Archívum - Arthenior - Arthenior főtere
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Kedves Kalandozó!
Úgy látszik, betévedtél a könyvtár legeldugottabb termébe. Ahhoz képest, milyen apró ajtó vezetett ide, láthatod, hogy a hely hatalmas. Nagyobb, mint bármely másik terem, nagyobb, mint maga a könyvtár, a templom, és talán nagyobb, mint maga Arthenior. Úgy bizony! Amit magad előtt látsz, az nem más, mint évtizedek hamisítatlan történelme. Háborúk, lázadások, isteni csaták, és minden, amiről eddig csak pletykákból hallottál, most kitárul a szemeid előtt. Persze senkinek nem lenne ideje ezt mind elolvasni, ahhoz még az elfek élete is rövid. Viszont ha valami specifikusat keresel, a könyvtárosok segíthetnek megtalálni. Bánj tisztelettel az itt található tekercsekkel! Ezek nélkül az események nélkül te sem állhatnál ma Lanawin földjén. Ne koszold össze, ne hagyj szamárfület a sarkán, és mindig oda tedd vissza, ahonnan levetted! Ne feledd: talán azt hiszed, biztos talajon állsz, de az csak a tegnapi sár, amely szilárdnak tetteti magát!
A nagyterembe!
Valamelyik kisebb terem:
Kedves Kalandozó!
Úgy látszik, betévedtél a könyvtár legeldugottabb termébe. Ahhoz képest, milyen apró ajtó vezetett ide, láthatod, hogy a hely hatalmas. Nagyobb, mint bármely másik terem, nagyobb, mint maga a könyvtár, a templom, és talán nagyobb, mint maga Arthenior. Úgy bizony! Amit magad előtt látsz, az nem más, mint évtizedek hamisítatlan történelme. Háborúk, lázadások, isteni csaták, és minden, amiről eddig csak pletykákból hallottál, most kitárul a szemeid előtt. Persze senkinek nem lenne ideje ezt mind elolvasni, ahhoz még az elfek élete is rövid. Viszont ha valami specifikusat keresel, a könyvtárosok segíthetnek megtalálni. Bánj tisztelettel az itt található tekercsekkel! Ezek nélkül az események nélkül te sem állhatnál ma Lanawin földjén. Ne koszold össze, ne hagyj szamárfület a sarkán, és mindig oda tedd vissza, ahonnan levetted! Ne feledd: talán azt hiszed, biztos talajon állsz, de az csak a tegnapi sár, amely szilárdnak tetteti magát!
A nagyterembe!
Valamelyik kisebb terem:
<< Előző oldal - Mostani oldal: 252 (5021. - 5040. üzenet)Oldal váltása: - Következő oldal >>
5040. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2014-02-23 03:09:50
Üzenet elküldve: 2014-02-23 03:09:50
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 16
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 16
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
//Megérkezés//
*A fiú megérkezik a város kapujához, de nem lép át raja. Csak nézi, nézi az elhaladókat.*
~Rendben, átlépem! Most már nem fordulhatok meg, ha idáig eljöttem~ *Sóhajt egyet, és elindul. A kapuőrök fényes páncélját csodálja, miközben elhalad mellettük. Lassan sétál, körbejáratja tekintetét a téren, és mindent alaposan megcsodál. Tesz néhány kört a márványoszlop körül, majd a szökőkút felé indul.*
~Nahát, miden olyan olyan furcsa erre. És micsoda szökőkút!~ *Néhány hosszabb lépéssel közelebb szökken a mágikus kúthoz, és tátott szájjal figyeli a víz játékát.*
~Milyen tiszta a vize! Vajon milyen íze lehet?~ *A kezéből poharat formálva mer a vízből, hogy megkóstolja. Majd újra, és újra. Egy ideje már gyalogolt, így elég szomjas már. Amikor kellően felfrissült, felegyenesedik, és a kézfejével megtöröli az arcát.*
~Talán egy szállást kéne keresnem, hogy kipihenjem magam. De merre induljak?~ *Ekkor látja meg a Pegazus fogadót, és a hasa máris kordul egyet. Gyors léptekkel indul az irányába.*
~Maradt némi pénzem, ebből biztos telik egy kis ételre. Ezután viszont valahogyan pénzt kéne szereznem.~
A hozzászólást Emphus (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2014.02.23 08:15:47, a következő indokkal:
Múlt helyett jelen idő.
*A fiú megérkezik a város kapujához, de nem lép át raja. Csak nézi, nézi az elhaladókat.*
~Rendben, átlépem! Most már nem fordulhatok meg, ha idáig eljöttem~ *Sóhajt egyet, és elindul. A kapuőrök fényes páncélját csodálja, miközben elhalad mellettük. Lassan sétál, körbejáratja tekintetét a téren, és mindent alaposan megcsodál. Tesz néhány kört a márványoszlop körül, majd a szökőkút felé indul.*
~Nahát, miden olyan olyan furcsa erre. És micsoda szökőkút!~ *Néhány hosszabb lépéssel közelebb szökken a mágikus kúthoz, és tátott szájjal figyeli a víz játékát.*
~Milyen tiszta a vize! Vajon milyen íze lehet?~ *A kezéből poharat formálva mer a vízből, hogy megkóstolja. Majd újra, és újra. Egy ideje már gyalogolt, így elég szomjas már. Amikor kellően felfrissült, felegyenesedik, és a kézfejével megtöröli az arcát.*
~Talán egy szállást kéne keresnem, hogy kipihenjem magam. De merre induljak?~ *Ekkor látja meg a Pegazus fogadót, és a hasa máris kordul egyet. Gyors léptekkel indul az irányába.*
~Maradt némi pénzem, ebből biztos telik egy kis ételre. Ezután viszont valahogyan pénzt kéne szereznem.~
A hozzászólást Emphus (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2014.02.23 08:15:47, a következő indokkal:
Múlt helyett jelen idő.
5039. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2014-02-22 00:30:19
Üzenet elküldve: 2014-02-22 00:30:19
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 12
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 12
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Szelíd
//Egy lovag érkezése - Aarnius Arne//
*A "törp uram" illedelmesen elfogadja az idegen közeledését, és kezet szorít vele. S válaszol neki.*
-Én megmutathatom magának a fogadót, csak kövessen!
*A mondat után tesz is két lépést, mi a magas barátjának csak egy lenne. Rápillant a hátasállatra, s elborzad a magasságán, amúgy sem szereti a lovat, mert elől harap, hátul rúg, középen pedig túl széles egy törpének. Aztán hirtelen észbe kap.*
-Milyen illetlen vagyok! Sajnálom. Elfelejtettem bemutatkozni. Az én nevem Kőszívű Xavmorn. Egyébként én is pont az okból vagyok itt amiért maga. Hiszi, nem hiszi én is lovag vagyok, bár ezt gondolom gyorsan kitalálta. A lényeg az, hogy kéne már egy nemes cél amiért küzdhetünk. Ezt a legkönnyebben egy lovagrendben találnánk meg magunknak. Jaj! Bocsásson meg! Találnám meg magamnak, de erre sajnálatos módon egy sincsen.
*Kezével int Aarniusnak, hogy jöjjön utána. Aztán egy kicsit messzebbről visszakiált.*
-Kösse ki a lovát egy oszlophoz, ami közel van a fogadó ablakához, majd ha odaértünk!
A hozzászólás írója (Kőszívű Xavmorn) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.02.22 00:33:46
*A "törp uram" illedelmesen elfogadja az idegen közeledését, és kezet szorít vele. S válaszol neki.*
-Én megmutathatom magának a fogadót, csak kövessen!
*A mondat után tesz is két lépést, mi a magas barátjának csak egy lenne. Rápillant a hátasállatra, s elborzad a magasságán, amúgy sem szereti a lovat, mert elől harap, hátul rúg, középen pedig túl széles egy törpének. Aztán hirtelen észbe kap.*
-Milyen illetlen vagyok! Sajnálom. Elfelejtettem bemutatkozni. Az én nevem Kőszívű Xavmorn. Egyébként én is pont az okból vagyok itt amiért maga. Hiszi, nem hiszi én is lovag vagyok, bár ezt gondolom gyorsan kitalálta. A lényeg az, hogy kéne már egy nemes cél amiért küzdhetünk. Ezt a legkönnyebben egy lovagrendben találnánk meg magunknak. Jaj! Bocsásson meg! Találnám meg magamnak, de erre sajnálatos módon egy sincsen.
*Kezével int Aarniusnak, hogy jöjjön utána. Aztán egy kicsit messzebbről visszakiált.*
-Kösse ki a lovát egy oszlophoz, ami közel van a fogadó ablakához, majd ha odaértünk!
A hozzászólás írója (Kőszívű Xavmorn) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.02.22 00:33:46
5038. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2014-02-21 23:13:04
Üzenet elküldve: 2014-02-21 23:13:04
Rang: Játékos
IC üzenetek: 5
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 5
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Szelíd
//Egy lovag érkezése - Kőszívű Xavmorn//
*Békésen caplatnak hát Fénycsóvával a forgatagban. Éppen egy kuruzsló mellett haladnak, aki valami fénylő bizsut próbál egy ártatlan képű fiatal elfnek eladni, amikor megszólítják a másik oldalról. Finoman jelzi hátasának, hogy álljon meg, aki engedelmesen megáll és látszólag bambán bámul maga elé, amíg gazdája ismét nem jelez. Az őt megszólító férfi igazán alacsony és nehezen titkolhatná, hogy törpe. Halványan elmosolyodik.*
- Szép napot törpe uram!
*Köszön jól hallhatóan, de némi fáradtsággal a hangjában. Picit furcsállja azért a kérdést, elvégre éppen ugyanolyan vándor, mint sokan mások. Azt sem lenne rossz tudni, hogy kivel áll szemben? Viszont a fickó látszólag jókedvű koma, nem valószínű, hogy bármi gonoszságra készülne.*
- Talán segíthetne nekem jó uram...
*Rutinos mozdulattal száll le a lováról és áll meg a törpe előtt. Eleve magasabb egy jó 40-50 centivel, nem kell a ló okozta különbség is.*
- A nevem Aarnius Arne...
*Vág bele mondandójába és kezet nyújt szabadon maradt kezével a másiknak, aki remélhetőleg viszonozza majd a gesztust.*
- Kitanultam mesteremtől, amit átadhatott. Most keresem a rászorulókat, hogy segíthessek és egy lovagi rendet is, hogy még tovább képezzem magam. Azonban most...
*Emeli fel mutatóujját, mint aki valami rettentően fontosat készül mondani*
- ...most egy fogadót keresek, ugyanis nincs hol aludnom. No meg persze ennem is!
*Kacsint jókedvűen a törpére és reméli, hogy ő majd útba tudja igazítani.*
*Békésen caplatnak hát Fénycsóvával a forgatagban. Éppen egy kuruzsló mellett haladnak, aki valami fénylő bizsut próbál egy ártatlan képű fiatal elfnek eladni, amikor megszólítják a másik oldalról. Finoman jelzi hátasának, hogy álljon meg, aki engedelmesen megáll és látszólag bambán bámul maga elé, amíg gazdája ismét nem jelez. Az őt megszólító férfi igazán alacsony és nehezen titkolhatná, hogy törpe. Halványan elmosolyodik.*
- Szép napot törpe uram!
*Köszön jól hallhatóan, de némi fáradtsággal a hangjában. Picit furcsállja azért a kérdést, elvégre éppen ugyanolyan vándor, mint sokan mások. Azt sem lenne rossz tudni, hogy kivel áll szemben? Viszont a fickó látszólag jókedvű koma, nem valószínű, hogy bármi gonoszságra készülne.*
- Talán segíthetne nekem jó uram...
*Rutinos mozdulattal száll le a lováról és áll meg a törpe előtt. Eleve magasabb egy jó 40-50 centivel, nem kell a ló okozta különbség is.*
- A nevem Aarnius Arne...
*Vág bele mondandójába és kezet nyújt szabadon maradt kezével a másiknak, aki remélhetőleg viszonozza majd a gesztust.*
- Kitanultam mesteremtől, amit átadhatott. Most keresem a rászorulókat, hogy segíthessek és egy lovagi rendet is, hogy még tovább képezzem magam. Azonban most...
*Emeli fel mutatóujját, mint aki valami rettentően fontosat készül mondani*
- ...most egy fogadót keresek, ugyanis nincs hol aludnom. No meg persze ennem is!
*Kacsint jókedvűen a törpére és reméli, hogy ő majd útba tudja igazítani.*
5037. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2014-02-21 19:43:25
Üzenet elküldve: 2014-02-21 19:43:25
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 12
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 12
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Szelíd
//Egy lovag érkezése//
//Aarnius Arne//
*A kistestű harcos, apró léptekkel halad a főtér felé. Nehéz páncélja zörög, s egyre jobban kifárasztja Xavmornt, hisz már érkezése óta, le sem vetette azt. Szép lassan végigsimítja ápolt tömött szakállát. A páncél alatt erősen szőrös teste már teljesen kimelegedett. Fogja magát és leveszi nehéz fém sisakját, mely már súly ként nehezedik fejére. Vöröses haja kibukkan végre, s Artheniorban most láthatják először hajkoronáját. Szemei a főteret kémlelik, ismeretlen arcokat keresve, akik talán egy újonnan érkezett kalandorhoz tartoznak. Észrevesz egy elegáns, páncélba öltözött látszólag lovagnak kinéző férfiút. ~Hmm. Végre egy lovag, aki szerencsére ember, és nem valami utálatos lény. Úgy látszik a szél eleme segítséget nyújt nekem kalandjaim során, lehetséges hogy még is Arthenior lesz az a város ahol életcélom kibontakozik.~ Rég nemvolt társa akivel együtt utazhatott volna. Bár még az is kétséges, hogy most talált magának, hiszen még oda sem ment hozzá, hogy megszólítsa. Erőt vesz magán és odalép a látszólag úriemberhez.*
-Fényes jó napot kívánok uram! Megkérdezhetném mi járatban van itt Artheniorban?
*Végre derűsebb a kedve, hogy van lehetősége beszélni valakivel. Kíváncsian várja az utazó válaszát.*
A hozzászólás írója (Kőszívű Xavmorn) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.02.21 19:45:57
//Aarnius Arne//
*A kistestű harcos, apró léptekkel halad a főtér felé. Nehéz páncélja zörög, s egyre jobban kifárasztja Xavmornt, hisz már érkezése óta, le sem vetette azt. Szép lassan végigsimítja ápolt tömött szakállát. A páncél alatt erősen szőrös teste már teljesen kimelegedett. Fogja magát és leveszi nehéz fém sisakját, mely már súly ként nehezedik fejére. Vöröses haja kibukkan végre, s Artheniorban most láthatják először hajkoronáját. Szemei a főteret kémlelik, ismeretlen arcokat keresve, akik talán egy újonnan érkezett kalandorhoz tartoznak. Észrevesz egy elegáns, páncélba öltözött látszólag lovagnak kinéző férfiút. ~Hmm. Végre egy lovag, aki szerencsére ember, és nem valami utálatos lény. Úgy látszik a szél eleme segítséget nyújt nekem kalandjaim során, lehetséges hogy még is Arthenior lesz az a város ahol életcélom kibontakozik.~ Rég nemvolt társa akivel együtt utazhatott volna. Bár még az is kétséges, hogy most talált magának, hiszen még oda sem ment hozzá, hogy megszólítsa. Erőt vesz magán és odalép a látszólag úriemberhez.*
-Fényes jó napot kívánok uram! Megkérdezhetném mi járatban van itt Artheniorban?
*Végre derűsebb a kedve, hogy van lehetősége beszélni valakivel. Kíváncsian várja az utazó válaszát.*
A hozzászólás írója (Kőszívű Xavmorn) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.02.21 19:45:57
5036. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2014-02-21 19:14:37
Üzenet elküldve: 2014-02-21 19:14:37
Rang: Játékos
IC üzenetek: 5
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 5
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Szelíd
//Egy lovag érkezése//
*A városból kifelé kacskaringózó úton halvány csillogás jelzi egy újabb megfáradt vándor érkezését. Kényelmesen közelít az idegen és így szépen apránként kibontakozik egy lovag körvonala. Hófehér lova kimért léptekkel, szinte ritmusosan lépdel végig az út mentén. Patái elegáns, halk koppanásokkal kavarják fel a föld porát apró felhőkbe. A hátas gazdája is elegánsan üli meg a lovat. A csillogásra okot adó páncélzatán díszes lovagi ruhát hord az érkező: egy arany színű oroszlán található a fehér anyagra hímezve. Hasonló mintájú pajzsa egyelőre hátán pihen meg. Pallosa időnként lágyan meg-megcsörren, amint a páncélos lábhoz csapódik időnként. Aarnius szőkésbarna tincseit lágyan fujdogálja a szellő, így időnként eltakarva a kilátást halvány barna szemek elől, amik most kissé lomhán, fáradtan szemlélik a lovagot körülvevő világot.
A városőrök mellé érve egy pillanatra megáll és kérdőn tekint rájuk. Nem ismeri az itt használatos ellenőrzéseket. Lomhán fülei mögé rendezi a rakoncátlan hajtincseket. A fehér hátas fáradtan prüszköl egyet, mikor továbbindulhatnak a város szívébe. Finoman megpaskolja az állat nyakát, mire az ismét nyugodt lépésekkel lépdel befelé. Ahogy elhalad az őrök mellett barátságosan biccent feléjük. Itt van hát, Artheniorban, a lehetőségek városában. Hogyan tovább? Hol szálljon meg? Kihez forduljon? Egy dolog kitanulni milyen lovagnak lenni és megint egy másik dolog valóban gyakorolni is azt. Tanácstalanul nézelődik a forgatagban - de azért figyelme nem lankad. Zsebtolvajok bárhol előfordulhatnak, egy ilyen tömeg pedig tökéletes közeg arra, hogy lecsapjanak...*
A hozzászólást Emphus (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2014.02.21 21:14:48, a következő indokkal:
Jelpótlás.
*A városból kifelé kacskaringózó úton halvány csillogás jelzi egy újabb megfáradt vándor érkezését. Kényelmesen közelít az idegen és így szépen apránként kibontakozik egy lovag körvonala. Hófehér lova kimért léptekkel, szinte ritmusosan lépdel végig az út mentén. Patái elegáns, halk koppanásokkal kavarják fel a föld porát apró felhőkbe. A hátas gazdája is elegánsan üli meg a lovat. A csillogásra okot adó páncélzatán díszes lovagi ruhát hord az érkező: egy arany színű oroszlán található a fehér anyagra hímezve. Hasonló mintájú pajzsa egyelőre hátán pihen meg. Pallosa időnként lágyan meg-megcsörren, amint a páncélos lábhoz csapódik időnként. Aarnius szőkésbarna tincseit lágyan fujdogálja a szellő, így időnként eltakarva a kilátást halvány barna szemek elől, amik most kissé lomhán, fáradtan szemlélik a lovagot körülvevő világot.
A városőrök mellé érve egy pillanatra megáll és kérdőn tekint rájuk. Nem ismeri az itt használatos ellenőrzéseket. Lomhán fülei mögé rendezi a rakoncátlan hajtincseket. A fehér hátas fáradtan prüszköl egyet, mikor továbbindulhatnak a város szívébe. Finoman megpaskolja az állat nyakát, mire az ismét nyugodt lépésekkel lépdel befelé. Ahogy elhalad az őrök mellett barátságosan biccent feléjük. Itt van hát, Artheniorban, a lehetőségek városában. Hogyan tovább? Hol szálljon meg? Kihez forduljon? Egy dolog kitanulni milyen lovagnak lenni és megint egy másik dolog valóban gyakorolni is azt. Tanácstalanul nézelődik a forgatagban - de azért figyelme nem lankad. Zsebtolvajok bárhol előfordulhatnak, egy ilyen tömeg pedig tökéletes közeg arra, hogy lecsapjanak...*
A hozzászólást Emphus (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2014.02.21 21:14:48, a következő indokkal:
Jelpótlás.
5035. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2014-02-21 00:30:45
Üzenet elküldve: 2014-02-21 00:30:45
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 2
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 2
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
// Új kezdet //
*Idegen - gondolatai messzebbre nyúlnak vissza a tragédiánál, majdnem hetven tavasszal korábbra, mikor idegenként, elsőnek csöppent be abba a családba, melynek mindig büszkén s kellő becstelenséggel viselte nevét. Hamar rájött, hogy más, édesanyja azonban mindig mellette állt, az ő szeretete tette nővérré féltestvérei közt, és ő táplált belé szeretet és tiszteletet mostohaapja iránt. Korán kinőtte minden buta, gyermeki félelmét, csak egyetlen maradt, mellyel sosem tudott megbirkózni: a kétely, vajon Eldar szereti-e úgy, mint saját gyermekeit? Bízik-e benne maradéktalanul, s tud-e rá nézni őszinte szeretettel, anélkül, hogy rögtön apja mocskos bűnét látná benne? Ha kételye támadt, anyja mindig megsimította az arcát, és elmesélt kettejükről egy történetet. Enelye jól tudta, hogy a cukormázas, kiszínezett mesék mostohaapja nagyságáról csak gyermeteg lelkének megnyugtatására szolgáltak, mégis hitte, hogy Eldar nagy és sérthetetlen, aki bármikor életét áldozná akár még érte is.
Míg a nyikorgó szekéren zötykölődnek, s már jóval azelőtt is, azon tragikus eset óta mardosó gyűlöletével birkózik. Gyűlölet a családja, gyűlölet a neve, s gyűlölet különösen Eldar iránt. ~Hagyta meghalni.~ Ismétli egyre csak magában, s ilyenkor jeges tekintete tüskeként fúródik a férfi hátába egy pillanatra. ~Az ő hibája. Nem tudta megvédeni. Ő ölte meg.~ Mire Artheniorba érnek, e három gondolat eggyé mosódik. Az anyja, az egyetlen, aki méltó taggá tette e családban, nincs többé. A szeretet, mit mostohaapja iránt belé táplált, nincs többé. Az, ki ezért felelős, ott ül elől, védtelen hátát mutatva azoknak, kikben olyannyira megbízik. Enelye dobófegyverei az övén lógnak, mint mindig, s a lány eljátszadozik a gondolattal, milyen könnyedén onthatná életét annak, ki elárulta őt, és elárulta anyja meséit, melyekben évtizedeken át annyira hitt. Ahogy azonban testvéreire pillant, haragja enyhül, a szívét szorító, görcsös kezek lélegezni hagyják, és szobormerev vonásaiba is élet szökik.
Nem mutatta jelét sírásnak, csak az egyik pihenőjük alkalmával tűnt el egy fertályórára, melyből elkent szemfestékkel tért vissza. Azóta szótlanul, ridegen bámul maga elé, kihúzva magát, büszkén ül Kylth bácsi mellett, darabokra tört életének csomagját szorongatva az ölében, és macskafejes gyűrűjét piszkálja. Tekintete néha egy hosszabb pillanatig Ysafra szegeződik, nem szúr, nem ró, csak gyengéden korhol, mert látja ő, miként méregeti bácsikájukat, és illetlenségnek tartja. Ilyenkor magába néz, s eltöpreng azon, mennyire lehet átlátszó a saját mimikája. Összébb húzza magán méregzöld kabátját, és ellenőrzi kontya épségét. Nem érdekli sem a köd, sem a város, csak a szívében termelődő méregre keres orvosságot. Ahogy megállnak, és Eldar kiadja az ukázt, tekintetét egyetlen minutumra mostohaapjáéba akasztja, azon gondolkodván, miféle válasszal fejezhetné ki legjobban elhidegülését.*
- Igenis... apám *Gúnnyal telített hangja súlyosan, fájón csendül az éjben, majd egy pillanattal később arcán ritkán látható, nyájas mosoly olvad szét, és engedelmesen meghajtja fejét, mintha a gyermeki lázadás, a gúny csak képzelet lett volna, mit a köd szült.
A csomagjával együtt, földig érő szoknyáját feljebb húzva, öccse segítségét elfogadva száll le, és készségesen segít Kylth bácsinak a tekercsekben. Nem kérdezi, mi az, csak cipeli őket, tőle kissé lemaradva, s inkább Allisy mellé húzódik.*
A hozzászólás írója (Enelye Auvre'thym) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.02.21 00:32:08
*Idegen - gondolatai messzebbre nyúlnak vissza a tragédiánál, majdnem hetven tavasszal korábbra, mikor idegenként, elsőnek csöppent be abba a családba, melynek mindig büszkén s kellő becstelenséggel viselte nevét. Hamar rájött, hogy más, édesanyja azonban mindig mellette állt, az ő szeretete tette nővérré féltestvérei közt, és ő táplált belé szeretet és tiszteletet mostohaapja iránt. Korán kinőtte minden buta, gyermeki félelmét, csak egyetlen maradt, mellyel sosem tudott megbirkózni: a kétely, vajon Eldar szereti-e úgy, mint saját gyermekeit? Bízik-e benne maradéktalanul, s tud-e rá nézni őszinte szeretettel, anélkül, hogy rögtön apja mocskos bűnét látná benne? Ha kételye támadt, anyja mindig megsimította az arcát, és elmesélt kettejükről egy történetet. Enelye jól tudta, hogy a cukormázas, kiszínezett mesék mostohaapja nagyságáról csak gyermeteg lelkének megnyugtatására szolgáltak, mégis hitte, hogy Eldar nagy és sérthetetlen, aki bármikor életét áldozná akár még érte is.
Míg a nyikorgó szekéren zötykölődnek, s már jóval azelőtt is, azon tragikus eset óta mardosó gyűlöletével birkózik. Gyűlölet a családja, gyűlölet a neve, s gyűlölet különösen Eldar iránt. ~Hagyta meghalni.~ Ismétli egyre csak magában, s ilyenkor jeges tekintete tüskeként fúródik a férfi hátába egy pillanatra. ~Az ő hibája. Nem tudta megvédeni. Ő ölte meg.~ Mire Artheniorba érnek, e három gondolat eggyé mosódik. Az anyja, az egyetlen, aki méltó taggá tette e családban, nincs többé. A szeretet, mit mostohaapja iránt belé táplált, nincs többé. Az, ki ezért felelős, ott ül elől, védtelen hátát mutatva azoknak, kikben olyannyira megbízik. Enelye dobófegyverei az övén lógnak, mint mindig, s a lány eljátszadozik a gondolattal, milyen könnyedén onthatná életét annak, ki elárulta őt, és elárulta anyja meséit, melyekben évtizedeken át annyira hitt. Ahogy azonban testvéreire pillant, haragja enyhül, a szívét szorító, görcsös kezek lélegezni hagyják, és szobormerev vonásaiba is élet szökik.
Nem mutatta jelét sírásnak, csak az egyik pihenőjük alkalmával tűnt el egy fertályórára, melyből elkent szemfestékkel tért vissza. Azóta szótlanul, ridegen bámul maga elé, kihúzva magát, büszkén ül Kylth bácsi mellett, darabokra tört életének csomagját szorongatva az ölében, és macskafejes gyűrűjét piszkálja. Tekintete néha egy hosszabb pillanatig Ysafra szegeződik, nem szúr, nem ró, csak gyengéden korhol, mert látja ő, miként méregeti bácsikájukat, és illetlenségnek tartja. Ilyenkor magába néz, s eltöpreng azon, mennyire lehet átlátszó a saját mimikája. Összébb húzza magán méregzöld kabátját, és ellenőrzi kontya épségét. Nem érdekli sem a köd, sem a város, csak a szívében termelődő méregre keres orvosságot. Ahogy megállnak, és Eldar kiadja az ukázt, tekintetét egyetlen minutumra mostohaapjáéba akasztja, azon gondolkodván, miféle válasszal fejezhetné ki legjobban elhidegülését.*
- Igenis... apám *Gúnnyal telített hangja súlyosan, fájón csendül az éjben, majd egy pillanattal később arcán ritkán látható, nyájas mosoly olvad szét, és engedelmesen meghajtja fejét, mintha a gyermeki lázadás, a gúny csak képzelet lett volna, mit a köd szült.
A csomagjával együtt, földig érő szoknyáját feljebb húzva, öccse segítségét elfogadva száll le, és készségesen segít Kylth bácsinak a tekercsekben. Nem kérdezi, mi az, csak cipeli őket, tőle kissé lemaradva, s inkább Allisy mellé húzódik.*
A hozzászólás írója (Enelye Auvre'thym) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.02.21 00:32:08
5034. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2014-02-20 16:28:13
Üzenet elküldve: 2014-02-20 16:28:13
Rang: Játékos
IC üzenetek: 605
OOC üzenetek: 147
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 605
OOC üzenetek: 147
Játékstílus: Szelíd
*Mordach szinte alig lép rá a lépcsőre, máris szembe találja magát az egyik városőrrel, akit négy alak követ, akiket szintén több városőr követ. Nem igazán érti, hogy ezen dolgokat miért pont a fogadó egy szobájában kell elintézni, hiszen Arthenior eléggé nagy ahhoz, hogy elkerüljék a nyilvánosságot.. Na, de mindegy is, a férfi egy vállrándítással kikerüli a kis csapatot, majd lent a fogadóban megállapodik egy asztalnál. Elég nagy a nyüzsgés, hiszen a földekre induló munkások épp most tértek be nemrég elfogyasztani a jól megérdemelt, igen nagy energiát nyújtó reggelijüket, hiszen pont ők azok, akiknek az egésznapos robothoz nagy szükségük van erre. Mordach is rendel magának egy kiadós reggelit, hiszen a hosszú útra szüksége lesz rá, főleg, hogy nem mostanság fog újra ételhez jutni. Nem is akar túlságosan sokat időzni a fogadóban, vagy tíz perc alatt befalja az egész tányért, majd egy pohár hűs vízzel leöblíti, s már indul is meg kifelé, az istálló felé. Lova már vagy egy hete ott gyengélkedik a patájába fúródott nyílvég miatt, viszont az istállós elmondása alapján már kutya baja sincs. Mondjuk Mordach elég rendesen megfizette a rendes élelmet s ellátást az állatnak, szóval tényleg reméli, hogy mára már nincs semmi baja, hiszen a karaván felé vezető úton igen nagy szüksége lesz patás társára. Ahogy belép az istállóba, amaz rögtön észreveszi, s szinte ugorva egyet már ott is terem a Vörös előtt, aki pár kedvesebb szóval megdicséri az állatot a kitartásáért. Természetesen itt sem akar túl sokat időzni, hiszen tudja, hogy lova nem szeret sokáig egyhelyben maradni, márpedig bő egy hete nem tudta kiszaladni magát, s ilyenkor kissé bolond lesz. Ugrál, mozog, mászkál ide-oda, mintha csak valami bolondgombát evett volna! Nem véletlen, hiszen nagyon-nagyon hasonlít gazdájára, ki csakugyan nem szeret egyhelyben maradni hosszabb ideig, melyet bizonyít is az, hogy alig három napja tért vissza a levegő városába, s már indul is vissza a karaván felé. Bár megfogadta, hogy egy jó ideig nem fog foglalkozni a mágiával, viszont az információk szerint újabb tekercsek érkeztek a szentélybe, amik nagyon érdekesek lehetnek, s igazán hasznosak. A tudása már maximális, így tanulással nem kell több időt töltenie, márpedig az egész folyamatban ez volt a leghosszúbb, s legfárasztóbb. A varázslatok megtanulása nem vesz sok időt igénybe, s kevés energiával is sikerül a férfinek, nem kell ehhez hosszú órákat ücsörögnie, meditálnia, s koncentrálnia, hanem röpke egy óra alatt elméletben remekül megtanulja az adott varázslatot. Most is ez a célja, hiszen a Szörnyvadász találkozóig még van pár nap, s ez időt pedig a barlanghoz közelebb eső karavánnál fogja tölteni. Ha minden igaz, akkor belevágnak pár apróbb küldetésbe, amihez hasznosak lesznek az új varázslatok, no meg vadászat közben gyakorolni is tudja őket rendesen, főleg azért, mert nemsokára elindul egy tanító körútra, mely során a Holdmágiát az arra érdemeseknek - tehát kellő tudással rendelkezőeknek - fogja megtanítani. No, de mindegy is, egyelőre az útra kell koncentrálni, úgyhogy ennek fejébe meg is indul a patással a főtéren, hogy elhagyja a várost - ismét...*
5033. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2014-02-19 22:37:56
Üzenet elküldve: 2014-02-19 22:37:56
Rang: Játékos
IC üzenetek: 32
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 32
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
*Ez a nyomozósdi kezd nehéz lenni Assimnak. Persze látja az értelmet abban, amit a lány mond, de magától valószínűleg sosem jutott volna eszébe. Ráadásul meg is van ijedve, hiszen itt van Drophius nélkül egy idegen városban, és az egyetlen, aki szóba áll vele, ez a lány. De ő legalább kedves.*
Hát... *kezdi elgondolkodva* Drophius azt szeretné, hogy az emberek... abban higgyenek, amiben ő. Vagyis mi. Ez a munkája. Vagyis valami olyasmi.
*Mestere ezt már többször elmagyarázta neki, de sosem értette egészen, hogy ha vannak istenek, akkor mások miért hisznek olyan istenekben, akik nincsenek. És emiatt abban sem biztos, hogy az ő isteneik az igaziak, mert hát miért ne lehetne igaza éppen a többieknek?*
Azt mondja, a szegények könnyebben... ~jaj, mi az a szó?~ át... áthisznek *ez valahogy nem stimmel, de jobb nem jut eszébe.* Úgyhogy szeret olyan helyekre menni, ahol szegények laknak. Van itt olyan hely?
*Solak persze nem utasítja vissza a kényeztetést, annyira azért nem sértődött meg azon, hogy a kendő nem csilingelt.*
Igen, az enyém *feleli Assim némi büszkeséggel a hangjában.* A legjobb barátom.
Hát... *kezdi elgondolkodva* Drophius azt szeretné, hogy az emberek... abban higgyenek, amiben ő. Vagyis mi. Ez a munkája. Vagyis valami olyasmi.
*Mestere ezt már többször elmagyarázta neki, de sosem értette egészen, hogy ha vannak istenek, akkor mások miért hisznek olyan istenekben, akik nincsenek. És emiatt abban sem biztos, hogy az ő isteneik az igaziak, mert hát miért ne lehetne igaza éppen a többieknek?*
Azt mondja, a szegények könnyebben... ~jaj, mi az a szó?~ át... áthisznek *ez valahogy nem stimmel, de jobb nem jut eszébe.* Úgyhogy szeret olyan helyekre menni, ahol szegények laknak. Van itt olyan hely?
*Solak persze nem utasítja vissza a kényeztetést, annyira azért nem sértődött meg azon, hogy a kendő nem csilingelt.*
Igen, az enyém *feleli Assim némi büszkeséggel a hangjában.* A legjobb barátom.
5032. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2014-02-19 21:44:01
Üzenet elküldve: 2014-02-19 21:44:01
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 27
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 27
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Szelíd
//Nikela Motosen//
*A főtéren sétálva egyszer csak megáll, majd felsóhajt.* ~Újabb unalmas nap. Unom már, hogy soha nem történik semmi. Valamit kezdeni kéne magammal. Megvan! Szerzek egy barátnőt, és kicsit elszórakozok vele.~ *Ekkor már majdnem mosolyra nyílik a szája, de ő vigyáz, ne mutasson ki érzelmeket.* ~Mekkorát fog csalódni, mikor mindent meg fog tudni a végén... Na, akkor ez lesz a mai program. Már csak találni kéne valakit.~ *Ekkor újra elindul és nézi a lányokat. Egyszer csak, meglát egy alacsony, vörös csuklyás lányt.* ~Hm, talán ő jó lesz.~ *Lassan odamegy hozzá, majd megszólítja.* -Szép reggelt, kisasszony! Bocsátson meg, hogy zavarom, de kitűnt a tömegből a szépsége. Meghívhatom esetleg egy teára a fogadóba?
*A főtéren sétálva egyszer csak megáll, majd felsóhajt.* ~Újabb unalmas nap. Unom már, hogy soha nem történik semmi. Valamit kezdeni kéne magammal. Megvan! Szerzek egy barátnőt, és kicsit elszórakozok vele.~ *Ekkor már majdnem mosolyra nyílik a szája, de ő vigyáz, ne mutasson ki érzelmeket.* ~Mekkorát fog csalódni, mikor mindent meg fog tudni a végén... Na, akkor ez lesz a mai program. Már csak találni kéne valakit.~ *Ekkor újra elindul és nézi a lányokat. Egyszer csak, meglát egy alacsony, vörös csuklyás lányt.* ~Hm, talán ő jó lesz.~ *Lassan odamegy hozzá, majd megszólítja.* -Szép reggelt, kisasszony! Bocsátson meg, hogy zavarom, de kitűnt a tömegből a szépsége. Meghívhatom esetleg egy teára a fogadóba?
5031. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2014-02-19 16:52:16
Üzenet elküldve: 2014-02-19 16:52:16
Rang: Játékos
IC üzenetek: 33
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 33
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Szelíd
*Jaqen kissé meglepődik a férfi szavain de végül elégedetten sóhajt egyet.*
~Akkor tényleg rá akart venni valamire ami Nekem nem lett volna jó. Anyámasszony katonája vagyok az igaz, de legalább még szabad, és sértetlen. Bár pénzem az nincsen túl sok.~
*Elkezd kotorászni a zsebeiben, és összesen 58 aranyat számol össze.* Ahogy gondoltam. Ez nem sok. Jobb lesz valami munka után néznem különben holnap már nem eszem sült szalonnát.
*Az ételre gondol a fogadóban amit a parancsnok behabzsolt előle.*
~Azt hiszem jobb lesz visszatérni a fogadóba, hisz az ágyam csak rám vár. Ott majd átgondolom a dolgokat.~
~Akkor tényleg rá akart venni valamire ami Nekem nem lett volna jó. Anyámasszony katonája vagyok az igaz, de legalább még szabad, és sértetlen. Bár pénzem az nincsen túl sok.~
*Elkezd kotorászni a zsebeiben, és összesen 58 aranyat számol össze.* Ahogy gondoltam. Ez nem sok. Jobb lesz valami munka után néznem különben holnap már nem eszem sült szalonnát.
*Az ételre gondol a fogadóban amit a parancsnok behabzsolt előle.*
~Azt hiszem jobb lesz visszatérni a fogadóba, hisz az ágyam csak rám vár. Ott majd átgondolom a dolgokat.~
5030. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2014-02-19 14:39:53
Üzenet elküldve: 2014-02-19 14:39:53
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 17
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 17
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
*Úgysincs jobb dolga, a mai napot édes semmittevéssel és a városban bolyongással akarta eltölteni, de ehhez nem kell egyedül lennie. Ha valakit meg kell találni, az magában foglalja azt is, hogy több helyen is meg kell nézni, próbálkozni, keresni, míg az illető fel nem bukkan. Nem pontosan ugyanaz hát így is a helyzet, mint amikor még egyedül volt? Nem, sokkal jobb, mert akadt társasága.*
-Hát így nehezebb. De azt csak tudod, hogy miket szeret szívesen csinálni, nem? Azok nem függnek a várostól. Úgy értem, hogy ha valaki iszákos, az többnyire kocsmákban, fogadókban van, aki vásárolni szeret, az a piactéren, ha a természet bolondja, akkor az erdőben...
*Fejti ki saját véleményét rövid gondolkozás után. Ha ez a bizonyos mester tényleg valami tanárféle, akkor az is lehet, hogy a templom környékén kell megnézniük, hiszen ott a mágiáról is tudást gyűjthet, de a könyvtárat meglátogatva szinte bármilyen témában elmélyedhet. Az is lehet, hogy a bácsi egy különösen bogaras példány, aki épp az erőben próbál mindenféle rovarokat összefogdosni. Ez mondjuk nem tűnik túl valószínűnek, tekintve, hogy tél van, de ilyen tudósféléknél sosem lehet tudni, annyira kiszámíthatatlanok, nem csoda hát, hogy szegény fiúcska, akinek közben kiderül a neve, teljesen elveszettnek érzi magát.*
-Nagyon örülök, Assim Lassesi. Merre induljunk először?
*Közben észreveszi, hogy valami fekete és szőrös settenkedik a lábai felé. Nini, egy cica! Mosolyogva figyeli, ahogy az állatka kihasználja a szétnyíló köpenyt és a derekáról alálógó kendőt próbálgatja. Sajnos ez nem csilingel, mivel épp nem előadáson van, így nem érezte szükségét, hogy még nagyobb hangzavart keltsen, elég, hogy a kézmozdulatait csilingelés követi.*
-Ő a tied? Meg szabad simogatni?
*Guggol le, egyik kezét hívogatón a fetrengő macska felé nyújtva, hátha magához tudja csábítani egy kis kényeztetés idejére.*
-Hát így nehezebb. De azt csak tudod, hogy miket szeret szívesen csinálni, nem? Azok nem függnek a várostól. Úgy értem, hogy ha valaki iszákos, az többnyire kocsmákban, fogadókban van, aki vásárolni szeret, az a piactéren, ha a természet bolondja, akkor az erdőben...
*Fejti ki saját véleményét rövid gondolkozás után. Ha ez a bizonyos mester tényleg valami tanárféle, akkor az is lehet, hogy a templom környékén kell megnézniük, hiszen ott a mágiáról is tudást gyűjthet, de a könyvtárat meglátogatva szinte bármilyen témában elmélyedhet. Az is lehet, hogy a bácsi egy különösen bogaras példány, aki épp az erőben próbál mindenféle rovarokat összefogdosni. Ez mondjuk nem tűnik túl valószínűnek, tekintve, hogy tél van, de ilyen tudósféléknél sosem lehet tudni, annyira kiszámíthatatlanok, nem csoda hát, hogy szegény fiúcska, akinek közben kiderül a neve, teljesen elveszettnek érzi magát.*
-Nagyon örülök, Assim Lassesi. Merre induljunk először?
*Közben észreveszi, hogy valami fekete és szőrös settenkedik a lábai felé. Nini, egy cica! Mosolyogva figyeli, ahogy az állatka kihasználja a szétnyíló köpenyt és a derekáról alálógó kendőt próbálgatja. Sajnos ez nem csilingel, mivel épp nem előadáson van, így nem érezte szükségét, hogy még nagyobb hangzavart keltsen, elég, hogy a kézmozdulatait csilingelés követi.*
-Ő a tied? Meg szabad simogatni?
*Guggol le, egyik kezét hívogatón a fetrengő macska felé nyújtva, hátha magához tudja csábítani egy kis kényeztetés idejére.*
5029. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2014-02-19 11:37:21
Üzenet elküldve: 2014-02-19 11:37:21
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 2
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 2
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
// Új kezdet //
* Sűrű, lágy pára szitál a levegőben, alászállt a nyúlós ködfátyol is, mitől még annyi öröme sem maradt, hogy vethessen egy pillantást az új városkára, melyet majd otthonának nevezhet. A szekér lassan zötykölődik, s vele együtt utasai is, mikor a kocsis kátyúba vezeti az ébenlovakat.*
~ Pedig mindent oly tökéletesen elterveztünk. Még nem voltunk kész ekkora áldozatra. Port hintettek a szemünkbe és mi elhittük, hogy saját csalhatatlanságunk fényében tündökölve senki nem vesz majd észre semmit.~
* Arca már meg sem rezzen a gondolatra, csupán az ölében lévő kis dobozkát szorítja erősebben, benne pár drága ékszerrel, melyektől talán kénytelenek lesznek megválni, ha szebb otthonra vágynak. Mozdulatlanul ül csupán, maga elé meredve, akár egy élettelen báb.
Fekete fátylat húzott fakó arcára, mely alól csak sötét ajkai látszódnak ki. Gyűlölte Elenielt, de gyászolni nem akarta volna. Mindig is irigyelte őt. Féltékeny volt a sikereire, a smaragdzöld szempárjára, mely drágaköveket megszégyenítően csillogott, valamint szépségére is, mellyel mindig találkozik, ha Eldar középső lányára Drinára néz. Tekintete lassan végigúszik a fátyol alól a vele szemben ülőkön.*
~ Talán túl sokat akartunk? Elbíztuk magunkat és mohón kaptunk rögtön az első lehetőség után, mely aztán a vesztünkké vált. Megkeseredett volnék? Talán... de ennek cseppnyi jelét sem mutatom, s könnyeimet sem hullajtottam még azon az éjszakán sem.~
~ Drina és Lissy elaludt. Irigylem tőlük azt a kevéske nyugalmat is, míg nem marcangolja őket az aggodalom és a kétely, mely engem szüntelen mardos.~
* A lány mintha csak megérezte volna, hogy őt nézik felnyitja pilláit és magát kezdi okolni a történtekért.*
~ Tudom, hogy én is így volnék ezzel, ha aludni próbálnék, éppen ezért virrasztottam az egész út alatt.~
- Nem a te hibád kedvesem. * A szavak lomhán hagyják el ajkait, hangja hűvösen cseng, de lassan magához vonja a karcsú teremtést. Arcát mindeközben rezzenéstelen érinti Lissy ébenfekete kobakjához és kesztyűs hosszú ujjaival lágyan végigsimít a selymes hajzuhatagon, hogy megnyugtassa.*
- Édesanyádnak nem volt más választása. * Fűzi még hozzá, majd a kocsis hirtelen meghúzza a kantárszíjat, mire a szekér halk panasszal nyikorog fel, és megáll egy tér közepén.
Gomolygó párafellegeket lehel az éjszaka hűvösébe. Felmarkolja a lábánál heverő nehéz csomagjait, s utoljára száll le a szekérről. Mivel ő már nem bírja el ezért Ysaf vállára akaszt két nehéz és méretes aranyozott képkeretet..
Nem a kedvére való, hogy egy koszos kis gnóm mutassa meg, hogy merre lakik, ezért nem is tiszteli meg rideg pillantásával. Bátyja mellé lép, s gyengéden megérinti a vállát.*
- A ködös homályban az orráig sem lát az ember. Tán azt sem veszi észre, ha értékeit elveszíti. * Válaszolja sejtelmesen, majd fekete ajkai mosolyra húzódnak jelezvén, hogy neki is kedvérevaló a szokatlan jelenség. Pár lépést tesz előre, úgy hiszi egy szökőkút felé, de oly sűrű a köd, hogy karddal lehetne vágni, s ezért a távoli épületeknek is csupán halovány, elmosódott vonalait látja.*
* Sűrű, lágy pára szitál a levegőben, alászállt a nyúlós ködfátyol is, mitől még annyi öröme sem maradt, hogy vethessen egy pillantást az új városkára, melyet majd otthonának nevezhet. A szekér lassan zötykölődik, s vele együtt utasai is, mikor a kocsis kátyúba vezeti az ébenlovakat.*
~ Pedig mindent oly tökéletesen elterveztünk. Még nem voltunk kész ekkora áldozatra. Port hintettek a szemünkbe és mi elhittük, hogy saját csalhatatlanságunk fényében tündökölve senki nem vesz majd észre semmit.~
* Arca már meg sem rezzen a gondolatra, csupán az ölében lévő kis dobozkát szorítja erősebben, benne pár drága ékszerrel, melyektől talán kénytelenek lesznek megválni, ha szebb otthonra vágynak. Mozdulatlanul ül csupán, maga elé meredve, akár egy élettelen báb.
Fekete fátylat húzott fakó arcára, mely alól csak sötét ajkai látszódnak ki. Gyűlölte Elenielt, de gyászolni nem akarta volna. Mindig is irigyelte őt. Féltékeny volt a sikereire, a smaragdzöld szempárjára, mely drágaköveket megszégyenítően csillogott, valamint szépségére is, mellyel mindig találkozik, ha Eldar középső lányára Drinára néz. Tekintete lassan végigúszik a fátyol alól a vele szemben ülőkön.*
~ Talán túl sokat akartunk? Elbíztuk magunkat és mohón kaptunk rögtön az első lehetőség után, mely aztán a vesztünkké vált. Megkeseredett volnék? Talán... de ennek cseppnyi jelét sem mutatom, s könnyeimet sem hullajtottam még azon az éjszakán sem.~
~ Drina és Lissy elaludt. Irigylem tőlük azt a kevéske nyugalmat is, míg nem marcangolja őket az aggodalom és a kétely, mely engem szüntelen mardos.~
* A lány mintha csak megérezte volna, hogy őt nézik felnyitja pilláit és magát kezdi okolni a történtekért.*
~ Tudom, hogy én is így volnék ezzel, ha aludni próbálnék, éppen ezért virrasztottam az egész út alatt.~
- Nem a te hibád kedvesem. * A szavak lomhán hagyják el ajkait, hangja hűvösen cseng, de lassan magához vonja a karcsú teremtést. Arcát mindeközben rezzenéstelen érinti Lissy ébenfekete kobakjához és kesztyűs hosszú ujjaival lágyan végigsimít a selymes hajzuhatagon, hogy megnyugtassa.*
- Édesanyádnak nem volt más választása. * Fűzi még hozzá, majd a kocsis hirtelen meghúzza a kantárszíjat, mire a szekér halk panasszal nyikorog fel, és megáll egy tér közepén.
Gomolygó párafellegeket lehel az éjszaka hűvösébe. Felmarkolja a lábánál heverő nehéz csomagjait, s utoljára száll le a szekérről. Mivel ő már nem bírja el ezért Ysaf vállára akaszt két nehéz és méretes aranyozott képkeretet..
Nem a kedvére való, hogy egy koszos kis gnóm mutassa meg, hogy merre lakik, ezért nem is tiszteli meg rideg pillantásával. Bátyja mellé lép, s gyengéden megérinti a vállát.*
- A ködös homályban az orráig sem lát az ember. Tán azt sem veszi észre, ha értékeit elveszíti. * Válaszolja sejtelmesen, majd fekete ajkai mosolyra húzódnak jelezvén, hogy neki is kedvérevaló a szokatlan jelenség. Pár lépést tesz előre, úgy hiszi egy szökőkút felé, de oly sűrű a köd, hogy karddal lehetne vágni, s ezért a távoli épületeknek is csupán halovány, elmosódott vonalait látja.*
5028. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2014-02-18 21:31:42
Üzenet elküldve: 2014-02-18 21:31:42
Rang: Játékos
IC üzenetek: 32
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 32
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
*Milyen kedves lány! Az első, aki nem küldi el Assimot azzal, hogy nem, nem látta Drophiust, hanem felajánlja, hogy segít megkeresni. De hogy is lehetne rossz az, aki ilyen szépen csilingel, ha csak megmoccan?*
Csak mostanában jöttünk a városba *magyarázza válaszul a lány kérdésére, miszerint van-e mesterének kedvenc helye.* Még nem volt időnk kedvenc helyeket találni.
~De akkor mégis hol lehet?~
*Homlokráncolva gondolkozik kicsit, de semmi sem jut eszébe. Még csak abban sem biztos, hogy látta Drophiust kijönni a fogadóból, de odabenn nincs, a fogadós azt mondta, nem vett ki szobát ilyen nevű ember, úgyhogy valamikor csak ki kellett jönnie, ennyit még ő is ki tud nyomozni.*
Assim vagyok *mutatkozik be, kizökkenve az amúgy is meddő gondolatmenetből.* Assim Lassesi *teszi hozzá, mert Drophius arra tanította, hogy teljes névvel illik bemutatkozni.
Solak eközben eldönti, hogy ettől az idegentől nincs félnivalója, és közelebbről is megnézi magának a lány derekáról lelógó kendőt. Ha némi nyújtózkodással el tudja érni valamelyik csücskét, kipróbálja, az csilingel-e, ha nem, akkor csalódottan visszatér Assimhoz, és elterül a lábán.*
Csak mostanában jöttünk a városba *magyarázza válaszul a lány kérdésére, miszerint van-e mesterének kedvenc helye.* Még nem volt időnk kedvenc helyeket találni.
~De akkor mégis hol lehet?~
*Homlokráncolva gondolkozik kicsit, de semmi sem jut eszébe. Még csak abban sem biztos, hogy látta Drophiust kijönni a fogadóból, de odabenn nincs, a fogadós azt mondta, nem vett ki szobát ilyen nevű ember, úgyhogy valamikor csak ki kellett jönnie, ennyit még ő is ki tud nyomozni.*
Assim vagyok *mutatkozik be, kizökkenve az amúgy is meddő gondolatmenetből.* Assim Lassesi *teszi hozzá, mert Drophius arra tanította, hogy teljes névvel illik bemutatkozni.
Solak eközben eldönti, hogy ettől az idegentől nincs félnivalója, és közelebbről is megnézi magának a lány derekáról lelógó kendőt. Ha némi nyújtózkodással el tudja érni valamelyik csücskét, kipróbálja, az csilingel-e, ha nem, akkor csalódottan visszatér Assimhoz, és elterül a lábán.*
5027. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2014-02-18 19:47:17
Üzenet elküldve: 2014-02-18 19:47:17
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 17
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 17
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
*Meglepődik a bátortalan válaszra, azt hitte, hogy ha valaki oda mer menni idegenekhez, akkor az nem fog megilletődni, amikor őt szólítja meg valaki. Netán ijesztőnek találná? Nem ő lenne az első, akinek a kék-zöld szempár fekete mágiát idézne eszébe.*
-A mesteredet? Ő olyan tanítóféle, igaz? Nem hiszem, hogy hallottam ilyen nevű emberről, sajnálom, de szívesen segítek megkeresni, négy szem úgyis többet lát, mint kettő.
*Szerencséjére a fiúcska hamar túllendül a bizonytalanságon, egyből beavatja a lányt is, hogy kit keres. Egy öreg, szakállak, szürke ruhás bácsit. Niane lábujjhegyre pipiskedve néz körbe, de komolyabb reményt ehhez a módszerhez nem fűz, nyilván ha itt lenne a közelben, a szöszi már megtalálta volna. Akkor próbáljanak másképp hozzáállni, de ennyire könnyen nem fogja feladni, kíváncsiságát megragadta az eset.*
-Hát itt sajnos nem látom. Nincs valami kedvenc helye, ahova menni szokott? Esetleg sétálni vagy hasonlók?
*Ez a második számú ötlete, ami alapján meg lehet találni valakit, legalábbis ő így szokta. Arra nem kérdez rá, hogy nem volt-e lőre megbeszélt találkahelyük, hiszen akkor nyilván a fiú is tudná, hogy oda kell mennie, nem pedig itt kérdezősködne.*
-Azt már tudom, hogy a mesteredet hogy hívják, de neked mi a neved? Az enyém Niane.
*Addig sem kell csöndben várakoznia, amíg az idegen fiú átgondolja, hogy a keresett bácsika merre szeret tartózkodni, a táncoslány máris kihasználj a helyzetet, hogy megtudhassa a nevét.*
-A mesteredet? Ő olyan tanítóféle, igaz? Nem hiszem, hogy hallottam ilyen nevű emberről, sajnálom, de szívesen segítek megkeresni, négy szem úgyis többet lát, mint kettő.
*Szerencséjére a fiúcska hamar túllendül a bizonytalanságon, egyből beavatja a lányt is, hogy kit keres. Egy öreg, szakállak, szürke ruhás bácsit. Niane lábujjhegyre pipiskedve néz körbe, de komolyabb reményt ehhez a módszerhez nem fűz, nyilván ha itt lenne a közelben, a szöszi már megtalálta volna. Akkor próbáljanak másképp hozzáállni, de ennyire könnyen nem fogja feladni, kíváncsiságát megragadta az eset.*
-Hát itt sajnos nem látom. Nincs valami kedvenc helye, ahova menni szokott? Esetleg sétálni vagy hasonlók?
*Ez a második számú ötlete, ami alapján meg lehet találni valakit, legalábbis ő így szokta. Arra nem kérdez rá, hogy nem volt-e lőre megbeszélt találkahelyük, hiszen akkor nyilván a fiú is tudná, hogy oda kell mennie, nem pedig itt kérdezősködne.*
-Azt már tudom, hogy a mesteredet hogy hívják, de neked mi a neved? Az enyém Niane.
*Addig sem kell csöndben várakoznia, amíg az idegen fiú átgondolja, hogy a keresett bácsika merre szeret tartózkodni, a táncoslány máris kihasználj a helyzetet, hogy megtudhassa a nevét.*
5026. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2014-02-17 21:35:56
Üzenet elküldve: 2014-02-17 21:35:56
Rang: Játékos
IC üzenetek: 32
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 32
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
*Akárkit kérdez, senki sem látta Drophiust. Habár, néhányan akár láthatták is, nem mindenki áll meg, amikor megszólítja, és ez igencsak rosszul esik Assimnak, de nincs mit tenni. Biztos csak sietős a dolguk, és nem érnek rá egy fiúval meg a macskájával beszélgetni holmi idegenből érkezett térítőről.
Már éppen feladná, és visszatérne a fogadóba, hogy ott is körülnézzen még egyszer, esetleg kérdezősködjön is, amikor fordul a kocka, és őt szólítják meg. Mégpedig egy nagyon szép lány, mindenféle csilingelő ékszerekkel, amik legalább annyira lenyűgözik a fiút, mint a lány maga.*
Szervusz *visszhangozza a köszönést a meglepetéstől kicsit még bizonytalanul. Azután viszont már magabiztosabban beszél, ez a lány csak egy nagyon kedves valaki lehet, ha így érdeklődik az után, hogy mit keres.* Elvesztettem a mesteremet... Drophiusnak hívják, elég öreg, szakállas, és szürke a ruhája.
Már éppen feladná, és visszatérne a fogadóba, hogy ott is körülnézzen még egyszer, esetleg kérdezősködjön is, amikor fordul a kocka, és őt szólítják meg. Mégpedig egy nagyon szép lány, mindenféle csilingelő ékszerekkel, amik legalább annyira lenyűgözik a fiút, mint a lány maga.*
Szervusz *visszhangozza a köszönést a meglepetéstől kicsit még bizonytalanul. Azután viszont már magabiztosabban beszél, ez a lány csak egy nagyon kedves valaki lehet, ha így érdeklődik az után, hogy mit keres.* Elvesztettem a mesteremet... Drophiusnak hívják, elég öreg, szakállas, és szürke a ruhája.
5025. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2014-02-17 19:25:43
Üzenet elküldve: 2014-02-17 19:25:43
Rang: Játékos
IC üzenetek: 121
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 121
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Szelíd
*Lóhátról leszállva érkezik meg a város főterére a tündérlány. Vegyes érzelmeket kelt benne a látvány. A megszokott kép tárul elé, aminek részben örül, viszont csalódott is. ~Semmi nem változott itt évek alatt sem. Aki egyszer járt itt, annak nem tartogat semmi újat ma sem a főtér.~ Fancsali tekintetére akkor varázsol mosolyt, mikor kénytelen elhessegetni gondolatait és beszélni az istállós-fiúval. Átadja neki Asqut, hogy gondoskodjon róla, elbúcsúzik a kancától, majd ismét a főtér öreg kövein lépked.*
5024. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2014-02-17 18:44:55
Üzenet elküldve: 2014-02-17 18:44:55
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 2
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 2
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
// Új kezdet //
*Zötykölődik a szekér, már szinte olyan, mintha időteln idők óta utaznának. A szomorúság gyötrelme több évszázados úttá teszi az öreg Kyltheniel számára ezt a távot, ami az örökkévalósághoz viszonyítva csak aprócska. Csúffá tették őket. Kedvüket szegték, elárulták a családot a megbízóik. Ráadásul azt sem tudják, melyik patkányt kellene eltaposni és lehetőségük sem volt rá, mivel az őrség hajszolta őket. Mikor elbújtak, az öreg nem ordibálhatott és nem törhetett-zúzhatott úgy, mint amikor feleségével és gyermekével történt ugyanaz, ami Eleniellel. Szívét azóta is markolja a fájdalom fagyos érintése és a halál közelsége. Bármelyikük ott hagyhatta volna a fogát, egy fiatal rokon halála viszont mindig sokkal tragikusabb.
Az öreg elf egy kicsit elszundított az út során. Nem aludt nyugodtan. A lelke háborgott, amíg a szervezete pihent. Felcsendülő muzsikára kapja fel a fejét. Szemeit megdörgöli és körülnéz. Látja a fiút, aki méregeti, ahogy szokta. Ők ketten ég és föld. A nyájas, érdekeiért bármit előadni képes, tapasztalt kereskedő és a hirtelen haragú, erőszakos gyermek. Meg a kutyája hátul. Az öreg sosem szerette Nepit. Nem tudott rá hatni és ez zavarta. Tart attól, hogy egy nap a kutyából előtör a lappangó vadság és a család ellen fordul. A család pedig nagyon fontos Kylth bácsinak. Fel is vette az Auvre'thym nevet, ahogy velük együtt menekülni kényszerült. Számos neve volt már az évek során, amióta szélhámoskodott, ez a legújabb, de nem az utolsó.
Ahogy hallgatja a zenét, kezébe kapja a wegtoreni kannát és egy lassú, kimért tempót diktál rajta, ami illeszkedik a fogadóból kiszűrődő hangok ütemére. Ez mindig megnyugtatja. Más világokban jár olyankor, amikor zenél, főleg ha a többiekkel együtt teszi ezt. Eldart nagyon jó családfőnek tartja. Gyorsan reagál és most is elintézett mindent. Itt vannak egy távoli városban, az újrakezdés lehetőségével. Az öreg hagyja, hogy a kislány segítsen neki. Megszokta, hogy elfogadja a segítséget, mivel azután cserébe mindig kérhet valamit. Kereskedővér folyik az ereiben. Kereskedő és mágus. Ezért hozott magával néhány tekercset, amiken meditációs gyakorlatok vannak. Azokon kívül már csak a kannába gyömöszölt váltásruháit kapkodta fel. Nem szokta így gyűrni a holmijait, de a pakoláskor még tajtékzott a dühtől. Akkor tovaszállt a hízelgés, aztán a harag lassan mélyen izzó fájdalommá alakult.
Átkarolja a vállain szuszogó Drinát. A lánygyermek és a többiek társasága egy kicsit segít, hogy együtt vészeljék át ezt az időszakot. Ahogy kiszáll, a kannáját ő maga veszi kézbe és csak a tekercseket bízza Enelye-re. Lemászik a kocsiról. Öreg már, de azért tartja magát. Nem kell bot a járáshoz, boldogul a két öreg, elf lábával is.
Végignéz a többieken is, hogy mindenki megvan-e. Az az átkozott kutya is leugrik a szekérről és a szájában hoz egy csomagot. Az öreg leteszi a kannát, kihúzza magát és közben kezeivel hátulról megtámasztja a derekát. Vicsorít egyet a nagy nyújtozkodás közben és nyög. A köd említésére pedig belekezd egy történetbe, ahogy szokta:*
- Köd szállt le és a város huhogása megközelítette az erdő baglyaiét. Sötét falak között világítottak a gyertyák és lobogó lángjaik között szellemek suhantak át. Senki nem tudta, kihez szólnak, kit keresnek és miért vannak még itt, mikor életük már véget ért. A Sosante utazásai című könyv első fejezetéből. Már jó húsz éve volt a kezemben, de ez egy nagyon erős kép belőle. Gnóm uram, hálásan köszönjük a szívélyes fuvarozást és a kimerítő munkáját! Ha még a kúriáig elvezet minket, akkor együtt bizonyosan jobban boldogulunk a sűrű homályban, mintha külön-külön kellene tapogatóznunk.
*A köszönetnyilvánításban és a további együtt haladást az öreg már úgy szorgalmazza, hogy érzékelteti a kocsissal, igazából rájuk szorul és így talán kapnak majd egy kis árengedményt. Ezzel kezébe veszi a kannát és ha a többiek is elindulnak, akkor megy mögöttük, a maga nyugodt tempójában.*
*Zötykölődik a szekér, már szinte olyan, mintha időteln idők óta utaznának. A szomorúság gyötrelme több évszázados úttá teszi az öreg Kyltheniel számára ezt a távot, ami az örökkévalósághoz viszonyítva csak aprócska. Csúffá tették őket. Kedvüket szegték, elárulták a családot a megbízóik. Ráadásul azt sem tudják, melyik patkányt kellene eltaposni és lehetőségük sem volt rá, mivel az őrség hajszolta őket. Mikor elbújtak, az öreg nem ordibálhatott és nem törhetett-zúzhatott úgy, mint amikor feleségével és gyermekével történt ugyanaz, ami Eleniellel. Szívét azóta is markolja a fájdalom fagyos érintése és a halál közelsége. Bármelyikük ott hagyhatta volna a fogát, egy fiatal rokon halála viszont mindig sokkal tragikusabb.
Az öreg elf egy kicsit elszundított az út során. Nem aludt nyugodtan. A lelke háborgott, amíg a szervezete pihent. Felcsendülő muzsikára kapja fel a fejét. Szemeit megdörgöli és körülnéz. Látja a fiút, aki méregeti, ahogy szokta. Ők ketten ég és föld. A nyájas, érdekeiért bármit előadni képes, tapasztalt kereskedő és a hirtelen haragú, erőszakos gyermek. Meg a kutyája hátul. Az öreg sosem szerette Nepit. Nem tudott rá hatni és ez zavarta. Tart attól, hogy egy nap a kutyából előtör a lappangó vadság és a család ellen fordul. A család pedig nagyon fontos Kylth bácsinak. Fel is vette az Auvre'thym nevet, ahogy velük együtt menekülni kényszerült. Számos neve volt már az évek során, amióta szélhámoskodott, ez a legújabb, de nem az utolsó.
Ahogy hallgatja a zenét, kezébe kapja a wegtoreni kannát és egy lassú, kimért tempót diktál rajta, ami illeszkedik a fogadóból kiszűrődő hangok ütemére. Ez mindig megnyugtatja. Más világokban jár olyankor, amikor zenél, főleg ha a többiekkel együtt teszi ezt. Eldart nagyon jó családfőnek tartja. Gyorsan reagál és most is elintézett mindent. Itt vannak egy távoli városban, az újrakezdés lehetőségével. Az öreg hagyja, hogy a kislány segítsen neki. Megszokta, hogy elfogadja a segítséget, mivel azután cserébe mindig kérhet valamit. Kereskedővér folyik az ereiben. Kereskedő és mágus. Ezért hozott magával néhány tekercset, amiken meditációs gyakorlatok vannak. Azokon kívül már csak a kannába gyömöszölt váltásruháit kapkodta fel. Nem szokta így gyűrni a holmijait, de a pakoláskor még tajtékzott a dühtől. Akkor tovaszállt a hízelgés, aztán a harag lassan mélyen izzó fájdalommá alakult.
Átkarolja a vállain szuszogó Drinát. A lánygyermek és a többiek társasága egy kicsit segít, hogy együtt vészeljék át ezt az időszakot. Ahogy kiszáll, a kannáját ő maga veszi kézbe és csak a tekercseket bízza Enelye-re. Lemászik a kocsiról. Öreg már, de azért tartja magát. Nem kell bot a járáshoz, boldogul a két öreg, elf lábával is.
Végignéz a többieken is, hogy mindenki megvan-e. Az az átkozott kutya is leugrik a szekérről és a szájában hoz egy csomagot. Az öreg leteszi a kannát, kihúzza magát és közben kezeivel hátulról megtámasztja a derekát. Vicsorít egyet a nagy nyújtozkodás közben és nyög. A köd említésére pedig belekezd egy történetbe, ahogy szokta:*
- Köd szállt le és a város huhogása megközelítette az erdő baglyaiét. Sötét falak között világítottak a gyertyák és lobogó lángjaik között szellemek suhantak át. Senki nem tudta, kihez szólnak, kit keresnek és miért vannak még itt, mikor életük már véget ért. A Sosante utazásai című könyv első fejezetéből. Már jó húsz éve volt a kezemben, de ez egy nagyon erős kép belőle. Gnóm uram, hálásan köszönjük a szívélyes fuvarozást és a kimerítő munkáját! Ha még a kúriáig elvezet minket, akkor együtt bizonyosan jobban boldogulunk a sűrű homályban, mintha külön-külön kellene tapogatóznunk.
*A köszönetnyilvánításban és a további együtt haladást az öreg már úgy szorgalmazza, hogy érzékelteti a kocsissal, igazából rájuk szorul és így talán kapnak majd egy kis árengedményt. Ezzel kezébe veszi a kannát és ha a többiek is elindulnak, akkor megy mögöttük, a maga nyugodt tempójában.*
5023. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2014-02-16 16:17:01
Üzenet elküldve: 2014-02-16 16:17:01
Rang: Játékos
IC üzenetek: 25
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 25
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Szelíd
//Dall Men'nyu//
*Kulcsfontosságú ponton lendülnek túl. A múltat jótékony homály fedheti és ez igen fontos a csuklyás számára. Szerencsére legalább a lány közlékeny fajta, legalább egyikük. Milyen kellemetlen lenne, ha mindketten csöndben fixíroznák egymást - jóllehet, erre Dall nem alkalmas. Egy valami azért feltűnik Issonarnak is: a szolga az imént még úrnőnek szólította a különleges állat gazdáját. Mivel azonban Dall ettől eltekintett, így ő is elhagyja a jövőben...*
- Issonar
*Biccent a kérdést illetően. Nem szereti kiadni a nevét csak úgy, azonban itt olybá' tűnik, hogy egyesség fog születni. Az ezt követő kérdésre ismét egy biccentés a válasz, még nem szokta meg, hogy ezt a beszélgetőpartnere nem láthatja. Válaszként inkább kezet nyújt, a puding próbája az evés...*
- Egy módon deríthetjük ki...
*Valószínűleg az úrnő érteni fogja, miről van szó és tulajdonképpen nincs más dolga, mint felállni és a férfi vállára rakni a kezét. Issonar körülbelül 180 centi magas, hogy ez mennyire esik kézre Dallnak, az hamarosan kiderül. Már csak egy kérdés merül föl, amire szándékosan nem válaszolt. Ha gondot okozott volna, megmondja.*
- Tudok.
*Ezután kérdőn néz a vélhetően ismét padon kucorgóra. Ő csak a válaszokkal adós...*
*Kulcsfontosságú ponton lendülnek túl. A múltat jótékony homály fedheti és ez igen fontos a csuklyás számára. Szerencsére legalább a lány közlékeny fajta, legalább egyikük. Milyen kellemetlen lenne, ha mindketten csöndben fixíroznák egymást - jóllehet, erre Dall nem alkalmas. Egy valami azért feltűnik Issonarnak is: a szolga az imént még úrnőnek szólította a különleges állat gazdáját. Mivel azonban Dall ettől eltekintett, így ő is elhagyja a jövőben...*
- Issonar
*Biccent a kérdést illetően. Nem szereti kiadni a nevét csak úgy, azonban itt olybá' tűnik, hogy egyesség fog születni. Az ezt követő kérdésre ismét egy biccentés a válasz, még nem szokta meg, hogy ezt a beszélgetőpartnere nem láthatja. Válaszként inkább kezet nyújt, a puding próbája az evés...*
- Egy módon deríthetjük ki...
*Valószínűleg az úrnő érteni fogja, miről van szó és tulajdonképpen nincs más dolga, mint felállni és a férfi vállára rakni a kezét. Issonar körülbelül 180 centi magas, hogy ez mennyire esik kézre Dallnak, az hamarosan kiderül. Már csak egy kérdés merül föl, amire szándékosan nem válaszolt. Ha gondot okozott volna, megmondja.*
- Tudok.
*Ezután kérdőn néz a vélhetően ismét padon kucorgóra. Ő csak a válaszokkal adós...*
5022. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2014-02-16 13:38:35
Üzenet elküldve: 2014-02-16 13:38:35
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 725
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 725
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Vakmerő
//Organthela és Caysis//
*Számára már kicsit gyanús, ahogy Cai erőlteti ezt a különc dolgot Thelára. De végül is mi köze hozzá? Ha valaki rügyeskedni akar, és megteheti, hát tegye. Arra azért majd ügyel, hogy ne történjék semmi a kedves elf leányka akarata ellenére. Ez biztos. Most határozottan eldöntötte.
Ez az ölelés dolog kicsit hirtelen, lelógó karral, arcán halovány fintorral tűri, a bokor közelségét, és a sajgó bordákat is, feltehetően ismét megrepedtek. Na nem most, még egy előző rugdosást követve.*
-Nos, mivel abban a tudatban éltem, hogy anyám egy olcsó kurtizán, apám pedig több lehet, mint fogam így kifejezett elégedettséggel töltött el, hogy nem ők neveltek. De így persze minden más..
~Lecsúszott, részeg állat, mi? Na majd meglátjuk.~
*Így belegondolva még lehet is az egészben valami, lazán kinézi mentorából (abból a Lecsúszott, részeg állatból), hogy összefekszik egy bokorral.
A csókot szabad kezével igyekszik letörölni arcáról, miközben válla felett keresi Thela tekintetét. A lány épp fuldoklik, a nevetéstől, ami Jazt is mosolyra fakasztja.*
-El is várom. *Fordul ismét Cai felé, a bepótlásokat illetően. A kezét nem ereszti el, csakazértse.* -Hagyjuk a csöpögést, a karomnak meg semmi baja, a zsebpénz elég lesz, és a süti.
*Kacsint cinkosan Caira.*
*Számára már kicsit gyanús, ahogy Cai erőlteti ezt a különc dolgot Thelára. De végül is mi köze hozzá? Ha valaki rügyeskedni akar, és megteheti, hát tegye. Arra azért majd ügyel, hogy ne történjék semmi a kedves elf leányka akarata ellenére. Ez biztos. Most határozottan eldöntötte.
Ez az ölelés dolog kicsit hirtelen, lelógó karral, arcán halovány fintorral tűri, a bokor közelségét, és a sajgó bordákat is, feltehetően ismét megrepedtek. Na nem most, még egy előző rugdosást követve.*
-Nos, mivel abban a tudatban éltem, hogy anyám egy olcsó kurtizán, apám pedig több lehet, mint fogam így kifejezett elégedettséggel töltött el, hogy nem ők neveltek. De így persze minden más..
~Lecsúszott, részeg állat, mi? Na majd meglátjuk.~
*Így belegondolva még lehet is az egészben valami, lazán kinézi mentorából (abból a Lecsúszott, részeg állatból), hogy összefekszik egy bokorral.
A csókot szabad kezével igyekszik letörölni arcáról, miközben válla felett keresi Thela tekintetét. A lány épp fuldoklik, a nevetéstől, ami Jazt is mosolyra fakasztja.*
-El is várom. *Fordul ismét Cai felé, a bepótlásokat illetően. A kezét nem ereszti el, csakazértse.* -Hagyjuk a csöpögést, a karomnak meg semmi baja, a zsebpénz elég lesz, és a süti.
*Kacsint cinkosan Caira.*
5021. hozzászólás ezen a helyszínen: Arthenior főtere
Üzenet elküldve: 2014-02-16 12:57:25
Üzenet elküldve: 2014-02-16 12:57:25
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 412
OOC üzenetek: 69
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 412
OOC üzenetek: 69
Játékstílus: Megfontolt
*Cai kérdésére, hogy ő is szeretne-e olyanná válni, amilyen ő, vagyis egy elő növényzetre elgondolkoztatja. Annyira, hogy az utána elmondott szavait szinte nem is hallja. Csábítja a gondolat, hogy kipróbálhassa milyen is növénnyé válni, és úgy élni. Majd két dolog jut eszébe. Egyrészt emlékszik a szobanövényeire, amit a nővérétől kapot. Folyamatosan. Mivel mindig kiszáradtak mellőle. Ilyen szempontból a lehető legrosszabb elf. Sose tudott gondoskodni a legegyszerűbb növényekről sem. Másrészt, mióta az öreget megismerte az a vágya, hogy igazi kardforgatóvá válljék. Na már most, ha növénnyé változna, akkor elvesztené azt a hajlékonyságát és mozgékonyságát, amelyet oly sok éven át fejlesztett ki.
Egyszóval nem kíván növénnyé változni. Ennek épp hangot adna, de a beszélgetésbe épp érdekes résznél ér vissza. Rned és Cai élcelődésekor először csak meglepődik, s csak pislogni tud, majd mikor felfoja, hogy miről is van szó valójában, akkor nevetőgörcs fogja el. Remekül mulat kettőjük párbeszédén, olyannyira, hogy nem is tud megszólalni. Nevetve, kacarászva, hasát fogva követi a két újdonsült utitársát, s a fogadóba utolsóként lép be.*
A hozzászólás írója (Organthela Freyai) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.02.16 12:58:15
Egyszóval nem kíván növénnyé változni. Ennek épp hangot adna, de a beszélgetésbe épp érdekes résznél ér vissza. Rned és Cai élcelődésekor először csak meglepődik, s csak pislogni tud, majd mikor felfoja, hogy miről is van szó valójában, akkor nevetőgörcs fogja el. Remekül mulat kettőjük párbeszédén, olyannyira, hogy nem is tud megszólalni. Nevetve, kacarászva, hasát fogva követi a két újdonsült utitársát, s a fogadóba utolsóként lép be.*
A hozzászólás írója (Organthela Freyai) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.02.16 12:58:15
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7361-7380 , 7381-7400 , 7401-7420 , 7421-7440 , 7441-7460 , 7461-7480 , 7481-7500 , 7501-7520 , 7521-7540 , 7541-7560 , 7561-7580 , 7581-7600 , 7601-7620 , 7621-7640 , 7641-7660 , 7661-7680 , 7681-7700 , 7701-7720 , 7721-7740 , 7741-7760 , 7761-7780 , 7781-7800 , 7801-7820 , 7821-7840 , 7841-7860 , 7861-7880 , 7881-7900 , 7901-7920 , 7921-7940 , 7941-7960 , 7961-7980 , 7981-8000 , 8001-8020 , 8021-8040 , 8041-8060 , 8061-8080 , 8081-8100 , 8101-8120 , 8121-8140 , 8141-8160 , 8161-8180 , 8181-8200 , 8201-8220 , 8221-8240 , 8241-8260 , 8261-8280 , 8281-8300 , 8301-8320 , 8321-8340 , 8341-8360 , 8361-8380 , 8381-8400 , 8401-8420 , 8421-8440 , 8441-8460 , 8461-8480 , 8481-8500 , 8501-8520 , 8521-8540 , 8541-8560 , 8561-8580 , 8581-8600 , 8601-8620 , 8621-8640 , 8641-8660 , 8661-8680 , 8681-8700 , 8701-8720 , 8721-8740 , 8741-8760 , 8761-8780 , 8781-8800 , 8801-8820 , 8821-8840 , 8841-8860 , 8861-8880 , 8881-8900 , 8901-8920 , 8921-8940 , 8941-8960 , 8961-8980 , 8981-9000 , 9001-9020 , 9021-9040 , 9041-9060 , 9061-9080 , 9081-9100 , 9101-9120 , 9121-9140 , 9141-9160 , 9161-9180 , 9181-9200 , 9201-9220 , 9221-9240 , 9241-9260 , 9261-9280 , 9281-9300 , 9301-9320 , 9321-9340 , 9341-9360 , 9361-9380 , 9381-9400 , 9401-9420 , 9421-9440 , 9441-9460 , 9461-9480 , 9481-9500 , 9501-9520 , 9521-9540 , 9541-9560 , 9561-9580 , 9581-9600 , 9601-9620 , 9602-9621