Archívum - Arthenior - Arthenior főtere
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Kedves Kalandozó!
Úgy látszik, betévedtél a könyvtár legeldugottabb termébe. Ahhoz képest, milyen apró ajtó vezetett ide, láthatod, hogy a hely hatalmas. Nagyobb, mint bármely másik terem, nagyobb, mint maga a könyvtár, a templom, és talán nagyobb, mint maga Arthenior. Úgy bizony! Amit magad előtt látsz, az nem más, mint évtizedek hamisítatlan történelme. Háborúk, lázadások, isteni csaták, és minden, amiről eddig csak pletykákból hallottál, most kitárul a szemeid előtt. Persze senkinek nem lenne ideje ezt mind elolvasni, ahhoz még az elfek élete is rövid. Viszont ha valami specifikusat keresel, a könyvtárosok segíthetnek megtalálni. Bánj tisztelettel az itt található tekercsekkel! Ezek nélkül az események nélkül te sem állhatnál ma Lanawin földjén. Ne koszold össze, ne hagyj szamárfület a sarkán, és mindig oda tedd vissza, ahonnan levetted! Ne feledd: talán azt hiszed, biztos talajon állsz, de az csak a tegnapi sár, amely szilárdnak tetteti magát!
A nagyterembe!
Valamelyik kisebb terem:
Kedves Kalandozó!
Úgy látszik, betévedtél a könyvtár legeldugottabb termébe. Ahhoz képest, milyen apró ajtó vezetett ide, láthatod, hogy a hely hatalmas. Nagyobb, mint bármely másik terem, nagyobb, mint maga a könyvtár, a templom, és talán nagyobb, mint maga Arthenior. Úgy bizony! Amit magad előtt látsz, az nem más, mint évtizedek hamisítatlan történelme. Háborúk, lázadások, isteni csaták, és minden, amiről eddig csak pletykákból hallottál, most kitárul a szemeid előtt. Persze senkinek nem lenne ideje ezt mind elolvasni, ahhoz még az elfek élete is rövid. Viszont ha valami specifikusat keresel, a könyvtárosok segíthetnek megtalálni. Bánj tisztelettel az itt található tekercsekkel! Ezek nélkül az események nélkül te sem állhatnál ma Lanawin földjén. Ne koszold össze, ne hagyj szamárfület a sarkán, és mindig oda tedd vissza, ahonnan levetted! Ne feledd: talán azt hiszed, biztos talajon állsz, de az csak a tegnapi sár, amely szilárdnak tetteti magát!
A nagyterembe!
Valamelyik kisebb terem:
<< Előző oldal - Mostani oldal: 181 (3601. - 3620. üzenet)Oldal váltása: - Következő oldal >>
3620. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2013-05-02 16:08:06
Üzenet elküldve: 2013-05-02 16:08:06
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 77
OOC üzenetek: 180
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 77
OOC üzenetek: 180
Játékstílus: Vakmerő
//Aeris Mentha, Bacara Metod//
*A igenlő válaszokat halva némileg meglepődik, mert azt hitte győzködnie fog kelleni a lányokat, de azonnal belementek ami jó úgy sem szeret beszélni, inkább a hallgatás. Ezután figyeli Metodot és indulna is utána, de a földön fekvő kés elvonja a figyelmét mivel ez megmagyarázza Metod cselekedeteit. Pillanatnyi gondolkodás odamegy a földön heverő késhez és fölveszi és ellenőrzi élét majd a súlypontjának elhelyezkedését és egyszerűen a elteszi a köpenyébe. Miután ez megvan a fél-elf felé fordul és megszólal mély hangján.*-Mehetünk?-*Választ sem várva belekarol és vezeti a sebesülése ellenére gyorsan mozgó leányzó után. Míg haladnak bemutatkozik*-Eritonnak hívnak, és a téged, hogyan szólíthatlak?
A hozzászólás írója (Ingrtan Eriton) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2013.05.02 16:34:53
*A igenlő válaszokat halva némileg meglepődik, mert azt hitte győzködnie fog kelleni a lányokat, de azonnal belementek ami jó úgy sem szeret beszélni, inkább a hallgatás. Ezután figyeli Metodot és indulna is utána, de a földön fekvő kés elvonja a figyelmét mivel ez megmagyarázza Metod cselekedeteit. Pillanatnyi gondolkodás odamegy a földön heverő késhez és fölveszi és ellenőrzi élét majd a súlypontjának elhelyezkedését és egyszerűen a elteszi a köpenyébe. Miután ez megvan a fél-elf felé fordul és megszólal mély hangján.*-Mehetünk?-*Választ sem várva belekarol és vezeti a sebesülése ellenére gyorsan mozgó leányzó után. Míg haladnak bemutatkozik*-Eritonnak hívnak, és a téged, hogyan szólíthatlak?
A hozzászólás írója (Ingrtan Eriton) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2013.05.02 16:34:53
3619. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2013-05-01 19:15:57
Üzenet elküldve: 2013-05-01 19:15:57
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 81
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 81
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Aeris Mentha,Ingrtan Eriton//
*Rendkívül meglepi a férfi viselkedése, de nem lesz dühös miatta, bár gyűlöli, ha valaki közel hajol hozzá. Igazából tetszik neki a fiú bátorsága. Az elf-lány még rá sem mer igazán nézni. *
~ Cöhh, úgy viselkedik, mintha árthatnék neki, azonban bizonyára ő is tudja, hogy fegyvertelen vagyok. Miért nem bátorodik fel? Most már úgy is mindegy. A büszkeségem romokban, a lábam sincs valami túl jól, bár már enyhült a fájdalom, az igaz. Ráadásul még éhes is vagyok. ~
* Ebben a pillanatban érzi, hogy a gyomorsav feszegeti a gyomorfalát és alig tudja elhinni, hogy nem lyukad ki mindjárt. Akkorát kordul a gyomra, hogy a két személy mellette nagyot ugrik az ijedségtől, mint egy nyúl, amikor kiugrasztják a bokorból. Ez tetszik neki és elmosolyodik, megvillantva gyönyörű egyenes fogsorát. Bár nem igazán teszik neki az ötlet, hogy társaságban egyen és igyon végül is úgy dönt elfogadja az elf meghívását. De mielőtt szóra nyithatná a száját, hirtelen eszébe jut, hogy ismét szabályt készül megszegni. Sose bízz idegenekben! Hosszasan átgondolja mit mondjon. *
~ Nem tűnik valami vérszomjasnak, és megnézte a sebemet. Bár az igaz, hogy nem mondott valami hasznosat, mivel arra én is rájöttem, hogy túl fogom élni. Ennél súlyosabb sérülésbe sem haltam bele és ráadásul éhes vagyok. De, enni tudok egyedül is, nem muszáj nekem velük együtt enni. ~
* Viszont most valahogy kedve támad beszélgetni velük és iszogatni, szórakozni egy kicsit. *
~ Úgy sem alakult jól eddig a napom. Semmi garancia rá, hogy velük jobb lesz a nap hátralevő része, de egy próbát megér. ~
* Végiggondolja, hogy mennyi pénz van most nála. Emlékszik, hogy mikor visszament a házba eltett pár aranyat, szóval minden rendben. Ha nem lenne elég akkor meg csak meghívatja magát. Ez a taktikája mindig beválik, mivel nem nagyon mer neki senki ellent mondani. Félnek tőle, és ez így van rendjén. *
~ Ha meg mégsem megbízható az elf-fiú nincs mit tenni, vállalom a hibámért a büntetést, amit a sorstól kapok. ~
* Elmosolyodik és csengő, nőies hangján szólal meg, melyet ritkán használ. *
- Akkor már együnk is valamit. Éhen halok!
* Aztán határozottan elindul a fogadó irányába, nem törődve azzal, hogy a másik kettő követi-e. Kis idő után rájön, hogy még be sem mutatkozott. Majd hátrakiált a válla fölött. * -Egyébként, Bacara Metod vagyok!
A hozzászólás írója (Bacara Metod) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2013.05.01 19:21:24
*Rendkívül meglepi a férfi viselkedése, de nem lesz dühös miatta, bár gyűlöli, ha valaki közel hajol hozzá. Igazából tetszik neki a fiú bátorsága. Az elf-lány még rá sem mer igazán nézni. *
~ Cöhh, úgy viselkedik, mintha árthatnék neki, azonban bizonyára ő is tudja, hogy fegyvertelen vagyok. Miért nem bátorodik fel? Most már úgy is mindegy. A büszkeségem romokban, a lábam sincs valami túl jól, bár már enyhült a fájdalom, az igaz. Ráadásul még éhes is vagyok. ~
* Ebben a pillanatban érzi, hogy a gyomorsav feszegeti a gyomorfalát és alig tudja elhinni, hogy nem lyukad ki mindjárt. Akkorát kordul a gyomra, hogy a két személy mellette nagyot ugrik az ijedségtől, mint egy nyúl, amikor kiugrasztják a bokorból. Ez tetszik neki és elmosolyodik, megvillantva gyönyörű egyenes fogsorát. Bár nem igazán teszik neki az ötlet, hogy társaságban egyen és igyon végül is úgy dönt elfogadja az elf meghívását. De mielőtt szóra nyithatná a száját, hirtelen eszébe jut, hogy ismét szabályt készül megszegni. Sose bízz idegenekben! Hosszasan átgondolja mit mondjon. *
~ Nem tűnik valami vérszomjasnak, és megnézte a sebemet. Bár az igaz, hogy nem mondott valami hasznosat, mivel arra én is rájöttem, hogy túl fogom élni. Ennél súlyosabb sérülésbe sem haltam bele és ráadásul éhes vagyok. De, enni tudok egyedül is, nem muszáj nekem velük együtt enni. ~
* Viszont most valahogy kedve támad beszélgetni velük és iszogatni, szórakozni egy kicsit. *
~ Úgy sem alakult jól eddig a napom. Semmi garancia rá, hogy velük jobb lesz a nap hátralevő része, de egy próbát megér. ~
* Végiggondolja, hogy mennyi pénz van most nála. Emlékszik, hogy mikor visszament a házba eltett pár aranyat, szóval minden rendben. Ha nem lenne elég akkor meg csak meghívatja magát. Ez a taktikája mindig beválik, mivel nem nagyon mer neki senki ellent mondani. Félnek tőle, és ez így van rendjén. *
~ Ha meg mégsem megbízható az elf-fiú nincs mit tenni, vállalom a hibámért a büntetést, amit a sorstól kapok. ~
* Elmosolyodik és csengő, nőies hangján szólal meg, melyet ritkán használ. *
- Akkor már együnk is valamit. Éhen halok!
* Aztán határozottan elindul a fogadó irányába, nem törődve azzal, hogy a másik kettő követi-e. Kis idő után rájön, hogy még be sem mutatkozott. Majd hátrakiált a válla fölött. * -Egyébként, Bacara Metod vagyok!
A hozzászólás írója (Bacara Metod) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2013.05.01 19:21:24
3618. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2013-05-01 13:10:28
Üzenet elküldve: 2013-05-01 13:10:28
Rang: Játékos
IC üzenetek: 100
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 100
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Vakmerő
// Henua és Pyrkon //
*Hátulról nézi végig a fogadóban rögtönzött, egyoldalú versenyt, meg is mosolyogtatja a dolog. Pyrkon újabb színpadias mozdulatára pedig még szélesebbre húzódik a szája, miközben kisétál mellette az ajtón. A legújabb elnevezést hallva még meg is csóválja a fejét, egy hosszú pislogás kíséretében.*
~ Hát kitartó annyi szent ~
*Vigyorog magában. Ő maga jól állja a szemkontaktust, sőt ha észreveszi hogy a férfi őt bámulja szándékosan fúrja tekintetét szemeibe, és kényelmesen kivárja hogy Pyrkon forduljon el előbb. Elpirulni? Zavarba jönni? Nem igazán az ő asztala... Inkább pont arra játszik hogy a férfit hozza zavarba.*
~ Mágiát tanulnak? ~
*Kissé meglepődik amikor ezt hallja.*
~ Vajon milyen szinten lehetnek? ~
*Nem nézte volna ki belőlük, ezzel is csak erősödik benne a "Mindig légy résen!" és a "Ne ítélj a külső alapján!" mottó amit anyja próbált belenevelni.*
- El kell hogy keserítsem az urakat.
*Nem tudja miért magázódik, de ha már így kezdte a fogadóban, most már marad ennél*
- Ebben a témában nem leszek jó társaság, csak hallomásból ismerem a varázslatot. De szívesen elkísérem önöket bárhová, legalább talán látok valami érdekeset.
*Hátulról nézi végig a fogadóban rögtönzött, egyoldalú versenyt, meg is mosolyogtatja a dolog. Pyrkon újabb színpadias mozdulatára pedig még szélesebbre húzódik a szája, miközben kisétál mellette az ajtón. A legújabb elnevezést hallva még meg is csóválja a fejét, egy hosszú pislogás kíséretében.*
~ Hát kitartó annyi szent ~
*Vigyorog magában. Ő maga jól állja a szemkontaktust, sőt ha észreveszi hogy a férfi őt bámulja szándékosan fúrja tekintetét szemeibe, és kényelmesen kivárja hogy Pyrkon forduljon el előbb. Elpirulni? Zavarba jönni? Nem igazán az ő asztala... Inkább pont arra játszik hogy a férfit hozza zavarba.*
~ Mágiát tanulnak? ~
*Kissé meglepődik amikor ezt hallja.*
~ Vajon milyen szinten lehetnek? ~
*Nem nézte volna ki belőlük, ezzel is csak erősödik benne a "Mindig légy résen!" és a "Ne ítélj a külső alapján!" mottó amit anyja próbált belenevelni.*
- El kell hogy keserítsem az urakat.
*Nem tudja miért magázódik, de ha már így kezdte a fogadóban, most már marad ennél*
- Ebben a témában nem leszek jó társaság, csak hallomásból ismerem a varázslatot. De szívesen elkísérem önöket bárhová, legalább talán látok valami érdekeset.
3617. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2013-05-01 02:59:54
Üzenet elküldve: 2013-05-01 02:59:54
Rang: Játékos
IC üzenetek: 288
OOC üzenetek: 57
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 288
OOC üzenetek: 57
Játékstílus: Szelíd
// Nara Ronx és Pyrkon Dravok //
*Pyrkon Dravok nemhogy követi a gnómot az ajtó felé, de még le is előzi, aztán furcsán vigyorog. Mint aki most nyerte meg a lóversenyt.*
"Hát egyre szórakoztatóbb ez a figura! Nem mintha az akarna lenni, de egyszerűen komikus jelenség."
*A fogadó ajtaja nagyon nyikorog, erre is ráférne egy olajozás. Tikron a városban hallott már ilyen ajtókat. Talán nincs elég olaj a piactéren és így spórolnak.
Pyrkon ismét beveti színpadias mozgását, ahogy Nara előtt kitárja az ajtót. Ahogy bűvészek szoktak egy-egy jól sikerült mutatvány után, úgy hajol meg.
Ezután, ahogy kiérnek a főtérre, a magas ember szinte nyálát csorgatva nézi a kis hölgy domborulatait. Annyira lenyűgözték, hogy dadogva teszi fel a kérdést a gnómnak, hogy mi lenne, ha a templomba is elmennének.*
- Én is járok oda, csak én a levegőmágiát tanulom. Itt ahhoz értenek a legjobban. De tervezzen bármit is, kolléga, ilyen jó társaságban remekül fog telni az idő. Nem igaz?
*A gnóm a mondat végére Nara felé néz és közben majdnem elneveti magát, ahogy látja Pyrkont belepirulni a szemkontaktusba. Ugyanis megint a lányt nézi. Majd elkapja a tekintetét, mintha épp valami eszébe jutott volna, de annyira átlátszóan csinálja, hogy Henua Tikron kicsit kuncog is. Ahogy Pyrkon kapkodja a vérvörösre izgult fejét, megint elereszt egy furcsa mosolyt.*
"Szép dolog a szerelem! De azért kíváncsi vagyok, mire megy ez a mókás figura a kis vadóccal."
*Pyrkon Dravok nemhogy követi a gnómot az ajtó felé, de még le is előzi, aztán furcsán vigyorog. Mint aki most nyerte meg a lóversenyt.*
"Hát egyre szórakoztatóbb ez a figura! Nem mintha az akarna lenni, de egyszerűen komikus jelenség."
*A fogadó ajtaja nagyon nyikorog, erre is ráférne egy olajozás. Tikron a városban hallott már ilyen ajtókat. Talán nincs elég olaj a piactéren és így spórolnak.
Pyrkon ismét beveti színpadias mozgását, ahogy Nara előtt kitárja az ajtót. Ahogy bűvészek szoktak egy-egy jól sikerült mutatvány után, úgy hajol meg.
Ezután, ahogy kiérnek a főtérre, a magas ember szinte nyálát csorgatva nézi a kis hölgy domborulatait. Annyira lenyűgözték, hogy dadogva teszi fel a kérdést a gnómnak, hogy mi lenne, ha a templomba is elmennének.*
- Én is járok oda, csak én a levegőmágiát tanulom. Itt ahhoz értenek a legjobban. De tervezzen bármit is, kolléga, ilyen jó társaságban remekül fog telni az idő. Nem igaz?
*A gnóm a mondat végére Nara felé néz és közben majdnem elneveti magát, ahogy látja Pyrkont belepirulni a szemkontaktusba. Ugyanis megint a lányt nézi. Majd elkapja a tekintetét, mintha épp valami eszébe jutott volna, de annyira átlátszóan csinálja, hogy Henua Tikron kicsit kuncog is. Ahogy Pyrkon kapkodja a vérvörösre izgult fejét, megint elereszt egy furcsa mosolyt.*
"Szép dolog a szerelem! De azért kíváncsi vagyok, mire megy ez a mókás figura a kis vadóccal."
3616. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2013-04-30 20:21:27
Üzenet elküldve: 2013-04-30 20:21:27
Rang: Játékos
IC üzenetek: 31
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 31
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Bacara Metod, Ingrtan Eriton//
*Aeris egyre kényelmetlenebbül érzi magát. Az, ahogy a lány őt méregeti azokkal az ölni is képes szemeivel, akaratlanul is nagyot nyel. Úgy tervezte, hogy az első napon esetleg ismerkedik, meg főleg pihen a hosszú út után, de amióta csak betette a lábát a kapun semmi sem alakult az elképzelései szerint. Nem hogy barátokat nem szerzett, rögtön kikapott egy igen csak mogorva tolvajt, aki nem hogy ismerkedni nem szeretne, de valószínűleg a halálát kívánja a történtek után. Még szerencse, hogy a tőrje jó pár méterrel arrébb fekszik a kikövezett úton. Aztán itt van ez a furcsa alak, aki segíteni akar nekik, de vajon tényleg meg lehet bízni benne?
A fél-elf megrökönyödve nézi, ahogy a férfi habozás nélkül, meg sem várva a beleegyező választ, ami nagy valószínűséggel nem is jött volna el, lehajol és megnézi a lány sebét. Ő biztosan nem merte volna ezt tenni, bár végül is ő az oka a sérülésnek és eleve a sóskalevelekkel való segítsége is furán nézhetett ki a bámészkodóknak, de hát akkor is. Idegesen várja a lány reagálását, hiszen amennyire megismerte eddig, nem éppen az a vidám természetű lélek. Aeris úgy érzi, okkal lehet ez így, de legyűri a kíváncsiságát és inkább megpróbálja elfelejteni ezeket a gondolatokat.*
-Nem volt mérgezett. Nem megölni akartam, hanem csak megállítani.
~Igencsak sajátos módon.~ *Teszi hozzá magában.
A férfi ajánlata egy kicsit meglepi. Valahogy nem tudja elképzelni hármójukat, ahogy egy pohár ital mellett vígan megbeszélik egymást közt a történteket és utólag csak nevetnek az egészen. Nem, egyáltalán nem tudja elképzelni. Túlságosan is természetellenesnek érzi. Azonban neki amúgy is vissza kell térnie a fogadóba, hiszen mégis csak kivett egy szobát és nem lenne jó fölöslegesen kihajítani az ablakon a szülei megtakarított pénzét. Szomjas is az izgalmak után és a hideg tej gondolatától csak még inkább vágyni kezd valami frissítőre. Meg aztán az is lehet, hogy ez a férfi, a megjelenése ellenére, nem is lenne olyan rossz társaság. Talán még a lány is feloldódna egy kicsit, már ha csatlakozik egyáltalán hozzájuk.*
-Nos, nekem egyébként is vissza kellene mennem a fogadóba, úgy, hogy részemről rendben.
A hozzászólás írója (Aeris Mentha) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2013.04.30 20:28:26
*Aeris egyre kényelmetlenebbül érzi magát. Az, ahogy a lány őt méregeti azokkal az ölni is képes szemeivel, akaratlanul is nagyot nyel. Úgy tervezte, hogy az első napon esetleg ismerkedik, meg főleg pihen a hosszú út után, de amióta csak betette a lábát a kapun semmi sem alakult az elképzelései szerint. Nem hogy barátokat nem szerzett, rögtön kikapott egy igen csak mogorva tolvajt, aki nem hogy ismerkedni nem szeretne, de valószínűleg a halálát kívánja a történtek után. Még szerencse, hogy a tőrje jó pár méterrel arrébb fekszik a kikövezett úton. Aztán itt van ez a furcsa alak, aki segíteni akar nekik, de vajon tényleg meg lehet bízni benne?
A fél-elf megrökönyödve nézi, ahogy a férfi habozás nélkül, meg sem várva a beleegyező választ, ami nagy valószínűséggel nem is jött volna el, lehajol és megnézi a lány sebét. Ő biztosan nem merte volna ezt tenni, bár végül is ő az oka a sérülésnek és eleve a sóskalevelekkel való segítsége is furán nézhetett ki a bámészkodóknak, de hát akkor is. Idegesen várja a lány reagálását, hiszen amennyire megismerte eddig, nem éppen az a vidám természetű lélek. Aeris úgy érzi, okkal lehet ez így, de legyűri a kíváncsiságát és inkább megpróbálja elfelejteni ezeket a gondolatokat.*
-Nem volt mérgezett. Nem megölni akartam, hanem csak megállítani.
~Igencsak sajátos módon.~ *Teszi hozzá magában.
A férfi ajánlata egy kicsit meglepi. Valahogy nem tudja elképzelni hármójukat, ahogy egy pohár ital mellett vígan megbeszélik egymást közt a történteket és utólag csak nevetnek az egészen. Nem, egyáltalán nem tudja elképzelni. Túlságosan is természetellenesnek érzi. Azonban neki amúgy is vissza kell térnie a fogadóba, hiszen mégis csak kivett egy szobát és nem lenne jó fölöslegesen kihajítani az ablakon a szülei megtakarított pénzét. Szomjas is az izgalmak után és a hideg tej gondolatától csak még inkább vágyni kezd valami frissítőre. Meg aztán az is lehet, hogy ez a férfi, a megjelenése ellenére, nem is lenne olyan rossz társaság. Talán még a lány is feloldódna egy kicsit, már ha csatlakozik egyáltalán hozzájuk.*
-Nos, nekem egyébként is vissza kellene mennem a fogadóba, úgy, hogy részemről rendben.
A hozzászólás írója (Aeris Mentha) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2013.04.30 20:28:26
3615. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2013-04-30 19:00:26
Üzenet elküldve: 2013-04-30 19:00:26
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 271
OOC üzenetek: 345
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 271
OOC üzenetek: 345
Játékstílus: Vakmerő
// Nara Ronx és Henua Tikron //
*Ő is elköszön a Lilianahtól, majd az ajtó felé veszi az irányt. Magassága miatt előnybe kerül a kis gnómmal szemben, majd mikor leelőzi, fogait kivillantva vigyorog rá. Kicsit gúnyos beütése van a dolognak, de ha az ember -vagy jelen esetben gnóm- nem csak erre figyel, fellelhető mögötte némi humor is. Az ajtóhoz érve kinyitja azt, ami hangos nyikorgással tárul ki előtte.*
-Kérlek, engedjétek meg, hogy kinyissam nektek az ajtót!
*Nara előtt fejéhez emeli a kezét, mintha megfogná láthatatlan cilinderét, majd egy kört írva le vele, mókásan, nagy ívben leengedi.*
-Virágszálam!
*Szája két vége, szinte a füleit érik, eszelős, szinte már őrült tekintettel figyeli amint kimegy az ajtón. Formás kis popsija igézően billeg ide-oda, Pyrkon alig bírja visszafogni magát, de ahogy telik tőle elszántan próbálkozik. Nehogy kísértésbe essen, minél előbb megpróbál ismét beszélgetésbe bonyolódni Henuával.*
-És... És kolléga. Mo... Mond, a templomba nincs kedved ellátogatni? Mostanában úgy sem jártam arra, a karavánpihenővel pedig nem szeretnélek terhelni titeket.
*Sanda pillantást vet Narára. Akaratlanul is elpirul kissé, mikor a lány szemeibe bámul, de gyorsan visszakapja fejét Henuára. Ekkor már arca olyan vörös, mint egy jól megérett alma, de ezt már Nara nem láthatja.*
-Szóval... Ott tartottam, hogy ott is tanítanak tűzmágiát, persze nem olyan jól, mint a pihenőben, de megteszi ha nincs más.
*Mosolyog kicsit, majd szótlanul megy tovább.*
A hozzászólás írója (Pyrkon Dravok) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2013.04.30 22:09:33
*Ő is elköszön a Lilianahtól, majd az ajtó felé veszi az irányt. Magassága miatt előnybe kerül a kis gnómmal szemben, majd mikor leelőzi, fogait kivillantva vigyorog rá. Kicsit gúnyos beütése van a dolognak, de ha az ember -vagy jelen esetben gnóm- nem csak erre figyel, fellelhető mögötte némi humor is. Az ajtóhoz érve kinyitja azt, ami hangos nyikorgással tárul ki előtte.*
-Kérlek, engedjétek meg, hogy kinyissam nektek az ajtót!
*Nara előtt fejéhez emeli a kezét, mintha megfogná láthatatlan cilinderét, majd egy kört írva le vele, mókásan, nagy ívben leengedi.*
-Virágszálam!
*Szája két vége, szinte a füleit érik, eszelős, szinte már őrült tekintettel figyeli amint kimegy az ajtón. Formás kis popsija igézően billeg ide-oda, Pyrkon alig bírja visszafogni magát, de ahogy telik tőle elszántan próbálkozik. Nehogy kísértésbe essen, minél előbb megpróbál ismét beszélgetésbe bonyolódni Henuával.*
-És... És kolléga. Mo... Mond, a templomba nincs kedved ellátogatni? Mostanában úgy sem jártam arra, a karavánpihenővel pedig nem szeretnélek terhelni titeket.
*Sanda pillantást vet Narára. Akaratlanul is elpirul kissé, mikor a lány szemeibe bámul, de gyorsan visszakapja fejét Henuára. Ekkor már arca olyan vörös, mint egy jól megérett alma, de ezt már Nara nem láthatja.*
-Szóval... Ott tartottam, hogy ott is tanítanak tűzmágiát, persze nem olyan jól, mint a pihenőben, de megteszi ha nincs más.
*Mosolyog kicsit, majd szótlanul megy tovább.*
A hozzászólás írója (Pyrkon Dravok) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2013.04.30 22:09:33
3614. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2013-04-29 20:56:06
Üzenet elküldve: 2013-04-29 20:56:06
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 77
OOC üzenetek: 180
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 77
OOC üzenetek: 180
Játékstílus: Vakmerő
*Hallva az íjász válaszát ridegen biccent, de ekkor sem veszi le a szemét a tolvajról, mikor viszont meghallja a dacos válaszát lehajol megnézni a sebet és közben az ideges arcát fürkészve kérdezi*-Szabad lesz?-*ezek után fölhúzza a nadrágot a sebig és előhúzza a tőrjét és azzal megpiszkálja a sebet.*-Hacsak nem mérgezett volt megúszod, de nézesd meg valakivel. Ha vége az incidensnek esetleg ihatnánk valamit és elmondhatnátok mi történt.-*Miközben ezt mondja fölegyenesedik és szemeivel beszélgetőtársai arcát és egyéb testrészeit vizsgálja különösen odafigyelve, hogy feje ne mozduljon így se jelezve hova néz.És mint márt sokadszor örül annak, hogy nem tudják hova néz mert így igen csak sok hölgykéztől származó pofontól óvja a csukja.*
A hozzászólás írója (Ingrtan Eriton) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2013.04.29 20:57:32
A hozzászólás írója (Ingrtan Eriton) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2013.04.29 20:57:32
3613. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2013-04-29 19:46:37
Üzenet elküldve: 2013-04-29 19:46:37
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 81
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 81
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Aeris Mentha,Ingrtan Eriton//
*Nehezére esik visszaadni a levelet, de végül is fintorogva megteszi. Olyan érzése van, mint amikor a kisgyereket rákényszerítik, hogy váljon meg a játékától. Ránéz a lányra és egy pillanatra azt hiszi, hogy az kárörvendeni fog, de aztán mégsem tette.*
~ Okos kislány! Ha elneveti itt magát biztosan megölöm. Itt helyben! ~
* Ég benne az elfojthatatlan düh. Ekkor az elf megköszöni, amire nem számít, és még mérgesebb lesz. *
~ Minek köszöni meg? Természetesnek kellene vennie, hogy visszaadom, hiszen az övé. Ő meg még hálálkodik itt nekem! Vajon ha valaki neki megy, akkor is ő kér bocsánatot? ~ *Megpróbálja a lehetetlent, elfojtani a dühét és nagy meglepetésére valamennyire sikerül is, majd határozottan és dacosan néz a zöld szempárba és megadóan bólint, miközben hálát ad az égnek, hogy nem látta senki ahogy megalázkodik. Aztán meglát egy sötét, gyanús alakot a lány mögött. *
~ A francba! Hát ma tényleg nincs szerencsém. Vajon mióta nézhette már ezt a jelenetet? ~
* Bacaranak eszébe jut, hogy most mindkettőt megölhetné, de most már valahogy nem akarja bántani az elfet. A jövevényt meg mi értelme lenne megölni, hiszen semmi rosszat nem tett ellene, így hát villámgyorsan elveti az ötletet. Végignéz az idegenen. Megállapítja, hogy egy nála magasabb, vézna, de nem túl gyenge ifjút köszönthet körükben. Nem tűnik neki veszélyesnek. Nem hiszi, hogy a fiú képes lenne meggyilkolni valakit csak úgy, egy fél mozdulattal. Viszont megtanulta, hogy soha ne bízzon senkiben, és épp elég baja származott abból, hogy ezt a kislányt rosszul ítélte meg. Mikor megszólalt az ismeretlen feketeség, Bacara először megijed, mivel azt hiszi, van itt valaki más is. Majd rájön, hogy a szavak a vendégük száját hagyják el, és megnyugszik kissé. A fiú hangja igen mély, egyáltalán nem illik a karakteréhez. Eleinte alig tudja felfogni, hogy mit mondott... vagy kérdezett. De aztán le esett neki, majd ismét a lángoló düh rabságába esik, mikor meghallja az előtte álló szépség válaszát. *
"Részemről köszönöm, de sikerült megoldanom a helyzetet, de ami őt illeti… "
* Hirtelen ismét vágyat érez arra, hogy elvágja a lány torkát. Már látja is a meleg, vöröslő folyadékot amint éppen csordogál le a csinos, karcsú nyakacskán. *
~ Most nagyon örülhetne ez az ostoba lány, hogy fegyvertelen vagyok. Hogy jön ő ahhoz, hogy bármit feltételezzen rólam?! Nem kell nekem segítség! Mindig el voltam magamban. Megoldottam egyedül minden bajomat, még a nevelőnőm, Gracel sem volt képes segíteni semmiben! ~
* Erre a gondolatra elszomorodik. *
~ Senki nem volt ott velem életem nagy pillanataiban, mikor először sikerült átugranom a környékünkön kialakult nagy tavat, sem mikor először csempésztem el valamit úgy, hogy nem vette észre az illető. Nekem nincs senkim és nem is volt. Megszoktam már, hogy csak magamra számíthatok. Főleg ettől a szerencsétlen, maskarába öltözött ficsúrtól nem akarnék segítséget kérni! Hiszen még az arcát sem látni rendesen! ~
* Ez felettébb idegesíti, mert szereti, ha nyíltan, szemtől szembe tud beszélni valakivel.*
~ Gracel is ilyen volt, bár neki nem volt csuklyája, de az, hogy soha nem mert a szemembe nézni miközben hozzám beszélt majdnem ugyanilyen volt. Ez pedig a gyávaság jele, és én gyűlölöm a a gyáva embereket! ~
* Majd észleli, hogy mindketten őt nézik és agresszívan, vicsorogva így szól: *
- Nekem nem kell senkinek a segítsége!
*Nehezére esik visszaadni a levelet, de végül is fintorogva megteszi. Olyan érzése van, mint amikor a kisgyereket rákényszerítik, hogy váljon meg a játékától. Ránéz a lányra és egy pillanatra azt hiszi, hogy az kárörvendeni fog, de aztán mégsem tette.*
~ Okos kislány! Ha elneveti itt magát biztosan megölöm. Itt helyben! ~
* Ég benne az elfojthatatlan düh. Ekkor az elf megköszöni, amire nem számít, és még mérgesebb lesz. *
~ Minek köszöni meg? Természetesnek kellene vennie, hogy visszaadom, hiszen az övé. Ő meg még hálálkodik itt nekem! Vajon ha valaki neki megy, akkor is ő kér bocsánatot? ~ *Megpróbálja a lehetetlent, elfojtani a dühét és nagy meglepetésére valamennyire sikerül is, majd határozottan és dacosan néz a zöld szempárba és megadóan bólint, miközben hálát ad az égnek, hogy nem látta senki ahogy megalázkodik. Aztán meglát egy sötét, gyanús alakot a lány mögött. *
~ A francba! Hát ma tényleg nincs szerencsém. Vajon mióta nézhette már ezt a jelenetet? ~
* Bacaranak eszébe jut, hogy most mindkettőt megölhetné, de most már valahogy nem akarja bántani az elfet. A jövevényt meg mi értelme lenne megölni, hiszen semmi rosszat nem tett ellene, így hát villámgyorsan elveti az ötletet. Végignéz az idegenen. Megállapítja, hogy egy nála magasabb, vézna, de nem túl gyenge ifjút köszönthet körükben. Nem tűnik neki veszélyesnek. Nem hiszi, hogy a fiú képes lenne meggyilkolni valakit csak úgy, egy fél mozdulattal. Viszont megtanulta, hogy soha ne bízzon senkiben, és épp elég baja származott abból, hogy ezt a kislányt rosszul ítélte meg. Mikor megszólalt az ismeretlen feketeség, Bacara először megijed, mivel azt hiszi, van itt valaki más is. Majd rájön, hogy a szavak a vendégük száját hagyják el, és megnyugszik kissé. A fiú hangja igen mély, egyáltalán nem illik a karakteréhez. Eleinte alig tudja felfogni, hogy mit mondott... vagy kérdezett. De aztán le esett neki, majd ismét a lángoló düh rabságába esik, mikor meghallja az előtte álló szépség válaszát. *
"Részemről köszönöm, de sikerült megoldanom a helyzetet, de ami őt illeti… "
* Hirtelen ismét vágyat érez arra, hogy elvágja a lány torkát. Már látja is a meleg, vöröslő folyadékot amint éppen csordogál le a csinos, karcsú nyakacskán. *
~ Most nagyon örülhetne ez az ostoba lány, hogy fegyvertelen vagyok. Hogy jön ő ahhoz, hogy bármit feltételezzen rólam?! Nem kell nekem segítség! Mindig el voltam magamban. Megoldottam egyedül minden bajomat, még a nevelőnőm, Gracel sem volt képes segíteni semmiben! ~
* Erre a gondolatra elszomorodik. *
~ Senki nem volt ott velem életem nagy pillanataiban, mikor először sikerült átugranom a környékünkön kialakult nagy tavat, sem mikor először csempésztem el valamit úgy, hogy nem vette észre az illető. Nekem nincs senkim és nem is volt. Megszoktam már, hogy csak magamra számíthatok. Főleg ettől a szerencsétlen, maskarába öltözött ficsúrtól nem akarnék segítséget kérni! Hiszen még az arcát sem látni rendesen! ~
* Ez felettébb idegesíti, mert szereti, ha nyíltan, szemtől szembe tud beszélni valakivel.*
~ Gracel is ilyen volt, bár neki nem volt csuklyája, de az, hogy soha nem mert a szemembe nézni miközben hozzám beszélt majdnem ugyanilyen volt. Ez pedig a gyávaság jele, és én gyűlölöm a a gyáva embereket! ~
* Majd észleli, hogy mindketten őt nézik és agresszívan, vicsorogva így szól: *
- Nekem nem kell senkinek a segítsége!
3612. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2013-04-29 17:44:46
Üzenet elküldve: 2013-04-29 17:44:46
Rang: Játékos
IC üzenetek: 31
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 31
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Bacara Metod, Ingrtan Eriton//
*Aeris állja a lány dühös tekintetét. Tisztában van vele, hogy egy tolvaj számára a legnagyobb megaláztatás az, ha vissza kell adnia valamit önszántából azért, mert a becsületesség ezt kívánja meg tőle. Mélyen belül sajnálja is őt ezért, de a bocsánatkéréssel talán csak még inkább magára haragítaná és elfajulhatnának a dolgok, így inkább csendben marad.
A lány összeszorított fogakkal feltápászkodik a földről és felé nyújtja a zöld medált. A fél-elf is felegyenesedik és visszaveszi a tulajdonát.*
-Köszönöm! *mondja hálásan.
Mosoly akar elterülni az arcán és nem csak azért, mert sikerült visszaszereznie az örökségét, hanem azért is, mert valóban hálás a lánynak, azonban idejében sikerül megkeményítenie az arcizmait, hiszen lehet, hogy a másik félreértené a helyzetet és az előbbi okául venné fel a dolgot. Aeris nem akar több bajt, így is csorbát ejtett a lány tolvaj becsületén, de legalább ezzel bebizonyította Aerisnek, hogy ezen túllépve is képes jól cselekedni és dönteni.
A mentalevelet ábrázoló medált visszaköti a nyakába. Kicsit rövidebb lett, minek után szó szerint letépték a helyéről, de ez egyáltalán nem zavarja. Némi gondolkodás után végül is a vértje alá rejti az ékszert, hogy ne legyen szabad préda másoknak.
Hirtelen az érzékei azt súgják, hogy valaki áll a háta mögött, és amikor meg is szólal valaki egy mély, hűvös hangon, már semmi kétsége e felől. Kirázza a hideg és gyorsan oldalt lép, ügyelve arra, hogy se a lánynak, se az újonnan érkezettnek, ne álljon háttal és esetleg adjon lehetőséget nekik valamiféle támadásra. Ahogy végigméri a férfit, rögtön felismeri, hiszen alig pár perccel ezelőtt is a közelben állt. Jobban mondva közelebb jött. A megjelenése gyanakvást keltő, hiszen egész testét sötét ruha borítja és a mélyen az arcába húzott csuklya sem nyújt túlzott biztonságérzetet Aerisnak. Szereti felvenni a szemkontaktust másokkal, de így bizonytalannak érzi magát és nem tudja még eldönteni, hogy a férfi jó vagy rossz szándékkal érkezett-e. Bár a kérdését feldolgozva nagy valószínűséggel inkább az előbbi a jó válasz a kérdésre.*
-Részemről köszönöm, de sikerült megoldanom a helyzetet, de ami őt illeti… *néz a lány sebére aggódva és hirtelen ráeszmél, hogy még a nevét sem tudja.
Bár nem volt ilyesfajta formaiságokra esély a történtekre visszatekintve, de Aerist zavarja, hogy nem tudja megszólítani őt. Egyelőre azonban nem mutatkozik be. A lány még mindig szúrósan néz rá és valószínűleg nem is szeretne ezek után komolyabb ismeretséget kötni vele.*
~Szépen bemutatkoztam.~ *Gondolja keserűen.*
A hozzászólás írója (Aeris Mentha) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2013.04.29 17:46:44
*Aeris állja a lány dühös tekintetét. Tisztában van vele, hogy egy tolvaj számára a legnagyobb megaláztatás az, ha vissza kell adnia valamit önszántából azért, mert a becsületesség ezt kívánja meg tőle. Mélyen belül sajnálja is őt ezért, de a bocsánatkéréssel talán csak még inkább magára haragítaná és elfajulhatnának a dolgok, így inkább csendben marad.
A lány összeszorított fogakkal feltápászkodik a földről és felé nyújtja a zöld medált. A fél-elf is felegyenesedik és visszaveszi a tulajdonát.*
-Köszönöm! *mondja hálásan.
Mosoly akar elterülni az arcán és nem csak azért, mert sikerült visszaszereznie az örökségét, hanem azért is, mert valóban hálás a lánynak, azonban idejében sikerül megkeményítenie az arcizmait, hiszen lehet, hogy a másik félreértené a helyzetet és az előbbi okául venné fel a dolgot. Aeris nem akar több bajt, így is csorbát ejtett a lány tolvaj becsületén, de legalább ezzel bebizonyította Aerisnek, hogy ezen túllépve is képes jól cselekedni és dönteni.
A mentalevelet ábrázoló medált visszaköti a nyakába. Kicsit rövidebb lett, minek után szó szerint letépték a helyéről, de ez egyáltalán nem zavarja. Némi gondolkodás után végül is a vértje alá rejti az ékszert, hogy ne legyen szabad préda másoknak.
Hirtelen az érzékei azt súgják, hogy valaki áll a háta mögött, és amikor meg is szólal valaki egy mély, hűvös hangon, már semmi kétsége e felől. Kirázza a hideg és gyorsan oldalt lép, ügyelve arra, hogy se a lánynak, se az újonnan érkezettnek, ne álljon háttal és esetleg adjon lehetőséget nekik valamiféle támadásra. Ahogy végigméri a férfit, rögtön felismeri, hiszen alig pár perccel ezelőtt is a közelben állt. Jobban mondva közelebb jött. A megjelenése gyanakvást keltő, hiszen egész testét sötét ruha borítja és a mélyen az arcába húzott csuklya sem nyújt túlzott biztonságérzetet Aerisnak. Szereti felvenni a szemkontaktust másokkal, de így bizonytalannak érzi magát és nem tudja még eldönteni, hogy a férfi jó vagy rossz szándékkal érkezett-e. Bár a kérdését feldolgozva nagy valószínűséggel inkább az előbbi a jó válasz a kérdésre.*
-Részemről köszönöm, de sikerült megoldanom a helyzetet, de ami őt illeti… *néz a lány sebére aggódva és hirtelen ráeszmél, hogy még a nevét sem tudja.
Bár nem volt ilyesfajta formaiságokra esély a történtekre visszatekintve, de Aerist zavarja, hogy nem tudja megszólítani őt. Egyelőre azonban nem mutatkozik be. A lány még mindig szúrósan néz rá és valószínűleg nem is szeretne ezek után komolyabb ismeretséget kötni vele.*
~Szépen bemutatkoztam.~ *Gondolja keserűen.*
A hozzászólás írója (Aeris Mentha) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2013.04.29 17:46:44
3611. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2013-04-29 13:46:56
Üzenet elküldve: 2013-04-29 13:46:56
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 77
OOC üzenetek: 180
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 77
OOC üzenetek: 180
Játékstílus: Vakmerő
//Aeris Mentha, Bacara Metod//
"Szóval csak utol akarta érni, ez mindent megmagyaráz. Mondjuk a sérült arckifejezéséből ítélve itt még történhet valami érdekes, de nem a számomra, bár meglepő, hogy vissza adja a medált meglepő, de érthető. Ideje lenne távoznom a fél-elf márt így is kiszúrt, de így csak még jobban fölhívnám a figyelmét, vagy odamehetnék, így biztos elkerülhető lenne a rosszkedvű kislány rosszalkodása és ismerkedni is lehetne ami nem ártana, hisz még nincsenek kapcsolataim. Bajom nem eshet, esetleg elküldenek mint nemkívánatos személyt." *Miután sorra vette a lehetőségeket elindul a két nő irányába. A biztonság kedvéért azért kilazítja a tőrjeit, ha kellene... Mikor a fél-elf mögé ér hangosan csak ennyit szól*
-Segíthetek?-*Eközben le sem veszi a szemét a sebesültről, mert az mimikájából ítélve hátbatámadhatja a másikat.*
"Szóval csak utol akarta érni, ez mindent megmagyaráz. Mondjuk a sérült arckifejezéséből ítélve itt még történhet valami érdekes, de nem a számomra, bár meglepő, hogy vissza adja a medált meglepő, de érthető. Ideje lenne távoznom a fél-elf márt így is kiszúrt, de így csak még jobban fölhívnám a figyelmét, vagy odamehetnék, így biztos elkerülhető lenne a rosszkedvű kislány rosszalkodása és ismerkedni is lehetne ami nem ártana, hisz még nincsenek kapcsolataim. Bajom nem eshet, esetleg elküldenek mint nemkívánatos személyt." *Miután sorra vette a lehetőségeket elindul a két nő irányába. A biztonság kedvéért azért kilazítja a tőrjeit, ha kellene... Mikor a fél-elf mögé ér hangosan csak ennyit szól*
-Segíthetek?-*Eközben le sem veszi a szemét a sebesültről, mert az mimikájából ítélve hátbatámadhatja a másikat.*
3610. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2013-04-29 10:45:25
Üzenet elküldve: 2013-04-29 10:45:25
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 99
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 99
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Vakmerő
*Hangos kopogás rázza föl az orkot mély álmából. Csipás szemét nehezen nyitja, érzékszervei gyengék. Hirtelen nyílik mellette az ajtó s a fény csapásszerűen törli képen.*
-Megérkeztünk Artheniorba! Kiszállás!
*Hallatszik a mély hang az ajtóból. Toragg nehéz, fájó mozdulatokkal emelkedik fel és száll ki a lovaskocsiból.*
-Köszönöm szépen, a viteldíjat már korábban rendeztük, ugye?
-Igen és én köszönöm. Viszlát!
-Viszlát.
*A lovak fújtatnak egy keveset, majd a bőrgyeplő hangos csattogása jelzi nekik, hogy indulni kell.*
*A kocsi már távol jár, az őrök sanda pillantásokat vetnek az öregre. Tán nem látják jó szemmel az orkokat, vagy csak gyanakodnak kicsit. Lassan közeledik a kapuhoz, amikor az egyik őr odalép elé.*
-Üdvözlöm Arthenior városában, még új látogató, ugye?
-Ahogy mondja. netán van valami probléma?
-Nem. Semmi. Csupán, bár remélem megérti, nem minden esetben látjuk errefelé szívesen az orkokat. Valamint az öltözéke kompromittáló lehet egyes körökben. Remélem megérti.
-És ezzel mit szeretne mondani? Nem mehetek be a városba?
-Óh dehogy, erről szó sincs, csupán ne lepődjön meg, ha nem úgy állnak magához egyesek, ahogy azt mondjuk elvárná. Ismétlem, remélem megérti.
*Toragg kissé elmosolyodik ezeknek hallatán, majd folytatja.*
-Megígérhetem magának, hogy semmi gond sem lesz velem. Utazásomat ide nem a bajkeverés vezérelte, hanem a tudásszomj. Ne aggódjon, többet hallani sem fog rólam.
-Ám legyen, de ne kelljen csalódnom. Szóval hát, üdvözlöm Artheniorba.
*Ismét elmosolyodik, majd sétabotjával lassan csoszog előre. A másik őr köp egyet felé, de ügyet sem vet rá. Valószínűleg, mint mondta az előző őr, errefelé megvetik az orkokat. De nem hibáztatja őket. Sok helyütt lenézik őket tetteik miatt, hódításaik, történelmük miatt. Útját rögtön a fogadó felé veszi, melyet elsőre kiszúrt. Már kívülről is szimpatikusnak találja a helyiséget. A faajtó hangos nyikorgással nyílik, így már mindenki messziről hallhatja, hogy oda szeretne betérni.*
~Szinte már csengő sem kell, itt ez a faajtó.~
*Elmosolyodik és már mosolyogva lép be.*
-Megérkeztünk Artheniorba! Kiszállás!
*Hallatszik a mély hang az ajtóból. Toragg nehéz, fájó mozdulatokkal emelkedik fel és száll ki a lovaskocsiból.*
-Köszönöm szépen, a viteldíjat már korábban rendeztük, ugye?
-Igen és én köszönöm. Viszlát!
-Viszlát.
*A lovak fújtatnak egy keveset, majd a bőrgyeplő hangos csattogása jelzi nekik, hogy indulni kell.*
*A kocsi már távol jár, az őrök sanda pillantásokat vetnek az öregre. Tán nem látják jó szemmel az orkokat, vagy csak gyanakodnak kicsit. Lassan közeledik a kapuhoz, amikor az egyik őr odalép elé.*
-Üdvözlöm Arthenior városában, még új látogató, ugye?
-Ahogy mondja. netán van valami probléma?
-Nem. Semmi. Csupán, bár remélem megérti, nem minden esetben látjuk errefelé szívesen az orkokat. Valamint az öltözéke kompromittáló lehet egyes körökben. Remélem megérti.
-És ezzel mit szeretne mondani? Nem mehetek be a városba?
-Óh dehogy, erről szó sincs, csupán ne lepődjön meg, ha nem úgy állnak magához egyesek, ahogy azt mondjuk elvárná. Ismétlem, remélem megérti.
*Toragg kissé elmosolyodik ezeknek hallatán, majd folytatja.*
-Megígérhetem magának, hogy semmi gond sem lesz velem. Utazásomat ide nem a bajkeverés vezérelte, hanem a tudásszomj. Ne aggódjon, többet hallani sem fog rólam.
-Ám legyen, de ne kelljen csalódnom. Szóval hát, üdvözlöm Artheniorba.
*Ismét elmosolyodik, majd sétabotjával lassan csoszog előre. A másik őr köp egyet felé, de ügyet sem vet rá. Valószínűleg, mint mondta az előző őr, errefelé megvetik az orkokat. De nem hibáztatja őket. Sok helyütt lenézik őket tetteik miatt, hódításaik, történelmük miatt. Útját rögtön a fogadó felé veszi, melyet elsőre kiszúrt. Már kívülről is szimpatikusnak találja a helyiséget. A faajtó hangos nyikorgással nyílik, így már mindenki messziről hallhatja, hogy oda szeretne betérni.*
~Szinte már csengő sem kell, itt ez a faajtó.~
*Elmosolyodik és már mosolyogva lép be.*
3609. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2013-04-28 16:05:47
Üzenet elküldve: 2013-04-28 16:05:47
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 81
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 81
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Aeris Mentha//
~ Vajon miért olyan fontos neki az a nyavalyás nyaklánc? ~
* Kérdezi magától. Több éve rabol már, de ilyen helyzettel még sosem találkozott. Volt már, hogy üldözőbe vették számtalanszor, de általában pár perc után fel is adta az illető. Nem ért meg neki annyit az a nyaklánc, tárca, fülbevaló vagy tarisznya, hogy az egész városon át futkorásszon utána, mint egy őrült. Egyszerűen nem tudja megérteni miért olyan fontos ez az istenverte tárgy. *
~ Csak egy tárgy! Vehet helyette újat, szebbet, csillogóbbat! ~
* Abban viszont egyet kell értenie vele, hogy ha visszaadja kvittek lesznek. Muszáj megválnia a nyaklánctól. Ezért is haragszik a lányra. Inkább ölte volna meg, hogy most ne kelljen megalázkodnia a büszkeségét a porba tipornia és behódolnia neki. *
~Okos lány, azt el kell ismerni. Még nem találkoztam ilyen jellemű személlyel. Megszoktam, hogy mindenki ostoba, gőgös, önző, rosszindulatú és kegyetlen. Vagy csak azért hittem azt, hogy mindenki ilyen, mert ilyenek között nőttem fel? ~
* Sosem kapott még valakitől ilyen gondoskodást és ez megijeszti. Végiggondolja az eddigi életét és az ismerőseit. Ő sem bánik különbül mással, de csak azért, mert megfogadta még kölyök korában, hogy azt fogja adni, amit mástól kap. És most nem durvaságot kapott, hanem gyengédséget, gondoskodást, melyre Bacara nem képes. Így nem tudja kezelni a helyzetet. Ránéz a különös lányra és meglátja az arcán a sajnálatot. Hirtelen elönti a düh. *
~ Engem ne sajnáljon senki! Nincs szükségem senkinek a sajnálatára. Jól vagyok. ~
* Gondolja, és feltápászkodik. A vérzés elállt és a fájdalom is enyhült már, így nem volt nehéz talpra állnia. Leporolja magát, hosszú, fényes, szőke haját ismét felfogja és visszateszi ócska fiús sapkáját, amely akkor csúszott le a fejéről mikor elesett. Most, hogy áll elfuthatna, de annál becsületesebb. Felemeli tekintetét egyenesen a lány smaragdzöld szemébe és odanyújtja neki a medált. *
~ Vajon miért olyan fontos neki az a nyavalyás nyaklánc? ~
* Kérdezi magától. Több éve rabol már, de ilyen helyzettel még sosem találkozott. Volt már, hogy üldözőbe vették számtalanszor, de általában pár perc után fel is adta az illető. Nem ért meg neki annyit az a nyaklánc, tárca, fülbevaló vagy tarisznya, hogy az egész városon át futkorásszon utána, mint egy őrült. Egyszerűen nem tudja megérteni miért olyan fontos ez az istenverte tárgy. *
~ Csak egy tárgy! Vehet helyette újat, szebbet, csillogóbbat! ~
* Abban viszont egyet kell értenie vele, hogy ha visszaadja kvittek lesznek. Muszáj megválnia a nyaklánctól. Ezért is haragszik a lányra. Inkább ölte volna meg, hogy most ne kelljen megalázkodnia a büszkeségét a porba tipornia és behódolnia neki. *
~Okos lány, azt el kell ismerni. Még nem találkoztam ilyen jellemű személlyel. Megszoktam, hogy mindenki ostoba, gőgös, önző, rosszindulatú és kegyetlen. Vagy csak azért hittem azt, hogy mindenki ilyen, mert ilyenek között nőttem fel? ~
* Sosem kapott még valakitől ilyen gondoskodást és ez megijeszti. Végiggondolja az eddigi életét és az ismerőseit. Ő sem bánik különbül mással, de csak azért, mert megfogadta még kölyök korában, hogy azt fogja adni, amit mástól kap. És most nem durvaságot kapott, hanem gyengédséget, gondoskodást, melyre Bacara nem képes. Így nem tudja kezelni a helyzetet. Ránéz a különös lányra és meglátja az arcán a sajnálatot. Hirtelen elönti a düh. *
~ Engem ne sajnáljon senki! Nincs szükségem senkinek a sajnálatára. Jól vagyok. ~
* Gondolja, és feltápászkodik. A vérzés elállt és a fájdalom is enyhült már, így nem volt nehéz talpra állnia. Leporolja magát, hosszú, fényes, szőke haját ismét felfogja és visszateszi ócska fiús sapkáját, amely akkor csúszott le a fejéről mikor elesett. Most, hogy áll elfuthatna, de annál becsületesebb. Felemeli tekintetét egyenesen a lány smaragdzöld szemébe és odanyújtja neki a medált. *
3608. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2013-04-28 15:00:42
Üzenet elküldve: 2013-04-28 15:00:42
Rang: Játékos
IC üzenetek: 31
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 31
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Bacara Metod//
*Aeris látja a másik lány arcán átfutó döbbenetet és aztán a visszafojtott dühöt. Nem csodálkozik ezen. Valószínűleg ő is így viselkedne, ha meglőnék egy nyílvesszővel és rögtön utána segíteni is akarnának neki. Így belegondolva eléggé ostobának érzi magát, de még is csak az ő hibájából sérült meg a lány és egyáltalán nem áll szándékában többet ártani neki. Csak vissza akarja kapni azt, ami az övé, ami fontos neki.
Végül is kikapják a kezéből a sóskaleveleket és elmosolyodik, aztán gyorsan észbe is kap.*
~Maradj éber! Ne légy naiv!~
*Amint ezt kimondja magában, a szeme sarkában kiszúr egy sötét, magas, vékony körvonalat, ami mintha közelebb állna, mint pár pillanattal ezelőtt. Futólag ránéz a csuklyás alakra, de miután az nem tesz semmi gyanúsat, visszafordul a lány felé, aki épp a sebét tisztítja a levelekkel. Már azzal hibát követett el, hogy egyáltalán elfordult tőle és ezért jól le is szidja magát. Látja a lány szemében a gyanakvást és mikor lenéz a kezére, Aeris megpillantja egy pillanat töredékére a medálját. A sebesült úgy tűnik, habozik, hogy mit tegyen, és végül ujjai szorosabban rámarkolnak az ékszerre. Aeris összébb húzza a szemét és válaszol a már várt kérdésre.*
-Csak akkor ölök meg valakit, ha feltétlenül muszáj. Szívesebben lövök le egy almát a fájáról, mint egy embert a lábáról. Téged is csak azért sebesítettelek meg, mert máskülönben eltűntél volna a medálommal együtt és ezt nem hagyhattam.
*Pár pillanatig gondolkodik, aztán folytatja:*
-Mindketten ártottunk a másiknak. Te megloptál én pedig megsebeztelek. Most segítettem neked és cserébe szeretném, ha visszaadnád azt, ami az enyém. Legyünk kvittek.
*Aeris látja a másik lány arcán átfutó döbbenetet és aztán a visszafojtott dühöt. Nem csodálkozik ezen. Valószínűleg ő is így viselkedne, ha meglőnék egy nyílvesszővel és rögtön utána segíteni is akarnának neki. Így belegondolva eléggé ostobának érzi magát, de még is csak az ő hibájából sérült meg a lány és egyáltalán nem áll szándékában többet ártani neki. Csak vissza akarja kapni azt, ami az övé, ami fontos neki.
Végül is kikapják a kezéből a sóskaleveleket és elmosolyodik, aztán gyorsan észbe is kap.*
~Maradj éber! Ne légy naiv!~
*Amint ezt kimondja magában, a szeme sarkában kiszúr egy sötét, magas, vékony körvonalat, ami mintha közelebb állna, mint pár pillanattal ezelőtt. Futólag ránéz a csuklyás alakra, de miután az nem tesz semmi gyanúsat, visszafordul a lány felé, aki épp a sebét tisztítja a levelekkel. Már azzal hibát követett el, hogy egyáltalán elfordult tőle és ezért jól le is szidja magát. Látja a lány szemében a gyanakvást és mikor lenéz a kezére, Aeris megpillantja egy pillanat töredékére a medálját. A sebesült úgy tűnik, habozik, hogy mit tegyen, és végül ujjai szorosabban rámarkolnak az ékszerre. Aeris összébb húzza a szemét és válaszol a már várt kérdésre.*
-Csak akkor ölök meg valakit, ha feltétlenül muszáj. Szívesebben lövök le egy almát a fájáról, mint egy embert a lábáról. Téged is csak azért sebesítettelek meg, mert máskülönben eltűntél volna a medálommal együtt és ezt nem hagyhattam.
*Pár pillanatig gondolkodik, aztán folytatja:*
-Mindketten ártottunk a másiknak. Te megloptál én pedig megsebeztelek. Most segítettem neked és cserébe szeretném, ha visszaadnád azt, ami az enyém. Legyünk kvittek.
3607. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2013-04-28 14:12:37
Üzenet elküldve: 2013-04-28 14:12:37
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 81
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 81
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Aeris Mentha//
* Meglepődve néz fel a lányra. A sértést, hogy fiúnak nézte már fel sem veszi, hiszen már sokszor nézték annak. Igazából nem is igazán zavarja, hiszen jobban szeretne fiú lenni mint lány. Azonban még mindig nem tudja elhinni, hogy ez a csitri nem akarja bántani. A fél-elf viselkedése feldühíti. *
~ Ez biztosan csak egy csapda. Ellentétben velem, nála van fegyver és most könnyedén meg is adhatná a kegyelemdöfést, de ő nem teszi. Ehelyett segít! Nem hiszem el, hogy ilyen ostoba ez a lány! Bezzeg én gond nélkül megölném, ha nálam lenne a késem, de a menekülésben sajnos elhagytam valahol. ~
* Ijedten néz a kezében nyugvó kis nyakláncra. Eleinte azt tervezte, hogy nem adja vissza neki, vagy valamilyen kárt okos benne, vagy eldugja, és azt mondja, hogy elvesztette, de valamelyik szabály azt is kimondja, hogy viszonozzák a kedvességet és mostantól nem akar több szabályt szegni, még ha nehezére is esik. Azonban nem adja vissza olyan könnyen a szerzeményét, mert mi van akkor, ha tényleg csapda és csak akkor öli meg, ha visszakapja a medálját. Fel akart állni, hogy tovább meneküljön, de még mindig gyenge hozzá, bár a lány orvossága a lábán sokat segített. El kellett hát fogadnia, hogy csapdába került. Úgy dönt, hogy késlelteti a zsákmány visszaadását, ami egyenlő a feladással és ő sosem adja fel. Dacosan néz a lány angyali arcára. *
- Miért nem akarsz megölni?
* Kérdezi hűvösen, fortyogva a dühtől, mintha az lett volna minden vágya, hogy meghaljon. *
* Meglepődve néz fel a lányra. A sértést, hogy fiúnak nézte már fel sem veszi, hiszen már sokszor nézték annak. Igazából nem is igazán zavarja, hiszen jobban szeretne fiú lenni mint lány. Azonban még mindig nem tudja elhinni, hogy ez a csitri nem akarja bántani. A fél-elf viselkedése feldühíti. *
~ Ez biztosan csak egy csapda. Ellentétben velem, nála van fegyver és most könnyedén meg is adhatná a kegyelemdöfést, de ő nem teszi. Ehelyett segít! Nem hiszem el, hogy ilyen ostoba ez a lány! Bezzeg én gond nélkül megölném, ha nálam lenne a késem, de a menekülésben sajnos elhagytam valahol. ~
* Ijedten néz a kezében nyugvó kis nyakláncra. Eleinte azt tervezte, hogy nem adja vissza neki, vagy valamilyen kárt okos benne, vagy eldugja, és azt mondja, hogy elvesztette, de valamelyik szabály azt is kimondja, hogy viszonozzák a kedvességet és mostantól nem akar több szabályt szegni, még ha nehezére is esik. Azonban nem adja vissza olyan könnyen a szerzeményét, mert mi van akkor, ha tényleg csapda és csak akkor öli meg, ha visszakapja a medálját. Fel akart állni, hogy tovább meneküljön, de még mindig gyenge hozzá, bár a lány orvossága a lábán sokat segített. El kellett hát fogadnia, hogy csapdába került. Úgy dönt, hogy késlelteti a zsákmány visszaadását, ami egyenlő a feladással és ő sosem adja fel. Dacosan néz a lány angyali arcára. *
- Miért nem akarsz megölni?
* Kérdezi hűvösen, fortyogva a dühtől, mintha az lett volna minden vágya, hogy meghaljon. *
3606. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2013-04-28 13:57:22
Üzenet elküldve: 2013-04-28 13:57:22
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 77
OOC üzenetek: 180
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 77
OOC üzenetek: 180
Játékstílus: Vakmerő
*Eriton lassan sétál a főtéren miközben minden érzékszervével a környéket figyeli és számolja a főtértől szertefutó utcákat veszi sorra. A város feltérképezésében egy nyílvessző zavarja meg melyet még csak nem is neki szántak."Borzasztó az embert még sétálni sem hagyják, mindig csak az erőszak." gondolja, de legnagyobb meglepetésére a fél-elf nem hogy nem lövi le miután megsebesítette, még valamilyen növényt, valószínűleg valamilyen gyógyfüvet nyújt a üldözöttjének."Teljességgel érthetetlen először lelövi azután meg meg akarja gyógyítani, vagy őrült vagy van csak el akarta kapni, de miért? Érdekesnek néz ki, valószínűleg megéri figyelni még egy darabig." Miután ezen gondolatok végigfutnak az agyán, némileg közelebb megy hátha valami érdekeset hall, de figyel arra, hogy ne legyen feltűnő hallgatózása.*
3605. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2013-04-28 12:51:43
Üzenet elküldve: 2013-04-28 12:51:43
Rang: Játékos
IC üzenetek: 31
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 31
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Bacara Metod//
*A nyíl célt talál. Aeris látja, ahogy a tolvaj megugrik a hirtelen ért fájdalomtól. Gyorsan kirántja ugyan a nyilat és megpróbál sántítva tovább futni, de pár méter után elesik. Sikerül feltápászkodnia újra, de pár lépés után a lába feladja a szolgálatot és hiába igyekszik felállni, a vérveszteség miatt már képtelen rá. Aeris már nem fut, de léptei gyorsak maradnak. Hamar odaér a földön kúszó alak mellé, de tartja a távolságot. Elnézve a kétségbeesett küzdelmet, a túlélési ösztöne igencsak erős lehet, épp ezért ügyelni kell arra, hogy esetlegesen egy tőr nehogy az ő lábát is megsebesítse. A sérülés nem nagy, de mély. Szerencsére a vérzés már csillapodott. Aeris ölt már embereket régen, de ez a helyzet egészen más.*
-Ne aggódj! Nem áll szándékomban megölni téged. Csak a medálomat szeretném visszakapni. *mondja a lehető legkönnyedebb hangon, amit csak sikerül produkálnia.
Valahogy ez a hangnem nem illik a helyzethez, de nem igazán érdekeli most. A tolvaj ekkor felnéz rá és Aeris, hiába próbálja meg elrejteni döbbenetét, eltátja a száját.*
-Te… te egy lány vagy? Azt hittem… *makogja szerencsétlenül Aeris, keresve a szavakat.
Szentül meg volt győződve arról, hogy egy férfival van dolga, de bármennyire is férfias alkatú és bármennyire is öltözik férfiasan ez a lány, az arca már könnyedén leleplezi őt. A fél-elf lehuppan törökülésbe a földön fekvő mellé és kíváncsian fürkészi az őt figyelő, addig kétségbeesetten és reménytelenül fénylő, kék szemeket.
Aeris ekkor észbe kap és benyúl a táskájába. Egy kis zsákocskából néhány hosszúkás, sima szélű, zöld levelet vesz elő, amiket még az idevezető úton sikerült gyűjtenie és a lány felé nyújtja, akit jobban elnézve, idősebb lehet nála.*
-Tessék. Mezei sóskalevél. Kitisztítja a sebedet.
A hozzászólás írója (Aeris Mentha) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2013.04.28 12:56:40
*A nyíl célt talál. Aeris látja, ahogy a tolvaj megugrik a hirtelen ért fájdalomtól. Gyorsan kirántja ugyan a nyilat és megpróbál sántítva tovább futni, de pár méter után elesik. Sikerül feltápászkodnia újra, de pár lépés után a lába feladja a szolgálatot és hiába igyekszik felállni, a vérveszteség miatt már képtelen rá. Aeris már nem fut, de léptei gyorsak maradnak. Hamar odaér a földön kúszó alak mellé, de tartja a távolságot. Elnézve a kétségbeesett küzdelmet, a túlélési ösztöne igencsak erős lehet, épp ezért ügyelni kell arra, hogy esetlegesen egy tőr nehogy az ő lábát is megsebesítse. A sérülés nem nagy, de mély. Szerencsére a vérzés már csillapodott. Aeris ölt már embereket régen, de ez a helyzet egészen más.*
-Ne aggódj! Nem áll szándékomban megölni téged. Csak a medálomat szeretném visszakapni. *mondja a lehető legkönnyedebb hangon, amit csak sikerül produkálnia.
Valahogy ez a hangnem nem illik a helyzethez, de nem igazán érdekeli most. A tolvaj ekkor felnéz rá és Aeris, hiába próbálja meg elrejteni döbbenetét, eltátja a száját.*
-Te… te egy lány vagy? Azt hittem… *makogja szerencsétlenül Aeris, keresve a szavakat.
Szentül meg volt győződve arról, hogy egy férfival van dolga, de bármennyire is férfias alkatú és bármennyire is öltözik férfiasan ez a lány, az arca már könnyedén leleplezi őt. A fél-elf lehuppan törökülésbe a földön fekvő mellé és kíváncsian fürkészi az őt figyelő, addig kétségbeesetten és reménytelenül fénylő, kék szemeket.
Aeris ekkor észbe kap és benyúl a táskájába. Egy kis zsákocskából néhány hosszúkás, sima szélű, zöld levelet vesz elő, amiket még az idevezető úton sikerült gyűjtenie és a lány felé nyújtja, akit jobban elnézve, idősebb lehet nála.*
-Tessék. Mezei sóskalevél. Kitisztítja a sebedet.
A hozzászólás írója (Aeris Mentha) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2013.04.28 12:56:40
3604. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2013-04-28 12:12:54
Üzenet elküldve: 2013-04-28 12:12:54
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 81
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 81
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Aeris Mentha//
* Kétségbeesetten löki félre az útjába kerülő tömeget. Közben azt reméli, hogy az elf nem követi, de hamarosan kiáltozást és lábdobogást hall maga mögött. Az a szerencséje, hogy senki nem törődik vele, ezért nem kell még a tömeggel is harcolnia.*
~ A francba! Szívósabb, mint gondoltam. Nem baj, itt akkor is én vagyok előnyben. Majd bevezetem valami olyan helyre, ahol könnyedén el tudok bújni. Már meg is van, hova vezetem! Nincs is messze. Gyerünk! Félre, kutyák! ~
* Gyorsít, mert úgy ítéli meg, hogy a lány mögötte meglehetősen fürge. Már majdnem a célnál vannak, és Bacaraban feléled a remény, hogy megúszhatja, amikor éles fájdalmat érez a vádlija körül. Egyből tudja, hogy mi a fájdalom oka. *
~ Basszus! Nem számítottam rá, hogy ez a csitri használni is meri az íjat. Nem olyannak tűnt. ~
* Mérgelődik magában. Villámgyorsan kirántja a nyílvesszőt és elhajítja. Szerencséje, hogy jól bírja a fájdalmat, de így is lelassította a lábán lévő csúnya seb. Pár méter után a vérveszteség miatt szédülni kezd és elesik, de gyorsan feláll és fut tovább. Pár méter után ismét elesik. Próbál felállni kétségbeesik, tudja, hogy már nincs remény. Meg fogja ölni. Meg fog halni. Hirtelen eszébe jut, hogy elbújhatna, de nincs elég ereje hozzá. A futásban rettenetesen elfáradt és most még vért is veszt. Hátranéz. Látja, hogy egyre fogy a távolság köztük. Már nincs remény, felkészül a halálra. Megkordul a gyomra és ez emlékezteti, hogy még nem is evett. *
~ Eleinte azért indultam útnak, hogy egy kis élelmet lopjak, de annyira megtetszett ez a nyakék.~
* Ránéz és már nem is látja olyan szépnek. *
~ Egy levél. Semmi különleges. Talán azért akartam, hogy az enyém legyen, mert sejtettem, hogy ez fontos lehet a lánynak és mert úgy vagyok nevelve, hogy mindent a saját tulajdonomnak fogjak fel. Önző vagyok. De most már mindegy. Magamnak csináltam a bajt, bűnhődjek is érte! Hogy lehetek ilyen hülye! Most az egyszer szegtem tolvajszabályt: Soha ne rabolj attól, aki fel van fegyverezve! Először és utoljára!~
* Újra hátranéz reményvesztetten. Most már csak az elf könyörületében bízhat, de tudja, hogy hiába. *
A hozzászólás írója (Bacara Metod) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2013.04.28 12:48:06
* Kétségbeesetten löki félre az útjába kerülő tömeget. Közben azt reméli, hogy az elf nem követi, de hamarosan kiáltozást és lábdobogást hall maga mögött. Az a szerencséje, hogy senki nem törődik vele, ezért nem kell még a tömeggel is harcolnia.*
~ A francba! Szívósabb, mint gondoltam. Nem baj, itt akkor is én vagyok előnyben. Majd bevezetem valami olyan helyre, ahol könnyedén el tudok bújni. Már meg is van, hova vezetem! Nincs is messze. Gyerünk! Félre, kutyák! ~
* Gyorsít, mert úgy ítéli meg, hogy a lány mögötte meglehetősen fürge. Már majdnem a célnál vannak, és Bacaraban feléled a remény, hogy megúszhatja, amikor éles fájdalmat érez a vádlija körül. Egyből tudja, hogy mi a fájdalom oka. *
~ Basszus! Nem számítottam rá, hogy ez a csitri használni is meri az íjat. Nem olyannak tűnt. ~
* Mérgelődik magában. Villámgyorsan kirántja a nyílvesszőt és elhajítja. Szerencséje, hogy jól bírja a fájdalmat, de így is lelassította a lábán lévő csúnya seb. Pár méter után a vérveszteség miatt szédülni kezd és elesik, de gyorsan feláll és fut tovább. Pár méter után ismét elesik. Próbál felállni kétségbeesik, tudja, hogy már nincs remény. Meg fogja ölni. Meg fog halni. Hirtelen eszébe jut, hogy elbújhatna, de nincs elég ereje hozzá. A futásban rettenetesen elfáradt és most még vért is veszt. Hátranéz. Látja, hogy egyre fogy a távolság köztük. Már nincs remény, felkészül a halálra. Megkordul a gyomra és ez emlékezteti, hogy még nem is evett. *
~ Eleinte azért indultam útnak, hogy egy kis élelmet lopjak, de annyira megtetszett ez a nyakék.~
* Ránéz és már nem is látja olyan szépnek. *
~ Egy levél. Semmi különleges. Talán azért akartam, hogy az enyém legyen, mert sejtettem, hogy ez fontos lehet a lánynak és mert úgy vagyok nevelve, hogy mindent a saját tulajdonomnak fogjak fel. Önző vagyok. De most már mindegy. Magamnak csináltam a bajt, bűnhődjek is érte! Hogy lehetek ilyen hülye! Most az egyszer szegtem tolvajszabályt: Soha ne rabolj attól, aki fel van fegyverezve! Először és utoljára!~
* Újra hátranéz reményvesztetten. Most már csak az elf könyörületében bízhat, de tudja, hogy hiába. *
A hozzászólás írója (Bacara Metod) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2013.04.28 12:48:06
3603. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2013-04-28 11:28:22
Üzenet elküldve: 2013-04-28 11:28:22
Rang: Játékos
IC üzenetek: 31
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 31
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Bacara Metod//
*Aeris hallja a felé közeledő lépteket, de nem különösebben törődik velük. A fáradság úrrá lesz rajta és egyre mélyebbre húzza, annyira, hogy már szinte álomba is merül. Aztán hirtelen kipattannak a szemei. Az egész csak egy pillanat töredéke alatt történik. Érzi a mellkasához érő ujjakat, a rántást a nyakán és aztán hallja a távolodó, futó léptek zaját. Beletelik egy kis időbe, mire sikerül felfognia, hogy pontosan mi is történt. Ijedten a medáljához kap, de csak a hűlt helyét tapogatja. Gyorsan talpra ugrik és körbenéz. Nem tart sokáig, amíg feltűnik neki a tömegben magát átverekedő, sapkát viselő alak.*
-Hé, megállj! *kiállt utána és neki iramodik.
A tömegben ő sem halad túl gyorsan, de szerencsére a tolvaj vágott némi utat az emberek között, ahogy megpróbált meglógni. Azonban még így is messze előtte jár, és Aeris hiába kiált az emberekre, hogy fogják meg a menekülőt, azok mintha meg sem hallanák, csak figyelik az eseményeket.*
~Nem veszíthetem el szem elől! Nem veszíthetem el a medált!~ *Gondolja kétségbeesetten és nem törődve mások morgásaival, gyorsít a léptein és arrébb lök mindenkit, aki csak az útjába kerül.
Ahogy közelednek a főtér széléhez, a tömeg megritkul és előttük egy sokkalta szürkébb, koszosabb út bontakozik ki. Aeris rájön, ha most nem kapja el a tolvajt, akkor erre többé esélye sem lesz. Nyilvánvalóan a tolvaj jól ismeri a környéket, míg ő csak most ismerkedik az új környezettel. Könnyedén lerázná őt és akkor soha többé nem látna a medálját.
Lassan egy ötlet bontakozik ki a fejében. Futtában leakasztja az íjat a hátáról és kihúz egy fehér tollú nyílvesszőt a tegezéből, amit az idegre helyez. Megáll és oldalt fordul a távolodónak. Megfeszíti az íjat. Nem akarja megsebezni a tolvajt, pusztán csak meg akarja állítani. Lefelé céloz, a lába felé. A sok éves vadászás alatt megtanult gyorsan mozgó célpontra lőni. Rengeteg tapasztalata van már ebben. Most a tolvaj a vad és ő a vadász. Nem habozik, hiszen minden egyes múló pillanat számít. Visszafolytja a lélegzetét a pontosabb célzásért és elengedi az ideget. A nyíl süvítve szeli át a levegőt a menekülő cipője felé tartva.*
A hozzászólás írója (Aeris Mentha) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2013.04.28 11:33:11
*Aeris hallja a felé közeledő lépteket, de nem különösebben törődik velük. A fáradság úrrá lesz rajta és egyre mélyebbre húzza, annyira, hogy már szinte álomba is merül. Aztán hirtelen kipattannak a szemei. Az egész csak egy pillanat töredéke alatt történik. Érzi a mellkasához érő ujjakat, a rántást a nyakán és aztán hallja a távolodó, futó léptek zaját. Beletelik egy kis időbe, mire sikerül felfognia, hogy pontosan mi is történt. Ijedten a medáljához kap, de csak a hűlt helyét tapogatja. Gyorsan talpra ugrik és körbenéz. Nem tart sokáig, amíg feltűnik neki a tömegben magát átverekedő, sapkát viselő alak.*
-Hé, megállj! *kiállt utána és neki iramodik.
A tömegben ő sem halad túl gyorsan, de szerencsére a tolvaj vágott némi utat az emberek között, ahogy megpróbált meglógni. Azonban még így is messze előtte jár, és Aeris hiába kiált az emberekre, hogy fogják meg a menekülőt, azok mintha meg sem hallanák, csak figyelik az eseményeket.*
~Nem veszíthetem el szem elől! Nem veszíthetem el a medált!~ *Gondolja kétségbeesetten és nem törődve mások morgásaival, gyorsít a léptein és arrébb lök mindenkit, aki csak az útjába kerül.
Ahogy közelednek a főtér széléhez, a tömeg megritkul és előttük egy sokkalta szürkébb, koszosabb út bontakozik ki. Aeris rájön, ha most nem kapja el a tolvajt, akkor erre többé esélye sem lesz. Nyilvánvalóan a tolvaj jól ismeri a környéket, míg ő csak most ismerkedik az új környezettel. Könnyedén lerázná őt és akkor soha többé nem látna a medálját.
Lassan egy ötlet bontakozik ki a fejében. Futtában leakasztja az íjat a hátáról és kihúz egy fehér tollú nyílvesszőt a tegezéből, amit az idegre helyez. Megáll és oldalt fordul a távolodónak. Megfeszíti az íjat. Nem akarja megsebezni a tolvajt, pusztán csak meg akarja állítani. Lefelé céloz, a lába felé. A sok éves vadászás alatt megtanult gyorsan mozgó célpontra lőni. Rengeteg tapasztalata van már ebben. Most a tolvaj a vad és ő a vadász. Nem habozik, hiszen minden egyes múló pillanat számít. Visszafolytja a lélegzetét a pontosabb célzásért és elengedi az ideget. A nyíl süvítve szeli át a levegőt a menekülő cipője felé tartva.*
A hozzászólás írója (Aeris Mentha) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2013.04.28 11:33:11
3602. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2013-04-28 09:52:56
Üzenet elküldve: 2013-04-28 09:52:56
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 81
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 81
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Aeris Mentha//
* Sétálás közben nem lát olyan személyt, akit ki lehetne rabolni. Mindenki párban van, vagy sokadmagával. Így nem lehet rabolni! Második szabály: soha ne rabolj ki olyat, akinél fegyvert látsz, vagy nincs egyedül! Rengeteg szabály van, és Bacara mindet betéve tudja. Tolvajlás szempontjából nagyon elszánt. Körülnéz és meglát egy régi épületet, amelyet hirtelen fel is ismer. *
~ Régebben mindig ide jártunk megünnepelni egy-egy sikeres rablást. Eleinte velük tartottam, de aztán meguntam a társaságukat. Nagy rakás szerencsétlenség! Gyűlölöm őket! Nem bánom, hogy elhagytam a csapatot, hiszen úgyis csak hátráltattak a munkámban. ~
* Minden egyes nevetgélő pár láttára egyre jobban elönti a méreg. *
~ A francba! Nem igaz, hogy senki nem képes egyedül sétálgatni! Lehet, hogy jobb volt az erdőben. Ott legalább csak olyannal találkoztam, aki eltévedt, kétségbe volt esve, és céltalanul bolyongott. A legjobb célpont!~
* Elmosolyodik, mikor visszagondol azokra az árva, reményvesztett arcokra. Nem igazán jön lázba az öléstől, de ott még ölni is képes volt, bár többnyire csak gyerekeket gyilkolt, mivel a kis sikítozó szörnyecskéket utálja leginkább. Undorítónak és szánalmasnak tartja gyengeségüket. Kedveli, mikor azok a vékony hangocskák kétségbeesetten kiáltoznak segítségért, de még jobban szereti elhallgattatni azokat.
Egyszer csak egy árnyékot lát elszaladni maga előtt. Felkapja a fejét, hogy jobban szemügyre vegye. Megállapítja, hogy egy aranyló, fonott hajú kis elflány szökell fürge, könnyed mozdulatokkal, egy megtermett, szép, terebélyes fa felé. A tömeg meglepetten bámulja, néhány suhanc még ki is neveti. Bacara, azt hitte, hogy neki fog menni a fának, őrült lelkesedésében, de nem így történt. A lány lelassított és megölelte a fát. *
~ Mi a fenének ölelget ez egy fát? Nyilvánosan! Hát itt mindenki megőrült amíg távol voltam? ~
* Tovább akar menni, de aztán hirtelen rájön, hogy a lányka egyedül van. Amióta elindult sétálni ő az első, akit egyedül lát. Végignéz rajta és megállapítja, hogy a viselkedéséhez képest nem is olyan fiatal, bár nála fiatalabb, az tény. Teste sovány, de azért formás, arcáról süt az ártatlanság, öltözéke olyan, mint a képzett hegyi íjjászoknak és csak most veszi észre, hogy íj is van nála. Már-már kezd lemondani az akcióról, de aztán mégis elszánja magát, mivel meglát a nyakában egy gyönyörű medált, ami után nagy vágyat érez. Meg akarja szerezni, és a lány nem úgy tűnik, mint aki olyan harcias lenne. *
~ Könnyebb lesz, mint elvenni egy gyerektől a cukorkáját! ~
* Vigyorodik el Bacara. Lassan, de természetesen közelíti meg az elfet. Úgy veszi észre, hogy elmerengett, tehát pillanatnyilag öntudatlan. *
~ Buta kislány! ~
* Arra, gondol, hogy gyorsan letépi a lány medálját, amely ott pihen a lány dús keblei között és gyorsan elszalad, hiszen úgy is gyorsan fut és nem úgy látszik, mintha a célpont olyan jól ismerné a várost. Ellentétben vele, aki itt nőtt fel. Mikor már elég közel jár, gyorsan cselekedik. Kitépi a lány nyakából a láncot és már rohan is. Illetve futna, de a tömegtől olyan lassan tud haladni, hogy kétségbe esik. *
~ Mi van, ha utoléri? ~
A hozzászólást Vérnyúl (Moderátor) módosította, ekkor: 2013.11.13 16:40:03, a következő indokkal:
Világ-idegen szó
* Sétálás közben nem lát olyan személyt, akit ki lehetne rabolni. Mindenki párban van, vagy sokadmagával. Így nem lehet rabolni! Második szabály: soha ne rabolj ki olyat, akinél fegyvert látsz, vagy nincs egyedül! Rengeteg szabály van, és Bacara mindet betéve tudja. Tolvajlás szempontjából nagyon elszánt. Körülnéz és meglát egy régi épületet, amelyet hirtelen fel is ismer. *
~ Régebben mindig ide jártunk megünnepelni egy-egy sikeres rablást. Eleinte velük tartottam, de aztán meguntam a társaságukat. Nagy rakás szerencsétlenség! Gyűlölöm őket! Nem bánom, hogy elhagytam a csapatot, hiszen úgyis csak hátráltattak a munkámban. ~
* Minden egyes nevetgélő pár láttára egyre jobban elönti a méreg. *
~ A francba! Nem igaz, hogy senki nem képes egyedül sétálgatni! Lehet, hogy jobb volt az erdőben. Ott legalább csak olyannal találkoztam, aki eltévedt, kétségbe volt esve, és céltalanul bolyongott. A legjobb célpont!~
* Elmosolyodik, mikor visszagondol azokra az árva, reményvesztett arcokra. Nem igazán jön lázba az öléstől, de ott még ölni is képes volt, bár többnyire csak gyerekeket gyilkolt, mivel a kis sikítozó szörnyecskéket utálja leginkább. Undorítónak és szánalmasnak tartja gyengeségüket. Kedveli, mikor azok a vékony hangocskák kétségbeesetten kiáltoznak segítségért, de még jobban szereti elhallgattatni azokat.
Egyszer csak egy árnyékot lát elszaladni maga előtt. Felkapja a fejét, hogy jobban szemügyre vegye. Megállapítja, hogy egy aranyló, fonott hajú kis elflány szökell fürge, könnyed mozdulatokkal, egy megtermett, szép, terebélyes fa felé. A tömeg meglepetten bámulja, néhány suhanc még ki is neveti. Bacara, azt hitte, hogy neki fog menni a fának, őrült lelkesedésében, de nem így történt. A lány lelassított és megölelte a fát. *
~ Mi a fenének ölelget ez egy fát? Nyilvánosan! Hát itt mindenki megőrült amíg távol voltam? ~
* Tovább akar menni, de aztán hirtelen rájön, hogy a lányka egyedül van. Amióta elindult sétálni ő az első, akit egyedül lát. Végignéz rajta és megállapítja, hogy a viselkedéséhez képest nem is olyan fiatal, bár nála fiatalabb, az tény. Teste sovány, de azért formás, arcáról süt az ártatlanság, öltözéke olyan, mint a képzett hegyi íjjászoknak és csak most veszi észre, hogy íj is van nála. Már-már kezd lemondani az akcióról, de aztán mégis elszánja magát, mivel meglát a nyakában egy gyönyörű medált, ami után nagy vágyat érez. Meg akarja szerezni, és a lány nem úgy tűnik, mint aki olyan harcias lenne. *
~ Könnyebb lesz, mint elvenni egy gyerektől a cukorkáját! ~
* Vigyorodik el Bacara. Lassan, de természetesen közelíti meg az elfet. Úgy veszi észre, hogy elmerengett, tehát pillanatnyilag öntudatlan. *
~ Buta kislány! ~
* Arra, gondol, hogy gyorsan letépi a lány medálját, amely ott pihen a lány dús keblei között és gyorsan elszalad, hiszen úgy is gyorsan fut és nem úgy látszik, mintha a célpont olyan jól ismerné a várost. Ellentétben vele, aki itt nőtt fel. Mikor már elég közel jár, gyorsan cselekedik. Kitépi a lány nyakából a láncot és már rohan is. Illetve futna, de a tömegtől olyan lassan tud haladni, hogy kétségbe esik. *
~ Mi van, ha utoléri? ~
A hozzászólást Vérnyúl (Moderátor) módosította, ekkor: 2013.11.13 16:40:03, a következő indokkal:
Világ-idegen szó
3601. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2013-04-28 08:37:41
Üzenet elküldve: 2013-04-28 08:37:41
Rang: Játékos
IC üzenetek: 31
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 31
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
*Ahogy elsétál a Pegazus fogadó ajtajától, kíváncsian tekint körbe a főtéren. Az esti órák ellenére is sokan tartózkodnak kint. Vannak, akik a szépen kifaragott, igen csak régi padokon ülnek és beszélgetnek egymással, mások pedig vagy hazafelé tartanak, vagy jó hangulatban bevonulnak a fogadóba, hogy ihassanak egy jó sört vagy almabort. Mint egy színes forgó szél, úgy kavarognak egymás mellett a járókelők.
Aeris lassan körbehordozza tekintetét a főtéren. Megpillant egy nagy márványoszlopot. Úgy magasodik az ég felé, mintha jelképezne valamit, mintha emlékül szolgálna valaminek. Aeris elhatározza, hogy ha lesz alkalma rá, akkor mindenképpen kideríti a célját.
Tovább tekintve a téren egyszer csak megmerevedik. Egy fa. El sem hiszi, amit lát. Furcsa érzés keríti hatalmába és valami ismeretlen erő húzni kezdi abba az irányba. Nem áll ellen. Áttörve az emberek között a szép, terebélyes növényhez fut és nem törődve a furcsálló tekintetekkel megöleli annak törzsét. Lehunyja a szemét és mélyet lélegzik a kéreg és a levelek illatából. Nem rég érkezett, de már úgy hiányzik neki az erdő, mintha már jó egy éve nem látott volna egyetlen egy fát sem. Bár a fogadóban hallotta, hogy a városnak van egy erdős része meg egy folyója is, oda most mégsem mehet el sötétedéskor, főleg, hogy már kivett egy szobát éjszakára.
Hirtelen a levegőt porosnak és kellemetlennek érzi a friss hegyi és erdei levegő után és sóhajtva leül a fa tövébe. A szüleire és Bristanra gondol. Biztosan szörnyen aggódnak érte és Aerist ez kellemetlen érzéssel tölti el.
Megrázza a fejét. Még mindig meg akarja ismerni Lanawint és nem fog megfutamodni. Tapasztalatokat, új ismereteket akar szerezni és ezt a hegycsúcsokon és az erdőkben nem tudja megszerezni. ~Majd idővel hozzászokom.~ Gondolja, mintegy megnyugtatás képen és lehunyja a szemét, hogy kiélvezze a fa közelségét.*
Aeris lassan körbehordozza tekintetét a főtéren. Megpillant egy nagy márványoszlopot. Úgy magasodik az ég felé, mintha jelképezne valamit, mintha emlékül szolgálna valaminek. Aeris elhatározza, hogy ha lesz alkalma rá, akkor mindenképpen kideríti a célját.
Tovább tekintve a téren egyszer csak megmerevedik. Egy fa. El sem hiszi, amit lát. Furcsa érzés keríti hatalmába és valami ismeretlen erő húzni kezdi abba az irányba. Nem áll ellen. Áttörve az emberek között a szép, terebélyes növényhez fut és nem törődve a furcsálló tekintetekkel megöleli annak törzsét. Lehunyja a szemét és mélyet lélegzik a kéreg és a levelek illatából. Nem rég érkezett, de már úgy hiányzik neki az erdő, mintha már jó egy éve nem látott volna egyetlen egy fát sem. Bár a fogadóban hallotta, hogy a városnak van egy erdős része meg egy folyója is, oda most mégsem mehet el sötétedéskor, főleg, hogy már kivett egy szobát éjszakára.
Hirtelen a levegőt porosnak és kellemetlennek érzi a friss hegyi és erdei levegő után és sóhajtva leül a fa tövébe. A szüleire és Bristanra gondol. Biztosan szörnyen aggódnak érte és Aerist ez kellemetlen érzéssel tölti el.
Megrázza a fejét. Még mindig meg akarja ismerni Lanawint és nem fog megfutamodni. Tapasztalatokat, új ismereteket akar szerezni és ezt a hegycsúcsokon és az erdőkben nem tudja megszerezni. ~Majd idővel hozzászokom.~ Gondolja, mintegy megnyugtatás képen és lehunyja a szemét, hogy kiélvezze a fa közelségét.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7361-7380 , 7381-7400 , 7401-7420 , 7421-7440 , 7441-7460 , 7461-7480 , 7481-7500 , 7501-7520 , 7521-7540 , 7541-7560 , 7561-7580 , 7581-7600 , 7601-7620 , 7621-7640 , 7641-7660 , 7661-7680 , 7681-7700 , 7701-7720 , 7721-7740 , 7741-7760 , 7761-7780 , 7781-7800 , 7801-7820 , 7821-7840 , 7841-7860 , 7861-7880 , 7881-7900 , 7901-7920 , 7921-7940 , 7941-7960 , 7961-7980 , 7981-8000 , 8001-8020 , 8021-8040 , 8041-8060 , 8061-8080 , 8081-8100 , 8101-8120 , 8121-8140 , 8141-8160 , 8161-8180 , 8181-8200 , 8201-8220 , 8221-8240 , 8241-8260 , 8261-8280 , 8281-8300 , 8301-8320 , 8321-8340 , 8341-8360 , 8361-8380 , 8381-8400 , 8401-8420 , 8421-8440 , 8441-8460 , 8461-8480 , 8481-8500 , 8501-8520 , 8521-8540 , 8541-8560 , 8561-8580 , 8581-8600 , 8601-8620 , 8621-8640 , 8641-8660 , 8661-8680 , 8681-8700 , 8701-8720 , 8721-8740 , 8741-8760 , 8761-8780 , 8781-8800 , 8801-8820 , 8821-8840 , 8841-8860 , 8861-8880 , 8881-8900 , 8901-8920 , 8921-8940 , 8941-8960 , 8961-8980 , 8981-9000 , 9001-9020 , 9021-9040 , 9041-9060 , 9061-9080 , 9081-9100 , 9101-9120 , 9121-9140 , 9141-9160 , 9161-9180 , 9181-9200 , 9201-9220 , 9221-9240 , 9241-9260 , 9261-9280 , 9281-9300 , 9301-9320 , 9321-9340 , 9341-9360 , 9361-9380 , 9381-9400 , 9401-9420 , 9421-9440 , 9441-9460 , 9461-9480 , 9481-9500 , 9501-9520 , 9521-9540 , 9541-9560 , 9561-9580 , 9581-9600 , 9601-9620 , 9602-9621