*Jóleső érzéssel nyújtózik a napfényben. Rendben, a jóleső talán némiképp túlzás: fejét gyötri a macskajaj, gyomra kavarog az éhségtől és a mindenféle rendszer mellőzésével fogyasztott italmennyiségtől, amit magába diktált az előző este. Pontosabban diktált két első látásra marcona, de amúgy roppant előzékeny kereskedőinas, akik egymást túllicitálva fogadtak arra, mikor adja fel a lány teste a küzdelmet. A válasz természetesen 'soha', szóval a fiatalurak azért csak megunták idővel a játszadozást, hősünk pedig megnyugodva vonult ki a fogadó fala mellé visszaöklendezni a feleslegesnek ítélt folyadékmennyiséget, minek következtében persze seprűvel kergették el a tett színhelyéről. Hát a nyújtózás hatására újra sajogni kezd a háta: képzeli, hogy tele lehet zúzódásokkal csodás habteste! ... ami ugyan némiképp már megviselt, csontjai helyenként kilátszanak, a bőre száraz és repedezett, de... nos, néhány kék-zöld folt nem tesz sokat hozzá a kellemes megjelenéshez.
Egy pillanatra elpillant a tegnap esti kalandjához képest meglehetősen elit Pegazus felé, és felidézi magában Estar képét. Ó, igen, milyen udvarias fiatalember volt! Meg is hálálta udvariasságát, belecsempészett vagy harminc aranyat a köpenye zsebébe.
Persze, az igazsághoz hozzátartozik, hogy azt a harminc aranyat csempészte a köpenye zsebébe, amit előzetesen az erszényéből csempészett ki, de hát nem tök rendes tőle, hogy visszatérítette az elcsent összeget? Mármint simán elhúzhatott volna a zsákmánnyal a rákba, meg amúgy is, elf volt a tag, minek neki annyi pénz, nem? Úgyis csak zöldségeket eszik, azt meg talál minden második bokor alatt, vagy hol terem az a sok szemét! A húsért viszont bizony fizetni kell, hát még az italért!
Uh... ahogy eszébe jut az ital, újfent megfájdul a feje, beleszédül a gondolatba, és még a nap fénye is inkább fájdalmas penge a koponyájában, mint melengető simogatás. Még úgy megszokásból megropogtatja a nyakát, aztán csípőre tett kézzel végez néhány bemelegítő gyakorlatot. Hajlongás közben veszi csak észre a bársonyba burkolt díszpapagájt (hohó, végre valaki, aki igazán lehúzhatónak tűnik, és még csak bűntudatot se érezne miatta!), aki hozzá hasonló mozdulatsorokat produkál: nofene, csak nem egy rokonlélek?
De egyelőre csak a távolból szemléli: biztosan lesz még alkalma összefutni vele. Az összefutni pedig Eshilia szótárában erős rokoni kapcsolatot mutat a 'kifosztani', 'átvágni', illetve a 'szerencsétlen flótás' kifejezésekkel.*