Archívum - Arthenior - Arthenior főtere
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Kedves Kalandozó!
Úgy látszik, betévedtél a könyvtár legeldugottabb termébe. Ahhoz képest, milyen apró ajtó vezetett ide, láthatod, hogy a hely hatalmas. Nagyobb, mint bármely másik terem, nagyobb, mint maga a könyvtár, a templom, és talán nagyobb, mint maga Arthenior. Úgy bizony! Amit magad előtt látsz, az nem más, mint évtizedek hamisítatlan történelme. Háborúk, lázadások, isteni csaták, és minden, amiről eddig csak pletykákból hallottál, most kitárul a szemeid előtt. Persze senkinek nem lenne ideje ezt mind elolvasni, ahhoz még az elfek élete is rövid. Viszont ha valami specifikusat keresel, a könyvtárosok segíthetnek megtalálni. Bánj tisztelettel az itt található tekercsekkel! Ezek nélkül az események nélkül te sem állhatnál ma Lanawin földjén. Ne koszold össze, ne hagyj szamárfület a sarkán, és mindig oda tedd vissza, ahonnan levetted! Ne feledd: talán azt hiszed, biztos talajon állsz, de az csak a tegnapi sár, amely szilárdnak tetteti magát!
A nagyterembe!
Valamelyik kisebb terem:
Kedves Kalandozó!
Úgy látszik, betévedtél a könyvtár legeldugottabb termébe. Ahhoz képest, milyen apró ajtó vezetett ide, láthatod, hogy a hely hatalmas. Nagyobb, mint bármely másik terem, nagyobb, mint maga a könyvtár, a templom, és talán nagyobb, mint maga Arthenior. Úgy bizony! Amit magad előtt látsz, az nem más, mint évtizedek hamisítatlan történelme. Háborúk, lázadások, isteni csaták, és minden, amiről eddig csak pletykákból hallottál, most kitárul a szemeid előtt. Persze senkinek nem lenne ideje ezt mind elolvasni, ahhoz még az elfek élete is rövid. Viszont ha valami specifikusat keresel, a könyvtárosok segíthetnek megtalálni. Bánj tisztelettel az itt található tekercsekkel! Ezek nélkül az események nélkül te sem állhatnál ma Lanawin földjén. Ne koszold össze, ne hagyj szamárfület a sarkán, és mindig oda tedd vissza, ahonnan levetted! Ne feledd: talán azt hiszed, biztos talajon állsz, de az csak a tegnapi sár, amely szilárdnak tetteti magát!
A nagyterembe!
Valamelyik kisebb terem:
<< Előző oldal - Mostani oldal: 417 (8321. - 8340. üzenet)Oldal váltása: - Következő oldal >>
8340. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2017-04-19 22:46:47
Üzenet elküldve: 2017-04-19 22:46:47
Rang: Játékos
IC üzenetek: 27
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 27
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Nengrath//
- Én is csak egy kicsit, de a lakónegyedekben könnyebb eltévedni. *Talán ezzel még segített is majd a jövőre nézve a másiknak. A nyílt területeken annyira nem vészes, ha az ember figyel, hogy merről jött, úgy könnyű visszatalálni, de a gazdagnegyed és a szegénynegyed kacifántos utcáin nagyon könnyű elkeveredni. De akkor ezek szerint Nengrath is csak mostanában érkezhetett. Felötlik benne az ötlet, és már a nyelve hegyén is van a felajánlás, hogy majd azt a néhány helyet, amit már ismer, szívesen megmutatja neki napközben ha szeretné, de szerencsére gyorsan észbe kap, hogy csukva tartsa a száját. Sokszor keveredik teljesen másfele, mint amerre menni tervez, és nem akarja őt is elkeverni. Rosszul hangzik, hogy a másik esetleg mit sem sejtve belemegy, rábízza a navigálást, aztán miatta mindketten eltévednek.
Közben Nengrath elkezd mesélni a városról ahonnan érkezett, mire Eorinak fülig szalad a mosolya, ahogy próbálja maga előtt látni a képet.*
- Nagyon jól hangzik, tényleg nagyon szép lehet. *A kőházakat kicsit nehezebb elképzelnie, de biztonságos, szép, tiszta, biztosan nagyon szép hely lehet.* Északon mindig tél van? *Mintha úgy emlékezne, hogy azt mondták neki, hogy ott mindig hideg van és hó. Vajon nem fáznak akkor folyton?
Nem gondolta volna, hogy annyira mulatságos a kérdése. Tényleg nem hitte volna, hogy ennyire magától értetődő a nevek fontossága.*
- Hát… Nekem csak a családnevekről mondták, hogy azzal néha jobb vigyázni. *Nem is egyszer hallotta már, de nem baj, nincs ellenállhatatlan vágya, hogy mindenáron a teljes nevével mutatkozzon be mindenkinek, az Eori rövidebb, és így legalább biztosan nem ront rá a nagyapja paradicsom vörös fejjel. Kivéve, ha valaki eleve ismeri, és úgy szól neki, de az nem a nevén fog múlni, hanem a nem túl gyakori színű hajzuhatagán.* Szép mondás. *Ha így nézik, valóban különlegesebbnek tűnnek a nevek.*
- Nekem is megtiszteltetés, Nengrath. *Vidáman mosolyog a másikra. Már észre sem veszi, hogy majdnem teljesen rájuk sötétedett azóta, olyan jól elbeszélget vele.
Nem mond semmit, csak jókedvűen követi a fogadó fele. Kicsit aggódik, hogy vacsora után újra fel fogja hozni, hogy hol az apja, de egyelőre nem akar ezen gondolkodni. Ráér majd akkor.*
- Én is csak egy kicsit, de a lakónegyedekben könnyebb eltévedni. *Talán ezzel még segített is majd a jövőre nézve a másiknak. A nyílt területeken annyira nem vészes, ha az ember figyel, hogy merről jött, úgy könnyű visszatalálni, de a gazdagnegyed és a szegénynegyed kacifántos utcáin nagyon könnyű elkeveredni. De akkor ezek szerint Nengrath is csak mostanában érkezhetett. Felötlik benne az ötlet, és már a nyelve hegyén is van a felajánlás, hogy majd azt a néhány helyet, amit már ismer, szívesen megmutatja neki napközben ha szeretné, de szerencsére gyorsan észbe kap, hogy csukva tartsa a száját. Sokszor keveredik teljesen másfele, mint amerre menni tervez, és nem akarja őt is elkeverni. Rosszul hangzik, hogy a másik esetleg mit sem sejtve belemegy, rábízza a navigálást, aztán miatta mindketten eltévednek.
Közben Nengrath elkezd mesélni a városról ahonnan érkezett, mire Eorinak fülig szalad a mosolya, ahogy próbálja maga előtt látni a képet.*
- Nagyon jól hangzik, tényleg nagyon szép lehet. *A kőházakat kicsit nehezebb elképzelnie, de biztonságos, szép, tiszta, biztosan nagyon szép hely lehet.* Északon mindig tél van? *Mintha úgy emlékezne, hogy azt mondták neki, hogy ott mindig hideg van és hó. Vajon nem fáznak akkor folyton?
Nem gondolta volna, hogy annyira mulatságos a kérdése. Tényleg nem hitte volna, hogy ennyire magától értetődő a nevek fontossága.*
- Hát… Nekem csak a családnevekről mondták, hogy azzal néha jobb vigyázni. *Nem is egyszer hallotta már, de nem baj, nincs ellenállhatatlan vágya, hogy mindenáron a teljes nevével mutatkozzon be mindenkinek, az Eori rövidebb, és így legalább biztosan nem ront rá a nagyapja paradicsom vörös fejjel. Kivéve, ha valaki eleve ismeri, és úgy szól neki, de az nem a nevén fog múlni, hanem a nem túl gyakori színű hajzuhatagán.* Szép mondás. *Ha így nézik, valóban különlegesebbnek tűnnek a nevek.*
- Nekem is megtiszteltetés, Nengrath. *Vidáman mosolyog a másikra. Már észre sem veszi, hogy majdnem teljesen rájuk sötétedett azóta, olyan jól elbeszélget vele.
Nem mond semmit, csak jókedvűen követi a fogadó fele. Kicsit aggódik, hogy vacsora után újra fel fogja hozni, hogy hol az apja, de egyelőre nem akar ezen gondolkodni. Ráér majd akkor.*
8339. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2017-04-19 16:53:26
Üzenet elküldve: 2017-04-19 16:53:26
Rang: Játékos
IC üzenetek: 14
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 14
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Eori//
*Remekül elszórakoznak a lánnyal, Nengrath pedig kifejezetten jól érzi magát. Végül Mélykőre terelődik a szó, meg az ember városokra. Érdeklődve hallgatja a leányt.*
- Nos én még az embervárosokat nem ismerem. *válaszol mosolyogva.*- Ide is csak most érkeztem, és azelőtt még egyszer sem jártam Artheniorban. Bizonyára el is fogok tévedni nem egyszer. *gondol bele egy pillanatra.*- De Mélykőről elmondhatom, hogy csodálatos. Messze északon, a havas hegyek között... kőbe faragott házakkal, erkélyekkel, egész palotákkal szinte. És tiszta. Biztosan tetszene neked. Ott nem kell félni egymástól sem senkinek.
*A név dologra viszont muszáj ismét nevetnie egy rövidet.*
- Hát neked nem? *szelídül mosollyá végül a nevetése.*- Egy régi törpe mondás tudod úgy tartja, hogy aki elmondja a nevét, az a lelkének egy darabját adja a másiknak. De persze ez csak egy régi mondás, semmi több. *magyarázza derűsen.
Ám vagy van igazságalapja a mondásnak, vagy nincs, a leány is bemutatkozik, Nengrath pedig apró kis főhajtással kedveskedik a lánynak.*
- Megtiszteltetés Téged megismerni, Eori. *köszönti a nevén a kis elfet kedvesen.*
- No, gyere, menjünk akkor, meghívlak valami vacsorára. Atyád biztosan megtalál a fogadóban. *mondja, s el is indul az irányba. Ha pedig a lány követi őt, meg sem áll a fogadóig, ott pedig illendően elsőként lép be az ajtón, hogy felmérje a telepet, s aztán engedi majd be Eorit maga mellett.*
*Remekül elszórakoznak a lánnyal, Nengrath pedig kifejezetten jól érzi magát. Végül Mélykőre terelődik a szó, meg az ember városokra. Érdeklődve hallgatja a leányt.*
- Nos én még az embervárosokat nem ismerem. *válaszol mosolyogva.*- Ide is csak most érkeztem, és azelőtt még egyszer sem jártam Artheniorban. Bizonyára el is fogok tévedni nem egyszer. *gondol bele egy pillanatra.*- De Mélykőről elmondhatom, hogy csodálatos. Messze északon, a havas hegyek között... kőbe faragott házakkal, erkélyekkel, egész palotákkal szinte. És tiszta. Biztosan tetszene neked. Ott nem kell félni egymástól sem senkinek.
*A név dologra viszont muszáj ismét nevetnie egy rövidet.*
- Hát neked nem? *szelídül mosollyá végül a nevetése.*- Egy régi törpe mondás tudod úgy tartja, hogy aki elmondja a nevét, az a lelkének egy darabját adja a másiknak. De persze ez csak egy régi mondás, semmi több. *magyarázza derűsen.
Ám vagy van igazságalapja a mondásnak, vagy nincs, a leány is bemutatkozik, Nengrath pedig apró kis főhajtással kedveskedik a lánynak.*
- Megtiszteltetés Téged megismerni, Eori. *köszönti a nevén a kis elfet kedvesen.*
- No, gyere, menjünk akkor, meghívlak valami vacsorára. Atyád biztosan megtalál a fogadóban. *mondja, s el is indul az irányba. Ha pedig a lány követi őt, meg sem áll a fogadóig, ott pedig illendően elsőként lép be az ajtón, hogy felmérje a telepet, s aztán engedi majd be Eorit maga mellett.*
8338. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2017-04-18 19:48:17
Üzenet elküldve: 2017-04-18 19:48:17
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 351
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 351
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
*Régebben már járt a főtéren, akkor Daniirával eltöltöttek egy éjszakát a Pegazusban. Ez jut eszébe, ahogy eléri a híres szökőkutat, és mivel fárasztó az út, rögtön úgy is dönt, hogy ha elintézte a városban amiért érkezett, akkor megszáll a fogadóban és csak holnap indul tovább. Kellemes emlékei vannak a tér szélén álló műintézményről, de most még nem veszi arra az irányt.
Lehuppan a lova nyergéből és innen már kantárszáron vezeti tovább a kancát. Arthenior utcáin általában nyüzsögnek az emberek és még ki tudja, miféle szerzetek, legalábbis a forgalmasabbakon. Senkit nem akarna letaposni.
Mindenesetre most nem árt majd kicsit sietnie, nagyon kényelmesre vette a tempót idefelé és kicsit aggódik is, hogy a piacra esetleg túl későn érhet. Ez a veszély nem fenyeget végül, de most már mégis csipkedi kicsit magát. Így nem is időzik sokat a főtéren, hamar eltűnik a város mélye felé.*
Lehuppan a lova nyergéből és innen már kantárszáron vezeti tovább a kancát. Arthenior utcáin általában nyüzsögnek az emberek és még ki tudja, miféle szerzetek, legalábbis a forgalmasabbakon. Senkit nem akarna letaposni.
Mindenesetre most nem árt majd kicsit sietnie, nagyon kényelmesre vette a tempót idefelé és kicsit aggódik is, hogy a piacra esetleg túl későn érhet. Ez a veszély nem fenyeget végül, de most már mégis csipkedi kicsit magát. Így nem is időzik sokat a főtéren, hamar eltűnik a város mélye felé.*
8337. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2017-04-18 10:04:03
Üzenet elküldve: 2017-04-18 10:04:03
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 126
OOC üzenetek: 72
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 126
OOC üzenetek: 72
Játékstílus: Szelíd
//Városnézés//
*Reagál Fyolanának arra a megjegyzésére, hogy hősies lenne. Mosolyogva meghajol.*
- Igazán semmiség egy kis felfalatódás. *Nevetnek együtt.* Úgy tűnik, az állatokkal való foglalkozás neked való feladat. Talán druida szeretnél lenni? *Jegyzi meg a következő válasz után, és kíváncsian néz rá.* Jó ötlet az is, hogy te furulyázol, én meg éneklek. Hátha nem dobálnak meg minket rohadt zöldséggel. Mit szólnál ehhez? *Érdeklődik kuncogva.* Szóval Ana… És hol van a bátyád, rokonaid? Miért nem vagytok együtt? Ugye nem történt semmi rossz? *Aggodalmaskodik, és eszébe jutnak a húgai, akiket soha nem hagyott volna magára, ha nem lett volna muszáj. Tuneth is odaér melléjük, látja, hogy nagyon gondolkodik valamin, mintha kicsit meg lenne zavarodva a történtektől.*
- Ha valamit nem értesz, nem világos, bármit megkérdezhetsz, a legjobb tudásom szerint fogok válaszolni. *Bár Tuneth a két lányhoz intézte a kérdését Nellaráról, de nem tudja megállni, hogy ne fűzzön hozzá ő is valamit.* Amit az előbb kérdeztél, tudod van egy kis rivalizálás közöttünk Vokattäval. Nellara egy tűzről pattant tündér lány, mindkettőnknek megakadt rajta a szeme. Úgy tűnik, hogy Vokattä a szimpatikusabb a számára. Ez nem baj persze, de sokkal jobb lett volna, ha engem kedvelne jobban, vagy legalább mindkettőnket egyformán. *Nevet huncutul, és hátrakacsint. A kacsintásról eszébe jut egy tegnapi epizód.* De legalább te kedvelsz engem, ha nem is éppen úgy, ahogyan azt a fogadós gondolta, amikor ránk kacsintott, azt gondolva, hogy az alváson kívül más is fog történni odafenn a szobában. *A hölgyeket előre engedi, és a nyomukban belép az istállóba.*
*Reagál Fyolanának arra a megjegyzésére, hogy hősies lenne. Mosolyogva meghajol.*
- Igazán semmiség egy kis felfalatódás. *Nevetnek együtt.* Úgy tűnik, az állatokkal való foglalkozás neked való feladat. Talán druida szeretnél lenni? *Jegyzi meg a következő válasz után, és kíváncsian néz rá.* Jó ötlet az is, hogy te furulyázol, én meg éneklek. Hátha nem dobálnak meg minket rohadt zöldséggel. Mit szólnál ehhez? *Érdeklődik kuncogva.* Szóval Ana… És hol van a bátyád, rokonaid? Miért nem vagytok együtt? Ugye nem történt semmi rossz? *Aggodalmaskodik, és eszébe jutnak a húgai, akiket soha nem hagyott volna magára, ha nem lett volna muszáj. Tuneth is odaér melléjük, látja, hogy nagyon gondolkodik valamin, mintha kicsit meg lenne zavarodva a történtektől.*
- Ha valamit nem értesz, nem világos, bármit megkérdezhetsz, a legjobb tudásom szerint fogok válaszolni. *Bár Tuneth a két lányhoz intézte a kérdését Nellaráról, de nem tudja megállni, hogy ne fűzzön hozzá ő is valamit.* Amit az előbb kérdeztél, tudod van egy kis rivalizálás közöttünk Vokattäval. Nellara egy tűzről pattant tündér lány, mindkettőnknek megakadt rajta a szeme. Úgy tűnik, hogy Vokattä a szimpatikusabb a számára. Ez nem baj persze, de sokkal jobb lett volna, ha engem kedvelne jobban, vagy legalább mindkettőnket egyformán. *Nevet huncutul, és hátrakacsint. A kacsintásról eszébe jut egy tegnapi epizód.* De legalább te kedvelsz engem, ha nem is éppen úgy, ahogyan azt a fogadós gondolta, amikor ránk kacsintott, azt gondolva, hogy az alváson kívül más is fog történni odafenn a szobában. *A hölgyeket előre engedi, és a nyomukban belép az istállóba.*
8336. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2017-04-18 06:49:03
Üzenet elküldve: 2017-04-18 06:49:03
Rang: Játékos
IC üzenetek: 37
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 37
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Városnézés//
*Most már teljesen világos a mélységi Vokattä és a wargok közötti kapcsolat.*
~Vajon ő is ért az alklímához, mint a nagyapja vagy csak használja a bájitalokat? Mert ha kitudja keverni őket, akkor talán tudja mi lehet az a kék ital Griwornál. Bár én inkább nem kérdezem meg, nem szeretnék helyett dönteni. Pedig érdemes lenne tudni, hogy mire jó! Vagy mire nem, de ez valószínűleg már csak részlet kérdés. Vagy egyáltalán honnan szereznek ilyesmiket a koldusok? Gondolom nem a fákon szoktak ezek nőni, vagy a pincékben termesztik. Esetleg ezeket veszik az arra járóktól kapott aranyon? Végül is ez mindegy, akármelyik a válasz, mert amúgyis mind rettentően fura lenne.~ *Töpreng a táncolókat nézve.*
- Szerettem volna meggyőződni arról, hogy ki tud ilyen szépet csinálni, bár mondjuk egy kicsit fura érzésem van tőle. Meg engem minden a mágiával kapcsolatban, főként a tűz-ág, ám van egy olyan érzésem az előbbi valószínűleg nem ehhez tartozik. *Mosolyog vidáman Nellarára, bár a második kérdést nem igazán tudja hova tenni.* De hiszen az előbb te mesélted, hogy a mágustoronyba mentél a mestereddel mágiát tanulni.
*Ez után azonban teljesen összezavarodik.*
~Ha Griwor tudott erről, akkor miért mondta, hogy táncoljanak és énekeljenek? Ez nem tűnik nagyon logikusnak.~ *Nézi értetlenül a többieket, viszont örül a fiúnak, mikor őszinteségén próbálja megmagyarázni a dolgokat. Tunethnek viszont ennek ellenére sem fér a fejébe, viszont mentségére van az a tény, hogy eddig nem látott vagy csinált efféléket.
Boldogan veszi tudomásul az indulást, ezért lelkesen megy a csoportulással. Néhány lépés múlva azonban megtorpan és ismét elképedve mered rájuk. Vokattä átöleli a tündér lányt, meg mond is valamit neki.*
~Különös szokás másokkal ilyen rövid ismeretség után ennyire bizalmasnak lenni.~ *Állapítja meg, miközben siet, nehogy egyedül maradjon a téren. Szeretné az időközben felmerülő kérdéseit Griwornak feltenni, ám odaérve megbánja iparkodását.*
- Elmagyaráznátok mi folyik itt? Miért baj, ha Nellara valakit jobban kedvel? Mert most már semmit se értek ebből. *Kérdezi kétségbeesetten Fyolanától és Rinontól, bár valószínűleg a többiek is hallják.
A válasz után csendben a fiú mellé szegődik, majd tűnődve figyeli. Jó párszor meg akarja szólítani, de végül a hallgatás mellett dönt, majd később. Ehelyett lelkesen megnézi a mutatott hirdetményt az etetésről. Szívesen csinálná, de nem hinné, hogy lenne rá ideje, mivel hamarosan azt talán teljes mértékben a tanulással fogja tölteni. Szótlan érdeklődéssel fülel a másik kettő beszélgetésére miközben Fyolana után a mélységi lány is bemegy az istállóba.*
*Most már teljesen világos a mélységi Vokattä és a wargok közötti kapcsolat.*
~Vajon ő is ért az alklímához, mint a nagyapja vagy csak használja a bájitalokat? Mert ha kitudja keverni őket, akkor talán tudja mi lehet az a kék ital Griwornál. Bár én inkább nem kérdezem meg, nem szeretnék helyett dönteni. Pedig érdemes lenne tudni, hogy mire jó! Vagy mire nem, de ez valószínűleg már csak részlet kérdés. Vagy egyáltalán honnan szereznek ilyesmiket a koldusok? Gondolom nem a fákon szoktak ezek nőni, vagy a pincékben termesztik. Esetleg ezeket veszik az arra járóktól kapott aranyon? Végül is ez mindegy, akármelyik a válasz, mert amúgyis mind rettentően fura lenne.~ *Töpreng a táncolókat nézve.*
- Szerettem volna meggyőződni arról, hogy ki tud ilyen szépet csinálni, bár mondjuk egy kicsit fura érzésem van tőle. Meg engem minden a mágiával kapcsolatban, főként a tűz-ág, ám van egy olyan érzésem az előbbi valószínűleg nem ehhez tartozik. *Mosolyog vidáman Nellarára, bár a második kérdést nem igazán tudja hova tenni.* De hiszen az előbb te mesélted, hogy a mágustoronyba mentél a mestereddel mágiát tanulni.
*Ez után azonban teljesen összezavarodik.*
~Ha Griwor tudott erről, akkor miért mondta, hogy táncoljanak és énekeljenek? Ez nem tűnik nagyon logikusnak.~ *Nézi értetlenül a többieket, viszont örül a fiúnak, mikor őszinteségén próbálja megmagyarázni a dolgokat. Tunethnek viszont ennek ellenére sem fér a fejébe, viszont mentségére van az a tény, hogy eddig nem látott vagy csinált efféléket.
Boldogan veszi tudomásul az indulást, ezért lelkesen megy a csoportulással. Néhány lépés múlva azonban megtorpan és ismét elképedve mered rájuk. Vokattä átöleli a tündér lányt, meg mond is valamit neki.*
~Különös szokás másokkal ilyen rövid ismeretség után ennyire bizalmasnak lenni.~ *Állapítja meg, miközben siet, nehogy egyedül maradjon a téren. Szeretné az időközben felmerülő kérdéseit Griwornak feltenni, ám odaérve megbánja iparkodását.*
- Elmagyaráznátok mi folyik itt? Miért baj, ha Nellara valakit jobban kedvel? Mert most már semmit se értek ebből. *Kérdezi kétségbeesetten Fyolanától és Rinontól, bár valószínűleg a többiek is hallják.
A válasz után csendben a fiú mellé szegődik, majd tűnődve figyeli. Jó párszor meg akarja szólítani, de végül a hallgatás mellett dönt, majd később. Ehelyett lelkesen megnézi a mutatott hirdetményt az etetésről. Szívesen csinálná, de nem hinné, hogy lenne rá ideje, mivel hamarosan azt talán teljes mértékben a tanulással fogja tölteni. Szótlan érdeklődéssel fülel a másik kettő beszélgetésére miközben Fyolana után a mélységi lány is bemegy az istállóba.*
8335. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2017-04-17 13:19:46
Üzenet elküldve: 2017-04-17 13:19:46
Rang: Játékos
IC üzenetek: 51
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 51
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
//Városnézés//
*Sunyi mosollyal az arcán sétál elöl, hallgatva a mögötte haladók beszélgetését. Egy csepp rossz szándék sincs ebben, csupán szórakoztatja a két férfi rivalizálása.
Miközben az épület felé közeledik, megcirógatja a madárka fejét. Már érezni lehet a jellegzetes istálló szagot, de őt egyáltalán nem zavarja, megszokta már régen, sőt a szalma illatot pedig kifejezetten szereti. Vissza is gondol most otthonára, az ottani kis istállónak nem nevezhető tákolmánynak ami egy gwuffnak és 6 csirkének ad otthont.
Gondolataiból kizökkenve az ajtó előtt áll meg és Griwor válaszán nevet.*
- Igazán hősies tőled.
~Egyre jobban emlékeztet rád, Theldyr. Örülhetsz hogy valaki hozzád hasonló figyel a húgodra.~ *Gondolja magában vigyorogva. Az előbb említett hirdetmény felkelti érdeklődését.*
- Otthon is mindig én etettem az állatokat, szerettem is csinálni, hát miért ne tenném itt is? Még pénzt is adnak érte! *Elgondolkodik.* Táncolni? Hát nem is tudom, igazából mások előtt nem nagyon merek csak az előbb úgy magával ragadott a hangulat. De zenei aláfestést szívesen adok! Tudok furulyán játszani. *Finoman rácsap egyet a vállán lógó táskájára jelezvén, hogy az előbb említett hangszer odabenn lapul. A tündér következő kérdése váratlanul éri, egy pillanatra elgondolkodik, de szívesen válaszol.*
- Bátyámmal éltem, ő pedig az Ana nevet ragasztotta rám, mert azt egyszerűbb utánam kiabálni ha elszúrtam valamit. *Nevet.* - Nyugodtan becézhetsz, ahogy neked könnyebb. *Bólint mosolyogva, majd lenyomja a kilincset az Istálló ajtaján.*
*Sunyi mosollyal az arcán sétál elöl, hallgatva a mögötte haladók beszélgetését. Egy csepp rossz szándék sincs ebben, csupán szórakoztatja a két férfi rivalizálása.
Miközben az épület felé közeledik, megcirógatja a madárka fejét. Már érezni lehet a jellegzetes istálló szagot, de őt egyáltalán nem zavarja, megszokta már régen, sőt a szalma illatot pedig kifejezetten szereti. Vissza is gondol most otthonára, az ottani kis istállónak nem nevezhető tákolmánynak ami egy gwuffnak és 6 csirkének ad otthont.
Gondolataiból kizökkenve az ajtó előtt áll meg és Griwor válaszán nevet.*
- Igazán hősies tőled.
~Egyre jobban emlékeztet rád, Theldyr. Örülhetsz hogy valaki hozzád hasonló figyel a húgodra.~ *Gondolja magában vigyorogva. Az előbb említett hirdetmény felkelti érdeklődését.*
- Otthon is mindig én etettem az állatokat, szerettem is csinálni, hát miért ne tenném itt is? Még pénzt is adnak érte! *Elgondolkodik.* Táncolni? Hát nem is tudom, igazából mások előtt nem nagyon merek csak az előbb úgy magával ragadott a hangulat. De zenei aláfestést szívesen adok! Tudok furulyán játszani. *Finoman rácsap egyet a vállán lógó táskájára jelezvén, hogy az előbb említett hangszer odabenn lapul. A tündér következő kérdése váratlanul éri, egy pillanatra elgondolkodik, de szívesen válaszol.*
- Bátyámmal éltem, ő pedig az Ana nevet ragasztotta rám, mert azt egyszerűbb utánam kiabálni ha elszúrtam valamit. *Nevet.* - Nyugodtan becézhetsz, ahogy neked könnyebb. *Bólint mosolyogva, majd lenyomja a kilincset az Istálló ajtaján.*
8334. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2017-04-16 18:08:59
Üzenet elküldve: 2017-04-16 18:08:59
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 38
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 38
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
*Kiérve a fogadóból, miután ismét magához veszi kalapját és pálcáját egy pillanatig gyönyörködik a szökőkútban, ami varázslatosan fest, ahogy a víz felspriccel, majd aláhull. Látja, hogy néhányan isznak a vizéből és az még sem fogyatkozik meg, elképesztő dolog. Ezek után a márványoszlophoz lép, amit ha jól olvasott, az orkok elleni küzdelem sikere után emeltek fel, emlékül, hogy kiűzték őket innen és nem jöttek azóta sem vissza. Gyávaság vagy más áll emögött, azt nem tudni, az egész csak legenda, lehet teljesen más a jelentése. Na de ideje indulnia tovább. A szegénynegyeden át vezet az út a város forgalmasabb részeihez, mint a piac és a gazdagnegyed, na meg a barakk, ahol az edzeni vágyók gyakorolhatnak.*
8333. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2017-04-16 15:51:16
Üzenet elküldve: 2017-04-16 15:51:16
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 126
OOC üzenetek: 72
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 126
OOC üzenetek: 72
Játékstílus: Szelíd
//Városnézés//
*Úgy tűnik, a többség nem akarja vele megosztani a gondolatait, ami neki nagyon furcsa. Persze lehet, hogy ő a furcsa a többieknek, hiszen ő és a családja mindent megbeszélnek egymással, mit éreznek, mit gondolnak, azt is, ha megbántódnak, ha félnek, ha valami örömük van. Ebben is megosztoznak, nem csak az anyagi dolgokon. Nem csinál úgy senki, hogy minden rendben van, ha nincs, senki sem zárkózik magába, természetesen ha valaki egyedül szeretne maradni, azt tiszteletben tartja mindenki. Ahogy visszagondol a családjára, roppant erős honvágya támad. ~Hogy fogok kibírni egy évet nélkületek? Hol találok itt olyanokat, akikkel mindenről lehet beszélni, anélkül, hogy idegenkedve néznének rám?~ A mosoly eltűnik az arcáról egy pillanatra, de csak egy pillanatra. Látja, hogy Fyolana megy elől lelkesen, utána Nellara és Vokattä. Látja, hogy Vokattä Nellara vállára teszi a kezét, és hallja, amit neki mond. Persze tudja, hogy úgy mondja, hogy ő is meghallja a végét, talán hogy visszafizessen a reggeli udvariatlanságáért. De nem mérgelődik meg, mintha a varázslat, amit az előbb megtapasztalt, még mindig hatással lenne rá. Kicsit megszaporázza a lépteit, és Nellara másik oldalára lép.*
- Kedves Nellara, szeretnék kérdezni valamit. Amikor azt hittem, hogy Tunethet és Fyolanát megtámadták, akkor úgy éreztem, hogy képtelen vagyok megvédeni bárkit, akit szeretnék. Van a városban olyan hely, ahol megtanulhatnám azt, hogyan védjek meg másokat és önmagamat? *Aztán Vokattähoz intézi a szavait.*
- Ha hiszed, ha nem, tudok veszíteni, de ne feledd, egyszer fenn, egyszer lenn. Most épp téged kedvel jobban Nellara, örüljetek hát egymásnak. De ki tudja, mi hoz a holnap? Hiszen minden változik, egyszer fenn, egyszer lenn. *Megvárja, ha válaszolnak neki, majd hátrébb lép, hogy ne zavarja őket. Ahogy lépked az istálló felé, hirdetményekre téved a tekintete. Van amelyik virágszedésre keres embereket korán reggelre, ez éppen neki való munka, nem árt megtölteni a bugyellárisát néhány arannyal. A következő számára furcsa eseményről tudósít, egy pillanatra megáll, hogy megjegyezze a tartalmát, gondolkodóba esik, majd miután döntésre jutott, bólint egy picit, aztán tovább folytatja az útját. Ahogy közelednek, az istállóbűz egyre erősebb, ez az, amit ki nem állhat, fintorog egy kicsit, de nem szól semmit. Hallja Fyolana kérdését, és miközben válaszol rá, a szeme egy újabb hirdetményre téved, ami az istálló falára van kiragasztva.*
- Ne félj, nem hiszem, hogy beengednének a városba szelídítetlen állatokat, ha pedig beszökne egy, az őrök biztosan észrevennék és elzavarnák hamar. Ha mégis lenne bent egy, akkor majd felfalatom magam vele, te pedig addig elmenekülhetsz. *Nevet.* De nicsak, nézd ezt a hirdetményt! *Mutat rá az ujjával.* Nemcsak, hogy megnézheted az állatokat, de még egész jó pénzt is fizetnek azért, ha hajnalban felkelsz és megeteted őket. *Amint Tuneth is odaér hozzájuk, neki is megmutatja a hirdetményt. Aztán visszafordul Fyolanához.* Mi lenne a véleményed arról, hogy időnként a főtéren, vagy ahol még lehet, együtt énekelnénk és táncolnánk, ahogy most is, csak épp a móka mellett egy kis pénzt is keresnénk vele? Persze nem vadulnánk ennyire, mint most. *Kuncog egy kicsit, mert ő bizony nagyon élvezte a táncot. A válasz meghallgatása után még kérdez egyet, ha választ kap rá, akkor még egyet. Ha nem kap, az utolsó kérdése Nem hangzik el.* Hogy becéztek téged otthon? Megengeded, hogy én is így szólítsalak?
A hozzászólás írója (Griwor Hurygon) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2017.04.16 15:54:28
*Úgy tűnik, a többség nem akarja vele megosztani a gondolatait, ami neki nagyon furcsa. Persze lehet, hogy ő a furcsa a többieknek, hiszen ő és a családja mindent megbeszélnek egymással, mit éreznek, mit gondolnak, azt is, ha megbántódnak, ha félnek, ha valami örömük van. Ebben is megosztoznak, nem csak az anyagi dolgokon. Nem csinál úgy senki, hogy minden rendben van, ha nincs, senki sem zárkózik magába, természetesen ha valaki egyedül szeretne maradni, azt tiszteletben tartja mindenki. Ahogy visszagondol a családjára, roppant erős honvágya támad. ~Hogy fogok kibírni egy évet nélkületek? Hol találok itt olyanokat, akikkel mindenről lehet beszélni, anélkül, hogy idegenkedve néznének rám?~ A mosoly eltűnik az arcáról egy pillanatra, de csak egy pillanatra. Látja, hogy Fyolana megy elől lelkesen, utána Nellara és Vokattä. Látja, hogy Vokattä Nellara vállára teszi a kezét, és hallja, amit neki mond. Persze tudja, hogy úgy mondja, hogy ő is meghallja a végét, talán hogy visszafizessen a reggeli udvariatlanságáért. De nem mérgelődik meg, mintha a varázslat, amit az előbb megtapasztalt, még mindig hatással lenne rá. Kicsit megszaporázza a lépteit, és Nellara másik oldalára lép.*
- Kedves Nellara, szeretnék kérdezni valamit. Amikor azt hittem, hogy Tunethet és Fyolanát megtámadták, akkor úgy éreztem, hogy képtelen vagyok megvédeni bárkit, akit szeretnék. Van a városban olyan hely, ahol megtanulhatnám azt, hogyan védjek meg másokat és önmagamat? *Aztán Vokattähoz intézi a szavait.*
- Ha hiszed, ha nem, tudok veszíteni, de ne feledd, egyszer fenn, egyszer lenn. Most épp téged kedvel jobban Nellara, örüljetek hát egymásnak. De ki tudja, mi hoz a holnap? Hiszen minden változik, egyszer fenn, egyszer lenn. *Megvárja, ha válaszolnak neki, majd hátrébb lép, hogy ne zavarja őket. Ahogy lépked az istálló felé, hirdetményekre téved a tekintete. Van amelyik virágszedésre keres embereket korán reggelre, ez éppen neki való munka, nem árt megtölteni a bugyellárisát néhány arannyal. A következő számára furcsa eseményről tudósít, egy pillanatra megáll, hogy megjegyezze a tartalmát, gondolkodóba esik, majd miután döntésre jutott, bólint egy picit, aztán tovább folytatja az útját. Ahogy közelednek, az istállóbűz egyre erősebb, ez az, amit ki nem állhat, fintorog egy kicsit, de nem szól semmit. Hallja Fyolana kérdését, és miközben válaszol rá, a szeme egy újabb hirdetményre téved, ami az istálló falára van kiragasztva.*
- Ne félj, nem hiszem, hogy beengednének a városba szelídítetlen állatokat, ha pedig beszökne egy, az őrök biztosan észrevennék és elzavarnák hamar. Ha mégis lenne bent egy, akkor majd felfalatom magam vele, te pedig addig elmenekülhetsz. *Nevet.* De nicsak, nézd ezt a hirdetményt! *Mutat rá az ujjával.* Nemcsak, hogy megnézheted az állatokat, de még egész jó pénzt is fizetnek azért, ha hajnalban felkelsz és megeteted őket. *Amint Tuneth is odaér hozzájuk, neki is megmutatja a hirdetményt. Aztán visszafordul Fyolanához.* Mi lenne a véleményed arról, hogy időnként a főtéren, vagy ahol még lehet, együtt énekelnénk és táncolnánk, ahogy most is, csak épp a móka mellett egy kis pénzt is keresnénk vele? Persze nem vadulnánk ennyire, mint most. *Kuncog egy kicsit, mert ő bizony nagyon élvezte a táncot. A válasz meghallgatása után még kérdez egyet, ha választ kap rá, akkor még egyet. Ha nem kap, az utolsó kérdése Nem hangzik el.* Hogy becéztek téged otthon? Megengeded, hogy én is így szólítsalak?
A hozzászólás írója (Griwor Hurygon) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2017.04.16 15:54:28
8332. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2017-04-16 13:05:59
Üzenet elküldve: 2017-04-16 13:05:59
Rang: Játékos
IC üzenetek: 171
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 171
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Megfontolt
*Jó érzés valakit bánatától megszabadítani. Látva hogy Nellara felszabadultabb lett, sikerként értékeli rövid költeményét.*
-Attól függ kinek mit jelent az a szó hogy árva. A szüleim valóban nem élnek, de nem egyedül nőttem fel. Nem tudtam hogy önnek is vannak ilyen fájdalmas emlékei, de ez megmagyarázza miért nézett vissza rám a fogadó ajtajából.
*Úgy tűnik ezen délelőtt folyamán körbeudvarolják a lányok, Tuneth kérdésére hirtelen nem is találja a szavakat.*
-Valószínűleg félre érthető voltam, gyorsan mesélek erről. Erdőmélyén laktam ez idáig, így találkozhattam néha velük. Nagy ritkán előfordult hogy a falka élelmet keresve lejjebb ereszkedett a hegyekből. Volt aki már nem tudott visszatérni és elpusztult. Ilyenkor amit lehet azt hasznosítottunk belőle. Leginkább a prémet. Abban a szerencsétlen esetben, ha élő példánnyal találkoztam, bizony futni kellett. Megelőzvén a kérdést, hogyan lehettem ennyire gyors elárulom, nagyapám jól értett az alkímiai főzetekhez. Nem szabad sokat gondolkodni, felhajtani a bájitalt, futni, és tilos visszanézni. Remélem ezzel sok kérdést eloszlattam. *Arcán halvány mosoly jelenik meg, örül hogy a fiatal mélységi mennyire kíváncsi a történetére.*
*A rögtönzött tánc végével Griwor újabb fura magyarázkodásba kezd, hogy mégsem gondolta komolyan a rókadémon meséjét.*
~Ezt mondtam egész eddig, úgy érzem feleslegesen téptem a számat. A tündér lányok okosak voltak elindultak az istálló felé. Gyorsan csatlakozni kellene hozzájuk.~
*A gondolatokat tettek váltják fel, s immáron mindhárman távolodnak a csoport másik felétől. Alig pár lépést megtéve észreveszi, Nellara ismét őt nézi csillogó szürke szemeivel. Tesz egy lépést oldalra, ráteszi kezét a nő vállára, majd a fülébe súg.*
-Ha így néz rám egész nap én elcsábulok, Griwor pedig olyan féltékeny lesz, hogy bennem is egy démont lát majd.
A hozzászólás írója (Vokattä Lunderlon) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2017.04.16 13:09:24
-Attól függ kinek mit jelent az a szó hogy árva. A szüleim valóban nem élnek, de nem egyedül nőttem fel. Nem tudtam hogy önnek is vannak ilyen fájdalmas emlékei, de ez megmagyarázza miért nézett vissza rám a fogadó ajtajából.
*Úgy tűnik ezen délelőtt folyamán körbeudvarolják a lányok, Tuneth kérdésére hirtelen nem is találja a szavakat.*
-Valószínűleg félre érthető voltam, gyorsan mesélek erről. Erdőmélyén laktam ez idáig, így találkozhattam néha velük. Nagy ritkán előfordult hogy a falka élelmet keresve lejjebb ereszkedett a hegyekből. Volt aki már nem tudott visszatérni és elpusztult. Ilyenkor amit lehet azt hasznosítottunk belőle. Leginkább a prémet. Abban a szerencsétlen esetben, ha élő példánnyal találkoztam, bizony futni kellett. Megelőzvén a kérdést, hogyan lehettem ennyire gyors elárulom, nagyapám jól értett az alkímiai főzetekhez. Nem szabad sokat gondolkodni, felhajtani a bájitalt, futni, és tilos visszanézni. Remélem ezzel sok kérdést eloszlattam. *Arcán halvány mosoly jelenik meg, örül hogy a fiatal mélységi mennyire kíváncsi a történetére.*
*A rögtönzött tánc végével Griwor újabb fura magyarázkodásba kezd, hogy mégsem gondolta komolyan a rókadémon meséjét.*
~Ezt mondtam egész eddig, úgy érzem feleslegesen téptem a számat. A tündér lányok okosak voltak elindultak az istálló felé. Gyorsan csatlakozni kellene hozzájuk.~
*A gondolatokat tettek váltják fel, s immáron mindhárman távolodnak a csoport másik felétől. Alig pár lépést megtéve észreveszi, Nellara ismét őt nézi csillogó szürke szemeivel. Tesz egy lépést oldalra, ráteszi kezét a nő vállára, majd a fülébe súg.*
-Ha így néz rám egész nap én elcsábulok, Griwor pedig olyan féltékeny lesz, hogy bennem is egy démont lát majd.
A hozzászólás írója (Vokattä Lunderlon) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2017.04.16 13:09:24
8331. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2017-04-15 23:47:51
Üzenet elküldve: 2017-04-15 23:47:51
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 669
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 669
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Vakmerő
//Városnézés//
- Köszönöm szépen.
*Mondja Vokattänak, még egy kicsit el is pirul, hogy ilyen szép verset mondtak neki. Arcára széles mosoly húzódik, szemei szinte csillognak.*
- Hé, ha te is árva vagy, akkor mi hárman eléggé átérzettjük egymás fájdalmát.
*A férfi szavaiból azt a következtetést vonja le, hogy ő is árva volt. Nellara is, bár elég idős ahhoz, hogy a saját talpán megálljon.
A sötételf odasiet hozzá, amitől Nellara egy pillanatra megijed, és idegesen csapkodni kezd a szárnyaival, egészen addig, még ki nem derül, hogy semmi rosszat nem akar.*
- Hát... öm... én... De miért? És honnan tudod, hogy értek a mágiához?
*Ezek számára érthetetlen kérdések, ezért hát a választ is hatalmas kíváncsisággal várja.
Közben nézi, ahogy Griwor körbe-görbe vizsgálja szemével a társaságot, amikor pedig Nellarára, és Vokattära kerül a sor picit furcsa képet vég. De a lány nem is foglalkozik vele, bámészkodjon csak, ha neki jól esik. Persze ezek után megszólal, sőt, elég érdekes, amit mond, Nellarában furcsa érzések kavarodnak. Az egyik az az, hogy Griwor mennyi okos és furfangos. A másik az, hogy feltűnési viszketegsége van, ahogyan Rókának is. A harmadik pedig, hogy csak barátként tud olyasvalakire nézni, aki ilyen gonoszan furfangos.
Mikor ezt tisztázta magában elindul a többiekkel az Istállók felé. Titokban oldalra sandít, Vokattät nézi, kíváncsi a reakcióira.*
- Köszönöm szépen.
*Mondja Vokattänak, még egy kicsit el is pirul, hogy ilyen szép verset mondtak neki. Arcára széles mosoly húzódik, szemei szinte csillognak.*
- Hé, ha te is árva vagy, akkor mi hárman eléggé átérzettjük egymás fájdalmát.
*A férfi szavaiból azt a következtetést vonja le, hogy ő is árva volt. Nellara is, bár elég idős ahhoz, hogy a saját talpán megálljon.
A sötételf odasiet hozzá, amitől Nellara egy pillanatra megijed, és idegesen csapkodni kezd a szárnyaival, egészen addig, még ki nem derül, hogy semmi rosszat nem akar.*
- Hát... öm... én... De miért? És honnan tudod, hogy értek a mágiához?
*Ezek számára érthetetlen kérdések, ezért hát a választ is hatalmas kíváncsisággal várja.
Közben nézi, ahogy Griwor körbe-görbe vizsgálja szemével a társaságot, amikor pedig Nellarára, és Vokattära kerül a sor picit furcsa képet vég. De a lány nem is foglalkozik vele, bámészkodjon csak, ha neki jól esik. Persze ezek után megszólal, sőt, elég érdekes, amit mond, Nellarában furcsa érzések kavarodnak. Az egyik az az, hogy Griwor mennyi okos és furfangos. A másik az, hogy feltűnési viszketegsége van, ahogyan Rókának is. A harmadik pedig, hogy csak barátként tud olyasvalakire nézni, aki ilyen gonoszan furfangos.
Mikor ezt tisztázta magában elindul a többiekkel az Istállók felé. Titokban oldalra sandít, Vokattät nézi, kíváncsi a reakcióira.*
8330. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2017-04-15 20:09:46
Üzenet elküldve: 2017-04-15 20:09:46
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1193
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1193
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
//Cosi fan tutte//
*A közös cél úgy látszik nem ütközik több akadályba. A férfi nem ugrik fel, hogy hatalmas karjaival magához szorítsa a két lányt, szabadulásra estélyt sem adva nekik. A rengeteg emberen való keresztülvágást leszámítva minden probléma nélkül el tudják hagyni a fogadót. Nori még sokáig az ajtót nézi, hogy ki jön ki rajta, de szerencsére csak jóllakott polgárok hagyják el az épületet.
Kinn már csak óvóan öleli Noliet, lassan simogatja a hátát, hogy az elmúlt tíz-húsz percben keletkezett feszültségét, rémületét egy kicsit csitítsa.*
- Már nincs semmi baj kis... tündérke.
*Még mindig furcsa neki, hogy Nolie nem ember, de igazából nem is olyan rossz, hisz akkor nem egy körülbelül tíz éves kislányról van szó. Nem kell annyira gyerekként bánnia vele, ahogy eddig tervezte.*
- Dolgod van? Értem. Menj csak.
*Elfordítja a fejét, nem tudja, hogy ez tényleg így van-e, vagy csak a szokásos szöveggel próbálja őt lerázni Nolie, hogy soha többé ne találkozzanak. Ez sem lenne kizárt, miután odabent kérdőre vonta a lányt. Nem, nem fog ilyesmire gondolni, megbízik benne. ~Szóval napnyugtakor a tisztáson.~ Jól hangzik, mindenképp ott lesz. A legrosszabb esetben csak egy hatalmasat csalódik. Még néhány aggódó pillantást vet Nolie ártatlan arcára, aztán elengedi.*
- De ígérd meg, hogy vigyázol magadra! Olyan messziről nem foglak tudni megvédeni, ha megint bajba kerülsz. Na, menj, indulj!
*Gyűlöli a búcsúzkodásokat, ezért sürgeti Noliet, hogy induljon az útjára. Akár megmozdul Nolie, akár nem, Nori hátat fordít neki, és otthagyja. A kis feketeség lassan eltűnik a tömegben, ki tudja merre indul, a tündér pedig csak reménykedhet, hogy Nori is betartja a szavát, és épségben találkoznak újra a tisztáson pár óra múlva.*
*A közös cél úgy látszik nem ütközik több akadályba. A férfi nem ugrik fel, hogy hatalmas karjaival magához szorítsa a két lányt, szabadulásra estélyt sem adva nekik. A rengeteg emberen való keresztülvágást leszámítva minden probléma nélkül el tudják hagyni a fogadót. Nori még sokáig az ajtót nézi, hogy ki jön ki rajta, de szerencsére csak jóllakott polgárok hagyják el az épületet.
Kinn már csak óvóan öleli Noliet, lassan simogatja a hátát, hogy az elmúlt tíz-húsz percben keletkezett feszültségét, rémületét egy kicsit csitítsa.*
- Már nincs semmi baj kis... tündérke.
*Még mindig furcsa neki, hogy Nolie nem ember, de igazából nem is olyan rossz, hisz akkor nem egy körülbelül tíz éves kislányról van szó. Nem kell annyira gyerekként bánnia vele, ahogy eddig tervezte.*
- Dolgod van? Értem. Menj csak.
*Elfordítja a fejét, nem tudja, hogy ez tényleg így van-e, vagy csak a szokásos szöveggel próbálja őt lerázni Nolie, hogy soha többé ne találkozzanak. Ez sem lenne kizárt, miután odabent kérdőre vonta a lányt. Nem, nem fog ilyesmire gondolni, megbízik benne. ~Szóval napnyugtakor a tisztáson.~ Jól hangzik, mindenképp ott lesz. A legrosszabb esetben csak egy hatalmasat csalódik. Még néhány aggódó pillantást vet Nolie ártatlan arcára, aztán elengedi.*
- De ígérd meg, hogy vigyázol magadra! Olyan messziről nem foglak tudni megvédeni, ha megint bajba kerülsz. Na, menj, indulj!
*Gyűlöli a búcsúzkodásokat, ezért sürgeti Noliet, hogy induljon az útjára. Akár megmozdul Nolie, akár nem, Nori hátat fordít neki, és otthagyja. A kis feketeség lassan eltűnik a tömegben, ki tudja merre indul, a tündér pedig csak reménykedhet, hogy Nori is betartja a szavát, és épségben találkoznak újra a tisztáson pár óra múlva.*
8329. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2017-04-15 19:37:06
Üzenet elküldve: 2017-04-15 19:37:06
Rang: Játékos
IC üzenetek: 51
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 51
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
//Városnézés//
*Vokattä válaszát egy csendes bólintással nyugtázza. Hasonló jár az ő fejében is, de próbálja elhessegetni ezeket a gondolatokat. Szerencséjére Tuneth lép közbe.
Kíváncsian kapja fel a fejét, amikor Nellara említi a Wargot, de hamar csalódnia kell, mert a lány nem oszt meg sokkal többet, majd elámul azon amit Vokattä mond, egyfajta tisztelettel tekint fel a tündérre.*
~Mennyi mindenen mehettél te keresztül?~
*Amerre ő lakott, ott a legveszélyesebb állat a medve volt, bár ők sem okoztak gyakran galibát, csak a gyümölcsös kertben tettek kárt. Akiktől ők inkább féltek azok az idegenek voltak. Helyesbítve, akiktől a bátyja tartott leginkább. A lánynak nincs oka a tőlük való félelemre, illetve nem emlékszik rá. A testvére által mesélt dolgokat pedig el is hiszi meg nem is. Tánc után, csak amikor már leül, akkor vesz észre valamiféle ezüstös jelenséget, ami körbeveszi őket.*
~Csak nem mágia? De kitől?~ *Néz körbe, miközben mindent elfedő nyugalom száll le a téren. Magán is meglepődik, hogy milyen békésen reagál erre a felismerésére, normális helyzetben izgatottan pattogna körbe, hogy kiderítse, ki a varázsló. Ahogy végigtekint társai csodálkozó arcán, nem tudja magától kitalálni, ki volt az. Tuneth Nellarához siet és odasúg neki valamit, csillogó, kíváncsi szemekkel nézi.*
~Aha! Szóval Nellara lehetett az!~ *Figyeli a lányt most ő is várakozva.
Mosolyogva áll fel és porolja le magát miközben Griwor ismét apró beszédet tart. Elejétől gondolta, hogy a rókás története egy játék, ezért is vetette bele magát az előbbi táncba ilyen könnyen. Nem árt egy kis móka ennek a csapatnak.*
- Szerintem indulhatunk! *Veszi az irányt az említett istálló felé, majd nem sokkal az ajtó előtt megtorpan és hátrafordul.* Biztos nincs benn egy Warg? *Kérdezi a többiektől. Bár eddig nem félt a gondolattól, hogy találkozzon egyel, de Vokattä története után most óvatosabb. Még így is, kíváncsisága erősebbnek bizonyul a félelménél.*
*Vokattä válaszát egy csendes bólintással nyugtázza. Hasonló jár az ő fejében is, de próbálja elhessegetni ezeket a gondolatokat. Szerencséjére Tuneth lép közbe.
Kíváncsian kapja fel a fejét, amikor Nellara említi a Wargot, de hamar csalódnia kell, mert a lány nem oszt meg sokkal többet, majd elámul azon amit Vokattä mond, egyfajta tisztelettel tekint fel a tündérre.*
~Mennyi mindenen mehettél te keresztül?~
*Amerre ő lakott, ott a legveszélyesebb állat a medve volt, bár ők sem okoztak gyakran galibát, csak a gyümölcsös kertben tettek kárt. Akiktől ők inkább féltek azok az idegenek voltak. Helyesbítve, akiktől a bátyja tartott leginkább. A lánynak nincs oka a tőlük való félelemre, illetve nem emlékszik rá. A testvére által mesélt dolgokat pedig el is hiszi meg nem is. Tánc után, csak amikor már leül, akkor vesz észre valamiféle ezüstös jelenséget, ami körbeveszi őket.*
~Csak nem mágia? De kitől?~ *Néz körbe, miközben mindent elfedő nyugalom száll le a téren. Magán is meglepődik, hogy milyen békésen reagál erre a felismerésére, normális helyzetben izgatottan pattogna körbe, hogy kiderítse, ki a varázsló. Ahogy végigtekint társai csodálkozó arcán, nem tudja magától kitalálni, ki volt az. Tuneth Nellarához siet és odasúg neki valamit, csillogó, kíváncsi szemekkel nézi.*
~Aha! Szóval Nellara lehetett az!~ *Figyeli a lányt most ő is várakozva.
Mosolyogva áll fel és porolja le magát miközben Griwor ismét apró beszédet tart. Elejétől gondolta, hogy a rókás története egy játék, ezért is vetette bele magát az előbbi táncba ilyen könnyen. Nem árt egy kis móka ennek a csapatnak.*
- Szerintem indulhatunk! *Veszi az irányt az említett istálló felé, majd nem sokkal az ajtó előtt megtorpan és hátrafordul.* Biztos nincs benn egy Warg? *Kérdezi a többiektől. Bár eddig nem félt a gondolattól, hogy találkozzon egyel, de Vokattä története után most óvatosabb. Még így is, kíváncsisága erősebbnek bizonyul a félelménél.*
8328. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2017-04-15 19:13:16
Üzenet elküldve: 2017-04-15 19:13:16
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 635
OOC üzenetek: 102
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 635
OOC üzenetek: 102
Játékstílus: Vakmerő
//Cosi fan tutte//
*Közös a cél: minél hamarabb befejezni az ebédet, hogy otthagyhassák a férfit egyedül az asztalnál. Ha most lelépnének, azt esetleg sértésnek venné, és számon kérné rajtuk, miért távoztak olyan hirtelen. Ha megebédeltek, egyszerűen tovább állhatnak mondván, dolguk van, és csak egy gyors kajálásra ugrottak be. Habzsolja is a csirkét, cseppet sem nőiesen tömi apró szájacskáját.*
-Nem vagyunk bunkók. *Védi meg magát, habár hangja nem túl erélyes.* Csupán közöltük, hogy nem tartunk igényt a társaságára, ezért ahogy terveztük, az ebéd befejeztével távozni fogunk.
*És már merül is vissza a tányérjába. Néhány perc, mire végez, de már pattan is fel, hogy induljanak. Hátra sem nézve hagyja el a fogadót, nagyon reméli, hogy a férfi nem követi őket, különben menekülőre kell fogniuk.
Kiérnek a főtérre, Nolie a szökőkúthoz megy, hogy lemossa kezéről a zsírt, és arcáról a pírt. Az utóbbi kevésbé sikeres, de legalább az ujjacskái tiszták.*
-Nekem lenne egy kis dolgom. *Emeli Norira tekintetét.* Nem tudom, mit akart tőlünk az az alak -remélhetőleg semmit, de lehet biztosabb, ha elkeveredünk a tömegben. Nekem a gazdagnegyedbe kell mennem, ott nagy tömeg van, még a hófehérségem ellenére is nehéz kiszúrni. Ha te is eltűnsz valahol, például a templom környékén, ahol mostanában a szép idő miatt sokan járnak, talán nem tud utánunk jönni.
*Lehet túlreagálja a dolgot, és soha többé nem fogják látni. Még mindig ott benn ücsörögve szürcsölgeti a sörét, és a következő ártatlan lányt keresi, de túl sok mindent megélt, hogy biztos legyen a lehetetlenben is.*
-Mi lenne, ha a tisztáson találkoznánk napnyugtakor? Ha ketten jövünk vissza a városba, talán nem esik bajunk...
*Remélhetőleg. Nem hosszú az út, nem is túl veszélyes, de két aprócska lánynak semmi sem veszélytelen. Még a fogadóban is rájuk akadhatnak a részeg, beteges alakok, akik őket merik csak leszólítani, hátha hagyják magukat molesztálni.*
-Na, mit szólsz?
*Közös a cél: minél hamarabb befejezni az ebédet, hogy otthagyhassák a férfit egyedül az asztalnál. Ha most lelépnének, azt esetleg sértésnek venné, és számon kérné rajtuk, miért távoztak olyan hirtelen. Ha megebédeltek, egyszerűen tovább állhatnak mondván, dolguk van, és csak egy gyors kajálásra ugrottak be. Habzsolja is a csirkét, cseppet sem nőiesen tömi apró szájacskáját.*
-Nem vagyunk bunkók. *Védi meg magát, habár hangja nem túl erélyes.* Csupán közöltük, hogy nem tartunk igényt a társaságára, ezért ahogy terveztük, az ebéd befejeztével távozni fogunk.
*És már merül is vissza a tányérjába. Néhány perc, mire végez, de már pattan is fel, hogy induljanak. Hátra sem nézve hagyja el a fogadót, nagyon reméli, hogy a férfi nem követi őket, különben menekülőre kell fogniuk.
Kiérnek a főtérre, Nolie a szökőkúthoz megy, hogy lemossa kezéről a zsírt, és arcáról a pírt. Az utóbbi kevésbé sikeres, de legalább az ujjacskái tiszták.*
-Nekem lenne egy kis dolgom. *Emeli Norira tekintetét.* Nem tudom, mit akart tőlünk az az alak -remélhetőleg semmit, de lehet biztosabb, ha elkeveredünk a tömegben. Nekem a gazdagnegyedbe kell mennem, ott nagy tömeg van, még a hófehérségem ellenére is nehéz kiszúrni. Ha te is eltűnsz valahol, például a templom környékén, ahol mostanában a szép idő miatt sokan járnak, talán nem tud utánunk jönni.
*Lehet túlreagálja a dolgot, és soha többé nem fogják látni. Még mindig ott benn ücsörögve szürcsölgeti a sörét, és a következő ártatlan lányt keresi, de túl sok mindent megélt, hogy biztos legyen a lehetetlenben is.*
-Mi lenne, ha a tisztáson találkoznánk napnyugtakor? Ha ketten jövünk vissza a városba, talán nem esik bajunk...
*Remélhetőleg. Nem hosszú az út, nem is túl veszélyes, de két aprócska lánynak semmi sem veszélytelen. Még a fogadóban is rájuk akadhatnak a részeg, beteges alakok, akik őket merik csak leszólítani, hátha hagyják magukat molesztálni.*
-Na, mit szólsz?
8327. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2017-04-15 12:44:57
Üzenet elküldve: 2017-04-15 12:44:57
Rang: Játékos
IC üzenetek: 63
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 63
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
//Városnézés//
*Rinon nehezen tudja titkolni a bosszúságát. Nem azért csatlakozott ehhez a terebélyes tündéres társasághoz, hogy táncikálással és énekléssel üssék el az időt, hanem mert állítólag körbenéznek a városban, hogy az újak könnyebben boldoguljanak. A lány ennek minden előnyét látja, és most már a hátránya sem marad láthatatlan. Olyan dolgokra kényszeríti a tömeg, amikhez egyáltalán nincs kedve. S mivel Róka nem táncol, ő pedig mellette áll, bekeveredik a tömeg közepébe, aminek köszönhetően legalább a járókelők tekintetétől megszabadul. Pedig talán táncolna ő szívesen, de ez a heves, ismeretlen tündér sereglet nem a legmegfelelőbb társaság erre. Nem mellesleg a sötételf nem téved sokat, Rinon tényleg nem tud táncolni. Noha nem ez a fő ok.*
- Én még azt sem tudok.
*Mondja neki morcosan. Bosszúsan rámarkol mind a két kezével a botjára, mivel jobb ötlete nincsen mit csinálhatna a végtagjaival, amíg a többiek ugrabugrálnak, ám az ingerült hangulata már nem tart sokáig. Először azt hiszi, hogy káprázik a szeme és a sok csillámló fodor a levegőben, normális esetben irritálná, de most nyugalommal tölti el.*
~Biztos varázslat van a dologban.~
*Megerőlteti magát, hogy mérgesen körbetekintve megtalálja a forrását a mágiának, de csak réveteg tekintettel ámuldozik a különleges jelenségen. Miután ennek elmúlik a hatása, biztos nagyon mérges lesz, hogy valaki akarata ellenére manipulálta.
Szerencséjére a mulatozás véget ér, egy néma sóhaj szakad fel a tüdejéből, még a vállai is lentebb ereszkednek.
Griwor szavai nyilván kicsit lelohasztják a hangulatot, de Rinonnak már sokkal jobban tetszik ez a hangvétel és sokkal értelmesebb is ez a gondolat, mint az előző valami régi meséről. Felemeli a fejt, mintha büszke lenne a tündérkére és az észjátékára. Ám nyilván nem mond semmit, csak türelmesen várja, hogy a tömeg meginduljon az istállók felé és így ő is követhesse őket.*
*Rinon nehezen tudja titkolni a bosszúságát. Nem azért csatlakozott ehhez a terebélyes tündéres társasághoz, hogy táncikálással és énekléssel üssék el az időt, hanem mert állítólag körbenéznek a városban, hogy az újak könnyebben boldoguljanak. A lány ennek minden előnyét látja, és most már a hátránya sem marad láthatatlan. Olyan dolgokra kényszeríti a tömeg, amikhez egyáltalán nincs kedve. S mivel Róka nem táncol, ő pedig mellette áll, bekeveredik a tömeg közepébe, aminek köszönhetően legalább a járókelők tekintetétől megszabadul. Pedig talán táncolna ő szívesen, de ez a heves, ismeretlen tündér sereglet nem a legmegfelelőbb társaság erre. Nem mellesleg a sötételf nem téved sokat, Rinon tényleg nem tud táncolni. Noha nem ez a fő ok.*
- Én még azt sem tudok.
*Mondja neki morcosan. Bosszúsan rámarkol mind a két kezével a botjára, mivel jobb ötlete nincsen mit csinálhatna a végtagjaival, amíg a többiek ugrabugrálnak, ám az ingerült hangulata már nem tart sokáig. Először azt hiszi, hogy káprázik a szeme és a sok csillámló fodor a levegőben, normális esetben irritálná, de most nyugalommal tölti el.*
~Biztos varázslat van a dologban.~
*Megerőlteti magát, hogy mérgesen körbetekintve megtalálja a forrását a mágiának, de csak réveteg tekintettel ámuldozik a különleges jelenségen. Miután ennek elmúlik a hatása, biztos nagyon mérges lesz, hogy valaki akarata ellenére manipulálta.
Szerencséjére a mulatozás véget ér, egy néma sóhaj szakad fel a tüdejéből, még a vállai is lentebb ereszkednek.
Griwor szavai nyilván kicsit lelohasztják a hangulatot, de Rinonnak már sokkal jobban tetszik ez a hangvétel és sokkal értelmesebb is ez a gondolat, mint az előző valami régi meséről. Felemeli a fejt, mintha büszke lenne a tündérkére és az észjátékára. Ám nyilván nem mond semmit, csak türelmesen várja, hogy a tömeg meginduljon az istállók felé és így ő is követhesse őket.*
8326. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2017-04-14 23:31:18
Üzenet elküldve: 2017-04-14 23:31:18
Rang: Játékos
IC üzenetek: 148
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 148
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
*Assag nem kifejezetten elégedett a zsákmánnyal, de mindenképpen hasznosnak fognak bizonyulni. Bár ez a vadhorgász kiszáradva már szinte semmit nem ér, és nem igazán tudja azonnal, vagy egy-két napon belül felhasználni a növényt. Erre talán ki tud találni valamit, bár ahhoz kelleni fog némi felszerelés. A piacon ha minden igaz be lehet szerezni, semmi különleges, csak egy mozsár, néhány üvegcse, meg egy desztilláló lombik. Ezek, és bár nem sokkal több, de még egy ork táborban is fellelhetőek voltak.*
8325. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2017-04-14 21:50:12
Üzenet elküldve: 2017-04-14 21:50:12
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 126
OOC üzenetek: 72
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 126
OOC üzenetek: 72
Játékstílus: Szelíd
//Városnézés//
*Legnagyobb ámulatára ezüstös fényeket lát körülöttük, mintha Nellarából áradna. ~Vajon ez egy igazi varázslat?~ a tánc okozta öröm után mély nyugalmat érez. Kifújja magát, eközben sorban ránéz mindenkire, és megpróbálja rendezni elméjében a történteket. Megállapítja, hogy Róka Úr nem táncolt velük, szemében még mindig látszódik a furcsa csillogás. Rinon ott áll Róka Úr mellett, rajta tanácstalanságot és zavarodottságot lát. Tuneth is csatlakozik hozzájuk, furcsállja azt, hogy itt mókáznak, és viccesnek is találja. ~Naná, hogy csak a tündéreknek van elég vér a pucájukban ahhoz, hogy bárhol és bármikor táncoljanak és énekeljenek! Ha csak a tündérek szeretik a mókát, akkor nagyon sajnálom azokat, akik nem értik, hogy mi a jó benne, vagy akik nem merik vagy nem tudják szabadon kiengedni magukból. Hogy vicces és nevetnek rajta? Annál jobb!~ Fyolana mintha nem venne tudomást arról, hogy mi folyik közötte és Róka Úr között, csak az ének és a tánc köti le, és nagyon örül mindkettőnek. ~Annyira aranyos a madarával együtt!~ Nellara újabb meglepetéssel szolgál számára. ~Varázslónő lenne? Úgy tűnik, nem csak én gondolom így...~ Nellara tánca felszabadult, de érez benne vadságot is, és a szemében mintha káröröm villanna meg, amikor Róka Úrra néz. Vokattä is énekel, arcán érdekes kifejezéssel, próbálja tartani a ritmust a lépéseivel, de látszik rajta, hogy nem sok vidám táncban lehetett része eddig, és az is biztos, hogy ha Nellara nem táncolna, akkor bizony őt se lehetett volna rávenni erre. ~Úgy tűnik, egészen oda van Nellaráért, de az is lehet, hogy kölcsönös az érzés?~ A körülöttük lévő bámészkodók reakciója viszont megdöbbenti, legalábbis azoké, akik méltatlankodnak. ~Pedig ők is sokkal jobban érezték volna magukat, ha méltatlankodás helyett együtt örülnének velünk! Úgy tűnik, jobban szeretnek gyűlölködni, mint örülni. Ez nekik sokkal nagyobb baj, mint nekem.~ De azért vannak, akik velük énekelnek és tapsolnak, ezért feléjük mosolyogva biccent. Most, hogy látják, véget ért a műsor, szétszélednek. ~Lám-lám, egy tánc is milyen sokat megmutat abból, hogy ki milyen belül!~ Mire idáig ér a gondolkodással, már fel tud egyenesedni, ezért meghajol mindenki felé és félig bűnbánóan, félig mosolyogva szól a többiekhez.*
- Elnézést szeretnék kérni mindenkitől. Az az igazság, hogy amikor Róka Úr bemutatkozott, akkor valóban megmérgelődtem, az szívből jött. De amikor rájöttem arra, hogy ő szándékosan provokál minket, játszadozik velünk, akkor gondoltam, hogy itt az ideje, hogy én is játsszak egy kicsit. Nem tudom, hogy létezik-e rókadémon vagy sem, de ha igen, akkor biztosan olyan lenne, mint amilyennek Róka Úr kinéz, ahogyan viselkedik. Azt se tudom, hogy tudnak-e a rókadémonok táncolni, vagy sem, de jó móka a táncolás, gondoltam, kössük össze a két dolgot, és nézzük meg, hogy mi sül ki belőle, ki hogyan reagál erre a szokatlan helyzetre. Róka Úr nem táncolt, ez bizonyítja, hogy mennyire élvezi a kialakult helyzetet, örül, ha borzolhatja a kedélyeket, hiszen ha táncol egy kicsit, azzal megnyugtat, hogy nem rókadémon. Célom csupán annyi volt ezzel az egésszel, hogy ráirányítsam a figyelmet arra, hogy mit művel Róka Úr. És minderre azért tudtam rájönni, mert hajlamos vagyok időnként próbára tenni másokat azért, hogy megláthassam, mi van a szívükben valójában. A kíváncsiság késztet erre, nem az, hogy másokon szórakozzak, hogy magamat szórakoztassam ezzel. *Róka Úr felé fordul.* Persze nincs semmi bajom ezzel sem, ha ez nem az akaratom ellenére történik, szóval innentől máskor is megpróbálhatsz kizökkenteni, manipulálni, már ha így még érdekes a számodra. *Újból mindenkihez intézi a szavait.* Hogy ti hogyan viszonyultok ehhez, az persze a ti döntésetek lesz. Nem bánom ezek után sem, ha a hidegtüzű Rókadémon Úr velünk tart, hiszen tudom már, hogy mi az, ami őt szórakoztatja. És bevallom, nagyon kíváncsi lennék arra, hogy mit gondoltok, mit éreztek most. Ha szükségetek van arra, hogy átgondoljátok a történteket, akkor addig elindulhatunk az istállóba, Tuneth és Fyolana már tűkön ül, hogy láthassa az állatokat. *Megint Róka Úrhoz intézi szavait.* A te érzéseidre és gondolataira is kíváncsi vagyok természetesen.
*Legnagyobb ámulatára ezüstös fényeket lát körülöttük, mintha Nellarából áradna. ~Vajon ez egy igazi varázslat?~ a tánc okozta öröm után mély nyugalmat érez. Kifújja magát, eközben sorban ránéz mindenkire, és megpróbálja rendezni elméjében a történteket. Megállapítja, hogy Róka Úr nem táncolt velük, szemében még mindig látszódik a furcsa csillogás. Rinon ott áll Róka Úr mellett, rajta tanácstalanságot és zavarodottságot lát. Tuneth is csatlakozik hozzájuk, furcsállja azt, hogy itt mókáznak, és viccesnek is találja. ~Naná, hogy csak a tündéreknek van elég vér a pucájukban ahhoz, hogy bárhol és bármikor táncoljanak és énekeljenek! Ha csak a tündérek szeretik a mókát, akkor nagyon sajnálom azokat, akik nem értik, hogy mi a jó benne, vagy akik nem merik vagy nem tudják szabadon kiengedni magukból. Hogy vicces és nevetnek rajta? Annál jobb!~ Fyolana mintha nem venne tudomást arról, hogy mi folyik közötte és Róka Úr között, csak az ének és a tánc köti le, és nagyon örül mindkettőnek. ~Annyira aranyos a madarával együtt!~ Nellara újabb meglepetéssel szolgál számára. ~Varázslónő lenne? Úgy tűnik, nem csak én gondolom így...~ Nellara tánca felszabadult, de érez benne vadságot is, és a szemében mintha káröröm villanna meg, amikor Róka Úrra néz. Vokattä is énekel, arcán érdekes kifejezéssel, próbálja tartani a ritmust a lépéseivel, de látszik rajta, hogy nem sok vidám táncban lehetett része eddig, és az is biztos, hogy ha Nellara nem táncolna, akkor bizony őt se lehetett volna rávenni erre. ~Úgy tűnik, egészen oda van Nellaráért, de az is lehet, hogy kölcsönös az érzés?~ A körülöttük lévő bámészkodók reakciója viszont megdöbbenti, legalábbis azoké, akik méltatlankodnak. ~Pedig ők is sokkal jobban érezték volna magukat, ha méltatlankodás helyett együtt örülnének velünk! Úgy tűnik, jobban szeretnek gyűlölködni, mint örülni. Ez nekik sokkal nagyobb baj, mint nekem.~ De azért vannak, akik velük énekelnek és tapsolnak, ezért feléjük mosolyogva biccent. Most, hogy látják, véget ért a műsor, szétszélednek. ~Lám-lám, egy tánc is milyen sokat megmutat abból, hogy ki milyen belül!~ Mire idáig ér a gondolkodással, már fel tud egyenesedni, ezért meghajol mindenki felé és félig bűnbánóan, félig mosolyogva szól a többiekhez.*
- Elnézést szeretnék kérni mindenkitől. Az az igazság, hogy amikor Róka Úr bemutatkozott, akkor valóban megmérgelődtem, az szívből jött. De amikor rájöttem arra, hogy ő szándékosan provokál minket, játszadozik velünk, akkor gondoltam, hogy itt az ideje, hogy én is játsszak egy kicsit. Nem tudom, hogy létezik-e rókadémon vagy sem, de ha igen, akkor biztosan olyan lenne, mint amilyennek Róka Úr kinéz, ahogyan viselkedik. Azt se tudom, hogy tudnak-e a rókadémonok táncolni, vagy sem, de jó móka a táncolás, gondoltam, kössük össze a két dolgot, és nézzük meg, hogy mi sül ki belőle, ki hogyan reagál erre a szokatlan helyzetre. Róka Úr nem táncolt, ez bizonyítja, hogy mennyire élvezi a kialakult helyzetet, örül, ha borzolhatja a kedélyeket, hiszen ha táncol egy kicsit, azzal megnyugtat, hogy nem rókadémon. Célom csupán annyi volt ezzel az egésszel, hogy ráirányítsam a figyelmet arra, hogy mit művel Róka Úr. És minderre azért tudtam rájönni, mert hajlamos vagyok időnként próbára tenni másokat azért, hogy megláthassam, mi van a szívükben valójában. A kíváncsiság késztet erre, nem az, hogy másokon szórakozzak, hogy magamat szórakoztassam ezzel. *Róka Úr felé fordul.* Persze nincs semmi bajom ezzel sem, ha ez nem az akaratom ellenére történik, szóval innentől máskor is megpróbálhatsz kizökkenteni, manipulálni, már ha így még érdekes a számodra. *Újból mindenkihez intézi a szavait.* Hogy ti hogyan viszonyultok ehhez, az persze a ti döntésetek lesz. Nem bánom ezek után sem, ha a hidegtüzű Rókadémon Úr velünk tart, hiszen tudom már, hogy mi az, ami őt szórakoztatja. És bevallom, nagyon kíváncsi lennék arra, hogy mit gondoltok, mit éreztek most. Ha szükségetek van arra, hogy átgondoljátok a történteket, akkor addig elindulhatunk az istállóba, Tuneth és Fyolana már tűkön ül, hogy láthassa az állatokat. *Megint Róka Úrhoz intézi szavait.* A te érzéseidre és gondolataira is kíváncsi vagyok természetesen.
8324. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2017-04-14 21:04:22
Üzenet elküldve: 2017-04-14 21:04:22
Rang: Játékos
IC üzenetek: 37
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 37
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Városnézés//
*Rinon válasza kissé megnyugtatja, bár nem oszlatja el minden aggodalmát, ezért arra az elhatározásra jut, hogy jobb lesz szemmel tartani, nehogy a kimerültségtől legyen baja. Meg a többieket is, mivel úgy érzi, neki kell vigyáznia a többiekre és felelős értük. Persze csak amennyire képességei engedik.
Akkor is nagy kő esik le a szívéről, mikor Griwor nem folytatja Róka úr neve iránti különös érdeklődését.
Boldogan eteti meg Bynnent, lovakon és kutyákon kívül nem sok állattal volt dolga. Bár fogalma sincs arról, hogy most ő a jó kislány vagy a madár. Szeretné kézbe is venni, de ehhez engedélyt kérni Fyolanától már nincs elég bátorsága. Inkább tovább figyeli a többiek mozdulatait.
Viszont szomorúan hallgatja a kistündérke történetét, de ez megmagyarázza Vokattä elvonulását és a váratlan versét, ami meglehetősen tetszik Tunethnek.*
~Ezt most találta ki, vagy régebben olvasta valahol? Sohasem értettem, hogyan írják őket. Talán majd később megkérdezem tőle.~ *Kerül fel még egy dolog a listájára, ami már egészen hosszú. Majd foghatja a fejét az, akit kíváncsiskodó kedvében faggatni fog, azonban van rá két jelöltje is.
A mélységi lány lelkesen hallgatja a válaszokat. Griwor bókjára szinte elvörösödik.*
~Remekül ért ahhoz, hogy hogyan kell zavarba hozni a gyanútlan sötételfeket. Otthon biztosan a hideg kirázná a többieket, ha tudnák miket mond.~ *Mosolyog magában, majd eldadog egy köszönömöt, mint előző nap a templomkertben.
Ezután reménykedve tekinget körbe, hátha megláthatja a Nellara által említett wargot is a főtéren.*
- De nem próbál meg eddig senkit se megkóstolni? Ide is velük jöttél? *Érdeklődi meg a lánytól nézelődés közben. Szívesen megtekintené, esetleg ha az a bizonyos mester megengedné akkor még meg is simogatná. Természetesen csak nagyon óvatosan.
Vokattä feleletére viszont elkerekedett szemekkel bámul rá.*
- De hogyan kerültél a közelükbe? És te egyedül kaptad el őket? Vagy kicsoda? *Majd hozzá teszi.* Az attól függ, hogy mennyire elfogultak a fajommal szemben. Legtöbbször azonban igazán csúnya dolgokat vágnak a fejemhez. Időnként egyetlen szerencséjük, hogy nem szeretek másokat bántani, bár jobban kéne vigyázniuk, mit is mondanak. Vagy legalább nézzék meg kit sértegetnek, ha nem akarnak közelebbi ismertségbe keveredni a fémekkel. És ez persze másokra is vonatkozik. *Fejti ki bánatosan mondani valóját a tündérnek, miközben a nővérére gondol, aki szinte gondolkodás nélkül találkozásban részesítené a pengéivel az etekintetben óvatlan személyeket.* De minek is untatlak titeket ilyen butasággal.
*Nevet fel zavartan, a következő pillanatban már aggódva figyeli Griwort miközben a kalapos férfi felé tart, valamint ugrásra készen vár, arra az esetre, ha netalántán Róka úr megharagszik rá és neki el kellene menekítenie emiatt a fiút. Ellenben a felvetés hallva után szívesebben lenne valahol másutt. Nem a rókadémonos mese zavarja, ha nem az ennek kapcsán felmerülő tánc és a járókelők előrevárható bámészkodása, fortyogása ez ellen.*
- Biztos vagy benne, hogy ez jó ötlet? *Kérdezi halkan, leginkább csak önmagától, mivel a többieknek szemmel láthatóan kedvére van. Mikor a tündérek dalolva táncra perdülnek csendesen Rinon mellé oldalog.*
~És én még azt hittem Griwor amiatt viselkedik furcsán Vokattäval, mert asztalra mászva hangoskodott.~ *Szinte már sajnálja, hogy megígértette vele, nehogy újra megtegye ezt. De az asztalok és a Fogadós úr érdekében nem árulja el az egyetértését a fiúnak.*
- Te sem tudsz táncolni? *Mosolyog kedvesen a lányra, miután melléje ér.* Én csak keringőzni tudok, mert azt muszáj volt megtanulnom. Bár szeretem a feltűnést is kerülni.
*Ám rövidesen szájára tapasztja a kezét, nehogy kitörjön belőle a nevetés, csak furcsa kuncogás hallatszik felőle. Majd ámulva bámulja a semmiből megjelenő ezüstös ragyogást, amitől a főtéren lévő alakok abbahagyják a morgolódást, a többiek meg a táncolást. Csendesen megtapsolja őket.*
~Miért van fura érzésem?~ *Pislog értetlenül maga elé. Néhány perc múlva viszont olyasfajta kifejezés ül Tuneth arcára, mint mikor egy orvos vagy tudós egy érdekes felfedezésre derít fényt. Gyorsan Nellarához siet.*
- Te voltál, igaz? *Suttogja a lánynak, mintha valami nagy titok lenne, bár ki tudja mennyire személyes ez a tündérnek, aztán meg is indokolja.* Legalábbis te vagy az egyetlen, akiről tudom, hogy ért a mágiához.
*Fürkészi kíváncsian. Szívesen rohanna Griworhoz is, hogy látja-e a fényeket, habár Vokattä reakcióját elnézve biztos az igenben ebben.*
A hozzászólás írója (Tuneth Gaulialdes) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2017.04.15 00:05:29
*Rinon válasza kissé megnyugtatja, bár nem oszlatja el minden aggodalmát, ezért arra az elhatározásra jut, hogy jobb lesz szemmel tartani, nehogy a kimerültségtől legyen baja. Meg a többieket is, mivel úgy érzi, neki kell vigyáznia a többiekre és felelős értük. Persze csak amennyire képességei engedik.
Akkor is nagy kő esik le a szívéről, mikor Griwor nem folytatja Róka úr neve iránti különös érdeklődését.
Boldogan eteti meg Bynnent, lovakon és kutyákon kívül nem sok állattal volt dolga. Bár fogalma sincs arról, hogy most ő a jó kislány vagy a madár. Szeretné kézbe is venni, de ehhez engedélyt kérni Fyolanától már nincs elég bátorsága. Inkább tovább figyeli a többiek mozdulatait.
Viszont szomorúan hallgatja a kistündérke történetét, de ez megmagyarázza Vokattä elvonulását és a váratlan versét, ami meglehetősen tetszik Tunethnek.*
~Ezt most találta ki, vagy régebben olvasta valahol? Sohasem értettem, hogyan írják őket. Talán majd később megkérdezem tőle.~ *Kerül fel még egy dolog a listájára, ami már egészen hosszú. Majd foghatja a fejét az, akit kíváncsiskodó kedvében faggatni fog, azonban van rá két jelöltje is.
A mélységi lány lelkesen hallgatja a válaszokat. Griwor bókjára szinte elvörösödik.*
~Remekül ért ahhoz, hogy hogyan kell zavarba hozni a gyanútlan sötételfeket. Otthon biztosan a hideg kirázná a többieket, ha tudnák miket mond.~ *Mosolyog magában, majd eldadog egy köszönömöt, mint előző nap a templomkertben.
Ezután reménykedve tekinget körbe, hátha megláthatja a Nellara által említett wargot is a főtéren.*
- De nem próbál meg eddig senkit se megkóstolni? Ide is velük jöttél? *Érdeklődi meg a lánytól nézelődés közben. Szívesen megtekintené, esetleg ha az a bizonyos mester megengedné akkor még meg is simogatná. Természetesen csak nagyon óvatosan.
Vokattä feleletére viszont elkerekedett szemekkel bámul rá.*
- De hogyan kerültél a közelükbe? És te egyedül kaptad el őket? Vagy kicsoda? *Majd hozzá teszi.* Az attól függ, hogy mennyire elfogultak a fajommal szemben. Legtöbbször azonban igazán csúnya dolgokat vágnak a fejemhez. Időnként egyetlen szerencséjük, hogy nem szeretek másokat bántani, bár jobban kéne vigyázniuk, mit is mondanak. Vagy legalább nézzék meg kit sértegetnek, ha nem akarnak közelebbi ismertségbe keveredni a fémekkel. És ez persze másokra is vonatkozik. *Fejti ki bánatosan mondani valóját a tündérnek, miközben a nővérére gondol, aki szinte gondolkodás nélkül találkozásban részesítené a pengéivel az etekintetben óvatlan személyeket.* De minek is untatlak titeket ilyen butasággal.
*Nevet fel zavartan, a következő pillanatban már aggódva figyeli Griwort miközben a kalapos férfi felé tart, valamint ugrásra készen vár, arra az esetre, ha netalántán Róka úr megharagszik rá és neki el kellene menekítenie emiatt a fiút. Ellenben a felvetés hallva után szívesebben lenne valahol másutt. Nem a rókadémonos mese zavarja, ha nem az ennek kapcsán felmerülő tánc és a járókelők előrevárható bámészkodása, fortyogása ez ellen.*
- Biztos vagy benne, hogy ez jó ötlet? *Kérdezi halkan, leginkább csak önmagától, mivel a többieknek szemmel láthatóan kedvére van. Mikor a tündérek dalolva táncra perdülnek csendesen Rinon mellé oldalog.*
~És én még azt hittem Griwor amiatt viselkedik furcsán Vokattäval, mert asztalra mászva hangoskodott.~ *Szinte már sajnálja, hogy megígértette vele, nehogy újra megtegye ezt. De az asztalok és a Fogadós úr érdekében nem árulja el az egyetértését a fiúnak.*
- Te sem tudsz táncolni? *Mosolyog kedvesen a lányra, miután melléje ér.* Én csak keringőzni tudok, mert azt muszáj volt megtanulnom. Bár szeretem a feltűnést is kerülni.
*Ám rövidesen szájára tapasztja a kezét, nehogy kitörjön belőle a nevetés, csak furcsa kuncogás hallatszik felőle. Majd ámulva bámulja a semmiből megjelenő ezüstös ragyogást, amitől a főtéren lévő alakok abbahagyják a morgolódást, a többiek meg a táncolást. Csendesen megtapsolja őket.*
~Miért van fura érzésem?~ *Pislog értetlenül maga elé. Néhány perc múlva viszont olyasfajta kifejezés ül Tuneth arcára, mint mikor egy orvos vagy tudós egy érdekes felfedezésre derít fényt. Gyorsan Nellarához siet.*
- Te voltál, igaz? *Suttogja a lánynak, mintha valami nagy titok lenne, bár ki tudja mennyire személyes ez a tündérnek, aztán meg is indokolja.* Legalábbis te vagy az egyetlen, akiről tudom, hogy ért a mágiához.
*Fürkészi kíváncsian. Szívesen rohanna Griworhoz is, hogy látja-e a fényeket, habár Vokattä reakcióját elnézve biztos az igenben ebben.*
A hozzászólás írója (Tuneth Gaulialdes) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2017.04.15 00:05:29
8323. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2017-04-14 08:36:18
Üzenet elküldve: 2017-04-14 08:36:18
Rang: Játékos
IC üzenetek: 171
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 171
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Megfontolt
//Városnézés//
*Vízcsobogást hallgatva gondolkodik el azon mit nem ért Nellara aki szintén leült a kút peremére. Bár nem tudja mitől ilyen rosszkedvű, hirtelen ötlettől vezérelve úgy dönt egyszerre magyarázza meg a helyzetet és próbálja őt jobb kedvre deríteni. Elkezd egy verset szavalni melynek sorai akkor álltak össze fejében. Remélve hogy értékeli a botcsinálta poétát.*
Őt hagytam hátra
kinek érkezését várta
sok kicsi tündér
mert csapatunkban elfér.
Az icipici lánykát
ki szüleire várván
elkezdett pityeregni
s ettől szívem dideregni.
Mégsem jött el velünk
pedig mi segíthetünk
ott maradt hát egyedül
ezért arcomra, szomorúság kerül.
*A tündér szerzetes is felfigyel a szavalásra és szomorúan konstatálja, hogy Aliora most nem tartott velük, de nyugtatólag mondja hogy valóban nem jó ötlet valakit akarata ellenére elrángatni. Vokka lelkiismerete kezd megnyugodni, tovább üldögél, s hallgatja mások beszélgetését. A magas ember Rókának nevezi magát, ami láthatóan nyugtalanítja Griwort, de biztosan nem esnek egymásnak, mert Tuneth nyugtatgatja mindkettőjüket.*
~Ennek a lánynak kellene Rókának hívnia önmagát, nagyon ravasz. Nyugodt kompromisszum kerülő személyiség mellett, háttérből irányítja az eseményeket úgy hogy mások észre sem veszik. Azon sem csodálkoznék ha Sa'Tereth követője lenne. Gondolom ugyanazért nem híresztelné mint én, errefelé nagyon egysíkúan gondolkodik a legtöbb ember.~ *Kuncog magában kicsit miközben a szópárbajt vizslatja.*
*A másik ki csatlakozna hozzájuk szintén ember, de alacsonyabb és jóval elbűvölőbb fiatal lángvörös hajú lány, Rinonként lett bemutatva. Hajához passzoló ruhája kiemeli azt a fehér gyűrűt mely jobb kezének gyűrűs ujján van. ~Felettébb érdekes, a kör alakú gyűrű a jobb kéz gyűrűs ujján az embereknél házasságot jelent. Ha nem is az, biztosan fontos számára.~ Így emlékezik vissza arra amit fogadott nagymamája tanított neki.*
-Üdvözlöm a hölgyet. Engem Vokattä Lunderlonnak hívnak, örvendek. *Olybá tűnik a vörös hajú is össze van zavarodva a sok ismeretlen láttán.*
*Fyolana figyelmét nem kerüli el, hogy mélabúsan üldögél. Odamegy hozzá aziránt érdeklődve zavarja-e, majd leül mellé válaszra várva.* Vokattä enyhén felé fordítja fejét, inkább csak a szemével keresi a lány alakját.*
-Sajnálom hogy magára kell hagyni olyat aki segítségre szorul. Az árva gyermek története nagyon régi emlékeket idéz fel bennem. ~Neked ezt sose kelljen megtapasztalni.~ *Fancsalin balra húzza száját, egy fél mosolyt imitálva.* Ha az utunk sokáig visz egy irányba, talán lesz kedvem elmesélni. *Ezt már mosolyogva mondja, remélve hogy eloszlathatja Fyolana összes aggodalmát. Rövid nyugodt légkör áll be kettejük között, melyet Tuneth szakít meg. A sötételf afelől érdeklődik látott-e már wargot.*
-Nemcsak láttam, de jó néhányszor majdnem meg is ismerkedtem vele közelebbről. *Mondja kacagva, majd komolyabb arcát mutatva folytatja. Holtan is láttam egy-kettőt. Ahonnan származom, tudnod kell hogyan védd meg magad vadállatoktól. Gondolom önnek más... ”vadállatoktól” kell megvédeni magát. *Mutat körbe az ujjával az arra járó elfekre utalva.*
*Látva hogy Fyolana és Griwor kérlelően néznek rá, elindul megérdeklődni miért hívják oda. Ekkor tűnik fel számára hogy a lány akit egy szarka is követ, már nem ül mellette*
-Na ne, tényleg táncolást terveznek főtér közepén? Ezek után nekem nem magyarázzák be, hogy aki a magasságbeli hátrányát az asztalra állva küszöböli ki az habókos. Továbbá megjegyezném, hogy nincsen bizonyítható tény a rókadémonok létezésere, így nyilvánvalóan arra sem hogy bármiféle tánc felfedné a kilétüket. Azért csatlakozom csak a körhöz, mert jó a társaság. *Nellarara is utalva ki szintén csatlakozott.*
*A tánchoz nem hasonlítható, apró totyogó lépéssekkel próbálja követni a ritmust és mereven bámulja Griwort, hogyan kellene egy tündér férfinek ezt a táncolt eljárnia. Táncuk végén megfeledkezik arról hogy tapsolni kellene, mert csodaszép ezüstös fényben pompázik a tér.*
*Vízcsobogást hallgatva gondolkodik el azon mit nem ért Nellara aki szintén leült a kút peremére. Bár nem tudja mitől ilyen rosszkedvű, hirtelen ötlettől vezérelve úgy dönt egyszerre magyarázza meg a helyzetet és próbálja őt jobb kedvre deríteni. Elkezd egy verset szavalni melynek sorai akkor álltak össze fejében. Remélve hogy értékeli a botcsinálta poétát.*
Őt hagytam hátra
kinek érkezését várta
sok kicsi tündér
mert csapatunkban elfér.
Az icipici lánykát
ki szüleire várván
elkezdett pityeregni
s ettől szívem dideregni.
Mégsem jött el velünk
pedig mi segíthetünk
ott maradt hát egyedül
ezért arcomra, szomorúság kerül.
*A tündér szerzetes is felfigyel a szavalásra és szomorúan konstatálja, hogy Aliora most nem tartott velük, de nyugtatólag mondja hogy valóban nem jó ötlet valakit akarata ellenére elrángatni. Vokka lelkiismerete kezd megnyugodni, tovább üldögél, s hallgatja mások beszélgetését. A magas ember Rókának nevezi magát, ami láthatóan nyugtalanítja Griwort, de biztosan nem esnek egymásnak, mert Tuneth nyugtatgatja mindkettőjüket.*
~Ennek a lánynak kellene Rókának hívnia önmagát, nagyon ravasz. Nyugodt kompromisszum kerülő személyiség mellett, háttérből irányítja az eseményeket úgy hogy mások észre sem veszik. Azon sem csodálkoznék ha Sa'Tereth követője lenne. Gondolom ugyanazért nem híresztelné mint én, errefelé nagyon egysíkúan gondolkodik a legtöbb ember.~ *Kuncog magában kicsit miközben a szópárbajt vizslatja.*
*A másik ki csatlakozna hozzájuk szintén ember, de alacsonyabb és jóval elbűvölőbb fiatal lángvörös hajú lány, Rinonként lett bemutatva. Hajához passzoló ruhája kiemeli azt a fehér gyűrűt mely jobb kezének gyűrűs ujján van. ~Felettébb érdekes, a kör alakú gyűrű a jobb kéz gyűrűs ujján az embereknél házasságot jelent. Ha nem is az, biztosan fontos számára.~ Így emlékezik vissza arra amit fogadott nagymamája tanított neki.*
-Üdvözlöm a hölgyet. Engem Vokattä Lunderlonnak hívnak, örvendek. *Olybá tűnik a vörös hajú is össze van zavarodva a sok ismeretlen láttán.*
*Fyolana figyelmét nem kerüli el, hogy mélabúsan üldögél. Odamegy hozzá aziránt érdeklődve zavarja-e, majd leül mellé válaszra várva.* Vokattä enyhén felé fordítja fejét, inkább csak a szemével keresi a lány alakját.*
-Sajnálom hogy magára kell hagyni olyat aki segítségre szorul. Az árva gyermek története nagyon régi emlékeket idéz fel bennem. ~Neked ezt sose kelljen megtapasztalni.~ *Fancsalin balra húzza száját, egy fél mosolyt imitálva.* Ha az utunk sokáig visz egy irányba, talán lesz kedvem elmesélni. *Ezt már mosolyogva mondja, remélve hogy eloszlathatja Fyolana összes aggodalmát. Rövid nyugodt légkör áll be kettejük között, melyet Tuneth szakít meg. A sötételf afelől érdeklődik látott-e már wargot.*
-Nemcsak láttam, de jó néhányszor majdnem meg is ismerkedtem vele közelebbről. *Mondja kacagva, majd komolyabb arcát mutatva folytatja. Holtan is láttam egy-kettőt. Ahonnan származom, tudnod kell hogyan védd meg magad vadállatoktól. Gondolom önnek más... ”vadállatoktól” kell megvédeni magát. *Mutat körbe az ujjával az arra járó elfekre utalva.*
*Látva hogy Fyolana és Griwor kérlelően néznek rá, elindul megérdeklődni miért hívják oda. Ekkor tűnik fel számára hogy a lány akit egy szarka is követ, már nem ül mellette*
-Na ne, tényleg táncolást terveznek főtér közepén? Ezek után nekem nem magyarázzák be, hogy aki a magasságbeli hátrányát az asztalra állva küszöböli ki az habókos. Továbbá megjegyezném, hogy nincsen bizonyítható tény a rókadémonok létezésere, így nyilvánvalóan arra sem hogy bármiféle tánc felfedné a kilétüket. Azért csatlakozom csak a körhöz, mert jó a társaság. *Nellarara is utalva ki szintén csatlakozott.*
*A tánchoz nem hasonlítható, apró totyogó lépéssekkel próbálja követni a ritmust és mereven bámulja Griwort, hogyan kellene egy tündér férfinek ezt a táncolt eljárnia. Táncuk végén megfeledkezik arról hogy tapsolni kellene, mert csodaszép ezüstös fényben pompázik a tér.*
8322. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2017-04-14 00:21:43
Üzenet elküldve: 2017-04-14 00:21:43
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 669
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 669
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Vakmerő
//Városnézés//
*Az unalmas ácsorgásban arra eszmél fel, hogy Vokattä őt bámulja. Nellara gondolkodón oldalra hajtja a fejét és visszabámul a férfi szemeibe, ahogyan ő is teszi a lánnyal.*
- Ki gondolkodik min?
*Kérdezi, mert teljesen összezavarodik a kérdéstől, furcsán megrázza magát, hátha észhez tér, de nem. Közben a férfi elmegy és leül, Nellara pedig csalódottan hajtja le szárnyait, hiszen elmúlt egy percből nem sokat értett, és elég butának is érzi magát.
Meghallja az ember férfi szavait, és rosszallóan ráncolja a homlokát. Figyeli őt, de csakis az jár a fejében, hogy hazudik. Úgy néz ki, úgy beszél, mint a hazugok, ezért Nellarának már az első perctől kezdve egyáltalán nem szimpatikus az alak. Inkább ő is leül valahova a kút szélére nem is figyeli, hogy hova, és unottan bámul ki a fejéből.*
~Ezért gyalogoltam én vissza Symiráról?~
*Kérdezi magától, majd jobb szórakozás híján a tömeget kezdi vizsgálni,de hamar beleun, így inkább csak üresen bámul ki a fejéből.
A sötételf elmondja az idegenek neveit, egy kurta biccentéssel megköszöni, majd megpróbál a szürke bőrűre kedvesen mosolyogni, de nem nagyon jön össze, túlságosan semleges most hozzá a kedve.*
- Nellara. Nellara Han.
*Árulja el a nevét újra.*
- Taitos mesternek van egy Wargja.
*Mondja a sötételf lánynak, majd mellé lépked.*
- Azzal mentünk a Mágustoronyba, hogy varázslatokat tanuljunk. A Mester megengedte, hogy ráüljek a wargra és együtt utazzunk, mert hát nem nagyon kottyan meg a súlyom egy olyan nagy állat számára.
*Ezt csak azért meséli el, mert úgy vette észre, hogy a lányt érdeklik a különleges állatok, és Griwor is az élete felől érdeklődik, így hát egyszerre letudhatja mind a kettőt. Szóval ezt a kis mesét picit Griwor felé is intézi.
Mikor a a tündér elkezd rókadémonokról beszélni először Nellara azt hiszi, hogy viccel, de nem. Griwor halálosan komolyan gondolja, de úgy érzi, hogy ez a hazudozós megérdemli, hogy kiszúrjanak vele. Hatalmas mosoly kerekedik az arcára, és végre eltűnik a rosszkedve.*
~Egy hazudós ember meg lesz leckéztetve!~
*Igazán örül ennek, így hát csatlakozik az énekeléshez. Sőt, táncol is, boldogan, de aztán észreveszi magát. A főtéren vannak, és mindenki bámulja őket, néhányan még gonosz megjegyzéseket is tesznek rájuk a nézelődők körül. Mérgesen néznek, ami Nellarának nem tetszik. Úgy gondolja, hogy itt az ideje bevetnie az egyik varázslatát, ami ha sikerrel jár, akkor a bosszús főtéri tömeg megnyugszik, a táncoló Városnézők pedig abbahagyják a rendbontást.*
A varázsló táncszerű mozdulatokat tesz, melynek hatására ezüstös fényű jelenségek manifesztálódnak a varázsló húsz lépéses körzetében. Ezek táncjátéka békét és nyugalmat szül még a legforrongóbb hangulat közepette is. Hatása az elmondást követő körben érvényesül és azt követően már nincs közvetlen befolyása a dolgok további alakulásában.
*Az unalmas ácsorgásban arra eszmél fel, hogy Vokattä őt bámulja. Nellara gondolkodón oldalra hajtja a fejét és visszabámul a férfi szemeibe, ahogyan ő is teszi a lánnyal.*
- Ki gondolkodik min?
*Kérdezi, mert teljesen összezavarodik a kérdéstől, furcsán megrázza magát, hátha észhez tér, de nem. Közben a férfi elmegy és leül, Nellara pedig csalódottan hajtja le szárnyait, hiszen elmúlt egy percből nem sokat értett, és elég butának is érzi magát.
Meghallja az ember férfi szavait, és rosszallóan ráncolja a homlokát. Figyeli őt, de csakis az jár a fejében, hogy hazudik. Úgy néz ki, úgy beszél, mint a hazugok, ezért Nellarának már az első perctől kezdve egyáltalán nem szimpatikus az alak. Inkább ő is leül valahova a kút szélére nem is figyeli, hogy hova, és unottan bámul ki a fejéből.*
~Ezért gyalogoltam én vissza Symiráról?~
*Kérdezi magától, majd jobb szórakozás híján a tömeget kezdi vizsgálni,de hamar beleun, így inkább csak üresen bámul ki a fejéből.
A sötételf elmondja az idegenek neveit, egy kurta biccentéssel megköszöni, majd megpróbál a szürke bőrűre kedvesen mosolyogni, de nem nagyon jön össze, túlságosan semleges most hozzá a kedve.*
- Nellara. Nellara Han.
*Árulja el a nevét újra.*
- Taitos mesternek van egy Wargja.
*Mondja a sötételf lánynak, majd mellé lépked.*
- Azzal mentünk a Mágustoronyba, hogy varázslatokat tanuljunk. A Mester megengedte, hogy ráüljek a wargra és együtt utazzunk, mert hát nem nagyon kottyan meg a súlyom egy olyan nagy állat számára.
*Ezt csak azért meséli el, mert úgy vette észre, hogy a lányt érdeklik a különleges állatok, és Griwor is az élete felől érdeklődik, így hát egyszerre letudhatja mind a kettőt. Szóval ezt a kis mesét picit Griwor felé is intézi.
Mikor a a tündér elkezd rókadémonokról beszélni először Nellara azt hiszi, hogy viccel, de nem. Griwor halálosan komolyan gondolja, de úgy érzi, hogy ez a hazudozós megérdemli, hogy kiszúrjanak vele. Hatalmas mosoly kerekedik az arcára, és végre eltűnik a rosszkedve.*
~Egy hazudós ember meg lesz leckéztetve!~
*Igazán örül ennek, így hát csatlakozik az énekeléshez. Sőt, táncol is, boldogan, de aztán észreveszi magát. A főtéren vannak, és mindenki bámulja őket, néhányan még gonosz megjegyzéseket is tesznek rájuk a nézelődők körül. Mérgesen néznek, ami Nellarának nem tetszik. Úgy gondolja, hogy itt az ideje bevetnie az egyik varázslatát, ami ha sikerrel jár, akkor a bosszús főtéri tömeg megnyugszik, a táncoló Városnézők pedig abbahagyják a rendbontást.*
A varázsló táncszerű mozdulatokat tesz, melynek hatására ezüstös fényű jelenségek manifesztálódnak a varázsló húsz lépéses körzetében. Ezek táncjátéka békét és nyugalmat szül még a legforrongóbb hangulat közepette is. Hatása az elmondást követő körben érvényesül és azt követően már nincs közvetlen befolyása a dolgok további alakulásában.
8321. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2017-04-13 23:42:51
Üzenet elküldve: 2017-04-13 23:42:51
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 720
OOC üzenetek: 29
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 720
OOC üzenetek: 29
Játékstílus: Vakmerő
//Vadászat//
//Nyomok//
*Követi a kis társaságot a főtérre, szép, arany színű paripája engedelmeskedik neki, legalábbis még. Aleimord nagyon reméli, hogy így is lesz.
Őszintén féltékeny lesz Sydnarus-ra, mindenki köszön neki, tiszteleg, még Aleimordnak nem. Pedig ő nemes. Ráadásul Sydnarus csak félelf, ő pedig tisztavérű. Mérgét és féltékenységét nem mutatja ki, szépen elzárja magában. Nem vetne rá túl jó fényt, ha kiderülnének sötét érzelmei.*
- Ezt örömmel hallom.
*Mosolyog Freshkora, de magában átkozza, hogy már megint kardot kell ragadnia. Gyűlöl mindenféle fegyvert és utál harcolni. Úgy tűnik, ez elég érdekes kalandnak ígérkezik.*
//Nyomok//
*Követi a kis társaságot a főtérre, szép, arany színű paripája engedelmeskedik neki, legalábbis még. Aleimord nagyon reméli, hogy így is lesz.
Őszintén féltékeny lesz Sydnarus-ra, mindenki köszön neki, tiszteleg, még Aleimordnak nem. Pedig ő nemes. Ráadásul Sydnarus csak félelf, ő pedig tisztavérű. Mérgét és féltékenységét nem mutatja ki, szépen elzárja magában. Nem vetne rá túl jó fényt, ha kiderülnének sötét érzelmei.*
- Ezt örömmel hallom.
*Mosolyog Freshkora, de magában átkozza, hogy már megint kardot kell ragadnia. Gyűlöl mindenféle fegyvert és utál harcolni. Úgy tűnik, ez elég érdekes kalandnak ígérkezik.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7361-7380 , 7381-7400 , 7401-7420 , 7421-7440 , 7441-7460 , 7461-7480 , 7481-7500 , 7501-7520 , 7521-7540 , 7541-7560 , 7561-7580 , 7581-7600 , 7601-7620 , 7621-7640 , 7641-7660 , 7661-7680 , 7681-7700 , 7701-7720 , 7721-7740 , 7741-7760 , 7761-7780 , 7781-7800 , 7801-7820 , 7821-7840 , 7841-7860 , 7861-7880 , 7881-7900 , 7901-7920 , 7921-7940 , 7941-7960 , 7961-7980 , 7981-8000 , 8001-8020 , 8021-8040 , 8041-8060 , 8061-8080 , 8081-8100 , 8101-8120 , 8121-8140 , 8141-8160 , 8161-8180 , 8181-8200 , 8201-8220 , 8221-8240 , 8241-8260 , 8261-8280 , 8281-8300 , 8301-8320 , 8321-8340 , 8341-8360 , 8361-8380 , 8381-8400 , 8401-8420 , 8421-8440 , 8441-8460 , 8461-8480 , 8481-8500 , 8501-8520 , 8521-8540 , 8541-8560 , 8561-8580 , 8581-8600 , 8601-8620 , 8621-8640 , 8641-8660 , 8661-8680 , 8681-8700 , 8701-8720 , 8721-8740 , 8741-8760 , 8761-8780 , 8781-8800 , 8801-8820 , 8821-8840 , 8841-8860 , 8861-8880 , 8881-8900 , 8901-8920 , 8921-8940 , 8941-8960 , 8961-8980 , 8981-9000 , 9001-9020 , 9021-9040 , 9041-9060 , 9061-9080 , 9081-9100 , 9101-9120 , 9121-9140 , 9141-9160 , 9161-9180 , 9181-9200 , 9201-9220 , 9221-9240 , 9241-9260 , 9261-9280 , 9281-9300 , 9301-9320 , 9321-9340 , 9341-9360 , 9361-9380 , 9381-9400 , 9401-9420 , 9421-9440 , 9441-9460 , 9461-9480 , 9481-9500 , 9501-9520 , 9521-9540 , 9541-9560 , 9561-9580 , 9581-9600 , 9601-9620 , 9602-9621