig épp egy kiáltványt tép le. Az ork pedig nagyon is jól tudja, hogy milyen kiáltványt. Valami nemes kisasszonyt keresnek. Ő maga is látott már vagy hármat és mind a hármat le is tépte. Ő aztán nem rosszakarója senkinek. Sőt ha lehetősége adódna segítene is a lánynak. Na de vissza a törphöz. A szándék jól látszik rajta. Nem kétséges, hogy meg fogja keresni a lányt. És ha a lány itt van Artheniorban akkor elég nagy bajban van. Nem a törp az egyetlen aki látta már azt a nyomorult kiáltványt.*
"A fenébe is. Ne legyél ilyen hülye. Nem a te dolgod. Csak egy újabb elkóborolt lány. Nem az én lelkemen száradna, ha bántódása esne. De akkor is."
*Régóta nem érzett már ilyen furcsán. De végül úgy dönt, hogy hagyja a fenébe a nemes lányt. Elvégre is tényleg nem az ő dolga. Mégegyszer végigpáztázza a főteret, mostmár sokkal alaposabban hátha talál valami érdekfeszítőt. És akkor meglátja. Ott van a lány és épp egy elffel beszélget.*
"Na már csaj ez hiányzott. Gyerünk Isrin, nem vagy te hős, de most az egyszer segíthetsz valakin."
*A köpenye csukjáját a szemére húzza, hogy az arca csak akkor látszódjon ha ő is úgy akarja. Ezután a művelet után elindul az elf hölgyemény felé. Lassan ballag mintha nyugodt lenne. Pedig kicsit sem az. Amikor odaér, odaszól a férfinak.*
- Egy pillanatra elkérném hölgyet. Ha bányja ha nem.
*Ha a nő közel lép hozzá akkor halkan kezd el hozzá beszélni.*
- Figyeljen ide. Nem tudom, hogy ki maga, de láttam egy-két kiáltványt a városban miszerint egy Adela lOmenotte nevű lányt kerestet az apja. A személy leírás pedig tökéletesen illik önre. Szóval ha megengedi akkor megmentem az üldözőitől. Mondjuk most. Ha pedig nem hisz nekem akkor letéptem egy kiáltványt. Itt van.
*Ezzel a kezébe nyomja a papírt. Ha pedig a nő nem lép oda hozzá, akkor odarántja és elmondja a szövegét illetve a kiáltványt is odanyújtja neki.*
- Ha megjött az esze akkor akár indulhatunk is.
*Ha Adela vele tart akkor tempósan a szegénynegyed felé veszi az irányt. Ha nem akkor várja, hogy mit fog tenni.*
*Isrin szépen lassan kiballal a fogadóból. Az ital jót tett neki és most tiszta feje. Már amennyire lehet. Körülnéz egy kissé a főtéren. A szeme megakad egy törpön. A törp pedig épp egy kiáltványt tép le. Az ork pedig nagyon is jól tudja, hogy milyen kiáltványt. Valami nemes kisasszonyt keresnek. Ő maga is látott már vagy hármat és mind a hármat le is tépte. Ő aztán nem rosszakarója senkinek. Sőt ha lehetősége adódna segítene is a lánynak. Na de vissza a törphöz. A szándék jól látszik rajta. Nem kétséges, hogy meg fogja keresni a lányt. És ha a lány itt van Artheniorban akkor elég nagy bajban van. Nem a törp az egyetlen aki látta már azt a nyomorult kiáltványt.*
"A fenébe is. Ne legyél ilyen hülye. Nem a te dolgod. Csak egy újabb elkóborolt lány. Nem az én lelkemen száradna, ha bántódása esne. De akkor is."
*Régóta nem érzett már ilyen furcsán. De végül úgy dönt, hogy hagyja a fenébe a nemes lányt. Elvégre is tényleg nem az ő dolga. Mégegyszer végigpáztázza a főteret, mostmár sokkal alaposabban hátha talál valami érdekfeszítőt. És akkor meglátja. Ott van a lány és épp egy elffel beszélget.*
"Na már csaj ez hiányzott. Gyerünk Isrin, nem vagy te hős, de most az egyszer segíthetsz valakin."
*A köpenye csukjáját a szemére húzza, hogy az arca csak akkor látszódjon ha ő is úgy akarja. Ezután a művelet után elindul az elf hölgyemény felé. Lassan ballag mintha nyugodt lenne. Pedig kicsit sem az. Amikor odaér, odaszól a férfinak.*
- Egy pillanatra elkérném hölgyet. Ha bányja ha nem.
*Ha a nő közel lép hozzá akkor halkan kezd el hozzá beszélni.*
- Figyeljen ide. Nem tudom, hogy ki maga, de láttam egy-két kiáltványt a városban miszerint egy Adela lOmenotte nevű lányt kerestet az apja. A személy leírás pedig tökéletesen illik önre. Szóval ha megengedi akkor megmentem az üldözőitől. Mondjuk most. Ha pedig nem hisz nekem akkor letéptem egy kiáltványt. Itt van.
*Ezzel a kezébe nyomja a papírt. Ha pedig a nő nem lép oda hozzá, akkor odarántja és elmondja a szövegét illetve a kiáltványt is odanyújtja neki.*
- Ha megjött az esze akkor akár indulhatunk is.
*Ha Adela vele tart akkor tempósan a szegénynegyed felé veszi az irányt. Ha nem akkor várja, hogy mit fog tenni.*
4585. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2013-10-30 14:01:45
Üzenet elküldve: 2013-10-30 14:01:45
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 9
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 9
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
//Alma, messze a fájától//
*Norderon látja ahogy az elf férfi állandóan a tömeget szemléli, és nem egyszer fut végig a szeme rajta. Úgy gondolja, hogy lassan észre fogják venni azt, hogy figyeli őket. Eleinte még közelebb szeretett volna menni, hogy halljon valamit a beszélgetésből, de most, hogy gyanakodnak jobb ha marad ott ahol van. Méghozzá mozdulatlanul. El is dönti, hogy megpróbál szoborként ülni, de előtte még megfogja kulacsát, lecsavarja tetejét majd kortyol egy keveset a benne lévő teából. Hozhatott volna bort is, de nem szeretné ha egy pillanatra is lankadna a figyelme. Tehát folytatja az elfek figyelését, és a tömeg vizsgálatát hát ha még valaki rájuk pályázik. Úgy gondolja, hogy jobb ha csak akkor avatkozik bele a dolgokba mikor az első gyilkos közelit a két elfhez. Ugyanis mindenki tudja azt, hogy jobb meglepni mint meglepődni. A padon ülve még elgondolkodik azon, hogy nincs e nyomósabb oka is annak, hogy itt van. Talán a kalandvágy. Hisz mióta itt van még semmi izgalmas nem történt vele. Így legalább belekeveredhet egy jó kis kalandba. Attól viszont tart, hogy nehogy ott hagyja a fogát. Hisz ez még csak az első úgymond kalandja és még azt sem tudja mekkora fába vágta a fejszéjét. Csak azt reméli, hogy majd nem ront rá a lány védelme miatt a városi őrség. Mert azt pláne nem szeretné, hogy egy cellába kerüljön. Megrázza a fejét mert kissé elkalandozott. Majd ismét figyelmét a két elfre és a gyanús alakokra szegezi.*
A hozzászólást Mortagroth (Moderátor) módosította, ekkor: 2013.10.31 10:05:36, a következő indokkal:
Múlt helyett jelen idő
*Norderon látja ahogy az elf férfi állandóan a tömeget szemléli, és nem egyszer fut végig a szeme rajta. Úgy gondolja, hogy lassan észre fogják venni azt, hogy figyeli őket. Eleinte még közelebb szeretett volna menni, hogy halljon valamit a beszélgetésből, de most, hogy gyanakodnak jobb ha marad ott ahol van. Méghozzá mozdulatlanul. El is dönti, hogy megpróbál szoborként ülni, de előtte még megfogja kulacsát, lecsavarja tetejét majd kortyol egy keveset a benne lévő teából. Hozhatott volna bort is, de nem szeretné ha egy pillanatra is lankadna a figyelme. Tehát folytatja az elfek figyelését, és a tömeg vizsgálatát hát ha még valaki rájuk pályázik. Úgy gondolja, hogy jobb ha csak akkor avatkozik bele a dolgokba mikor az első gyilkos közelit a két elfhez. Ugyanis mindenki tudja azt, hogy jobb meglepni mint meglepődni. A padon ülve még elgondolkodik azon, hogy nincs e nyomósabb oka is annak, hogy itt van. Talán a kalandvágy. Hisz mióta itt van még semmi izgalmas nem történt vele. Így legalább belekeveredhet egy jó kis kalandba. Attól viszont tart, hogy nehogy ott hagyja a fogát. Hisz ez még csak az első úgymond kalandja és még azt sem tudja mekkora fába vágta a fejszéjét. Csak azt reméli, hogy majd nem ront rá a lány védelme miatt a városi őrség. Mert azt pláne nem szeretné, hogy egy cellába kerüljön. Megrázza a fejét mert kissé elkalandozott. Majd ismét figyelmét a két elfre és a gyanús alakokra szegezi.*
A hozzászólást Mortagroth (Moderátor) módosította, ekkor: 2013.10.31 10:05:36, a következő indokkal:
Múlt helyett jelen idő
4584. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2013-10-30 12:16:38
Üzenet elküldve: 2013-10-30 12:16:38
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 4
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 4
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
// Alma, messze a fától – Adela lOmenotte //
*Huron kissé meglepődik, azon ahogy a nő gyorsan eltereli magáról a szót. Végül is válaszolt, nem is szólhat érte semmit, csak furcsállja, hogy ilyen röviden.*
"Úgy látszik nem akar erről beszélni egy idegennel. Nem gond, nem tartozik rám."
*A téma újra visszaterelődik Huronra és az Ő rosszakaróira. A kérdésre egy halvány mosoly ül ki az arcára.*
-Sajnos nem sikerült az összessel, én se tudom, hogy mennyi van csak annyit, hogy sok. Odahaza. Igaz ez csak amolyan irigység. De, az biztos, hogy egy rosszakarómat már elintéztem igaz nem én kerestem a bajt. A kis mágustanonc sajnos nem gondolta át a dolgot.
*Huronnak furcsa érzése támad, mintha figyelnék őket. Körbe is tekint gyorsan, de senkit nem lát aki túlságosan gyanús volna.*
-Furcsa. *Jegyzi meg halkan. Kis idő után, mivel mégis érdekli a lány története, kérdez még.*
-És az összetört szív miatt érkezett ide a városba? Vagy esetleg csak kalandot keres? Személy szerint én a második vagyok, mindig is szerettem a jó kalandokat, azért is jöttem el otthonról. Ott unalmas az élet.
*Még egyszer hátra tekint, mert megint úgy érezte, mintha szemek tapadnának a hátára. De a tömegen kívül semmit se vesz észre.*
*Huron kissé meglepődik, azon ahogy a nő gyorsan eltereli magáról a szót. Végül is válaszolt, nem is szólhat érte semmit, csak furcsállja, hogy ilyen röviden.*
"Úgy látszik nem akar erről beszélni egy idegennel. Nem gond, nem tartozik rám."
*A téma újra visszaterelődik Huronra és az Ő rosszakaróira. A kérdésre egy halvány mosoly ül ki az arcára.*
-Sajnos nem sikerült az összessel, én se tudom, hogy mennyi van csak annyit, hogy sok. Odahaza. Igaz ez csak amolyan irigység. De, az biztos, hogy egy rosszakarómat már elintéztem igaz nem én kerestem a bajt. A kis mágustanonc sajnos nem gondolta át a dolgot.
*Huronnak furcsa érzése támad, mintha figyelnék őket. Körbe is tekint gyorsan, de senkit nem lát aki túlságosan gyanús volna.*
-Furcsa. *Jegyzi meg halkan. Kis idő után, mivel mégis érdekli a lány története, kérdez még.*
-És az összetört szív miatt érkezett ide a városba? Vagy esetleg csak kalandot keres? Személy szerint én a második vagyok, mindig is szerettem a jó kalandokat, azért is jöttem el otthonról. Ott unalmas az élet.
*Még egyszer hátra tekint, mert megint úgy érezte, mintha szemek tapadnának a hátára. De a tömegen kívül semmit se vesz észre.*
4583. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2013-10-29 21:39:26
Üzenet elküldve: 2013-10-29 21:39:26
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 2
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 2
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
*Oghun megfáradtan érkezik az ismeretlen helyhez. A város kapujában őrök állítják meg, akik azonnal kérdezősködni kezdenek. A fiatal ork ismeri az emberek nyelvét, azonban nem érti azt rendesen, ráadásul beszélni sem tud valami jól. Amikor az előtte álló fegyveresek elhallgatnak, a mellkasára teszi a kezét, majd mély, dörmögő hangján megszólal:*
- Oghun! *Mutatkozik be, mire a két férfi bólint. Ekkor újabb kérdéseket tesznek fel neki. Próbál figyelni, de az egészből csak nagyon keveset ért meg.*
- Oghun dógozna! *Válaszol újra, mire az őrök lemondóan legyintenek egyet felé, majd útjára engedték. Annyit mintha még érene a beszédjükből, hogy talán szerencsét kívántak neki.
A fiatal ork tudja, hogy odakint jelenleg nincs biztonságban, mivel lehet hogy üldözik őt a másik törzs harcosai, ezért szeretne minél hamarabb eltűnni. Ez a hely pedig lényegében tökéletes erre. Így hát elindul, hogy feltérképezze magának a várost.*
A hozzászólást Emphus Engora (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2013.10.29 21:44:54, a következő indokkal:
Múlt helyett jelen idő.
- Oghun! *Mutatkozik be, mire a két férfi bólint. Ekkor újabb kérdéseket tesznek fel neki. Próbál figyelni, de az egészből csak nagyon keveset ért meg.*
- Oghun dógozna! *Válaszol újra, mire az őrök lemondóan legyintenek egyet felé, majd útjára engedték. Annyit mintha még érene a beszédjükből, hogy talán szerencsét kívántak neki.
A fiatal ork tudja, hogy odakint jelenleg nincs biztonságban, mivel lehet hogy üldözik őt a másik törzs harcosai, ezért szeretne minél hamarabb eltűnni. Ez a hely pedig lényegében tökéletes erre. Így hát elindul, hogy feltérképezze magának a várost.*
A hozzászólást Emphus Engora (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2013.10.29 21:44:54, a következő indokkal:
Múlt helyett jelen idő.
4582. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2013-10-28 17:41:37
Üzenet elküldve: 2013-10-28 17:41:37
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 9
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 9
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
//Alma, messze a fájától//
*Norderon vörös csuklyáját fejére húzva figyeli a főteret és a két a beszélgető elfet. Az egyiket már látta legalább is a képét egy kiáltványon. Ezért kereste meg de nem annak céljából, hogy elfogja hanem annak a céljából, hogy segítse útján. Elvégre ő is egy nemesi származású elf mint Norderon vagy csak tetszett neki a lány. Ezt még ő maga sem tudta eldönteni mivel Norderon egyaránt szereti megvédeni fajtársait és a szerelmet keresni. Egyszer csak egy törpöt vesz észre aki a kút felé sétál. Iszik belőle majd oda megy egy kiáltványhoz. Ha jól látja akkor a lány képe van rajta. A törp valamit morog az orra alatt hátranéz majd fogja és zsebre teszi a plakátot és továbbra is méregeti a lányt. Nincs mese ez arra pályázik, hogy elfogja a lányt és begyűjtse érte a fizetséget. Bár ott van vele még egy elf férfi, de ki tudja hát ha csatlósokat hív ez a fránya törp, és a segítség még soha nem ártott meg senkinek sem. Norderon igyekszik szemmel követni a törpöt de inkább a lányt figyeli ne, hogy más oldalról éjre a támadás. A biztonság kedvéért kardja markolatán tartja jobb kezét a másikat pedig a bal térdén. Igyekszik türelmesen kivárni a jövendőbeli történéseket de már kicsit kezdi unni magát. Mondjuk ez sem tántorítja el céljától miszerint megvédi a lányt élete árán is.*
A hozzászólás írója (Norderon Dalaris) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2013.10.28 17:41:59
*Norderon vörös csuklyáját fejére húzva figyeli a főteret és a két a beszélgető elfet. Az egyiket már látta legalább is a képét egy kiáltványon. Ezért kereste meg de nem annak céljából, hogy elfogja hanem annak a céljából, hogy segítse útján. Elvégre ő is egy nemesi származású elf mint Norderon vagy csak tetszett neki a lány. Ezt még ő maga sem tudta eldönteni mivel Norderon egyaránt szereti megvédeni fajtársait és a szerelmet keresni. Egyszer csak egy törpöt vesz észre aki a kút felé sétál. Iszik belőle majd oda megy egy kiáltványhoz. Ha jól látja akkor a lány képe van rajta. A törp valamit morog az orra alatt hátranéz majd fogja és zsebre teszi a plakátot és továbbra is méregeti a lányt. Nincs mese ez arra pályázik, hogy elfogja a lányt és begyűjtse érte a fizetséget. Bár ott van vele még egy elf férfi, de ki tudja hát ha csatlósokat hív ez a fránya törp, és a segítség még soha nem ártott meg senkinek sem. Norderon igyekszik szemmel követni a törpöt de inkább a lányt figyeli ne, hogy más oldalról éjre a támadás. A biztonság kedvéért kardja markolatán tartja jobb kezét a másikat pedig a bal térdén. Igyekszik türelmesen kivárni a jövendőbeli történéseket de már kicsit kezdi unni magát. Mondjuk ez sem tántorítja el céljától miszerint megvédi a lányt élete árán is.*
A hozzászólás írója (Norderon Dalaris) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2013.10.28 17:41:59
4581. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2013-10-28 17:16:10
Üzenet elküldve: 2013-10-28 17:16:10
Rang: Játékos
IC üzenetek: 18
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 18
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Alma, messze a fájától//
*Dynvorinagari a szegénynegyed egyik utcájából étkezik a térre. Célját a kút képezi, melynek csillogása vonza a szemét. A vízcseppek mint megannyi gyémánt csillognak a napfénybe.~A nap fénye az egyetlen dolog amit a felszínen érdemes látni. Ez az amit nekünk törpöknek sosem sikerül mesterségesen megalkotni.~Sétál lassan oda a csodálatos mágikus kúthoz. Iszik egy kortyot, hogy felfrissüljön, majd körbesétál, hátha talál valakit, aki munkát kínál. Egyik épület falán egy kiáltványt szúr ki. Valami szökött lányt keresnek, nem valami érdekes munka, de ha látja akkor majd elkapja. Ezután elfordul és olyat lát ami nem kicsit lepi meg. A célszemély ott áll és beszélget valakivel. Erre gyorsan visszafordul, és mégegyszer áttolvassa a hirdetést. Mivel szinte biztos, hogy akit el kell kapni az ott áll mögötte. Nem szeretné, hogy valaki más is kiszúrja ezt, ezért a papírt letépi, összehajtja és az erszényébe rakja. Ezután tekintetével ismét megkeresi az elfet, melynek a dokumentum szerint a neve Adela IOmemnotte. Gyorsan nekiáll megtervezni a stratégiáját a becserkészésnek. Legfontosabbnak azt tartja, hogy megtudja milyen szokásai vannak, mekkora védelemmel rendelkezik, és mindezt fokozott sebességgel, a vetélytársak lehagyása miatt. Esetleg használhatná a hamis segítség trükköt, de akkor kell valaki aki a támadó.~Mindegy, inkább hallgatózok egy kicsit. Meg kéne tudni kivel beszélget. Esetleg valami hasznot húzhatok az információból.*
*Dynvorinagari a szegénynegyed egyik utcájából étkezik a térre. Célját a kút képezi, melynek csillogása vonza a szemét. A vízcseppek mint megannyi gyémánt csillognak a napfénybe.~A nap fénye az egyetlen dolog amit a felszínen érdemes látni. Ez az amit nekünk törpöknek sosem sikerül mesterségesen megalkotni.~Sétál lassan oda a csodálatos mágikus kúthoz. Iszik egy kortyot, hogy felfrissüljön, majd körbesétál, hátha talál valakit, aki munkát kínál. Egyik épület falán egy kiáltványt szúr ki. Valami szökött lányt keresnek, nem valami érdekes munka, de ha látja akkor majd elkapja. Ezután elfordul és olyat lát ami nem kicsit lepi meg. A célszemély ott áll és beszélget valakivel. Erre gyorsan visszafordul, és mégegyszer áttolvassa a hirdetést. Mivel szinte biztos, hogy akit el kell kapni az ott áll mögötte. Nem szeretné, hogy valaki más is kiszúrja ezt, ezért a papírt letépi, összehajtja és az erszényébe rakja. Ezután tekintetével ismét megkeresi az elfet, melynek a dokumentum szerint a neve Adela IOmemnotte. Gyorsan nekiáll megtervezni a stratégiáját a becserkészésnek. Legfontosabbnak azt tartja, hogy megtudja milyen szokásai vannak, mekkora védelemmel rendelkezik, és mindezt fokozott sebességgel, a vetélytársak lehagyása miatt. Esetleg használhatná a hamis segítség trükköt, de akkor kell valaki aki a támadó.~Mindegy, inkább hallgatózok egy kicsit. Meg kéne tudni kivel beszélget. Esetleg valami hasznot húzhatok az információból.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7361-7380 , 7381-7400 , 7401-7420 , 7421-7440 , 7441-7460 , 7461-7480 , 7481-7500 , 7501-7520 , 7521-7540 , 7541-7560 , 7561-7580 , 7581-7600 , 7601-7620 , 7621-7640 , 7641-7660 , 7661-7680 , 7681-7700 , 7701-7720 , 7721-7740 , 7741-7760 , 7761-7780 , 7781-7800 , 7801-7820 , 7821-7840 , 7841-7860 , 7861-7880 , 7881-7900 , 7901-7920 , 7921-7940 , 7941-7960 , 7961-7980 , 7981-8000 , 8001-8020 , 8021-8040 , 8041-8060 , 8061-8080 , 8081-8100 , 8101-8120 , 8121-8140 , 8141-8160 , 8161-8180 , 8181-8200 , 8201-8220 , 8221-8240 , 8241-8260 , 8261-8280 , 8281-8300 , 8301-8320 , 8321-8340 , 8341-8360 , 8361-8380 , 8381-8400 , 8401-8420 , 8421-8440 , 8441-8460 , 8461-8480 , 8481-8500 , 8501-8520 , 8521-8540 , 8541-8560 , 8561-8580 , 8581-8600 , 8601-8620 , 8621-8640 , 8641-8660 , 8661-8680 , 8681-8700 , 8701-8720 , 8721-8740 , 8741-8760 , 8761-8780 , 8781-8800 , 8801-8820 , 8821-8840 , 8841-8860 , 8861-8880 , 8881-8900 , 8901-8920 , 8921-8940 , 8941-8960 , 8961-8980 , 8981-9000 , 9001-9020 , 9021-9040 , 9041-9060 , 9061-9080 , 9081-9100 , 9101-9120 , 9121-9140 , 9141-9160 , 9161-9180 , 9181-9200 , 9201-9220 , 9221-9240 , 9241-9260 , 9261-9280 , 9281-9300 , 9301-9320 , 9321-9340 , 9341-9360 , 9361-9380 , 9381-9400 , 9401-9420 , 9421-9440 , 9441-9460 , 9461-9480 , 9481-9500 , 9501-9520 , 9521-9540 , 9541-9560 , 9561-9580 , 9581-9600 , 9601-9620 , 9602-9621