Archívum - Arthenior - Arthenior főtere
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Kedves Kalandozó!
Úgy látszik, betévedtél a könyvtár legeldugottabb termébe. Ahhoz képest, milyen apró ajtó vezetett ide, láthatod, hogy a hely hatalmas. Nagyobb, mint bármely másik terem, nagyobb, mint maga a könyvtár, a templom, és talán nagyobb, mint maga Arthenior. Úgy bizony! Amit magad előtt látsz, az nem más, mint évtizedek hamisítatlan történelme. Háborúk, lázadások, isteni csaták, és minden, amiről eddig csak pletykákból hallottál, most kitárul a szemeid előtt. Persze senkinek nem lenne ideje ezt mind elolvasni, ahhoz még az elfek élete is rövid. Viszont ha valami specifikusat keresel, a könyvtárosok segíthetnek megtalálni. Bánj tisztelettel az itt található tekercsekkel! Ezek nélkül az események nélkül te sem állhatnál ma Lanawin földjén. Ne koszold össze, ne hagyj szamárfület a sarkán, és mindig oda tedd vissza, ahonnan levetted! Ne feledd: talán azt hiszed, biztos talajon állsz, de az csak a tegnapi sár, amely szilárdnak tetteti magát!
A nagyterembe!
Valamelyik kisebb terem:
Kedves Kalandozó!
Úgy látszik, betévedtél a könyvtár legeldugottabb termébe. Ahhoz képest, milyen apró ajtó vezetett ide, láthatod, hogy a hely hatalmas. Nagyobb, mint bármely másik terem, nagyobb, mint maga a könyvtár, a templom, és talán nagyobb, mint maga Arthenior. Úgy bizony! Amit magad előtt látsz, az nem más, mint évtizedek hamisítatlan történelme. Háborúk, lázadások, isteni csaták, és minden, amiről eddig csak pletykákból hallottál, most kitárul a szemeid előtt. Persze senkinek nem lenne ideje ezt mind elolvasni, ahhoz még az elfek élete is rövid. Viszont ha valami specifikusat keresel, a könyvtárosok segíthetnek megtalálni. Bánj tisztelettel az itt található tekercsekkel! Ezek nélkül az események nélkül te sem állhatnál ma Lanawin földjén. Ne koszold össze, ne hagyj szamárfület a sarkán, és mindig oda tedd vissza, ahonnan levetted! Ne feledd: talán azt hiszed, biztos talajon állsz, de az csak a tegnapi sár, amely szilárdnak tetteti magát!
A nagyterembe!
Valamelyik kisebb terem:
<< Előző oldal - Mostani oldal: 110 (2181. - 2200. üzenet)Oldal váltása: - Következő oldal >>
2200. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2011-12-28 18:52:52
Üzenet elküldve: 2011-12-28 18:52:52
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 20
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 20
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Szelíd
*A törpe kicsit jobb kedvvel ér a főtérre, ahol már lement a reggeli sietség. Spentez egyik kezét kardjának bütykén tartva baktat a Főtér macskakövén. A fák levelei békésen suhognak, miközben doktorunk átvág előttük.
Amint így sétálgat megpillantja, hogy egy elf érkezik a város kapuin át. Egy szőkés hajú elf nő. Spentez szemei kicsit átvizsgálják a nőt, de hirtelen valami félbeszakítja. Egy kis őrportya.*
-Doktor Spentez... Üdvözlet. Szép napunk van nem de?
*Mondja az egyik páncélos és int a törpének, mire Spentez visszaköszön:*
-Üdv tizedes... valóban. Reggeli séta? Hogy van a felesége?
*Kérdez vissza Spentez és várja az Őr válaszát.*
-Köszöni jól. Megszületett a kicsi. Kislány lett.
*Mondja a tizedes, miközben a társa elfordul és útbaigazít egy járókelőt.*
-Ó, hadd gratuláljak. Inkább az anyja vagy az Ön jegyeit viseli? Nem hittem, hogy összejön. Ritka az elf és ember házasság sikere.
*Mondja Spentez, miközben kezet fog gratuláció gyanánt a tizedessel.*
-Köszönöm Doktor. Hát, eléggé az anyjára emlékeztet. De talán mert nagyon kecses és szép. Remélem megmarad.
*Mondja a tizedes és viszonozza a gesztust.*
-Ne feledje... bármiben tudok segíteni. Szóljon. Nem vagyok gyermekorvos, de ismerek praktikákat a legtöbb betegség elhárítására.
*Mondja Spentez. Ő maga nem szülész, vagy gyermek gyógyításban jártas orvos. Arra ott van egy boszorkány vagy bába. Ő a lőtt sebek, megfázások, vágások, törések és egyéb komoly esetek orvosa. De erejéből telve, megpróbál mindenkin segíteni. Beszélget még kicsit az őrrel és majd tovább indul a fogadó felé.*
Amint így sétálgat megpillantja, hogy egy elf érkezik a város kapuin át. Egy szőkés hajú elf nő. Spentez szemei kicsit átvizsgálják a nőt, de hirtelen valami félbeszakítja. Egy kis őrportya.*
-Doktor Spentez... Üdvözlet. Szép napunk van nem de?
*Mondja az egyik páncélos és int a törpének, mire Spentez visszaköszön:*
-Üdv tizedes... valóban. Reggeli séta? Hogy van a felesége?
*Kérdez vissza Spentez és várja az Őr válaszát.*
-Köszöni jól. Megszületett a kicsi. Kislány lett.
*Mondja a tizedes, miközben a társa elfordul és útbaigazít egy járókelőt.*
-Ó, hadd gratuláljak. Inkább az anyja vagy az Ön jegyeit viseli? Nem hittem, hogy összejön. Ritka az elf és ember házasság sikere.
*Mondja Spentez, miközben kezet fog gratuláció gyanánt a tizedessel.*
-Köszönöm Doktor. Hát, eléggé az anyjára emlékeztet. De talán mert nagyon kecses és szép. Remélem megmarad.
*Mondja a tizedes és viszonozza a gesztust.*
-Ne feledje... bármiben tudok segíteni. Szóljon. Nem vagyok gyermekorvos, de ismerek praktikákat a legtöbb betegség elhárítására.
*Mondja Spentez. Ő maga nem szülész, vagy gyermek gyógyításban jártas orvos. Arra ott van egy boszorkány vagy bába. Ő a lőtt sebek, megfázások, vágások, törések és egyéb komoly esetek orvosa. De erejéből telve, megpróbál mindenkin segíteni. Beszélget még kicsit az őrrel és majd tovább indul a fogadó felé.*
2199. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2011-12-28 18:12:58
Üzenet elküldve: 2011-12-28 18:12:58
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 13
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 13
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
*Kitárul a városkapu. Egy fiatal elf érkezett lóháton. Érkezése nem kelt feltűnést, és ennek ő örül is. Seira leszáll a lóról. Még nem látott ennyi különböző fajtájú idegent egy helyen. Tetszik neki a város hangulata. Még sosem járt itt, meg szeretné ismerni a helyet, így elindul lovával az istálló felé, hogy körülnézhessen a városban.*
A hozzászólást Emphus Engora (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2011.12.28 18:14:05, a következő indokkal:
Múlt helyett jelenidő; helyesírási hibák javítása.
A hozzászólást Emphus Engora (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2011.12.28 18:14:05, a következő indokkal:
Múlt helyett jelenidő; helyesírási hibák javítása.
2198. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2011-12-28 16:45:47
Üzenet elküldve: 2011-12-28 16:45:47
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 3
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 3
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
// Koloch Rhaokin //
- Attól függ... *Mély hangján kontrázik az óriás megjegyzésére.* ... hogy melyik hegyről van szó. Ahonnan én jövök, ott a frissen lehullt csapadékot gyűjtjük be és abból gazdálkodunk. Egészségesebb, mint a mágia gerjesztette folyadék.
*Megvetését kifejezve a mágia iránt, az óriás felé fordul és mogorva arckifejezéssel méri végig a számára ismeretlen fajú egyedet. Eddig még bele se gondolt, hogy ez a hatalmas élőlény talán pont a mágiának köszönheti, hogy méretével ennyire kitűnik a tömegből. Az északi mindig is kellő fenntartásokkal kezeltetett a mágia iránt és most, hogy az óriásra néz, akaratlanul is előtör belőle a gyermeteg kérdés.*
- Néped fiai minek köszönhetik, hogy ilyen hatalmasra nőttek?
- Attól függ... *Mély hangján kontrázik az óriás megjegyzésére.* ... hogy melyik hegyről van szó. Ahonnan én jövök, ott a frissen lehullt csapadékot gyűjtjük be és abból gazdálkodunk. Egészségesebb, mint a mágia gerjesztette folyadék.
*Megvetését kifejezve a mágia iránt, az óriás felé fordul és mogorva arckifejezéssel méri végig a számára ismeretlen fajú egyedet. Eddig még bele se gondolt, hogy ez a hatalmas élőlény talán pont a mágiának köszönheti, hogy méretével ennyire kitűnik a tömegből. Az északi mindig is kellő fenntartásokkal kezeltetett a mágia iránt és most, hogy az óriásra néz, akaratlanul is előtör belőle a gyermeteg kérdés.*
- Néped fiai minek köszönhetik, hogy ilyen hatalmasra nőttek?
2197. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2011-12-28 14:43:32
Üzenet elküldve: 2011-12-28 14:43:32
Rang: Játékos
IC üzenetek: 241
OOC üzenetek: 105
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 241
OOC üzenetek: 105
Játékstílus: Vakmerő
*"Igen... végre..." gondolja Meera, ahogy elindulnak a szegénynegyed felé. Csak pár perc kell neki egyedül amikor csillapíthatja vérszomját, erre pedig a szegénynegyed a legalkalmasabb.*
-Nem a nagylelkűségére van szükségem, de talán maga elmondhatja mi történik velem.
*mondja szenvedő arccal és kérlelő tekintettel.*
-Persze csak ha érdekli a dolog. Furcsa ez az egész... Megtámadtam a hugom és nem tudom miért...
*sikerül pár könnycseppet is kierőszakolnia magából, csak hogy még hitelesebb legyen az egész.*
-Ha maga tanult ember... találkozhatott ilyesmivel... kérem... talán ha mást nem magának is lehet haszna belőle...*Az ilyen tudósfélék sok mindenre képesek Meera tapasztalatai szerint csak azért, hogy a számukra ismeretlent tanulmányozhassák.*
-Nem kérem ingyen...
*Vet be még egy trükköt az eredar, hátha valamelyikre ráharap a másik. Ha nem jön be, a szegénynegyed sötétségében Meera fog ráharapni a torkára. Ez egyébként is megeshet, ha mondjuk ráun a másikra, vagy egyszerűen szétválnak útjaik. Szüksége lenne egy emberi segítőre, és előnyös volna ha az érdekeik is egyeznének. Az nem kerülte el Meera figyelmét, hogy a férfinak tetszett a kis tőrös produkció, talán ez lehet a kulcs hozzá. *
-Nem a nagylelkűségére van szükségem, de talán maga elmondhatja mi történik velem.
*mondja szenvedő arccal és kérlelő tekintettel.*
-Persze csak ha érdekli a dolog. Furcsa ez az egész... Megtámadtam a hugom és nem tudom miért...
*sikerül pár könnycseppet is kierőszakolnia magából, csak hogy még hitelesebb legyen az egész.*
-Ha maga tanult ember... találkozhatott ilyesmivel... kérem... talán ha mást nem magának is lehet haszna belőle...*Az ilyen tudósfélék sok mindenre képesek Meera tapasztalatai szerint csak azért, hogy a számukra ismeretlent tanulmányozhassák.*
-Nem kérem ingyen...
*Vet be még egy trükköt az eredar, hátha valamelyikre ráharap a másik. Ha nem jön be, a szegénynegyed sötétségében Meera fog ráharapni a torkára. Ez egyébként is megeshet, ha mondjuk ráun a másikra, vagy egyszerűen szétválnak útjaik. Szüksége lenne egy emberi segítőre, és előnyös volna ha az érdekeik is egyeznének. Az nem kerülte el Meera figyelmét, hogy a férfinak tetszett a kis tőrös produkció, talán ez lehet a kulcs hozzá. *
2196. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2011-12-28 10:40:14
Üzenet elküldve: 2011-12-28 10:40:14
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 44
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 44
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Szelíd
*Egy részeg alak nagy hangjának köszönhetően kapja hátra fejét - remélte, hogy elkerüli az esti kocsmákból hazatérők forgatagát -, s feltűnik neki, hogy ez a hölgy nagyon szeret úgy állni, hogy látósugarából teljesen eltűnjön, vagy épp csak minimálisan jelenjen meg. Ezek a mozdulatsorok egy tolvajéhoz hasonlíthatók, bár Malagoth szinte teljesen meg van arról győződve, hogy ennek a nőnek nem ezzel kapcsolatos céljai vannak.
A vérrel áztatott kendőt lassan a víz felszínére simítja, s hagyja, hogy a homályos tükör teljesen elnyelne azt, köré vörös aurát keltve. Miközben újra visszafordul, a köpenynek ujját visszahúzza, és ismét egy nagy feketeség képe lesz csak a férfi. A hölgy rövid kis mondatát nehezen érti, mert az közben fogait szorítja össze. Mintha csak fájnak neki valami... Bár eddig is furcsán viselkedett, a mozgása mellett olykor még hangja is az volt.*
- Tanult ember? Meg lehet...
*Húzza el száját; sosem kérkedik máshol szerzett hírnevével. Itt Artheniorban pedig főleg... Itt jobb lenne a sötétség leple alatt maradni, bár itt is él egy-két tudomány kedvelő balga, akik felismerik a férfit. Viszont ezek nem fognak gondot okozni, erről saját maga gondoskodik.*
- Tudja, hölgyem, bármily' meglepő, én nem vagyok az a fajta ember, aki annyira szeret másokon segíteni. Sőt, ha tehetném, a fajomat is letagadnám, a többi korcsról ne is beszéljünk. A nagylelkűség és kedvesség megöl... *sóhajt egy nagyot* Ez miért érné meg nekem? *pillant rá komor szemeivel* De tudja mit, ne itt ácsorogjunk... Induljunk inkább el arra *mutat a szegénynegyed irányába*. Talán arra lesz dolgom... *a sugallat megérkezett számára, így azt követni kell*
A vérrel áztatott kendőt lassan a víz felszínére simítja, s hagyja, hogy a homályos tükör teljesen elnyelne azt, köré vörös aurát keltve. Miközben újra visszafordul, a köpenynek ujját visszahúzza, és ismét egy nagy feketeség képe lesz csak a férfi. A hölgy rövid kis mondatát nehezen érti, mert az közben fogait szorítja össze. Mintha csak fájnak neki valami... Bár eddig is furcsán viselkedett, a mozgása mellett olykor még hangja is az volt.*
- Tanult ember? Meg lehet...
*Húzza el száját; sosem kérkedik máshol szerzett hírnevével. Itt Artheniorban pedig főleg... Itt jobb lenne a sötétség leple alatt maradni, bár itt is él egy-két tudomány kedvelő balga, akik felismerik a férfit. Viszont ezek nem fognak gondot okozni, erről saját maga gondoskodik.*
- Tudja, hölgyem, bármily' meglepő, én nem vagyok az a fajta ember, aki annyira szeret másokon segíteni. Sőt, ha tehetném, a fajomat is letagadnám, a többi korcsról ne is beszéljünk. A nagylelkűség és kedvesség megöl... *sóhajt egy nagyot* Ez miért érné meg nekem? *pillant rá komor szemeivel* De tudja mit, ne itt ácsorogjunk... Induljunk inkább el arra *mutat a szegénynegyed irányába*. Talán arra lesz dolgom... *a sugallat megérkezett számára, így azt követni kell*
2195. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2011-12-27 21:07:55
Üzenet elküldve: 2011-12-27 21:07:55
Rang: Játékos
IC üzenetek: 241
OOC üzenetek: 105
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 241
OOC üzenetek: 105
Játékstílus: Vakmerő
*A férfi hátat fordít neki. Ez az. Most jött el a pillanat... Meera kezét egy részeg kurjongatása állítja meg. "Dögölj meg..." gondolja magában, tapasztalatból tudja ugyanis, hogy ilyen esetekben a legrészegebb barmok is józan szemtanúkká válnak. Még mindig várnia kell, de mostmár fogát csikorgatva ereszti le karját. Egyszerűbb lett volna egy hajléktalant elkapni a szegénynegyedben, mint itt szórakozni ezzel a hibbanttal. Aztán emlékezteti magát, hogy volt egy olyan ötlete, hogy mégsem enné meg az illetőt.*
-Felejtse el...
*sziszegi összeszorított fogakkal, ugyanis szemfogai önkéntelenül elkezdtek nőni, és ezt megakadályozandó összeszorítja fogsorát. Túl régóta nem evett. Nem húzhatja sokkal tovább.*
-Maga valami... tanult embernek tűnik...
*mondja jobb híján. Talán ezen a vonalon elindulhat vele. Eljátssza a szegény szenvedő kislányt akivel történik valami amit maga sem ért. Figyeli ahogy a másik lemossa magáról a vért és valamennyire eltünteti a hóról is.*
-Mit szólna ha esetleg beszélgetnénk kicsit... talán tud segíteni rajtam...
*mondja, lehetőleg minél hitelesebben előadva. Ebben azért van gyakorlata, a legritkább esetben bukik csak le hazugsággal, és általában akkor is kimagyarázza magát.*
-Felejtse el...
*sziszegi összeszorított fogakkal, ugyanis szemfogai önkéntelenül elkezdtek nőni, és ezt megakadályozandó összeszorítja fogsorát. Túl régóta nem evett. Nem húzhatja sokkal tovább.*
-Maga valami... tanult embernek tűnik...
*mondja jobb híján. Talán ezen a vonalon elindulhat vele. Eljátssza a szegény szenvedő kislányt akivel történik valami amit maga sem ért. Figyeli ahogy a másik lemossa magáról a vért és valamennyire eltünteti a hóról is.*
-Mit szólna ha esetleg beszélgetnénk kicsit... talán tud segíteni rajtam...
*mondja, lehetőleg minél hitelesebben előadva. Ebben azért van gyakorlata, a legritkább esetben bukik csak le hazugsággal, és általában akkor is kimagyarázza magát.*
2194. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2011-12-27 20:44:17
Üzenet elküldve: 2011-12-27 20:44:17
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 44
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 44
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Szelíd
*Malagoth végig erősen tartja a tőrt, hogy a hölgy jól bele tudja tolni kezét, s a produkciója sikeres legyen. A férfinek még tetszik is ez a 'mutatvány', hiszen szereti a bizarr dolgokat, főleg ha azokat gyönyörű nők művelik. Szereti a vér illatát s látványát, ezért is húzza fel ép kezével a másikról a köpeny ujját, egészen a könyökéig. Hagyja, hogy az éltető nedű lassan végigfolyjon rajta, egészen a szövetig, majd lassan a föld felé tartja, s hagyja, hogy a cseppek egy apró tócsába végződjenek. Egy másodperc töredéke alatt lefuttatja a látott képet fejében, s megtalálja a megfejtést rejtő kis fiókot, amit ki is húz rögtön. Abban pedig az a betegség lapul, ami kikapcsolja a fájdalmat. Találkozott már hasonló esettel, bár ekkora mértékben még senkinél sem mutatkozott. Szívesen el is végezne rajta egy-két vizsgálatot, bár eredeti célja nem ez volt, így ezt a kis 'kívánságát' nem is közli a hölggyel.*
- Ha nem örömlány, akkor én nem találgatnék, mit szeretne annyira, s mi az, ami kettőnknek talán kölcsönösen jó lehet... Inkább mondja ki nyíltan.
*Szól felé határozottan, mikor megpillantja a tenyerén begyógyult sebet. Újra kezd kutakodni elméjének könyvtárában, s újra megtalálja a megfelelő fiókot, mely ésszerű magyarázatot tud adni mindenre. Manapság mindenféle főzetet és bájitalt tudnak keverni, s egy gyors regeneráló főzet még talán nem is lenne olyan bonyolult. Malagoth kezéhez is tartoznak ilyenek, bár azok nem hatottak ilyen gyorsan. Ez is érdekes...
Mindenesetre bakancsának orrával összekeveri a havat a vércseppekkel, majd előhúz egy már néhány helyen vérrel áztatott fehér kendőt, majd lassú léptekkel a kúthoz sétál, s belemártja azt, meg a vörös karját is. Belemossa a vízbe az éltető nedvet, majd a kendővel szárazra törli a már kihűlt bőrfelületet.*
- Ezt majd megismételhetnénk... De komolyra fordítva a szót. Tán ismer valahonnan? Nagyon titokzatos Kegyed...
- Ha nem örömlány, akkor én nem találgatnék, mit szeretne annyira, s mi az, ami kettőnknek talán kölcsönösen jó lehet... Inkább mondja ki nyíltan.
*Szól felé határozottan, mikor megpillantja a tenyerén begyógyult sebet. Újra kezd kutakodni elméjének könyvtárában, s újra megtalálja a megfelelő fiókot, mely ésszerű magyarázatot tud adni mindenre. Manapság mindenféle főzetet és bájitalt tudnak keverni, s egy gyors regeneráló főzet még talán nem is lenne olyan bonyolult. Malagoth kezéhez is tartoznak ilyenek, bár azok nem hatottak ilyen gyorsan. Ez is érdekes...
Mindenesetre bakancsának orrával összekeveri a havat a vércseppekkel, majd előhúz egy már néhány helyen vérrel áztatott fehér kendőt, majd lassú léptekkel a kúthoz sétál, s belemártja azt, meg a vörös karját is. Belemossa a vízbe az éltető nedvet, majd a kendővel szárazra törli a már kihűlt bőrfelületet.*
- Ezt majd megismételhetnénk... De komolyra fordítva a szót. Tán ismer valahonnan? Nagyon titokzatos Kegyed...
2193. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2011-12-27 19:21:52
Üzenet elküldve: 2011-12-27 19:21:52
Rang: Játékos
IC üzenetek: 176
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 176
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
*Elhia közeledik a város főtere felé, már rég besötétedett és a hó is elkezdett esni. A hidegre való tekintettel jól maga köré vonja köpenyét és mélyen elrejtőzik csuklyája alá. Gyors léptekkel halad a fogadó felé, de szembetűnik neki a távolban 2 alak amint egymással szemben állnak. Fürkésző szeme azonnal kiszúrta a véres havat. Megtorpan, majd a gyorsaságára és rejtőzködésére támaszkodva megindul a fogadó ajtaja felé. A rejtélyes idegenek ügyet se vetnek rá. Nem tudni hogy nem veszik észre, vagy csak nem érdekli őket egy suhanó árny. Következő pillanatban Elhia már nyitja a fogadó ajtaját és belép rajta.*
A hozzászólás írója (Elhia Dea) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2011.12.27 19:37:28
A hozzászólás írója (Elhia Dea) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2011.12.27 19:37:28
2192. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2011-12-27 19:01:20
Üzenet elküldve: 2011-12-27 19:01:20
Rang: Játékos
IC üzenetek: 241
OOC üzenetek: 105
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 241
OOC üzenetek: 105
Játékstílus: Vakmerő
*Meera elvigyorodik, és szemei egy röpke pillanatig vörösen felizzanak ahogy a felé mutató pengét figyeli. Egyik kezét felemeli lassan, végigsimít ujjaival a pengén, majd a hegyéhez illeszti tenyerét.*
-Miből gondolja hogy szükségem van ehhez magára...?*suttogja, és egy laza mozdulattal rátolja tenyerét a pengére, ami átszúrja a bőrt, szöveteket és két csont között ismét átszakítja a bőrt. Meera átszúrt kezét rákulcsolja a férfi tőrt tartó kezére, vérrel áztatva el azt, amelyből mostmár bőven jut a hóra is. *
-Nem, Uram. Nem vagyok örömlány ha erre gondol, de talán örömet tudna okozni nekem...*suttogja és szája gonosz vigyorra húzódik, gyomra pedig vészesen megkordul. Lehúzza kezét a tőrről, a seb pedig elkezd lassan összehúzódni, Meera pedig lenyalja egyik ujjáról a vért. *
-És most nem a férfiasságára céloztam.*fejezi be előző mondatát, még mindig gonoszan vigyorogva, szemében éhséggel. Nem tudja meddig képed még visszatartani magát, ez a magányos férfi tökéletes célpont lenne. A pár pillanatig beállt csönd alatt az eredar kezén lévő vágás szépen begyógyult, Meera pedig elégedetten megmozgatja ujjait. Ahogy végignéz a férfin feltűnik neki, hogy emberhez képest meglehetős gonoszság árad belőle, hasonló ahhoz amit Meera közelében is érezhetnek az áldozatai. Hasonló, de mégsem az, ez pedig felkelti az érdeklődését, bármennyire is éhes, talán még egy kicsit vissza tudja fogni magát amíg többet meg nem tud erről az alakról. Hátha egy puszta vacsoránál értékesebb módon is felhasználhatja.*
A hozzászólás írója (Meera Flame) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2011.12.27 19:46:57
-Miből gondolja hogy szükségem van ehhez magára...?*suttogja, és egy laza mozdulattal rátolja tenyerét a pengére, ami átszúrja a bőrt, szöveteket és két csont között ismét átszakítja a bőrt. Meera átszúrt kezét rákulcsolja a férfi tőrt tartó kezére, vérrel áztatva el azt, amelyből mostmár bőven jut a hóra is. *
-Nem, Uram. Nem vagyok örömlány ha erre gondol, de talán örömet tudna okozni nekem...*suttogja és szája gonosz vigyorra húzódik, gyomra pedig vészesen megkordul. Lehúzza kezét a tőrről, a seb pedig elkezd lassan összehúzódni, Meera pedig lenyalja egyik ujjáról a vért. *
-És most nem a férfiasságára céloztam.*fejezi be előző mondatát, még mindig gonoszan vigyorogva, szemében éhséggel. Nem tudja meddig képed még visszatartani magát, ez a magányos férfi tökéletes célpont lenne. A pár pillanatig beállt csönd alatt az eredar kezén lévő vágás szépen begyógyult, Meera pedig elégedetten megmozgatja ujjait. Ahogy végignéz a férfin feltűnik neki, hogy emberhez képest meglehetős gonoszság árad belőle, hasonló ahhoz amit Meera közelében is érezhetnek az áldozatai. Hasonló, de mégsem az, ez pedig felkelti az érdeklődését, bármennyire is éhes, talán még egy kicsit vissza tudja fogni magát amíg többet meg nem tud erről az alakról. Hátha egy puszta vacsoránál értékesebb módon is felhasználhatja.*
A hozzászólás írója (Meera Flame) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2011.12.27 19:46:57
2191. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2011-12-27 18:28:22
Üzenet elküldve: 2011-12-27 18:28:22
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 44
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 44
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Szelíd
*Mikor az utolsó röpke szót is elhagyja ajka, fejét ugyanolyan pózba fordítja vissza, mint eredetileg volt. Félszemmel még mindig ugyan a hölgyet figyeli, bár az ő megjelenése egy cseppet sem kelti fel érdeklődését egyelőre. Sőt, még ellenszenvet is vált ki belőle utolsó mondata... A tapasztalat nagy úr, s mikor egy idegen hölgy szólítja meg kellemes hanggal, s olyan sejtelmesen ejti ki, hogy 'segíthetnénk egymásnak', akkor Malagoth gyomra fordul fel nyomban. Bár, ki tudja, talán téved, s ez a hölgy nem is az éjjeli pillangók sorát gyarapítja, ám jelenesetben egy indokot nem tudna felhozni, amiért ez meg ne fordulna fejében.*
- Meg lehet... Talán keresek valamit...
*Mondja sejtelmesen, majd újra lassan oldalra fordítja fejét, s így sikerül elcsípnie azt az apró kicsorduló vért a hölgyemény ajkából. Az gyönyörűen tündököl a fehér hóban, kár, hogy csak egy aprócska csepp díszíti.
Malagoth viszont lassan benyúl fekete köpenye alá, s teljesen nyugodtan előhúz egy éles tőrt. Lassan felemeli azt, majd a hölgy ajka felé mutat vele, miközben teljesen felé fordul. Gonosz és komor tekintete kivillan a csuklya alól, miközben újra kiereszti mély hangját.*
- Ha szeretné, ezzel tovább hasíthatom annak az apró vércseppnek a helyét...
*Hangjában semmi fenyegető sincs, sőt, már-már ép elméjét is meg lehetne kérdőjelezni. Ezzel nem akarta sem megfélemlíteni, sem elriasztani, hanem ez egy egyszerű válasz volt a nő furcsa viselkedésére.*
- Kérem, ne álljon be Ön is a sorba. Még csak most érkeztem... S nem azzal a céllal, hogy egy feltételes éjjeli pillangót taszítsak el magamtól. Mert szívesen megteszem... Ám szóljon, ha tévednék talán...
*Szavai szinte összefolynak, ahogy árasztja azokat a nő felé. Igazából bánná is, ha feltételezése igaz lenne, mert valamit lát azokban a szemekben; hogy még mit, azt nem tudja. Talán a jövő majd kideríti...*
- Meg lehet... Talán keresek valamit...
*Mondja sejtelmesen, majd újra lassan oldalra fordítja fejét, s így sikerül elcsípnie azt az apró kicsorduló vért a hölgyemény ajkából. Az gyönyörűen tündököl a fehér hóban, kár, hogy csak egy aprócska csepp díszíti.
Malagoth viszont lassan benyúl fekete köpenye alá, s teljesen nyugodtan előhúz egy éles tőrt. Lassan felemeli azt, majd a hölgy ajka felé mutat vele, miközben teljesen felé fordul. Gonosz és komor tekintete kivillan a csuklya alól, miközben újra kiereszti mély hangját.*
- Ha szeretné, ezzel tovább hasíthatom annak az apró vércseppnek a helyét...
*Hangjában semmi fenyegető sincs, sőt, már-már ép elméjét is meg lehetne kérdőjelezni. Ezzel nem akarta sem megfélemlíteni, sem elriasztani, hanem ez egy egyszerű válasz volt a nő furcsa viselkedésére.*
- Kérem, ne álljon be Ön is a sorba. Még csak most érkeztem... S nem azzal a céllal, hogy egy feltételes éjjeli pillangót taszítsak el magamtól. Mert szívesen megteszem... Ám szóljon, ha tévednék talán...
*Szavai szinte összefolynak, ahogy árasztja azokat a nő felé. Igazából bánná is, ha feltételezése igaz lenne, mert valamit lát azokban a szemekben; hogy még mit, azt nem tudja. Talán a jövő majd kideríti...*
2190. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2011-12-27 18:10:54
Üzenet elküldve: 2011-12-27 18:10:54
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 1
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 1
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
*A főtérre beérve tündöklő napfény vakítja Arzt. Lassú léptekkel sétál a főtéren, s nézi a megannyi lényt fel s alá mászkálni. A macskaköves út mentén, a kúttól nem messze csak néhány lépésnyire egy fát pillant meg. Odamegy s nekidől. A fa mellől nézi a tér mozgását. Gnómok, Elfek s megannyi ember mászkál a téren. Oly ártatlanul játszik 2 kisgyerek a kút mellet, fogócskáznak. Mozdulatlanul bámulja tovább a tömeget s vár.*
A hozzászólást Emphus Engora (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2011.12.27 18:34:30, a következő indokkal:
Hiányzó jelek pótlása; helyesírási és stilisztikai hibák javítása.
A hozzászólást Emphus Engora (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2011.12.27 18:34:30, a következő indokkal:
Hiányzó jelek pótlása; helyesírási és stilisztikai hibák javítása.
2189. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2011-12-27 18:04:25
Üzenet elküldve: 2011-12-27 18:04:25
Rang: Játékos
IC üzenetek: 241
OOC üzenetek: 105
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 241
OOC üzenetek: 105
Játékstílus: Vakmerő
*"Hogy segíthetsz-e..? De még mennyire hogy segíthetsz..."-gondolja az eredar, és önkéntelenül megnyalja a szája szélét. Pár pillanatig halotti csönd uralja a főteret, aztán egy gyenge szélfuvallat fellebbenti Meera köpenyét, láthatóvá téve egyik lábát, és némi havat kavarva fel.*
-Nos... ez attól függ...*susogja és hangja szinte egybeolvad a szellőével. Egyik keze önkéntelenül is megrándul, ahogy elképzeli hogyan tépné fel a másik torkát, hogy aztán ajkaival rátapadjon a sebre az értékes vörös folyadék után szomjazva. A mozdulat azonban félbemarad és kezét ökölbe szorítja, ami kissé furának tűnhet ahogy áll félig kinyújtott, ökölbe szorított kézzel. Ezért lassan visszaengedi karját és ellazítja ujjait.*
-Olybá tűnik, mintha várna valakire vagy... keresne valamit...*szólal meg ismét, fejét kissé oldalra döntve mered a másikra.*
-Talán segíthetnénk egymásnak. *mondja sejtelmesen, hátha a másik bekapja a horgot. Itt mégsem vetheti rá magát, bár elég sötét van, meg kivételesen csöndes is a hely, na és a kíváncsiság is készteti kissé, csak hogy megtudja mit reagálnának a városiak, hogy a gyilkosságok újrakezdődnek.
Meera türelmetlenségében az ajkába harap, amiből kicsorul pár csepp vér, és lefolyik az állán, majd egy csepp elszakad az arcától és a fehér hóra zuhan, vörös pöttyöt festve rá. A seb az ajkán szinte azonnal begyógyul, de a vért nem tudja eltüntetni a hóról, remélhetőleg a másik nem vette észre...*
A hozzászólás írója (Meera Flame) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2011.12.27 18:13:26
A hozzászólást Emphus Engora (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2011.12.27 18:58:39, a következő indokkal:
Hiányzó jel pótlása.
-Nos... ez attól függ...*susogja és hangja szinte egybeolvad a szellőével. Egyik keze önkéntelenül is megrándul, ahogy elképzeli hogyan tépné fel a másik torkát, hogy aztán ajkaival rátapadjon a sebre az értékes vörös folyadék után szomjazva. A mozdulat azonban félbemarad és kezét ökölbe szorítja, ami kissé furának tűnhet ahogy áll félig kinyújtott, ökölbe szorított kézzel. Ezért lassan visszaengedi karját és ellazítja ujjait.*
-Olybá tűnik, mintha várna valakire vagy... keresne valamit...*szólal meg ismét, fejét kissé oldalra döntve mered a másikra.*
-Talán segíthetnénk egymásnak. *mondja sejtelmesen, hátha a másik bekapja a horgot. Itt mégsem vetheti rá magát, bár elég sötét van, meg kivételesen csöndes is a hely, na és a kíváncsiság is készteti kissé, csak hogy megtudja mit reagálnának a városiak, hogy a gyilkosságok újrakezdődnek.
Meera türelmetlenségében az ajkába harap, amiből kicsorul pár csepp vér, és lefolyik az állán, majd egy csepp elszakad az arcától és a fehér hóra zuhan, vörös pöttyöt festve rá. A seb az ajkán szinte azonnal begyógyul, de a vért nem tudja eltüntetni a hóról, remélhetőleg a másik nem vette észre...*
A hozzászólás írója (Meera Flame) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2011.12.27 18:13:26
A hozzászólást Emphus Engora (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2011.12.27 18:58:39, a következő indokkal:
Hiányzó jel pótlása.
2188. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2011-12-27 17:09:00
Üzenet elküldve: 2011-12-27 17:09:00
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 44
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 44
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Szelíd
*Még mindig nem mozdul. Mint valami földből eredő hatalmas kődarab úgy áll ott a tér közepén egymagában s figyel. Hol lehunyt szemmel, hol résnyire kinyitottal, ám ekkor szemei ide-oda cikáznak, akárcsak a villámok. A csöndet olykor halk hörgés, fújtatás töri meg, mintha csak egy épp ébredő holttest köszöntené a várost...
Az ő esetében a kutatást jobb lenne átrakni a holnapi napra, elvégre az éj nem sok jót ígér, főleg a déli részeken. Viszont minél tovább húzza az időt, annál rosszabb lesz a helyzet, s annál jobban mélyül el elméjének egy sötét pontjában, ameddig egyszercsak megszűnik létezni. Nyugodt, szép halál lenne, Malagoth viszont nem éppen arra vágyik, hogy saját képzeletének árnyai kergessék a föld alá.
Először végig kell járnia a város egyes részeit, s ahol jobban érzi azt az erőt, mely hatalmas karmokkal mar belé, ott kell elkezdeni keresni. Hogy mit? Azt még ő sem tudja... Egy jel, egy aprócska nyom is elegendő lenne, hogy egy lépéssel közelebb legyen az igazához, s száz százalékig bebizonyítsa magának is és a világnak is, hogy az általa látott képek és hallott zajok valóban léteznek. Malagothot lehet mondani a leghitetlenebb embernek, elvégre ő tudós, és nem hisz a természetfelettiben. Ám az elmúlt évek eseményei kezdik felborítani az egyensúlyt, aminek sürgősen a végére kell járnia - még ha abba bele is hal. Elvégre, a csúcson kell abbahagyni...
Szívének lassú és monoton dobogása párhuzamban van lélegzetvételével; ha nem lenne teljesen biztos abban, hogy él, még azt is megkockáztatná, hogy fél lábbal már a sírban van. Ez talán valami betegség, világ életében ily lassan 'pörgött' az éltető kütyü ott bent.
Mikor gondolatban pár másodpercet előrehalad, miszerint megindul a szegényebbik negyed felé, cselekvését egy hang töri meg. Női hang; kellemesen cseng, bár Malagoth nem az a személy, akit holmi kedves szavak meg tudnak hatni. Őt inkább az érzékekkel lehet megfogni, ami igen keveseknek sikerült eddig, ezért nem nagyon népszerű az emberek és más fajok körében.*
- Önnek is...
*Morogja mély hangján, mely mintha nem ajkain szökne ki, hanem valahol mélyebbről jönne... Fejét lassan fordítja oldalra, épp csak annyira, hogy sápadtas arcából egy darabka látszódjon csak - ezen kívül semmilyen mozgást nem ejt meg.*
- Segíthetek?
*Mondja komoran, elvégre őt általában csak akkor szólítják meg, ha akarnak is tőle valamit. Igazából neki lenne szüksége segítségre, főleg egy olyanéra, aki jól ismeri a város történetét. Ugyan erre a könyvtárban is rálelne, ám az idő vészesen fogy...*
Az ő esetében a kutatást jobb lenne átrakni a holnapi napra, elvégre az éj nem sok jót ígér, főleg a déli részeken. Viszont minél tovább húzza az időt, annál rosszabb lesz a helyzet, s annál jobban mélyül el elméjének egy sötét pontjában, ameddig egyszercsak megszűnik létezni. Nyugodt, szép halál lenne, Malagoth viszont nem éppen arra vágyik, hogy saját képzeletének árnyai kergessék a föld alá.
Először végig kell járnia a város egyes részeit, s ahol jobban érzi azt az erőt, mely hatalmas karmokkal mar belé, ott kell elkezdeni keresni. Hogy mit? Azt még ő sem tudja... Egy jel, egy aprócska nyom is elegendő lenne, hogy egy lépéssel közelebb legyen az igazához, s száz százalékig bebizonyítsa magának is és a világnak is, hogy az általa látott képek és hallott zajok valóban léteznek. Malagothot lehet mondani a leghitetlenebb embernek, elvégre ő tudós, és nem hisz a természetfelettiben. Ám az elmúlt évek eseményei kezdik felborítani az egyensúlyt, aminek sürgősen a végére kell járnia - még ha abba bele is hal. Elvégre, a csúcson kell abbahagyni...
Szívének lassú és monoton dobogása párhuzamban van lélegzetvételével; ha nem lenne teljesen biztos abban, hogy él, még azt is megkockáztatná, hogy fél lábbal már a sírban van. Ez talán valami betegség, világ életében ily lassan 'pörgött' az éltető kütyü ott bent.
Mikor gondolatban pár másodpercet előrehalad, miszerint megindul a szegényebbik negyed felé, cselekvését egy hang töri meg. Női hang; kellemesen cseng, bár Malagoth nem az a személy, akit holmi kedves szavak meg tudnak hatni. Őt inkább az érzékekkel lehet megfogni, ami igen keveseknek sikerült eddig, ezért nem nagyon népszerű az emberek és más fajok körében.*
- Önnek is...
*Morogja mély hangján, mely mintha nem ajkain szökne ki, hanem valahol mélyebbről jönne... Fejét lassan fordítja oldalra, épp csak annyira, hogy sápadtas arcából egy darabka látszódjon csak - ezen kívül semmilyen mozgást nem ejt meg.*
- Segíthetek?
*Mondja komoran, elvégre őt általában csak akkor szólítják meg, ha akarnak is tőle valamit. Igazából neki lenne szüksége segítségre, főleg egy olyanéra, aki jól ismeri a város történetét. Ugyan erre a könyvtárban is rálelne, ám az idő vészesen fogy...*
2187. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2011-12-27 14:12:03
Üzenet elküldve: 2011-12-27 14:12:03
Rang: Játékos
IC üzenetek: 241
OOC üzenetek: 105
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 241
OOC üzenetek: 105
Játékstílus: Vakmerő
*Meera-t visszavonzotta a város. Újra. Nem tudja megmagyarázni miért, hiszen elég nagy ez a világ, de úgytűnik függővé vált a várostól. Nem okos dolog így kötődni egy helyhez, pláne nem Meera bőrében, ugyanis a fáklyák és vasvillák még az ő egészségi állapotára nézve is károsak tudnak lenni. Legutóbbi távozása pedig pont emiatt volt oly sietős, nem óhajtott a lincselő csőcselék célpontjává válni, pedig a hontalanok körében még mindig szájról szájra járnak a vérfagyasztó mendemondák egy "Vörös Rettenet"-ről ami éjjel az utcákat járva emberekre vadászott. Reggelente pár vérbefagyott, cafatokra tépett hullát lehetett találni a szegénynegyed mocskos sikátorai között, és a gyilkost sosem kapták el. Persze hogyan kapták volna, és ki gyanakodott volna a gyönyörű ifjú hölgyre a fogadóban...? Nyilvánvalóan senki, főleg hogy Cranmer kapitány egyértelmű utasításba adta, hogy békén kell hagyni. Ezért persze Meera megdolgozott keményen. Jobban mondva inkább Cramnert dolgozta meg. Érdekből tette, és nincsenek lelkiismereti gondjai mert odaadta magát a férfinak. Eddig csak előnye származott belőle, hónapokkal ezelőtt mégis úgy döntött ideje lelépni a városból. Aztán mégis visszatért, valami visszavonzotta. Nem tudja pontosan meghatározni mi, de most hogy visszatért máris jobban érzi magát.
Szürkület van. Emberi szem számára a világ sötétedik és szép lassan álomba szenderül, Meera számára azonban most jött el az evés ideje. Lassan sétál végig a szállingózó hópelyhek között, csizmája sarka egyenletesen kopog a síri csöndben. Az eredar egyre türelmetlenebb. Találnia kell valakit akin kiélheti magát, mielőtt eluralkodik rajta az őrjöngés. Túl régóta nem evett már, túl rég nem érezte az embervér édes ízét a nyelvén. Felpillant a fogadó felé, majd végigjáratja tekintetét az oly ismerős tér minden pontján. Ha őszinte akar lenni magához hiányzott neki a hely.
Meera egy sötét alakot pillant meg a tér közepén. Amennyire ki tudja venni ember, legalábbis a szívdobogásából ítélve az. Meera tisztán hallja ahogy ütemre ver a másik szíve. Általában, mikor áldozataihoz közelít a ritmusra táncolni is tudna. A gondolatra elmosolyodik magában, és lassú, de céltudatos léptekkel elindul az alak felé. Köpenyének csuklyája szemébe van húzva, vörös haja épp csak kilátszik alóla. Pár lépésre megáll a másiktól. Nem volna bölcs itt hozzálátni a dologhoz, bármikor erre járhat egy járőr, vagy igazából akárki más. El kell vinnie innen...*
-Szép estét...*szól lágy, dallamos hangján, melyből némi türelmetlenséget hallhat ki aki hozzáértő, és valami mást is... valami furcsa dolgot, ami Meera szemében is tükröződik... Éhséget.*
A hozzászólás írója (Meera Flame) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2011.12.27 14:13:02
Szürkület van. Emberi szem számára a világ sötétedik és szép lassan álomba szenderül, Meera számára azonban most jött el az evés ideje. Lassan sétál végig a szállingózó hópelyhek között, csizmája sarka egyenletesen kopog a síri csöndben. Az eredar egyre türelmetlenebb. Találnia kell valakit akin kiélheti magát, mielőtt eluralkodik rajta az őrjöngés. Túl régóta nem evett már, túl rég nem érezte az embervér édes ízét a nyelvén. Felpillant a fogadó felé, majd végigjáratja tekintetét az oly ismerős tér minden pontján. Ha őszinte akar lenni magához hiányzott neki a hely.
Meera egy sötét alakot pillant meg a tér közepén. Amennyire ki tudja venni ember, legalábbis a szívdobogásából ítélve az. Meera tisztán hallja ahogy ütemre ver a másik szíve. Általában, mikor áldozataihoz közelít a ritmusra táncolni is tudna. A gondolatra elmosolyodik magában, és lassú, de céltudatos léptekkel elindul az alak felé. Köpenyének csuklyája szemébe van húzva, vörös haja épp csak kilátszik alóla. Pár lépésre megáll a másiktól. Nem volna bölcs itt hozzálátni a dologhoz, bármikor erre járhat egy járőr, vagy igazából akárki más. El kell vinnie innen...*
-Szép estét...*szól lágy, dallamos hangján, melyből némi türelmetlenséget hallhat ki aki hozzáértő, és valami mást is... valami furcsa dolgot, ami Meera szemében is tükröződik... Éhséget.*
A hozzászólás írója (Meera Flame) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2011.12.27 14:13:02
2186. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2011-12-27 10:40:42
Üzenet elküldve: 2011-12-27 10:40:42
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 44
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 44
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Szelíd
*Az idő oly borús, mintha csak az égben élő istenségek öldökölnék egymást hatalmas kegyetlenséggel. Egyre csak sötétedik és sötétedik... Olykor egy apró hópihe hal el az érkező fekete csuklyáján, mely a fényt is úgy nyeli el, mint az alantas bugyrok az élő testeket. A 'lepel' alól csak a férfi lélegzetének a ködös képe mutatja az egyedüli életjelet. A közeledő alak olykor megáll a ködös vidéken, s csak hallgatja a körülötte lengő morajokat, melyek szinte húsába hatolnak. Bolond lenne? Nem... Ő nagyon is normális. Mindig csak a szemének és a fülének hisz, olykor még azoknak sem; ám annak a sokszor feltűnő jelenségnek és hangoknak mégis kénytelen hinni, mert tudja magáról, hogy elméje nem hasadt meg. Ő nem képzeli azt, hogy valaki más is lakozik benne, hogy két énje van. Látja, amit lát, hallja, amit hall...
A fekete köpeny, mely megtöri a ködös vidékeket, egészen a földig lóg le, már-már verdesi az alant megfagyott darabokat. Semmi holmitartó nincs nála, egyedül, egymagában közeleg vészesen a város felé - újra. Igen régen hagyta már el ezt a helyet, mert úgy érezte, hogy az egész szétfeszíti belülről és kívülről is, s itt az a hite is megrendülni látszott, hogy elméjével egy szemernyi probléma nincsen. Most viszont visszatér újra, nagyobb erővel és sokkal hatalmasabb tudással. Meg akarja fejteni, hogy mi az az aura, ami körbelengi ezt a vidéket. Ami annyira nem akarja, hogy ő itt legyen... Viszont ez a férfi sosem arról volt híres, hogy megfutamodik bármi elől is, sőt... Még az alantas vidékek kénköves bugyraiba is nagy büszkeséggel szállna alá...
Azt gondolná az ember, hogy a sötétedés óráiban még nem tértek otthonaikba az őrök, ám most mégis így van. Egy árva élő lélek sem tartózkodik a főtéren, ezért is lép be Malagoth sötét árnyként, és suhan keresztül rajta. Közepén megáll, s csak néz, nem tudni merre, vagy mit. Csak áll, mint egy szobor, mintha várna valamit...*
A fekete köpeny, mely megtöri a ködös vidékeket, egészen a földig lóg le, már-már verdesi az alant megfagyott darabokat. Semmi holmitartó nincs nála, egyedül, egymagában közeleg vészesen a város felé - újra. Igen régen hagyta már el ezt a helyet, mert úgy érezte, hogy az egész szétfeszíti belülről és kívülről is, s itt az a hite is megrendülni látszott, hogy elméjével egy szemernyi probléma nincsen. Most viszont visszatér újra, nagyobb erővel és sokkal hatalmasabb tudással. Meg akarja fejteni, hogy mi az az aura, ami körbelengi ezt a vidéket. Ami annyira nem akarja, hogy ő itt legyen... Viszont ez a férfi sosem arról volt híres, hogy megfutamodik bármi elől is, sőt... Még az alantas vidékek kénköves bugyraiba is nagy büszkeséggel szállna alá...
Azt gondolná az ember, hogy a sötétedés óráiban még nem tértek otthonaikba az őrök, ám most mégis így van. Egy árva élő lélek sem tartózkodik a főtéren, ezért is lép be Malagoth sötét árnyként, és suhan keresztül rajta. Közepén megáll, s csak néz, nem tudni merre, vagy mit. Csak áll, mint egy szobor, mintha várna valamit...*
2185. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2011-12-26 15:44:26
Üzenet elküldve: 2011-12-26 15:44:26
Rang: Játékos
IC üzenetek: 42
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 42
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Szelíd
*Egy törpe és egy méretben hozzáillő póni tűnnek fel az ódon házak között. Nem sietnek, kellemes tempóban léptetnek át az úton. A törpe kényelmesen hátradőlve a nyeregben szemlélődik, mint aki most érkezett a városba, de ápolt öltözete másról árulkodik, nem a szeles- poros füves pusztáról. Keat láthatóan agyban teljesen máshol jár. Időnként az újonnan érkezők azt érezhetik felőle, hogy őket szemléli, de ahogy a póni sétál, a törpe úgy néz mindig másfelé. Emberek, félelfek, gnómok, csak úgy hemzseg tőlük a vidék, de egy fél törpét sem sikerül kiszúrnia a tömegben. Fanyar mosolyra húzódik a szája, és óhatatlanul is a fogadó irányába néz. Tudja, hogy az artheniori törpe férfiak nagy része most épp a fogadó asztala alatt fetreng félig részegen. Mintha csak a gondolatai válnának valóra, egy szemmel láthatóan részeg törpe repül ki az ajtón, amit jó eséllyel annak fejével nyitottak ki.*
-Hopp. "Az én drága fogadósomnak úgy néz ki elfogyott a türelme. A sok részeg disznót!" *Megereszt egy halk nevetést, mielőtt átléptet a porban fekvő alakon. Az nagyot nyekken a súly alatt, de láthatóan tomporában -amire a póni két patája is utat talált- nem esett nagyobb kár. A törpe leugrik a póni hátáról és a fogadó ajtajára teszi a kezét, aztán dönt, és mégis inkább az istálló felé indul. A nap még épp csak nyugodni készül, bőven ráér még találkozni útitársaival.*
-Hopp. "Az én drága fogadósomnak úgy néz ki elfogyott a türelme. A sok részeg disznót!" *Megereszt egy halk nevetést, mielőtt átléptet a porban fekvő alakon. Az nagyot nyekken a súly alatt, de láthatóan tomporában -amire a póni két patája is utat talált- nem esett nagyobb kár. A törpe leugrik a póni hátáról és a fogadó ajtajára teszi a kezét, aztán dönt, és mégis inkább az istálló felé indul. A nap még épp csak nyugodni készül, bőven ráér még találkozni útitársaival.*
2184. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2011-12-25 18:31:22
Üzenet elküldve: 2011-12-25 18:31:22
Rang: Játékos
IC üzenetek: 176
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 176
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
*A sötét éjszakát lassacskán megtöri a nap ezernyi sugara melyek bevilágítják Elhia arcát mire a lány egyből feleszmél. Félálomban nézi az ébredező teret, a hosszú útra induló idegeneket, az árujukat kipakoló kofákat akik a téren tanyáznak. Figyeli ahogy a nap lassacskán fényárba borítja a téren levő kút vizét és apró játékba kezdenek. Elhia teljesen nyugodt szívvel feláll a fa tövéből, még utoljára vet rá pár pillantást "Nem maradok sokáig távol tőled" súgja majd kisgyermek zokogásra lesz figyelmes. Körbenéz de sehol se látja ezért elindul a síró hang felé. Sietve lépked a tér macskakövein a szegénynegyed irányába. *
2183. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2011-12-25 08:49:20
Üzenet elküldve: 2011-12-25 08:49:20
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 109
OOC üzenetek: 21
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 109
OOC üzenetek: 21
Játékstílus: Szelíd
*A napfényre kilépve Nathan még mélyebben szemébe húzza kalapja karimáját, fejét lehajtva a tér kövezetét bámulja. Ismerős kövek, számtalanszor bámulta már így őket. A fogadó fala mellett oldalazva, lassan elindul a szegénynegyed felé. Ó, a szegénynegyed... Szereti azt a helyet, inkább, mint a város többi részét. Ott elvegyülhet, ott senki nem kérdez semmit, ott senki nem vet rá lenéző pillantásokat... Talán csak a könyvtár nyugalma, csendje fogható hozzá, a dohos, régi könyvek átható illata.
Átvág a nyílt téren, kerülgeti a sietős, kopogó lábakat. Egy óriás lábai között surran át csendben, észrevétlenül. "Miféle munka várhat a szegénynegyedben? Biztos megint kiraboltak valakit..." Gondolja magában, szája keserű mosolyra húzódik. Őt is kirabolták párszor, korábban. Manapság már nem teszik, manapság már félik hosszú tőre pengéjét... Tisztességes polgár vált belőle, bár ez a szó itt nem sokat jelent, ezt már megtanulta.
Végül befordul a sarkon és gyors léptekkel elhagyja a főtér tiszta kövezetét, talpa mocsokba süpped, ahogy beér a szegénynegyedbe.*
Átvág a nyílt téren, kerülgeti a sietős, kopogó lábakat. Egy óriás lábai között surran át csendben, észrevétlenül. "Miféle munka várhat a szegénynegyedben? Biztos megint kiraboltak valakit..." Gondolja magában, szája keserű mosolyra húzódik. Őt is kirabolták párszor, korábban. Manapság már nem teszik, manapság már félik hosszú tőre pengéjét... Tisztességes polgár vált belőle, bár ez a szó itt nem sokat jelent, ezt már megtanulta.
Végül befordul a sarkon és gyors léptekkel elhagyja a főtér tiszta kövezetét, talpa mocsokba süpped, ahogy beér a szegénynegyedbe.*
2182. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2011-12-24 20:27:10
Üzenet elküldve: 2011-12-24 20:27:10
Rang: Játékos
IC üzenetek: 176
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 176
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
*Elhia az ifjú vándort tanulmányozva felfigyel a pad lábán lévő faragványokra, összehúzza íves vonalú szemöldökét. Próbálja megfejteni hogy mit is jelenthet mert ismerősek neki az ábrák a régmúltból,de mégse képes rájönni hogy hol láthatta őket. Végig megy az összesen, pad jön pad után. Léptei akár egy pillangóé, semmi neszt nem kelt mint ha a föld felett járna. Végül elgondolkozva leül az egyikre és a tér közepén levő kútra pillant.
Kis idő elteltével feláll és odaballag lassú léptekkel a vízhez, belemeríti kezét és iszik belőle. Szomjának oltása közben szembetűnik neki egy hatalmas fa a kúttal átellenben amely szótlanul csalogatja őt. Hirtelen meleg érzés önti el szívét. Olyan mint ha édesanyját pillantaná aki tárt karokkal áll és vár reá. Elhia könnybe lábadt szemekkel elindul a fa felé. Nedves kezét a köpenyébe megtörli amin meg se látszik hogy vizes lett. Könnycseppjei mint apró gyöngyök gurulnak végig ifjú és élettel teli orcáján majd azok is a köpenybe rejtőznek. A fához érve megtapintja azt és végigsimítja. Apró ujjacskái csak úgy cikáznak a fa koráról árulkodó repedések és dudorok között.
"Mennyi mindent mesélhetnél nekem melytől csak gazdagabb lehetne az életem és ismereteidet felhasználva tehetném szebbé azt" suttogja a fának majd leül a tövébe, nekitámassza hátát és álomba szenderül.*
A hozzászólást Emphus Engora (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2011.12.24 20:31:21, a következő indokkal:
Fölösleges jelek törlése.
Kis idő elteltével feláll és odaballag lassú léptekkel a vízhez, belemeríti kezét és iszik belőle. Szomjának oltása közben szembetűnik neki egy hatalmas fa a kúttal átellenben amely szótlanul csalogatja őt. Hirtelen meleg érzés önti el szívét. Olyan mint ha édesanyját pillantaná aki tárt karokkal áll és vár reá. Elhia könnybe lábadt szemekkel elindul a fa felé. Nedves kezét a köpenyébe megtörli amin meg se látszik hogy vizes lett. Könnycseppjei mint apró gyöngyök gurulnak végig ifjú és élettel teli orcáján majd azok is a köpenybe rejtőznek. A fához érve megtapintja azt és végigsimítja. Apró ujjacskái csak úgy cikáznak a fa koráról árulkodó repedések és dudorok között.
"Mennyi mindent mesélhetnél nekem melytől csak gazdagabb lehetne az életem és ismereteidet felhasználva tehetném szebbé azt" suttogja a fának majd leül a tövébe, nekitámassza hátát és álomba szenderül.*
A hozzászólást Emphus Engora (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2011.12.24 20:31:21, a következő indokkal:
Fölösleges jelek törlése.
2181. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2011-12-24 17:18:20
Üzenet elküldve: 2011-12-24 17:18:20
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 109
OOC üzenetek: 21
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 109
OOC üzenetek: 21
Játékstílus: Szelíd
*Ahogy kitárul a városkapu, négy marcona városőr lép be rajta, egyikük mellett kopott, fekete-kék ruhás, hajlott hátú, alig négy láb magas alak lépdel, fején széles karimájú kalap. Hátuk mögött hangos döndüléssel csukódik a kapu, megszokott zaj, senki nem figyel fel rá. Miközben az őrjáratról visszaérkező, fáradt őrök a Pegazus felé veszik az irányt, az alacsony, mocskos, bűzlő alak még megfogja a mellette haladó katona ruhaujját, visszahúzza. Amaz undorodó fintorral hajol közelebb a gnómhoz, láthatóan megpróbálja elkerülni a közvetlen érintkezést.*
- Megegyeztünk, katona!
*Sziszegi fogai között a cserzett arcú, őszes, ápolatlan gnóm.*
- Rendben. *Feleli kelletlenül az őr, és a zsebéből előkotor valamit, amit a gnóm apró tenyerébe ejt. Valami fényesen csillan... A katona bárgyú tekintettel mered a hajlott kis teremtmény nyúlánk, fürge ujjaira. Egy pillanat az egész, aztán azok az ujjak eltűnnek a gnóm ruházatának valamelyik zsebében. Mogorva arc, szúrós tekintet fúródik az őr szemébe.*
- Viszlát, katona. Ne halj meg túl korán.
*Halvány mosoly a gnóm arcán, aztán faképnél hagyja a döbbent városőrt. Néhány lépés után eltűnik a forgatagban. Feltűnés nélkül, lassan lépdel a szegénynegyed felé. Közben gyors pillantásokkal felméri a teret, tekintete végigsiklik a Pegazus fogadó cégérén. Kissé bizonytalan, hová is menjen először.*
- Megegyeztünk, katona!
*Sziszegi fogai között a cserzett arcú, őszes, ápolatlan gnóm.*
- Rendben. *Feleli kelletlenül az őr, és a zsebéből előkotor valamit, amit a gnóm apró tenyerébe ejt. Valami fényesen csillan... A katona bárgyú tekintettel mered a hajlott kis teremtmény nyúlánk, fürge ujjaira. Egy pillanat az egész, aztán azok az ujjak eltűnnek a gnóm ruházatának valamelyik zsebében. Mogorva arc, szúrós tekintet fúródik az őr szemébe.*
- Viszlát, katona. Ne halj meg túl korán.
*Halvány mosoly a gnóm arcán, aztán faképnél hagyja a döbbent városőrt. Néhány lépés után eltűnik a forgatagban. Feltűnés nélkül, lassan lépdel a szegénynegyed felé. Közben gyors pillantásokkal felméri a teret, tekintete végigsiklik a Pegazus fogadó cégérén. Kissé bizonytalan, hová is menjen először.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7361-7380 , 7381-7400 , 7401-7420 , 7421-7440 , 7441-7460 , 7461-7480 , 7481-7500 , 7501-7520 , 7521-7540 , 7541-7560 , 7561-7580 , 7581-7600 , 7601-7620 , 7621-7640 , 7641-7660 , 7661-7680 , 7681-7700 , 7701-7720 , 7721-7740 , 7741-7760 , 7761-7780 , 7781-7800 , 7801-7820 , 7821-7840 , 7841-7860 , 7861-7880 , 7881-7900 , 7901-7920 , 7921-7940 , 7941-7960 , 7961-7980 , 7981-8000 , 8001-8020 , 8021-8040 , 8041-8060 , 8061-8080 , 8081-8100 , 8101-8120 , 8121-8140 , 8141-8160 , 8161-8180 , 8181-8200 , 8201-8220 , 8221-8240 , 8241-8260 , 8261-8280 , 8281-8300 , 8301-8320 , 8321-8340 , 8341-8360 , 8361-8380 , 8381-8400 , 8401-8420 , 8421-8440 , 8441-8460 , 8461-8480 , 8481-8500 , 8501-8520 , 8521-8540 , 8541-8560 , 8561-8580 , 8581-8600 , 8601-8620 , 8621-8640 , 8641-8660 , 8661-8680 , 8681-8700 , 8701-8720 , 8721-8740 , 8741-8760 , 8761-8780 , 8781-8800 , 8801-8820 , 8821-8840 , 8841-8860 , 8861-8880 , 8881-8900 , 8901-8920 , 8921-8940 , 8941-8960 , 8961-8980 , 8981-9000 , 9001-9020 , 9021-9040 , 9041-9060 , 9061-9080 , 9081-9100 , 9101-9120 , 9121-9140 , 9141-9160 , 9161-9180 , 9181-9200 , 9201-9220 , 9221-9240 , 9241-9260 , 9261-9280 , 9281-9300 , 9301-9320 , 9321-9340 , 9341-9360 , 9361-9380 , 9381-9400 , 9401-9420 , 9421-9440 , 9441-9460 , 9461-9480 , 9481-9500 , 9501-9520 , 9521-9540 , 9541-9560 , 9561-9580 , 9581-9600 , 9601-9620 , 9602-9621