*Könnyű cipője minden egyes lépésnél cuppogó hangot ad ki. Talpát bizsergetően égeti a vér, szaga teljesen eltömíti az orrát - és egyszerűen nincs elég bátorsága ahhoz, hogy végre lenézzen, és megbizonyodhasson arról, itt már semmit sem borít vér. Az elméjét bontó képeken úgy látja magát, mint aki vértó tetején táncol, majd egyre mélyebben merül el benne: lágy szoknyája súlyosra duzzad, vörösen tapad sötét combjaihoz. Aztán már derekáig hullámzik a tó, vérnyalábok kapaszkodnak szűk ingébe, sugárban el-elkapva csupasz nyakát. Mellére szorosan tapad nedves felsője, arcát kétségbeesetten emeli a bíbor égbolt felé, ám nem tehet semmit, elnyeli a vér tava, mit tava, tengere, ő pedig élvetegen merül el benne - szájából buborékok buggyannak fel, majd kéjes mosollyal búcsúzik el mindentől, hogy átadja magát a buja halálnak, részegen és boldogan.
Eredendő kecsességét hazudtolva botlik meg, kétségbeesetten kapaszkodik meg a főtér egyik épületének falában. Finom bőrét felsérti a durva kő, fehér tincsei előrebuknak - zihálva kapkod levegő után, hangját megsokszorozzák a falak, mintha sűrű, őszi eső lenne. Hajának függönyén keresztül pillant fel, a szökőkútnál egy ember nőt lát meg, holdbéli tüneményt; megrázza a fejét, nem, nem, nem, elég a nőkből, elég a csábításból!
Botladozva indul a szegénynegyed felé, zaklatottan kapkod levegő után, fejét szédíti a vér képzelt illata, ruháját ólomsúlyúnak érzi, akárcsak ábrándjaiban, mintha minden egyes lépését meg akarná nehezíteni súlyos szoknyája, mintha lába folyton bokáig süppedne a ragaszkodó vérbe, mely erőlködve húzná vissza. Mit húzná! Taszítaná - vissza a fogadóba, Annalyn után.*
- Nem! *nyögi halkan, vérző tenyerét szorítja fülére, fehér haján a bűn jeleként virít a vörös élet.* Nem *ismétli kétségbeesetten, hangtalanul, újra megrázza a haját, és hajtja magát, hogy tovább tudjon menni - hiszen tudja, ha elér a templomig, ott végre magára maradhat, a Kígyóistennő talán rátekint, és megvédi a csábítástól, erőt ad neki, és megacélozza akaratát.
Fohászkodva siet tovább, derekát lassacskán kiegyenesíti, vállait leereszti. Csupán a haján végigcsöpögő vér nyugtalanítja... hiszen azé a nőé mennyivel, de mennyivel fűszeresebb illatú volt.*