// Egy új ismerős //
*Ez a nap is eljött hát. Sokat hallott már arról, hogy milyen Anthenior, hogy milyen hatalmas, és mennyi mindent lehet itt látni, találni, és venni. Évek óta kacérkodott már a gondolattal, hogy eljön ide, de eddig mindig elhalasztotta. Egyedül sosem akart jönni, de ha tovább várt volna egy falubeli útitársra, még ő is beleőszült volna. Így hát, ha nem is teljesen aggodalmaktól mentesen, de nagyon is lelkesen vágott neki az útnak. Ami szerencséjére eseménytelenül, és atrocitásoktól mentesen telt. Végül is, azt is sikernek könyvelheti el, hogy egyben, ép bőrrel eljutott ide, és még csak el sem tévedt. Habár elfként eltévedni, nos, kínos lett volna.
De ami késik, nem múlik. Egy faluban még el tudná navigálni magát, na de egy ekkora városban... hát hogy fog ő itt eligazodni. Tanácstalanul áll a főtéren, alsó ajkát beharapja. ~Nem, ezt hagyd abba, ne mutasd ki ennyire, hogy elveszett vagy, valaki még megpróbálna visszaélni a helyzettel.~ Barátásgos teremtés ő, de az nem jelenti azt, hogy ostoba is. Ismer éppen elég rendes embert, de tudja jól, hogy a természetüknek van sötét oldala is, és a városban könnyű rossz alakokba botlani.
Valakitől útbaigazítást kellene kérnie. Néz jobbra, néz balra, a főtéren akad épp elég járókelő, no de kihez menjen oda? Mégis csak egy idegen elf itt, nem biztos, hogy mindenki jó néven veszi a zargatást. Tekintete végül egy elf és egy fél-elf pároson akad meg. Igen, ők talán tudnak, és hajlandóak is segíteni. Egyiküket sem ismeri, saját homlokára pedig nincs ráírva, hogy az embereket választottad helyettünk, úgyhogy irgum-burgum, csúnyán nézünk rád és neheztelünk, talán szerencsével jár. Elindul hát Luuna és Iltor felé, arcára udvarias kifejezést és szerény mosolyt varázsol.*
- Szép napot! Bocsánat, hogy megzavarom Önöket, de meg tudnák mondani, merre találom a piacot?