Archívum - Arthenior - Arthenior főtere
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Kedves Kalandozó!
Úgy látszik, betévedtél a könyvtár legeldugottabb termébe. Ahhoz képest, milyen apró ajtó vezetett ide, láthatod, hogy a hely hatalmas. Nagyobb, mint bármely másik terem, nagyobb, mint maga a könyvtár, a templom, és talán nagyobb, mint maga Arthenior. Úgy bizony! Amit magad előtt látsz, az nem más, mint évtizedek hamisítatlan történelme. Háborúk, lázadások, isteni csaták, és minden, amiről eddig csak pletykákból hallottál, most kitárul a szemeid előtt. Persze senkinek nem lenne ideje ezt mind elolvasni, ahhoz még az elfek élete is rövid. Viszont ha valami specifikusat keresel, a könyvtárosok segíthetnek megtalálni. Bánj tisztelettel az itt található tekercsekkel! Ezek nélkül az események nélkül te sem állhatnál ma Lanawin földjén. Ne koszold össze, ne hagyj szamárfület a sarkán, és mindig oda tedd vissza, ahonnan levetted! Ne feledd: talán azt hiszed, biztos talajon állsz, de az csak a tegnapi sár, amely szilárdnak tetteti magát!
A nagyterembe!
Valamelyik kisebb terem:
Kedves Kalandozó!
Úgy látszik, betévedtél a könyvtár legeldugottabb termébe. Ahhoz képest, milyen apró ajtó vezetett ide, láthatod, hogy a hely hatalmas. Nagyobb, mint bármely másik terem, nagyobb, mint maga a könyvtár, a templom, és talán nagyobb, mint maga Arthenior. Úgy bizony! Amit magad előtt látsz, az nem más, mint évtizedek hamisítatlan történelme. Háborúk, lázadások, isteni csaták, és minden, amiről eddig csak pletykákból hallottál, most kitárul a szemeid előtt. Persze senkinek nem lenne ideje ezt mind elolvasni, ahhoz még az elfek élete is rövid. Viszont ha valami specifikusat keresel, a könyvtárosok segíthetnek megtalálni. Bánj tisztelettel az itt található tekercsekkel! Ezek nélkül az események nélkül te sem állhatnál ma Lanawin földjén. Ne koszold össze, ne hagyj szamárfület a sarkán, és mindig oda tedd vissza, ahonnan levetted! Ne feledd: talán azt hiszed, biztos talajon állsz, de az csak a tegnapi sár, amely szilárdnak tetteti magát!
A nagyterembe!
Valamelyik kisebb terem:
<< Előző oldal - Mostani oldal: 156 (3101. - 3120. üzenet)Oldal váltása: - Következő oldal >>
3120. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2012-10-30 23:02:34
Üzenet elküldve: 2012-10-30 23:02:34
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 99
OOC üzenetek: 90
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 99
OOC üzenetek: 90
Játékstílus: Szelíd
// Dars //
*Valóban jobb.
Ayen viszont szándékosan nem törődik most a csillagfényes éjszakával. Így is túl elevenen ég benne az emlék, s az az érzés kerülgeti folyton folyvást a történelem hamarosan újra megismétli magát. Mármint az a része, hogy túlzottan összegabalyodnak, s reggelre csak az űr marad, ezért próbálja elhessegetni a lelkében magvat vető kósza benyomást. Fél attól túlzottan elburjánzik benne, s képtelen lenne árnyától élvezni a valót.
Elvégre egészen kellemes. Oly rég óta vágyott a másik társaságára, arra, hogy mélyen tüdejébe szívhassa illatát, érezze ajkán csókját, majd annak perzselő hiányát. Még mindig ég bőre a fogadóbeli szenvedélyes pillanattól. Annyira jó volt engedni ösztöneinek, hagyni, hogy elragadják és az ismerős karokba sodorják, melyek most oly távolinak tűnnek, hiába súrolta az imént sajátjával.
Inkább igyekszik összeszedni magát, s elhessegetni a 'férje' szeme előtt keringő hiú ábrándokat.*
- Sosem leszel "úriember". *Sóhajt látszólag lemondóan, hangjában kósza éllel, mely mellett valahol érződik az is, hogy ennek sokkal inkább örül, mintsem megvesse érte Darsamot. Sejti hány férjezett nővel hált, hisz saját bőrén tapasztalta a gyűrű az esetek többségében vonzza semmint taszítja a hozzá hasonló alfákat, kár, hogy egyik sem érhetett nyomába. Mondhatni ha szenvedélyes szeretőkre, egy éjszakás kalandokra vágyott felhúzta, ha igazi úriemberekre akik figyelnek rá, s udvarolnak akkor le. Persze ez sem szentírás. Akadt rá bőven ellenpélda, ezért is van már egy ideje a hajába fonva, de a másiknak erről nem kell tudnia. Ha nem vak sejtheti ugyanolyan csapongó életet élnek mindketten, azelőtt, s azóta is. Bár Ayen kezdi únni, hogy mindenki vele játszadozik. Az a múltkori eset kissé elgondolkoztatta. Ezért akarta annyira feledni, s ki tudja, talán valamelyiknek odabenn ideig-óráig sikerült is volna elterelni róla figyelmét. Innen a méreg, mely lassan elemészti belülről.*
- Talán egyikük mellett 'normális' életem lehetett volna... *Leheli halkan maga elé, egy pillanatra eltűnődve azon őt miért ez a rossz fiú vonzza annyira. Mély lila íriszei a félvérre rebbennek. Elmosolyodik, majd felnevet. Gyöngyöző kacaja bársonyosan fodrozódik az éjszakában, hosszan, körülölelve a másikat.*
- Egyszer jó lenne megtapasztalni milyen. *Álmodozik egy pillanatra, majd hirtelen visszatér komolysága.*
- Még jó. *Sóhajtja. Valahol szíve legmélyén érzi, hogy a másik bunkósága csak álca, s leplezni próbálja azt amit nem mer vagy akar kimondani, de tekintete elárulja ajkai helyett. Azonban ahhoz, hogy vágy teljesüljön több kell. Elég lenne egy apró gesztus, mosoly arcán, esetleg néhány bőrére lehelt szó, de... hiába várja semmit nem kap belőle. Pedig olyan vészesen közel vannak, szinte érzi ízét ajkán.*
- Igen. *Villannak rá drágakőként szikrázó ametisztek egy pillanatra, majd ellépve mellette érzékien végigsimít vállán, míg át nem ér a másik felére, hogy ott elengedje. Ekkor pördül egyet, s vele szembe kerülve lélektükreibe mélyedve lágyan hullámzani kezd. Először csak válla, majd karjai és csípője, végül lehunyja szemét és tekeregni kezd körülötte. Tánca olyan, mint mikor apró lángnyelvek kóstolgatják a fát. Ott van benne a szunnyadó parázs és a végzet ígérete.
Aztán...
Elemi erővel rántja magával. Mozgása egyre szenvedélyesebbre vált, s Dars egyszer csak azon kaphatja magát a lány követi szívének ritmusát. Érzékeit teljesen ráhangolta, teste együtt lüktet vágyaival.
Tomboló tűzörvényként rebben tova a szökőkúthoz, s lejt végig csábosan peremén, hogy a vízfüggöny mögött megállapodva folytassa. Teste egyre merészebb íveket vesz fel, ahogy a ritmus gyorsulni kezd. Léptei őrült ütemet diktálnak, majd hirtelen... minden elcsendesedik, ahogy aranyló alakja elmerül a vízfátyolban. Ruhája és haja innentől érzékien rátapadva sejtetik formás idomait, de a tánc csak most kezdődik.
Egy fenséges pózban kimeredve folytatja eleinte csak csípőjét tekergetve, majd kezével végigkövetve testének íveit, hogy aztán kegyetlen hirtelenséggel pördüljön egyet, s szórja szét a vízcseppeket. Haja, s az anyag együtt rebben, olyan most, mint egy hamvaiból éledő főnix, mely szárnyra kél hirtelen.
Kecsesen libben ki a kútból, hogy előadja fináléját. Közben egy percre sem ereszti a másik tekintetét. Fogva tartja és magának akarja. Azt szeretné, ha mindent megadna azért, hogy csak egy percre is közelében lehessen újra. Így hát felé veszi útját, s bevonja ördögi dervistáncába.
Finoman végigsimítva arcát kezd vele keringeni, hagyva, hogy megforduljon körülöttük a világ, majd karjaiba pördül, s kezét végigvezeti saját oldalán, aztán elengedi, s tovább részegítve súrolja ajkaival a másikét, hogy füléhez hajolva lágyan bele duruzsolja.*
- Valóban erre vágysz?
*Valóban jobb.
Ayen viszont szándékosan nem törődik most a csillagfényes éjszakával. Így is túl elevenen ég benne az emlék, s az az érzés kerülgeti folyton folyvást a történelem hamarosan újra megismétli magát. Mármint az a része, hogy túlzottan összegabalyodnak, s reggelre csak az űr marad, ezért próbálja elhessegetni a lelkében magvat vető kósza benyomást. Fél attól túlzottan elburjánzik benne, s képtelen lenne árnyától élvezni a valót.
Elvégre egészen kellemes. Oly rég óta vágyott a másik társaságára, arra, hogy mélyen tüdejébe szívhassa illatát, érezze ajkán csókját, majd annak perzselő hiányát. Még mindig ég bőre a fogadóbeli szenvedélyes pillanattól. Annyira jó volt engedni ösztöneinek, hagyni, hogy elragadják és az ismerős karokba sodorják, melyek most oly távolinak tűnnek, hiába súrolta az imént sajátjával.
Inkább igyekszik összeszedni magát, s elhessegetni a 'férje' szeme előtt keringő hiú ábrándokat.*
- Sosem leszel "úriember". *Sóhajt látszólag lemondóan, hangjában kósza éllel, mely mellett valahol érződik az is, hogy ennek sokkal inkább örül, mintsem megvesse érte Darsamot. Sejti hány férjezett nővel hált, hisz saját bőrén tapasztalta a gyűrű az esetek többségében vonzza semmint taszítja a hozzá hasonló alfákat, kár, hogy egyik sem érhetett nyomába. Mondhatni ha szenvedélyes szeretőkre, egy éjszakás kalandokra vágyott felhúzta, ha igazi úriemberekre akik figyelnek rá, s udvarolnak akkor le. Persze ez sem szentírás. Akadt rá bőven ellenpélda, ezért is van már egy ideje a hajába fonva, de a másiknak erről nem kell tudnia. Ha nem vak sejtheti ugyanolyan csapongó életet élnek mindketten, azelőtt, s azóta is. Bár Ayen kezdi únni, hogy mindenki vele játszadozik. Az a múltkori eset kissé elgondolkoztatta. Ezért akarta annyira feledni, s ki tudja, talán valamelyiknek odabenn ideig-óráig sikerült is volna elterelni róla figyelmét. Innen a méreg, mely lassan elemészti belülről.*
- Talán egyikük mellett 'normális' életem lehetett volna... *Leheli halkan maga elé, egy pillanatra eltűnődve azon őt miért ez a rossz fiú vonzza annyira. Mély lila íriszei a félvérre rebbennek. Elmosolyodik, majd felnevet. Gyöngyöző kacaja bársonyosan fodrozódik az éjszakában, hosszan, körülölelve a másikat.*
- Egyszer jó lenne megtapasztalni milyen. *Álmodozik egy pillanatra, majd hirtelen visszatér komolysága.*
- Még jó. *Sóhajtja. Valahol szíve legmélyén érzi, hogy a másik bunkósága csak álca, s leplezni próbálja azt amit nem mer vagy akar kimondani, de tekintete elárulja ajkai helyett. Azonban ahhoz, hogy vágy teljesüljön több kell. Elég lenne egy apró gesztus, mosoly arcán, esetleg néhány bőrére lehelt szó, de... hiába várja semmit nem kap belőle. Pedig olyan vészesen közel vannak, szinte érzi ízét ajkán.*
- Igen. *Villannak rá drágakőként szikrázó ametisztek egy pillanatra, majd ellépve mellette érzékien végigsimít vállán, míg át nem ér a másik felére, hogy ott elengedje. Ekkor pördül egyet, s vele szembe kerülve lélektükreibe mélyedve lágyan hullámzani kezd. Először csak válla, majd karjai és csípője, végül lehunyja szemét és tekeregni kezd körülötte. Tánca olyan, mint mikor apró lángnyelvek kóstolgatják a fát. Ott van benne a szunnyadó parázs és a végzet ígérete.
Aztán...
Elemi erővel rántja magával. Mozgása egyre szenvedélyesebbre vált, s Dars egyszer csak azon kaphatja magát a lány követi szívének ritmusát. Érzékeit teljesen ráhangolta, teste együtt lüktet vágyaival.
Tomboló tűzörvényként rebben tova a szökőkúthoz, s lejt végig csábosan peremén, hogy a vízfüggöny mögött megállapodva folytassa. Teste egyre merészebb íveket vesz fel, ahogy a ritmus gyorsulni kezd. Léptei őrült ütemet diktálnak, majd hirtelen... minden elcsendesedik, ahogy aranyló alakja elmerül a vízfátyolban. Ruhája és haja innentől érzékien rátapadva sejtetik formás idomait, de a tánc csak most kezdődik.
Egy fenséges pózban kimeredve folytatja eleinte csak csípőjét tekergetve, majd kezével végigkövetve testének íveit, hogy aztán kegyetlen hirtelenséggel pördüljön egyet, s szórja szét a vízcseppeket. Haja, s az anyag együtt rebben, olyan most, mint egy hamvaiból éledő főnix, mely szárnyra kél hirtelen.
Kecsesen libben ki a kútból, hogy előadja fináléját. Közben egy percre sem ereszti a másik tekintetét. Fogva tartja és magának akarja. Azt szeretné, ha mindent megadna azért, hogy csak egy percre is közelében lehessen újra. Így hát felé veszi útját, s bevonja ördögi dervistáncába.
Finoman végigsimítva arcát kezd vele keringeni, hagyva, hogy megforduljon körülöttük a világ, majd karjaiba pördül, s kezét végigvezeti saját oldalán, aztán elengedi, s tovább részegítve súrolja ajkaival a másikét, hogy füléhez hajolva lágyan bele duruzsolja.*
- Valóban erre vágysz?
3119. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2012-10-30 20:22:58
Üzenet elküldve: 2012-10-30 20:22:58
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 1
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 1
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
// A Sötét Vérvonal - Gyülekező //
*Tegnap még úgy gondolta, jó ötlet. A család, akiket valóban népes patkánykompániától szabadított meg, addig kérlelte, hogy maradjon, mígnem beadta a derekát. Valahogy sikerült úgy manipulálniuk, hogy még maga a Patkányos is elhiggye, így lesz a legjobb. De amint kilép az utcára, megbánja döntését. Még itt, a főtértől távol is sokasával tolonganak az emberek. Már az jó, hogy a nő az ajtón ki tudott lépni.
Első dolga, hogy felnéz az égre - de a varja egyelőre semmi életjelet nem ad magáról. Garan nem csodálkozik, hiszen tegnap engedte el. Ilyenkor mindig hosszabb távra megy el. Leghamarabb két-három nap múlva talál vissza hozzá. Na de észbe kell kapnia, nem elmélkedhet itt egész nap! Elhatározva magát megindul előre, közben kénytelen aktívan használni a könyökét, amit pedig nem hagynak az áldozatok viszonzás nélkül, van aki lázadozva kiált vissza és van aki cselekedni sem rest. Így egy jó fertály óra alatt, nomeg néhány sajgó bordával, de eljut a térre, a tömeg legközepébe.
Az alacsony leánynak egy lélegzetvétellel több helye van, mint mindenki másnak, hiszen a holmija rengeteg - hátán hatalmas táska, ráaggatva pedig (már nem férvén bele) néhány, kisebb-nagyobb rágcsálócsapda. Öltözete bő, sötétszürke ing, szűk vászonnadrág és térdig érő fekete bakancs. Homlokán pedig ott az örök vörös kendő. És nem utolsóként a sorban az inge alatt, övébe tűzve ott rejtőzködik egyetlen fegyvere, a vadászkése.
Éppen szemöldökét ráncolva pislog a színpad felé, próbál pipiskedni, de túl alacsony, túl sokat nem lát. Egyvalami biztos: itt vagy kivégzés lesz, vagy nem, de ha nem, az is biztosan valami negatív dolog lesz. Csak ez vonzana ide ennyi embert. Nomeg van füle, hallja, mit pusmognak ezek itt körben! És mindenki jól tudja, az ilyen hatalmas csoportosulásokkal nem csak a rossz pletykák, de előbb-utóbb erőszak is jár. Már hallja is, úgy három lábnyira tőle máris kipattant valami. De nem aggódik, habár a távolság kicsi, ilyen tumultusban lehetetlenség lenne ennyit megtenni. Csak a verekedés maga ne terjedjen tovább.
Azt a Kikötőben adandó fontos dolgot rögtön elfelejti, ilyen fontos dolgokról nem maradhat le. A munkaköréhez valamiért, de egyszerűen hozzátartozik a hírek terjesztése.*
*Tegnap még úgy gondolta, jó ötlet. A család, akiket valóban népes patkánykompániától szabadított meg, addig kérlelte, hogy maradjon, mígnem beadta a derekát. Valahogy sikerült úgy manipulálniuk, hogy még maga a Patkányos is elhiggye, így lesz a legjobb. De amint kilép az utcára, megbánja döntését. Még itt, a főtértől távol is sokasával tolonganak az emberek. Már az jó, hogy a nő az ajtón ki tudott lépni.
Első dolga, hogy felnéz az égre - de a varja egyelőre semmi életjelet nem ad magáról. Garan nem csodálkozik, hiszen tegnap engedte el. Ilyenkor mindig hosszabb távra megy el. Leghamarabb két-három nap múlva talál vissza hozzá. Na de észbe kell kapnia, nem elmélkedhet itt egész nap! Elhatározva magát megindul előre, közben kénytelen aktívan használni a könyökét, amit pedig nem hagynak az áldozatok viszonzás nélkül, van aki lázadozva kiált vissza és van aki cselekedni sem rest. Így egy jó fertály óra alatt, nomeg néhány sajgó bordával, de eljut a térre, a tömeg legközepébe.
Az alacsony leánynak egy lélegzetvétellel több helye van, mint mindenki másnak, hiszen a holmija rengeteg - hátán hatalmas táska, ráaggatva pedig (már nem férvén bele) néhány, kisebb-nagyobb rágcsálócsapda. Öltözete bő, sötétszürke ing, szűk vászonnadrág és térdig érő fekete bakancs. Homlokán pedig ott az örök vörös kendő. És nem utolsóként a sorban az inge alatt, övébe tűzve ott rejtőzködik egyetlen fegyvere, a vadászkése.
Éppen szemöldökét ráncolva pislog a színpad felé, próbál pipiskedni, de túl alacsony, túl sokat nem lát. Egyvalami biztos: itt vagy kivégzés lesz, vagy nem, de ha nem, az is biztosan valami negatív dolog lesz. Csak ez vonzana ide ennyi embert. Nomeg van füle, hallja, mit pusmognak ezek itt körben! És mindenki jól tudja, az ilyen hatalmas csoportosulásokkal nem csak a rossz pletykák, de előbb-utóbb erőszak is jár. Már hallja is, úgy három lábnyira tőle máris kipattant valami. De nem aggódik, habár a távolság kicsi, ilyen tumultusban lehetetlenség lenne ennyit megtenni. Csak a verekedés maga ne terjedjen tovább.
Azt a Kikötőben adandó fontos dolgot rögtön elfelejti, ilyen fontos dolgokról nem maradhat le. A munkaköréhez valamiért, de egyszerűen hozzátartozik a hírek terjesztése.*
3118. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2012-10-30 19:45:52
Üzenet elküldve: 2012-10-30 19:45:52
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 659
OOC üzenetek: 249
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 659
OOC üzenetek: 249
Játékstílus: Vakmerő
//A sötét vérvonal - Gyülekező//
*Ahogy a Szegénynegyedből végre a főtérre lép, megcsillan a cégér a tér másik oldalán, szájában összefut a nyál, farkaséhes. Umon elmosolyodik kámzsája alatt, s ahogy közeledik élvezettel szívja be a vízpermetet, mi a szökőkútból száll tova a szél szárnyán. Szája szinte mozdul már a vízpermetre is, mintha napfénybe áztatott gyöngyöt ropogtatna, mely nyelve érintésére pukkan el a szájában, édes és sós íz keveredését kínálva. Isteni. Rájött, hogy a város végleg magával ragadta. A komor fellegek közé fúródó romos kolostor tornya már messze jár. Az íjász ablakok helyett itt tágas kiülők, a hatalmas borostyánbokrok mögött húzódó, rejtett ódon vaskapu helyett, itt még cégér is hirdeti az ide tévedőknek portékáját. Minden hívogató, minden boldog. Az árvaház feketesége, a tűz ropogása, az elszenesedett fa és gyermeki csontok szaga messze jár már, elméje, köszönve a korábbi meditációjának megtisztul, gondosan agya mélyére raktározza a fájdalmat okozó képeket. Ahogy hajnalodik, a nap első sugarai a vízcseppekről szerteáradnak a főtér minden sarkába, a koránkelőket kínálva mennyei mannával. A levegő friss, szinte harapni lehet, s a kellemes hűs váltja fel, az éjszaka sötét hidegét. Umon idilli képét hamarosan azonban a rossz előérzet váltja fel. Alig érkezik a főtér közepére, hirtelen arra lesz figyelmes, hogy kivágódik a fogadó ajtaja és vizslató tekintetű emberek néznek szét, mintha keresnének valamit, vagy valakit. Rövidesen Umon háta mögül munkások sereglenek, s arra lesz figyelmes, hogy pillanatokon belül körbeveszi a tömeg. Igyekszik a lehető legkisebbre húzni magát, helyezkedik, hogy az előtte hihetetlen gyorsan felépített emelvényre jól rálásson. Mindeközben mélyebbre húzza arcába a kámzsáját, értékeit alaposan elrejti rejtett zsebeiben. "Valami készül és ez a valami nem sok jót sejtet, jó lenne belőle kimaradni." gondolja magában, majd kétségbeeséssel vegyes türelemmel a Pegazus felé néz. "Esélytelen" förmed rá saját lassúságára és reakcióképességére. Ezen a tömegen nem verekedheti át magát, az már felérne egy meneküléssel, még a végén meglincselnék lopásért. Így Umon a tömeg közepén ragadva, azért némi mozgásteret verekedve maga köré (lehet közben eltört egy-két orr is véletlenül, vagy csuklók ficamodtak) figyelmesen és vegyes érzelmekkel várja a történteket.*
- Ma sem eszünk. *mondja ki hangosan és dühösen, magának.*
*Ahogy a Szegénynegyedből végre a főtérre lép, megcsillan a cégér a tér másik oldalán, szájában összefut a nyál, farkaséhes. Umon elmosolyodik kámzsája alatt, s ahogy közeledik élvezettel szívja be a vízpermetet, mi a szökőkútból száll tova a szél szárnyán. Szája szinte mozdul már a vízpermetre is, mintha napfénybe áztatott gyöngyöt ropogtatna, mely nyelve érintésére pukkan el a szájában, édes és sós íz keveredését kínálva. Isteni. Rájött, hogy a város végleg magával ragadta. A komor fellegek közé fúródó romos kolostor tornya már messze jár. Az íjász ablakok helyett itt tágas kiülők, a hatalmas borostyánbokrok mögött húzódó, rejtett ódon vaskapu helyett, itt még cégér is hirdeti az ide tévedőknek portékáját. Minden hívogató, minden boldog. Az árvaház feketesége, a tűz ropogása, az elszenesedett fa és gyermeki csontok szaga messze jár már, elméje, köszönve a korábbi meditációjának megtisztul, gondosan agya mélyére raktározza a fájdalmat okozó képeket. Ahogy hajnalodik, a nap első sugarai a vízcseppekről szerteáradnak a főtér minden sarkába, a koránkelőket kínálva mennyei mannával. A levegő friss, szinte harapni lehet, s a kellemes hűs váltja fel, az éjszaka sötét hidegét. Umon idilli képét hamarosan azonban a rossz előérzet váltja fel. Alig érkezik a főtér közepére, hirtelen arra lesz figyelmes, hogy kivágódik a fogadó ajtaja és vizslató tekintetű emberek néznek szét, mintha keresnének valamit, vagy valakit. Rövidesen Umon háta mögül munkások sereglenek, s arra lesz figyelmes, hogy pillanatokon belül körbeveszi a tömeg. Igyekszik a lehető legkisebbre húzni magát, helyezkedik, hogy az előtte hihetetlen gyorsan felépített emelvényre jól rálásson. Mindeközben mélyebbre húzza arcába a kámzsáját, értékeit alaposan elrejti rejtett zsebeiben. "Valami készül és ez a valami nem sok jót sejtet, jó lenne belőle kimaradni." gondolja magában, majd kétségbeeséssel vegyes türelemmel a Pegazus felé néz. "Esélytelen" förmed rá saját lassúságára és reakcióképességére. Ezen a tömegen nem verekedheti át magát, az már felérne egy meneküléssel, még a végén meglincselnék lopásért. Így Umon a tömeg közepén ragadva, azért némi mozgásteret verekedve maga köré (lehet közben eltört egy-két orr is véletlenül, vagy csuklók ficamodtak) figyelmesen és vegyes érzelmekkel várja a történteket.*
- Ma sem eszünk. *mondja ki hangosan és dühösen, magának.*
3117. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2012-10-30 17:59:10
Üzenet elküldve: 2012-10-30 17:59:10
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 3
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 3
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
// A Sötét Vérvonal - Gyülekező //
*Kora reggel van, de már talpon van, mert megszokta, ha már világosodik, akkor fel kell kelnie, hisz a sötétség jótékony leple nem takarja már ellenségei és a vadak elől. Még most is benne van ez a reflex, hiába a Pegazusban szállt meg, van olyan szokás, amit nem lehet egykönnyen elhagyni.
A szobája ablakából látta a készülődést, így miután reggelire bekapott pár falatot, s magához vette fegyvereit, melyek nélkül egy tapodtad sem tesz, lesétált a térre, s leült egy árnyékban levő padra. Kicsit megigazgatja a derekánál hordott rövidkardot, hogy ne nyomja a hátát, s ne is látszódjon, majd kényelmesen kinyújtja karjait a támlán, fém alkarvédői a sötétkék hosszú ujjú felsője miatt csak tompán koppannak rajta. Egyszerű anyagú és szabású, mondhatni tizenkettő egy tucat, hasonlóan, mint a mélykék nadrágja és térdig érő barna csizmája. Egyedül köpenye mondhatni különlegesnek, melynek csuklya van a fejénél, s ha kell, akkor maga előtt össze tudja fűzni, hasonlatossá téve a formáját egy ujjatlan papi csuhához.
Kíváncsian várja, hogy mi fog következni, mert sosem árt tisztában lenni a helyi dolgokkal, ezt már az erdőben is megtanulta, hogy a tudás élet és halál közt dönthet.
Mikor a fákat kezdik hordani, már arra gondol, hogy itt valakit bizony meg fognak égetni.*
~ Nocsak, ki hitte volna, hogy boszorkányégetés is van errefele? Lehet meg kellene keresnem pár papot, hátha megfizetnének, hogy helyettük tegyem meg.~ *Elmélkedik, ám nem tart sokáig, míg kiderül, hogy nem fognak itt senkit sem égetni, ami kicsit lelombozza, mert már örült volna, hogy megbízatást talált magának.*
~ Na mindegy, lesz más.~ *Vigasztalja magát, s ha már itt van, akkor megvárja, hogy mi fog kisülni ebből a készülődésből.
Ahogy vár, egyre többen és többen jelennek meg a téren, s ilyenkor áldja eszét, hogy egy árnyékosabb helyen foglalt helyet, így nincs útban, se nagyon figyelemfelkeltő helyen, de azért rendesen látja az eseményeket.
Amikor az őrök is megjelennek, kíváncsian nézi meg magának a városi vezetőket, s próbálja memorizálni az arcokat, ki tudja mikor jön jól majd, hogy tudja kik azok, kik kezében van a város irányítása.
De egyelőre csak kényelmesen üldögél, s figyeli, hogy mi fog következni eztán.*
*Kora reggel van, de már talpon van, mert megszokta, ha már világosodik, akkor fel kell kelnie, hisz a sötétség jótékony leple nem takarja már ellenségei és a vadak elől. Még most is benne van ez a reflex, hiába a Pegazusban szállt meg, van olyan szokás, amit nem lehet egykönnyen elhagyni.
A szobája ablakából látta a készülődést, így miután reggelire bekapott pár falatot, s magához vette fegyvereit, melyek nélkül egy tapodtad sem tesz, lesétált a térre, s leült egy árnyékban levő padra. Kicsit megigazgatja a derekánál hordott rövidkardot, hogy ne nyomja a hátát, s ne is látszódjon, majd kényelmesen kinyújtja karjait a támlán, fém alkarvédői a sötétkék hosszú ujjú felsője miatt csak tompán koppannak rajta. Egyszerű anyagú és szabású, mondhatni tizenkettő egy tucat, hasonlóan, mint a mélykék nadrágja és térdig érő barna csizmája. Egyedül köpenye mondhatni különlegesnek, melynek csuklya van a fejénél, s ha kell, akkor maga előtt össze tudja fűzni, hasonlatossá téve a formáját egy ujjatlan papi csuhához.
Kíváncsian várja, hogy mi fog következni, mert sosem árt tisztában lenni a helyi dolgokkal, ezt már az erdőben is megtanulta, hogy a tudás élet és halál közt dönthet.
Mikor a fákat kezdik hordani, már arra gondol, hogy itt valakit bizony meg fognak égetni.*
~ Nocsak, ki hitte volna, hogy boszorkányégetés is van errefele? Lehet meg kellene keresnem pár papot, hátha megfizetnének, hogy helyettük tegyem meg.~ *Elmélkedik, ám nem tart sokáig, míg kiderül, hogy nem fognak itt senkit sem égetni, ami kicsit lelombozza, mert már örült volna, hogy megbízatást talált magának.*
~ Na mindegy, lesz más.~ *Vigasztalja magát, s ha már itt van, akkor megvárja, hogy mi fog kisülni ebből a készülődésből.
Ahogy vár, egyre többen és többen jelennek meg a téren, s ilyenkor áldja eszét, hogy egy árnyékosabb helyen foglalt helyet, így nincs útban, se nagyon figyelemfelkeltő helyen, de azért rendesen látja az eseményeket.
Amikor az őrök is megjelennek, kíváncsian nézi meg magának a városi vezetőket, s próbálja memorizálni az arcokat, ki tudja mikor jön jól majd, hogy tudja kik azok, kik kezében van a város irányítása.
De egyelőre csak kényelmesen üldögél, s figyeli, hogy mi fog következni eztán.*
3116. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2012-10-30 13:22:35
Üzenet elküldve: 2012-10-30 13:22:35
Rang: Játékos
IC üzenetek: 32
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 32
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Megfontolt
//Ayen//
*Mivel azóta sem növesztett szemeket a hátára, nem szemtanúja sem a lemondó pillantásnak, sem a hetyke vállrántásnak. De jobb is így.
Amúgy is épp... az égi fényekkel van elfoglalva. Addig sem kell a mindig szabadon engedett érzékeinek ellet mondania vagy... ráncba szednie azokat.
Azon... az estén is ilyen csillagfényes volt az ég. Olyan tisztán emlékszik rá, mintha alig két perce történt volna. Tényleg közeli. Kezd érzelgőssé válni?
Hehe... mit szólna Naasie, ha látná? Összefonná a karjait a mellkasa előtt, és azzal a számonkérő "én megmondtam" tekintetével fixírozná, arra építve, hogy "jobb belátásra" bírja. Vagy csak azzal az idegesítő, mindent tudó mosolyával nézné, míg Dars legszívesebben dúvadként nem távozna a közeléből. Milyen jó is, hogy erre most nem kerül sor...
Ehh... a lélekbúvárkodás félő nem az ő terepe, úgyhogy egyelőre a könnyed szavakra hagyatkozik, amelyek pont azt akarják elhitetni vele, hogy a gyűrű... alibi. Egy futó vigyorral reagálja le, hogy igen, ez az ő "asszonykája" és inkább nem gondol bele többet, mint ami.*
- A többségnek... *hagyja helyben, mancsainak egy részét nadrágjának szűkös zsebeibe kényszerítve, játékosan belengve sarkain, egy "jha" szemöldökfelrántással. Azt nem teszi hozzá, hány "gyűrűs" asszonnyal volt dolga élete folyamán és hogy _nála_ ez sosem jelentett akadályt. Márpedig biztos benne, hogy Lanawinon nem ő az egyetlen. Lehet, hogy most rossz pontot kapna ezért az információért és épp nem áll szándékában többet szerezni belőle, mint amit az a csöppet sem könnyű természete követel. Akárhogy tűnjék is.
Nem kombinál, de nem is hülye. Ayen nem húzta az ujjára a gyűrűt, ebből pedig az következik az ő egyszerű "férfiagyának", hogy kedvére való volt a két fazon versengése. Bár ha úgy tolták a szelet, ahogyan ellenkeztek az elrablás ellen... még jót is tett Ayennek. És ez meggyőződése. Szóval pont olyan megszokottan kussol a lelkiismerete, ahogyan általában ő egy átdorbézolt éjszaka után az egyik sarokban... békésen és öntudatlan.
- Nekem nem úgy tűnt, mintha ellenedre lenne *céloz arra az "elrontott" estére. Vagyis jobban mondva arra, hogy önkényűen kisajátította a lányt.* - De ha úgy érzed, tönkretettem...
Nem fejezi be, majd egyértelmű, hogy csak az a fene bunkósága mondatja vele. Úgy sem hagyná, hogy most Ayen itt hagyja.
Vagy mégis.
Francba.
Néhány szívdobbanásig komolyan, már-már szokatlanul vesébe látóan fürkészi a közel került, szikrázó pillantást, mintha a válaszon agyalna. Pedig nem. Kissé lehajol, hogy olyan közel kerüljenek, mint az orrukat összeérintő simításnál. Míg a lélegzetet nem rabolhatja el azok közül az ajkak közül.*
- Még jó, hogy nem vagy tapintatlan... *hagyja Ayenre, mert végül arra jut, _arról_ a reggelről egyelőre nincs mit mondania. Magával is le kellene rendeznie. És még nem vitte rá az ördögnek sem kellő lelke. *
- Nem tudom *feleli végül, egy lusta pislantással.*
*"Csak jó, hogy itt vagy. Velem"
Egy pillanatra lenéz azokra a finom, édes ajkakra... a vére tombolni kezd az ereiben, a szíve vadul kalapál, de az arca... ugyanolyan érzéketlen. Mintha szoborból faragták volna oly tetszetős vonásait, melyek annyi nő gondolatát ejtettek rabul. Hiába... a dicső, ősi elf vér öröke eltörölhetetlenül sejlik át minden mozdulatán.
Aztán visszatereli tekintetét, hogy belevesszen a mélylila örvénylésbe. Az sem érdekli, ha beleszédül. Úgy és addig szívja magába, amíg nem szégyelli. Egészen addig, míg egy finom, beletörődöm mosoly-grimasz meg nem előzi halk, szintén suttogó szavait.*
- Helyes. Gyűlölj. Az erősebb érzés, mint...
*Mint mi is? Egy pillanatig újra dermedten bűvöli Ayen ajkait, de végül sem csókot, sem azokat a szavakat nem leheli rá, amiket feltehetően hallani vágyja a lány.*
- ...mint bármi más.
*Nem húzódik el, de nem is közeledik. Megtehetné bármelyiket... mégis vár.
Szokatlan.
És végül Ayen lesz, aki elfordul. Nem tesz ellene, csak felegyenesedik, finoman félredöntött fejjel kémlelve. Tekintete újra és újra szelíden végigsimít a karcsú alakon.
Ki kell használnia az időt. *
- Szóval...? Táncolsz nekem?
*Nem csodálkozna, ha a lány megfordulna és két ököllel neki esne dühében. Talán ezért volt olyan lágy a hangja. Olyan halk, mintha a kérés is benne lenne...
Semmi másra nem vágyik ugyanis jobban most... mint arra... hogy újra lásson egy olyan táncot... ami neki szól. És csak neki.*
*Mivel azóta sem növesztett szemeket a hátára, nem szemtanúja sem a lemondó pillantásnak, sem a hetyke vállrántásnak. De jobb is így.
Amúgy is épp... az égi fényekkel van elfoglalva. Addig sem kell a mindig szabadon engedett érzékeinek ellet mondania vagy... ráncba szednie azokat.
Azon... az estén is ilyen csillagfényes volt az ég. Olyan tisztán emlékszik rá, mintha alig két perce történt volna. Tényleg közeli. Kezd érzelgőssé válni?
Hehe... mit szólna Naasie, ha látná? Összefonná a karjait a mellkasa előtt, és azzal a számonkérő "én megmondtam" tekintetével fixírozná, arra építve, hogy "jobb belátásra" bírja. Vagy csak azzal az idegesítő, mindent tudó mosolyával nézné, míg Dars legszívesebben dúvadként nem távozna a közeléből. Milyen jó is, hogy erre most nem kerül sor...
Ehh... a lélekbúvárkodás félő nem az ő terepe, úgyhogy egyelőre a könnyed szavakra hagyatkozik, amelyek pont azt akarják elhitetni vele, hogy a gyűrű... alibi. Egy futó vigyorral reagálja le, hogy igen, ez az ő "asszonykája" és inkább nem gondol bele többet, mint ami.*
- A többségnek... *hagyja helyben, mancsainak egy részét nadrágjának szűkös zsebeibe kényszerítve, játékosan belengve sarkain, egy "jha" szemöldökfelrántással. Azt nem teszi hozzá, hány "gyűrűs" asszonnyal volt dolga élete folyamán és hogy _nála_ ez sosem jelentett akadályt. Márpedig biztos benne, hogy Lanawinon nem ő az egyetlen. Lehet, hogy most rossz pontot kapna ezért az információért és épp nem áll szándékában többet szerezni belőle, mint amit az a csöppet sem könnyű természete követel. Akárhogy tűnjék is.
Nem kombinál, de nem is hülye. Ayen nem húzta az ujjára a gyűrűt, ebből pedig az következik az ő egyszerű "férfiagyának", hogy kedvére való volt a két fazon versengése. Bár ha úgy tolták a szelet, ahogyan ellenkeztek az elrablás ellen... még jót is tett Ayennek. És ez meggyőződése. Szóval pont olyan megszokottan kussol a lelkiismerete, ahogyan általában ő egy átdorbézolt éjszaka után az egyik sarokban... békésen és öntudatlan.
- Nekem nem úgy tűnt, mintha ellenedre lenne *céloz arra az "elrontott" estére. Vagyis jobban mondva arra, hogy önkényűen kisajátította a lányt.* - De ha úgy érzed, tönkretettem...
Nem fejezi be, majd egyértelmű, hogy csak az a fene bunkósága mondatja vele. Úgy sem hagyná, hogy most Ayen itt hagyja.
Vagy mégis.
Francba.
Néhány szívdobbanásig komolyan, már-már szokatlanul vesébe látóan fürkészi a közel került, szikrázó pillantást, mintha a válaszon agyalna. Pedig nem. Kissé lehajol, hogy olyan közel kerüljenek, mint az orrukat összeérintő simításnál. Míg a lélegzetet nem rabolhatja el azok közül az ajkak közül.*
- Még jó, hogy nem vagy tapintatlan... *hagyja Ayenre, mert végül arra jut, _arról_ a reggelről egyelőre nincs mit mondania. Magával is le kellene rendeznie. És még nem vitte rá az ördögnek sem kellő lelke. *
- Nem tudom *feleli végül, egy lusta pislantással.*
*"Csak jó, hogy itt vagy. Velem"
Egy pillanatra lenéz azokra a finom, édes ajkakra... a vére tombolni kezd az ereiben, a szíve vadul kalapál, de az arca... ugyanolyan érzéketlen. Mintha szoborból faragták volna oly tetszetős vonásait, melyek annyi nő gondolatát ejtettek rabul. Hiába... a dicső, ősi elf vér öröke eltörölhetetlenül sejlik át minden mozdulatán.
Aztán visszatereli tekintetét, hogy belevesszen a mélylila örvénylésbe. Az sem érdekli, ha beleszédül. Úgy és addig szívja magába, amíg nem szégyelli. Egészen addig, míg egy finom, beletörődöm mosoly-grimasz meg nem előzi halk, szintén suttogó szavait.*
- Helyes. Gyűlölj. Az erősebb érzés, mint...
*Mint mi is? Egy pillanatig újra dermedten bűvöli Ayen ajkait, de végül sem csókot, sem azokat a szavakat nem leheli rá, amiket feltehetően hallani vágyja a lány.*
- ...mint bármi más.
*Nem húzódik el, de nem is közeledik. Megtehetné bármelyiket... mégis vár.
Szokatlan.
És végül Ayen lesz, aki elfordul. Nem tesz ellene, csak felegyenesedik, finoman félredöntött fejjel kémlelve. Tekintete újra és újra szelíden végigsimít a karcsú alakon.
Ki kell használnia az időt. *
- Szóval...? Táncolsz nekem?
*Nem csodálkozna, ha a lány megfordulna és két ököllel neki esne dühében. Talán ezért volt olyan lágy a hangja. Olyan halk, mintha a kérés is benne lenne...
Semmi másra nem vágyik ugyanis jobban most... mint arra... hogy újra lásson egy olyan táncot... ami neki szól. És csak neki.*
3115. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2012-10-30 12:14:04
Üzenet elküldve: 2012-10-30 12:14:04
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 330
OOC üzenetek: 89
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 330
OOC üzenetek: 89
Játékstílus: Szelíd
// A Sötét Vérvonal - Gyülekező //
*Hajnalodik. Az első napsugarak lágyan törnek meg a főtéren, s kellemesen csillannak vissza a szökőkút vízéről. A szellő lágyan kavarja fel a port, ahogy megbabonázza a fák lombkoronáját, miközben a főtéri szobron csücsülő varjak nagy károgással reppennek tova. Csend van és nyugalom, ám ezt hamar megtöri a Pegazus nyikorgó ajtaja, melyen kilép pár férfi. Egyelőre csak nézelődnek, helyet keresnek, méregetnek, végül pillanatokon belül újra eltűnnek a fogadóban.
Nemsokkal ezután megjelenik több munkás is a szegénynegyed kapujánál, akik különböző, kisebb, nagyobb fadarabokkal érkeznek, amiket egy kupacba raknak - ha mindent elhordtak a főtér közepére, akkor meg is kezdik az építést. Egy fél órás kalapálás után végre felölti formáját az emelvény, amit éppenséggel színpadnak is lehetne nevezni. Nem helyezkedik el messze a szökőkúttól, pontosan középen van, hogy az emberek majd körbe tudják állni, s mindenkihez elérjen a beszélő szava. A munkálatokkal párhuzamosan természetesen a bámészkodók is megérkeznek, nem véletlen, hiszen több napja ott díszelegnek a falakon a plakátok, amik arról adnak hírt, hogy a mai napon a város vezetőségének fontos bejelenteni valója lesz Arthenior népének, így megkérnek mindenkit, hogy a leghalaszthatatlanabb teendőiket is tegyék félre, és jelenjenek meg.
Röpke egy óra leforgása alatt hatalmas tömeg nő, mindenki az első sorokba próbál férkőzni, hogy rendesen láthassanak és hallhassanak. Az emberek nem sejtenek túl jót, ezért a beszéd előtt már számos pletyka reppen fel a várost megtámadó szörnyetegekről, katasztrófákról, és hasonló balgaságokról. Ezeket természetesen maguk sem hiszik el, csupán a nép szeret ötletelgetni...
Eközben kicsit távolabb a tömegtől pár városi vezető is megjelenik, akik alig látszanak ki az őket körbevevő őrségtől, akik minden egyes emberre ráfogják a fegyverüket, akik egy kicsit is közelebb mernek lépni a vezetőkhöz. Fél óra van még hátra a beszédig, de a nép már alig bír magával...*
*Hajnalodik. Az első napsugarak lágyan törnek meg a főtéren, s kellemesen csillannak vissza a szökőkút vízéről. A szellő lágyan kavarja fel a port, ahogy megbabonázza a fák lombkoronáját, miközben a főtéri szobron csücsülő varjak nagy károgással reppennek tova. Csend van és nyugalom, ám ezt hamar megtöri a Pegazus nyikorgó ajtaja, melyen kilép pár férfi. Egyelőre csak nézelődnek, helyet keresnek, méregetnek, végül pillanatokon belül újra eltűnnek a fogadóban.
Nemsokkal ezután megjelenik több munkás is a szegénynegyed kapujánál, akik különböző, kisebb, nagyobb fadarabokkal érkeznek, amiket egy kupacba raknak - ha mindent elhordtak a főtér közepére, akkor meg is kezdik az építést. Egy fél órás kalapálás után végre felölti formáját az emelvény, amit éppenséggel színpadnak is lehetne nevezni. Nem helyezkedik el messze a szökőkúttól, pontosan középen van, hogy az emberek majd körbe tudják állni, s mindenkihez elérjen a beszélő szava. A munkálatokkal párhuzamosan természetesen a bámészkodók is megérkeznek, nem véletlen, hiszen több napja ott díszelegnek a falakon a plakátok, amik arról adnak hírt, hogy a mai napon a város vezetőségének fontos bejelenteni valója lesz Arthenior népének, így megkérnek mindenkit, hogy a leghalaszthatatlanabb teendőiket is tegyék félre, és jelenjenek meg.
Röpke egy óra leforgása alatt hatalmas tömeg nő, mindenki az első sorokba próbál férkőzni, hogy rendesen láthassanak és hallhassanak. Az emberek nem sejtenek túl jót, ezért a beszéd előtt már számos pletyka reppen fel a várost megtámadó szörnyetegekről, katasztrófákról, és hasonló balgaságokról. Ezeket természetesen maguk sem hiszik el, csupán a nép szeret ötletelgetni...
Eközben kicsit távolabb a tömegtől pár városi vezető is megjelenik, akik alig látszanak ki az őket körbevevő őrségtől, akik minden egyes emberre ráfogják a fegyverüket, akik egy kicsit is közelebb mernek lépni a vezetőkhöz. Fél óra van még hátra a beszédig, de a nép már alig bír magával...*
3114. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2012-10-30 12:08:14
Üzenet elküldve: 2012-10-30 12:08:14
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 99
OOC üzenetek: 90
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 99
OOC üzenetek: 90
Játékstílus: Szelíd
// Dars //
*Kiérve a hűvös lég szinte elsöpri az elméjére telepedő mámort, s mintha a rózsaszín köd egy csapára füst szürkévé válna, majd szétrebbenne a tájra úgy homályosul el látása néhány pillanatra. A fáklyák éles fényéhez képest átláthatatlannak tűnik most ez a félhomály. Le is hunyja szemeit, hogy megszokja. Pillái aranyló szárnyakként terülnek szét arcán, majd pattannak hirtelen fel utat engedve Ayen kíváncsiságának. Mélylila íriszei búcsúzóan villannak a cégérre, majd térnek vissza az őt cipelőre.
"Mintha valami megváltozott volna hirtelen."
Fürkészi Darsam vonásait ahogy a férfi a peremre 'ejti'.
"Vagy semmi sem."
Néhány pillanatra pedig elhitte, hogy visszatért 'férje' bátorsága, s ugyanaz a komisz csirkefogó aki egyszer elszédítette. Ám ahogy nézi, s oldalán érzi végigszaladni ujjait kezd olyan benyomása lenni, mintha most akarná bepótolni az akkor elmaradt búcsút. Pedig csak a vak nem látja, hogy vonzódik hozzá. Legszívesebben hangosan sóhajtana, de egyelőre elfojtja, pedig kezd határozottan türelmetlenné válni.
"Nem igaz, már megint kezdi."
Pillant utána lemondóan, majd kérdésére könnyedén lelibben a peremről, s hetyke vállrándítással ellép mellette, úgy, hogy karjával finoman súrolja a másikét.*
- Azért, hogy kéznél legyen. Tudod ha épp nincs kedvem hódolókhoz elég kibontani és az ujjamra húzni. *Néz rá futólag.*
- A többségnek elég ennyi. *Csendül lágyan édeskés hangja, mintha ez a világ legtermészetesebb dolga volna, de lélektükrei elárulják ennél azért többet jelent neki az ékszer.*
- Most rajtam a sor. Remélem oka is volt annak, hogy tönkre tedd az estémet. Tudod kíváncsi lettem volna mi lesz a 'párbaj' végkimenetele, olyan édesen küzdöttek a kegyeimért, erre jössz te és... Szóval, miért kaptál fel? Hacsak azért, hogy a gyűrűre rákérdezz felesleges volt. Ezt odabenn is elmondtam volna. Vagy azt is kérdezhetném miért léceltél le reggel, de nem vagyok ilyen tapintatlan. *Hajol hozzá egészen közel szikrázó íriszeit a másikéba vájva. Dühös rá, ugyanakkor rettenetesen kívánja. Elég ránéznie és ellágyul. Hirtelen azon kapja magát, hogy ajkai már szinte Darsamét súrolják. Nem érti hogyan lehet rá ilyen még mindig hatással.*
- Utállak amiért ezt teszed velem. *Súgja ajkaira mámorítóan közelről, de ezúttal nem enged vágyainak, s forr vele össze csókban, hanem pillanatnyi habozás után ezúttal ő lesz az aki elfordul, feltéve, ha a félvér nem használja ki röpke tétovázását.*
*Kiérve a hűvös lég szinte elsöpri az elméjére telepedő mámort, s mintha a rózsaszín köd egy csapára füst szürkévé válna, majd szétrebbenne a tájra úgy homályosul el látása néhány pillanatra. A fáklyák éles fényéhez képest átláthatatlannak tűnik most ez a félhomály. Le is hunyja szemeit, hogy megszokja. Pillái aranyló szárnyakként terülnek szét arcán, majd pattannak hirtelen fel utat engedve Ayen kíváncsiságának. Mélylila íriszei búcsúzóan villannak a cégérre, majd térnek vissza az őt cipelőre.
"Mintha valami megváltozott volna hirtelen."
Fürkészi Darsam vonásait ahogy a férfi a peremre 'ejti'.
"Vagy semmi sem."
Néhány pillanatra pedig elhitte, hogy visszatért 'férje' bátorsága, s ugyanaz a komisz csirkefogó aki egyszer elszédítette. Ám ahogy nézi, s oldalán érzi végigszaladni ujjait kezd olyan benyomása lenni, mintha most akarná bepótolni az akkor elmaradt búcsút. Pedig csak a vak nem látja, hogy vonzódik hozzá. Legszívesebben hangosan sóhajtana, de egyelőre elfojtja, pedig kezd határozottan türelmetlenné válni.
"Nem igaz, már megint kezdi."
Pillant utána lemondóan, majd kérdésére könnyedén lelibben a peremről, s hetyke vállrándítással ellép mellette, úgy, hogy karjával finoman súrolja a másikét.*
- Azért, hogy kéznél legyen. Tudod ha épp nincs kedvem hódolókhoz elég kibontani és az ujjamra húzni. *Néz rá futólag.*
- A többségnek elég ennyi. *Csendül lágyan édeskés hangja, mintha ez a világ legtermészetesebb dolga volna, de lélektükrei elárulják ennél azért többet jelent neki az ékszer.*
- Most rajtam a sor. Remélem oka is volt annak, hogy tönkre tedd az estémet. Tudod kíváncsi lettem volna mi lesz a 'párbaj' végkimenetele, olyan édesen küzdöttek a kegyeimért, erre jössz te és... Szóval, miért kaptál fel? Hacsak azért, hogy a gyűrűre rákérdezz felesleges volt. Ezt odabenn is elmondtam volna. Vagy azt is kérdezhetném miért léceltél le reggel, de nem vagyok ilyen tapintatlan. *Hajol hozzá egészen közel szikrázó íriszeit a másikéba vájva. Dühös rá, ugyanakkor rettenetesen kívánja. Elég ránéznie és ellágyul. Hirtelen azon kapja magát, hogy ajkai már szinte Darsamét súrolják. Nem érti hogyan lehet rá ilyen még mindig hatással.*
- Utállak amiért ezt teszed velem. *Súgja ajkaira mámorítóan közelről, de ezúttal nem enged vágyainak, s forr vele össze csókban, hanem pillanatnyi habozás után ezúttal ő lesz az aki elfordul, feltéve, ha a félvér nem használja ki röpke tétovázását.*
3113. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2012-10-30 10:59:43
Üzenet elküldve: 2012-10-30 10:59:43
Rang: Játékos
IC üzenetek: 32
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 32
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Megfontolt
//Ayen//
*Az akár jótékonynak is bélyegezhető köd csak akkor kezd oszlani, mikor pár lépéssel eltávolodtak már a fogadótól. A moraj még tompán kíséri őket, de nem sokáig már. Ahogyan a benti világosság is egyre halványul, hogy helyét a sötétség ellen küzdő, gyéren, téren derengő fények vegyék át.
Talán a hűvösebb idő, ami szabadon hagyott bőrére leheli józanító hatását, talán a rohamosan halkuló zsibongás az oka... talán az, hogy lassan csak a saját, bakancsos lépteinek homok és apró kavicscsikorgását hallja... vagy... hogy Ayen ott "pihen" a vállán... mindenesetre feltűnően elcsöndesedik, míg el nem éri a célt, mely elég messze van az esetleges fürkész tekintetek és hegyes fülek elől.
Egészen pontosan a tér közepén horgonyoz le, a szökőkút mellett, hogy könnyed terhét finoman és óvatosan a peremre segítse. Kezei egymás tükörmásaiként simítanak végig Ayen karcsú alakján, pillantásától követve, könnyedén, számára mégis úgy, mintha most tehetné utoljára. Egy pillanatig megpihen a lány karcsú derekán. Olyan törékenynek tetszik... olyan finomnak... olyan bársonyosnak... mintha az első, erősebb szellő összeroppanthatná. Szinte perzseli a bőrét... muszáj elengednie.
Ráadásul a szintkülönbségnek hála a tetszetős halmok is szembeötlőbbek és magának is szokatlan, ahogy egy szívdobbanásnyi szünet után szinte komoran tereli el a pillantását. Mintha némi zavar csillanna a tekintetében, elfordul, sőt, hátat fordít, baljának ujjaival kusza, fehér tincseibe túrva. Egy lépéssel tétován el is lépve. Így nem olyan erős az orrába simuló... illat.
Számtalan kérdés suhan át benne. Annyi mindent mondana. De minden megtorpan valahol... félúton. Mielőtt eljutna odáig, hogy kinyissa a száját és... hangokkal ruházza fel.
Mit mondhatna ennek a nőnek, aki... még most is, egy szívdobbanás alatt képes felkavarni őt? Látszik.
Tanácstalanul tekint fel az égre, a számtalan, felettük fénylő csillagra és egy halk sóhajt követően engedi kibukni az első gondolatot, ami megrohamozza:*
- Miért fontad a hajadba...?
A hozzászólás írója (Darsam Nephilim) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2012.10.30 11:00:59
*Az akár jótékonynak is bélyegezhető köd csak akkor kezd oszlani, mikor pár lépéssel eltávolodtak már a fogadótól. A moraj még tompán kíséri őket, de nem sokáig már. Ahogyan a benti világosság is egyre halványul, hogy helyét a sötétség ellen küzdő, gyéren, téren derengő fények vegyék át.
Talán a hűvösebb idő, ami szabadon hagyott bőrére leheli józanító hatását, talán a rohamosan halkuló zsibongás az oka... talán az, hogy lassan csak a saját, bakancsos lépteinek homok és apró kavicscsikorgását hallja... vagy... hogy Ayen ott "pihen" a vállán... mindenesetre feltűnően elcsöndesedik, míg el nem éri a célt, mely elég messze van az esetleges fürkész tekintetek és hegyes fülek elől.
Egészen pontosan a tér közepén horgonyoz le, a szökőkút mellett, hogy könnyed terhét finoman és óvatosan a peremre segítse. Kezei egymás tükörmásaiként simítanak végig Ayen karcsú alakján, pillantásától követve, könnyedén, számára mégis úgy, mintha most tehetné utoljára. Egy pillanatig megpihen a lány karcsú derekán. Olyan törékenynek tetszik... olyan finomnak... olyan bársonyosnak... mintha az első, erősebb szellő összeroppanthatná. Szinte perzseli a bőrét... muszáj elengednie.
Ráadásul a szintkülönbségnek hála a tetszetős halmok is szembeötlőbbek és magának is szokatlan, ahogy egy szívdobbanásnyi szünet után szinte komoran tereli el a pillantását. Mintha némi zavar csillanna a tekintetében, elfordul, sőt, hátat fordít, baljának ujjaival kusza, fehér tincseibe túrva. Egy lépéssel tétován el is lépve. Így nem olyan erős az orrába simuló... illat.
Számtalan kérdés suhan át benne. Annyi mindent mondana. De minden megtorpan valahol... félúton. Mielőtt eljutna odáig, hogy kinyissa a száját és... hangokkal ruházza fel.
Mit mondhatna ennek a nőnek, aki... még most is, egy szívdobbanás alatt képes felkavarni őt? Látszik.
Tanácstalanul tekint fel az égre, a számtalan, felettük fénylő csillagra és egy halk sóhajt követően engedi kibukni az első gondolatot, ami megrohamozza:*
- Miért fontad a hajadba...?
A hozzászólás írója (Darsam Nephilim) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2012.10.30 11:00:59
3112. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2012-10-29 21:13:06
Üzenet elküldve: 2012-10-29 21:13:06
Rang: Játékos
IC üzenetek: 86
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 86
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Szelíd
//Antasnak//
*Miután Antas megjött, és az újonnan szerzett holmikat is bepakolták, elindulnak a Hold karavánpihenő felé. Arae, ahogy becsukja az ajtót még egyszer körbenéz, és halványan elmosolyodik, ahogy az itt eltöltött napokra gondol. Reméli a pihenőben is legalább ilyen szép emlékeket fognak szerezni. Lelépcsőznek a fogadóba, ahol mint mindig, most is nagy a nyűzsgés. Aztán kilépnek a friss levegőre. Arae szippant egy mélyen a reggeli, kellemesen hűvös szellőből, és Antasra néz, hogy akar-e még valamit, vagy indulhatnak.*
-Már alig várom, hogy odaérjünk. *mondja széles mosollyal a férfinak, aki érdekes dolgokat és eseményeket említ.*
-Ne aggódj a lábaim miatt. Elég jól bírják a menetelést. Sokszor kellett gyalogolnom egyik helyről a másikra. De nekem tökéletesen megfelel, ha pár napot a szabad ég alatt töltünk.
*Még egyszer körülnéz Arthenior főterén.*
-Akkor? Indulhatunk?
*Várakozón néz Antasra, és végül elindulnak a Hold karavánpihenő felé.*
*Miután Antas megjött, és az újonnan szerzett holmikat is bepakolták, elindulnak a Hold karavánpihenő felé. Arae, ahogy becsukja az ajtót még egyszer körbenéz, és halványan elmosolyodik, ahogy az itt eltöltött napokra gondol. Reméli a pihenőben is legalább ilyen szép emlékeket fognak szerezni. Lelépcsőznek a fogadóba, ahol mint mindig, most is nagy a nyűzsgés. Aztán kilépnek a friss levegőre. Arae szippant egy mélyen a reggeli, kellemesen hűvös szellőből, és Antasra néz, hogy akar-e még valamit, vagy indulhatnak.*
-Már alig várom, hogy odaérjünk. *mondja széles mosollyal a férfinak, aki érdekes dolgokat és eseményeket említ.*
-Ne aggódj a lábaim miatt. Elég jól bírják a menetelést. Sokszor kellett gyalogolnom egyik helyről a másikra. De nekem tökéletesen megfelel, ha pár napot a szabad ég alatt töltünk.
*Még egyszer körülnéz Arthenior főterén.*
-Akkor? Indulhatunk?
*Várakozón néz Antasra, és végül elindulnak a Hold karavánpihenő felé.*
3111. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2012-10-29 20:59:32
Üzenet elküldve: 2012-10-29 20:59:32
Rang: Játékos
IC üzenetek: 24
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 24
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Szelíd
*Amarisa maga se tudja, mit érez, miközben átvágva a szegénynegyed valóságos labirintusán végre kiér Arthenior főterére. Rengeteg különböző lény kavarog a városban, rohannak, lökdösődnek, kitérnek egymás útjából akár egy élő, lélegző massza. A tündér ízlésének talán egy kicsit túl sok is ez a nagy felfordulás, a szíve mélyén fél is egy kissé ettől a kiszámíthatatlan kavarodástól. Mégis megpróbál magabiztosnak tűnni, ahogy átvág a téren, kerülgeti a kétesnek tűnő alakokat, megfáradt utazókat és dolguk után sietőket, hogy elérjen céljához, a Pegazus fogadóhoz.
Ahol remélhetőleg már vár rá a tanára.
A tanára, aki Rynauth szerint zenét fog neki oktatni, hogy végre... Nos igen, hogy végre „kilépjen a templomi élet örökös zártságából”, ahogy nevelőapja fogalmazott nem is olyan régen, mikor Amarisa meg tudta a nagy hírt. Kora reggel volt, az ötlet eléggé meg is lepte, talán ezért nem ellenkezett egy pillanatig se, hogy egyedül menjen a városba. Vagy az is lehet, hogy a szíve mélyén kicsit örül is a dolognak, végtére is ő említette nem olyan rég, hogy szívesen tanulna végre valami olyat is, aminek nincs köze a mágiához, a feleslegesnek vélt igék örökös magolásához.
Hát tessék, nevelőapja meghallgatta kérését és intézkedett.
Amarisa a fogadó ajtajához közeledve egy pillanatra megáll és mély lélegzetet vesz, hogy megnyugtassa magát. Szereti a zenét, a versek, dalok mindig felvidítják és most ráadásul egy valódi bárdtól lesz lehetősége tanulni.*
~Ebből csak valami jó sülhet ki.~ *biztatja magát, aztán apró kezét a nehéz faajtó kilincsére teszi.*
Ahol remélhetőleg már vár rá a tanára.
A tanára, aki Rynauth szerint zenét fog neki oktatni, hogy végre... Nos igen, hogy végre „kilépjen a templomi élet örökös zártságából”, ahogy nevelőapja fogalmazott nem is olyan régen, mikor Amarisa meg tudta a nagy hírt. Kora reggel volt, az ötlet eléggé meg is lepte, talán ezért nem ellenkezett egy pillanatig se, hogy egyedül menjen a városba. Vagy az is lehet, hogy a szíve mélyén kicsit örül is a dolognak, végtére is ő említette nem olyan rég, hogy szívesen tanulna végre valami olyat is, aminek nincs köze a mágiához, a feleslegesnek vélt igék örökös magolásához.
Hát tessék, nevelőapja meghallgatta kérését és intézkedett.
Amarisa a fogadó ajtajához közeledve egy pillanatra megáll és mély lélegzetet vesz, hogy megnyugtassa magát. Szereti a zenét, a versek, dalok mindig felvidítják és most ráadásul egy valódi bárdtól lesz lehetősége tanulni.*
~Ebből csak valami jó sülhet ki.~ *biztatja magát, aztán apró kezét a nehéz faajtó kilincsére teszi.*
3110. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2012-10-29 19:15:10
Üzenet elküldve: 2012-10-29 19:15:10
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 86
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 86
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Szelíd
//Arae//
* Megjárja gyorsan a várost, hogy egy nagy zsákba pakolja az utazáshoz szükséges felszereléseket. Visszaérkezik párjához, majd onnan azon nyomban távoznak, ahogy mindent onnan bepakolnak a táskába. A Szálláshelyet elhagyják, aztán a Pegazust szintén. Út közben gondolta, hogy étkeznek és isznak, míg este találnak egy alvó helyet. Főtérre kerülnek ki a fogadó után, és itt fogja meg először szerelme kezét, hogy el ne vesszen.*
- Irány egy nyugodt környezet. Úgy hallottam, hogy Hold karavánpihenő nem annyira forgalmas mint Arthenior. Érzem, ha megérkezünk, akkor egymásra fogunk mosolyogni. Csendes helynek képzelem el, aztán meglátjuk mennyire az. Mindenképpen szeretnék veled többet lenni, és kettesben. * Közelebb hajol, hogy bizalmasabb dolgokat közöljön.*
- Három nap lustálkodás, hogy utána három napig érdekesebbnél érdekesebb dolgokat csináljunk. Ezt ki kell találnom még. * Belekarol kedvesébe, hogy magához húzza. Egy pillanatra megállítja Araét, majd egy csókot ad ajkaira.*
- Nem akarom az utazást elkapkodni, így több napon keresztül érnénk el a Hold karavánpihenőt. Nem szeretném, ha az erőltetett menetben megfájdulna a lábad.
* Megjárja gyorsan a várost, hogy egy nagy zsákba pakolja az utazáshoz szükséges felszereléseket. Visszaérkezik párjához, majd onnan azon nyomban távoznak, ahogy mindent onnan bepakolnak a táskába. A Szálláshelyet elhagyják, aztán a Pegazust szintén. Út közben gondolta, hogy étkeznek és isznak, míg este találnak egy alvó helyet. Főtérre kerülnek ki a fogadó után, és itt fogja meg először szerelme kezét, hogy el ne vesszen.*
- Irány egy nyugodt környezet. Úgy hallottam, hogy Hold karavánpihenő nem annyira forgalmas mint Arthenior. Érzem, ha megérkezünk, akkor egymásra fogunk mosolyogni. Csendes helynek képzelem el, aztán meglátjuk mennyire az. Mindenképpen szeretnék veled többet lenni, és kettesben. * Közelebb hajol, hogy bizalmasabb dolgokat közöljön.*
- Három nap lustálkodás, hogy utána három napig érdekesebbnél érdekesebb dolgokat csináljunk. Ezt ki kell találnom még. * Belekarol kedvesébe, hogy magához húzza. Egy pillanatra megállítja Araét, majd egy csókot ad ajkaira.*
- Nem akarom az utazást elkapkodni, így több napon keresztül érnénk el a Hold karavánpihenőt. Nem szeretném, ha az erőltetett menetben megfájdulna a lábad.
3109. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2012-10-29 16:44:55
Üzenet elküldve: 2012-10-29 16:44:55
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 20
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 20
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Szelíd
//Esemény - Álarcosbál - Hirdetés//
*Kik mostanság a várost és környékét járják észrevehették, hogy a népek rendkívül izgatottak és fajtól valamint nemtől függetlenül készülődnek.
Új díszes ruhákat és netán maskarákat látni rajtuk.
Nem is véletlen idén megrendezésre kerül egy álarcosbál a Morajló Merinán...
Erre hívja fel egy hirdetmény figyelmedet a Pegazus Fogadó ajtaja mellett és egy nagyobb ház falán.
'Arthenior minden kedves és tehetős Polgárának idén álarcosbál rendeződik a kikötőben pihenő Morajló Merinán.
Várunk szeretettel minden egyes ifjú és elragadó hölgyet valamint minden deli férfiút akár párban akár egyedül.
Ruházatuk legyen igényes, arcuk pedig takart valamiféle álarccal, legyenek oly titokzatosak amilyenek mindég is akartak lenni.
A bálon több ízben is vetélkedhetnek és jól érezhetik magukat. Táncolhatnak becses partnerükkel és bemutathatják ruhakölteményeiket. A vállalkozószellemmel megáldottak pedig még dalt s éneket is írhatnak. A legjobbak jutalmakban részesülnek és ez még... nem minden...
A bálnak, lesz királynéja s királya is. Lehet pont maga...
Ne habozzon öltse fel holnap estére legszebb ruháját és álarcát s jöjjön el Ön is!
Minden egyebet a Merinán meg fog tudni.
Üdvözlettel, a szervezők és a Merina tulajdonosa.'
A hozzászólást Emphus Engora (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2012.10.30 16:16:55, a következő indokkal:
Kérésre.
*Kik mostanság a várost és környékét járják észrevehették, hogy a népek rendkívül izgatottak és fajtól valamint nemtől függetlenül készülődnek.
Új díszes ruhákat és netán maskarákat látni rajtuk.
Nem is véletlen idén megrendezésre kerül egy álarcosbál a Morajló Merinán...
Erre hívja fel egy hirdetmény figyelmedet a Pegazus Fogadó ajtaja mellett és egy nagyobb ház falán.
'Arthenior minden kedves és tehetős Polgárának idén álarcosbál rendeződik a kikötőben pihenő Morajló Merinán.
Várunk szeretettel minden egyes ifjú és elragadó hölgyet valamint minden deli férfiút akár párban akár egyedül.
Ruházatuk legyen igényes, arcuk pedig takart valamiféle álarccal, legyenek oly titokzatosak amilyenek mindég is akartak lenni.
A bálon több ízben is vetélkedhetnek és jól érezhetik magukat. Táncolhatnak becses partnerükkel és bemutathatják ruhakölteményeiket. A vállalkozószellemmel megáldottak pedig még dalt s éneket is írhatnak. A legjobbak jutalmakban részesülnek és ez még... nem minden...
A bálnak, lesz királynéja s királya is. Lehet pont maga...
Ne habozzon öltse fel holnap estére legszebb ruháját és álarcát s jöjjön el Ön is!
Minden egyebet a Merinán meg fog tudni.
Üdvözlettel, a szervezők és a Merina tulajdonosa.'
A hozzászólást Emphus Engora (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2012.10.30 16:16:55, a következő indokkal:
Kérésre.
3108. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2012-10-29 16:22:30
Üzenet elküldve: 2012-10-29 16:22:30
Rang: Játékos
IC üzenetek: 8
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 8
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Szelíd
*Egy fiatal fél-elf lép be a kapun a főtérre. Zöldes szemei izgatottan csillognak. Könnyed, lassú macskaszerű léptekkel sétál a tér közepe felé. Hosszú, egyenes szőkés haja lágyan omlik a vállaira. Vékony, normál magasságú leányzó. Ő Werisa Asharine. Mindene az új helyek megismerése, felfedezése. Érdeklődve pásztázza a főteret. Őrök állnak a kapuban, egy pedig járkál, miközben a tömeget fürkészi. Werisa odaér a csillogó vizű szökőkúthoz. Beleiszik. Már nagyon szomjas volt, napok óta baktatott már a város felé. Megáll a tekintete egy szabad régi kőpadon. Odasétál, leül. Kicsit kifújja magát. A gondolataiba merül.*
~Végre megérkeztem! Apu, remélem jól vagy odahaza és jól megy minden. Mióta is jöttem el újra hazulról? Egy hónapja, ha jól számolom. A kert...mindig olyan sokat ücsörögtem ott az almafa alatt. Nos itt ez az új hely, ahol még sosem jártam, izgalmas lesz megismerni.~
*Sóhajt egyet, majd újra körbetekint. Kíváncsian lesi a népet a téren.
~Végre megérkeztem! Apu, remélem jól vagy odahaza és jól megy minden. Mióta is jöttem el újra hazulról? Egy hónapja, ha jól számolom. A kert...mindig olyan sokat ücsörögtem ott az almafa alatt. Nos itt ez az új hely, ahol még sosem jártam, izgalmas lesz megismerni.~
*Sóhajt egyet, majd újra körbetekint. Kíváncsian lesi a népet a téren.
3107. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2012-10-28 14:01:08
Üzenet elküldve: 2012-10-28 14:01:08
Rang: Játékos
IC üzenetek: 1090
OOC üzenetek: 107
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1090
OOC üzenetek: 107
Játékstílus: Megfontolt
* Nem sokat aprózza már az utat. Halálosan fáradtnak érzi magát. Szemei majd leragadnak. Az is biztos, hogy ma már nem sokat fog mással foglalkozni. Bemegy a fogadóba. Kér egy szobát és amint felér már be is zuhan az ágyba.*
* Szemei fáradtan keresik az ajtót amin be kell majd lépnie. Lehet képes volna elmenni a fogadó mellett is ha nincs az óriási cégér.*
- Ez itt a fogadó? Itt lehet szobát kivenni? *kérdi az egyik járókelőt aki épp csak rábólint és már megy is tovább. Nem sokat segített. azt sem tudja mennyibe kerülhet itt egy szoba, hát még akkor a vacsora vagy inkább fordítva kellene? Határozottan na meg megtörten belép a fogadó ajtaján.*
* Szemei fáradtan keresik az ajtót amin be kell majd lépnie. Lehet képes volna elmenni a fogadó mellett is ha nincs az óriási cégér.*
- Ez itt a fogadó? Itt lehet szobát kivenni? *kérdi az egyik járókelőt aki épp csak rábólint és már megy is tovább. Nem sokat segített. azt sem tudja mennyibe kerülhet itt egy szoba, hát még akkor a vacsora vagy inkább fordítva kellene? Határozottan na meg megtörten belép a fogadó ajtaján.*
3106. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2012-10-28 12:55:56
Üzenet elküldve: 2012-10-28 12:55:56
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 10
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 10
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Szelíd
// Wara és Grauk figyelmébe //
*Egy apró, megkönnyebbült mosoly jelenik meg szája szegletén, mikor látja, hogy az ork nőstény gond nélkül elfogadja nevét, s még csak nem is gyanakodik annak hamisságára. Legalábbis ebbe a hiszembe ringatja magát, hiszen Wara nem szólt, hogy túl könnyű lenne kiejtenie, bár valószínűleg ennél ékesebb jelét adná a másik ha valami bűzlene neki.. Mosolya egy árnyalatnyival szélesedik, aztán legörbül egy kicsit, mert azért valahol sajnálja, hogy kitagadták, mert most különösen lett volna kedve hozzá, hogy hosszú, szinte már kimondhatatlan mássalhangzóktól tobzódó családnevével villogjon. De ez van, ha egy sötételf ittas pillanataiban kétes alakokkal fekszik össze rossz hírét keltve nemesi véreinek. Kissé eltűnődve pillant vissza az évődő zöldbőrűekre, magában azon töprengve hogy képes pár korsó bor után ilyen Grauk félékre vetni magát. Ennek hála kissé komótosan ring a csábos bestia után, szándékosan lemaradva valamicskével a 'művelt hímtől'.*
*Egy apró, megkönnyebbült mosoly jelenik meg szája szegletén, mikor látja, hogy az ork nőstény gond nélkül elfogadja nevét, s még csak nem is gyanakodik annak hamisságára. Legalábbis ebbe a hiszembe ringatja magát, hiszen Wara nem szólt, hogy túl könnyű lenne kiejtenie, bár valószínűleg ennél ékesebb jelét adná a másik ha valami bűzlene neki.. Mosolya egy árnyalatnyival szélesedik, aztán legörbül egy kicsit, mert azért valahol sajnálja, hogy kitagadták, mert most különösen lett volna kedve hozzá, hogy hosszú, szinte már kimondhatatlan mássalhangzóktól tobzódó családnevével villogjon. De ez van, ha egy sötételf ittas pillanataiban kétes alakokkal fekszik össze rossz hírét keltve nemesi véreinek. Kissé eltűnődve pillant vissza az évődő zöldbőrűekre, magában azon töprengve hogy képes pár korsó bor után ilyen Grauk félékre vetni magát. Ennek hála kissé komótosan ring a csábos bestia után, szándékosan lemaradva valamicskével a 'művelt hímtől'.*
3105. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2012-10-27 22:37:41
Üzenet elküldve: 2012-10-27 22:37:41
Rang: Játékos
IC üzenetek: 49
OOC üzenetek: 19
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 49
OOC üzenetek: 19
Játékstílus: Szelíd
*Még akkor is fütyörészik, amikor visszatér a főtérre. Útközben az egyik falikútnál megtöltötte a tömlőjét, aztán megmosakodott még egyszer. Sőt, a jó időre való tekintettel még a fejét is a vízsugár alá dugta. Csöpögősen, de azért fütyörészve folytatja az útját.
A főtérre érve pedig egyenesen a szökőkúthoz ballag, és leül a kávájára. A többiek érkezéséig hátralevő időt pedig azzal tölti el, hogy a járókelőket, az érkezőket és a távozókat figyeli. Megpróbálja kitalálni, kifélék-mifélék, hogy honnan jöttek és hogy hova mennek tovább. Megfigyeli őket, és megpróbál minél többet megtudni róluk. Közben pedig elrágcsál egy almát, mivel a reggeli ellenére kicsit még éhesnek érzi magát. Arról nem is szólva, hogy előző nap nem vacsorázott. ~ No, csak nem torkos lettem vénségemre? ~ Gondolja, miközben előhalász egy almát a tarisznyájából. Meg tudná állni nélküle is, de ez egészséges. És könnyű. És megromlik, ha megfeledkezik róla, márpedig ez előfordulhat.
Szóval Skryllae ül a kút káváján, és talányos mosollyal figyeli az Arthenior főterén kibontakozó színpompás és ezerhangú csodát, amit életnek nevezünk.*
A főtérre érve pedig egyenesen a szökőkúthoz ballag, és leül a kávájára. A többiek érkezéséig hátralevő időt pedig azzal tölti el, hogy a járókelőket, az érkezőket és a távozókat figyeli. Megpróbálja kitalálni, kifélék-mifélék, hogy honnan jöttek és hogy hova mennek tovább. Megfigyeli őket, és megpróbál minél többet megtudni róluk. Közben pedig elrágcsál egy almát, mivel a reggeli ellenére kicsit még éhesnek érzi magát. Arról nem is szólva, hogy előző nap nem vacsorázott. ~ No, csak nem torkos lettem vénségemre? ~ Gondolja, miközben előhalász egy almát a tarisznyájából. Meg tudná állni nélküle is, de ez egészséges. És könnyű. És megromlik, ha megfeledkezik róla, márpedig ez előfordulhat.
Szóval Skryllae ül a kút káváján, és talányos mosollyal figyeli az Arthenior főterén kibontakozó színpompás és ezerhangú csodát, amit életnek nevezünk.*
3104. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2012-10-25 03:55:05
Üzenet elküldve: 2012-10-25 03:55:05
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 2
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 2
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
*Kései órákban tűnik fel a városkapu fele egy a hosszú kék kabátja sötétjébe burkolózó sétabottál járkáló ifjú. Az árgus szemekkel figyelő őrök határvonalán gond nélkül átjut s ez talán az érdektelenségének s szűkszavúságának köszönhető. Az ősz hajú ifjú arcán az érzelem legkisebb szikrája sem vehető észre szigorú rideg tekintettel méri végig az általa Arthenior előszobájának tekintett ilyenkor hűvös s szinte teljesen üres teret. Botja minden lépésénél a kövezett térrel találkozik mely kopogó visszhangot kelt a város falain. Bal kezében egy papírt szorongat rajta egy kisebb rajzzal ez a mesterétől kapott térkép segít neki eligazodni a város különböző pontjain. A főtéren nem időzik sokat elég hamar végigkopog rajta botjával a Szegénynegyed irányába.*
3103. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2012-10-24 10:24:22
Üzenet elküldve: 2012-10-24 10:24:22
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 2
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 2
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
*A hosszú úttól kissé elcsigázottan baktat előre, azúr íriszeivel a léptei nyomán lustán kavargó porfelhőbe meredve. Nem kifejezetten fáradékony típus, a fegyverviselés és -használat mindig megedzi a mélység gyermekét is, de a hosszú, gyalogos vándorlás bekebelezte. Gondolatai messzire illantak órákkal ezelőtt, hagyva, hogy a nőstény lassan félkábulatba ájulva, monoton mozogjon, érzékei eltompultak, közel jár az eszméletvesztéshez. Feje előre bicsaklik, apró bikaként törtet át mindenen és mindenkin, aki csak elébe kerül. Mígnem egy határozott hang magához téríti, olyannyira, hogy jobbja már félig elő is rántotta rövidkardját.*
-Megállni!
*úgy tesz. Nem pillant föl, csak álmatag mozdulatokkal megrázza a fejét, amely az imént kellemetlenül koppant valamin. Talán fémen. Páncélon? Elvigyorodik, majd morgolódva, lassan felegyenesedik. Így talán felér az őr válláig is. Alacsonyságát erőteljesnek szánt fellépéssel próbálja ellensúlyozni, de az őr jelentőségteljes pillantására végül visszalöki kardját a hüvelybe.*
-Bocs.
*krákogja kiszáradt torokkal. A vize mérföldekkel ezelőtt elfogyott, az útra készített száraz élelem utolsó morzsáit tegnap vacsorára falta fel. Aki most itt áll a város kapui előtt, nem tűnik többnek egy fáradt vándornál.*
-Szabad lesz?
*rekedt hangja mellőz minden nemű tiszteletet, legjobb formájában sem szokása mások előtt parolázni. Ezúttal teljesen fegyvertelen jobbját figyelmeztetően felemeli, mint az erősen ittas egyének szokták, ha valami szerintük roppant fontosat akarnak bejelenteni. Például azt, hogy hánynom kell. Neki a gyomra teljesen rendben van, attól eltekintve, hogy reggel óta öklömnyi kődarabnak érzi csupán, s időnként medvéket megszégyenítő morgással tudatja a nősténnyel, mennyire elhanyagolt és üres.
Az őrök teljesen ártalmatlannak ítélik, miután semmi ellenséges mozdulatot nem tapasztalnak felőle. Félre állnak előle, tovább kémlelve a város felé vezető utat, Calissa pedig végre bebotorkálhat a város nyüzsgő, vegyes forgatagába, amely csak annyira kedves szívének, hogy legalább vizet és ételt jelent.*
-A Pegazus itt van nem messze, a főtéren! Térj be oda!
*kiált még utána az egyik, majd visszafordul, társa felé fejcsóválva megjegyezve valamit, ami mintha egy lemondó "szerencsétlen" lenne.
~Pegazus.. mi a fészkes fenét akarjak egy szárnyas gebétől?~
A barlangok hűs mélye nevelte, de azért nem tudatlan. Olvasott ő a felszín csudalényeiről, noha szívébe sosem fogadta be egyiket sem. Ugyan mit enne az efféle jószágokban? Hasznuk nem sok, levadászni nehéz őket, a bőrük sem lehet túl vastag, a húsuk meg nem ér meg ennyi vesződést. No meg ritkák is. Akkor már inkább a sokkal elterjedtebb nagyvadakra hajt, szarvast, vaddisznót hasznosíthat is és tapasztaltan jó az ízük. Milyen éhes! Milyen szomjas!
Szédelegve torpan meg a szökőkút előtt, egyszerű hallucinációnak hiszi ezt a temérdek, hűs, éltető őselemet. Karjait előre nyújtva lódul meg a képzelt mennyország felé, s nála jobban senki sem lepődik meg, mikor a peremére dőlve arca valóban vízbe merül. Prüszkölve kapja fel fejét, majd gondolkodás nélkül hatalmasat kortyol a normális emberek szerint tetszetős dekorációból. Bár agya többet kívánna, tudja, szervezetének idő kell, hogy feldolgozza a vízpótlást, így az első korty után csak egy kisebbet enged meg, amennyi két tenyerében elfér. kicsit megnyugodva fordul oldalra, arcára a ráébredők élénk megdöbbenése vetül. A Pegazus egy fogadó! Kezdhette volna ezzel is az a marcona őr, akkor talán nem ostromolja meg a szökőkutat. Már mindegy, valamivel jobb kedvre derülve, s élettel telibben indul az épület felé, amelyben további italt, ennivalót és szállást remél. Jutányos áron.*
-Megállni!
*úgy tesz. Nem pillant föl, csak álmatag mozdulatokkal megrázza a fejét, amely az imént kellemetlenül koppant valamin. Talán fémen. Páncélon? Elvigyorodik, majd morgolódva, lassan felegyenesedik. Így talán felér az őr válláig is. Alacsonyságát erőteljesnek szánt fellépéssel próbálja ellensúlyozni, de az őr jelentőségteljes pillantására végül visszalöki kardját a hüvelybe.*
-Bocs.
*krákogja kiszáradt torokkal. A vize mérföldekkel ezelőtt elfogyott, az útra készített száraz élelem utolsó morzsáit tegnap vacsorára falta fel. Aki most itt áll a város kapui előtt, nem tűnik többnek egy fáradt vándornál.*
-Szabad lesz?
*rekedt hangja mellőz minden nemű tiszteletet, legjobb formájában sem szokása mások előtt parolázni. Ezúttal teljesen fegyvertelen jobbját figyelmeztetően felemeli, mint az erősen ittas egyének szokták, ha valami szerintük roppant fontosat akarnak bejelenteni. Például azt, hogy hánynom kell. Neki a gyomra teljesen rendben van, attól eltekintve, hogy reggel óta öklömnyi kődarabnak érzi csupán, s időnként medvéket megszégyenítő morgással tudatja a nősténnyel, mennyire elhanyagolt és üres.
Az őrök teljesen ártalmatlannak ítélik, miután semmi ellenséges mozdulatot nem tapasztalnak felőle. Félre állnak előle, tovább kémlelve a város felé vezető utat, Calissa pedig végre bebotorkálhat a város nyüzsgő, vegyes forgatagába, amely csak annyira kedves szívének, hogy legalább vizet és ételt jelent.*
-A Pegazus itt van nem messze, a főtéren! Térj be oda!
*kiált még utána az egyik, majd visszafordul, társa felé fejcsóválva megjegyezve valamit, ami mintha egy lemondó "szerencsétlen" lenne.
~Pegazus.. mi a fészkes fenét akarjak egy szárnyas gebétől?~
A barlangok hűs mélye nevelte, de azért nem tudatlan. Olvasott ő a felszín csudalényeiről, noha szívébe sosem fogadta be egyiket sem. Ugyan mit enne az efféle jószágokban? Hasznuk nem sok, levadászni nehéz őket, a bőrük sem lehet túl vastag, a húsuk meg nem ér meg ennyi vesződést. No meg ritkák is. Akkor már inkább a sokkal elterjedtebb nagyvadakra hajt, szarvast, vaddisznót hasznosíthat is és tapasztaltan jó az ízük. Milyen éhes! Milyen szomjas!
Szédelegve torpan meg a szökőkút előtt, egyszerű hallucinációnak hiszi ezt a temérdek, hűs, éltető őselemet. Karjait előre nyújtva lódul meg a képzelt mennyország felé, s nála jobban senki sem lepődik meg, mikor a peremére dőlve arca valóban vízbe merül. Prüszkölve kapja fel fejét, majd gondolkodás nélkül hatalmasat kortyol a normális emberek szerint tetszetős dekorációból. Bár agya többet kívánna, tudja, szervezetének idő kell, hogy feldolgozza a vízpótlást, így az első korty után csak egy kisebbet enged meg, amennyi két tenyerében elfér. kicsit megnyugodva fordul oldalra, arcára a ráébredők élénk megdöbbenése vetül. A Pegazus egy fogadó! Kezdhette volna ezzel is az a marcona őr, akkor talán nem ostromolja meg a szökőkutat. Már mindegy, valamivel jobb kedvre derülve, s élettel telibben indul az épület felé, amelyben további italt, ennivalót és szállást remél. Jutányos áron.*
3102. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2012-10-24 00:09:19
Üzenet elküldve: 2012-10-24 00:09:19
Rang: Játékos
IC üzenetek: 22
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 22
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Szelíd
// Hella és Grauk figyelmébe //
*A hím érkezése kivívja mindkét nőszemély csaknem teljes figyelmét, ám annak megtartásában már nem tűnik annyira jártasnak. Meglehet nem is erőlködik, sőt meglepően kevés kell ahhoz, hogy lelkesedése alább hagyjon. Ennyit a nagy érdeklődésről...
Közben azt is meg tudja, hogyan szólítsa a kormoskát is, s bár a név még így agyarakkal sem bonyolult, a maga módján menne. Persze azért értékeli a viszonzott gesztust, ahogy kell. Hümmetn egyet, s még feje is megbiccen. Tudomásul vette. Csakhogy van itt valami más is, ami nem tűr halasztást.*
- Nem is mondtam, hogy rossz. Csak, hogy szokni kell. * Vonja meg vállát, miközben villant egy ellenállhatatlan mosolyt. Amint mondott megmondta a másik baja, ha nem tudja jól értelmezni. Ha pedig ennyi elég neki, hogy besértődjön tényleg jobb, ha nem tart Mhwarával, aki talán egy ital és némi étel után kedvesebb lesz valamelyest, de akkor is csak ork marad.
Hella szavait hallva pedig itt egy újabb dolog, amiben egyet kell, hogy értsen vele. *
- Jól beszélsz! Nosza. * S már indul is határozott léptekkel az épület felé, hogy mielőbb beléphessen annak ajtaján.*
- Mi az Páncélos! Nem is adsz időt, hogy megszokjam a szagod? *Szól még oda a látványosan másik irányba meginduló Grauknak.*
- Fene se érti ezeket a ’művelt’ hímeket.* Morogja maga elé, s mivel szavait csak magának szánja, a hangerő is ehhez mért.*
*A hím érkezése kivívja mindkét nőszemély csaknem teljes figyelmét, ám annak megtartásában már nem tűnik annyira jártasnak. Meglehet nem is erőlködik, sőt meglepően kevés kell ahhoz, hogy lelkesedése alább hagyjon. Ennyit a nagy érdeklődésről...
Közben azt is meg tudja, hogyan szólítsa a kormoskát is, s bár a név még így agyarakkal sem bonyolult, a maga módján menne. Persze azért értékeli a viszonzott gesztust, ahogy kell. Hümmetn egyet, s még feje is megbiccen. Tudomásul vette. Csakhogy van itt valami más is, ami nem tűr halasztást.*
- Nem is mondtam, hogy rossz. Csak, hogy szokni kell. * Vonja meg vállát, miközben villant egy ellenállhatatlan mosolyt. Amint mondott megmondta a másik baja, ha nem tudja jól értelmezni. Ha pedig ennyi elég neki, hogy besértődjön tényleg jobb, ha nem tart Mhwarával, aki talán egy ital és némi étel után kedvesebb lesz valamelyest, de akkor is csak ork marad.
Hella szavait hallva pedig itt egy újabb dolog, amiben egyet kell, hogy értsen vele. *
- Jól beszélsz! Nosza. * S már indul is határozott léptekkel az épület felé, hogy mielőbb beléphessen annak ajtaján.*
- Mi az Páncélos! Nem is adsz időt, hogy megszokjam a szagod? *Szól még oda a látványosan másik irányba meginduló Grauknak.*
- Fene se érti ezeket a ’művelt’ hímeket.* Morogja maga elé, s mivel szavait csak magának szánja, a hangerő is ehhez mért.*
3101. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2012-10-23 14:47:50
Üzenet elküldve: 2012-10-23 14:47:50
Rang: Játékos
IC üzenetek: 6
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 6
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
*Késődélután...
A Nap fénye gyenge és az őszi szél fújdogál Arthenior főterén. Aktrum gyűlöli magának bevallani, de ez az általa kísértetiesnek és kellemetlennek tartott állapot mindég elgondolkodtatja.
Ahogy kilép a város szegény feléből kicsit mintha jobban festene a világ... még ezzel a melankolikus hangulattal is.
Ahogy ellépdel a jelzőtáblák mellett elé tárul a főtér látványa.
Az erőtlen fény végigtáncol a még fényes mellvérten és a pikkely szerű alsó vérten. Aktrum megáll és az eget, a sétálgató embereket valamint a tér össz képét nézi. Egyszerűen félelmetesen megnyugtató.
Külső szemlélő azt mondaná, ez a férfi buggyant. De Aktrum életében először lát ilyet... már mint ilyen őszi délutáni teret amin béke és nyugalom honol. Nem siet el... közelebb megy, kizárva a személyeket körülötte és leül az egyik ház előtti járdapatkára, mint valami útonálló vagy egy koldus, de tekintete csak a teret vizslatja és bár nem vallaná be magának de ez megnyugtatja... már már annyira, hogy el is feledé miért jött...*
A Nap fénye gyenge és az őszi szél fújdogál Arthenior főterén. Aktrum gyűlöli magának bevallani, de ez az általa kísértetiesnek és kellemetlennek tartott állapot mindég elgondolkodtatja.
Ahogy kilép a város szegény feléből kicsit mintha jobban festene a világ... még ezzel a melankolikus hangulattal is.
Ahogy ellépdel a jelzőtáblák mellett elé tárul a főtér látványa.
Az erőtlen fény végigtáncol a még fényes mellvérten és a pikkely szerű alsó vérten. Aktrum megáll és az eget, a sétálgató embereket valamint a tér össz képét nézi. Egyszerűen félelmetesen megnyugtató.
Külső szemlélő azt mondaná, ez a férfi buggyant. De Aktrum életében először lát ilyet... már mint ilyen őszi délutáni teret amin béke és nyugalom honol. Nem siet el... közelebb megy, kizárva a személyeket körülötte és leül az egyik ház előtti járdapatkára, mint valami útonálló vagy egy koldus, de tekintete csak a teret vizslatja és bár nem vallaná be magának de ez megnyugtatja... már már annyira, hogy el is feledé miért jött...*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7361-7380 , 7381-7400 , 7401-7420 , 7421-7440 , 7441-7460 , 7461-7480 , 7481-7500 , 7501-7520 , 7521-7540 , 7541-7560 , 7561-7580 , 7581-7600 , 7601-7620 , 7621-7640 , 7641-7660 , 7661-7680 , 7681-7700 , 7701-7720 , 7721-7740 , 7741-7760 , 7761-7780 , 7781-7800 , 7801-7820 , 7821-7840 , 7841-7860 , 7861-7880 , 7881-7900 , 7901-7920 , 7921-7940 , 7941-7960 , 7961-7980 , 7981-8000 , 8001-8020 , 8021-8040 , 8041-8060 , 8061-8080 , 8081-8100 , 8101-8120 , 8121-8140 , 8141-8160 , 8161-8180 , 8181-8200 , 8201-8220 , 8221-8240 , 8241-8260 , 8261-8280 , 8281-8300 , 8301-8320 , 8321-8340 , 8341-8360 , 8361-8380 , 8381-8400 , 8401-8420 , 8421-8440 , 8441-8460 , 8461-8480 , 8481-8500 , 8501-8520 , 8521-8540 , 8541-8560 , 8561-8580 , 8581-8600 , 8601-8620 , 8621-8640 , 8641-8660 , 8661-8680 , 8681-8700 , 8701-8720 , 8721-8740 , 8741-8760 , 8761-8780 , 8781-8800 , 8801-8820 , 8821-8840 , 8841-8860 , 8861-8880 , 8881-8900 , 8901-8920 , 8921-8940 , 8941-8960 , 8961-8980 , 8981-9000 , 9001-9020 , 9021-9040 , 9041-9060 , 9061-9080 , 9081-9100 , 9101-9120 , 9121-9140 , 9141-9160 , 9161-9180 , 9181-9200 , 9201-9220 , 9221-9240 , 9241-9260 , 9261-9280 , 9281-9300 , 9301-9320 , 9321-9340 , 9341-9360 , 9361-9380 , 9381-9400 , 9401-9420 , 9421-9440 , 9441-9460 , 9461-9480 , 9481-9500 , 9501-9520 , 9521-9540 , 9541-9560 , 9561-9580 , 9581-9600 , 9601-9620 , 9602-9621