//Mosónő és fia, no meg a sürgés-forgás a főtéren//
//Mindenki figyelmébe//
*Emberek jönnek, s mennek. Valamint térülnek és fordulnak, igazán jó kedvben, mintha csak sejtenének valamit. Persze, egy történet nem maradhat elszenvedő alanyok nélkül, s tekintettel arra, hogy ez velük kezdődött el, hát velük is folytatódik. Végül is úgy alakult, hogy a mosónő fia, akit most az egyszerűség kedvéért nevezzünk Getnek, megkaphatta a hőn áhított dézsát, bár nem az történt, amire számított. Silány volt, vékony, bőrét szinte a nap sem érte, ugyanis egész nap bent lebzselt a szobájában és bámult az ablakon és fejéből kifelé, mint a nemesből avanzsált elszegényedett tinédzserek általában.*
- Lusta disznó! *A mama végre dicséri is.*
- Nagyon nehéz!
- Bezzeg nézd meg azokat, ott! Úgy viszik az állványt, mint a dunyhát! *S, valóban, a főtéren sürgő forgó emberek már az emelvény szerkezeti elemeit pakolják, mik mesterien megmunkált faanyagból készültek.*
- Ez biza' pirtianesi munka! *Kiáltja az egyikük büszkén és értőn.*
- Ott csak a szöggel kivert bunkók faragásához értenek, te ütődött! *Kontráz rá a másik, de a tér alakul. Görgős kis deszkalapokon húznak elő három, egyenként vagy két ember magas, lepellel letakart valamiket a szökőkút köré, s rögtön őrök is mellé állnak. Ugyan nem szakavatottak, látszik, hogy nem a városi őrség tagjai, de kinézetük erős, marcona és... és, hát ennyi. Amúgy ruházatuk, szakadt legényruha, mely dagadó, hordócipelő és varsafogó izmokat sejtet.*
- Mire készülnek mama? *Kérdezi szájtátva Get, s annak rendje módja szerint ejti ki kezéből nyögve a mondat végén a dézsát.*
- Hej, te hülye gyerek, hogy mér' kellett nekem apád alá feküdni!? *Egy jó történet nem maradhat tanulság nélkül, s így ekképpen most sem maradhat el. A jó legény ugyanis megpróbált szájalni, vagy legalábbis tekintete visszaszólást sejtetett, mert a mama, pongyolába burkolt, vaskos tenyere nem átallott a legény jobb pofacsontján elhelyezkedni, úgy három irbisz nekifutásának erejével.*
- Bocsánat, mama... *A mamák megbocsátók, s a harag eltűnik, csupán a bélyeg marad, apró, pirospozsgás duzzanat formájában. ~ Legalább lesz egy kis színe. ~ Mondja a szomszéd, miután éppen megfogta macskáját.
A tér pedig alakul, Zrinanda Reendernek is jut hely bőséggel. A munkások díjazzák közreműködését, többen hujjogatnak, s tapsolnak is a zene ütemére.*
- Ez az leány! Így jobban megy a munka! *Kiabálják, de cseppet sem rosszallón, vagy cinikusan, sokan máris dúdolni kezdenek a ritmusra, egyesek a seprőt, s lapátot a ritmusra húzzák a földön, széles mosollyal. Tisztul a tér, tán soha sem volt ilyen tiszta, a szökőkút ragyog, a kövek tiszták, a kőpadokról enni lehetne. De még nem hagyják abba, van még mit csinálni, a környező bokrok formára nyírásának is nekiállnak. S, hogy mit csinál a mosónő meg a fia? Mosófa kerül elő, s alapos csutakolásba kezdenek, míg a szomszéd macskával az ölében gyújt pipára az udvarán.*