Archívum - Arthenior - Arthenior főtere
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Kedves Kalandozó!
Úgy látszik, betévedtél a könyvtár legeldugottabb termébe. Ahhoz képest, milyen apró ajtó vezetett ide, láthatod, hogy a hely hatalmas. Nagyobb, mint bármely másik terem, nagyobb, mint maga a könyvtár, a templom, és talán nagyobb, mint maga Arthenior. Úgy bizony! Amit magad előtt látsz, az nem más, mint évtizedek hamisítatlan történelme. Háborúk, lázadások, isteni csaták, és minden, amiről eddig csak pletykákból hallottál, most kitárul a szemeid előtt. Persze senkinek nem lenne ideje ezt mind elolvasni, ahhoz még az elfek élete is rövid. Viszont ha valami specifikusat keresel, a könyvtárosok segíthetnek megtalálni. Bánj tisztelettel az itt található tekercsekkel! Ezek nélkül az események nélkül te sem állhatnál ma Lanawin földjén. Ne koszold össze, ne hagyj szamárfület a sarkán, és mindig oda tedd vissza, ahonnan levetted! Ne feledd: talán azt hiszed, biztos talajon állsz, de az csak a tegnapi sár, amely szilárdnak tetteti magát!
A nagyterembe!
Valamelyik kisebb terem:
Kedves Kalandozó!
Úgy látszik, betévedtél a könyvtár legeldugottabb termébe. Ahhoz képest, milyen apró ajtó vezetett ide, láthatod, hogy a hely hatalmas. Nagyobb, mint bármely másik terem, nagyobb, mint maga a könyvtár, a templom, és talán nagyobb, mint maga Arthenior. Úgy bizony! Amit magad előtt látsz, az nem más, mint évtizedek hamisítatlan történelme. Háborúk, lázadások, isteni csaták, és minden, amiről eddig csak pletykákból hallottál, most kitárul a szemeid előtt. Persze senkinek nem lenne ideje ezt mind elolvasni, ahhoz még az elfek élete is rövid. Viszont ha valami specifikusat keresel, a könyvtárosok segíthetnek megtalálni. Bánj tisztelettel az itt található tekercsekkel! Ezek nélkül az események nélkül te sem állhatnál ma Lanawin földjén. Ne koszold össze, ne hagyj szamárfület a sarkán, és mindig oda tedd vissza, ahonnan levetted! Ne feledd: talán azt hiszed, biztos talajon állsz, de az csak a tegnapi sár, amely szilárdnak tetteti magát!
A nagyterembe!
Valamelyik kisebb terem:
<< Előző oldal - Mostani oldal: 441 (8801. - 8820. üzenet)Oldal váltása: - Következő oldal >>
8820. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2018-01-02 16:31:19
Üzenet elküldve: 2018-01-02 16:31:19
Rang: Játékos
IC üzenetek: 56
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 56
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
//Heilgron//
- Lekötelezel *mondja szeretetteljes pillantással, mikor fivére szorít neki időt a sűrű napirendben.
~ Megjátszós pojáca! ~ prüszköl magában erre a kegyre. Ismeri már elég jól Heilgront, hogy tudja, mikor jár el az ügyeiben és mikor lődörög csupán, leginkább szoknyák, ital vagy szerencsejáték kínálkozó élvezetei felé.*
- Tudod, hogy mindenben számíthatsz rám. Nekem már csak te maradtál *mondja, és sűrűn pillogva félrefordítja a tekintetét, mint aki nem szeretné, hogy elgyengülésének bizonyítékát: a szemébe gyűlő könnyfátylat meglássa a másik. Nem esik nehezére a pityergés, ha arra van szükség, de most nincs szükség igazi könnyekre, elég némi színészkedés is.* - Hát mi nagyobb öröme lehetne egyetlen húgodnak, mint hogy megtegyen mindent, hogy boldogságot hozzon az életedbe, hm? *mosolyodik, s jobbját is a férfi karjára simítja.
Nem tudja nem észrevenni. Heilgron jócskán megvállasodott, megerősödött, mióta nem látta. Míg a kuzinokról beszél, elismerően kutakodó pillantása azért végig-végigszalad fivérén. Határozottan jól áll neki ez a néhány elreppent év.
A hosszú, fakóarany fürtök, a finom metszésű, nemes arcél, a szinte ragyogó kék szemek, a konvenciók e tökélye mellett már-már össze kell kapnia magát, hogy mellette igazi elf hölgynek érezhesse magát. Igaz, Heilgron egyedi ízlésvilága némileg segít a dolgon. Bár, ha nem hirtelen szembesül vele valaki, hanem van ideje megszokni, ebben is lehet találni valami különc sármot.
Ő a sötét hajával, s az átlagosnál alacsonyabb termetével kissé kilóg a sorból.
Egyesek úgy tartják, hogy a félvérek nem mindig voltak magtalanok. Hajdanán, amikor az elfek vére még erős volt és tiszta, utódot nemzhettek e sarjhajtásokkal is. Sokan ebben látják az elfajzás okait, s hogy mostanra már képtelenek életet foganni az ilyen nászok. Akik hiszik ezt a felfogást, a régi korok hagyatékának tartják a sötétebb haj- és szemszínt. Hozadéknak az embernépekkel való keveredés idejéből. Emiatt aztán sokakban vegyes érzéseket szül. Egyesek korcs defektusnak tartják, ami tisztátalan vérvonalra utal. Mások szemében viszont vonzó tulajdonság, melyből az ösztön győzedelmes ereje cseng ki a bigott hagyományok felett. Sok helyütt közszájon forgó dolog, hogy bujábbnak, tüzesebbnek, életrevalóbbnak, sőt termékenyebbnek tartják az ilyen külső jegyekkel bíró elfeket. Az igazán konzervatív, gőgös nemesek köreiben viszont ritka, hogy ilyen személyt a családba engedjenek házasodni.*
- A húga a ház nagyasszonya? *harap rá azonnal a lényegre.* - Tehát ez a drága kuzin még nőtlen volna? *Hümment, mint aki csupán a várható időjáráson mereng.
Heilgron szavait elsőre elutasításnak véli, s ilyetén hűvössége kissé fel is kavarja. Nem erre számított. Az ügyeskedés és a hízelgő törleszkedés egy dolog, de a könyörgés az más. Ahhoz még neki is kéne vennie egy nagy levegőt. A muszáj viszont nagy úr. Egy hozzá hasonló hölgynek szüksége van egy nagyvonalú pártfogóra a megszokott életéhez. Sokkal inkább egy módos család, mint esetlegesen egy tehetős férj, aki egyáltalán nem biztos, hogy megfelel az ízlésének.
Mielőtt azonban túlságosan elsápadna Loralyss orcája, fivére megkegyelmez és jó testvér lesz.*
- Neked bármit, drága bátyám *mondja egyszeriben felvidulva. Persze hivatalosan úgy értelmezi a dolgot, mintha felkérés lett volna, nem csupán megengedő figyelmesség. Ha nem tartaná magát az úri hölgy szerepéhez, bizonyosan tapsikolna örömében. Azért így is elragadtatja magát, s lábujjhegyre szökve egy csókocskát lehel a férfi állára. Igazán megérdemli azok után, hogy bemutatja a rokonoknak, mi több, határozottan Sayquevesnek nevezi.
Arról még fogalma sincs, mire megy ki a játék. Talán csak az örökséget elhappoló kuzinok orra alá akar borsot törni, vagy más célja van? Esetleg csupán unatkozik?*
- Jut eszembe... *hozakodik elő a témával.* - Tudsz esetleg egyéb részleteket is atyánk végrendeletéről? Távol voltam, amikor megkaptam a szomorú hírt, s jóanyádat igazán nem nem zavarnám ilyesmivel.
- Lekötelezel *mondja szeretetteljes pillantással, mikor fivére szorít neki időt a sűrű napirendben.
~ Megjátszós pojáca! ~ prüszköl magában erre a kegyre. Ismeri már elég jól Heilgront, hogy tudja, mikor jár el az ügyeiben és mikor lődörög csupán, leginkább szoknyák, ital vagy szerencsejáték kínálkozó élvezetei felé.*
- Tudod, hogy mindenben számíthatsz rám. Nekem már csak te maradtál *mondja, és sűrűn pillogva félrefordítja a tekintetét, mint aki nem szeretné, hogy elgyengülésének bizonyítékát: a szemébe gyűlő könnyfátylat meglássa a másik. Nem esik nehezére a pityergés, ha arra van szükség, de most nincs szükség igazi könnyekre, elég némi színészkedés is.* - Hát mi nagyobb öröme lehetne egyetlen húgodnak, mint hogy megtegyen mindent, hogy boldogságot hozzon az életedbe, hm? *mosolyodik, s jobbját is a férfi karjára simítja.
Nem tudja nem észrevenni. Heilgron jócskán megvállasodott, megerősödött, mióta nem látta. Míg a kuzinokról beszél, elismerően kutakodó pillantása azért végig-végigszalad fivérén. Határozottan jól áll neki ez a néhány elreppent év.
A hosszú, fakóarany fürtök, a finom metszésű, nemes arcél, a szinte ragyogó kék szemek, a konvenciók e tökélye mellett már-már össze kell kapnia magát, hogy mellette igazi elf hölgynek érezhesse magát. Igaz, Heilgron egyedi ízlésvilága némileg segít a dolgon. Bár, ha nem hirtelen szembesül vele valaki, hanem van ideje megszokni, ebben is lehet találni valami különc sármot.
Ő a sötét hajával, s az átlagosnál alacsonyabb termetével kissé kilóg a sorból.
Egyesek úgy tartják, hogy a félvérek nem mindig voltak magtalanok. Hajdanán, amikor az elfek vére még erős volt és tiszta, utódot nemzhettek e sarjhajtásokkal is. Sokan ebben látják az elfajzás okait, s hogy mostanra már képtelenek életet foganni az ilyen nászok. Akik hiszik ezt a felfogást, a régi korok hagyatékának tartják a sötétebb haj- és szemszínt. Hozadéknak az embernépekkel való keveredés idejéből. Emiatt aztán sokakban vegyes érzéseket szül. Egyesek korcs defektusnak tartják, ami tisztátalan vérvonalra utal. Mások szemében viszont vonzó tulajdonság, melyből az ösztön győzedelmes ereje cseng ki a bigott hagyományok felett. Sok helyütt közszájon forgó dolog, hogy bujábbnak, tüzesebbnek, életrevalóbbnak, sőt termékenyebbnek tartják az ilyen külső jegyekkel bíró elfeket. Az igazán konzervatív, gőgös nemesek köreiben viszont ritka, hogy ilyen személyt a családba engedjenek házasodni.*
- A húga a ház nagyasszonya? *harap rá azonnal a lényegre.* - Tehát ez a drága kuzin még nőtlen volna? *Hümment, mint aki csupán a várható időjáráson mereng.
Heilgron szavait elsőre elutasításnak véli, s ilyetén hűvössége kissé fel is kavarja. Nem erre számított. Az ügyeskedés és a hízelgő törleszkedés egy dolog, de a könyörgés az más. Ahhoz még neki is kéne vennie egy nagy levegőt. A muszáj viszont nagy úr. Egy hozzá hasonló hölgynek szüksége van egy nagyvonalú pártfogóra a megszokott életéhez. Sokkal inkább egy módos család, mint esetlegesen egy tehetős férj, aki egyáltalán nem biztos, hogy megfelel az ízlésének.
Mielőtt azonban túlságosan elsápadna Loralyss orcája, fivére megkegyelmez és jó testvér lesz.*
- Neked bármit, drága bátyám *mondja egyszeriben felvidulva. Persze hivatalosan úgy értelmezi a dolgot, mintha felkérés lett volna, nem csupán megengedő figyelmesség. Ha nem tartaná magát az úri hölgy szerepéhez, bizonyosan tapsikolna örömében. Azért így is elragadtatja magát, s lábujjhegyre szökve egy csókocskát lehel a férfi állára. Igazán megérdemli azok után, hogy bemutatja a rokonoknak, mi több, határozottan Sayquevesnek nevezi.
Arról még fogalma sincs, mire megy ki a játék. Talán csak az örökséget elhappoló kuzinok orra alá akar borsot törni, vagy más célja van? Esetleg csupán unatkozik?*
- Jut eszembe... *hozakodik elő a témával.* - Tudsz esetleg egyéb részleteket is atyánk végrendeletéről? Távol voltam, amikor megkaptam a szomorú hírt, s jóanyádat igazán nem nem zavarnám ilyesmivel.
8819. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2018-01-02 14:04:03
Üzenet elküldve: 2018-01-02 14:04:03
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 65
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 65
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Loralyss//
*Érdeklődően, hol homlokráncolva, hol tettetett együttérzéssel hallgatja Loralysst, ahogy a lány színjátéka épp diktálja.*
-Ami azt illeti rengeteg a teendőm, de tudok egy kis időt szakítani rád egy séta keretében. Hiányod már szívfájdalom volt, ezekben a sötét órákban pedig nagy szükségem van támogatásodra. *Lapogatja meg a lány karját, mint ahogy az egy szerető testvértől elvárható. Az utasítást a másnapi bemutatásról egyelőre elengedi a füle mellett.*
-No persze ha a szolgálóid lesznek szívesek gondját viselni addig a lovamnak. *Vet egy pillantást az egyik csomaghordóra, aki nagyot bólint.*
-A drága Aleimordról én sem sokat tudok.
*Indul el egyik karját hagyva a leánynak, míg másikkal sétapálcáját gondosan maga elé rakosgatja.*
-Futólag találkoztam csak vele. Van egy húga, aki a ház nagyasszonyának szerepét tölti be. Vele bizonyára jól kijönnél. *Néz Loralyssra negédes mosoly kíséretében. Ha valaki kitetetné az édes húga szűrét a házból az Aleina lenne.* Van néhány vendég és bizony szolgálók is akadnak szép számmal. Némelyik meglepően önérzetes. *Kacag fel joviálisan. Ha rajta múlna, hűlt helyük lenne.*
-Ma vacsorára vagyok hivatalos a házban. Holnap pedig kisebb útra kelek, levegőváltozásra van szükségem. *Néz el a távolba révetegen, tudván, hogy ezzel keresztül húzza húga tervét.* Viszont tarts velem a mai vacsorára. Még sem járja, hogy egy Sayquevesnek holmi fogadóban kelljen hálnia. *Teszi hozzá megengedően és úgy néz a lányra egy mosoly kíséretében, mint akit az égő házból mentett volna ki.*
*Érdeklődően, hol homlokráncolva, hol tettetett együttérzéssel hallgatja Loralysst, ahogy a lány színjátéka épp diktálja.*
-Ami azt illeti rengeteg a teendőm, de tudok egy kis időt szakítani rád egy séta keretében. Hiányod már szívfájdalom volt, ezekben a sötét órákban pedig nagy szükségem van támogatásodra. *Lapogatja meg a lány karját, mint ahogy az egy szerető testvértől elvárható. Az utasítást a másnapi bemutatásról egyelőre elengedi a füle mellett.*
-No persze ha a szolgálóid lesznek szívesek gondját viselni addig a lovamnak. *Vet egy pillantást az egyik csomaghordóra, aki nagyot bólint.*
-A drága Aleimordról én sem sokat tudok.
*Indul el egyik karját hagyva a leánynak, míg másikkal sétapálcáját gondosan maga elé rakosgatja.*
-Futólag találkoztam csak vele. Van egy húga, aki a ház nagyasszonyának szerepét tölti be. Vele bizonyára jól kijönnél. *Néz Loralyssra negédes mosoly kíséretében. Ha valaki kitetetné az édes húga szűrét a házból az Aleina lenne.* Van néhány vendég és bizony szolgálók is akadnak szép számmal. Némelyik meglepően önérzetes. *Kacag fel joviálisan. Ha rajta múlna, hűlt helyük lenne.*
-Ma vacsorára vagyok hivatalos a házban. Holnap pedig kisebb útra kelek, levegőváltozásra van szükségem. *Néz el a távolba révetegen, tudván, hogy ezzel keresztül húzza húga tervét.* Viszont tarts velem a mai vacsorára. Még sem járja, hogy egy Sayquevesnek holmi fogadóban kelljen hálnia. *Teszi hozzá megengedően és úgy néz a lányra egy mosoly kíséretében, mint akit az égő házból mentett volna ki.*
8818. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2018-01-02 12:01:04
Üzenet elküldve: 2018-01-02 12:01:04
Rang: Játékos
IC üzenetek: 86
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 86
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Hamrein//
*El is indulnak lassan léptetve át a főtéren a szegénynegyed irányába. Melengető biztonságérzetet nyújt a nyeregben mögötte tornyosuló lovag, de hogy ne váljanak a rossz nyelvek köszörűjévé, most ismét csuklya alá rejti ezüstös üstökét.*
- Jól van na! Csak ugrattalak!
*Közli vigyorogva, s bár tudná még folytatni az élcelődést, inkább nem teszi.*
- Áhh!
*Legyint egyet lemondóan a fedősztorira vonatkozó kérdéssel kapcsolatban.*
- Soraya néném tudod, hogy... Hát nem valami nagy állatbarát. Nem hinném, hogy megütközne a dolgon, vagy hogy egyáltalán rákérdezne-e. Sőt szerintem nem tesz különbséget ló és ló között. Így azt hiszem, hogy mindegy.
//Hamrein//
*El is indulnak lassan léptetve át a főtéren a szegénynegyed irányába. Melengető biztonságérzetet nyújt a nyeregben mögötte tornyosuló lovag, de hogy ne váljanak a rossz nyelvek köszörűjévé, most ismét csuklya alá rejti ezüstös üstökét.*
- Jól van na! Csak ugrattalak!
*Közli vigyorogva, s bár tudná még folytatni az élcelődést, inkább nem teszi.*
- Áhh!
*Legyint egyet lemondóan a fedősztorira vonatkozó kérdéssel kapcsolatban.*
- Soraya néném tudod, hogy... Hát nem valami nagy állatbarát. Nem hinném, hogy megütközne a dolgon, vagy hogy egyáltalán rákérdezne-e. Sőt szerintem nem tesz különbséget ló és ló között. Így azt hiszem, hogy mindegy.
8817. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2018-01-02 11:31:50
Üzenet elküldve: 2018-01-02 11:31:50
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 342
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 342
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
*Sóhajtva csukja be maga mögött a fogadó ajtaját, és lép a főtérre annyi csomagjával, amit még éppen elbír. Sietve jött el otthonról, és most reményekkel indul új otthona felé, legyen az a cetlin szereplő cím, vagy Nairadáék háza.
Megáll egy pillanatra a főtéren, kissé aggódva a szegénynegyed felé pillant. Akad némi kellemetlen élménye is és kellemes csalódása is a hellyel kapcsolatban.
Többek közt eszébe jut, amikor Quantallal felkeresték azt az asszonyt, akihez végül nem mentek vissza. Aztán a bolyongós éjszaka emléke is felvillan, hálát ad azért a fénysugárért, ami ahhoz az épülethez csalogatta, amit mondjuk azóta sem tud, hogy mi lehetett, vagy pontosan hol lehetett, de a legfontosabb, hogy az ott tanyázó tharg férfi épségben hazavezette. Elmosolyodik, hogy a legszerencsétlenebb pillanatban mégis akadt, aki megsegítette. Forralt borral kínálta, és a kezdeti komorsága ellenére egészen jót beszélgettek, a maguk módján.
Aztán még a reggeli találkozó Uhnnal, aki szintén átsegítette a szegénynegyeden, bármilyen furcsán is kezdődött az ismeretség. Most, egyik sincs itt, és Quantall is a szobájában dolgozik. Sóhajt egy újabbat, majd fejére hajtja a prém karimás csuklyát. Határozott lépésekkel megindul, hogy mihamarabb maga mögött hagyja a nyüzsgő környéket.*
Megáll egy pillanatra a főtéren, kissé aggódva a szegénynegyed felé pillant. Akad némi kellemetlen élménye is és kellemes csalódása is a hellyel kapcsolatban.
Többek közt eszébe jut, amikor Quantallal felkeresték azt az asszonyt, akihez végül nem mentek vissza. Aztán a bolyongós éjszaka emléke is felvillan, hálát ad azért a fénysugárért, ami ahhoz az épülethez csalogatta, amit mondjuk azóta sem tud, hogy mi lehetett, vagy pontosan hol lehetett, de a legfontosabb, hogy az ott tanyázó tharg férfi épségben hazavezette. Elmosolyodik, hogy a legszerencsétlenebb pillanatban mégis akadt, aki megsegítette. Forralt borral kínálta, és a kezdeti komorsága ellenére egészen jót beszélgettek, a maguk módján.
Aztán még a reggeli találkozó Uhnnal, aki szintén átsegítette a szegénynegyeden, bármilyen furcsán is kezdődött az ismeretség. Most, egyik sincs itt, és Quantall is a szobájában dolgozik. Sóhajt egy újabbat, majd fejére hajtja a prém karimás csuklyát. Határozott lépésekkel megindul, hogy mihamarabb maga mögött hagyja a nyüzsgő környéket.*
8816. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2018-01-02 09:39:15
Üzenet elküldve: 2018-01-02 09:39:15
Rang: Játékos
IC üzenetek: 56
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 56
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
//Heilgron//
*Özvegy... na igen. Végül sosem kérdezte meg az anyját, hogy az öreg Felaern Sayqueves valóban így mutatkozott-e be neki először. Később aztán furcsa szófordulattá érett a szó, mintegy jelképes, érzelmi giccsé, mely szentesíti a kegyében tartott szeretőt.
E viszony gyümölcse pedig ő maga lett. Illetve az irat, melyben az úr a nevére vette. Az persze más kérdés, hogy a rokonok mennyire ismerik el ennek hitelét, hiszen a vén kecske utúbb már egyre kevésbé fogta a gyeplőt elméje kopott kocsiján.
A Dirante néven számolatlan pletyka hízott az elmúlt években. A ponyvairodalom kétes művészei megcsókolnák a lábát egy ilyen termékeny múzsának.*
- Ó, egek *bukik ki ajkai közül a megrökönyödés, de a megjegyzést ő se hagyja replika nélkül* -, sajnálom. *A puha bőrkesztyűbe bújtatott kacsó együtt érzés epéjét keni szét Heilgron karján egy finom simítással.* - Tudom, mennyire fájhat ez neked, de ne vedd magadra. Atyánk büszkesége voltál, csak hát... a demencia végül egészen kikezdte. Boldog vagyok, hogy már testvérekként adatott nekünk mellette még néhány a tiszta éveiből is *teszi hozzá, mielőtt imádott fivére lecsap a lehetőségre.
Így sem kerüli el a figyelmét, hogy úgy fogalmaz "osztozol a gyászunkban", ezzel kihúzva alóla a család páholyát, persze csak egész finoman. Nem is beszélve az iménti megjegyzéséről, miszerint (nyilvánvalóan Heilgron kísérete nélkül) be se engednék a házba.
Márpedig ő nem fog a művészbejárón fancsalogni, hogy esetleg kapjon egy koszos kis vendégszéket valahol a sarokban.
A helyzet visszássága, hogy ehhez épp Heilgron segítsége kellene. Ha ő elismeri, akkor ha egyeseknek nem tetsző is, de vitathatatlan marad a helyzete. Ki tudja, az özvegyasszony meddig húzza a birtokon.*
- Hogy? *kérdez vissza az érdeklődésre, majd sóhajtva biggyeszti le ajkait.* - Megsínylettem a hiányodat, míg távol voltál. *Már bújtatja is kezét a férfi karjába, s hozzá simul, mint a legédesebb húgocska, akit valaha a hátán hordott Lanawin.* - El se mondhatom, mennyire örülök neked, drága bátyám. Hiányodban az úri társaság szörnyen-szörnyen sótlan. És tudod, hogy nélküled egészen elveszett vagyok a puccos, előkelő körökben *súgja szemérmes kuncogással a nyilvánvaló hazugságot.*
- De kész szerencse, hogy épp erre jártál. Gondoltam körülnézek egy kicsit a városban, míg a csomagjaimat lepakolják. De tépelődtem, egymagamban nem biztos, hogy neki mertem volna indulni. *Egy elveszett hölgy megmentőre váró pillogásával tekint fel a férfira.* - Mit mondasz, elkíséred a húgodat egy sétára? Közben mesélhetnél a kuzinunkról. Így is fájlalom, hogy oly kevés rokont ismerek. Tudod, milyen vagyok szeretnék egy kicsit többet tudni róluk, mielőtt holnap bemutatsz.
*Özvegy... na igen. Végül sosem kérdezte meg az anyját, hogy az öreg Felaern Sayqueves valóban így mutatkozott-e be neki először. Később aztán furcsa szófordulattá érett a szó, mintegy jelképes, érzelmi giccsé, mely szentesíti a kegyében tartott szeretőt.
E viszony gyümölcse pedig ő maga lett. Illetve az irat, melyben az úr a nevére vette. Az persze más kérdés, hogy a rokonok mennyire ismerik el ennek hitelét, hiszen a vén kecske utúbb már egyre kevésbé fogta a gyeplőt elméje kopott kocsiján.
A Dirante néven számolatlan pletyka hízott az elmúlt években. A ponyvairodalom kétes művészei megcsókolnák a lábát egy ilyen termékeny múzsának.*
- Ó, egek *bukik ki ajkai közül a megrökönyödés, de a megjegyzést ő se hagyja replika nélkül* -, sajnálom. *A puha bőrkesztyűbe bújtatott kacsó együtt érzés epéjét keni szét Heilgron karján egy finom simítással.* - Tudom, mennyire fájhat ez neked, de ne vedd magadra. Atyánk büszkesége voltál, csak hát... a demencia végül egészen kikezdte. Boldog vagyok, hogy már testvérekként adatott nekünk mellette még néhány a tiszta éveiből is *teszi hozzá, mielőtt imádott fivére lecsap a lehetőségre.
Így sem kerüli el a figyelmét, hogy úgy fogalmaz "osztozol a gyászunkban", ezzel kihúzva alóla a család páholyát, persze csak egész finoman. Nem is beszélve az iménti megjegyzéséről, miszerint (nyilvánvalóan Heilgron kísérete nélkül) be se engednék a házba.
Márpedig ő nem fog a művészbejárón fancsalogni, hogy esetleg kapjon egy koszos kis vendégszéket valahol a sarokban.
A helyzet visszássága, hogy ehhez épp Heilgron segítsége kellene. Ha ő elismeri, akkor ha egyeseknek nem tetsző is, de vitathatatlan marad a helyzete. Ki tudja, az özvegyasszony meddig húzza a birtokon.*
- Hogy? *kérdez vissza az érdeklődésre, majd sóhajtva biggyeszti le ajkait.* - Megsínylettem a hiányodat, míg távol voltál. *Már bújtatja is kezét a férfi karjába, s hozzá simul, mint a legédesebb húgocska, akit valaha a hátán hordott Lanawin.* - El se mondhatom, mennyire örülök neked, drága bátyám. Hiányodban az úri társaság szörnyen-szörnyen sótlan. És tudod, hogy nélküled egészen elveszett vagyok a puccos, előkelő körökben *súgja szemérmes kuncogással a nyilvánvaló hazugságot.*
- De kész szerencse, hogy épp erre jártál. Gondoltam körülnézek egy kicsit a városban, míg a csomagjaimat lepakolják. De tépelődtem, egymagamban nem biztos, hogy neki mertem volna indulni. *Egy elveszett hölgy megmentőre váró pillogásával tekint fel a férfira.* - Mit mondasz, elkíséred a húgodat egy sétára? Közben mesélhetnél a kuzinunkról. Így is fájlalom, hogy oly kevés rokont ismerek. Tudod, milyen vagyok szeretnék egy kicsit többet tudni róluk, mielőtt holnap bemutatsz.
8815. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2018-01-02 01:50:10
Üzenet elküldve: 2018-01-02 01:50:10
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 65
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 65
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Loralyss//
*Csak egy a fekete ménre vetett pillantással nyugtázza, hogy valamilyen ok folytán a leány az ő nevén nevezi a lovat is. Ezzel még ráér foglalkozni.*
-Jól van már. *Kapja el a kezét a leány elől aki az imént illette azt csókkal, majd maga is lekászálódik a hátasról.*
-Ez nagyon kedves tőled. Atyánk bizony itt hagyott minket. *Válaszol egy színpadiasan mély sóhaj kíséretében. A leány ugyan nem vér szerinti rokona, de a nyájas öreg utolsó évtizedeiben különös szerelmi életet élt, ennek köszönheti a családhoz örömmel csatlakozott húgocskáját is.*
-Bejelentkezel. *Visszhangozza a leány utolsó szavát még mindig azzal a különös mosollyal az arcán.* Nos drága húgom, nem eszik azt a kását olyan forrón. Atyám bölcs akaratából az itteni rezidencia drága unokatestvéremre szállt, Aleimordra, ki már be is rendezkedett háza népével. Hozzájuk még nem volt szerencséd, így aligha engednének a házba.
*Mondja, miközben kissé lehajtott fejjel sétapálcája markolatát szorító kezét fixírozza.*
-Azonban örül a szívem, hogy ismét láthatlak és osztozol gyászunkban. Hogy megy a sorod? *Kérdi tudván, hogy a lány immáron igen csak rá van szorulva a támogatására, kéjes élvezettel fürkészi, hátha iménti híre bármilyen őszinte érzelmet kicsalhat a csinos arcból.*
*Csak egy a fekete ménre vetett pillantással nyugtázza, hogy valamilyen ok folytán a leány az ő nevén nevezi a lovat is. Ezzel még ráér foglalkozni.*
-Jól van már. *Kapja el a kezét a leány elől aki az imént illette azt csókkal, majd maga is lekászálódik a hátasról.*
-Ez nagyon kedves tőled. Atyánk bizony itt hagyott minket. *Válaszol egy színpadiasan mély sóhaj kíséretében. A leány ugyan nem vér szerinti rokona, de a nyájas öreg utolsó évtizedeiben különös szerelmi életet élt, ennek köszönheti a családhoz örömmel csatlakozott húgocskáját is.*
-Bejelentkezel. *Visszhangozza a leány utolsó szavát még mindig azzal a különös mosollyal az arcán.* Nos drága húgom, nem eszik azt a kását olyan forrón. Atyám bölcs akaratából az itteni rezidencia drága unokatestvéremre szállt, Aleimordra, ki már be is rendezkedett háza népével. Hozzájuk még nem volt szerencséd, így aligha engednének a házba.
*Mondja, miközben kissé lehajtott fejjel sétapálcája markolatát szorító kezét fixírozza.*
-Azonban örül a szívem, hogy ismét láthatlak és osztozol gyászunkban. Hogy megy a sorod? *Kérdi tudván, hogy a lány immáron igen csak rá van szorulva a támogatására, kéjes élvezettel fürkészi, hátha iménti híre bármilyen őszinte érzelmet kicsalhat a csinos arcból.*
8814. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2018-01-02 01:09:45
Üzenet elküldve: 2018-01-02 01:09:45
Rang: Játékos
IC üzenetek: 56
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 56
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
//Heilgron//
*Túlságosan el van foglalva azzal, hogy a holmijait kellő figyelemmel pakolják le a kocsiról, ezért is nem veszi észre időben a közeledőt. Igazából csak lova ideges horkantására figyel fel. Még épp időben. A csődör elég rosszul viseli a közelében felbukkanó vetélytársakat.*
- Ssss, Heilgron, ssss *csitítja a hátast hamarjában.* - Jó fiú! *mondja, s egy biccentéssel meg is sürgeti a kocsist, hogy az istállóba vezesse a lovat, mielőtt baj történne. Csak eztán fordul meg, s már veszi is a levegőt, hogy a maga hűvös, epés modorában beolvasson annak a fajankónak, aki csak így idetrappolt ezzel a...
A gőgben ázó gyilkos pillantás egyszeriben elkerekedik, ahogy meglátja a férfit, aztán azonnal vált is: túláradó boldogság, meglepettség és megilletődöttség terül el a bájos orcán.*
- Drága bátyám! Te itt? *A jelenethez hozzátartozna, hogy az örömtől elgyengülve a férfi nyakába omlik, de erről most le kell mondania, hiszen imádott fivére nem tiszteli meg vele, hogy leszálljon a nyeregből. Így kénytelen örömteli hevében elmarni annak kesztyűs kezét, hogy csókkal illethesse, aztán persze prezentál egy kecses pukedlit is, hogy az egészet a már-már kötelező pironkodással zárja.*
- Jaj, röstellem magam, hogy ilyen szedett-vedett utazóholmiban kell, hogy eléd kerüljek, uram.
*Összekulcsolja a kezét a mellkasán és együtt érző, reszketeg sóhajjal pillant ismét Heilgronra.*
- Reméltem, hogy itt talállak, drága bátyám *mondja.* - Nem akartalak egyedül hagyni a gyászodban. Megboldogult atyánk elvesztése mély fájdalom mindenkinek.
*Évek óta nem látta a vén zsugorit. Szerencsére az anyja gondoskodott a számára rendszeres járadékról. A sors fintora viszont, hogy az úr majd' fél évvel előbb lett ismét özvegy, mint halott. A járandóság pedig mostanra teljesen elapadt. Neki pedig költségei vannak. Ami a teljes igazságot illeti, adósságai vannak, de nem igazán fűlik hozzá a foga, hogy lemondjon megszokott életviteléről.*
- Későn érkeztem *mondja, szemérmes bájjal tűrve a füle mögé egy rakoncátlan tincset.* - Ilyenkor már nem akartam zavarni a házban. Úgy terveztem, holnap majd illőn bejelentkezem.
*Túlságosan el van foglalva azzal, hogy a holmijait kellő figyelemmel pakolják le a kocsiról, ezért is nem veszi észre időben a közeledőt. Igazából csak lova ideges horkantására figyel fel. Még épp időben. A csődör elég rosszul viseli a közelében felbukkanó vetélytársakat.*
- Ssss, Heilgron, ssss *csitítja a hátast hamarjában.* - Jó fiú! *mondja, s egy biccentéssel meg is sürgeti a kocsist, hogy az istállóba vezesse a lovat, mielőtt baj történne. Csak eztán fordul meg, s már veszi is a levegőt, hogy a maga hűvös, epés modorában beolvasson annak a fajankónak, aki csak így idetrappolt ezzel a...
A gőgben ázó gyilkos pillantás egyszeriben elkerekedik, ahogy meglátja a férfit, aztán azonnal vált is: túláradó boldogság, meglepettség és megilletődöttség terül el a bájos orcán.*
- Drága bátyám! Te itt? *A jelenethez hozzátartozna, hogy az örömtől elgyengülve a férfi nyakába omlik, de erről most le kell mondania, hiszen imádott fivére nem tiszteli meg vele, hogy leszálljon a nyeregből. Így kénytelen örömteli hevében elmarni annak kesztyűs kezét, hogy csókkal illethesse, aztán persze prezentál egy kecses pukedlit is, hogy az egészet a már-már kötelező pironkodással zárja.*
- Jaj, röstellem magam, hogy ilyen szedett-vedett utazóholmiban kell, hogy eléd kerüljek, uram.
*Összekulcsolja a kezét a mellkasán és együtt érző, reszketeg sóhajjal pillant ismét Heilgronra.*
- Reméltem, hogy itt talállak, drága bátyám *mondja.* - Nem akartalak egyedül hagyni a gyászodban. Megboldogult atyánk elvesztése mély fájdalom mindenkinek.
*Évek óta nem látta a vén zsugorit. Szerencsére az anyja gondoskodott a számára rendszeres járadékról. A sors fintora viszont, hogy az úr majd' fél évvel előbb lett ismét özvegy, mint halott. A járandóság pedig mostanra teljesen elapadt. Neki pedig költségei vannak. Ami a teljes igazságot illeti, adósságai vannak, de nem igazán fűlik hozzá a foga, hogy lemondjon megszokott életviteléről.*
- Későn érkeztem *mondja, szemérmes bájjal tűrve a füle mögé egy rakoncátlan tincset.* - Ilyenkor már nem akartam zavarni a házban. Úgy terveztem, holnap majd illőn bejelentkezem.
8813. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2018-01-02 00:12:02
Üzenet elküldve: 2018-01-02 00:12:02
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 65
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 65
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Loralyss//
*Élvezi a tempó okozta menetszelet, de a főtérre érve visszafogja lovát. Áthaladtában tekintetével pásztázza végig a sokaságot, mikor szeme igen csak feltűnő jelenségen akad meg. Egy ijesztően gyönyörű nemesleány szór utasításokat miközben épp lekászálódik hatalmas lováról.* ~De olyan ismerős...~
*Elsápadt arcára ráfagy a mosoly, olyan szédülés lesz úrrá rajta, hogy meg kell kapaszkodjon a nyeregben.
Azonnal a nő felé veszi az irányt, majd lovát leparkolja a fekete mén mellett.*
-Maga... Itt?
*Hebegi suttogva, de hamar úrrá lesz magán és kihúzva magát a nyeregben, komolykodva tekint le a leányra.*
-Hol száll meg?
*Kérdi nyersen. A nő dolga felől nem sok kétsége van, alighanem nem tud néhai nevelőapja arcátlan végrendeletéről. Öröm az ürömben, hogy ő világosíthatja majd fel a kúria új tulajdonosainak kilétéről, kik még csak nem is ismerik a lányt. A gondolatra ajkai kaján mosolyra húzódnak, szemével a leány tekintetét keresi.*
*Élvezi a tempó okozta menetszelet, de a főtérre érve visszafogja lovát. Áthaladtában tekintetével pásztázza végig a sokaságot, mikor szeme igen csak feltűnő jelenségen akad meg. Egy ijesztően gyönyörű nemesleány szór utasításokat miközben épp lekászálódik hatalmas lováról.* ~De olyan ismerős...~
*Elsápadt arcára ráfagy a mosoly, olyan szédülés lesz úrrá rajta, hogy meg kell kapaszkodjon a nyeregben.
Azonnal a nő felé veszi az irányt, majd lovát leparkolja a fekete mén mellett.*
-Maga... Itt?
*Hebegi suttogva, de hamar úrrá lesz magán és kihúzva magát a nyeregben, komolykodva tekint le a leányra.*
-Hol száll meg?
*Kérdi nyersen. A nő dolga felől nem sok kétsége van, alighanem nem tud néhai nevelőapja arcátlan végrendeletéről. Öröm az ürömben, hogy ő világosíthatja majd fel a kúria új tulajdonosainak kilétéről, kik még csak nem is ismerik a lányt. A gondolatra ajkai kaján mosolyra húzódnak, szemével a leány tekintetét keresi.*
8812. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2018-01-01 21:10:42
Üzenet elküldve: 2018-01-01 21:10:42
Rang: Játékos
IC üzenetek: 56
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 56
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
*Fehér párát prüszköl a robusztus mén, mikor lovasa visszafogja a főtéren. Tesz vele egy kört a szökőkút körül, míg szemügyre veszi a környéket. Egyenes derékkal, elegáns tartással ül a dámanyeregben. Határozottan fogja a szárat akkor is, amikor az állat nyugtalanul kezd forgolódni, toporogni, amint megérzi egy másik csődör illatát az istálló felől.*
- Nyughass, Heilgron *szisszen, míg megregulázza a lovat. Ért hozzá.
Hamarosan begördül a fogadó elé a kocsi is a holmijaival, melyen az út nagy részét megtette. Csak a várostól nem messze szállt nyeregbe, hogy egy kicsit megfuttassa nagy becsben tartott hátasát.*
- A legjobb szobát kérem *mondja, szinte triviális tényként a kocsisnak, aki elé siet, hogy lesegítse. Ha egy előkelő úr volna, talán el is fogadja a segítséget, de így nem kér belőle.
Leveszi a csipkefátyolos kis kalapot a fejéről és a lovaglópálcával együtt a kocsis kezébe nyomja.*
- Vitesse fel a csomagjaimat. A lovamat pedig lássák el tisztességgel.
*Lesimítja ruhája ráncait, összébb igazítja a nyakán a passzentos, prémszegélyes kabátkát, melyet a hideg kényszerített rá.
Bohó kamasz volt, mikor utoljára itt járt. Igaz, a város nem sokat változott azóta. Sosem kötődött ide túlzottan, de megvan az oka, amiért most visszatért. Mi tagadás, jó lenne, ha az az ok mielőbb elé kerülne. Persze, ami késik, nem múlik.*
- Nyughass, Heilgron *szisszen, míg megregulázza a lovat. Ért hozzá.
Hamarosan begördül a fogadó elé a kocsi is a holmijaival, melyen az út nagy részét megtette. Csak a várostól nem messze szállt nyeregbe, hogy egy kicsit megfuttassa nagy becsben tartott hátasát.*
- A legjobb szobát kérem *mondja, szinte triviális tényként a kocsisnak, aki elé siet, hogy lesegítse. Ha egy előkelő úr volna, talán el is fogadja a segítséget, de így nem kér belőle.
Leveszi a csipkefátyolos kis kalapot a fejéről és a lovaglópálcával együtt a kocsis kezébe nyomja.*
- Vitesse fel a csomagjaimat. A lovamat pedig lássák el tisztességgel.
*Lesimítja ruhája ráncait, összébb igazítja a nyakán a passzentos, prémszegélyes kabátkát, melyet a hideg kényszerített rá.
Bohó kamasz volt, mikor utoljára itt járt. Igaz, a város nem sokat változott azóta. Sosem kötődött ide túlzottan, de megvan az oka, amiért most visszatért. Mi tagadás, jó lenne, ha az az ok mielőbb elé kerülne. Persze, ami késik, nem múlik.*
8811. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2018-01-01 13:18:01
Üzenet elküldve: 2018-01-01 13:18:01
![>Selestwen Sellewennar [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/10707_1473675245_ember_no.jpg)
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 332
OOC üzenetek: 89
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 332
OOC üzenetek: 89
Játékstílus: Megfontolt
*Seles a legkevésbé a főtéren érzi magát biztonságban a kutató szemek elől, nem szereti, hogy bár csuklyát visel, az erre járók olyan közel léphetnek hozzá, hogy felismerhetik vonásait, sőt akár még kárt is tehetnek benne, vagy meglophatják, ha nem vigyáz. Most is zavartan, inkább szemét lesütve siet át rajta, és közben igyekszik az alapvető céljára koncentrálni. Valami azt súgja, hogy Erdőmélyén lenne a helye, azt a helyet pedig innen lehet a legjobban megközelíteni.*
~ Nagyon remélem, az álmom nem hazudott. ~ *Fohászkodik magában, de közben még mindig teljes bizonyosságot érez. Ott lesz. Biztosan ott lesz.*
~ Nagyon remélem, az álmom nem hazudott. ~ *Fohászkodik magában, de közben még mindig teljes bizonyosságot érez. Ott lesz. Biztosan ott lesz.*
8810. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2017-12-30 02:18:28
Üzenet elküldve: 2017-12-30 02:18:28
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 77
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 77
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Nyamieria//
*A leány semmi perc alatt a nyeregben terem, a hatalmas, öreg kanca meg sem rezzen.*
-Nem olyan szép és nemes ló mint Fantom, de nekem megteszi. És amíg nincs jobb, neked is meg fogja. *Lapogatja meg a ló oldalát, majd elmosolyodik a megjegyzésre.*
-Adok én neked öreget.
*Azzal maga is felkászálódik a leány mögé.
Nyamieria keményen tartja a nyerget, látszik, alaposan ki van tanítva no meg érzéke is van hozzá.*
-Indulhat a menet. Apropó ló, kigondoltad már mit mondasz a nénédnek, hol hagytad a lovad? Ez a történet nála nem fogja megállni a helyét.
*Ami azt illeti maga sem teljesen bizonyos a történet igazságtartalmát illetően.*
A hozzászólás írója (Hamrein Glovmoor) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2017.12.30 02:19:59
//Nyamieria//
*A leány semmi perc alatt a nyeregben terem, a hatalmas, öreg kanca meg sem rezzen.*
-Nem olyan szép és nemes ló mint Fantom, de nekem megteszi. És amíg nincs jobb, neked is meg fogja. *Lapogatja meg a ló oldalát, majd elmosolyodik a megjegyzésre.*
-Adok én neked öreget.
*Azzal maga is felkászálódik a leány mögé.
Nyamieria keményen tartja a nyerget, látszik, alaposan ki van tanítva no meg érzéke is van hozzá.*
-Indulhat a menet. Apropó ló, kigondoltad már mit mondasz a nénédnek, hol hagytad a lovad? Ez a történet nála nem fogja megállni a helyét.
*Ami azt illeti maga sem teljesen bizonyos a történet igazságtartalmát illetően.*
A hozzászólás írója (Hamrein Glovmoor) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2017.12.30 02:19:59
8809. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2017-12-29 16:32:24
Üzenet elküldve: 2017-12-29 16:32:24
Rang: Játékos
IC üzenetek: 82
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 82
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Heilgron Sayqueves//
*Xurra elragadtatástól megrészegülve követi az idegent. Szinte lebeg a nyomában a kalapos varázsának láthatatlan uszályán. Iparkodnia kell, de a ló lassú ügetésben halad, így nem marad le túlságosan. Alaposan szemügyre veszi ámulatának tárgyát, bár leginkább csak hátulról. És micsoda hátulja van! Ilyen remek hátuljat bizonyára senki más nem tudhat magáénak. Azért olykor-olykor eléggé beéri, hogy láthassa az úri profilt is. Ilyenkor aztán mindjárt igyekszik is leutánozni az arckifejezését (sűrűn ellenőrizve az eredetit, hogy minél pontosabb legyen a megvalósítás). Amikor úgy érzi, sikerült, elégedetten pózol a leutánozott tartásban és arckifejezéssel pár pillanatig, aztán le is foszlik róla a "fenség", ahogy saját megszokott mozdulataival iramodik tovább, hogy nyomát ne veszítse a lovasnak. Fal mellé lapuló, árnyékok közt surranó koszos kis nyest ő a másikhoz képest. Igyekszik minél közelebb férkőzni hozzá. Szeretné megszagolni, megtapogatni azokat a csillogó dolgokat a ruhája szegélyén. És az a kalap! Lakna is egy olyanban, annyira csudálatos!
Önkéntelenül is a kesztyűs ujj mutatta irányba tekint. Csak akkor fordul vissza felajzott megilletődöttséggel, amikor rájön, hogy az a szó Hozzá szólt. Pont hozzá! Neki!
A borostyánszín íriszek csak úgy ragyognak, ahogy visszafordul a férfihoz, aki ISMÉT hozzá szól. Méghozzá, hogy nincs ideje játszadozni. Hát ilyet! Atyaég! Tehát játszana vele... csak... csak most nincs rá ideje. Atyavilág! Xurra azt se tudja, hová legyen az örömtől, de nem ugrándozik vagy visong, mint a gyerekek szoktak. Nagyon-nagyon jó benyomást akar tenni, és amit megtanult már, az az, hogy egy felnőttet egyvalami tesz határozottan boldoggá egy kölyöktől: a csend és a nyugalom.*
- Tudok várni *gyűri a kezébe Morg pórázát. Visszafogottságában is határozott, sunyi kis mosoly ül a képén, mert hát nagyon büszke ám magára, amiért ő már tudja, hogyan működnek a felnőttek.
Egy kicsit több teret hagy a lovasnak, de kitartóan követi. A világért se maradna le róla egy pillanattal se, amikor lesz ideje arra a beígért játékra.*
*Xurra elragadtatástól megrészegülve követi az idegent. Szinte lebeg a nyomában a kalapos varázsának láthatatlan uszályán. Iparkodnia kell, de a ló lassú ügetésben halad, így nem marad le túlságosan. Alaposan szemügyre veszi ámulatának tárgyát, bár leginkább csak hátulról. És micsoda hátulja van! Ilyen remek hátuljat bizonyára senki más nem tudhat magáénak. Azért olykor-olykor eléggé beéri, hogy láthassa az úri profilt is. Ilyenkor aztán mindjárt igyekszik is leutánozni az arckifejezését (sűrűn ellenőrizve az eredetit, hogy minél pontosabb legyen a megvalósítás). Amikor úgy érzi, sikerült, elégedetten pózol a leutánozott tartásban és arckifejezéssel pár pillanatig, aztán le is foszlik róla a "fenség", ahogy saját megszokott mozdulataival iramodik tovább, hogy nyomát ne veszítse a lovasnak. Fal mellé lapuló, árnyékok közt surranó koszos kis nyest ő a másikhoz képest. Igyekszik minél közelebb férkőzni hozzá. Szeretné megszagolni, megtapogatni azokat a csillogó dolgokat a ruhája szegélyén. És az a kalap! Lakna is egy olyanban, annyira csudálatos!
Önkéntelenül is a kesztyűs ujj mutatta irányba tekint. Csak akkor fordul vissza felajzott megilletődöttséggel, amikor rájön, hogy az a szó Hozzá szólt. Pont hozzá! Neki!
A borostyánszín íriszek csak úgy ragyognak, ahogy visszafordul a férfihoz, aki ISMÉT hozzá szól. Méghozzá, hogy nincs ideje játszadozni. Hát ilyet! Atyaég! Tehát játszana vele... csak... csak most nincs rá ideje. Atyavilág! Xurra azt se tudja, hová legyen az örömtől, de nem ugrándozik vagy visong, mint a gyerekek szoktak. Nagyon-nagyon jó benyomást akar tenni, és amit megtanult már, az az, hogy egy felnőttet egyvalami tesz határozottan boldoggá egy kölyöktől: a csend és a nyugalom.*
- Tudok várni *gyűri a kezébe Morg pórázát. Visszafogottságában is határozott, sunyi kis mosoly ül a képén, mert hát nagyon büszke ám magára, amiért ő már tudja, hogyan működnek a felnőttek.
Egy kicsit több teret hagy a lovasnak, de kitartóan követi. A világért se maradna le róla egy pillanattal se, amikor lesz ideje arra a beígért játékra.*
8808. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2017-12-29 09:26:13
Üzenet elküldve: 2017-12-29 09:26:13
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 65
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 65
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Xurra Xhul//
*Lovát visszafogva mély, néhol már abszurd gondolataiba mélyedve üget a főtér felé. Üveges tekintettel szemlélődik, csak sok idő elteltével veszi észre szeme sarkából kompániáját, mely ki tudja mióta követi. Hátrafordultában alaposan megvizsgálja a kis mélységi lényt. Arckifejezésében sem undor, sem szánalom nem látszik, de az állandó, udvarias mosoly sem játszik szája sarkaiban. Közömbösen szemléli a jövevényt, látott ő már mélyebb sebeket és lepusztultabb lelkeket. A paripát megállítva néz le a gyermekre.*
-Hess. *Mutatja kesztyűs kezével az irányt. Ha nem lenne mélységi, úgy tán elvinné szolgálónak, de így csak zavaró tényező.* Nincs időm játszadozni gyermek.
*Azzal sétapálcája aljával néhányat rákoppint a ló hátsó lábára mire az ismét elindul.*
*Lovát visszafogva mély, néhol már abszurd gondolataiba mélyedve üget a főtér felé. Üveges tekintettel szemlélődik, csak sok idő elteltével veszi észre szeme sarkából kompániáját, mely ki tudja mióta követi. Hátrafordultában alaposan megvizsgálja a kis mélységi lényt. Arckifejezésében sem undor, sem szánalom nem látszik, de az állandó, udvarias mosoly sem játszik szája sarkaiban. Közömbösen szemléli a jövevényt, látott ő már mélyebb sebeket és lepusztultabb lelkeket. A paripát megállítva néz le a gyermekre.*
-Hess. *Mutatja kesztyűs kezével az irányt. Ha nem lenne mélységi, úgy tán elvinné szolgálónak, de így csak zavaró tényező.* Nincs időm játszadozni gyermek.
*Azzal sétapálcája aljával néhányat rákoppint a ló hátsó lábára mire az ismét elindul.*
8807. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2017-12-28 23:25:22
Üzenet elküldve: 2017-12-28 23:25:22
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 318
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 318
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
*Kicsit morogva, kicsit bosszankodva, de azért alapvetően nyugodtan verekszi keresztül magát a téren. A szökőkútnál megáll, egyrészt pihenni és rákészülni az utolsó adag lökdösődésre, amíg kiér a tömegből, másrészt megtölti a kulacsát az útra. Száját elhúzva méregeti kezében a teli szaruzsákot. ~Mennyivel könnyebb lenne, ha ezt egy ló cipelné helyettem!~ Sóhajtva süllyeszti el a hátizsákban, aztán még iszik néhány kortyot a kútból, aztán nagy levegőt vesz és neki vág a nála sokkal nagyobb és szélesebb, valamint sokkal agresszívabban tolakodó lények rengetegének. Viszonylag hamar, de a jókedvéhez mérten azért kellően sokára kiér a tömegből és délnek indul, ahol reményei szerint a tanulás lehetősége és a mágiára alapozott megélhetés várja.*
8806. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2017-12-28 13:16:19
Üzenet elküldve: 2017-12-28 13:16:19
Rang: Játékos
IC üzenetek: 86
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 86
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Hamrein//
- Minél sötétebb annál jobb!
*Ölt nyelvet az aggodalmaskodó férfira, majd ölbe font karokkal várakozik a fogadó ajtajában míg Hamrein visszatér hozzá a lóval. Talán ez alatt a néhány perc alatt már nem akarja senki megtámadni vagy kirabolni. Romlott város, romlott népekkel. Csoda, ha a sötételf gyermek rossz útra tér, ha lépten-nyomon támadásokba ütközik? Közben megjelenik a lovag nyomában a barna kancával, Nyamieria pedig elébük is siet.*
- Ahj...
*Legyint egyet rosszallóan a nemesasszonyos cukkolásra. Hisz Hamrein tudhatja, hogy a leánynak a rang és az effajta hírnév vajmi keveset jelent. Fürgén fel is pattan a nyeregbe és magához ragadja a gyeplőt.*
- Na mit gondolsz Gesztenye? Megfuttassuk az Öreget?
*Kacag egyet és erősen szorítja meg a gyeplőt, gyakorlott, ügyes lovas ő, nem olyan, mint amilyenek a nemes kisasszonyok általában. Ezért is szerette annyira szertelen ménjét Fantomot, de bizonyára Gesztenye is remek hátas. A birtokon is vannak lovak és Családja vagyona bármikor lehetővé tenné, hogy egy új pompás hátast vásároljanak, de ez a gesztus a lovagtól mindennél többet ér. Ezért nem is akarja ugratni őt, megvárja míg felszáll mögé, s csak aztán ösztökéli indulásra az állatot.*
- Indulhatunk?
//Hamrein//
- Minél sötétebb annál jobb!
*Ölt nyelvet az aggodalmaskodó férfira, majd ölbe font karokkal várakozik a fogadó ajtajában míg Hamrein visszatér hozzá a lóval. Talán ez alatt a néhány perc alatt már nem akarja senki megtámadni vagy kirabolni. Romlott város, romlott népekkel. Csoda, ha a sötételf gyermek rossz útra tér, ha lépten-nyomon támadásokba ütközik? Közben megjelenik a lovag nyomában a barna kancával, Nyamieria pedig elébük is siet.*
- Ahj...
*Legyint egyet rosszallóan a nemesasszonyos cukkolásra. Hisz Hamrein tudhatja, hogy a leánynak a rang és az effajta hírnév vajmi keveset jelent. Fürgén fel is pattan a nyeregbe és magához ragadja a gyeplőt.*
- Na mit gondolsz Gesztenye? Megfuttassuk az Öreget?
*Kacag egyet és erősen szorítja meg a gyeplőt, gyakorlott, ügyes lovas ő, nem olyan, mint amilyenek a nemes kisasszonyok általában. Ezért is szerette annyira szertelen ménjét Fantomot, de bizonyára Gesztenye is remek hátas. A birtokon is vannak lovak és Családja vagyona bármikor lehetővé tenné, hogy egy új pompás hátast vásároljanak, de ez a gesztus a lovagtól mindennél többet ér. Ezért nem is akarja ugratni őt, megvárja míg felszáll mögé, s csak aztán ösztökéli indulásra az állatot.*
- Indulhatunk?
8805. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2017-12-27 23:42:05
Üzenet elküldve: 2017-12-27 23:42:05
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 318
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 318
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
*Mentében útba ejti a Főteret. Nem nagyon hiszi, hogy most nagyobb szerencséje lesz, de azért megpróbálja, hátha mégis. Ahogy legutóbb, most is nagy a tülekedés a hirdető falak előtt, kereskedők, nagy darab zsoldosok, fura öltözetű lények között ügyeskedi előre magát előre, amíg csak a fal tövében nem áll. Ott nyakát nyújtogatva próbálja elolvasni a számára túl magasra tett posztereket. Megint csupa olyat lát, amihez hozzá szagolni sem tud, már éppen kedvetlenül tovább állna, mikor megpillantja a következő sort.
"Az Ezüstszilánk Szövetség mágusokat keres."
~Most már én is mágus vagyok.~
Az önérzetes gondolatot kis bizonytalanság is követi, mert hiszen rendben van, hogy varázsolt egy kis tüzet, de azért ettől már mágusnak nevezheti magát? De aztán kihúzza magát.
~Majd ezek az Ezüstök vagy kik eldöntik, és ha nem leszek elég jó, hát folytatom a koldulást.~
Még elolvassa, hogy hová kell utaznia, aztán sóhajt egyet. Nem szeret utazni, ráadásul azon a környéken állítólag vad barbárok élnek, de ez nem tántorítja. Ahogy elindul, már azon jár az esze, mit kell szereznie az utazáshoz.*
"Az Ezüstszilánk Szövetség mágusokat keres."
~Most már én is mágus vagyok.~
Az önérzetes gondolatot kis bizonytalanság is követi, mert hiszen rendben van, hogy varázsolt egy kis tüzet, de azért ettől már mágusnak nevezheti magát? De aztán kihúzza magát.
~Majd ezek az Ezüstök vagy kik eldöntik, és ha nem leszek elég jó, hát folytatom a koldulást.~
Még elolvassa, hogy hová kell utaznia, aztán sóhajt egyet. Nem szeret utazni, ráadásul azon a környéken állítólag vad barbárok élnek, de ez nem tántorítja. Ahogy elindul, már azon jár az esze, mit kell szereznie az utazáshoz.*
8804. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2017-12-21 00:56:32
Üzenet elküldve: 2017-12-21 00:56:32
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 77
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 77
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Nyamieria//
-Gesztenyének nem lesz ellenvetése. *És igaz is, nagyobb súlyokat is bírt el már a ló, alighanem nem lesz gondja a leánnyal.*
-Sötétnek, bizony. És egyre sötétebb lesz. *Húzza összébb kabátját kilépve a fogadóból, majd elindul az istálló felé.*
-Várj itt. *Szól a leánynak hátrafordulva, és percek alatt vissza is tér a kantáron vezetve a lovat.*
-Na Gesztenye. Felengeded a kisasszonyt?
*Megpaskolja a lovat és a lányra sandít.*
-Óvatosan, még sosem ült rajta nemesasszony. *Vigyorodik el.* Fel tudsz rá szállni egymagad, vagy felrakjalak?
//Nyamieria//
-Gesztenyének nem lesz ellenvetése. *És igaz is, nagyobb súlyokat is bírt el már a ló, alighanem nem lesz gondja a leánnyal.*
-Sötétnek, bizony. És egyre sötétebb lesz. *Húzza összébb kabátját kilépve a fogadóból, majd elindul az istálló felé.*
-Várj itt. *Szól a leánynak hátrafordulva, és percek alatt vissza is tér a kantáron vezetve a lovat.*
-Na Gesztenye. Felengeded a kisasszonyt?
*Megpaskolja a lovat és a lányra sandít.*
-Óvatosan, még sosem ült rajta nemesasszony. *Vigyorodik el.* Fel tudsz rá szállni egymagad, vagy felrakjalak?
8803. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2017-12-19 12:57:35
Üzenet elküldve: 2017-12-19 12:57:35
Rang: Játékos
IC üzenetek: 225
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 225
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Wrooslien'e Noamna'arkhaar és Kiscicasimogató Bobbir//
- Micsoda elvek! *Jegyzi meg mosolyogva. Nem kis kitartás kellhet Wrooslien'enek ahhoz, hogy visszatartsa magát attól a férfias ruhák hordásától. Legalább akkora, mint Bobbirnak, hogy ne vegyen reggel szoknyát.*
- Ez csak természetes, szép hölgy. *Büszkén sétál tovább a nővel az oldalán. Egy kis idő után azért észbe kap, hogy ettől még nem kell úgy vigyorognia, mint a tejbetök.*
- Ebben az esetben vendégem vagy egy borra, ha legyőzöl a Barakkban. *Ebből is látszik, hogy nem hagyja magát olyan könnyen elcsábítani. Szigorú feltételeket szab, de azért lehet, hogy hagyja majd magát legyőzni.*
- Ohó! Biztosan nagyon ügyesen furulyázol. Majd feltétlenül mutasd meg ezt is. Én nem vagyok olyan ügyes a sípommal, nincs is nálam. *Közben elhagyják a Főteret a Barakk felé.*
- Micsoda elvek! *Jegyzi meg mosolyogva. Nem kis kitartás kellhet Wrooslien'enek ahhoz, hogy visszatartsa magát attól a férfias ruhák hordásától. Legalább akkora, mint Bobbirnak, hogy ne vegyen reggel szoknyát.*
- Ez csak természetes, szép hölgy. *Büszkén sétál tovább a nővel az oldalán. Egy kis idő után azért észbe kap, hogy ettől még nem kell úgy vigyorognia, mint a tejbetök.*
- Ebben az esetben vendégem vagy egy borra, ha legyőzöl a Barakkban. *Ebből is látszik, hogy nem hagyja magát olyan könnyen elcsábítani. Szigorú feltételeket szab, de azért lehet, hogy hagyja majd magát legyőzni.*
- Ohó! Biztosan nagyon ügyesen furulyázol. Majd feltétlenül mutasd meg ezt is. Én nem vagyok olyan ügyes a sípommal, nincs is nálam. *Közben elhagyják a Főteret a Barakk felé.*
8802. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2017-12-18 14:48:35
Üzenet elküldve: 2017-12-18 14:48:35
Rang: Játékos
IC üzenetek: 11
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 11
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Wrooslien'e Noamna'arkhaar és Kiscicasimogató Bobbir//
-Sajnos nem is fogadnám el az elveim miatt.
*Wrooslien'e érti a dolgokat. Bele karol a férfiba.*
-Köszönöm uram, hogy ilyen lovagias.
*Wrooslien'e rámosolyog a férfira.*
-Igazából nem nagyon foglalkozok sok mindennel élvezem az életet az emberek társaságát és nem csak kakaót szoktam iszogatni, hanem bort is.
*Kacsint rá a férfira. Nem akar nagyon őszinte lenni, mert nem az a leglogikusabb taktika.*
-Amikor nem vándorlok kis munkákkal szerzek pénzt és ha van lehetőség a zenei tudásommal dolgozok.
*Mosolyog és rámutat az övében lévő fuvolára.*
-Sajnos nem is fogadnám el az elveim miatt.
*Wrooslien'e érti a dolgokat. Bele karol a férfiba.*
-Köszönöm uram, hogy ilyen lovagias.
*Wrooslien'e rámosolyog a férfira.*
-Igazából nem nagyon foglalkozok sok mindennel élvezem az életet az emberek társaságát és nem csak kakaót szoktam iszogatni, hanem bort is.
*Kacsint rá a férfira. Nem akar nagyon őszinte lenni, mert nem az a leglogikusabb taktika.*
-Amikor nem vándorlok kis munkákkal szerzek pénzt és ha van lehetőség a zenei tudásommal dolgozok.
*Mosolyog és rámutat az övében lévő fuvolára.*
8801. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2017-12-15 18:26:52
Üzenet elküldve: 2017-12-15 18:26:52
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 3
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 3
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
*És igen. Pont olyan mint amilyennek képzelte. Nagy nyüzsgés, mindenféle szerzet. A szökőkút épp oly varázslatosnak tűnik mint ahogy a történetekben hallott róla. Éles tekintetét nem kerüli el egy fiatal elf nő amint épp eltulajdonítja egy férfi erszényét, miközben egy puszit nyom az arcára. ~Huncut. A fiú mire magához tér a mámorból amit az a kis puszi okozott, már késő lesz keresnie az erszényt.~ gondolja magában és elmosolyodik. ~Most nem időzhetek~ Gondolja, és elindul a szegénynegyed felé.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7361-7380 , 7381-7400 , 7401-7420 , 7421-7440 , 7441-7460 , 7461-7480 , 7481-7500 , 7501-7520 , 7521-7540 , 7541-7560 , 7561-7580 , 7581-7600 , 7601-7620 , 7621-7640 , 7641-7660 , 7661-7680 , 7681-7700 , 7701-7720 , 7721-7740 , 7741-7760 , 7761-7780 , 7781-7800 , 7801-7820 , 7821-7840 , 7841-7860 , 7861-7880 , 7881-7900 , 7901-7920 , 7921-7940 , 7941-7960 , 7961-7980 , 7981-8000 , 8001-8020 , 8021-8040 , 8041-8060 , 8061-8080 , 8081-8100 , 8101-8120 , 8121-8140 , 8141-8160 , 8161-8180 , 8181-8200 , 8201-8220 , 8221-8240 , 8241-8260 , 8261-8280 , 8281-8300 , 8301-8320 , 8321-8340 , 8341-8360 , 8361-8380 , 8381-8400 , 8401-8420 , 8421-8440 , 8441-8460 , 8461-8480 , 8481-8500 , 8501-8520 , 8521-8540 , 8541-8560 , 8561-8580 , 8581-8600 , 8601-8620 , 8621-8640 , 8641-8660 , 8661-8680 , 8681-8700 , 8701-8720 , 8721-8740 , 8741-8760 , 8761-8780 , 8781-8800 , 8801-8820 , 8821-8840 , 8841-8860 , 8861-8880 , 8881-8900 , 8901-8920 , 8921-8940 , 8941-8960 , 8961-8980 , 8981-9000 , 9001-9020 , 9021-9040 , 9041-9060 , 9061-9080 , 9081-9100 , 9101-9120 , 9121-9140 , 9141-9160 , 9161-9180 , 9181-9200 , 9201-9220 , 9221-9240 , 9241-9260 , 9261-9280 , 9281-9300 , 9301-9320 , 9321-9340 , 9341-9360 , 9361-9380 , 9381-9400 , 9401-9420 , 9421-9440 , 9441-9460 , 9461-9480 , 9481-9500 , 9501-9520 , 9521-9540 , 9541-9560 , 9561-9580 , 9581-9600 , 9601-9620 , 9602-9621