Archívum - Arthenior - Arthenior főtere
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Kedves Kalandozó!
Úgy látszik, betévedtél a könyvtár legeldugottabb termébe. Ahhoz képest, milyen apró ajtó vezetett ide, láthatod, hogy a hely hatalmas. Nagyobb, mint bármely másik terem, nagyobb, mint maga a könyvtár, a templom, és talán nagyobb, mint maga Arthenior. Úgy bizony! Amit magad előtt látsz, az nem más, mint évtizedek hamisítatlan történelme. Háborúk, lázadások, isteni csaták, és minden, amiről eddig csak pletykákból hallottál, most kitárul a szemeid előtt. Persze senkinek nem lenne ideje ezt mind elolvasni, ahhoz még az elfek élete is rövid. Viszont ha valami specifikusat keresel, a könyvtárosok segíthetnek megtalálni. Bánj tisztelettel az itt található tekercsekkel! Ezek nélkül az események nélkül te sem állhatnál ma Lanawin földjén. Ne koszold össze, ne hagyj szamárfület a sarkán, és mindig oda tedd vissza, ahonnan levetted! Ne feledd: talán azt hiszed, biztos talajon állsz, de az csak a tegnapi sár, amely szilárdnak tetteti magát!
A nagyterembe!
Valamelyik kisebb terem:
Kedves Kalandozó!
Úgy látszik, betévedtél a könyvtár legeldugottabb termébe. Ahhoz képest, milyen apró ajtó vezetett ide, láthatod, hogy a hely hatalmas. Nagyobb, mint bármely másik terem, nagyobb, mint maga a könyvtár, a templom, és talán nagyobb, mint maga Arthenior. Úgy bizony! Amit magad előtt látsz, az nem más, mint évtizedek hamisítatlan történelme. Háborúk, lázadások, isteni csaták, és minden, amiről eddig csak pletykákból hallottál, most kitárul a szemeid előtt. Persze senkinek nem lenne ideje ezt mind elolvasni, ahhoz még az elfek élete is rövid. Viszont ha valami specifikusat keresel, a könyvtárosok segíthetnek megtalálni. Bánj tisztelettel az itt található tekercsekkel! Ezek nélkül az események nélkül te sem állhatnál ma Lanawin földjén. Ne koszold össze, ne hagyj szamárfület a sarkán, és mindig oda tedd vissza, ahonnan levetted! Ne feledd: talán azt hiszed, biztos talajon állsz, de az csak a tegnapi sár, amely szilárdnak tetteti magát!
A nagyterembe!
Valamelyik kisebb terem:
<< Előző oldal - Mostani oldal: 271 (5401. - 5420. üzenet)Oldal váltása: - Következő oldal >>
5420. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2014-07-29 21:39:04
Üzenet elküldve: 2014-07-29 21:39:04
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 4
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 4
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Azel'ir Torran Anrad//
*Ahogy végre tekintetük találkozik angyalibb mosolyt ölt magára. Szerencsére külseje ritkán tükrözi azt a bensőt, ami néha démonnak is megbélyegezheti. A tündéri arcocska, a ravasz, de rabul ejtő smaragd szempár, pajkos hullámokban aláhulló vörös tincsei... Mégis ki gondolná, hogy egy haszonleső kis tolvajjal néz farkasszemet?*
- Szóval új itt a városban? Talán vándor?
*Pillantását le sem véve a jövevényről simít végig a szökőkút szélén, majd le is huppanva mosolyodik el gyermeki kíváncsisággal fürkészve a megkapó arcot.*
- A víz torzít, de nem is az az igazi tükör. Csupán csak a külcsínt tárja fel szabálytalan formában, az igazi tükör inkább egy egyszerű pillantás.
*Bólint végül a férfi kérdésére, miközben el is szakad a mélykék szemektől.*
- Igen, a városban élek, olyan jól ismerve, akár a tenyerem.
*Sandít is vissza rá, ahogy lassan végigméri. Egyszerű kíváncsiságnak tűnhet, de valójában bizony már azt térképezi fel, hová rejthette a férfi esetleges vagyontárgyait. Ékszerek, míves fegyverek, erszény teletömve arannyal. Bármi, amiből jó pénzt csinálhat. Amikor a vizsgálódásban egyre feljebb ér kissé felvonja a szemöldökeit. A férfi szemei nem alig fedett idomaira tapadnak, hanem nyíl egyenesen az ő szemeit fürkészi. Kissé összezavarodva billenti félre a fejét. Nem szokta meg, hogy egy férfi vele szemben nem tolakodó már az első pillanattól kezdve. De ez az idegen olyan különös. Tekintete barátságos, viselkedése nyugodt, nem gyanakvó, egyszerűen csak kedves. Lényéből illem, figyelmesség árad. Noha ilyen esetekben leggyakrabban ocsmány, túlfűtött vadakkal, vagy gyakorlatlan, izgága ficsúrokkal hozta össze a sors. Viszont most úgy érzi egy úriemberrel van dolga. Talán kicsivel nehezebb dolga lesz, hisz az előbbiek figyelme egy bájos mosolytól, egy kacér pillantástól azonnal lankad, viszont egy tiszta fejű férfit talán nehezebb lesz behálózni, mint ahogy elsőre gondolná. De mégis ki az a férfi, aki képes ellenállni egy csábos mosolynak, aki nem veszi észre az alig ruha alatt rejlő vonzó formákat? Afira nem tart attól, hogy esetleg üres kézzel kéne elkullognia, csupán csak kissé elhúzódhat ez a mai akciója.*
- Jól láttam, hogy az imént egy farkas társaságában érkeztél?
*Töri meg a hirtelen csendet, ami alatt egy pillanatig elkalandozott milyen is lehet egy ilyen gyengéd férfi karjai közé bújni. Amikor végre igazán nő lehet nem pedig egy cédát alakító, egyszerű kis tolvaj.*
*Ahogy végre tekintetük találkozik angyalibb mosolyt ölt magára. Szerencsére külseje ritkán tükrözi azt a bensőt, ami néha démonnak is megbélyegezheti. A tündéri arcocska, a ravasz, de rabul ejtő smaragd szempár, pajkos hullámokban aláhulló vörös tincsei... Mégis ki gondolná, hogy egy haszonleső kis tolvajjal néz farkasszemet?*
- Szóval új itt a városban? Talán vándor?
*Pillantását le sem véve a jövevényről simít végig a szökőkút szélén, majd le is huppanva mosolyodik el gyermeki kíváncsisággal fürkészve a megkapó arcot.*
- A víz torzít, de nem is az az igazi tükör. Csupán csak a külcsínt tárja fel szabálytalan formában, az igazi tükör inkább egy egyszerű pillantás.
*Bólint végül a férfi kérdésére, miközben el is szakad a mélykék szemektől.*
- Igen, a városban élek, olyan jól ismerve, akár a tenyerem.
*Sandít is vissza rá, ahogy lassan végigméri. Egyszerű kíváncsiságnak tűnhet, de valójában bizony már azt térképezi fel, hová rejthette a férfi esetleges vagyontárgyait. Ékszerek, míves fegyverek, erszény teletömve arannyal. Bármi, amiből jó pénzt csinálhat. Amikor a vizsgálódásban egyre feljebb ér kissé felvonja a szemöldökeit. A férfi szemei nem alig fedett idomaira tapadnak, hanem nyíl egyenesen az ő szemeit fürkészi. Kissé összezavarodva billenti félre a fejét. Nem szokta meg, hogy egy férfi vele szemben nem tolakodó már az első pillanattól kezdve. De ez az idegen olyan különös. Tekintete barátságos, viselkedése nyugodt, nem gyanakvó, egyszerűen csak kedves. Lényéből illem, figyelmesség árad. Noha ilyen esetekben leggyakrabban ocsmány, túlfűtött vadakkal, vagy gyakorlatlan, izgága ficsúrokkal hozta össze a sors. Viszont most úgy érzi egy úriemberrel van dolga. Talán kicsivel nehezebb dolga lesz, hisz az előbbiek figyelme egy bájos mosolytól, egy kacér pillantástól azonnal lankad, viszont egy tiszta fejű férfit talán nehezebb lesz behálózni, mint ahogy elsőre gondolná. De mégis ki az a férfi, aki képes ellenállni egy csábos mosolynak, aki nem veszi észre az alig ruha alatt rejlő vonzó formákat? Afira nem tart attól, hogy esetleg üres kézzel kéne elkullognia, csupán csak kissé elhúzódhat ez a mai akciója.*
- Jól láttam, hogy az imént egy farkas társaságában érkeztél?
*Töri meg a hirtelen csendet, ami alatt egy pillanatig elkalandozott milyen is lehet egy ilyen gyengéd férfi karjai közé bújni. Amikor végre igazán nő lehet nem pedig egy cédát alakító, egyszerű kis tolvaj.*
5419. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2014-07-29 20:52:26
Üzenet elküldve: 2014-07-29 20:52:26
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 11
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 11
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Afira Quasse//
*Mindkét tenyerét a vízbe mártja, majd mossa meg arcát a felfrissülés végett. Szemeit csukva tartja egy kicsikét, s miközben a szökőkút peremét támasztja, hagyja, hogy a cseppek szépen lassan folyjanak végig arcán. Nem tudja mit várjon ettől a várostól, ettől a naptól, így mikor kinyitja kéken villanó szempárját, meglepett mosollyal méri fel a víz tükrében hullámzó vörös hajú lány képét. Ő sem fordítja fel tekintetét a hús-vér leányra, hanem csak a víz felszínén ringatózó fantomkép szemeit pásztázza. Megkeresi szemeit, s annak köszön, ha már az eset így esett.*
-Valóban, de a hosszú út még kellemesebbé teszi talán, mint amilyen valójában.
*Csak a válasz után les fel az érkezőre, majd fordul meg és dől háttal a szökőkútnak keresztbe font karokkal.*
-Még csinosabb, mint amilyennek a vízben látszott.
*Süti el első bókját, miközben felméri, kivel is van dolga.*
-Idevalósi?
*Szeret azzal szórakozni, hogy megpróbálja kitalálni az emberek foglalkozásait. A lenge ruha alapján már be is osztotta volna a lányt egy kevésbé magasztos szintbe, de a szemében csillogó titokzatosság még sem juttatja őt erre a következtetésre. Igazán szép teremtés. Nem is tudja mikor látott utoljára ilyen bájos arcocskát.*
~Ki vagy te szép hölgy?~
*Tekint rá kíváncsi, de barátságos tekintettel, amiben a lány csupán annyit furcsállhat, hogy egyéb testrészei felmérései helyett a mélykék tekintetek egyenesen az övébe fúródnak.*
*Mindkét tenyerét a vízbe mártja, majd mossa meg arcát a felfrissülés végett. Szemeit csukva tartja egy kicsikét, s miközben a szökőkút peremét támasztja, hagyja, hogy a cseppek szépen lassan folyjanak végig arcán. Nem tudja mit várjon ettől a várostól, ettől a naptól, így mikor kinyitja kéken villanó szempárját, meglepett mosollyal méri fel a víz tükrében hullámzó vörös hajú lány képét. Ő sem fordítja fel tekintetét a hús-vér leányra, hanem csak a víz felszínén ringatózó fantomkép szemeit pásztázza. Megkeresi szemeit, s annak köszön, ha már az eset így esett.*
-Valóban, de a hosszú út még kellemesebbé teszi talán, mint amilyen valójában.
*Csak a válasz után les fel az érkezőre, majd fordul meg és dől háttal a szökőkútnak keresztbe font karokkal.*
-Még csinosabb, mint amilyennek a vízben látszott.
*Süti el első bókját, miközben felméri, kivel is van dolga.*
-Idevalósi?
*Szeret azzal szórakozni, hogy megpróbálja kitalálni az emberek foglalkozásait. A lenge ruha alapján már be is osztotta volna a lányt egy kevésbé magasztos szintbe, de a szemében csillogó titokzatosság még sem juttatja őt erre a következtetésre. Igazán szép teremtés. Nem is tudja mikor látott utoljára ilyen bájos arcocskát.*
~Ki vagy te szép hölgy?~
*Tekint rá kíváncsi, de barátságos tekintettel, amiben a lány csupán annyit furcsállhat, hogy egyéb testrészei felmérései helyett a mélykék tekintetek egyenesen az övébe fúródnak.*
5418. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2014-07-29 19:32:27
Üzenet elküldve: 2014-07-29 19:32:27
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 4
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 4
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Azel'ir Torran Anrad//
*A város még épp, hogy csak ébredezik. A tömeg nem szállta meg a főteret sem. Csak lassacskán tárulnak ki az ablakok, apránként jelennek meg a lakók az utcákon, oly lassan, ahogy a nap kúszik fel az égre. Épp ez az időszak való Afirának egy kis felderítésre.
A frss, kora reggeli levegő eltölti a tüdejét. Jobban is szereti, mint a szegénynegyed bűzét.
Ahogy kilép a főtérre a nap még gyenge sugarai vörös tincseit, melyek szabadon hullanak alá egészen derekáig, szinte tűzzé festi. Hófehér bőrét, mit csupán csak egy lenge, női ruha fed, csillogóvá varázsolja a reggeli harmat. Így sétál ki, majd mint egy áldozatára váró vadállat úgy vezeti végig tekintetét a téren.*
- Egy farkas?
*Állapodik meg a tekintete az idegenen, ahogy az a távozó állat után pillant. Ritkán lát olyan utazót, aki ló helyett más úti társat választ magának. Főleg, hogy az épp egy farkas.
De talán ma szerencséje lesz. Egy idegen, aki ha szerencséje van a legkevésbé sem ismeri a várost. Ha Afira magára vállalja az idegenvezető szerepét talán könnyű szerrel szerezheti meg az erszényét. Hisz a nő tud igen tenyérbemászó lenni, nem ügy.
Amikor a férfi elfordul és a kúthoz lép apró vigyorral indul is meg felé. Kissé a víz fölé hajol, onnan pillantva az idegen vízen hullámzó tükörképére.*
- Igazán frissítő, igaz?
*A sunyi vigyor szelíd mosollyá szelídül, ideje megkezdeni a színjátékot.*
*A város még épp, hogy csak ébredezik. A tömeg nem szállta meg a főteret sem. Csak lassacskán tárulnak ki az ablakok, apránként jelennek meg a lakók az utcákon, oly lassan, ahogy a nap kúszik fel az égre. Épp ez az időszak való Afirának egy kis felderítésre.
A frss, kora reggeli levegő eltölti a tüdejét. Jobban is szereti, mint a szegénynegyed bűzét.
Ahogy kilép a főtérre a nap még gyenge sugarai vörös tincseit, melyek szabadon hullanak alá egészen derekáig, szinte tűzzé festi. Hófehér bőrét, mit csupán csak egy lenge, női ruha fed, csillogóvá varázsolja a reggeli harmat. Így sétál ki, majd mint egy áldozatára váró vadállat úgy vezeti végig tekintetét a téren.*
- Egy farkas?
*Állapodik meg a tekintete az idegenen, ahogy az a távozó állat után pillant. Ritkán lát olyan utazót, aki ló helyett más úti társat választ magának. Főleg, hogy az épp egy farkas.
De talán ma szerencséje lesz. Egy idegen, aki ha szerencséje van a legkevésbé sem ismeri a várost. Ha Afira magára vállalja az idegenvezető szerepét talán könnyű szerrel szerezheti meg az erszényét. Hisz a nő tud igen tenyérbemászó lenni, nem ügy.
Amikor a férfi elfordul és a kúthoz lép apró vigyorral indul is meg felé. Kissé a víz fölé hajol, onnan pillantva az idegen vízen hullámzó tükörképére.*
- Igazán frissítő, igaz?
*A sunyi vigyor szelíd mosollyá szelídül, ideje megkezdeni a színjátékot.*
5417. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2014-07-29 16:05:42
Üzenet elküldve: 2014-07-29 16:05:42
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 8
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 8
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
// Csoportos séta //
*A fél-elf kedvéért, no meg túl fáradt a vitához, inkább visszanyeli a további megjegyzéseit arról, hogy mennyire találja város színesítőnek az olyan jelenségeket, mint a tűzről pattant felcser. Nincs baja sem a harsány, sem az örök vidám és komolytalan jellemekkel, megvan a maguk bája. De a modortalanság és a mások meg- vagy átvágása már egészen más kérdés számára. És az aranycsórós kísérlete számára annak minősült.
Abban viszont egyetértenek, hogy jobb lenne visszamenni a fogadóhoz, mert a hosszúra nyúlt nap meglehetősen kimerítőre sikerült.*
- Rendben, akkor induljunk. Úgy látom, Luuna már inkább vízszintesben lenne. *Kuncog halkan, hiszen elcsípte, amint a másik elf lány az ásítással vív ádáz küzdelmet. Ami azt illeti, neki sem kellene már sok hozzá, hogy hasonló küzdelembe bonyolódjon. Sőt, mintha az ásítás ragadós lenne, benne is egyre nagyobb az ingerencia, hogy kövesse a példát.
Idefelé nagyjából megjegyezte az utat, hiszen nem árt, ha egyedül is visszatalál a piacra gardedámok sereglete nélkül is, de ahogy áthaladnak megint a Szegénynegyeden, inkább nem nagyon nézelődik, csak maga elé bámulva követi az utat. Amit egyébként is megtenne valószínűleg, hiszen mégis csak csökkennek a látási viszonyok, nem akar semmibe sem belelépni, főleg nem egy kósza gödörbe, hogy aztán kimenjen a bokája. Vagy egyenesen kitörjön.
A Főtérre érve valósággal szinte megint fellélegez. Sajnálja a negyed lakóit, de a hideg rázza a környéktől, és a nyugtalanság, vagy talán egyenesen a félelem végig mardosta belül. Ha nem is tehetnek róla az ott lakók, hogy ilyen a hely, vagy odakerültek, a szegénység is azon negatív dolgok közé tartoznak, amik rossz dolgokat szülhetnek, akár kényszerből, akár, mert kifordította a jellemet.*
- Szóval, a Pegazus fogadó. Akkor mind a hárman ott szállunk meg? És főleg ugye ma már csak oda akarunk menni. *Kérdezi reménykedve, az utolsó séta már az ő erőtartalékait is felemésztette. Még ébren van, de szemhéjain már csak kisebb résen át tudja nézni a sötétbe borult világot.*
- Hmm... esetleg még egy vacsora lefekvés előtt jól esne. *Hát igen, a hosszú út alatt nem sokat evett, nem nagyon állt meg pihenni, csak amikor már muszáj volt, se ezt bizony az étel gondolatára a következő pillanatban már jelzi is a gyomra egy halk korgással.*
*A fél-elf kedvéért, no meg túl fáradt a vitához, inkább visszanyeli a további megjegyzéseit arról, hogy mennyire találja város színesítőnek az olyan jelenségeket, mint a tűzről pattant felcser. Nincs baja sem a harsány, sem az örök vidám és komolytalan jellemekkel, megvan a maguk bája. De a modortalanság és a mások meg- vagy átvágása már egészen más kérdés számára. És az aranycsórós kísérlete számára annak minősült.
Abban viszont egyetértenek, hogy jobb lenne visszamenni a fogadóhoz, mert a hosszúra nyúlt nap meglehetősen kimerítőre sikerült.*
- Rendben, akkor induljunk. Úgy látom, Luuna már inkább vízszintesben lenne. *Kuncog halkan, hiszen elcsípte, amint a másik elf lány az ásítással vív ádáz küzdelmet. Ami azt illeti, neki sem kellene már sok hozzá, hogy hasonló küzdelembe bonyolódjon. Sőt, mintha az ásítás ragadós lenne, benne is egyre nagyobb az ingerencia, hogy kövesse a példát.
Idefelé nagyjából megjegyezte az utat, hiszen nem árt, ha egyedül is visszatalál a piacra gardedámok sereglete nélkül is, de ahogy áthaladnak megint a Szegénynegyeden, inkább nem nagyon nézelődik, csak maga elé bámulva követi az utat. Amit egyébként is megtenne valószínűleg, hiszen mégis csak csökkennek a látási viszonyok, nem akar semmibe sem belelépni, főleg nem egy kósza gödörbe, hogy aztán kimenjen a bokája. Vagy egyenesen kitörjön.
A Főtérre érve valósággal szinte megint fellélegez. Sajnálja a negyed lakóit, de a hideg rázza a környéktől, és a nyugtalanság, vagy talán egyenesen a félelem végig mardosta belül. Ha nem is tehetnek róla az ott lakók, hogy ilyen a hely, vagy odakerültek, a szegénység is azon negatív dolgok közé tartoznak, amik rossz dolgokat szülhetnek, akár kényszerből, akár, mert kifordította a jellemet.*
- Szóval, a Pegazus fogadó. Akkor mind a hárman ott szállunk meg? És főleg ugye ma már csak oda akarunk menni. *Kérdezi reménykedve, az utolsó séta már az ő erőtartalékait is felemésztette. Még ébren van, de szemhéjain már csak kisebb résen át tudja nézni a sötétbe borult világot.*
- Hmm... esetleg még egy vacsora lefekvés előtt jól esne. *Hát igen, a hosszú út alatt nem sokat evett, nem nagyon állt meg pihenni, csak amikor már muszáj volt, se ezt bizony az étel gondolatára a következő pillanatban már jelzi is a gyomra egy halk korgással.*
5416. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2014-07-29 14:37:22
Üzenet elküldve: 2014-07-29 14:37:22
Rang: Játékos
IC üzenetek: 13
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 13
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
//Ahmesa//
*A lány lesütött tekintettel áll, és csak egy fej bólintással jelezte, hogy hallotta, amit Látigoniz mondott neki.
~Most miért nem válaszol? Elvitte a cica a nyelvét? Vagy még mindig az előbbi miatt van zavarban? Érdekes teremtés. Az előbb még úgy beszélt, mint aki élvezi, most meg nem akar megszólalni.~
Még a gondolat végére sem ér, mikor az elf nagy nehezen ráemeli a tekintetét, és újabb bólintással választ adva a korábban elhangzott kérdésre.*
~Így azért már egy fokkal jobb, hogy nem a földet nézegeti a lába előtt. Bár igaz nem hétköznapi látvány. Már csak a hangja hiányzik, de ami késik nem múlik. Hát akkor itt az ideje továbbállni.~
-Indulhatunk is. Pár perc csak amíg elérjük a fogadót.*Csendben indulnak el egymás mellett. ~Vajon miért hallgat még mindig?~ Látigoniz felidézi magában a korábban elhangzott szavakat. ~Kiinduló pontnak megteszi.~ Kicsit hűvösebb esti levegőt hord magával a szél.*
-Kellemes időnk van.~Réved el egy pillanatra.~ A fogadóban majd eszünk valami finomat, én is megéheztem az út alatt, és az eső engem is elkapott a minap. Egyik pillanatról a másikra kezdett el esni. Szerencsére találtam menedéket arra az időre. *Emlékezik vissza.* Lassan be fog köszönteni a perzselő homok hava. Gondolom te is ismered a legendákat. Szerinted tényleg megtörténtek, vagy csak mese az egész?* Kérdezi a lánytól barátságosan, és észre sem veszi, hogy már a fogadó elé is értek.*
A hozzászólás írója (Látigoniz Jukoniszta) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.07.29 14:39:33
*A lány lesütött tekintettel áll, és csak egy fej bólintással jelezte, hogy hallotta, amit Látigoniz mondott neki.
~Most miért nem válaszol? Elvitte a cica a nyelvét? Vagy még mindig az előbbi miatt van zavarban? Érdekes teremtés. Az előbb még úgy beszélt, mint aki élvezi, most meg nem akar megszólalni.~
Még a gondolat végére sem ér, mikor az elf nagy nehezen ráemeli a tekintetét, és újabb bólintással választ adva a korábban elhangzott kérdésre.*
~Így azért már egy fokkal jobb, hogy nem a földet nézegeti a lába előtt. Bár igaz nem hétköznapi látvány. Már csak a hangja hiányzik, de ami késik nem múlik. Hát akkor itt az ideje továbbállni.~
-Indulhatunk is. Pár perc csak amíg elérjük a fogadót.*Csendben indulnak el egymás mellett. ~Vajon miért hallgat még mindig?~ Látigoniz felidézi magában a korábban elhangzott szavakat. ~Kiinduló pontnak megteszi.~ Kicsit hűvösebb esti levegőt hord magával a szél.*
-Kellemes időnk van.~Réved el egy pillanatra.~ A fogadóban majd eszünk valami finomat, én is megéheztem az út alatt, és az eső engem is elkapott a minap. Egyik pillanatról a másikra kezdett el esni. Szerencsére találtam menedéket arra az időre. *Emlékezik vissza.* Lassan be fog köszönteni a perzselő homok hava. Gondolom te is ismered a legendákat. Szerinted tényleg megtörténtek, vagy csak mese az egész?* Kérdezi a lánytól barátságosan, és észre sem veszi, hogy már a fogadó elé is értek.*
A hozzászólás írója (Látigoniz Jukoniszta) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.07.29 14:39:33
5415. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2014-07-29 09:56:07
Üzenet elküldve: 2014-07-29 09:56:07
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 64
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 64
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
//Látigoniz//
*Nem veheti észre a fiú kedves mosolyát, mivel nem tudja elhessegetni fejéből a kétes gondolatokat, ezért a tekintetét sem meri visszafordítani a földről. A faragott kövek szinte tökéletes precizitással lettek egymáshoz illesztve a lábuk alatt. Látszik, hogy nagy gonddal fektették le, nem csak néhány évre, évszázadokra tervezve. Nem is lát egy kis hibát sem rajtuk, pedig unhatatlanul koptatja őket a járókelők hatalmas serege, nap mint nap. Az építészeti téma kicsit eltereli a figyelmét a zavaráról. Gyakran esik meg vele hasonló, egyik percben még az égen úszó, pufók felhőket csodálja, majd a következőben az erdő lehullt, színes leveleit gyűjtögeti. Az élet egyszerű, hétköznapi szépségei mindig is hatást gyakoroltak rá. Ezt azonban nem sorolja a hibái közé, inkább azoknak rója fel, akik nem képesek meglátni ezeket a kis gyöngyszemeket, csak a rossz dolgokat. A mélyebb merengéstől a fiú válasza téríti el. A lassacskán halványodó pír újra erőre kap, de ezúttal a lelkesedés jeleként.*
~Látigoniz Jukoniszta, nem hétköznapi név. Legalábbis felénk nem. És még a fecsegésemre is odafigyel. Ez így még kínosabb. Jobb lesz odafigyelnem ezekre.~
*A felkérésre csak bólint egyet és küzd a kényszer ellen, hogy újra a földre szegezze tekintetét
~Gyerünk már, nem vagyok én ennyire nyámnyila. Tessék rá nézni!~ Sikerül rajta tartania a szemét, de nem szól. Aprót biccent a fejével, majd egy kicsit tétova mosoly jelzi, hogy készen áll követni Látigonizt. Megteszi az első lépést és nekiindul a tömegnek, mikor átsuhan valami a fején. Az előbb nem is tudatosult benne igazán. Mikor a fiú a nevén szólította, annyira természetesen hangzott, mintha csak egy családtagja szólította volna. Talán a városi forgatag ezt a közvetlenséget hozza ki az ide tévedőből, vagy vezetője jellemvonásának sajátja?*
*Nem veheti észre a fiú kedves mosolyát, mivel nem tudja elhessegetni fejéből a kétes gondolatokat, ezért a tekintetét sem meri visszafordítani a földről. A faragott kövek szinte tökéletes precizitással lettek egymáshoz illesztve a lábuk alatt. Látszik, hogy nagy gonddal fektették le, nem csak néhány évre, évszázadokra tervezve. Nem is lát egy kis hibát sem rajtuk, pedig unhatatlanul koptatja őket a járókelők hatalmas serege, nap mint nap. Az építészeti téma kicsit eltereli a figyelmét a zavaráról. Gyakran esik meg vele hasonló, egyik percben még az égen úszó, pufók felhőket csodálja, majd a következőben az erdő lehullt, színes leveleit gyűjtögeti. Az élet egyszerű, hétköznapi szépségei mindig is hatást gyakoroltak rá. Ezt azonban nem sorolja a hibái közé, inkább azoknak rója fel, akik nem képesek meglátni ezeket a kis gyöngyszemeket, csak a rossz dolgokat. A mélyebb merengéstől a fiú válasza téríti el. A lassacskán halványodó pír újra erőre kap, de ezúttal a lelkesedés jeleként.*
~Látigoniz Jukoniszta, nem hétköznapi név. Legalábbis felénk nem. És még a fecsegésemre is odafigyel. Ez így még kínosabb. Jobb lesz odafigyelnem ezekre.~
*A felkérésre csak bólint egyet és küzd a kényszer ellen, hogy újra a földre szegezze tekintetét
~Gyerünk már, nem vagyok én ennyire nyámnyila. Tessék rá nézni!~ Sikerül rajta tartania a szemét, de nem szól. Aprót biccent a fejével, majd egy kicsit tétova mosoly jelzi, hogy készen áll követni Látigonizt. Megteszi az első lépést és nekiindul a tömegnek, mikor átsuhan valami a fején. Az előbb nem is tudatosult benne igazán. Mikor a fiú a nevén szólította, annyira természetesen hangzott, mintha csak egy családtagja szólította volna. Talán a városi forgatag ezt a közvetlenséget hozza ki az ide tévedőből, vagy vezetője jellemvonásának sajátja?*
5414. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2014-07-28 22:50:19
Üzenet elküldve: 2014-07-28 22:50:19
Rang: Játékos
IC üzenetek: 13
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 13
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
//Ahmesa//
*Kíváncsian várja a lány válaszát. Most, hogy felállt, jobban szemügyre tudja venni az elfet.
~Kellemes teremtésnek látszik. Bizonyára nagy utat tett mire megérkezett. Remélem rábólint az ajánlatomra, úgyis rég volt már, hogy társaságom akadt. Hosszú volt az út, és csak ritkán futottam össze valakivel.~
Mire feleszmélhetne gondolataiból, már kapja is a beleegyező választ, és megtudja, hogy Belkeskurd Ahmesagilnak hívják.
~Tehát Ahmesa. Szép név, illik hozzá.~
A lány teljesen belemerül a mondandójába. Csak úgy árad belőle a szó. A fél-elf kedvesen elmosolyodik rajta egy pillanatra.
~Aranyos, ahogy megfeledkezve magáról beleéli magát abba, amit mond.~
Mint derült égből villámcsapás, olyan váratlanul hallgat el. Látigoniz meglepődik a hirtelen beálló csend hallatán. A lány arcára vándorol tekintette, és látja, hogy enyhe pír játszik rajta.
~Csak nem, zavarban van? Pedig még nem is beszélt olyan sokat. Csak megfeledkezett magáról egy kicsit.~ Enyhén elmosolyodik a reakción.*
-Örülök, hogy megismertelek Ahmesa. Az én nevem Látigoniz Jukoniszta. Általában Látigoniznak, vagy csak egyszerűen Júnak hívnak. Válasz kedved szerint. A fogadó nincsen messze, és ha jól tudom, főtt éttel is kapható.*A lány válla felett elnézve látja, hogy a nap utolsó sugaraival köszön el.~Ideje lenne indulni.~ A tekintetét visszavezeti lányhoz.*
-A beszélgetést út közben is folytathatjuk. Mi lenne ha indulnánk, mielőtt még teljesen ránk sötétedik?
A hozzászólás írója (Látigoniz Jukoniszta) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.07.28 22:53:50
*Kíváncsian várja a lány válaszát. Most, hogy felállt, jobban szemügyre tudja venni az elfet.
~Kellemes teremtésnek látszik. Bizonyára nagy utat tett mire megérkezett. Remélem rábólint az ajánlatomra, úgyis rég volt már, hogy társaságom akadt. Hosszú volt az út, és csak ritkán futottam össze valakivel.~
Mire feleszmélhetne gondolataiból, már kapja is a beleegyező választ, és megtudja, hogy Belkeskurd Ahmesagilnak hívják.
~Tehát Ahmesa. Szép név, illik hozzá.~
A lány teljesen belemerül a mondandójába. Csak úgy árad belőle a szó. A fél-elf kedvesen elmosolyodik rajta egy pillanatra.
~Aranyos, ahogy megfeledkezve magáról beleéli magát abba, amit mond.~
Mint derült égből villámcsapás, olyan váratlanul hallgat el. Látigoniz meglepődik a hirtelen beálló csend hallatán. A lány arcára vándorol tekintette, és látja, hogy enyhe pír játszik rajta.
~Csak nem, zavarban van? Pedig még nem is beszélt olyan sokat. Csak megfeledkezett magáról egy kicsit.~ Enyhén elmosolyodik a reakción.*
-Örülök, hogy megismertelek Ahmesa. Az én nevem Látigoniz Jukoniszta. Általában Látigoniznak, vagy csak egyszerűen Júnak hívnak. Válasz kedved szerint. A fogadó nincsen messze, és ha jól tudom, főtt éttel is kapható.*A lány válla felett elnézve látja, hogy a nap utolsó sugaraival köszön el.~Ideje lenne indulni.~ A tekintetét visszavezeti lányhoz.*
-A beszélgetést út közben is folytathatjuk. Mi lenne ha indulnánk, mielőtt még teljesen ránk sötétedik?
A hozzászólás írója (Látigoniz Jukoniszta) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.07.28 22:53:50
5413. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2014-07-28 22:23:40
Üzenet elküldve: 2014-07-28 22:23:40
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 50
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 50
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Kóbor lelkek//
*Érdekes kis helyzet ez, amiben most benne vannak. Egy sötét, dohos sikátorban állnak farkasszemet nézve és mindkettőjük összes izma akár az íj húrja, szinte pattanásig feszülve. Múgen kimérten szedi a levegőt, homlokráncolva, szemöldök-összevonva nézi a lányt aki...*
~HE? Mi a fenét csinál ez meg?~
*Lehet egy pillanatra a száját is eltátja, annyi azonban bizonyos, hogy egyet hátralép még, annyira meglepődik.*
- Ööö...
*Nyög fel félhangosan megrökönyödésében és egy halk nevetés-szerű hangfoszlány is felszakad mellkasából. Ilyen váltásra nem számított. Hamarabb nézte volna ki a lányból, hogy megpróbálja elcsábítani (ami, ha végigtekint a lányon, nem lenne első látásra olyan hamar elvetendő ötlet), mint hogy ilyen "kislányosra" vegye a figurát. Csupán a hosszú évek tapasztalata miatt motoszkál ott továbbra is az a hangocska, hogy ez bizony csak egy csel. Rengeteg helyzetből mentette már ki ez a kis cincogó nesz.*
~Vesszek el, ha értem...~
*Vonásait újra megacélozza és bizalmatlanul nézi pár másodpercnyi ideig a lányt. Figyeli, ahogy ujjaival fésüli a Pókhálószín hajzuhatagot, ahogy kis hebrencs módjára próbálja elterelni figyelmét erről az érdekes, de egyelőre igen feszült helyzetről.*
- Úgy nézek ki szerinted, mint aki használ egyáltalán olyan fésűt?
*Kérdezi mosolyogva és bal keze mutató ujjával loboncára mutat. De hogy mi készteti mosolyra? Talán a lány stílusa, vagy a helyzet komikuma. Egyre megy.*
- És halgerinc sincs nálam... ha lenne, már nem lenne... Valószínűleg elrágtam volna... magamban.
*Hangsúlyozza ki mondandóját az ételre vonatkozólag, de már abban a pillanatban meg is esik kérges szíve a lányon.*
~_NEM!_ Ez az ártatlan tekintet csak elterelés... Amint alkalma le, monyon rúg és elmetszi a torkom...~
*Tekintete újra végigsiklik a lány egész lényén. Picit elhúzza a száját, mikor megszólal.*
- Látom, te is le vagy gatyásodva.
*Egyelőre ennyi jött ki a torkán, míg a lány szemeit fürkészi, de akaratlanul is újra és újra a hajára téved tekintete.*
- A hajad... olyan, mint a pókháló. Szép...
*Na igen... van amikor harapófogóval nem lehet belőle előcsikarni egyetlen hangfoszlányt sem... aztán van, amikor pedig minden botorság kiszalad rajta.*
~HOGY MONDHATTÁL ILYET???~
*Érdekes kis helyzet ez, amiben most benne vannak. Egy sötét, dohos sikátorban állnak farkasszemet nézve és mindkettőjük összes izma akár az íj húrja, szinte pattanásig feszülve. Múgen kimérten szedi a levegőt, homlokráncolva, szemöldök-összevonva nézi a lányt aki...*
~HE? Mi a fenét csinál ez meg?~
*Lehet egy pillanatra a száját is eltátja, annyi azonban bizonyos, hogy egyet hátralép még, annyira meglepődik.*
- Ööö...
*Nyög fel félhangosan megrökönyödésében és egy halk nevetés-szerű hangfoszlány is felszakad mellkasából. Ilyen váltásra nem számított. Hamarabb nézte volna ki a lányból, hogy megpróbálja elcsábítani (ami, ha végigtekint a lányon, nem lenne első látásra olyan hamar elvetendő ötlet), mint hogy ilyen "kislányosra" vegye a figurát. Csupán a hosszú évek tapasztalata miatt motoszkál ott továbbra is az a hangocska, hogy ez bizony csak egy csel. Rengeteg helyzetből mentette már ki ez a kis cincogó nesz.*
~Vesszek el, ha értem...~
*Vonásait újra megacélozza és bizalmatlanul nézi pár másodpercnyi ideig a lányt. Figyeli, ahogy ujjaival fésüli a Pókhálószín hajzuhatagot, ahogy kis hebrencs módjára próbálja elterelni figyelmét erről az érdekes, de egyelőre igen feszült helyzetről.*
- Úgy nézek ki szerinted, mint aki használ egyáltalán olyan fésűt?
*Kérdezi mosolyogva és bal keze mutató ujjával loboncára mutat. De hogy mi készteti mosolyra? Talán a lány stílusa, vagy a helyzet komikuma. Egyre megy.*
- És halgerinc sincs nálam... ha lenne, már nem lenne... Valószínűleg elrágtam volna... magamban.
*Hangsúlyozza ki mondandóját az ételre vonatkozólag, de már abban a pillanatban meg is esik kérges szíve a lányon.*
~_NEM!_ Ez az ártatlan tekintet csak elterelés... Amint alkalma le, monyon rúg és elmetszi a torkom...~
*Tekintete újra végigsiklik a lány egész lényén. Picit elhúzza a száját, mikor megszólal.*
- Látom, te is le vagy gatyásodva.
*Egyelőre ennyi jött ki a torkán, míg a lány szemeit fürkészi, de akaratlanul is újra és újra a hajára téved tekintete.*
- A hajad... olyan, mint a pókháló. Szép...
*Na igen... van amikor harapófogóval nem lehet belőle előcsikarni egyetlen hangfoszlányt sem... aztán van, amikor pedig minden botorság kiszalad rajta.*
~HOGY MONDHATTÁL ILYET???~
5412. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2014-07-28 21:33:40
Üzenet elküldve: 2014-07-28 21:33:40
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 11
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 11
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
*A hajnal első sugarával érkezik meg a városba. Köpenye hátán nyugszik, így láthatóvá téve általában incselkedő, ám most kissé fáradt ábrázatát. A fehér fény egyhangú derengésbe vonja a körülötte lévő épületeket, növényeket és tárgyakat, hogy aztán tündöklő fényárban árasszanak el mindent a csillogó meleg sugarak. A harmat még ott csillog a legtöbb növényen, s a levegő friss illata jólesően áramlik be tüdejébe reggeli áldásként a tűz hónapjainak bűvös adományaként. Egyenletes léptei mellett négy másik láb is vele együtt lépdel, láthatólag sokkal könnyedebben, s a gyorsabb tempóra való készség is érezhető, amint a szürke farkas mancsai a város külső területein koppannak. Szép, hatalmas fejét megrázza és büszke tartása elégedettséggel tölti el az ifjút. Az első házaknál azonban lelassítja lépteit, majd megállva a fenséges példány hátán végigsimít.*
-Most te ne gyere.
*Vakargatja meg füle tövénél az állatot. Legugol elé és az értelmesen csillogó sárga szempárba tekint.*
-Én most körűlnézek egy kicsit a városban. Addig menj el vadászni.
*Érzi, hogy a farkas megérti mit szeretne. Mindig is csodálkozott ezen az adottságon, de az idők során megszokta. Természetessé vált ez a kettejük közötti kapcsolat. Még egyszer végigsimítja a reggeli párától és harmattól nedves szőrzetet, majd feláll és a már messziről kiszúrt főtér felé veszi az irányt. Vállai felett még visszanéz, így láthatja, amint a farkas elkocog a város mellett. Mostmár minden figyelmét az új helyszín kötheti le, minek meglepően tiszta vizű szökőkútjához lépve megmossa arcát, hogy felfrissítse magát egy kicsivel.*
-Most te ne gyere.
*Vakargatja meg füle tövénél az állatot. Legugol elé és az értelmesen csillogó sárga szempárba tekint.*
-Én most körűlnézek egy kicsit a városban. Addig menj el vadászni.
*Érzi, hogy a farkas megérti mit szeretne. Mindig is csodálkozott ezen az adottságon, de az idők során megszokta. Természetessé vált ez a kettejük közötti kapcsolat. Még egyszer végigsimítja a reggeli párától és harmattól nedves szőrzetet, majd feláll és a már messziről kiszúrt főtér felé veszi az irányt. Vállai felett még visszanéz, így láthatja, amint a farkas elkocog a város mellett. Mostmár minden figyelmét az új helyszín kötheti le, minek meglepően tiszta vizű szökőkútjához lépve megmossa arcát, hogy felfrissítse magát egy kicsivel.*
5411. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2014-07-28 19:31:40
Üzenet elküldve: 2014-07-28 19:31:40
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 376
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 376
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Magorit követve//
*A nomád, harcos kísérőivel visszafelé tart a térre, így elhaladnak mellette, de láthatóan nem vették észre. Így egy sanda félmosollyal megrántja a vállát.*
~Úgy tűnik ez jó ötlet volt. Vezetőim is vannak a fogadóig.~
*Továbbra is a nyomukba szegődve lépked és észre se veszi, hogy a követési távolság egyre csökken közötte és az előtte álló kis csoport között. Úgy látszik feleslegesen aggódott,hogy észreveszik mert, úgy tűnik a harcost jelenleg lefoglalja kísérője a szép elf nő személyében. Elégedetten ballag tovább a nyomukban és nagyon reméli nemsokára tényleg célhoz ér a fogadóba.*
*A nomád, harcos kísérőivel visszafelé tart a térre, így elhaladnak mellette, de láthatóan nem vették észre. Így egy sanda félmosollyal megrántja a vállát.*
~Úgy tűnik ez jó ötlet volt. Vezetőim is vannak a fogadóig.~
*Továbbra is a nyomukba szegődve lépked és észre se veszi, hogy a követési távolság egyre csökken közötte és az előtte álló kis csoport között. Úgy látszik feleslegesen aggódott,hogy észreveszik mert, úgy tűnik a harcost jelenleg lefoglalja kísérője a szép elf nő személyében. Elégedetten ballag tovább a nyomukban és nagyon reméli nemsokára tényleg célhoz ér a fogadóba.*
5410. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2014-07-28 19:22:52
Üzenet elküldve: 2014-07-28 19:22:52
Rang: Játékos
IC üzenetek: 255
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 255
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Szelíd
//Calia Na Latola, Ninileni Almita//
*Borsovád értelmes nőnek tartja az mágus lányt. Bizony nomádunk is szereti a békét, de amikor a kadúr, aki egy parancsnok, akkor bizony háborúzni kell.*
- Engem csak az vigasztal ilyenkor, hogy ami meghal, vagy megszűnik, annak a helyére valami új jön. Ezt tanították azok a fura tudó emberek. Olyan agyafúrt dolgokat mondanak, de ha belegondolunk tényleg igazuk van. Minden, mindennel összefügg. Én ha kivágok egy fát, akkor madarak és mókusok is meghalnak. Mivel a lakhelye odavész. Na de nem akarok filozofálni, mert sok lesz megint.
*Borsovád, kezet fog a lánnyal. Hatalmas ujjaival körbezárja a finom és törékeny kezet. Magori kellemesen mosolyog a lányra. Érezteti vele, hogy jólesik neki a közelsége.*
- Az én nevem Borsovád Magori. A füves puszta egyik nomádja vagyok. Megjegyezném, maga nagyon is varázslatos.
* Bókol a lánynak és kellemesen mosolyog a bajusza alatt.*
-Természeti kincs? Hát a folyók, a mezők, a termőföld. Nekem ez a kincs. Mindennel felér.
* Nézi a lányt és várja a következő reakciót.*
*Borsovád értelmes nőnek tartja az mágus lányt. Bizony nomádunk is szereti a békét, de amikor a kadúr, aki egy parancsnok, akkor bizony háborúzni kell.*
- Engem csak az vigasztal ilyenkor, hogy ami meghal, vagy megszűnik, annak a helyére valami új jön. Ezt tanították azok a fura tudó emberek. Olyan agyafúrt dolgokat mondanak, de ha belegondolunk tényleg igazuk van. Minden, mindennel összefügg. Én ha kivágok egy fát, akkor madarak és mókusok is meghalnak. Mivel a lakhelye odavész. Na de nem akarok filozofálni, mert sok lesz megint.
*Borsovád, kezet fog a lánnyal. Hatalmas ujjaival körbezárja a finom és törékeny kezet. Magori kellemesen mosolyog a lányra. Érezteti vele, hogy jólesik neki a közelsége.*
- Az én nevem Borsovád Magori. A füves puszta egyik nomádja vagyok. Megjegyezném, maga nagyon is varázslatos.
* Bókol a lánynak és kellemesen mosolyog a bajusza alatt.*
-Természeti kincs? Hát a folyók, a mezők, a termőföld. Nekem ez a kincs. Mindennel felér.
* Nézi a lányt és várja a következő reakciót.*
5409. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2014-07-28 19:10:14
Üzenet elküldve: 2014-07-28 19:10:14
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 64
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 64
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
//Látigoniz//
*A fiú nem válaszol rögtön. ~Jobb lenne mást megkérdezni.~ Mire a gondolat végére ér már hangzik is a válasz. Egy pillanatra meglepődik, mikor a fiú felkel. Bár magasabb nála, de koránt sem annyival, mint amire a fiú ülő helyzetéből következtetni lehetett volna. ~Kellemes a hangja és illemtudó.~ Kezdeti kétkedése feloldódik, az első benyomása elegendőnek látszik, hogy gyanakodás nélkül hallgasson rá és kövesse.*
- Köszönöm szépen az ajánlatot, szívesen elfogadom. A nevem Belkeskurd Ahmesagil, de nyugodtan hívj csak Ahmesának. A családom minden tagja így hív. Egyszerűbb és szerintem lányosabb is. Amúgy milyen messze van ez a fogadó? Nem mintha türelmetlen lennék, de ami azt illeti, kicsit elfáradtam, hosszú volt az út. És lehet ott valami meleg ételt rendelni? Már egy jó pár napja nem ettem meleg ételt. De ez van, ha vándorútra adod a fejed. És akkor az éjszakai esőzéseket ne is említsem. Nincs is annál szörnyűbb, mint mikor egy jó adag hideg víz ömlik a nyakadba a legszebb álmod közepén. Még szerencse, hogy a tűz hónapjaiban járunk, különben megnézhetném magam. Legjobb esetben is egy szép kis náthával lennék gazdagabb.
*Észreveszi, hogy megállás nélkül beszél. Szegény fiú felajánlja a segítségét, ő meg lyukat beszél a hasába. Biztos nincs túl jó véleménye róla. Gyorsan elhallgat és maga elé bámul. A szinte hófehér bőrén csak úgy virít a pír, mit a zavara csal oda.*
*A fiú nem válaszol rögtön. ~Jobb lenne mást megkérdezni.~ Mire a gondolat végére ér már hangzik is a válasz. Egy pillanatra meglepődik, mikor a fiú felkel. Bár magasabb nála, de koránt sem annyival, mint amire a fiú ülő helyzetéből következtetni lehetett volna. ~Kellemes a hangja és illemtudó.~ Kezdeti kétkedése feloldódik, az első benyomása elegendőnek látszik, hogy gyanakodás nélkül hallgasson rá és kövesse.*
- Köszönöm szépen az ajánlatot, szívesen elfogadom. A nevem Belkeskurd Ahmesagil, de nyugodtan hívj csak Ahmesának. A családom minden tagja így hív. Egyszerűbb és szerintem lányosabb is. Amúgy milyen messze van ez a fogadó? Nem mintha türelmetlen lennék, de ami azt illeti, kicsit elfáradtam, hosszú volt az út. És lehet ott valami meleg ételt rendelni? Már egy jó pár napja nem ettem meleg ételt. De ez van, ha vándorútra adod a fejed. És akkor az éjszakai esőzéseket ne is említsem. Nincs is annál szörnyűbb, mint mikor egy jó adag hideg víz ömlik a nyakadba a legszebb álmod közepén. Még szerencse, hogy a tűz hónapjaiban járunk, különben megnézhetném magam. Legjobb esetben is egy szép kis náthával lennék gazdagabb.
*Észreveszi, hogy megállás nélkül beszél. Szegény fiú felajánlja a segítségét, ő meg lyukat beszél a hasába. Biztos nincs túl jó véleménye róla. Gyorsan elhallgat és maga elé bámul. A szinte hófehér bőrén csak úgy virít a pír, mit a zavara csal oda.*
5408. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2014-07-28 18:53:29
Üzenet elküldve: 2014-07-28 18:53:29
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 14
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 14
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Borsovád Magori, Ninileni Almita//
* Édeklődve hallgatja a történetet.*
- Maga is résztvett ilyen csatákban? Jó, hogy nem veszett oda! Az ilyesmi igen veszélyes. Bátorság is kell, ha valaki a harcmezőre lép. Szerencsére én nem láttam ilyen szörnyűségeket, a háborúk meg véleményem szerint csak azért vannak, hogy pusztulást okozzanak, más értelmét nem látom...
* Mondja el őszinte véleményét. Örül, hogy ő gyermekkorában békében élhetett, szerencsére az erdőben nem voltak ellenségeik.*
- Oh, Ön is akkor oda tart. Magáőval megyek.
* Ha a tündérke is jön, akkor hárman, ha viszont marad, akkor ketten indulnak el. Kisvártatva a főtérre érnek.*
- Szép ez a hely, de engem a természeti kincsek jobban le tudnak nyűgözni. Ön, hogy van vele... Oh, még nem mutatkoztunk be egymásnak. Az én nevem Caila Na Latola.
* Vékony kezét a másik felé nyújtja.*
* Édeklődve hallgatja a történetet.*
- Maga is résztvett ilyen csatákban? Jó, hogy nem veszett oda! Az ilyesmi igen veszélyes. Bátorság is kell, ha valaki a harcmezőre lép. Szerencsére én nem láttam ilyen szörnyűségeket, a háborúk meg véleményem szerint csak azért vannak, hogy pusztulást okozzanak, más értelmét nem látom...
* Mondja el őszinte véleményét. Örül, hogy ő gyermekkorában békében élhetett, szerencsére az erdőben nem voltak ellenségeik.*
- Oh, Ön is akkor oda tart. Magáőval megyek.
* Ha a tündérke is jön, akkor hárman, ha viszont marad, akkor ketten indulnak el. Kisvártatva a főtérre érnek.*
- Szép ez a hely, de engem a természeti kincsek jobban le tudnak nyűgözni. Ön, hogy van vele... Oh, még nem mutatkoztunk be egymásnak. Az én nevem Caila Na Latola.
* Vékony kezét a másik felé nyújtja.*
5407. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2014-07-28 18:24:50
Üzenet elküldve: 2014-07-28 18:24:50
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 376
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 376
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
*Gyalogosan, vékony köpenyébe szinte betakarózva érkezik meg Arthenior főterére. A városőrség katonáinak biccent egyet üdvözlésképpen, amikor elhalad mellettük és ahogy gondolta nem nagyon ütközik bármilyen akadályba, amikor belép a városba. Kicsit elcsigázottnak érzi magát,mert hosszú út után van, így amikor meglátja a nyüzsgő városi teret,hosszan beszívja a levegőt és az út porát kiengedi a tüdejéből. A nagy sóhaj után, szeme keresni kezdi az utat merre menjen tovább. Nincs kedve eligazítást kérni, bár nagyon sokan jönnek mennek a téren, de ő utálja magát elveszettnek láttatni, így találomra választ ki egy utat, ami a térről nyílik és elindul a kiszemelt irányba, határozott lépteivel. Amíg áthalad a téren, van ideje megszemlélni, a helyet. Kellemes, ide megérkezni, a hosszú út után, bármelyik utazónak. A padok, oszlopok, a szökőkút,a sokféle fajhoz tartozó jövő menő lények és az őrség mind barátságos és biztonságos képet nyújtanak a most érkezőnek. Igaz egy két furcsa jelenség is előfordul a tömegben, de ő már hozzá szokott a különösebbnél különösebb fajok látványához.Örömmel tölti el a nyüzsgés és örül, hogy ennyien vannak körülötte. Igaz mindenki a saját dolgával törődik, de így van ez rendjén. Ami őt illeti most legszívesebben egy fogadót keresne,mert bizony érzi, jó lenne megpihenni és enni is valamit. Reméli, hogy az általa kiszemelt út elvezet, vagy legalábbis a közelébe egy jobb fogadónak. Ha nem akkor, majd addig megy, amíg meg nem találja. Mikor átvágott a téren elindul egy szűk utca felé, ideiglenesen búcsút intve Arthenior Főterének*
5406. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2014-07-28 18:18:12
Üzenet elküldve: 2014-07-28 18:18:12
Rang: Játékos
IC üzenetek: 13
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 13
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
//Belkeskurd//
*Némán ül ott csukott szemekkel, és kezével néha a víz felszínét borzolgatja. Az emberek észre sem veszik, úgy suhannak el mellette.
~Lassan ideje lenne tovább indulnom. A végén teljesem rám sötétedik, de még van egy kis időm.~
Könnyű léptekre lesz figyelmes, amik mintha felé közelednének.
~Fáradt lehetek, ha már képzelgek is.~
De a kopogás éppen mellette ér véget, és ekkor meghall egy kedves női hangot. Kinyitja a szemeit, és szembetalálja magát egy magas, hosszú, fekete hajú elffel. Egy pillanatra elgondolkodik a lány kérdésén.*
- Ha olcsó szállást keresel éjszakára, én a Pegazus fogadót ajánlanám.*Feláll ültéből.* Én is oda tartok, csak most érkeztem a városba. Ha gondolod akár mehetnénk együtt is. Már ha nincs ellene kifogásod.
A hozzászólás írója (Látigoniz Jukoniszta) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.07.28 18:36:38
*Némán ül ott csukott szemekkel, és kezével néha a víz felszínét borzolgatja. Az emberek észre sem veszik, úgy suhannak el mellette.
~Lassan ideje lenne tovább indulnom. A végén teljesem rám sötétedik, de még van egy kis időm.~
Könnyű léptekre lesz figyelmes, amik mintha felé közelednének.
~Fáradt lehetek, ha már képzelgek is.~
De a kopogás éppen mellette ér véget, és ekkor meghall egy kedves női hangot. Kinyitja a szemeit, és szembetalálja magát egy magas, hosszú, fekete hajú elffel. Egy pillanatra elgondolkodik a lány kérdésén.*
- Ha olcsó szállást keresel éjszakára, én a Pegazus fogadót ajánlanám.*Feláll ültéből.* Én is oda tartok, csak most érkeztem a városba. Ha gondolod akár mehetnénk együtt is. Már ha nincs ellene kifogásod.
A hozzászólás írója (Látigoniz Jukoniszta) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.07.28 18:36:38
5405. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2014-07-28 17:32:58
Üzenet elküldve: 2014-07-28 17:32:58
Rang: Játékos
IC üzenetek: 43
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 43
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
//Kóbor lelkek//
*Szép kis slamasztikába keveredett, annyi szent. Még az ő többnyire avatatlan szemei is látják, hogy a férfi vele szemben ha nem is profi, de legalábbis tapasztalt harcos; a mozdulatai erről árulkodnak, a testtartásáról süt, hogy nem kétszer küzdött ilyen szűk helyen, és akkor még nem is esett szó az izmairól. A lánynak hirtelen kevés lesz a levegő, nagyokat kortyol a hűvös, dohos légből. Szabad bal kezével önkéntelenül kap a hajához, egy széles mozdulattal hátracsapja az egész fehér loboncot az arcából. Remek, ha eddig nem lett volna nyilvánvaló az ismertetőjegye, akkor most már biztos, hogy a másiknak szemet szúrt.*
~Te jószagú...~
*Nem is jut eszébe más, mint hogy a férfi meg akarja támadni, elszedni, amije van, aztán elszórakozni vele, végül pedig otthagyva őt menne a dolgára, akármerre is van az. De annyira nem ment el nagy hirtelenjében a maradék józan esze, hogy nekitámadjon.*
~Nyugi, persze. Lesz itt mindjárt olyan nyugi...~
*A tőr mozdul a kezében, de csak lassan, keresztbeteszi a mellkasán, ezzel jelezve a védekező szándékot. Álmában sem gondol a csetepaté kezdeményezésére, valószínűleg az lenne az utolsó ötlete ezen a világon. De megvédi magát, amennyire tudja, az biztos.*
~Gyerünk, kislány, használd az eszed!~
*Végül a jól bevált módszerhez folyamodik. A legtöbben félnek az ismeretlentől, és elbizonytalanodnak, ha valaki más homlokegyenest az ellenkezőjét reagálja annak, mint amit várnak. Az embertorony bizonyára még arra is felkészült, hogy felugorva vad csatakiáltással nekiront, de arra biztos nem, ami éppen a lány eszébe jutott.
A tőr a kezéből visszacsúszik a köpeny bő ujjába, éppen akkora távolságra, hogy ha szüksége van rá, hát elérje. Két keze az üstöke felé lendül és vadul tépni-gereblyézni kezdi a haját. Kedélyes csevegésbe kezd, mintegy mellékesen.*
- Te, figyelj csak! Nincs nálad kósza fésű, vagy legalább egy maradék halgerinc? Napok óta ilyen gubancos... én marha, az ebédemből nem raktam el... mármint, a halgerincet, nem a fésűt, fésűket ugyanis nem szoktam enni. Ha már ott tartunk, kajád nincs?
*Meglepő lehet a viselkedése, de szorult helyzetben mindig ehhez folyamodik. Többször bevált már, most miért ne?*
*Szép kis slamasztikába keveredett, annyi szent. Még az ő többnyire avatatlan szemei is látják, hogy a férfi vele szemben ha nem is profi, de legalábbis tapasztalt harcos; a mozdulatai erről árulkodnak, a testtartásáról süt, hogy nem kétszer küzdött ilyen szűk helyen, és akkor még nem is esett szó az izmairól. A lánynak hirtelen kevés lesz a levegő, nagyokat kortyol a hűvös, dohos légből. Szabad bal kezével önkéntelenül kap a hajához, egy széles mozdulattal hátracsapja az egész fehér loboncot az arcából. Remek, ha eddig nem lett volna nyilvánvaló az ismertetőjegye, akkor most már biztos, hogy a másiknak szemet szúrt.*
~Te jószagú...~
*Nem is jut eszébe más, mint hogy a férfi meg akarja támadni, elszedni, amije van, aztán elszórakozni vele, végül pedig otthagyva őt menne a dolgára, akármerre is van az. De annyira nem ment el nagy hirtelenjében a maradék józan esze, hogy nekitámadjon.*
~Nyugi, persze. Lesz itt mindjárt olyan nyugi...~
*A tőr mozdul a kezében, de csak lassan, keresztbeteszi a mellkasán, ezzel jelezve a védekező szándékot. Álmában sem gondol a csetepaté kezdeményezésére, valószínűleg az lenne az utolsó ötlete ezen a világon. De megvédi magát, amennyire tudja, az biztos.*
~Gyerünk, kislány, használd az eszed!~
*Végül a jól bevált módszerhez folyamodik. A legtöbben félnek az ismeretlentől, és elbizonytalanodnak, ha valaki más homlokegyenest az ellenkezőjét reagálja annak, mint amit várnak. Az embertorony bizonyára még arra is felkészült, hogy felugorva vad csatakiáltással nekiront, de arra biztos nem, ami éppen a lány eszébe jutott.
A tőr a kezéből visszacsúszik a köpeny bő ujjába, éppen akkora távolságra, hogy ha szüksége van rá, hát elérje. Két keze az üstöke felé lendül és vadul tépni-gereblyézni kezdi a haját. Kedélyes csevegésbe kezd, mintegy mellékesen.*
- Te, figyelj csak! Nincs nálad kósza fésű, vagy legalább egy maradék halgerinc? Napok óta ilyen gubancos... én marha, az ebédemből nem raktam el... mármint, a halgerincet, nem a fésűt, fésűket ugyanis nem szoktam enni. Ha már ott tartunk, kajád nincs?
*Meglepő lehet a viselkedése, de szorult helyzetben mindig ehhez folyamodik. Többször bevált már, most miért ne?*
5404. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2014-07-28 15:21:07
Üzenet elküldve: 2014-07-28 15:21:07
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 64
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 64
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
//Látigoniz//
*Nem is tudta, hogy hány napja van már úton, de tanulságos, és örömmel nyugtázza, hogy remekül felkészült. Az erdőben sokfajta népséggel találkozott, tőlük hallott Artheniorról, ezért vette a város felé az irányt. A folyón átkelve, lassan elérte a főteret. Gyönyörű az egész, annyi látnivaló van, hogy beleszédül. Bár a nap már jócskán elérte a horizontot, mi több, már alá is bukott, a tér még nyüzsög az élettől. A nagy sürgés-forgásban megpillantja a tér közepén álló szökőkutat.
~Jó lenne inni egyet.~
Fut át az agyán a csillogó víz láttán. Elindul a víz irányába, közben rádöbben, hogy egy idegen városban van, az est már a küszöbön és még azt se tudja, hol fogja álomra hajtani a fejét. Kapott ugyan némi pénzt az útra, de ki tudja elég lesz e? A szökőkúthoz érve egy magasnak nem mondható, fiatal fiút lát meg, ahogy a kút peremén élvezi az utolsó sugarakat. Talán tudna segíteni is.*
-Elnézést! Bocsáss meg, hogy megzavarlak, de segítségre lenne szükségem. Vándorúton vagyok és még egyszer sem jártam erre. Szállás kell éjszakára, de nem ismerem a várost. Hol találhatnék, valami olcsó szállást éjszakára?
A hozzászólás írója (Belkeskurd Ahmesagil) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.07.28 15:53:25
*Nem is tudta, hogy hány napja van már úton, de tanulságos, és örömmel nyugtázza, hogy remekül felkészült. Az erdőben sokfajta népséggel találkozott, tőlük hallott Artheniorról, ezért vette a város felé az irányt. A folyón átkelve, lassan elérte a főteret. Gyönyörű az egész, annyi látnivaló van, hogy beleszédül. Bár a nap már jócskán elérte a horizontot, mi több, már alá is bukott, a tér még nyüzsög az élettől. A nagy sürgés-forgásban megpillantja a tér közepén álló szökőkutat.
~Jó lenne inni egyet.~
Fut át az agyán a csillogó víz láttán. Elindul a víz irányába, közben rádöbben, hogy egy idegen városban van, az est már a küszöbön és még azt se tudja, hol fogja álomra hajtani a fejét. Kapott ugyan némi pénzt az útra, de ki tudja elég lesz e? A szökőkúthoz érve egy magasnak nem mondható, fiatal fiút lát meg, ahogy a kút peremén élvezi az utolsó sugarakat. Talán tudna segíteni is.*
-Elnézést! Bocsáss meg, hogy megzavarlak, de segítségre lenne szükségem. Vándorúton vagyok és még egyszer sem jártam erre. Szállás kell éjszakára, de nem ismerem a várost. Hol találhatnék, valami olcsó szállást éjszakára?
A hozzászólás írója (Belkeskurd Ahmesagil) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.07.28 15:53:25
5403. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2014-07-28 10:46:55
Üzenet elküldve: 2014-07-28 10:46:55
Rang: Játékos
IC üzenetek: 356
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 356
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
//Egy kis nézeteltérés//
-Hogy ki vagyok, az most ráér. Inkább a kezed járjon, nehogy lába kelljen valamidnek.-
*Morogja Wram, és kezei folyamatosan a nyúlkáló goblin mancsokat csapkodja félre. Azt nem tudja, hogy mi dolga van földijének ezzel a kettővel, de azt érzi, hogy ha nem történik valami hamarosan, abból baj lesz. Sajnos pont az történik, amit nem akart, az ork torkon ragadja az egyik goblint, majd a másikhoz vágja. A vajákos gyorsan körbetekint, ám ebben a tömegben nehéz bárkire is felfigyelni, így inkább a két korcs mondandóját hallgatja.*
-Hm. Van valamim nektek.-
*Mondja, arra, hogy az információért adni kellene valamit. Meglibbenti kissé a köpenyét, hogy látni lehessen a szörnykoponyával díszített kard markolatot, majd Vigyori szemébe néz.*
-Itt a kardom. Melyik végét szeretnéd?-
*Kérdezi megnyomva a mondat második felét. Ekkor lép elő a városőr, és érdeklődik a dolgok felől. Wram gyanítja, hogy sem az ork, sem a goblinok nem képesek értelmes magyarázatot adni, így kezébe veszi a dolgokat.*
-Strázsamester! Semmi rendhagyó, csupán a törzsektől nem rég érkezett társam keres valakit, s ez a két nyavalyás azt állítja, hogy tudja merre keressük. Csupán rosszul fogalmazták meg, hogy mit kérnek cserébe, ezért akadt össze a lábuk.-
*Utálja, amit csinál, ám igyekszik valami használható történetet fabrikálni. Ám a fegyveres eseményt akar csinálni, és el is vinné az egyik goblint.*
-Sem életben, sem értékben kár nem esett, így strázsamester,ha kérhetem tekintsünk el ettől a kis balesettől. Tudom, hogy mi a dolga, de itt tényleg nem történt semmi. Kezeskedem erről.-
*Mondja, vöröses tekintetét az őrébe fúrva.*
A hozzászólás írója (Wram Vrauk) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.07.28 10:49:39
-Hogy ki vagyok, az most ráér. Inkább a kezed járjon, nehogy lába kelljen valamidnek.-
*Morogja Wram, és kezei folyamatosan a nyúlkáló goblin mancsokat csapkodja félre. Azt nem tudja, hogy mi dolga van földijének ezzel a kettővel, de azt érzi, hogy ha nem történik valami hamarosan, abból baj lesz. Sajnos pont az történik, amit nem akart, az ork torkon ragadja az egyik goblint, majd a másikhoz vágja. A vajákos gyorsan körbetekint, ám ebben a tömegben nehéz bárkire is felfigyelni, így inkább a két korcs mondandóját hallgatja.*
-Hm. Van valamim nektek.-
*Mondja, arra, hogy az információért adni kellene valamit. Meglibbenti kissé a köpenyét, hogy látni lehessen a szörnykoponyával díszített kard markolatot, majd Vigyori szemébe néz.*
-Itt a kardom. Melyik végét szeretnéd?-
*Kérdezi megnyomva a mondat második felét. Ekkor lép elő a városőr, és érdeklődik a dolgok felől. Wram gyanítja, hogy sem az ork, sem a goblinok nem képesek értelmes magyarázatot adni, így kezébe veszi a dolgokat.*
-Strázsamester! Semmi rendhagyó, csupán a törzsektől nem rég érkezett társam keres valakit, s ez a két nyavalyás azt állítja, hogy tudja merre keressük. Csupán rosszul fogalmazták meg, hogy mit kérnek cserébe, ezért akadt össze a lábuk.-
*Utálja, amit csinál, ám igyekszik valami használható történetet fabrikálni. Ám a fegyveres eseményt akar csinálni, és el is vinné az egyik goblint.*
-Sem életben, sem értékben kár nem esett, így strázsamester,ha kérhetem tekintsünk el ettől a kis balesettől. Tudom, hogy mi a dolga, de itt tényleg nem történt semmi. Kezeskedem erről.-
*Mondja, vöröses tekintetét az őrébe fúrva.*
A hozzászólás írója (Wram Vrauk) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.07.28 10:49:39
5402. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2014-07-27 21:03:13
Üzenet elküldve: 2014-07-27 21:03:13
Rang: Játékos
IC üzenetek: 13
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 13
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
*Sötétedik, az eget vörösre festi a nap utolsó sugaraival. Egybemosódnak a vonalak, az emberek dolguk végeztével fásultan sietnek hazafelé, vagy éppen otthonról elszökve élvezik az éjszakát. Látigoniz nem figyel semerre, rutinosan kerül ki mindenkit. ~Hány éve is jártam itt utoljára? Semmit sem változott ez a hely, akár csak akkor régen...~ Révedéséből a szökőkút látványa rázza fel. ~Na, most merre tovább? Nézzek be a Pegazusba? Korán van még ahhoz.~ Így hát fogja magát, és leül a szökőkút szélére. Kezét a szökőkút vizébe meríti. ~Nem árt egy kis felfrissülés, hosszú volt az út.~ Szemeit becsukja, és élvezi, ahogy a nap utolsó sugarai végig cirógatja a bőrét.*
A hozzászólást Themis (Moderátor) módosította, ekkor: 2014.07.27 21:29:14, a következő indokkal:
Múlt helyett jelen idő
A hozzászólást Themis (Moderátor) módosította, ekkor: 2014.07.27 21:29:14, a következő indokkal:
Múlt helyett jelen idő
5401. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2014-07-27 19:16:53
Üzenet elküldve: 2014-07-27 19:16:53
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 50
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 50
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Kóbor lelkek//
*Nem mestere a lopakodásnak, nem is törekszik arra, hogy csendben közlekedjen. Csörtet előre lendületesen. A látvány, ami a szeme elé tárul, nem épp szívderítő, de látott már (sajnos) rosszabbat is. Jobb keze lazán fonódik a kard markolatára, nem görcsösen szorongatja, mint valami zöldfülű kezdő.*
~Koszos, büdös, de legalább hűvös... már-már nyirkos a hely.~
*Talán ez volt az elsődleges útmutatója a Pókhálóhajú lánynak, amikor erre vette útját. Múgen pedig jött utána. Ne, még mindig nem tudja miért, de már nem fog visszafordulni, annyi szent. Majdhogynem váratlanul éri utol a lányt: az éppen tápászkodik fel a földről és máris szembepördül vele. Pengék villannak! Egy szemvillanásnyi időbe telik csupán: a férfi jobb lába elől (ezen van testsúlya) , bal lába pedig hátul. Térdeit picit megrogyasztja. Felsőteste oldalt fordítva, jobb vállal előre. A hely szűkös ahhoz, hogy kardját széles ívben rántsa ki, éppen ezért felfelé ívelve kellene megtennie mozdulatot. Előbb a lány tőre, majd Múgen kardja mozdul. A férfi nem támad, a penge csupán pár centinyit mozdult a hüvelyből. Tekintete mélyen a lányéba fúródik, hangja mély és karcos.*
- Nyugi van, kislány... nyugi.
*Egyetlen pillanat alatt fagyott meg a levegő a szűkös sikátorban, de az is lehet, hogy épp felforrósodott. Csupán viszonyítás kérdése. Múgen árgus tekintettel figyeli a lány minden rezdülését.*
~Mégis mit mondjak neki, mi a fenéért követtem ide? Nyugodt szívvel hiheti azt is, hogy meg akarom erőszakolni...~
*Újra szóra nyitja a száját.*
- _Nyugi_, nem akarok semmi rosszat...
*Banális... Tudja jól maga is, hogy épp annyira hihető amit mond, mint amennyire barátságos a tekintete alapból. Esélytelen, hogy a lány elhiggye. Picit lép hátrafelé hogy növelje a távolságot arra az esetre, ha a Pókhálóhajú nekiugrana. Most veszi csak észre, milyen találóan adott nevet a lánynak: abban minimális kis beszűrődő fényben az ősz hajzuhatag tényleg úgy hat, mint a sűrű pókháló-szövedék. Agya vadul zakatol, a fogaskerekek őrülten csikorognak.*
~Mi a fenét mondjak???~
*Aztán valami eszébe ötlik. Felegyenesedik, fegyverét visszacsúsztatja a hüvelybe. Jobbja továbbra is a kard markolatán marad, hiszen azért nem akkora sült bolond, mint amekkorának kinéz.*
- Nem fogsz nekem ugrani... azzal rosszul járnál. *tudatosítja a lányban* Mit keresel itt?
*Igen... ez az a fenomenális kérdés, amit ki tudott ötleni a feszült másodpercek alatt.*
*Nem mestere a lopakodásnak, nem is törekszik arra, hogy csendben közlekedjen. Csörtet előre lendületesen. A látvány, ami a szeme elé tárul, nem épp szívderítő, de látott már (sajnos) rosszabbat is. Jobb keze lazán fonódik a kard markolatára, nem görcsösen szorongatja, mint valami zöldfülű kezdő.*
~Koszos, büdös, de legalább hűvös... már-már nyirkos a hely.~
*Talán ez volt az elsődleges útmutatója a Pókhálóhajú lánynak, amikor erre vette útját. Múgen pedig jött utána. Ne, még mindig nem tudja miért, de már nem fog visszafordulni, annyi szent. Majdhogynem váratlanul éri utol a lányt: az éppen tápászkodik fel a földről és máris szembepördül vele. Pengék villannak! Egy szemvillanásnyi időbe telik csupán: a férfi jobb lába elől (ezen van testsúlya) , bal lába pedig hátul. Térdeit picit megrogyasztja. Felsőteste oldalt fordítva, jobb vállal előre. A hely szűkös ahhoz, hogy kardját széles ívben rántsa ki, éppen ezért felfelé ívelve kellene megtennie mozdulatot. Előbb a lány tőre, majd Múgen kardja mozdul. A férfi nem támad, a penge csupán pár centinyit mozdult a hüvelyből. Tekintete mélyen a lányéba fúródik, hangja mély és karcos.*
- Nyugi van, kislány... nyugi.
*Egyetlen pillanat alatt fagyott meg a levegő a szűkös sikátorban, de az is lehet, hogy épp felforrósodott. Csupán viszonyítás kérdése. Múgen árgus tekintettel figyeli a lány minden rezdülését.*
~Mégis mit mondjak neki, mi a fenéért követtem ide? Nyugodt szívvel hiheti azt is, hogy meg akarom erőszakolni...~
*Újra szóra nyitja a száját.*
- _Nyugi_, nem akarok semmi rosszat...
*Banális... Tudja jól maga is, hogy épp annyira hihető amit mond, mint amennyire barátságos a tekintete alapból. Esélytelen, hogy a lány elhiggye. Picit lép hátrafelé hogy növelje a távolságot arra az esetre, ha a Pókhálóhajú nekiugrana. Most veszi csak észre, milyen találóan adott nevet a lánynak: abban minimális kis beszűrődő fényben az ősz hajzuhatag tényleg úgy hat, mint a sűrű pókháló-szövedék. Agya vadul zakatol, a fogaskerekek őrülten csikorognak.*
~Mi a fenét mondjak???~
*Aztán valami eszébe ötlik. Felegyenesedik, fegyverét visszacsúsztatja a hüvelybe. Jobbja továbbra is a kard markolatán marad, hiszen azért nem akkora sült bolond, mint amekkorának kinéz.*
- Nem fogsz nekem ugrani... azzal rosszul járnál. *tudatosítja a lányban* Mit keresel itt?
*Igen... ez az a fenomenális kérdés, amit ki tudott ötleni a feszült másodpercek alatt.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7361-7380 , 7381-7400 , 7401-7420 , 7421-7440 , 7441-7460 , 7461-7480 , 7481-7500 , 7501-7520 , 7521-7540 , 7541-7560 , 7561-7580 , 7581-7600 , 7601-7620 , 7621-7640 , 7641-7660 , 7661-7680 , 7681-7700 , 7701-7720 , 7721-7740 , 7741-7760 , 7761-7780 , 7781-7800 , 7801-7820 , 7821-7840 , 7841-7860 , 7861-7880 , 7881-7900 , 7901-7920 , 7921-7940 , 7941-7960 , 7961-7980 , 7981-8000 , 8001-8020 , 8021-8040 , 8041-8060 , 8061-8080 , 8081-8100 , 8101-8120 , 8121-8140 , 8141-8160 , 8161-8180 , 8181-8200 , 8201-8220 , 8221-8240 , 8241-8260 , 8261-8280 , 8281-8300 , 8301-8320 , 8321-8340 , 8341-8360 , 8361-8380 , 8381-8400 , 8401-8420 , 8421-8440 , 8441-8460 , 8461-8480 , 8481-8500 , 8501-8520 , 8521-8540 , 8541-8560 , 8561-8580 , 8581-8600 , 8601-8620 , 8621-8640 , 8641-8660 , 8661-8680 , 8681-8700 , 8701-8720 , 8721-8740 , 8741-8760 , 8761-8780 , 8781-8800 , 8801-8820 , 8821-8840 , 8841-8860 , 8861-8880 , 8881-8900 , 8901-8920 , 8921-8940 , 8941-8960 , 8961-8980 , 8981-9000 , 9001-9020 , 9021-9040 , 9041-9060 , 9061-9080 , 9081-9100 , 9101-9120 , 9121-9140 , 9141-9160 , 9161-9180 , 9181-9200 , 9201-9220 , 9221-9240 , 9241-9260 , 9261-9280 , 9281-9300 , 9301-9320 , 9321-9340 , 9341-9360 , 9361-9380 , 9381-9400 , 9401-9420 , 9421-9440 , 9441-9460 , 9461-9480 , 9481-9500 , 9501-9520 , 9521-9540 , 9541-9560 , 9561-9580 , 9581-9600 , 9601-9620 , 9602-9621