Archívum - Arthenior - Arthenior főtere
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Kedves Kalandozó!
Úgy látszik, betévedtél a könyvtár legeldugottabb termébe. Ahhoz képest, milyen apró ajtó vezetett ide, láthatod, hogy a hely hatalmas. Nagyobb, mint bármely másik terem, nagyobb, mint maga a könyvtár, a templom, és talán nagyobb, mint maga Arthenior. Úgy bizony! Amit magad előtt látsz, az nem más, mint évtizedek hamisítatlan történelme. Háborúk, lázadások, isteni csaták, és minden, amiről eddig csak pletykákból hallottál, most kitárul a szemeid előtt. Persze senkinek nem lenne ideje ezt mind elolvasni, ahhoz még az elfek élete is rövid. Viszont ha valami specifikusat keresel, a könyvtárosok segíthetnek megtalálni. Bánj tisztelettel az itt található tekercsekkel! Ezek nélkül az események nélkül te sem állhatnál ma Lanawin földjén. Ne koszold össze, ne hagyj szamárfület a sarkán, és mindig oda tedd vissza, ahonnan levetted! Ne feledd: talán azt hiszed, biztos talajon állsz, de az csak a tegnapi sár, amely szilárdnak tetteti magát!
A nagyterembe!
Valamelyik kisebb terem:
Kedves Kalandozó!
Úgy látszik, betévedtél a könyvtár legeldugottabb termébe. Ahhoz képest, milyen apró ajtó vezetett ide, láthatod, hogy a hely hatalmas. Nagyobb, mint bármely másik terem, nagyobb, mint maga a könyvtár, a templom, és talán nagyobb, mint maga Arthenior. Úgy bizony! Amit magad előtt látsz, az nem más, mint évtizedek hamisítatlan történelme. Háborúk, lázadások, isteni csaták, és minden, amiről eddig csak pletykákból hallottál, most kitárul a szemeid előtt. Persze senkinek nem lenne ideje ezt mind elolvasni, ahhoz még az elfek élete is rövid. Viszont ha valami specifikusat keresel, a könyvtárosok segíthetnek megtalálni. Bánj tisztelettel az itt található tekercsekkel! Ezek nélkül az események nélkül te sem állhatnál ma Lanawin földjén. Ne koszold össze, ne hagyj szamárfület a sarkán, és mindig oda tedd vissza, ahonnan levetted! Ne feledd: talán azt hiszed, biztos talajon állsz, de az csak a tegnapi sár, amely szilárdnak tetteti magát!
A nagyterembe!
Valamelyik kisebb terem:
<< Előző oldal - Mostani oldal: 100 (1981. - 2000. üzenet)Oldal váltása: - Következő oldal >>
2000. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2011-09-27 16:11:02
Üzenet elküldve: 2011-09-27 16:11:02
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 385
OOC üzenetek: 56
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 385
OOC üzenetek: 56
Játékstílus: Szelíd
//Esemény - A megvadult ló//
*A kanca kezd megnyugodni gazdája mellett. A férfi nehézkesen áll fel, de Eron segít neki. Hamarosan két lábán áll, majd leporolja egyszerű öltözékét. Megköszöni Eronnak a segítséget és azt, hogy még időben megállította a hátast. A ló lehajtott fejjel megy közelebb a kereskedőhöz, s így kér elnézést a történtekért. Gazdája gyengéden megsimogatja hatalmas fejét, majd hátára teszi a földön heverő nyerget.*
- Csak lassan Uram! A lovat az istállóba kell vinni, hogy megnyugodjon. Egyedül nem mehet, mi is elkísérjük, hogy ne ismétlődjön meg az iménti eset! *mondja az egyenruhás csoport vezetője. Az öreg csak bólint egyet, majd illedelmesen meghajol Eron előtt, búcsúzóként. Ez után az őrök kíséretében megindul lovával az istálló felé, míg a fehér hajú férfi saját útjára indul.
A tömeg már rég szétszéledt. A téren alig látni kíváncsi szemeket. A kereskedő és a kanca lassan eltűnik a járókelők közül, mert eltakarja őket az istálló erős fala.*
*A kanca kezd megnyugodni gazdája mellett. A férfi nehézkesen áll fel, de Eron segít neki. Hamarosan két lábán áll, majd leporolja egyszerű öltözékét. Megköszöni Eronnak a segítséget és azt, hogy még időben megállította a hátast. A ló lehajtott fejjel megy közelebb a kereskedőhöz, s így kér elnézést a történtekért. Gazdája gyengéden megsimogatja hatalmas fejét, majd hátára teszi a földön heverő nyerget.*
- Csak lassan Uram! A lovat az istállóba kell vinni, hogy megnyugodjon. Egyedül nem mehet, mi is elkísérjük, hogy ne ismétlődjön meg az iménti eset! *mondja az egyenruhás csoport vezetője. Az öreg csak bólint egyet, majd illedelmesen meghajol Eron előtt, búcsúzóként. Ez után az őrök kíséretében megindul lovával az istálló felé, míg a fehér hajú férfi saját útjára indul.
A tömeg már rég szétszéledt. A téren alig látni kíváncsi szemeket. A kereskedő és a kanca lassan eltűnik a járókelők közül, mert eltakarja őket az istálló erős fala.*
1999. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2011-09-27 15:17:14
Üzenet elküldve: 2011-09-27 15:17:14
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 13
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 13
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
*Eron, mikor a ló újra elindul megpróbálja megfogni, de nem sikerül neki. Utánaszalad és mikor meglátja, hogy a ló csak a gazdájához vágtat, majd megáll, megnyugszik. A lába még mindig fáj, ezért jár nehézkesen. Séta közben minden egyes mozdulatnál odanyilall a fájdalom.
Odaérve a férfihez, Eron fölsegíti. Közben az idegen beszélni kezd.*
-Köszönöm uram hogy megállítottad a lovamat!
Általában nem ilyen ez a jószág. De önnek sikerült megfognia mielőtt bajt csinált volna.
*Mondja a férfi. Eron megnézi az idegen alakot. A ruhája egyszerű szövet. Sapkája, ami leesett róla bőr könnyű szabású. Eron a fájó lábát fogja. A tömeg szétszaladt, mikor véget ért életük ezen eseménye. Nem foglalkoznak tovább a férfivel, sem a többi emberrel. Eron megnézi az összes embert, majd egy különös nőre figyel fel, aki őt nézi. A nőnek hosszú hollófekete haja van, az ajka vérvörös, a bőre pedig hófehér. Eron nem törődik vele tovább sétál. Mikor visszanéz a hölgyre akkor még mindig ott áll és tekintete Eront követi. Ezért Eron odamegy hozzá és megszólítja.*
-Elnézést hölgyem akaratlanul is észrevettem hogy ön engem néz. Megkérdezhetem hogy mi ennek az oka?
*Kérdezi a nőt és belenéz a szemébe, majd elmélyed benne.*
A hozzászólást Xierrius (Moderátor) módosította, ekkor: 2011.09.27 17:39:28, a következő indokkal:
Írásjelek pótlása
Odaérve a férfihez, Eron fölsegíti. Közben az idegen beszélni kezd.*
-Köszönöm uram hogy megállítottad a lovamat!
Általában nem ilyen ez a jószág. De önnek sikerült megfognia mielőtt bajt csinált volna.
*Mondja a férfi. Eron megnézi az idegen alakot. A ruhája egyszerű szövet. Sapkája, ami leesett róla bőr könnyű szabású. Eron a fájó lábát fogja. A tömeg szétszaladt, mikor véget ért életük ezen eseménye. Nem foglalkoznak tovább a férfivel, sem a többi emberrel. Eron megnézi az összes embert, majd egy különös nőre figyel fel, aki őt nézi. A nőnek hosszú hollófekete haja van, az ajka vérvörös, a bőre pedig hófehér. Eron nem törődik vele tovább sétál. Mikor visszanéz a hölgyre akkor még mindig ott áll és tekintete Eront követi. Ezért Eron odamegy hozzá és megszólítja.*
-Elnézést hölgyem akaratlanul is észrevettem hogy ön engem néz. Megkérdezhetem hogy mi ennek az oka?
*Kérdezi a nőt és belenéz a szemébe, majd elmélyed benne.*
A hozzászólást Xierrius (Moderátor) módosította, ekkor: 2011.09.27 17:39:28, a következő indokkal:
Írásjelek pótlása
1998. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2011-09-26 07:00:20
Üzenet elküldve: 2011-09-26 07:00:20
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 70
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 70
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Szelíd
*Bevárja Eront a fogadó előtt, majd együtt elindulnak a szegénynegyed felé. Dyra kicsit már sokallja, hogy megint oda tart, de nincs mit tenni. A főtérről ez az út vezet be a városba.*
- Nagyon helyes! Nem szeretem, ha bármire is kényszeríteni akarnak! Ezért vagyok most itt és nem otthon.
*szólja el magát, csekély nemesi vérmérséklettel. Ez a kitörés nem tetszik a lánynak. Ahogy a férfinek is említette, próbálja kerülni az efféle megmozdulásokat.*
- Lássuk, merre is... Jártam már a szegénynegyedben, és a gazdagokéban is. Körbejártam a templom környékét is és voltam a folyóparton.
*utolsó mondatához fanyarú képet ölt finom vonásaira. Eszébe jut a folyónál eltöltött idő és a temetőben lévő sötét alak.*
- De most ne rólam beszéljünk! Érdekesen jár. Van valami oka? De ha nem szeretné az orromra kötni, akkor nem muszáj! Mondja, hova valósi?
*tesz fel egy másik kérdést, hátha valamelyikre választ kap. Közben figyeli az utat, mert elérkeznek a szegénynegyed bejáratához. Nem akar belelépni semmibe, ami kárt tehetne ruhájában. Közben néha Eronra pillant, figyelve mozdulatait. Minden látottat és hallottat jól elraktároz magában, hogy később emlékezzen rá.*
- Nagyon helyes! Nem szeretem, ha bármire is kényszeríteni akarnak! Ezért vagyok most itt és nem otthon.
*szólja el magát, csekély nemesi vérmérséklettel. Ez a kitörés nem tetszik a lánynak. Ahogy a férfinek is említette, próbálja kerülni az efféle megmozdulásokat.*
- Lássuk, merre is... Jártam már a szegénynegyedben, és a gazdagokéban is. Körbejártam a templom környékét is és voltam a folyóparton.
*utolsó mondatához fanyarú képet ölt finom vonásaira. Eszébe jut a folyónál eltöltött idő és a temetőben lévő sötét alak.*
- De most ne rólam beszéljünk! Érdekesen jár. Van valami oka? De ha nem szeretné az orromra kötni, akkor nem muszáj! Mondja, hova valósi?
*tesz fel egy másik kérdést, hátha valamelyikre választ kap. Közben figyeli az utat, mert elérkeznek a szegénynegyed bejáratához. Nem akar belelépni semmibe, ami kárt tehetne ruhájában. Közben néha Eronra pillant, figyelve mozdulatait. Minden látottat és hallottat jól elraktároz magában, hogy később emlékezzen rá.*
1997. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2011-09-26 06:11:07
Üzenet elküldve: 2011-09-26 06:11:07
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 56
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 56
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Szelíd
*Egy elf hölgyemény lép ki a Pegazus ajtaján, majd egy fiatal férfi követi.*
-Távol áll tőlem a gondolat, hogy bármire is kényszerítsem! -*neveti el magát, s elindul a szegénynegyed felé.*-És a város mely részein járt már?
*Lépteit megpróbálja a lányhoz igazítani, s próbálja leplezni a bicegést, nem sok sikerrel. Szemeit a partnere arcán nyugtatja, melyet megfest a délutáni napsugár. Eron szemei gyönyörködnek még egy kicsit Dyrában, majd visszatekint az utcára, s memorizálni próbálja az útvonalat, amit megtesznek.*
-Távol áll tőlem a gondolat, hogy bármire is kényszerítsem! -*neveti el magát, s elindul a szegénynegyed felé.*-És a város mely részein járt már?
*Lépteit megpróbálja a lányhoz igazítani, s próbálja leplezni a bicegést, nem sok sikerrel. Szemeit a partnere arcán nyugtatja, melyet megfest a délutáni napsugár. Eron szemei gyönyörködnek még egy kicsit Dyrában, majd visszatekint az utcára, s memorizálni próbálja az útvonalat, amit megtesznek.*
1996. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2011-09-25 20:09:34
Üzenet elküldve: 2011-09-25 20:09:34
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 56
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 56
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Szelíd
*Újabb alakot hoz a délután a főtérre. Az őröknek csak biccent. Nem állították meg, így szólnia sem kell. A kúthoz érve átfut agyán, hogy esetleg ihatna belőle, de úgy dönt, hogy ezt egy fogadóban teszi meg valami élelem társaságában. Tovább sétál a főtéren, míg meglátja egy fogadó cégérét. Megindul felé, miközben már azon gondolkozik, hogy mit rendeljen. Abban biztos, hogy valami finom ital ráfér, de abban már nem olyan biztos, hogy mit egyen. Azaz, hogy mire telik a lapos erszényből. Bizony az utazás során nem gyarapodott a pénze, de ez várható volt. Főképp ezért jött a városba. Pénzért.*
1995. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2011-09-24 15:44:57
Üzenet elküldve: 2011-09-24 15:44:57
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 52
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 52
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Szelíd
*Mily csalafinta is a sors... Hagyja, hogy a dolgok hadd folyjanak a saját medrükben, s nem akadályoz meg semmit. Ám mégis mindig ott lapul a sarokban, s szövögeti az emberek fonalát. Így van ez Ghotlil esetében is; ösztönei azt súgják, hogy már most, a kezdetekkor hálózza be azokat a személyeket, akik első pillantásra megmozgatna benne valamit. Ám a sors úgy szövi szálait, hogy ez mégse legyen annyira könnyű, s jobb lenne előbb valóban ismerkedni a várossal - nem pedig az ott tartózkodókkal.
Az 'i'.re a pontot pedig az rakja, mikor a hölgy meglát egy közeledő barna hajú és szakállú férfit, kinek oldalán kard, hátán pedig íj lóg, s aki egy kőpadot választ pihenésképp. A nőnek viszont vagy beletelik fél órába, míg verseng magában a két gondolat: megszólítsa, hálózza be; vagy hagyja inkább a dolgokat, hadd menjenek maguktól? Az utolsó pillanatban dönti el végül, hogy akkoris megszólítja, ha törik, ha szakad. Ám mikor pillantása a férfit keresi, meg is leli a fogadó ajtajában, amint eltűnik ott.
Ghotlil nagy sóhajtva hajtja le fejét, miközben hajszálai is lehullnak, ahogy az ébenfekete, megtépázott rózsa is a porban landol. Úgy néz ki, ez ma nagyon nem az ő napja. Több próbálkozása is kudarca fulladt, így hát végül úgy dönt, felhagy a keresgéléssel, s élvezeteit kicsit a sarokba szorítja.
Mikor már épp állna fel komoran, egy szekér érkezik nagy csomagokkal a tetején s a belsejében.*
- Na végre!
*Kiáltja oda a nő kocsisnak, mire az lepattan, s pár férfi segítségével minden holmit lepakolnak.*
- Oda be.
*Mutat ujjával a fogadó felé, majd ajtajának kulcsát a kocsis kezébe nyomja.*
- Mindent pakoljatok le a szoba közepére.
*Azzal nyom pár aranyat a kezükbe, majd leül a padra, s vár. Az ablakon eközben olykor akaratlanul is bepillant, vajon a látott férfi mit csinálhat, ám mielőtt még jelleme újra ferdülni kezdene, gyorsan elkapja fejét.
Vagy fél órás cipekedés után végre minden holmi fent van a szobában, s a szekér is elrobog, miután a kocsis visszahozta a kulcsot. "A pakolással ráérek... Inkább sétálok egyet..." Kecses mozdulattal feláll, majd utolsó, sóvárgó pillantást ejt a Pegazus ablakán át a férfire, végül megindul az egyetlen irányba, mely nem a városból vezet ki, mégpedig a szegények közé...
Váratlanul viszont egy megbokrosodott ló suhan el mellette, s rövid idő leforgása alatt már egy rövid hajú uraság próbálja megállítani, nagy sikerrel. "Hmm... Nem rossz..." Ezért is torpan meg a kapuban, s nekitámaszkodva figyeli tovább az eseményeket.*
Az 'i'.re a pontot pedig az rakja, mikor a hölgy meglát egy közeledő barna hajú és szakállú férfit, kinek oldalán kard, hátán pedig íj lóg, s aki egy kőpadot választ pihenésképp. A nőnek viszont vagy beletelik fél órába, míg verseng magában a két gondolat: megszólítsa, hálózza be; vagy hagyja inkább a dolgokat, hadd menjenek maguktól? Az utolsó pillanatban dönti el végül, hogy akkoris megszólítja, ha törik, ha szakad. Ám mikor pillantása a férfit keresi, meg is leli a fogadó ajtajában, amint eltűnik ott.
Ghotlil nagy sóhajtva hajtja le fejét, miközben hajszálai is lehullnak, ahogy az ébenfekete, megtépázott rózsa is a porban landol. Úgy néz ki, ez ma nagyon nem az ő napja. Több próbálkozása is kudarca fulladt, így hát végül úgy dönt, felhagy a keresgéléssel, s élvezeteit kicsit a sarokba szorítja.
Mikor már épp állna fel komoran, egy szekér érkezik nagy csomagokkal a tetején s a belsejében.*
- Na végre!
*Kiáltja oda a nő kocsisnak, mire az lepattan, s pár férfi segítségével minden holmit lepakolnak.*
- Oda be.
*Mutat ujjával a fogadó felé, majd ajtajának kulcsát a kocsis kezébe nyomja.*
- Mindent pakoljatok le a szoba közepére.
*Azzal nyom pár aranyat a kezükbe, majd leül a padra, s vár. Az ablakon eközben olykor akaratlanul is bepillant, vajon a látott férfi mit csinálhat, ám mielőtt még jelleme újra ferdülni kezdene, gyorsan elkapja fejét.
Vagy fél órás cipekedés után végre minden holmi fent van a szobában, s a szekér is elrobog, miután a kocsis visszahozta a kulcsot. "A pakolással ráérek... Inkább sétálok egyet..." Kecses mozdulattal feláll, majd utolsó, sóvárgó pillantást ejt a Pegazus ablakán át a férfire, végül megindul az egyetlen irányba, mely nem a városból vezet ki, mégpedig a szegények közé...
Váratlanul viszont egy megbokrosodott ló suhan el mellette, s rövid idő leforgása alatt már egy rövid hajú uraság próbálja megállítani, nagy sikerrel. "Hmm... Nem rossz..." Ezért is torpan meg a kapuban, s nekitámaszkodva figyeli tovább az eseményeket.*
1994. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2011-09-23 19:31:56
Üzenet elküldve: 2011-09-23 19:31:56
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 385
OOC üzenetek: 56
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 385
OOC üzenetek: 56
Játékstílus: Szelíd
//Esemény - A megvadult ló//
*Eronnak sikerül rendesen felkecmeregnie az állat hátára, kisebb nagyobb fájdalom árán. Combját meghúzza a manőver miatt, de nem komoly a sérülés. A lovon nincs nyereg, gazdája azzal együtt esett le róla. A fehér hajú férfinak viszont sikerül megnyugtatnia az állatot. Elég csupán néhány szó egy ősi nyelven, mit nem sokan beszélnek.
A kanca megnyugszik, ezért Eron leszáll hátáról. Fejéhez ballag, majd óvatosan megsimogatja. A ló végre teljesen nyugodt, ám kis idő múlva újra rohanásnak indul. A férfi azt hiszi, hogy az előtte elhaladó vándor miatt, pedig nem így van. Az állat ügyet sem vetett az idegenre, mert a földről feltápászkodó gazdája kötötte le figyelmét. Sebesen visszasiet az idős kereskedő mellé, ki örömmel látja viszont kedvencét.*
- Jól van paripám! Nyugodj meg, itt már nincs mitől tartanod! *nyugtatja az állatot. Közben a városőrség tagjai is megérkeznek a kereskedőhöz, ki zavartan kér bocsánatot. Az őrség tagjai faggatni kezdik a kereskedőt, hogy mi történt a lóval. Az idős, kopaszodó férfi rekedtes hangján mesélni kezdi, hogy útjuk során banditák támadtak rájuk, s hogy lova azóta fél a fegyverektől. Arthenior utcái pedig tömve vannak oly személyekkel, kiknek oldalán legalább egy fegyver jelen van, nem beszélve a városőrökről.*
*Eronnak sikerül rendesen felkecmeregnie az állat hátára, kisebb nagyobb fájdalom árán. Combját meghúzza a manőver miatt, de nem komoly a sérülés. A lovon nincs nyereg, gazdája azzal együtt esett le róla. A fehér hajú férfinak viszont sikerül megnyugtatnia az állatot. Elég csupán néhány szó egy ősi nyelven, mit nem sokan beszélnek.
A kanca megnyugszik, ezért Eron leszáll hátáról. Fejéhez ballag, majd óvatosan megsimogatja. A ló végre teljesen nyugodt, ám kis idő múlva újra rohanásnak indul. A férfi azt hiszi, hogy az előtte elhaladó vándor miatt, pedig nem így van. Az állat ügyet sem vetett az idegenre, mert a földről feltápászkodó gazdája kötötte le figyelmét. Sebesen visszasiet az idős kereskedő mellé, ki örömmel látja viszont kedvencét.*
- Jól van paripám! Nyugodj meg, itt már nincs mitől tartanod! *nyugtatja az állatot. Közben a városőrség tagjai is megérkeznek a kereskedőhöz, ki zavartan kér bocsánatot. Az őrség tagjai faggatni kezdik a kereskedőt, hogy mi történt a lóval. Az idős, kopaszodó férfi rekedtes hangján mesélni kezdi, hogy útjuk során banditák támadtak rájuk, s hogy lova azóta fél a fegyverektől. Arthenior utcái pedig tömve vannak oly személyekkel, kiknek oldalán legalább egy fegyver jelen van, nem beszélve a városőrökről.*
1993. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2011-09-23 19:09:41
Üzenet elküldve: 2011-09-23 19:09:41
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 13
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 13
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Esemény - A megvadult ló//
*Eron, mikor meglátja, hogy a megvadult teremtmény feléjük szalad a játszadozó gyermekek közé lép és, arrébb küldi őket. Miután ezt megtette a ló elé próbál futni, de nem sikerül neki. A ló elszaladt előtte. Az őrök rémülten ugranak félre az állat taposása elől.
Eron a ló után iramodik. Gyorsan fut ugyan, de a gyönyörű kanca gyorsabb. De, az állat zsákutcába vágtat. Eron ezt kihasználva megpróbál ráugrani a lóra, és sikerült neki kisebb fájdalmakkal. Ugyanis az ugrástól meghúzta a combját. Nehezen tudja magát fönntartani az állaton, de megbirkózik vele.
A ló nem fárad. Eronnak nehéz dolga van kantár és nyereg nélkül. Nem gondolkozik, odahajol a ló fejéhez, majd ősi nyelven, amit még az anyja tanított neki suttog a lóhoz.*
- Állj meg és nyugodj!
*A nyelvet nem sokan értik ugyan, de a ló hallgatott rá, mert egyre inkább lassul. Eron leszáll a megnyugodott jószágról, majd a fejéhez megy megsimogatja. Az állat ettől még inkább megnyugszik. De mikor meglát egy vándort aki elment előtte újra megiramodott.*
A hozzászólást Xierrius (Moderátor) módosította, ekkor: 2011.09.27 17:41:16, a következő indokkal:
Írásjelek és egy hiányzó szó pótlása
*Eron, mikor meglátja, hogy a megvadult teremtmény feléjük szalad a játszadozó gyermekek közé lép és, arrébb küldi őket. Miután ezt megtette a ló elé próbál futni, de nem sikerül neki. A ló elszaladt előtte. Az őrök rémülten ugranak félre az állat taposása elől.
Eron a ló után iramodik. Gyorsan fut ugyan, de a gyönyörű kanca gyorsabb. De, az állat zsákutcába vágtat. Eron ezt kihasználva megpróbál ráugrani a lóra, és sikerült neki kisebb fájdalmakkal. Ugyanis az ugrástól meghúzta a combját. Nehezen tudja magát fönntartani az állaton, de megbirkózik vele.
A ló nem fárad. Eronnak nehéz dolga van kantár és nyereg nélkül. Nem gondolkozik, odahajol a ló fejéhez, majd ősi nyelven, amit még az anyja tanított neki suttog a lóhoz.*
- Állj meg és nyugodj!
*A nyelvet nem sokan értik ugyan, de a ló hallgatott rá, mert egyre inkább lassul. Eron leszáll a megnyugodott jószágról, majd a fejéhez megy megsimogatja. Az állat ettől még inkább megnyugszik. De mikor meglát egy vándort aki elment előtte újra megiramodott.*
A hozzászólást Xierrius (Moderátor) módosította, ekkor: 2011.09.27 17:41:16, a következő indokkal:
Írásjelek és egy hiányzó szó pótlása
1992. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2011-09-23 18:37:14
Üzenet elküldve: 2011-09-23 18:37:14
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 385
OOC üzenetek: 56
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 385
OOC üzenetek: 56
Játékstílus: Szelíd
//Esemény - A megvadult ló//
*A ló csak vágtázik, nem törődve az esetleges áldozatokkal. Alig néhány méterre van az őröktől és a gyerekektől. Ekkor egy férfi, ki az Eron Drago névre hallgat, megjelenik a játszadozók között, s arrébb küldi őket. A tömeg kissé szétnyílik, majd befogadják a gyermekeket. A köpenyes férfi távolodni kezd a nézelődőktől, miután látja, hogy az ifjak biztonságban vannak.
A felsorakozott őrség észreveszi, hogy nincs mögöttük senki. Még épp időben, mert a fehér kanca odaér hozzájuk. Az egyenruhások egyszerre vetik magukat oldalra.
A ló átvágtat a kialakult résen, Eron pedig utána iramodik. Az a terve, hogy a ló elé kerül, meghiúsul. Helyette most fut az állat után, hogy mihamarabb megállítsa. A négylábú megtorpan, mert egy épület kerül útjába. Azonnal dönt következő irányáról, s balja felé indul. A fehér hajú férfi kihasználja az adandó alkalmat, ezért mikor utoléri, felugrik a paripa hátára. Kissé nehézkesen tud megkapaszkodni, mert épphogy a lovon és nem az mögött landol.
Az állat tovább halad, körözve a főtéren. Az emberek sorra ugrálnak el előlük. Nagyon jó erőben van, nem fárad ki. Eronnak nehéz dolga lesz, ha meg is akarja állítani a kancát.*
*A ló csak vágtázik, nem törődve az esetleges áldozatokkal. Alig néhány méterre van az őröktől és a gyerekektől. Ekkor egy férfi, ki az Eron Drago névre hallgat, megjelenik a játszadozók között, s arrébb küldi őket. A tömeg kissé szétnyílik, majd befogadják a gyermekeket. A köpenyes férfi távolodni kezd a nézelődőktől, miután látja, hogy az ifjak biztonságban vannak.
A felsorakozott őrség észreveszi, hogy nincs mögöttük senki. Még épp időben, mert a fehér kanca odaér hozzájuk. Az egyenruhások egyszerre vetik magukat oldalra.
A ló átvágtat a kialakult résen, Eron pedig utána iramodik. Az a terve, hogy a ló elé kerül, meghiúsul. Helyette most fut az állat után, hogy mihamarabb megállítsa. A négylábú megtorpan, mert egy épület kerül útjába. Azonnal dönt következő irányáról, s balja felé indul. A fehér hajú férfi kihasználja az adandó alkalmat, ezért mikor utoléri, felugrik a paripa hátára. Kissé nehézkesen tud megkapaszkodni, mert épphogy a lovon és nem az mögött landol.
Az állat tovább halad, körözve a főtéren. Az emberek sorra ugrálnak el előlük. Nagyon jó erőben van, nem fárad ki. Eronnak nehéz dolga lesz, ha meg is akarja állítani a kancát.*
1991. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2011-09-23 18:17:42
Üzenet elküldve: 2011-09-23 18:17:42
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 13
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 13
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Esemény - A megvadult ló//
*Mikor Eron megérkezik a szegénynegyed irányából a főtérre, szokatlanul nagy tömeg fogadja tekintetét. Egy pillanatra meg is rémül a népek látványától, de nem törődik velük. A tér olyan, mint mikor először látta. A kút ugyanolyan tiszta és csillogó mint akkor volt.
Az márvány oszlopon megtörik a napfény csillogása. Eron odamegy a kúthoz és magát nézi. Elgondolkodik hogy miért is indult el valójában. Majd azon kezd el gondolkodni, hogy anyjáék hogy lehetnek és élnek-e egyáltalán.
Belekortyol a vízbe és elmosolyodik a kisgyerekeken, akik a kút körül szaladgálnak.
Majd egy alig érthető emberi hangot hall a távolból.*
-Vigyázat!*És újabb csak az érthetőbb.*
- A gyerekek! Valaki állítsa meg azt az állatot!*
Eron érti a második kiáltást, és rögtön a gyerekeket próbálja védeni, majd a ló felé siet.*
A hozzászólást Xierrius (Moderátor) módosította, ekkor: 2011.09.27 17:42:33, a következő indokkal:
Írásjelek pótlása
*Mikor Eron megérkezik a szegénynegyed irányából a főtérre, szokatlanul nagy tömeg fogadja tekintetét. Egy pillanatra meg is rémül a népek látványától, de nem törődik velük. A tér olyan, mint mikor először látta. A kút ugyanolyan tiszta és csillogó mint akkor volt.
Az márvány oszlopon megtörik a napfény csillogása. Eron odamegy a kúthoz és magát nézi. Elgondolkodik hogy miért is indult el valójában. Majd azon kezd el gondolkodni, hogy anyjáék hogy lehetnek és élnek-e egyáltalán.
Belekortyol a vízbe és elmosolyodik a kisgyerekeken, akik a kút körül szaladgálnak.
Majd egy alig érthető emberi hangot hall a távolból.*
-Vigyázat!*És újabb csak az érthetőbb.*
- A gyerekek! Valaki állítsa meg azt az állatot!*
Eron érti a második kiáltást, és rögtön a gyerekeket próbálja védeni, majd a ló felé siet.*
A hozzászólást Xierrius (Moderátor) módosította, ekkor: 2011.09.27 17:42:33, a következő indokkal:
Írásjelek pótlása
1990. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2011-09-20 22:11:23
Üzenet elküldve: 2011-09-20 22:11:23
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 385
OOC üzenetek: 56
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 385
OOC üzenetek: 56
Játékstílus: Szelíd
//Esemény - A megvadult ló//
*Arthenior főtere különböző népektől zajos. A hely zsúfolt mint mindig. Az élet egyetlen napra sem áll le a város ezen területén. A rendre egyenruhás őrjáratok vigyáznak. Feladatuk, hogy ügyeljenek mindenki biztonságára és hogy szemmel tartsanak mindent. A téren álló szökőkút körül a szegénynegyedből származó gyerekek játszadoznak. Olykor-olykor belekortyolnak a kút kristálytiszta vizébe, ezzel felfrissítve kiszáradt torkukat. A várost évről-évre egyre több utazó látogatja meg, kikből most sincs hiány.*
- Vigyázat! *törik meg az idillikus hangulatot. A főtéren tolongó tömeg nagy része a kiáltás irányába mered. A hang kieresztője körül kis kör alakul ki. A kör közepén egy férfi fekszik a kövön, a tekintetek viszont nem őt figyelik, hanem a felőle vágtázó fehér kancát. A hátas egyenesen a legzsúfoltabb tömegbe veti magát, fellökve néhány járókelőt. Az emberek és más lények ijedten ugranak el a rohanó paripa útjából.
Van azonban egy kis csoport, kik nem észlelik a veszélyt. A játszadozó gyermekek ugyanolyan vidáman kergetik egymást a szökőkút körül, mint eddig. Fiatal koruk miatt nem tudják felmérni a feléjük vágtázó négylábú veszélyét. Ők csakis a játékkal vannak elfoglalva.*
- A gyerekek! Valaki állítsa meg azt az állatot! *hallatszik agy rémült női kiáltás.
A városőrök a gyerekek előtt teremnek, csakhogy a fehér ló nagy lendülettel halad. Ha valami oknál fogva nem áll meg, félő hogy kárt tesz az egyenruhásokban és a gyerekekben egyaránt.*
A hozzászólás írója (Mesélő) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2011.09.20 22:23:37
*Arthenior főtere különböző népektől zajos. A hely zsúfolt mint mindig. Az élet egyetlen napra sem áll le a város ezen területén. A rendre egyenruhás őrjáratok vigyáznak. Feladatuk, hogy ügyeljenek mindenki biztonságára és hogy szemmel tartsanak mindent. A téren álló szökőkút körül a szegénynegyedből származó gyerekek játszadoznak. Olykor-olykor belekortyolnak a kút kristálytiszta vizébe, ezzel felfrissítve kiszáradt torkukat. A várost évről-évre egyre több utazó látogatja meg, kikből most sincs hiány.*
- Vigyázat! *törik meg az idillikus hangulatot. A főtéren tolongó tömeg nagy része a kiáltás irányába mered. A hang kieresztője körül kis kör alakul ki. A kör közepén egy férfi fekszik a kövön, a tekintetek viszont nem őt figyelik, hanem a felőle vágtázó fehér kancát. A hátas egyenesen a legzsúfoltabb tömegbe veti magát, fellökve néhány járókelőt. Az emberek és más lények ijedten ugranak el a rohanó paripa útjából.
Van azonban egy kis csoport, kik nem észlelik a veszélyt. A játszadozó gyermekek ugyanolyan vidáman kergetik egymást a szökőkút körül, mint eddig. Fiatal koruk miatt nem tudják felmérni a feléjük vágtázó négylábú veszélyét. Ők csakis a játékkal vannak elfoglalva.*
- A gyerekek! Valaki állítsa meg azt az állatot! *hallatszik agy rémült női kiáltás.
A városőrök a gyerekek előtt teremnek, csakhogy a fehér ló nagy lendülettel halad. Ha valami oknál fogva nem áll meg, félő hogy kárt tesz az egyenruhásokban és a gyerekekben egyaránt.*
A hozzászólás írója (Mesélő) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2011.09.20 22:23:37
1989. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2011-09-18 13:17:31
Üzenet elküldve: 2011-09-18 13:17:31
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 4
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 4
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
"Milyen hatalmas város! Itt biztos találok munkát!"
*A tér közepén lévő kút felé elindulva nézi a több szintes épületeket a tér oldalain és a tömérdek különféle lények tevékenységét.
Három talpig felfegyverzett városőr indul meg felé, miközben őrá mutogatva beszélnek, dühös arckifejezést vágva.*
-Hé te ork! Állj csak meg! *Mondja a középső őr, aki valamiféle tiszt lehet, mert ruházata díszesebb. Amikor közelebb ér folytatja.*
-Mi dolgod van Arthenior városában?
-Tisztességes munkát keresek! Magányos kalandozóként járom a földeket. Esetleg volna valamilyen állás egy harcedzett orknak a városőrségben?
*A tiszt arcán visszafogott undor fut át, és becsmérlően végig futtatja tekintetét az orkon.*
-Nem hinném hogy hasznát tudnánk venni a magadfajtának. Tovább mehetsz, de kerüld a bajt! Rajtad fogjuk tartani a szemünket!
*Enyhe fejbiccentéssel Tubara tovább halad a kút felé, hogy szomját oltsa. A kút vize igazán hűsítő. Annyira kellemes, hogy a kedve is felderül tőle. Lelkesen tekint körbe, amikor meglát egy táblát.*
"Egy barakk! Na most szívesen edzenék egy kicsit!" *és elindult a város egy elszegényedett területe felé, mivel az útjelző ezt az irányt jelezte.*
*A tér közepén lévő kút felé elindulva nézi a több szintes épületeket a tér oldalain és a tömérdek különféle lények tevékenységét.
Három talpig felfegyverzett városőr indul meg felé, miközben őrá mutogatva beszélnek, dühös arckifejezést vágva.*
-Hé te ork! Állj csak meg! *Mondja a középső őr, aki valamiféle tiszt lehet, mert ruházata díszesebb. Amikor közelebb ér folytatja.*
-Mi dolgod van Arthenior városában?
-Tisztességes munkát keresek! Magányos kalandozóként járom a földeket. Esetleg volna valamilyen állás egy harcedzett orknak a városőrségben?
*A tiszt arcán visszafogott undor fut át, és becsmérlően végig futtatja tekintetét az orkon.*
-Nem hinném hogy hasznát tudnánk venni a magadfajtának. Tovább mehetsz, de kerüld a bajt! Rajtad fogjuk tartani a szemünket!
*Enyhe fejbiccentéssel Tubara tovább halad a kút felé, hogy szomját oltsa. A kút vize igazán hűsítő. Annyira kellemes, hogy a kedve is felderül tőle. Lelkesen tekint körbe, amikor meglát egy táblát.*
"Egy barakk! Na most szívesen edzenék egy kicsit!" *és elindult a város egy elszegényedett területe felé, mivel az útjelző ezt az irányt jelezte.*
1988. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2011-09-17 11:32:47
Üzenet elküldve: 2011-09-17 11:32:47
Rang: Játékos
IC üzenetek: 194
OOC üzenetek: 351
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 194
OOC üzenetek: 351
Játékstílus: Szelíd
*Mikor mindketten letelepedtek a padra, Mordach válaszol is kérdésére.*
- Igaz, hamarabb is ott leszünk, ha már most elindulunk. *Bólint helyeslően, hiszen ha még Arthenior utcáit akarnák róni, biztosan lemaradnának a karavánpihenőbe tartó szekérről.
A vörös odahúzza magához, és egy csókot nyom arcára. Ő pedig fél karral átkarolja derekát.*
- Reménykedtem benne... *Mosolyra húzza száját és viszonzásképpen ő is arcon csókolja, de olyan cuppanósan, hogy a tér másik végében is hallani lehet.*
- Természetesen! *Elfogadja a feléje nyúló kezet. Ám ebben a pillanatban nyílik a fogadó ajtaja, és egy nem éppen magánál lévő férfiú botladozik ki rajta. Dhunamella reméli, nem kell azzal időt pocsékolniuk, hogy távol tartsák maguktól, de sajnos tévednie kell, hiszen pont a nőt veszi 'áldozatául'. Odatántorog hozzájuk, és koszos ujjával mutogatni kezd feléjük, miközben azt ismételgetve, hogy ő bizony ismeri mindkettejüket. A sötételf kérdőn néz először a részegre, majd Mordachra, nem igazán érti miről beszélhet az öreg, ám úgy tűnik Mordach pontosan, vagy legalábbis nagyjából tudja ki áll velük szemben. Aztán egyszer csak mintha ismerős kezdene lenni, de fogalma sincs, hogy honnan.
Dhunamella inkább Mordach 'hívására' reagál, és karon ragadja a vörös hajút. Nem igazán foglalkozik a részeggel, hiszen ha követni is akarná őket, akkor sem tudná sokáig, mert valószínűleg egy idő után, az egyik útszéli bokorban kötne ki...
Lassan az artheniori kapu felé közelednek. Dhunamella csak biccent az őröknek, akik szó nélkül átengedik őket a kapun.*
- Igaz, hamarabb is ott leszünk, ha már most elindulunk. *Bólint helyeslően, hiszen ha még Arthenior utcáit akarnák róni, biztosan lemaradnának a karavánpihenőbe tartó szekérről.
A vörös odahúzza magához, és egy csókot nyom arcára. Ő pedig fél karral átkarolja derekát.*
- Reménykedtem benne... *Mosolyra húzza száját és viszonzásképpen ő is arcon csókolja, de olyan cuppanósan, hogy a tér másik végében is hallani lehet.*
- Természetesen! *Elfogadja a feléje nyúló kezet. Ám ebben a pillanatban nyílik a fogadó ajtaja, és egy nem éppen magánál lévő férfiú botladozik ki rajta. Dhunamella reméli, nem kell azzal időt pocsékolniuk, hogy távol tartsák maguktól, de sajnos tévednie kell, hiszen pont a nőt veszi 'áldozatául'. Odatántorog hozzájuk, és koszos ujjával mutogatni kezd feléjük, miközben azt ismételgetve, hogy ő bizony ismeri mindkettejüket. A sötételf kérdőn néz először a részegre, majd Mordachra, nem igazán érti miről beszélhet az öreg, ám úgy tűnik Mordach pontosan, vagy legalábbis nagyjából tudja ki áll velük szemben. Aztán egyszer csak mintha ismerős kezdene lenni, de fogalma sincs, hogy honnan.
Dhunamella inkább Mordach 'hívására' reagál, és karon ragadja a vörös hajút. Nem igazán foglalkozik a részeggel, hiszen ha követni is akarná őket, akkor sem tudná sokáig, mert valószínűleg egy idő után, az egyik útszéli bokorban kötne ki...
Lassan az artheniori kapu felé közelednek. Dhunamella csak biccent az őröknek, akik szó nélkül átengedik őket a kapun.*
1987. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2011-09-15 17:26:53
Üzenet elküldve: 2011-09-15 17:26:53
Rang: Játékos
IC üzenetek: 605
OOC üzenetek: 147
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 605
OOC üzenetek: 147
Játékstílus: Szelíd
*A fogadó reggelébe nagy lelkesedéssel érkezik a férfi, pár embert még egy bólintással is köszönt. Térdig érő hajszálai is láthatóan örülnek az elkövetkezendő útnak, mivel ide-oda szaladgálnak teste körül, s olykor meg is csiklandozzák Dhunamella kezét.
Nem szándékozik a férfi sok időt tölteni a belső téren, ezért is fogyasztja el az éjbőrűhöz hasonló gyorsasággal reggelijét, mely jó sok időre elég lesz gyomrának. Nem egy nagy étvágyú, ezért is tör rá ritkábban az éhség. Ám a sötételf az elkövetkezendő időben minden bizonnyal többet fog bevinni magába, elvégre már nem csak saját magát kell táplálnia.
Mordach enged a hölgyemény húzásának, s a fogadó ajtaján át egyenesen egy padig követi őt, ahova rögtön le is ül, egyik könyökét pedig letámasztja térdére.*
- Elindulhatnánk talán felé, mert itt a városban nem lenne érdemes császkálnunk... Az is lehet, hogy előbb indul a szekér, s legalább az elején lehetőségünk van meg tudakolni, hogy egyáltalán felférünk.
*Odahúzza magához a nőt, majd egyik karját átveti az ő vállán, s nyom egy csókot az arcára.*
- Azt remélem tudod, hogy annak ellenére is, hogy valaki nő a hasadban, még nem szabadulsz tőlem...
*Kacsint rá egyet gonoszan, majd újra függőleges pozícióba helyezkedik, s szemeit a kapukra mereszti.*
- Indulhatunk?
*Kérdi jókedvűen, miközben nyújtja kezét a hölgynek. Eközben viszont épp tántorog ki a Pegazusból egy idáig érződő bűzös részeg, ki a legközelebbi célpontot ki is választja magának, akivel esetleg társaloghat. Ezért is célozza be a padon ülő éjbőrűt...*
- Hééé... Ömm... Hukk...
*Mutogat ujjával, mintha épp magyarázni próbálna.*
- Téged én ismerlek! Meg tégedet is!
*Néz Mordachra és Dhunamellára forgó szemekkel, ám ekkor a vörös sörényűnek is kezd rémleni az arca, s rá is jön, hogy több hete még őt verték el ott a szegénynegyedben.*
- Nocsak, nocsak... Kit látnak szemeim...
*Vonja fel egyik szemöldökét a férfi, miközben egyik lábát a nő mellé rakja, s szemeivel azt sugallja felé, hogy akár mehetnének is, mivel az ő érdekében Mordach inkább most nem keveredik újabb bajba. Bár ha minden kötél szakad...*
Nem szándékozik a férfi sok időt tölteni a belső téren, ezért is fogyasztja el az éjbőrűhöz hasonló gyorsasággal reggelijét, mely jó sok időre elég lesz gyomrának. Nem egy nagy étvágyú, ezért is tör rá ritkábban az éhség. Ám a sötételf az elkövetkezendő időben minden bizonnyal többet fog bevinni magába, elvégre már nem csak saját magát kell táplálnia.
Mordach enged a hölgyemény húzásának, s a fogadó ajtaján át egyenesen egy padig követi őt, ahova rögtön le is ül, egyik könyökét pedig letámasztja térdére.*
- Elindulhatnánk talán felé, mert itt a városban nem lenne érdemes császkálnunk... Az is lehet, hogy előbb indul a szekér, s legalább az elején lehetőségünk van meg tudakolni, hogy egyáltalán felférünk.
*Odahúzza magához a nőt, majd egyik karját átveti az ő vállán, s nyom egy csókot az arcára.*
- Azt remélem tudod, hogy annak ellenére is, hogy valaki nő a hasadban, még nem szabadulsz tőlem...
*Kacsint rá egyet gonoszan, majd újra függőleges pozícióba helyezkedik, s szemeit a kapukra mereszti.*
- Indulhatunk?
*Kérdi jókedvűen, miközben nyújtja kezét a hölgynek. Eközben viszont épp tántorog ki a Pegazusból egy idáig érződő bűzös részeg, ki a legközelebbi célpontot ki is választja magának, akivel esetleg társaloghat. Ezért is célozza be a padon ülő éjbőrűt...*
- Hééé... Ömm... Hukk...
*Mutogat ujjával, mintha épp magyarázni próbálna.*
- Téged én ismerlek! Meg tégedet is!
*Néz Mordachra és Dhunamellára forgó szemekkel, ám ekkor a vörös sörényűnek is kezd rémleni az arca, s rá is jön, hogy több hete még őt verték el ott a szegénynegyedben.*
- Nocsak, nocsak... Kit látnak szemeim...
*Vonja fel egyik szemöldökét a férfi, miközben egyik lábát a nő mellé rakja, s szemeivel azt sugallja felé, hogy akár mehetnének is, mivel az ő érdekében Mordach inkább most nem keveredik újabb bajba. Bár ha minden kötél szakad...*
1986. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2011-09-15 17:19:13
Üzenet elküldve: 2011-09-15 17:19:13
Rang: Játékos
IC üzenetek: 473
OOC üzenetek: 232
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 473
OOC üzenetek: 232
Játékstílus: Vakmerő
* Echnal, most, hogy összeszedte lovát, legjobbnak látja megitatni az állatot. Odavezeti a szökőkúthoz, és a hátasával együtt dugja fejét a hűsítő vízbe. Jól esik számára, a hideg víz, mely teljesen felélénkíti. Megtölti kulacsát, majd, úgy dönt, inkább nem száll fel a lóra, hanem maga mellett fogja vezetni.
"Nem kell kifárasztani, ki tudja, lehet ma még menekülnöm is kell" gondolja magában szórakozottan.
A víz hatására még inkább vágyik a folyóba.
Magában bejárja az utat, mely odavezet.
"Talán mégis meg kéne keresnem azt a kúriát a gazdag negyedben" azonban elveti az ötletet, nem szabad veszélybe sodornia Sairát.
Ellenben a temetőbe nem vágyik vissza. A legutóbbi ottléte, kellemetlen emlékeket sodort a felszínre, melyeket még mindig nem sikerült mélyen magába temetnie.
"Hiába, nincs más út"
Azzal tova indul.*
"Nem kell kifárasztani, ki tudja, lehet ma még menekülnöm is kell" gondolja magában szórakozottan.
A víz hatására még inkább vágyik a folyóba.
Magában bejárja az utat, mely odavezet.
"Talán mégis meg kéne keresnem azt a kúriát a gazdag negyedben" azonban elveti az ötletet, nem szabad veszélybe sodornia Sairát.
Ellenben a temetőbe nem vágyik vissza. A legutóbbi ottléte, kellemetlen emlékeket sodort a felszínre, melyeket még mindig nem sikerült mélyen magába temetnie.
"Hiába, nincs más út"
Azzal tova indul.*
1985. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2011-09-14 17:01:38
Üzenet elküldve: 2011-09-14 17:01:38
Rang: Játékos
IC üzenetek: 194
OOC üzenetek: 351
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 194
OOC üzenetek: 351
Játékstílus: Szelíd
*Végül Mordach is ébredezik, majd mikor Dhunamellára pillant, odahúzza magához az ágyba. A sötételf boldogan 'tűri' az apró csókok áradatát. Összekulcsolja kezét a hátán és vállára hajtja fejét.*
- Inkább hagytalak aludni, hiszen mindig akkor a legjobb kedvűbb az ember, ha kipihent. Meg persze ha nem éhes... *Nevet fel ő is.
Majd elengedi. Ebben a pillanatban, a vörös egyik lábát az ágyra helyezi, és büszkén kijelenti, hogy elkíséri a Holdkaraván pihenőbe vezető úton.*
- Nagyon köszönöm, Mr Harders ezt a megtisztelést. Azt hiszem, igénybe veszem a szolgáltatásait. *Ő is felkacag a dolgon. Együtt nevetnek, valószínűleg az egész Szálláshely visszhangzik tőlük.
Ahogy elnézi a nő, most a vörös igen jó kedélyű, aminek kifejezetten örül. Ennek hatására neki is jobb lesz a kedve, aminek szintén örül.
A hátsó felére helyezett kézre, és a hozzá fűzött megjegyzésre, csak egy csábos mosollyal válaszol.
Végre Mordach is összepakol, és elindulhatnak le a fogadóba, mely után egyenesen a pihenőbe tart majd az útjuk, aminek Mella most szintén felettébb örül. Ennél kellemesebb napja már nem is lehetne. Belekarol a kezét felkínáló Mordachba, majd együtt robognak le a lépcsőn.
Mikor végre leértek, az éjbőrű a pulthoz lép, és rendel két könnyű, ám délig, vagy még tovább is telített érzést keltő ételt. Ha mordach is elfogyasztotta a sajátját, nem fáradozik azzal, hogy visszavigye a tányért - más esetben talán, most biztosan nem -, inkább az ajtó felé tereli a vöröst, ki, a főtérre.*
- Nem tudom mivel tudnák azt a kevéske időt elütni, amíg az a szekér megérkezik... *Rosszallóan körbepillant a főtéren, de csak egy padon ülő vörös szoknyás nőt lát, és pár bámészkodó járókelőt. Nemigen foglalkozik velük, inkább egy pad felé indul el, annak a reményében, hogy Mordach is követi.*
- Inkább hagytalak aludni, hiszen mindig akkor a legjobb kedvűbb az ember, ha kipihent. Meg persze ha nem éhes... *Nevet fel ő is.
Majd elengedi. Ebben a pillanatban, a vörös egyik lábát az ágyra helyezi, és büszkén kijelenti, hogy elkíséri a Holdkaraván pihenőbe vezető úton.*
- Nagyon köszönöm, Mr Harders ezt a megtisztelést. Azt hiszem, igénybe veszem a szolgáltatásait. *Ő is felkacag a dolgon. Együtt nevetnek, valószínűleg az egész Szálláshely visszhangzik tőlük.
Ahogy elnézi a nő, most a vörös igen jó kedélyű, aminek kifejezetten örül. Ennek hatására neki is jobb lesz a kedve, aminek szintén örül.
A hátsó felére helyezett kézre, és a hozzá fűzött megjegyzésre, csak egy csábos mosollyal válaszol.
Végre Mordach is összepakol, és elindulhatnak le a fogadóba, mely után egyenesen a pihenőbe tart majd az útjuk, aminek Mella most szintén felettébb örül. Ennél kellemesebb napja már nem is lehetne. Belekarol a kezét felkínáló Mordachba, majd együtt robognak le a lépcsőn.
Mikor végre leértek, az éjbőrű a pulthoz lép, és rendel két könnyű, ám délig, vagy még tovább is telített érzést keltő ételt. Ha mordach is elfogyasztotta a sajátját, nem fáradozik azzal, hogy visszavigye a tányért - más esetben talán, most biztosan nem -, inkább az ajtó felé tereli a vöröst, ki, a főtérre.*
- Nem tudom mivel tudnák azt a kevéske időt elütni, amíg az a szekér megérkezik... *Rosszallóan körbepillant a főtéren, de csak egy padon ülő vörös szoknyás nőt lát, és pár bámészkodó járókelőt. Nemigen foglalkozik velük, inkább egy pad felé indul el, annak a reményében, hogy Mordach is követi.*
1984. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2011-09-14 16:41:16
Üzenet elküldve: 2011-09-14 16:41:16
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 52
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 52
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Szelíd
*S lám, az utolsó gomolygó füstkarika is eloszlik a levegőben, ami azt jelzi, hogy a dohány elfogyott - legalábbis ebből a papírból. Ugyan bőröndjének mélyén még ott lapul egy szép nagy adag, ám azt Ghotlil inkább más alkalmakra tartogatja. A mai napon, éjjelen úgysem fog már szert tenni egy kellemes társaságra, így felesleges egész idejét azzal töltenie, hogy füstöljön.
Egy utolsót még rápillant a szemben ülő fekete hajú uraságra - akivel már többet nem valószínű, hogy találkozik -, végül egy sugallat hatására kecsesen feláll székéről, s ujjai közé fonja a fekete bőröndjének fülét. Csontszipkáját előbb persze belecsúsztatja, majd holmijával együtt megindul a főtérre vezető ajtó felé. Itt a fogadóban már nincs dolga; akár reggelig is ülhet, akkor sem fog társaságot találni, így hát jobb máshol keresgélni, s felfedezni a várost.
Az ajtón, ahogy kilép, rögtön eszébe öltik, hogy bizony nemsokára egy szekér is fog érkezni, amin a többi dolgát hozzák. Azt ugyan pontosan nem tudni, mikor fog ideérni, ám annyira messze mégsem kellene elkószálni, mert még a végén lennének olyan balgák, s csak letennék azokat a fogadó elé - amit persze a koldus gyerekek azonnal el is kapkodnának.
Ahogy lenyomja a kilincset, s kilép rajta, szembe találja magát egy ibolya hajú hölgyeménnyel, kinek hátán egy termetes íj pihenget. Ghotlil inkább nem próbálkozik meg azzal, hogy leszólítsa - pedig nagy kedve lenne hozzá -, mert a tapasztalati ebben a városban nem azt mutatják, hogy az itteniek kedvelnék az ilyen nemesi családból származó - pontosabban annak kinéző - nőket. Így hát ez a csodás ibolya miért lenne ez alól kivétel? Csak egy lágy mosolyt ereszt meg felé az ajtóban, majd elsuhan mellette, vörös szoknyája még talán érinti is őt; végül pedig a lila hajú hölgytől nem messze egy padon helyezkedik el, s zöldes szemeit a kapukra szegezi...*
Egy utolsót még rápillant a szemben ülő fekete hajú uraságra - akivel már többet nem valószínű, hogy találkozik -, végül egy sugallat hatására kecsesen feláll székéről, s ujjai közé fonja a fekete bőröndjének fülét. Csontszipkáját előbb persze belecsúsztatja, majd holmijával együtt megindul a főtérre vezető ajtó felé. Itt a fogadóban már nincs dolga; akár reggelig is ülhet, akkor sem fog társaságot találni, így hát jobb máshol keresgélni, s felfedezni a várost.
Az ajtón, ahogy kilép, rögtön eszébe öltik, hogy bizony nemsokára egy szekér is fog érkezni, amin a többi dolgát hozzák. Azt ugyan pontosan nem tudni, mikor fog ideérni, ám annyira messze mégsem kellene elkószálni, mert még a végén lennének olyan balgák, s csak letennék azokat a fogadó elé - amit persze a koldus gyerekek azonnal el is kapkodnának.
Ahogy lenyomja a kilincset, s kilép rajta, szembe találja magát egy ibolya hajú hölgyeménnyel, kinek hátán egy termetes íj pihenget. Ghotlil inkább nem próbálkozik meg azzal, hogy leszólítsa - pedig nagy kedve lenne hozzá -, mert a tapasztalati ebben a városban nem azt mutatják, hogy az itteniek kedvelnék az ilyen nemesi családból származó - pontosabban annak kinéző - nőket. Így hát ez a csodás ibolya miért lenne ez alól kivétel? Csak egy lágy mosolyt ereszt meg felé az ajtóban, majd elsuhan mellette, vörös szoknyája még talán érinti is őt; végül pedig a lila hajú hölgytől nem messze egy padon helyezkedik el, s zöldes szemeit a kapukra szegezi...*
1983. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2011-09-14 14:37:48
Üzenet elküldve: 2011-09-14 14:37:48
Rang: Játékos
IC üzenetek: 106
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 106
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Szelíd
*Hosszú út után Gleadyss megtalálja, amit ezidáig keresett. Ez az a város, ahol egy ideig lennie kell. Mindig hallgatott ösztöneire, melyek sosem vezették még félre. Tudja itt kell megállnia. Nem tudja az okát,azt inkább a természetre bízza. Nyugodt magabiztos léptekkel sétál a főtéren. Szemei élesek, semmilyen mozgás nem kerüli el a tekintetét. Azonnal felméri a környezetében levőket élénk tengerkék szemével. Akár egy párduc, mindig ugrásra kész. Hátán tegezben nyilak, mellette az elfek világhírű kézművességének bizonyítéka, az íja. A közelharcban sem lehet védtelen, ezért derekán egy rövidkardot hord. "Szállást kell keresnem egy időre." Egy tábla irányítja is a megfelelő helyre 'Pegazus fogadó' látja kiírva. Éppen főtérről nyílik. "Ez megfelelő lesz." Elindul a fogadó felé, rövid lila hajába beletúr, még egyszer körbenéz, mielőtt belépne az ajtón, majd lenyomja a kilincset.*
1982. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2011-09-14 14:11:41
Üzenet elküldve: 2011-09-14 14:11:41
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 553
OOC üzenetek: 266
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 553
OOC üzenetek: 266
Játékstílus: Szelíd
//Az Alrishul Ház Visszatérése//
*Egy szőrmével bevont pajzsot a hátán hordó férfi lép be Arthenior városának kapuján. Az őrök rendesen végigmérik, nem láttak még errefelé ilyen ritka 'madarat.' A bejárat után nem sokkal rövid sor áll, ahová minden ki illetve betérőt odairányítanak. Az alabárdosok apró lökdösődése bosszantja a harcost, de nem akar bajt. Egy vaskos tölgytáblájú asztal mögött két sötét köntöst viselő alak ül, 3-4 katonával körülvéve magát. Monoton hangján ismétli minden egyednek a következőket:*
-Az őrség vezetője rendeletére minden ki és beérkezőt lajstromba veszünk. Neve? honnan jött/hová megy/miért jött a városba?
*Egy deszkára függesztve több fantomkép is ki van rakva. A barbárnak látszó harcos jól megbámulja az egyik rajzot, felismerés csillan a szemeiben. A fáradt írnok ezt nem veszi észre.*
-Neve?
*A fickó nem figyel rá.*
-Neve? Ne bambuljál te!
*Szól rá a mellette álló alak. látszik rajtuk a teljes érdektelenség és az unalom.*
-Neve?
-Vadzul Org.
-Honnan jött?
-Kintről.
-De honnan? Melyik városból?
-Bunkó barbár ez nem látod, írd be, hogy onnan jött.
*Vadzul nem ismeri ezt a szót és ez a málészájú katona szerencséje.*
-Bunkóból jöttem. Asszonyt akarok magamnak.
*Egy a népének gyakori célt jelöl meg, igaz azt nem árulja el, hogy nőt ők csak rabolni szoktak.*
-Azt fogsz találni, na eredj utadra. Tovább!
*Vadzul megjegyzi az összes fizimiskáját magának, meg a rajzokat is. Jó emlékezőtehetsége van, akár sámán is lehetett volna belőle. Most, hogy a törzsfővé vált, ez már nem nagyon érdekli. Erős harcossá érett, jó asszonyt szerzett magának, finom pelyhű kölykei születtek és most a túlélés és a bosszúvágy hajtja. Nem kell keresnie a Ferkeket, majd ők megtalálják őket, hogy befejezzék amit elkezdtek. Addig Vadzul új szövetséget köt a halállal.
A fogadóhoz indul, hogy többet megtudjon erről a neki idegen világról.
"Holströmm, megtalállak."
A hozzászólás írója (Mesélő) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2011.09.14 14:24:55
*Egy szőrmével bevont pajzsot a hátán hordó férfi lép be Arthenior városának kapuján. Az őrök rendesen végigmérik, nem láttak még errefelé ilyen ritka 'madarat.' A bejárat után nem sokkal rövid sor áll, ahová minden ki illetve betérőt odairányítanak. Az alabárdosok apró lökdösődése bosszantja a harcost, de nem akar bajt. Egy vaskos tölgytáblájú asztal mögött két sötét köntöst viselő alak ül, 3-4 katonával körülvéve magát. Monoton hangján ismétli minden egyednek a következőket:*
-Az őrség vezetője rendeletére minden ki és beérkezőt lajstromba veszünk. Neve? honnan jött/hová megy/miért jött a városba?
*Egy deszkára függesztve több fantomkép is ki van rakva. A barbárnak látszó harcos jól megbámulja az egyik rajzot, felismerés csillan a szemeiben. A fáradt írnok ezt nem veszi észre.*
-Neve?
*A fickó nem figyel rá.*
-Neve? Ne bambuljál te!
*Szól rá a mellette álló alak. látszik rajtuk a teljes érdektelenség és az unalom.*
-Neve?
-Vadzul Org.
-Honnan jött?
-Kintről.
-De honnan? Melyik városból?
-Bunkó barbár ez nem látod, írd be, hogy onnan jött.
*Vadzul nem ismeri ezt a szót és ez a málészájú katona szerencséje.*
-Bunkóból jöttem. Asszonyt akarok magamnak.
*Egy a népének gyakori célt jelöl meg, igaz azt nem árulja el, hogy nőt ők csak rabolni szoktak.*
-Azt fogsz találni, na eredj utadra. Tovább!
*Vadzul megjegyzi az összes fizimiskáját magának, meg a rajzokat is. Jó emlékezőtehetsége van, akár sámán is lehetett volna belőle. Most, hogy a törzsfővé vált, ez már nem nagyon érdekli. Erős harcossá érett, jó asszonyt szerzett magának, finom pelyhű kölykei születtek és most a túlélés és a bosszúvágy hajtja. Nem kell keresnie a Ferkeket, majd ők megtalálják őket, hogy befejezzék amit elkezdtek. Addig Vadzul új szövetséget köt a halállal.
A fogadóhoz indul, hogy többet megtudjon erről a neki idegen világról.
"Holströmm, megtalállak."
A hozzászólás írója (Mesélő) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2011.09.14 14:24:55
1981. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2011-09-14 07:55:13
Üzenet elküldve: 2011-09-14 07:55:13
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 174
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 174
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Szelíd
*A főtérre érve, azonnal Enddynt látja meg, ahogy az eb Echnal lova mellett üldögél. Azonnal feléjük veszi lépteit, majd előveszi táskájából a csontokat. A kutya, vidáman felpattan a nő közeledtére, majd odarohan lábai elé.*
- Jellemző! Akinél étel van, azt máris kedveled igaz?
*mondja, miközben megsimogatja az állat bundás fejét. A csontokat elé borítja, majd azok pillanatok alatt hegyes fogak martalékává vállnak. Nem akar itt sokat elidőzni, mert a nap már így is alig hogy fényt ad.*
- Echnal azt mondta, hogy velem kell jönnöd és hogy vigyáznom kell majd rád! Nameg hogy te majd megtalálod nekem 'Veszpert'! Igaz ez?
*A négylábú egy örömteli vakkantással válaszol, melyet Saira igennek vesz.*
- Akkor induljunk! Nincs már sok időnk!
*utasítja Enddynt, majd lépteit megindítja a negyed nyomorúságos utcái és sikátorai felé.*
- Jellemző! Akinél étel van, azt máris kedveled igaz?
*mondja, miközben megsimogatja az állat bundás fejét. A csontokat elé borítja, majd azok pillanatok alatt hegyes fogak martalékává vállnak. Nem akar itt sokat elidőzni, mert a nap már így is alig hogy fényt ad.*
- Echnal azt mondta, hogy velem kell jönnöd és hogy vigyáznom kell majd rád! Nameg hogy te majd megtalálod nekem 'Veszpert'! Igaz ez?
*A négylábú egy örömteli vakkantással válaszol, melyet Saira igennek vesz.*
- Akkor induljunk! Nincs már sok időnk!
*utasítja Enddynt, majd lépteit megindítja a negyed nyomorúságos utcái és sikátorai felé.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7361-7380 , 7381-7400 , 7401-7420 , 7421-7440 , 7441-7460 , 7461-7480 , 7481-7500 , 7501-7520 , 7521-7540 , 7541-7560 , 7561-7580 , 7581-7600 , 7601-7620 , 7621-7640 , 7641-7660 , 7661-7680 , 7681-7700 , 7701-7720 , 7721-7740 , 7741-7760 , 7761-7780 , 7781-7800 , 7801-7820 , 7821-7840 , 7841-7860 , 7861-7880 , 7881-7900 , 7901-7920 , 7921-7940 , 7941-7960 , 7961-7980 , 7981-8000 , 8001-8020 , 8021-8040 , 8041-8060 , 8061-8080 , 8081-8100 , 8101-8120 , 8121-8140 , 8141-8160 , 8161-8180 , 8181-8200 , 8201-8220 , 8221-8240 , 8241-8260 , 8261-8280 , 8281-8300 , 8301-8320 , 8321-8340 , 8341-8360 , 8361-8380 , 8381-8400 , 8401-8420 , 8421-8440 , 8441-8460 , 8461-8480 , 8481-8500 , 8501-8520 , 8521-8540 , 8541-8560 , 8561-8580 , 8581-8600 , 8601-8620 , 8621-8640 , 8641-8660 , 8661-8680 , 8681-8700 , 8701-8720 , 8721-8740 , 8741-8760 , 8761-8780 , 8781-8800 , 8801-8820 , 8821-8840 , 8841-8860 , 8861-8880 , 8881-8900 , 8901-8920 , 8921-8940 , 8941-8960 , 8961-8980 , 8981-9000 , 9001-9020 , 9021-9040 , 9041-9060 , 9061-9080 , 9081-9100 , 9101-9120 , 9121-9140 , 9141-9160 , 9161-9180 , 9181-9200 , 9201-9220 , 9221-9240 , 9241-9260 , 9261-9280 , 9281-9300 , 9301-9320 , 9321-9340 , 9341-9360 , 9361-9380 , 9381-9400 , 9401-9420 , 9421-9440 , 9441-9460 , 9461-9480 , 9481-9500 , 9501-9520 , 9521-9540 , 9541-9560 , 9561-9580 , 9581-9600 , 9601-9620 , 9602-9621