*Syl megunja a várakozást, s lelécel a fogadóból. "Hová is tettem az eszem!" - sápítozik magában. Körbenéz, de nem talál senkit, akit megfoszthatna értékeitől, ezért csalódottsága dühbe torkollik, s meghozza első nagy döntését, mióta Artheniorba került: elhatározza, hogy elhagyja a várost.*
- Megváltozni? Én? Holmi kényes kis fruskák miatt? Ugyan! *sziszegi magának. A gondolat, hogy egy teljesen új városban telepedhet le, és fosztogathat kedvére, izgatottá varázsolja a sötételfet, aki mostanában csak árnyéka volt önmagának. Elvigyorodik, majd reszelős hangján a következő szavakat suttogja az éjbe:*
- Vigyázat, leendő telephelyem, rabolni érkezem!
*Az elhatározás amilyen gyorsan érkezett, oly' sebesen el is röppent: Sylwerhile egy fél napot gyalogol, majd pirkadatkor összeesik a lustaságtól, és egészen délutánig fel sem ébred. "Fenébe, el kellett volna kötnöm egy lovat" - gondolja kedvetlenül, mikor felébred. Megdörzsöli szemeit, ásít néhányszor, majd bosszúsan visszaindul a város felé. Mélyen legbelül persze tudja, hogy nem fogja elhagyni Artheniort, mivel már az egész utazáshoz, új fosztogatható város kereséséhez sincs hangulata. "Egyáltalán minek is indultam el innen? Túlkomplikáltam a helyzetem, pedig csak egy örömlányra lenne most szükségem" - gondolja, majd finoman elmosolyodik.
Ahogy visszatér a főtérre, körbe-körbe kezd el sétálni, hátha talál egy félnótást, akit megfoszthat 'felesleges' értékeitől. Vagy fél óráig kóborol áldozat után kutatva, mikor egy hófehér bőrű hölgyeményen akad meg aljas tekintete. Mivel vérében van mások kihasználása, nem habozik egy percet sem: ösztönösen a hosszú, sötétbarna fürtök tulajdonosa után indul, aki minden jel szerint a Pegazus irányába tart.*
A hozzászólás írója (Sylwerhile Saxothom) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2012.08.31 23:52:35