Archívum - Arthenior - Arthenior főtere
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Kedves Kalandozó!
Úgy látszik, betévedtél a könyvtár legeldugottabb termébe. Ahhoz képest, milyen apró ajtó vezetett ide, láthatod, hogy a hely hatalmas. Nagyobb, mint bármely másik terem, nagyobb, mint maga a könyvtár, a templom, és talán nagyobb, mint maga Arthenior. Úgy bizony! Amit magad előtt látsz, az nem más, mint évtizedek hamisítatlan történelme. Háborúk, lázadások, isteni csaták, és minden, amiről eddig csak pletykákból hallottál, most kitárul a szemeid előtt. Persze senkinek nem lenne ideje ezt mind elolvasni, ahhoz még az elfek élete is rövid. Viszont ha valami specifikusat keresel, a könyvtárosok segíthetnek megtalálni. Bánj tisztelettel az itt található tekercsekkel! Ezek nélkül az események nélkül te sem állhatnál ma Lanawin földjén. Ne koszold össze, ne hagyj szamárfület a sarkán, és mindig oda tedd vissza, ahonnan levetted! Ne feledd: talán azt hiszed, biztos talajon állsz, de az csak a tegnapi sár, amely szilárdnak tetteti magát!
A nagyterembe!
Valamelyik kisebb terem:
Kedves Kalandozó!
Úgy látszik, betévedtél a könyvtár legeldugottabb termébe. Ahhoz képest, milyen apró ajtó vezetett ide, láthatod, hogy a hely hatalmas. Nagyobb, mint bármely másik terem, nagyobb, mint maga a könyvtár, a templom, és talán nagyobb, mint maga Arthenior. Úgy bizony! Amit magad előtt látsz, az nem más, mint évtizedek hamisítatlan történelme. Háborúk, lázadások, isteni csaták, és minden, amiről eddig csak pletykákból hallottál, most kitárul a szemeid előtt. Persze senkinek nem lenne ideje ezt mind elolvasni, ahhoz még az elfek élete is rövid. Viszont ha valami specifikusat keresel, a könyvtárosok segíthetnek megtalálni. Bánj tisztelettel az itt található tekercsekkel! Ezek nélkül az események nélkül te sem állhatnál ma Lanawin földjén. Ne koszold össze, ne hagyj szamárfület a sarkán, és mindig oda tedd vissza, ahonnan levetted! Ne feledd: talán azt hiszed, biztos talajon állsz, de az csak a tegnapi sár, amely szilárdnak tetteti magát!
A nagyterembe!
Valamelyik kisebb terem:
<< Előző oldal - Mostani oldal: 237 (4721. - 4740. üzenet)Oldal váltása: - Következő oldal >>
4740. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2013-12-17 14:29:10
Üzenet elküldve: 2013-12-17 14:29:10
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 60
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 60
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
-Talán csak szeretném, hogy lásd, hogy jó kezekben vagyok. Hogy nem kell értem aggódnod többet.
*Kean egy kisebb mosolyfélét erőltet az arcára, biztatóan szorítja meg a szőke kezét, aki követve a példáját szintén a falnak támaszkodik, nem túl messze, de nem is közvetlen közel. Mintha épp csak véletlenül egymás mellett állnának, egyedül ujjaik összefonódása jelzi, hogy ismerik egymást.*
-Ez a bosszú, amiért elmentem?
*Kean csak a fejét tudja rázni. Bosszú? Hát ennyire sem ismeri, hogy ne tételezzen fel róla ennyire szemét dolgot? kellemetlen ráeszmélni, hogy valószínűleg túlzottan is jól ismeri, azért a kérdés.*
-Nem szokásom bosszúból szerelembe esni. Rég nem voltál már sehol, amikor megismertem. Te hagytál el engem, minden ígéreted és vallomásod ellenére. Nem hiszem, hogy jogod van kérdőre vonni, hogy miként folytattam az életem.
*Annyira mérges akarna lenni, de minimum felpofozni a másikat, mégsem tudja, csak fejét oldalra fordítva nézi, miként sötétül el a férfi arca. Várná a visszavágást, a magyarázatot, hogy mi történt, amikor ismét a nevét hallja. Gyomra azonnal görcsbe rándul, ahogy megfordul, egyenesen Lilivel szembe. Először csak a kedves arcát nézi, a döbbenetet és fájdalmat, majd Phillipre pillant, és saját, összefonódó kezükre.*
-Lili, megmagyarázom, ez nem az, aminek látszik.
*A lehető legrosszabb mondat, amivel ilyenkor nyithat, de ezt is csak akkor fogja fel, amikor már túl késő és kicsusszant a száján. A francba...*
-Nem történt semmi, esküszöm, csak beszélgettünk. Kedvesem, ő itt Phillip. Phil, ő a menyasszonyom, akit említettem, Lilianah.
*A két férfi keze elválik, míg Kean a szemét lesütve méregeti a macskakövet, Phil előre lép, hogy magához ragadva Lili kezét, kézcsókkal köszöntse.*
-Részemről a szerencse, hogy megismerhetem, ki rabolta el ennek a szépfiúnak a szívét tőlem.
*Zöld szemei a lányon függnek, kétségtelenül méregeti, próbálva kitalálni, hogy mi lehetett benne annyira vonzó, hogy Kean feleségül akarja venni. Valódi szépség, ebben nincs hiba, de az exselyemfiút sosem lehetett csak ennyivel elbűvölni. Bár kétségtelen, a szőke haj mindig a gyengéje volt.*
-Nem azért jöttem, hogy szétromboljam a bimbózó kapcsolatot, amiről nem is tudtam. Csak... Magával ragadott a régi hév.
*Ahogy Keanre pillant, az füle hegyéig vörösödik, inkább Lili mellé lép, egyik kezével átkarolja a derekát, de tekintete Phillip arcán függ.*
*Kean egy kisebb mosolyfélét erőltet az arcára, biztatóan szorítja meg a szőke kezét, aki követve a példáját szintén a falnak támaszkodik, nem túl messze, de nem is közvetlen közel. Mintha épp csak véletlenül egymás mellett állnának, egyedül ujjaik összefonódása jelzi, hogy ismerik egymást.*
-Ez a bosszú, amiért elmentem?
*Kean csak a fejét tudja rázni. Bosszú? Hát ennyire sem ismeri, hogy ne tételezzen fel róla ennyire szemét dolgot? kellemetlen ráeszmélni, hogy valószínűleg túlzottan is jól ismeri, azért a kérdés.*
-Nem szokásom bosszúból szerelembe esni. Rég nem voltál már sehol, amikor megismertem. Te hagytál el engem, minden ígéreted és vallomásod ellenére. Nem hiszem, hogy jogod van kérdőre vonni, hogy miként folytattam az életem.
*Annyira mérges akarna lenni, de minimum felpofozni a másikat, mégsem tudja, csak fejét oldalra fordítva nézi, miként sötétül el a férfi arca. Várná a visszavágást, a magyarázatot, hogy mi történt, amikor ismét a nevét hallja. Gyomra azonnal görcsbe rándul, ahogy megfordul, egyenesen Lilivel szembe. Először csak a kedves arcát nézi, a döbbenetet és fájdalmat, majd Phillipre pillant, és saját, összefonódó kezükre.*
-Lili, megmagyarázom, ez nem az, aminek látszik.
*A lehető legrosszabb mondat, amivel ilyenkor nyithat, de ezt is csak akkor fogja fel, amikor már túl késő és kicsusszant a száján. A francba...*
-Nem történt semmi, esküszöm, csak beszélgettünk. Kedvesem, ő itt Phillip. Phil, ő a menyasszonyom, akit említettem, Lilianah.
*A két férfi keze elválik, míg Kean a szemét lesütve méregeti a macskakövet, Phil előre lép, hogy magához ragadva Lili kezét, kézcsókkal köszöntse.*
-Részemről a szerencse, hogy megismerhetem, ki rabolta el ennek a szépfiúnak a szívét tőlem.
*Zöld szemei a lányon függnek, kétségtelenül méregeti, próbálva kitalálni, hogy mi lehetett benne annyira vonzó, hogy Kean feleségül akarja venni. Valódi szépség, ebben nincs hiba, de az exselyemfiút sosem lehetett csak ennyivel elbűvölni. Bár kétségtelen, a szőke haj mindig a gyengéje volt.*
-Nem azért jöttem, hogy szétromboljam a bimbózó kapcsolatot, amiről nem is tudtam. Csak... Magával ragadott a régi hév.
*Ahogy Keanre pillant, az füle hegyéig vörösödik, inkább Lili mellé lép, egyik kezével átkarolja a derekát, de tekintete Phillip arcán függ.*
4739. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2013-12-17 13:46:49
Üzenet elküldve: 2013-12-17 13:46:49
Rang: Játékos
IC üzenetek: 94
OOC üzenetek: 30
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 94
OOC üzenetek: 30
Játékstílus: Szelíd
*Milyen kár, hogy nem hallja miről folyik a diskurálás, pedig nagyon kíváncsi rá. Előre dől a padon, két kezét összekulcsolva ajka elé támasztja, úgy figyeli a párost.*
~Nézzenek oda! Kézen fogva vezeti a... a sikátorba?? NA ezt már nem!~
*Azonnal felpattan a fapadról s követni kezdi őket, ám megáll a sikátor bejárata mellett, az egyik ház falánál. Így már halkan, de kivehető miről beszélgetnek. Hátát és fejét a falnak támasztja, egyik kezével befogja száját, a másikkal a falat támasztja.*
~Hiányzik neki Kean? Nevetséges!~
*Összeráncolja homlokát s tesz egy fél lépést a ház sarkához, hogy még több információt megtudjon. Bár megenyhül a szíve, mikor Kedvese azt mondja a másiknak, hogy menyasszonya van s szerelemből veszi el, mégis összeszorul szíve, hogy ez a valaki így felbukkant a semmiből s őt akarja. Kean-t, a Kedvesét.*
~Bemutatni nekem? Őt? Kit??? A régi szerelmét? Ez a férfi... a...~
*Ismeri Kean múltját, hiszen őszintén elmondott mindent, mégis képtelen elhinni, hogy mindez igaz, s mindezt a saját szemével is láthatja. Szomorúan lehajtja fejét, s óvatosan sóhajt egy nagyot.*
~Mit tegyek? Fedjem fel magam, de akkor elárulom magam azzal, hogy hallottam mindent. Játsszam meg, hogy nem tudok semmiről sem? Ezek után nem menne a színjáték. Mindegy, ennek véget kell vetni... még mielőtt több is történne puszta vallomásoknál...~
*Azzal összeszedi minden bátorságát s kilép a ház sarkáról s tesz pár lépést feléjük, majd rápillant először az idegenre, majd Kedvesére.*
- Kean...
*Nem is mondd többet, elég ha Kedvese a kéklő íriszébe pillant, ezernyi kérdést felvetve, kissé fájdalmas egyveleggel. Még hangja sem indulatos, inkább színtelen s halk.*
~Nézzenek oda! Kézen fogva vezeti a... a sikátorba?? NA ezt már nem!~
*Azonnal felpattan a fapadról s követni kezdi őket, ám megáll a sikátor bejárata mellett, az egyik ház falánál. Így már halkan, de kivehető miről beszélgetnek. Hátát és fejét a falnak támasztja, egyik kezével befogja száját, a másikkal a falat támasztja.*
~Hiányzik neki Kean? Nevetséges!~
*Összeráncolja homlokát s tesz egy fél lépést a ház sarkához, hogy még több információt megtudjon. Bár megenyhül a szíve, mikor Kedvese azt mondja a másiknak, hogy menyasszonya van s szerelemből veszi el, mégis összeszorul szíve, hogy ez a valaki így felbukkant a semmiből s őt akarja. Kean-t, a Kedvesét.*
~Bemutatni nekem? Őt? Kit??? A régi szerelmét? Ez a férfi... a...~
*Ismeri Kean múltját, hiszen őszintén elmondott mindent, mégis képtelen elhinni, hogy mindez igaz, s mindezt a saját szemével is láthatja. Szomorúan lehajtja fejét, s óvatosan sóhajt egy nagyot.*
~Mit tegyek? Fedjem fel magam, de akkor elárulom magam azzal, hogy hallottam mindent. Játsszam meg, hogy nem tudok semmiről sem? Ezek után nem menne a színjáték. Mindegy, ennek véget kell vetni... még mielőtt több is történne puszta vallomásoknál...~
*Azzal összeszedi minden bátorságát s kilép a ház sarkáról s tesz pár lépést feléjük, majd rápillant először az idegenre, majd Kedvesére.*
- Kean...
*Nem is mondd többet, elég ha Kedvese a kéklő íriszébe pillant, ezernyi kérdést felvetve, kissé fájdalmas egyveleggel. Még hangja sem indulatos, inkább színtelen s halk.*
4738. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2013-12-17 12:04:52
Üzenet elküldve: 2013-12-17 12:04:52
Rang: Játékos
IC üzenetek: 605
OOC üzenetek: 147
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 605
OOC üzenetek: 147
Játékstílus: Szelíd
// Samira Karniel //
- Semmi gond, csak nyugodtan! *bök az ing felé* Bár ebben talán kényelmesebb lesz!
*Azzal odalépked Mordach az ablakhoz, majd vérszín szemeit az üvegen túlra szegezi. Csodás éjjel van, a csillagok ezüstösen tündökölnek odafent, alant pedig egy enyhe ködréteg borítja a holdudvar elhaló félben levő fűtengerét. Kísérteties is egyben az este, hiszen a szél halk zúgása, melybe olykor egy-egy farkasvonítás is társul, halkan szólal fel a szobában.*
- Tényleg jobb, hogy nem odakint éjszakázol.. Az állatok mostanság nagyon szokatlanul viselkednek..
*Mondja maga mögé vészjóslóan, miközben Samirát hagyja átöltözni. Szemei még mindig az udvart fürkészik, s karba tett kezekkel, ráncolt homlokkal próbál rájönni arra, hogy a baljóslatú jelek vajon honnan eredhetnek. Persze, ezeket nem akarja megosztani a hölgyeménnyel, így is épp elég baja van!
Mikor a másik átöltözött, a Vörös is befekszik mellé az ágyba, majd nyakig magára húzza a paplant. Samira úgy látszik tényleg nagyon fáradt, így a férfi már nem akar hozzászólni, hanem miközben csendben fekszik, s a plafont fürkészi, szép lassan elnyomja az álom. Az éjjel során párszor ugyan felébred, hiszen a szél hevesebben rázendít olykor, mely következtében a holdudvari fának ágai csapdosni kezdik az ablakot. Még a szerencse, hogy eléggé fáradt, így hamar visszaalszik, s a reggel is korán érkezik meg számára.
Mikor kinyitja szemeit, már kezd odakint felszakadozni a sötétség, ami arra utal, hogy azért még elég korán van, ám Mordach már egyáltalán nem álmos. Az éjelf még ott szuszog mellette, így nem is akarja felébreszteni egyelőre, hanem szép halkan felkel, magára ölti egy fekete ruháját, acélozott talpú bakancsát, majd szép lassan kioson az ajtón. Nagyjából negyed órát lehet távol, vissza már két tányérral érkezik, melyeken egy kis reggeli található. Ezeket szépen lerakja az éjjeliszekrényre, majd finomat megérinti Samira vállát.*
- Jó reggelt! Lassan indulnunk kell! Délre legalább nekem oda kell érnem a szentélyhez, így hamarosan nekivághatnánk az útnak! Gyorsan egyél egyet, hogy legyen erőd, aztán a végére járunk a dolgoknak!
*Ha a hölgyemény felkelt, akkor Mordach leül az ágy szélére, s gyorsan elfogyasztja a reggelit, majd következő lépésként már fel is csatolja az acélkarmot, oldalára pedig a hosszúkardot, s felhúz egy melegebb, fekete öltözéket.*
- No, mehetünk is! Szerencsére nem kell gyalog megtennünk az utat, mert az istállóban pihen az én patásom, majd az elvisz minket!
*Ezt már akkor mondja, mikor bezárja maga mögött az ajtót, s elteszi annak vaskos kulcsát. A fogadóba érve csak int egyet a fogadósnak, aki el is kezdi rázni a fejét, hiszen ismerve Mordachot, nem éppen egy nap múlva fog visszatérni. Az istállóban már nagyon tobzódik szerencsétlen ló, hiszen már mehetnékje van egy jó ideje, így a Vörös nem is váratja tovább.*
- Gyere, segítek!
*Azzal ha elfogadja segítségét Samira, megragadja a hölgy derekát, s könnyen felrakja az állatra, majd maga is felpattan rá, s már indulnak is a kapuk felé.*
- Vadászatra nem biztos, hogy lesz most időnk, s elnézve ezt a hatalmas ködöt, esélyünk se nagyon lenne rá. Még magam elé is alig látok, hát akkor egy távolabbi állatról ne is beszéljünk! *mondja, mikor elhagyják már a várost* Végig az úton haladunk, így eltévedni nem fogunk, ne aggódj. *bár átnyúlt az éjelf dereka mellett, mikor megragadta a kantárt, de most enged szorításából, tekintve, hogy az állat remekül halad irányítás nélkül is* S mondd csak, jól aludtál? Visszatért pár emlék?
- Semmi gond, csak nyugodtan! *bök az ing felé* Bár ebben talán kényelmesebb lesz!
*Azzal odalépked Mordach az ablakhoz, majd vérszín szemeit az üvegen túlra szegezi. Csodás éjjel van, a csillagok ezüstösen tündökölnek odafent, alant pedig egy enyhe ködréteg borítja a holdudvar elhaló félben levő fűtengerét. Kísérteties is egyben az este, hiszen a szél halk zúgása, melybe olykor egy-egy farkasvonítás is társul, halkan szólal fel a szobában.*
- Tényleg jobb, hogy nem odakint éjszakázol.. Az állatok mostanság nagyon szokatlanul viselkednek..
*Mondja maga mögé vészjóslóan, miközben Samirát hagyja átöltözni. Szemei még mindig az udvart fürkészik, s karba tett kezekkel, ráncolt homlokkal próbál rájönni arra, hogy a baljóslatú jelek vajon honnan eredhetnek. Persze, ezeket nem akarja megosztani a hölgyeménnyel, így is épp elég baja van!
Mikor a másik átöltözött, a Vörös is befekszik mellé az ágyba, majd nyakig magára húzza a paplant. Samira úgy látszik tényleg nagyon fáradt, így a férfi már nem akar hozzászólni, hanem miközben csendben fekszik, s a plafont fürkészi, szép lassan elnyomja az álom. Az éjjel során párszor ugyan felébred, hiszen a szél hevesebben rázendít olykor, mely következtében a holdudvari fának ágai csapdosni kezdik az ablakot. Még a szerencse, hogy eléggé fáradt, így hamar visszaalszik, s a reggel is korán érkezik meg számára.
Mikor kinyitja szemeit, már kezd odakint felszakadozni a sötétség, ami arra utal, hogy azért még elég korán van, ám Mordach már egyáltalán nem álmos. Az éjelf még ott szuszog mellette, így nem is akarja felébreszteni egyelőre, hanem szép halkan felkel, magára ölti egy fekete ruháját, acélozott talpú bakancsát, majd szép lassan kioson az ajtón. Nagyjából negyed órát lehet távol, vissza már két tányérral érkezik, melyeken egy kis reggeli található. Ezeket szépen lerakja az éjjeliszekrényre, majd finomat megérinti Samira vállát.*
- Jó reggelt! Lassan indulnunk kell! Délre legalább nekem oda kell érnem a szentélyhez, így hamarosan nekivághatnánk az útnak! Gyorsan egyél egyet, hogy legyen erőd, aztán a végére járunk a dolgoknak!
*Ha a hölgyemény felkelt, akkor Mordach leül az ágy szélére, s gyorsan elfogyasztja a reggelit, majd következő lépésként már fel is csatolja az acélkarmot, oldalára pedig a hosszúkardot, s felhúz egy melegebb, fekete öltözéket.*
- No, mehetünk is! Szerencsére nem kell gyalog megtennünk az utat, mert az istállóban pihen az én patásom, majd az elvisz minket!
*Ezt már akkor mondja, mikor bezárja maga mögött az ajtót, s elteszi annak vaskos kulcsát. A fogadóba érve csak int egyet a fogadósnak, aki el is kezdi rázni a fejét, hiszen ismerve Mordachot, nem éppen egy nap múlva fog visszatérni. Az istállóban már nagyon tobzódik szerencsétlen ló, hiszen már mehetnékje van egy jó ideje, így a Vörös nem is váratja tovább.*
- Gyere, segítek!
*Azzal ha elfogadja segítségét Samira, megragadja a hölgy derekát, s könnyen felrakja az állatra, majd maga is felpattan rá, s már indulnak is a kapuk felé.*
- Vadászatra nem biztos, hogy lesz most időnk, s elnézve ezt a hatalmas ködöt, esélyünk se nagyon lenne rá. Még magam elé is alig látok, hát akkor egy távolabbi állatról ne is beszéljünk! *mondja, mikor elhagyják már a várost* Végig az úton haladunk, így eltévedni nem fogunk, ne aggódj. *bár átnyúlt az éjelf dereka mellett, mikor megragadta a kantárt, de most enged szorításából, tekintve, hogy az állat remekül halad irányítás nélkül is* S mondd csak, jól aludtál? Visszatért pár emlék?
4737. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2013-12-17 11:59:46
Üzenet elküldve: 2013-12-17 11:59:46
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 60
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 60
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
*Döbbenete teljes, megszűnik a külvilág, csakis az övénél valamivel alacsonyabb és karcsúbb test létezik, akit úgy ölel magához, mintha az élete múlna ezen. Nem tudja ép ésszel felfogni, hogy ez hogyan lehetséges, az is csak lassú percek múltán villan az agyába, hogy nem ennyire látványosan kellene egymásnak esniük, ki tudja, a drága köznép mennyire díjazza, hogy két férfi ölelkezik.*
-Mindent el kell mondanod, de nem itt. Gyere.
*Keze lecsúszik, hogy Phillip ujjaira kulcsolódjon, határozott mozdulattal kezdi magával húzni a másikat, mielőtt az még tiltakozhatna. Cél a legközelebbi sikátor, oda csörtet nem is figyelve semmire sem. A külvilág lényegtelen, amikor ennyi kérdés gyötri belülről, csak saját, gyorsan zakatoló szívére és birtoklón szorító kezére képes koncentrálni.
Amikor elég mélyre érnek, hogy kívül tartsák az esetleges leskelődőket, Kean megtorpan, hátát a falnak veti, arcát pedig szabad tenyerébe ejti.*
-Ennyi év után csak úgy felbukkansz és a nyakamba ugrasz... Mit akarsz tőlem, Phil?
*Képtelen elengedni a kezét, lehet, hogy megint köddé válna, még mielőtt... Mielőtt... Fejét felemelve pillant a szőkére, aki láthatóan zavarban van, legalább olyan erővel kapaszkodik Keanbe, mint az belé.*
-Hiányoztál, el sem tudnod képzelni, mennyit gondoltam rád. Sajnálom, hogy elmentem, de tudnod kell, hogy amit mondtam, éreztem, sosem volt hazugság.
*Hangja férfihoz képest magas, de mégis kellemes hallgatni. Kisfiús arcán mérhetetlen szomorúság tükröződik, ahogy közelebb lép, hogy egész karjuk egymásnak simuljon. Kean elfordítja a fejét, elkínzott arccal mered a piszkos kövekre. Ez kegyetlenség, hogy pont most...*
-Sok idő eltelt, én sem vagyok már a régi. Menyasszonyom van, hamarosan el is veszem. Szerelemből.
*Csak a szeme sarkából pillant vissza a szőkére, aki döbbenten kiált fel. Megnősül? Nem épp erre számított, amikor kiszúrta a tömegben és örömében elfelejtett még viselkedni is.*
-Szeretnéd, hogy bemutassalak neki? Igazán elbűvölő nő.
*A kérdésre Phil elfordul, ajkaira egy kényszeredett mosoly húzódik.*
-Mégis mit mondanál neki? Bemutatnád a jelenlegi szerelmednek a régi szerelmedet? Látom, még mindig túl idealista vagy.
*Szárazan felnevet, úgy tűnik, egykori kedvese mégsem változott annyira sokat, mint azt állította magáról.*
-Mindent el kell mondanod, de nem itt. Gyere.
*Keze lecsúszik, hogy Phillip ujjaira kulcsolódjon, határozott mozdulattal kezdi magával húzni a másikat, mielőtt az még tiltakozhatna. Cél a legközelebbi sikátor, oda csörtet nem is figyelve semmire sem. A külvilág lényegtelen, amikor ennyi kérdés gyötri belülről, csak saját, gyorsan zakatoló szívére és birtoklón szorító kezére képes koncentrálni.
Amikor elég mélyre érnek, hogy kívül tartsák az esetleges leskelődőket, Kean megtorpan, hátát a falnak veti, arcát pedig szabad tenyerébe ejti.*
-Ennyi év után csak úgy felbukkansz és a nyakamba ugrasz... Mit akarsz tőlem, Phil?
*Képtelen elengedni a kezét, lehet, hogy megint köddé válna, még mielőtt... Mielőtt... Fejét felemelve pillant a szőkére, aki láthatóan zavarban van, legalább olyan erővel kapaszkodik Keanbe, mint az belé.*
-Hiányoztál, el sem tudnod képzelni, mennyit gondoltam rád. Sajnálom, hogy elmentem, de tudnod kell, hogy amit mondtam, éreztem, sosem volt hazugság.
*Hangja férfihoz képest magas, de mégis kellemes hallgatni. Kisfiús arcán mérhetetlen szomorúság tükröződik, ahogy közelebb lép, hogy egész karjuk egymásnak simuljon. Kean elfordítja a fejét, elkínzott arccal mered a piszkos kövekre. Ez kegyetlenség, hogy pont most...*
-Sok idő eltelt, én sem vagyok már a régi. Menyasszonyom van, hamarosan el is veszem. Szerelemből.
*Csak a szeme sarkából pillant vissza a szőkére, aki döbbenten kiált fel. Megnősül? Nem épp erre számított, amikor kiszúrta a tömegben és örömében elfelejtett még viselkedni is.*
-Szeretnéd, hogy bemutassalak neki? Igazán elbűvölő nő.
*A kérdésre Phil elfordul, ajkaira egy kényszeredett mosoly húzódik.*
-Mégis mit mondanál neki? Bemutatnád a jelenlegi szerelmednek a régi szerelmedet? Látom, még mindig túl idealista vagy.
*Szárazan felnevet, úgy tűnik, egykori kedvese mégsem változott annyira sokat, mint azt állította magáról.*
4736. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2013-12-17 00:23:49
Üzenet elküldve: 2013-12-17 00:23:49
Rang: Játékos
IC üzenetek: 94
OOC üzenetek: 30
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 94
OOC üzenetek: 30
Játékstílus: Szelíd
*Még közelebb sétál, mikor a nyakába ugrik egy számára vad idegen, szőke személy. Kikerekedik a szeme, hiszen a saját szemével látja miként öleli azt a... azt a férfit?*
~Jól látom, hogy akit ilyen forrón ölel, az egy férfi??? Hát én... én mindjárt megőrülök! Hogy.. miért... mi...Ez...~
*Még a gondolatai is kuszák, így nagyot sóhajtva próbál minél közelebb és közelebb kerülni, de mégsem annyira, hogy Kedvese észre vegye.*
~Ki lehet ő?~
*Egyenlőre nem szeretne semmit se megzavarni, így a legközelebbi padig elsunnyog, majd leül, s várakozik. Várja idegtépően, kissé fájdalmasan mi sül ki ebből a szituációból. Vár, hogy mit tud majd Kedvese fejéhez vágni, ha esetleg elszabadulnának az érzelmek.*
~Pedig azt hittem, hogy rám vár a szobában, vagy a fogadóban. E helyett egy másik... férfit? ölelget... Hát ez... nem éppen ilyen fogadtatásra számítottam, de sebaj! Ezt is meg tudjuk beszélni, ahogy mást is!~
~Jól látom, hogy akit ilyen forrón ölel, az egy férfi??? Hát én... én mindjárt megőrülök! Hogy.. miért... mi...Ez...~
*Még a gondolatai is kuszák, így nagyot sóhajtva próbál minél közelebb és közelebb kerülni, de mégsem annyira, hogy Kedvese észre vegye.*
~Ki lehet ő?~
*Egyenlőre nem szeretne semmit se megzavarni, így a legközelebbi padig elsunnyog, majd leül, s várakozik. Várja idegtépően, kissé fájdalmasan mi sül ki ebből a szituációból. Vár, hogy mit tud majd Kedvese fejéhez vágni, ha esetleg elszabadulnának az érzelmek.*
~Pedig azt hittem, hogy rám vár a szobában, vagy a fogadóban. E helyett egy másik... férfit? ölelget... Hát ez... nem éppen ilyen fogadtatásra számítottam, de sebaj! Ezt is meg tudjuk beszélni, ahogy mást is!~
4735. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2013-12-16 23:31:04
Üzenet elküldve: 2013-12-16 23:31:04
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 60
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 60
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
*Nehéz elfoglalni magát, ha egy estét édes Virágszála nélkül kell eltöltenie. Eddig csak feküdt a szobában, bámulta a plafont, számolta a repedéseket, pókhálókat nézegetett, de ez csak nem volt elég, hogy teljesen lekösse. Gondolatai újra és újra a titokzatos meghívás felé cikáznak. A Kedves miért mehet, ő pedig miért nem? Érthetetlen, le sem tudná tagadni, hogy aggódik. Talán mégis el kellene sétálnia a piactér irányába...
Gyors, kapkodó mozdulatokkal inget húz magára, kabátba bújik, bakancsait is lábaira ölti, és már siet is, gyors léptekkel szelve a távolságot, de épp csak a főtérig jut, amikor is megtorpan. Mégis mit művel? A semmittevés ennyire elvette volna minden maradék eszét?
Elégedetlenül dörzsöli meg borotvált arcát, miközben derekát a kútnak dönti. Nem mehet oda. Bizalmat szavazott Lilinek, az a legkevesebb, hogy tényleg nyugodtan megvárja, hogy mikor végez és tér haza. Ő nem kívánatos vendég a titokzatos cirkusznál, így valószínűleg azzal sem tudna segíteni, ha most odaszaladna.
Lábával idegesen dobol a kövezeten, mivel nincs jobb ötlete, így zsebéből dohányt és tűzszerszámot húz elő, ügyesen meggyújtja és mélyen leszívva a füstöt, kicsit késleltetve ereszti ki. Tudja, hogy nem kellene dohányoznia, Lili utálja is, ha megérzi rajta a bűzt, de most képtelen uralkodni magán, idegei már a feladás szélén táncolnak, amikor a tömegből egy hang üti meg a fülét. Egy hang, ami pontosan a nevét kiáltja, és aminek lejtése régi, fájón szép emlékeket idéz fel. Épp csak arra van ideje, hogy fejét veszett gyorsasággal oldalra kapja, mielőtt egy meleg test simulna hozzá, szorosan ölelve. Tágra nyílt szemmel mered a libbenő, szőke tincsekre, orra magába szívja az ismert illatot. Agya még fel sem fogja egészen, amikor teste már cselekszik, egyik keze a keskeny csípőt öleli, másik kezével pedig az aranyló hajzuhatagba túr, önkéntelenül húzva magához közelebb a férfit, mit sem törődve azzal, hogy dohányrúdja a kútban végzi.*
-Phillip?
*Rekedten tudja épp csak nyögni a nevet, mielőtt a szőke férfi arca felé fordulna, zöld szemei csillogva tapadnak Kean arcára. Létezhet ilyen? létezhet, hogy ennyi év után csak így, egészen váratlanul újra felbukkan csak így, váratlanul, a semmiből?*
Gyors, kapkodó mozdulatokkal inget húz magára, kabátba bújik, bakancsait is lábaira ölti, és már siet is, gyors léptekkel szelve a távolságot, de épp csak a főtérig jut, amikor is megtorpan. Mégis mit művel? A semmittevés ennyire elvette volna minden maradék eszét?
Elégedetlenül dörzsöli meg borotvált arcát, miközben derekát a kútnak dönti. Nem mehet oda. Bizalmat szavazott Lilinek, az a legkevesebb, hogy tényleg nyugodtan megvárja, hogy mikor végez és tér haza. Ő nem kívánatos vendég a titokzatos cirkusznál, így valószínűleg azzal sem tudna segíteni, ha most odaszaladna.
Lábával idegesen dobol a kövezeten, mivel nincs jobb ötlete, így zsebéből dohányt és tűzszerszámot húz elő, ügyesen meggyújtja és mélyen leszívva a füstöt, kicsit késleltetve ereszti ki. Tudja, hogy nem kellene dohányoznia, Lili utálja is, ha megérzi rajta a bűzt, de most képtelen uralkodni magán, idegei már a feladás szélén táncolnak, amikor a tömegből egy hang üti meg a fülét. Egy hang, ami pontosan a nevét kiáltja, és aminek lejtése régi, fájón szép emlékeket idéz fel. Épp csak arra van ideje, hogy fejét veszett gyorsasággal oldalra kapja, mielőtt egy meleg test simulna hozzá, szorosan ölelve. Tágra nyílt szemmel mered a libbenő, szőke tincsekre, orra magába szívja az ismert illatot. Agya még fel sem fogja egészen, amikor teste már cselekszik, egyik keze a keskeny csípőt öleli, másik kezével pedig az aranyló hajzuhatagba túr, önkéntelenül húzva magához közelebb a férfit, mit sem törődve azzal, hogy dohányrúdja a kútban végzi.*
-Phillip?
*Rekedten tudja épp csak nyögni a nevet, mielőtt a szőke férfi arca felé fordulna, zöld szemei csillogva tapadnak Kean arcára. Létezhet ilyen? létezhet, hogy ennyi év után csak így, egészen váratlanul újra felbukkan csak így, váratlanul, a semmiből?*
4734. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2013-12-16 20:56:35
Üzenet elküldve: 2013-12-16 20:56:35
Rang: Játékos
IC üzenetek: 94
OOC üzenetek: 30
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 94
OOC üzenetek: 30
Játékstílus: Szelíd
~Jó ég, micsoda előadás volt! Bár bevallom így magamnak kissé félelmetes volt, főleg így Kedvesem nélkül, de kibírtam, túléltem, boldogan sietek hozzá!Nem is tudom mennyi idő telt el nélküle, de már nagyon hiányzik! Kean, Életem, már úton vagyok feléd...~
*Apró léptekkel halad át a piactéren, vissza-visszapillantva a cirkuszi sátorra, mit éppen bontanak le, hogy tova haladjanak.*
~Vajon mit csinálhat? Biztos a szobában pihenget, vagy éppen tervezi az esküvőt. Ahhhm, milyen szép is lesz, végig vonulni boldogan a templomba, várva az oltár előtt. Oho! Tényleg, még a varrónőhöz is el kell mennem valamelyik nap. No mindegy! Előbb látni szeretném a Kedvesem.~
*Ezen gondolatokkal végig halad a szegény negyed utcáin, kiérve a főtérre. Szerencsére nem nagy a tömeg,így körbepásztázza kékes lélektükrével a teret, ám ekkor...*
- Az ott Kean?
Suttog maga elé, majd közelebb halad a kiszemelt férfi felé, aki nagyon de nagyon hasonlít Kedvesére. Kellő távolságban megáll s felé tekinget.*
~Vajon... mit csinál?~
*Apró léptekkel halad át a piactéren, vissza-visszapillantva a cirkuszi sátorra, mit éppen bontanak le, hogy tova haladjanak.*
~Vajon mit csinálhat? Biztos a szobában pihenget, vagy éppen tervezi az esküvőt. Ahhhm, milyen szép is lesz, végig vonulni boldogan a templomba, várva az oltár előtt. Oho! Tényleg, még a varrónőhöz is el kell mennem valamelyik nap. No mindegy! Előbb látni szeretném a Kedvesem.~
*Ezen gondolatokkal végig halad a szegény negyed utcáin, kiérve a főtérre. Szerencsére nem nagy a tömeg,így körbepásztázza kékes lélektükrével a teret, ám ekkor...*
- Az ott Kean?
Suttog maga elé, majd közelebb halad a kiszemelt férfi felé, aki nagyon de nagyon hasonlít Kedvesére. Kellő távolságban megáll s felé tekinget.*
~Vajon... mit csinál?~
4733. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2013-12-16 18:25:17
Üzenet elküldve: 2013-12-16 18:25:17
Rang: Játékos
IC üzenetek: 10
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 10
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Úton a piacra //
* Mily meglepő, a verselő nő a mihaszna élettől kapott újabb pofon képében hetykén távozik a fogadóból, viszonzatlanul hagyva az elismerő gesztust, befejezetlenül a rögtönzött verset, s faképnél a kékszemű férfit. Csak egy röpke fintor a fakó orcán, majd a kicsiny könyv csattanva zárul markában és landol mellénye belső zsebében, a tintával meg a fekete lúdtollal egyetemben.*
- Agyő, ledér éjjeli pillangóm!
* Leheli fásultan a búcsú keserédes szavait a borgőzős félhomályba, aztán nyikorogva csusszan helyére széke, ő pedig már gázol is át a hahotázó, kurjongató, alkoholmámorban tobzódó kuncsaftok tömegén.
Ahogyan zárul mögötte a lármás fogadó ajtaja, végre körülöleli a néma hajnali szürkület; a nap még bújik a távoli hegyormok takarásában, de első sugarai már haloványan festik az eget. Pompás az idő, zsibongó elméje lassacskán el is csitul, ahogyan nagyokat szippantva a friss, harmatos levegőből átbattyog a főtéren. A szökőkútnál még megáll, s tenyerével mer hűs vizéből, hogy arcát öblítse vele. Mióta nem aludt? Talán előző éjszaka elmerült az álmok birodalmában néhány haszontalan fertályóra erejéig, de szokás szerint kacifántos rémálmok gyötörték. Megszokta már a kialvatlanságot, majd ha már elméje nem bírja tovább az ébrenléttel vívott ádáz harcot végre kipiheni magát, legyen bárhol és bármikor, hirtelen tör majd rá, s letaglózza a kimerültség.
De a röpke arcmosással újabb órákat nyer éberen, lerázza ujjairól a cseppeket, arcát és ázott tincseit majd a hajnali szellő hamarost megszárítja, s újult erővel indul el a piac felé.
A hosszú ébrenlétet bírja, hisz kénytelen volt megszokni, de az üres gyomor bajosabb ennél, a kínzó éhséget bizony nem szívleli. A piaci kofáktól majd vesz valami kalácsfélét, vagy magvas kenyeret, az bőven megteszi reggeli gyanánt. Hogy utána mi lesz? Nos, jó kérdés, egyébként csak a piacon, vagy valamelyik téren, parkban tengetné a napot, de erszényéből már fogyóban van a csörgő arany, valamilyen alkalmi munka után kellene néznie- hiába, már évek óta napról-napra él, céltalanul bolyong ebben az életnek nevezett gyötrelmes létben... *
* Mily meglepő, a verselő nő a mihaszna élettől kapott újabb pofon képében hetykén távozik a fogadóból, viszonzatlanul hagyva az elismerő gesztust, befejezetlenül a rögtönzött verset, s faképnél a kékszemű férfit. Csak egy röpke fintor a fakó orcán, majd a kicsiny könyv csattanva zárul markában és landol mellénye belső zsebében, a tintával meg a fekete lúdtollal egyetemben.*
- Agyő, ledér éjjeli pillangóm!
* Leheli fásultan a búcsú keserédes szavait a borgőzős félhomályba, aztán nyikorogva csusszan helyére széke, ő pedig már gázol is át a hahotázó, kurjongató, alkoholmámorban tobzódó kuncsaftok tömegén.
Ahogyan zárul mögötte a lármás fogadó ajtaja, végre körülöleli a néma hajnali szürkület; a nap még bújik a távoli hegyormok takarásában, de első sugarai már haloványan festik az eget. Pompás az idő, zsibongó elméje lassacskán el is csitul, ahogyan nagyokat szippantva a friss, harmatos levegőből átbattyog a főtéren. A szökőkútnál még megáll, s tenyerével mer hűs vizéből, hogy arcát öblítse vele. Mióta nem aludt? Talán előző éjszaka elmerült az álmok birodalmában néhány haszontalan fertályóra erejéig, de szokás szerint kacifántos rémálmok gyötörték. Megszokta már a kialvatlanságot, majd ha már elméje nem bírja tovább az ébrenléttel vívott ádáz harcot végre kipiheni magát, legyen bárhol és bármikor, hirtelen tör majd rá, s letaglózza a kimerültség.
De a röpke arcmosással újabb órákat nyer éberen, lerázza ujjairól a cseppeket, arcát és ázott tincseit majd a hajnali szellő hamarost megszárítja, s újult erővel indul el a piac felé.
A hosszú ébrenlétet bírja, hisz kénytelen volt megszokni, de az üres gyomor bajosabb ennél, a kínzó éhséget bizony nem szívleli. A piaci kofáktól majd vesz valami kalácsfélét, vagy magvas kenyeret, az bőven megteszi reggeli gyanánt. Hogy utána mi lesz? Nos, jó kérdés, egyébként csak a piacon, vagy valamelyik téren, parkban tengetné a napot, de erszényéből már fogyóban van a csörgő arany, valamilyen alkalmi munka után kellene néznie- hiába, már évek óta napról-napra él, céltalanul bolyong ebben az életnek nevezett gyötrelmes létben... *
4732. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2013-12-16 17:51:20
Üzenet elküldve: 2013-12-16 17:51:20
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 468
OOC üzenetek: 100
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 468
OOC üzenetek: 100
Játékstílus: Vakmerő
// Nilynn Strissa //
*Ezüstszín bundájú macska oson a tetőn, nesztelenül. Apró tappancsa egyik mozdulatkor parányi cserepet lök le az egyszerű tetőről. Magányos lavinaként gördül lefelé megtörve az éjszaka csendjét és a szőrös kis teremtés lassú léptét. Egy pillanat alatt tova illan a jószág, míg végül a kicsiny cserép darab álmosan hull alá az ereszről. Egyenest egy, a fal mellé állított hordó fedelén, melyen egy tompa puffanással jelzi jöttét, végül tovább pattan s a macskaköves úton perdülve párat állapodik meg… A Tető üres, a hold lustán bújik ki felhő ruháiból, hogy egy kis időre megvilágítsa az ezüstszín szőrű kicsiny fenevad hűlt helyét.
Két alak érkezik a főutcán keresztül, végül meg állnak a kisutca szélén ahol magányosan tekint fel rájuk a kicsiny cserépdarab összetört kis teste… beszédfoszlányok hangja szűrődik feléje de sajnos nem hallja… talán ha közelebb húzódna… de nem tud… csupán egy törött cserép darabka…
Itt már több a fény, s néhány ember is kószál a főtér közelében a szökőkút csendesen csobog ahogy ontja magából a hűs vizet. Darel elengedve a lány kezét s meghallva annak szavait a vérrel kapcsolatban, letekint először saját, bőrkesztyűs tenyerében. Bíbor tavacska szinte észrevehetetlen, alig látható… értetlenül figyeli a látványt, majd a lány kezére tekint. Apró kacsóján kicsiny vérpatak kúszik, finoman meg fogja a másik kezét, s szemügyre veszi egy pillanatra nem komoly a seb ez látható.*
- Jobb ha mihamarabb kimossa a sebet!
*Jelenti ki és a szökőkút felé mutat, azzal el is engedve immár végleg a selymes kézfejet. Majd odalépdel a mogyoróbarna hajú hajadon mellett ha úgy dönt, s közben válaszol a kérdésekre mik idő közben a lány rózsaszín ajkait elhagyták.*
- Csupán nemrég érkeztem a városba szóval nem, nem tartozom a városőrök közé… a Worf családhoz tartozom.
*Mondja egyszerűen bár nem túl valószínű, hogy ismerős lenne az északon élő családja neve… féloldalt áll ahogy figyeli a lányt miközben a kútnál állnak és elmosolyodik mikor a másik a pénzről beszél ismét*
- Az igazat megvallva erről a karaván vezetőt kellene megkérdezni … Tőle kaptam fizetségül.
*Folytatja változatlan jókedvűen, talán ezzel a lányt is megnyugtatva*
- A városban nincs családom, a fivéreim és apám pedig nem szenvednek hiányt odahaza…
*Egy teremtett lélek aki még törődik másokkal ebben a világban? Már érti miért hozta így a sors… Látszik rajta, hogy kicsit elgondolkodik ahogy immár nyugodt körülmények között tekint a lányra. Aztán hallgatva a kijelentést és a kérdő, enyhén oldalra billentett arcot látva végül újra mosoly húzódik arcára s egy fél pillanatra lehunyja szemeit.*
- Köszönöm az invitálást, de amint mondtam, ne fájjon miatta a feje.
*Vár picit majd folytatja mikor már nyitva vannak a szemei, még utoljára rátekint a nefelejcs kék szempárra.*
- Menjen, mielőtt megfázik…
*Mondja végül kedvesen, nyugodt hangnemben… Figyeli még a lány távolodó alakját ahogy eltűnik a fogadó ajtajában , végül ő is elhagyja az utcát… *
*Ezüstszín bundájú macska oson a tetőn, nesztelenül. Apró tappancsa egyik mozdulatkor parányi cserepet lök le az egyszerű tetőről. Magányos lavinaként gördül lefelé megtörve az éjszaka csendjét és a szőrös kis teremtés lassú léptét. Egy pillanat alatt tova illan a jószág, míg végül a kicsiny cserép darab álmosan hull alá az ereszről. Egyenest egy, a fal mellé állított hordó fedelén, melyen egy tompa puffanással jelzi jöttét, végül tovább pattan s a macskaköves úton perdülve párat állapodik meg… A Tető üres, a hold lustán bújik ki felhő ruháiból, hogy egy kis időre megvilágítsa az ezüstszín szőrű kicsiny fenevad hűlt helyét.
Két alak érkezik a főutcán keresztül, végül meg állnak a kisutca szélén ahol magányosan tekint fel rájuk a kicsiny cserépdarab összetört kis teste… beszédfoszlányok hangja szűrődik feléje de sajnos nem hallja… talán ha közelebb húzódna… de nem tud… csupán egy törött cserép darabka…
Itt már több a fény, s néhány ember is kószál a főtér közelében a szökőkút csendesen csobog ahogy ontja magából a hűs vizet. Darel elengedve a lány kezét s meghallva annak szavait a vérrel kapcsolatban, letekint először saját, bőrkesztyűs tenyerében. Bíbor tavacska szinte észrevehetetlen, alig látható… értetlenül figyeli a látványt, majd a lány kezére tekint. Apró kacsóján kicsiny vérpatak kúszik, finoman meg fogja a másik kezét, s szemügyre veszi egy pillanatra nem komoly a seb ez látható.*
- Jobb ha mihamarabb kimossa a sebet!
*Jelenti ki és a szökőkút felé mutat, azzal el is engedve immár végleg a selymes kézfejet. Majd odalépdel a mogyoróbarna hajú hajadon mellett ha úgy dönt, s közben válaszol a kérdésekre mik idő közben a lány rózsaszín ajkait elhagyták.*
- Csupán nemrég érkeztem a városba szóval nem, nem tartozom a városőrök közé… a Worf családhoz tartozom.
*Mondja egyszerűen bár nem túl valószínű, hogy ismerős lenne az északon élő családja neve… féloldalt áll ahogy figyeli a lányt miközben a kútnál állnak és elmosolyodik mikor a másik a pénzről beszél ismét*
- Az igazat megvallva erről a karaván vezetőt kellene megkérdezni … Tőle kaptam fizetségül.
*Folytatja változatlan jókedvűen, talán ezzel a lányt is megnyugtatva*
- A városban nincs családom, a fivéreim és apám pedig nem szenvednek hiányt odahaza…
*Egy teremtett lélek aki még törődik másokkal ebben a világban? Már érti miért hozta így a sors… Látszik rajta, hogy kicsit elgondolkodik ahogy immár nyugodt körülmények között tekint a lányra. Aztán hallgatva a kijelentést és a kérdő, enyhén oldalra billentett arcot látva végül újra mosoly húzódik arcára s egy fél pillanatra lehunyja szemeit.*
- Köszönöm az invitálást, de amint mondtam, ne fájjon miatta a feje.
*Vár picit majd folytatja mikor már nyitva vannak a szemei, még utoljára rátekint a nefelejcs kék szempárra.*
- Menjen, mielőtt megfázik…
*Mondja végül kedvesen, nyugodt hangnemben… Figyeli még a lány távolodó alakját ahogy eltűnik a fogadó ajtajában , végül ő is elhagyja az utcát… *
4731. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2013-12-15 18:19:10
Üzenet elküldve: 2013-12-15 18:19:10
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 3
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 3
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
*Éhes és szomjas mikor megérkezik Atheniorba. A tömeg jó alkalomnak tűnik egy kis pénz szerzésre.Leakaszt egy két zacskót az övekről és saját övére akasztja.Mosolyogva állapítja meg, hogy 100 aranyat zsákmányolt. Megpillantja a Pegazus fogadó feliratot és az épület felé veszi az irányt. Mielőtt még belépne megigazgatja ruháját, leporol róla pár láthatatlan porszemet és kinyitja az ajtót.*
4730. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2013-12-13 14:26:51
Üzenet elküldve: 2013-12-13 14:26:51
Rang: Játékos
IC üzenetek: 88
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 88
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
*Gondolta, megnézi magának a várost kissé, kíváncsisága erősebbnek bizonyult kedvtelenségénél. Azonban túl sok érdekességet a maga mércéjével nem lelt, annakidején már belekóstolt a városi életbe, és bár a pusztai vándorlás évei elszoktatták tőle, emlékeiben még élénken élnek korábbi élményei. Így tehát némi körülnézés után szótlanul és feltűnés nélkül meg is fordul, és inkább visszatér oda, ahol mondhatni, otthon érzi magát. Furcsa önmagának is bevallani, de már feszélyezik a falak, és a sok ember.*
4729. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2013-12-11 10:19:42
Üzenet elküldve: 2013-12-11 10:19:42
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 468
OOC üzenetek: 100
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 468
OOC üzenetek: 100
Játékstílus: Vakmerő
*Komótosan kel fel a nap a távoli horizonton vörösesre, sárgásra festve a tájat miközben a város egy része még ébredezik. Vannak, kik már régóta sürögnek s végzik némán dolgukat. A megszokott halk hangokat kerékcsörgés zavarja fel ütemes lópatkó kopogások kíséretében. Kufárok, árusok lépdelnek megrakott kocsiik mellett ravasz tekintetük már a csengő érmékre gondol, mit majd a portékáért kapnak, ha jól végzik dolgukat.
Egy jó kiállású fiatal férfiú lépdel a kufárok csapata mellett, mélyzöld köpenye bolondos táncot jár háta mögött, ahogy belekap egy hűvös reggeli szellő.
~ Arthenior, hát megérkeztem ~
Fut át agyán a gondolat, ahogy tekintetével a város ébredezését fürkészi, boltosok készülnek a nyitáshoz unottan, néhányuk feltekint az érkezőkre majd nyugtázva az újabb árusok látványát fordulnak is vissza s végzik tovább megszokott dolgukat. Egy fiúcska pakolja serényen a piros szín almákat igyekezve tartani a katonás rendet a ládában. Friss pékáru illata tekergőzik végig az utcán megcirógatva az orrokat.*
- Darel!
* Egy középkorú, köpcös ember áll elé s szólítja meg a fiatalembert, mélybarna jónak tűnő ruházatban, ujjain néhány egyszerű ékszer éktelenkedik.
A város figyelését abbahagyva az idősebb felé fordítja tekintetét, nyugodt tempóban.*
- Köszönöm a segítséged, az úton! Itt pedig a fizetséged!
* Nyújt át egy apró erszényt mely tompán csörren, átveszi kesztyűs kezével s övére akasztja.*
- Örülök ha segíthettem.
* Jegyzi meg egyszerűen, határozott hangján.*
- Remélem, még találkozunk! Néha elkél egy-egy jó fegyver az úton!
*Néhány csendes pillanat majd még hozzáteszi:*
- Sok szerencsét a városban!
*Zárja le mondókáját sokatmondó vigyorával a középkorú férfi mire biccentéssel válaszol a fiatalabb.*
- Sosem tudni mit hoz a holnap. Jó utat!
*Válaszol az ifjú majd az egyik karaván kocsihoz lépdel, egy közepes méretű barna málha zsákot emel le róla s vállára dobja, valószínűleg ebben lehet maradék felszerelése. A karaván tovább vonul a piactér irányába, folytatva az ütemes kopogást amit a lovak patája és a kerekek hangja képez a macskaköves úton.
Mélyet szippant még a város hűs levegőjéből érdeklődve tekint körbe a míves épületeken s első útja rögvest a tér közepén lévő szökőkúthoz vezet, kortyol egyet a friss hajnali vízből s megpihen egy közeli padon, hosszú volt az út a városig. Egy szép piros almát vesz elő zsákjából, megtisztítja ruha ujján majd jó ízűen beleharap s így választja ki majd szép lassan úti célját, hogy merre is induljon felfedezni a várost...*
*Mostanra feléledt a város, ahogy jobban körülnéz, egész sokan vannak, különféle szerzetek. Csinos fiatal leányok, harcos forma ifjak s idősebbek. Néhányan a napon sütkéreznek, van ki magányosan van ki párjával. S vannak kik sietve vonulnak céljaik irányába. A vérpiros alma leve finoman fröccsen, ahogy beleharap lédús húsába.
~Argus ezt a várost említette, biztosan itt kell legyen valahol…~
Mélázik el a forgatagot figyelve, közben egy pillanatra meg akad a szeme a fogadón mely a térről látható.
~ ”Pegazus Fogadó” nos, legalább már tudom, hol hálhatok az éjjel~
Nyugtázza magában az információt, majd azt is, hogy almája végéhez ért. Lát néhány galambot nem messze tőle, tán azért araszoltak ily közel, mert reménykedtek néhány lepottyanó falatban, reményeik most beteljesednek Darel egy laza mozdulattal feléjük hajítja az almacsutkáját melyen még leledzik néhány ínycsiklandó falat. Ahogy a darabka megérkezik a macskaköves útra egy pillanatra szétreppennek riadtan, de nem sokáig tart a riadalom mert térnek is vissza és falatozni kezdik a potya ebédet.
Felegyenesedik, kicsit megmozgatja vállát, melyet tompa, halk fémes csörrenés nyugtáz ahogy a páncél lemez engedelmeskedik a mozdulatnak. Ezután felcsatolja kardját a hátára, majd a málhazsákot is felerősíti mögé, keresztbe vetve mellkasán a fogóját, mint amolyan tarisznya, bőven elfér hiszen ránézésre sincs túl sok holmi benne…
~Hát akkor, előre…~
A Szegénynegyed felé veszi az irányt, karjait nyugodtan engedi maga mellé, léptei határozottan viszik előre halk koppanások jelzik útját mely az utazó csizmájának köszönhető…*
A hozzászólást Emphus Engora (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2013.12.11 16:38:30, a következő indokkal:
Jelek javítása és pótlása; hozzászólások egybeszerkesztése.
Egy jó kiállású fiatal férfiú lépdel a kufárok csapata mellett, mélyzöld köpenye bolondos táncot jár háta mögött, ahogy belekap egy hűvös reggeli szellő.
~ Arthenior, hát megérkeztem ~
Fut át agyán a gondolat, ahogy tekintetével a város ébredezését fürkészi, boltosok készülnek a nyitáshoz unottan, néhányuk feltekint az érkezőkre majd nyugtázva az újabb árusok látványát fordulnak is vissza s végzik tovább megszokott dolgukat. Egy fiúcska pakolja serényen a piros szín almákat igyekezve tartani a katonás rendet a ládában. Friss pékáru illata tekergőzik végig az utcán megcirógatva az orrokat.*
- Darel!
* Egy középkorú, köpcös ember áll elé s szólítja meg a fiatalembert, mélybarna jónak tűnő ruházatban, ujjain néhány egyszerű ékszer éktelenkedik.
A város figyelését abbahagyva az idősebb felé fordítja tekintetét, nyugodt tempóban.*
- Köszönöm a segítséged, az úton! Itt pedig a fizetséged!
* Nyújt át egy apró erszényt mely tompán csörren, átveszi kesztyűs kezével s övére akasztja.*
- Örülök ha segíthettem.
* Jegyzi meg egyszerűen, határozott hangján.*
- Remélem, még találkozunk! Néha elkél egy-egy jó fegyver az úton!
*Néhány csendes pillanat majd még hozzáteszi:*
- Sok szerencsét a városban!
*Zárja le mondókáját sokatmondó vigyorával a középkorú férfi mire biccentéssel válaszol a fiatalabb.*
- Sosem tudni mit hoz a holnap. Jó utat!
*Válaszol az ifjú majd az egyik karaván kocsihoz lépdel, egy közepes méretű barna málha zsákot emel le róla s vállára dobja, valószínűleg ebben lehet maradék felszerelése. A karaván tovább vonul a piactér irányába, folytatva az ütemes kopogást amit a lovak patája és a kerekek hangja képez a macskaköves úton.
Mélyet szippant még a város hűs levegőjéből érdeklődve tekint körbe a míves épületeken s első útja rögvest a tér közepén lévő szökőkúthoz vezet, kortyol egyet a friss hajnali vízből s megpihen egy közeli padon, hosszú volt az út a városig. Egy szép piros almát vesz elő zsákjából, megtisztítja ruha ujján majd jó ízűen beleharap s így választja ki majd szép lassan úti célját, hogy merre is induljon felfedezni a várost...*
*Mostanra feléledt a város, ahogy jobban körülnéz, egész sokan vannak, különféle szerzetek. Csinos fiatal leányok, harcos forma ifjak s idősebbek. Néhányan a napon sütkéreznek, van ki magányosan van ki párjával. S vannak kik sietve vonulnak céljaik irányába. A vérpiros alma leve finoman fröccsen, ahogy beleharap lédús húsába.
~Argus ezt a várost említette, biztosan itt kell legyen valahol…~
Mélázik el a forgatagot figyelve, közben egy pillanatra meg akad a szeme a fogadón mely a térről látható.
~ ”Pegazus Fogadó” nos, legalább már tudom, hol hálhatok az éjjel~
Nyugtázza magában az információt, majd azt is, hogy almája végéhez ért. Lát néhány galambot nem messze tőle, tán azért araszoltak ily közel, mert reménykedtek néhány lepottyanó falatban, reményeik most beteljesednek Darel egy laza mozdulattal feléjük hajítja az almacsutkáját melyen még leledzik néhány ínycsiklandó falat. Ahogy a darabka megérkezik a macskaköves útra egy pillanatra szétreppennek riadtan, de nem sokáig tart a riadalom mert térnek is vissza és falatozni kezdik a potya ebédet.
Felegyenesedik, kicsit megmozgatja vállát, melyet tompa, halk fémes csörrenés nyugtáz ahogy a páncél lemez engedelmeskedik a mozdulatnak. Ezután felcsatolja kardját a hátára, majd a málhazsákot is felerősíti mögé, keresztbe vetve mellkasán a fogóját, mint amolyan tarisznya, bőven elfér hiszen ránézésre sincs túl sok holmi benne…
~Hát akkor, előre…~
A Szegénynegyed felé veszi az irányt, karjait nyugodtan engedi maga mellé, léptei határozottan viszik előre halk koppanások jelzik útját mely az utazó csizmájának köszönhető…*
A hozzászólást Emphus Engora (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2013.12.11 16:38:30, a következő indokkal:
Jelek javítása és pótlása; hozzászólások egybeszerkesztése.
4728. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2013-12-10 11:06:07
Üzenet elküldve: 2013-12-10 11:06:07
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 8
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 8
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
*Megfáradva ér vissza arra a helyre, ahonnan elindult. Milyen rég is volt már, hogy Athenior városába érkezett. A nagy város felfedezés következtében némileg elfáradt, így úgy dönt, a város főterén elhelyezett padok egyikén megpihen. Sóhajtva ereszkedik le a padra, miközben megigazítja vállán függő tegezét.*
A hozzászólást Emphus Engora (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2013.12.10 14:54:55, a következő indokkal:
Múlt helyett jelen idő.
A hozzászólást Emphus Engora (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2013.12.10 14:54:55, a következő indokkal:
Múlt helyett jelen idő.
4727. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2013-12-07 21:19:54
Üzenet elküldve: 2013-12-07 21:19:54
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 28
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 28
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Szelíd
*Amit belép a kapun szinte tágra nyílt szemekkel bámul mindenre, amit csak meglát. aztán gondolkodni kezd*
"Végre három év után ismét egy városban volnék. El sem hiszem, hogy három évet kóboroltam és most először térek be egy városba. Itt talán megborotválkozom. Bár jobban meggondolva ez a kis szakáll férfiasabbá tesz. Mondjuk, többnyire takarom az arcom, de vannak olyan esetek mikor meg kell mutatnom valakinek. Mint például mikor táplálkozom."
*Ezután odamegy, a szökőkúthoz majd belekortyol. Bár az íze átlagos szörnyen szomjas mivel a kulacsa is teljesen üres. Így hát lecsavarja tetejét és megtölti a vízzel. Ezután leül egy padra és kifújja magát. Már vagy 4 órája gyalogolt jól esett neki, hogy végre leülhet. Majd a tömeget kezdi el bámulni. Egyaránt keveredik benne gazdag és szegény ember. Mondjuk, ha jól látja ez a főtér. Nyilván ha a város gazdag negyedébe téved ott szegényt nem nagyon fog látni. Majd a városőrség katonáira veteti szemét. Hát a legtöbbüken kicsit látszik, hogy inkább a pénz, mint a kötelességtudat hajtsa őket. Aztán kiszúrja a város fogadóját. El is dönti hogy benéz oda, de előtte még pihen egy kicsit a padon. Már úgy is kényelembe helyezte magát rajta. Meg még úgy is ráér, elvégre még csak kora délután lehet. Addig még körbekémleli a főteret. Tesz egy pillantást bárdjára.*
"Hmm, ahhoz képest, hogy alig használom ezt a bárdot nem néz ki valami fényesen. De harcra azért még megfelel."
*Még egyszer körülnéz, aztán feláll és elindul a fogadó felé.*
A hozzászólás írója (Daleilor Narchenar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2013.12.07 22:32:11
"Végre három év után ismét egy városban volnék. El sem hiszem, hogy három évet kóboroltam és most először térek be egy városba. Itt talán megborotválkozom. Bár jobban meggondolva ez a kis szakáll férfiasabbá tesz. Mondjuk, többnyire takarom az arcom, de vannak olyan esetek mikor meg kell mutatnom valakinek. Mint például mikor táplálkozom."
*Ezután odamegy, a szökőkúthoz majd belekortyol. Bár az íze átlagos szörnyen szomjas mivel a kulacsa is teljesen üres. Így hát lecsavarja tetejét és megtölti a vízzel. Ezután leül egy padra és kifújja magát. Már vagy 4 órája gyalogolt jól esett neki, hogy végre leülhet. Majd a tömeget kezdi el bámulni. Egyaránt keveredik benne gazdag és szegény ember. Mondjuk, ha jól látja ez a főtér. Nyilván ha a város gazdag negyedébe téved ott szegényt nem nagyon fog látni. Majd a városőrség katonáira veteti szemét. Hát a legtöbbüken kicsit látszik, hogy inkább a pénz, mint a kötelességtudat hajtsa őket. Aztán kiszúrja a város fogadóját. El is dönti hogy benéz oda, de előtte még pihen egy kicsit a padon. Már úgy is kényelembe helyezte magát rajta. Meg még úgy is ráér, elvégre még csak kora délután lehet. Addig még körbekémleli a főteret. Tesz egy pillantást bárdjára.*
"Hmm, ahhoz képest, hogy alig használom ezt a bárdot nem néz ki valami fényesen. De harcra azért még megfelel."
*Még egyszer körülnéz, aztán feláll és elindul a fogadó felé.*
A hozzászólás írója (Daleilor Narchenar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2013.12.07 22:32:11
4726. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2013-12-07 18:39:30
Üzenet elküldve: 2013-12-07 18:39:30
Rang: Játékos
IC üzenetek: 40
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 40
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
// Cralan //
* Még mindig fáj a fejbőre, mert a gazfickó alaposan meghúzta, s közben meg is szabadította pár szál ezüst hajszálától. Ave a halántékát dörzsölgetve tápászkodik fel a földről. A ruhája sáros lett, az arca pedig piszkos az utca porától. Az előtte összerogyott férfi káromkodásával mit sem törődve, gondolja még rátesz egy lapáttal, nehogy még meggondolja magát és felkeljen, gyomorszájon rúgja, amennyire csak bírja, majd eszeveszett mód szaladni kezd Cralan felé, ekkor látja, hogy a szöges deszkával csapást mérnek a fél elf hátára. Ave felsikolt. Tehetetlennek érzi magát. Cralan viszont a sérülés ellenére folytatja a harcot és úgy tűnik felülkerekedik. harcképtelenné teszi mindkét támadóját, s mikorra megérkezik a városőrség, a brigantik már a földön hever jajgatva. Cralan elmondja, mi történt, az őrök pedig megköszönik, hogy megkönnyítette a dolgát, és hogy a három garázdálkodót már régóta keresték, s nem ez az első agresszív fellépésük, sok volt már a rovásukon. Az ágyékon rúgott férfit félkómából rázzák fel, Ave pedig büszke magára. Még csak az kellett volna, hogy egy ilyen bűnöző gyermeket nemzzen. Mai napi jó cselekedet pipa a listán. Miután mindenki távozik, csak ketten maradnak, Cralan pedig magához öleli Ave-et. Ave bátortalanul átöleli a férfit, a vállára hajtja a fejét.*
- Úgy örülök, hogy nem történt nagyobb baj.
* Suttogja, ekkor azonban felfigyel valami furcsára: A férfi hátától ragacsosan nedves lesz a tenyere. Rápillantva Cralan válla fölött látja, hogy a keze vérfoltos. A férfi vére festette meg.*
- Cralan! Te vérzel! * Döbbenten néz a férfi sötét szempárjába. Nem panaszkodott, pedig bizonyára erős fájdalmai vannak. Ave végigtapint a felhasított vérten, melyből lassan csordogál le végig hátának ívén a vér.*
- Ezt el kell látni, minél hamarabb. A legjobb kezekben vagy! Értek a sebkötözéshez. Irány a fogadó. * Aggódás csillog a lány ibolyaszín szempárjában. A lehető leggyorsabban akar a pegazusba érni. Hiszen egy rozsdás szögtől akár el is fertőződhet a seb. Bár még nem vette szemügyre tüzetesebben, így nem tudja, hogy mély e, vagy csak egy kis felszíni karcolás. Ha mély, akkor azonban ki kell égetni, ami ugyancsak fájdalmas, de egy gyertyával és egy tőrrel ez is megoldható. Tű meg cérna pedig van nála a seb összevarrásához. A páros sietősen a fogadó felé veszik az irányt.*
* Még mindig fáj a fejbőre, mert a gazfickó alaposan meghúzta, s közben meg is szabadította pár szál ezüst hajszálától. Ave a halántékát dörzsölgetve tápászkodik fel a földről. A ruhája sáros lett, az arca pedig piszkos az utca porától. Az előtte összerogyott férfi káromkodásával mit sem törődve, gondolja még rátesz egy lapáttal, nehogy még meggondolja magát és felkeljen, gyomorszájon rúgja, amennyire csak bírja, majd eszeveszett mód szaladni kezd Cralan felé, ekkor látja, hogy a szöges deszkával csapást mérnek a fél elf hátára. Ave felsikolt. Tehetetlennek érzi magát. Cralan viszont a sérülés ellenére folytatja a harcot és úgy tűnik felülkerekedik. harcképtelenné teszi mindkét támadóját, s mikorra megérkezik a városőrség, a brigantik már a földön hever jajgatva. Cralan elmondja, mi történt, az őrök pedig megköszönik, hogy megkönnyítette a dolgát, és hogy a három garázdálkodót már régóta keresték, s nem ez az első agresszív fellépésük, sok volt már a rovásukon. Az ágyékon rúgott férfit félkómából rázzák fel, Ave pedig büszke magára. Még csak az kellett volna, hogy egy ilyen bűnöző gyermeket nemzzen. Mai napi jó cselekedet pipa a listán. Miután mindenki távozik, csak ketten maradnak, Cralan pedig magához öleli Ave-et. Ave bátortalanul átöleli a férfit, a vállára hajtja a fejét.*
- Úgy örülök, hogy nem történt nagyobb baj.
* Suttogja, ekkor azonban felfigyel valami furcsára: A férfi hátától ragacsosan nedves lesz a tenyere. Rápillantva Cralan válla fölött látja, hogy a keze vérfoltos. A férfi vére festette meg.*
- Cralan! Te vérzel! * Döbbenten néz a férfi sötét szempárjába. Nem panaszkodott, pedig bizonyára erős fájdalmai vannak. Ave végigtapint a felhasított vérten, melyből lassan csordogál le végig hátának ívén a vér.*
- Ezt el kell látni, minél hamarabb. A legjobb kezekben vagy! Értek a sebkötözéshez. Irány a fogadó. * Aggódás csillog a lány ibolyaszín szempárjában. A lehető leggyorsabban akar a pegazusba érni. Hiszen egy rozsdás szögtől akár el is fertőződhet a seb. Bár még nem vette szemügyre tüzetesebben, így nem tudja, hogy mély e, vagy csak egy kis felszíni karcolás. Ha mély, akkor azonban ki kell égetni, ami ugyancsak fájdalmas, de egy gyertyával és egy tőrrel ez is megoldható. Tű meg cérna pedig van nála a seb összevarrásához. A páros sietősen a fogadó felé veszik az irányt.*
4725. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2013-12-07 10:43:32
Üzenet elküldve: 2013-12-07 10:43:32
Rang: Játékos
IC üzenetek: 535
OOC üzenetek: 31
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 535
OOC üzenetek: 31
Játékstílus: Megfontolt
//Avelynn Merinold//
*Cralan feszülten figyeli a támadókat. Kezében a csillaggal keresi azt az áruló mozdulatot, ami elindítja a folyamatokat. Már nem hallja sem a lányt, sem a férfit, egyfajta transzba réved. És megtörténik. A három ember megindul. A vezető Cralan ellen küldi az embereit, miközben maga a lányért indul.*
~Sietnem kell!~
*Mikor a két ember megindul. Egy váratlan, alsó dobással, a baloldali fickó combjába dobja a csillagot, majd ugyanilyen gyorsan a másik felé sújt faragott botjával. Miközben a fickó hárít, Cralan gyorsan a másikra pillant Alak épp akkor rántja ki a lábából a fegyvert és indul a harcolók felé. Cralan ekkor halla meg a szívbemarakoló sikolyt, és ettől haragra gerjed. Szemében tűzvihar tombol. Amint a részeg újabb ütésre készül, Cralan az ütés íve alatt belép a támadó mögé,majd kihasználva a lehetőséget kíméletlenül a fickó tarkójára sújt, letaglózva ezzel. De most nem volt elég gyors, mert közben a másik embernek sikerült a bot szöges részével végig vágni a hátán. Cralan szembefordult vele,miközben érezte, hogy meleg vére végig folyt a hátán. Egy újabb pillantás a lány felé: ekkor látja, hogy a lány ágyékon rúgja a támadóját, aki ettől harcképtelen lesz.*
~Ügyes kislány~
*gondolja magában miközben az utolsó emberrel harcol. Folyamatosan a sérült lábat támadva, elérte, hogy féltérdre essen, majd egy gyors csel után arcba rúgta az embert. Mire feltápászkodhatott volna, megérkezett a városi őrség egyik őrjárata. Cralan röviden elmesélte mi történt, aztán hagyta, hogy intézkedjenek, és inkább a lányhoz rohant. Gyorsan végignézte, hogy nem sérült-e meg a harcban, majd arra a javaslatra, hogy inkább maradjanak a fogadóban, rábólintott*
-Eggyet értek, jobb lesz ha ma éjjel, velem maradsz. A szobát és az ételt én állom, és nincs vita!-
*mondta, majd gyengéden magához ölelte, és homlokon csókolta a lányt*
-Nagyon bátran viselkedtél! Jól csináltad!-
* mondja Cralan és most a dühös tűz helyett, csak féltés látszik sötét szemeiben.*
*Cralan feszülten figyeli a támadókat. Kezében a csillaggal keresi azt az áruló mozdulatot, ami elindítja a folyamatokat. Már nem hallja sem a lányt, sem a férfit, egyfajta transzba réved. És megtörténik. A három ember megindul. A vezető Cralan ellen küldi az embereit, miközben maga a lányért indul.*
~Sietnem kell!~
*Mikor a két ember megindul. Egy váratlan, alsó dobással, a baloldali fickó combjába dobja a csillagot, majd ugyanilyen gyorsan a másik felé sújt faragott botjával. Miközben a fickó hárít, Cralan gyorsan a másikra pillant Alak épp akkor rántja ki a lábából a fegyvert és indul a harcolók felé. Cralan ekkor halla meg a szívbemarakoló sikolyt, és ettől haragra gerjed. Szemében tűzvihar tombol. Amint a részeg újabb ütésre készül, Cralan az ütés íve alatt belép a támadó mögé,majd kihasználva a lehetőséget kíméletlenül a fickó tarkójára sújt, letaglózva ezzel. De most nem volt elég gyors, mert közben a másik embernek sikerült a bot szöges részével végig vágni a hátán. Cralan szembefordult vele,miközben érezte, hogy meleg vére végig folyt a hátán. Egy újabb pillantás a lány felé: ekkor látja, hogy a lány ágyékon rúgja a támadóját, aki ettől harcképtelen lesz.*
~Ügyes kislány~
*gondolja magában miközben az utolsó emberrel harcol. Folyamatosan a sérült lábat támadva, elérte, hogy féltérdre essen, majd egy gyors csel után arcba rúgta az embert. Mire feltápászkodhatott volna, megérkezett a városi őrség egyik őrjárata. Cralan röviden elmesélte mi történt, aztán hagyta, hogy intézkedjenek, és inkább a lányhoz rohant. Gyorsan végignézte, hogy nem sérült-e meg a harcban, majd arra a javaslatra, hogy inkább maradjanak a fogadóban, rábólintott*
-Eggyet értek, jobb lesz ha ma éjjel, velem maradsz. A szobát és az ételt én állom, és nincs vita!-
*mondta, majd gyengéden magához ölelte, és homlokon csókolta a lányt*
-Nagyon bátran viselkedtél! Jól csináltad!-
* mondja Cralan és most a dühös tűz helyett, csak féltés látszik sötét szemeiben.*
4724. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2013-12-06 23:11:29
Üzenet elküldve: 2013-12-06 23:11:29
Rang: Játékos
IC üzenetek: 16
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 16
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Szelíd
*Az éji csendet egy furcsa dallam töri meg, csendes, szomorú, egészen szívbe markoló.*
-Hallod ezt?- *kérdezi a kapunál strázsáló őr a társától*
-Mit?- *a másik őr a kapu szegélyének dőlve félálomba merült, amelyből társának hangja ébreszti föl*
-Hát a muzsikát! Vajon honnan jöhet?
-Biztosan a fogadóból.- *válaszolja az utóbbi egy ásítás kíséretében*
-Nem, ez mintha kintről jönne... Ki zenélhet kint ilyenkor?
-Emeris!- *rikoltja hirtelen egy rekedtes hang a fejük fölött.
A váratlan hangtól mindkét őr összerezzen, majd az irányába néznek.
Fölöttük egy oszlopon egy nagy holló csücsül, széttárt szárnyakkal és félrebillentett fejjel. Látszólag érdeklődve néz le rájuk.*
-Mi a fene?!- *fakad ki az egyik őr, látható megkönnyebbüléssel* -Hát ez meg honnan került ide?
-Nézd!- *a másik az út felé mutat, amin lassan egy árny tűnik elő, ezzel egy időben a dallam is felerősödik. Nemsokára az árny körvonalakat nyer, és láthatóvá válik, hogy ez egy ember, vagy egy elf, a hang forrása pedig a kezében tartott lant.
Az őrök némán, előreszegett lándzsákkal várják a jövevény közeledtét. Amaz, mikor már egész közel jár, abbahagyja a játékot, és lantját a hátára akasztja.*
-Emeris!- *kiáltja újra a holló, és az idegen vállára száll*
-Tiéd ez a madár?- *kérdi az egyik lándzsájával felé bökve*
-Igen, az enyém.- *feleli a jövevény. A hangja meglehetősen nyugodt és szépen csengő.* -A nevem Asvil Emeris, a hollóm előbb a vezetéknevemet harsogta.
*A két strázsa jobban szemügyre veszi Asvilt, miután úgy látják, hogy nem kell tőle tartaniuk, leeresztik lándzsáikat, és egyikük közelebb megy hozzá.*
-Holló mi? Nem bírom a fajtájukat. Ezek a halálmadarak csak bajt hoznak. Mondd csak, mi dolgod van errefelé? Valamiféle dalnok vagy?
-Hogy mi járatban vagyok, az csak rám tartozik.- *feleli hűvösen a fél-elf* -A második kérdésedre pedig a válasz: igen, bárd vagyok.
-Igaza van.- *szól közbe a másik őr* -Nem tartoztathatjuk fel a vándorokat csak azért, mert nem teszik a képük. Míg nem tesz semmi törvénybe ütközőt szabadon járhat a városban.
-Hálás köszönet.- *biccent Asvil az őr felé, átlép a kapun, és a fogadó felé veszi az irányt.*
-Bárd!- *int megvetően az első őr a távozó után* -Az előző feleségem is egy ilyennel lépett meg. Meg az a madara! Én mondom neked, ezek itt csak bajt hoznak!
A hozzászólás írója (Asvil Emeris) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2013.12.06 23:15:20
-Hallod ezt?- *kérdezi a kapunál strázsáló őr a társától*
-Mit?- *a másik őr a kapu szegélyének dőlve félálomba merült, amelyből társának hangja ébreszti föl*
-Hát a muzsikát! Vajon honnan jöhet?
-Biztosan a fogadóból.- *válaszolja az utóbbi egy ásítás kíséretében*
-Nem, ez mintha kintről jönne... Ki zenélhet kint ilyenkor?
-Emeris!- *rikoltja hirtelen egy rekedtes hang a fejük fölött.
A váratlan hangtól mindkét őr összerezzen, majd az irányába néznek.
Fölöttük egy oszlopon egy nagy holló csücsül, széttárt szárnyakkal és félrebillentett fejjel. Látszólag érdeklődve néz le rájuk.*
-Mi a fene?!- *fakad ki az egyik őr, látható megkönnyebbüléssel* -Hát ez meg honnan került ide?
-Nézd!- *a másik az út felé mutat, amin lassan egy árny tűnik elő, ezzel egy időben a dallam is felerősödik. Nemsokára az árny körvonalakat nyer, és láthatóvá válik, hogy ez egy ember, vagy egy elf, a hang forrása pedig a kezében tartott lant.
Az őrök némán, előreszegett lándzsákkal várják a jövevény közeledtét. Amaz, mikor már egész közel jár, abbahagyja a játékot, és lantját a hátára akasztja.*
-Emeris!- *kiáltja újra a holló, és az idegen vállára száll*
-Tiéd ez a madár?- *kérdi az egyik lándzsájával felé bökve*
-Igen, az enyém.- *feleli a jövevény. A hangja meglehetősen nyugodt és szépen csengő.* -A nevem Asvil Emeris, a hollóm előbb a vezetéknevemet harsogta.
*A két strázsa jobban szemügyre veszi Asvilt, miután úgy látják, hogy nem kell tőle tartaniuk, leeresztik lándzsáikat, és egyikük közelebb megy hozzá.*
-Holló mi? Nem bírom a fajtájukat. Ezek a halálmadarak csak bajt hoznak. Mondd csak, mi dolgod van errefelé? Valamiféle dalnok vagy?
-Hogy mi járatban vagyok, az csak rám tartozik.- *feleli hűvösen a fél-elf* -A második kérdésedre pedig a válasz: igen, bárd vagyok.
-Igaza van.- *szól közbe a másik őr* -Nem tartoztathatjuk fel a vándorokat csak azért, mert nem teszik a képük. Míg nem tesz semmi törvénybe ütközőt szabadon járhat a városban.
-Hálás köszönet.- *biccent Asvil az őr felé, átlép a kapun, és a fogadó felé veszi az irányt.*
-Bárd!- *int megvetően az első őr a távozó után* -Az előző feleségem is egy ilyennel lépett meg. Meg az a madara! Én mondom neked, ezek itt csak bajt hoznak!
A hozzászólás írója (Asvil Emeris) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2013.12.06 23:15:20
4723. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2013-12-06 22:52:48
Üzenet elküldve: 2013-12-06 22:52:48
Rang: Játékos
IC üzenetek: 40
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 40
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
// Cralan //
* Úgy könnyű nagyszájúnak lenni, ha egy széles vállú fél sötételf mögött áll valaki. Ave megpróbált ráijeszteni a fickókra, ám a lány vékony és kedves hangja inkább volt simogatás a fülnek, mint fenyegetőzés.*
- Ó-ó. Most nagyon haragszol? * Pislog a fehér hajú férfira, amikor meglátja szemében az izzó zsarátnokot. Kell neki mindig fecsegnie. Mondták már sokan neki, hogy ne járassa annyit a száját, de valahogy kikívánkozott belőle. Mindenesetre így már kettővel jön a férfinak.*
- Azt már nem. Nem hagylak itt! * Mondja határozottan, de hangja elvékonyodik. Ő bizony egy tapodtat sem lép. Bár lehet, hogy a jelenléte még inkább ront Cralan helyzetén, de úgy tűnik, hogy most egy darabon csöndben marad, s észrevételeit csak neki suttogja majd. Ereiben megfagy a vér és minden porcikája vészriadót fúj, amikor a borostás férfi megemlíti, hogy nem a pénz kell nekik. Önkéntelenül is megszorítja félelmében Cralan vállát, s ő érezheti, hogy remeg.*
- Ugye..nem úgy érti, ahogy gondolom?.. * Suttogja halkan, s a bájos naivitás a gondolkodásában megint megmutatkozik.*
- De bizony arra szépségem. No idejössz, vagy oda menjek? * Válaszolja, s újból a tenyerébe csap a deszkából, melyből kiáll egy rozsdás szög is. Ave ekkorra talán már elszorította Cralan vállát, s ha az nem zsibbad akkor az csak a páncélnak köszönhető. Szerencsére még időben észreveszi, hogy a szorítással gátolja a mozgásban a férfit, s amikor az lenyúl az övéhez ő elhátrál. Látta már, hogy milyen gyors a férfi, és Ave még csak véletlenül sem akar útban lenni, miközben leteríti a három gazembert. Mert hogy így lesz, Ave szentül hiszi. Cralan hidegvérrel ad még egy utolsó figyelmeztetést, mit apró csend követ, mintha az alakok mérlegelnék a választási lehetőséget. A vezér köp egyet, majd a fejével int a háta mögött lévő másik kettőnek, akik nem túl barátságosan közelednek. Ráadásul ütnek is. Míg a két férfi Cralant lefoglalja, a harmadik ezt kihasználva Ave felé sétál, mocskos vigyorral az arcán. Ave hátrál, de megbotlik, s az alak pedig a belekap a lány fejér hajába és erősen meghúzza. Ave fájdalmasan felnyög és próbálja eltolni magától a férfit. A legklasszikusabb módszert választja, s jó alaposan ágyékon rúgja a férfit, ki összerogyva eldől a főtér hideg macskakövein. Mínusz egy rabló. Ahogy visszanyeri lélekjelenlétét ibolyaszín tekintetével Cralant keresi, hogy hogy boldogul a férfi. Ave szíve oly erősen kalimpál, mintha a száján át próbálna menekülni. Eltelhet pár perc ebben a borzasztó állapotban, mikor végre megérkezik a felmentősereg. A városőrség megjelenik és elviszi a rendbontókat. Az ágyékon rúgott borostás fazonra először kerül rá a bilincs, s amaz még megvetően vicsorogva visszanéz a fehér hajú párosra. Ave még mindig kapkodja a levegőt az ijedtségtől. Már nem vágyik semmire, csak tetőre a feje fölé és puha ágyikóra párnákkal. Azonban Trinsáék háza nagyon messze van innen, ráadásul ilyen sötétben már nem is szívesen vágna át a veszélyes utcákon. Nem szívesen botlana bele megint hasonló alakokba. A legoptimálisabb megoldás, ha ma este a fogadóban száll meg. Cralannak is felveti az ötletet, miután kifújja magát és képes hadarás nélkül végigmondani egy mondatot.*
* Úgy könnyű nagyszájúnak lenni, ha egy széles vállú fél sötételf mögött áll valaki. Ave megpróbált ráijeszteni a fickókra, ám a lány vékony és kedves hangja inkább volt simogatás a fülnek, mint fenyegetőzés.*
- Ó-ó. Most nagyon haragszol? * Pislog a fehér hajú férfira, amikor meglátja szemében az izzó zsarátnokot. Kell neki mindig fecsegnie. Mondták már sokan neki, hogy ne járassa annyit a száját, de valahogy kikívánkozott belőle. Mindenesetre így már kettővel jön a férfinak.*
- Azt már nem. Nem hagylak itt! * Mondja határozottan, de hangja elvékonyodik. Ő bizony egy tapodtat sem lép. Bár lehet, hogy a jelenléte még inkább ront Cralan helyzetén, de úgy tűnik, hogy most egy darabon csöndben marad, s észrevételeit csak neki suttogja majd. Ereiben megfagy a vér és minden porcikája vészriadót fúj, amikor a borostás férfi megemlíti, hogy nem a pénz kell nekik. Önkéntelenül is megszorítja félelmében Cralan vállát, s ő érezheti, hogy remeg.*
- Ugye..nem úgy érti, ahogy gondolom?.. * Suttogja halkan, s a bájos naivitás a gondolkodásában megint megmutatkozik.*
- De bizony arra szépségem. No idejössz, vagy oda menjek? * Válaszolja, s újból a tenyerébe csap a deszkából, melyből kiáll egy rozsdás szög is. Ave ekkorra talán már elszorította Cralan vállát, s ha az nem zsibbad akkor az csak a páncélnak köszönhető. Szerencsére még időben észreveszi, hogy a szorítással gátolja a mozgásban a férfit, s amikor az lenyúl az övéhez ő elhátrál. Látta már, hogy milyen gyors a férfi, és Ave még csak véletlenül sem akar útban lenni, miközben leteríti a három gazembert. Mert hogy így lesz, Ave szentül hiszi. Cralan hidegvérrel ad még egy utolsó figyelmeztetést, mit apró csend követ, mintha az alakok mérlegelnék a választási lehetőséget. A vezér köp egyet, majd a fejével int a háta mögött lévő másik kettőnek, akik nem túl barátságosan közelednek. Ráadásul ütnek is. Míg a két férfi Cralant lefoglalja, a harmadik ezt kihasználva Ave felé sétál, mocskos vigyorral az arcán. Ave hátrál, de megbotlik, s az alak pedig a belekap a lány fejér hajába és erősen meghúzza. Ave fájdalmasan felnyög és próbálja eltolni magától a férfit. A legklasszikusabb módszert választja, s jó alaposan ágyékon rúgja a férfit, ki összerogyva eldől a főtér hideg macskakövein. Mínusz egy rabló. Ahogy visszanyeri lélekjelenlétét ibolyaszín tekintetével Cralant keresi, hogy hogy boldogul a férfi. Ave szíve oly erősen kalimpál, mintha a száján át próbálna menekülni. Eltelhet pár perc ebben a borzasztó állapotban, mikor végre megérkezik a felmentősereg. A városőrség megjelenik és elviszi a rendbontókat. Az ágyékon rúgott borostás fazonra először kerül rá a bilincs, s amaz még megvetően vicsorogva visszanéz a fehér hajú párosra. Ave még mindig kapkodja a levegőt az ijedtségtől. Már nem vágyik semmire, csak tetőre a feje fölé és puha ágyikóra párnákkal. Azonban Trinsáék háza nagyon messze van innen, ráadásul ilyen sötétben már nem is szívesen vágna át a veszélyes utcákon. Nem szívesen botlana bele megint hasonló alakokba. A legoptimálisabb megoldás, ha ma este a fogadóban száll meg. Cralannak is felveti az ötletet, miután kifújja magát és képes hadarás nélkül végigmondani egy mondatot.*
4722. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2013-12-05 15:16:24
Üzenet elküldve: 2013-12-05 15:16:24
Rang: Játékos
IC üzenetek: 9
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 9
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
// Belthar Jhendorn //
~ Sötételfhez képest egész normálisnak tűnik ez a fazon! De csak tűnik. Nem akarom elkiabálni a dolgokat. ~
*Egyáltalán nem tudja mire vélni a férfi nézését, elvégre nem Nelk volt az, aki elbeszélgetett saját magával. Ő is karba teszi kezeit, majd felhúzott szemöldökökkel néz az éjbőrűre. Ám egy röpke pillanat után elneveti magát, majd legyint egyet.*
-Pattanok is!
*Nagy nehezen felül a lóra, bár már jó ideje nem lovagolt. Nem igazán szereti a lovakat, sőt a lovaglást sem, sokkal inkább szeret sétálni. Viszont ha már így felajánlották neki a "fuvart", akkor miért ne?
Épp úton vannak az erdő felé, Nelk közben nézelődik, majd a családról szóló kérdésnél meglepődik. Mégiscsak egy sötételffel van dolga, jobb, ha nem mond semmit a családjáról.*
- Ugyan. Gondolom látja, illetve látta az íjamat a hátamon. Vadászni szoktam járni az erdőbe.
*Vállat von, majd folytatja a mondanivalóját.*
- Valóban veszélyes, de hát nem lehetünk mindenre felkészülve. A főtéren is bármi megtörténhet.
*Sóhajt egyet, majd a férfit követve ő is bemutatkozik.*
- Milyen kíváncsi maga, Bel'thar. De örvendek... szólítson csak Nelknek.
*S amint ezt kimondta, már gyorsabb tempóra váltottak. Hogy mi lesz az erdőben, azt egyenlőre nem lehet tudni, de Nelk kicsit tart attól, hogy nem lesz ennek jó vége. Bár lehet nem kellene ennyire negatívnak lennie; az is meglehet, hogy Bel'thar otthagyja az erdőben, és soha többé nem látják majd egymást.*
A hozzászólást Oghma (Moderátor) módosította, ekkor: 2013.12.12 19:23:34, a következő indokkal:
Jelek pótlása
~ Sötételfhez képest egész normálisnak tűnik ez a fazon! De csak tűnik. Nem akarom elkiabálni a dolgokat. ~
*Egyáltalán nem tudja mire vélni a férfi nézését, elvégre nem Nelk volt az, aki elbeszélgetett saját magával. Ő is karba teszi kezeit, majd felhúzott szemöldökökkel néz az éjbőrűre. Ám egy röpke pillanat után elneveti magát, majd legyint egyet.*
-Pattanok is!
*Nagy nehezen felül a lóra, bár már jó ideje nem lovagolt. Nem igazán szereti a lovakat, sőt a lovaglást sem, sokkal inkább szeret sétálni. Viszont ha már így felajánlották neki a "fuvart", akkor miért ne?
Épp úton vannak az erdő felé, Nelk közben nézelődik, majd a családról szóló kérdésnél meglepődik. Mégiscsak egy sötételffel van dolga, jobb, ha nem mond semmit a családjáról.*
- Ugyan. Gondolom látja, illetve látta az íjamat a hátamon. Vadászni szoktam járni az erdőbe.
*Vállat von, majd folytatja a mondanivalóját.*
- Valóban veszélyes, de hát nem lehetünk mindenre felkészülve. A főtéren is bármi megtörténhet.
*Sóhajt egyet, majd a férfit követve ő is bemutatkozik.*
- Milyen kíváncsi maga, Bel'thar. De örvendek... szólítson csak Nelknek.
*S amint ezt kimondta, már gyorsabb tempóra váltottak. Hogy mi lesz az erdőben, azt egyenlőre nem lehet tudni, de Nelk kicsit tart attól, hogy nem lesz ennek jó vége. Bár lehet nem kellene ennyire negatívnak lennie; az is meglehet, hogy Bel'thar otthagyja az erdőben, és soha többé nem látják majd egymást.*
A hozzászólást Oghma (Moderátor) módosította, ekkor: 2013.12.12 19:23:34, a következő indokkal:
Jelek pótlása
4721. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2013-12-04 07:10:22
Üzenet elküldve: 2013-12-04 07:10:22
Rang: Játékos
IC üzenetek: 535
OOC üzenetek: 31
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 535
OOC üzenetek: 31
Játékstílus: Megfontolt
//Avelynn Merinold//
*Miközben a három rosszarcú fickót méregeti, Cralan döbbent arccal fordul az össze-vissza fecsegő lányra. Mikor a lányra néz, felcsapnak szemében a dühös rőt színű lángok.*
-Hallgatni arany!-
*morogja Ave-nak, közben úgy helyezkedik, hogy védje a lányt.*
-Ha arra kerül a sor, fuss, ne nézz hátra és rohanj az első őrjárathoz, amit találsz.-
*Míg Cralan a lányhoz beszélt, a három fickó félkörbe állt, és a vezetőjük így szólt:*
-He he drágaságom nekünk nem pénz kell. Sokkal drágább kincseid vannak annál. Na meg a nyivászka barátod vére, az kell nekünk.-
*Cralan tudta mire megy ki a játék és nem akarta megadni a kezdeményezés előnyeit ezeknek az alakoknak. Óvatosan a szabad kezével lenyúlt az övéhez, és lepattintotta az egyik dobócsillagját.*
-Ha jól emlékszem, megmondtam már neked, a kocsmában, hogy ne gyere utánam. Adok még egy lehetőséget neked meg a barátaidnak, hogy a saját lábatokon hagyhassátok el ezt a helyet! Mi a választásod?-
*kérdezi az embert miközben tekintetét az ővébe fúrja.*
*Miközben a három rosszarcú fickót méregeti, Cralan döbbent arccal fordul az össze-vissza fecsegő lányra. Mikor a lányra néz, felcsapnak szemében a dühös rőt színű lángok.*
-Hallgatni arany!-
*morogja Ave-nak, közben úgy helyezkedik, hogy védje a lányt.*
-Ha arra kerül a sor, fuss, ne nézz hátra és rohanj az első őrjárathoz, amit találsz.-
*Míg Cralan a lányhoz beszélt, a három fickó félkörbe állt, és a vezetőjük így szólt:*
-He he drágaságom nekünk nem pénz kell. Sokkal drágább kincseid vannak annál. Na meg a nyivászka barátod vére, az kell nekünk.-
*Cralan tudta mire megy ki a játék és nem akarta megadni a kezdeményezés előnyeit ezeknek az alakoknak. Óvatosan a szabad kezével lenyúlt az övéhez, és lepattintotta az egyik dobócsillagját.*
-Ha jól emlékszem, megmondtam már neked, a kocsmában, hogy ne gyere utánam. Adok még egy lehetőséget neked meg a barátaidnak, hogy a saját lábatokon hagyhassátok el ezt a helyet! Mi a választásod?-
*kérdezi az embert miközben tekintetét az ővébe fúrja.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7361-7380 , 7381-7400 , 7401-7420 , 7421-7440 , 7441-7460 , 7461-7480 , 7481-7500 , 7501-7520 , 7521-7540 , 7541-7560 , 7561-7580 , 7581-7600 , 7601-7620 , 7621-7640 , 7641-7660 , 7661-7680 , 7681-7700 , 7701-7720 , 7721-7740 , 7741-7760 , 7761-7780 , 7781-7800 , 7801-7820 , 7821-7840 , 7841-7860 , 7861-7880 , 7881-7900 , 7901-7920 , 7921-7940 , 7941-7960 , 7961-7980 , 7981-8000 , 8001-8020 , 8021-8040 , 8041-8060 , 8061-8080 , 8081-8100 , 8101-8120 , 8121-8140 , 8141-8160 , 8161-8180 , 8181-8200 , 8201-8220 , 8221-8240 , 8241-8260 , 8261-8280 , 8281-8300 , 8301-8320 , 8321-8340 , 8341-8360 , 8361-8380 , 8381-8400 , 8401-8420 , 8421-8440 , 8441-8460 , 8461-8480 , 8481-8500 , 8501-8520 , 8521-8540 , 8541-8560 , 8561-8580 , 8581-8600 , 8601-8620 , 8621-8640 , 8641-8660 , 8661-8680 , 8681-8700 , 8701-8720 , 8721-8740 , 8741-8760 , 8761-8780 , 8781-8800 , 8801-8820 , 8821-8840 , 8841-8860 , 8861-8880 , 8881-8900 , 8901-8920 , 8921-8940 , 8941-8960 , 8961-8980 , 8981-9000 , 9001-9020 , 9021-9040 , 9041-9060 , 9061-9080 , 9081-9100 , 9101-9120 , 9121-9140 , 9141-9160 , 9161-9180 , 9181-9200 , 9201-9220 , 9221-9240 , 9241-9260 , 9261-9280 , 9281-9300 , 9301-9320 , 9321-9340 , 9341-9360 , 9361-9380 , 9381-9400 , 9401-9420 , 9421-9440 , 9441-9460 , 9461-9480 , 9481-9500 , 9501-9520 , 9521-9540 , 9541-9560 , 9561-9580 , 9581-9600 , 9601-9620 , 9602-9621