//Karaván Úton//
//Visszaút//
*A szekerük begördül Arthenior városába, Lia felnéz, látja Darel leszáll a lováról, hogy kantárszáron vezesse tovább, immár gyalogtempóban, hiszen a városi nagyobb forgalom, és persze az általános közlekedési morál továbbra is fennálló hiánya mást nem is nagyon tesz lehetővé. Egyszerűen úgysem tudnának gyorsabban haladni.
Ilyen tempónál viszont Lia úgy dönt, hogy a szekér mellett sétálva is elég jól tud vigyázni a két sebesültjükre, hiszen Tyran már nem igényel felügyeletet.
A lány lecsusszan a szekérről, és gyalog folytatja útját. A lova, Gebe, halkan nyerít egyet, de a saroglyához kötött kantárszárával engedelmesen lépked a kocsi után. Lia megsimítja a nyakát, majd Rendoll mellé sorol.*
– Jó újra itt. Volt egy pillanat, mikor azt hittem, soha többé nem láthatom a Levegő Városát.
*Lia is a Gazdagnegyed felé indul, együtt a többiekkel, követve a karavánt, illetve nem is követve, hiszen ők együtt vannak, bajtársak, barátok.
Darel, a fiatal parancsnok, aki végigvezette őket a hosszú úton Lihanechbe, majd vissza, és a végén mégis neki is köszönetet mondott. Tyran, a kiugrott lovag, aki bár a szellemseregtől talán megrémült, de mégis szembeszállt velük, Jelahan bácsi, aki a fél utat végigdurmolta, de mikor kellett Lia mellett vágtázott égő fáklyát lóbálva, dacára a hetven sok télnek, amit már megélt. Asgall, aki lelépett volna a csatából, de mégis, ha nem kapja őt el, mikor a megbokrosodott Gebe levetette a hátáról, akkor talán a saját lova patái alatt végzi, és Rendoll, a férfi, aki végig mellette volt, akkor is mikor egymás mellett sétáltak a szekerek után, akkor is, mikor a karavánpihenő piacán alkudoztak, pedig milyen mérges volt rá a férfi, akkor is, mikor egymáshoz bújva aludtak a tábortüzek mellett, és akkor is, mikor a lovagja a fej nélküli élőholtakat aprította.*
~Érte jöttem vissza abból a fényes alagútból.~
– Rendben Rendoll. Biztos vagyok benne, hogy lesz időnk beszélni *felel apró mosollyal.
Ahogy abban is biztos, hogy Rendollnak terve van, és rendesen akarja csinálni a dolgot, hagyományosan. Akár most azonnal felelhetne neki, hiszen felelt is már, nem is egyszer, szóval és tettel is, de mivel a férfi ragaszkodik bizonyos formaságokhoz, Lia megadja neki a lehetőséget.*
~Különben is, jó érzés a várakozás is.~