Archívum - Arthenior - Arthenior főtere
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Kedves Kalandozó!
Úgy látszik, betévedtél a könyvtár legeldugottabb termébe. Ahhoz képest, milyen apró ajtó vezetett ide, láthatod, hogy a hely hatalmas. Nagyobb, mint bármely másik terem, nagyobb, mint maga a könyvtár, a templom, és talán nagyobb, mint maga Arthenior. Úgy bizony! Amit magad előtt látsz, az nem más, mint évtizedek hamisítatlan történelme. Háborúk, lázadások, isteni csaták, és minden, amiről eddig csak pletykákból hallottál, most kitárul a szemeid előtt. Persze senkinek nem lenne ideje ezt mind elolvasni, ahhoz még az elfek élete is rövid. Viszont ha valami specifikusat keresel, a könyvtárosok segíthetnek megtalálni. Bánj tisztelettel az itt található tekercsekkel! Ezek nélkül az események nélkül te sem állhatnál ma Lanawin földjén. Ne koszold össze, ne hagyj szamárfület a sarkán, és mindig oda tedd vissza, ahonnan levetted! Ne feledd: talán azt hiszed, biztos talajon állsz, de az csak a tegnapi sár, amely szilárdnak tetteti magát!
A nagyterembe!
Valamelyik kisebb terem:
Kedves Kalandozó!
Úgy látszik, betévedtél a könyvtár legeldugottabb termébe. Ahhoz képest, milyen apró ajtó vezetett ide, láthatod, hogy a hely hatalmas. Nagyobb, mint bármely másik terem, nagyobb, mint maga a könyvtár, a templom, és talán nagyobb, mint maga Arthenior. Úgy bizony! Amit magad előtt látsz, az nem más, mint évtizedek hamisítatlan történelme. Háborúk, lázadások, isteni csaták, és minden, amiről eddig csak pletykákból hallottál, most kitárul a szemeid előtt. Persze senkinek nem lenne ideje ezt mind elolvasni, ahhoz még az elfek élete is rövid. Viszont ha valami specifikusat keresel, a könyvtárosok segíthetnek megtalálni. Bánj tisztelettel az itt található tekercsekkel! Ezek nélkül az események nélkül te sem állhatnál ma Lanawin földjén. Ne koszold össze, ne hagyj szamárfület a sarkán, és mindig oda tedd vissza, ahonnan levetted! Ne feledd: talán azt hiszed, biztos talajon állsz, de az csak a tegnapi sár, amely szilárdnak tetteti magát!
A nagyterembe!
Valamelyik kisebb terem:
<< Előző oldal - Mostani oldal: 95 (1881. - 1900. üzenet)Oldal váltása: - Következő oldal >>
1900. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2011-08-06 02:31:44
Üzenet elküldve: 2011-08-06 02:31:44
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 2
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 2
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
*Meranéll most érkezik Arthenior főterére. Próbál valaki olyat keresni, aki el tudná őt szállásolni, de kevés sikerrel. Úgy dönt hogy iszik egy keveset a szőkőkút vízéből, így odamegy. Gyönyörű haja lebben a szélben. Iszik egy kortyot, majd lepihen egy fa alá. Hosszú volt az útja és elég fárasztó is. Leül a fa alá, leteszi az íját, majd behunyja szemét és már majdnem elalszik, amikor valaki odalép hozzá és megszólítja.*
-Jó napot kívánok,hölgyem! *szól az ismeretlen férfihang.* -Esetleg segíthetnék önnek valamiben? *kérdezi.*
-Jó napot,uram! Én csak lepihentem egy kicsit. Szállást szeretnék hosszútávra. *Válaszolja Meranéll.*
-Esetleg tudok magának segíteni. Jöjjön velem kérem!
Meranéll feláll, felveszi íját és követi az ismeretlen férfit a Pegazus fogadóba.*
A hozzászólást Xierrius (Moderátor) módosította, ekkor: 2011.08.06 11:03:59, a következő indokkal:
Jelek pótlása, múlt idő jelenidőre javítása
-Jó napot kívánok,hölgyem! *szól az ismeretlen férfihang.* -Esetleg segíthetnék önnek valamiben? *kérdezi.*
-Jó napot,uram! Én csak lepihentem egy kicsit. Szállást szeretnék hosszútávra. *Válaszolja Meranéll.*
-Esetleg tudok magának segíteni. Jöjjön velem kérem!
Meranéll feláll, felveszi íját és követi az ismeretlen férfit a Pegazus fogadóba.*
A hozzászólást Xierrius (Moderátor) módosította, ekkor: 2011.08.06 11:03:59, a következő indokkal:
Jelek pótlása, múlt idő jelenidőre javítása
1899. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2011-08-05 23:19:08
Üzenet elküldve: 2011-08-05 23:19:08
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 128
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 128
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Szelíd
*Rína ismét a főtéren találja magát. Már jó néhány órája a városban van, mégis alig látott többet a főtérnél. Ez viszont most cseppet sem zavarja a nőt, hiszen most pontosan ide akart jönni. Szemével azonnal a nagy fát keresi, majd mikor rálel, megindul felé lépteivel. Egyre gyorsabban halad a kavargó sokaságban, mely még mindig hatalmas. A nő minél hamarabb el akarja érni a kellemes árnyékot adó fát, mely alatt alig egy órája, rátalált nyugalmára.
A hely a fa tövénél, ahol nemrégiben ült, üresen várta az arra tartó drow-ot. Gwath vidáman lohol gazdája után, ki már a fa által nyújtott árnyékban hűsöl. A fa alatt egyre többen vannak. Emberek, elfek, törpék és minden egyéb fajtabeli. A tikkasztó meleg, nem csak a sötételf számára kellemetlen. Legszívesebben visszamenne a fogadóba, csakhogy ott most túl nagy a zaj, mi gátolja a gondolkodásban.
Rína a tervek embere. Percek alatt előrukkol egy-egy tervvel, ráadásul bármilyen helyzetben. De ha lehetősége van a nyugalomra, akkor inkább azt választja, a zajongó kocsmák és tömegek helyett. A farkas leheveredik mellé a fa tövében, s csendben figyeli a nőt. Rína erősen koncentrál, hogy minél hamarabb kiötöljön valamit.*
- Azt hiszem, a Szegénynegyed felé indulunk, Gwath! *szól a farkasnak. Egyetlen kecses, könnyed mozdulattal felugrik, majd leporolja magát. Ismét megigazítja öltözékét, ellenőrzi táskáját, majd kedvencével oldalán elindul a Szegénynegyed felé.*
A hely a fa tövénél, ahol nemrégiben ült, üresen várta az arra tartó drow-ot. Gwath vidáman lohol gazdája után, ki már a fa által nyújtott árnyékban hűsöl. A fa alatt egyre többen vannak. Emberek, elfek, törpék és minden egyéb fajtabeli. A tikkasztó meleg, nem csak a sötételf számára kellemetlen. Legszívesebben visszamenne a fogadóba, csakhogy ott most túl nagy a zaj, mi gátolja a gondolkodásban.
Rína a tervek embere. Percek alatt előrukkol egy-egy tervvel, ráadásul bármilyen helyzetben. De ha lehetősége van a nyugalomra, akkor inkább azt választja, a zajongó kocsmák és tömegek helyett. A farkas leheveredik mellé a fa tövében, s csendben figyeli a nőt. Rína erősen koncentrál, hogy minél hamarabb kiötöljön valamit.*
- Azt hiszem, a Szegénynegyed felé indulunk, Gwath! *szól a farkasnak. Egyetlen kecses, könnyed mozdulattal felugrik, majd leporolja magát. Ismét megigazítja öltözékét, ellenőrzi táskáját, majd kedvencével oldalán elindul a Szegénynegyed felé.*
1898. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2011-08-05 22:18:24
Üzenet elküldve: 2011-08-05 22:18:24
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 5
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 5
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Szelíd
//Nimruil Fylraen//
*Még mindig nem érti, hogy miért ragadtatta el magát annyira az elején. Ő, az elővigyázatosság megtestesítője. Nem hiszi, hogy a férfi komoly fenyegetést jelentene, de ez a fajta reakció valószínűleg a vágyat mutatja, mivel már igen régóta nem volt alkalma más fajtársával diskurálni.*
-Én is örülök.
*Mosolyog ismét, de mot már igyekszik figyelni magára. Mérges kissé, mert úgy érzi, mintha játékra éhes kiskutyaként ugrott volna az első ember ölébe, aki hajlandóságot mutat foglalkozni vele.
Úgy látszik, fajtársa is visszalép, így Corelinne egyre inkább helyt ad kezdeti bizalmának. Úgy érzi, hogy a férfi észrevette a háttérben zajló metakommunikációt, és udvariasan adja tudtára, hogy ő nem szeretne kellemetlenséget okozni.*
-Rejtélyes, és izgalmas beszélgetőpartner?Kissé mulattat, hogy ezt gondolod. De ha már ilyen hízelgő szavakkal ajándékozod meg egy nő lelkét, akkor az azt hiszem, bármikor örömmel elfogadja a reggeli ajánlatát.
*Ismét elmosolyodik. Ahogy felnéz a férfira, úgy látja, mintha az kissé fürkészőn tekintene vissza rá. Corelinne-ből tőle igen szokatlan módon feltör egy kacaj.*
-Hát nem fura? Már mind a ketten árgus szemekkel figyeljük a testbeszédet!
*Mintha csak a föld alatt néznék egymást, ahol legtöbbször jelbeszéddel kommunikáltak. Ez a vérben, vagy a szokásban ütött gyökeret? Ki tudná most már megmondani.*
-Lehet egy kérdésem? Miért hagytad el a mi világunkat? Látszólag semmilyen bűnt nem követtél el... Arról árulkodna a testbeszéded.
*Meglepi amit mond, érdeklődve néz egy percig a férfi szemeibe, majd inkább lehámozza magáról a kendőt. Ez eddig roppant hasznosnak mutatkozott, de társalgáshoz gyatra ötlet eltakarni a legbeszédesebb testrészeket, a szemeket.*
-Ez egy... Érdekes kérdés. Igazad van, semmi rosszat nem tettem, inkább... De ez nem éppen rövid történet. Viszont így utólag visszagondolva kicsit mulatságos.
*Furcsa, hogy most már így gondol a múltra, és saját száműzetésére, de már oly rég volt, minek tartogassa a haragot? Olyan sokat változott a jelleme, mindene, felesleges lenne emiatt a dühöt tartogatnia magában.*
-Ha érdekel, elmesélhetem út közben, de mint mondtam, ha dióhéjba sűrítem is, kissé hosszú. Persze cserébe te is mondhatnál ezt-azt.
*Lassan el is indul a Pegazus fogadó felé, persze szigorúan árnyékban-már amennyire ez lehetséges-, és abban a tudatban, hogy a férfi követi. Még mindig felé pillant párszor óvatosan, de már kicsit alábbhagyott a furcsa paranoia-hullám.*
*Még mindig nem érti, hogy miért ragadtatta el magát annyira az elején. Ő, az elővigyázatosság megtestesítője. Nem hiszi, hogy a férfi komoly fenyegetést jelentene, de ez a fajta reakció valószínűleg a vágyat mutatja, mivel már igen régóta nem volt alkalma más fajtársával diskurálni.*
-Én is örülök.
*Mosolyog ismét, de mot már igyekszik figyelni magára. Mérges kissé, mert úgy érzi, mintha játékra éhes kiskutyaként ugrott volna az első ember ölébe, aki hajlandóságot mutat foglalkozni vele.
Úgy látszik, fajtársa is visszalép, így Corelinne egyre inkább helyt ad kezdeti bizalmának. Úgy érzi, hogy a férfi észrevette a háttérben zajló metakommunikációt, és udvariasan adja tudtára, hogy ő nem szeretne kellemetlenséget okozni.*
-Rejtélyes, és izgalmas beszélgetőpartner?Kissé mulattat, hogy ezt gondolod. De ha már ilyen hízelgő szavakkal ajándékozod meg egy nő lelkét, akkor az azt hiszem, bármikor örömmel elfogadja a reggeli ajánlatát.
*Ismét elmosolyodik. Ahogy felnéz a férfira, úgy látja, mintha az kissé fürkészőn tekintene vissza rá. Corelinne-ből tőle igen szokatlan módon feltör egy kacaj.*
-Hát nem fura? Már mind a ketten árgus szemekkel figyeljük a testbeszédet!
*Mintha csak a föld alatt néznék egymást, ahol legtöbbször jelbeszéddel kommunikáltak. Ez a vérben, vagy a szokásban ütött gyökeret? Ki tudná most már megmondani.*
-Lehet egy kérdésem? Miért hagytad el a mi világunkat? Látszólag semmilyen bűnt nem követtél el... Arról árulkodna a testbeszéded.
*Meglepi amit mond, érdeklődve néz egy percig a férfi szemeibe, majd inkább lehámozza magáról a kendőt. Ez eddig roppant hasznosnak mutatkozott, de társalgáshoz gyatra ötlet eltakarni a legbeszédesebb testrészeket, a szemeket.*
-Ez egy... Érdekes kérdés. Igazad van, semmi rosszat nem tettem, inkább... De ez nem éppen rövid történet. Viszont így utólag visszagondolva kicsit mulatságos.
*Furcsa, hogy most már így gondol a múltra, és saját száműzetésére, de már oly rég volt, minek tartogassa a haragot? Olyan sokat változott a jelleme, mindene, felesleges lenne emiatt a dühöt tartogatnia magában.*
-Ha érdekel, elmesélhetem út közben, de mint mondtam, ha dióhéjba sűrítem is, kissé hosszú. Persze cserébe te is mondhatnál ezt-azt.
*Lassan el is indul a Pegazus fogadó felé, persze szigorúan árnyékban-már amennyire ez lehetséges-, és abban a tudatban, hogy a férfi követi. Még mindig felé pillant párszor óvatosan, de már kicsit alábbhagyott a furcsa paranoia-hullám.*
1897. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2011-08-05 20:30:57
Üzenet elküldve: 2011-08-05 20:30:57
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 128
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 128
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Szelíd
*Gwath csendesen lapít gazdája mellett, ki még mindig a fa alatt ül, s a farkast simogatja. Rína nyugalomra lel a fa árnyékában, miközben tiszta fejjel gondolkodik következő lépésén.
"Azt hiszem, ideje enni valamit!" gondolja, majd felkel ülőhelyéről.*
- Mit szólnál, ha ennénk valamit? *kérdezi négylábú társát, ki erre vidáman ugrándozni kezd gazdája körül.* - Akkor ezt megbeszéltük!
*A nő megigazítja öltözékét, azután körülnéz, nem-e talál valahol egy céljának megfelelő helyet. Nem kell sokáig tekingetnie, mert néhány másodperc múlva, megpillantja a 'Pegazus fogadó' feliratot egy öreg táblán.*
- Gyere Gwath! Megtaláltam, a helyet, ahol ehetünk. *mondja, majd elindul a kiszemelt épület felé.
A nap még mindig erősen süt. Rína fejére helyezi csuklyáját, úgy kászálódik át a járókelők sokaságán. Gwath vidáman sétál mellette és néha odabújik a nő lábához.*
- Itt is volnánk. *mondja kedvencének, s benyit a régi kopott ajtón.*
A hozzászólás írója (Rína Seron) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2011.08.05 20:33:41
"Azt hiszem, ideje enni valamit!" gondolja, majd felkel ülőhelyéről.*
- Mit szólnál, ha ennénk valamit? *kérdezi négylábú társát, ki erre vidáman ugrándozni kezd gazdája körül.* - Akkor ezt megbeszéltük!
*A nő megigazítja öltözékét, azután körülnéz, nem-e talál valahol egy céljának megfelelő helyet. Nem kell sokáig tekingetnie, mert néhány másodperc múlva, megpillantja a 'Pegazus fogadó' feliratot egy öreg táblán.*
- Gyere Gwath! Megtaláltam, a helyet, ahol ehetünk. *mondja, majd elindul a kiszemelt épület felé.
A nap még mindig erősen süt. Rína fejére helyezi csuklyáját, úgy kászálódik át a járókelők sokaságán. Gwath vidáman sétál mellette és néha odabújik a nő lábához.*
- Itt is volnánk. *mondja kedvencének, s benyit a régi kopott ajtón.*
A hozzászólás írója (Rína Seron) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2011.08.05 20:33:41
1896. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2011-08-05 19:06:23
Üzenet elküldve: 2011-08-05 19:06:23
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 5
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 5
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
// Corelinne Meerogh //
*Corelinne visszalépő technikája arra sarkalta, hogy most, és a jövőben is lassítson tempóján. Meg kell tanulnia a megfelelő szavakat és jelbeszédet egy idegennel szemben, még akkor is, ha az éppen egy saját fajába tartozó. "Elsiettem volna?" *Visszalép, de mosolya semmit sem veszt erejéből. Örül, hogy a nő kezdeti bizalommal ajándékozta meg, bár, volt valami furcsa a hangjában, amit Nimruil legjobban a sietséghez és meglepettséghez tudott volna hasonlítani.*
- Nagyon örülök, hogy utamat szerencse övezte és találkozhattunk!
*Miközben hallgatja Corelinne-t, tovább 'keresi' a választ a nő hangjában és testbeszédében, de csak a már korábban felismert jelzőket találja, így inkább ő is visszalép a fal mellé és megpróbálja elterelni a témát a megkötöttségektől.*
- Én is azért érkeztem Arthenior-ba, hogy egy kis kezdőtőkéhez jussak további kalandjaim lebonyolításához, de egy közös reggeli nem fogja leterhelni a pénztárcámat, pláne, ha a beszélgetőpartnerem rejtélyes és izgalmas.
*Ezzel letudva a nélkülözés témakörét, elgondolkodik azon, hogy megéri-e ezeket a kacifántos szavakat használnia egy egyszerű társalgás során. Rövid töprengés után, ami Corelinne előtt újra csak pár másodpercnek tűnik, arra a következtetésre jut, hogy igen, és a jövőben metafizikai kifejezéseket is fog tanulni. Mielőtt elindulna a Pegazus fogadó cégére felé, megpróbálja átfúrni tekintet a sötét szöveten.*
- Lehet egy kérdésem? Miért hagytad el a mi világunkat? Látszólag semmilyen bűnt nem követtél el... Arról árulkodna a testbeszéded.
*Corelinne visszalépő technikája arra sarkalta, hogy most, és a jövőben is lassítson tempóján. Meg kell tanulnia a megfelelő szavakat és jelbeszédet egy idegennel szemben, még akkor is, ha az éppen egy saját fajába tartozó. "Elsiettem volna?" *Visszalép, de mosolya semmit sem veszt erejéből. Örül, hogy a nő kezdeti bizalommal ajándékozta meg, bár, volt valami furcsa a hangjában, amit Nimruil legjobban a sietséghez és meglepettséghez tudott volna hasonlítani.*
- Nagyon örülök, hogy utamat szerencse övezte és találkozhattunk!
*Miközben hallgatja Corelinne-t, tovább 'keresi' a választ a nő hangjában és testbeszédében, de csak a már korábban felismert jelzőket találja, így inkább ő is visszalép a fal mellé és megpróbálja elterelni a témát a megkötöttségektől.*
- Én is azért érkeztem Arthenior-ba, hogy egy kis kezdőtőkéhez jussak további kalandjaim lebonyolításához, de egy közös reggeli nem fogja leterhelni a pénztárcámat, pláne, ha a beszélgetőpartnerem rejtélyes és izgalmas.
*Ezzel letudva a nélkülözés témakörét, elgondolkodik azon, hogy megéri-e ezeket a kacifántos szavakat használnia egy egyszerű társalgás során. Rövid töprengés után, ami Corelinne előtt újra csak pár másodpercnek tűnik, arra a következtetésre jut, hogy igen, és a jövőben metafizikai kifejezéseket is fog tanulni. Mielőtt elindulna a Pegazus fogadó cégére felé, megpróbálja átfúrni tekintet a sötét szöveten.*
- Lehet egy kérdésem? Miért hagytad el a mi világunkat? Látszólag semmilyen bűnt nem követtél el... Arról árulkodna a testbeszéded.
1895. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2011-08-05 17:03:49
Üzenet elküldve: 2011-08-05 17:03:49
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 128
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 128
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Szelíd
*Toron még dobbant egyet patájával búcsúzóul, majd gondozója után sétál.
Rína újra a főtéren ácsorog, lábánál Gwath ücsörög, s gazdáját figyeli. A farkas lihegve hallgatja, ahogy a víz folyamatosan csobog az elvarázsolt kútban.*
- Mire vársz? Menj és igyál! *biztatja kedvencét. A farkas farkát csóválva tekint a nőre, s fejét forgatja.*
- Menj már! Én behúzódok annak a nagy fának az árnyékába. Gyere oda, ha végeztél! *mondja a négylábúnak, ki ezek után örömmel ront neki a friss víznek.
A tömeg egyre nagyobb. Nehéz átvergődni rajta, de nem lehetetlen. A nagy fa alatt, néhány sötét ruhás egyén társalog, de ez nem zavarja a nőt. Behúzódik a fa alá, s leveszi csuklyáját. Aranyszín haja lágyan omlik vállára. Megigazítja köpenyét, majd leül a fa tövébe.
Körülnéz, s látja, hogy a másik két személy, kik a fa alatt társalognak, az ő fajához tartoznak.
"Úgy tűnik, elég színes társaság gyűlt össze ebben a városban." gondolja, mikor tovább pásztázza a hatalmas rohanó tömeget.
Hűséges ordasa visszatér, miután felfrissítette kiszáradt torkát, s lekuporodik Rína mellé.*
- Úgy látom, megtaláltál. *mondja az állatnak, miközben simogatni kezdi szürke fejét.*
Rína újra a főtéren ácsorog, lábánál Gwath ücsörög, s gazdáját figyeli. A farkas lihegve hallgatja, ahogy a víz folyamatosan csobog az elvarázsolt kútban.*
- Mire vársz? Menj és igyál! *biztatja kedvencét. A farkas farkát csóválva tekint a nőre, s fejét forgatja.*
- Menj már! Én behúzódok annak a nagy fának az árnyékába. Gyere oda, ha végeztél! *mondja a négylábúnak, ki ezek után örömmel ront neki a friss víznek.
A tömeg egyre nagyobb. Nehéz átvergődni rajta, de nem lehetetlen. A nagy fa alatt, néhány sötét ruhás egyén társalog, de ez nem zavarja a nőt. Behúzódik a fa alá, s leveszi csuklyáját. Aranyszín haja lágyan omlik vállára. Megigazítja köpenyét, majd leül a fa tövébe.
Körülnéz, s látja, hogy a másik két személy, kik a fa alatt társalognak, az ő fajához tartoznak.
"Úgy tűnik, elég színes társaság gyűlt össze ebben a városban." gondolja, mikor tovább pásztázza a hatalmas rohanó tömeget.
Hűséges ordasa visszatér, miután felfrissítette kiszáradt torkát, s lekuporodik Rína mellé.*
- Úgy látom, megtaláltál. *mondja az állatnak, miközben simogatni kezdi szürke fejét.*
1894. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2011-08-05 15:17:58
Üzenet elküldve: 2011-08-05 15:17:58
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 128
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 128
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Szelíd
*Rína mögött hosszú út áll. A nő a főtérre érve leszáll éjfekete lováról. Elindulása után szerezte a lovat, s a Toron nevet adta neki. Útján sok kalandban volt része, s egy négylábú útitársra is szert tett. A szürke farkas Gwath, az erdőben támadta meg a vándort, ki elfogta, s megszelídítette a fenevadat.
Lovát kantárjánál fogva vezeti a tér közepén lévő szökőkúthoz.
A nap magasan ragyog az égen, nem zavarva a drow-ot. A nő sokszor utazott már a felszínen, s hozzászokott az erős fényhez. Ennek ellenére mindig csuklyás köpenyében járja az utakat, eltakarva oldalán lógó fegyvereit és sötét bőrét.
Csuklyája alól néhány városőrt pillant meg, kik rendezett csoportban járják a környéket.*
- Jó napot uraim! *szólítja meg őket.*
- Üdvözletem hölgyem! *üdvözli a nőt, a csoport rangidős vezetője.* - Segíthetek valamiben?
- Meg tudná mondani, hogy merre találok egy istállót? A lovam hosszú utat tett meg velem hátán. Pihenésre van szüksége. *mondja az egyenruhás férfinak.
A férfi készségesen útmutatást ad, majd elbúcsúzik a nőtől.
Rína megérinti lova sörényét, ki erre nyugodt léptekkel elindul utána. Csak a tömegen kell átvergődniük, s már látja is az istállót.
Gwath és Torra mellette haladnak, s közben a nap erősen süt a városra.*
Lovát kantárjánál fogva vezeti a tér közepén lévő szökőkúthoz.
A nap magasan ragyog az égen, nem zavarva a drow-ot. A nő sokszor utazott már a felszínen, s hozzászokott az erős fényhez. Ennek ellenére mindig csuklyás köpenyében járja az utakat, eltakarva oldalán lógó fegyvereit és sötét bőrét.
Csuklyája alól néhány városőrt pillant meg, kik rendezett csoportban járják a környéket.*
- Jó napot uraim! *szólítja meg őket.*
- Üdvözletem hölgyem! *üdvözli a nőt, a csoport rangidős vezetője.* - Segíthetek valamiben?
- Meg tudná mondani, hogy merre találok egy istállót? A lovam hosszú utat tett meg velem hátán. Pihenésre van szüksége. *mondja az egyenruhás férfinak.
A férfi készségesen útmutatást ad, majd elbúcsúzik a nőtől.
Rína megérinti lova sörényét, ki erre nyugodt léptekkel elindul utána. Csak a tömegen kell átvergődniük, s már látja is az istállót.
Gwath és Torra mellette haladnak, s közben a nap erősen süt a városra.*
1893. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2011-08-05 15:16:12
Üzenet elküldve: 2011-08-05 15:16:12
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 5
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 5
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Szelíd
//Nimruil Fylraen//
-Minden jobb, mint falat vonni magunk köré és messziről figyelni az emberek 'játékát'.
*Mosolyogva bólint. Ez a 'játék' talán a legszórakoztatóbb. Főként azért, mert Lanawin világában talán az ember faja a legérdekesebb. Mindegyik fajnak vannak különböző jellemzői, de az emberi nem bármely tagja a lehető legszélsőségesebb lehet a jellemvonások széles spektrumán.*
-Nincs rá szükség?
*Kicsit szomorúan veszi tudomásul a hatalmas találmány leminősítését, de azért még mindig nem hajlandó levenni.*
-Én még azért próbálkozom ezzel... Eddig bevált.
*Azonban a férfi láthatólag nem ért vele egyet a társadalmi kérdést illetően, és ennek hangot is ad. Corelinne szomorúan tapasztalja, hogy társa mennyire csalódott saját fajában, de nem meri feszegetni a témát, még nem. És különben is... Ha ő el akarja mondani, elmondja kérdezés nélkül is, ha nem, nem. Nem kell kíváncsiskodni.
Nimuril kis csend után láthatólag jobb kedélyállapotban emeli fel a fejét.*
-Ami azt illeti, három, folyamatos hajtással teli nap áll mögöttem és szeretnék végre nyugodtan megreggelizni. Örülnék, ha velem tartanál!
*A lány gyomra kicsit összeugrik. Most mi legyen?*
-Ami... Ami azt illeti, épp munkát jöttem keresni, mert gyakorlatilag alig van pénzem. Így azt hiszem, reggeli címén egyelőre csak korlátozottan tudok bármire vállalkozni.
*Így szabadkozik, kicsit kínosnak érzi a helyzetet. Amúgy sem mondja el senkinek, hogy mivel szerzi a betevő falatját, nem azért, mert szégyelli, hanem mert nem szeretne hamar rács mögé vonulni, vagy akár egy-egy végtagot elveszteni. De most kifejezetten szégyelli a foglalkozását-amit egyébként nagyon szeret-, érthetetlen módon szeretne pozitívabb színben feltűnni a férfi előtt.*
- A nevem Nimruil Fylraen.
*A drow csak egy lépést tett Corelinne felé, de ő válaszként szinte azonnal hátrahúzódik kicsit. Lehet, hogy túl elővigyázatlan lett volna? Butaság volt így megbízni rögtön valakiben, csak azért, mert a fajtársa. Lehet, hogy ez is egy csapda?*
~Vagy lehet, hogy rádragadt a paranoia is, Corelinne, az utóbbi időben...~
-Az én nevem... Corel Myleth...
*Kicsit tétovázva jelenti ki, hiszen rögtönzés terén sosem volt a legjobb, ez is csak úgy jött létre, hogy az eredetit kifacsarta kissé. De ez a név megteszi, habár érthetetlen, hogy miért eszmélt fel ilyen későn.
Azért nem valószínű, hogy nagyon bizalmatlan lesz a továbbiakban, ezt a helyzetet is csak kényszerűségből erőltette magára, no meg azért, mert mérges volt magára elővigyázatlansága miatt.*
-Minden jobb, mint falat vonni magunk köré és messziről figyelni az emberek 'játékát'.
*Mosolyogva bólint. Ez a 'játék' talán a legszórakoztatóbb. Főként azért, mert Lanawin világában talán az ember faja a legérdekesebb. Mindegyik fajnak vannak különböző jellemzői, de az emberi nem bármely tagja a lehető legszélsőségesebb lehet a jellemvonások széles spektrumán.*
-Nincs rá szükség?
*Kicsit szomorúan veszi tudomásul a hatalmas találmány leminősítését, de azért még mindig nem hajlandó levenni.*
-Én még azért próbálkozom ezzel... Eddig bevált.
*Azonban a férfi láthatólag nem ért vele egyet a társadalmi kérdést illetően, és ennek hangot is ad. Corelinne szomorúan tapasztalja, hogy társa mennyire csalódott saját fajában, de nem meri feszegetni a témát, még nem. És különben is... Ha ő el akarja mondani, elmondja kérdezés nélkül is, ha nem, nem. Nem kell kíváncsiskodni.
Nimuril kis csend után láthatólag jobb kedélyállapotban emeli fel a fejét.*
-Ami azt illeti, három, folyamatos hajtással teli nap áll mögöttem és szeretnék végre nyugodtan megreggelizni. Örülnék, ha velem tartanál!
*A lány gyomra kicsit összeugrik. Most mi legyen?*
-Ami... Ami azt illeti, épp munkát jöttem keresni, mert gyakorlatilag alig van pénzem. Így azt hiszem, reggeli címén egyelőre csak korlátozottan tudok bármire vállalkozni.
*Így szabadkozik, kicsit kínosnak érzi a helyzetet. Amúgy sem mondja el senkinek, hogy mivel szerzi a betevő falatját, nem azért, mert szégyelli, hanem mert nem szeretne hamar rács mögé vonulni, vagy akár egy-egy végtagot elveszteni. De most kifejezetten szégyelli a foglalkozását-amit egyébként nagyon szeret-, érthetetlen módon szeretne pozitívabb színben feltűnni a férfi előtt.*
- A nevem Nimruil Fylraen.
*A drow csak egy lépést tett Corelinne felé, de ő válaszként szinte azonnal hátrahúzódik kicsit. Lehet, hogy túl elővigyázatlan lett volna? Butaság volt így megbízni rögtön valakiben, csak azért, mert a fajtársa. Lehet, hogy ez is egy csapda?*
~Vagy lehet, hogy rádragadt a paranoia is, Corelinne, az utóbbi időben...~
-Az én nevem... Corel Myleth...
*Kicsit tétovázva jelenti ki, hiszen rögtönzés terén sosem volt a legjobb, ez is csak úgy jött létre, hogy az eredetit kifacsarta kissé. De ez a név megteszi, habár érthetetlen, hogy miért eszmélt fel ilyen későn.
Azért nem valószínű, hogy nagyon bizalmatlan lesz a továbbiakban, ezt a helyzetet is csak kényszerűségből erőltette magára, no meg azért, mert mérges volt magára elővigyázatlansága miatt.*
1892. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2011-08-05 14:52:26
Üzenet elküldve: 2011-08-05 14:52:26
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 5
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 5
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
// Corelinne Meerogh //
*A nő jobban reagált, mint ahogy a fiatal drow várta. A mélység világában káosz uralkodhat, ha hozzá hasonlóan más is Arthenior-ban keresi a megélhetést, egy számára ismeretlen és új világban.*
- Minden jobb, mint falat vonni magunk köré és messziről figyelni az emberek 'játékát'.
*A napsugarak végül a mágikus szökőkutat is elérik. Az elvált vízcseppek ezüstösen csillannak meg a fényben - a természet csodái... Felvont szemöldökkel figyeli beszélgető partnerét, amint az egy fekete kendőt köt szeme elé. A hosszú évek alatt, amit az emberek világában töltött, ő sem tudta teljesen megszokni a napot, de ha nincs más választása, bátran kilép a fényre. Visszafogott mosollyal az arcán próbál szemkontaktust kezdeményezni a nővel.*
- Ez egy olyan segítség, amire nincs semmi szükséged. Mikor gyermekként először jártam a felszínen, úgy éreztem, mintha több ezer tűt szúrtak volna egyszerre a szemembe, de egy idő után a fájdalom már nem olyan elviselhetetlen, mint először.
*Saját mélyvörös íriszére mutat és elmosolyodik. Nem tudja, hogy a nő mióta él az emberek világában, de reméli, hogy ezzel hasznos tanácsot adott neki. A 'fertő' jelzőt hallva 'visszahúzódik', nekidől az egyik közeli falnak és összekulcsolja karjait. Mélyet sóhajt, melyben minden, a múlttal kapcsolatos fájdalom benne van.*
- Ahonnan jöttem... jöttünk, ott is a fertő és métely uralkodik, csak nem vetted észre; miattuk kellett eljönnünk onnan. Igazad van, itt minden fény és forróság, de itt nem akartak ok nélkül megölni. Több szeretetet kaptam itt, mint ott 'lent'.
*Az utolsó mondatot lehajtott fejjel fejezi be, ezzel jelezve, hogy nem kíván többet a témával kapcsolatban megosztani a nővel. Tíz hosszú másodperc után felemeli fejét és érezhetően közvetettebb hangon megszólal.*
- Ami azt illeti, három, folyamatos hajtással teli nap áll mögöttem és szeretnék végre nyugodtan megreggelizni. Örülnék, ha velem tartanál!
*Ellöki magát a faltól és megkockáztat egy lépést fajtársa irányába.*
- A nevem Nimruil Fylraen.
A hozzászólást Xierrius (Moderátor) módosította, ekkor: 2011.08.05 22:24:52, a következő indokkal:
Kérésre
*A nő jobban reagált, mint ahogy a fiatal drow várta. A mélység világában káosz uralkodhat, ha hozzá hasonlóan más is Arthenior-ban keresi a megélhetést, egy számára ismeretlen és új világban.*
- Minden jobb, mint falat vonni magunk köré és messziről figyelni az emberek 'játékát'.
*A napsugarak végül a mágikus szökőkutat is elérik. Az elvált vízcseppek ezüstösen csillannak meg a fényben - a természet csodái... Felvont szemöldökkel figyeli beszélgető partnerét, amint az egy fekete kendőt köt szeme elé. A hosszú évek alatt, amit az emberek világában töltött, ő sem tudta teljesen megszokni a napot, de ha nincs más választása, bátran kilép a fényre. Visszafogott mosollyal az arcán próbál szemkontaktust kezdeményezni a nővel.*
- Ez egy olyan segítség, amire nincs semmi szükséged. Mikor gyermekként először jártam a felszínen, úgy éreztem, mintha több ezer tűt szúrtak volna egyszerre a szemembe, de egy idő után a fájdalom már nem olyan elviselhetetlen, mint először.
*Saját mélyvörös íriszére mutat és elmosolyodik. Nem tudja, hogy a nő mióta él az emberek világában, de reméli, hogy ezzel hasznos tanácsot adott neki. A 'fertő' jelzőt hallva 'visszahúzódik', nekidől az egyik közeli falnak és összekulcsolja karjait. Mélyet sóhajt, melyben minden, a múlttal kapcsolatos fájdalom benne van.*
- Ahonnan jöttem... jöttünk, ott is a fertő és métely uralkodik, csak nem vetted észre; miattuk kellett eljönnünk onnan. Igazad van, itt minden fény és forróság, de itt nem akartak ok nélkül megölni. Több szeretetet kaptam itt, mint ott 'lent'.
*Az utolsó mondatot lehajtott fejjel fejezi be, ezzel jelezve, hogy nem kíván többet a témával kapcsolatban megosztani a nővel. Tíz hosszú másodperc után felemeli fejét és érezhetően közvetettebb hangon megszólal.*
- Ami azt illeti, három, folyamatos hajtással teli nap áll mögöttem és szeretnék végre nyugodtan megreggelizni. Örülnék, ha velem tartanál!
*Ellöki magát a faltól és megkockáztat egy lépést fajtársa irányába.*
- A nevem Nimruil Fylraen.
A hozzászólást Xierrius (Moderátor) módosította, ekkor: 2011.08.05 22:24:52, a következő indokkal:
Kérésre
1891. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2011-08-05 12:49:59
Üzenet elküldve: 2011-08-05 12:49:59
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 111
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 111
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Szelíd
*Végre megérkezik. Már azt hitte soha nem ér ide. Leszáll és megitatja szegény állatot a vízből. Maga is iszik pár kortyot és fanyar mosollyal nézi, amint Árny belegázol a vízbe. A fekete bunda az állat testéhez tapad, majd megrázza magát, vízzel hintve be a sötételf száradt vértől mocskos köpenyét.*
- Gyere barátom keressünk valami biztos helyet. *mondja, majd a lovát vezetve megindul a Pegazus fogadó felé.*
- Gyere barátom keressünk valami biztos helyet. *mondja, majd a lovát vezetve megindul a Pegazus fogadó felé.*
1890. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2011-08-04 23:10:35
Üzenet elküldve: 2011-08-04 23:10:35
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 5
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 5
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Szelíd
//Nimruil Fylraen//
- Ne haragudj, de úgy látom te is segítségre szorulsz ebben a tűző napfényben és embercsordában.
*Halk férfihangra kapja fel a fejét. Ez a hangerő csak drow-tól származhat. Elmosolyodik.*
-És úgy gondolod, hogy ezt a segítséget te tudod nyújtani?
*Ritka, hogy fajtársra leljen egy ilyen tömegben, és ez okozza a hirtelen jókedvet. Egyéb esetben igen hamar megszabadulna a hozzá szóló alaktól. És nem utolsó sorban ezen még jelentős mértékben toldana a napfény is.
Hirtelen eszébe jut, hogy hová tette a kendőt. Előkapja az egyik zsebből, és rögtön fel is köti, hiszen a nap egyre erősebben támad.*
-Látod? Itt az én segítségem.
*Még mindig mosolyogva a szemét fedő alkalmatosságra bök. Így talán nem lát olyan tökéletesen, hogy ha netán fajtársa jelbeszédet alkalmazna értse is, de a városban való közlekedésre ez tökéletesen megfelel.*
-Egyébiránt pedig... Mit keres egy hozzám hasonló mélyföldi itt, ahol minden csak fény, forróság és fertő?
*Vállveregetés járna ehhez az tripla alliterációhoz, és Corelinne büszke is magára, mert szerinte ez a három F tökéletesen jellemzi az egész humán társadalmat. Mind kapzsi, és önző. Ezért nem tesz kárt senkiben azzal, ha embert lop meg.
Apropó, lopás. Most hogy kivitelezze a csúfos anyagiak beszerzését, hogy itt egy fajtárs itt? Ugyan, hogy nézne ki az, ha most nekiállna a tömeg közt forgolódva halászni... De ezért a-remélhetőleg-üdítő beszélgetésért, egye fene, még a reggelijét is odaáldozza.*
- Ne haragudj, de úgy látom te is segítségre szorulsz ebben a tűző napfényben és embercsordában.
*Halk férfihangra kapja fel a fejét. Ez a hangerő csak drow-tól származhat. Elmosolyodik.*
-És úgy gondolod, hogy ezt a segítséget te tudod nyújtani?
*Ritka, hogy fajtársra leljen egy ilyen tömegben, és ez okozza a hirtelen jókedvet. Egyéb esetben igen hamar megszabadulna a hozzá szóló alaktól. És nem utolsó sorban ezen még jelentős mértékben toldana a napfény is.
Hirtelen eszébe jut, hogy hová tette a kendőt. Előkapja az egyik zsebből, és rögtön fel is köti, hiszen a nap egyre erősebben támad.*
-Látod? Itt az én segítségem.
*Még mindig mosolyogva a szemét fedő alkalmatosságra bök. Így talán nem lát olyan tökéletesen, hogy ha netán fajtársa jelbeszédet alkalmazna értse is, de a városban való közlekedésre ez tökéletesen megfelel.*
-Egyébiránt pedig... Mit keres egy hozzám hasonló mélyföldi itt, ahol minden csak fény, forróság és fertő?
*Vállveregetés járna ehhez az tripla alliterációhoz, és Corelinne büszke is magára, mert szerinte ez a három F tökéletesen jellemzi az egész humán társadalmat. Mind kapzsi, és önző. Ezért nem tesz kárt senkiben azzal, ha embert lop meg.
Apropó, lopás. Most hogy kivitelezze a csúfos anyagiak beszerzését, hogy itt egy fajtárs itt? Ugyan, hogy nézne ki az, ha most nekiállna a tömeg közt forgolódva halászni... De ezért a-remélhetőleg-üdítő beszélgetésért, egye fene, még a reggelijét is odaáldozza.*
1889. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2011-08-04 01:27:11
Üzenet elküldve: 2011-08-04 01:27:11
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 5
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 5
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
// Corelinne Meerogh //
*A kristálytiszta víz üdítő hatással volt a fiatal drow szervezetére, a kulacsok feltöltése után pedig elsődleges feladatának tekinti, hogy szálláshelyet találjon a nyüzsgő Arthenior-ban. Szerencsére Anyja minden 'vagyonát' fiára hagyta, ami száz arany képében nem egy életbiztosítás, de ezzel a pénzzel a drow most mégis elindulhat a fejlődés útján, amit csakis a számára legfontosabb személynek köszönhet.
A nap elhagyta a horizontot, reggeli, fáradt sugarait Arthenior városára vetíti, természetes ébresztőóraként funkcionálva a dolgozó polgárok számára. Mióta az emberek világában él, Nimruil minden napját a napfelkeltével kezdte, a kietlen sivatagban minden reggel gyönyörködhetett a látványban és ez megalapozta jókedvét. Most elgondolkodik azon, hogy mióta úton van, egyszer sem vette figyelembe az élet apró örömeit, ezzel megfosztva önmagát a boldogságtól. Talán itt lenne az ideje megnyílni valaki előtt, ami nem olyan egyszerű, mint amilyennek látszik... Talán...
A mágikus szökőkútból kimért vízzel teli kulacsokat az övére tűzi és végigvetíti tekintetét a főtéren. Hirtelen összehúzza szemöldökeit, mikor egyik fajtársát látja kikörvonalazódni a haladó tömegből. Ahogy hősünk, úgy a nő se bírja az erősödő napfényt, így mindketten árnyékos, jelen esetben közös helyre húzódnak. Érzelemmentes arccal közelíti meg az éppen köpenyében kotorászó nőt és mély hangján megszólal.*
- Ne haragudj, de úgy látom te is segítségre szorulsz ebben a tűző napfényben és embercsordában.
*Nem tartja valószínűnek, hogy a nő támadó szándékkal fog fellépni vele szemben, de minden esetre mélyvörös tekintetével folyamatosan fürkészi fajtársának mozdulatait.*
*A kristálytiszta víz üdítő hatással volt a fiatal drow szervezetére, a kulacsok feltöltése után pedig elsődleges feladatának tekinti, hogy szálláshelyet találjon a nyüzsgő Arthenior-ban. Szerencsére Anyja minden 'vagyonát' fiára hagyta, ami száz arany képében nem egy életbiztosítás, de ezzel a pénzzel a drow most mégis elindulhat a fejlődés útján, amit csakis a számára legfontosabb személynek köszönhet.
A nap elhagyta a horizontot, reggeli, fáradt sugarait Arthenior városára vetíti, természetes ébresztőóraként funkcionálva a dolgozó polgárok számára. Mióta az emberek világában él, Nimruil minden napját a napfelkeltével kezdte, a kietlen sivatagban minden reggel gyönyörködhetett a látványban és ez megalapozta jókedvét. Most elgondolkodik azon, hogy mióta úton van, egyszer sem vette figyelembe az élet apró örömeit, ezzel megfosztva önmagát a boldogságtól. Talán itt lenne az ideje megnyílni valaki előtt, ami nem olyan egyszerű, mint amilyennek látszik... Talán...
A mágikus szökőkútból kimért vízzel teli kulacsokat az övére tűzi és végigvetíti tekintetét a főtéren. Hirtelen összehúzza szemöldökeit, mikor egyik fajtársát látja kikörvonalazódni a haladó tömegből. Ahogy hősünk, úgy a nő se bírja az erősödő napfényt, így mindketten árnyékos, jelen esetben közös helyre húzódnak. Érzelemmentes arccal közelíti meg az éppen köpenyében kotorászó nőt és mély hangján megszólal.*
- Ne haragudj, de úgy látom te is segítségre szorulsz ebben a tűző napfényben és embercsordában.
*Nem tartja valószínűnek, hogy a nő támadó szándékkal fog fellépni vele szemben, de minden esetre mélyvörös tekintetével folyamatosan fürkészi fajtársának mozdulatait.*
1888. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2011-08-03 19:42:29
Üzenet elküldve: 2011-08-03 19:42:29
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 19
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 19
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
*"Taryne már megint, mibe keveredtél?" kérdezi magában, mikor meglátja a fogadós tekintetében bujkáló félelmet. Lassadar a fogadóból való távozáskor, illedelmesen maga elé engedi a lányt, majd utána megy a főtérre.
A nap magasan fent ragyog az égen. A levegő egyre melegebb odakint. A szökőkútban csorog a friss, tiszta víz.
A férfi erősen gondolkozik azon, hogy vajon ki lehet ez a Patkány báró. A fogadós látszólag tart a nemes hatalmától, s ez felettébb érdekli a férfit. Gondolatmenetét akkor sem szakítja félbe, mikor kis csoportjuk átlép a Szegénynegyed határán.*
A nap magasan fent ragyog az égen. A levegő egyre melegebb odakint. A szökőkútban csorog a friss, tiszta víz.
A férfi erősen gondolkozik azon, hogy vajon ki lehet ez a Patkány báró. A fogadós látszólag tart a nemes hatalmától, s ez felettébb érdekli a férfit. Gondolatmenetét akkor sem szakítja félbe, mikor kis csoportjuk átlép a Szegénynegyed határán.*
1887. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2011-08-03 16:17:31
Üzenet elküldve: 2011-08-03 16:17:31
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 17
OOC üzenetek: 22
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 17
OOC üzenetek: 22
Játékstílus: Szelíd
//Hadrius Neathorn figyelmébe//
*Könnyed célirányos bandukolásodat egy lovas futár zökkenti ki. Hangos kiáltással üvölti nevedet, mikor már a látóhatárában ás hallótávolságában vagy.*
- Neathorn Úrfi! Neathorn Úrfi! Várjon, kérem!
*Mintha lova és lovasa együtt élne és létezne, úgy kifulladva és zihálva beszél, mikor megáll melletted, mintha csak ő személyesen futott volna utánad, hátán a loval, és nem fordítva. Először nem érted mit is hord össze az ifjú és vézna suhanc, csak annyit értesz meg a zavaros hadarása közepette, hogy vissza kell menned a családi birtokra, mert valami történt! Vagy történni fog, ha nem mész vissza? De azt már nem igazán tudtad megérteni. Azt meg már végképp nem, hogy most atyáddal vagy mestereddel kapcsolatos e.
A fiú szénaszínű, csapzott haja világoskék szemébe omlik, de így is látod, mennyire tág a pupillája és mennyire ijedt a tekintete.
A Neathorn szolgák ruhájának eléggé megkopott és viseltes darabját viseli.*
*Könnyed célirányos bandukolásodat egy lovas futár zökkenti ki. Hangos kiáltással üvölti nevedet, mikor már a látóhatárában ás hallótávolságában vagy.*
- Neathorn Úrfi! Neathorn Úrfi! Várjon, kérem!
*Mintha lova és lovasa együtt élne és létezne, úgy kifulladva és zihálva beszél, mikor megáll melletted, mintha csak ő személyesen futott volna utánad, hátán a loval, és nem fordítva. Először nem érted mit is hord össze az ifjú és vézna suhanc, csak annyit értesz meg a zavaros hadarása közepette, hogy vissza kell menned a családi birtokra, mert valami történt! Vagy történni fog, ha nem mész vissza? De azt már nem igazán tudtad megérteni. Azt meg már végképp nem, hogy most atyáddal vagy mestereddel kapcsolatos e.
A fiú szénaszínű, csapzott haja világoskék szemébe omlik, de így is látod, mennyire tág a pupillája és mennyire ijedt a tekintete.
A Neathorn szolgák ruhájának eléggé megkopott és viseltes darabját viseli.*
1886. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2011-08-03 00:12:41
Üzenet elküldve: 2011-08-03 00:12:41
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 5
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 5
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
*Az erőteljesen tűző nap kegyetlenül 'ostorozza' a fiatal drow-t, aki a megannyi évi száműzetés után sem tudott hozzászokni a karavánpihenők közötti kietlen tájak klímájához. Az első oázisban feltöltött három kulacsból már csak egy van tele és azt is be kell osztania a félnapos útra Arthenior főkapujáig; ha nem kap addig napszúrást és össze nem esik. Ebben az erőt próbáló helyzetben még a halál legvisszataszítóbb formáját is jobbnak tartotta a sivatag mindent elnyelő koporsójánál.
A kemény munka és erős lélekjelenlét végül meghozza eredményét. A sivatagi övezetet elhagyva még másfél óra gyors sétára van szüksége ahhoz, hogy felfedezze az egyik Arthenior-ba tartó kereskedőutat, amin - Nimruil legnagyobb szerencséjére - pont egy kereskedőkocsi halad végig. Nem ismeri Arthenior-t, de már ilyen messziről is kiszúrja a város - számára gyönyörű látványt nyújtó - tornyait. Esélytelennek tartja, hogy víz nélkül kibírja a gyalogutat, ezért a kereskedőúthoz legközelebb álló fa mögé rejtőzve megvárja, amíg a kereskedőkocsi elhalad mellette, majd árny módjára kiugrik búvóhelye mögül és fürge léptekkel a szekér mögött terem. A kocsi harminc, ismeretlen tartalommal bíró ládával van feltöltve, amik között könnyedén el tud rejtőzni, ezzel megkímélve a vezetőt az esetleges, közös úttal kapcsolatos fennakadásoktól.
Az út hátralevő részén a 'Tigrislovaglás' című könyvet olvassa, amit még második jótevőjük könyvespolcáról halászott le napokkal az indulás előtt, egészen addig, amíg a lovasszekér lassítani nem kezd, ezzel jelezve a drow számára, hogy a további problémák elkerülése végett itt az ideje elhagynia rejtekhelyét. A szekérről leugorva Arthenior, a múlt városának hatalmas, boltíves bejárata előtt találja magát. A főtér felé tartó emberáradatot kikerülve próbál eljutni a számára életet jelentő szökőkúthoz, hogy végre szomját oltsa és feltöltse kiszáradt kulacsait.*
A kemény munka és erős lélekjelenlét végül meghozza eredményét. A sivatagi övezetet elhagyva még másfél óra gyors sétára van szüksége ahhoz, hogy felfedezze az egyik Arthenior-ba tartó kereskedőutat, amin - Nimruil legnagyobb szerencséjére - pont egy kereskedőkocsi halad végig. Nem ismeri Arthenior-t, de már ilyen messziről is kiszúrja a város - számára gyönyörű látványt nyújtó - tornyait. Esélytelennek tartja, hogy víz nélkül kibírja a gyalogutat, ezért a kereskedőúthoz legközelebb álló fa mögé rejtőzve megvárja, amíg a kereskedőkocsi elhalad mellette, majd árny módjára kiugrik búvóhelye mögül és fürge léptekkel a szekér mögött terem. A kocsi harminc, ismeretlen tartalommal bíró ládával van feltöltve, amik között könnyedén el tud rejtőzni, ezzel megkímélve a vezetőt az esetleges, közös úttal kapcsolatos fennakadásoktól.
Az út hátralevő részén a 'Tigrislovaglás' című könyvet olvassa, amit még második jótevőjük könyvespolcáról halászott le napokkal az indulás előtt, egészen addig, amíg a lovasszekér lassítani nem kezd, ezzel jelezve a drow számára, hogy a további problémák elkerülése végett itt az ideje elhagynia rejtekhelyét. A szekérről leugorva Arthenior, a múlt városának hatalmas, boltíves bejárata előtt találja magát. A főtér felé tartó emberáradatot kikerülve próbál eljutni a számára életet jelentő szökőkúthoz, hogy végre szomját oltsa és feltöltse kiszáradt kulacsait.*
1885. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2011-08-02 20:38:14
Üzenet elküldve: 2011-08-02 20:38:14
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 5
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 5
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Szelíd
*Arthenior tárt kapukkal vár. Legalábbis ezt gondolná az ember.
Corelinne sokadszorra lépi át a főtér küszöbét, és rögtön tervezni kezd.
Az élet, mint mindig, megállíthatatlanul folyik a maga medrében. Ezzel csak az az egy probléma, hogy amint az idő is telik, a pénz fogy, és ha valaki éhes, azért... Azért meg kell dolgozni. Hogy kinek mi a munka, az már relatív.
Corelinne természetesen keményen megdolgozik a betevő falatjáért, annak, akit ezért egy kicsit megkopaszt, ez nem fájhat. Mert ugye, minél dagadtabb egy erszény...
Ezt az egész hivatásos monológot egyetlen dolog árnyékolja be. Az, méghozzá, hogy a nap nemsokára teljes pompájában fog az égen ragyogni, a drow-ok legnagyobb keserűségére. De még nem, még van egy kis idő, még épp hogy pirkad, de Corelinne így is kínlódva húzkodja jókora köpenyét mennél jobban az arcába, miközben megpróbálja előkotorni laza szövésű fekete kendőjét. Ez-tudniillik-igen hasznos kis darab, a sötételf lány rengeteg előnyét felfedezte már. Mivel az anyag nem vastag, úgy-ahogy át tud látni rajta, így a fény nem okoz gondot. Emellett azzal a tulajdonsággal is kecsektet, hogy egyes jótét lelkek vaknak is nézik, és nem csak hogy a legtöbben nem foglalkoznak vele, néhányan meg is szánják.
"De hol lehet az a fránya kendő?" Miközben tovább kotorászik köpenye megannyi zsebében, igyekszik árnyékosabb helyekre oldalogni.*
A hozzászólás írója (Corelinne Meerogh) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2011.08.02 21:08:00
Corelinne sokadszorra lépi át a főtér küszöbét, és rögtön tervezni kezd.
Az élet, mint mindig, megállíthatatlanul folyik a maga medrében. Ezzel csak az az egy probléma, hogy amint az idő is telik, a pénz fogy, és ha valaki éhes, azért... Azért meg kell dolgozni. Hogy kinek mi a munka, az már relatív.
Corelinne természetesen keményen megdolgozik a betevő falatjáért, annak, akit ezért egy kicsit megkopaszt, ez nem fájhat. Mert ugye, minél dagadtabb egy erszény...
Ezt az egész hivatásos monológot egyetlen dolog árnyékolja be. Az, méghozzá, hogy a nap nemsokára teljes pompájában fog az égen ragyogni, a drow-ok legnagyobb keserűségére. De még nem, még van egy kis idő, még épp hogy pirkad, de Corelinne így is kínlódva húzkodja jókora köpenyét mennél jobban az arcába, miközben megpróbálja előkotorni laza szövésű fekete kendőjét. Ez-tudniillik-igen hasznos kis darab, a sötételf lány rengeteg előnyét felfedezte már. Mivel az anyag nem vastag, úgy-ahogy át tud látni rajta, így a fény nem okoz gondot. Emellett azzal a tulajdonsággal is kecsektet, hogy egyes jótét lelkek vaknak is nézik, és nem csak hogy a legtöbben nem foglalkoznak vele, néhányan meg is szánják.
"De hol lehet az a fránya kendő?" Miközben tovább kotorászik köpenye megannyi zsebében, igyekszik árnyékosabb helyekre oldalogni.*
A hozzászólás írója (Corelinne Meerogh) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2011.08.02 21:08:00
1884. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2011-07-31 23:39:18
Üzenet elküldve: 2011-07-31 23:39:18
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 8
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 8
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Szelíd
*Három nap telt el az Arthenior-i barakkban történt események óta, Hadrius azonban ezt a hetvenkét órát örökkévalóságként élte meg, köszönhetően annak az újból felbukkanó emléknek, melyben ígéretet tett egy közelinek nem mondható, de számára fontos személynek a múltban. A legtöbb idegen és könnyűvérű nővel szemben mindig fenntartásai voltak, de azzal szemben, aki azon az éjszakán mondhatni "elvarázsolta " a fiatal nemest, soha nem voltak negatív gondolatokból felépített kétségei. Talán a nő intelligenciája és karizmája, de jobban belegondolva inkább annak vonzó külseje és az ágyban felmutatott "tapasztalata " altatta el Hadrius-ban a gyanakvás szikráját. A szabályok egyszerűek voltak: csak keresztnév és zéró kérdés a másik múltjáról.
Három napja saját ígéretén morfondírozok és most jutott el arra a pontra, hogy rálép a Holdudvarra vezető útra. Rálép, mert újra akarja látni Niqra-t és amúgy is elege volt már a körülötte visszataszító aurát képező burzsoáziából. A jóindulatú vándor törpnek köszönhetően karja újra a régi formában van, csak egy nosztalgia dús Lumienféle edzésre és párbajra volt szükség, hogy újra erősen és határozottan fogja a hosszúkardot. Apja a heves vitájuk óta mindig úgy közlekedik a kastélyban, hogy még csak fia árnyékát se lássa, így nem fog feltűnni számára, hogy fia 'vándorútra' indult, Lumien pedig csak - az évek során tökéletesre fejlesztett - rosszalló tekintetével figyelte tanítványát, ahogy az nehéz páncéljában elhagyja a birtokot és átlépi a Szegénynegyed boltíves kapuját.
A lakhatatlan állapotú házakból és romokból álló Szegénynegyed megszokott, nyomorúságos arcát mutatta a külvilág felé. A macskaköves úton csak a nemes bakancsának fémes kopogását lehetett hallani, a kolduló asszonyok és gyerekek elbújtak "otthonaikban ". Az itt élők soha nem kedvelték a Gazdagnegyedből érkezőket, még a azokat se, akik a szegény emberek helyzete ellen léptek fel és minden erejükkel azon voltak, hogy a szerencsétleneket kihúzzák embertelen helyzetükből. Hiába... A 'sznobkörzetből ' érkezők nem tudják elképzelni, milyen itt az élet...
Hadrius lépteinek visszhangzó, monoton zaját másodpercről másodpercre átvette az itt élők és idegen földről érkező emberek főtéri kakofóniája. Megérkezett az emberektől hangos és gnómok káromkodásától zajos főtérre.
Nem ő volt az egyetlen, aki nehéz páncélzatot és hosszúkardot viselt, így szerencsére nem tűnt ki a tömegből, de mégis rátört egy, a múltból jól ismert érzés.*
"Mintha figyelnének... "
*Mielőtt 'üldözési mániája ', amit nagyobb tömegekben és ismeretlenek által körülzárva érzett, elhatalmasodott volna rajta, felgyorsította lépteit és vissza se nézve átlépte Arthenior főkapuját, újabb kalandokat keresve a Holdudvarához vezető úton.*
A hozzászólást Xierrius (Moderátor) módosította, ekkor: 2011.08.02 23:35:47, a következő indokkal:
Jelek javítása
Három napja saját ígéretén morfondírozok és most jutott el arra a pontra, hogy rálép a Holdudvarra vezető útra. Rálép, mert újra akarja látni Niqra-t és amúgy is elege volt már a körülötte visszataszító aurát képező burzsoáziából. A jóindulatú vándor törpnek köszönhetően karja újra a régi formában van, csak egy nosztalgia dús Lumienféle edzésre és párbajra volt szükség, hogy újra erősen és határozottan fogja a hosszúkardot. Apja a heves vitájuk óta mindig úgy közlekedik a kastélyban, hogy még csak fia árnyékát se lássa, így nem fog feltűnni számára, hogy fia 'vándorútra' indult, Lumien pedig csak - az évek során tökéletesre fejlesztett - rosszalló tekintetével figyelte tanítványát, ahogy az nehéz páncéljában elhagyja a birtokot és átlépi a Szegénynegyed boltíves kapuját.
A lakhatatlan állapotú házakból és romokból álló Szegénynegyed megszokott, nyomorúságos arcát mutatta a külvilág felé. A macskaköves úton csak a nemes bakancsának fémes kopogását lehetett hallani, a kolduló asszonyok és gyerekek elbújtak "otthonaikban ". Az itt élők soha nem kedvelték a Gazdagnegyedből érkezőket, még a azokat se, akik a szegény emberek helyzete ellen léptek fel és minden erejükkel azon voltak, hogy a szerencsétleneket kihúzzák embertelen helyzetükből. Hiába... A 'sznobkörzetből ' érkezők nem tudják elképzelni, milyen itt az élet...
Hadrius lépteinek visszhangzó, monoton zaját másodpercről másodpercre átvette az itt élők és idegen földről érkező emberek főtéri kakofóniája. Megérkezett az emberektől hangos és gnómok káromkodásától zajos főtérre.
Nem ő volt az egyetlen, aki nehéz páncélzatot és hosszúkardot viselt, így szerencsére nem tűnt ki a tömegből, de mégis rátört egy, a múltból jól ismert érzés.*
"Mintha figyelnének... "
*Mielőtt 'üldözési mániája ', amit nagyobb tömegekben és ismeretlenek által körülzárva érzett, elhatalmasodott volna rajta, felgyorsította lépteit és vissza se nézve átlépte Arthenior főkapuját, újabb kalandokat keresve a Holdudvarához vezető úton.*
A hozzászólást Xierrius (Moderátor) módosította, ekkor: 2011.08.02 23:35:47, a következő indokkal:
Jelek javítása
1883. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2011-07-31 10:17:31
Üzenet elküldve: 2011-07-31 10:17:31
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 44
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 44
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Szelíd
*A folyóparton Malagoth egy kis ideig még ücsörög, s nagy szemekkel mered a vízcseppek tengerébe. A hold serényen mosódik el rajta, miközben pár felhőfoszlány is kitakarja egy részét. Tény, hogy az elmúlt egy óra majdnem az őrület határáig kergette, ezért is van minden erejével azon, hogyha olyan eset adódik, amire nincs tudományos magyarázat, akkor inkább nem is folyik bele. Hiszen egy kripta ajtaja, melyen dörömbölnek - belülről! -, s mikor feltárja az ember, akkor a pókhálós és poros sírkövek között nem lelni ép lényt, akkor azért elgondolkozik rajta, hogy akkor mi is lehetett ez vajon...
Egy ilyen sötét éjjelen jobb nem is merengeni ilyenen - még a gondolatok is fertőzőek. Mikor Malagoth kissé megnyugszik, feláll a folyópartról, s fekete köpenyét összébb húzza magán, majd megindul a temető mellett. Nem áll szándékában újra betérni oda, legalábbis most nem. Elméjének sötét oldalait ráér később is felfedni - hányszor mondta már ezt.
Lassan halad, hiszen nem siet sehová; a fáradtság most nem gyötri, s konkrét célja sincs. Szinte mindenki alszik ekkor, egyedül az alvilági alakok tevékenykednek serényen. Olykor fél szemmel be-betekinget a sírkövek homályába, s annak ellenére, hogy az őrület határán van, valamiért újra nyugalom tölti el. "Ki érti eme emberi érzéseket? Megfejthetetlenek..."
Kis idő múlva már a várost is elhagyja, s egy igen nagy kerülőúton érkezik meg Arthenior kapuiba. A főtér csendes és nyugodt, így Malagoth úgy dönt, hogy élvezi még az éjnek ezen szakaszát, hiszen pár óra múlva pirkad. Megindul egy fa alatt lapuló pad felé, ahol le is telepedik, s mint egy sötét árny, úgy gubbaszt tovább mozdulatlanul...*
Egy ilyen sötét éjjelen jobb nem is merengeni ilyenen - még a gondolatok is fertőzőek. Mikor Malagoth kissé megnyugszik, feláll a folyópartról, s fekete köpenyét összébb húzza magán, majd megindul a temető mellett. Nem áll szándékában újra betérni oda, legalábbis most nem. Elméjének sötét oldalait ráér később is felfedni - hányszor mondta már ezt.
Lassan halad, hiszen nem siet sehová; a fáradtság most nem gyötri, s konkrét célja sincs. Szinte mindenki alszik ekkor, egyedül az alvilági alakok tevékenykednek serényen. Olykor fél szemmel be-betekinget a sírkövek homályába, s annak ellenére, hogy az őrület határán van, valamiért újra nyugalom tölti el. "Ki érti eme emberi érzéseket? Megfejthetetlenek..."
Kis idő múlva már a várost is elhagyja, s egy igen nagy kerülőúton érkezik meg Arthenior kapuiba. A főtér csendes és nyugodt, így Malagoth úgy dönt, hogy élvezi még az éjnek ezen szakaszát, hiszen pár óra múlva pirkad. Megindul egy fa alatt lapuló pad felé, ahol le is telepedik, s mint egy sötét árny, úgy gubbaszt tovább mozdulatlanul...*
1882. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2011-07-30 13:54:06
Üzenet elküldve: 2011-07-30 13:54:06
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 19
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 19
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
*Lassadar örül, hogy újra tiszta környezetben lehet. A Szegénynegyed nyomorának bűze, már szinte elviselhetetlen volt számára, pedig nem egy mocsárban járt már élete során.
Az imént dúdolt dallamot abbahagyja, s egy újra kezd rá. Néha a dúdolást felváltja egy két fütty, s így halad a férfi egyenest a 'Pegazus fogadó' felé.
Csak nemrég érkezett, s szeretné előbb kipihenni fáradalmait.
"Majd ha kipihentem magam, szétnézek!" gondolja.
Útközben megáll a szökőkút mellett, s behunyja szemét. Elméjét visszavezeti utazása kezdetéhez, majd elindul gondolatban eddig bejárt ösvényén. Hirtelen egy arc jelenik meg lelki szemei előtt. Egy riadt lány arca. A fiatal teremtés, onnan menekült, ahonnan Lassadar is. El abból a faluból.
"Bár akkor még nagyon fiatalnak nézett ki, mégis hiszem, hogy már akkor jóval idősebb volt nálam." gondolja a férfi.
Továbbindul a fogadóhoz, s benyit annak öreg ajtaján.*
A hozzászólás írója (Lassadar Argon) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2011.07.30 13:57:02
Az imént dúdolt dallamot abbahagyja, s egy újra kezd rá. Néha a dúdolást felváltja egy két fütty, s így halad a férfi egyenest a 'Pegazus fogadó' felé.
Csak nemrég érkezett, s szeretné előbb kipihenni fáradalmait.
"Majd ha kipihentem magam, szétnézek!" gondolja.
Útközben megáll a szökőkút mellett, s behunyja szemét. Elméjét visszavezeti utazása kezdetéhez, majd elindul gondolatban eddig bejárt ösvényén. Hirtelen egy arc jelenik meg lelki szemei előtt. Egy riadt lány arca. A fiatal teremtés, onnan menekült, ahonnan Lassadar is. El abból a faluból.
"Bár akkor még nagyon fiatalnak nézett ki, mégis hiszem, hogy már akkor jóval idősebb volt nálam." gondolja a férfi.
Továbbindul a fogadóhoz, s benyit annak öreg ajtaján.*
A hozzászólás írója (Lassadar Argon) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2011.07.30 13:57:02
1881. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2011-07-29 22:46:04
Üzenet elküldve: 2011-07-29 22:46:04
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 2
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 2
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
*Ard úgy lép a fogadó félhomályából a főtérre, mintha először járna ott. Igaz - érkezésekor csak átvágott rajta, mintha ott se lenne. De most félreállva a fogadó ajtajából, hogy utat nyisson néhány, számára ismeretlennek. Tölgyfabotjára támaszkodva végigtekint a téren.
A középen álló gyönyörű szökőkúton megakad a szeme, s egy pillanatig révedezve nézik, amikor valaki durván oldalba löki. Mintha álomból ébredne, körülnéz, majd hirtelen az oldalához kap - de nem, megvan az erszénye. Tekintetét újra a térre, majd azon túlra emeli, de mivel a látvány nem sokat árul el neki, odalép az egyik, téren álldogáló városőrhöz, akit épp egy magabiztosnak tűnő fiatalember hagyott ott. Az őr épp sóhajt egyet, majd amikor újabb látogatóját észreveszi, egy pillanatra az égnek emeli a tekintetét, majd felé fordul.*
- Miben segíthetek?
- Eligazításra volna szükségem. - *Ard szúrósan ránéz az őrre* - Nemrég érkeztem, és nem igazán tudom mit merre keressek.
*Az őrön látszik, hogy leginkább az alvilág felé vezető út felé terelné a sok kérdezősködőt, de erőt véve magán megszólal.*
- Arra - *Mutat néhány kissé romos, düledező ház felé.* - találja a szegénynegyedet. Azon átvágva eljuthat a gazdagok negyedébe, a piactérre, és a nem messze lévő templomba. - *Az őr hirtelen sarkon fordul, és még alig hallhatóan visszamotyogja:* - Szép napot! Hogy démonok rágnák csipkésre a...
*Ard pár percig még egy helyben áll, és némán nevet, majd a szegénynegyed irányába fordul, és halkan, szinte suttogva szólal meg:*
- Hát lássuk.
A hozzászólást Emphus Engora (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2011.07.30 17:36:40, a következő indokkal:
Hiányzó jel pótlása; vesszők, helyesírási hibák és értelmetlen mondatok javítása.
A középen álló gyönyörű szökőkúton megakad a szeme, s egy pillanatig révedezve nézik, amikor valaki durván oldalba löki. Mintha álomból ébredne, körülnéz, majd hirtelen az oldalához kap - de nem, megvan az erszénye. Tekintetét újra a térre, majd azon túlra emeli, de mivel a látvány nem sokat árul el neki, odalép az egyik, téren álldogáló városőrhöz, akit épp egy magabiztosnak tűnő fiatalember hagyott ott. Az őr épp sóhajt egyet, majd amikor újabb látogatóját észreveszi, egy pillanatra az égnek emeli a tekintetét, majd felé fordul.*
- Miben segíthetek?
- Eligazításra volna szükségem. - *Ard szúrósan ránéz az őrre* - Nemrég érkeztem, és nem igazán tudom mit merre keressek.
*Az őrön látszik, hogy leginkább az alvilág felé vezető út felé terelné a sok kérdezősködőt, de erőt véve magán megszólal.*
- Arra - *Mutat néhány kissé romos, düledező ház felé.* - találja a szegénynegyedet. Azon átvágva eljuthat a gazdagok negyedébe, a piactérre, és a nem messze lévő templomba. - *Az őr hirtelen sarkon fordul, és még alig hallhatóan visszamotyogja:* - Szép napot! Hogy démonok rágnák csipkésre a...
*Ard pár percig még egy helyben áll, és némán nevet, majd a szegénynegyed irányába fordul, és halkan, szinte suttogva szólal meg:*
- Hát lássuk.
A hozzászólást Emphus Engora (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2011.07.30 17:36:40, a következő indokkal:
Hiányzó jel pótlása; vesszők, helyesírási hibák és értelmetlen mondatok javítása.
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7361-7380 , 7381-7400 , 7401-7420 , 7421-7440 , 7441-7460 , 7461-7480 , 7481-7500 , 7501-7520 , 7521-7540 , 7541-7560 , 7561-7580 , 7581-7600 , 7601-7620 , 7621-7640 , 7641-7660 , 7661-7680 , 7681-7700 , 7701-7720 , 7721-7740 , 7741-7760 , 7761-7780 , 7781-7800 , 7801-7820 , 7821-7840 , 7841-7860 , 7861-7880 , 7881-7900 , 7901-7920 , 7921-7940 , 7941-7960 , 7961-7980 , 7981-8000 , 8001-8020 , 8021-8040 , 8041-8060 , 8061-8080 , 8081-8100 , 8101-8120 , 8121-8140 , 8141-8160 , 8161-8180 , 8181-8200 , 8201-8220 , 8221-8240 , 8241-8260 , 8261-8280 , 8281-8300 , 8301-8320 , 8321-8340 , 8341-8360 , 8361-8380 , 8381-8400 , 8401-8420 , 8421-8440 , 8441-8460 , 8461-8480 , 8481-8500 , 8501-8520 , 8521-8540 , 8541-8560 , 8561-8580 , 8581-8600 , 8601-8620 , 8621-8640 , 8641-8660 , 8661-8680 , 8681-8700 , 8701-8720 , 8721-8740 , 8741-8760 , 8761-8780 , 8781-8800 , 8801-8820 , 8821-8840 , 8841-8860 , 8861-8880 , 8881-8900 , 8901-8920 , 8921-8940 , 8941-8960 , 8961-8980 , 8981-9000 , 9001-9020 , 9021-9040 , 9041-9060 , 9061-9080 , 9081-9100 , 9101-9120 , 9121-9140 , 9141-9160 , 9161-9180 , 9181-9200 , 9201-9220 , 9221-9240 , 9241-9260 , 9261-9280 , 9281-9300 , 9301-9320 , 9321-9340 , 9341-9360 , 9361-9380 , 9381-9400 , 9401-9420 , 9421-9440 , 9441-9460 , 9461-9480 , 9481-9500 , 9501-9520 , 9521-9540 , 9541-9560 , 9561-9580 , 9581-9600 , 9601-9620 , 9602-9621