Archívum - Arthenior - Arthenior főtere
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Kedves Kalandozó!
Úgy látszik, betévedtél a könyvtár legeldugottabb termébe. Ahhoz képest, milyen apró ajtó vezetett ide, láthatod, hogy a hely hatalmas. Nagyobb, mint bármely másik terem, nagyobb, mint maga a könyvtár, a templom, és talán nagyobb, mint maga Arthenior. Úgy bizony! Amit magad előtt látsz, az nem más, mint évtizedek hamisítatlan történelme. Háborúk, lázadások, isteni csaták, és minden, amiről eddig csak pletykákból hallottál, most kitárul a szemeid előtt. Persze senkinek nem lenne ideje ezt mind elolvasni, ahhoz még az elfek élete is rövid. Viszont ha valami specifikusat keresel, a könyvtárosok segíthetnek megtalálni. Bánj tisztelettel az itt található tekercsekkel! Ezek nélkül az események nélkül te sem állhatnál ma Lanawin földjén. Ne koszold össze, ne hagyj szamárfület a sarkán, és mindig oda tedd vissza, ahonnan levetted! Ne feledd: talán azt hiszed, biztos talajon állsz, de az csak a tegnapi sár, amely szilárdnak tetteti magát!
A nagyterembe!
Valamelyik kisebb terem:
Kedves Kalandozó!
Úgy látszik, betévedtél a könyvtár legeldugottabb termébe. Ahhoz képest, milyen apró ajtó vezetett ide, láthatod, hogy a hely hatalmas. Nagyobb, mint bármely másik terem, nagyobb, mint maga a könyvtár, a templom, és talán nagyobb, mint maga Arthenior. Úgy bizony! Amit magad előtt látsz, az nem más, mint évtizedek hamisítatlan történelme. Háborúk, lázadások, isteni csaták, és minden, amiről eddig csak pletykákból hallottál, most kitárul a szemeid előtt. Persze senkinek nem lenne ideje ezt mind elolvasni, ahhoz még az elfek élete is rövid. Viszont ha valami specifikusat keresel, a könyvtárosok segíthetnek megtalálni. Bánj tisztelettel az itt található tekercsekkel! Ezek nélkül az események nélkül te sem állhatnál ma Lanawin földjén. Ne koszold össze, ne hagyj szamárfület a sarkán, és mindig oda tedd vissza, ahonnan levetted! Ne feledd: talán azt hiszed, biztos talajon állsz, de az csak a tegnapi sár, amely szilárdnak tetteti magát!
A nagyterembe!
Valamelyik kisebb terem:
<< Előző oldal - Mostani oldal: 157 (3121. - 3140. üzenet)Oldal váltása: - Következő oldal >>
3140. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2012-11-03 17:21:10
Üzenet elküldve: 2012-11-03 17:21:10
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 659
OOC üzenetek: 249
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 659
OOC üzenetek: 249
Játékstílus: Vakmerő
//A Sötét Vérvonal Gyülekező//
//Galinnak//
*Umon engedi, hogy a törp megszemlélhesse a gyűrűt, kezét előrenyújtja, azonban odaadni nem adja, hisz, ha akarná sem tudná levenni, már a húsába nőtt, közben mesélni kezd:*
- Távoli vidékről érkeztem, életem története hosszú, talán egyszer elmesélem. *mosolyog* apámat korán elveszítettem ezért szerzetesek neveltek fel egy kolostorban, őket hívom, apáimnak, hisz többen foglalkoztak egyszerre velem. Apáim hoztak, s a szemem bekötötték, talán, hogy ne tudjak visszamenekülni hozzájuk, talán, azért, hogy így nagyobb hatással legyen rám a város, talán, hogy ne tudjak elbúcsúzni, nem tudom. Életem értelmét, s célom az árvaházban találtam meg, a Természet Rendjének képviselőjének érzem magam. Emiatt, azonban nem is igazán erre a pecsétgyűrűre gondolok, hanem egy ehhez hasonló, új készíttetésére, mely egy margarétát formáz nemesfémből. A Fekete Fát körbevevő kígyót ábrázoló gyűrűm régi emlék, ez az új, egy újabb emlék lenne számomra, hogy ne felejtsek.*
Közben jó nagyot húz a felkínált flaskából, jól esik neki a frissítő víz. Ahogy nézi egyelőre még semmi sem történik a téren, így kérdezni kezd.*
- Megköszönném, ha bemutatnál mester barátodnak, de mielőtt erről is beszélnénk, rólam már nagyon sokat tudsz. Elmeséled nekem életed történetét, vagy, mit abból nekem szánsz?*
A hozzászólás írója (Umon Palasan) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2012.11.03 17:22:05
//Galinnak//
*Umon engedi, hogy a törp megszemlélhesse a gyűrűt, kezét előrenyújtja, azonban odaadni nem adja, hisz, ha akarná sem tudná levenni, már a húsába nőtt, közben mesélni kezd:*
- Távoli vidékről érkeztem, életem története hosszú, talán egyszer elmesélem. *mosolyog* apámat korán elveszítettem ezért szerzetesek neveltek fel egy kolostorban, őket hívom, apáimnak, hisz többen foglalkoztak egyszerre velem. Apáim hoztak, s a szemem bekötötték, talán, hogy ne tudjak visszamenekülni hozzájuk, talán, azért, hogy így nagyobb hatással legyen rám a város, talán, hogy ne tudjak elbúcsúzni, nem tudom. Életem értelmét, s célom az árvaházban találtam meg, a Természet Rendjének képviselőjének érzem magam. Emiatt, azonban nem is igazán erre a pecsétgyűrűre gondolok, hanem egy ehhez hasonló, új készíttetésére, mely egy margarétát formáz nemesfémből. A Fekete Fát körbevevő kígyót ábrázoló gyűrűm régi emlék, ez az új, egy újabb emlék lenne számomra, hogy ne felejtsek.*
Közben jó nagyot húz a felkínált flaskából, jól esik neki a frissítő víz. Ahogy nézi egyelőre még semmi sem történik a téren, így kérdezni kezd.*
- Megköszönném, ha bemutatnál mester barátodnak, de mielőtt erről is beszélnénk, rólam már nagyon sokat tudsz. Elmeséled nekem életed történetét, vagy, mit abból nekem szánsz?*
A hozzászólás írója (Umon Palasan) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2012.11.03 17:22:05
3139. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2012-11-03 12:47:35
Üzenet elküldve: 2012-11-03 12:47:35
Rang: Játékos
IC üzenetek: 32
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 32
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Megfontolt
//Ayen//
*Darsam mondhatná, hogy Ayen szavai szíven szúrták és még egy szenvedő fejet is hozzátoldhatna, csak a miheztartás végett. De mire fel...? Sem a színészkedés sem az úriembereket övező nyílt figyelmesség nem sajátja. Sőt, meglehetősen feszélyezné, ha nem engedelmeskedhetne az ösztöneinek.
Akadnak elegen Lanawinon, akik gyakorolják e nemes "hivatást", ő jobb szereti másra... fordítani az energiáit. Minek táncoljon le köröket, ha a tetszetős végeredmény úgyis "ugyanaz"?
A gondolatra lejjebb ereszkednek a világos pillák, tekintetére mélyebb árnyalatot vonva.*
- Sosem mondtam, hogy ilyen ambícióim lennének... *"nyugtatja" meg szeszélyes és veszélyesen gyönyörű zsákmányát, aki talán jobban is ismeri, mint hinné.
Mindezek ellenére somolyog megátalkodott magától értetődéssel, bár az a lemondó sóhaj... kedvére volt. Csak még egy leheletet... még egy puha lélegzetet érezhessen az ajkán. Ezt követeli a szívében ébredő szakadatlan dübörgés, amit ezeddig sikeresen elnyomott a pimasz vigyorával és olajos szavaival, melyek csak tovább szítják Ayenben a tüzet. Akarja. Perzselje meg. Égesse el...
Mindegy, hogyan. Dühvel vagy vággyal.
A tartása különös, nem megszokott kiképzést kap ezúttal, hiszen akarattal fogja vissza magát attól, hogy ne teperje maga alá a pimasz "asszonykáját". De milyen figyelmes is Ayen, a szavaival igyekszik hatni rá. Addig sem kell a vágya őrjítő unszolására figyelnie. Bár... kezd kényelmetlen lenni. Mind a légvétel... mind a... mozgás.
A gyöngyöző kacaj gerjesztette delejt a halk szavak kergetik tova és ha akarná sem tudná visszafogni azt a horkantást.
"Na persze..."
Az oly közelről bűvölt ragyogást kémleli, miközben egy csalóka délibábot igyekszik eloszlatni halk, kegyetlenül őszinte szavaival.*
- Elhervadnál, ha "normális" életed lenne, édes... Téged is a szenvedély, a veszély... a kihívás táplál...
*Ugyanúgy, ahogyan őt. Ismeri az érzést, a különös késztetést, pont ezért tisztában van azzal is, a "nyugalmas élet" Ayen számára is csupán átmeneti megoldás. Valami, amibe ugyanúgy bele kell kóstolnia, mint a fél-vér ajkaiba tette. Bár azzal meglehetősen jobban járt...
A kérdésére mégis meglepő választ kap. A jogos düh helyett egy szikrázó pillantást, mielőtt elkezdődik az "előadás". Átrohan a testén valami... furcsa izgalom, ami még furcsább borzongást von maga után.
"Igen."
Elnehezülnek a szemhéjai, szinte valószerűtlen a kép, amit a levegővel vesz magához. Azzal a mély emelkedéssel a mellkasában. Fejével lustán követi Ayent, a vállán ért simítás belé mar, mégis... érezni akarja magán.
Ayen körültáncolja, testének hullámzás pedig tovább korbácsolja a rácsok mögé kényszerített vágyait. Talán nem volt jó ötlet ez a tánc... erre gondol, miközben áthatóan mered az előtte lejtő jelenésre... az állában megfeszülnek az izmok, és le kell hunynia a szemeit. Felesleges. Ez a varázslat körbetáncolja a lényét, akkor is látja, amikor nem kéne. Amikor semmi mást sem. Nem bírja sokáig úgy sem, hiszen beleszédül. Újra felviláglik a tekintete, őrjítő, mély tűzzel, konokul követve a mozdulatokat, a test és a lélek táncát. Mert Ayen... úgy táncol, ahogyan senki más. Semmilyen lebujban lejtő szajha, semmilyen utcai társulat karcsú leánya... mert ő... a lelkével táncol. A teste csak... egy báb.
A szája némileg elnyílik, ahogy a víz végigsimítja Ayent. Franc essen belé, hogy nincs ott. De talán jobb is. A levegő forrón perzseli, amit röviden kisóhajt...
S talán Ayen is érzi, hogy ez egy apró, lélegzetnyi segélykérés, hogy a nő visszatérjen hozzá, hogy érezze... nem csak egy csalóka, tűzforró... szemfényvesztő jelenés a csillagos éjszakában.
Engedelmeskedik, a teste, a kezei, a léptei követik Ayen irányítását. Micsoda lenyűgöző érzés... behódolni ennek az akaratnak. Mégis...*
- Nem vágyok semmire... *nyögi elhalóan a nyilvánvaló hazugságot azzal a fapofával, amivel még hihető is lehetne, amit mond.
Kár, hogy minden, amit tesz, hűen tolmácsolja a valódi vágyait. Ayen lehelete a fülét cirógatja, a bőrén pedig vitustáncot lejt a borzongás. Ajkai olyan közel vannak a puha nyakhoz, hogy... képtelen ellenállnia annak, hogy bele ne csókoljon a lány füle mögött, miközben kezeivel lassan barangol a víztől nyirkos, mégis forró alakon egyre lejjebb. Ha Ayen akarna sem menekülhetne, ujjai puhán, de bármikor satuként fogják. Egyre közelebb. Hogy magához vonja hirtelen, s ne eressze, miközben a nyakon felfelé barangol... hogy újra ráleljen az édes ajkakra és rácsókolja mindazt a dallamot... ami ilyen megátalkodottan erőteljes és akaratosan mély ütemre készteti szívét. *
*Darsam mondhatná, hogy Ayen szavai szíven szúrták és még egy szenvedő fejet is hozzátoldhatna, csak a miheztartás végett. De mire fel...? Sem a színészkedés sem az úriembereket övező nyílt figyelmesség nem sajátja. Sőt, meglehetősen feszélyezné, ha nem engedelmeskedhetne az ösztöneinek.
Akadnak elegen Lanawinon, akik gyakorolják e nemes "hivatást", ő jobb szereti másra... fordítani az energiáit. Minek táncoljon le köröket, ha a tetszetős végeredmény úgyis "ugyanaz"?
A gondolatra lejjebb ereszkednek a világos pillák, tekintetére mélyebb árnyalatot vonva.*
- Sosem mondtam, hogy ilyen ambícióim lennének... *"nyugtatja" meg szeszélyes és veszélyesen gyönyörű zsákmányát, aki talán jobban is ismeri, mint hinné.
Mindezek ellenére somolyog megátalkodott magától értetődéssel, bár az a lemondó sóhaj... kedvére volt. Csak még egy leheletet... még egy puha lélegzetet érezhessen az ajkán. Ezt követeli a szívében ébredő szakadatlan dübörgés, amit ezeddig sikeresen elnyomott a pimasz vigyorával és olajos szavaival, melyek csak tovább szítják Ayenben a tüzet. Akarja. Perzselje meg. Égesse el...
Mindegy, hogyan. Dühvel vagy vággyal.
A tartása különös, nem megszokott kiképzést kap ezúttal, hiszen akarattal fogja vissza magát attól, hogy ne teperje maga alá a pimasz "asszonykáját". De milyen figyelmes is Ayen, a szavaival igyekszik hatni rá. Addig sem kell a vágya őrjítő unszolására figyelnie. Bár... kezd kényelmetlen lenni. Mind a légvétel... mind a... mozgás.
A gyöngyöző kacaj gerjesztette delejt a halk szavak kergetik tova és ha akarná sem tudná visszafogni azt a horkantást.
"Na persze..."
Az oly közelről bűvölt ragyogást kémleli, miközben egy csalóka délibábot igyekszik eloszlatni halk, kegyetlenül őszinte szavaival.*
- Elhervadnál, ha "normális" életed lenne, édes... Téged is a szenvedély, a veszély... a kihívás táplál...
*Ugyanúgy, ahogyan őt. Ismeri az érzést, a különös késztetést, pont ezért tisztában van azzal is, a "nyugalmas élet" Ayen számára is csupán átmeneti megoldás. Valami, amibe ugyanúgy bele kell kóstolnia, mint a fél-vér ajkaiba tette. Bár azzal meglehetősen jobban járt...
A kérdésére mégis meglepő választ kap. A jogos düh helyett egy szikrázó pillantást, mielőtt elkezdődik az "előadás". Átrohan a testén valami... furcsa izgalom, ami még furcsább borzongást von maga után.
"Igen."
Elnehezülnek a szemhéjai, szinte valószerűtlen a kép, amit a levegővel vesz magához. Azzal a mély emelkedéssel a mellkasában. Fejével lustán követi Ayent, a vállán ért simítás belé mar, mégis... érezni akarja magán.
Ayen körültáncolja, testének hullámzás pedig tovább korbácsolja a rácsok mögé kényszerített vágyait. Talán nem volt jó ötlet ez a tánc... erre gondol, miközben áthatóan mered az előtte lejtő jelenésre... az állában megfeszülnek az izmok, és le kell hunynia a szemeit. Felesleges. Ez a varázslat körbetáncolja a lényét, akkor is látja, amikor nem kéne. Amikor semmi mást sem. Nem bírja sokáig úgy sem, hiszen beleszédül. Újra felviláglik a tekintete, őrjítő, mély tűzzel, konokul követve a mozdulatokat, a test és a lélek táncát. Mert Ayen... úgy táncol, ahogyan senki más. Semmilyen lebujban lejtő szajha, semmilyen utcai társulat karcsú leánya... mert ő... a lelkével táncol. A teste csak... egy báb.
A szája némileg elnyílik, ahogy a víz végigsimítja Ayent. Franc essen belé, hogy nincs ott. De talán jobb is. A levegő forrón perzseli, amit röviden kisóhajt...
S talán Ayen is érzi, hogy ez egy apró, lélegzetnyi segélykérés, hogy a nő visszatérjen hozzá, hogy érezze... nem csak egy csalóka, tűzforró... szemfényvesztő jelenés a csillagos éjszakában.
Engedelmeskedik, a teste, a kezei, a léptei követik Ayen irányítását. Micsoda lenyűgöző érzés... behódolni ennek az akaratnak. Mégis...*
- Nem vágyok semmire... *nyögi elhalóan a nyilvánvaló hazugságot azzal a fapofával, amivel még hihető is lehetne, amit mond.
Kár, hogy minden, amit tesz, hűen tolmácsolja a valódi vágyait. Ayen lehelete a fülét cirógatja, a bőrén pedig vitustáncot lejt a borzongás. Ajkai olyan közel vannak a puha nyakhoz, hogy... képtelen ellenállnia annak, hogy bele ne csókoljon a lány füle mögött, miközben kezeivel lassan barangol a víztől nyirkos, mégis forró alakon egyre lejjebb. Ha Ayen akarna sem menekülhetne, ujjai puhán, de bármikor satuként fogják. Egyre közelebb. Hogy magához vonja hirtelen, s ne eressze, miközben a nyakon felfelé barangol... hogy újra ráleljen az édes ajkakra és rácsókolja mindazt a dallamot... ami ilyen megátalkodottan erőteljes és akaratosan mély ütemre készteti szívét. *
3138. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2012-11-02 21:28:29
Üzenet elküldve: 2012-11-02 21:28:29
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 103
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 103
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
//A Sötét Vérvonal – Gyülekező//
//Umonnak//
*A csuhás elég furcsán viselkedik, folyamatosan valamilyen apákról beszél, de ez Galint nem igazán zavarja, sok furcsa lényt látott már útja során. Mikor elmondja hogy hozták, a törp felkapja fejét.*
-Hoztak? Kik és hogyan tudtak elhozni téged?
*Kérdezi kicsit furcsállva a mellette ülő kijelentését. Egyre nagyobb a jövés menés, a zaj is nő, az emberek kurtábbnál kurtább mesékkel állnak elő. Galin épp hallotta mikor két némber épp arról hadováltak össze-vissza, hogy a mai nap Arthenior összes pénzét szét akarják osztani a polgárok között. Ezt a törpünk mosolyogva hallgatja végig. Az ételt elfogyasztva Galin egy kulacsot vesz elő, és meghúzza, majd Umon kezébe nyomja.*
-Igyál, nehogy szomjan halj itt nekem, még szétunnám magam egyedül a várakozásban. Mielőtt megkérdeznéd, víz van benne.
*Egy határozott törp mosollyal nyugtatja meg a rejtélyes alakot. Érdekes kérdést tesz fel a szerzetes, Galin megkéri hogy had szemlélhesse meg a gyűrűt. Ha megengedi megfogja cserzett kezét és megforgatja. Minden oldalról szemügyre veszi a pecsétgyűrűt.*
-Érdekes egy mű bevallom. Szerencséd hogy hozzám fordultál nem sokan vannak ki egy ilyen gyűrűt eltudnának készíteni vagy helyrehozni. Én pont ismerek egy embert ki érti a dolgát. Remek ékszerész. Igaz nehéz megtalálni, csak barátait engedi be földalatti rejtekébe. De tudod jó pénzért vállalja csak el a rendbe rakását. Ha gondolod elvezethetlek és bemutathatlak neki, de persze nem ingyér. De nyugalom ne gondolkodj nagy összegben.
//Umonnak//
*A csuhás elég furcsán viselkedik, folyamatosan valamilyen apákról beszél, de ez Galint nem igazán zavarja, sok furcsa lényt látott már útja során. Mikor elmondja hogy hozták, a törp felkapja fejét.*
-Hoztak? Kik és hogyan tudtak elhozni téged?
*Kérdezi kicsit furcsállva a mellette ülő kijelentését. Egyre nagyobb a jövés menés, a zaj is nő, az emberek kurtábbnál kurtább mesékkel állnak elő. Galin épp hallotta mikor két némber épp arról hadováltak össze-vissza, hogy a mai nap Arthenior összes pénzét szét akarják osztani a polgárok között. Ezt a törpünk mosolyogva hallgatja végig. Az ételt elfogyasztva Galin egy kulacsot vesz elő, és meghúzza, majd Umon kezébe nyomja.*
-Igyál, nehogy szomjan halj itt nekem, még szétunnám magam egyedül a várakozásban. Mielőtt megkérdeznéd, víz van benne.
*Egy határozott törp mosollyal nyugtatja meg a rejtélyes alakot. Érdekes kérdést tesz fel a szerzetes, Galin megkéri hogy had szemlélhesse meg a gyűrűt. Ha megengedi megfogja cserzett kezét és megforgatja. Minden oldalról szemügyre veszi a pecsétgyűrűt.*
-Érdekes egy mű bevallom. Szerencséd hogy hozzám fordultál nem sokan vannak ki egy ilyen gyűrűt eltudnának készíteni vagy helyrehozni. Én pont ismerek egy embert ki érti a dolgát. Remek ékszerész. Igaz nehéz megtalálni, csak barátait engedi be földalatti rejtekébe. De tudod jó pénzért vállalja csak el a rendbe rakását. Ha gondolod elvezethetlek és bemutathatlak neki, de persze nem ingyér. De nyugalom ne gondolkodj nagy összegben.
3137. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2012-11-02 21:23:48
Üzenet elküldve: 2012-11-02 21:23:48
Rang: Játékos
IC üzenetek: 12
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 12
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
// A Sötét Vérvonal - Gyülekező //
*Amikor a reggeli nap első sugarai már a padokra is felkarcolják a színek árnyalatait, Tennerist egy meleg bizsergés érinti meg. Szokásához híven ezt a kellemes érzést egy erőteljes csámcsogás, majd egy korgó gyomor követi, így a padon fekvő enyhén csapzott alkat kénytelen feleszmélni a kegyetlen igazságra, hogy reggel van, a gyomra üres és a zsebében egyetlen egy darab érme sincs, amit beválthatna a fogadóba néhány falatka kenyérért cserébe.* ~Sebaj. Ez a reggel lehetne sokkal rosszabb is.~ *Mélázik el magában. Majd a gondolatmenetét egy hatalmas csattanás szakítja félbe.
Nem telik bele néhány percbe mire feleszmél, hogy a sajogó ülepe már nem a pad deszkáit támogatja, hanem a reggeli párától nedves földet. Miután csontjainak utolsó darabkáit is a helyére igazítja, egy mély levegőt vesz, hogy a reggel friss illata átjárja lényét, elképedve veszi észre, hogy a saját testszagát érzi, ami már lassan a környéket is beteríti. Így egy erőteljes grimasszal az arcán megindul a közelben lassan már a város gyöngyszemévé vált kút felé, hogy egy jó reggeli fürdőt vehessen.
Mikor az egyik ujjával igyekszik megállapítani a víz hőfokát, hangos nyikorgásra lesz figyelmes a Pegazus fogadó felől. A fogadóból kilépő férfiak meglepődve méregetik a szőrös nagydarab fickót, majd egyikük egy falon lévő plakátra mutat, várva, hogy a melák észre vegye az utalást. Tenneris előtúrja zsebéből a tegnap lecsent felhívást, mosolyogva bólint vissza a férfi felé. Mire a papíros tartalmát sikerül kibogoznia, az eddig majdhogynem kihalt teret emberek és más lények színes kavalkádja tölti meg, így jobbnak találja, hogy visszatérjen kedvenc padjához, és onnan figyelje az eseményeket.*
*Amikor a reggeli nap első sugarai már a padokra is felkarcolják a színek árnyalatait, Tennerist egy meleg bizsergés érinti meg. Szokásához híven ezt a kellemes érzést egy erőteljes csámcsogás, majd egy korgó gyomor követi, így a padon fekvő enyhén csapzott alkat kénytelen feleszmélni a kegyetlen igazságra, hogy reggel van, a gyomra üres és a zsebében egyetlen egy darab érme sincs, amit beválthatna a fogadóba néhány falatka kenyérért cserébe.* ~Sebaj. Ez a reggel lehetne sokkal rosszabb is.~ *Mélázik el magában. Majd a gondolatmenetét egy hatalmas csattanás szakítja félbe.
Nem telik bele néhány percbe mire feleszmél, hogy a sajogó ülepe már nem a pad deszkáit támogatja, hanem a reggeli párától nedves földet. Miután csontjainak utolsó darabkáit is a helyére igazítja, egy mély levegőt vesz, hogy a reggel friss illata átjárja lényét, elképedve veszi észre, hogy a saját testszagát érzi, ami már lassan a környéket is beteríti. Így egy erőteljes grimasszal az arcán megindul a közelben lassan már a város gyöngyszemévé vált kút felé, hogy egy jó reggeli fürdőt vehessen.
Mikor az egyik ujjával igyekszik megállapítani a víz hőfokát, hangos nyikorgásra lesz figyelmes a Pegazus fogadó felől. A fogadóból kilépő férfiak meglepődve méregetik a szőrös nagydarab fickót, majd egyikük egy falon lévő plakátra mutat, várva, hogy a melák észre vegye az utalást. Tenneris előtúrja zsebéből a tegnap lecsent felhívást, mosolyogva bólint vissza a férfi felé. Mire a papíros tartalmát sikerül kibogoznia, az eddig majdhogynem kihalt teret emberek és más lények színes kavalkádja tölti meg, így jobbnak találja, hogy visszatérjen kedvenc padjához, és onnan figyelje az eseményeket.*
3136. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2012-11-02 20:26:41
Üzenet elküldve: 2012-11-02 20:26:41
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 659
OOC üzenetek: 249
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 659
OOC üzenetek: 249
Játékstílus: Vakmerő
//A Sötét Vérvonal – Gyülekező//
//Galinnak//
*Gyomra hangosat kordul az ajánlatra, nagyon régóta nem evett már, a szokatlan helyszín egyáltalán nem zavarja. Bár minden bizonnyal jobban esne egy erdőszéli patak mellett, a fák alatt, de éhes ember nem válogat, így előbb körbenéz, majd letelepedik Galen mellé. Közben persze figyeli a mellettük tapodó lábakat, nehogy eltiporják őket. A törp és a csuhás alak nem kevés feltűnést kelt a földön, de tisztelettudó kört hagynak mellettük, ebben bőven közre játszhat a törp hatalmas szekercéje is. Umon észreveszi, hogy új ismerőse nem nevezi meg magát, de nem firtatja a dolgot, mindent a maga idejében.*
- Mit jó szívvel ád a Természet, fogadd el, tanították Apáim, s mit a jó Természetű ád, még inkább. * mosolyodik el kámzsája sötétjében, majd köszönettel elfogadja a felé nyújtott elemózsiát.*
- Nemrég érkeztem a városba, igazából azt sem tudom honnan. Hoztak ugyanis. Nem itt nőttem fel, de lassan otthonomnak érzem.* Miközben eszegetnek, egyre nagyobb a csoportosulás, emberek, másféle szerzetek jönnek-mennek, mindenki a legjobb helyet igyekszik elfoglalni. Bármi is következzen ezután, szinte mindenki kíváncsi rá, lassan úgy tűnik a város apraja-nagyja itt tülekszik a főtéren. Umon igazít egyet csuháján, hogy kényelmesebben üljön, kissé zavarban van, ő semmivel nem tudja megkínálni beszélgető partnerét, a Leégett árvaház teljesen kiszipolyozta. Készleteit sem ártana már feltölteni, dobócsillagaiból talán, ha egy maroknyi megmaradt. Még jó, hogy legjobb fegyverét, nem veheti el senki. A kenyér és a szalonna pillanatokon belül eltűnik szájában, egy lassú mozdulattal bal kezével meg is törli azt, a figyelmes szemlélődő esetleg észre is veheti felvillanó pecsétgyűrűjét. Rápillant, majd szomorúan csóválja meg fejét:*
- Törp Uram! Nem tudsz egész véletlenül egy jó ékszerészt, vagy ötvöst a környéken? Legutóbbi fájdalmasan gyönyörű kalandom emlékére esküt tettem magamnak, hogy kovácsoltatok egy pecsétgyűrűt, azonban, csak fegyverkovácsot találtam a városban, aki nem tudta ezt nekem elkészíteni. Úgy olvastam, Apáim is úgy tanították, a törpök híres mesteremberek ezen ágazatban. Esetleg más városban? Ismered a környező településeket?* Umon kezét nyugodtan ölébe ejti, lábait maga alá húzza, érdeklődve várja a törp válaszát. Arra figyel, hogy kámzsája ne mutasson túl sokat arcából, ezt a régi szokást még nem bírta levetkezni.*
//Galinnak//
*Gyomra hangosat kordul az ajánlatra, nagyon régóta nem evett már, a szokatlan helyszín egyáltalán nem zavarja. Bár minden bizonnyal jobban esne egy erdőszéli patak mellett, a fák alatt, de éhes ember nem válogat, így előbb körbenéz, majd letelepedik Galen mellé. Közben persze figyeli a mellettük tapodó lábakat, nehogy eltiporják őket. A törp és a csuhás alak nem kevés feltűnést kelt a földön, de tisztelettudó kört hagynak mellettük, ebben bőven közre játszhat a törp hatalmas szekercéje is. Umon észreveszi, hogy új ismerőse nem nevezi meg magát, de nem firtatja a dolgot, mindent a maga idejében.*
- Mit jó szívvel ád a Természet, fogadd el, tanították Apáim, s mit a jó Természetű ád, még inkább. * mosolyodik el kámzsája sötétjében, majd köszönettel elfogadja a felé nyújtott elemózsiát.*
- Nemrég érkeztem a városba, igazából azt sem tudom honnan. Hoztak ugyanis. Nem itt nőttem fel, de lassan otthonomnak érzem.* Miközben eszegetnek, egyre nagyobb a csoportosulás, emberek, másféle szerzetek jönnek-mennek, mindenki a legjobb helyet igyekszik elfoglalni. Bármi is következzen ezután, szinte mindenki kíváncsi rá, lassan úgy tűnik a város apraja-nagyja itt tülekszik a főtéren. Umon igazít egyet csuháján, hogy kényelmesebben üljön, kissé zavarban van, ő semmivel nem tudja megkínálni beszélgető partnerét, a Leégett árvaház teljesen kiszipolyozta. Készleteit sem ártana már feltölteni, dobócsillagaiból talán, ha egy maroknyi megmaradt. Még jó, hogy legjobb fegyverét, nem veheti el senki. A kenyér és a szalonna pillanatokon belül eltűnik szájában, egy lassú mozdulattal bal kezével meg is törli azt, a figyelmes szemlélődő esetleg észre is veheti felvillanó pecsétgyűrűjét. Rápillant, majd szomorúan csóválja meg fejét:*
- Törp Uram! Nem tudsz egész véletlenül egy jó ékszerészt, vagy ötvöst a környéken? Legutóbbi fájdalmasan gyönyörű kalandom emlékére esküt tettem magamnak, hogy kovácsoltatok egy pecsétgyűrűt, azonban, csak fegyverkovácsot találtam a városban, aki nem tudta ezt nekem elkészíteni. Úgy olvastam, Apáim is úgy tanították, a törpök híres mesteremberek ezen ágazatban. Esetleg más városban? Ismered a környező településeket?* Umon kezét nyugodtan ölébe ejti, lábait maga alá húzza, érdeklődve várja a törp válaszát. Arra figyel, hogy kámzsája ne mutasson túl sokat arcából, ezt a régi szokást még nem bírta levetkezni.*
3135. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2012-11-02 19:41:37
Üzenet elküldve: 2012-11-02 19:41:37
Rang: Játékos
IC üzenetek: 42
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 42
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Szelíd
*Valer lassan, elgondolkodva baktat az úton: szinte észre sem veszi, hogy egy város tornyosul előtte. Szeme sarkából azonban fürkészőn pásztázza a környéket. Azonnal levonja a következtetéseit: egyszerű városka. Szegény- és gazdagnegyed. Fogadó. Szökőkút. Az övéhez nyúl, és leakasztja róla a kulacsát. Szeme elé emeli, és lebiggyesztett ajakkal meglötyköli. A kulacsban nincs túl sok víz. A vak is látja. Lépteit így a szökőkút felé irányítja. Lassan merít belőle, és közben tovább szemléli a környéket. Már szürkül az ég alja, így elhatározza, hogy megszáll a fogadóban. Betömi a kulacs száját, és visszaakasztja az övére. Aztán a nadrágzsebébe kotor, és megállapítja, hogy van elég arany nála. Alacsony termetéből adódóan rövid lépteit ezért a fogadó felé irányítja. Lenyomja a kilincset és belép.*
3134. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2012-11-02 18:12:07
Üzenet elküldve: 2012-11-02 18:12:07
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 103
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 103
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
//A Sötét Vérvonal – Gyülekező//
//Umonnak//
*Hősünk kénytelen megállni a tömeg kellős közepén, előttük egyre több ember kezdett csoportosulni. Még nagyobb termetének ellenére se lát ki az égimeszelők vállai között. Lábujjhegyre emelkedik, kihúzza magát, de még így is csak egy kis részletet lát a színpadból. Végül feladja és újra felveszi megszokott testtartását.*
-Hogy mi? Mit mondtál? Nem hallottam túl nagy a zaj.
*Néz fel a férfira értetlenkedve*
-Ja hogy úgy értem már. Hát igen elég sokan lettünk hirtelen.
*A törp nem tegezi le a szerzetest, ő mindenkivel egyenlően bánik, ha nemes, ha szegény, ha király, ha rabszolga, letegezi. Megragadja Umon kezét és jól megrázza. Nevét szándékosan nem mondja el, a törpöknél szokás hogy csak barátaikkal közlik becses nevüket.*
-Hmm, úgy gondolom még sokáig itt ragadhatunk, ha így haladnak. Tudod mit harapjunk valamit.
*Hirtelenjében lehuppan a macskakövekre, elővesz két karéj kenyeret, és egy nagyobb szalonnát, mit ketté vág bicskájával.*
-Gyere huppanj le mellém, gyorsan bekapjuk és aztán folytathatjuk a várakozást.
*Átnyújtja a nem éppen királyi étket a csuhásnak.*
-Ide valósi vagy U...Umon? Ugye Umon? Nem tudom könnyen megjegyezni a neveket. Bocsásd meg nekem kérlek.
*Kérdezi új ismerősét, szájában a szalonnával.*
//Umonnak//
*Hősünk kénytelen megállni a tömeg kellős közepén, előttük egyre több ember kezdett csoportosulni. Még nagyobb termetének ellenére se lát ki az égimeszelők vállai között. Lábujjhegyre emelkedik, kihúzza magát, de még így is csak egy kis részletet lát a színpadból. Végül feladja és újra felveszi megszokott testtartását.*
-Hogy mi? Mit mondtál? Nem hallottam túl nagy a zaj.
*Néz fel a férfira értetlenkedve*
-Ja hogy úgy értem már. Hát igen elég sokan lettünk hirtelen.
*A törp nem tegezi le a szerzetest, ő mindenkivel egyenlően bánik, ha nemes, ha szegény, ha király, ha rabszolga, letegezi. Megragadja Umon kezét és jól megrázza. Nevét szándékosan nem mondja el, a törpöknél szokás hogy csak barátaikkal közlik becses nevüket.*
-Hmm, úgy gondolom még sokáig itt ragadhatunk, ha így haladnak. Tudod mit harapjunk valamit.
*Hirtelenjében lehuppan a macskakövekre, elővesz két karéj kenyeret, és egy nagyobb szalonnát, mit ketté vág bicskájával.*
-Gyere huppanj le mellém, gyorsan bekapjuk és aztán folytathatjuk a várakozást.
*Átnyújtja a nem éppen királyi étket a csuhásnak.*
-Ide valósi vagy U...Umon? Ugye Umon? Nem tudom könnyen megjegyezni a neveket. Bocsásd meg nekem kérlek.
*Kérdezi új ismerősét, szájában a szalonnával.*
3133. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2012-11-02 00:47:24
Üzenet elküldve: 2012-11-02 00:47:24
Rang: Játékos
IC üzenetek: 11
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 11
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Szelíd
//A Sötét Vérvonal – Gyülekező//
*Alig bukkant fel a horizonton az óvatosan derengő napkorong. Ezt a zsigereiben, az álom és ébrenlét vékony határmezsgyéjén egyensúlyozva érzi, ahogy lassan, hunyorogva nyitja fel fájó szemhéjait. Épp csak valamit aludt az éjjel, a Kikötőben járt, s bár elintézte, amit akart, remélte, hogy lesz ideje pihenni is az elkövetkezendő nap.
Hiú ábránd. Ezt üzeni a kinti, tompa kopácsolás és készülődés, mely könyörtelenül törli ki fáradt szemeiből az álom utolsó morzsáit.
Amúgy sem túlságosan jó alvó, hiszen az utazásai miatt kénytelen a lehető legnagyobb körültekintéssel viseltetni az éjszaka iránt, mégis bízott abban, hogy a Fogadóban nyugta lesz, dacára annak, hogy a fogadós azért emlékezett arra a "kis incidensre", legutóbb, amiből Arae és Antas "húzta ki". Elcsigázottan dörzsöli meg arcát és erőszakol némi életet az izmaiba. Először is az ablak a cél, ahonnan rálátni a szegénynegyedre.
"Mi ez a tömeg?" - vonja össze szemöldökeit, de a percek múlásával és a mind több kérdésével végül arra jut, ennek utána kell néznie. Nem is vesztegeti hát az időt, a dézsában lévő vízzel megmosakszik s némileg felfrissíti magát, aztán tiszta ruhát húz. A szokásos, lábaihoz simuló nadrágja a könnyed mozgást szolgálja, ahogyan a puha talpú, hosszabb szárú csizmája is. Praktikus öltözékét egy szorosabb ujjatlannal és egy barna inggel egészíti ki, s a köpenyével, amit a reggeli, csípős levegő ellen vesz magára. Fegyverövébe a két, alkar hosszú tőr, csizmaszárában egy kisebb, kecsesebb társuk kap helyet. A loboncával nem sokat törődik, egy gyors fésülés, aztán összefogja a majd fenekéig érő zuhatagot és összeköti a szokásos bőrrel, egyszerű lófarokba késztetve a gesztenyebarna tincseket. A szükséges holmik a batyujában, a szoba ára az asztalon, ő pedig... az ablakon át távozik.
Gyors helyzetfelismerő képességének és szálkásan izmos, ruganyos alkatának köszönhetően nem okoz gondot az emeleti szobából való felkapaszkodás a tetőperemre, ahová jóformán csak fel kell húznia magát.
Tudja, hová lépjen, hogy biztonsággal és különösebb megerőltetés nélkül feljusson.
Gyorsan méri fel a terepet, a színpadot, az őröket és a menekülési lehetőségeket. Mert ugye arra jobb, ha mindig gondol az ember lánya. Miután minimum két ilyet is talál, figyelmét a formálódó eseményekre fordíthatja.
Enged a lényét borzongató ásításnak és némileg lazít a tartásán is. Leül, a térrel szembeni oldalra, lábait lógatja a fogadó tetejéről és mindeközben előtúrja azt az zöld almát a zsebéből, amit reggeli gyanánt kívánt elfogyasztani. Egyik kezével megtámaszkodik maga mellett, a másikkal az almát emeli a szájához, hogy belekóstoljon a gyümölcsbe. Mennyei.
Felemás pillantása gyakorlottan fürkészi a gyülevész társaságot. Hullámzó, lélegző massza, melyet hús-vér, veszélyes és ártatlan, kíváncsi és morózus egyénekből gyúrt a késztetés, hogy ma itt legyenek.
Hogy mire készülnek, miféle kijelentésre, hamarosan kiderül. Addig is jó neki itt, a tetőn.
Az újabb falat lédúsan roppanva adja meg magát a simogató ajkaknak, majd az őrlő fogaknak.
Reméli, megérte a hajcihő, hogy felverték.*
*Alig bukkant fel a horizonton az óvatosan derengő napkorong. Ezt a zsigereiben, az álom és ébrenlét vékony határmezsgyéjén egyensúlyozva érzi, ahogy lassan, hunyorogva nyitja fel fájó szemhéjait. Épp csak valamit aludt az éjjel, a Kikötőben járt, s bár elintézte, amit akart, remélte, hogy lesz ideje pihenni is az elkövetkezendő nap.
Hiú ábránd. Ezt üzeni a kinti, tompa kopácsolás és készülődés, mely könyörtelenül törli ki fáradt szemeiből az álom utolsó morzsáit.
Amúgy sem túlságosan jó alvó, hiszen az utazásai miatt kénytelen a lehető legnagyobb körültekintéssel viseltetni az éjszaka iránt, mégis bízott abban, hogy a Fogadóban nyugta lesz, dacára annak, hogy a fogadós azért emlékezett arra a "kis incidensre", legutóbb, amiből Arae és Antas "húzta ki". Elcsigázottan dörzsöli meg arcát és erőszakol némi életet az izmaiba. Először is az ablak a cél, ahonnan rálátni a szegénynegyedre.
"Mi ez a tömeg?" - vonja össze szemöldökeit, de a percek múlásával és a mind több kérdésével végül arra jut, ennek utána kell néznie. Nem is vesztegeti hát az időt, a dézsában lévő vízzel megmosakszik s némileg felfrissíti magát, aztán tiszta ruhát húz. A szokásos, lábaihoz simuló nadrágja a könnyed mozgást szolgálja, ahogyan a puha talpú, hosszabb szárú csizmája is. Praktikus öltözékét egy szorosabb ujjatlannal és egy barna inggel egészíti ki, s a köpenyével, amit a reggeli, csípős levegő ellen vesz magára. Fegyverövébe a két, alkar hosszú tőr, csizmaszárában egy kisebb, kecsesebb társuk kap helyet. A loboncával nem sokat törődik, egy gyors fésülés, aztán összefogja a majd fenekéig érő zuhatagot és összeköti a szokásos bőrrel, egyszerű lófarokba késztetve a gesztenyebarna tincseket. A szükséges holmik a batyujában, a szoba ára az asztalon, ő pedig... az ablakon át távozik.
Gyors helyzetfelismerő képességének és szálkásan izmos, ruganyos alkatának köszönhetően nem okoz gondot az emeleti szobából való felkapaszkodás a tetőperemre, ahová jóformán csak fel kell húznia magát.
Tudja, hová lépjen, hogy biztonsággal és különösebb megerőltetés nélkül feljusson.
Gyorsan méri fel a terepet, a színpadot, az őröket és a menekülési lehetőségeket. Mert ugye arra jobb, ha mindig gondol az ember lánya. Miután minimum két ilyet is talál, figyelmét a formálódó eseményekre fordíthatja.
Enged a lényét borzongató ásításnak és némileg lazít a tartásán is. Leül, a térrel szembeni oldalra, lábait lógatja a fogadó tetejéről és mindeközben előtúrja azt az zöld almát a zsebéből, amit reggeli gyanánt kívánt elfogyasztani. Egyik kezével megtámaszkodik maga mellett, a másikkal az almát emeli a szájához, hogy belekóstoljon a gyümölcsbe. Mennyei.
Felemás pillantása gyakorlottan fürkészi a gyülevész társaságot. Hullámzó, lélegző massza, melyet hús-vér, veszélyes és ártatlan, kíváncsi és morózus egyénekből gyúrt a késztetés, hogy ma itt legyenek.
Hogy mire készülnek, miféle kijelentésre, hamarosan kiderül. Addig is jó neki itt, a tetőn.
Az újabb falat lédúsan roppanva adja meg magát a simogató ajkaknak, majd az őrlő fogaknak.
Reméli, megérte a hajcihő, hogy felverték.*
3132. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2012-11-01 20:17:10
Üzenet elküldve: 2012-11-01 20:17:10
Rang: Játékos
IC üzenetek: 8
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 8
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
* Ha érdekesnek nem is de nem megszokott látvány tárulhat a város kapujában strázsáló katonák elé. Egy lovas jön feléjük aki egy kantárszáron egy csacsit vezet. Pontosabban nem vezet mert a lóhoz van kötve. Nem is lóhoz, hanem egy vaskos pónihoz. Azért pónihoz mert a lovas lába nem érnének le a kengyelig egy rendes méretű ló hátáról. Mert a lovas egy törpe. Maga a törpe átlagos kinézetű: átlagos fajbéli magasság és majdnem olyan széles váll mint amilyen magas. Persze a vaskos fém vállvért sokat segít ennek a hatásnak a létrejöttében. A törpe viharvert képén mosolygós kifejezés, szájában hosszú szárú pipa. Egyik kezével a póni kantárját fogja és vezeti a hátast míg a másikban egy díszes ezüst korsót tart és a benne lévő italt kortyolgatja. Persze ez néha viccesre sikerül a pipaszár miatt és ezért a vörös szakállra nem kevés sörhab kerül viszont ez a tény a lovast nem nagyon zavarja. Valami víg dallamot dúdolgat. Néha azért hátranéz a csacsira hiszen azon van minden értéke. Egy nagyobb zsák a hátas tomporának tetejére erősítve. Azért oda mert ahol a nyeregnek lenne helye ott négy közepes méretű hordó van felerősítve egy fa keretre és az rá a teherhordó hátasra. Már majdnem elérték a kaput amikor a csacsi fajtájához hűen megmakacsolja magát. A póni egy nagy rántással áll meg amitől a víg törpe lovas majdnem orral előre bukik. Hangosan szitkozódik és egy kisebb akrobata mutatványt vág le. Elereszteti a kantárt és gyorsan elkapja a lefelé induló pipát míg a másik kezével ügyeskedik, hogy egy csepp serital se menjen kárba. Majdnem sikerül is. Pár csepp a pónin köt ki. A törpe sebzett hangon hördül fel és öklét rázva-a pipa visszakerült a szájába-fordul meg a szamár felé aki kérlelhetetlenül bőg.*
- A fene essen beléd te beste! Már rég kolbászt kellett volna csinálnom a húsodból, nadrágot az irhásból és csecsebecsét a szőrödből!* Mennydörögi olyan hangon ami ahhoz van szokva, hogy csataterek vagy műhelyek hangzavarán keresztül jusson el bárkihez. Lekászálódik a póniról és odalépve a csacsihoz még mindig morgolódik. Majd megenyhülni látszik.*
- Gyere. Látom ihatnékod van.* Majd egy fa kupát kerít és sört tölt bele az egyik hordóból. Majd mintha egy beteget itatna ad belőle a hátasnak. A csacsi szinte örömködve fogadja a habos nedűt aminek hatására abbafejezi a makacskodást és végre ismét megindul a kapu felé a törpével és a pónival. Amint odaérnek a törpe megállítja a menetet és feszesen tiszteleg a hátasáról.*
- Pálinkás szép jó napot kívánok silbak urak! Utazó vagyok a hegyekből és azért jövék eme szép városba, hogy megismerkedhessek a maguk sörkészletével letesztelvén aztat!* Hát... a katonák nem sokat tudnak mondani vagy tenni. Ilyen műsor és üdvözlés után szó nélkül beengedik az utazót. Amint a törpe eléri a főteret körbekémlel.*
- Hát... most vajon merre van a fogadó? Sasha! Keress!!!* Adja ki a parancsot. A póninak. Amaz felnyerít és hamarosan már a Pegazus felé lépteti mind a hármójukat.*
A hozzászólás írója (Gorbar Bokfarson) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2012.11.01 20:29:06
A hozzászólást Emphus Engora (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2012.11.01 20:47:41, a következő indokkal:
Múlt helyett jelenidő.
- A fene essen beléd te beste! Már rég kolbászt kellett volna csinálnom a húsodból, nadrágot az irhásból és csecsebecsét a szőrödből!* Mennydörögi olyan hangon ami ahhoz van szokva, hogy csataterek vagy műhelyek hangzavarán keresztül jusson el bárkihez. Lekászálódik a póniról és odalépve a csacsihoz még mindig morgolódik. Majd megenyhülni látszik.*
- Gyere. Látom ihatnékod van.* Majd egy fa kupát kerít és sört tölt bele az egyik hordóból. Majd mintha egy beteget itatna ad belőle a hátasnak. A csacsi szinte örömködve fogadja a habos nedűt aminek hatására abbafejezi a makacskodást és végre ismét megindul a kapu felé a törpével és a pónival. Amint odaérnek a törpe megállítja a menetet és feszesen tiszteleg a hátasáról.*
- Pálinkás szép jó napot kívánok silbak urak! Utazó vagyok a hegyekből és azért jövék eme szép városba, hogy megismerkedhessek a maguk sörkészletével letesztelvén aztat!* Hát... a katonák nem sokat tudnak mondani vagy tenni. Ilyen műsor és üdvözlés után szó nélkül beengedik az utazót. Amint a törpe eléri a főteret körbekémlel.*
- Hát... most vajon merre van a fogadó? Sasha! Keress!!!* Adja ki a parancsot. A póninak. Amaz felnyerít és hamarosan már a Pegazus felé lépteti mind a hármójukat.*
A hozzászólás írója (Gorbar Bokfarson) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2012.11.01 20:29:06
A hozzászólást Emphus Engora (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2012.11.01 20:47:41, a következő indokkal:
Múlt helyett jelenidő.
3131. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2012-11-01 18:31:05
Üzenet elküldve: 2012-11-01 18:31:05
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 659
OOC üzenetek: 249
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 659
OOC üzenetek: 249
Játékstílus: Vakmerő
//A Sötét Vérvonal - Gyülekező//
//Galinnak//
*Miután sikerült magának egy kis helyet csinálni, megkönnyebbülten néz körül, nagy levegő után kapkod. A megkönnyebbülés annak szól, hogy egészséges embereket lát maga körül, nyilván senki sem akart egy szerzetessel kötekedni, talán a harcművészeti ismeret, de inkább az őket körbelengő misztikum miatt. Ahogy Umon igyekszik minél többet látni, közben magát dorgálja. *
- Hogy nekem is a tömeg kellős közepében kellett bámészkodnom...* félig hangosan kimondva a dühös szavakat. Körbepillant, s a világ mindenféle szerzetéből lát legalább hármat fejenként. Most már nagyon kíváncsi, hogy mi fog történni, ahogy szemével olyan alakot keres, ki valamelyest unottan figyel (hátha ő tud valamit), érzékeny szeme azonnal kivesz egy ismerős alakot, aki szinte karnyújtásnyira lépdel el mellette. "Regneto!" nála unottabb arc nem kell, még a tömegben is méltósággal tolja arrébb az embereket ez a büszke ork. Elmosolyodik, örül a régi ismerősnek, s már épp indulna utána, mikor hirtelen egy óriási lökést érez, mely szinte letántorítja a lábáról. Kezei megfeszülnek, lábát majd' a földhöz szögezi, s ahogy a lökés forrása után fordítja tekintetét, egy törpre lesz figyelmes. Érdekes módon mégis valahogy nagynak tűnik, nem a szó kimondott értelmében törpe. Vörös szakálla szinte a földet verdesi, a tömeg zsivajából szájáról elnézést kérő szavakat olvas le.*
- Köszöntsön az Erdő barátom! Ebben a tömegben én sem tudtam másképp közlekedni, remélem nem esett bajod! Hogy mi történik, magam sem tudom, a tervem egy rendkívül szokványos kiadós vacsora, egy jó pohár bor volt a kandalló mellett, majd pihentető alvás, azonban a Pegazusba már nem jutottam el, utamat állta a tömeg és a kíváncsiság. Összeverődtünk páran! * Umon megereszt egy halvány mosolyt kámzsája sötétjében.*
- Ami azt illeti be sem mutatkoztam, bocsásd meg tiszteletlenségem, Umon vagyok, Umon Palasan. * eközben kezét nyújtja a törp felé.
A hozzászólás írója (Umon Palasan) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2012.11.01 19:15:07
A hozzászólást Emphus Engora (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2012.11.01 19:57:29, a következő indokkal:
Jeljavítás.
//Galinnak//
*Miután sikerült magának egy kis helyet csinálni, megkönnyebbülten néz körül, nagy levegő után kapkod. A megkönnyebbülés annak szól, hogy egészséges embereket lát maga körül, nyilván senki sem akart egy szerzetessel kötekedni, talán a harcművészeti ismeret, de inkább az őket körbelengő misztikum miatt. Ahogy Umon igyekszik minél többet látni, közben magát dorgálja. *
- Hogy nekem is a tömeg kellős közepében kellett bámészkodnom...* félig hangosan kimondva a dühös szavakat. Körbepillant, s a világ mindenféle szerzetéből lát legalább hármat fejenként. Most már nagyon kíváncsi, hogy mi fog történni, ahogy szemével olyan alakot keres, ki valamelyest unottan figyel (hátha ő tud valamit), érzékeny szeme azonnal kivesz egy ismerős alakot, aki szinte karnyújtásnyira lépdel el mellette. "Regneto!" nála unottabb arc nem kell, még a tömegben is méltósággal tolja arrébb az embereket ez a büszke ork. Elmosolyodik, örül a régi ismerősnek, s már épp indulna utána, mikor hirtelen egy óriási lökést érez, mely szinte letántorítja a lábáról. Kezei megfeszülnek, lábát majd' a földhöz szögezi, s ahogy a lökés forrása után fordítja tekintetét, egy törpre lesz figyelmes. Érdekes módon mégis valahogy nagynak tűnik, nem a szó kimondott értelmében törpe. Vörös szakálla szinte a földet verdesi, a tömeg zsivajából szájáról elnézést kérő szavakat olvas le.*
- Köszöntsön az Erdő barátom! Ebben a tömegben én sem tudtam másképp közlekedni, remélem nem esett bajod! Hogy mi történik, magam sem tudom, a tervem egy rendkívül szokványos kiadós vacsora, egy jó pohár bor volt a kandalló mellett, majd pihentető alvás, azonban a Pegazusba már nem jutottam el, utamat állta a tömeg és a kíváncsiság. Összeverődtünk páran! * Umon megereszt egy halvány mosolyt kámzsája sötétjében.*
- Ami azt illeti be sem mutatkoztam, bocsásd meg tiszteletlenségem, Umon vagyok, Umon Palasan. * eközben kezét nyújtja a törp felé.
A hozzászólás írója (Umon Palasan) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2012.11.01 19:15:07
A hozzászólást Emphus Engora (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2012.11.01 19:57:29, a következő indokkal:
Jeljavítás.
3130. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2012-11-01 17:41:27
Üzenet elküldve: 2012-11-01 17:41:27
Rang: Játékos
IC üzenetek: 8
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 8
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Szelíd
//A Sötét Vérvonal – Gyülekező//
*A lány tekintete levándorol a férfi kezében tartott íjra, majd a sajátjára.*
- Nem, anyámé volt, ő készítette. *válaszol a férfi kérdésére.
A lány gondolataiba kúszott egy régi emlék. Kicsiként Werisa kedvenc időtöltése volt anyjával az erdőket járni. Fölnézett rá, csodálta anyja ügyességét, tehetségét. Ilyenkor mindig figyelt, hogy elsajátítsa az íjászat csínját-bínját, a nyomolvasás és álcázás fortélyait. Őneki akkor csak egy aprócska íja volt, mindig az anyjáéval szeretett volna lőni, de azt neki sosem volt szabad. ,,Majd ha nagyobb és ügyesebb leszel” hangzott rá a válasz. Később, anyja halála után nagy becsben tartotta az íjat. Az ezüst nyakláncával együtt ez a két tárgy mindennél fontosabb számára.
Sóhajt egyet, mikor az emlékből visszatér a jelenbe.*
- Gondolom a tiédet te magad készítetted *mosolyog Werisa.* - Próbálkoztam már íjkészítéssel, de valahogy sosem lett az igazi. Legalább nyilat tudok.
~ Mennyit bénáztam azzal az íjjal! Aztán amikor, meg kipróbáltam, kiderült, hogy fölöslegesen. ~ *nevet magában a lány.
A figyelmét eltereli a tömegben egy verekedő alak. Sorban lökdösi föl az útjában állókat.*
~ De sürgős dolga lehet itt egyes embereknek. ~
*Tekintete visszavándorol a férfira, de egy pillanat múlva már a macskaköveket nézi, mintha olyan érdekes lenne.*
*A lány tekintete levándorol a férfi kezében tartott íjra, majd a sajátjára.*
- Nem, anyámé volt, ő készítette. *válaszol a férfi kérdésére.
A lány gondolataiba kúszott egy régi emlék. Kicsiként Werisa kedvenc időtöltése volt anyjával az erdőket járni. Fölnézett rá, csodálta anyja ügyességét, tehetségét. Ilyenkor mindig figyelt, hogy elsajátítsa az íjászat csínját-bínját, a nyomolvasás és álcázás fortélyait. Őneki akkor csak egy aprócska íja volt, mindig az anyjáéval szeretett volna lőni, de azt neki sosem volt szabad. ,,Majd ha nagyobb és ügyesebb leszel” hangzott rá a válasz. Később, anyja halála után nagy becsben tartotta az íjat. Az ezüst nyakláncával együtt ez a két tárgy mindennél fontosabb számára.
Sóhajt egyet, mikor az emlékből visszatér a jelenbe.*
- Gondolom a tiédet te magad készítetted *mosolyog Werisa.* - Próbálkoztam már íjkészítéssel, de valahogy sosem lett az igazi. Legalább nyilat tudok.
~ Mennyit bénáztam azzal az íjjal! Aztán amikor, meg kipróbáltam, kiderült, hogy fölöslegesen. ~ *nevet magában a lány.
A figyelmét eltereli a tömegben egy verekedő alak. Sorban lökdösi föl az útjában állókat.*
~ De sürgős dolga lehet itt egyes embereknek. ~
*Tekintete visszavándorol a férfira, de egy pillanat múlva már a macskaköveket nézi, mintha olyan érdekes lenne.*
3129. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2012-11-01 15:57:59
Üzenet elküldve: 2012-11-01 15:57:59
Rang: Játékos
IC üzenetek: 178
OOC üzenetek: 88
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 178
OOC üzenetek: 88
Játékstílus: Szelíd
//A Sötét Vérvonal - Gyülekező//
*Kissé szomorkásan fogadja a nő válaszát, minthogy így végkép bizonytalanságban marad. Körbenéz a téren, és egy ismerős, nagy, zöld hátat vesz észre. Aztán az ismerős nagy, zöld hát ismerős, nagy, zöld alakká formálódik, felismeri benne az orkot. Egy pillanatra elgondolkozik azon, mit is kereshet itt, aztán végül is hagyja a dolgot, nem törődik vele. Tekintete visszavándorol a mellette álldogálóra.*
- Soha nem láttam még ekkora gyűlést Artheniorban. *Válaszol, a tömeget pásztázva, hátha megpillant még egy-két ismerős arcot, de nem lát senkit az egybefüggő embermasszában.* -Számomra ez nem sejtet jót. És még nem hallottam olyan jó hírről sem, amit nem csak diszkréten kiplakátolnak a városháza falára. *Szavai mellé egy lekicsinylő mosolyt küld a színpad felé, jelezvén ezzel, hogy nem tetszik neki az, hogy mindig csak a rossz híreknek van visszhangjuk. Megpillantja a fél-elf kezében az íjat, és elmosolyodik.*
- Látom, te is az ideggel bűvészkedsz. *És kicsit megemeli kezében saját íját, amit akkor vett le a hátáról, amikor a főtérre lépett.* - Magad készítetted?
*Figyelme elterelődik a tömegről, hiszen amíg nincs senki a színpadon, addig úgyis felesleges odafigyelnie.*
*Kissé szomorkásan fogadja a nő válaszát, minthogy így végkép bizonytalanságban marad. Körbenéz a téren, és egy ismerős, nagy, zöld hátat vesz észre. Aztán az ismerős nagy, zöld hát ismerős, nagy, zöld alakká formálódik, felismeri benne az orkot. Egy pillanatra elgondolkozik azon, mit is kereshet itt, aztán végül is hagyja a dolgot, nem törődik vele. Tekintete visszavándorol a mellette álldogálóra.*
- Soha nem láttam még ekkora gyűlést Artheniorban. *Válaszol, a tömeget pásztázva, hátha megpillant még egy-két ismerős arcot, de nem lát senkit az egybefüggő embermasszában.* -Számomra ez nem sejtet jót. És még nem hallottam olyan jó hírről sem, amit nem csak diszkréten kiplakátolnak a városháza falára. *Szavai mellé egy lekicsinylő mosolyt küld a színpad felé, jelezvén ezzel, hogy nem tetszik neki az, hogy mindig csak a rossz híreknek van visszhangjuk. Megpillantja a fél-elf kezében az íjat, és elmosolyodik.*
- Látom, te is az ideggel bűvészkedsz. *És kicsit megemeli kezében saját íját, amit akkor vett le a hátáról, amikor a főtérre lépett.* - Magad készítetted?
*Figyelme elterelődik a tömegről, hiszen amíg nincs senki a színpadon, addig úgyis felesleges odafigyelnie.*
3128. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2012-11-01 15:02:54
Üzenet elküldve: 2012-11-01 15:02:54
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 103
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 103
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
//A Sötét Vérvonal - Gyülekező//
*A fogadóból kilépve egy nagy csapat embert talál a főtéren gyülekezni. Csak találgatni tud mi készülődik ott. De mivel nem szeret találgatni elhatározza, mielőtt folytatná a városnézést, megnézi magának az eseményt, amire úgy látszik Arthenior apraja-nagyja eljött. Nadrágja a szíjat szorosra húzza és behatol a tömegbe. Próbál nem ártani senkinek, ezért karját teséhez szorítja. Eleinte úgy látszik sikerrel jár, de mikor egy nagyobb darab embert próbál maga mögé utasítani terve kudarcba fullad. Az égimeszelő egy váratlan mozdulattal kidönti egyensúlyából kiváncsi hősünket, ki egy csuklyás teremtménynek(Umon)esik. Mikor felkászálódik a földről előszőr szemével a tettest keresi, hiába, eltünt a sűrű tömegben. Miután lesöpri magáról a földről öszeszedett port odafordul a csuklyás alakhoz.*
-Elnézésedet kérem. Nem az én hibám volt.
*Néz hátra újra, hátha mégis meglátja az elkövetőt.*
-Hmm ha már így beléd botlottam, kérdezhetnék valamit? Nem tudod mi folyik itt? Mindenki olyan izgatottnak tűnik.
*A fogadóból kilépve egy nagy csapat embert talál a főtéren gyülekezni. Csak találgatni tud mi készülődik ott. De mivel nem szeret találgatni elhatározza, mielőtt folytatná a városnézést, megnézi magának az eseményt, amire úgy látszik Arthenior apraja-nagyja eljött. Nadrágja a szíjat szorosra húzza és behatol a tömegbe. Próbál nem ártani senkinek, ezért karját teséhez szorítja. Eleinte úgy látszik sikerrel jár, de mikor egy nagyobb darab embert próbál maga mögé utasítani terve kudarcba fullad. Az égimeszelő egy váratlan mozdulattal kidönti egyensúlyából kiváncsi hősünket, ki egy csuklyás teremtménynek(Umon)esik. Mikor felkászálódik a földről előszőr szemével a tettest keresi, hiába, eltünt a sűrű tömegben. Miután lesöpri magáról a földről öszeszedett port odafordul a csuklyás alakhoz.*
-Elnézésedet kérem. Nem az én hibám volt.
*Néz hátra újra, hátha mégis meglátja az elkövetőt.*
-Hmm ha már így beléd botlottam, kérdezhetnék valamit? Nem tudod mi folyik itt? Mindenki olyan izgatottnak tűnik.
3127. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2012-11-01 13:22:53
Üzenet elküldve: 2012-11-01 13:22:53
Rang: Játékos
IC üzenetek: 8
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 8
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Szelíd
//A Sötét Vérvonal - Gyülekező//
*A tömeg még mindig nő. Türelmetlenkedik. Werisa is várja, hogy bemondják végre azt a rendkívül fontos hírt, mert már szívesen arrébb állna. *
~ Lövésem sincs, mi lesz. ~
* Szorongatja az íját, kezdi nyomasztani a tömeg. Egyre csak bambulja az emelvényt, hogy mikor kezdenek hozzá a beszédhez. Így aztán azt sem veszi észre, amikor egy férfi lép hozzá:*
- Bocsásson meg, Hölgyem...Nem tudod, hogy mi van itt készülőben?
*Werisa megrezzen, de hamar összeszedi magát. Mivel a férfi végül tegeződött, megkockáztatja ő is:*
- Sajnálom, nem tudom én sem. Már várok egy ideje, de nem történt semmi, mint láthatod. *válaszol a lány, majd ő is kérdez* - Szerinted sem lesz túl kellemes, amit bejelentenek?
*Werisa arcán egy halovány mosoly jelenik meg. Végignéz a férfin, majd leveszi róla a tekintetét. Tovább fürkészi a tömeget.*
A hozzászólás írója (Werisa Asharine) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2012.11.01 13:23:30
*A tömeg még mindig nő. Türelmetlenkedik. Werisa is várja, hogy bemondják végre azt a rendkívül fontos hírt, mert már szívesen arrébb állna. *
~ Lövésem sincs, mi lesz. ~
* Szorongatja az íját, kezdi nyomasztani a tömeg. Egyre csak bambulja az emelvényt, hogy mikor kezdenek hozzá a beszédhez. Így aztán azt sem veszi észre, amikor egy férfi lép hozzá:*
- Bocsásson meg, Hölgyem...Nem tudod, hogy mi van itt készülőben?
*Werisa megrezzen, de hamar összeszedi magát. Mivel a férfi végül tegeződött, megkockáztatja ő is:*
- Sajnálom, nem tudom én sem. Már várok egy ideje, de nem történt semmi, mint láthatod. *válaszol a lány, majd ő is kérdez* - Szerinted sem lesz túl kellemes, amit bejelentenek?
*Werisa arcán egy halovány mosoly jelenik meg. Végignéz a férfin, majd leveszi róla a tekintetét. Tovább fürkészi a tömeget.*
A hozzászólás írója (Werisa Asharine) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2012.11.01 13:23:30
3126. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2012-11-01 12:08:47
Üzenet elküldve: 2012-11-01 12:08:47
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 24
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 24
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Szelíd
// A Sötét Vérvonal - Gyülekező //
*Ahogy beérnek a városba, a nemesasszony arcán halvány megkönnyebülés suhan át. Már csak ezt a fertőt kell maguk mögött tudniuk, azután még egy rövidke ösvény és otthon vannak. Egész éjszakányi út áll már mögöttük, tehát Gael nem éppen mondható kipihentnek. De úgy látszik ma a sors minden erejével őket akadályozza.
A főtérre érkezvén hatalmas embertömeg esik közéjük és céljuk közé. A hölgy és kísérője döbbent arccal pásztázza a népet. Mindkettőjük fejében megfordul a kérdés, "Vajon mi folyik itt?" de nem tulajdonítanak ennek ugyanakkora jelentőséget. A kistermetű férfialak egyenesen a tömegbe hajtja szürke hátasát. Az előttük ácsorgó emberek, ha tiltakozva, szidalmazva is, de kénytelenek utat engedni neki. Észrevéve, hogy a hölgy nem követi, megtorpan és ellenkezést nem tűrő hangon szól.*
- Asszonyom!
- Várjunk még...
*A kísérő arca elsötétül és visszaléptet a büszke nőalakhoz, ki karcsú, palomino hátason foglal helyet.*
- A látszat ellenében itt nem te parancsolsz, 'úrnő'...
*Hangja az utolsó szón kaján módon elcsámcsog, nem lehet nem érezni az iróniát. A hölgy elfordítja tekintetét az emelvényről, dacosan pillant a kísérőre.*
- Hadd emlékeztesselek... Mégcsak a hátas sem a tiéd. Semmi sem a tiéd.
*Szúr bele még egyet a 'szolga'. Gael még mindig nem válaszol semmit. Néhány pillanat erejéig azzal a bizonyos velőig hatoló pillantásával mered rá, majd - mint aki hirtelen felindulásból dönt valamiről - a férfi kezébe nyomja a kantárszárat. Lepattan a lóról és eltűnik a tömegben. A kísérőnek így esélye sem lesz megtalálni. De ahogy a nő ismeri, nem is fog ezzel vacakolni, egyszerűen haza fog indulni. Őt nem fogja érni megtorlás. Gaellel ellentétben.
A tömeg, a pórnép legközepén a nő máris ideges. Elővigyázatossából fejére emeli csuklyáját, így aligha fog tudni bárki is lekövetkeztetni akármit. A nő most csupán egy fekete köpenybe burkolt alak, szép arccal. Ha nem lenne a köpeny, ennél sokkal többet lehetne megtudni róla, kérdés nélkül. A lady ez alkalommal szürkéskék, de elegáns és finom téli utazóruhát, és hosszú, bundás csizmát visel. Útjuk rendeltetése miatt most mellőzte az ékszereket. Haja szokásához híven kiengedve omlik alá.
Idegessége ellenére mégis van, mi nyugtatólag hat. Oldalán ott lóg kedvenc kardja, mi szokatlanul könnyű és keskeny pengéjű. És ha ez még nem lenne elég, a ruha alatt, lábszárára szíjazva ott van hosszú pengéjű tőre. A karddal a feltételezésekkel ellenben jól bánik, ennek a tevékenységnek is pontosan annyi időt szentelt, mint számos másik 'divat' hobbijának.*
*Ahogy beérnek a városba, a nemesasszony arcán halvány megkönnyebülés suhan át. Már csak ezt a fertőt kell maguk mögött tudniuk, azután még egy rövidke ösvény és otthon vannak. Egész éjszakányi út áll már mögöttük, tehát Gael nem éppen mondható kipihentnek. De úgy látszik ma a sors minden erejével őket akadályozza.
A főtérre érkezvén hatalmas embertömeg esik közéjük és céljuk közé. A hölgy és kísérője döbbent arccal pásztázza a népet. Mindkettőjük fejében megfordul a kérdés, "Vajon mi folyik itt?" de nem tulajdonítanak ennek ugyanakkora jelentőséget. A kistermetű férfialak egyenesen a tömegbe hajtja szürke hátasát. Az előttük ácsorgó emberek, ha tiltakozva, szidalmazva is, de kénytelenek utat engedni neki. Észrevéve, hogy a hölgy nem követi, megtorpan és ellenkezést nem tűrő hangon szól.*
- Asszonyom!
- Várjunk még...
*A kísérő arca elsötétül és visszaléptet a büszke nőalakhoz, ki karcsú, palomino hátason foglal helyet.*
- A látszat ellenében itt nem te parancsolsz, 'úrnő'...
*Hangja az utolsó szón kaján módon elcsámcsog, nem lehet nem érezni az iróniát. A hölgy elfordítja tekintetét az emelvényről, dacosan pillant a kísérőre.*
- Hadd emlékeztesselek... Mégcsak a hátas sem a tiéd. Semmi sem a tiéd.
*Szúr bele még egyet a 'szolga'. Gael még mindig nem válaszol semmit. Néhány pillanat erejéig azzal a bizonyos velőig hatoló pillantásával mered rá, majd - mint aki hirtelen felindulásból dönt valamiről - a férfi kezébe nyomja a kantárszárat. Lepattan a lóról és eltűnik a tömegben. A kísérőnek így esélye sem lesz megtalálni. De ahogy a nő ismeri, nem is fog ezzel vacakolni, egyszerűen haza fog indulni. Őt nem fogja érni megtorlás. Gaellel ellentétben.
A tömeg, a pórnép legközepén a nő máris ideges. Elővigyázatossából fejére emeli csuklyáját, így aligha fog tudni bárki is lekövetkeztetni akármit. A nő most csupán egy fekete köpenybe burkolt alak, szép arccal. Ha nem lenne a köpeny, ennél sokkal többet lehetne megtudni róla, kérdés nélkül. A lady ez alkalommal szürkéskék, de elegáns és finom téli utazóruhát, és hosszú, bundás csizmát visel. Útjuk rendeltetése miatt most mellőzte az ékszereket. Haja szokásához híven kiengedve omlik alá.
Idegessége ellenére mégis van, mi nyugtatólag hat. Oldalán ott lóg kedvenc kardja, mi szokatlanul könnyű és keskeny pengéjű. És ha ez még nem lenne elég, a ruha alatt, lábszárára szíjazva ott van hosszú pengéjű tőre. A karddal a feltételezésekkel ellenben jól bánik, ennek a tevékenységnek is pontosan annyi időt szentelt, mint számos másik 'divat' hobbijának.*
3125. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2012-11-01 12:04:47
Üzenet elküldve: 2012-11-01 12:04:47
Rang: Játékos
IC üzenetek: 50
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 50
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Szelíd
// A Sötét Vérvonal - Gyülekező //
* A szegénynegyedből lassan, komótosan kilépő páncélos ork figyelmét felkelti a tömeg, az építkezés. Nem igazán örül neki, hogy ez a sok ember itt van, és nehezebb lesz átvágni rajtuk, mint egyébként az üres főtéren. Előző kalandján gondolkodva lépked az emberek között, majd megpillantja Umont, aki az árvaháznál is ott volt. Nem szól hozzá, csak egyszerűen elmegy mellette. Nem hagyja hidegen a készülődés, ezért a távolabbi csücskön keres valami ülőalkalmatosságot, már ideje megpihenni a múltkori kemény időszak után. Le is ül, hosszú kardját előveszi, majd rátámasztja kezét, enyhén rádől, kék szemeivel fürkészi az embereket, tündéket, lényeket.*
" Hm. Legalább egy kis aranyat szerezhettem volna. Miért gondolják, hogy az ingyen munkának van értelme? Nemességből? Abból nem lehet jól lakni. Értelmetlen. Lassan munkát kéne szereznem, mert anélkül csak úgy szerezhetek, ha megölök valakit, és kirabolom. Talán. De az szánalmas. Majd meglátjuk. A tartalékaim még felélem, aztán meglátjuk.
Ez a sok ember, ez a színpad. Nem régóta vagyok ebben a városban, de ilyet még nem láttam. Valami készül, és ez a valami nem biztos, hogy jó. Valami van a levegőben, ami aggaszt. "
* Gondolataiba merülve Regneto pihenget egy padon, még meggondolja a városból való távozást. *
* A szegénynegyedből lassan, komótosan kilépő páncélos ork figyelmét felkelti a tömeg, az építkezés. Nem igazán örül neki, hogy ez a sok ember itt van, és nehezebb lesz átvágni rajtuk, mint egyébként az üres főtéren. Előző kalandján gondolkodva lépked az emberek között, majd megpillantja Umont, aki az árvaháznál is ott volt. Nem szól hozzá, csak egyszerűen elmegy mellette. Nem hagyja hidegen a készülődés, ezért a távolabbi csücskön keres valami ülőalkalmatosságot, már ideje megpihenni a múltkori kemény időszak után. Le is ül, hosszú kardját előveszi, majd rátámasztja kezét, enyhén rádől, kék szemeivel fürkészi az embereket, tündéket, lényeket.*
" Hm. Legalább egy kis aranyat szerezhettem volna. Miért gondolják, hogy az ingyen munkának van értelme? Nemességből? Abból nem lehet jól lakni. Értelmetlen. Lassan munkát kéne szereznem, mert anélkül csak úgy szerezhetek, ha megölök valakit, és kirabolom. Talán. De az szánalmas. Majd meglátjuk. A tartalékaim még felélem, aztán meglátjuk.
Ez a sok ember, ez a színpad. Nem régóta vagyok ebben a városban, de ilyet még nem láttam. Valami készül, és ez a valami nem biztos, hogy jó. Valami van a levegőben, ami aggaszt. "
* Gondolataiba merülve Regneto pihenget egy padon, még meggondolja a városból való távozást. *
3124. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2012-10-31 14:40:49
Üzenet elküldve: 2012-10-31 14:40:49
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 1
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 1
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
*Az őszi nap már érinti a horizontot, mikor a fáradt utazó, Heyn megérkezik Arthenior kapuihoz. Zihálva veszi a levegőt, és mintha az ásító őrök mozognának szikrázóan kék szemei előtt. Próbál nyelni egyet, de olyan száraz a torka, mintha ezer éve nem ivott volna. A főtéren lát szökőkutat, ezért már nyúl is kulacsához, de előbb az őrök mustráló tekintetével kell megküzdenie, akik eldöntik, mennyire tűnik a lány veszélyesnek. Van íja, és tőrje, de az őrök tovább engedik, mert nem tűnik gyilkolászós fajtának.* ~Na persze, nem mindenki lehet külsőre is amazon!~ *Gondolja, tudván, bájos külseje nem épp fenyegető. A szökőkút felé vezető úton egy hústorony majdnem ellöki, de Heyn reflexből előrántja a tőrjét, ezzel kisebb vágást döfve a férfi karjába. Láthatóan részeg, ezért meg sem érzi igazán, ezért az elf nő észrevétlenül jut a vízhez, feltölti kulacsát, majd nagyot kortyol belőle. Cserepes ajkainak megváltást jelent a friss folyadék. Felsóhajt, majd telt ajkairól letörli a célt tévesztett vízcseppet. Ezután fürge léptekkel a Pegazus fogadó felé veszi az irányt, néha elcsenve a gyanútlan lényektől értékeiket.*
3123. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2012-10-31 14:08:31
Üzenet elküldve: 2012-10-31 14:08:31
Rang: Játékos
IC üzenetek: 178
OOC üzenetek: 88
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 178
OOC üzenetek: 88
Játékstílus: Szelíd
// A Sötét Vérvonal - Gyülekező //
*A téren át akarna sétálni, amikor a szegénynegyedből kilép. A fogadó felé haladna, ám meglepetésére a macskaköves placcon emberek gyülekeznek, méghozzá nem kis számban. Abel rosszat sejt, szemöldökét ráncolja. A tömeg szélén, egészen a házak falához simulva halad, nem keresi a bajt, a tumultusba bemenni pedig főleg nem akar. Rosszul van ettől a rengeteg embertől. Hátáról lekapja az íjat, nehogy valaki bele találjon ütközni, kezében viszi. Egészen közel jutott a fogadóhoz, ám most már felkorbácsolták kíváncsiságát, kint marad. A falat egy elf-szerű, fiatal nő /Werisa/ támasztja. Hozzálép, kissé bizonytalanul.*
- Bocsásson meg, Hölgyem, *Szólítja meg. Minthogy fiatalnak nézi a nőt, elhagyja az udvariassági formákat.* - Nem tudod, hogy mi van itt készülőben?
*Akár tudja a nő, akár nem, ott marad mellette, az esetleges válasz után a színpad felé fordul. Szeme sarkából pillant csak a fogadó ajtajára. Lemondóan sóhajt, ma sem lesz sör, ma sem lesz fürdés. Szomorú az ilyesmi*
*A téren át akarna sétálni, amikor a szegénynegyedből kilép. A fogadó felé haladna, ám meglepetésére a macskaköves placcon emberek gyülekeznek, méghozzá nem kis számban. Abel rosszat sejt, szemöldökét ráncolja. A tömeg szélén, egészen a házak falához simulva halad, nem keresi a bajt, a tumultusba bemenni pedig főleg nem akar. Rosszul van ettől a rengeteg embertől. Hátáról lekapja az íjat, nehogy valaki bele találjon ütközni, kezében viszi. Egészen közel jutott a fogadóhoz, ám most már felkorbácsolták kíváncsiságát, kint marad. A falat egy elf-szerű, fiatal nő /Werisa/ támasztja. Hozzálép, kissé bizonytalanul.*
- Bocsásson meg, Hölgyem, *Szólítja meg. Minthogy fiatalnak nézi a nőt, elhagyja az udvariassági formákat.* - Nem tudod, hogy mi van itt készülőben?
*Akár tudja a nő, akár nem, ott marad mellette, az esetleges válasz után a színpad felé fordul. Szeme sarkából pillant csak a fogadó ajtajára. Lemondóan sóhajt, ma sem lesz sör, ma sem lesz fürdés. Szomorú az ilyesmi*
3122. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2012-10-31 10:26:30
Üzenet elküldve: 2012-10-31 10:26:30
Rang: Játékos
IC üzenetek: 8
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 8
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Szelíd
//A Sötét Vérvonal - Gyülekező//
*Werisa, látván, hogy a Pegazusból szépen lassan kiszállingózik minden ember, így hát ő is fölkerekedett, hogy meglesse, mi készülődik odakint. Mikor kilép a fogadóból, azonnal észreveszi a tér közepén fölállított emelvényt vagy színpadot, melyet türelmetlen tömeg vesz körül. Valamiért rossz előérzete támad. Arrébb megy az ajtótól, majd úgy dönt, hogy inkább támasztja a falat. Jól elhelyezkedett, megfelelően látja onnan a színpadot, bár egy-egy magasabb teremtés belelógott a képbe.*
~ Vajon mit fognak velünk közölni? ~
*Ő is elkezd türelmetlenkedni. A tömegben dulakodás alakul ki, mindenki próbál legelőre furakodni. Az előrenyomulást fölöslegesnek tartja, hátrébb is lehet majd hallani, amit bemondanak.*
~ Nyomós oka lehet, hogy így összehívják az egész várost ~
*Eközben pedig csak gyűl a térre a kíváncsiskodó tömeg.
*Werisa, látván, hogy a Pegazusból szépen lassan kiszállingózik minden ember, így hát ő is fölkerekedett, hogy meglesse, mi készülődik odakint. Mikor kilép a fogadóból, azonnal észreveszi a tér közepén fölállított emelvényt vagy színpadot, melyet türelmetlen tömeg vesz körül. Valamiért rossz előérzete támad. Arrébb megy az ajtótól, majd úgy dönt, hogy inkább támasztja a falat. Jól elhelyezkedett, megfelelően látja onnan a színpadot, bár egy-egy magasabb teremtés belelógott a képbe.*
~ Vajon mit fognak velünk közölni? ~
*Ő is elkezd türelmetlenkedni. A tömegben dulakodás alakul ki, mindenki próbál legelőre furakodni. Az előrenyomulást fölöslegesnek tartja, hátrébb is lehet majd hallani, amit bemondanak.*
~ Nyomós oka lehet, hogy így összehívják az egész várost ~
*Eközben pedig csak gyűl a térre a kíváncsiskodó tömeg.
3121. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2012-10-31 01:11:34
Üzenet elküldve: 2012-10-31 01:11:34
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 95
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 95
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Szelíd
*Az őszi nap unottan fúj keresztül az artheniori úton, s a téren.
Az őrség hasonló jó hangulatban álldogál a falak tövében. Unva a fejüket illetve sisakjukat, ám hirtelen az egyik őr kiszúr valamit...
Egy ütemesen vágtató lovag, hátán egy ismerős idegennel.
A szemfüles őr odakiált a többieknek.*
-Ezer pokol vigyázzba... tényleg igaz, hogy hazatér...
*Mondja, mire a másik rostélyos odaszól.*
-Annyi sötételf van itt már lassan... és pont Ő hiányzik mi nekünk.
*Mondja, majd mire feltekint már mindenki síri csöndben áll és szeme a sötét lovagra szegeződik.
Ser Lazzur... Dwirinthalenre.*
-Igen én hiányzok magának... legalább mostantól egyenesbe vágja magát ha őrködik...
*Mondja ridegen az őrnek, mire az hátrébb lép és utat hagy neki és nyergesének, a fekete Cleonak.*
-Uram jó Önt ismét erre-
*Azzal felemeli páncélos ujjait Lazzur és így szól kelletlenül.*
-Nem kell köszönöm... tudom, hogy egy kanál vízbe meg bírnának fojtani. Nem azért vagyok itt, hogy háborúba vigyem önöket...
*Erre egy-két őr megkönnyebbül, mire az egyik orra alatt dörmögi.*
-Szerencsédre...
*Erre élesen és kérlelhetetlenül visszaszól.*
-A maga szerencséjére... fiam. Takarodjon és mossa meg a sisakját inkább a kútban. Csupa galamb ürülék...
*Azzal beléptet büszkén lovával a főtérre és éles tekintetével a szegénynegyed felé indul, mire az egyik lelkes Őr utána indul.*
-Uram sokat meséltek már Önről... igaz, hogy két hegyi barbárt egy lándzsával döfött át és hogy-
*Azzal ismét beleszól kelletlenül a páncélos sötételf.*
-Az is igaz, hogy két nővel is megcsináltam ugyanezt... de arról nem szól a fáma.
*Közben nyugodtan vizsgálgatja a város főterét és léptet tovább oldalán az őrrel. Rég járt már erre, de nem hitte, hogy egy hadjáratot ott hagy egy levél miatt... egy egészen érdekes levél miatt.
Láthatóan mindent magával hozott a háborúból. Tornasisakját, térképeit, könyveit, mérőeszközeit... fura egy alak. Egy gyilkológép, aki csillagászatot és borászatot tanulmányoz, valamint odavan a hadi taktikákért...*
Az őrség hasonló jó hangulatban álldogál a falak tövében. Unva a fejüket illetve sisakjukat, ám hirtelen az egyik őr kiszúr valamit...
Egy ütemesen vágtató lovag, hátán egy ismerős idegennel.
A szemfüles őr odakiált a többieknek.*
-Ezer pokol vigyázzba... tényleg igaz, hogy hazatér...
*Mondja, mire a másik rostélyos odaszól.*
-Annyi sötételf van itt már lassan... és pont Ő hiányzik mi nekünk.
*Mondja, majd mire feltekint már mindenki síri csöndben áll és szeme a sötét lovagra szegeződik.
Ser Lazzur... Dwirinthalenre.*
-Igen én hiányzok magának... legalább mostantól egyenesbe vágja magát ha őrködik...
*Mondja ridegen az őrnek, mire az hátrébb lép és utat hagy neki és nyergesének, a fekete Cleonak.*
-Uram jó Önt ismét erre-
*Azzal felemeli páncélos ujjait Lazzur és így szól kelletlenül.*
-Nem kell köszönöm... tudom, hogy egy kanál vízbe meg bírnának fojtani. Nem azért vagyok itt, hogy háborúba vigyem önöket...
*Erre egy-két őr megkönnyebbül, mire az egyik orra alatt dörmögi.*
-Szerencsédre...
*Erre élesen és kérlelhetetlenül visszaszól.*
-A maga szerencséjére... fiam. Takarodjon és mossa meg a sisakját inkább a kútban. Csupa galamb ürülék...
*Azzal beléptet büszkén lovával a főtérre és éles tekintetével a szegénynegyed felé indul, mire az egyik lelkes Őr utána indul.*
-Uram sokat meséltek már Önről... igaz, hogy két hegyi barbárt egy lándzsával döfött át és hogy-
*Azzal ismét beleszól kelletlenül a páncélos sötételf.*
-Az is igaz, hogy két nővel is megcsináltam ugyanezt... de arról nem szól a fáma.
*Közben nyugodtan vizsgálgatja a város főterét és léptet tovább oldalán az őrrel. Rég járt már erre, de nem hitte, hogy egy hadjáratot ott hagy egy levél miatt... egy egészen érdekes levél miatt.
Láthatóan mindent magával hozott a háborúból. Tornasisakját, térképeit, könyveit, mérőeszközeit... fura egy alak. Egy gyilkológép, aki csillagászatot és borászatot tanulmányoz, valamint odavan a hadi taktikákért...*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7361-7380 , 7381-7400 , 7401-7420 , 7421-7440 , 7441-7460 , 7461-7480 , 7481-7500 , 7501-7520 , 7521-7540 , 7541-7560 , 7561-7580 , 7581-7600 , 7601-7620 , 7621-7640 , 7641-7660 , 7661-7680 , 7681-7700 , 7701-7720 , 7721-7740 , 7741-7760 , 7761-7780 , 7781-7800 , 7801-7820 , 7821-7840 , 7841-7860 , 7861-7880 , 7881-7900 , 7901-7920 , 7921-7940 , 7941-7960 , 7961-7980 , 7981-8000 , 8001-8020 , 8021-8040 , 8041-8060 , 8061-8080 , 8081-8100 , 8101-8120 , 8121-8140 , 8141-8160 , 8161-8180 , 8181-8200 , 8201-8220 , 8221-8240 , 8241-8260 , 8261-8280 , 8281-8300 , 8301-8320 , 8321-8340 , 8341-8360 , 8361-8380 , 8381-8400 , 8401-8420 , 8421-8440 , 8441-8460 , 8461-8480 , 8481-8500 , 8501-8520 , 8521-8540 , 8541-8560 , 8561-8580 , 8581-8600 , 8601-8620 , 8621-8640 , 8641-8660 , 8661-8680 , 8681-8700 , 8701-8720 , 8721-8740 , 8741-8760 , 8761-8780 , 8781-8800 , 8801-8820 , 8821-8840 , 8841-8860 , 8861-8880 , 8881-8900 , 8901-8920 , 8921-8940 , 8941-8960 , 8961-8980 , 8981-9000 , 9001-9020 , 9021-9040 , 9041-9060 , 9061-9080 , 9081-9100 , 9101-9120 , 9121-9140 , 9141-9160 , 9161-9180 , 9181-9200 , 9201-9220 , 9221-9240 , 9241-9260 , 9261-9280 , 9281-9300 , 9301-9320 , 9321-9340 , 9341-9360 , 9361-9380 , 9381-9400 , 9401-9420 , 9421-9440 , 9441-9460 , 9461-9480 , 9481-9500 , 9501-9520 , 9521-9540 , 9541-9560 , 9561-9580 , 9581-9600 , 9601-9620 , 9602-9621