* A törp örömmel felel a nőnek, még udvariasan kezet is csókol neki. Semmi jele annak, hogy sértésnek vette volna Amyna válaszát. Ezután pedig őszintén elárulja az okát annak, hogy megszólította őt. Még azt is mondja, hogy bármilyen kérdésére felel az elfnek, csak hogy bebizonyítsa, meg lehet bízni benne. A legvégén pedig a nő csúfolódását is megemlíti, s nevet egyet. Mikor a szél hidege megcsapja őket Amynát kirázza a hideg a törp viszont meg se rezzen. Azonban a férfi valószínűleg látja, hogy fázik az elf, ugyanis a fogadó felé mutatva meghívja őt egy italra. Amynának eközben lecsillapodik, sőt el is múlik a dühe. Már nem néz ellenségesen a vele szemben állóra és nem is áll szándékában tovább sértegetni őt. Nem hiszi, hogy tolvajjal vagy másféle bűnözővel volna dolga.*
- Nos, nem tudom, hogy mit látott, amitől érdekesnek találhat, de nem számít, hiszek magának. Viszont arra kíváncsi volnék, hogy mi dolga van ebben a városban. Netán idevalósi?* Kérdi érdeklődve. Hangsúlya teljesen más, mint amilyen akkor volt mikor először megszólalt. Nem gúnyos, nem sértő, teljesen hétköznapi. Közben azon gondolkozik, elfogadja-e a meghívást. Ha nem találkozott volna a törppel valószínűleg előbb-utóbb akkor is bement volna a fogadóba. Viszont odabent biztosan rengeteg személy van aki szívesen elfogadná a nő társaságát. De ha ezzel a férfival tér be oda senki nem fog odamenni hozzá. Így végül úgy dönt nem fogadja el a meghívást. Azonban azt, hogy hogyan utasítsa el még mindig nem tudja. Szívesen találkozna majd ismét a törppel, ugyanis ő tényleg nagyon érdekes személy.*
- Nagyon sajnálom, de nem fogadhatom el a meghívását, ugyanis a fogadóban vár rám valaki.* Füllenti, noha jól tudja, a férfi bizonyára nem veszi be a hazugságot.* Egy régi ismerősöm, aki itt lakik a városban. Valószínűleg már egy jó ideje rám vár, csak időközben megfeledkeztem róla.* Teszi hozzá, hogy kicsit hihetőbb legyen a történet.* Viszont ha még egy ideig Artheniorban marad akkor szívesen találkoznék még magával. * Mondja mosolyogva, s reméli, hogy a törp nem haragszik meg rá. Közben néha a fogadó felé pillant, azt kívánva bárcsak látná, hogy kik vannak odabent.*