// A változás szele //
*Éveknek tűnő időnek hat, de végül csak megérkeznek a városba. Ydda Therorra legnagyobb meglepetésére nem is jött előre, pedig azt gondolta volna, hogy lánya kapva kap majd az alkalmon, hogy kicsit megint szabad legyen. De ha nem, hát ő annak csak jobban örül, addig is szem előtt van.*
- Mire is mennénk? *sóhajt csak fel az asszony széles vigyorral, kicsit szemforgatva a lánya szavaira. De persze azt se tudná mihez kezdene magával, ha valami történne hőn szeretett Yddájával.
Ám hamarosan megérkeznek. Végre.
Se falak, se semmi. Igazán különös. Azzagál pedig még fel is konferálja a várost, mintha nem lenne elég egyértelmű.*
- Köszönjük, férjuram. *vigyorog is az elf nő a bejelentésre.*- Ostobán haltunk volna meg, ha ezt nem mondod. Tán még aludni se tudtam volna. *ugratja is a férjét egy kissé, de ennyiben abba is hagyja. A piacos dologra nem mond semmit, csak szétnéz a főtéren még a szekérről, ahogyan lassan becaplatnak oda a kocsit húzó lovak. Fél füllel hallja csak azt is, hogy Azzagál már küldi is a leányt, hogy intézkedjen. Ő pedig lepattan az időközben megálló szekérről.*
- Itt fogunk... *motyogja, elgondolkodva, csípőre tett kézzel nézelődve.*- De hol? *teszi fel a költői kérdést.*
- Sokkal másabb, mint azt képzeltem. De miért nincsenek falai? Biztonságos ez? Habár lehet, hogy valami mágia védi... *válaszol is magának, látszólag nagyon elmélyedve gondolataiban. Szórakozottan sétál Fagyöngyhöz is, hogy elkezdje leszedni az állatot a kocsiról.*- És hol lesz a szekér éjszakára?
*Azzagál közben beleszippant a levegőbe, mire Therorra csak megcsóválja a fejét.*
- Ugyanolyan ez, mint a többi városé. Csak itt nem erősödnek fel a szagok a melegtől, mint Wegtorenben. *jegyzi meg, aztán Ydda felé fordul.*
- Drágám, intézkedsz akkor, ahogy apád kérte? *mosolyog kedvesen a lányra.*- Már nem kell sok idő, és ehetünk, ihatunk, alhatunk. *biztatja ezzel a látszólag elfáradt magzatát. El is hiszi, hogy fáradt, ő is most érzi, hogy már azért mégsem az a negyven éves ifjonc kis elf leány már, mint aki volt. Még sok sok évtizeddel ezelőtt.*
- Öreg medvém, hogyan tovább? *pillant eztán férjére ismét. Tudna ő is egy két opciót mondani, de hagyja, hadd mondja a családfő, mi legyen.*
- Mi lesz a szekérrel? *kérdezi meg újra. Látszik, hogy ezen aggódik most a leginkább. Azután újra körül néz.*
- Holnap már nem ártana azonnal belekezdeni a háznézésbe. Minél hamarabb találjunk valamit. *ad azért néhány ötletet ő is a továbbiakra.*