//Csak egy jóslat//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz//
*Irza érkezése és a Szél városban való ténykedése senkinek nem tűnt fel. Senki nem látta jöttét, senki nem látta távozását. Mintha nyomtalanul eltűnt volna a semmibe. Pedig még most is ott van. Csak nincs szem előtt. Hol is lehetne másutt? Hiszen semmi sem keletkezik a semmiből, és semmi nem vész el oda, csak átalakul.
Sötétedik. Egy koszlott, büdös banya tűnik elő az árnyak és a mocsok lepte sikátorok egyikéből. Fura, bizarr, kúszó járásával a főtérre mászik. Göcsörtös botja ütemes, tompa koppanása visszhangot kelt a romos és ódon házak között. Csípője oldalát egy borotvaéles sarló verdesi. A tér, egy pár lelket leszámítva, kihalt. A feltámadó szél csörgetve játszik a boton függő tollas bőrszütyőkkel, és a remete asszony nyakában lógó csontékszerekkel. A hegytelenül forradásos füleit, gubancos, matt fekete haja takarja. Az elf némber maga, saját kezűleg csonkolta füleit, még annak idején nagyon régen. Bár éles hallásán ez nem rontott semmit, hiszen a művelet csak jelképes volt.
A lápi banya lassan elér a szökőkúthoz, melynek leül peremére. Száraz, repedezett kezével a hűs vizet érinti, a víztükrön apró hullámokat keltve. Kiemelve kezét, feketéllő, hosszú, töredezett körmein (amik inkább nevezhetők már karmoknak) vízcseppek gördülnek végig. Csuri is feltűnik a színen. Nem járt messze, a veréb mindig Irza közelében marad. A madár egyet cserrentve száll le a vállára, és okos, kis, fekete szemeivel figyeli, hogy mit csinál a lápi banya. A botján függő bőrszütyők egyikéből elkotorja ütött-kopott fém bögréjét. Megmeríti a vízben, undort keltő szájához emeli, és lassan kortyolni kezd belőle. Ám hirtelen, a banya ösztövér teste görcsbe rándul. Csigolyáit ropogva görnyesztik, természetellenes ívbe megfeszült inai és izmai, mintha menten ketté roppanna gerince. A bögre kifordul kezéből és hangos, fémes koppanással esik le. A maradék víz szétfreccsen a térköveken. Göcsörtös botja is a földre dől. Csuri felröppenve elszáll. Irza a kíntól elhalón felhördül. Vicsorogva villannak ki sárgás fekete fogai. Kis híján belefordul a szökőkútba, de két kezével megtámaszkodik, körmeit a perembe vájva. Szürkén fátyolos szemei derengeni kezdenek, majd vörösen felizzanak.
A Látót képek kusza sokasága rohanja meg, amiket a Belső Szem tár elé. A látomás hatására rekedten rikácsolva törnek elő szájából, értelmetlennek tűnő szavak egész sora.*
- Püspök színű, háromfejű
háromsüveg-Éjsötét,
ebi úrnő, dögevő.
Az átka pokoltüzet,
égő tüzet melegít.
Bánatokkal feszít széjjel,
szemgolyóbisát gyötörve,
vörös fénnyel égő,
pokol-lángot terítve.
Félig rohadt
beleiben botladozva
míg meg nem szánja.
Ebi úrnőt, dögevőt,
gorgófejű, pokoltűz,
kígyóövű, el nem űz.
Velővel vesz elő,
velővel vesz el ő.
Szentséges égi kínja,
kínok furcsa szerzetei,
az ok nem titok, piszok.
Hééé, ti ott!
Az erdőnek a végén,
legyen elég, végre,
erődnek lesz a vége.
Ha nem elég,
s az erdő leég,
a tűzgyűrűjére
baljós árnyék vetül,
s a tűz mellé leül,
ebi úrnő, dögevő,
ki velővel vesz elő.
*A koszlott vénasszony hangja, ahogy elhal, úgy fordul le a kút mellé a földre. Nem sokra rá, Csuri visszarepül, kitárva kis szárnyait egyet szökkenve megáll a kút szélén. Kis fejét forgatva, okos, fekete kis szemeivel figyeli az eszméletlenül heverő lápi banyát, olykor-olykor még csippant is egyet.*
A hozzászólás írója (Irza, a Látó) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.08.27 22:59:52